Az egykori várárok északi lejtőjén helyezték el 1977-ben, a költő születésének centenáriumán Melocco Miklós carrarai márványból készült Ady Endre-szobrát.
A szobrász a beteg, ágyban pihenő költőt idézi meg. A fekvő testet a márvány "takaró" teljesen befedi, csak a fej s a csukott szemű, halottnak is vélhető arc emelkedik ki alóla. Az arcot Melocco a Vedres Márk által készített hiteles halotti maszk alapján formálta meg.
Romváry Ferenc a következőképpen jellemzi a szobrot:
"Melocco egyszerűen tudomásul veszi a megmásíthatatlant: Ady halott, Ady azonban halhatatlan. Az életút zárópontjára koncentrál, a lét-nemlét pillanatát kapja el, hogy az állandóságot érzékeltesse: azt a pillanatot, amikor a lélek elszáll a testből... A szenvedés már véget ért, az arcvonások kisimultak, a fáradt test megnyugodott. ... Amikor visszavonhatatlanul lezárul, ugyanakkor elkezdődik valami más, minőségileg új korszak a költő utóéletében. ... Melocco ezt a kortól és időtől függetlenné vált, elvonatkoztatott örök szellemet idézte meg, a testiségétől szinte már megfosztott állapotban lévő, szférikus magasságokban lebegő halhatatlanságot. A halhatatlan Ady Endrét formálta meg az időtlenséget anyagában is jelképező, a kövek kövének nevezhető, szikrázóan fehér carrarai márványban."
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
Az egykori várárok északi lejtőjén helyezték el 1977-ben, a költő születésének centenáriumán Melocco Miklós carrarai márványból készült Ady Endre-szobrát.
A szobrász a beteg, ágyban pihenő költőt idézi meg. A fekvő testet a márvány "takaró" teljesen befedi, csak a fej s a csukott szemű, halottnak is vélhető arc emelkedik ki alóla. Az arcot Melocco a Vedres Márk által készített hiteles halotti maszk alapján formálta meg.
Romváry Ferenc a következőképpen jellemzi a szobrot:
"Melocco egyszerűen tudomásul veszi a megmásíthatatlant: Ady halott, Ady azonban halhatatlan. Az életút zárópontjára koncentrál, a lét-nemlét pillanatát kapja el, hogy az állandóságot érzékeltesse: azt a pillanatot, amikor a lélek elszáll a testből... A szenvedés már véget ért, az arcvonások kisimultak, a fáradt test megnyugodott. ... Amikor visszavonhatatlanul lezárul, ugyanakkor elkezdődik valami más, minőségileg új korszak a költő utóéletében. ... Melocco ezt a kortól és időtől függetlenné vált, elvonatkoztatott örök szellemet idézte meg, a testiségétől szinte már megfosztott állapotban lévő, szférikus magasságokban lebegő halhatatlanságot. A halhatatlan Ady Endrét formálta meg az időtlenséget anyagában is jelképező, a kövek kövének nevezhető, szikrázóan fehér carrarai márványban."
A fénykép 2006 júliusában készült.
Felh. irod.:
Csorba Csaba: Pécs. Bp. Panoráma, 1983
Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, 1982