Miután a város korábbi színjátszó–helye, a Varga–szín 1835-ben használhatatlanná vált, mintegy 25 éven át itt, az egykor Harmincados–köz nevet viselő utcában, Nánássy Gábor tanácsnok udvarán tartották a színházi előadásokat. A lehetőséget a háztulajdonos ajánlotta fel, látva a debreceni színészet mostoha sorsát. Az udvaron levő magtárat a város költségén alakították át, bár ez sem volt sokkal alkalmasabb, mint a korábbi játszóhely. Csak a színpadi rész volt deszkapadlóval fedve, a 3–400 embert befogadó nézőtér padlója döngölt agyag volt. Az épületben télen farkasordító volt a hideg, nyáron kibírhatatlan a meleg, úgyhogy, ha csak lehetett, kint játszottak a szabad ég alatt az udvaron.
E helyen is sokan felléptek a magyar színészet nagy alakjai közül, mint például id. Lendvay Márton, Fáncsy Lajos, Pergő Celesztin, Kántorné, Udvarhelyiné, Feleki Miklós, Prielle Kornélia.
1836-ban a Kollégiumból kilépő Arany János itt próbálkozott meg a színészettel, huszonkét alkalommal lépett színpadra. Szerencsére a színi pályán nem bizonyult tehetségesnek…
1843/44 keserves, hideg telén az akkor még ismeretlen Petőfi Sándor jelentkezett színésznek az itt játszó társulatba, de a direktor elutasította a vézna fiút. Csak a jegyszedőnő volt jó hozzá, az ő gondoskodásának köszönhette, hogy egyáltalán túlélte azt a telet. Két év múlva, 1846-ban ugyanezen a színpadon felemelő élményben volt része a már országos hírű költőnek: megjelenésekor tapsorkán fogadta és Prielle Kornélia, az aznapi előadás, a Két pisztoly című Szigligeti Ede–darab főszerepében az eredeti dalbetét helyett elénekelte „A virágnak megtiltani nem lehet” című Petőfi–verset. A költő hirtelen fellobbanással azonnal feleségül akarta venni a szép színésznőt (bár éppen Koltóról jött, Júliától), azonban sem a református lelkész, sem a katolikus pap nem volt hajlandó ilyen gyorsan összeadni őket (lásd még: Debrecen, Széchenyi u. 4.).
Kossuth kormányának ittléte alatt Laborfalvi Róza, Lendvay Márton, Egressy Gábor játszott itt a sebesült katonáknak és a kormány tagjainak.
Nánássy Gábor tanácsnok háza helyén ma emeletes városi bérház áll. Kapubejárata mellett emléktábla olvasható.
A fénykép 2006 júniusában készült.
Felh. irod.:
Papp Antal: Debrecen. Bp. Panoráma, 1976
Kovács Gergelyné: Debrecen. Bp. Panoráma, 1981
A debreceni színészet története. Szerk. Katona Ferenc. Debrecen, 1976 www.csokonaiszinhaz.hu
Petőfi emlékhelyek a Kárpát–medencében. Kiskőrös, 1996
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
Miután a város korábbi színjátszó–helye, a Varga–szín 1835-ben használhatatlanná vált, mintegy 25 éven át itt, az egykor Harmincados–köz nevet viselő utcában, Nánássy Gábor tanácsnok udvarán tartották a színházi előadásokat. A lehetőséget a háztulajdonos ajánlotta fel, látva a debreceni színészet mostoha sorsát. Az udvaron levő magtárat a város költségén alakították át, bár ez sem volt sokkal alkalmasabb, mint a korábbi játszóhely. Csak a színpadi rész volt deszkapadlóval fedve, a 3–400 embert befogadó nézőtér padlója döngölt agyag volt. Az épületben télen farkasordító volt a hideg, nyáron kibírhatatlan a meleg, úgyhogy, ha csak lehetett, kint játszottak a szabad ég alatt az udvaron.
E helyen is sokan felléptek a magyar színészet nagy alakjai közül, mint például id. Lendvay Márton, Fáncsy Lajos, Pergő Celesztin, Kántorné, Udvarhelyiné, Feleki Miklós, Prielle Kornélia.
1836-ban a Kollégiumból kilépő Arany János itt próbálkozott meg a színészettel, huszonkét alkalommal lépett színpadra. Szerencsére a színi pályán nem bizonyult tehetségesnek…
1843/44 keserves, hideg telén az akkor még ismeretlen Petőfi Sándor jelentkezett színésznek az itt játszó társulatba, de a direktor elutasította a vézna fiút. Csak a jegyszedőnő volt jó hozzá, az ő gondoskodásának köszönhette, hogy egyáltalán túlélte azt a telet. Két év múlva, 1846-ban ugyanezen a színpadon felemelő élményben volt része a már országos hírű költőnek: megjelenésekor tapsorkán fogadta és Prielle Kornélia, az aznapi előadás, a Két pisztoly című Szigligeti Ede–darab főszerepében az eredeti dalbetét helyett elénekelte „A virágnak megtiltani nem lehet” című Petőfi–verset. A költő hirtelen fellobbanással azonnal feleségül akarta venni a szép színésznőt (bár éppen Koltóról jött, Júliától), azonban sem a református lelkész, sem a katolikus pap nem volt hajlandó ilyen gyorsan összeadni őket (lásd még: Debrecen, Széchenyi u. 4.).
Kossuth kormányának ittléte alatt Laborfalvi Róza, Lendvay Márton, Egressy Gábor játszott itt a sebesült katonáknak és a kormány tagjainak.
Nánássy Gábor tanácsnok háza helyén ma emeletes városi bérház áll. Kapubejárata mellett emléktábla olvasható.
A fénykép 2006 júniusában készült.
Felh. irod.:
Papp Antal: Debrecen. Bp. Panoráma, 1976
Kovács Gergelyné: Debrecen. Bp. Panoráma, 1981
A debreceni színészet története. Szerk. Katona Ferenc. Debrecen, 1976
www.csokonaiszinhaz.hu
Petőfi emlékhelyek a Kárpát–medencében. Kiskőrös, 1996