Vasárnapi Zalai Hírlap 2009. április 19. 15. szám 3. oldal
Régi házakról a műemléki világnapon
A cikk szövege:
Régi házakról a műemléki világnapon
vasárnapi vendég Tarnóczky Attila, aki felvitte a világhálóra a régi kanizsai házak történetét
Tarnóczky Attila a régi kanizsai házak kapcsán rengeteg információhoz jutott a könyvtár mikrofilm-szolgáltatása révén
Tarnóczky Attila nyugalmazott kémia, fizika és technika szakos pedagógus, lokálpatrióta, helytörténész. 1971-től a nagykanizsai dr. Mező Ferenc Gimnáziumban tanított, 1990 és 1994 között a város országgyűlési képviselője, 1998 és 2002 között pedig alpolgármestere volt. Körülbelül egy évtizede foglalkozik helytörténettel, mint mondta: zavarta, hogy kanizsaiként szinte semmit nem tudott a dél-zalai település csodaszép épületeiről. Most viszont már a Hol, mi? -Kanizsai házak és lakóik címet viselő gyűjteményben több száz érdekes adalékot, történetet tesz közkinccsé.
A Nagykanizsa aranykorát idéző belvárosi polgárházak jó ismerője a lokálpatrióta Tarnóczky Attila, akinek mindig fáj a szíve, ha egy-egy értékes épület az enyészeté lesz. A műemléki világnap kapcsán vele beszélgettünk építészeti értékeink védelméről, régi kanizsai házak történetéről és a témával kapcsolatos tanulmányáról, amely a minap került fel a világhálóra.
Horváth-Balogh Attila
- A műemléki világnapról a lokálpatriótának az épített környezet védelme jut eszébe, ami némileg tágabb fogalom a műemlékvédelemnél - kezdi a beszélgetést Tarnóczky Attila. - Sőt, a számomra értékes épületek építészeti szempontból teljesen jelentéktelenek is lehetnek, ezek értékét legtöbbször az adja, hogy az adott hely históriájában fontos szerepet töltöttek be. Továbbmegyek: nem is mindig régi épületekről van szó, ritka ugyan, de van olyan, a közelmúltban épült kanizsai ingatlan, amit, mondjuk, száz év múlva is szívesen látnék. Sajnos az új házak többsége a pénzhiány miatt mind anyagát, mind szellemi tartalmát tekintve meglehetősen szerény minőségben készül el.
- Egyáltalán, hogy állunk műemlékeink számát tekintve?
- A mai Kanizsa megalapozói a törökök kivonulása után telepedtek le a város jelenlegi helyén. Ez azt is jelenti, hogy korábbról származó vagy törökkori épített emlékünk nincs. Hacsak nem tekintjük annak a földben rejtőző városfalat... És az 1848-as szabadságharcig tartó időszak építészeti emlékei is hiányoznak Kanizsa mai képéből, ezeket jobbára elvitte a XIX. század második felének építési lendülete, amikor megjelentek az eklektikus, a településre ma is jellemző épületek.
- Miként látja napjainkban a kanizsai műemlékvédelem helyzetét?
- A helyi védelem ugyan lehe-
tőséget adna arra, hogy eldöntsük, mit akarunk megőrizni az utókornak, azonban az erről szóló rendeletbe annak készítése során ötletszerűen, teljesen feleslegesen kerültek házak, mások meg kimaradtak belőle. Szomorú tapasztalatom abból az időből, amikor még magam is a közgyűlés tagja voltam: ha a tulajdonos kérte, hogy szüntessük meg a házára vonatkozó helyi védelmet, mert le akarja bontani az épületét, valahogy mindig összejött a megszavazásához szükséges kéz. Ennek ellenére a szűken vett belvárosban nagyon szép polgárházakat, igazi kis ékszerdobozokat találni - igaz, ezek állapota sok esetben nem ad okot örömre. Meggyőződésem, ha az önkormányzat az előző években a panelházak felújítására tudott áldozni, elemi érdeke lenne az is, hogy a belvárosban található egy tucatnál kevesebb régi, nagy épület megújuljon. Úgy gondolom, ebből anyagiak tekintetében is nagyobb mértékben kellene részt vállalni, hiszen ezek drága és nagy összegű beruházások. Tagolt, nagy felületekről van szó, nem csoda, ha a bennük lakók nem bírják pénzzel a karbantartásukat.
- Alapvetően pénzkérdés a műemlékvédelem?
- Nem gondolom. Persze, anyagiak is kellenek hozzá, de szerintem elsősorban hozzáállás kérdése. Nehéz ezt bárkin is számon kérni, véleményem szerint sok esetben az ingatlantulajdonosok maguk sem tudják, milyen értéknek a birtokosai. S a mindenkori városvezetés részéről is nagyobb tudatosságra lenne szükség. Szívesen látnék egy olyan listát, amelyben szerepelnek a megőrzésre érdemes értékek. Ezek köre nem változhatna minden ciklusban. Lennének olyan épületek, amelyekkel kapcsolatban azt mondanánk: nem nyúlunk hozzájuk, kapjunk érte bármennyi pénzt, jöjjön bármilyen befektető. Inkább megőrizzük őket az utókornak.
- A minap került fel a világhálóra a régi kanizsai házak történetével kapcsolatos tanulmánya. Talán ez is segíthet a megőrzésben.
- Így van, és a Halis István Városi Könyvtár közösségi portálján mindenki számára ingyen hozzáférhető. A Hol, mi?
- Kanizsai házak és lakóik címet viselő gyűjteményben több száz érdekes adalékot, történetet teszek közkinccsé, de nem valamiféle száraz adatok tormájában, hanem reményeim szerint olvasmányos, közérthető módon. Az okozná számomra a legnagyobb örömet, ha minél többen használnák ezt a minden bizonnyal hiánypótló anyagot.
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
Régi házakról a műemléki világnapon
A cikk szövege:
Régi házakról a műemléki világnapon
vasárnapi vendég Tarnóczky Attila, aki felvitte a világhálóra a régi kanizsai házak történetét
Tarnóczky Attila a régi kanizsai házak kapcsán rengeteg információhoz jutott a könyvtár mikrofilm-szolgáltatása révén
Tarnóczky Attila nyugalmazott kémia, fizika és technika szakos pedagógus, lokálpatrióta, helytörténész. 1971-től a nagykanizsai dr. Mező Ferenc Gimnáziumban tanított, 1990 és 1994 között a város országgyűlési képviselője, 1998 és 2002 között pedig alpolgármestere volt. Körülbelül egy évtizede foglalkozik helytörténettel, mint mondta: zavarta, hogy kanizsaiként szinte semmit nem tudott a dél-zalai település csodaszép épületeiről. Most viszont már a Hol, mi? -Kanizsai házak és lakóik címet viselő gyűjteményben több száz érdekes adalékot, történetet tesz közkinccsé.
A Nagykanizsa aranykorát idéző belvárosi polgárházak jó ismerője a lokálpatrióta Tarnóczky Attila, akinek mindig fáj a szíve, ha egy-egy értékes épület az enyészeté lesz. A műemléki világnap kapcsán vele beszélgettünk építészeti értékeink védelméről, régi kanizsai házak történetéről és a témával kapcsolatos tanulmányáról, amely a minap került fel a világhálóra.
Horváth-Balogh Attila
- A műemléki világnapról a lokálpatriótának az épített környezet védelme jut eszébe, ami némileg tágabb fogalom a műemlékvédelemnél - kezdi a beszélgetést Tarnóczky Attila. - Sőt, a számomra értékes épületek építészeti szempontból teljesen jelentéktelenek is lehetnek, ezek értékét legtöbbször az adja, hogy az adott hely históriájában fontos szerepet töltöttek be. Továbbmegyek: nem is mindig régi épületekről van szó, ritka ugyan, de van olyan, a közelmúltban épült kanizsai ingatlan, amit, mondjuk, száz év múlva is szívesen látnék. Sajnos az új házak többsége a pénzhiány miatt mind anyagát, mind szellemi tartalmát tekintve meglehetősen szerény minőségben készül el.
- Egyáltalán, hogy állunk műemlékeink számát tekintve?
- A mai Kanizsa megalapozói a törökök kivonulása után telepedtek le a város jelenlegi helyén. Ez azt is jelenti, hogy korábbról származó vagy törökkori épített emlékünk nincs. Hacsak nem tekintjük annak a földben rejtőző városfalat... És az 1848-as szabadságharcig tartó időszak építészeti emlékei is hiányoznak Kanizsa mai képéből, ezeket jobbára elvitte a XIX. század második felének építési lendülete, amikor megjelentek az eklektikus, a településre ma is jellemző épületek.
- Miként látja napjainkban a kanizsai műemlékvédelem helyzetét?
- A helyi védelem ugyan lehe-
tőséget adna arra, hogy eldöntsük, mit akarunk megőrizni az utókornak, azonban az erről szóló rendeletbe annak készítése során ötletszerűen, teljesen feleslegesen kerültek házak, mások meg kimaradtak belőle. Szomorú tapasztalatom abból az időből, amikor még magam is a közgyűlés tagja voltam: ha a tulajdonos kérte, hogy szüntessük meg a házára vonatkozó helyi védelmet, mert le akarja bontani az épületét, valahogy mindig összejött a megszavazásához szükséges kéz. Ennek ellenére a szűken vett belvárosban nagyon szép polgárházakat, igazi kis ékszerdobozokat találni - igaz, ezek állapota sok esetben nem ad okot örömre. Meggyőződésem, ha az önkormányzat az előző években a panelházak felújítására tudott áldozni, elemi érdeke lenne az is, hogy a belvárosban található egy tucatnál kevesebb régi, nagy épület megújuljon. Úgy gondolom, ebből anyagiak tekintetében is nagyobb mértékben kellene részt vállalni, hiszen ezek drága és nagy összegű beruházások. Tagolt, nagy felületekről van szó, nem csoda, ha a bennük lakók nem bírják pénzzel a karbantartásukat.
- Alapvetően pénzkérdés a műemlékvédelem?
- Nem gondolom. Persze, anyagiak is kellenek hozzá, de szerintem elsősorban hozzáállás kérdése. Nehéz ezt bárkin is számon kérni, véleményem szerint sok esetben az ingatlantulajdonosok maguk sem tudják, milyen értéknek a birtokosai. S a mindenkori városvezetés részéről is nagyobb tudatosságra lenne szükség. Szívesen látnék egy olyan listát, amelyben szerepelnek a megőrzésre érdemes értékek. Ezek köre nem változhatna minden ciklusban. Lennének olyan épületek, amelyekkel kapcsolatban azt mondanánk: nem nyúlunk hozzájuk, kapjunk érte bármennyi pénzt, jöjjön bármilyen befektető. Inkább megőrizzük őket az utókornak.
- A minap került fel a világhálóra a régi kanizsai házak történetével kapcsolatos tanulmánya. Talán ez is segíthet a megőrzésben.
- Így van, és a Halis István Városi Könyvtár közösségi portálján mindenki számára ingyen hozzáférhető. A Hol, mi?
- Kanizsai házak és lakóik címet viselő gyűjteményben több száz érdekes adalékot, történetet teszek közkinccsé, de nem valamiféle száraz adatok tormájában, hanem reményeim szerint olvasmányos, közérthető módon. Az okozná számomra a legnagyobb örömet, ha minél többen használnák ezt a minden bizonnyal hiánypótló anyagot.