| 896.51 KB | |
| 2007-05-12 14:13:56 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  384 | 1117 | Pápa, Széchenyi utca 10. | A városi lakóház többszörös kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Itt, a ház utcafronti részében lakott Bocsor István (1807-1885), a pápai református kollégium (lásd: Pápa, Petőfi u. 13.) egyik nagy tanáregyénisége. Tanulmányait is abban az iskolában végezte, s 1837-ben lett az intézmény tanára. Magyar nyelvű történelemórái a város közönségére is nagy hatást gyakoroltak. Latin nyelvtana öt kiadást ért meg. 1848-ban az enyingi kerület nemzetgyűlési képviselője volt. A szabadságharc bukása után visszavonultan, tanári munkásságának élt. Emléktábláját 1972-ben avatták fel. Egy másik emléktáblán Kozma Sándor (1825-1897), későbbi királyi főügyész (Bocsor ifjú sógora) és fia, Kozma Andor (1861-1933) költő neve olvasható. Mindketten itt laktak pápai diákéveik idején. Kozma Andor még verset is írt Bocsor Istvánról "Karthagói harangok" címmel (lásd: Pápa, Széchenyi u. 10. 2.kép). Apja, Kozma Sándor, aki Pápáról Leveldi néven színházi kritikákat írt a Regélőbe, Petőfi egyik jóbarátja volt közös pápai diákságuk idején. Akkor barátkoztak össze, amikor Petőfit, Kozmát és még három társukat a matematikaórák hanyagolása miatt egy egész napra a karcerba zárták. Itt, Petőfi vezérletével azzal mulatták az időt, hogy alkalmi színdarabot rögtönöztek Az öt jómadár címmel, melynek "színlapját" felvésték a karcer falára. Emléktábla még nem jelzi, de Petőfi Sándor is lakott a házban, itt volt negyedik pápai szállása 1843 tavaszán. Már csak látogatóba jött, hat hétig időzött a városban. Ekkor, áprilisban írta Barátimhoz című versét: Nos, fiúk, nem szólt a szarka Házfödélteken? Vagy ki álmodá meg, hogy ma Vendégtek leszen? De mi a kő! mért e hosszu Méla bámulás? H'sz én vagyok, ha nem csalódom, Én és senki más. Vagy feledve már talán a Régi jóbarát? Nem hihetem, hogy reátok Illenék e vád. A szövetség, melynek szála Minket összefont, Áll, amíg csak vért bir a szív És velőt a csont. No de kissé meglepett tán Jöttöm úgyebár? Hja, öcséim, velem a sors Furcsa táncot jár. Köztem s közte folyton-folyva Tart a háború, S majd lenyom, majd, mint a pelyhet, Végtelenbe fú. De azért nem csüggedünk ám, Aki lelke van! Szembeszállok őkelmével Bátran, szilajan. S tán ha látja sors komám, hogy Csüggedés nem ért: Egykor annál bőkezűbben Nyujtja majd a bért... Eh, de mit most okoskodni! Csapjatok kezet; Jóbarát markába csapni Kedves élvezet. S mely bennünket ily váratlan Együvé hozott, Áldomással ünnepeljük A pompás napot! Petőfi ebből a házból indult május közepén, miután felkérést kapott Nagy Ignáctól egy francia regény fordítására, zuhogó esőben, gyalogosan Pozsonyba. Szobatársa, Puzdor Gyula elkísérte a Kálváriáig, s búcsúzóul - Petőfi minden vonakodása ellenére - neki ajándékozta gallérköpönyegét. Ez volt Petőfi utolsó pápai látogatása. A fénykép 2007 áprilisában készült. Felh. irod.: Petőfi emlékhelyek a Kérpát-medencében. Kiskőrös, 1996, Petőfi Sándor Társaság "A kényes úrfi s a rongyos baka". Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról. Pápa, 2001, Pápai Református Gyűjtemények |
