* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 2.07 MB | |
| 2010-05-27 15:38:29 | |
 | |||||||
Nyilvános  518 | 2559 | 2010. június 4. Balla István - Sóstói út 53. - könyvbemutató meghívó | A meghívó szövege: Tisztelettel meghívjuk 2010. június 4-én, pénteken 18. órakor a Halis István Városi Könyvtárban (Nagykanizsa, Kálvin tér 5.) a Könyvtár jubileumi éve, az Ünnepi Könyvhét aktualitása és Trianon kerek évfordulója alkalmából rendezendő könyvbemutatóra. A bemutatásra kerülő Sóstói út 53. című családi kordokumentum és a látlelet című verseskötet egymás mellé rendelésével a Múlt és a Jelen, a Történelmi visszapillantás és a Lírai meditáció találkozik. A kötetlen beszélgetés résztvevői: Dr. Kollárné Ballá Anna (Szentendre) újságíró-főszerkesztő, pszichológus, a dokumentumkönyv szerkesztője, az egykori kanizsai főjegyző leánya. Orbán András (Martonvásár) újságíró, - Martonvásár 2002-2006 közötti polgármestere a könyv lektora. Nemeskéri-Orbán István (Csongrád) közgazdász, költő, 1998-2002 Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke. Közreműködik: Budainé Kovács Andrea, Varga Nándor előadóművészek Házigazda és moderátor: Czupi Gyula, a könyvtár vezetője „ A múlt az egyén számára egy parányi Történelem, s a nagybetűvel írandó TÖR TÉNELEM is ilyen parányokból rakódik össze, majd hivatott vagy hivatatlan történészek által könyv alakká formálódik, hogy azután akar az iskolák padjaiban, akar az élet delén túljutván okuljon, vagy oktalanodjon belőle az, akit érdekel, vagy akinek az iskolai tanmenet ezt kötelességévé teszi. Talán e néhány sorból is bizonyos fokú gunyorosság tűnik elő a Történelem tanításával szemben” (dr Balla István: Sóstói út 53. Így láttam, így emlékezem, Ez a véleményem. ..) A találkozási pont alapja az a vérségi kapcsolat, amely a könyvek alkotóit összekötik dr. Balla István kapcsán, akit 1944. augusztusában a belügyminiszter Nyíregyházáról Nagykanizsára helyez főjegyzőnek, s aki a végsőkig kitart rendeltetéshelyén. Erről a könyv Kanizsai életállomás fejezete részletesen beszámol. Ő adja át 1945. áprilisában a megszálló oroszoknak a várost, mert nem megy el azzal a Városháza elől indított kocsival, amivel Nagykanizsa vezetőinek jelentős része nyugatra távozik. Innen szállítják majd vissza a Nyíregyháziak, hogy számon kérjék rajta városalapító ősei „bűneit”. De itt, Nagykanizsán fejezi be közigazgatási pályafutását, miközben mindössze 34 éves. Gyászforduló ez az ő magánéletében, midőn a június 4-e is, ami Trianon néven vésődött be a magyar történelembe És amiről így ír a Sóstói út 53. című könyv első részében: „A négy évig tartó első háborútól, valamint az azt követő proletárdiktatúra rémséges százharmincvalahány napjától teljesen megbénult ország ájult tespedtségben hevert az úgynevezett győztesek lába előtt. Ilyen hatalmas idő múltán visszagondolva azokra az esztendőkre, ma is átérzem azt a döbbenetet, ami tekintet nélkül nemre, korra, műveltségre eltöltött minden magyart. Még azokat is, akik addigi életükben szinte nem is gondoltak arra, hogy magyaroknak születtek. Nem egy túlfűtött nacionalizmusról volt itt szó, hiszen az itt töltött évezred olyan rokoni, baráti, érdekeltségi szálakat szőtt az egész Kárpát-medencén belül, hogy annak elszakítása még a legpesszimistább ember előtt is elképzelhetetlennek látszott. Nem lehetett ez akkor másként, mint ahogy is volt. Egy szörnyű álom, amit kénytelenek voltunk és vagyunk felfogni, mert fel kell ébrednünk. Hiszen az éjjelt reggel követi, a tegnapot a ma, a sötétséget a világosság. Már ami a napszakokat illeti… 9 éves voltam ezen ébredéskor, és ha csak a magam családjára gondolok: Apám öccse Kassán hagyta el családját, Nagyapám Nagyszőlősön halt meg és lett eltemetve, Judit nővérem Kolozsvárott végzett, Nagyanyám Nagybányán született, és ott éltek unokatestvéreinek leszármazottai. Hát elképzelhető józanésszel az, hogy ezek mostantól fogva egy idegen hatalom országrészei? Ha egy akkori politikus, aki bármilyen szerény mértékben is, de a porondon szerepelt, azt mondta volna, hogy ez végleges, nemcsak erkölcsi halott lett volna, de a szónak szorosan vett értelmében ízekre szakíttatik! És nem az úri osztály, vagy a hadsereg, vagy valami nacionalista párt tagjai által, hanem a magyar nép által, függetlenül attól, hogy esetleg érzelmileg kommunista, vagy szociáldemokrata volt. E kérdésben nem volt pártpolitikai megoszlás. E kérdésben teljesen osztatlan volt a magyar felfogás. Ezt felejtették el és felejtik ma is mind azok, akik a mostani Magyarország életében vezető szerephez jutottak…” (1985) Nemeskéri-Orbán István (1956. Budapest) „A kitáruló világ fogadja magába A bezáruló lelkeket, üres testek keresik a fényt. Piaccá silányult az életünk, Eladunk minden reményt.” (Apokalipszis) Szabadfoglalkozású közgazdász. Versei irodalmi folyóiratokban, antológiákban és az Interneten olvashatók. 2002-ben az Alföld Művészeti Egyesület Tisza pályázatán első helyezett és külön díjas lett, 2010-évben Föveny Nívó díjat kapott Eddig megjelent verseskötetei: Férfi dolgok (2002), Kisvárosi köd (2003), Tél és nyár (2005), A fogantatástól az elmúlásig (2007), Látlelet (2009) Ember-tenger Hangos sikoly vágtat a pusztán Milliók vándorolnak nyugatnak Meggyalázott testek hevernek széjjel S a kivert kutyák csak ugatnak. Harcos népek milliói jönnek, Évszázadonként nyugatra törve Özönlenek a folyók mentén Új hazát szerezni rabolva, ölve. Ontja a föld a megbolydult népet. Eltapos mindent a nagy henger, Ömlik, csak ömlik, mint végső ítélet Ez a kifogyhatatlan ember-tenger. ...„három nagyjelentőségű közigazgatási ügy van Kanizsán: Krátky István volt polgármester fegyelmi ügye, Seeman erdőmérnök fegyelmi ügye, és a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalattal való koncessziós szerződés - ez a vállalat adta az áramot Kanizsának - intézd el ezt a három kérdést közmegnyugvással. Ott, amit ezekben az ügyekben teszel, már eleve miniszterileg JÓVÁHAGYOTTNAK tekintsd! És három hónap múlva, tehát pontosabban december i-je után bárhol megüresedik egy polgármesteri állás, az a tiéd. Még arra is van kilátás, hogy mivel Szohor Pali sógorodnak tíz éves ciklusa 1945 márciusában lejár, elhelyezzük máshová, és Te kerülsz vissza Nyíregyházára!" Amikor 24 órás gondolkodást kértem, azt mondta, „ne menj innen el kézadás nélkül”. Ennyi jóindulat láttára nem lehetett mást tennem. Elfogadtam. Búcsúzáskor megjegyezte: „feljogosítlak itt tanúk előtt, hogy itt verdd az asztalt, ha ígéretemet nem teljesíteném. De az is lehet, hogy mivel egy előzetes kormányközi megállapodás szerint az amerikaiak Nagykanizsát magyar olajvárossá kívánják felfejleszteni, és ennek a célnak elérésére korlátlan anyagi lehetőséget biztosítanak, továbbá az ott regnáló polgármester nyugdíj előtt áll, hátha megszereted ezt a várost, és ott akarsz maradni. Természetesen erre is lehetőséged van." (Sóstói út 53: Nagykanizsai életállomás) |
