| 671.87 KB | |
| 2006-12-31 16:44:26 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  396 | 1065 | Szigetvár, Vár: Vörösmarty Mihály emléktáblája | A várban 1905-ben avatták fel Vörösmarty Mihály emléktábláját. A nagy magyar költő itt járt - az emléktábla felirata szerint - 1824 őszén, hogy kegyelettel adózzon Zrínyi Miklós történelmi tette előtt. Szigetvár című versét 1822-ben írta; lehet, hogy az emléktáblán nem pontos az évszám, vagy többször is járt ezen a helyen. Vörösmarty Mihály: Szigetvár Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! Előttem állott roskadozó falad, Előttem a múlt kor csatái S gyászba borúlt ege Hunniának. Itt késve mérgét nyelte az agg török; Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak. S onnan, ha kellett; mint az egek nyila A záporoknak vad zuhanási közt, Csattogva, sujtva, száz halálban Törtek alá rabölő haraggal. Kétszázezerrel víva meg egy marok Népség s vitái győztösek annyiszor, De ah! – borúlj el gyászhozó nap! – A diadal közepett enyésztek. Vagy mely tünő fény leng szemeim felé? A csendes éjnek rémi talán? – Vagy a Fagyos halálnak váza, vagy bús Képe az ősi idők fiának? Oh Zrínyi roncsolt képe, te vagy! Dicső Hős hajdan a vérfergetegek között, Rémítve villogsz most előmbe Századaink sanyarú korából: Duló vasat tart rettenetes karod, Elszánt komolyság terjedez arcodon, Lelkedben a szép hír, boszúság És kitörő harag ég szivedben. Mert vesztegelnek társaid a mezőn, Csatátlanul, rosz, gyáva tanács miatt, Míg téged a veszélyek útán Sírba viszen csapodár szerencse. Te a hazáért halni tudál; dicső! Mi nem tudunk már érte csak élni is; A támadó nap tudja, látja, A szomorún nyugovó, bününket. Mikor szününk meg bor, szerelem között A hon virultát messze felejteni? Mikor kerülhet vissza a künn Elpazarolt arany és dicsőség? Hajh elközelget majd az enyészet így! Eltörli a nép bajnoki tetteit: Megdőlnek a fajult vitézek, Sírjai hős eleik nevének. Börzsöny, 1822 A fénykép 2005 júniusában készült. |
