| 1.2 MB | |
| 2007-11-16 08:58:37 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  405 | 1330 | Zalai Hírlap 1971.02.28. 050sz 08old - Apám regénye 09 | A következő szöveg a cikkből keletkezett automata szövegfelismertető segítségével: Vérles Judit: Apám regénye Kerékbetörés . \' IX. fejezet " \' \'.\'", .\'.; A% igazság mérlegén i,Néptanítók Lapja 67. évf. 24. sz. 1934. november 1. HORT római katolikus egyházközsége a nyugdíjazás folytán megüresedett IV. sorszámú férfitanítói állásra a vonatkozó egyházhatósági... rendeletek szigorú figyelembevételével pályázatot hirdet... stb. November. Didereg az ember, ha hallja. Benne kong a halottak napja. Holnap lesz az ötvenedik „rohamon". Hiábavaló kenyértorna lesz ez is, mint a többi! De miért lenne hiábavaló? \' Ennek már sikerülnie kell! A pályázatokat lezárták. Pelle „jegyző" elkészítette a végleges ranglistát. Első voltam ötvenegy ponttal, második egy „B" listás tanító 32-vel, harmadik egy hadiárva tanító 24 ponttal. A legkevesebb pontegységgel bírók visszafelé: Első 10 pont, második 13, harmadik Gulyás Pál hatvani tanító 18 ponttal. Jubileumi „véletlen" A Főtisztelendő Plébánia Hivatal felterjesztette a kimutatást a Nagyméltóságú Püspöki Hivatalba. Itt „ünnepélyesen", nagy „szakértelemmel" kijelölték az első három pályázót. Hármuk közül kellett tehát választani a püspöki leirat, a vonatkozó rendeletek és a szent igazság értelmében. Másnap a Tekintetes Egyháztanács mondott egy zengzetes „Dicsértesséket", a választási ceremónia előtt elénekelték a pápai himnuszt, aztán a „vonatkozó egyházhatósági... stb. számú rendeletek szigorú figyelembe vételével" — a hármas jelölés értelmében, átugorva a méltóságos püspök úr által kijelölt első hármat... átugorva negyvenkét pályázót, megválasztották az utolsó három közül Gulyás Pál hatvani állástalant a 18 pontjával. A visszakapott kérvény égette a kezemet. Szorongattam számtalan mellékletével együtt. Mintha átok keringene körülöttem. Valami virágos varázslat elvisz mindig egész közel a célhoz, s akkor egy láthatatlan kéz rápenderít egy nagy kerékre, átforgat rajta és összetört tagokkal, tehetetlenül kerülök le róla. Hogy lehet ez? Mi lehet az a titokzatos ERÖ? Miért kanyarodott olyan cifrát a józan ész? Ki adhat erre feleletet? Ki más mint a pap. A pap nem tagadhatja le az igazságot, még akkor sem, ha megtagadta. Megtudom tőle! Indulás vissza! A% ötágú ostor — Tessék! Mit óhajt? — Plébános úr! Kérem, legyen őszinte hozzám! Szíveskedjék megmondani, mi az oka csúfos lemaradásomnak? Nem tetszett neki a szótekervény nélküli bevezetés. Állt és várt. Én is. — Ha jól meggondolom — mondta nagysokára —, öt kifogás merült fel ön ellen. — Súlyos ötnek kellett lenni, ha az első helyről... — Itt közbevágott. — Látja, éppen ez volt az egyik. Ez a szinte ijesztő nagyarányú elsőség. — ? ! ? — Jó páran féltek magától! ■— A plébános úr mellettem állt? . — Nem önre szavaztam. — Miért? ...... — Erre nem lennék köteles felelni! — mondta ingerülten. Majd sokatmondóan legyintett. — Többen is elgondolkoztak azon, hogy egy kiváló tanítót, saját kántorát miért nem pártolja a saját apátplébánosa, Harkabusz, aki pedig legjobban ismeri. — Dehogynem pártolt kérem, hiszen elismerő „Működési bizonyítványt" adott. — írást adott, de amikor itt járt a választás előtt hivatalosan is, baráti látogatáson is, egy szót sem szólt önről, amikor pedig érdeklődtem, azt mondta, ő korrekt akar maradni, a saját kerületében nem protezsál senkit. A választás a mi belügyünk. Ez volt a második ok. — Mondja, miért nem vállalt leventeoktatást? — tette fel az újabb kérdést. Hiszen annyi minden mással foglalkozott? Ez a nem egészen érthető tartózkodás ettől a szép nemzetvédelmi munkától, ez volt a harmadik ok. A plébános nyeregben érezte magát, hogy nem válaszoltam. — Azt is mondták — folytatta, — hogy ön kommunista érzelmű ember, hogy a gyárból (ahol a képző előtt dolgoztam, mint lakatostanonc) emiatt dobták ki. — És mi volt az ötödik ok? — kérdeztem most már akkora adag tehetetlen dűhvel, hogy alig tudtam visszaparancsolni indulatkitörésemet. Észrevehette, mert nagysokára kérdezett csak: — Ugye önnek beteg a felesége? Választ azonban nem várt, csak érvelt: — A falu tél a beteg asszonytól... Azt mondják sokan, hogy súlyos rákbetegségben szenved. Felugrottam, mintha vipera csípett volna meg: — Micsoda? Rákbeteg? Ki mondta ezt az őrültséget? — kiabáltam teljesen megzavarodva ettől a képtelen rágalomhadjárattól. — Majdnem ordítva folytattam: — Tudja plébános úr, mi baja az én feleségemnek? Mi az a rák, amitől megrettent a vitéz falu? — A gyermek, aki születni fog. Gyermeket vár a feleségem, érti plébános úr? Gyermeket! v i " Temetés — No öeskös, széna-e vagy szalma? — kérdezte drága üreg kántorom! Elmeséltem mindent. Egy darabig nem szólt. Csendesen elnézett a semmibe, majd lassan ráeresztette vállamra kezét és szokatlanul nyugodtan azt mondta: — Ne búsulj! Én már úgysem sokáig nyaggatom az orgonát, árván marad a pipa is, a borocska is, meg a kárszói kántorság is. Meg akartam állítani, de leintett a pipaszárral: — Hagyd el! Tudom mit akarsz mondani! Ne menj te már sehová! Várd meg nyugodtan, amíg én bejelentkezem Péter bátyánál. Akkor aztán te leszel a „helyi jelűit" és kész. No, igyunk erre! Álmomban a kántor bácsi koporsóját vittem, markomban a stóladíj lapult, és közbén nyögve énekeltem a temetési szertartást. Volt öröm, mikor felébredtem. (Folytatása következik.) |
