* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 174.46 KB | |
| 2008-06-06 11:25:22 | |
 | |||||||
Nyilvános  903 | 2703 | Zalai Közlöny 1896. január 4. 1. szám 01-02. oldal - Galambok története | Zalai Közlöny Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap A cikk felismertetett szövege: CSARNOK Galambok története. (Hiteles adatok nyomán közli: HALÁSZ IMRE). A Hoffmann Mór és Halis István által szerkesztett és kiadott „Zala-vármegyei évkönyv a milleniumra" czimü könyvben egy szép czikk foglalkozik Galambok történetével. Nincsen benne minden elmondva, miután a nálam, a Stettner-család és a püspöki levéltár birtokában levő adatok még többet is mondanak, mint a mennyit szerző leírt. Én magam sem tudok mindent erre nézve megírni, mert 1000—2000 év igen nagy idő, sok számtalan esemény tanúja, melyeket a krónikások ha mind feljegyezték volna is: azokat az idó vasfoga elemésztette volna. Galambok (Kolumbak) igen régi falu, mely már nemcsak a rómaiak, hanem a góthok, longobárdok és kelták idejében virágzó hely volt Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a mostani falu környékén — az új temetőben — két korbeli, különféle hamvvedreket s ékszereket találtak. A hamvvedrek — mint azt Hampel József, a n. múzeum régiségtárának őre írta - kelta és római hamvakat rejtettek magukban a Krisztus előtti századokból. Tehát itt temetőnek kellett lenni és így lakóhelynek is. Szent István a zalavári apátságot megalapítván 1019-ben, a több községek között Kolumbak dézmáját is ajándékul adá (Lampe "Hist. ecclesiae"). A reformácziót hamar befogadta Galambok, úgyszintén Komárváros (Kómar-vára), Karos (Karossa-vára), valamint Kis-Komárom is. A Stettner-család birtokában levő kis-komáromi matricula 1624 ben kezdetett s ugyancsak a XVII-ik században már két püspök: Pathay István 1612 — 1629, Kanizsay Pálfy János 1629 -1639-ig Kis-Komáromban székelt s később is több reform. esperes lakott ott (Egyetemes Névtár, kiadta a ref. Convent). Közlöm ugyancsak a nevezett kis-komáromi régi matrikulából a következőket. "Egy 1720. tett inqusitió szerint, mely a Stettner famíliánál" van, Galambokon 1670. esztendőben, mire a patensek emlékeztek, volt predikátor ház és egy-egy fából csinált oratórium és hogy ezt a parochiális házat a kurucz világban égették el. A komárvárosiak is ezekkel tartottak együtt papot, miután 1692-ben az oda való parochiális házat a Karoli plébános elfoglalta " „Hogy a galamboki ref. ecclesia a töröknek Magyarországon volt uralkodása alatt Mater- és népes ecclesia volt, de elpusztult, rész szerint a törököknek kiverettetésekor, rész szerint az az után következett pestisnek elhatalmazása folytán, rész szerint pedig mikor ez a Galambok egész dominiummal együtt a budai vörös barátoknak, azután a nagyszombati semináriumnak átadatott, mert annyira szorongattattak, hogy ha gyűlést tartottak, vagy imádkozni összegyűltek, vagy ha valamelyik gazda írást olvasott, azt mindjárt kiverték a faluból, sőt ha csak egy ebadtát mondott is. Ha házasodtak, máshova eskettetni nem eresztettek, ha csak át nem térének, mely miatt némelyek elbujdostak együtt, némelyek esztendeig is jegyben voltak, melyekre még most is vagynak élők, kik megemlékeznek. Az ecclesia volt a Diás-hegyén, mely neve mai napig is megvagyon, a templom a mostani reformátusok temetőjében (mostani ó temető H. I.). melynek fundamentumából épült a mostani parochiális konyha (régi elbontott papház H. I.). de mások is fejtenek erős téglákat kályha s tűzhely aljának. Találnak térdig érő vastagságú száraz embertetemeket, melyekről azt mondják, hogy a török karácsony éjszakai praedicatión ütött rájok s ott mind egytől egyig a templom rakásai közé temettettek. A torony lövetett is, melynek maradványjele az a kis harang, amelynek egyik oldala valamely fáradt apró golyóbis által kiüttetett és 1807-ben meg is volt, de mint haszontalan ezen esztendőban újra öntetett. Praedicatorjaik közül volt Paksi Ábrahám és Kanizsay N. stb. — Némely mostani galámboki familiák akkor is voltak, mint most. Szánts, akkor Sántz (ezek már ma nincsenek H. I.) Egyed most katolikus família." A helybeli ref. levéltárban egy megsárgult okmányon pedig ezt olvashatjuk : "Udvari, Milej és Galamboki Protestánsoknak Instantiájára kiküldött uraknak bé adott jelentése föl olvastatván, azokban foglalt okokra nézve Udvariaknak ugyan, és Galambokiaknak a Praedicatornak bé hozása megengedtetett, Milejben pedig az Oskolának bé- helyeztetése hasonlóképpen nem tiltatván, a plébánia fundusi, harangok és most elhányatott régi templom kő falaik téglái visszaadása (ha pedig ez nem lehetne, a Harangoknak közös haszonvétele) eránt tett kérésektől az uj Törvények 26-ik ágozatytyához képest elmozdittattak. Kiadatott Forintos Gábor feő Notárius által mpr." Egy másikon pedig ez áll: „A Galambokiak könyörgő leve-lére kiküldetett Deputatio Jelenté--sére, a Tettes Ns. Vrgye a most mult Aug. hónapnak 17-ik napján kezdődött s folyvást tartatódott köz-gyülekezetében az végeztetett, hogy az Instans Galamboki közönség, az Isteni tisztelet gyakorlását szabadon beviheti. Sig. Zalaegerszeg 3-a Sep tembr. 1791 Horváth Ádám T. N. Zala vármegyei Tábla Biró mp." A galamboki régi ref. lelkészek közül be vannak még jegyezve a régi matriculába: Sélley András 1634. - Inkére ment. Lévay Márton 1656 —1660. Kis-Komáromba ment papnak. Tatay János 1650-ben komárvárosi pap volt, 1660-ban jött Galambokra, 1664-ben Nagy-Bajomba vitetett el. A mostani kis-komáromi r. kath. plébánia templom a XVII-ik században ref. püspökök temploma volt. (Lásd : Egyházkerületi levéltár Pápán). Még több apró cseprő adat van kezeim között, mindegyik igen érdekes, de ha össze akarnám mind gyűjteni, kötetekre menne az. Ezelőtt mintegy négy évvel megírtam a galamboki ref. egyház rövid történetét, mely a „Dunántúli Protestáns Lap"-ban jelent meg s fel-olvastatott a galamboki ref. egyház újjáalakulásának 100 éves jubileumán 1891. nov. 8-án. Ez alkalomból sok régi szulos levelet, könyveket kellett átnéznem és sok helyről adatot gyűjtenem, melyek nemcsak egyházamra, de községünk történetére is gyújtanak némi világosságot. |
