* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 296.82 KB | |
| 2008-06-06 14:55:30 | |
 | |||||||
Nyilvános  955 | 2624 | Rövid leírás | Teljes leírás (12.57 KB) | Zalai Közlöny 1896. február 1. 5. szám 2. oldal - Galambok története Zalai Közlöny Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap A cikk felismertetett szövege: Galambok története E czimen jelent meg a „Zalai Közlöny\'\' 1-ső számában Halász Imre úrtól egy közlemény, melyre van mondani valóm. Igaza van Halász Imre úrnak abban, hogy Hoffman Halis urak szerkesztésében megjelent munkálat foglalkozik ugyan Galambok és vidékének történetével, de hézagosan. E körülmény a szerkesztő urak azon határozott kikötésében találja magyarázatát, hogy a munkálatba felveendő közlemények egy ív terjedelmét nem igen haladhatják túl. Tekintettel az előállítási költségekre, e kívánság méltányos és tisztelni való volt. Halász Imre úr most közli a galamboki reform. egyház történetét, összekapcsolva a szomszéd egyházak történetével. Itt tévedések vannak s itt kezdődik az én mondani valóm. Az egész közlemény a reform. convent által kiadott „Egyetemes Névtárra" támaszkodik. Ismerem ezt a névtárt s tudom, hogy az történelmi hitelességgel nem bir s mint olyat nem is védelmezi senki. az egész munka az események után sok idő múlva kevés okmány, sok hagyomány, elbeszélés és mese nyomán készült. Igaz az, hogy a török hódoltság idején Galambokon és vidékén reformátusok is voltak, de nem lehettek igen nagy számmal, mert azon időkben e vidék lakossága is igen gyér volt. Így például Acsády Ignácz azon korra vonatkozó monográfiája azt állítja, hogy a hódoltság idején a mostani Zalamegye községei közül legnépesebb volt Becsehely, hol 13 család lakott. Kiskomáromi és komárvárosi református papokról történik említés a matriculában. Kezemben volt a Kis-Komáromra vonatkozó megszálló-levél, mely 1713-ban kelt. Ez elmondja,, hogy mivel néhányan engedelem nélkül már letelepültek és mindig kérik az engedelmet, hát a földesúr kiadja azt. A jezsuita-rend volt akkor a földesúr. A mai Kis-Komárom-ról ugy emlékezik meg, hogy ott csepőte és bokor terem, megjelöli az irányt, melyben szabad az irtás és a földnek művelés czéljából való elfoglalása. Szól a kötelezettségekről és azzal a kikötéssel végződik, hogy ott csak katholikusok lakhatnak és semmi más felekezetnek pásztorai (papjai) le nem telepedhetnek. E megszálló levél előtt is létezett Kis-Komárom Kis-Komár czim alatt mint gazdasági puszta; itt lakott a gazdaság intézője, a cseléde, és békés időben a komárvári parancsnok. Ez épületek nyomai még mindig föltalálhatók a mai tiszttartói lak környékén, és e puszta azért épült ezen alkalmatlan helyen, mert a komáromvárosi vár sánczai eddig terjedtek. Hogyan kerülnek most már ide a református szuperintendensek,- esperesek és papok? Történelmi ismeretekkel bíró ember előtt könnyen világos lesz ez. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a török hatóság mindig a jobb szemével nézett a reformátusokra és csak a bal szemével, azzal mindig igen keményen a katolikusokra. A reformátusoknak szívesen adott menhelyet és védelmet, ha azt kérték. Majd minden török vár ur mellett lakott magyar ember, ki tolmácsolt és a rendeleteket magyarul megfogalmazta. Ezt a tisztet többnyire bármi ok miatt állásukat vesztett református papok teljesítették. Így kerülhettek a kiskomáromi lakásba is az említett szuperintendensek és esperesek; de ők ott lelki-pásztori tisztet nem viselhettek mert nem volt kinek. A mostani kískomáromi róm. kath. templom pedig a XVII-ik században nem lehetett református szuperintendensek temploma azon egyszerű oknál fogva, mert az akkor még nem is létezett. Következőleg bizonyítom ezt: 1687-ben a törökök elhagyták Komárvárost és a földesuraság — a jezsuiták — azonnal határjárást kért, minek megtörténte után a plébániát Komárvárosról Kis-Komáromba helyezték át. A távozott parancsnok lakása plébánia lak lett, mellette pedig egy templomot építettek, melyről az 1735-iki jelentés azt mondja "sat ampia" elég tágas, 1770 táján a jezsuiták elhatározták, hogy új templomot építenek. Két tervrajzról van tudomásom, egyik az, mely szerint föl-épült. E tervrajz még az 50-es években is Nagyszombatban volt, onnan Szathmárra került. A másik tervrajz egy kisebb, szegényesebb templomot mutat, ez még ma is a kiskomáromi urodalom levéltárában van. Különben is ki kissé járatos a katholikus templomok építésének stíljében, első tekintetre láthatja, hogy a mostani kiskomáromi templom építésénél református vágy és kéz nem dolgozott; a reformátusok úgy és olyanformán nem építettek; hanem ez a templom a jezsuiták hatalmas alkotása, melyhez foghatót vidéken még ma sem sokat találunk. Közbevetőleg fájdalmasan jegyzem meg, hogy ízléstelen utódok ezt a hatalmas alkotást czirkuszba való gallériákkal csúffá tették. A templomot a híres Dorfmeister festette ki és a jezsuita rend eltöröltetetése után is az uradalom viselte a költségeket. Lakhattak Kis Komáromban református superintendensek, esperesek és papok is. de azok csak a várúr védelmét és vendégszeretetét élvezték A névtár és a régi matricula komárvárosi református papokról emlékezik meg. Komárvároson régi időtől fogra volt kath. plébánia, oda tartozott Galambok is, mint fiókegyház. Az odavaló plébánosokat a régi matrikata református papoknak tünteti fel és nem minden alap nélkül. Hogy ezt a furcsaságot megérthessük, vissza kell mennünk a magyar kath. egyház legszomorúbb korszakába, a 17. század elejére A zilált politikai viszonyok és a török hódoltság miatt ugyanis püspököket nem lehetett kinevezni, vagy ha neveztek is ki, a mondott viszonyok miatt székhelyüket nem foglalhatták el és jogaikat nem gyakorolhatták, ennek következtében aztán az alsó papság körében a fegyelem annyira meglazult, hogy azok, kik hajoltak a refomátióhoz, a katholikus istentisztelet szertartásait önként megváltoztatták, de még meg is házasodtak, azonban magukat még mindig kath. papoknak mondották és tartották. Ezt az ellenmondást a kath. egyháznak tűrni kellett, mert nem volt módjában a nagy bajt orvosolni. Mikor azonban a nagy Pázmány vezérlete alatt a katholiczizmus restaurácziója Magyarországon megkezdődött, akkor az ilyen papokkal rövid úton elbántak, vagy alkalmazkodtak a katholikus egyház törvényeihez és feleségüket elbocsátották, vagy pedig állásukat kénytelenek voltak elhagyni. Nálunk a veszprémi egyházmegyében ez a restauráczió kissé későn kezdődhetett, és legerősebb harczos volt az erős kezű Sennyei István püspök (1660 —1687) kinek kormányzata kezdetén a komárvárosi plébánosokra is rákerült a sor. Ekkor a reformátióhoz hajló Tatai (Tátray) István János volt a plébános, ki mások példájára szintén megnősült. Felszólításra sem akart engedelmeskedni és a feleségét elbocsátani; hanem inkább elhagyta állasát és a galamboki reformátusokhoz ment papnak. Galambokon sanyarú viszonyok közt tengődött 3 éven keresztül, mert a hívek igen kevesen voltak, papi járandóságát pedig szeres czim alatt kapta, (házról házra járt enni) Hova ment innen, nem tudom, csak azt sikerült kinyomozni, hogy elhagyatva mindenkitől, elhagyatva úgynevezett feleségétől is, a babócsai plébánosnak mint régi barátjának és iskolatársának házánál fejezte be boldogtalan életét. A komáromvárosi plébánia 17. század végén vagy a 18-ik elején megszűnt, mert a jezsuiták azt kiskomáromba helyezték át, de Komárvároson református eklézsia soha sem volt és így soha sem voltak ott református-papok. hanem voltak ott egyideig úgynevezett katholikus-református papok és ezekről szól a matricula. Galambokra nézve a „Stetner família birtokában evő matricula tele van mesével. A mostani ó temetőben volt templom a katholikusok temploma volt, 6 öl hosszú és 3 öl széles épület és urunk menybemenetelének emlékére volt felszentelve. Ehhez az elpusztult templomhoz a lakosok fantáziája egy mesét szőtt, mely úgy szólt, hogy a törökök azt karácsonyi éjféli mise alatt rohanták meg és pusztították el, a bennlevő emberek pedig halálukig védelmeztek, mielőtt azonban elestek volna, okmányokat, kincseket és a templom drága szerelvényeit mélyen a földbe ásták el. Sokan hitték, hogy a mesének alapja van s így a „Steiner-familia birtokában levő matricula is hiszi. Ennek nyomán két ízben is tartottak ásatást, de minden eredmény nélkül, csupán csak csontvázakat találtak, ami nem abban leli magyarázatát, mintha a védelemben elesett emberek csontjai lettek volna, hanem inkább abban, hogy Galambokon épp úgy, mint régebbi időben mindenütt a templom közvetlen környéke temetkezési helye volt. A katholikusok régi okmánya is említ egy elrepedt harangot. Ez a katholikusoké volt, mit nem a „golyóbis" tett tönkre, hanem a török hatóság tett használhatatlanná, nem engedvén meg a keresztényeknek a harangozást. Ezt a szokást a török még ma is megtartja ott, hol megteheti. Az ó temetőben református templom sohasem volt, az ott állott templomot pedig a törökök előbb elpusztították, mint Galambokon a reformátusok lenni kezdődtek. A galamboki református papokról annyit sikerült megtudnom, hogy azok inkább kevés írást és olvasást tudó világi férfiak voltak és igen szerény díjazásban részesültek. "Szeres" czim alatt kapták fizetésüket és csak kevés ideig maradtak egy helyben. A "Steiner-familia" birtokában levő matricula a reformátusok megfogyat-kozását a vörös barátoknak is tulajdonítja. Ez anokronizmus. Hol voltak akkor már a vörös barátok, mikor a reformátusok állítólag fogyatkozni kezdtek?! Ha csak a jezsuitákat nem teszi meg vörös barátoknak. Karsa városában (Karos) reformátusok tudtommal soha sem laktak. Egy hírlap keretén kívül esnek minden tévedésre hosszasabban válaszolni. Csak azt akartam vitatni, hogy sem az "Egyetemes Névtár", sem a „Stetner familia birtokában levő matricula" hitelességgel nem bír, mert ellenkezik a múltból fönnmaradt okmányokkal. Nem tudom mit kezdenének el ezek a régiségük miatt tisztelni való iratok azzal az adattal, mikor a régi okmányokban igen gyakran olvassuk „a kiskomáromi kapitány", "a kiskomáromi várkapitány", valószínűleg Kis-Komáromot megtennék várhelynek, mint a templomot megtették superintendensek templomának. Ezelőtt úgy 14 évvel, mikor Kis Komáromban laktam, Halász Imre ur egyik kollegájával eljött a komáromi parochiára azon czélból, hogy a régi elpusztult kis komáromi református egyházra vonatkozó adatokat kérjenek. A kérelem hallatára én elbámultam, pedig akkor már ismertem Kis-Komárom község keletkezését és egész történetét, de sohasem hallottam, vagy olvastam, hogy ott valaha református eklézsia létezett. Elkezdtem újra kutatni, keresni, a legöregebb embereket kihallgattam, de sehol még csak nyomát sem találtam annak, hogy Kis-Komáromban valaha reformátusok laktak volna. Akkor még nem ismertem az "Egyetemes Névtárt", sem s „Stetner-família birtokában levő matricula" adatait, most már ismerem ezeket és megvagyok róla győződve, hogy a helyre nézve névcsere van, mert sem a kis-komáromi plébánián, sem az uradalmi levéltárban még csak egy szócska sincsen, mely sejtetni engedné, hogy Kis-Komáromban reformátusok. és superintendensek laktak volna, de még a hagyomány sem szól róla. Galambok és vidékére vonatkozó adatokat régi időtől fogva gyűjtöm, sokat köszönhetek boldogult Rómer kanonok és Szabó Imre volt kúriai bíró uraknak, de az összegyűjtés nekem még nem sikerült, mert egy hosszú — hosszú idő még bizonytalan előttem s azért meglepetéssel és igazi örömmel olvastam, hogy Halász Imre úrnak e vidékre vonatkozó annyi történeti adatai vannak, hogy több kötet telnék ki azokból; én kérem, sokszorosan kérem, ne rejtse el azokat, hanem tegye közzé, de csak akkor, ha több történelmi hitelességgel bírnak, mint azok, melyeket közzé tenni szíves volt. JUK JÓZSEF plébános. |
