Zalavármegyei évkönyv a millenniumra - 140 képpel - Halis-Hoffmann szerk. - Nagykanizsa - Fischel Fülöp, 1896.pdf - nagyKAR

A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről

Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer

www.nagykar.hu
Működteti a Halis István Városi Könyvtár

nagyKAR honlapok:

* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

	Letöltés Előnézet Megnyitás
Méret:	34.47 MB
Keltezés:	2022-06-17 13:48:03

Fajta:
Láthatóság:	Nyilvános
Letöltések száma:	327
Megtekintések száma:	471
Leírás:	Cím: Zalavármegyei évkönyv a millenniumra Alcím: 140 képpel Közrem.: Halis István (szerk.) ; Hoffmann Mór (szerk.) Szerz. közl: [szerk. Halis István, Hoffmann Mór] Kiadás: [Nagykanizsa] : [Fischel Fülöp], 1896 Eto: 908.439.121(082) Helyism. tárgyszó: Zalavármegye Szakjel: 908 Cutter: Z 21 Nyelv: magyar Oldal: 331, [4] p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: ZALA VÁRMEGYEI ÉVKÖNYV A MILLENNIUMRA. 140 KÉPPEL SZERKESZTETTÉK HALIS ISTVÁN ÉS HOFFMANN MÓR. RÁKOSI JENŐ ELÜLJÁRÓ BESZÉDJÉVEL. SZERKESZTŐK SAJÁTJA. NAGYKANIZSA, IFJ. WAJDITS JÓZSEF KÖNYVNYOMDÁJÁBÓL 1896. AZ ATYÁMRÓL. ElüJjáró beszed. Irta: Rákosi Jenő. Ez a könyv az ország legszebb vármegyéjéről szól. Mert a hol a hegyek pompája fenségesebb, olyan van. Síkságok is vannak, méltók Petőfi tollára, melyekkel semmi hasonló e hazában nem versenyezhet: az alföldi róna. A Fertő tava lehet ■— kivált ha jó ideje jár — versenytársa mint tó á Balatonnak. De annyi természeti szépség, oly változatosság: groteszk hegyek, megkoronázva várromokkal, melyek egymást nézve birkóznak a2 idővel; rák nevelő szeszélyes folyója mint a Zala vize; ennek a viznek — immár igaz pusztuló berkei; a titokzatos lápos Marczal bujdosó fekete vize; lankások arany gerezdes szőllőkkel; merész alakzatok, kihűlt apró tűzhányók, lábainál a Bakonynak a szomszéd vármegyéből ide menekült maradványai; egy miniatűr Svájcz minden ellentétével, a havasokat leszámítva, és mindezekhez a Balaton tündértükre; ennyi csak ebben az áldott vármegyében van együtt. És erről a vármegyéről szól ez a könyv és ehhez a könyvhöz kell nekem előszót írnom, melyhez utasításom azt mondja, szerkesztőinek nagy örömére lenne, ha személyemről, a vármegyében eltöltött éveimről, vagy családomról emlékezném meg. Mind a társaim, a kik nevökkel és munkájokkal ezt a könyvet fölékesítették, édes anyjokról irtak: a megyéről, a mely szüli vala őket. Én csak adoptiv fia vagyok a szőllőfürttel koszoruzottnak, nekem tehát nem anyám, hanem édesapám Deák Ferencz vármegyéje. En eszerint apámról fogok irni. * 4 Hogy sajnálom én mindazokat a boldogtalan gyermekeket, a kik ártatlanságuk napjait nem Eötvösön élhették le a Szegedyek bájos pusztáján, Görögország és a görög történet bűvös képei tettek rám ifjú koromban ahhoz hasonló hatást, a melyet ma is őrzök eötvösi gyermekéveimről. Mikor egyszer-kétszer egy esztendőben az uraság berobogott a pusztára, s a kocsija bakján vadásza belefútt a kürtbe, hogy mindenek megtudják érkezését: ez csak epizód volt nekünk. A puszta nem az uraságé, nem a tiszttartóé volt, hanem a mienk, a tiszttartó gyermekeié. Soha senkinek több gyönyörűsége nem volt benne, mint nekünk. Erdő és mező a mienk volt. Nagy kertjei, melyek a jó öreg kertész, a derék Lipkovics bácsi kezén virultak : a mienk volt; a pusztatéglaszin, a hova szamárkordén vittük ki édes anyánkat, ki aztán műértő kézzel kömény aszaló kemenczét épitett ott nekünk, — a mienk volt; a téglaszin, a hol téglát vetettek, fürdőhelyünk; a juhásztelep, a hol a hires Sipöcz-familia volt a birkásgazda, kirándulásunk czélja sajt készítéskor; a félelmes borju-kút, benne a rengeteg erdőben, — mely az egész gazdaságot körülölelte s összeköttetésben volt a Bakonynyal, a borju-kút csodás legendáival, erdei vándorlásunk utolsó állomása gombaszedéskor. Azután a tejeskukoricza-szezon; a birkanyírás, a kender-nyűvés évadja; — de a nyi.rés előtt az usztatás Szent-Péteren a malomnál; azután az aranyodi szüret, badacsonyi szüret ... és a szénacséplők misztikus farsangi maskarája, a mely felforgatta irgalmatlanul az egész pusztát . . . Emlékezem 1848-ra. Mi összes pusztai gyermekek katonásdit játszottunk. Egyszer azonban valóságos katonák vonultak keresztül rajtunk, sőt meg is pihentek a pusztán. Gúlába rakott fegyvereiken rajta felejtkezett gyermekszemünk. A cselédség dézsában hordta ki nekik az urasági pinczéből a bort. Aztán trombitáltak és doboltak és fölkerekedtek és glédába állottak és elmaséroztak. Akkor kerítettünk a rostakéreg helyett, mely eddig a dobunk volt, mi is egy valóságos-dobot magunknak és még szilajabbul játszottuk a katonásdit. Azután megint jöttek honvédek, de nem értek rá megállani, csak keresztül mentek a pusztán sakkor történt a nagy esemény, melyről még sokáig beszéltek a pusztán, még a világosi fegyverletétel után is. Bors Panni, egy kardos asszony, a kinek a férjét és gyermekeit is az asszony lánynevén nevezték, mert az asszony volt az. úr a háznál: Bors Panni házról-házra befutotta a pusztát és beszélé: — Galambom, épen a kemeneze előtt állok, mert rétest sütöttem, hát csak hallom a dobot. Mit csináljak, mondom, hát kiveszem a tepsit a kemenczéből, hogy oda ne égjen a rétesem, és oda teszem a kemeneze szájához, aztán megyek, mondok, hogy mire dobolnak. Hát galambom a katonák jöttek. Hiszen láttátok, mert együtt néztük. — Mikor elmentek, futok vissza a rétesemhez, de D uramfia, mit látok, a rétesemnek hült helye, hanem egy ujdonat uj húszas, volt a tepsiben. A ki nem hiszi, ehen itt a húszas, hogy az Isten is áldja meg azt a derék katonát ! Es loholt tovább és elmondta minden háznál és mindenütt álmélkodának az ezüst húszason. Ez volt Eötvösön a legszenzá-cziósabb eset a szabadságharczból, meg a horvátok, a kiket arra jártokban elfogtak — de nem az eötvösiek, — és a szentgróti urasági pajtában csukva tartottak. Édes apám elvitt bennünket s én láttam őket épen etetéskor: a cselédség mérőkben és vékákban hordta nekik a főtt krumplit, azon tartották. Es mikor minden csendes lett, mi gyermekek játsztunk erdőn berken tovább, boldogan, elmondtuk egymásnak a szabadságharcz e nagy epizódjait, és nem álmodtuk, hogy mért nem látunk több katonát, több húszast és mért olyan nagy a csendesség ami gyermekes lármánk mellett. * Ki emlékszik még közületek, a kik ezt olvassák a Zala berkeire? Zalabérnél bekanyarodik a folyó és délnek indul, holott eddig éjszaknak folyt Eger szegtől kezdve. Zalabérnél van rajta egy hid, Szt.-Péternél is van egy hid, a mely az arany odi szőllőkbe viszen; aztán megint hamarosan Zala-Szent-Grótnál is mindjárt a Batthyányiak-pilótára épült gyönyörű kastélya mellett is van egy hid. Innen vissza Zalabérre van vagy két órai járás és mint láttuk, három hid. Innen előre aztán két alacsony hegyláncz közt kigyóösvényben tekereg a Zala czélja felé és immár messze, hosszú útján csak egy híd van rajta. Ez a rósz még 50—60 évvel ezelőtt is .csodás egy kis ország volt: víz, berek, láp, limbusokkal teli, őserdő, járatlan és járhatatlan, csak a száraztó kánikulában megközelíthető. Pásztor és barom ismerte csak veszedelmes csapásait és csak a madár járta szabadon. A falvak két oldalt a lankáson húzták meg magokat és barátságosan nevettek át egymásra innenről túlra. Kehida, Csány, Zala-Apáti, Szentgyörgy vár nevét talán mindnyájan tudjátok. Deák Fe-rencz, a Csányiak, a Szentgyörgyi Horvátbok, a Bogyayak birták c falvakat. Néha úgy vélted, át lehet kiáltani az egyik oldalról a másikra; de az év nagy részében a szomszéd vármegyét közelebb volt elérni, mint a vizavis falut. De mikor igazán levetette a csalárd Zala a jármát s utat, hidat, mindent elnyelt: akkor virult fel a falvak ősi. jókedvének az évadja. Utak és hidak, bokrok és fák fölött siklottak át szerenádot adni lánynézőbe, névnapra és egyéb alkalmatosságra, csónakon ezek .a kedves uri családok egymáshoz. A viz mikor kicsi volt, elválasztotta, mikor szertelenül megnőtt és tengerré lett: összekötötte őket. 6 Hogy nem akadt annak a költészettel teli kornak egy trubadúrja ama kedves partokon ! Anyám mesélte nekem a legendáikat, mikor mint gyermeket arra vitt, mutogatta a kúriákat, emlegette a neveket, a melyeket sohasem felejt el és sóhajtott. * Ukk ma már a vasutak keresztező pontja. Akkor egy kis falucska volt, de középpont volt akkor is: egy fél körnek a középpontja, melynek perifériáján feküdt a rendeki hegy, mely piros sipkát viselt, mikor a som érett; azután Sümegvára, majd Rezi és Tátika, sötét lombos erdők felett trónolva és méltósággal tekintve le a síkságra, melyet ölelve tartott, melyben a Marczal vize mint kígyó, melyet megtapostak, ide-oda vonaglott. Ez volt gyermekségem második fázisának a színhelye. Ekkor már a romokban tanyáztam, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza útját látogattam. Ekkor volt, hogy Sopronban a benczések templomában (kiknek tanítványa voltam) minden reggel mise után egy miatyánkot mondottam, arra kérve az Istent: engedje legalább, hogy olyan költő .legyen belőlem, a minő Thaly Kálmán, kinek akkor jelent meg egy verskötete, gondolom a Kárpáti Kürt. Az atyám Vasvármegyéből származott. Ősei homokbányász parasztok voltak Dörföldén, Sopronmegyében. Apja főjáger Eszter-házynál Vasban. A dörföldei mátrikula megmutatja, hogy ő is, apja is, nagyapja is, szépapja is egyetlen gyermek volt és kit Péternek, kit Pálnak hivtak közülök. Az én atyámmal tettek kivételt. Eltérve a hagyománytól, őt sem nem Péterre, sem nem Pálra, hanem Jánosra kereszteltették. Ezért-e, másért-e: ő is eltért a másik családi hagyománytól s egyetlen hú helyett tizenkét gyermeket adott a hazának, a miből kilenczet nevelt embernyi-emberré. Én sorszerint a harmadik voltam s mikor az utánam érkezettek erősen szorongatták, engemet gazdasági tekintetekből Somogyba adott gazdaságra. Onnan az ő tudta nélkül három évi praxis után melyben felvittem irnokságig, eljöttem Budapestre. Végre is azonban haza kellett mennem, hogy neki megszámoljak cselekedetemért. Szegény, kilencz gyermek és egy két más csapás által alaposan kifosztva, előbb jól megszidott és aztán kétségbeesne hirtelen ezzel a kérdéssel fordult felém: — Hát mi akarsz voltaképen lenni ? -- író, — feleltem én, érezvén szivemben ifjúságom összes illúzióinak temérdek kincsét. — író! — ismétlé ő, — iró! Mi az egy magyar iró? Ő nyilván azt gondolta, nem szegény embernek való dolog. De én nem láttam az ő gondolatát és felelém: — Ott van Jókai! (Immár Thalytól jócskán eljöttem, úgy látszik.) 7 Szegény édes atyám akkor már jócskán megromlott szemeit véghetetlen szomorúsággal reám függesztette, hosszasan megpihentette rajtam és szó nélkül kiment a szobából. Én pedig be a másik szobába, ott találtam bánatba merülve édes anyámat, melléje ültem és lelkesen olvastam neki Madách korszakos művét, mely akkor jelent meg nemrég nyomtatásban. Édes anyám megsimogatta fejemet és elmélázva hallgatta az Ember Tragoediáját. * Édes atyám gyermekkorában nagy betegségen ment keresztül: fekete himlője volt. Anyja, egy igen vallásos asszony, elfogadta őt, ha Isten megtartja, a Szűz Máriának. Atyám meggyógyult, de arezbőre simasága és a felebajusza áldozata lett a betegségének, őt magát édes anyja fogadásához képest, papnak adta. Atyám kitűnő tanuló volt, s mint kispap fölkerült a bécsi pázmáneuwiba. Hárman voltak ott barátok és megfogadták egymásnak, hogy a ki elsőnek lesz közülök püspök, az a másik kettőnek mindeniknek 400—400 frtot ád ajándékba. Nem tudom már ki volt a harmadik, csak azt tudom róla, hogy kanonokságig vitte. Atyám, édes anyját elvesztvén, röviddel bekövetkezendő felszentelése előtt kilépett és a keszthelyi georgikonba ment gazdaságot tanulni. Gazdatiszt lett, utóbb bérlő, és magának is volt egy kis darab földje, a mig rögöt rög után mi gyermekek a fejünkbe nem szedtünk mindent, a mije volt. Öregsége napjait Váczon töltötte másodszülött fiánál, a ki ott fegyházi orvos volt. Oda jártam én ki hozzá látogatóba s gyakran találtam őt a püspöki kert egy-egy árnyas lugasában. Egy öreg papi ember társaságában ült és ketten hallgattak a múltról, csak néha mutogattak, hadonáztak inkább, mintsem beszélgettek. . O szegény alig látott már, társa pedig, az öreg pap, alig hallott'' valamit. Ez a pap volt a harmadik pazmanita: Peitler, az hármuk közül, a ki elérte a püspöksüveget. De a mi a négyszáz forintot illeti: ha az apám kérte, akkor a püspök nem hallotta, s mikor a püspök adta volna: az apám nem látta. így maradtak ketten és ülve egymás mellett, hallgattak a múltról. Azután egyszer csak elmaradtak a kertből, a püspök beköltözött a palotájából a kriptába, atyám készült utána. A szeme világát elveszitette. De szemeinek az a méla, hosszú szomorúsága, a melylyel valamikor rám nézett, az mindvégig megmaradt tekintetében. Pedig meg volt velem elégedve. Ha néha röviden, szemérmesen megérintettünk valamit a múltból és láttam az ő szomorú szemét, mindig azt gondoltam magamban: milyen jó, hogy csak én látom a te szomorú szemedet, te pedig nem látod az én szomorú szememet. 8 Mert hogy te akkor már elvesztetted ifjú korod illúzióit, a mikor ez a szomorúság úgy belevette magát atyai tekintetedbe, látván a fiad hiu káprázatait, melyekre egy lánglélek dicsősége és fénye csábítja. És te ma meg vagy a fiaddal elégedve és atyai szivedben azt hiszed, hogy akkor csalódtál, mikor oly véghetetlen szomorúsággal néztél a fiadra. Azóta én tőlem röppent el az illúziók lenge madárcsapatja, a szomorúság fészket az én tekintetemben rakott, mert tudom, hogy akkor én csalódtam, te mostan csalódok De édes csalódás volt, és azzal pihentél el, pillangós szemfödelével a gondviselésnek vagy letakarva. Te mindeneket ismertél Zalavármegyében, Tégedet sokan ismertek. Ez alkalomból emlékezzenek meg rólad és tudják meg, hogy atyai tisztednek voltál napszámosa, rabja, áldozata: a jóknak és gyermekeidnek áldása ül sírköved mellett a váczi temetőben''. ZALA-EGERSZEG TÖRTÉNETE. Irta: Németh Elek. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város, — Zalavármegyének székvárosa, öt kies, termékeny és viránydus völgyelésnek egy-gyé olvadásánál az összefutó hegyhátaknak teljes lejtővé si-mulásán, a Zala folyó jobb partján és a Váliczka csatorna bal partján, e két folyó összeömlési szögletében hajtaiék alakban terül el. E város jelentéktelensége daczára, nemzeti történetünk első évszázadaiban ismert volt. Az eddig ismert oklevelek közül IV: Béla király korában 1266 november 23-án keltezett latin oklevélben tétetik róla először emlités. Az Árpádházi királyok alatt még kétszer említtetik, 1381 augusztus 24-én kelt oklevélben, mely jelenleg is még városunk levéltárában őriztetik, Bessenyő község felőli határai vannak leirva s ekkor már, mint kir. falu említtetik. Ezen kir. falu évszázadról-évszázadra igen lassan fejlődik. A török hóditások idejében már váráról is tétetik említés, mely 1574 után, mint végvár megerősíttetett és gyalogsággal láttatott el. Zala-Egerszeg nagyobb harezok szintere nem volt ugyan, hanem az idevaló nép ajkán és szokásában fentmaradt emlékek tanúskodnak arról, hogy egy török hadosztály városunk határáig előre nyomult. Jelenleg is. fentartja még magát az úgynevezett határjárás szokása. Ugyanis: Szájhagyomány szerint a török hóditások korában, midőn már Kanizsa vára is elesett, egy török hadosztály határunkig előre hatolt, fenyegetvén Egerszeg várát. Nagyszomba- Németh Elek zalaegerszegi v. főjegyző. 10 ton délután beizentek a városba, hogy vigyenek ki nekik élelmi szereket, mert ellen esetben a helységet feldúlják s lakóit kardra hányják. A várőrségének egy kis csapata és a fegyverfogható polgároknak nagy része női ruhába öltözve s fegyvereiket azok alá vagy a fejükön vitt kosarakba rejtvén, az estalkony beálltával kivonultak a mit sem sejtő törökök táborába. Az élelmi szereket váró törököket, közéjök menve megtámadták és vitézül szét- és elverték. Ezen vitézi tettnek és sikerült cselnek emlékét fentartandó, jelenleg is feltámadás után a város fiatal polgárai közül többen kivonulnak határt járni sippal, dobbal és fegyverrel s egész éjjel Zala-Egerszeg lS25-ben. a város határát bejárván, egy a régi időből hagyományként fen-maradt induló egyhangú dallamát sipolva és dobolva, sürü lövéseket téve, húsvét reggelén bevonulnak a városba. A régi dicsőséges győzelem emlékeid kalapjaikat és fegyvereiket puspánggal díszítik fel. A későbbi kor nagy forradalmai és szabadság harczainak hullámverései alig érintették városunkat. A nagy világ- s kereskedelmi-utak vonalán kívül esve Zala-Egerszeg évszázadokon át keveset fejlődhetett, úgy, hogy még 1825-ben is oly kis terjedelmű volt, mint a mellékelt látkép tanúsítja. Az 1826. év végzetes volt városunkra, a midőn a kitört nagy tűzvész csaknem egészen elhamvasztotta, úgyannyira, hogy még templom tornya is leégett, harangjai pedig leolvadtak. 11 A mezőgazdasággal, bortermeléssel és kis iparral foglalkozó polgárság tisztán magyar ajkú ■ s túlnyomólag igen buzgó róm. kath. vallású. Jelenlegi lakosságának száma 7811 és pedig: róm. kath. . 6493, izraelita . . . . 1096, ág. evangélikus . 158, helv. vallású • .61, görög keleti . 2, unitárius ... 1. Zala-Egerszeg, mint Zalavármegye székhelye, megunva a nagyközségi jelleget s hogy méltóbb székhelye legyen a vármegyének, 1885-ik évben rend. tan. várossá alakult s 1885 május 13-án 66 képviselőtestületi tagja megválasztá az első rendezett tanácsot. A város tanácsának a képviselő testület buzgó áldozatkészségétől gyámolitva és segitve, első feladata volt s teljes erejével oda törekedett, hogy századok mulasztásait pótolva, építkezések és nagymérvű befektetések által a várost községi jellegéből kiemelje s jövedelmi forrásokat teremtsen, miután belátta azt, hogy a város polgárai pusztán községi pótlékkel fedezni nem képesek azon kiadásokat, melyek a város emelkedése és fejlődése által a város adózó polgárainak vállaira nehezednek. Első jövödelmi forrásul tekintette a regále-jogot, mely a szombathelyi megy. püspök tulajdonát képezte eddig s midőn értesült a képviselő testület arról, hogy a püspökség ezen jogát áruba bocsátja, sietett is azt megvásárolni, 122 ezer forintot adván érte s ennek következtében a vásártéri és piaczi helypénzszedést jóval több árért sikerült bérbe adni, mint eddig. Közegészség- és köztisztaságügy szempontjából a várost csatornákkal és járdákkal látta el, mely 23843 frt 15 krba került s a város egy részét fokozatosan asphalt járdával burkolta, mely eddig magának a városnak 3550 frt 74 kr. költségébe került. Más városok példáján okulva, arra törekedett, hogy a város területén katonaságot állandósítson, miért is 3 század honvédlovasság részére a kor minden igényeinek megfelelő uj lovassági laktanyát épitett 136460 frt 77 kr. költséggel. Rendezett tanácsú várossá alakulása után 2 évvel a várossal összeépült Ola kis községet a belügyminisztériumnak 1887 november 24-én kelt 74228/IV. b. sz. magas rendelete, folytán Zala-Egerszeghez csatolta, hogy ezáltal népességben, adózó polgárokban s igy nyomatékosságban és tekintélyében növekedjék. Kereskedelme, ipara és forgalmának felvirágoztatása, élénkítése végett a tervezett Boba-Szent-Iván Zala-Egerszeg-Csáktornyai h. é. vasútvonal kiépítéséhez 110 ezer forinttal járult. 12 Az 1889-ik évben szervezett pénzügyi igazgatóság részére egy 43439 frt 09 krba kerülő palotát épitett a régi elemi iskola helyén, a mely iskolai épület a kor- és tanügyi igényeknek meg nem felelvén, különben is uj elemi iskoláról kellett gondoskodnia. Miért is minden kívánalomnak megfelelő uj elemi iskolát épitett 35587 frt költségen, a mely épület magába foglalja úgy a fiú, mint a leány elemi iskola osztályokat. A képviselő testület már az 1888-ik évben előre látva és tervezve a nagy építkezéseket, egy 12 kamarás téglaégető körkemen-czét épitett 16790 frt költséggel. Zala-Egerszeg látóképc. Miután a városnak kevés és szűk sétatere és üdülő helye volt, a vasúti állomás mellett 9601 frt 26 kr. költségen az úgynevezett „Baross-ligeti" sétányt alkotta. Kisdednevelésünk czéljából, miután a meglevő kisdedovoda szűknek bizonyult s a magasztos czélnak meg nem felelt, még egy óvodát épitett, mely 17094 frt 29 krba került. Ezeken kivül uj vásártérről gondoskodott a képviselőtestület s a város szépítése tekintetéből utczáit rendezte, jobban világította s egy uj utczát is nyitott, mely jelenleg már teljesen ki van épülve. 13 Legnevezetesebb utczái: a Fehérképi-utcza, a Körmendi- és a Zala-uteza. Nevezetes terei: a Vármegyeház-tér és a Kazinczy-tér, a melyeket az 1894-ik évben 113 ezer forint költséggel épült 2 emeletes „Arany Bárány" czimü szálloda diszit, amelynek díszterme ugy stylszerü épitése, mint nagysága és egyéb szépségei által párját ritkítja. — Továbbá a Deák-tér a Deák Ferencz szoborral és sétánynyal, — s végül a Vásártér, a melynek közelében cs-inos kert közepében áll a mintaszerű uj városi közkórház. Épületei közül említésre méltók: a Biró Márton veszprémi püspök által épített tágas, kéttornyú róm. kath. templom, továbbá a vármegyeház, a régi és uj törvényház, — ezzel szemben a zala-egerszegi takarékpénztár részvénytársaság nagy emeletes bérháza, — a szép stylü polgári iskola, az uj kórház, a pénzügyi palota és a lovassági laktanya nagy, fedett lovardájával. Társadalmi életének gócz-pontját képezi a diszes termekben elhelyezett mintaszerű Ca-sinó, a Kereskedelmi Kör s a jelenleg megalakult Társaskör. Városunkban van : a megye székhelye, kir. törvényszék, járásbírósággal és telekkönyvvel, kir. ügyészség, kir. tanfelügyelőség, kir. pénzügyigazgatóság adóhivatallal, erdészeti hivatal, posta- és távirda-hivatal, főszolgabírói hivatalnak székhelye és két virágzó gyógytára. Iskolái: polgári iskola, középkereskedelmi iskolával, felsőbb polgári leányiskola, női kézimunka tanfolyammal; mintaszerű elemi iskolája. Nevezetesebb egyesületei és egyletei: ügyvédi kamara, a zalamegyei gazdasági egyesület, az ipartestület, ker. betegsegélyző pénztár, önk. tűzoltó egyesület, a szegény gyermekeket felruházó „Karácsonyfa" egyesület, vörös-kereszt-egylet, népkonyha, kenyér-, Chanuka-, korcsolya-, iparos ifjak önképző és betegsegélyző-, munkás és temetkezési-egyesület. A fentebb emiitett nagy építkezések és rohamos fejlődés költségeivel a város anyagi ereje lépést tartani képtelen lévén, kénytelen volt kölcsönökre szorulni s kénytelen volt a pesti magyar Kovács Károly, zalaegerszegi polgármester. 14 kereskedelmi banknál 655 ezer forint kölcsönt venni 50 évi törlesztésre. A befektetések azonban kettőt kivéve, — olyanok, amelyek meghozzák kamataikat s önmagukat törlesztvén, a város közönségét nem terhelik. Már 1845-ik évben a vármegye utasításba adta követeinek, hogy Zala-Egerszegen, mint a vármegye székhelyén, egy főgym-nasium felállítását szorgalmazzák. Azonban ugy a nemes vármegyének, mint a városnak ezen reménye mindeddig nyilt kérdés maradt, míg végre 1894-ik évben a város képviselő testülete és Zalavármegye törvényhatóságának kérelmére a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy Zala-Egerszegen létesítendő állami főgym-nasium felállítása tárgyában ugy Zalavármegye, mint Egerszeg város közönségével szerződést kötött oly formán, hogy a város köteleztetik a főgymnasium épületének telkét ingyen adni s egyszer s mindenkorra 40 ezer forinttal hozzájárulni s ezenkívül évi 5000 frt subventiót köteles biztosítani. Minélfogva szerződésszerüleg ténynyé vált eme félszázados remény s a zala-egcrszegi főgymnasium a polgári iskola fokozatos beszüntetésével 1895. évben fokozatosan megnyittatik. Zala-Egerszeg városának polgármestere Kovács Károly, ki rendkívüli tevékenységgel iparkodik a várost magasabb niveaura emelni. Zala-Egerszeg az utolsó 10 év alatt élet- és fejlődésképességét fényesen beigazolta s adja Isten, hogy az ily szépen megkezdett uton haladva, Zalavármegyének székhelye s nagy vidékének ezen emporiuma ugy fejlődjék, hogy a késő unokák is hálásan emlegessék a mindent teremtő atyák neveit és érdemeit. A KÖLTŐ ZRÍNYI MIKLÓS HALÁLA. Irta : Donászy Ferencz. Csillagpályát, üstökösök útját ki tudná követni, ki tudná végig kisérni! ? Zrínyi Miklós pályája pedig olyan széditő, olyan fényes, hogy napként vakitja el a belenézőt — és ha mégis megkisérleném, csupán e két szóval tehetném : ragyogott, világított !• Mint hős, mint költő egyformán a legmagasabb zenithről szórta dicsősége sugarait, hiszen: Kard riadalmakban, békében lant vala latsad! Kardod az életölő, lantod az életadó! E ráillő két sor az életrajzok legdicsőbbike! A ragyogás örök apotheozi-sat, ci halhatatlanság hervadhatlan pálmáját fonja neve köré .... November 18-án volt 1664. évben. A Dráva mellékén északnak végtelen erdős mocsár húzódik lefelé, majdnem egész Csáktornyáig és tele van a vadaknak mindenféle nemeivel, sőt még bölény is tanyázik hozzáférhctlen sűrűségeiben, mert mélyeket konduló bömbö-lése, viharmorajként zúgja be a viszhangos éjszaka csendjét, mikor párjával kitör a totoveczi kölesvetésekre . . . Csáktornya alatt, a Zrínyiek ősi fészkénél, a mocsár lankaság hatalmas cser- és bükkerdővel veszi kezdetét, s ezen erdőszél egyik szeliden hajló domb emelkedésen a Zrínyiek diszcs vadászkastélya áll, az akkori idők czifra, don-jonos és rondellás épités módjával. Nem messze ettől a termés kövekből és faderekakból durván összerótt régibb vadásztanyák vannak elszórva — egy százados cserfa oldalához pedig: bölény, vadkan, szarvas, róka és medve koponyákból mesterségesen összerakott vadász mulatóház támaszkodott kördeden, melyeket mind egyetlen egy vadászaton ejtettek el a költő nagyapja idejében. Ez még akkor is unicum volt a maga nemében! Hangos kopó csaholás s vigan rivalló vadászdanák verik fel a rengeteg csendjét mindenfelé és összehívó harsogással zeng a kürt, a vadásztársaság szétszórtan kóborló urainak. Délfelé járván az idő, a hajtásnak vége szakadt és az erdő zöld homályában mindenfelől a közeledő vadászok vig zajgása és a dobogó mének fuvó prüszkölése hallatszott. A peczérek a sólymokkal és a felfűzött ebfalkákkal, az uri apródok üres nyergü paripákkal már kibukkantak a sűrűből, utánuk pedig a hajtók és jobbágyok nagy tömege csergalyas kólyákon az elejtett vadakat'' szállitottak a vadászkastély elé, melynek fáktól árnyazott fehér márvány korridorjain már ebédre teritettek. . . mire .csakhamar maga az uri vadásztársaság is, ki gyalog, ki lóháton, megérkezett a tanyahelyre. A társaság élén, egy sziláján toporzékoló szénfekete andalúziai csődörön, melynek reczés aranyhálózatát és törökös csatárjait a levelek közt betűző nap- 16 sugár villogtatta, egy. hatalmas, athlétai termetű férfi lovagolt és a tisztás szélén leszökve magashátu, türkázos nyergéből, utánozbatlan grátiával segítette le a mellette léptető mosolygós arczü hölgyet, kinek paripáját kétfelől zöld ruhás nemes apródok vezették, a kik egyúttal könnyű, tarka tollas kópjáit is vitték . . Az athléta termetű dalia fekete, bokros szemöldei alatt merészen villogó, de azért nyájas tekintetű kék szemek villogtak . . Lágyan hajló sasorra alatt ábrándos metszésű ajkai, hallgatva is sokat mondtak, s ugy ezen, mint parancsoló vonásokkal rajzolt hős tekintetű arczán, váíami méla, gondolkodó árny borongott, mi csak a költők arczán szokott derengeni. E férfi élő képmása volt választott jelszavának: Sors bona nihil aliud. — O volt zerinvári Zrinyi Miklós, a hadvezér és költő, az adriai tenger syrenája (a hogy magát nevezte), a hölgy pedig: Zrinyi Ilona. A költő az egész ebéd alatt komoran és gondolkozva hallgatott és sem húgának csevegése, sem Vitnyédy Istvánnak és Bethlen Miklósnak víg tréfái nem tudták felvidítani. Boszus s elégedetlen vonások ásódtak ajkai köré, s valahányszor az elejtett vadak tömegére pillantott, homloka is ránczba sze-dődött. * Egy óriási vén vadkan, minek ele tését már többször megkisérlé, ma megint kitört a hajtásból és a mocsár hozzáférhetlen rejtekébe húzódva csak onrftm felelt mérges röfögéssel a kürtök rivallásárá. Az ebéd már vége felé járt, midőn Paka nevezetű vadásza, sietve loholt a korridor felé és fel sem menve, csak a márványkorláton áthajolva, mondta: „a vén kan kijött a fekvésből és a nem messze lévő makkosban csemegézik." Zrinyi lángoló szemekkel ugrott fel és ragyogó arczczal kiáltá: — Senki ne jöjjön utánam. E vén füstösfülü a legkisebb neszre a mocsárba veszi magát. Azután egymaga ment felkeresni a vén kant — a serte vadak óriását és legveszedelmesebbikét. Óvatosan, a bokrok árnyékába húzódva törtetett be az erdőbe s alig hogy elérte a mocsár égerfás szélénél kezdődő makkost, egy százados cser tövében ráakadt a keresett vadra. Hatalmas vén és óriási állat volt, minőt a természet tán minden száz évben szül egyet. Tán rokona a mythosz aper caledoniüsának, mert hátán és homlokán arasznyi, drótkemény serte meredezett, sarló nagyságú, görbe agyarainak pedig egyetlen ütésével karvastag cserjéket s gyökeret tördelt ki a bozótból, hogy busa fejének mennél kényelmesebb helyet készítsen a túrásban. Az óvatosan bujkáló vadász lábai alatt egyszerre csak megrecscsentek a lehullott targalyak, mire sikoltó hördüléssel pattant fel fektéből és agyarait dühvel összecsattantva, meredt rá tűzben izzó szemeivel. Zrinyi szivét büszke vadász öröm dobogtatá. Ekkora vadkant még senki se ejtett el — de még nem is látott. Lassan féltérdére ereszkedve, fegyverével czélba Vette a vén kan serté-től meredező homlokát, de midőn a drága damaszt cső taszitó dörrenéssel eldördült, ugyanabban a pillanatban a vad alátorpantva, félrekapta fejét és a golyó húsos nyakába fúródott, csak csekély, de fájdalmas sebet ütve. A megsebesített kan villámként ugrott fel fektéből. Dühös, sikoltón orditó röffenései érczes kondulással zúgták be az erdőt, görbe agyarai pedig szikrázva csattogtak össze, a mint veszett dühében neki rohant. Zrinyi elveté fegyverét és szablyanagy indusyatagánját rántotta ki övéből s egy ugrással a rohanó vad elébe szökve, rettentő csapást mért alászegett fejére, a mivel egész állkapcsáig akarta kettőbe hasítani. De a csapás csupán aczélkemény agyarait érte, min a drága yatagán markolatánál üvegként roppant ketté! . . . 17 Zrínyi a költő egykorú képe Halis és Hoffmann : Zalamegyei évkönyv, 18 A hős egészen fegyvertelenül állott a feldühödt bestiával szemben, mely a csapás iszonyú erejétől egy pillanatig megszédülve, térdre bukott előtte és felcsapó agyarai csupán csak könnyű sebet hasítottak a dalia balczombján. De nem veszté el lélekjelenlétét a halálveszélylyel szemben, sőt inkább most érzé csak a vadászat igazi hevélyét ébredezni. Gondolatgyorsan hajitá el a drágaköves markolatot — és minden más fegyver hiányában, csupasz ökleivel ragadá meg a vadkan bozontos füleit, aztán dulakodásba eredt vele. A bokrok, ágak robogva zúzódtak, röpködtek szerteszét, a föld döngött, dobogott szilaj dobbanásaiktól, hörgésük és orditásuktól pedig viszhangzott a szálerdő homálya. A vad hörögve, fújva csapkodott, csavargatta agyaras fejét, s véres tajtékot fecskendett a vaserejü öklökre, mik aczélprésként szorították. Rémítő erőlködésében már egészen hátsó lábaira ágaskodott, hogy a daliát egy lökéssel feltaszíthassa, ez azonban olyan herkulesi rántással csava-rintotta hátra fatörzs vastag nyakát, hogy hanyat vágódott bele, de estével a a férfit is magával rántotta, ki azonban rugógyorsan felülkerekedve, búsa fejét a földre nyomta és térdeivel úgy leszoritá, hogy bordái ropogtak béle. Az iszonyú szorítástól a rengetegek vén agyarasa hörögve fulladozott, s bugyborékoló fúvással, fekete vérét okádta — de a hős nem tudta kivárni, hogy igy fújja ki páráját, mert egyszerre övében lévő gyöngyház nyelű görbe török kése jutott eszébe. Térdeit tehát jobban szélylyel veté, hogy a vad fel ne vethesse magát és jobbjával elereszté bozontos fülét, hogy övébe nyúlhasson. Ebben a pillanatban közvetlen közelében lövés dördült el és ugyan e pillanatban Zrínyi baltérde lecsúszott a hánykolódó vad sörtés nyakáról, mire ez minden erejét összeszedve, még egyszer hörögve felrúgta magát és egyetlen taszítással hozzá vágott kardéles agyaraival a ráeső daliához. E csapás halálos volt, mert a hősnek torkát és nyaküterét hasította végig. Mikor a kereső vadászok élükön Vitnyédy Istvánnal és Bethlen Miklóssal odaérkeztek, — a mozdulatlan vad mellett vérében hörögve találták az akkori kor legnagyobb fiát és leghősebb daliáját. Szólni akart és a halál görcseitől hidegedő ujjaival a háta mögött lévő bokrokra mutatott reszketegen. De nem értette meg senki, mert abban a hörgésben már nagy lelke szállott el egy "jobb hazába, a csillagokba! Egy öreg szolga éles szemeivel, a háta mögötti bokrokban egy ember nyomait födözték fel és megtalálta Paka jágert egy fának tetejében, hova saját állítása szerint a vaddisznótól való félelmében mászott fel. Zrínyinek volt-e szánva az a végzetes lövés, vagy nem, ki tudná megmondani ?! Mély rejtély és két elmúlt század homálya teszi ezt kifürkészhetlenné! A történelem Montecnccoli halálos gyűlöletéről beszél — sőt többről is ! Említ még egyéb intrigákat is — de összefüggést nem keres, nem talál közöttük. Bethlen és Vitnyédy szintén csak véletlen szerencsétlenségnek hiszik az egészet — mert Bethlen szívének nagy fájdalmában, következő vádló szavakkal veté könyes szemeit az égre: „Miért kelle e vitézek legvitézebbjének, az emberek legjobbjának és a statús férfiak kimagasló legbölcsebbjének egy oktalan barom dühétől elveszni?! Ezt fejtsed meg végzet, sors, gondviselés, vagy minek nevezzelek!" Az öreg Cserey azonban, a történelem rejtélyes eseményét csak e szavakkal kommentálja: „Ha magyar vagy és élni akarsz — okos ne légy, vitéz ne légy, s pénzed se legyen sok!" 19 És e rövid mondat a történelem sok setét tragoediájának titkát, kulcsát rejtegeti magában. Lehet tán erét is ! A homályban, setétben csupán tapogatózni lehet — látni nem ... A legnagyobb, legbőszebb harag is lehet nemes és igazságos, mig a legkisebb gyűlölet — mindig vak, nemtelen és alattomos . . . Így halt meg Zrinyi Miklós a költő és hadvezér 1664. évi november 18-án, vagyis igy állapították meg halálát MajL''mi elbeszélésé nyomán. Azt senki meg nem vizsgálta, hogy Zrinyi sebei között van-e puskagolyó okozta seb, vagy talán a fejében van-e golyó. Még susognak a fák, még most is ünnepélyes erdőzúgás hangzik azon a helyen, hol a kursaneczi (most zrinyifalvi) erdőben magas kőoszlop jelöli a hős elestének helyét, — de mocsár nincs már ott, — elenyészett. Ha a kőobeliszk nem is ragyogtatná dicsőségét, — Zrinyi emléke fen-maradna, mig magyar lesz és honfi szív dobog .... mert mindent, mindent elfeledhetnek: világbontó hőst, államalkotó bölcset, s országokat szerző hadvezért, — de a költőt nem — az örökké élni fog! DEÁK FERENCZ (¡803—1876.) Irta: Szalay Sándor. Deák Ferencz Zalamegyében, Kehidán született 1803. október 17-én. Atyja földbirtokos volt s gyermekeit gondos nevelésben részesítette. Ferencz korán árvaságra jutott és bátyja Antal vette gondviselésébe. Középiskoláit Keszthelyen, Pápán és Nagy-Kanizsán befejezvén, a bölcsészetet és jogot Győrött hallgatta, hol már a tanulmányainak odaadással éld ifjú kimagaslott társai közöl. Később Pestre ment joggyakornoknak s az ügyvédi diploma megszerzése után visszatért Zalába, hol megyei tiszteletbeli ügyész, majd árva-, széki jegyző, utóbb árvaszéki, elnök és táblabiró lett; de — ami az ő puritán jellemét már akkor is fényesen igazolta — fizetéses megyei hivatalt sohasem viselt. Az 1825-iki országgyűlésen a Berzsenyi által is megénekelt felsőbükki Nagy . Pál: és társai kitűzték a szabadelvű mozgalmak lobogóját; Széchenyi István is kilépett reformeszméivel. Deák Ferencz lelkében nyomban kigyúlt a rokonérzés szikrája ; a szabadelvű ellenzék mozgalmához csatlakozott és alapos jogi ismeretei, erélye, higgadt gondolkozása s hatalmas szónoki tehetsége által (mely kiválóan a meggyőzésben excellált) nemcsak vármegyénkben, hanem az egész országban feltűnt. • Bátyja Deák Antal, ki 1832—36-ig a pozsonyi országgyűlésen vármegyénk követe volt, öcscse javára lemondott mandátumáról. Ekkor Deák Ferencz még nem volt egészen 30 éves. Első országgyűlési beszédjét a lengyelek ügyében tartotta s csakhamar feltűnt rendkívüli tehetsége és jelleme által; a szabadelvű ellenzék rövid idő alatt vezéreül ismerte el. A napirenden volt kérdések mindegyikéhez hozzászólt s rendesen döntő erővel. Az országgyűlés bezárulása után az erősebb hullámokat vert reformmozgalmak ellensúlyozására a kormány szigorúbb rendszabályokhoz nyúlt. Wesselényit elitélték s az „ifjak" ellen indított investigatió eredményeül Kossuthot és Lovassit bebörtönözték, többet pedig felségsértéssel vádoltak. Az 1839-iki országgyűlés a méltatlan eljárás miatt forrongó ország hangulatának hatása alatt indult meg. Deák ismét az ellenzék élén állott s azt oly erélylyel, ügyességgel és bölcseséggel vezette, hogy pártjának a kormány előtt is nagy tekintélyt szerzett. Deák Ferencz bölcs mérséklete, tapintata, a kormány és a nemzet között támadt feszült viszonyt nagyban enyhítette, sőt némi közeledést is képes volt elérni. Az országgyűlés a kínos hangulat daczára sem maradt meddő; az akkor szerkesztett büntető törvénykönyv, mely főképpen Deák Ferencz és Szalay László munkálkodásának köszöni tiszta elveit s könnyen érthető czikkelyeit, Európa legnagyobb jogtudósainak elismerésével találkozott. Az 1843-iki országgyűlés munkaprogrammjába a reformpárt és az ország közvéleménye főtárgyul a közös teherviselés kimondását és a nemesség kiváltságainak korlátozását tűzte ki. A kormány mindent elkövetett. e törekvések meghiúsítására. Zalamegyében is sikerült a korteseknek kivinni, hogy a választók Deák Ferencz követnek, kijelentették,'' hogy „a nemesség nem adózik." 21 Erre Deák kijelentette, hogy igy nem vállal mandatumot és szavát meg is tartotta. Eközben egészsége annyira megromlott, hogy az 1847-iki országgyűlésre sem fogadhatott el mandatumot. Mikor azonban a februáriusi franczia forradalom uj és hatalmasabb erővel tolta előtérbe a már egyébként is nagy talajt hódított reformeszméket, Deák Ferenczet sürgette pártja, hogy okvetlenül vegyen részt az országgyűlési tanácskozásokban. Mikor Batthyány megbízatott a független felelős minisztérium szervezésével, Batthyány kérésére s az ország közvéleményének óhajára elfogadta az igazságügyi tárczát. Azonban a megkezdett .törvénykezési munkálatok fölé torlódtak csakhamar a rohamosan és feltartóztathatlanul fejlődő események. Deák Ferencz látván, .hogy az ő higgadt mérsékletének talaja nem illeszkedhetik bele Deák Fercncz egykori háza Kehidán. a bekövetkezett események termőföldjébe: az ország sorsának koczkára tételétől irtózva, az ügyek sorsát is Kossuth kezébe tette le. A ministerium beadta lemondását. A király kiadta a parlament feloszlatására vor^atkozó rendeletet s annak lehozóját Lamberget a lánczhidon megölték. A feloszlató parancsot, mivel nem volt törvényes miniszter által ellenjegyezve, az országgyűlés törvénytelennek nyilvánította és együttmaradt. Kivolt mondva a forradalom. Forradalmi kormány alakult s annak élére Kossuth állott. Deák a megindult mozgalmaktól távol tartotta ugyan magát, de a képviselőségről nem mondott le. Windischgratz a szerencsétlen moóri csata után ellenállás nélkül közeledett a főváros felé, mely fedezet nélkül volt hagyva. Ekkor az országgyűlés határozatából folyólag békekövetség ment Windischgratz elé, melyet Batthyány és Deák vezettek. Batthyányt elfogták s ez többé nem is nyerte vissza szabadságát. Deákot is letartóztatták, de később szabadon bocsátották. 1849-ben 22 visszavonult Söjtörrc, falusi magányába s itt töltötte az elnyomatás kinos éveit is egész 1854-ig. Ezután Pestre ment, hol csendes visszavonultságban élve, nyugodtan nézte Bachnak centralizáló törekvéseit, bizonyosan tudva, hogy azokat sohasem valósithatja meg. A bécsi kormány szivesen tanácskozott volna Deákkal s a törvénykezési reform tárgyában meg is hivta értekezletre, de ő határozottan kijelentette, hogy a fenforgó körülmények között semmiféle tanácskozásban sem vehet részt. 1860. október 20-án közrebocsáttatott a nevezetes októberi diploma, melyet 18(51-ben a februári pátens követett. Összehivatott az országgyűlés. A képviselők egy része határozat alakjában akarta kifejezni az ország jogos követeléseit. Deák Ferencz a másik részszel feliratot indítványozott. A feliratot fogadta el a többség. A Magyarország jogainak elismerését határozottan követelő feliratra, tagadó válasz érkezett. Ekkor Deák Ferencz egy másik feliratot készített, melynek meggyőző érveire Bécsből az volt a válasz, hogy az országgyűlést feloszlatták. Négy évi provisorium után 1865-ben ismét egybehivatott az országgyűlés, mely alkalommal a megnyitó királyi trónbeszédre a parlament egy Deák Deák Ferencz szobra Zala-Egerszegen a régi vármegyeház előtt. 23 által készített feliratban válaszolt. Ennek sarkalatos pontjai voltak, hogy az alkotmány teljesen állíttassák vissza, a király koronáztassa meg magát, esküdjék meg az alkotmányra s ez esetben biztosítja az országgyűlés a fejedelmet, hogy oly törvényeket hoz, melyek nemcsak a trónt fogják biztosítani, hanem Magyarország és Ausztria közös ügyeit is rendezik.. A közbejött háború Porosz- és Olaszországgal az országgyűlés elnapolását vonta maga után. De a porosz részről szenvedett 1866-iki vereség után csakhamar egybehívták az országgyűlést. Ekkor a trón kedvezőtlen helyzetét sokan fel akarták használni, de Deák hivatkozott a magyar nemzet hagyományos lovagiasságára s követeléseiben semmivel sem lépte tul a háború előtti követelések keretét. Hosszas tárgyalás után elkészült a kiegyezés munkája és 1867 junius 8-án megtörtént a koronázás. Meg volt a felelős minisztérium. Deák semmiféle méltóságot vagy kitüntetést nem fogadott el a nagy munka befejezte után, megmaradt egyszerű polgárnak és törvényhozónak; de mint ilyen az orSzág ügyeire döntő befolyást gyakorolt. Lassankint azonban kénytelen volt a közügyektől visszavonulni, mert régóta fejlődött szívbaja egyre erősbült. A parlamentben csak néha-néha jelent meg. Utolsó beszédét, nielylyel egész nemzete szívét megdobogtatta, 1873. junius 28-án tartotta az egyházpolitikai kérdésben. Az 1872—75-ig terjedett országgyűlés berekesztése után Deák Ferencz állapota annyira súlyosbult, hogy a bekövetkezett uj választások alkalmával már mandátumot sem akart .vállalni s csak hosszas rábeszélés után fogadta el a budapest-belvárosi mandatumot, hol egyhangúlag választották meg. A tél beálltával állapota teljesen roszra fordult. 1876. január 24-én hire terjedt, hogy haldoklik. Január 28 és 29. közti éjjelen vivta meg legnagyobb tusáját a halállal, melyből — az egész nemzet nagy gyászára — a halál került ki győzelmesen. Nemzeti nagy veszteségünket az egész művelt világ részvétele kisérte; a művelt nemzetek közvéleménye sietett letenni a nagy halott ravatalára az elismerés babérkoszorúját. Tetemeit febr. 3-án tették örök nyugalomra a budapesti kerepesi temetőbe, hol hamvainak nagyszerű mauzoleumot emelt a gyászoló nemzet kegyelete. Emlékszobrára nyomban megindult a gyűjtés, s a begyült összegből hatalmas ércz-szobrot emeltek számára a lánczhidfő közelében, a pesti oldalon. Zalamegye külön is lerótta halhatatlan szülöttje iránt a kegyelet adóját, emlékét a zalaegerszegi vármegyeház elé emelt impozáns szoborral örökítette meg. De minden érez szobornál, minden kőbe vésett emléknél maradandóbban biztosítja halhatatlanságát az a hatalmas szellemi alkotás, melyet az alkotmány rekonstruktiójában hagyott hátra, melylyel a jog és igazság alapjára fektetett békés kifejlődés biztositékát tette le rokontalan nemzete számára.- Porait őrzi a magyar föld; emlékét: a magyar nemzet kegyelete; halhatatlanságát : hazánk alkotmányos fejlődése. NAGY-KANIZSA VÁROS TÖRTÉNETE. Irta : Halis István. Zaíamegyének legnagyobb városa. Kanizsát a honfoglalás utáni évszázadban az Ost vagy Osl nemzetség birta, mely nemzetség a 108 magyar törzs egyike volt. — (Az Osl családot szláv eredetűnek is állítják, mely a honfoglalás idején beleolvadt a magyar nemzettestbe.) Valószínű azonban, hogy Kanizsa városa már a honfoglalás " előtti időben is feriállott; neve legalább megerősíti ezt a feltevést. Kanizsa nevét a történetírók ugyanazonosnak tartják a szláv knczii vagy kenczu (népfőnök) szóval, mert a régi okleveleken mindig Kenesa néven fordul elő. Már pedig a mostani Zalamegye területe keresztény szláv fejedelemség volt, mert a honfoglalás előtt * Alsó-Pannoniának Szala folyó melletti területét Lajos frank király adományozta Privina nevű szláv zsupánnak, ki elhagyta ősei hitét és megkeresztelkedett. Privina hittérítő papokat kért a salzburgi érsektől (kinek megyéjéhez tartozott Pannpnia) és a papok pihenést nem ismerő buzgósággal terjesztették a keresztény vallást az egész fejedelemségben, s lehet, hogy már a szláv zsupánságban mint népfőnök helye szerepelt Kanizsa. Annyi bizonyos, hogy a honfoglalás után Kanizsa az Osl család tulajdonában volt, mely nemzetség egyik tagja, Lörincz rnes- Halis István nagykanizsai v. tanácsos. 25 ter, a kanizsai birtokra királyi adományozást nyert (1324-ben) és felvette birtoka után a Kanizsay családnevet. A Kanizsay-család lassankint a leghatalmasabbak közé emelkedett és megszerezte magának a Kanizsa mellett fekvő birtokokat mind. így a többek között Palin, hasnak, Bille, Szeglaki-Szent-Miklós és Újudvart. A mohácsi veszedelem után a fi ágon kihalt Kanizsay család egyetlen leányát Kanizsay Orsolát kegyelmesen fiusitotta Zápolya János királyunk (1532-ben.) A dúsgazdag Orsola nem maradott pártában. Már 14 éves korában feleségül vette Nádasdy Tamás, ki ekkor a nemzeti király híve volt ugyan, de később Ferdinánd leghódolóbb embere és az ország nádorispánja lett. Kanizsa a török uralom alatt. Hazánkat ez időben végső pusztulással fenyegették a törökkel folytatott szakadatlan harezok. Kanizsa lakóit is -— mint az ország egyéb vidckbeli lakóit, — öldösték és csapatonkint vitték rabságba a győztes törökök. A házakat leégették, a marhákat elrabolták. Szolimán szultán 1532. évi hadjárata alatt Kanizsáról rabságba hurczolták Huszti Györgyöt, ki keserves rabságának ideje alatt az egész európai és ázsiai török birodalmat végig kalandozta, s eljutott egészen az Indus vizéig. E korszak hires utazója lőn Huszti, ki le is irta viszontagságos életét és szomorú utazásait. A török portyázások folytonos veszedelme között Nádasdy Tamásné, mint jó gazdaasszony, nagy gonddal termesztette kanizsai birtokán a „duránczi baracz, makáriai körtvély, muskatály alma" és egyéb „nevetlen" gyümölcsöt. A finom zalai gyümöl- 26 csökét Bécs városában az udvarnál levő férje urának szokta fel-küldeni s. egyúttal levélben értesíteni a. történtekről, mely levelek híven leírják a zord időket és tanúskodnak az asszonyok bátorságáról. (Egyik levélben azt írja: Esmeg egy szegény asszonyt vittek innen török rabságba, de útközben egy kopja akad kezébe, melylyel az őt hurczoló három törököt megöli és igy magát megszabadítja. Ne vélje Kegyelmed, hogy mi asszonyemberek héjába együk a kenyeret!) A török pusztítások ideje alatt Nádasdy Tamás és felesége ráérnek könyvnyomtató műhelyt felállítani egy másik birtokukon, a vasmegyei Uj-Szigeten (1537-ben) s itt nyomatott az első magyarnyelvű könyv Magyarországon: az Uy Testamentum Magar nelwen. (Megjelent 1541-ben Sylvester János szerzőtől.) Lehetséges, hogy Huszti Györgynek útleírása is. a kanizsai földesúr nyomdájában jelent meg nyomtatásban, de ez nem maradott reánk. (Talán valamelyik külföldi nagy könyvtárban később reáakadnak Huszti könyvének egy példányára.) Különben is a nyomdának az uj testamentumon kívül még csakis egy termékét ismerjük, bár kétségtelenül több könyv került ki onnan. Kanizsa kevés ideig maradott a Nádasdy család birtokában, mert (1566. évben) özvegy Nádasdy Tamásné odaadta Kanizsát a királynak s ezért cserében megkapta a Kőszeg mellett fekvő Borsmonostort és a Nyitra vármegyében fekvő Csejte várát, Verbó, Csejte, Kosztolán, mezővárosokat, Komárnó, Soln.afa.lv á, Lezethe, Cherkon, Koritnó, Brezova, Krajna, Kosztolna, Ihura, Lnbina, Hrussó, Hrav-hovistye, Keblis, Visnyó, Zakostohín s Vagyócz helyiségeket, s. végül Dubován és Brinz portiókat, mindenféle királyi jussal együtt. Kanizsa igy lőn országos (királyi) birtok. De a kameralis birtokon csakúgy napirenden maradtak a rablások és sarczolások mint azelőtt, s a török fogság Huszti Györgyön kivül még egy kanizsai embert nevezetessé tett. Ugyanis a Stambulban (1573. évben) járt bécsi császári -küldöttség titkára kiemeli jelentésében, hogy a stambuli beglerbég kanizsai születésü magyar ember. i\. beglerbég neve nem maradott ránk s csak any-nyit jegyeztek fel róla, hogy először, török rab volt, később áttért Mohamed vallására s igy emelkedett a nagy méltóságra. Beglerbég csak kettő volt a nagy törökbirodalomban s mindegyik 30—40 ezer főnyi állandóan táborban levő hadseregnek volt rettegett parancsnoka. A kanizsait, ki-még egész tisztán beszélt magyarul, görög beglerbégnek hívták. Kanizsa fontos határszéli positio és az akkori idők szempontja szerint elég nagy és szép város lévén, az országos kincstár any-nyira megerősítette, hogy egyikévé lett az ország legnevezetesebb erősségeinek, melynek leírását és rajzát a régi franczia, olasz, holland, német és latin könyvekben igen gyakran megtaláljuk. 27 Nagy akadály volt Kanizsa vára a törökök hóditó hadjárataiban, s azért folyton ostromolták (nevezetesen 1571. 1573. 1591. 1592. években,) mig végre az őrség Damad Ibrahim nagyvezér előtt capitulált (1600. okt. 22-én) s igy a vár a törökök hatalmába- jutott. Minthogy pedig a nevezetes végvárnak elvesztését mindenáron megtorolni kellett, ezért kivégezték iszonyú kínzások között a kanizsai várőrség volt tisztjei közül Paradeiser György várparancsnokot, Kugler György zászlóstisztet és Nuzs Pongrácz őrmestert, mint hazaárulókat; bár a várfeladás közvetlen oka az volt, hogy Mercoeur Fülöp lotharíngiai hcrczeg vezérsége alatt Kanizsára jött Uhér Ödön fényképfelvétele az eredeti olasz képről. nagy hadsereg a török elől gyáván visszavonult s védelem és segítség nélkül itthagyta a kétségbeesett várőrséget. Ezután hosszú kilenczven évig török volt az ur Kanizsa várában, s innen mint biztos fészekből folyton sanyargatta a szomszédos vármegyék lakosait, de — a vallási viszálkodások eme korszakában — a török nem törődött alattvalóinak vallásával. (A vallási türelem fényes bizonyítványa a „kanizsai tizenegy fő-fő aga" Írásban kiadott eme parancsa: minden ember a maga hütén megálljon, kalvinista tartson kalvinista prédicatort, luteranus pedig luteranust; egymás között szépen vesztegségben legyetek és — ha fejetek köll — ehhez tartsátok magatokat!) Kanizsa vár ostromának képe. A. Ferdinánd főhcrczeg szállása. E. Medici János hcrczeg „ C. Madruzzi Gaudentius „ 0. A török által elhagyott sáncz. E. A várhoz legközelebb levő erőd.'' F. Hidat védő sáncz. 28 * A keresztény sereg sokszor megpróbálta visszafoglalni Kanizsa végvárát a töröktől s az esztendők folytonos harczokban tölték el. (A többi közt az 1601. 1602. 1604. 1664. 1688. évek.) II. Ferdinánd magyar király (még mint főherczeg) 29 ezer főből álló nagy hadsereg élén eljött (1601-ben) Kanizsára, hogy a várból kiverje a törököt. E seregben volt 13 ezer főnyi pápai csapat, melyet VIII. Kelemen pápa küldött segítségül Kanizsa várának a pogányoktóli visszavételére. Az olaszok annyira nevezetesnek tartották Kanizsa akkori ostromát, hogy olasz nyelveni leirása megjelent nyomtatásban is, az itt bemutatott képpel együtt. (Kanizsa városáról az olaszok több képet is kiadtak. Ezek egyikén, — a török uralom alatti Kanizsát ábrázoló egykorú képen, — előfordul a város közepén levő Szent-Péter temploma, melyet mint keresztény templomot külön megjelöltek; vagyis a török megtűrte a katholikus templomot saját imaházai mellett.) Ferdinánd által vezetett hadjáratról bizony nem volt érdemes dicsekedni az egykorú könyvekben. Ferdinánd csúfosan megszaladt a török elől, hátrahagyva ágyúit, sátrait és podgyászait. Sőt otthagyta a nyomorult sebesült katonákat is minden védelem nélkül, martalékul a dühös töröknek és kitéve a rendkívül kemény tél miatt a bizonyos ^halálnak. A sebesült katonák (a mostani Felsö- víüti ís Mástói h<!& köiM kim) & fercg háta. aiögiit voltak sátorokban elhelyezve, — és ugyanott vesztek is el rettentő nyomorúság között. Ez a hely máig is katona-temetői dűlő néven fordul elő a telekkönyvben. Amint Fcj:i irja, a keresztények mintegy ezer sátrat, sok zászlót, ládát, szekeret, eleséget és hadi készletet veszítettek* s Kanizsa parancsnoka Haszán basa két hónapig éjjel nappal dolgozott, hogy a zsákmányt a várba szállíthassa. Bemutatunk még egy képet Kanizsa ostromáról. Ez a kép arról nevezetes, hogy a rajz szerint Kanizsán keresztül folyik a Zala vize. Több oklevél emliti, hogy a Zala folyó, mely most a Balatonba szakad, ez időben Kanizsa felé folyt és a Murába ömlött. A kanizsai basa egyik levelében arról panaszkodott, hogy Kanizsa környéke viz szűkében van, mert a német császár parancsára kiszorították régi medréből az itt levő Zala folyót és másfelé vezették. — Hogy valóban Kanizsán keresztül folyt-e a Zala, ez a kérdés máig sincs eldöntve, bár tisztába hozása iránt sok értekezést irtak. Ferdinánd gyalázatos megfutamodására a törökök ittasok lettek az örömtől és csuhajt kiabáltak Allah dicsőítése helyett. Stam-bulban pedig fényes diadalünnepet rendezett a szultán a kanizsai győzelemre. De a kanizsai törökök ellen a legerősebb ostromot Zrínyi Miklós intézte (1664-ben), ki Kanizsától 2 órai távolságban csak Uher Ödön fényképfelvétele'' &/. eredeti képről. Kanizsa ostroma 1601-ben. t-o CD 30 kevéssel előbb (1661. évben) építtette Uj-Zerin várát a törökök fékentartására és aki soha nem lankadó erélylyel sürgette Lipót császárnál a kanizsai vár megvételét. Zrínyi hadjárata is szerencsétlenül végződött. A keresztény sereg nemmagyar vezérei csúnyán viselték magukat. Hoheuloe gróf a fű növése előtt nem akarta megkezdeni az ostromot, Strozzi Péter pedig, mihelyt hírt hallott török segitő-csapatok közeledéséről : a rögtöni elszaladást indítványozta. Hiában tiltakozott Zrínyi Miklós, hiában vágta földhöz elkeseredésében kardját, hiában capa-citálta a vezéreket: a keresztény hadsereg elvonult Kanizsa alul, bár a várból kiszökött keresztény foglyok hirei szerint a török Kanizsa ostroma 1664-ben. várőrség még legfölebb 5—6 napig tarthatta volna magát. (Zrínyinek a királyhoz intézett jelentése szerint, — Buchtler bajor tábornokot kivéve, — sem egyetlen tábornoknak, sem egyetlen tisztnek nem volt őszinte szándéka kiverni a törököt Kanizsáról.) Zrínyi Miklós még ugyanezen esztendő november 18. napján megöletett a zrinyifalvi erdőben. Máig sem tudjuk, hogy Paka István jágernek golyója vagy egy vaddisznó ölte-e meg. Az elnyomott magyarok szentül hitték, hogy bérgyilkosság okozta Zrínyi halálát és a gyilkos félfogadásával egyenesen a királyt vádolták, kiről az esztergomi érsek Lippay György azt mondotta elkeseredésében: „Legyen átkozott a magam két keze is, melyekkel királyi koronát tettem a hitszegő Lipót fejére!" Annyi bizonyos, hogy Zrínyi megöletésének hírét szívesen vették Bécsben az udvarnál épugy, mint szívesen hallották Kanizsán 31 a törökök, kik a halálhír fölötti örömükben az ágyú kanóczokat meggyujtogatták és a várban levő összes ágyukból victoriát lőttek. Kanizsa vár 1664. évi ostromáról itt bemutatott képen L. betűvel jelölt Szent-Miklós templom az idők folyamán elpusztult, de manapság még látható belőle néhány tégladarab a Nyires-erdo közelében, a templom egykori helyén. Még egy régi templomnak romjai vannak Kanizsa. mellett, a várostól délkeletre. Közvetlenül a város határa mellett, — (a mostani'' Szentgyörgyvári szőlőhegység területén,) ........ állott a Szent- Péter egyházának nevezett pálos kolostor. A zárda mély vizárok-kal volt körülvéve s kőfalakkal és felvonóhiddal megerősítve. Elpusztult a tizenhatodik századbeli török háborúk alatt. A régi vizárok még teljes épségben van, szintúgy igen jól kivehetők a zárda egykori halastavának földbástyái. Az épületekből még látható itt-ott szétszórva néhány ezer tégladarab, melyet a nép el nem hordott építkezésekre, vagy össze nem tört kincsek keresése közben. Néphagyomány szerint a föllázadt köznép dúlta szét a kolostort és öldöste le a barátokat, mert az urirendből való szerzetesek tűrhetetlenül sanyargatták a környéket, nőket raboltak s vadászatban, rablásban és tivornyákban töltötték el egész életüket. A zárda helyét a nép Romladék néven ismeri. Kanizsa várát a haszontalanul elpazarolt tömérdek emberáldozat után (1690. évben) Batthyány Adám vezérsége alatt 60 ezer főnyi keresztény sereg vette ostrom alá. Az ostrom alatt Hasszán basa kiszökött a várból, hogy szorongatott hitsorsosainak segítséget hozzon, de elfogták, és Zichy István vicegenerális megölette őt, a várkapu elé dobatta a véres tetemet, melyre ilyen visszariasztó sír-iratot helyezett: „Ti kanizsai agák! látjátok, hogy követetek a fényes portánál nem kapott segitséget; elment tehát a másvilágra segedelmet hozni az örökkévalóság portájáról!" Végre megadta magát az éhségtől elgyötört, füvekkel és gyökerekkel táplálkozó kevés számú — mintegy 600 főnyi — török őrség. (1690. ápril 13-án.) A vár bevételének dicsőitésére Lipót császár emlékpénzeket veretett. A kanizsai törökök feleségeinek nagy része keresztény nő volt. Míg a capitulatio feltételei Bécsből a császártól helybenhagyva visszaérkeztek, azon idő alatt a keresztény táborban levő francis-canusok a várba több izben erőszakkal bementek a törökök tiltakozása és az ideiglenes megegyezés pontjainak ellenére, és az asz-szonyokat rábeszélni törekedtek, hogy pogány férjeiktől elváljanak, mert másként nem gyóntatják meg. De az asszonyok semmikép se voltak rábírhatók az elválásra s végre is a barátok kényszerültek engedni és a makacs nőket meggyóntatni s bűneiktől feloldozni, hogy az Istennel kibékülve mehessenek férjeikkel uj hazájukba, Törökországba. 32 A török elüzetése után j nemsokára (1702-ben) Lipót császár megparancsolta Kanizsa erősségének lerombolását, nehogy a török újra elfoglalhassa. Ennek következtében Kanizsán szétrombolni kezdették a várfalakat és a várban levő összes epületeket. A lakósok elhúzódtak a várban fekvő Régi- és Uj-városból, —1 melyek különben is leégetve és összelődözve voltak, — az úgynevezett Külsővárosba, hova az invalidusok is házakat építettek a Lipót császártól kapott ingyen fundusokra. A Külsővagy Elő-város lassankint megnagyobbodott, melyet most már egyszerűen városnak hivtak, mert a várban volt városrészeknek elpusztítása folytán nem volt szükséges a megkülönböztető jelző. A mostani város nem volt körülvéve falakkal és árkokkal, még pedig sem az I—V. kerület, sem a kiilönfekvő VI. és VII. kerület, mely utóbbit kiskanizsai városrésznek hivn.uk. Kis-Kanizsa városrész oly módon keletkezett, hogy a XVI. században néhány letelepedett rácz család az akkori vár délnyugati oldala mellé lakóházakat épitett, s a kis telepet, mely később megnagyobbodott, Ráczvárosnak nevezték el. Ez lőn a mai Kis-Kanizsa alapja. A Ráczváros sohasem képezett külön várost, de ennek daczára politikai okokból az ujabb időben (1868-ban) megkisérel- Főutcza Nagy-Kanizeán. 33 ték Kis-Kanizsa városrésznek kiszakitását Nagy-Kanizsa város területéből. A rácz családok 1690-ben itthagyták addigi lakóhelyüket és a törökök társaságában kivándoroltak Törökországba. A török, uralom alatt a következő négy részből állott Kanizsa városa: 1. Óváros vagy Régi-város, 2. Újváros, 3. Külsőváros vagy Előváros és 4. Ráczváros. (A német leírásokban: l. Alte-Stadt, 2. Neue-Stadt, 3. Vorstadt és 4. Raitzenstadt.) Az Óváros és Újváros, mint emiitettük, a tulajdonképi várban feküdt s igy e két városrészt elpusztították a várfalakkal együtt, — de jelenleg is fenálla-nak: a Külsőváros (most 1—V. kerület) és a Ráczváros (most Rácz-utcza a VI. kerületben.) Nagy-Kanizsa Főutczája. A várban lebontott épületek. köveiből a városi lakósok segítségével Perge Kristóf várkomendáns a franciskánusok részére templomot és zárdát építtetett, melyek máig fenállanak régi formájukban. Szintúgy épségben van máig is a templom tornyára akkor feltett görögkeleti kettős kereszt. A félig lerombolt várat Grasics báró kapta tulajdonul oly feltétel mellett, hogy köteles a falakat teljesen szétbontani. A báró ugy teljesítette kötelezettségét, hogy az előbbi Külsővárosban házat építtetett a várfalak köveiből, s azután abbanhagyta a falak szétbontását, mihelyt nem volt szüksége többé az épitési anyagra. Halis és Hoki''Mann : Zalamegyéi évkönyv, 3 (öher fényképe.) Szent János, templom. Városháza. 34 Grasicstól Szapáry gróf tulajdonába ment át a vár s az uj tulajdonos szintén egy lakóházat építtetett magának a városban, azon téglákból, melyek még a várból eddig megmaradtak. Ezt a házat máig is „vár"-nak hivják. A vár fundamentumában levő óriási termésköveket pedig 1840. év táján a városi tanács kiszedette és azokkal kirakatta a Fő-utczát mindkét oldalán, hogy az örökös sárban lehetővé tegye a gyalogjárást. Ekkor tünt el végleg a régi vár annyira, hogy a vizsgálódó szem most alig képes megállapitani helyét a buja rétek kiemelkedő körvonalaiban. Szapáry István gróf utódok nélkül (1743-ban) meghalván, uratlanul maradt vagyonát a fiscus foglalta el. Ettől pedig rövid idomulva megszerezte gróf Batthyány Lajos nádor, kinek örökösei máig is bírják. A Batthyány család örökös viszálko-dásban állott Kanizsa polgáraival, kiktől elfoglaltak erdőt, rétet, földet, sőt megkisér-lették urbárium alá is vetni őket. A város régi levéltára majdnem teljesen elpusztult a sok viszontagságban. — A török uralom alatt senki sem gondoskodhatott róla, utóbb a megyében portyázó kuruczok és labanczoktól kellett ótalmazni s e végből a levéltár egy részét Csáktornyára szállítani, — a későbbi időkben pedig a gyakori tüzesetek és folytonos hurczolkodás folytán az oklevelek elkallódtak. Leégett 1779-ben a városház is, és ettől fogva egész 1787. esztendőig, mikor az uj városház felépült, --a tanács a városi ispita-házban (kórház helyiségeiben) tartotta üléseit. (A mostani városház pedig 1874. évben épült 200 ezer frt költséggel.) A város nagy erőfeszítéseket tett, hogy önálló szabad királyi várossá lehessen. E czélból igen sokszor, nevezetesen 1739-ben, majd 1742-ben, azután 1791-ben deputatiókat küldött a magyar királyhoz Bécsbe. A király aztán elrendelte a vármegyének és később a Batthyány herczegeknek ez ügybeni meghallgatását, de ezek mindig megtudták akadályozni Kanizsa óhajtásának teljesedését. (Legutóbb pedig 1891. márczius 12-én folyamodott az országgyii- Uher Ödön budapesti fényképész felvétele. Pctőfi-utcza Nagy-Kanizsán. •35 léshez, hogy a törvényhatósági városok sorába helyeztessék, de a gyakori ministeri változások következtében a kérvényt az irattár pora födte be.) A franczia háborúk idején polgár őrséget állított fel a város a* francziák ellen (1809-ben), az 1848-iki forradalom alatt pedig nemzetőrséget. Ekkor vad szerezsánok raboltak és féktelenkedtek Kanizsán, s kivülök a várost megsarczolták (8000 frttal) a császári katonák is. Kanizsa régi erősségének abban állott kiváló fontossága, hogy posványban és sárban feküdt s igy megközelithetlen volt. A török elől behúzódott a megriasztott nép a 30 kilométer kiterjedésű, fákkal és bokrokkal benőtt mocsárba, hol csikkal, hallal és madártojással táplálkozott. E völgynek talaja —- hol a régi mocsár feküdt, Uber Ödön fényképe Hársfasor Nagy-Kanizsán a Csengeri-utczában. ''— a sok vizlevezetés után is még száz évvel ezelőtt oly süppedő volt, hogy benvesztek disznók és szarvasmarhák. A végvár megszüntetése után Kanizsa arra törekedett, hogy a mocsarat és sarat eltüntesse, és a várost, miként régen volt, — a vidék centrumának megtartsa. A nagy kiterjedésű mocsaras völgyet az összes birtokosokkal közös költségen csatornáztatták, a vizet elvezették és a talaj kiszárítása után a berki mostani pompás réteket megteremtették. Kő nincsen Kanizsa vidékén. Kongó-téglával (kiinkerrel) rakták ki tehát az egész várost, melylyel a régi Kanizsának főismer-tetőjét, a végtelen sarat eltüntették. 3* 36 Szorgalommal és munkával sikerült Alsó-Pannonia kereskedelmének góczpontjává tenni Kanizsát, mely Fiume és Triesten át a tengerrel, nemkülönben a monarchia fővárosaival Budapesttel és Bécscsel egyenes vasúti összeköttetésben áll épugy, mint az osztrák örököstartományokkal, Bosniával és a Balkán államokkal. Tüneményszerüen emelkedett Kanizsa a modern kényelmes városok sorába. Levegőjárta utczái oly szélesek, — akár főutczá-ját akár pedig a külső utczákat, például a Petőfi- vagy az alsó magyar-utczát nézzük, - hogy beillenek tereknek. Két katholikus temploma szintén nagy térségen áll. Esténkint a villám-fény mellett ezrenkint sétál a főbb utczákon a város lakossága. Az egészségi állapot kitűnő, miben nagy részé van azon körülménynek,hogy a város két végén (a volt vár helyén és Sáncz falu mellett) szakadatlan széljárás van, mely a város levegőjét tisztítja és egészségessé teszi. El is kerülte 1855. évtől fogva minden kolera a várost. A Csengery-utczá-ban oly pompás hársfasor van, hogy alig engedi látni a mellette levő házakat. A kegyesrend vezetése alatti főgymna-sium pedig egy csöndes park közepén áll a város legmagasabb pontján. Kanizsa város polgármestere (1878. óta) Bábochay György, főjegyzője Lengyel Lajos, kik különösen a város gazdasági ügyeinek rendbentartásával és vagyonának gyarapításával szereztek érdemeket. A polgármester a nemesebb fajú gyümölcsök meghonosítása végett egy városi gyümölcsöskertet alapított (1887-ben), később pedig, mikor a fillo-xera közeledése folytán attól kellett félnünk, hogy a városi polgárság főjövedelmi forrása, a bortermés, tönkremegy, megalkotta (1890-ben) a Gördövényi szőlőhegyet, mely immúnis homokba ültetett mintaszőlőből áll. Az előbbi petróleum világítás helyett pedig (1894-ben) villamvilágitást hozott be. Polgármestersége alatt az ujabb időben épültek: a városi közkórház (1884-ben) 116076 frt 46 kr. költ- Halis István fényképfelvétele. Gördövényi szőlő egy részlete. 37 séggcl, a honvéd laktanya (1886-ban) 165856 frt 65 kr. és a közös hadsereg részére kaszárnya (1890-ben) 406755 frt 13 kr. költséggel. Ujabb iskolai építkezésekre kiadatott 95895 frt 26 kr. s a főgymnasiumhoz most építenek egy teljesen uj szárny-épületet. Az utczák klinkerezése került 177691 frt 57 krba. Tanügyre a városnak évenkint 53897 frt 47 kr. kiadása van. Uj vágóhídnak építése iránt pedig tárgyalások folynak már huzamosabb idő óta. Nagy-Kanizsa rendezett tanácscsal biró városnak népessége (az 1890. évi népszámlálás szerint) 20619 lélekből áll, kik 2083 házban laknak. Nemzetiségre nézve a lakosság majdnem teljesen magyar, t. i. 19118. Más nemzetiségű csakis 1501 lakik Kanizsán, kiknek számaránya a következő: német 954, tót 35, oláh 8, horvát 315, szerb 9, vend 17 és egyéb nyelvű 163 lakós. Vallásra nézve van Nagy-Kanizsán római katholikus 16561, görög katholikus 13, örmény katholikus 1, görög''keleti 14, lute-ránus 302, kalvinista 155, és izraelita 3573 lelek. A város képviselő-testülete 206 tagból áll. BACSÁNYI JÁNOS. Irta: Ernyei István dr. Bacsányi János megérdemli, hogj'' minél többször felidézzük emlékét; hiszen az övénél nagyobb készültséggel, tisztább honszerelemmel és odaadóbb buzgalommal senki sem karolta fel a magyar nemzeti nyelv és irodalom ügyét. Fordított, tudományos folyóiratot szerkesztett, költeményeket, ismertetéseket irt, régibb irók munkáit adta ki, szóval testes-tül-lelkestül csüggött a művelődés, haladás ügyén. Hogy sokat igérő, tündöklő tehetsége nem érte el az óhajtott czélt, annak oka heves, türelmetlen természetében és sajátságosan szomorú életviszonyaiban rejlett. Képességénél, kitartásánál, erélyénél fogva az akkori irodalomban vezérszerepre volt hivatva, de erőszakos, ellenmondást nem tűrő fellépése, sokat ellenségévé tett s majdnem mindenkit elidegenített tőle. Lelkében a legerősebb önérzettel jobbágynak és szegénynek születik, s a ki soha senkitől még jóakaratú figyelmeztetést sem vett szívesen, lépten-nyomon kénytelen mások előzékenységét, jószívűségét igénybe venni. Szabadságért eped, hazájának földjét lángolón szereti s távol hónától börtönben sinlődik, majd rendőri fedezet alatt él. Háromszor kezdi újra a felvilágosodott, szabad eszmék terjesztésének szentelt munkásságát s a balsors újra meg újra megbénítja izgatott működésében. Minket közelebbről érint érdekes egyénisége, mert a zalamegyei Tapol-czán született 1763. május 9-én. Nem terjeszkedhetem ki e téren egész életének megírására, kezdve tanulóéveiri, folytatva nevelősködésén, majd szerkesztői munkásságán, kétszeri fogságán, házasságán, végre a franczia háborúban eljátszott boldogságán s linzi remete életén egész 1845. május .11-én bekövetkezett haláláig. Csak a Martínovics-pörben való szerepéről, kufsteini fogságáról s e fogságában szerzett költeményeiről fogok szólni. Épen most száz éve, hogy Bacsányi a kufsteini börtönben megírta gyönyörű elegikus költeményeit. Ez adott okot és alkalmat élete e fájdalmas emlékű szakának ismertetésére. A XVIII. század második felében a franczia talajon megerősödött szabadelvű eszmék hazánkban is gyökeret vernek. II. Józsefet is ezen eszmék vezérlik minden intézkedésében; de mivel az alkotmány szellemével nem sokat törő- Ernyei István dr. nagykanizsai gymn. tanár. dött, tervei is hajótörést szenvedtek. Utóda II. Lipót inkább társadalmi uton akarta elérni ez eszmék terjedését s magas állásával nem tartá összeférhetetlennek, hogy az uj irány képviselőivel ismeretséget kössön. így jutott kegyeibe Martinovics Ignácz is, kit Lipót csakhamar apáttá, majd udvari kémikussá tett. Martinovics a franczia felvilágosodás eszméinek csakhamar megnyeri Haj-nóczi József udvari kamarai titkárt, Laczkovics János sorezredbeli kapitányt, Szentmarjay Ferenczct és Sigray Jakab grófot. Valamennyien el voltak telve demokrácziai eszmékkel, melyek terjesztésére társulatot alakítottak s a francziák példáját követve, kátét szerkesztettek. Lipót két évi uralkodás után meghal, s Ferencz király, a teljes reakczió képviselője, követi a trónon. Martinovics elveszti állását, mire boszuból titkos társulatot szervez, bár erőszakos mozgalom indítására nem gondolt. Ideálja olyan köztársaság volt, melyben minden kiváltság megszűnjék. Ferencz minisztériuma, elkeseredve a franczia forradalom növekvő sikerei miatt, üldözni kezdte a terjedő szabadelvű eszméket. Martinovics erre 1794. áprilisában elhagyja Bécset s Pestre jön, hol erélyesen lát a titkos társulat terjesztéséhez. Régi négy társát igazgatóvá teszi s rájuk bizza a társulat vezetését. Juniusban visszatér Bécsbe, hol uj híveket toboroz. Bacsányit is megakarja nyerni s igazgatói állást kinál neki, de eredmény nélkül. De Martinovics titkos izgatása csakhamar napfénj''re kerül s 1794. julius 24. és 25-én Martinovicscsal még 19 férfiút elfogtak. Julius 25-én Sau-ran Ferencz gróf elnöklete alatt a vizsgáló bizottság is megalakult. Augusztus lö-ának éjjelén Hajnóczyt, Laczkovicsot és Szentmarjayt is elfogták s Bécsbe vitték vallatás végett. A vizsgálat folyamán sok egyénre kompromittáló adatok sültek ki, de csak Bacsányi és Szolárcsik Sándor ellen adott ki a bizottság elfogási rendeletet. Bacsányi, kit csak nem régiben ért a csapás, hogy a Magyar Muzeum betiltásával kenyerétől fosztották meg, ez időben Forgách Miklós gróf titoknoka volt s urának nyitramegyei birtokán időzött. Itt értesült a Bécsből hazatérő grófnétól, hogy mint a Martinovics-féle összeesküvés részesét keresik. A gróf, ki előtt Bacsányi határozottan ártatlannak vallja magát, azt tanácsolja neki, hogy önként jelentkezzék a nádornál. Sándor Lipót nádor biztatja is, hogy nem lesz semmi kellemetlensége, de ez Ígéret ellenére mindjárt a következő éjjel elfogják s szeptember 11-én mint foglyot szállítják Bécsbe. Bacsányi elfogását két körülmény magyarázza meg; az egyik régebbi irói szereplése, melyben a forradalmi eszmék terjesztőjeként tűnt fel, a másik pedig Martinovics terhelő vallomása. Midőn a vizsgáló bizottság, mely az összeesküvés tágjait vallatta, Bacsányit is kérdőre vonja, ő újból ártatlanságát erősiti. Elmondja, hogy Martinovicsot 1794. junius elején ismerte meg Bécsben az utczárt. A hírneves ember barátságának örült, de nem igen bizott jellemében s meghívására sem ment el. Végre azonban kénytelen volt meglátogatni, mert lakása előtt ment el s Martinovics kérte a fölmenetelre. Ötször-hatszor látogatta még meg s egyebütt is találkoztak, de Bacsányi, bár politikai ügyekről beszéltek, nagyon óvatosan nyilatkozott mindig, mert Martinovicsot titkos rendőrnek tartotta. Martinovics megismertette a titkos társaság némely czéljával, sőt a felvételi szabályokkal is; Bacsányi azonban ábrándozónak vagy bolondnak mondta mindjárt akkor az olyant, ki a franczia forradalomhoz hasonló mozgalmat akar Magyarországon kezdeni. De a felvételi szabályokat később mégis elkérte s leirta; becsületszavát azonban nem adta a részvételre, bár Martinovics mindenkép iparkodott a belépésre birni. Később beismeri, hogy Martinovics részletesebben megismertette terveivel, de ő soha nem gondolt a részvételre, se másnak nem tett róla emlitést soha. Különben sem akar Magyarországon senki forradalmat, csak az alkotmány reformját. 40 A bizottság a király elé terjeszté véleményével együtt a vallatások eredményét. A jelentés Bacsányi állításait valószínűtleneknek mondja s bünül rójja fel, hogy noha tudomása volt a tervről, még sem jelentette fel. Ezenkívül a munkáiban hirdetett forradalmi eszmék, a vallomásaiban megnyilatkozó fanatizmus és rajongó, elkeseredett ékesszólása miatt is a legveszedelmesebb emberek közé sorolja s ajánlja a királynak, hogy egy időre jó lenne ártalmatlanná tenni. A per azonban újra kezdődött. A megyék ugyanis elégedetlenek voltak az eljárással s feliratot intéztek a királyhoz, melyben kifejték, hogy a magyar Bacsányi János. vádlottak felett magyar. testületnek kell törvényt látnia. A király engedett s Bacsányit szeptember 24-én negyedmagával Buda egyik katonai épületébe szállítják. A királyi tábla előtt a jellemtelen, kapzsi, otromba Németh János királyi ügyigazgató mint közvádló a társulat valamennyi emiitett tagját felségsértésről és hűtlenségről vádolja s fejvesztésre és jószágelkobzásra Ítéletidőknek tartja. Közben elfogják Szentjóbi Szabó Lászlót, Verseghy Ferenczet és Kazinczyt is s a kir. tábla a kihallgatások után halálra itélte őket, Martinovicsra és a négy igazgatóra pedig a fejvesztést és jószágelkobzást kimondta; Bacsányit azonban fölmentette, nrért forradalmi verseiért megbűnhődött már, Martinovicson kivül pedig senki sem tudott róla, hogy az összeesküvés czéljait- ismerte 41 s így ez egyetlen tanú vallomását nem tartották elegendő bizonyítéknak Bacsányi bűnös volta mellett; különben saját vallomásából is ugy tűnt ki, hogy nem csatlakozott a társulathoz. A hétszemélyes tábla helybenhagyja az ítéletet, de Bácsányit is bűnösnek nyilvánítja az összeesküvés elhallgatásáért, a védő iratában vallott „kárhozatos elveiért" s azon verse miatt, melyet a fölmentő itélet után örömében a falra irt: „Szép a hazáért tűrni, viselni rab-Lánezot s halált szenvedni dicső dolog, A mely halandó él s vész érte, Nemzeteket nemesít nevével." Ártatlan létére bűnhődnie kellett tehát. Az itélet egy évi börtönnel sújtotta, melyet rögtön (1795. május 22.) meg kellett kezdenie. Martinovicson és a négy igazgatón 1795. május 20-án, Szolárcsikon és Özön junius 3-án hajtották végre a halálos Ítéletet. Kazinczyt, Versegliyt és Szcntjóbit, kik folyamodásukra börtönre Ítéltettek, Bacsányival együtt a gárda-épületben zárták el, hol irodalmi kört alakítottak. Itt maradtak egészen augusztus 7-éig, mikor a többi elitélttel együtt a kufsteini börtönbe kisérték őket. Itt egészen clkülönitve társaitól, fájdalmának és emlékeinek él. De a magányban vigasztaló angyalul szegődik hozzá egy régi, kedves ismerőse: az enyhetadó, égi költészet, mely utat nyit a szivét szétszakítani készülő fájdalomnak s megszületnek Bacsányi legzordabb napjaiban legszebb költeményei, a börtön sötétjében lelkének legfényesebb sugarai. Míg előbbi költeményeiből szín, pompa, illat árad s fantaziájának ragyogó fénye csak úgy tódul szemeinkbe, addig kufsteini költeményeiből csak a fájdalom, a vigasztalan keserv beszél; de míg amazok minden kábító, vakító hatásuk mellett sem jutnak be szivünk legmélyebb rejtekébe: ez utóbbiaknak épen egyszerű benső-ségük, közvetetlenségük azt az ellenállhatatlan varázst, mely szivünket-lelkün-ket egyszerre hatalmába keríti. „Tűnődés" czimü költeménye mély érzelmekkel, bánatos reflexiókkal van telve. Megszólítja a kelő holdat áldva, köszöntve, mint egyetlen virrasztó társát; hiszen az ő szemeit kerüli az álom, társai pedig elcsendesedtek sötét szurdékaikban. A szél szállong a börtön ablakai körül, csapdosva és könybe keverve a költő fürtéit. De tűnik a hold is; a magára maradt költő lelkéhez fordul: Tűrj, halhatatlan lélek! Eljő Néked is a kiszabott idő ; tűrj, Míg földi pályád végihez érke :el. Vesd leire már bús gondjaidat s reméllj. Ismer az Eg!.. Megszán s kiszólít E hazug és csapodár világból. Megilletődve olvassuk e szomorú gondolatokat, melyeket a legválaszté-lcosabban, minden eziezoma nélkül mond el. A szív szól a szívhez, őszintén megható fájdalommal. Erezhető mindenütt, hogy a gondolatokkal együtt születtek meg lelkében a szavak úgy, a mint a költő leirta. A kifejezések hiven tolmácsolják eszméit. Egy szokatlan használatú jelző zavarja némikép az egésznek gyönyörű harmóniáját: „az arezomon lefiiggő könybe keverve." „A szenvedő" az önmegadás költeménye. Könyes szemmel, leborulva imádja az isteni végzést s láncztól törődött kezét ég felé emelve kéri az istent, hogy „keserve tengerének mélyiről hozzá kiáltó lelkét" hallgassa meg. Tekints le rám! Atyai kegyelmed fényiből Bocsásd fejemre csak egy sugárodat! Ne hagyd el, ó irgalmazó, Ne hagyd el alkotmányodat. 42 Ne hagyj el engem, O én teremtőm! én atyám! oltalmazom! Iin. egy uram! Egy istenem! A költemény második részében köszönetet mond istennek, hogy szivének öldöklő fájdalmait könyekbe olvasztá föl. Lelkét ösztönzi, hogy emelkedjék fel az Úrhoz s zengje nagy irgalmasságának dicséretét. Áradozó érzéseiben az egész világot felhivja, hogy vele együtt forró hálát rebegjen; felszólítja a napot, fel a völgyet, a halmokat és erdőket, kősziklabérczeket, beborult havas tetőket s börtönének komor falait, hogy a magasztaló dicséreteket visszhangozzák. Majd saját kicsinysége jut eszébe. Hogyan dicsérhetné ő, a porszem, a veszendő féreg az örök istent ? Borulj homályaidba gyarló, véges elme! Némulva áldjad, Némulva rettegd és imádjad Az örökkévalót! Hogy el ne vessz merész repületidben, Hogy el ne hagyjon ily örvényeidben! Bár véghetetlen! ámbár isteni Az ő kegyelme! A lemondás néma fájdalma s a kifürkészhetetlen intézkedésekbe vetett bizalom közt ingadozik a sokat hányt-vetett lélek. Soha költemény megkapób-ban nem fejezte ki a megtört lélek vergődését, háborgását. S a kétségbeesés épen ott nyilatkozik legmegrázóbb hatással, hol a fogoly költő minden figyelmét, minden gondolatát az isteni gondviselésre iparkodik irányítani; mintha menekedni akarna a megőrüléstől. A legtöbb helyen a fenséges érzelmek húrjain játszik, a legigazabb imádat himnuszává simítva át gyötrelmének e költeményét, melynek minden szaka szinte rajongó áhítatot lehel. Börtönének irtózatos egyhangúságában nagy csapásnak veszi hírét. Barátja és irótársa, a szintén fogoly Szentjóbi Szabó László megtörik a szenvedések alatt s fiatalon, alig 28 éves korában el is hervad kufsteini börtönében. Bacsá-nyi keblét végtelen keserűséggel tölti el Szabó sorsa; hiszen mindvégig a leggyöngédebb szeretet fűzte egybe őket s Szabót Bacsányi vezette legelőször a közönség elé a Magyar Mnzeumban. Egyik költeményében, mely „Gyötrődés" czimet visel, mérhetetlen fájdalommal kiált föl, hogy hallja bár barátja nyögését, de nem engedik meg, hogy meglátogathassa. Kéri az eget, hogy küldjön reményt a szenvedő betegnek vagy küldje el hozzá a megváltó halált. A börtön nyomorúságát, a rabság gyilkoló gyötrelmeit s lelkének forró szeretetét önté ki Bacsányi e költeményben. A mit kívánt, nem sokára bekövetkezett: Szabó 1795. október 10-én mái-nem érze többé földi szenvedést. Bacsányi „Egy szerencsétlen ifjú sírjánál" czimü két strófás versében rójja le kegyeletének adóját idegen föld ölén nyugvó hivének hült teteme fölött. Boldognak mondja, kit a halál a kétségek tengeréről révbe vezérelt. Tirol ifjaitól s leányaitól dalt kér barátja sírján az emberi-riség barátairól. Majd Szabó kedvesét szólaltatja meg a „Lina panasza" czimü mély érzéssel megirt kis helyzetdalában. Kétségbeesett kifakadásában a szerencsétlen leány az eget vádolja s Szabóval közös sírt óhajt. A szerető s szive mélyén megsebzett leányhoz szól a „Vigasztalás", melyben Bacsányi enyhitgeti Szabó kedvesének kínjait, hogy ő a nyugalom nélkül való, nyugalmat varázsoljon a gyöngéd teremtés lelkébe. E bölcseimi költeményében hasztalannak mondja Lina epedését; kár ifjú életét a szenvedésnek engedni át: Szabó úgy sem kél föl többé soha. Istennel nem lehet alkura lépni, nyugodjunk meg bölcs intézkedésében. — Kíméletesen, tisztelettel beszél a leány szent fájdalmáról; hiszen nála jobban senki sem érezhette a csapás nagyságát. Mintha a virág hamvas szirmát érintené, oly gyöngéden szól, főleg a költemény elején s csak akkor nyer hangja erőben, mikor az örök törvény kikerülhetetlen végzéseire figyelmezteti a bánkódót. Fogságában irt költeményei közül legterjedelmesebb „Arab és a madár." Szeretik Byron Chilloni foglyával összehasonlítani, bár a két költemény semmi egyezést sem mutat. A chilloni fogoly családjának sötét tragédiáján elmélkedik s a madár e gondolatai közt jelenik meg börtönében egy pillanatra. Akkor is ugy tűnik föl a rabnak, mintha a börtönben elhunyt öcscsének, édes anyjuk szelíd arczú képmásának szelleme látogatná meg. Az eszme, felfogás, kivitel egészen más Bacsányinál. A mi költőnk mindvégig a madárhoz beszél, mely megjelenésével vigaszt önt az egyhangúság unalmától gyötrött költő lelkébe. Egyetlen fogyatkozása e műnek, hogy kissé részletező, bőbeszédű; de a szavak áradozásából mindenütt a sziv melege, a lélek nemessége érzik ki s a madár vigasztalásán érzett öröm, az elröpülése okozta bánat s a költő áldása a szabadságról zengő madárra gyönyörűen van megénekelve, ugy, hogy e mű Bacsányi költeményeinek talán legszebbike. Rapszodikus menete és formája a költő lelkiállapotát és hangulatát ügyes fordulatokkal rajzolja. Érzékeny hangja mély részvétet kelt bensőnkben s kifejezően ecseteli a szeretetet, hálát a kis énekes madár iránt s a rajongó lelkesedést és vágyódást az elérhetetlen szabadság után. Általánosságban örökké igaz marad, hogy a költemények kellő méltánylása nagyrészben az olvasó hangulatától függ. Bacsányinak e verseit sem fogják teljesen átérezni azok, kik örömmel, boldogsággal vannak körülvéve. De kit sorsa egyedüllétre kárhoztatott, s betegágya felett nem virraszt résztvevő kebel s panaszos sóhajtásaira a halálos csendben nem felel vigasztaló szó: az megfogja érteni a gyötrő szenvedést, mely e költeményeken végigzokog; az meg fogja könyezni a kibeszélhetetlen fájdalmat, melynek terhe alatt az erős, daezos férfi keble ily kínosan vonaglott. A rabság idejének letelte után Bacsányi erős lélekkel veszi fel újra a küzdelmet az élettel. Uj tervek forrnak lázas agyában, uj remények dagasztják keblét, hogy annál keservesebb legyen csalódása, annál jobban megdermedjen hazájának kultúrájáért oly forrón dobogó szive. Szerepe a napoleoni harezok alatt ismeretes. Alig néhány évig élt a legtisztább szerelemmel szeretett nejével, Banmberg Gabriellával, az egykor ünnepelt bécsi költőnővel, midőn nem eléggé tisztázott okok miatt a franczia sereggel volt kénytelen eltávozni. Kazinczy azt mondja, hogy Napoleonnak a magyarokhoz intézett lázitó proklamáczióját fordította le s a bécsi kormány ezért üldözte; ám e vád bebizonyítva maiglan sincsen. Midőn a szövetséges seregek előtt Páris kapui megnyílnak, Bacsányit fogva hozzák vissza Linzbe, hol franczia kegypénzből, visszavonultan, rendőri ellenőrzés alatt élt, kevés életjelt adva magáról, kevés hirt kapva hazájából. Azóta megpihent! A linzi temetőben két kicsiny bokor között emelkedő magas kőkereszt jelöli a sirt, hol a halálában is száműzött költő épen egy félszázad óta csendesen álmodik arról a hírnévről és boldogságról, melyet életében elérnie nem jutott osztályrészéül. 44 I. Napolcon proclamatiója. A diadalmas franczia császár 1809-ben a magyarokhoz kiáltványt intézett és pedig franczia, latin és magyar nyelven. A nép között szétosztott háromnyelvű nyomtatványokat a hatóságok elkobozták ugyan, de egy titokban megőrzött eredeti példányról a magyar szöveget közöljük. A proclamatiót a szabadságért rajongó Bacsányi János fordította magyarra. Ezért elvesztette hivatalát, sőt feje is veszélyben forogván, kénytelen volt Ausztria dühe elől Francziaországba menekülni, honnan öt év múlva 1814-ben Ferencz császár visszahurczoltatta és börtönbe vetette. A kiáltvány magyar nyelvű része a következő: Proclamatio. Gsászári szállásomon, Schönbrunnban, Pünkösd'' hav. 15-dik napján, 1S09. Magyarok! Az Ausztriai Császár, megszegvén a'' Békességet, mellyet Velem kötött, ''s nem gondolván azon nagy-lelküséggel, mellyet mái-három izben, név szerént pedig az 1805-dik esztendöbéli háború'' végével, iránta mutattam; megtámadta hadi népemet. Viszszaver-tem Én az igazságtalan megtámadót: az Isten, ki a'' gyözedelme-ket adgya és a'' háládatlanokat ''s hitszegőket megbünteti, szeren-tsésekké tette fegyvereimet: elfoglaltam Ausztria'' fővárossá!, és már a'' Ti határaitokonn állok diadalmas seregeimmel. Az Ausztriai Császár, nem pedig a'' Magyar Király, üzent Nékem hadat. Hazai Constitutiótok szerént, nem is tselekedhette vólna ö ezt a'' Ti meg-egygyezésetek nélkül. Országotoknak mindég tsak a'' Haza oltalmára intézett egész szisztémája, és azok a'' rendelések, a'' mellye-ket ehhez képest az utolsó Ország-gyűlésen tettetek, eléggé ''s nyilván kimutattyák, hogy Ti a'' békességnek fenntartását kívántátok. Magyarok! Eljött az a'' szempillantás, mellyben viszszanyer-hetitek régi függetlenségieket. Fogadgyátok-el a'' békességet, mellyet ajánlok: maradgyon-fenn egész épségében Országotok és szabadságtok ; marad^yon-fenn Hazátoknak Constitutiója, — akár azon állapottyában, a'' mint eddig vala, akár pedig azon változtatásokkal, a'' mellyeket abban Ti magatok, tellycs tetszéstek ''s kényetek szerént, az időknek mostani környülállásaihoz képest jóknak, és saját polgártársaitok'' hasznára nézve talán szükségeseknek Ítélni fogtok. Semmit sem kívánok Én Ti tőletek: egyedül tsak azt akarom látni, hogy szabad és valósággal független Nemzetté legyetek. Az Ausztriával-való egygyesittetés vólt a'' Ti szerencsétlenségteknek főbb oka; Ausztriáért folyt a'' Ti véretek meszsze országokban; és legbetsesebb javaitok szüntelenül annak örökös tartománnyai miatt vóltanak feláldozva. A'' Tí Országotok tette az Ausztriai Biroda- 45 lomnak legszebb részét; és még is úgy nézték Hazátokat, mint valamelly meghódoltatott tartományt, ollyan indulatok ''s mellyékes tekéntetek által igazgattatván mind eddig, mellyek Ti-reátok nézve idegen-természettiek voltak. Vágynák még Tí-néktek nemzeti tulajdon erköltseitek: vagyon nemzeti Nyelvetek: és ditsö eredeteteknek régiségével méltán ditsekedhettek. Szerezzétek most viszsza nemzeti lételeteket; légyetek újra, a'' kik valaha voltatok! Válaszsza-tok Királyt magatoknak; ollyan Királyt, a'' ki Ti-érettetek orszá-gollyon, a'' ki Hazátoknak kebelében Tí-közöttetek lakjék, és a'' kit a'' Tí polgártársaitok ''s katonáitok végyenek körül! Magyarok! Ez az, a'' mit Európa Tőletek vár, melly most reátok néz; ezt kívánom Tőletek Én is: állandó, bizonyos békességet, kereskedésbéli szabad közösülést velem és tökélletes függetlenséget ''s bátorságot. l]ly jutalom vár Titeket, ha ditsö Eleitekhez és önnön magatokhoz méltók akartok lenni. Nem fogiátok Tí ezen jó szándékból eredő és a'' Tí saját javatokra tárgyazó ajánlásimat megvetni; nem fogjátok tovább haszontalanúl ontani véreteket olly gyenge Fejedelmekért, kiket, szüntelenül megvesztegetett Miniszterek igazgattak, olly Miniszterek, kiket Anglia, Európának ezen köz ellensége, pénzzel fizetett, ''s e'' szerént a'' maga gazdagságát az egyedül-való kereskedésre és a'' mi viszszálkodásainkra építette. Gyülekezzetek azért öszve Rákos'' mezejére, régi Őseitek'' szokása szerént; tartsatok ott igaz Nemzeti Gyűlést! és adgyátok tudtomra végzéseiteket. NAPOL KON. A'' Császár'' parantsolattyára : Neuchateli Hcrlzeg, Major-Gcncral, SÁNDOR. STRIDÓ A MÚLTBAN ÉS JELENBEN. Irta: Horváth Gyula. Egy kies, erdőktől koszorúzott balzsamos völgyben fekszik az a híres, de homályos történelmű Stridó, a mely már a rómaiak idejében székhelye volt egy püspöknek és szülőhelye a szentté avatott Hieronymus-nak. Stridónak történelmi szereplése éppen azon időpontra esik, midőn a római birodalom fénykorának zenyth-jén állott, s határai ott kezdődtek, hol a világ vége volt. Bekövetkezett azután a 4-ik századnak a történet által ismert legnagyobb átalakulása: a népvándorlás által. Az a borzasztó néptömeg egy népet a másikra szorítva, az óriási forradalom által két világrész országait átváltoztatta és más alakba öltötte. Ekkor kezdődött az a nagy, az egész ismert világot megrázkódtató óriási vihar, amely csak 400 év múlva ért véget. A stratégiai szempontból is a rómaiakra felette fontos Stridót ez alkalommal a Dáciából a hun-nok által kiszorított góthok, valamint az átvonuló vandalok teljesen lerombolták, eltörölték a föld szinéről. A hely lakosok nélkül maradt. A római légiók által behozott borászatnak nem voltak culti-válói. Az a világmegváltoztató hullámcsapás, a mindenütt vértengert teremtő népvándorlás, elsepert minden nyomot, minden emléket. Csak egy áll még, bár hiányosan s ez a hires római ut, mely össze-köté Rómát Sabáriával és átvonulása Stridó határán mai nap is látható. Hogy Stridónak ezen állapota meddig tartott, kik voltak lakói a népvándorlás lezajlása után; hogyan épült fel újra hamvaiból: arról semmiféle hiteles történelmi adat nem maradt fent. Hisz mindenütt, hova a barbarok berontottak, parlagon hevert a Horváth Gyula stridói népisk. igazgató-tanitó. 47 földmivelés, ipar és kereskedés, tudomány és művészet, s a csatazaj alatt elnémultak a múzsák. Annyi azonban tény, s a mit önmagam egy kéziratból olvastam, miszerint Stridó Dalmácia és Pannónia összeszögelésénél feküdt már akkor, midőn Theodosius római császár uralkodott. Ezen kézirat szerint a góthok, suevek 383 körül haladtak át Stridón és vidékein, s a római birodalomban telepedtek le. Ez a történelemmel teljesen megegyezik, miután tudva van, miszerint Theodosius mindazon népeknek, a kiket le nem győzhetett vagy vissza nem szoríthatott, megengedte, hogy tartományaiban letelepedhessenek, de ezért hadi szolgálatokkal tartoztak. Az említett híres római ut egyes vidékeken mai napig.is épségben fent áll és annak alkotása valami megragadó. Az em- (Egykoru kép után.) Plébánia Szent Jeromos Stridó régi templom. egyhaza váránál; romjai. ber rajta állván, fantáziája szabad röptével szinte hallani véli az atvonuló zsarnok, de civilizált Róma légióinak fegyvercsörgesét, amint világhódító utjokra indultak, de a vezérek neveit és tetteit örök homály fedi. Ezen az uton vándorolt Rómába az itt született szt. Hierony-mus Nagy Constantin császár uralkodása idejében 342 körül, kinek tiszteletére a lakosság közadakozásból kápolnát építtetett, amely 1722-ben a zárdával együtt egy iszonyú földrengés által romba döntetett és 1749-ben ujolag a máig is látható terjedelemben felépíttetett. A bejárat feletti felírás igy hangzik: Vetustae temporibus vetustis, Honore St. Hieronymi hic Stridone prognati erectae Sed gravi terraemotu Destructae et vix non corrunti Ampliorem simul et formosiorem 48 Sollicitudine patrum paulinorum Patriotarum vicinoque populi Devota largitas noviter substituit. II. József osztrák császár idejében a zárdák tulajdonosai, a paulinus rend, eltöröltetett és birtokaik br. Ivnezevich családnak — Lika helyett — csere utján átengedtettek, mely birtokokat jelenleg is e család birja. E templom a magas dombon igen szép, freskói igen érdekesek. A templom közepén levő sírboltban aluszsza örök álmát br. Knezevich Sándor. A sok, egymáson heverő koporsókban porladó, többnyire paulinusok csontjai zörögnek. Jelenleg a templomnak csak két sugár tornya van, mert a harmadik torony 1825-ben ledőlt. Igen látogatott a máig is fenálló, felséges ivóvizet szolgáltató kut, mely a templom aljában van, s melynek eredetéhez, annak gyógyító erejéhez számtalan vallásos monda fűződik. Eredetéről az a csodás monda áll fent, mikép dermesztő téli hidegben Eusebius fiát Hieronymust vizért küldé, ki is a mai kut helyén sarkával lyukat fúrván, melyből forrás fakadt és a legendák, vallásos szent rajongások egész lánczolatát fűzi magához. Mai nap is messze vidékről jönnek e kúthoz idegenek korsóikat megtölteni. E templomban évenkint többször mise tartatik. Az 1722-ben történt földrengés alkalmával Stridón összesen 13 ház volt. Ennyit tudunk a szájhagyományok , után. A paulinus-rend eltörlésére II. József császár által az adott okot, a monda szerint, hogy az akkori idők szokásai szerint, ha az uralkodók egymást meglátogatták, ezen nevezetes actust előbb mindig levél által jelentették be, melyben irva vala, mikép mint ellenség vagy barát érkezik meg. József Császár a török szultánt óhajtván meglátogatni, s a nevezetes szerepet játszó levél, mint Freund (barát) jövetelét kellett, hogy jelentse. E levelet azonban — állítólag — a paulinosok módosították, s a Freundból Feind (ellenség) lett. — József császár ennek a politikai ravaszságnak tudtára jővén, haragjában e rendet eltörölte. így esett áldozatul az 1438-ban a Cilley Frigyes gróf által a Strigovcsák csúcsa alatt levő stridói „Paulinus" kolostor is, mely a szt.-ilonai zárda hatásköréhez tartozott és nagy terjedelmű szőlőbirtokkal rendelkezett. E zárda története Bedekovics paulinus atya által kiadott könyvben van megírva. A Hyeronymus-kápolna közvetlen délkeleti részén fekvő Strigovcsák csúcson állott a Cilley grófok vára, melyet a XlV-ik században Zsigmond magyar királytól nyertek. Ismerős név ez a magyar nemzet történetében. Különösen gyászos a Cilley Ulrilc neve, ezé a gőgös főúré, a ki halálos ellensége volt a magyar 49 történet egyik legnagyobb, legnemesebb jellemű hősének: Hunyady Jánosnak. Kár, hogy e nagy szerepet játszó család stridói váráról Írott könyvek ismeretlen kezekben vannak! Hogy melyik Cilley jpyerte ezen várat, határozottsággal iratok hiányában — bebizonyítani nem lehet, de igen valószínű, mi kép Cilley Hermán, Frigyes dédapja kapta ajándékba, a ki Stiborral és Garay Miklóssal az önkényeskedő Zsigmondot a 18 heti siklósi fogságból kiszabadította, s a kinek Borbála leányát a király nőül is vette. Stridó képe 1700-ban a még épen álló Cilley-várral, a magas Strigovcsák csúcsán látható. Ma már csak emléke van meg és a népies legendák megrázó, szomorú élete a nép száján. Ott, hol öt századdal, sőt 194 évvel ezelőtt egy vidéket uraló vár állott, Stridó jelenlegi látóképe. ma szőlőtelep, s a vár helyén, a máig is látható pinczeszerü halmon két jegenyefa áll. E csúcson a legcsendesebb időben is szél van, mintha csak a kihalt ősök megátkozott szellemei vivnák a túlvilági csatát. Cilleyék után a vár és birtok a Mikó család birtokába ment át, s ez időben volt az a borzasztó földrengés, mely romba döntötte a várat és a templomot a zárdával együtt 1722-ben. Hogy mit rejthet magában a biztosan megállapított kupolaszerű pincze, ki tudná azt megmondani ? Sokan kutatták már, de ásatásokat senki nem rendezett. E birtok jelenleg a Tomasy családé, s általa lett a pincze fölötti halom szőlővel beültetve. A forgatás alkalmával a várfalak maradványaiból rengeteg sok követ hordtak ki, s kőtörmelékkel Halis és Hoffmann: Zalamegyei évkönyv. 4 50 ma is telitve van. Találtak itt kulcsot, zablyát, kápolnai faldekoratiót, csontokat stb. De hogy itt még megbecsülhetetlen kincsnek és leletnek kell lennie, abban sok itt jelen volt egyén teljesen egyetért. Stridó északnyugati részén van még egy nagyszabású épület,-mely Bánfiháznak neveztetik. E töredék-palota 1400-as évekből való, s állítólag sok boldog órát töltött itt a ház úrnőjénél és uránál Bánfinál az igazságos Mátyás király. Jelenleg Festetich Jenő gróf tulajdona. Egyrésze leromboltatott, termei pedig már düledeznek, s csak egy ép szobája van, hol évenkint igen kedélyes és vig szüreti mulatság szokott tartatni. Ezen romladozó épület ósdiságát az ajtó-vasalások érdekes eredetisége bizonyitja, melyek mindegyike kézimunka. A pinczének vasajtaja is százados életű lehet. — Nagy kár, hogy renováltatásáról senki sem gondoskodik! Stridónak szerepe volt még, mint járásbirósági székhelynek a Bach-korszak alatt, amely a 67-iki kiegyezéssel ért véget. Majd önálló járási volta is megszűnvén, beolvasztatott a csáktornyai járásba. Lakosa szelid lelkületű, vallásos horvát-ajku nép, melynek főfoglalkozása a szőlőművelés. Stridóhoz több hegykerület tartozik, ahol a nagornyákok elszórt házai láthatók, melyek mindenikéhez tartozik egy darabka föld, rét, erdő és szőlő. A stridói borok országos hirüek. Nyolcz év óta azonban a sors csapásai pihenés nélkül üldözik e népet, s tönkretevéssel fenyegetik egyetlen megélhetési forrását: a szőlőt. A phylloxera és peronospora ijesztő gyorsasággal végzik munkájukat és nagyon szomorú jövőnek nézünk eléje. Nagy szerencséje e népnek, hogy okszerűen kezeli a gyümölcstermelést, mely második fő megélhetési forrása. — Kitűnően ért a gyümölcsbor készítéséhez, mely élvezhető italul szolgál, s ha már adója fizethetése végett szőlőtermését kénytelen is eladni, marad inni valója. Szorgalomban párját ritkítja. Nincs egy talpalatnyi ugarja. Tisztaság- és vendégszerető; öltözködésére kényes, szereti a divatot. Lelkesül a zene és énekért; s ha ketten összejönnek, kész a hegyek ormairól visszacsengő duett. Dalai nagy része vallásos, de szereti a szerelmi és bordalokat. — Tán nincs e hazában több ehhez hasonló nép, mely mindenféle mesterséghez ért, s ezenkívül cultiválja a húros és fuvóhangszereket. — A lakósok magyar érzelműek, s ma már szép teret hódított meg az édesen csengő magyar nyelv. Jelenlegi határa Stridónak Stájer és Horvátország, de egyik nemzetiséget sem kedvelik, s büszkén mondják: „mi smo medjimui''ci." (Muraköziek vagyunk). Tiz év óta négy állami népiskolája van. Sok költséggel, még több küzdelemmel sikerült ezen iskolák felállítása, de ma már megbarátkoztak az intézménynyel és több száz tanuló hallja naponkint az édes hazai nyelvet. VASZARY KOLOS FERENCZ esztergomi érsek, Magyarország bibornok-herczegprimása. Zalavármegye minden időben nagy fiakat adott a hazának, kik fényt árasztottak nemcsak arra az egyszerű lakóhelyre, a hol a nap világát először megpillantották, hanem az országra és nemzetre is e haza történelmében örök nevet biztosítottak maguknak és emléküknek, melyet kegyelettel őriznek az utódok, s követendő például állítják fel gyermekeiknek. Államférfiak, hadvezérek, tudósok, írók, költők kerültek ki e megyéből, kik neveiket a halhatatlanság könyvébe irták. E nagyok közé tartozik Vaszary Kolos is, Magyarország első főpapja, kit jó szive, tiszta jelleme, nagy tudománya és páratlan népszerűsége emeltek e díszes állásra, az egyszerű Benedekrendü szerzetest és tanárt, ki saját beismerése szerint legjobban érezte magát tanítványai között, kiket atyai jósággal vezetett be a tudomány csarnokaiba. Vaszary Kolos Ferencz 1832. február 12-én született Keszthelyen, Zalavármegyének e kedves balatonparti városában. Szerény sorsú szűcsmester volt 4* 52 az atyja, anyja derék gyermekeit szerető nő volt, kinek hű gondoskodására annál nagyobb szüksége volt neki, mert édes atyját már 8 éves korában vesztette el. A keszthelyi temetőben a kápolna baloldalán van egy sírkereszt ezen felírással: Az éítes jó szüleik Vaszary Ferencz és Bajnok Terézia emlékének a szerető fiú. Ez a sir örökre hozzánk köti őt. A korán árvaságra jutott gyermek Keszthelyen kezdette meg gyrmn. tanulmányait, s hat osztályt jeles sikerrel elvégezvén, 1847-ben a szent Benedekrendbe lépett. A rend belső intézetében végezte a bölcsészeti és hittani tan-fotyamot. 1854-ben igtattatott a rend tagjai közé. Megkezdvén még ez évben tanári működését Komáromban, 1855-ben áldozó pappá szenteltetett. 1869-ig Komáromban, Pápán és Esztergomban működött, a mely évben a győri főgym-nasium igazgatójává és házfőnökévé neveztetett ki. Itt működött ő 1885-ig, a mikor rendtársai, kik őt nagyon szerették, Kruesz Krizosztom főapát halála után 1885. április 9-én főapáttá választották. Szeptember 20-án történt ünnepélyes beiktatása. 1891. október 27-én neveztetett ki ő felsége által az elhunyt Simor János helyébe esztergomi érsekké s Magyarország herczegprimásává. Ez adatok életének külső mozzanatait jelzik, de e külső mozzanatok keretében eg\r tevékeny, szorgalmas, a nevelés, a társadalom, a jótékonyság terén szünetlenül buzgólkodó, erényekben gazdag életnek a szívjóság gyökeréből táplálkozó virágait szemlélhetjük. Már mint tanár sem zárkózott el a társadalmi élettől, s már igen korán kezdett irodalmilag működni; történeti életrajzai, történelmi kézikönyvei igen becses irodalmi művek, melyek egyaránt bizonyságot tesznek irójuk komoly megfigyelő tehetségéről, hazafias gondolkodásáról. Mint szónok js korán tűnt fel. Pápai tanár korában (1861-ben) élénk részlj, vett a politikai és megyei élet küzdelmeiben, s midőn Fiáth József veszprém-'' megyei főispánná neveztetett ki, a megye közönsége a fiatal benczés tanárt bizta meg az ünnepi szónoklat tartására. Nagyobb volt tevékenysége mint győri házfőnök és igazgatónak. Minden nemes irányú, kulturális egyletben tevékeny részt vett s üdvös tevékenységet fejtett ki mint az ottani iskolaszék s a tanitónőképezde igazgató tagja. Érdemei elismeréseül a király a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki 1884-ben. Ha már mint tanár is, a mint életrajzírói emliték, jövedelmének egy részét'' a szegényeknek juttatta, még több alkalma nyílt a jótékonyság gyakorlására a fényes állású főpapnak. S valóban 6 évi főapáti működését e téren is el nem hervadó emlékek őrzik. Templomokat, kápolnákat restauráltatott, a tihanyi apátsági templomot stilszerüleg restauráltatta, RaJán nagyobbszerü, góth stílű templomot építtetett. Szegény tanulókat segélyezett, alapítványokat tett, iskolákat építtetett és szervezett, nagy beruházásokat tett Balaton-Füreden, jó karba hozta rendjének gazdasági ügyeit. Ez érdemeit is elismerte a király, a Ferencz József rend nagykeresztjét adományozván neki. Egy rövid életrajz keretében nem jellemezhetjük bővebben Vaszary Kolost, mint hazafit, embert és főpapot. A magyar nemzet osztatlan örömmel fogadta herczegprimássá történt kineveztetését és Zalavármegye büszke reá, hogy fiának nevezheti, kinek szivjóságától, békeszeretetétől, hazafiságától sokat várhat a nemzet. Hoffmann Mór. Dr. WLASSICS GYULA vallás- és közoktatásügyi miniszter. Midőn a Wekerle kormány visszalépése után a Bánffy kabinet megalakult, egyik tárcza betöltése sem okozott a politikai és társas körökben olyan feltűnést, mint a vallás- és közoktatásügyi tárcza betöltése. Nem az lepte meg a magyar társadalmat és politikai világot, hogy Wlas-sics Gyula miniszter lett, mert hiszen mindenki ismeri benne a kiváló jogtudóst, az európahirü kriminalistát, azonkívül a parlamenti életben is elismert tekintély volt; azért mindenki előre látta benne a jövő emberét, hanem az keltett feltűnést, hogy nem azt a tárczát vette át, melyre őt a közvélemény nyiltan és hallgatag már előre kandidálta. Hogy világosabban szólva, nem 54 Szilágyi Dezsőt követte az igazságügy-miniszteri székben, hanem e helyett vallás és közoktatási miniszter lett. • Hogy egy ismert jogász, a ki hivatalos és irodalmi működésével a jogi téren tette nevét ismertté, a ki életpályának is a jogi pályát választá, egyszerre minden külsőleg látható átmenet nélkül a valláskormányzat és közművelődés vezetőjeként foglaljon helyet az államgépezetben, a hol nyomban kimagasló szaktekintélyként érvényesül, azt a nagy közönség, a társadalmi és politikai világ, mely következtetéseit csak a közélet külső nyilvánulásaira alapítja, nem tudta megérteni, annak magyarázatát nem tudta megtalálni. Ennek a mindenesetre feltűnő jelenségnek a kulcsát csak azok a kevesek ismerik, a kik a különben még elég fiatal cultusminiszterhcz gyermek és ifjú korában közel állottak, a kiknek alkalmuk volt a gymnazista diák és kezdő jogász lelki világát, ifjú ábrándjait és egyéni hajlamait a mindennapi élet apróbb, de jellemző mozzanataiban, a közvetlenség őszinte világításában megfigyelni. Wlassics Gyula szellemi fejlődésében, mint a kiváló szellemi képességgel megáldott, élénk véralkatú gyermekeknél egyáltalában, korán nyilvánult az irodalmi működésre irányult hajlam és törekvés. Ezen törekvés érvényesülése, első irodalmi kísérletei, irodalmi működésének iránya, mind azt igazolják, hogy a culturalis fejlődés iránti érzék az ő egyéniségének, az ő lelkivilágának alapvonása volt már kora ifjúságában. Wlassics Gyula Zala-Egerszegen született 1852. márczius 17-én Zalamegyében. Az 1854. évben, mikor még ő csak 2 éves volt, szülei, (atyja Wlassics Antal szintén kiváló jogász és anyja Börzsönyi Mária) átköltöztek Nagy-Kanizsára, a hol ő gyermek és ifjú korát élte át, mig a hivatali pálya Budapestre nem szólította. Az 1862. év őszén vétetett fel a nagykanizsai gymnasium első osztályába. A gymnasium négy osztályát Nagy-Kanizsán, a többit Budapesten végezte a piaristák gymnasiumában. Negyedik iskolás korában irta első hírlapi ezikkelyét a Nagy-Kanizsán Bátorfi Lajos által szerkesztett akkori „Zala-Somogyi-Közlöny"-ben Oláhji Gyula álnév alatt, melyet további hirlapi dolgozatai követtek hosszú sorban, társadalmi és közművelődési kérdések, szini kritikák és egyéb művészeti dolgok alakjában s az időtől fogva folyton irt. Később már a . fővárosi sajtóban is ismert neve volt még gymnasiumi tanulmányai befejezése előtt. Osztályában e mellett mindig első kitűnő volt. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte be. Jogi tanulmányai befejezése után nagyobb külföldi utazásokat tett. Beutazta Európát, a mennyiben megfordult majd minden európai államban. Vagyonos család egyetlen gyermeke levén, európai nyelvismerete lehetővé tette a külföldi művelt államok viszonyainak közvetlen megfigyelését, a hol mindig kiváló előszeretettel tanulmányozta a művészeti és kulturális intézményeket, látogatta a galleriákat, tudományos és közintézeteket. Az 1875. évben lett először dijtalan, később díjas joggyakornok a nagykanizsai törvényszéknél, a hol atyja akkor törvényszéki elnök volt, innen tiszteletbeli segédfogalmazónak neveztetett ki a budapesti kir. it. táblához és mikor Perczcl Béla lett igazságügyminiszter, felismerve Wlassics Gyula kiváló szellemi értékét, hivatalból helyezte át az igazságügyminiszteriumhoz. Itt később valóságos miniszteri fogalmazó lett. E közben az ügyvédi diplomát is megszerezvén, Pauler Gyula igazságügyminisztersége idejében neveztetett ki komáromi alügyésznek, de beosztva továbbra is az igazságügy-minisztériumba. Alügyész korában hivatala és irodalmi munkálkodása közepette irta első nagy művét „A tettesség és részesség tana" czimü büntetőjogi tanulmányt két vaskos kötetben, melyet a magy. tud. akadémia a Sztrokay díjjal jutalmazott s a mely megjelenése után három héttel teljesen elfogyott. Ez időben 55 választotta meg az akadémia levelező, majd később rendes tagjává. Alügyész-ből kineveztetett az igazságügyminiszteriumhoz ministeri titkárrá, félévre rá főügyészi helyetessé. Habár főügyészi helyettesi állásában is az igazságügyminiszteriumban maradt, folyton teljesített közvádlói teendőket is sajtó perekben. Szakadatlanul munkálkodott az irodalom terén is. Terjedelmesebb irodalmi dolgozatai koszorúzott pályaművén kivül „A bűnvádi eljárás tervezete", „A bűnvádi eljárás alapelvei", „A pénzbüntetés jogi természete", „Uj irányok a büntetőjogban" stb. Ezeken kivül kisebb értekezéseinek száma meghaladja az ezeret. Művei feltűnést keltettek az európai tudományos világban, kivonatokban közöltek munkáiból ismertetést német, olasz és franczia szaklapok és folyóiratok. Mikor Szilágyi Dezső egyetemi büntetőjogi tanszékét az igazságügyministeri székkel cserélte fel, helyébe, mint leghivatottabb, Dr. Wiassics Gyula neveztetett ki egyetemi tanárrá, és az 1892. évben választotta meg szülő megyéjében a csáktornyai választó kerület országgyűlési képviselővé. Az 1895. évben vette át a vallás- és közoktatásügyminiszteri tárczát, a hol a 43 éves fiatal miniszter a tudományos és társadalmi mozgalom minden mozzanatára kiterjeszti figyelmét. Jótékony egyleteket, közmivelődési társulatokat, tudományos testületeket, levelekben, átiratokban buzdit. Minden üdvös mozgalmat fölkarol, támogat, elősegít. Minden irányban serkent, biztat, ösztönöz, lelkesít és ez egyéni benső hajlamának természetes nyilvánulása, a mit már a kora ifjú kor lelkesült ábrándjai között felismertek azok, a kik hozzá közel állottak. Győrffy János. ZALA-SZENT-GRÓT. Irta : Kardos Sámuel. Zala-Szent-Grót 2400 lakost számláló nagyközségről senki sem tenné fel, hogy 800 évet meghaladó • idő óta áll fen és hogy századokon át védőbástyája volt a vidéknek. Szent-Grót egyike hazánk legrégibb községei közül; s tekintve, hogy a kalocsai és pécsi püspökök közt 1093-ban támadt püspök-megyei határrendezés alkalmával Szt.-Grótról emlités tétetik (Pray codex) bizvást lehet következtetni, hogy ezen község már az emiitett esztendő előtt alapíttatván, nevét az akkor cano-nizált Szent Gelléit püspök s vértanutói vette. — E mellett bizonyít azon körülmény, hogy több helyen mint „Zengeród", „St.-Girót" említtetik. így lett idők multával Giróth — Gydróth — Geród — Gerárd, rövidítve Grót. Ősrégi birtokosa a Grab család volt. Ezek ivadéka volt azon Dénes horvátországi bán, ki a ttirjei premontrei kolostort Szent-Grót határában földekkel és jobbágyokkal gazdagította. A legrégibb időben nagy kiterjedésű és virágzó város volt Szent-Grót. Magában foglalta Szent-Grót polgárvárost, mely különben a tulajdonképem város volt. Itt laktak az iparosok és föld-mívesek s csak megkülönböztetésül a belvárostól, vagyis a vártól, hol az uraság és cselédség lakott, nevezték Polgárvárosnak. A vár legrégibb múltjáról nincs adat;, csak a Hagymásiak birtoklásától kezdődőleg vannak hiteles feljegyzések. Már a XV. században Hajmási birtok volt Szt.-Grót. Ez nem csak ismeretes, mikép Kisfaludy Sándor regéiben írja, hogy Rezi és Tátika várakból gyakran eljártak mulatni Szt.-Grótra a Haj-másiakhoz, hanem Pray annalesciből is; különösen 1491. évi Maximilián római császár és II. Ulászló király közt létre jött egyezségben tétetik Szt.-Grótról emlités. Ezen egyezség szerint a Maximilián által elfoglalt várak tulajdonosaiknak visszaadattak; a többek közt van Szombathely, Körmend és Zengeród. — A szóban Kardos Sámuel. 57 forgó egyezségre nézve tudnunk kell, hogy Miksa császár Corvin Mátyás halála után a magyar koronához jogot tartott, azért II. Ulászló ellen hadat viselt és Vas és Zala megyébe rontott, itt több várat foglalt el és uraikat a maga részére hódította. Ezek között volt Hajmási Miklós Szt.-Grót várával együtt. Hajmásiról, ki Zalavármegyének alispánja is volt, meg kell említenünk, hogy ő is aláirta az 1505-iki rákost országgyűlés ama határozatát, mely szerint Ulászló elhunytával, ha figyermeke nem maradna, soha semmi szin alatt, idegen királyt nem választanak magoknak a magyarok. A török uralom alatt Szent-Grót védvárrá alakíttatott. Vár- Szent-Grót vára 1665-ben. parancsnokok a Hajmásiak voltak „Caesareo Regtus Supremus Capitaneus" czimmel. A vár, melyet az 1602-iki országgyűlés a törökök által elfoglalt Kanizsa helyett újból megerősíttetett, 600 részint lovas, részint gyalog szabadlegényekből (önkéntesekből) álló őrséggel láttatott el, kik, mivel saját költségükön éltek és katonáskodtak, minden országos adótól mentesek voltak. Vár gyanánt a mostani Zala-Szt.-Grót mezőváros szolgált, melynek körti-lete posványos és ingoványos lévén, meglehetősen alkalmas volt erre. Széles és mély sánezok s erős palánk védték. A vár közönségesen- „Hostaduak" neveztetett, talán a rosszul értett Hofstadt 58 után. Közlekedésre 3 kapu szolgált, egyik a mostani zsinagóga helyén, a másik a kertészlaknál, a harmadik a „Fogaskerék" felé, ott, hol Brenner pajtája van. (Városi iratt.) A XV. században a türjei prépostságé vplt az itteni malom-és piaczvám-jog, melynek felét a Hajmásiak bitorolták erőszakkal. Itt már mint mezőváros említtetik. (Rupp 0. St. J. J. 341.) A vár megerősítése körül felmerült munkálatokra nézve a megye urai abban állapodtak meg, hogy azok, kiknek a Zala folyó innenső részén váraik nincsenek, tartoznak szekereket s munkásokat adni a szt.-gróti várhoz. így tartatott a vár fen. 1605-ben Szt.-Grót vár ura és kapitánya Hajmási KrisfÖf volt, kinek neve hazánk történetében vérbetükkel van felírva nemcsak Újlaki Lajos veszprémi püspök gyilkosságáért, hanem azon pusztításokért, miket mint Bocskay sógora s párthíve Vas, Zala és Sopron megyékben véghez vitt. 1634-ben Szent-Grót Hajmási István, János és Péter testvérek birtokába ment át. Ok öntették a most is meglévő nagy harangot az evangélikusok részére és 1644-ben az őrségnek szervezési szabályzatot adtak. Ebben a várőrség parancsnoka „vajdá"-v\ok neveztetett, de a fővezénylet a Hajmásiak kezében maradt. Ez időben a lutheránusoknak prédikátoruk és mesterük volt Szt.-Gróthon. Ma iskolát és csinos imaházat tartanak fenn; lelkészük Zala-Istvándon van, ki nagyobb ünnepek alkalmával Szent-Gróton istentiszteletet tart. Szent-Grót, a fentebb érintett szervezési szabályok szerint nagyon ingoványos lévén, az utczákon hidakat v.oltak kénytelenek építeni, hogy a közlekedés fön ne akadjon. Még az ötvenes években is ástak ki az utczákon vastag gerendákat, melyek már meg voltak kövülve. A Hajmási család 1663-ban kihalt. Örökösük gr. Batthyány Ádám lett. Ezután is védvár maradt Szt.-Grót, csakhogy királyi zsoldos sereg is volt az önkéntesek közt. Kapitányuk mindig a Batthyányak voltak. — 1673-ban gróf Batthyány Pál Szt.-Grótot 5 évre elzálogosította Gersei Pethő Lászlónak 11.000 frtért, de a várőrségből 25 lövas katonát fentartott magának. Elzálogosításkor a vár igen rongált állapotban volt, minek pótlására 4000 frtot a gróf Pethő-nél hagyott. 1710-ben Silling nevü generális lerontatta a várfalakat, ezek többé nem is épültek fel. Tűrje s Szent-Grót között 1741-ben per támadt jogtalan legeltetés és faizás miatt. A per száz évig tartott s 1840-ben megejtett tagosítás alkalmával nyert befejezést. Erre nézve következő rege él a nép . közt s forog közszájon. Volt Szent-Gróton egy öreg-leány, kinek tömérdek vagyona volt a türjei határban. Örököse 59 nem lévén, végső óráiban magához hivatá az elöljáróságot s azt mondta, hogy a mily messzire viszik holta után jószágára eltemetni, addig lesz a szent-grótiaké az erdő és legelő. A szt.-grótiak az öreg leány hulláját jó messze bevitték az erdőbe s ott egy hármas gyertyánfa tövében temették el. Azóta azt a helyet „Leány-temetőnek" hivták. A hármas gyertyánfa szolgált sokáig határjel gyanánt. E regénél valószínűbbnek látszik, hogy a türjei prépostság a szent-gróti határban birtokkal birván, Hajmási Kristóf visszavette, azonban az erdőt közösen birták és használták a tür-jeiek s szent-grótiak. Szent-Grót ősidők óta különböző szabadalmakkal birt; dézsmát vagy tizedet itteni ember soha sem adott, azért az „Urbáriumnak" 1763-ban szándékolt behozatalát meghiúsították, mi által a vár urát gr. Batthyány Imrét annyira magokra haragították, hogy ez a nekik szánt toronyórát megtagadta. Később azonban kiengesztelődött s a toronyórát oda adta. A Kanizsa elleni parancsnokságban 1681-ben Szent-Gróton az ágostai és helvét hitvallásuak templomot, iskolát és paplakot építettek. A templom a mostani katholikus helyén állt, melyet a római katholikusok ugy hódítottak cl. A tradíció szerint 1715. deczember 6-án Batthyány Ferencz gróf, mivel a hivek a templom kulcsát ismételt kérésére békés uton átadni vonakodtak, 300 katonával rájok ütött, elfoglalta a templomot s lelkész lakot; azután lerontatta, az akkori prédikátort Kolozsvári Jánost kiűzette, az eklezsia földeit pedig a római kath. egyházközségnek ajándékozta. A reformátusok ekkor a nagypiriti eklezsiához csatlakoztak és innen nyertek lelki vigaszt. A szent-gróti plébániához tizenegy nagy község tartozott. Most hat községből áll. Az első papok a franciskánusok voltak; az első rendes plébános Czenki Bál volt. 1748 óta vannak Szent-Gróton a katholikusoknál rendes anyakönyvek. A lerombolt templom helyébe a kegyúr uj templomot akarván építtetni, 1753-ban tétette le az alapkövet és 5 év múlva már fel is szenteltetett. A templom 1879. február 23-án Szt.-Gróton átvonult vihar alkalmával roppant sokat szenvedett; gyönyörű tornyát a szél ledobta. A templom építésekor a Város 400 frt kölcsönt kért a kegyúrtól, mely után 6%-os kamatot fizettek. Ennek elengedéseért 1773-ban a szt.-grótiak a kegyúrhoz folyamodtak, de sikertelenül, míg nem 1855-ben perrel támadtattak meg és az akkori földes ur gróf Batthyány Zsigmond elvette a sokkal több értékű város rétet. A város lakossága 1776-ban megszámláltatván Szt.-Gróton 143 ház volt; a legutóbbi népszámlálás szerint 273 ház és 2243 lakós íratott össze. 1782-ben ismét pörbe keveredett a város az uradalommal, mert ez nem engedte, hogy a szomszédos hegyekben termett ború- 60 kat a városba hozzák, féltvén a korcsmák jövödelmét. A pör 55 évig tartott s 1837-ben dőlt el. A város a trónig apellált és pernyertes lett. Az urasági kastély, mely a még ma is fennálló vámház irányában terült el, ódon lévén, lebontatott és 1787-ben újra építtetett. Homlokzatán következő felirat olvasható: sic eX annos Is sVrgVnt noVa teCta rVInl haec sí non pLaCeant haC MeLIora LIcet, mi magyarul annyit tesz, mint: így emelődnek a régi romok üde épületekké. — Ha nem tetszik ez uj, rakj ide mást helyébe. Szent-Grótnak a mult század végén következő volt a környéke : a csaliti majoron tul mindjárt erdőség volt, a csöngői mező pedig tüskés, bokros legelő. A mostani üvegház mellett volt a gazdatisztek kertje. Az országút süppedékes, ingoványos, esőzéskor teljesen járhatlan. A várrét zsombékos, vizenyős, egészségtelen lapály volt. Gr. Batthyány Ferencz rendezte az utczákat, építtette a régi hidakat, szántatta a vizenyős lapályokat és több csinosabb és nagyobbszerü házakat építtetett. Az urodalom ellen folytatott hosszú pörök sora 1829-ben ismét egygyel szaporodott. Ugyanis a helypénzszedési jog miatt támadt ez és a város ismét pernyertesen került ki ebből. Nemsokára 1838-ban a város hetivásár tartási jogot nyert, mi által a forgalom emelkedett, noha kezdetben oly silányak voltak, alig egykét eladó, vevő jelent meg, hogy az egykorú krónikások szerint alig volt érdemes a jogért folyamodni. Ma, főként őszszel, a forgalom igen nagy. A küzdelem még mindig nem ért véget; 1839. julius 1-én véres ütközet volt a szent-grótiak és türjeiek közt a határrendezés miatt; mely alkalommal a szent-grótiak a mezőn arató türjeiek közöl egyet agyonlőttek, többeket pedig megsebesítettek. A főko-lomposokat, köztük a város bíráját börtönbe vetették, s hosszabb-rövidebb szabadságvesztéssel és testi fenyítéssel büntették. (Városi iratt.) Az 1707-ben a Dunántul vivott különböző harezok Szent-Grótot sem kímélték meg. Gróf Rabutin de Bussy Lajos császári tábornagy és Érdél}''- kormányzója a Dunántult megszállva tartó kuruezok ellen 12500 emberből álló seregével a Bakonyban táborzó Bottyánra ütött. Felvonulását Szent-Gróton át véve, csapatjának balszárnya a Zala vizére, míg a jobb Veszprémre támaszkodott. Az akkori hadviselés szokásai szerint a csapatok mindenütt égettek, raboltak és pusztítottak, tenmészetes tehát, hogy Szent-Grót és vidéke is prédává tétetett. (Thaly Dunántuli hadj. II. 35.) Ugyan ezen év márcz. 2-án Rabuttin, hogy üldözőit — a kuruezokat — tévútra vezesse, Türjéről egész lovasságát délnek fordította és átköltöztette a Zala vizén, a szent-gróti hídon, mintha Kanizsának akarna menni. Másnap azonban éjfél után nagy csendben felkészült, 61 virradat előtt Szent-Grótot felgyújtotta és Pereszteg felé elvonult. Ekkor Szent-Grót porrá égett. (Thaly III. 67.) Nemsokára, ugyanezen hadjáratban Szent-Gróton szállásoltak Balog Ádám, Kisfaludy László és György ezredeikkel. Hogy a kiéhezett, elcsigázott, minden pénz és élelem híjával küzdő csapatok, a lakosságnak hasznára nem váltak, könnyen érthető. Az 1721/22-iki évből származó és a város irattárában lévő feljegyzések szerint a lakosság az urodalom tisztjei részéről minden kigondolható ürügy alatt, sok igazságtalan elnyomatásnak volt kitéve. Elvették a város földjeit, rétjeit, még az irtásokból is; a birákat gyakran ok nélkül bebörtönözték. A halászatot, kender-áztatást, faiázást 32 frt büntetés terhe alatt eltiltották. Noha hegyvám fizetésére nem voltak kötelezve, a tisztek a szőlőknek önkényes felmérése alapján annyit sarczoltak, a mennyit akartak; és a bortermést magok mérték meg, mit sem adva a hegymesterek által eszközölt felvételekre. — Erőszakkal vitték el a borokat és a hordókat is ott fogták. Utóbb a hegyvámot 1 itczéről kettőre emelték; igy tettek a dézsma jogtalan szedésénél is. Nem volt senki, ki a zaklatott szegény nép sérelmeit orvosolta volna. A jelen század elejéről 1806-ból keltezett adószedési napló szerint minden adóköteles adóforintja után öt veréb fejet volt köteles beszolgáltatni. Az igy begyült verébfejeket a megyére szállították, esetleg darabonkint egy pénzért megváltották. Az 1809. évi julius 14-én Győr mellett történt ütközet után a mint Meskó tábornok ki a hadseregtől elvágatott — Szent-Grótig visszavonult s innét 18-án déli irányba tovább ment, azonnal itt termettek a francziák, kik részben a temető mellett táboroztak, részben a grófi kastélyba szállásolták cl magukat. Hogy nem fukarkodtak ételben, italban, magától értetődik. A folytonos csatározásban elcsigázott katonák megnyittatták a kastély pinczé-jét, magtárát és lakmároztak éjjel-nappal. Ugy mondják, hogy 156 akó bort, öt ökröt, 300 köböl zabot, árpát fogyasztottak el. Hasonló módon jártak el Nóvák akkori szolgabíró házánál is; hová 30 tisztet és 40 közlegényt szállásoltak. A temetőnél táborozó többi csapatok a jó példát követve, ugyan igy tettek a lakosoknál. Ugy kipusztították a várost, hogy Chasteler osztrák tábornoknak jelentékeny csapattal Nagy-Kanizsára történt érkezéséről értesülve, mikor innen, Batthyánytól 8 ló s kocsi elvitele mellett Tür-jén, Sümegen, Rendeken át Kis-Czell felé vonultak, alig maradt Szent-Gróton élelmi szer. Az elvitt lovakból a tábornok kettőt kocsival visszaküldött azon üzenettel: „Visszaadom a lovat és kocsit, óhajtanám, hogy ne történt volna meg; de nem láthatok mindent, mit a katonák Napoleon szándéka ellen cselekesznek." 1841-től kezdve Szent-Grót kezdett felvirágozni. Ez időben különféle egyletek alakultak, olvasó-egylet, casinó keletkezett; mik- 62 nek létesítése körül az akkori földesúr gróf Batthyány Károly és a Kehidán lakó haza bölcse Deák Ferencz buzgólkodtak. A Casinó ma is fennáll és mintegy 600 kötetből álló csinos könyvtárral bir. Követválasztások és tisztujitások alkalmával Deák tiszteletére nagyobb szabású ebédek és mulatságok rendeztettek. Mint egy nagy vidék központja Szent-Grót volt mindig a követválasztások székhelye. Követül választattak 1847-ben Deák Antal, 1848''9-ben Deák Ferencz, 1861-ben Batthyány Zsidmond, 1865/8 Hcrtelendy György, ennek lemondása után Hertelendy Kálmán, ki 1869 1872. évi cziklusra is megválasztatott, 1872/5-ben Batthyány Zsigmond, 1875/8 Háczky Kálmán, 1878/188l-ben, valamint 1861/3 és 1884/5-ben Bessenyei Ernő képviselte a kerületet. Elhalálozása után 1885-ben Eitner Sándor választatott meg, ki 1892. évig volt képviselő, 1892. év óta Pályi János a kerületnek országgyűlési képviselője. A különféle csapások egész özöne látogatta meg városunkat. Hol kolera, hol tüz, sáska, hólyagos himlő, jégverés, óriási viharok pusztították a lakosságot, életben, vagyonban kiszámithatlan károkat okozva. Mindezek daczára városunk folyton szépen fejlődik. Van több egylete: mint a „Szent-Grót s vidéki társaskör", „casinó", két jótékony nőegylete, betegsegélyző egylete, 56 tagból álló önkéntes tűzoltó egylete, takarékpénztára, községi kórháza, gyógyszertára, járásorvos és körorvos, állatorvos és körjegyzői székhely, királyi posta- és távirda-hivatala, három felekezeti iskolája, szolgabírói hivatala, csendőrőrse, vasútja, mely az ukk-csáktornyai vonalba Türjénél ágazik be. Most építik a zalai-vasut vonalat, mely Bala-ton-Szent-Györgynél éri cl a déli-vasut hálózatát. Ennek kiépítésével közvetlen összeköttetést nyerünk Somogy megyével. A közlekedési utak jó karban vannak, a Zalán erős hidak vezetnek át. Több csinos kereskedés van ; 8 országos vásárján, a távol vidék lakossága jelenik meg. Nevezetes és híres nagy marhavásárairól és sertés piaczárói, melyekre több ezer állatot hajtanak fel egyszerre; két heti vásárja, egyik állatvásárral egybekötve. Lakossága, melynek nagyobb része iparosból áll (száznál több csizmadia van) szorgalmas, munkás. A lakóházak modern stílben épitvék (nyolez emeletes). Társadalmi viszonyai jók és minden kellékekkel rendelkezik, melyek egy község egészséges fejlődéséhez megkívántatnak. — Kár, hogy a filoxera a szőlőket jó részben tönkre tette és ez által a nép egyik főjövcdelem forrásától fosztatott meg. BOCSÁRI SVASTITS BENŐ. Svastits Benő, Zalavármegye főispánja, született Gelsén, 1834. deczem-her 8-án. Atyja Svastits János, a koszorús zeneszerző, az ötvenes évek keserveinek országosan kedvelt hegedűse. Anyja a szelid lelkületű Cscvtáu Krisztina, ki atyjánál 12 évvel később, 1883-ban halálozott el, Isten azon különös kegyelmével, hogy élte alkonyán láthatta hőn szeretett fiát — fényes pályája delelőjén. 64 A középiskolákat Nagy-Kanizsán látogatván, a jogi tanfolyam elvégzése után, 1851 — 1853-ig Bécsben, Gráczban és Weimarban műtanulmányokat tett, kiváló zongoraművészszé képezve magát. Nyilvános szereplését 1859-ben mint a gazdasági egyesület alakító bizottságának jegyzője kezdte meg. Ugyanezen egyesületnek 1867-ig volt titkára, 1867-ben alelnöke, 1868-tól egész máig elnöke. A Sennyey-Majláth korszakban 1865-ben tiszteletbeli főjegyzővé neveztetvén ki, mint ilyen a vármegye központi választmányának állandó jegyzője volt. Zalaegerszegi központi főszolgabíró lett 1867-ben; már 1868. évi augusztus hóban valóságos vármegyei főjegyzőnek választatott. Ép ugy a következő tisztujitásokon is egész 1878-ig, midőn a vármegye bizalma az alispáni székbe, 1886. évi november hó 9-én pedig O felsége kegye, az egész vármegye általános és legnagyobb örömére, annak élére, az Omodék s Zrínyiek örökébe emelte. Családot 1866-ban alapított, nőül vévén egyéni és társadalmi erényekben gazdag rokonát, bocsári Svastits Paulát. Frigyüket az ég nyolcz gyermekkel áldotta meg. A példás, hű s önfeláldozó szülői érzésekből mennyi részt vett ki apai szive, erről csak az alkothat tiszta fogalmat, ki tudja és ismeri gyermekeiért való rajongását. Nincs a megyei kormányzatnak ága, melyben rendkívüli képességeivel, kiváló egyéniségével s lankadatlan buzgalmával megyéjének nagy szolgálatokat nem tett volna. A régi alkotmányos érában lendületet vett, de később hanyatlásnak indult muraközi lótenyésztést, mely az ottani lakosoknak jelentékeny kereseti forrását képezi, érdeklődésének egész melegével felkarolta és felvirágoztatta. Általában pedig jó apaállatok beszerzése, a községeknek kamatnélkűli több évi részletfizetésre birtokbaadása, a helyes irányú termesztésnek szigorú felügyelettel való biztosítása által jelentékenyen fejlesztette az egész vármegye lóte-nyészetét is. Alispánságának egyik nagy érdemét képezi a közlekedési viszonyok javítása, gyökeres átalakítása. A tervszerű uj hálózatok alapján készített utak a megyei közlekedést nagyban és közelismerésre emelték. Az ő buzgalmával létesült a vármegye délnyugati végpontjától egész a határszéli Csáktornyáig, 138 kilométernyi hosszúságban épült ukk-esákfornyai helyi érdekű vasút. Ukktól Sümegig, illetve Tapolczáig 39, Keszthelytől Szent-Györgyig 10 kilométernyi vasút adatott át a forgalomnak. Az épülőfélben levő zalavölgyi vasul hossza 42 kilométer. Ezen uj közlekedési eszközökkel nemcsak a Göcsej vidék lendült fel anyagilag; fellendült a központ, de az egész vármegye is; hiszen a déli vasút régi utvonalával szemben immár több mint kétszáz kilométernyi uj pályája van! A Mura és Dráva által okozott károknak és egyéb vizbajoknak részleges szabályozása és védműveletek általi elhárítása is kiváló gondját képezte alispánságának. Az 1879-ben fellépett phylloxera alkalmával teljes erejével odatörekedett, hogy a meglepett területek közmegtérités utján kiirtassanak s a baj lehetőleg orvosoltassék. A Horvátországban 1878-ban kiütött marhavészt éberségével s gyors eljárásával nyomban megakasztotta s az országba hurczoltatását meggátolta. A gazdasági téren általában nemcsak hivatali, de társadalmi befolyásának teljes hatályával javításra s okszerű haladásra törekedett. Sokat köszönhet ügybuzgalmának Zala-Egerszeg város fejlődése ''is. Ezen időbe esik a pénzügyigazgatóság uj palotájának felépítése, társadalmi téren a Casino újból szervezése. 65 Zala-Egerszegen az újból odahelyezett honvéd lovasosztály részére, Nagy-Kanizsán az ott állomásozó közös hadseregbeli és honvéd, Keszthelyen egy honvéd lovasosztály részére kaszárnya építtetett. A Csáktornyán 1887-ben tartott nagy hadgyakorlatok alkalmával ő vezette a király elé a vármegyék küldöttségeit, mély hazafiúi érzésben, alattvalói hűségben s eszmékben egyaránt gazdag, mindenkit mélyen megindító szónoklatával. Már alispánsága első éveiben Muraköznek egyházi elcsatolását megindította s ezen nagyfontosságú ügyet a parlament és kormány elé juttatta. A zalavári apátság az ő idejében függetlenittetett a gottwiczi apátságtól s egyesittetett a pannonhalmi főapátsággal. Hervadatlanok az ő érdemei a tanügy terén is. Mint alispán már 1878-ban megjelent a csáktornyai községi elemi iskola vizsgáin s azontúl is egész máig a megyei népoktatásügy fejlődését legbensőbb odaadással kiséri. Résztvett a nyolczvanas évek elején Muraköz népoktatása ügyében kiküldött országos bizottság tárgyalásaiban. Előterjesztésére ajánlotta fel a vármegye közönsége a perlaki Filanda épületet az államiskola czéljainak. Résztvett a vármegye általános tanítótestülete több gyűlésén, jelen volt a perlaki és légrádi iskolák nagyfontosságú felszentelési ünnepén; mint főispán pedig évenként megjelenik a vármegye küldöttjeivel a muraközi hegyvidék állami iskoláinak évzáró vizsgáin, lelkesítve, buzdítva a haza határán ; foga-gadást tesz a muraközi bérczeken, hogy míg él, ő és vele együtt a tanügy barátai minden évben megjönnek örülni a nemzeti haladásnak. Főispánsága alatt a vármegyében már meglevő nagykanizsai főgymnasium és sümegi alreáliskolán kívül Keszthelyen főgymnasium nyittatott meg. Ugyancsak az ő fáradozása s lelkes részvéte folytán már 1895. évi szeptember hóban megnyílik a vármegye harmadik főgymnasiuma, a megye székhelyén, Zala-Egerszegen. A magyar nyelvben kitűnő tanítók számára a nemesi pénztár választmányától és a megyei törvényhatóságtól évi jutalmakat eszközölt. A tanitók fontos hivatásáról való magasztos felfogásának, az 1894-ki tanítói közgyűlésen adott kifejezést. „A nagy és feláldozó munka — úgymond — melyet Önök a tanitói hivatás lelkiismeretes betöltésével végeznek, a haza erkölcsi s értelmi jövőjének van szentelve; annak üdvös sikere nélkül nincs nemzeti emelkedés, nincs nemzeti felvirulás"! Már mint alispán nagy erélylyel látott a hivatalos ügyvitel átalakításához. A hivataloknak a járási székhelyeken tüzetes megvizsgálásával felette előmozdította az ügyvitel szabályosságát. Sok figyelmet szentelt a Balatonmellék kultuszának, a gőzhajózás létesítésében való élénk részvétele s azon hő törekvése által, hogy a phylloxera sújtotta vidéken dohánygyár emeltessék, a Tapolczától Veszprémig terjedő Balaton vidéket pedig a lakosság anyagi boldogulására, államvasút szelje át. Sokat fáradozott a répatermelés emelése s egy czukorgyár felállítása ügyében. De valóban alig áttekinthető, alig csoportosítható az ő sokféle tevékenysége, odaadó munkássága. Ha még hozzáveszszük ellenállhatatlan szónoki erejét, gyöngéd, lekötelező kedves modorát, természetesnek találhatjuk a közigazgatásban, közszolgálatban, az általános közéletben azt a pezsgő, öntudatos, szerves és sikeres tevékenységet, melynek vezető, buzdító szelleme s iránya benne összpontosult. Mint a hogy elvek és pártok színezete nélkül összpontosul szeretetreméltó egyéniségében mindnyájunk őszinte tisztelete és ragaszkodása. Halis és Hofkmann: Zalamegyei évkönyv. 5 66 Ekkép aztán a közérdeknek minden irányban való emelése s a közszellem fejlesztése, társadalmi és politikai életben egyaránt higgadt megfontolásnak egyengette útját. Felekezeti villongások, nemzetiségi és faji gyűlölet veszélyei helyett, a munka, békés alkotás, a nemzeti és szellemi fejlődés áldásos szövetségébe léptek az elmék és szívek. .....A vármegye hálás közönsége által nagy fiának, Deák Ferencz- nek 1879-ben emelt szép szobrot Svastits Benő, Zalavármegye alispánja avatta fel megható ékesszólással. És ma, mint a megye főispánja azon édes megnyugvással tekinthet fel reá, hogy harminczhat évi közpályán őrizte a haza bölcsének hagyományát; megszentelte kegyelettel, igazolta életével és tetteivel 1 Dr. Rtizsicska Kálmán. ZALAMEGYE KÖZIGAZGATÁSA. Egy vármegye közigazgatása minden körülmények között nehéz feladat; annyifelé ágazik, hogy annak puszta áttekintése is nagy figyelmet és tudást s a közigazgatás minden ágával való beható ismerettséget feltételez. De ebben a tekintetben sem minden vármegye egyforma. Földrajzi és nemzetiségi szempontjainál fogva különös fontossága és hivatása van Zalavármegye közigazgatásának. Zalavármegye nagy terjedelmű; tizenkét járásban közel hatszáz községe van, lakosainak száma túlhaladja a négyszázezeret. Ily népes megyének közigazgatása még akkor is nehéz feladat volna, ha a nemzetiségi szempontok nem követelnének nagy körültekintést és soha nem szűnő figyelmet. A megj^ei közigazgatás feje a vármegye első tisztviselője — Csertán Károly alispán. Csertán Károly, született 1845. évben Nemes-Apátiban, mint sarja a megye egyik tekintélyes családjának, mely a megyei élet iránt való érdeklődésével s családtagjainak megycszcrte ismeretes ragaszkodásával és gyengédségével egyiránt kitűnik. Középiskoláit Szombathelyen, jogi tanulmányait Budapesten végezte. Már igen korán érdeklődött a közélet iránt; árvaszéki elnöke is volt a megyének. 1878-ban a zalaegerszegi kerület képviselőjévé választatott, s e kerületet egy cykluson keresztül képviselte a parlamentben. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak is. 1886-ban a vármegye bizalma őt emelte az alispáni székbe. Dicséretreméltó tevékenységet fejtett ki a közigazgatás minden ágában, figyelmet fordítván a községek háztartásának rendezésére, ellenőrzésére. Ugyancsak kiváló tárgyát képezte buzgólkodásának az erdőügy, a tűzrendészet, az árvaügy, a közlekedés fejlesztése, a községi Jegyzői karnak, mint a jó közigazgatás egyik fontos tényezőjének emelése. Ő maga is szakértő gazda levén, mindenkor érdeklődéssel viseltetett a mezőgazdaság fejlődése iránt. Több irányban igyekezett az ügykezelést egyszerűsíteni s a nyilvántartásokat rendszeresen fejleszteni. De nem kerülik ki figyelmét a társadalmi érdekek is, a melyből kifolyólag buzgón ápolja a katonaság és polgárság közötti jó viszonyt. Ennek jellemzéseül felemiitjük, hogy a kőszegi nagy hadgyakorlatok alkalmából több mint 50000 ember volt Zala-Egerszeg és vidékén elhelyezve; a hatóságok teljes megelégedésére eszközölte Csertán Károly e nagyszámú katonaság megfelelő elhelyezését és átvonulását. A kaszárnyaépités a vármegyében évről-évre halad; legközelebb Csáktornyán épül kaszárnya negyedmilliót meghaladó költséggel. Természetes modora nem kevés befolyással van arra, hogy a tisztviselői kar, a mellett, hogy ragaszkodik hozzá, egymás között is a legszebb egyetértésben él; s habár az alispán szigorú kötelességteljesitést kiván részükről, e szigor igazságossággal s humánus érzéssel párosul. A vármegyét, közigazgatásának minden ágazatában Gózony László megyei főjegyző immár 18 éven át szolgálja. A szabadságharcz évében 1848. junius 11-én született Székesfehérvárott, Gymnáz. tanulmányait Nagy-Kanizsán, Székesfehérvárott és Szombathelyen 5* 68 végezte. Jogot Budapesten és Pécsett hallgatott. Már 1872-ben törvényszéki jegyző lett Zala-Egerszegen; 1875—• 1878-ig keresett ügyvéd volt Letenyén. 1878-ban választatott meg a megyei főjegyzői állásra, s azóta e minőségben szolgálja a vármegyét buzgalommal, széles látókörrel és kiváló jogi készültséggel. Jeles tollát nagyrabecsülik, mert irálya még elvontabb hivatalos vonatkozásaiban is tiszta, választékos. Nem egy felirat került ki tollából, mely eszmei tartalma, költői lendülete folytán általános feltűnést keltett. Hosszú közigazgatási pályáján több fontos munkálatnak és javaslatnak volt a szerzője. E helyütt lehetetlen meg nem emlékeznünk — röviden is — azon férfiakról, kik mint a közigazgatási bizottságnak választott tagjai, egyéniségük és társadalmi állásuk összes hatásával, a közügyek iránti meleg odaadásával veszik ki részüket a megyei közigazgatás munkájából. Bogyay Máté a Balatonmellék egyik hirneves bortermelője. Elnöke a keszthelyi gazdasági egyesületnek. Élénk reszt vesz Keszthely város ügyeiben. Epcrjesy Sándor, mint a délzalai takarékpénztárnak egy negyed század óta elnöke, a nagykanizsai sör- és maláta-gyár részvénytársaság alelnöke, kiváló szerepet visz Nagy-Kanizsa város fejlődésének történetében ; általában pedig a közügyekben mindenkor tevékeny részt vett. Farkas József nagy buzgalmat fejt ki a lótenyésztés emelése körül. Tagja a megyei törvényhatóság részéről a közjegyzői vizsgáló bizottságnak s pénztárnoka a nemesi választmánynak. Gyömörey Imre volt törvényszéki elnök, mint nagykészültségü jogász szerepel a közigazgatási bizottság tanácskozásaiban.. Háczliy Kálmán a megyei gazdasági egyesület ügyvezető elnöke tevékeny részt vesz megyénk gazdasági fejlődésében s az okszerű mezőgazdaság terjesztésében. Volt országgyűlési képviselő. Elénk része van a zalaegerszegi városi ügyekben is. Koller István ügyvéd és kitűnő gazda. Különösen a közlekedési s Gózony László zalamegyei főjegyző. Eperjesy Sándor. (59 adóügyek iránt viseltetik nagy érdeklődéssel. Alelnöke a gazdasági egyesületnek. Skiiblics Gyula egyéniségével és képességével a zalamegyei közélet legkiválóbb alakjai közt foglal helyet. Egyik főérdcme a filloxera elleni védekezésnek szervezése a Balatonmelléken. Tekintélyes tagja az országos bizottságnak is. Badacsonyi borai országos hirüek. Neki köszönhető a tapolczai vinczelléris-kola felállítása s. felvirágzása. Elnöke az ottani igazgatótanácsnak. Általában a tapoczai járás sokat köszönhet valóban odaadó, áldozatkész buzgalmának. Skiiblics István régi időktől tagja a közigazgatási bizottságnak. Mint volt főszolgabíró sok tapasztalatait érvényesiti. Skiiblics Jenő társadalmi és közművelődési téren buzgólkodik meleg érdeklődésével. Tagja számos bizottságnak és egyesületnek. Tevékeny részt vesz a megye és közigazgatási bizottság kiküldetéseiben. Dr. Vizlendvay József a közigazgatási bizottság legifjabb tagja. Kiváló jogász és gazda. A közigazgatási bizottság választott tagjainak méltatásától nem válhatok meg annak említése nélkül, hogy e bizottság tagjainak egymás becsülésében gyökerező higgadt tárgyalásai mindig különös vonzerőt gyakorolnak a hivatalos és nem hivatalos közönségre. Közigazgatásunk történetének működésükkel betöltött szép lapja pedig biztosítja számukra az elismerést. Zalai K. ŐSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK SÜMEG ÉS VIDÉKÉN. Irta: Darnay Kálmán. Midőn 1889. augusztusban a nemzetközi antropologiai kongresszusról Kolozsvárra utaztam, meglátogattam világhírű enczi-klopedisiánkat az öreg Brassay bácsit cs elmeséltem néki a kongresszus lefolyását. Az öreg ur nem nagyon lelkesedett a kongresszus nagy sikerén, sőt még az sem hatotta meg, midőn megemlítettem, hogy Virchov a nagy német tudós a kongresszus elnöke, egyik felköszöntőjében ő róla is megemlékezett, egykedvűen simította végig galambősz szakállát és''annyit felelt rá: „Nem vagyok barátja a történet előtti kornak, ne vesződjünk a praehistoricával, különösen hazánkban, a hol még korán sincs a história mezeje sem kellőleg kiművelve; miért akarunk mélyebben szántani, mint a menynyire ekénk járja. El kellett ismernem a nagy tudós megjegyzésének igazságát, annak daczára, hogy én is mint a legtöbb fiatal régész, legszívesebben foglalkoztam a történet előtti kor kezdetleges kő-, réz- és bronz-eszközeivel. Mindig oly érdekesnek, oly megkapónak találtam az ősember kultúrájának első termékeit, a paleolith-kor, tűznél hasított kőszilánk-eszközeit, fegyvereit vagy a neolith-kor, fa-csővel átfúrt szépen csiszolt kőbaltáit. Az őskor. nyújt legtágabb kört a képzelődésnek, minden tudós tele marokkal nyúlhat ezen tudományban, melyben több a hipotézis, mint a reális alap. Sümeg vidékének őstörténete a római császárság első századáig vihető vissza. Midőn Octávianus Augusztus, az akkori nagy kiterjedésű Balatont elsőben lecsapoltatta, ingoványos, posványos helyeit Darnay Kálmán. 71 csatomáztatva, azokat lakhatóvá tette. Pannónia is ugy, mint minden a rómaiak által elfoglalt tartomány, katonailag kezeltetett az itt lakó consulok fenhatósága alatt. A római császárság első századainak emlékei, mindannak daczára, hogy vidékünk a római hadászat szempontjából fontos terület volt (mert két nagyobb erősséget, a Savariát (Szombathely), Mogentiánával (Fenék) összekötő stratégiai ut keresztül metszette és igy állandóan megszállva tartották a római légiók), mégis nagyon ritkák; nem azért, mintha nem hagytak volna elég emléket hátra, de áldozatul estek azok mind a később beözönlött népek barbár kezeinek. A sümeg-berkimalmi, a csehi-keszthelykuti, vagy a legutóbb a mult őszszel kiásott puszta-dörögdi castrumokon (táborhegy) egyaránt segédkezett a rombolás munkájában a hanyatló rómaiakra törő germánoknak a beözönlött kelták és avarok vagy a későbbi hunförgeteg. Ennek tulajdonitható azon körülmény, hogy 16 évi kutatásom óta, csak éppen két monumentális emlékre akadtam, (azok is megcsonkítva, összezúzva kerültek már a föld mélyébe) holott minden lépten-nyomon, a szántó ekéje, a munkás ásója megakad egy kőhalmazban, mely egy római vagy népvándorláskori urna sirt tartalmaz. Sümeg vidékén a római stratégiai ut mentén kiásott castru-mok épitési koráról biztos adatunk nincs, annyi azonban kétségtelen, hogy azok a római császárság fénykorában az 1—3-ik századig épültek; erről tesznek tanúságot a mult őszszel kiásott puszta-dörögdi castrum ékes bronz fibulái, nemkülönben egy kegyelet kő, melyből amennyire a megcsonkított emlékkő felirat részleteiből következtetni lehet, Marsnak a hadak istenének állittatá a castrum egyik lakója. MARTI DEO . . . RAIVS AVGVST . . . . P.D.S. V. SO . . M. Marti Deo . . . ratius Augustalis Posuit De Suo Votum Solvit Merito (magyarul.) Mars Istennek érdemeül: a fogadalmat tett sajátjából állittatá fel. A római utak mentén bizonyos távolságban felállított castru-mok nem tekinthetők erősségeknek, inkább táborhelyeknek, vagy katonai őrházaknak, mindannak daczára, hogy legtöbbnyire a római légiók egy vagy fél cohorsának állandó tanyául szolgáltak. A táborhely lakói leginkább az utak fentartásával foglalkoztak és őrszolgálatot telj esitettek, maguk művelték földjeiket, sőt még házi iparral is foglalkoztak, erről tanúskodnak a castrumok romjai közt lelt Bronz áldozó-edények a »Hallstadti« bronz-korból. Sümeg-ujhegyi »depot« lelet. 73 malomkövek, melyek egy a gabna megőrlésére szolgáló házi malomhoz tartoztak. Miután a castrumok rendesen patakok melle épültek, mint a Sümeg-Berki-malom és a puszta-dörögdi, igy a benlakók feladata volt a patak áthidalásának épségben tartása is. A castrumok lakói rendesen az épület mellé temetkeztek és igy a castrumok történetének bevilágitására, rendszerint legtöbb adattal szolgál a temetkező helyek felkutatása. Nem csak megyénk, de talán az egész ország egyik legérdekesebb őstemetője a sümeg-csabrendeki urna temető. Hogy miért kereszteltem el e temetőt urna temetőnek, egyszerű magyarázatát leli abban, hogy az ott kiásott sirok legalább két harmada urna sir és alig egy kis része, kik részint szarkofágba, tégla vagy faragott kőből épitett sirokba temetkeztek. A csabrendeki urna temető az úgynevezett Fehér-kövek hegy-lábánal átnyúlik a sümegi határba és oly nagy területen fekszik, hogy 16 évi kutatásom még korán sem birta az urna temetőt kimeríteni, pedig majdnem minden ősz-tavasz 10—30 sirt hozott felszínre azok érdekes edén3''ei, fegyverei és ékszereivel. Mielőtt a temető részletes leírásába bocsájtkoznám, szükségesnek találom általánosságban egy két szóval megemlékezni a vidékünkön előforduló ős temetkezési módokról. Vidékünkön leggyakoribb az urnában való temetkezés, midőn a meghalt elégetett testének hamuját és el nem égett apró csontrészeit, egy fedeles bögrébe (urnába) helyezve, temették el, mellékelve a halott jellemzésére annak fegyvereit, vagy ha nő volt, ékszereit, a gyermek-sirba annak játékát, nem egyszer kutya, macska vagy más kedves állatját. Minél kezdetlegesebb fokon állt egy nép műveltsége, annál nagyobb volt kcgyeletjük halottjaikhoz, nem egyszer oldotta le az édes anya nyakáról a gyöngyfüzért, hogy minél gazdagabb legyen kedves gyermekének sírja, vagy az elhullott bajtársnak fegyverét puszta kegyeletből tördelték darabokra, vagy hajlították össze, hogy használhatatlan állapotban kerüljön a sírba, nehogy valaha az még fegyverül szolgálhasson. A másik temetkezési mód, mely vidékünkön ritkább: az épitett sír-üregbe való temetkezés; a 2 meter hosszúságú, 1 meter széles sirüreg, szélei téglák vagy lapos mészkövekkel kirakva, képezte a sírhelyet, melyben a holttest az előkelőbbeknél ruhába, a szegényebbeknél gyékénybe burkolva, fejjel kelet felé tétetett bele; a fej és a láb körül találhatók a sirrnellékletek, melyek a jellemzetes fegyverek, vagy ékszereken kívül legtöbbnyire edénykéből is álltak; majdnem minden sir mellékletei közt ott van a túlvilági életre szánt étellel megtöltött öblös tálacska, sőt legtöbbnyire egy kis pohárba helyezve egy-két pénz darabka is a túlvilági vámpénz (Charonnak szánt obulus.) 74 A legritkább temetkezés a félig elégetési módszer. A holttest alsó része a földbe ásatott, mig a felső test a mellkastól a fejig égvényes gyantaszerü anyaggal vonatott be és igy égettetett el, mely azonban oly ritka, hogy a már kiásott 300—400 sir közül alig találtam 1—2 ilyen esetre. A csabrendeki urna-temetőt az teszi különösen érdekessé, hogy a sirok mellékletei három korszakot, egy fél ezred évnél többet ölelnek fel; a legrégibb sirok az uton alóli temető részben találhatók, melyek a római császárság első századjaiból valók, innen kerülnek elő a legékesebb bronztárgyak, mint a haladottabb bronzkor emlékei, itt azonban csak a patricziusok temetkeztek, arra mutat azon fényűzés, melyet a sirmellékletek, a faragott kőből épített sirüregeknél észleltem. Volt alkalmam látogatást tenni egy ily római patrícius hölgy kriptájában, mely közel 2000 évig aludta zavartalanul álmát, ásatás alkalmával a munkások egy óriási vörös homokkőből faragott kőlapra akadtak, kőiül ásva a kőlapot, annak szabályos alakja rögtön meggyőzött arról, hogy az vagy egy sarkofágot, vagy egy kriptát fedő kőlap lehet, nagy vigyázattal fogtunk hozzá a több mázsa sulyu kőlap leemeléséhez, mi nagy bajjal ment a rendelkezésemre álló 6 emberrel, emelő rud hiányában. Végre a kőlap megmozdult, oly nagy nyilást engedve, melyen egy ember szorosan beférhet. Nem riadva vissza a munkások babonás félelmétől, leereszkedtem a majdnem két méter mélységű sirüregbe. Soha érdekesebb látványnak nem voltam tanuja, a nap épen nyugvóra szállt utolsó sugarai bevilágították a sirüreget, meg-megcsillogtatva a zöld zománezos (patinás) bronz ékszereket. Ott feküdt egy patrícius hölgy teljes pompájában, a tetem porladozó csontvázán még látható volt a selyemszövet egyes foszlánya, melylyel letakarva lehetett. Ott csillogott nyakán az ékes fíbula, mellén a bronz női pánczél, fel-karján a gömbös díszítésű kar-perecz, derekán az öv bronz csatjai, lábánál két mécs között egy bronz lapocska, melyen talán egyidőben valamely felirat lehetett és végül a tetemtől jobbra egy csinos fekete grafit korsó. A lelet nagyon szép és tanulságos volt, még sem elégített ki addig, mig a sírtól pár lépésre meg nem találtam a sirhoz tartozó feliratos emlékkövet, melyet mindannak daczára, hogy megcsonkították, összezúzták a római hatalmat megtörő beözönlött népek, mégis igen szép emléke a rómaiak magas művészetének. A felirat felső része teljesen hiányzott, a töredékes alsó részéről a következő feliratot sikerült leolvasni: IV . . . INGENVAE CONIVGI.S.VO.ET FILIAE.DE.S.VO.POS Ju... Ingcnuae Conjugi suac Vovet Et Filiae Defunctae Suae Votum Posuit. 75 (Olvashatatlan nevű római): Ingenuae nevü nejének ajánlja és meghalt leányának emelte ez emléket. A felirat alatti dombormű az asszony és meghalt leányának mellképét mutatja, alatta egy cserágon ülő madár, a halál madara, melytől jobbra a lóháton ülő lándzsát tartó alak, nyilván a megholt asszony férjét, ki előkelő tiszt lehetett, ábrázolja. Az uton felüli temető a tulajdonképeni urna temető, hol azonban a sirok legtöbbje kelta és avar sirok, kik a régibb római sírokra egyszerűen reá temetkeztek; nem egyszer fordult elo, hogy egy véletlenül mélyebbre ásott urna-sír alatt egy érintetlen római sírra találtam. Az urnasírok legtöbbje a hanyatló kor, az úgynevezett „Hallstadti" korból valók, de nem voltak ritkák a „Latene" vaskor urna sírjai sem, az ékesen díszített vas lándzsáikkal és a három rétüen összehajtott két élű kelta vaskardjaikkal, melyek szintén az urnákba voltak szorítva. Talán éppen ezen vastárgyak, a gyönyörű díszítéseikkel tették nevezetessé a csab-rendeki urna temetőt. Az urna sirok egymástól körülbelül egy méter távolságban feküdtek, szép sorrendben, helyenkint azon eltéréssel, hogy 3 sir egy szabályos háromszöget képezett. A vízmosás következtében leg-többnyirc az első ásónyomás elérte a sirkupok felső zárkövét, melyet gondosan körülásva, első pillanatra egy emberi kezek által összerakott kő-halmazt mutatott, egy csonka kúphoz hasonlítva. A felső zárkő leemelése után azonnal megtaláltam a fenékkel felfelé álló urnát, eltávolítva az oldal köveket, az átázott edényről nagy vigyázattal kellett egy kés segélyével a reá tapadt földet leszedni, és hogy az urna szét ne omoljon, érintetlenül hagytam több órán át, mig átszáradva megkeményedett. Nem egyszer 20—25 sírt is körül ásattam, mire hozzá foghattam az első sir felbontásához. A urnák mellgtt gyakoriak voltak az apróbb edénykék, csuprok, mericzék, melyek legtöbbnyire ételt és vámpénzt tartalmaztak. Az urnák tartalma a hamu és csont maradványon kívül akként váltakoztak, amint azok férfi, vagy női sirok, szegény vagy gazdagok sírját képezték. A „Latene" kor leggazdagabb urnája, Kelta (díszített) vaskard a esabrendeki urna temetőből. 76 egy összehajtott kétélű vaskardot, egy ékes diszitcsü hadi és egy vadász lándzsát, egy sodrottnyelü nyílvesszőt, a leggazdagabb női sir 2 majdnem egy lábnyi hosszú ékes diszitésü bronz-tűt,. két kígyós karpereczet, 2 darab sodrony tekercses bronz gyűrűt és 4—5 darab bronz apróságot tartalmazott. A gyermeksirok mellékletei, melyek elszórva a női sírok közt feküdtek, játék-edénykék, agyag-állatkák, ékgyöngyök, palakő- és agyag-csüngők (melyek • Latene« kori ékitmenyes vadász és harczi vaslándzsa csúcsok, a csabrendeki urna temetőből. amuletteként szerepeltek) voltak. Az urnatemető egy fél holdnyi terület kivételével, mely ez időben még hozzáférhetetlen, ki van merítve, azonban az alsó, a patríciusok temetője, mely elég anyagot fog nyújtani több évri kutatásra, miután eddigelé annak egy harmadát hozhattam felszínre; hogy miért, annak legegyszerűbb magyarázata, hogy itt állunk a millennium küszöbén, egy ezredéves múlttal és most nincs időnk a római emlékekkel foglalkozni; 77 drágább, kedvesebb most nekünk a csillogó ezüst fibulánál, az a szerény elrozsdásodott nyílhegy, mely a honfoglalás korához fűződik és midőn az országos régészeti társulat, a kormány segélyezésével, országszerte kutatja a honfoglalás emlékeit, én is szívesen fogadtam azon megtisztelő megbízást, melylyel a társulat reám ruházta Dunántul egy részének, különösen Zalamegyének felkuta- Római női ékszerek (sirmelléklet) a esabrendeki urna temetőből. tását; csak azt sajnálom, hogy napról-napra megerősödik bennem azon szomorú tapasztalat, hogy amily gazdag vidékünk a római, kelta, avar emlékekben, oly ritkák azon sírok, melyek őseink Ázsiából hozott emlékeit tartalmaznák. Sikerült ugyan már egy néhány honfoglaláskori emléket is összegyüjtenem, de azok csak mint egy átvonuló népáradat, elhalt és szórványosan eltemettetett 78 őseink sirmellékletei tűnnek fel; de még legkisebb nyom sem vezet egy oly telephez, mely habár szerény is, de mégis biztos tanusá-gul szolgálna arról, hogy egyenes őseink, midőn vidékünket elfoglalták, itt állandó tanyát is ütöttek volna; ezt kutatjuk, ezt keressük, hogy minél több emlékkel hirdethessük a nagy világnak történeti multunk dicsőségét, akkor, midőn nemzetünk egész kultúráját egy ezredév után csillogó ruhába öltöztetve, az ezeréves ünnepen bemutatjuk. Ismét visszatérek Brassay bácsira és az ő szavaira, mikor most önként lángra lobbant bennünk a pislogó parázs és lelkesedéssel fogjuk meg annak az ekének a szarvát, mely nem túrja mélyebbre földünket, mint azt a honfoglalás emlékeinek felkutatása kivánja. BALATON VIDÉKÉN. i. rí. Badacsony. Szentgyörgy hegye. A kis magyar tenger csak meg se moczczan. Csendes tükrén pihen a nyugalom, Sima ezüst lapját elnézve hosszan, A visszatükrözött vidéket bámuloir. Órjás bazaltival a Badacsony Önérzetesen nézi el magát, De hol a parti dombsor alacsony, A tájék képét elfödi a nád. Az ember mindent megfordítva lát, Mily furcsa villák, mily mesés világ A föld felé tekintenek a fák. S a szőllőket díszes pinczék felett Valódi függő-kertnek képzeled, Úgy elbűvöl, leköt a képzelet. A vén hajós evezni tanított, S míg kormányzá a gyenge ladikot, A tó színéről néztem a vidéket, És kértem, mondana üreg regéket. Az ott Szentgyörgy! — mutatja emberem, „Mi lesz velünk, ha majd bor nem terem? Szegény lakósok éhen vesznek itt, Ha csak Isten csodája nem segit. A hegyen élt egy sárkány szörnyeteg, Szent György egy kardcsapással ölte meg, Attól is vette a hegy a nevét. — A nép most Isten ellenére vét, De hogyha megtér meg munkába lát, A jó Isten tesz újra nagy csodát.* III. Csobáncz. Tarkás földek fölött Csobáncznak kúpja, Rá hajdanába'' várat raktanak, A vár bedűlt, a repkény is befutja, A hol még állnak a mohos falak. Még látszik itt-ott ágyúnak törése, Duló csaták, vad háborúk jele, És hány turista név a falba vésve, Hogy itt járt, szinte kérkedik vele. Bedűlt kápolna van a vár alatt, Benőtte bangita meg iszalag, lígy árva lélek arra nem halad Gyalogutját a gyep benőtte már, Istent dicsérni még is oda jár Ember helyett a sok dalos madár. l''ázsonyi Izidor. CSÁNYI LÁSZLÓ. 1790—1849. Csányi László Zalamegyében, Alsó-Csányban született, Kehida tőszomszédságában. Az ős Csányi nemzetség századokon át előkelő nemesi családtagokat számlált a megyében; igy Csányi Akacs (Acatius) Kanizsa várának hírneves kapitánya volt. Csányi László, István nevü testvérbátyjával osztozott a csányi ősi birtokon és kastélyon, de a közös gazdálkodást István maga vezette, mi természetes volt; mert Csányi László már fiatal korában a katonai pályát választá és soha nem nősült meg. Katonai nevelésben részesülvén, már mint serdülő ifjú huszártiszt volt és az 1809—1815-iki táborozásokban is részt vett; de ekkor lábán megsebesülvén, oda hagyta a katonaságot, ősi birtokára jött és itt Zalamegye táblabírája lett. Katonai erélyét, szigorúságát és rendszeretetét mindenkor megtartotta, valamint daliás alakját is a késő korig — melyei fiatalabb éveiben, kivált mint huszártiszt karcsú, sugár termetével, érdekes barna arczá-val mindenütt feltűnést keltett. Szabadság után szomjazó lelkületére Olaszországban töltött katonai pályája nagy befolyással volt. Itt érlelődtek meg benne a 80 szabadság iránti azon radikalis eszmék, melyek az időben a Karbonárik nyomán lábra kaptak s egész Európában számos hivőre találtak. Csányi hazájába térve, falusi magányába vonult vissza, de a negyvenes évek már itthon is alkalmasak voltak arra, hogy legszentebb törekvése és vágyaira — nemzete felszabadítására közreműködni — neki tért nyissanak. A negyvenes években nem egyszer látjuk őt a kormány által a megyékre octroyált administrátori rendszer és a pccsovicsok (nem adózók) tábora ellen a liberális-párt élén küzdeni. Deák Fcrencznek követté választása mellett mindent elkövetett akkor, midőn ez az adó elvállalás életkérdésével volt azonosítva. És Deák Ferencz nagy súlyt fektetett Csányi Lászlóra világlátottsága, olvasottsága és számos nyelvismerete folytán, de heves ingerlékeny exaltált természetét nem egyszer intette mérsékletre. Egy alkalommal a zalaegerszegi megyei gyűlésen annyira elragadta őt az indulat heve, hogy vita közben a zöld asztalnál ülő zalabéri Horváth alispánra — ki a bécsi kamarilla hive volt — kardot rántott s talán ott nyomban összevagdalja az alispánt, ha a megye karai és rendei ebben őt meg nem akadályozzák. Mint a megyei liberálisok feje Nagy-Kanizsán többször megfordult. Egy Ízben 1847-ben Nagy-Kanizsa és a vidék intelligentiája által nagy ovatiókkal fogadtatott. Ez időtájt a 48-iki eseményeket már akkor méhében hordott éles politikai pártviszály a társadalmi életre is átcsapott; a megye fiatalsága is kétfelé szakadt és pártok szerint foglalt állást a sociális téren; ugy, hogy az egyik párt, mely a nagyobb birtokosokból, s az úgynevezett fertály mágnásokból állott, „atyafiság"-nak, a másik, a valódi középosztály fiatalsága pedig „legénység"-nek nevezte magát. A dolog már nagyon elmérgesedett és Csányi ekkor ép azért jött Kanizsára, hogy azt kiegyenlítse. Mint előrelátó, éles eszű diplomata a békéltető szerepre vállalkozott, mely tekintélyes állása s népszerűségénél fogva sikerült is neki. A fáklyásmenet után ugyanis — melyet Kanizsán tiszteletére rendeztek — a régi egyemeletes városháza erkélye felett — hol Csányit a közönség üdvözölte, késő éjfélig fényes bengáli tűzben e szavak égtek: Legyen mindenki hü és hazafi! Minek e két szó: legény és atyafi ? Ezt mindenki Csányi akaratának tartotta, s e szavak hatása alatt megtörtént az egyesülés a megye fiatalsága között. Az 1848-iki márcziusi napokban Csányit már Pesten találjuk; hol Klauzál Gáborral, Nyárival és több népszerű férfiúval kezet fogva, mindent elkövetett a rend fentartására, s ép ugy a szabadság s nemzeti jogok kivivására rendkívüli erélyét és tehetségét szakadatlanul latba vetette. Midőn Jellasieh József bán előkészületeket tett Magyarország megtámadására, Csányi kormánybiztosul a Drávához küldetett Perczel Mór támogatására. A pákozdi csata után Górgei fővezérsége mellett Pozsonyba neveztetett ki a honvédelmi bizotmány által kormány-biztosul. Itt nevezetes azon proclamatiója, melyben a fiatal császár trónra léptét törvénytelennek nyilvánitá. Rendkívüli erélye, szigorú jelleme folytán Kossuth Lajos feltétlenül megbízott benne; így neveztetett ki azután közlekedési miniszterré. Ő is lement Debreczenbe, honnét főbiztosként Erdélybe küldetett, de az öreg liem apóval sehogy sem tudott kijönni. Csányi a lázongó oláhokkal szemben tulszigoru volt; közülök többet felakasztatott vagy fejbe lövetett; az öreg Bem pedig amnesztiát adott, ugy hogy végre Csányi ezért haragját mérsékelni nem tudván , azt irta Kossuthnak: „tegye el azt az embert, mert különben én mondok le!" Ez után vissza is hivatott Debreczenbe és akkor bízatott meg a közlekedési ministeri tárczával, hol kötelességét mindvégig hiven és pontosan teljesité. 81 A világosi napok után menekülhetett volna többi miniszter társaival együtt, de ugy nyilatkozott, hogy öreg és beteges ember létére bujdosni nem akar, bármi sors várja is, hazájában marad, melynek bukását túlélni ugy sem kívánja. Midőn intették őt, hogy meneküljön, mert itthon a boszu áldozatává lehet, igy felelt: „tudom, de halálommal legalább a nemzetnek testamentumává leszek; mert előbb belefáradnak a hóhérok az üldözésbe, mint a népek a szabadságért való küzdelembe !" Sarkadon átadván magát az oroszoknak Nagyváradra vitetett, honnét az osztrákok Pestre szállították. Itt bitófára Ítéltetett. Midőn 1849-ben október 10-én reggeli 6 órakor az Újépületből báró Jeszenák Jánossal a vesztőhelyre kísértetett. Jcszenákhoz — ki útközben fázott — köpenyét neki adván — igy szólt: „Ne reszkess! igy akarta ezt sorsunk ördöge! Vigasztalódjál! ezek ki fognak fáradni az öldöklésben; de el fog még jönni a mi hajnalunk ! lásd; nekem ezelőtt tíz évvel már egy kártyavető czi-gányasszony a tenyeremről megjósolta, hogy akasztófán kell meghalnom. Azóta soha nem gondoltam c jóslatra, íme most eszembe jut, mert csakugyan beteljesül!" Jeszenákot utolsó utján e szavak nem nyugtatták meg, félénken haladt tovább a fegyveres csapat és pribékek között, de Csányi László utolsó per-czéig megőrizte bátorságát s lélekjelenlétét és mint valódi hős adta ki lelkét. Most a kerepesi temetőben nyugosznak hamvai azon egyszerű sirban, mely a feltámadástól jobbra eső kisutezában van. E sir felett kis gránit-oszlop áll, melyet Zalamegyc kegj''elete emelt s melyre ezen szavak vannak vésve: Zalamegyc közönsége Csányi Lászlónak. E simái a budapesti egyetemi ifjúság halottak napján minden évben ünnepi szónoklatot tart. Zalavármegye gyi''tléstermének falán életnagyságú képe látható — magyar díszruhában — példaadásul az utódok számára, hogy a hazáért meghalni is kell tudni! Tuboly Viktor. Halis és Hoffmann : Zalamegyei évkönyv. GALAMBOK ÉS VIDÉKE. Irta: Juk József. E vidék történetének a honfoglalás idejébe visszanyúló része ép olyan bizonytalan és homályos, mint akár az egész országé. Vannak azonban egyes adatok, melyek az oknyomozó történelem előtt is megállhatnak és minden kétségen felül helyezik azon állítást, hogy a honfoglalás idejében itt már sürü népcsoport lakott egyes falvakban és községekben. Szent István király uralkodásának kezdetén Zalavárott apátságot alapított, „hogy a hitet és erkölcsöt terjeszsze." Az alapító oklevélben emlités történik Kolonvárosról, melyet szintén a zalavári benczé-seknek adományoz. Kolon még ma is fennáll, Kis-Komáromtól éjszak-keletre mintegy három klmternyirc fekszik, de ma már csak mint gazdasági puszta szerepel ; azonban néhány évtizeddel ezelőtt földásás alkalmával nagy épületek alapjaira találtak, mi a hajdani városról tesz bizonyságot. Kolontól délre, egész az ormándi kanálisig terjedő birtokot Szent István magiszter Becknek adományozta. A valóságtól nem messze fekszik azon föltevés, hogy Beck munkatársa volt szent Gellért püspöknek és Szent Imre herczeg nevelésének munkájában szintén részt vett. Beck család birtoka volt Komárvár is (Komárváros) és ez a család alapította — kolonizálta — a mai Galambokot is Kolonia-Bcck czimen, mintegy megkülönböztetésül a Kis-Komárom fölött fekvő Kolontól. Ez a Kolonia-Beck elnevezés összevonva később Kolonbuck, mig végre Galambokra változott. Beck család a 12-ik században már kihalt és a királyi fiskus az ő birtokát lefoglalta. Juk József galamboki plébános. 83 Merenye (Merna) szintén létezett már az első szent király uralkodása alatt és szent László király idejében a királyné káposztás kertje volt és ugyancsak ezen királyné adományozta ezen birtokot a veszprémi káptalannak, mely még ma is birja. Karos község szintén a legrégibb községek közé számítandó, mert ott a 11. században templom és plébánia is létezett, nem deríthető föl azonban, hogy mikor és kik által pusztíttatott el. Galambok a vidék legrégibb községei közé tartozik, sokszor fölépült, mindig elpusztították; legutoljára a törökök pusztították el 1570 táján. De a népvándorlás korszakában itt már községnek kellett lennie, mert felszínre került régészeti leletek határozottan azt bizonyítják, hogy az egymást felváltó népcsaládok mindig állandó tartózkodási helyül választották. A vidéken legkésőbben keletkezett Kis-Komárom község, mert ezt 1713-ban alapították a jezsuiták, mint azon időben a kis-komáromi uradalom birtokosai. De olyan gyorsan és olyan szerencsésen gyarapodott, hogy 1735-ben már mint mezőváros. szerepel, volt elég tágas temploma és plébániája. A kis-komáromi uradalom múltjáról feljegyezhető, hogy azt Szent István magiszter Becknek adományozta, kinek családja a 12. században kihalván, királyi adományozás által a sz.-fehérvári káptalan-é lett egész a tatárjárásig; ekkor a káptalan is feloszolván, a visszatérő IV-ik Béla király a Wilhelmita szerzeteseknek adományozta, kiknek kihaltával egyes érdemesült egyházi férfiak jutalmazására fordíttatott, igy bírta ezt orbovai báró Jakusith György prépost is — ki később veszprémi püspökké lőn — és ő királyi beleegyezéssel a jezsuitáknak adományozta 1618-ban; ők bírták egész a rend megszűnéséig, mikor a központi papnövelde birtokába ment át, melynek ma is birtoka. Ma az egész vidék kizárólagosan magyar, nagyon elvétve található a lakosság között egy is, ki néhány német, horvát vagy olasz szót megtanult a katonaságnál vagy más életviszonyai között. Hajdan e községek lakosai többnyire szlávok voltak, mit köny-nyen igazol a Horvátországgal való közeli szomszédosság és érintkezés. 1735. évből kelt szolgabírói jelentés azt mondja, hogy e vidék lakosai különféle nemzetiségekhez tartoznak. Ez könnyen magyarázható onnan, hogy a törökhódoltság megszűnése után a gyér lakosságot telepesekkel sokasították, jöttek aztán Német-, Olasz-és Csehországból. A kultura minden neme iránt a lakosság nagyon fogékony s ha kissé megcsiklandozzák a hiúságát, arra áldozni is kész. Föld- és szőlőmüvelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoznak és mindezt annyi értelemmel gyakorolják, hogy a legtanultabb gazda sem találhat abban kivetni valót. 6* 84 A földet, szőlőt és az állatokat kiválóan szeretik, nemcsak azért, mert nekik jövedelmet ad, hanem benső indulatból is és talán ebből magyarázható meg az is, hogy egy darab földért nagyobb árt adnak, mint amennyit a jövedelem számítása szerint megér. A lakosság munkabírása bámulatra méltó és ezzel párosul a nem lankadó szorgalom is. A sok munka elvégzésére testük is igen alkalmas, erős, ruganyos, kiskoruktól kezdve erősen meg-edzett. A férfiak arezukon a még felismerhető szláv typussal a középmagasságnál valamivel nagyobbak, homlokuk tiszta, arezuk derült, értelmet és erélyt mu^at. A nők szintén elég magas testalkatúak, kiknek arczán a szláv-typus nagyon is felötlő. E vidék asszonyainak szépsége messze földön hires, férjhez menés után fejlődik ki szépségük egész teljességben, azonban csakhamar elhervad az. A legtöbb mezei és szőlőhegyi munkát a férfiakkal együttesen és csaknem egyforma arányban végzik, öltözetük tiszta és parasztos értelemben véve Ízléses, habár számítás nélkül költséges. Az asszony férjét kendnek, a férj te-nek szólítja őt, családi életük békés, türelmes és csak ritkán történnek hevesebb jelenetek a családban. Vallásukat szeretik és annak törvényeit lehető pontossággal megtartják, a templomba járást csak nagy okok miatt mulasztják el. „ E nép alaptermészete az ellenmondás és az állitások tagadása és e természete hevesen nyilatkozik akkor, ha úrral van dolga; az urat ő csak ellenségének és olyannak tekinti, ki az ő megrontására tör. Az ellenkezőről meggyőzni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. Kereskedelmi képessége mellett tanúskodik az, hogy e vidéken több földmives ember boltot nyit és vegyes kereskedést űz értelemmel és haszonnal; nem számítva azt, hogy marhával, lóval, borral és takarmánynyal igen sokan kereskednek. Majd minden községben van olvasó- és tüzoltó-egyesület, melybe beiratkozni nemcsak szégyennek nem tekintik, hanem inkább büszkék reá. Értelmiségüket igazolja az is, hogy a 3 évi katonai szolgálat után többnyire mint altisztek jönnek haza; a vasutaknál mint kalauzok, felügyelők és munkavezetők nyernek alkalmazást és a fellebbvalók nyilatkozata szerint nagyon beválnak, pontosak, józanok és megbízhatók. E vidék daczára a sok tehernek, vagyonos, munkás, szorgalmas és boldog. Ha azonban a filloxcra a szőllőjükct kiirtja, akkor a lakosok igen nagy része kénytelen lesz kivándorolni, levén a községek határa oly szük, hogy a lakosoknak elégséges gabonát nem teremhet. 85 Minden községben nagy tágas, szép iskolaház van és elég szorgalmasan látogatják azt; posta majd minden községben van, a távirda pedig igen közel fekszik; kevés kivétellel a közlekedési utak is jó karban vannak; a rendőri szolgálat is ugy van szervezve, hogy ritkán történhetik támadás a vagyon vagy a rend ellen. Utoljára hagyom azon szomorú, de igaz állítást, hogy a sajtónak egyik nagyon is ismert ága, rosszlelkü férfiak meggondolatlan, igaztalan beszéde, a város közelsége és a választások alkalmával szertelenségbe csapott korteskedések a nép erkölcsét igen megrongálták, mit ő maga is belát, elismer és szégyenei. KANIZSA EMLÉKÉRMEI. Irta : Szukits Nándor dr. Kanizsa az országnak egyik legerősebb vára volt; a török a várat csakis Paradeiser György várkapitány árulása folytán vehette be 1600. október hó 20-án, s ámbár visszahóditása 1601., 1602., 1604., 1646. és 1664-ben meg-kisértetett — Batthyány Ádám és Zichy Istvánnak csak 1690. április hó 13-án, sikerült 90 évi török uralom után a várat éhség által visszavenni. Ezen örvendetes esemény emlékére több emlékpénz (érem) veretett ezüst, réz és czinből. Ezen emlékpénzekből háromféle ismeretes; kettőnek a rajzát a Széchenyi féle éremgyüjtemény leírásában a 39. lap 53-ik és 55-ik képeiben találjuk. Az 53-ik szám alatti érem érczből készült és a m. n. muzeumban őriztetik. Előlapján József királynak, Lipót fiának, egy kiéheztetett nőstény kutya, szufca (konyha latinsággal: Canissa) — szájában Kanizsa vár kulcsát hozza. A körirat: Fames docuit parere Canissam. Éhség tanította engedelmességre a nőstény kutyát. Hátlapján Kanizsa vára látható, melyből a törökök épen kitakarodnak. Körirata: Hoc genus non expellitur nisi in jejunio. Ez a faj nem űzhető ki, ha csak éhség által nem, Szűkíts Nándor dr. 86 Szélirása (oldal) pedig a következő: Canisa Josepho I. Ungariae Regi sine vi et sanguine sola fame expugnata rediit. Kanizsa minden erő és vérontás nélkül csakis éhség által első József magyar király kezeire jött vissza. Az 55-dik szám alatti érem a m. n. muzeumban mint tallérnagyságu, két latnyi nehéz ezüstérem létezik, ezenkívül éremgyüjteményemben van egy kitűnő vésetü rézből és egy ép olyan czinből. Előlapján: Lipót császár római harczi öltönyben, jobb kezében római zászlót (Labarum monogram Christi-vel) tart, bal kezében földtekén álló kis Victoriát (győzelem-istennőt) babérkoszorúval kezeiben; a császár előtt egy Kanizsa vár kulcsait átadó térdeplő török. A körirat: Novos gaudens spondere triumphos. Uj győzelmeket örvendezve igér. A kép alatt: Victas dedit manus \| d. 13 april \| P H M \| három sorban. Legyőzött kezeit adta április 13-án PHM a vésnök előbetüi: Philipp Heinrich Müller Agostában (Augsburg.) Hátlapján: Kanizsa vára, a váron felől a lebegő szárnyas hirnök, jobbjában trombitát, baljában papírszeletet Canisia felirattal tartván. A vár alatt hét sorban: POST XC ANNOS IVGVM TVRCICVM EXVT1ENS CANISIA SVB IPSVM VERiS INIT1VM VBEREM VICTO-RIARVM SEGETEM POI.L1CE-TVR LEOPOLDO & IOSEPHO MDCXC. 87 Kanizsa 90 év után a török jármát lerázván, ugyan e tavasz elején Lipót és Józsefnek a győzelmek bő veteményét igéri. 1690. Szélirása (oldalirás) qVIn eXtraCta CanIs CanIs ore CanIsa pVDenDI : VICtor ChrIste potens si r tIbI LaVs el- honor ! Ezen oldalirás nagy betűi összeállításából jön ki 1690 és pedig: VIXeClCIClVDDlVICCIIIlLV összeállítva: DD CCCCCC LXVVVV IIIIIIIIII 1ÖÖ0 600 80 10 Ezeken kívül éremgyüjteményemben van még egy harmadik fajta kanizsai emlékpénz ezüstből, mely a muzeumban nincs, de Wollenheím gyűjteményében volt és ott a második kötetben 7318 szám szám alatt leíratott. Előlapjain Kanizsa várának rajza, felül: CAN1SCHA, lent: A TYRC. CAPTA A. 1600 A LEOP. M. RECEPT. D^APR. A. 1690. A törököktől bevéve 1600, Nagy Lipót által visszavéve 1690 április hó- 3/i3• Hátlapján: Hercules a Hydrával harczolva, fent: PAVCA SVPERSVNT, kevés (fej) van még. Ezen érem Bécsben Hautsch által vésetett, ezüst forint nagyságú és 1:i/16 lat súlyú. KŐVÁGÓ-EÖRS ÉS KÖRNYÉKE. Irta: Czuppon Sándor. Zalavármegye kies Balaton partjának vidékén alig van község, mely nemzeti létének ős múltjával minden tekintetben ugy dicsekedhetnék, mint Kövágó-Eörs, —- régi nevén egész 1640-ig Bol-dogasszony-Eörs. — Ezen községbe hazánk éjszaknyugoti ősi „Sempronium" (Sopron) városából egyenesen vezet le azon ut a balatoni kikötőhöz, hol hajdan kompokon hazánk évszázados ellenségei, a törökök keltek át Somogy gazdag gabona termő téreinek s népeinek zsarolására. — Ebben a községben ma is létezik szájhagyomány szerint azon kő, melyen a török basa a helység s környéke népétől a véradót, fejpénzt, vagy harácsot szedte s a község közvetlen közelében nyugaton három domb, nem természet műve, de emberi kézerővel egymás mellé emelve, melyeken a török hadak vezéreinek sátrai felütve álltanak.) Ha utunkat a községből éjszak keletre veszszük, mielőtt erdő borította magas hegységre juthatnánk, vastartalomtól vöröslő köves talaján lihegvre érjük el a hegység lábát, hol sorban mélyedő pinczeforma gödrök keltik fel kutató figyelmünket, népmonda szájhagyománynyal beszéli az utókornak: mig a török dúlta a vidéket, e községben mint székhelyen szedve a fejadót, a községben otthont nem lelt magyarok nejei e pincze forma gödrökben, kemenczékben sütötték kenyerüket, mely időtartam alatt férjeik magasabb helyeken fegyverbe álltanak őrt, hogy munkájuk eredménye övék maradhasson. E helyektől fárasztólag ha feljebb haladunk a teljes hegytetőre, az erdőnek itt határt szeg a nagy terjedelmű szőlőhegység, előnkbe tárul a zamatos s erős boráról hires Fülöphegy, kellő karcsusá gával bele könyökölve a kékellő Balatonba. Balaton tükrének menetén a Fülöphegységről keletre tekintve, látjuk a vizbe mélyen beszögellő, viszhangjáról hires Tihanyt, kéttornyú templomával. Ha Fülöp magas hegyéről keletről nyugotnak nézünk, végtelennek látszó hossztiságban tárul fel előttünk sik tükrével a kies Balaton. Balatonra szebb kilátási pont ennél nincs a Balaton partján. Ha áttekintünk innét a Balatonon, hol róna, hol völgy és dombbal váltakozó Somogymegye csaknem teljességében tárul fel előttünk, a parton végig húzódó déli vasút utvonalával, s délnyugotra So- ) Kár hogy tudományos szempontból e dombok lel nem ásattak már. 89 mogy balatoni partján Magyar Bálint vár-kapitány lakta fonj^ódi hegység Balatonba derékszög alatt ereszkedő meszes falaival. Kies e vidék, az ember nem tudja, mely pontján gyönyörködtesse lelkének érzését. Nézz csak Fülöptől nyugotra, komor, mogorván tekint rád nagy lapos kalapjával a lankadt férfitagokat nektárcsepjeivel felvillanyozó Badacsony, hol talán az ős magyarok Hadúr istene is ivott áldomást a honfoglalás édes érzetére. Még jobban fordulj meg nyugotnak, Szigliget hegycsúcsának kedvesen intő váromladványa emlékeztet az idők változó hatalmára; — a hires Szent-Györgyhegy mintha fejjel csak lebukni akarna az alatta elterülő pázsitos rétségnek ölébe, jelzi az idők eső s zápor csöppjeinek romboló hatalmát, a valódi czukorsüveg formájú gulácsi hegyek egy-kettőnek ferde könyöklésével, mintha a természet itt akarta volna kimutatni változó bűbáját; — éjszakra nézve az egymagában mogorván álló Csobáncz, a hires Gyulaiaknak ősi fészke, melynek váromladványa szájhagyományban regéli, hogy kürtszó adta innét Szigligetbe, s onnét ide a jelt arra nézve, mikép érzi egyik és másik hegycsúcson épült vár, tatár-török dúlni vágyó hatalma ellen magát biztonságban. Hagyjuk el a fülöpi hegygerinczet, jöjjünk vissza Kővágó-Eörsre. Ivővágó-Eörs, régi néven Boldogasszony-Eörs, magában mint terjedelmes község sok vastól vörhenyes kőfal házai által nem épen nyújt az idegenre első belépésnél kedvező benyomást, de huzamosb ideig, ha itt van, megismerve e magyar helyen az ősmagyarok vendéglátó barátságát, azután nem igen óhajtozik sietni innét tovább. Hogy pedig a hires magyar barátsággal ősmagyarok sarjadéki laknak itt, agilis községünk ős családnevei: Bocskay, Cséry, Baky, Ságváry, Mczriczky, Bárány, Diskay, Iverkápoly, Belány, Eösse stb. eléggé igazolják. Kővágó-Eörs köröskörül hegységtől övedzett kövek közé, kövek között épült. Az egész községen fordított teknyő alakjában vonul át egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, ugy megrakva nagynál nagyobb kövekkel, melyeket hiedelem szerint az őskorban Badacsony, s a szomszéd czukor alakú hegyek tüzhányásuk korszakában löveltek láva alakban ide, s a levegő behatása alatt megtömörülve, váltak gránát-keménynyé. Kővágó-Boldogasszony-Eörs, mely a 13-ik században az Eur-soké, későbbi Batthyány családé volt, a következő okok alapján vette fel mai elnevezését: A Batthyányak egyik ősének előneve volt „Kővágó." A reformátiót e község elfogadta annak kezdetleges fellépése korában, vágyott magát a kath. tetsző „Boldogasszony" névtől szabaddá tenni. 90 Hegyesd, Szigliget, Csobáncz várainak falait Felső-Eörsről a 15-dik század elejével ide jött kőfaragók itt faragták s kezdték nevezni a kőfaragó helyet „Kővágó-Eörsnek" s tehették ezt aranyival inkább, mert az egyház ládájában ma is őrzött régi okmányok alapján a vidékről menekült és itt otthont lelt protestánsok a régi Boldogasszony-Eörstől keletre kezdtek házakat épiteni, itt hol a mai község felépülve áll, -— csak nyugoti kisebb fele lévén maradványa a réginek, — nevezték ezt ez alapon, a mai néven ismert Kővágó-Eörsnek. Kővágó-Eörsöt keletről nyugotnak a környező hegylábakba épitve hét kisebb község övedzi: Köveskál, Szent-Békái, Mindszent-kál, Kisfalud, Kékkút, Salföld, Kis-Örs s ezek közt vonul el a rétjeiben gazdag „Káli"-völgy, ős időknek „Kis-balatonja", melyet a monda szerint, de látszólag a valóságnak is megfelelőleg Kis-Orsnél az ábrahámi meredek, buja hegyek között Probus római császár csapolt le s folyatta le vizét a Balatonba, ugy hogy ma csak a szárcsák és vad réczék tanyája, az úgynevezett „Kornyi"-tó terül el Kővágó-Eörs és Köveskál között. E tavon a két község határt nem ismerve, nemcsak hosszú időn át kellemetlenkedett egymással, hanem czivódásaiknak emberhalál is lett áldozata, mígnem megyénk nagy szülöttje, a haza bölcse, Deák Ferencz jeleltetett az ellenségeskedő két községnek a Kornyitón s Káli völgyön át határt, mit azóta úgy egyik, mint másik község lakossága sérthetetlen tiszteletben tart. Menjünk délig Kővágó-Eörs községtől, el a Balaton kies partjára, ős római templomrom köti le figyelmünket, — nyugotra a hires Paulinus barátok templomának romja elég érdeklődéssel vonz magához minket; Kővágó-Eörs — Köveskál között éjszak keleten a hires Sóstói Bálint palotájának rommaradványa beszél nemzeti multunkról. Üditő források a nyár tikkasztó melegében határunk bármely részén dolgozó népünknek bőségben szolgálnak. Régi öregek beszélnek több savanyu vizi forrásokról, de közvetlen Kékkút alatt, a kővágó-eörsi határhoz közel ma is a legjobb vasas savanyúvíz forrás van, mely az édes vizektől igy cl nem zárva is versenyre kel a hirnek örvendő füredi savanyu vízzel. Ennek a kékkúti savanyu viznek közelében találtak 1835-ben egy kőkoporsót, melynek tetejét a nemzeti muzeum csarnokában ezen latin felírással : „Tibius, Julius, Facundus Ann. LXX F. P. P. (Filius Patri Posuit) Ann. Oct. et Ant." ma is láthatjuk. — A felirás két szőlő fürtöket tartó pávacsőr által környezve, jelzéséül annak, hogy az ős rómaiak korszakában itt már bortermeléssel foglalkoztanak. Midőn a negyvenes években nemzeti lételünk szoros értelemben vett tudatára kezdettünk ébredezni, Kővágó-Eörs megyénk egyik főbb járás székhelye, első alispáni székhelylyel a megye 91 imponáló neves községe volt. Itt lakó Kerkápoly első alispánnál Csányi, Csertán, Deák, megyénk, később hazánk vezérférflai tanács-koztanak, sejtelmével annak, hogy az idők méhében jobb jövő embriója szunnyad. Mikor még a magasabb nevelés megszerzéseért messzebb vidékeket kellett a tanulni vágyó ifjúságnak megtenni, Kővágó-Eörs az agilis Mezriczky Péter ösztönzésére a zalai evang. egyházmegyének aegise alatt algymnasiumot állított, hol e vidék ma is életben levő intelligens elemének jó része nyerte első alapvető kiképeztetését. — Ezen gymnasium kétemeletes épületével, csak midőn a tanügyek rohamos fejlődésével többé parallel, anyagi erejének gyenge voltánál fogva nem haladhatott, adatott át pénzen a kővágó-eörsi evang. gyülekezetnek, ma is szolgálva az elemi népoktatás szent ügyét. Ritka vidék hazánk változó tájain ez a Kővágó-Eörs, szomszéd falvaival, polgárságának értelmes voltánál, szép testi fejlődésénél fogva is; mire nagy befolyással birt a filloxeravész fellépése előtt a lakosság jóléte s az a különös isteni adomány, hogy a kies Balatont dus halgazdagságával haragos kedvében itt felejtette az özönviz s a serdülő ifjú, ugy mint az elaggott, nyár kezdetétől ősz beáltáig hullámaiban edzi, fejleszti idegeit. — Kár hogy nemzetünk s székes szép fővárosunk csak most kezd ébredezni felismerésére annak, hogy az ember egészségére nézve mit rejt magában Balatonunk s minő üditő, éltet adó légkört áraszt e vidéken a Balatonba könyöklő hegység gyűmölcsfás, szőlős kertjeivel. A mit elődeink s mi a természetadta titkok méhéből megérteni s kihasználni nem tudtunk, talán teljesebb voltukban értik s tudják előnyükre azt felhasználni utódaink. Az 1000 év áldás, védelem, vész, viharban elment a nemzet feje felett, majd a második ezerben, ha élünk, — talán élünk, — jobban megszereti a magyar csendcsségében kínálkozó, hullámzásában kaczérkodó Balatonunkat! MANGIN KÁROLY DR. Mangin Károly született 1840 deczember 31-én Alsó-Lendván. 23 éves korában már tudori oklevelet nyert ; Pesten a Rókus kórházban 2 évig mint alorvos, aztán a budapesti tud. egyetemen az államorvostani tanszéknél mint assistens működött; 1865 októberben a Majláth rendszer életbeléptetésekor az átmeneti korszakban gróf Festetics György Zalamegye főispánja által zalaegerszegi járásorvossá kineveztetvén, nov. 4-én letette a hiv. esküt és azóta folyton Zalamegye tisztviselői karának kötelékében van, eleinte mint járási orvos, 1868 február 3-tól egyszersmind — mint gróf Szapáry főispán által kinevezett tiszteletbeli főorvos; 1881 deczember 1-től 1882 május l-ig a meg-betegült Grész főorvos helyett mint helyettes főorvos, 1882 május 1-től pedig mint rendes főorvos működik, a miből kitűnik, hogy 1895 november elején tölti be szolgálatának 30-ik évét. Szolgálati ideje alatt 1872. év elején fogházi orvossá s ugyanezen évben törvényszéki orvossá is kineveztetett s ily minőségben is szolgált mindaddig, mig főorvossá történt megválasztása után az incompatibilitás szabályai szerint, 93 illetőleg teendőinek halmozódásai miatt ezen állásoktól való felmentetését kérte. Mindkét állásban tanúsított „kiváló szakértelemmel párosult buzgó szolgálataiért" külön-külön kapott igazságügyi miniszteri elismerést. — 1880-ban szab. állom, honvéd ezredorvosi rangot is kapott, melyet 6:!/4 évig viselt, ez idő alatt a cs. kir. 15-ik huszárezrednek Zala-Egerszegen fekvő századánál 3 éven tul minden di nélkül teljesitette az összes rendszeres orvosi szolgálatot, miért először a pozsonyi hadtestparancsnokságtól, utóbb a közös hadügyminisztertől kapott dicsérő elismerést, aztán pedig 1883 február 13-án ő Felségétől „több éven át teljesített buzgó és önzetlen egészségügyi szolgálataiért" a koronás arány érdemkeresztet. 1885-ben Tisza mint belügyminiszter az országos közegészségi tanács tagjává nevezte ki; 1890 október hónapban 25 évi szolgálatainak erkölcsi jutalmazásául ő Felsége által a királyi tanácsosi czimmel tün-tettetett ki. A megyei közig, bizottságtól többször kapott elismerést. ZALAMEGYE KÖZEGÉSZSÉGÜGYE. Irta: Mangin Károly dr. Nem lesz talán egészen érdektelen, ha ma, a midőn a felvilágosodás fokozatos haladásával, a csak közelmúltban is mostoha gyermekül tekintett és elhanyagolt közegészségügyre is kiterjed úgy a társadalom, mint a kormányok figyelme, megyénk közegészségügyi viszonyainak ezen ügyre vonatkozó s rendelkezésemre álló fontosabb adatokat röviden felsorolni megkísérlem. Zalamegye földrajzi fekvésénél fogva mindig azon szerencsés vidékek közé tartozott, melyek aránylag kedvezőbb közegészségi állapottal dicsekedhettek ; nagyobb erdőségek, dombok, éjszakról délre nyúló völgyek oly módon váltják fel itt egymást, hogy a légáramlatnak folyton s mindenütt szabad utja lévén, az a légkört lehetőleg miasma-mentessé teszi; ezen szerencsés körülménynek köszönhető, hogy nem csak most, de a nuilt időkben is, a midőn a betegségek elleni védekezést és a gyógyulást ugy a szellemi műveltség alsó fokán álló, valamint az intelligens közönség is nagyobb részben csak az isteni gondviselésre bizta, megyénk járványok állandó fészke soha nem volt; hazánkat e században már ötször sújtott nagy kiterjedésű cholera járványok közül is csupán az 1855. évi volt az, melynek általános pusztító hatása e megyéből is. számos emberáldozatot követelt, akkor ugyanis 268 község 160037 főnyi lakosságából cholerában megbetegült 19725, vagyis a lakósok 12''33 százaléka, ezekből gyógyult 10979 (55"66%), meghalt 8746 (44''34%). Az ország sok vidékén állandó tájkórként uralgott váltóláz néhány évtized előtt még nálunk is a Mura, Zala, Kerka, Marczal árterületeinek mentén és egyéb berkes tájakon gyakran és nagyobb számban észleltetett, azonban a nemzetgazdasági szempontból végrehajtott többrendbeli csatornázás a közegészségügyre sem tévesztette el áldásos hatását, mert ma e kórnem általában csak mint enyhébb természetű szórványos betegség kerül gyógykezelés alá. Van azonban megyénk déli s délnyugoti részén egy, tájhonosnak mondható kór, a mely a benne szenvedők gyógyithatlansága és a társadalomban szánalomra méltó helyzetük miatt bir nagy fontossággal, ez a hülyeség. A legutóbb teljesített összeírás szerint a megye 583 községéből 114-ben 500 ily szerencsétlen létezik. Hogy a hülyeség és bárgyúság keletkezésének okai miben rejlenek, ezt teljesen megfejteni az orvosi tudományokkal foglalkozóknak még eddig nem 94 sikerült, legvalószínűbb azonban ama nézet, miszerint az okok részint már az ébrényi korban fejlődnek a szülőktől örökölt elfajulási mozzanatok alkalmával, milyenekül tekinthetők a szülők ágybántalmai, iszákosságuk, elsatnyulásuk, — részint pedig a talaj, égalji és társadalmi viszonyok azok, melyeknek összműködése a eretinismus fejlesztője- és tenyésztőjeként szerepelhet. Figyelemmel kisérve megyénk tájhelyi viszonyait, s tekintetbe véve különösen ama körülményt, hogy a megye területén létező 500 hülye és bárgyú közül 400 csupán Muraközre és a lendvai járásnak a Mura folyóhoz közel eső részére,, nem különben a Dráva partján fekvő Légráclra esik, határozottan azon nézetemnek adhatok kifejezést, hogy az emiitett helyeken tájhonássá vált hülyeség okai közt legfőbb szerepet a telluristicus viszonyok játszanak; — ugyanis a Mura és Dráva ártéréül szolgáló agyagos talaj, soha ki nem száradható posványok, nedves levegő, gyakori köd és bő lecsapódások, valamint a talajviz magas állása, mind csirjául szolgálnak a eretinismus fejlődésének. Ezeken kivül a hülyeség keletkezésére befolyással van az illető vidékbeliek társadalmi viszonya, az egészségtelen, nedves lakások, az egyéneknek vagyon különbség nélküli rosz táplálkozása, a gyermekek tisztátalan tartása, a lakósoknak egy szobába való összezsufolása, a kemencze körüli alvás, a pálinkaivás korai megszokása; mind e körülmények olyanok, melyek a szellemi tehetségek kifejlődését megakadályozhatják. Hogy e tájviszonyok a hülyeséget elősegítik, onnét is kitűnik, mert idegenek, kik e vidékre telepednek és az itteni viszonyok közt folytatják életüket, később nem ritkán cretineket nemzenek, mig az innét eltávozott és a hülyeség tüneteit magukon viselt egyének utódainál a kór lassanként elenyészik. A baj megszüntetésére alig lehet számitanunk, mert az elősorolt kórokok legtöbbjénél oly tényezőkkel állunk szemben, melyeket leküzdenünk a lehetetlenséggel határos; óvó intézkedések erélyes alkalmazása által sikerülhet azonban a tájhonos eretinismus számát tetemesen leszállítani és a kórt enyhébb alakúvá tenni. Nem hagyhatom emlitetlenül, hogy a hazánkban nagymértékben elharapódzott trachoma körülbelül egy évtized óta megyénkbe is befészkelte magát és majdnem ugyanazon vidéken terjed el s látszik magát állandósítani, melyen a hülyeség vált tájhonossá; e kórnem részint a katonaságtól haza került egyének, — nagyobb részben pedig a szegény néposztálynak idegen helyen munkát vállaló tagjai által hurczoltatott be. A hatóság kitartó erélylyel küzd a baj tovaterjedése ellen, eljárásának eredménye annyiban kielégítő is, hogy a súlyos esetek és általában a megbetegülések száma is fokozatosan apad, azonban az intézkedéseknek teljesen sikeres alkalmazása ellen akadályul szolgálnak a lakásviszonyok, melyek miatt a betegek az egészségesektől el nem különíthetők és így ujabb ragályozások meg nem gátolhatok. Az elmondottak után csak röviden akarok még szólni a közegészségügyi közigazgatás múltjáról s annak jelenlegi működéséről. Azt hiszem, nem tévedek, ha kimondom, hogy valamint a társadalomban csak e század második felének elején kezdett az egészségügy iránti érzék kifejlődni, ugy az egészségügyi közigazgatás is csak ez időtől fogva fcjlcsztetctt s emelkedett mai színvonalára és teljesiti nagy horderejű .feladatát. Azelőtt a hatóságok intézkedései csak a felmerült események körül forogtak és a már reánk sulyosodott bajok lehető megszüntetéséig terjedtek, az uj aera beállta óta azonban a helyzet fokozatos javítására törekedve, a járványokat és egyéb fontosabb kórokat előidéző ártalmas tényezők távoltartására irányozzák figyelmüket. Megyénkben évről-évre szaporodtak azon intézkedések, melyek mind a közegészség megőrzését és fentartását czélozzák s különösen az utolsó 2 évtized mutat fel" e téren rohamos haladást. Hogy ezek közül néhányat felemlítsek: a védhimlő-oltás 1820/1. évben még csak 6573 egyénen teljesíttetett, 95 1852-ben már 8028 egyén, 1894-ben pedig 26882 oltatott be; — a hetvenes években még számos vidéken csak a plébániák székhelyein léteztek temetők és a íilialis községek c közös temetőkbe vitték, nem ritkán más községeken át és fertőző kórban elhunyt halottjaikat, ezen, a közegészségre veszélyes állapot teljesen beszüntettetett, mert ma már minden községnek van saját temetője; de nem csak községi temető van mindenütt, hanem van 10 év óta mindazon községekben, melyekben izraeliták laknak, külön zsidófelekezeti temető is; hulla-ház, hol a holtak eltemettetésük idejeig szükség esetén elhelyeztetnek, 40 év előtt egy- sem volt, ma a temetők hullakamrákkal is ellátvák. A nyilvános gyógyszertárak száma 1852-ben 10 volt, azóta ezen szám huszonkettőre emelkedett; közkórház felállíttatott kettő, ezeken kívül van 3 községi kórház. A hivatalos közegészségi szolgálatot ellátja 1 megyei főorvos, 12 járási-, 8 városi-, 4 községi- és 34 körorvos; a gyógyászat gyakorlására jogosított orvos van 80 (65 tudor, 15 sebész), gyógyszertár kezelő 22, okleveles szülésznő 95. Volna még több felcmlitésre méltó mozzanat, mely mind fontos-^''"?velőként szerepel a közegészségügy örvendetes előre haladásában, de a felsoroltak is elég bizonyítékul szolgálnak arra, hogy megyénk közegészségügyi administratiója csakugyan igyekszik megfelelni a civilisatio követelményeinek; azonban ez magában nem elég, hanem hogy működése teljesen sikeres lehessen, szükséges, miszerint őt nehéz feladatának teljesítésében a társadalom is a közérdek iránti buzgalommal c.j kitartó erővel támogassa. RUZSICSKA KÁLMÁN DR. Ruzsicska Kálmán dr., Zalavármegye királyi tanfelügyelője született 1849. október hó 22-én Sátoralja-Ujhelyen, Zemplén-vármegyében. Középiskolai tanulmányait szülőföldén, Budapesten és Kassán végezte. Szelidlelkületü s vallásos anyja hatása alatt a kassai egyházmegye papnövendéke lett. Innen püspöke által a budapesti központi papnöveldébe .küldetett, hol a magyar egyházirodalmi iskola jegyzője s több ünnepély szónoka volt. Már ezen időszakban több szépirodalmi tanulmányt irt; a hangversenyeken jeles zongorajátékával tünt ki. Összes theologiai tanulmányai befejeztével husz éves lévén, mint nevelő harmadfél évet gróf Széchenyi Pál, kilencz évet — ugyancsak főpásztora beleegyezésével — báró Sennyei Pál volt országbíró családjánál töltött. Még mint nevelő s papnövendék a budapesti tudományegyetemen, 1878. évi junius hóban bölcsészettudorrá avattatott. A sajtóban sok elismeréssel fogadott, a XIX. századbeli franczia Spiritualismus aesthetikai munkásságát méltató nagy és érdekes tudori értekezését egymásután követte akadémiai felolvasása Schopenhauer aesthetikájából; a Kisfaludy-társaság évkönyvében pedig „Hartmann és Schakespeare Júliája" czimü tanulmánya jelent meg. A „Budapesti Szemle" Cabanis Bichat és Schopenhauerről közölt tőle tanulmányt. Irt még egyéb közlönyökben számos irányezikket s tárczát. Főúri körökben való hosszabb tartózkodása rendkívüli hatással volt tudományos s társadalmi képzettségének fejlesztésére. Gyakori s hosszas külföldi 97 utazásaiban pedig idegen országok nevelésügyét megügyelve, csakhamar gazdag alkalmat talált tapasztalatai érvényesítésére. Ugyanis még mint Sennyey Pál báró fiának nevelője vált meg a lelki béke idcalismusával a papnövendékség jelvényeitől s nevelői hivatásának befejezésével Zemplénvármegye kir. segédtanfelügyelője, alig egy év múlva pedig Zalavármegye kir. tanfelügyelője lett. Ide tapadt életével, hatásával, egész egyéniségével. Itt alapított boldog családot, nőül vévén Mihalovics Margitot, ki őt Béla fiával ajándékozta meg. Működését szeretet s tapintat jellemzi. A tanítók törvényes érdekei nála mindig védelemre találtak. A községeket az oktatásügy felé melegen s vissza-utasithatlan érvekkel édesgette, azok figyelmét ébrentartotta, példára buzdította. Fáradságait legnagyobb siker koronázta. Tiz évi tantelügyelői működése alatt két középkereskedelmi iskola, három polgári iskola, egy felső leányiskola, egy női kézimunka tanfolyam, harmincz népiskola, kilencz kisdedovoda, két állandó, harmincz nyári gyermekmenedékház nyittatott meg. Úgy, hogy Zalavármegyében a megyei törvényhatóság elé 1895. május hóban terjesztett alispáni jelentés értelmében 1894/95. tanév elején volt két középkereskedelmi iskola, nyolcz polgári iskola, négy felső népiskola, négyszáztizenhat elemi iskola, tizenhat kisdedovoda, három alsóbbfoku kereskedelmi iskola. Ezenkívül számos új népiskola, kisdedovoda, állandó és nyári gyermekmenedékház van szervezés folyamatában, ügy a magyar, mint a nemzetiségi vidékeken. Ezen időszakba esik a csáktornyai állami tanitóképző-intézet új helyiségének felépítése is. Teljesen új iskolaház, tanitólakás és kisdedovoda épült, vagy készpénzen vétetett ezen tiz év alatt, nyolczvanhét esetben. Csakis tanterem vagy tanitólakás épült, részint pedig nagyobbmérvü átalakítás történt hetvenegy esetben. Eltekintve a közoktatási kormány által az állami iskolákért fizetett évi bérösszegtől, Zalavármegyében az iskolafentartók, csupán 1894. évi julius. haváig, tehát a kir. tanfelügyelő tiz évi működése alatt, közel hatszázezer forintot áldoztak a népoktatásűgy körébe tartozó építkezésekre. Az iskolák évi fentartása, az 1892/93. tanév alkalmából utoljára begyűjtött adatok tanúsága szerint 438.494 frtot vett igénybe. Ezen összegből közel háromszázezer forint tanítók javadalmát képezi. A tényleg iskolázok száma 1894/95. tanév elejéig 63.414-ig, a tanítók száma 668-ig emelkedett. A ragaszkodás és nagyrabecsülés, melylyel a megye tanítósága és egész közönsége viseltetik iránta, szép és megható kifejezést nyert tiz éves működésének 1894. évi augusztus hóban, a vármegye főispánjának, a közigazgatási bizottság küldöttségének, a papság, a vármegyei tanítóság és számos tanügybarát jelenlétében történt megünneplésében. A megyei tantestület Csáktornyát választotta az ünnepély színhelyéül, mert Ruzsicska Kálmán dr. a nagykiterjedésű vármegye tanügyének óriási gonddal és felelősséggel járó vezetése mellett annyi odaadással szolgálja a megye nemzetiségi vidékeinek kulturáját, hogy nemcsak a muraközi népoktatásügy szervezésének, de jövő fejlődésének körvonalai is élesen kibontakoznak tiz évi tervszerű munkájából, melylyel a közoktatási kormány, a hatóságok és társadalom áldozatkészségét s lelkes együtt érzését egyaránt érvényesítette. Kiváló szakértelmével, széles látkörével s lankadatlan szorgalmával teljesen rászolgált a közbizalomra, mely iránta mindenfelől megnyilatkozott. A minisztérium, a törvényhatóság, a közigazgatási bizottság, számos város és község elismerésén kívül királyi kitüntetésben is részesült. Mindenkor sok erkölcsi jutalmat talált a tanitók ragaszkodásában és sok örömet azok szorgalmában s példás viseletében. Nem csoda, ha a megye tanítósága'' mindén bajában és szenvedésében őszinte bizalommal fordult jó Halis ós Hoffman.n; Zalamegyei évkönyv. 7 98 szívéhez. Nyíltan rámutatott mindenkor a még sok alkotni valóra s a tanitó-gyűlések alkalmából ugy iskolai, mint társadalmi téren jól ismert szónoki erejével igazi lelkesedésre gyulasztja őket. Hiányoznék egy szép vonás a képből, ha nem emlékeznénk meg még életben levő édes anyja iránti példás ragaszkodásáról s azon nagy erkölcsi lekötelezettségről, melylyel a megye és tanitói jóindulatu támogatását elbírálja. „És ha talán — mondja jubileumi beszédében — egyéniségem és hatásom nem is fog magasabbra nőni az Önök szemében, Isten segítségével bátran Ígérhetem, hogy azon magasságból, melyre szeretetük- állított engemet, porba hullni soha nem fogok; mint ahogy mély hálával Ígérhetem azt is, hogy Zalavármegye hatóságainak, közönségének s tanítótestületének becsülése, bizalma és ragaszkodása, utolsó lehelletemig drága kincse lesz életemnek!" Mi pedig, kik vele együtt izzadunk a kultura apostolságában, boldogok vagyunk a tudatban, hogy Zalavármegye az ezeréves ünnepet népoktatás ügyének oly fejlettségével érte meg, mely a küzdőknek és küzdelemnek egyaránt méltó és büszke bérét képezi! Margit a i József. KISFALUDY SÁNDOR. Mienk, egészen a mienk a szerelem halhatatlan költője! Se előtte, se utánna, nem sirt oly fájón költő lantja „a kesergő szerelemről", nem. suttogott, nem enyelgett oly édesen a „boldog szerelemről." Sümeg várának ormáról egy ezredév emlékeként, omladozó bástyák néznek le reánk, az évek versengnek a rombolás munkájában ; ma még büszkén áll egy viharedzett bástya, egy évtized viszontagsága már léket üt rajta, a másik megingatja, hogy a harmadik romhalmazzá dönthesse, elpusztul minden az ég alatt, melyet nem őriz a kegyelet! Egy kis ház áll a vár tövében, most is ugyanaz a vasrács védi ablakjait, ugyanaz a farács keríti be a ház előtti kis kertet, még a tető ablak is a régi. A sötétes folyosó, a bolthajtásos szobák, a nehéz tölgyfa-ajtók nagy rézzárai, sőt Íróasztala helyén a padlóban ma is ott látszik a két mélyedés, mely egy félszázadon át folytatott szorgalmas irói munkásság látható bélyegeként hagyott ott a költő vaspatkós csizmája. Minden 7* 100 úgy áll ma is, hogy azt hihetnénk, nem örökre távozott el tőlünk, büszkeségünk; ha ott nem állna a ház homlokzatán márványba vésve: „E házban született, élt és halt meg Kisfaludy Sándor." Leülök a Kisfaludy szobor talapzatára, elmerengek. Látom magam előtt a komorképű atyát, Kisfaludy Mihályt, mellette ülve nejét, Sándorffi Annát, ölében egy szőke hajú fiucskával, az elsőszülött Sándorral; majd mint egy csintalan makranczos fiúcskát látom, ki édes anyja tilalma ellenére ott mászkál a kiskert alacsony bástyáján, majd később mint a győri gymnasium növendékét, ki Mandli János bognármester házából járja a benczés gymnasium osztályait, fellázadva tanárai igaztalansága ellen, mert 8-ik eminensnek hirdette ki az igazgató. A Pozsonyban töltött bölcsész hallgatói évei, hol elsőben foglalkozik az irodalommal, elmosódnak emlékemben, hogy annál élénkebben tűnjék fel katonáskodása. Atyja ellenére a testőrséghez vágyik és mint kádét beáll a Sándor Leopold huszárezredbe Erdélybe; innen kerül fel Bécsbe, mint testőrhadnagy, hol Takács, Bacsányi társaságában tölti szabad óráit, mig rabjává nem lesz Medina Maria hírneves művésznőnek, ki rajongásig imádja a nyalka testőrhadnagyot. Az édeni napokra felhő borul, az új testőrkapitány Splényi, irigy szemmel nézi Kisfaludy szerencséjét a nagy művésznőnél és mindent elkövet, hogy megkeserítse a boldog szerelmes napjait. Kisfaludy határozott jelleme nem tűri az igaztalanságot, öt társával fellázad Splényi ellen, miért Olaszországba, Milanóba helyeztetik át büntetésből. Mielőtt a hosszú útra kelne, eljön Sümegre búcsút venni övéi és barátai- Kisfaludy S. szobra. Sümeg várának romjai. Sümeg. Kisfaludy S. szülőháza 101 tói, itt ismeri meg a badacsonyi szüreten Szegedy Rozáliát, kiről már legkedvesebb barátjától, Skublics Imrétől, oly sok szépet hallott és akit Anna húga, mint Sümeg vidék egyetlen hozzáillő hölgyét, régen neki szánt feleségül. Rózának megtetszik Sándor, de hidegen, büszkén bánik vele, talán csak szeszélyből, mi csak fokozta a hirtelen feltámadt lángoló szerelmet. Kisfaludy nehéz szívvel búcsúzik szülőföldjétől, kedvtelenül indul a két hónapig tartó hosszú útra, hova csak teste utazik, mert szivét, lelkét, Rózánál hagyja. Útitársa, Vizkelety hadnagy, nem birja őt felvidítani, örvend, ha egyedül lehet iró tollával és a dörömbölő kályha mellett ideiglenes lakásán utazás közben leírja naplószerűen éleményeit barátja, Skublics Imre számára. Klagenfurtban fordul meg (hol több napi pihenőt tart) először hölgytársaságban, a klagenfurti szépek versengenek érte és szívesen elcserélnék vele az egész ott állomásozó tisztikart; végre Milanóba ér, hol nincs már egy nyugalmas napja sem, a Citadellát körülfogják a francziák és ostromolják. Kisfaludy lemond az élet örömeiről, golyó fütyülések közt írja levelét Imréhez, elbúcsúzva tőle, fájó szívvel küldi utolsó izenetét szive bálványához Rózához. A Citadella Napoleon kezeibe kerül és ő mint hadifogoly Draguignanban tölti szomorú napjait, Petrarca kedvencz műveinek és hegedűje társaságában ; itt pendül meg kezében a lant, keseregve reménytelen szerelméről. „Azt kérdezed, oh barátom, Milyen az én életem ? — Még most is a régi terh nyom S avult lánczom zörgetem. Még most is a szerelemnek Kinos horgán rángódom, S a reménynek s félelemnek Habjai közt hánykódom. Szivem harcza folyton foly még: Csak az vagyok, a ki valék. S az maradok, míg élek, Bár mi sorsot cserélek." Sorsa később jobbra fordul, Provence lakói rokonszenveznek a nyalka magyar hadi foglyokkal, hölgyei bálványozzák őket. Kisfaludy szórakozást keres szép szomszédnőjénél, a költői lelkületű D''Esclapon Karóimnál és míg Medina Mária őt megtanította olaszul, ugy a szép Károlin társaságában nagy tökélyre viszi a franczia nyelvben való ismereteit. Afranczia fogság letelt, Károlin fájó szívvel gondol a búcsúzásra és könnyhullatások közt kéri Kisfaludyt, hogy ne feledje el és keresse fel leveleivel, mit neki Kisfaludy meg is ígér. Ily kedves emlékekkel eltelve tér vissza hazájába, hol viszont látva szive Rózáját, nem habozik többé, megkéri kezét és 1800-ban nőül is veszi; az első néhány mézes évet neje birtokán Káinban töltik, míg 1805-ben végleg Sümegre költözik, szülőházába, a még mindig bálványozott nejével Szegedy Rózikával. 102 A nap nyugvóra száll, utolsó sugara bearanyozza a felhőrongyok szegélyét, melyek megvilágítják még egyszer a kis fará-csos kertet; ott látom Kisfaludy daliás alakját, de nem egyedül, ott van mellette imádott Rózája, ki ugy simul hozzá, mint a repkény a mohos sziklához, vagy mint a vadgalamb turbékoló párjához ; megpendül a lant, az esti szellő szárnyára kapja ez édes enyelgő hangot, mely oly szépen szól a „boldog szerelemről." „Oh te, szivem kedveltjének Első édes izgalma ! Első csókja szerelmének Kínáim szép jutalma : Szivemnek mély fenekében, Ott sajogsz te, most is még; Üdvözítő erejében Tüzed mindég bennem ét;. Bár mi légyen már belőlem. Elmondhatom azt felőlem. Nem hiába reméltem, Mert szerettem és éltem." Megjön a nyár, a nap heve felperzseli a rétek virágait, a lehullott falevelet csörtetve viszi a meleg déli szél a száraz haraszton. Keressük fel Kisfaludy hagyományos diófáit, a fehér kövek hegylábánál letelepszünk, a terebélyes, zöld-lombos- fa alá, arra a régi repecskes szu-rágta lóczára, mely szintén reá emlékeztet ; ennek szomszédságában van az az örökemlékü nyaraló, ahol Kisfaludy regéit irta. Fekete márványtábla aranyos betűi így figyelmeztetik e szent helyre az utast: „Honfi kegyeld e helyet és gondolj régi urára. Kisfaludynk zengett itt epedő dalokat." Fejünk fölött a fehérkövek csupasz sziklái, előttünk a vár regényes romjai, melyeket köralakban foglalnak be Somló, Ságh, Tátika, Csobáncz, Szentgyörgy hegyei. E csodás vidék tette rajongóvá a nagy költőt, ez hangolta lantjának húrjait azon örökszép dalokra, melyekkel megénekelte a romba dőlt Somló, Tátika és Csobáncz várok regéit. Itt kesergett hitvesének Rózának halálán, kivel 32 évig élt boldog házasságban és itt nyert új táplálékot szerelmes szive, élete delén, midőn magához emelte Vajda Ignácz táblabíró ritka szépségű leányát Amáliát. Halottak estéjén a sümegi temetőben levő Kisfaludy szobrot körül övedző vasrács lámpái három koszorúra vetik fényüket, egyiket családja, kinek büszkesége a nagy halott, a másikat a kaszinó, melyet ő alapított, a harmadikat a tanuló ifjúság kegyelete helyezi oda. Halottak estéjén egyúttal halálának évfordulóját is üljük. Éppen egy félszázad éve múlt, midőn 1844-ben október 28-án örökre 103 itt hagyott bennünket. Az ég elborult, a tenyérnyi hópelyhek a halotti tánczot járták a szél sivitó zenéjére, már harmad napja feküdt ravatalán drága halottunk, nagy lelke régen elszállt az örök boldogság hónába, teste oszlásnak indult: a természet mégis daczolt, mintha nem is akarná a hideg földnek átszolgáltatni azt, kit életében annyi szeretet vett körül, Mindenszentek napján végre az emberi erő legyőzte a természetet, száz lapátos ember csinált utat a hófuvatba és nyolez bival gázlót a sírhelyig; igy temették első hitvese Szegedy Rozália mellé, hogy a túlvilágon is egyesülhessen azzal, kit életében rajongó lelkének egész szerelmével szeretett. Szobám oldalfalait elfog- Szegedy Róza sirja Sümegen. lalja a két nagy könyvszekrény, az ő egykori könyvtárával; a nagy kétszárnyas ajtók telve az ő jegyzeteivel; hogy a több ezer kötet könyv mindegyike megfordult kezében, bizonyítja az, hogy egyikbe beleírta nevét, másikba jegyzeteit. Végig lapozom negyven évről szóló napló-szerü jegyzeteit, melyek a ka-landariumok üres lapjaira vannak irva, melyekbe nem csak a költő, hanem a szorgalmas gazda is bele jegyezte élcményeit. így kerül néha egy lapra a tudományos akadémia felállításának plánuma, a helyesirás szabályai, Petrarca verseinek idézetei, a legprózaibb dolgokkal, hogy a szekfü tehén megborjázott, vagy a Pista kocsis beszegődött. Kötetekre mennek legszebb alkotásainak eredeti kéziratai, a „Kesergő szerelem" a regék, drámai műveinek töredékei és kisebb költeményei és egész gyűjteményt Kisfaludy Sándor sirja Sümegen. 104 képeznek azok a művek, melyeket író társai tiszteletük jeléül küldtek be néki ajánlásaikkal, ezek közt találtam Bacsányit, Döb-renteyt, Kazinczyt, Kölcseyt, Takácsot stb. Nem kevésbbé érdekes egy szótár, mely egykor Petőfi Sándor tulajdonát képezte, melyet még mint diák használhatott. Czímlapján gyermekes Írással egy latin vers olvasható Petrovics Sándor aláírással. A könyvtár nemcsak magyar műveket tartalmaz, képviselve van ott a német, fran-czia, olasz szentimentális irodalom mindazon műveivel, melyek őt érdekelték, sőt nem egy katonai és hadászati munka található könyvtárában, melyekből fiatalabb éveiben meríthette a hadi tudományt. Kétségtelen, hogy a sok kincsek közt mégis legérdekesebb Petrarca dalainak azon kis kötete, melyet magával hordozott viszontagságos életén keresztül még akkor is, midőn a milanói Citadella ostrománál csak a gondviselés mentette meg a haláltól. A könyvtár kiegészítő részét képezi a kézirat-gyűjtemény, mely több ezer darabból álló leveleit, kéziratait és családi okmányait tartalmazza és emléktárgyai, melyek oly annyira összefüggnek életével. Ilyen becses tárgy egy aranyozott diszpohár, melyet a bécsi diákoktól kapott, nemkülönben ágya felett levő ébenfa kereszt ezüst feszülettel és ezüst sarkantyúi. Kettős becscsel bir egy ember-koponya, melyet Kisfaludy Zürichből hozott magával, Lavater a physignomiai tudomány megalapítójának akkoriban megjelent nagy munkájával együtt. A koponyát azon körülmény teszi iokép érdekessé, hogy a világhírű tudós, Lavater, maga jelölte ki azon tudományának alapelveit, hogy minden érzék, hajlam, a koponya mely részében van elhelyezve. Darnay Kálmán. TÁTIKA MÁK CSAK OMLADÉK. Irta: Róth Miksa. Hallgatva s gyönyörködve az előttünk távolból felbukkanó „pipázó" Tátikán, gyalogoltunk a zalaszántói uton, s mig útitársam időközben rettentő cynismussal szedte össze lan-cettájával az „ozont szóró eső" által előcsalt bogarakat gyűjteménye számára, addig beleképzeltem magamat e fenséges völgy történeti múltjába. Egy törzs kiválasztja Tátika hatalmas szikláját, tetejére sziklatömbökből erős házat készít. De a törzsfő, ki élettapasztalatával a fejlődő családnak, szívvel és észszel irányt ad ; öreg, nagyon öreg. A természet megváltozhatlan törvénye az öreget megfosztja életétől, a család, a kihűlt testet a völgybe viszi le, paripájával s fegyvereivel együtt eltemeti, föléje hatalmas halmot hány. Es így megy ez ivadékról-iva-dékra. A halmokon csemeték, ezek hatalmas fákká nőnek, a néptörzs elszéled, körüllakja Tátikát s fejlődik. Mentül több halom jelzi a halandóságot, annál több a fejlődés az élők között s a hegytetőn már többé nem menhely, hanem egy kihívó váracs emelkedik. És jön a keresztény vallás — mely az ember kezébe verekedő eszközök helyett olvasót ad; megtanítja imádkozni a pogányt az imakönyvből, mialatt lassankint elfelejti ősei vallását s elhunyt nagyjait már szentelt földbe temeti. Haladnak a századok s az ember futva alig bir lépést tartani vele, a néptörzsek sokaságából időközben boldog s hatalmas nemzetet egy rettentő förgeteg megállásra kényszeríti. 1243-at irnak, itt a tatár! Temetővé válik az ország s kiégett romokká a városok, falvak s erődök. Sem kard, sem olvasó nem használ, vége mindennek; Tátika vára füstölgő romhalmaz. A hirtelen orkán után megjött a verőfény, de ezzel együtt az ország siralmas nyomora! A kitakarodott tatárok eltávoznak s Tadenko ZeJand veszprémi püspök erős szívvel fog hozzá a vár felépítéséhez. Okulva a régieken, a várat megnagyobbítja s erős helyőrséggel ellátva, jól felszereli. lióth Miksa. 106 Majd sár fenéki Fridrik lesz a vár ura, 1538 pedig gersci Pethő György. Kecseti Márton veszprémi püspök egyet gondol, sümegi várőrségét egy szép napon Tátika alá sorakoztatja s könnyű szerrel elfoglalja. Keletkeznek aztán a pörök, az országgyűlés előtt óvás tétetik. Itt már többé nem az olvasó, hanem az ököl játszik szerepet! Gyászos idők ezek; az ököljog felkölti az irigykedés ördögét — tatár után török, s a folyton ezivakodó feleket széjjel veri, a várat pedig lerombolja! Itt a völgyben a kunhalmok alatt az elődök dicsősége, amott fenn a hegytetőn abban a szétdúlt várban az átkos testvérharcz bűne, szégyene van eltemetve. Ekkor egy kis tisztásra érünk, a melynek a haraszt vöröses sárga reflexe olyan kísérteties világítást ad. Egyszerre szép növésű őztehén ugrik fel, s meglepetésében elfelejtkezik a futásról. Karcsú nyakát kinyújtva, nagy mély szemeivel olyan kimondhatatlan kifejezéssel néz reánk. Megijed ugyan a hangos emberi szótól, de nem fut el, mi pedig olyan mély megilletődéssel bámulunk vissza reá! Egy megsárgult levél lomhán szálinkózott lefelé, ennek zöreje elég volt, hogy futásra birja. Beérünk az erdőbe, s a váromladék egyszerre eltűnik. A rengeteg fák eltakarják szemeink elől. Csak akkor látjuk újra, mikor már a hegytetőn vagyunk. Szemünk előtt düledez Tátika vára, mely egyrészről a pompás tölgy -koszoruzta hegylánczolat-tal, másrészről a mélyben — nevető contrastként, — nagy perspectiváju viruló völgy által van körülvéve. A repkényfutotta falomla-dék közt a gyikok ijedezve zörgetik a harasztot. Azt, hogy e vár setét fala számos nyílásával miként ásít a derült levegőbe s hatalmas massájával, miként imponál; kéklő silhuettjét a Badacsonynak, Csobáncznak; a csillámló Balaton színjátékát, mely majd minden percz-ben változik, meglopva az égboltozat színét; a szomszédos ide vágyó Rezi várát, — minek említeném ! Két faltöredék áll északról s egy torony maradéka délről, az egyik fal balra, míg a torony fejével lefelé hajlik. Megunták ezek már az együttlét szomorúságát! A körfalból csak törmelék, a pinczéből csak egy boltozatrész, melyen embermagasságnyi fű női, — s a mit tán legelőször kellett volna említenem, az egészről egy bájos rege, melyet Kisfaludy Sándor irt, maradt fenn az utókornak. Az előttem levő képnek a varázsa egész lényemet eltölté. Alkalmas pontot keresvén magamnak, a rom érdekes körvonalait vásznamra festettem. Tátika romja. 107 Munka után elfáradva, ledőltem a magas, buja fűbe ; az erikák oly hivo-gatólag kacsingattak, a százszorszép irigykedve versengett vele; kellemes zsibbadást éreztem és szunnyadni kezdék. Egy harangvirág volt épen a fülem mellett s míg a virágról-virágról szálló méhecskék döngicsélései az egyik fülemet foglalkoztatják, a másik fülembe e kis harang virág tündére mesélni kezd. „Egyszer volt egy ember, kit mi tündérei a virágoknak nagyon szerettünk ; mért ? Mert költő volt. Gyakran felkeresett bennünket s megjelenésével mindig megörvendeztetett bennünket: Mert megértettük egymást, Elmerengve sétált naphosszan át e romok között, miközben lelkében szebbnél szebb regék szülemlettek, s mi minő örömmel hallgattuk! Sokszor ledőlt közénk s mi .oly jó barátokká lettünk; — ilyenkor aztán összesúgtunk valamennyien és egy szép, de szomorú történetet meséltünk neki Tátikáról, -Reziröl, melyet e hideg falak sóhajtanak folyton s melyet ti közönséges emberek megérteni sohasem tudtok, ha e kedvenczünk azt nektek el nem regéli! És ezen ember . . . . „Kis tündér! Ezen ember Kisfaludy Sándor volt. Ez az ő birodalma! És Kisfaludy neve itt e romok közt ugy jő ajkamra, mint a jó muzulmánnak Allah dicsőítése.: La illah, ill Allah wamohamed rasul Allah!" „Úgy! Úgy!" bólingatott a kis harangvirág tündére s behúzta magát a virág kelyhébe — én pedig felébredtem. Az esti szellő végig ringatja a virágokat, azok pedig nagyokat bólin-gattak. Úgy! Úgy! A NAGYKANIZSAI GYMNASIUM TÖRTÉNETE. Irta: Kalcsok Leo. Zala- és Somogymegyék megszabadultak a török uralom hosszú szenvedéseitől. A nép az idegen járom lerázása után anyagilag gyarapodott, de szellemi tekintetben majdnem egy egész századon keresztül minden a régi elhagyatott állapotban maradt. Ezen szomorú állapoton segített Batthyány József kalocsai érsek, ki Nagy-Kanizsára gymnasium felállítását tervezte s e czélból 1763. évben összeköttetésbe lépett a kegyes tanitó-rend akkori főnökével Tapolcsányi Gergelylyel. A kegyesrend főnöke a következőkben állapodott meg az érsekkel : Batthyány Lajos gróf, Kanizsa földesura, az érsek atyja, tizezer váltó forint alapítványt tesz le. Ennek kamatjáért a rend magára vállalja, hogy a Nagy-Kanizsán felállítandó 5 osztályú nagy-gymnasiumot kellő számú tanerővel fogja ellátni. A nagy-gym-nasium 3 grammatikai és 2 humanitási (költészeti és szónoklati) osztályból állott. Az alapítványhoz járult még 300 □ ölnyi kert és hat szekér szénát termő rét, ez utóbbi Horvát-Szent-Miklós határában. A nemes terv útjába Koller Ignácz veszprémi püspök akadályokat gördített, melynek ''következtében az intézet csak 2 év múlva nyílhatott meg. Az első igazgató Csonkái Jób volt, ki praefectus néven az uj intézetet 7 évig vezette. A tanári kar az igazgatón kívül három személyből állott: Jaros László, költészet és szónoklat tanárából, — Franz Bertalan és Dományi Márk magisterekből. Ez utóbbiak a három alsó grammatikai osztály vezetői valának. A növendékek száma mindjárt az első évben annyira felemelkedett, hogy a tanári személyzetet egygyel szaporítani kellett. A tanintézet első vezetőinek nagy nélkülözésekkel kellett küzdeniük, de ennek daczára az intézet hírneve folyton emelkedett s az ifjúság serege szaporodott. 1770-ben szük anyagi körülmények miatt az előkészítő osztályt be kellett szüntetni. A szomorú anyagi helyzeten Mária Terézia segített, ki 1777-ben a tanulmányi alapból évenkint 300 forint segélydijat rendelt a szegény intézet számára. A növendékek száma 300—400 között hullámzott. II. József 1785-ben kelt tandíj-rendelete a növen- Kalcsok Leo nagykanizsai gymn. tanár. 109 dékek számát 110-re apasztotta. Hasonlóképen csapás volt az intézetre II. Józsefnek 1787-ki rendelete, mely meghagyja, hogy az országos hivatalok: kir. egyetem, akadémiák és gymnasiumok németül íevelezzenek és a ki 3 év leforgása alatt a német nyelvet el nem sajátítja, hivatalától elmozdittassék. Midőn pedig a határidő 1787-ben letelt, a német nyelvnek, mint előadási nyelvnek, fokozatos életbe léptetése tényleg meg is kezdődött. József 1790-ben bekövetkezett halálával a Mária Terézia korabeli állapot állíttatott vissza. A növendékek száma ismét 200-ra emelkedett. I. Ferencz uralkodása alatt a tanügy terén mindenütt hanyatlás állt be. A franczia forradalom kitörése a népek békés fejlődését egy időre megakasztotta és a közfigyelmet a forradalmi eszmék és mozgalmak felé terelte. Még inkább igénybe vették a közfigyelmet a napoleoni idők véres küzdelmei. Ezen válságos időkben látogatja meg az intézetet a nemesi felkelés megszem- Halis 1. fényképfelvételé. A nagykanizsai főgymnasium. lélésére Kanizsára jött nádor és az iskolai épület és berendezés hiányosságának láttára felszólítja az igazgatót a helytartó tanácshoz intézendő kérvény benyújtására. Az igazgató felhasználja a kedvező alkalmat és az intézet javítására és berendezésére segélyt kért, de az ügy a bekövetkezett napoleoni harezok miatt elintézést nem nyert. A hadjáratok miatt még a tanítás is szünetelt 1808. jan. 13-ától egészen január végéig. A következő hónap 21-én Gorup tábornok, János főherczeg egyik megbízottja, a tantermeket a megsebesített katonák számára foglalta le. .Szept. 30-án a tanárok lakását akarta lefoglalni. A megrettent igazgató a városi hatósághoz, majd a főigazgatóhoz fordult az iskolák kiürítése ügyében, de eredmény nélkül. A dolgon Siimegliy József zalamegyei alispán közbelépése segített. Az 1809/10. tanév megkezdődött, de az elijesztett ifjúság lassú gyülekezése miatt csak nov. 5-én tarthatták meg a „Veni Sancte"-t, 110 Az intézet 1809/10 évtől egészen 1818-ig igen desolált állapotban tengődött. 1818-ban a város jelentékenyebb összeget fordított az elhanyagolt iskola felszerelésére. 1820-ban megkezdték az épület javítását és folytatták a következő esztendőben is. Az intézetet uj tetővel, az iskolákat uj padlóval látták el. Az 1820-as évektől egész 1841. országgyűlésig semmi nevezetesebb változás nem fordult elő az intézet állapotában. Az emiitett évben a főigazgató utasítást ad, hogy a beszédek ezentúl magyar nyelven tartassanak. Ezután fokozatosan tannyelvül a magyar hozatott be. A szabadságharcz kitörése több tanártól fosztotta meg a tanintézetet. A szerencsétlenül végződött szabadságharcz után intézetünkre nehéz napok következtek. Az osztrák közoktatásügyi miniszter a kegyesrendiek 11 gymnasiumát megszüntettnek nyilvánította. Ezek között volt a nagykanizsai is. A városi tanács mindent elkövetett az intézet megmentése érdekében. Fáradozását siker koronázta. A birodalmi kultuszminiszter Thmi Leó gróf a városi küldöttség személyesen átnyújtott emlékiratára 1850. november 8-án az intézetet megnyittatta és az algymnasiumok közé sorozta. Tanítási nyelv német volt, de a jegyzőkönyveket latinul szerkesztették. Az intézet ezen stadiumban maradt 1865-ig. Ez vala százados évfordulója. A nevezett év nov. 5-én ülé meg gymnasiumunk fennállásának 100-ik évfordulóját. Az 1867/8. esztendő örvendetes forduló pontot képez az intézet történelmében. Nagy-Kanizsa város lelkes közönsége 1865-ben az algymnasiumnak főgym-nasiummá való átalakítását határozta el. A nevezett év márcz. 20-án Wlassics Antal városbíró elnöklete alatt az intézet érdekében ülést tartottak. A teendők megvitatására 41 tagu bizottságot neveztek ki és a költségek födözésére 150 ezer forintot szavaztak meg. A városi tanács az összeg egy részét gyűjtés alapján akarta beszerezni s ez iránt a helytartó tanácshoz kérvényt nyújtott be, mely ezen év szeptember 9-én kedvező elintézést nyert. A gymnasium kiegészítése érdekében megindított mozgalmat mindenütt örömmel üdvözölték. Batthyány Fülöp herczeg a pénz clevalvatio viszontagságai között 4060 frtra olvadt tőkét 10 ezer frtra egészítette ki, Batthyányn kívül a városiak és a vidékiek vetélkedve meghozták az áldozatokat a nemes czél érdekében, ugy hogy 1867 október hóban megnyílt az 5-ik osztály, az 1868/9-ki tanévvel a hatodik. A gymnasium épületére vonatkozólag a város a kegyes-tanitórend főnökségével az 1868-ik év augusztus hó 20-án kötött szerződés értelmében oly egyességre lépett, hogy miután a régi társházhoz tetemes építkezések járultak, nevezetesen az egész déli oldal a tornateremmel, az északi oldalon több tanterem a rajzoló teremmel, nehogy ezen összekapcsolt egy egészet képező épület két gazdától tartassék fen és ebből kellemetlenségek származzanak, a régi épület a kerttel és az udvarral együtt a város birtokába megy át, mely az épület fentartását és a terhek viselését átveszi. Ezek után a magyar vallás és közoktatásügyi minisztériumtól nyert engedély alapján 1870/71-ben a hetedik és 1871/72-ben a nyolezadik osztály nyílt meg. Az intézet azóta modern felszerelésekben, gyűjteményekben folyton gyarapszik és legújabban egy gyökeres és a modern követeléseknek teljesen megfelelő átalakításnak néz eléje. TAPOLCZA. Irta: Vázsonyi Izidor. Mikor még az ember barlangokban, üregekben, odúkban lakott s a viz partján összetákolt czölöp építkezésével keresett menedéket az üldöző vadállatok ellen, már a Dunántul emberek laktak. A Fertő mellékén találtak már e korból maradt műemlékeket s feltehető, hogy az aránylag közel levő Balaton mellékén szintén laktak emberek. A broncz korszakból már számos adatunk nyújt világot e vidék múltjára. Az Aquincum-ból (Ó-Buda) Aquilen felé vezető út Veszprémen és Tapolezán által húzódott. Probus, a jeles pannóniai császár, dicsérettel szólabala-ton-melléki szőllőkről. A rómaiak csapolták le a Balatont, mely Ta-polczánál a Hatosi malmon felül végződött. A közel eső Szigliget igazi sziget-liget volt, vára római eredetű. A régi várakat általában mocsaras, ingoványos vidékek közepette építették, e kedvező földrajzi fekvése következtében volt Sz.-Fehérvár is sokáig honunk fővárosa, minthogy várát ellenség ügygyel-bajjal tudta volna megközelíteni. A szigligeti őstemetőn s a tapolczai határban lelt réz és broncztárgyak, flbulák, lándsák a rómaiakra vallanak. Találtak azonkívül ugyancsak a szigligeti őstemetőn vas-hajitó lándsát, egy liliomlevél alakú kétélű vaskardot. E vasfegyverek a keltáké-i voltak; e népfaj hozta a vasat legelőször Pannoniába, különben is a kelták voltak a vaskorszak megalapítói. A keltákkal hadakozó népeknek broncz fegyverei eltörtek, mig a vaskardok meggörbültek és a régi kelták lábukkal egyenesítették meg meghajladozott fringiájukat. '' " * : Vázsonyi Izidor. 112 A keltákon kivül laktak Tapolcza körül az avarok is. Maga a közeli Gyürhegy avar gyürü-hegyet sejtet. Tapolezán az úgynevezett „avardombon" szőllőforgatás alkalmával elmúlt őszszel terjedelmes avar sirmezőre akadtak. Emlitett diilő homokos talajában a terméskő bazalt, vagy homokkő, de mészkő nem fordul elő, még is helylyel-közzel egy-egy fehér mászkőre bukkantak. Ezen kövek alatt számos cserép darab, itt-ott félig rothadt csontok, kész agyag edények, csészék, bögrék, tálacskák találtattak. Az urnák egyike másika csipkézett, mely diszités eredeti pannóniai tipus s csak hazánkban lelettek. Találtak háló súlyt is, mely kétségtelenné teszi, hogy a lakók egy része a halbő Balatonban való halászko-dással foglalkozott. A későbbi korban a Balaton zalai oldalán szláv népek telepedtek le. Maga Balaton is szláv szó, valamint Tomaj, Ederics s Tapolcza is. Tapolczáról ugyan a népethimologia azt tartja, hogy „tó polcza", minthogy a tó partján épült, de ez ép oly ráfogás, mint Veszprémre a „veszett prém", vagy hogy kapujára e szók lettek volna felirva: „Vesp. R. Im", — (Vespasianus római imperátor) holott a nyelvészek rég kisütötték német eredetét, t. i. „Weissbrunn." Német lakosok Tapolcza körül is laktak, Sáska, Szőcz, Németfalú, Gorkován (ez utóbbi Gar-kein Wein) német eredetű lakói azonban ép ugy megmagyarosodtak, mint Ederics, Káptalan-Tóti stb. szlávjai. Tapolcza körül emelkedő várromok, mint Szigliget, Óvár, Csobáncz, Hegyesd, Sümeg, Rezi, Tátika — e vidék benépesített voltáról tanúskodnak. E várak eredetét homály födi, a nép beszél a zebfejii tatárról és törökről,- de még mondák sem maradtak róluk. Kisfaludy Sándor szép regéi történeti háttér nélkül költői képzelődés szüleményei. A török Szigetvár és Nagy-Kanizsa fel-dulása után Kőszegnek vette útját, előbb azonban dulárai (mint őket Horváth Mihály nevezi) utjokban 16 várat feldúltak. E várak egy része akkor dulatott fel; Hegyesd árulással és csellel került török kézre, Sümeg később újra felépülvén, a lángok martaléka lett. (Adatok Zalam. tört.-hez.) Csobáncz város volt. E község bullája ma is meg van a diszeli község házán, két keresztbe fektetett kard felett e magyar felírással: „Csobáncz város pecsétje." Csobáncztól egy negyed órányira feküdt Tapolcza, szintén igen régi város. A városban újra épített házak egykori fundamentumában Szt. László korabéli és későbbi, de még Arpádházi királyok korába való pénzeket találtak. Tapolcza város közepén levő tavat lecsapolták, a lefolyó víznek gátat emeltek; e folyócskának, mely a Balatonba ömlik s több malmot hajt, ma is Gád a neve. A tapolczai réten Diska és Ra- 113 poska felé két utat építettek, ezeknek ma is töltés a nevük, a régiek csak nagy kerülővel, vagy csónakon juthattak a Szt.-György északi része felé. Tapolcza helységének kegyura is volt, Tapolczay gróf. E név ma is megolvasható a város irattárában levő latin codexen, azonban a főnemesség e családfája kihalt. Tapolcza malmai régi eredetűek, azonkívül tímárok és vargák is szép számban voltak. Voltak a vidéken száraz malmok is, úgynevezett kállák. A kálla szó jelentését a nép elfeledte; a tapolczai járás három Kálla nevű helysége sejteti, hogy hajdan Tapolcza körül virágzó juhtenyésztés volt, minthogy e kállák első sorban a gyapjumosás kedvéért épültek. A nép ma már Kálla alatt kálhát Tapolcza. (Részlet a tó mellett.) (kályha) sejt. Tréfás talányt is csaptak rá: „Hogyan lehet 3 kálha közt megfagyni ? Felelet: Szentbékálla, Mindszentkálla és Köves-kálla közt. Hogy Tapolcza nagyobb helység volt, bizonyítja azon körülmény, hogy benne két templom állt, ma csak egy van. Egyik volt a Miklós templom, ez rég elpusztult. A másik templom a jelenlegi közelében a tó partján épült, ennek romjai vagy 30 esztendeje még láthatók voltak. Az egykori vörös barátok klastromának csak a hire maradt fenn, a középkorban híres tapolczai főiskola pedig a Miskolcz melletti Tapolczán létezett. Tapolcza a török dudásaitól eltekintve, a tűzvésztől is sokat szenvedett, legutóbb 1863-ban is majdnem az egész város a lán- Haus cs Hukk.mann : Zalamegyei évkönyv. 8 114 gok martalékává lőn. A helység vagy egy ember-öltővel ezelőtt is holmi falucskához hasonlított. A község a jelenlegi, jól a városban fekvő, Bőczy-féle korcsmánál kezdődött. Ott volt a Toppancs csárda. A mostani nagy vendéglő helyén állt az Ugri csárda. Három magas lépcsőjéről szinte ugrani kellett. A bakter meg igy kiáltott: „Tizet ütött már az óra, Zsubri Józsi az pitarba, Az pókákat válogattya, Melliknek van vastag nyaktya." A házak szalmával fedvék, előttük itt-ott kis kereken forgó kapuk. A kicsiny ablakokon a kutya is bekukucsálhatott. Kerítés sok helyt nem volt, másutt kőbástya, vagy sem fa- sem fából eleven sövény. A mostani emeletes városház helyén tócsa. Iskola volt, egy tanítóval. A nebulók maguk vitték a fadarabot, hogy télen meleg kandalló mellett tanulhassanak, de azért az elöljáróság tanácsában mindig Írástudó emberek ültek s Bacsányi János is, a ki itt született, ez iskolában nyerte első kiképeztetését. A lakosok száma negyven éve alig 2000 volt, míg ma már a 6000-et is meghaladja, népességre Zalamegyének negyedik helysége ; azonban kereskedelme túlhaladja Keszthelyt és Zala-Egersze-get, sőt a Balaton északi részéhez közelebb eső Veszprémet is. Jóllehet a város a járásnak mintegy sarkára esik s inkább Köves-kálla vagy Kővágó-Eörs feküsznek a járás szivében, mégis Tapol-czának jutott a vezérszerep, melyet kedvező földrajzi fekvésének köszönhet. A hétfelé ágazó utakon élénk forgalom. Maga a város is városias jelleget öltött, főutczáján szép magánépületek s emeletes házak váltakoznak. Van két takarékpénztár s egy segélyszövetkezet, nyomda s két helyi lap. Tanintézetekben sincs hiány. Van 2 kisdedóvó, róm. kath. fiú- és leányiskola, izr. elemi iskola, gazd. felső népiskola, melyet polgári iskolává fognak átalakítani és ezeken kivül vinczellér képezde. Tapolczán van járásbíróság, szolgabiróság, kir. közjegyző, adóhivatal, erdőgondnokság, pénzügyőrség, csendőrség, mértékhitelesítő hivatal. Lakik itt 10 ügyvéd, 4 orvos. A kézmives iparnak majdnem minden ága képviselve van s az iparos és kereskedő tanonczok is külön oktatásban részesülnek. A város tetemes áldozatokat hozott viczinális vasutjának létesítése czéljából, az állomás mellett díszes sétahelyet létesített, azonkívül a város szélesebb utczáinak befásitásáról s az éjjeli világításról is gondoskodott. A társadalmi élet is kedvező fejlődésnek indult, van casinó, van a kereskedő ifjak s az iparos ifjaknak is egy-egy egyletük, azonkívül tűzoltó egyesület, róm. kath. nőegylet, izr. nőegylet, krajczár egylet, mely egyesületek a jótékonyság gyakorlásán kivül a lakosság kölcsönös érintkezését, a polgároknak egymást való megbecsülését is nagyban előmozdítják. SPISSICH JÁNOS. (1745—1804.) Zalavármegyének aljegyzője, majd később főjegyzője volt Spissich János, ki II. József trónralépésekor letette hivatalát, nem akarván eszköz lenni a kalapos király kezében. Mikor meghalt a fejedelem, ki megsemmisíteni akarta a magyar alkotmányt, — Zalavármegye sietett első alispánjának megválasztani Spissichet, sőt a Lipót által összehívott 1790/91. évi országgyűlésre is őt és Somsich Lázárt választotta meg követekké. Az országgyűlésen történt dolgokról Zalamegye közgyűlése előtt beszámolt követtársával. A rendek kitörő lelkesedéssel fogadták a népszerű emberek jelentését és azt örök tanulságul kinyomatni rendelték. Ez volt az első magyarnyelvű követi jelentés, mely nyomtatásban megjelent. Nagy nyelvismerete képesítette Spissichet, hogy az európai nemzetek irodalmát eredetiben tanulmányozza; a francziáktól tanult uj eszmék következtében türhetlennek találta a népek leigázását az uralkodó családok által; igazságszeretete fellázadt a papok és a nemesi rend kiváltságai miatt; kortár- * 116 sait meghaladó műveltségével magasabb szempontból bírálta a viszonyokat, mintsem megengedve volt: tehát összeütközésbe kellett jönnie a meglevő rendszerrel, sőt magával szemben találta a rendszer legmagasabb tagját, a királyt is. A francziák iránt érzett sympathiája miatt Spissich annyira compromit-tált egyén volt, hogy Martinovics bebörtönöztetésekor elrendelték az ő elfoga-tását is. Ezt azonban megtudta Spissich és megszökött. Jó ideig a kehidai szőlőhegyben bujdosott. Mikor elmúlt a vész első rohama, Spissich jelentkezett a budai helytartó tanácsnál. Nem találták bűnösnek, de azérrt négy hónapig mégis börtönben tartották, sőt Ferencz király kizárta Spissichet 1796. évben az országgyűlési követek közül is. Egy évvel később Stájer- és Horvátország határaiba közeledtek "a francziák. A veszedelem különösen Zala- és Vasvármegyéket fenyegette. Zalamegyéhez királyi parancsolat érkezik, mely általános felkelést rendel és 4500 fegyveresnek azonnali kiállítását. A vármegye rendei összegyűlnek és azt határozzák, hogy nem teljesitik a parancsot. Ellene felírnak a királyhoz. A feliratban Ferencznek szemére vetik, hogy a megígért békét különféle ürügyek alatt megszegte, hogy a katonák meggyöngítették az országot, hogy a kivetett adók elviselhetlenek s hogy a francziák diadalmas seregének, (melyet az osztrák hadsereg több más híres hatalommal együtt sem tudott visszaszorítani), a gyakorlatlan magyar nemesség nem fog ellenállhatni. Különben e nevezetes közgyűlésen többen azt akarták kimondatni határozatként „hogy a zalamegyeiek készebbek kezet fogni a francziákkal, mint az eddigi kormányzás alatt élni." A római császár és magyar király tetteinek ezen kritikájáért Spissichet egy királyi parancs simpliciter megfosztotta alispáni tisztétől és bárminő hivatal viselésére alkalmatlannak nyilvánította. Ezenkívül lesújtott a'' királyi rendelet Zalamegye minden kiváló emberére. Festetich György grófot megfosztotta kamarási titulusától és kitiltotta Bécsből. Tuboly Lászlót és Kozits Istvánt kitörültette a táblabírák közül, Mlinarics Lajos előbbi vice-alispánt eltiltotta a hivatalviseléstől, a „szószátyár" Szapáry Péter grófot pedig Bécsbe citálta királyi dorgatorium meghallása végett. Sőt még a főispánt AIthán Mihály János grófot is (saját szavai szerint) „úgy megszidták Bécsben, mint a kutyát", ezenfelül őt is elcsapta főispáni székéről a királyi harag és a vármegyét Somogyi János által administráltatta. Ezzel megszűnt Spissich nyilvános szereplése. Gyanús ember maradott, kinek nem volt szabad tenni semmit se. Elkeseredve látta a szabadság letiprását s a Francziaországból hozzánk érkezett hatalmas eszmék elnyomását. A mult század legutolsó napján irt dolgozatában megragadó ihlettel kérdezi: — Uj század, mit hoza§z nekünk ? Fellázad-e az emberiség, hogy lerázza igáját, kivívja igaz jussait és megboszulja eddigi kínzását ? Uralkodni akar-e továbbra is minden vallás, ahelyett hogy békességre intené híveit ? Uj század, milyen leszesz? Az uj század első éveiben még rosszabbak lettek a viszonyok, „s az érzékeny Spissichet csakhamar megölték lelki izgalmai. Meghalt kisgörbői birtokán 1804-ben. Pedig kár volt neked, szegény Spissich, annyira szivedre vénni a dolgot! Okos ember létedre tudnod kellett, hogy az apostolokat sohasem szerették a királyok. Spissich fia: Sándor, hadnagy volt 1809-ben a zalamegyei felkelőségnél; unokája: László pedig most is él Vönöczk helységben, Vasvármegyében. Halis István. SZIGLIGET ÉS BADACSONY. Irta: Frisch Adél. Édes hazánk egyik legszebb pontja Szigliget; a Balatonnak félszigete, hol a házak nem egymás mellett, hanem egymás fölött hegyoldalon épülvék. Madártávlatból pompás kilátást nyújt. Hogy a törökök egykor ott tanyáztak, bizonyítja egy mecsetnek romja, mely meg-meglehetős és jól megismerhető állapotban a falu végén a szőljőhegy tövében található. És hogy Szigligetben a legjobb bor terem, már t. i. hol a filloxera még nem pusztított, azt mondanom sem kell, de ha valaki nem hinné el, jöjjön oda és meggyőződik róla. Itt történt egyszer Deák Ferenczczel, midőn az öreg Putheány bárót meglátogatta, hogy egy földmivessel beszélgetésbe ereszkedvén, azt kérdezte tőle, vájjon jó termés lesz-e, mert bizony az újságok azt irják, hogy jó lesz. Úgy, felelt a paraszt, akkor csak arassanak az újságból az urak. Mert én meg a mondó vagyok, hogy az idén nem jó termés lesz. Ami Szigligetet még érdekessé teszi, az Badacsony félórai távolsága, hol a Balatont sokkal jobban frequentálják, mint itt, t. i. nemcsak bő halászat van, hanem a gőzhajó forgalmához szükséges kikötő is. A Balatonnal egyébként ugy vagyunk, mint a szerelemmel, olyan régi, olyan sokszor megénekelt és mégis örökké új marad. A szerelem közepett is megfeledkezünk minden bajról, bánatról, élve a jelennek, a boldogságnak, nem gondolva a veszélyre, melybe a szerelem sodorhat. A. Balaton vizében is Frisch Adél. 118 nyáron vigan fürdőzve, a hullámok ölelő karjai közt ringatózva, szintén megfeledkezünk minden aggodalomról, fáradságról, nőegy- leti gondokról és az abból eredő bosszankodásról és élvezzük a fürdő üditő hatását, télen pedig a korcsolyázás örömeit, gyönyörködve Isten alkotásában, a páratlan szép vidék szemlél-getésében. De-valamint a szerelmi mámor közt is elmerülhet az ember, ép oly veszély fenyegeti azt a Balaton habjai közt, ki vakmerően annak mélységét akarja kutatni, vagy a sikamlós jégen bátorságát és tehetségét akarja mutogatni. Megemlítésre méltó a badacsonyi hegytetőn az óriási kőkereszt. Ranolder János veszprémi püspök csináltatta a Badacsony legmagasabb pontjára e keresztet, melyet fehérleni már óriási mesz-szeségről láthatunk. Rajta ezen fölirás áll: Glória in excelsis Christo Deo Redem-tori, 1857. A Badacsony tetejére, egészen a kő-keresztig most már a megye áldozatkészsége folytán kitűnő följárat vezet. Vagy 380 lépcső van a meredekebb helyeken. Útközben a Kisfaludy Sándorféle épületet látni, átellenben pedig Sze-gedy Rózsa volt hajléka. A közelben egy kristályforrás, az úgynevezett Kisfaludy-forrás csergedez, melyhez nem messze a Rózsakö Halvax Gyula lenykepfelvetele. Kőkereszt a Badacsonyon. Szigliget várának romjai. 119 van. Ez állítólag azon magaslat, a honnan Szegedy Rózsa epedő sóhaját küldte kedvese után Olaszországba és azért sóhajkőnek is nevezik. A népmonda szerint, ha a leánykák e kőre állnak, 20 éves koruk előtt férjhez mennek, amiért is számos kedves látogatója akad. A badacsonyi hegytetőn talán a világ legszebb kilátása tárul szemeink elé, ahonnan geometriai alakok láthatók tarkabarka színeikkel, a helylyel-közzel levő kopár területek közvetlen szomszédságában szép reményekre jogosító szőlő ültetvények tűnnek szemünkbe, de különösen a Balaton partjára dülő szőlőterületek mintegy hosszú kiterített zöld bársony szőnyeg gyönyörködtetik a szemlélőt. Aztán Kis-Örs és Ábrahám, távolabb egész tisztán Rév-Fiilöp és messziről bár, de Balaton-Füred is látható. A kőkereszttől nyugatra, Szigliget tűnik föl egész bűbájában, melyről nem hiába énekli a költő: Szigligetben fogunk élni, szerelmünkben boldogok! CSERT A MELLÉK. Irta: Göntér Endre. Tulajdonképpen vármegyénknek ahhoz a részéhez tartozik, melyet az ethnographia Göcsej néven emlit — sajátos nyelvjárásánál (dialectus) fogva — azonban az itteni nép — elég csodálatosan, mintha a Göcsej elnevezés Isten tudja minő lealázó gúnynév volna! —■ a világ minden kincseért sem ismeri ezt el, hanem kézzel-lábbal tiltakozván ellene, azt mondja: „Ez Csertamellék!" Erről a vidékről szól az az anekdota, hogy mikor egy idegen utas kérdező az egyik faluban: — Göcsejben vagyok-e már? — Nem a! — volt a válasz, — majd csak a következő falu lesz az. Ott pedig azt a feleletet nyerte, hogy: — Ez a falu már nem az; a másik volt az, a melyet előbb elhagyni tetszett! Csertamellék különben egyik legszebb része Zalavármegyének. Nevét a hasonnevű patakocskától vette, mely Tófej nevü falu alatt ered és Csömödé-ren túl az Alsó-Valiczkával egyesül. Ha az utas Bak község állomásáról a boba-csáktornyai vasúton lefelé utazik, Tófejnél egy gyönyörű — hol keskenyebb, hol szélesebb kies völgy nyílik meg előtte, melyet észak felől mindenütt mérsékelten emelkedő dombos mezőség, délről pedig többnyire egy-egy árnyas erdő — közben-közben vetéssel borított halmokkal — szegnek be. — Itt-ott megszakad a mezőség vagy erdő s helyettük alacsony, szalmafedeles — csak nagy ritkán téglából épült, zsindelyes házakkal tarkított — faviskókból álló, apró kis falucskák képezik e bájos völgy szegélyét. Különösen Náprádfától Ortaházig nagyszerű látvány az utas számára ez a vidék — nyáron. Május, junius hónapokban, mikor a rét zöld szőnyegének szemet üditő színével a — majdnem mindkét oldalon folyton húzódó lombos erdőség bájos zöldje a legkellemesebb harmóniában egyesül, ez a tájék egj'' valósággal elragadó panoráma, melyet az utas nem győz eléggé magasztalni s melynek látásával betelni nem képes — annyira, hogy még a legsürgősebb ügyben utazó egyén is, — a ki utjának eddigi részén — bosszantón — lassúnak találta Göcsej „híres" vonatjának haladását, — azt veszi észre, hogy —■ kelleténél is gyorsabban megy a „vak ló." (Egyébként meglehet, hogy úgy is van : hiszen e vonatnak szinte hivatása a — bosszantás; ha tehát előbb a lassú menettel érte el czélját, most annak ellenkezőjével teheti meg. Ortaházánál kiszélesedik Csertamellék völgye s végig egész Bördöcze határáig megtartja e kiterjedését. Kis-Szigeth, Páka és Csömödér között szinte rónasággá szélesül el, melynek határát északnyugat felől meglehetős magasra emelkedő halmos mezőség, dél- és délkeleten pedig részint szőllőhegyek, részint — most már napról-napra ritkuló — tölgyes erdők képezik. Eltekintve azon szerencsétlenségétől, hogy ez utóbb emiitett része — a csatornázás elhanyagolása következtében — ritka esetben kerüli ki az árviz veszedelmét, a Csertamellék eléggé áldásos vidék. Talaja meglehetős termé- 121 keny — kivált a helyenkinti mészdús agyagtalajában párját ritkító aczélos buza terem; rétjei pedig annyi szénát adnak, hogy ötszörte nagyobb vidék takarmányszükségletét is kielégíthetné. Legközönségesebb mezei terményei: a rozs, buza, árpa, zab, bükköny, lóhere, luezerna, tengeri, burgonya, répa, káposzta, kender, köles, hajdina és lencse. Sertést és szarvasmarhát, lovat vegyesen tenyészt a lakosság; juhot az urodalmak; kecskét a szegényebbek. Állat-állománya —- vér és faji szempontból — különben a legközönségesebb. A lakosság általában földmiveléssel foglalkozik, de fájdalom! még mindig csak az ősi mód szerint. A háziipar egynémely fajtáját is üzi, mint kas, véka, szalmakalap, stb. készítését, de csak — a téli időszakban. Intenziv-gaz-dálkodásnak itt még a hirét sem igen ismerik. Gépet nem is látott úgyszólván — a cséplőgépen kiviil. De nem is csoda, mert — mint minden népben ebben is jó adag konzervátiv-szellem lakik s irtózik minden újítástól. Sőt még a saját szemének se akar hinni. Ha pl. látja, hogy az urodalmi gazdaságban e vagy aféle vetésforgást, gépet vagy műtrágyát alkalmazzák, szinte kárörvendve jegyzi meg, hogy: „Utána is nézhetnek majd a — bajnak!" S ha látja a sikert, még akkor se adja meg magát, hanem azt mondja: „Véletlen szerencse; anélkül még jobb termése lett volna!" — És csak — miután több izben tapasztalja az intenzivitás előnyét — csak akkor adja rá fejét — a gyenge utánzatra . . . Különben az uradalmaktól se tanulhat valami jeles intenzivitást e nép, mert azok maguk sem igen folytatnak — e vidéken — valóságos belterjes gazdálkodást. Pedig ma már nem él ám olyan könnyen a csertamelléki nép, mint csak ezelőtt 20—30 évvel is! — Kiadásai — a személyes igények felszaporodásával (mert a „haladó kornak" a ruházkodás és az életmód finomodásában nyilvánuló hatása itt is jelentkezik,) no meg a közterhek emelkedésével — tetemesen megnagyobbodtak; jövedelmei pedig ezzel arányosan nem emelkedtek s így, ha konzervativizmusából nem enged: ma-holnap a tönk szélére jut. Az előnyös változást pedig legnagyobb részben csak kulturális eszközök által érheti el: a jó iskolák és a művelt gazdák részéről várható oktatás, illetve példaadás által. Az utóbbi tényező éppen nem tartozván a közintézmények keretébe, azt hát hallgatással mellőzöm; az iskolai viszonyokról azonban morális kötelességem — még e helyütt is —■ szólani. Fájdalommal kell konstatálnom, hogy a kulturális állapotok e vidéken a legmizerábilisabbak. iskola csak minden 3-dik — 4-dik faluban van s azok vezetése is — kevés kivétellel — gyenge tanerőkre van bizva és a felszerelés és iskolalátogatás szempontjából (t. i. a tanulók részéről) a lehető legnagyobb mérvben — elhanyagoltak! Ez idő szerint még mindig 4—5 mesterember-tanitót találhatunk az iskola katedráján — minden képzettség nélkül — Göcsej falvaiban .... De hát nem ütközhetünk ám meg e középkori állapotokon, mert az itteni tanitói állomások oly silányul vannak dijazva, hogy azokra képesített egyén alig kapható. Az előjelekből egyébként remény éled bennünk, hogy rövid időn itt is majd meg fognak változni az állapotok s lehet — és adja a magyarok Istene, hogy úgy is legyen! —• mire e sorok napvilágot látnak, a millenniumra, Göcsejben se szabják a tudományt . ... „kaptafára." A czivilizácziónak ilyetén sovány mivoltja mellett aztán ki csodálkoznék a felett, hogy a csertamelléki nép agya és szíve tele van —• babonával ? Mert bizony amennyi babonás szokás itt tapasztalható, annyi tán sehol hazánk más vidékén elő nem fordul. Elmondhatom, hogy ennek a népnek a jellemvonása, gondolkozásmódja s az ezekből kifolyó mindennemű viselkedése- és tevékenységének motívuma és iránytűje a babonahit. Vallásos a legteljesebb mértékben, de — habár a vallás tanai ellenkeznek a babonahittel — ő ezeket a legnyugodtabb lélekkel képes megegyeztetni. Karácsony-, húsvét- és egyébkor hűségesen elmegy a templomba s ájtatosko- 122 dik ott szivéből; de előzőleg otthon már áldozott a babonának s ha haza ér, ismét teljes lélekkel fordul annak oltára felé. Becsületérzését azonban soha se tagadja meg. Vérében van az egyenesség, a nyíltság s habár jó adag ravaszság lakik is benne, embertársát komolyan ritkán csalja meg. A tréfa eleme neki, a dévajkodást szereti s kedélyállapota rendesen derült és a pátriárchálizmus felé előszeretettel hajol. A közerkölcsiség e vidéken erős lábon áll; de ennek oka kizárólag a vallásosság, mert egyébként a „ballépést" hamar elfelejti. Ha pl. a legény — mivel esetleg „pénzes" a leány, vagy egyéb anyagi előnyökkel bir —■ botlott nőt vesz el feleségül, belőle csakhamar a legtisztességesebb asszony válik. Érzelmi hármonián alapuló házasságok a légritkábbak egyébként; e tekintetben a „kor színvonalát" itt is meglehetősen megközelítik; többnyire érdekházasságok köttetnek. Munkásság szempontjából éppen nem marad cl a csertamelléki nép hazánk bármely szorgalmas lakójától. Munkabíró, serény, eléggé ügyes és kitartó. Éppen nem iszákos, habár mulatni szeret, de csak bor — nem pálinka mellett, kivált ünnepnapon s különösen — a potyán .... A férfiak általában alacsony termetűek s többnyire soványak. A nők hasonlóképpen. Átlag éppen nem szépek ez utóbbiak, de kecsesek és ügyesek. A kaczérságot nem ismerik s férjeikhez hívek — a sirig. De a férj halála után férjhez mennek —■ három hét múlva is! . . . A családi életökhöz sok szó fér. Bensőleg az egyetértés a házasfelek között teljesen hiányzik s csakis a hűség szempontjából kifogástalan; külsőleg azonban — különösen anyagi dolgokban — annál nagyobb. A gyermekek nevelésére csekély gondot fordítanak. Amig kicsi, nőni hagyják, mint a — fát s ha nagyobb lesz is, nem sokat törődnek vele. A férj szinte zsarnok módjára uralkodik a ház felett: a jövedelmet csak ő tudja s arra fordítja, amire akarja. Családja tagjainak ruházati s egyéb szükségleteire csat a nélkülözhetetlenség esetén költ; miért is azok többnyire titokban szereznek, vagyis — lopják a gazdát. S ez ha éppen megtudja is, nem nagyon ütközik meg rajta: hiszen annak idején — ő is csak ekként cselekedett! Felemlítem e népnek egy sajátságos szokását, azt t. i. hogy szobája ablakait soha sem függönyözi be, mi annak a jele, hogy benső életét éppen nem rejti el világ szeme elől. S azért aztan ismeri is ám egyik család a másiknak minden legkisebb ügyét-baját és — titkait, mi leginkább az éppen nem ritkán előforduló pörlekedések, feleselések alkalmával tűnnek ki. Szellemi tehetség dolgában e nép a legkevésbbé sem nevezhető renyhének ; elég gyors és egészséges az esze járása s az iskolás gyermekek között nem ritka — a zseni; de elhagyatott kultúrájánál fogva a legszebb tehetség is csak csiszolatlan gyémánt marad biz közöttük . . . Nyelv- és nemzetiségre nézve tősgyökeres magyarok, — még pedig a legősibb fajtából. Mert — amint kutató tudósok a tájszó (dialectus) és a nem kevés számú, régi történelmi emlékek után (Kányavár, Várdomb, Zágorhida, Karicsa, Szt.-Adorján, stb.) következtetni vélik: a göcseji lakosság egyenesen — a hunok utódai..! E szerint e nép immár több, mint ezer év óta lakja e vidéket..... A NAGYKANIZSA-VIDÉKI NÉMETEK. Irta: Körmend}'' Pál. A mi vármegyénk is az olyanok egyike, melynek földjén többféle nem1 zetiség települt meg. Geográfiái helyzetünk: szomszédság Stájer-, Horvát-Szlavonországgal és Krajna közelsége lehetővé tette az idegen nyelvűek tele-pedését. Zalavármegye szívesen engedte ringatni áldott földjén a horvát, német és vend fiu bölcsőjét, szivesen adott kenyeret a nem magyarnak. Ez is egyik oka, hogy az idegen nyelvű testestől-lelkestől magyarrá lett; vagy hogy azzá legyen, talán csak egy-két évtized munkájába kerül. Koblenz, porosz rajnai kerület földjéről került vármegyénkbe egy hirtelen szőke, iparkodó népcsoport, mely Nagy-Kanizsa környékén, a várostól északra elterülő, javarészben homokos területen hat községet alkotott, u. m. Langviz, Homok-Komárom, Német-Szt.-Miklós, Fűzvölgy, Korpavár és Obornakot. E községek határa: 5561 kat. hold, de ezen mennyiségből körülbelül egyharmad rész a herczegi urodalom javára esik. Valamikor mindnyájan Batthyány herczegi család jobbágyai voltak; ezen viszony megszűntével lettek önálló gazdákká. Ami a kanizsa-vidéki svábság tanügyi viszonyait illeti, dicsérettel kell megemlékeznem arról, hogy ők a népoktatás fontosságát belátván, iskolákról idejekorán gondoskodtak. A homokkomáromi, fűzvölgyi és németszentmiklósi községi iskolák a régmúltban is jó hírnévnek örvendtek; 1892. évben meg Langviz, az alig 65 házból álló község igazán monumentális épületet emelt a közoktatásnak. Az iskola falai közül kikerült gyermek szívben, lélekben magyarrá vált már évtizedek előtt, — úgyannyira, hogy ma az uj nemzedék azt sem tudja, hogy a „német szó" hol terem. De nemcsak magyarul, hanem magyarán is beszél a sváb és talán egy cseppet sem nagyítok, ha azt állítom, hogy beszél oly tisztán, mint a leggyökeresebb magyar. Igaz, a tájszólástól nem ment a beszédük; de ezt ki róhatná fel nekik, mikor a tősgyökeres magyar vidék lakóinál ugyanezt találjuk. A kanizsavidéki sváb „ü" helyett legtöbbször „i" hangot ejt, pl. „tiker" — tükör, — „innep" — ünnep; — továbbá az „ő" hangot zárt „e"-vel cseréli fel: „eker" — ökör, — „dereg" — dörög stb. Nagyon sajátságos hangsúlylyal, illetőleg hangnyújtással élnek a. kérdéseiknél, mit azonban irásilag hűen kitüntetni nem lehet, azt hallani kell. Rendezett tanügyi viszonyaiknak gyümölcse még az is, hogy e vidéken alig akad egy-két ember, ki jól irni, olvasni, ''számolni ne tudna. A fiatalság azon részénél, mely a hadsereg kötelékébe kerül, szintén érvényesül az iskola befolyása. Igen elvétve történik, hogy ott a sváb gyerek csak „a közlegénységig vigye fel" a dolgát; két, három csillaggal a gallérján kerül haza a falujába mindegyik. Az értelmesség magasabb fokának tulajdonitható, hogy az a nép lelkileg igen szelid, engedékeny és jószivü. Ez utóbbi tulajdonságukra nézve igen jellemző történetkét hallottam. Együtt ballagott le a hegyről a németszentmiklósi bíró komájával a langvizi öreg bíróval. Av keresztútnál per longum et latum búcsúzgatnak, talán 124 már hetvenötödször kívántak minden jót az otthon valóknak, midőn gyereksírás üti meg a füleiket. — Koma, ez eleven hang. — Szakasztott gyerekpityergés! Megindult a keresés úgy az árkon innen, mint az árkon túl; — végre a langvizi bíró a búzaföld szélén megtalálta az eleven jószágot: a pólyába takart, öklömnyi csecsemőt. —• Most hát Isten áldja koma, viszem ezt a porontyot Langvizre; éhes lehet szegény. — A mienk az komám; a szentmiklósi határban találódott. — De a langvizi biró találta. Keressék kelmetek a jussukat erre a siró jószágra; mig a törvény ki nem mondja, hogy kié? — addig ki nem adom, hiszen megennének a langvizi menyecskék. A szentmiklósi biró ez egyszer vált el haraggal komájától; megindította a kutatást, de mivel a gyermeket nem azért teszi az útszélre a rossz anya, hogy később meg visszavegye, ■— minden fáradság hiába-való volt. így hát a pólyás-baba Langvizen maradt; s a két öreg csak a lelencz esküvőjén nyújtott egymásnak baráti jobbot, mikor is a talált, pörös legényke németszentmiklósi leányt vett el, a szent békesség kedvéért...... Szokásaik különben is oly magyarosak, hogy ismétlésbe kellene keverednem, ha azokat itt újra elősorolnám: közös az Zalavármegye többi vidékének szokásaival. A zajt lehetőleg kerüli; többre becsüli a háznál, vagy pinczéjé-ben a csöndes poharazást, mint a lármás heje-huját. Ilyenkor azután igazi magyar vendégszeretettel kinálja vendégét és szolgálatkész a legnagyobb mértékben. A lakodalom azonban nem oly zajos, mint a vármegye többi részében. Esküdni a násznép, — ha az ut és idő megengedi, — mindig gyalog megy. Gazdasági viszonyaikra nézve felemiithetem, hogy az a föld, melyre állandó fészküket rakták, legnagyobb részben futó-homok volt; kitartó szorgalom kellett ahhoz, hogy ezt a terrenumot termővé tegyék. De az a fáradságot nem ismerő igyekezet, mely a svábságnak ma is kiváló tulajdonsága és az okszerű gazdálkodás: jövedelmezővé tette a homokterületet. Ennek köszönhető, hogy a megkötött homoktalaj produktuma jóság és mennyiség tekintetében — talán semmivel sem áll alatta a Dunántul legkövérebb humusza termékének. Ugyanezt mondhatom a szőllőművelésről is. A gondos munka évente meg-megtölté a munkás erszényét. Csakis ezen pénzforrás kisebb-nagyobb bankóiból szerzett a svábság, ha csurgott; — de ha csak csepegett is a jövedelem : nem búsulta el magát, hiszen gabonával volt tele a hombár, hozzá nyúlt hát szorgalma másik gyümölcséhez, a szántóföld-adta áldáshoz. Ma már azonban a szőllőjövedelem igen megcsappant. 1890. évben tette be lábát a philloxera a szőllőkbe, azóta a termés silány; alig, — sőt egyik-másik birtokosnak meg sem fizeti a reá fordított munkaköltséget. A bortermés a nyolcz-vanas évek hozamának ötöd-hatod részére szállott alá, — mi igen sújtja ezt a vidéket. Az okszerű szőllőművelés segíthetne a bajon ; és hiszem is, hogy e vidék népe fel fog használni minden utat és módot, hogy a bortermést a régi, jövedelmező kerékvágásba zökkentse. MURAKÖZ. Irta: Gönczi Ferencz. I. Ha úgy ősz felé a Nagy-Kanizsától délnyugatnak haladó Déli-vasut vonalán Mura-Kereszt-urt elhagyjuk s vonatunk keleti irányba kanyarodva a szabályos mederben hömpölygő Mura folyón átrobog, egy, az eddigi vidéktől egészen eltérő, területre érünk. Az eddig látott szelid emelkedésű halmok eltűnnek, a kopasz tarlók, felszántott, üresen álló szántók egyhangúsága megszűnik; egészen sik, üdezöld vidék üdvözöl bennünket, melynek láttára magunkban is bizonyos felujho-dást érzünk. Muraközbe, hazánknak minden tekintetben érdekes földjére értünk. Más itt a vidék külső arczulata, a hőmérséklet, a gazdálkodási mód, a közsé-ségek, lakóházak s maguk a lakók s nyelvük is mások. Az a terület, melyet a Déli-vasut e vonala nyílegyenesen keresztül metsz, mindenütt lapály, melyen fűz-, berek- s nyárfákkal szegélyezett rétszőnyegek, bokros legelők, sűrűn váltakozó s a vidéket az egyhangúságtól még télen is megóvó apró erdőfoltok, czik-czakos tócsák, mocsarak váltakoznak a keskeny hajdina, köles, len, kender s konyhai veteményekkel bevetett dűlők s kukoriczatáblákkal. Mindezek arányosan oszlanak meg, csak a kukoriczavetemények képeznek kivételt, melyek itt a kalászos veteményeket is pótolván, óriási területeket foglalnak el. Muraköz sík vidékén a kalászosok nem adnak kielégítő termést, mert a Dráva és Mura folyók, továbbá a nagyszámú mocsár sok ködöt fejlesztenek, mely a szemet rendesen apadttá teszi. Gönczi Ferencz. 126 E kedves változatosságu síkságot mindenütt rendezett, csinos s egymáshoz aránylag közel fekvő, népes községek tarkítják, melyek nagyobbjait sugár tornyaik már messziről elárulnak. Az első község, melyet vasúton érünk, Kotor, Muraköz egyik legnagyobb községe. Nem régen épített gyönyörű, emeletes népiskolája s nagy terjedelmű temploma érdemesek a megtekintésre. Kotor hajdan erősség volt. Lakossága, mint általán egész Muraközé, horvátajku; mulatni szerető, vig természetű nép. Van miből mulatni. Itt van a . Hirschler-testvérek nagy deszkakereskedésének lerakodó helye, mely leginkább a kotoriakat foglalkoztatja. Ha a Ivotortól délre eső A.-Dombomba akarunk jutni, utköz- Mathea Károly fényképfelvétele. Kotor község. ben a Ternava patakon kell átmennünk. Csalékony, szeszélyes kis patak ez, mely Muraköz síkságát össze-vissza kalandozza ; megközelíti a Murát s jó ideig berzenkedik vele, de bele nem ömlik, hanem elfordulva tőle, a Drávának tart s abba folyik. Egy kis Tisza, mely hirtelen megdagad s kiöntött vizével sok károkat okoz. Alsó-Dombom csinos hely. Főtere körül szép épületek díszelegnek. Kiválik közölök a Hirschlereké és az emeletes népiskola. Zalamegye legszebb iskolaépületeit Muraközben találjuk. Némelyik igazán palotaszerül. Muraköz tanügye is sokkal rendezettebb (a népiskolákat értve), mint Zalamegye bármely más vidékéé. Alsó-Domboru nagy számú értelmiségének társadalmi élete igen élénk. Itt laknak az országszerte ismert Hirsch-ler-testvérek, kiknek deszka- és fakereskedése nagy hírnévnek örvend. A.-Domborutól keletre, a Mura partján feküdt hajdan Zrínyi Miklósnak, a költőnek Uj-Zrln vára, melyet a kanizsai törökök 127 dúlása elleni védelmül építtetett s melyet 1664-ben a törökök Zrínyi és az őt segíteni vonakodó Montecuccoli szeme láttára romboltak le. Ma helyét is alig lelhetni meg. Néprajzilag Muraközhöz tartozik a Drávántul, Horvátország felől fekvő Légrád is, mely 1488-ban még somogymegyei falu volt s a 17-ik század második feléig Muraközben feküdt. Lakosai a Dráva meder változtatása következtében a jobb partra kerültek. Hajdan erős várral bírt. A török hódoltság idejében főkapitányság volt. Lakosai a törökökkel folyton harczban állottak s vitézségük által többféle kiváltságot szereztek. Vásárai a 1 7-ik században nagy hírben állottak. Légrád lakosai között néhány száz evangelikus is van. Említésre méltó szép népiskolája. A légrádi sajátságos alakú, Zerin vára. csillag és hold betétekkel ékeskedő evőeszközök és zsebkések régente egész Magyarországban el voltak terjedve. A Dráva és Mura fűzvesszőit Légrádon használják fel legnagyobb mértékben a kosárfonásra. Az A.-Domborutói nyugotra induló országút mentén találjuk A.-Videt, szép házsoraival, tiszta kőházaival. Lakosainak egy része fuvaros a Hirschlerek fakereskedésénél. Kitartó lovaik aprók. Muraköznek csak e keleti csücskében találunk ily fajta magyar lovakat; a többi részeken nemesebb fajú lovakat tenyésztenek. A.-Mikaloveczen tul Draskovecz kéi-tornyu, szép temploma köti le figyelmünket. Draskovecz tőszomszédságában van Dráva-Egyház, mely horvát Cirkovlján nevét a „cirkveniczi" — templa-riusok — itt lakó szerzetétől nyerte. Odább, nyugatra a alak- 128 ban elterülő Perlakot, Alsó-Muraköz legnagyobb helyét érjük. Egy csinos paraszt-város, széles főúttal, szabályos sorba helyezkedő téglás-cserepes házakkal, melyek közöl itt-ott egy-egy emeletes ház is emelkedik ki. Legszebb épülete a 10 tanerővel biró állami elemi népiskola. Van járási szolgabírói hivatala s főterén egy emlékkő, melyet a muraközi születésü s hazájárt 1852-ben mártírhalált szenvedett Gáspárich Márk, ferenczrendi szerzetes, Perczel Mór serege egykori tábori lelkészének az emlékére állított nem régen Muraköz hazafias közönsége. Perlak nem csak nagysága, csinossága, hanem lakosságának kiválósága s szerepvivésénél fogva is egyik figyelemre legméltóbb községe Muraköznek. Benne s a közeli Mura-Királyban, továbbá a büszke népű Csehoveczben találjuk A.-Muraköz legszebb férfi alakjait, délczeg legényeit s főleg szép asszonyait s leányait. E fehérnép nem csak csinos, szép, de ügyes és dolgos is. Ruhája nagyobb részét maga fonja s varrja, azonkívül még eladásra is jut vászna. A környékbeli vidéket, városokat (Csáktornya, Varasd, Ludbreg) Alsó-Muraköz ezen része látja el vászonnemüvel. Perlaktól észak- és északkeletre esnek: Pnsztakovecz, Tüske-Szt.-György, Hodosán, Goricsán, Derzsimuvecz s több apróbb község, melyek valamikor nevezetes termelői voltak a muraközi cserebi dohánynak, míg nem a nagymérvű csempészet miatt 1883-ban a termelési jogot elvesztették s most elszegényedtek. Mnracsány nagy terjedelmű határral biró, 3 ezer lakósu község. Itt laknak Muraköz legbarnább emberei, kiket a nép már nem is barnának, hanem íeketének (crno) nevez. Muracsány s a tőle mintegy 10 kmeternyire fekvő Kotor között nem találunk helységet. Ez Muraköz legnagyobb lakatlan területe, mintegy 60 □ km. kiterjedésű. Muraköz többi síksági része nemcsak Zalamegyének, hanem hazánknak is legnépesebb vidékei közé tartozik. A.-Muraköz ezen községeiben s a már emiitett Perlak, Dráva-Egyház, Draskovecz s a körülöttük fekvő kis falukban, továbbá Pálinovecz, Turcsiscse, Sztrelecz és Szoboticza községekben s a "határos és már a dombvidéken fekvő Domasineczen és Novákove-czen tenyésztik Muraköz legszebb lovait, a nóri faj egy könnyebb s igen alkalmas és szép fajtáját. A muraközi ló testes és erős, igás lóul kiválóan alkalmas. Választós csikókért 50—80 frtot, egy évesekért 100—150 frtot, 4—9 évesekért 200—500 frtot szokott a tenyésztő kapni. Alsó-Muraköz ezen érintett községeinek lakói nemcsak szép lovaik, dohányuk után nyertek a legújabb időig jövedelmet, hanem selyem gubókból is. A.-Muraközben a selyemhernyó-tenyésztés igen szépen virágzott. Az útak melléke szederfákkal volt szegélyezve, melyek a selyemhernyó-tenyésztés czéljaira szolgáltak. Perlakon gubó-beváltóhivatal volt. A 70-es évek előtt a hatóság a fákat 129 kivágatta s ezzel e hasznos s jövedelmező foglalkozás is megszűnt. Perlaktól az országút nyugotra, majd északnyugotra vonul. Elhajlásánál, a szentkereszti majornál térjünk egy mellékutra, mely egyenest Varasd felé vezet. Ezen út mellett feküsznek: Orehovicza, VuUária, Tótfalva és Zrínyi falva, kevés számú lakossal biró községek, igazi robotosai a gróf Festetich-féle uradalomnak, melynél harmadába, negyedébe vesznek fel földet s rétet, hogy maguknak a szűkes megélést biztosithassák. Birtokot nem szerezhetvén, később, midőn majd jobban elszaporodnak, a kivándorlásra lesznek utalva. Egyesek már is Szlavóniába költöznek. E drávamenti községekben találjuk Muraköznek néprajzilag legérdekesebb lakóházait, a háttal útnak fordított alacsony faházakat, melyen az utcza felől csak egy kis palatábla nagyságú ablakot láthatunk. E házak a homlokzat s udvar felől fatornáczczal vannak ellátva s szoba, konyha és kamrából állanak. Elaprózott melléképületei szétszórtan feküsznek. A Zrinyifalva (Kursanecz) melletti erdőben öletett meg gróf Zrinyi Miklós, a költő, 1664-ben. Szerencsétlen halála helyét közel a Drávához egy kőemlék jelöli, melyet tisztelője, Pignatelli Pereguardo her-czegnő állíttatott. Ezen emléket a közeli években alámosással fenyegette a vad Dráva, mi miatt az emléket környező terebélyes tölgyfák nagy részét is ki kellett vágni. Ma már csak hírmondóul áll közőlük egy-kettő, melyek a régi drávamenti, vadakban dús őserdő utolsó maradványai. A drávavidéki őserdők nagy részének letárolását nemcsak az emberi kéz, hanem a Dráva folyó is siettette. A Dráva sebes folyású, romboló folyó, mely főágyát folyton változtatja. Régi medreinek nyomai tanúsítják, hogy valaha egészen a muraközi hegyekig elkalandozott. Szigetei számtalanok. Néhol 1—2 kilométernyi szélességben folyik. A Drávának meg van a maga érdekes világa, melyet külsőleg a kezdetlegesen összerótt halászkunyhók, az egycsoportba verődő malmok is rögtön elárulnak. Halászata, a magyar halászatéval egy módú s még a halászati eszközök is ugyanazok. Malmainak mindig van mit őrleniök. A muraközi ember csak a vizi malmot kedveli, azért az itt alapított gőzmalmok nem állhatnak fenn. Legérdekesebbek az aranymosók, kik A.-Vid-, Sz.-Mária- és A.-Dombo-ruból kerülnek ki, mintegy 200—250 párral (400—500 egyén) s kik a Dráva kavicstörmelékei közt található aranyszemcsék kimo- Halis és Hofkmann: Zalamegyei évkönyv. 0 Muraközi lakóház. 130 sásáért a Dráván Marburgig, a Murán egész Regedéig is felmennek s ezen helyekről ereszkednek lefelé. Az aranymosásra már Mária Teréziától van szabadalmuk, melyre ma is büszkén hivatkoznak. Az aranyat a kövecses iszapból mossák ki 4 lábu, lejtős mosó deszkán, melyre egyik a kavicsot rakja, a másik meg azt vizzel leönti s az aranyszemcsék a deszka erre a czélra metszett rovatkáiban marad. A szemcséket mogyoró nagyságú gömbökké forrasztják össze s a nagykanizsai adóhivatalban váltják be. A pozsony-varasdi út mentén fekvő területet valaha Wezmech-neli nevezték. Ezt a földet Gizella, szt. István neje, mint egy 1232. évi okirat tanúsítja, a veszprémi püspökségnek ajándékozta. Oguz, horvát bán elvette, de a püspökségnek törvénykezésileg visszadatott. E terület most részben szántó, részben legelő. Muraközben még mindig nagy terjedelmű legelők vannak. Ezek között legnevezetesebb a Mura mellett elterülő Bánát (Muracsány fölött), melyen tavasztól késő őszig künn vannak a marhák egyfolytában. Még a hatvanas évek körül számos ilyen legelő volt Muraközben. Ezeknek felosztása az állattenyésztést nagyon megapasztotta. Akkor még a szegényebb embernek is 15—20 darab disznaja, 10—12 darab szarvasmarhája volt; most örül, ha 1—2 darabot tarthat. A muraközi ember a kuli tehéntől nehezen tud megválni, mert aránylag ez fogyaszt el legkevesebb takarmányt. Disznót főleg eladásra tart. Muraköz nyugoti részén a disznókereskedés igen élénk; maga a nép is foglalkozik a kereskedéssel. A „palóczok" (paraszt disznókereskedők) főleg Dráva-Vásárhelyről kerülnek ki. D.-Vásárhely igen régi hely. Valaha várral, főharminczad hivatallal s 1883-ig dohányváltó hivatallal birt. Könyvnyomdája egyike volt hazánkban az elsőknek. Zrinyi Miklós, a szigetvári hős fia, György állíttatta. Nevezetes kiadványa Verbőczy Tripar-titumának horvát fordítása volt 1574-ben. D.-Vásárhely nagy községi vagyonnal bir. Hajdan a lakosai is jól birták magukat. Jövedelmük főforrása, a fuvarozás, ma már megszűnt. Bécs és Trieszt — a merre és meddig — ők fuvaroztak, vasút által közlekednek Magyarországgal, többé nem szorulnak a tengelyen való szállításra. A drávavásárhelyi s általában a muraközi fuvarosok a korcsmák legköltekezőbb alakjai voltak. Azért mondja a dal: Draga braca muzikasi, De so vasi foringafii ? Ki so negda vam piacali, Dok so foringa imcli. Hej testvérek, muzsikások, Hol vannak a fuvarosok? Kik nektek annyi pénzt adtak, Mig fuvarba járogattak. Dráva-Vásárhelytől nyugotra, közel a Stájer határhoz D.-Csány és Miksavár csinos kis községek feküsznek. Ez utóbbi szép gót stylü templomáról nevezetes. D.-Vásárhelytől keletre fekszik Csáktornya, Muraköz legnagyobb s legjelentősebb városa. A rajta 131 átvonuló utazónak két nagy épülete vonja magára figyelmét: a Zrínyiek és Althanok hajdani várkastélyának várfalmaradványokkal s régi tiszti lakokkal körülvett 2 emeletü hatalmas épülettömbje s a 12 holdnyi terjedelmű, kert által övedzett állami tanítóképezde modern hajléka. Az első a város nyugoti, az utóbbi a keleti részén áll. Amaz a régi, fényes múltnak s háborús, zajos csaták idejének néma tanuja, tisztes emléke; ez a csendben működő szellemi művelődés csarnoka s a többi csáktornyai intézetekkel Muraköz biztató jövőjű jelenének egyik képviselője, a magyar nyelv és szellem leghatékonyabb hirdetője s terjesztője. Ezzel keresztül vonultunk Muraköz sík vidékén s megemlítettük főbb helyeit. E síkság hajdan tengerfenék volt, egy nyúlványa a magyar Alföldet elborító tengernek. Földje televényes, homokos, néhol agyagos, kavicscsal keverten. A Csáktornyától északra és északkeletre húzódó dombvidék, mely a vend Bühelek legvégsőbb keleti nyúlványa, tagoltságban nagyon szegény; csak itt-ott látunk egy-egy sekélyebb bevágást, azért inkább fensíknak volna nevezhető. Legmagasabb pontja Szt.-Rókusnál van. Határát minden oldalról kisebb-nagyobb falvak szegélyezik, mint: D.-Szt.-Mihály, Zala-Ujvár, Belicza, Őrség, Doma-sinecz stb. Zalaujvámak gróf Festetich Jenő renaissance stylü, park által környezett, gyönyörű kastélya kölcsönöz nevezetességet. A Dekanovecz melletti erdő egyike Muraköz legterjedelmesebb erdeinek. A dombvidék Mura mellett fekvő községei közöl még Novákovecz, Botornya, Bányavár, Mura szerdahely és M.-Siklós érdemelnek említést. Bányavár petróleum forrásáról, M.-Szerdahely két hídjáról (az egyik vasúti híd) nevezetes. Muraköz dombvidéke mindenütt művelés alatt áll s itt már nem a kukoricza, hanem a kalászosok képezik a főterményt. A nyárfákkal szegélyezett utak, fehérlő szép majorok már messziről elárulják, hogy e terület legnagyobb része uradalmi birtok. Gróf Festetich Jenőé, ki egyedüli nagybirtokosa Muraköznek s kinek birtokai körülbelül Y4-ét foglalják el Muraköznek. E szép birtok hajdan a Zrínyieké s később az Althánoké volt. II. Muraköz sík- és dombvidékének lakói magas termetűek. A Dráva mellékén nagyszámú közöttük a félkegyelmű, golyvás. Nagyobb részük barna színű. Fejalkatuk hosszúkás. A homlok magas, általában jól kifejlődött. A muraközi jól él; nyáron a reggelin, ebéden és vacsorán kívül még reggeli s délutáni ozsonnát is eszik. Családi élete patriarchalis. Míg az öregek élnek, a háztartás, gazdálkodás s szerzés közös. * 132 A muraközi ember, főleg az alsó vidéki nyílt, bátor fellépésű, beszédes. A úrnak, kivált lelkészének nagy tisztelője. Munkás, vagyonszerző. Perlekedni szeret, de különben nem gyűlölködő s nem haragtartó. A mulatságot nagyon kedveli s abban kedélyes tud lenni. Horvátországi testvéreit nem szenvedi. Muraközi voltára nagyon büszke. E büszkesége a stájeri, krajnai szlovéneket és a drávántúli horvátot is lenézeti. Magyarnak vallja magát s érzületében valóban az is; mutatják szokásai, viselete, költészete, dalai, zenéje, és táncza. Az „ádomás" minden faját ismeri; féifi viselete ujabban egészen a magyar népviseletet követi; nyelvében sok a magyar szó, főleg a ruhanemek-, ételek-, gazdasági tárgyak- s tulajdonságoknál. A muraközi nép nyelve az u. n. kajkavski nyelvterület ekavski nyelvjárásához tartozik, melyet a mai slokavski horvát irodalmi nyelv a gyakorlatban már nem ismer. Feltűnő különbséget köztük a tőszók és magánhangzók eltérései s kurtításai képezik. A muraközi egyes szóinál az a helyett e-t, az u helyett o-t mond. (danas, tuliko helyett, d^n^s, toliko stb. Gazdag népköltészetében, mely — fájdalom — eddig összegyűjtve nem lévén, csak a nép ajkán él, sok a magyar vonatkozású. A délszláv költészet sajátságos alakjai (mint a vilák), nála kiveszőben vannak. Sajnos, hogy történelmi mondakörével is ez történt, melyből csak egyes töredékek lelhetők már fel. Ujabb hazafias dalai 1848—49-ben és a hatvanas években termettek. E népdalok némelyike Kossuth Lajost Muraköz megváltójának („Kossuth Lajos sloboditelj, Medjimurski odkupitelj") nevezi s a haza határán túl, Törökországba is elkíséri, foglalkozik a magyar korona elveszésével, figyelmezteti horvát testvérét, hogy Ne isei, ne dobis To magjarsko koronu, Magjarska koruna V-Tursko je odpeljana. Za njim so jahali Tri magjarski husari. Bog íiivi Kossutha, Magjarskoga orsaga! Keresheted a magyar Koronát... hiába !.. Elvitték messzire Nagy Törökországba. Három huszár vitte Messzire, máshová. Éljen Kossuth Lajos! Éljen Magyarország! Tömérdek mesét, mondát, elbeszélést, szerelmi s katonadalt találunk a máraközinél. melyek közöl a szerelmi dalok némelyike igazán meglepő szép. Dallamuk egészen magyarnak mondható; alig található már köztük egy-két eredeti muraközi. Magyar a táncz is, mit a magyar ember sem tud nálánál kecsesebben, rőpo-gósabban járni. 133 III. Csáktornyától északnyugatra találjuk Szt.--Ilonát, hol hajdan szerzetesek laktak s hol a Zrínyiek sírboltját takaró nevezetes kápolna máig is épségben látható. E kápolna alatti sírboltban nyu-gosznak a Csáktornyán lakott Zrínyiek legtöbbje, itt helyeztetett el a szigetvári hős levágott feje is. Szt.-Ilonán — Dráva-Vásár-helylyel együtt — ma Muraköz legnagyobb lóvásárai tartatnak, hol a szomszéd Stájer, Karínthia, Krajna és Horvátországon kívül Olaszország, Cseh-, Galiczia és Ausztria tartományok nagyobb városaiból is akadnak vevők. Sz.-Ilona már egészen a „Muraközi hegység" (igy nevezik itt a Vend Buhelek ezen részét) tövében van. Innen folyton felfelé halad ütünk. Mintegy másfél órányi távolságra Vizi-Szt.-Györgyöt érjük. E mindössze egy templomból s négy házból álló kis telepről gyönyörű kilátás nyílik egész Muraközre s messze be Stájerba. A hegygerinczen tovább vezető utunkról is minden oldalra messze elláthatunk. Balra F.-Mihályfa tűnik fel ódon templomával. így messziről egy fehérlő pont a környező nagy erdőség s szőlőhegyek zöldjében. Jobbra a dombvidék felett a Murán tuli hegyek kéklenek. A Muraközi hegység sürün tagolt, számos hosszanti és keresztvölgygyei, itt-ott völgykatlannal. Változatos, kedves táju, minden feltűnőbb hegyalakzat nélkül. Legkiemelkedőbb pontja a Prekopa, mely 340 m. magas. A hegyoldalokon elegyes fáju erdőkoszorúk, gesztenyefa-csoportok, gyönyörű gyümölcsösök, szőlőtáblák, szántók s a völgyekben illatos rétek váltakoznak. A földeket itt is keskeny bakhátban szántják, a minek pedig csak a vizenyős Alsó-Muraközben lehet értelme. A házak e hegyvidéken szétszórtan feküsznek. 3—4 ház a legtöbb, mely összeverődik, a többiek magánosan állnak a gazda birtokának a szélén. A ház mellett egy mesterséges tóka, mely az esőviz felfogása czéljából van ásva. Ebből a vizből főznek s itatják a marhákat. Mert a hegyvidéken igen kevés helyen áshatnak kutat. A hegyvidéki paraszt-lakóház alacsony. Anyaga fa vagy sározott vesszőfonadék. Kis szoba, konyha s kamrából áll. A melléképületek rendesen külön vannak épülve. A hegyvidék szétszórt házai hegykerületekre vannak osztva. A hegyvidék belső területén csak 5 község van. Ezek közöl már múltjánál fogva is a legnevezetesebb Stridó, egy szük, hosszanti völgyben. Stridó, a tőle nem messze eső Szt-Márton-nal együtt, már a rómaiak idejében létezett. Ez utóbbi mellett vonult Sabaria felé a muraközi hegységet végig szelő s nyomaiban máig is látható római út. Stridó nagy Konstantin idejében püspökség volt. 134 Szent Jeromos hires egyháztanító is itt született 346 körül. Sok ideig pálosok lakták. Kolostoruk és templomuk ma is épségben vannak. A Stridó fölötti minden oldalról völgy által övedzett Romvár hegyen hajdan várfészek állt. Tulajdonosai rendesen azok voltak, kik Csáktornyát birták. A Stridó fölött északon vonuló hegygerinczen átmenve, Rácz-Kanizsát, s a vele összeépült Ligetfalvát érjük. Az előbbi hajdan főharminczad hivatallal birt, melynek egy ideig a stájerországi Regede is alája tartozott. Ráczkanizsa a muraközi hegység északi, hirtelen aláhanyatló határlánczának lábánál fekszik. E hegyláncz keletnek halad egész Véghegy hegykönyökig, a meddig a füzesek között kigyózó Mura folyó kiséri. A Mura jóval szelídebb folyású a Drávánál; nem képez annyi szigetet s medrét is kevés helyen változtatja. A jobb partja fölött húzódó terraszon több kisebb-nagyobb község s egy váromladék van : Lapsina (Tündérlak), mely inkább figyelő, mint védelmi czélból épülhetett valaha. Muraköz muramenti s Stájerországhoz közelebb eső vidékének lakosai néprajzilag elütnek a sík- és dombvidéki lakosoktól. Ezek egy része már szlovén. Jellemük, szokásaik, nyelvük s ruházatuk is eltérő Muraköz többi lakosaiétól. A hegyvidékiek magas termetűek. Arczszinük általán szőke, fejük hosszúkás. Rendesen sovány alakok, mert rosszul élnek. A magányban élés óvatos és tartózkodó magatartásuvá tette őket. Különben jámbor nép. Szorgalmas, munkás, a korcsmát ritkán látogatja. A hegyvidéki nép általán szegény. Abból a sok szép szőlő-, erdő-, rét- és szántóföldből, mely az általa lakott vidéken van, aránylag kevés az övé. Az erdőség gróf Festetich Jenőé, a szőlők jelentékeny része a vidékbeli s stájerországi uraké, vagyonosabb polgároké s a síkvidéki parasztságé. Közlegelői nincsenek, marhatenyésztése gyenge, lótenyésztő csak elvétve akad köztük. A hogy a körülmények engedik, apróbb mellékfoglalkozások által iparkodnak helyzetükön segíteni. A férfiak egy része mesterséget tanul s télen azzal keresi kenyerét, más része, főleg a stridóvidékiek, faragászattal foglalkozik, kereszteket, fapipákat csinál; a legszegényebbek pedig nyirfaseprüket, gereblyéket, szakasztókat készítenek s azokat az alsó vidéken adják el kukoricza és liszt fejében. A seprüárulók jellemző alakjai Fölső-Muraköznek. A férfi hátán, a nő fején viszi az egybekötött 3 kros nyirfaseprüket. A hegyvidéki nők jó varrók. Viseletük stájeros. Hosszú karton szoknyájukat s ujjasuk alsó szélét fodorral díszítik. A hegyvidékiek éneke s zenéje is stájeros; tánczuk a polka. A csárdást csak kevés helyen járják. Nyelvük szintén a stájeri szójáráshoz áll legközelebb, azzal a szembetűnő különbséggel, hogy az ö és ü helyett o-t és u-t vesznek. A sík- és dombvidékhez közelebb lakók nyelve az alsómuraközi nyelvjáráshoz simul. Muraköz lakosainak száma 78,000. 135 I. Muraköz területe, mint láttuk, három egymástól elütő jellegű felületet tár elénk ; három — nyugotról keletre emelkedő — lépcsőfokot : a lapályos, dombos és hegyes vidéket. Természetes határát — Stájerország felől — a délnek húzódó határőri keresztvölgy képezi, a többi oldalról pedig a Muraköz keleti csúcsában egyesülő Dráva és Mura folyók ölelik körül. Tehát egy fekvő ékalakú félsziget, mely Magyarország délnyugoti részének legvégső sarkát képezi. Ezen ék az édes anyai testnek gondot igen, de fájdalmat sohasem okozott. Földrajzi egysége, Horvátországgal való határos volta s azon körülmény, hogy e 783 □ km. területnek mindig oly előkelő birtoklói voltak, kik az ország közügyeiben is szerepet vittek: törtönelme bizonyos fokig — akárcsak egy kis tartományé — önálló fejleményü volt. Muraköz már a honfoglalás idején válhatott Magyarország közvetlen részévé. Hogy szt. István idejében magyar terület volt, azt a Wez-mech föld ügyében hozott itélet tanúsítja. Egyházilag mindig a zágrábi püspökséghez tartozott. Birtoklóinak névsorát II. Endre idejétől tudjuk. Ő Búzád horvátországi bánnak ajándékozta Muraközt. Későbbi birtoklói a Gissingi grófok, a stájerországi olygar-chák, Róbert Károly, illetve a kincstár, Douch, zólyomi főispán, Laczkfy István, a Szécséuyi testvérek, majd ismét a kincstár, a Cilleyek, Hampó-család, Keglevicli Péter, ki után a Zrínyiek következtek, kik közöl az első birtokos Miklós, a szigetvári hős volt. Utána következtek: a két György, Miklós, a költő, Péter, kit a Wesselényi-féle összeesküvés miatt Bécsújhelyen lefejeztek. Muraköz utolsó birtoklója a Zrínyiek közöl a Szalánkeménnél 1691-ben elesett Ádám, a költő Zrínyi fia volt. Zrínyi Adám halála után a gráczi kamara vette át Muraközt s két izben is bérbe adta, mig III. Károly 1720-ban Althán Mihálynak ajándékozta. Az Althanok-tól Festetich György, a Georgikon hires alapitója vette meg 1799-ben s azóta a Festetich grófok bírják Muraköz jó részét. Muraköznek a horvátok részéről annyit vitatott közjogi hova-tartózandósága kérdésében megjegyezhetjük, hogy az 1848—1861. évi időköz kivételével sohasem tartozott Horvátországhoz. Ekkor is az abszolutizmus kapcsolta oda, a mit Magyarország jogilag sohasem ismert volna el. A pacta-conventa, földrajzi feljegyzések, törvények s adózási ügyek alapján kimutatható, hogy Muraköz 1848-ig mindig közvetlen része volt Magyarországnak. 136 Jelenlegi politikai helyzete a tényleges viszonyok által van egyszersmindenkorra tisztázva, a minek megbolygatására csak a délszláv birodalmi eszme utópiájával telitett Stárcsevics- és Stross-mayerpárt politikai falánksága törekszik. Muraköz elkapcsolása programmjukban van. Az alap, melyen követelik, egyedül néprajzi, nemzetiségi, a mik a politikai határok megvonásánál komolyan számba nem vehetők. S ne feledjék azt sem, hogy e nép magyar érzésű, kiválóan hazafias szellemű s ebben az érzésben és szellemben ugy hiszszük, nem csak megmaradni, de megerősödni is fog s továbbra is mintaképül fog szolgálni arra nézve, hogy kell idegen nyelvvel, de magyar szivvel, az édes hazát szeretni. FEJÉR GYÖRGY. 170(5—1851. Fejér György, a Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (Budae, 1829—1844) nagynevű szerzője 1766. ápr. 23-án született Keszthelyen, hol atyja Fejér Mihály a Festetics grófok urodalmi ácsmestere volt. Fejér György életét, zsenge gyermekkorától kezdve haláláig, lankadatlan, soha nem szűnő munkásság jellemzi; s ez teszi érthetővé azt, hogy sokoldalú elfoglaltsága mellett is, kötelességeinek szigorú pontossággal való teljesítését soha szem elől nem tévesztve, páratlanúl álló irodalmi tevékenységet fejthetett ki, s az irodalom sok ágában becses műveket teremthetett. Irt költeményeket, erkölcsi olvasmányokat, színműveket, theologiai, történelmi, bölcsészeti, gazdasági, hadügyi, politikai, statisztikai, a faművelésre, dohánytermelésre, gyáriparra vonatkozó műveket; egyházi beszédeket, imádságos könyveket stb. Szinnyey József a Magyar írók Névtárában fordított színművein és egyes folyóiratokban megjelent dolgozatain kívül 127 önálló művet említ fel, melyek közül a fönt említett Codex diplomaticus a 13 indcxxel együtt 43 kötetből 138 áll. Azonkívül költeményeket, becses értekezéseket irt az Orpheusban, a Mindenes Gyűjteményben, a Hazai és Külföldi Tudósításokban, a Literatúrai Lapokban, a Hírnökben, az Egyházi Tudósításokban, a Religio és Nevelésben. Fejér György korán kezdett tanulni. 1775-ben már a gymnasiumot látogatta; atyja halála után, mely 1776-ban következett be, már 1779-ben Pesten találjuk őt, a hol a bölcseletet tanulta, s különösen hajlamot nyert a történelem tanulására. A mult század nyolczvanas éveiben papnövendék volt Pozsonyban, s már mint ilyen lépett fel különféle verses és prózai dolgozatokkal Péczeli Mindenes Gyűjteményében. Itt törekedett első arra, hogy az eddig latin nyelven előadott színdarabok magyarul játszassanak; ennek József császár halála vetett véget; később az itteni seminárium el is töröltetett. — Pappá szenteltetvén, k''ovácsi-i plébános lett; egyházi beszédei részint kötetekben, részint egyes darabokban jelentek meg. Behatóan foglalkozott a bölcsészettel is, s e téren első munkáit nagy előszeretettel olvasta a közönség. Későbbi bölcsészeti munkáival már nem hatott. 1808-ban pesti theologiai tanár lett, itt kezdeményezte a Tudományos Gyűjteményt, melyet 1817—18-ban maga szerkesztett; ekkor kerületi tanulmányi főigazgatónak neveztetett ki Győrre. Itt hat évet töltött. 1824-ben került vissza ismét Pestre, mint az egyetemi könyvtár igazgatója. Elete e korában különösen a hazai történet foglalkoztatta, melynek gyümölcse az 1829-ben megindított Codex diplomaticus, melyet, mint Toldy Ferencz mondja, „a folyton hidegedő részvét daczára" Albert királyig befejezett. Bármily hiányos is legyen e munka, kétségtelen, hogy a hazai történetírásnak sok becses adattal szolgált és sok tekintetben lendületet adott neki. Fejér György nemcsak tudós, szorgalmas munkás volt, hanem áldozatkész ember is. Ezt bizonyítják az általa tett, nemes lélekre mutató alapitványai. Így Kovácsiból távoztával közel 5000 frtot áldozott részint a templom javára, részint jótékony czélokra. Végrendeletében pedig a keszthelyi árvák számára 46000 frtot és az ottani iskolának stipendiumra 4000 frtot, a győrinek 2000 forintot hagyományozott; ezenkívül más nemes czélokra is hagyott. Toldy Ferencz ily nemes, tevékeny élet vonásait rajzolva, nem túlzott, mikor mondá, hogy: „összes tudományosságunkra e végső hatvan év alatt ő oly sokszerüen, oly behatóan s összevéve oly szerencsésen működött, hogy nemcsak örök tiszteletét érdemiette ki a hazának, hanem háláját is. Ő keveset vett tőlünk, s adta ezért mindenét — egész életét." H. M. A ZALAMEGYEI VENDEK. Irta: Gönczi Ferencz. Megyénk vendajku lakói a Mura folyó, továbbá a Stájerország és Vasmegye határai által képezett sarokban laknak. A közelbeli magasabb hegyekről az egész, mintegy 130 □ l{m- terület belátható 25 községével együtt. E kis területen mintegy 22 ezer lélek lalik, tehát 1 [~] km.-re 169 lakos esik, 69-el több, mint a szintén sűrűn lakott Muraközben; a megyei átlagot pedig 89-el múlja felül □ kmeterenkint. A terület, melyen a zalai vendek laknak, egészen sik. Ha a kedves fekvésű A.-Lendva városkától nyugotnak vezető országúton tartunk a Vendség-nek, a három első község — Lendvalakos, Gyertyános és Kapcza — melyet érünk, még magyarajku lakossal bir. Az első vend község Hottiza. Tovább, az országútnak északnyugotra hajlásánál jobbra N -Palinát, balra az egymással csaknem összeépült hármas Bisztriczát (A.-, Közép-, és Felső-B.) látjuk elterülni. A nagy területen épült N.-Palini lakói a legélelmesebbek, Bisztricze népe pedig a legbüszkébb az egész Vendségben. Ott a szegénység, itt a jó mód fejlesztette ki e jellemző vonásokat. Bisztricze határa igen termékeny, még Muraközben sem terem oly szép kukoricza, mint itt. Muraközi fajtájú lovaival csak az adriáncziakéi versenyezhetnek. A Nagy-Palina körül fekvő terület nagyon mocsaras, egy része süppedékes tőzeg. Egyes helyein csak nagy szárazság idején lehet járni. Kora tavasz-szal s őszszel, midőn nagyobb esőzések vannak, még az utak is járhatlanok. Erdősége csak a Zichy Ágost-féle bellatinczi uradalomnak van az egész Vendségben. Ezen erdőség főleg berekfákból áll, melyek itt a legjobban díszlenek. Más fát, a fűz- és nyárfán kívül alig láthatni. (Gyümölcsfa is igen kevés van). Ezek szegélyezik a réteket, szántóföldeket s a mocsarak mentét, itt-ott kis ligetté csoportosulva. Hottiza után Cserencsóczba érünk. Elsőül gyönyörű temploma, emeletes lelkészi laka s iskolája tűnik szemünkbe. Körülötte több kisebb-nagyobb falu terül el. Északra fekszik tőle Gumilicza a falu végére tett kunyhószerü iskolájával. Adriánczot elhagyva, szép nyárfasor között haladunk Bellatinczra, a vidék legnagyobb s legcsinosabb helyére. Zichy Ágost gróf szép kastélya s urodalmi lakai képezik a község legszebb épületeit. Bellatincz környékén, mely már kissé emelkedettebb, kitűnő búza terem. Közel Bellatinczhoz a Mura mellett Deklezsin, Izsakócz, Melincz, más oldalról —- északra — pedig Ganicsa és Lippahócz terülnek el. Ganicsa lakosai az ottani két tanerővel biró áll. el. iskola utján igen szépen magyarosodnak. A „gancsinszki muzsikási" kitűnő zenészek. A Vendség északi határához közel vannak: Bagonya, mely már hegy tövében van épülve és Turniscsa. Ez utóbbit a XlV-ik században épült román stylü temploma teszi nevezetessé, melyben szent László életének nevezetesebb mozzanatai vannak a falfestményekben megörökitve. Emeletes szép iskolája — a bellatinczi s ganicsaival együtt — a vidék legszebbjei közé tartozik. 140 A vendek egy nemzetiségűek a stájeri szlovénekkel. Elődeik az avarok kíséretében telepedtek le s az ő fennhatóságuk alatt éltek. Midőn az avarok hatalmát nagy Károly megtörte, a frankok uralma alatt szlovén fejedelemség alakult, melynek főhelye Blatno (Urbs palodorum), a mostani Szalavár helyén feküdt. E szlovén tartomány utolsó fejedelmét, Bratiszlávot a magyarok 896 táján legyőzvén, a pannóniai szlovén fejedelemség is összeomlott s a szlovén nép nyugot felé húzódott. E nép maradványai a magyarországi s ennélfogva a zalai vendek is. Érdekes népfaj. A Zalában élők csak egy részét képezik az összes vendeknek, a nagyobb rész Vasmegye déli csücskében lakik. A Somogymegyébe kivándorolt s ott pár községet alkotó vendek egészen elmagyarosodtak. Megyénk vendjeit a magyarok bömhéczeknek, tótoknak, a muraköziek bochnéczeknek nevezik. Önmaguk nincsenek tisztában sem nemzetiségükkel sem elnevezésükkel. Horvátoknak állítják magukat. A vend nép termete szálas, de általán vézna, gyenge boltozatu mellel, pettyedt izomzattal. Fejük hosszúkás, bőr- és arczsziniik főleg szőke, sárgás; de barnák is találhatók. Orruk hosszúkás és keskeny, de ennek ellentéte, a feltűnően pisze orr is gyakori, kivált a fehérnépnél. Szakáit, bajuszt csak a fiatalabb nemzedék hord. Hajukat kopaszra nyírják, mely divat a menyecskékre is kiterjed. A vend nők általában tetszetős külsejűek, némelyek nagyon szépek. E szépség azonban nem tartós. A vendek táplálkozása igen szegényes, gyenge. Kenyerük közé kukoríczatusát kevernek. Az asszonyok a rendes sütés- és főzésben járatlanok. E körülmények, továbbá a vidék mocsaras volta s a tisztaságra való kevés adás okozza, hogy a nép testi szervezete gyenge. A vend természetére nézre csendes, félénk. Jellemében a férfias becsérzet hiányzik. Alkalmazkodó, ravasz. Kérni, kunyerálni nem restell. Igen beszédes s könnyen köt barátságot, de hű barát nem bír lenni. Tetteinek mozgatója az érdek, melyet meztelenül tár fel. Családi élete patriarchalis. Együtt, egy családban él a meddig csak lehet. Rendkívül munkás és takarékos. Elmegy a szomszédos megyékbe aratni, csépelni ; rétet, földet vesz fel részbe, vagy bérbe. A Mura mellett halászik, továbbá tojással kereskedik, vásároz, csereberél. Otthon a földmivelés mellett mesterséget űz. Náluk a közönséges iparágak közöl majdnem mindegyik van képviselve. A vig életet nagyon kedveli. Érzületében a hazafiasság hiányzik, de nemzetiségi öntudata sincs. A világ folyására nem kíváncsi, nem politizál, mint a muraközi: ő előtte csak a megélhetés, a vagyonszerzés lebeg. Vallásosságát külsőségekre alapítja. Szokásai közt sok a babonás természetű. Lakodalmi szokásai vallásos színezetűek. Társas összejövetelei, játékai nincsenek, a fonót, disznótort nem ismeri. A férfiak viseletében a jellegzetest a lenvászonból készült rojt nélküli gatya, elől az iparosokéhoz hasonló, a mell felső részéig érő, kék festésű vászonkötény, továbbá télen a hosszú kabát képezi. A fiatalság eddigi magyaros viselete néhol, mint pl. Bellatinczon és Ganicsán egészen az urasba csap át. A vend czífrálkodó, a régi viseletet igen könnyen eldobja s ujat követ. A nők viselete is igen uras kezd lenni. A nők népies ruhaneménél a hátul megkötött fejkendő s az öves szoknya az, a mi még a sajátságos vend viseletből fenmaradt. A vend községek házai szétszórtan, össze-vissza vannak épülve. Mindegyik házat egy kis berek- és fűzfákból álló liget környez. Ha a félreesőbb községekben járunk, azt hiszszük, hogy egy berkes erdőben vagyunk. Hát tavaszszal, midőn a mocsarakban s a házak előtti vízzel telt árkokban, béka- 41 lencsével fedett tócsákban a békák milliói megszólalnak! ! A Vendség eg}'' része igazi békaország. A házak derékszögüek. A régies alakúak anyaga kivétel nélkül fa. A lakás a vagyonosabbaknál 2—3 szobából is áll. A szobák alacsonyak. Bútorzatuk csak a legszükségesebbekből áll. A házakat kívülről nagyon tisztán tartják, máskülönben a vendeknél a czifra ruha s a lakás külső tisztasága csak takarói a belső tisztátalanságnak. A vend nyelve a stájeri szlovén nyelvvel azonos. E szójárásnak főjelleg-zetessége az ő és ti használatában s a szók magánhangzóinak feltűnő diph-tongizálásában rejlik. Az ö és ti - melyek a szláv nyelvjárásnak bizonyos francziás izt* adnak - - más szláv nyelvterületeknél egészen hiányzik. A vend nyelv szószegény. Sok benn a magyar és német szó. A vend ember nagyon szaporán beszél. Költészete szegény. Elbeszélései, meséi, sőt balladái is elég nagy számban vannak, de népdalai nagyon szegények, a mi a vend nép lelkének sivárságát bizonyítja. Az anyagi irányú gondolkodás kiölte belőlük a szerelem nemes érzetét, a költészetet s az eszményi iránti lelkesedést. Miután a világi dalokban szegények, nyilvános helyeken, korcsmákban is egyházi énekeket dúdolnak. Ha szövegüket nem tudják, „rajlallával" éneklik. A zenét és tánezot a vend nagyon kedveli. Kiváló zeneképességgel bir. Hegedűn, trombitán egyaránt játszanak és pedig egyes bandák kottából is. Táncza a polka, a mit a fiatalság nagyon ügyesen jár. A magyar dal és magyar táncz eddig nem birt köztük tért hóditani. A Vendségben a vizenyősebb helyeket rétekül hagyják, a szárazabb területek pedig szántókul vétetnek. A főtermény a népnél a kukoricza, hajdina s köles. A földet szorgalmasan, gondosan művelik, jól trágyázzák. A szarvasmarhatenyésztés nagy hátrányára van a közös legelők hiánya. Ökröket nem tartanak. Kevert fajú tehenei jó minőségűek. Lovai szépek. Sertést keveset, ludat, pulykát néhol egyáltalán nem, tyúkot, réczét azonban igen sokat tartanak. Itt-ott méheseket is látunk. A vend nép általában véve szegény. A földek a nép nagy megszaporodása következtében igen kis darabokra osztódtak. A bellatinczi uradalom birja a Vendségnek körülbelül ''/., részét.'' Tehát nagyon kicsi terület az, melyen e 22'' ezer lélek gazdálkodik. Mind ennek daczára a vendet nem kell féltenünk. Az ő önmegtagadásig menő takarékossága, fáradhatlan szorgalma mindenkor biztosítani fogja fentartását s vend élelmességével nem csak itt, mocsaras vidéken, de szokás-mondás szerint a „jég hátán is megél." A NAGYKANIZSAI IZR. HITKÖZSÉG MÚLTJÁBÓL. Irta: Dr. Neumann Ede. A nagykanizsai izrael. gyülekezet nem dicsekedhetik év-százakra visszatekintő történettel. Akárhány zsidó hitközsége van a hazának, melynek évkönyvei az övénél sokkal régibb, eseményekben és válságokban gazdagabb múltról szólanak. A török uralom előtti időkre semmiféle történeti nyom nem vezet vissza, a múlt század első fele is lezajlott a nélkül, hogy számottevő emléket hagyott volna hátra. A történet múzsája itt nem igen őrködött a múltnak maradványai felett. De azért minden kétséget kizáró módon állithatjuk, hogy nem sokkal a török járom alól való felszabadulás után a zsidó gyülekezet is — talán némi függésben a rohonczi hitközségtől - megalakult és egy 1744-ből származó városi díjszabályzatból világosan kitűnik, hogy ezen időben a város zsidó lakosai is kereskedelemmel foglalkoztak. Azon körülmény, hogy a város tőlük magasabb díjakat szedett, mint a más-vallású lakosoktól, nem gátolta őket üzletük folytatásában. A gyülekezet gyarapodott és a nyolezvanas évek elején temetője már annyira megtelt, hogy Batthyány Lajos gróftól uj sírkert számára telket kér. Folyamodványában egyszersmind megkeresi a grófot, hogy engedje meg, hogy a kijelölendő telket fallal vehessék körül. Szomorú okok kényszerítették a hitközséget ezen kérelemre. Gonosz emberek felgyújtották a régi temető kerítését és nem ritkán esett meg, hogy az eltemetett hullákat kiásták és nyitva hagyták a Neumann Ede dr. nagykanizsai főrabbi. 143 sírokat. A gróf 1784. junius 4-én Körmenden kelt kegyes végzésében teljesité a gyülekezet kérelmét, 100 □ ölnyi területet engedélyezett a hitközségnek, mely census czímén évi 2 frtot fizetett a kanizsai uradalmi pénztárba. A legrégibb sirkő, mely az azóta több izben bővített temetőben még most is meg van, 1787-ből való és Jákob, Mardekhai Jehuda fiának nyugvóhelyét jelzi. Ugy látszik, hogy a hitközség belső békéjét mindenféle viszályok dúlták fel, a melyek annál károsabbak voltak, minthogy általuk a gyülekezet fejlődése is fennakadást szenvedett és lassanként megszilárduló tekintélye megingott. Ezen egyenetlenkedésck Batthyány Lajos grófnak figyelmét nem kerülték el és 1786 október 20-án Körmenden kelt rendeletében szigorúan meghagyá a hitközségnek, hogy tagjai a zsidóbírónak és esküdtjeinek feltétlenül engedelmeskedjenek, peres ügyeikben Ítéletének alávessék magukat vagy pedig az urodalmi fiskálishoz forduljanak, a kinél mindenki megtalálja majdan méltányos „satisfactioját." Egyebekben pedig ne viszálykodjanak és igyekezzenek békés életet folytatni. A lelkészi hivatalt ezen időben Jehúda Chájim Tomi viselte, ki teljes négy évtizeden át (1764 -1804) működött és ezen idő szokása szerint nem csak lelkipásztora volt a gyülekezetnek, hanem a zsidó tudomány terjesztője is, a theologia alapkönyveivel ismertetvén meg a hittudomány iránt érdeklődő ifjakat. A tanitás tette mindig a zsidó papok működésének egyik alkotó részét és szívesen foglalkoztak theologiai tanulmányokkal olyanok is, a kiknek soha sem volt szándékukban papi hivatalt vállalni és hittudományi ismereteiket a gyakorlatban is értékesíteni. Fontos mozzanatot képez a hitközség történetében a templom épitése. A gyülekezet századunk kezdetéig az urodalomtól bérelt szerény hajlékban végezte áhítatát, egyes jó módú családokban ezenkívül kisebb oratoriumok voltak, a melyek a híveknek imahelyül szolgáltak. De a hitközség gyarapodása és a műveltségi viszonyok fokozódó javulása egy oly imaház létesítésének óhaját ébresztette, mely a vallás méltóságának és a hívek igényeinek minden tekintetben megfelel. 1807 augusztus 5-én fogtak hozzá a még most is fennálló templom építéséhez, mely 14 nehéz és áldozatokban gazdag esztendőnek munkája után befejeztetett és 1821. évi szeptember hó 14-én felavattatott. A hatalmas épület, melynek az egész országban alig akadt párja, egyaránt dicsérte a hívek áldozatkészségét — számuk 1821-ben csak 375 volt — mint Batthyány Lajos gróf nemeslelküségét, a ki maga tette le a templom alapkövét és a nagy mű sikeres befejezését hathatósan előmozdította. Ezzel azonban a hitközség nem érte be, hanem egyszersmind gondoskodott arról is, hogy az Isten imádására nagy áldozatok-árán emelt díszes hajlékban az istenitisztelet a művelt izlés igé- 144 nyeit kielégítse és nem zárult le századunk harmadik évtizede, midőn a nagykanizsai zsidó hitközség templomában megzendültek azon uj dallamok, melyek az 1826-ban felavatott bécsi templomból kiindulva, későbben bejárták az egész művelt világ zsinagógáit és az istenitiszteletnek egészen uj alakot kölcsönöztek. A hazában a nagykanizsai gyülekezet volt az első, mely az istenitisztelet külső átalakításának szükséges voltát átlátta s folyton szemmel kisérve a mult szent hagyományaihoz híven ragaszkodó, de a megváltozott viszonyok követelményei elől el nem zárkózó, óvatos és mérsékelt, de czéltudatos és következetes haladásnak üdvös eredményeit, intézményeiben ezentúl a legműveltebb hitközségek példája után járt, a hazában pedig előharczosa és zászlóvivője volt a vallásos reformnak. Ebben van á hitközség jelentősége, ennek köszönheti azon előkelő helyet, melyet a hazai zsidó gyülekezetek sorában elfoglal. Kibontotta a haladás zászlaját és ahhoz hiven ragaszkodott is. Ennek lpgjobb tanúsága azon figyelemre méltó körülmény, hogy az uj templom építését és az isteni tisztelet átalakítását gyorsan követte az uj iskola építése. 1821-ben befejezte templomát, 1831-ben a közművelődésnek emelt oltárt és mindkettőre egyaránt terjedt ki gondos figyelme. A három osztályú iskolában eleinte három rendes tanító működött, a kik természetesen német nyelven végezték az oktatást és a rendelkezésre álló idő java részét a hittannak szentelték. De némi büszkeséggel emeljük ki, hogy a hitközség az uj iskolában a magyar nyelv tanításáról is kellően gondoskodott és c czélból a rendes tanítókon kívül, a kik idegen származásuknál fogva magyarul nem tudtak, még egy tanerőt alkalmazott. A magyaro-sitási törekvések tehát már a harminczas évek elejére terjednek vissza. A tanítók a hitközség kebléből kiküldött igazgatók utasításai szerint végezték a tanítást, az iskola pénzügyei és administrativ dolgai a gondnokokra voltak bizva. Meg volt tehát a hitközség két legfontosabb institucziója. Az alapok le voltak rakva, a jövő feladatát képezte azokon tovább építeni és a meglevő kereten belől létesíteni azon intézményeket, a melyek a hitközség vallási és kulturális felvirágzását eredményezték. A gyülekezet felvirulásában és intézményeinek gyarapodásában kiváló része volt Löw Lipótnak, ki noha csak néhány évig működött a hitközségben, mégis mély nyomokat hagyott annak történetében. Szántó Mayer rabbinak 1831. október 4-én bekövetkezett halála után ugyanis a hitközség Lőrvy Samu Izsákot hivta meg a lelkészi állásra, különösen szívére kötvén, hogy az iskolára kiter-jeszsze figyelmét és a tiszteletbeli igazgatókkal egyetemben őrködjék a tanítás sikeres végzése és az iskola érdekeinek kellő gondo- 145 zása felett. Lőwy méltó volt a hitközség bizalmára és nagy odaadással és lelkesedéssel élt hivatásának. Ennek fényes tanúsága azon 1843. julius 14-én Kehidán kelt levél, melyben Deák Ferencz következőképen szól róla: „Lőwy Sámuel urat, ki több évekig a nagykanizsai Izraelita közönségnél Rabbinus volt, hosszabb idő óta személyesen ismerem s őtet valóban szelid, jámbor, erkölcsös, művelt és tudományos embernek tartom, — még kanizsai hivata-loskodása idejében megvizsgáltam egykor hivatalosan a kanizsai Izraelita iskolákat, melyeknek főigazgatójuk akkor említett Lőwy Sámuel úr volt s azokat mind a rendre és tisztaságra, mind a tanitás czélszerű módjára, mind a tanulók szorgalmára és előmenetelére nézve oly állapotban találtam, hogy azt későbben is több hasonló intézeteknél mint követésre méltó kitűnő példányt ajánlani nem kételkedtem. De mióta hivataláról lelépett Lőwy Sámuel úr, azóta is többször megfordúlt házamnál s volt alkalmam szelidsé-gét, olvasottságát s erkölcsös magaviseletét örömmel tapasztalni. Ha tehát Lőwy Sámuel úr ismét Rabbinusi hivatalt kiván valahol vállalni, én őtet, mint tudományosan művelt, erkölcsös embert, ki becsülésemet méltón birja, tellyes buzgósággal ajánlom." Lőwy néhány évi buzgó működés után megvált a hitközségtől, mely a fényes tehetségű, klasszikus műveltségű és a zsidó theologiában is kiváló Lőw Lipótot választotta lelkipásztorának. Lőw teremtő ereje ezen időben sehol sem érvényesülhetett volna jobban, mint a nagykanizsai gyülekezetben. A talaj itt elő volt készítve, a hitközségben meg volt a kiváló férfiú törekvései iránti érzék és így kölcsönösen megértve és támogatva egymást, csakhamar megteremtették azon intézményeket, a melyekre a hitközségnek szüksége volt, a melyek kulturális fejlődését hathatósan előmozdították. Lőw tettvágytól duzzadó lélekkel lépett hatáskörébe, "benne tudományos készültség hatalmas energiával párosult, akadályokat nem ismert, ellenmondást nem tűrt, bátran szállt szembe azokkal, a kik bármely okból meg akarták gátolni tervének kivitelében. Alig hogy elfoglalta hivatalát, már alkalma is nyilt erre. A hitközség 1840 május havában megnyitotta volt leányiskoláját. Ezen uj intézet számára most külön épületet kellett emelni és a hitközség több vezérférfia csak a pillanatnyi szükségletet tartva szem előtt, a fiúiskolát egyelőre régi helyén meg kívánta hagyni. Lőw csak nagy nehezen tudta megértetni a mértékadó körökkel, hogy ott, hol fontos közművelődési czélokról és feladatokról van szó, fukarkodás egyáltalában nincsen helyén, de mégis kivitte, hogy a hitközség mindkét intézet számára díszes és minden tekintetben beváló épületet emeltetett. Batthyány Fülöp herczeg ezen alkalommal is bebizonyította a hitközséghez való jóindulatát és ingyen engedte át az urodalmi telket. Hai.is és Hoi-t.man.n ; Zalamegyei évkönyv. ¡0 14fi A külső javulással pedig karöltve járt a belső fejlődés. Lőw rányomta szellemének bélyegét a fokról-fokra emelkedő intézetre és öröme telhetett fáradozásának sikerében. Az iskola újjászervezését nem sokára az iparos- és kézműves egyesület alapítása követte. A kiváló férfi nem állott meg fele uton, minden ujabb siker ujabb terveket érlelt meg benne, új eszméket támasztott lelkében. Vállalkozásaiban három szempont vezérelte: az általános emberi, a zsidó vallásos és a magyar nemzeti. Különösen az utóbbit tartjuk kiemelendőnek. Lőw Czernahorában (Morvaországban) született, de alig működött néhány évig a magyar hazában, már annyira birta nyelvünket, hogy választékosan irt és szónokolt magyarul. Hazafias gondolkodását pedig az iskolába is átplántálta és ezen iparkodásában a hitközség készségesen támogatta. Sajnos, hogy a vezérférfiak lelkesedése nem sokára lelohadt. Rossz szemmel nézték Lőw erélyes eljárását. Restelték, hogy a hitközség szellemi életének ő szabta meg irányát, féltékenykedni és akadékoskodni kezdtek, nem vitathatták el működésétől a sikert, de attól tartottak, hogy szellemi fölénye háttérbe fogja szorítani őket és minden módon bosszantották és keseritgették. Végre megunta a torzsalkodásokat és lemondott hivataláról. Hiába marasztalták, hiába biztatták anyagi helyzetének lényeges javitásával, hiába Ígérték, hogy hatáskörét ki fogják bővíteni, hogy a megye összes zsidó tanügyei az ő kezében fognak összpontosulni: lemondását nem vette vissza és e hitközség nagy erkölcsi és szellemi kárára Nagy-Kanizsáról távozott. Nem követjük további pályáján. Nevéhez a magyar zsidóság legdicsőbb és legszomorúbb emlékei fűződnek. A szabadságharcz a morva származású rabbit a magyar táborban találta, a hol lelkesítő szava lángba borította a haza szent ügyeért küzdő hősöket. Meglakolt, érte bőségesen ipával Schwab Lőw pesti főrabbival egyetemben. A Neugebáude börtönfalai sokat tudnának mesélni a két zsidó pap szenvedéseiről. Ezek a dicső emlékek. A szomorúak Lőw pápai lelkészi működésével állanak kapcsolatban. A pápai orthodoxia Lőwnek végtelen sok keserűséget okozott és ha nem is sikerült a sokat küzdött és szenvedett férfiú erejét megtörnie, azt minden esetre -hosszabb időre megbénította. Ezen csalódások és szomorú tapasztalatok közepette jól eshetett lelkének, hogy azon gyülekezet, mely kiváló tehetségének zsengéit élvezte, a hazára virradt nagy napokban megállotta helyét. A szabadságharcz alatt a hitközség fényes tanújelét adta a haza ügyéért való lelkesedésének és midőn a minisztérium adakozásra szólította fel a nemzetet, 1848. május 31-én elhatározá, hogy legszentebb templomi ékszereit (309 lat ezüst) ajánlja fel és felkéré dr. Horschetzky Mórt, hogy ezen ajándékot a hitközség nevében adja át a minisztériumnak. Megfosztá díszétől a vallás oltárát és 147 a haza oltárára tevé le. Dr. Horschetzky az ezüstöt visszahozta és a hitközség küldöttjei az ajándékok elfogadására kirendelt nagykanizsai bizottságnak adták át. De a. kanizsai zsidók nem érték be ezen áldozattal, hanem a nemzet ügyéhez való hűségüket bebizonyították akkor is, midőn a haza elleneivel állottak szemben. „A magyar minisztérium, írja egy szemtanú, az egész Ország földnépét felszólította ellenünk, váljon a hátunk megett levő megyék ezt teendik-e, kétséges; csupán a kanizsai zsidók tüntetik ki magukat különösebben, miről én azonnal a bánt értesítettem, ki a Drávánál állomásozó csapatokból egy zászlóalj Skakorákat odarendelt és a zsidókon iszonyú boszut állani megesküdött." A nagykanizsai hitközség a Lőwtől kijelölt uton tovább haladt. Hive maradt ezentúl is a vallásos haladásnak, melynek hivatott szószólója Lőw nagynevű utódja Fassel H. B. volt, ki három évtizeden át a gyülekezet vallásos ügyeinek élén állott. A reactio szomorú éveinek válságait szerencsésen kiheverte és ma magyar szellem lengi át kultuszát, iskoláit és egyéb intézményeit. Dicső hagyományait nem is fogja megtagadni és a múltba vetett pillantásunkat azon biztató remény kiséri, hogy a nagykanizsai izrael. hitközség azon kiváló helyet, melyet a testvérgyülekezetek között elfoglal, meg is tartandja, hogy a jövőben is hiven fogja szolgálni a felekezet és a haza szent érdekeit. 10* A MI TENG ERŰN K. Irta: Donászy Fcrcucz. Szép hazámnak isteni könnye, te gyönyörű Balaton ! Egy világokat teremtő Demiur-gus sirhatott téged a teremtés isteni ihletének első örömkönnyével, midőn hasonlíthatatlan fekvésű bérczeid a föld ősburkát szétfeszítették . . . mert tű-kör kellett hegyeidnek, hogy a természet e remekét kétszer lássa egyszerre mindenki . . . tükör, mely tájaid szépségét az éggel, a csillagokkal tükrözze vissza . . . Többféle alakodban láttalak, mint egy változatos tündéri panorámát. Láttalak sima, naptól aranyozott ércztűkörként ragyogni tájaid varázspanorámáját mutogatva. A naplakók aranytájékait mutogattad ekkor a föld fiainak. Majd meg kék voltál, mint az ég, mint Amphitrité azúrszin haja, majd zöld, mint legszebb smaragdja az inkák koronájának ... és mosolyogtál parti bokraid koszorújától övezve, mint esküvője hajnalán a menyasszony .... gyönyörűen, bűbájosán . . Láttam holdas vizedet millió aranyfodorral ringani, a lecsalt csillagok miriádját rezgetve tükrödön ... A hold ezüsthattyuként szántott égi vándor-űtján s aranyos sugár palástját hegyeid regéktől borongó sziklavállaira terítette. Tihanynak tiszta harangszava pedig méla csendüléssel szállongott hul-lumtükröd felett .... Egy éjszaka Zizim jelenéseinek könyveiből: Zoraida (a hajnalcsillag) tündéréjszakája . . . Láttalak végre fékevesztett haragodnak félelmes nagyszerűségében ! Tajtékkoronával hömpölygő hullámaid visszacsapkodtak a zivataros ég villámot szülő felhőtáborára s fenékig ásító örvényeid sisteregve nyelték el a beléjük csapkodó villámsugarakat ... A szélvész bőgött, te hegyeketrázón menydörögtél túl égzengésen, viharorditáson s minden villámcsapásra egekig tornyosult hullámhegyekkel feleltél ... és végre is te maradtál győztes, te gyűrted le az orkánt! A zivatar megfutott tájaidról, de felzúdult haragodban még soká háborogtál, hullámaid tompa morajával felelve a távozó zivatar visszafenyegető dörrenéseire ... és csak mikor kéken mosolygott az ég, Donászv Ferencz. í 49 megcsillant az aranyos napsugár . . . csitultál el s lettél ismét az ég és hegyeid nevető tükrévé. Még sok, sokfele alakodban láttalak, mert mindig más, mindig szebb vagy, de nem tudnám megmondani, melyikben vagy legszebb, felségesebb — csak azt az egyet tudom, hogy te és tájékod a legeslegszebb az egész világon . . A Görög szigettenger partjait, a Rajnavidék várromos panorámáját, a Tempe völgyet, Nápolyi öblöt és Svájcz bérczvidékét mind mind láttam — sőt láttam a véghetetlen tengert eget láthatárt egybeolvasztó messzeségében — ah, de mégis csak azt mondom, mit a mesebeli hiu királyasszony tükre mondott minden kérdésére; „Szép vagy, szép vagy királyné! de, Hófehérke százszor szebb !" Szép vagy, szép Nápolyi öböl, Rajna tája, de a mi Balatonunk százszor szebb, mert csak egy Magyarország és egy Balaton van a világon! . . . . . . Egymagamban állok a badacsonyi kikötő hidon, mely hosszan benyúlik a Balaton vizébe. Csendes, harmathintő, csillaghullató éjszaka fénylik fejem felett, millió csillagszemével mind rám tekintve. Alszik mindenki, csak én állok egyedül a hosszú hid közepén s a habok lágy csobogása beszél hozzám az éjszakában. Néha-néha egyes elmosódó kutyavakkantás szállong hozzám — azután csend . . hallom a nedves falevelek ereszkedését, a fűszálak rerzgését a visz-hangos éjszakában . . . Néha-néha halk, meleg szellő fuvall arczomba, mintha az éj lélekzene, azután egy-egy ismeretlen hang szólal meg, hol a csillagos magasból, hol a fák titokteljes homályából, és utána nagyokat hallgat az éjszaka . . . Találgatom minek, kinek a hangjai ezek? Madáré, állaté nem, azokat mind ismerem ; akkor tán magának a rejtelmes éjszakának alvó hangjai ? Hiszen halk zsongás-bongás csalja füleimet, a fekete setétségben még setétebb árnyékokat látok gomolyogni. Hangokat hallok, de nem értem, árnyakat látok, de nem bimm kivenni . . csak az őrlő szú sir, perczeg mellettem a száraz karfában, tiktakozó, apró pattanással. Még nagyon is durvák anyagiasak idegeim, hogy megértsem a lég atomlakóinak hangját, durvák szemeim a lég alakjainak meglátásához ... A hetedik érzék, a mi már van, létezik — tán majd csak a huszadik, huszonegyedik század lakóinak lesz sajátja, mi még nem fejlődtünk elég finomakká hozzá. Erről a nagy problémáról gondolkozom — a körülöttem lévő varázsos környezet erre hangolja idegeimet. Hány nagy elméje próbálja e századnak megfejteni ezt, s gondolkozik róla ... de a hetedik érzék minden bizonyítéka eleddig csak ez: Van, létezik! Az a sok megfejthetetlen tünemény, minek titkát megfejteni nem birjuk — bizonyítja ezt! Ha a hetedik érzék birtokába jutunk, akkor meglátjuk, a mit eddig a górcső se mutat, s a mit idegeink csak sejtenek .... megtudjuk e tünemények titkát . . . Az egymás után rajzó gondolatok — a szívet is fokozottabb érzésre hangolják. Á mélázásban a legkeményebb, a legridegebb szív is meglágyul s hatványozottabban, finomabban érez! . . Egyet-egyet csobban a víz, nagy éji lepkék surrannak el mellettem, majd egyszerre síró pityegés szakadozik szomorún, enyészetesen alá a magasból. . . Elkésett lélek, szélkiáltók húznak éji pihenőre a távoli rétmocsarak felé, a honnan most a bölömbika is belebúg a süket éjszakába mély, visszhangrengető hangokon . . Olyan különös ez, szinte félő volna, ha nem csillanna meg e közben a messze réten s hegyoldalon itt-ott a pásztortüzek fellobbanó, szelid világa. Leborulok a karfára! Valami mondhatatlan sajgás, nehéz vágy szorítja össze szívemet. 150 Szemeimet nedvesülni érzem, sírni szeretnék, nem tudom miért, fáj valami, nem tudom mi és csak csukló görcs, keserves sóhajtás szorítja össze torkomat . . . égetnek ki nem sírható könycim ..... Mért írtam le, miért mondtam el ezeket ? Csak azért, mert lehet valaki, tán sok, a ki szintén egymagában állva, az éjszaka csendjében a Balaton villódzó vize mellett . . ezeket szintúgy végig érezte — az megérti, mért írtam le és hálás lesz érte . . . A Balaton mellékének, akár a zalai, akár a somogyi részt vegyük, nincsen párja az egész világon, sem sajátos szépségét, sem pedig geologiai alkotását tekintve — oly ellentétesen, mégis oly harmonikusan működött itt a természet átalakító ősereje. A mindenség nagy műhelyében, a plutonikus átalakulásoké a főszerep — övé az elemi teremtő erő — és akkora tér, minő a zalai és somogyi partok — nagyon csekély arra nézve, hogy a természet két oly ellentétes munkát hozzon létre, minő e két partvidék alkotásának merőben ellentétes jellege. Ez az, a miért egyetlen a Balaton melléke az egész világon ! A zalai sajátságos jellegű hegyvidék. A tűzhányó hegyeknek minden formájával bír, a hegyes „pic-től" kezdve, a rézsútosan vágott, láva folyásoktól barázdált csonka kúpig és kraterszerüleg tátongó tölcséres szakadékokig — épp azért, ha az idegen azt kérdezi, mi legszebb Somogyban? azt felelik rá: Zala! Paradoxon, de úgy van! A somogyi rész a zalainak merőben ellentéte, mert nagy kiterjedésű lapály, még pedig olyan ősmocsaras lapály, melynek vadregényes szépségével tán csak az amerikai Dismal mocsarak vetekszenek. E mocsár vidéknek legvaddúsabb s legérdekesebb része a Tótszentpál közelében lévő Nagyberek! A ki megnézheti, el ne mulaszsza, a ki a természetet szereti, az ide jöjjön . . A tollnak festeni, a tentának színeket kellene játszani, hogy csak megközelítő képet adjon! A ki e csudás mocsár birodalomba behatol, nem tudja hova nézzen, mit jegyezzen, mit tartson meg emlékében és ha le akarja irni, kétségbe esik, hogy hol kezdje meg a kaleidoskop tarkaságban váltakozó képeket. Azért, kedves olvasóm, ne várj lépésről-lépésre vezető, kerekded, sima leirást. E helyett ide-oda csapongó, dirib-darab képeket kapsz! Képzeld magadat az én helyembe — és valld be, — e sürgő, forgó, változatos képnél, te is csak ugy tennél, mint én : hol ide, hol oda néznél, hogy a javát, szebbjét, érdekesét el ne szalaszd! . . . Azért engedelmeddel jó magam is úgy teszek! A nád, káka és sás végtelen birodalma ez, a zsombékok ezreivel, gyékénytől meredező locsogókkal, szittyótól fedett vizekkel. A kibúvó nádhajtások sárga zöldje, a nád czimer barnás színe és a mocsár virágok ezrei kiszínezik akár a virágos mezőt • - ezt a zizegő, suhogó nádbirodalmat is, melynek mohos, tőzegvágásoktól csalékony talaja ugy inog, süpped minden lépésnél, mintha beakarna szakadni s minden nyom után fakadó víz támad . . Kajlán álló odvas vén füzek, satnya égerfák váltakoznak, nád, gyékényfoltokkal, tószerü vizekkel, miket nefelejtsek, árvavirág, békatáska és sebforrasztó nadálytő szegélyeznek, vizében pedig a káka áll őrt barna buzogányával, a sás kétélű kardjával — s mindez össze-vissza van fonva a lápi futóka szívós indáival, mikről ezerszám mosolyognak rád harangforma rózsaszín virágocskáí és hogy az ősmocsár képe teljes legyen — egyszerre csak szuszogó horkan-tással egész bivalycsorda kullog elő — és mint a földalakulások aeonjaiban 151 az ősnádasok vastagbőrüi bámulnak rád nagy szarvaikkal, bárgyú szemeikkel lomha kérődzés között. Akárcsak a bosbubalus primigeniusok. Lépten-nyomon friss vidra nyomok s csúszkálok mutatkoztak a -nagyobb erek és tavak partjain megrágott hallakomák, rákollók maradványaival. Nagy tőkés és apró csergő kacsák szálltak fel riadt hápogással és nagyokat czup-panva, ejtették magukat a szomszéd tó vizébe . . A nádas közé pityegve menekültek a bujkáló vízityúkok, vagy bukdostak a békalencsétől zöld viz alá, s keresztül-kasul szelt barázdák mutatták, merre menekült a rákot csemegéző vizi patkány, merre bújtak el a halászó apró gémek . . Vezetőnknek, Gelencsér gazdának a komandérozására négykézlábra „hts-sadva", bujtunk a több öl magas nádas között, nehogy a „madárnépet" el-riaszszuk . . Ez pokoli egy mulatság volt! Az éles sás és nád törck, beretvaként vagdosta át vastag kesztyűinket az elevennel együtt. A nádi csalán arczunkat égette, a nyakunkba hulló finom törek és növény himpor mart, csipett, mint a tűz, a talaj pedig minden percz-ben elakart alólunk szaladni . . . De mikor oda értünk a belső tó partjára és nesztelen megvontuk magunkat a sűrűben, az elénk táruló látvány, még egyszer annyi szenvedésért is kárpótolt volna. Egy minden oldalról nád s kákával köritett tó és odvas füzekkel, égerfákkal lepett tisztás bontakozott ki előttünk, melyen a madarak és vizi szárnyasok mindenféle faja kajdált, hápogott, sipogott töméntelen mennyiségben. A nádszálakon cserregve, fütyölve mászkált, szaladozott a nádas örökké éber őre a nádi veréb, intő hangjával, hol a légben lebegő halász sasra, hol a bokrok között ólálkodó ellenségre figyelmeztetve a nádas lakóit. Mihelyt elhangzott élesen intő kiáltása, bútt, menekült minden. A vizi lencsét habzsoló ruczák, a sekélyesben halászó gémek, nesztelen siklással bújtak a nád közé. A rákot csemegéző vizipatkány hangos czuppanással ugrott a vizbc és az odvas fűzfákon bóbiskoló bakcsók, pannikák és éjjeli gémek lelapultak a törzsökre — és a nagy csendben csak néha pittyent egyet féltében a nád tövén rejtező vízityúk. Az éber őr ezalatt a legmagasabb nádszálak hegyén portyázott fel alá és vizsgálta szerteszét a tájat. Mikor elmúlt a veszedelem, hivó hangjára újra előjött minden. Legelőször a türkizkő kék ragyogásában csillámló tollazatú jégmadár hibbant vissza leshelyére —■ s ékes tollazatú drágakőként csillant meg a napsugárban, azután sárga szemeiket, gyanakodó sebességgel forgatva, bújtak elő a szürkegémek, a pityegő vízityúkok, utána csapatosan, hápogva a kacsák és partigázok . . . - A fűzfáknak a viz fölé hajló gallyai végén, akár csak egy lusta kreol függőágya, hintálódzott a füge-madár csudás ügyességgel font fészke, a nádszálak között, a kecses barkós czinkék röpködtek, sárga szemecskéikkel ártatlanul bámulva meg mindent, még a komoly méltósággal elhúzó gólyákat is, melyek jó halászó helyek, és a széles levelek alatt sütkérező kövér kecskebékák után kémlelnek . . . Ameddig a bokrok árnyéka terjedt, széleslevelü mozsárvirágok nőtték be a tisztást. E széles levelek alá csak egy-egy vékony sugárkája téved a reggeli napnak, a zöldeshátu kecskebékák nagy gyönyörűségére, melyek jól eső tunyasággal melegedtek e piczi sugárkákban. A bőven növő kigyóhagyma kék virágaira egy aranyos hátú szitakötő ült pihenni, finoman erezett üvegfényü szárnyait rezgetve, midőn a mocsárvirágok 152 széles levelei alól egy papucs nagyságú kecskebéka settenkedett elő — és aranyos szemeit a szitakötőre szegezve, óvatos csuszszanással kúszott feléje. Midőn elég közelre ért — meglapult — és nyálkás, bunkóalaku nyelvét előre lövellve, egyetlen ugrással elkapta a szitakötőt, ugy, hogy csak csillogó szárnyai álltak ki széles torkából. Elégedett leppegéssel készült visszatérni a napsugaras levél alá, midőn a közeli nadálytő bokor levelei megzörrentek és egy csillogó szemű lapos fejecske vágódott villámgyorsan elő és fogait oldalába merítette. A béka ijedt ümmögéssel akart menekülni, de a szürkés siklókigyó egészen előkúszva, sebesen átgyűrűzte, és ide-oda hempergetve marta, szorongatta, mig csak egészen el nem gyengült. Ekkor még egyszer végig ropogtatva fogaival, fejénél fogva, nyelni kezdte ... és már csak görcsösen rángatódzó lábai álltak ki torkából, midőn sebes szárnysuhogással egy gólya ereszkedett alá s mielőtt a sikló elbújhatott volna, rácsapott, csőre közé kapta, azután a napfényes magasba szállva, evezett tekergő prédájával távoli fészke felé. A visszatorlás e rövid lánczolata is eléggé mutatja, hogy a természetben az erősebbé a jog és a létérti küzdelem szabályozó munkája egyformán folyik vizén és szárazon — szünet nélkül. P E R L A K T Ö R T É N E T E. Irta: Mcgycrcsy Géza. Perlak nagyközség történeti múltja -— mint a többi alsómuraközi községeké is, — oly homályos, hogy csak egyes ókori leletek sejtetik, miként a Dráva-Mura-Ternava mocsár-tengerének voltak oázai, hol az ember már a rég múltban talált megélhetési módot és küzdve a talajviszonyokkal, művelte a földet és építkezett. Ivr. u. a 4., 5. és 8. évben Tiberius, majd Plaulius Silvánus alatt a pannonok illetve azok két Iiató nevű vezére ellen Varasd város s a közel levő Bednya folyó mellett vivott harczokban részt vett brenkok a győztes rómaiak által a Dráva mocsaraiba űzettek; igy magyarázható meg, hogy a Perlak város emelkedettebb részein néha 10 láb mély homok sirból ép csontvázak ásatnak ki, melyeken a szakértők kelta jelleget vélnek felismerni. Licinius Valcriánus (Kr. u. 253—260) idejében vert, itt lelt ezüst érem, nem különben a Perlak-Szt.-Kereszt között Ferencsica dűlőben talált romok téglái ama meggyőződést keltik, hogy itt — hihetőleg az utak védelmére kirendelt katonaságnak lehetett kisebb-szerű váracsa (castrum). Tudjuk, hogy a markomannok már ez időben háborgatták felső Pannoniát. A népvándorlások, a népek örökös harczai, azonkívül a szeszélyes Dráva folyó áradásai elnéptelcniték a vidéket, csak is a magyarok bejövetelét megelőző néhány évtizeddel szállották meg a horvát-, szlávok e környéket, azonban, hogy itt ez időben megtelepedtek s községeket alkottak volna: semmi nyoma a történet1 ben nem lelhető. A tatárjárásról s a tatárok kegyetlenségeiről népünknél is fen-maradt a szóhagyomány s a vásott gyermeket most is a „Pesja-nek" (kutyafejű) nevével ijesztgeti az édes anya. Mátyás királyunk idejében mint község szerepel Perlak s a bosnyák bég elleni harezra a szomszédos Szt.-Kereszt mezején gyűlnek a hadak. A Zrínyiek alatt mint népes község a csáktornyai urodalom egyik legjövedelmezőbb helysége volt. II. Leopold királyunk 1679. január 17-én kelt diplomája városi (opidum) minőségét, ugyananak 1688. szeptember 20-án kelt diplomája pedig némely szabadalmait erősíti meg. 154 Római katholiluis egyháza hihetőleg a reformátió idejében alapíttatott, mert régebbi időkben a közeli községek^ a cirkovlyáni fárához tartoztak, melyet valamikor a templáriusok alapítottak. -A reformáczió idejében a Zrínyi György (tavernicus) által pártfogolt lutheránusoknak is volt itt imaháza. A század elején sóhivalal s az ötvenes években még selyem-fonoda is volt a községben. Perlak népességét tekintve, Muraköz második községe, hol 415 lakóházban 3750 lélek lakik, kik csekély kivétellel horvát ajkú rom. kath. vallásúak. Városi polgár voltukra büszkék, ünnepnapokon kékben járók, a jobb módúak lovakkal kereskednek. Egyébiránt vendégszerető, munkás nép, jogait féltékenyen őrzi, de a törvényt tiszteli. A perlaki állami iskola. Múltja e kis vidéki városnak eseményekben szegény ugyan, de annál gazdagabb a jelen s bátran elmondhatja: hogy vele a kulturális haladás terén megyénk kevés hasonló népességű városa versenyezhet. 1882-ik évben 0 osztályú állami elemi iskola állíttatott fel, melyben jeles tanerők évenként 525—550 tanköteles gyermeket tanítanak, nemcsak a tankönyvekben foglalt holt betűre, de édes nyelvünkre, a haza iránti szeretetre. Az ily nevelés eredményeként elmondhatjuk, hogy a fiatal nemzedék érti, beszéli nyelvünket. Van ott államilag segélyzett alsó fokú ipar-tanoncz-iskola, a dunántúli közművelődési egylet által felállított kisded-ovoda. melynek helyiségei már a közel jövőben kitűnő terv szerint építtetnek. 155 Nagy ügyforgalmi! kir. járásbíróság osztja az igazságot, s jó erőkkel rendelkező fő-szolgabiróság innét kormányozza a járást. Az itt székelő alsó muraközi takarékpénztárrészvény-társaság óriási üzlet-forgalma mellett a város és vidék igényeinek teljesen megfelel. Van itt végre posta-és távirda-hivatal. A mult évben hazafiságának is szép jelét adta a város, midőn Muraköz közönségének adakozásából a város főterén diszes oszlopot állított a h''aza egyik már csaknem elfelejtett vértanújának, a muraközi születést! Gasparics Márk franciscanus barátnak, kit 1853. szeptember 3. Pozsonyban felakasztottak. Az oszlopon koszorúzott kereszt és kard jelzi, hogy a vértanú mindkettővel szolgálta a hazát. Az oszlop feliratai: Elül: Gasparics Márk szt.-ferenczrendü szerzetes 1810—53. Jobbról: Muraköz közönsége 1894. Balról: A magyar szabadság vértanujának. Hátul: (Gáspárics Márk utolsó szavai:) Éljen és élni fog a haza! Gasparics Márk emlékoszlopa. KESZTHELY TÖRTÉNETE. Irta: Eórv Imre. Keszthely és vidéke régészeti szempontból édes hazánk egyik leggazdagabb, legérdekesb helye, miként azt a hírneves régész, néhai dr. Lipp Vilmos gymn. igazgatónak eredménydús ásatásai bizonyítják. A tudós tanár szenvedélyes kutatásai alapján az ó- és középkor közé eső történelemnek, a népvándorlás korának idejéből világosan beszélő számos emléket nyertünk ama 3000 sírból, melyet a fáradhatatlan régiségbúvár 1879—82-ig gyűjtött Keszthelyén Keszthely. a város alsó részén s a hévízi út kanyarulatánál elterülő, általa felkutatott dobogói sirmezőkről. Dr. Lipp Vilmos ásatásainak eredményét le is irta „A keszthelyi sirmezők" czimü művében, melyből megtudjuk, hogy Keszthely a római korban Caslcüuui, később az Árpád- és vegyesházbeli királyok korában Geszle/. a hun korban, sőt az azt megelőző időkben nagy temetkező, tehát bizonyára nagy telepedő hely volt. Midőn a rómaiak időszámításunk kezdetén hazánk dunántúli részét elfoglalták és Pannónia név alatt provinciává, megerősített végtartománynyá tették, Keszthely és vidéke Fölső-Pannoniához tartozott. Traján császár Keszthelyt és a tőle délre eső Fenék pusztát (Mogentiana) váracsokkal erősítette meg. 157 A Keszthelyen emelt őrtorony körül, melyet 1880-ban bontottak le, nagyobbszámu őrség lakhatott, sőt a körületben levő szőlőhegyekben : Cserszeg, Tomaj, Gyenes, Diás, Vonyarcz és Vas-hegy községekben is rómaiak laktak, mint azt a leletek minden kétségen kivül helyezik. A keszthelyi őrtorony a grófi kastély előtti dombon állott. A Festetics grófi család könyvtárában levő okmányok Keszthelynek mint községnek létezéséről, melynek alapítása körülbelől egyidejű a honfoglalással, az 1019. évig engednek visszapillantani. Keszthelynek, mint jelentékeny helynek szereplését számos királyi irat bizonyítja. A várost az 1567. 1602. és következő országgyűlések országos végvárrá tették s hadi közmunkát rendeltek megerősítésére, melynek azonban ma semmi nyoma sincs, mert a mai Keszthely éppen nem nyújtja a „megerősített végvár" képét. A honfoglalás után néhány századon át valószínűleg királyi birtok volt Keszthely; a királyi leiratok tartalma, peres ügyekben Ítélkezés, a város lakóinak s érdekeiknek védelméről tanúskodó iratok arra engednek következtetni. Később a Bakacs, Sárközi és Pethö családok birtokába került a város s néhány százados fejlődéséről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a korszakalkotó események hatásaitól Keszthely is ment maradt, mint a dunántuli rész több hasonló városa, hol sem török sem tatár nem pusztított. Haladt szép csendesen, a mint a korszellem követelte: a középkorban középkori módon, ujabb időben pedig előre. A 48-iki szabadságharcz minden jó hazafit tettre serkentő mozgalmaiból azonban már Keszthely is kivette a maga részét. A fegyverfogható polgárság tekintélyes része, a tanuló ifjúság, tanárok, sőt premontrei rendtagok --- szóval ifjak és férfiak végig küzdöttek a szent harezot, melynek egyes, a szabadságharcz történetéből ismeretes epizódjai részben városunk falai közt, részben vidékünkön történtek. A 48-as honvédek közöl ma még 32 él városunkban. A szabadságharcz lezajlása óta Keszthely gyorsabban fejlődött s ma egy szépjövőjü város mozgalmas képét mutatja. Keszthely város a Balaton tavának délnyugati sarkán a cser-szeg-tomaji szőlőhegyek végső nyúlványaiként tekintendő fensikon, a természet szépségeivel gazdagon megáldott vidéken terül el. E fensik lejtőjét, a hajdani magas Balatonpartot a viztől ma jókora rétség választja el. A Sió csatorna, mely a víz levezetésére szolgál, nem első ilyen mű, mert Galerius római császár is lecsapolta a Balatont, melyben a víz tapasztalás szerint 15 éves periódusokban — tetemesen megnövekszik, mint azt a jelen év is bizonyítja. 158 A Balaton tava Keszthelynél kiszélesülve a keszthelyi öblöt alkotja; fenséges képet nyújt ez a szemlélőnek, a várost félórányi távolban koszorú alakban övező, erdőboritotta, regényes zalai dombokkal, melyek körül a szorgalmas hegyi nép szőlőműveléssel s állattenyésztéssel foglalkozik. Keszthely területe nem egyenes sikföld. hanem éjszaktól délnek kisebb nagyobb földhátak húzódnak rajta keresztül s a város a keleti oldalon meglehetősen lejtős, mi Gyenes- felől nézve szembeötlő. A város látóképét különösen széppé teszi a legmagasabb helyen épült, királyi palotának is beillő Festetics grófi kastély. A Festetics család előkelő horvát nemesi családból az országos szerepű családok sorába a mult század elején emelkedett fel Józseffel, ki Mária Terézia örökösödési haborujában ezredtulajdo- Festetics grófok palotája Keszthelyen. nossá és tábornagygyá lett s 1749-ben grófságot nyert. Ennek testvére Kristóf, septemvir, ki neje Szegedy Judit által Zala- és Vas előkelő nemeseivel rokonságba jutott s Keszthelyt megvette. Ennek fia Pál, zalai főispán. Pálnak fia, a hírneves György, nagy szerző és kiváló hazafi. A keszthelyi Festeticsek mai óriási birtokterülete magában Zalamegyében több mint 100,000 magyar hold s több uradalomra van felosztva. Ezenkívül Vasmegyében a gersei Pethő-féle birtokai mintegy 16,000 és Somogymegyében a Prie-Torinet herczeg által egykor bírt s egyéb birtokai mintegy 60,000 magyar holdra rúgnak. Mindez csak a keszthelyi ág uradalma; ezen kivül a dégi és tolnai ágak szintén nagy birtokok urai Veszprém, Tolna, Vas, Somogy, Pest-Pilis-Solt-Kis-Ivun s egyéb megyékben. György 1754-től 1819-ig élt. 1798-ban alapította a „Georgí-cont." György fia László 1846-ban halt meg, fölötte megterhelve 159 birtokait. Ennek idősb fia Tasziló katonai s ifjabb fia György a miniszter, politikai működésével ismét fényt derített a családra. György miniszter idősb fia, szintén Tasziló, a hitbizományi uradalmak mostani ura, Hamilton herczegnőt vette nőül s ekként rokonságba jutott az angol főnemességgel s több uralkodóházzal. A keszthelyi kastélyt fejedelmi fénynyel és költséggel ő épité újra s bővítette ki. Ezen épületnek mását messze földön hiában keresnők. A grófi kastélyon felül levő városrész Polgárváros külön községi szervezettel, de ennek története Keszthelyével azonos. Az 1726. év május 1-én Keszthelyt a tűzvész majdnem egészen elpusztította. Ennek a csapásnak szomorú emlékére a város közönsége minden év május 1-én fogadalmi körmenetet tart. 1855-ben pedig az ázsiai kolera tizedelte meg a város lakosságát. Keszthelynek határa Polgárvároséval együtt 13649 kholdat tesz ki, melynek körülbelül 95%-a Festetics gróf tulajdona s igy a polgárság birtoka elenyésző csekélység az uradalomhoz képest. Keszthely jelenlegi lakosságának száma 6973, kik hitfelekezetek szerint igy oszlanak meg: A városnak 21 utczája van. A grófi kastély előtt elterülő völgyben épült az u. n. czigáuygycp, a szegényebb lakosság telepe. Keszthely vidéke bármely irányban tekintjük, gyönyörű. Különös, szinte megmagyarázhatatlan érzelmeket ébreszt ez a vidék az idegen lelkében. A ki egyszer itt volt. ha csak egy napot töltött is Balatonja vagy Hévize titokzatosan susogó rezgő nyárfái alatt, nem birja elfeledni e helyet. Ez a mindenkit lekötő bűvös hatás, melynek titka Keszthely természeti szépségének pazarságában rejlik, emelte a várost arra a színvonalra kultur-fejlődés tekintetében, melyen jelenleg áll. Ereje, fejlődési képessége biztos tudatára tulajdonképpen az utóbbi néhány év alatt jutott. Mikor még Keszthelyt a messze lakó egyének vagy éppen nem, vagy csak tengelyen utazva látogathatták meg, a város és vidéke szépségét, előnyeit csak a közelben lakók ismerték. Helyi érdekű vasútunknak 1888-ban történt megnyitása azonban Keszthelyt közelebb vitte a világforgalomhoz s a város egyszerre nagyot lendült.. rótn. katholikus izraelita . ág. evang. . ev. reform. . görög keleti egyéb . . 5710 1034 166 46 11 6 6973 160 Lakói csakhamar fölismerték az istentől kezükbe adott kincseket és a szülőföld rögeihez csodás erővel ragaszkodó szeretet fáradságot nem ismerő munkásságával tették meg a haladás útját egész a jelenlegi színvonalig. Ez a fejlődés, ez a pezsgő élet és alkotásvág)'' a városnak emelkedést, jövőt biztosit. Keszthelynek semmiféle községi ingatlan nem jutott a birtok-tagosítás idejében. így aztán a haladásnak minden eszközét polgárainak áldozatkészségéből, a közös teherviselés egész súlyával lehetett csak megszereznie. Keszthely tehát nem léphetett a földmivelő városok sorába, hanem par excellence iparos és kereskedő várossá fejlődött. Keszt- Fürdő-éplUet Keszthelyen. helynek van 334 önálló iparosa és 40 kereskedője, a jelentéktelenebb kis üzleteket (melyek száma vagy 30) nem is számítva. Kereskedői minden tekintetben a kor színvonalán állanak. Kereskedelmünkön sokat lendített a déli vasúttal kapcsolatos vicinális vasutunk, de még hatalmasabb lendületet nyer előreláthatólag akkor, ha a tervbe vett vicinális vasúti szárnyvonalak Sümeg és különösen Tapolcza vidékével közvetlenebb összeköttetést hoznak létre. Van szép hírnévnek örvendő gazdasági tanintézete. József kir. herczeg ez év junius 4-én ittléte alkalmával elismeréssel nyilatkozott a keszthelyi intézetben végzett gazdatisztekről. Az intézet jelenleg az akadémiává fejlesztés stádiumában van ; pár év múlva uj palotában helyezkedik el. 161 A gazd. tanintézettel szemben áll a monumentális fögynina-siupn. Az elemi népoktatás ügyét szolgálja az 1870. évben községivé alakított elemi fiúiskola 6 osztálylyal és a 4 osztályú leányiskola. A leánynövendékek magasabb kiképzésére van Keszthelynek két osztályú felső leányiskolája, mely már a jövő tanévben 4 osztályú polgári leányiskolává alakittatik át. Hat osztályú polgári fiúiskolája, mely a főgymnasium életbelépésével fokozatosan megszűnt, 24 éven át derekasan szolgálta a tanügyet. Ezenkívül van a szent Vinczéről nevezett irgalmas testvéreknek óvodára, 6 elemi osztályra és ez idő szerint 3 polgári leányosztályra berendezett nőnevelő intézete, részben benlakással. A kereskedő és iparostanonezok oktatásügyét a megfelelő alsófoku iskolák szolgálják. Balatonparti vendéglők Keszthelyen. Az oktatásügyet szolgáló eme fontos intézményeken kívül a társadalmi élet központjául szerepel a Társaskör. Nem nélkülözi Keszthely a többféle, közhasznú intézményeket sem. Van jótékony nőegylete, tűzoltó-testülete, ipartestülete, az iparos ifjaknak önképző-és betegsegélyző egylete, és az ipartestület kebeléből alakult dalárdája. Van továbbá három pénzintézete: 2 takarékpénztára és egy „kölcsönös segélyező szövetkezete." Keszthely ezen kerületnek járás- és szolgabirósági székhelye, hol adóhivatal is van. Katonaság már rég idő óta van Keszthelyen. A 8. honvédhuszár ezred 4 százada fekszik itt. A város 10 évvel ezelőtt 80,000 frt költséggel a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelő lovassági laktanyát épitett. Halis és Hokkmann: Zalamegyei évkönyv. 11 162 A „Keszthelyi Hirlap", ez idő szerint az egyedüli sajtó-orga-num, mely a 17 év óta fennállott ,,Keszthely"-lyel jelen évben fusionált. A jelenleg működő városi hatóság gondozásának főtárgyát a város gyöngye, a balatoni hidegfürdő képezi. A városi hatóság tagjai tisztában vannak azzal, hogy a szellemi haladáshoz is elengedhetetlen reális alap megteremtésére a város tulajdonát képező balatoni fürdő van hivatva, mely évről-évre fokozottabb látogatottságnak örvend. Mivel pedig ez a folyton fokozódó látogatottság épp oly mértékben támasztja az igényeket is, a város nem csupán a fürdő tiszta jövedelmét fordítja annak kényelmesebbé és szebbé tételére, de eddig körülbelül 100,000 forintot fektetett bele, mit kedvező feltételek mellett felvett 280,000 forintos kölcsönből fedez. A Balatonpartnak azon helyén, hol ezelőtt 4 évvel a mocsarak ismert lakói hangversenyeztek, mákét szép épület áll: a Hullám vendéglő és a Balaton szálloda 38 szobával. A Balaton vendéglő terrasscáról megkapó, felséges kilátás nyílik a sík Balaton tükrére. A két szigetfürdő, 140 kabinnal, modern kívánalmak szerint, csinosan berendezve áll a fürdőközönség szolgálatára. A csónakázó és korcsolyázó egylet megalkotása és a feléje irányult figyelem adta meg az impulsust a haladásra s jóformán ezen egyletet illeti az érdem oroszlánrésze, hogy a Balatonpart kultiválása ily nagymérvben halad előre. A város végétől a Balaton partig vagy 20 holdnyi területen szépen gondozott, gyönyörű park áll. A nyár- és platánfa óriásokkal ékes, 4 soros alléét 1848-ban ültették. Mint ezekből láthatjuk, Keszthely most van legerősebb fejlődési folyamatában. Természeti gazdagságának előnyei mindegyre hatalmasabb erővel bontakoznak ki. A KESZTHELYI M. KIR. GAZDASÁGI TANINTÉZET. Irta: Sparszam Pál. Zalamegye a hazai mezőgazdasági szakoktatás bölcsőjének mondható, miután itt létesült Magyarország, sőt Európa legelső rendszeres gazdasági tanintézete 1797-ben, a dicső emlékű tolnai Festetics György gróf által alapított „Georgicon." Ennek közvetlen czélja volt a Festetics-féle nagy kiterjedésű uradalmak részére, szakavatott és haladni vágyó gazdatisztek képzése. Ezen kitűnően szervezett gazd. tanintézet utóbb oly hirre tett szert, hogy azt a nagylelkű alapitó engedélyével, a gazdasági pályára készülő fiatal emberek az ország minden részéből felkeresték, ugy hogy a „Georgicon", a mely mindvégig a grófi család költségén tartatott fenn, csakhamar országos jelleget öltött. A Georgicon 1797—-1848-ig az az 51 évig állott fenn, az 1847/8-ki tanév második felében a bekövetkezett események miatt 51 évi fennállása után végkép feloszlott. A „Georgicont" 51 év alatt 1444 tanuló látogatta. 1848 óta hazánk mezőgazdasága több éven át kénytelen volt nélkülözni haladásának legfőbb cultur tényezőjét a gazd. tanügyet, a mennyiben a magyar-óvári gazd. tanintézettől eltekintve, mely az osztrák kormány kezelése alatt állott és német tannyelvű volt, sehol az egész országban gazd. tanintézet nem létezett. Csak a hatvanas évek elején indult meg a gazda közönség körében élénkebb érdeklődés a gazdasági tanügy iránt, midőn a király ő felsége legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy a közgazdasági alap gazdasági tanintézetek felállítására fordittathassék s ezzel tétetett le alapja a mezőgazdasági tanügy szervezésének. Most az a kérdés merült fel, hol létesíttessék az első állami gazd. tanintézet? Több város volt czélba véve, de a Georgicon iránti kegyelet a Festetics grófi családnak a gazdasági tanügy körül szerzett hervadhatlan érdemei, valamint Zala- és Somogymegyék közönsége, gazd. egyletei és számos község fényes ajánlatai Keszthely mellett döntöttek. Ő felsége 1864. évi junius hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelte, hogy Keszthelyen „országos gazdasági és erdészeti tanintézet" felállittas- n* 164 sék, ugyanazon évben Péterfy József neveztetett ki a felállítandó intézet igazgatójává és megbízatott a tanterv kidolgozásával. Tanépületül Zalavármegye által ingyen felajánlott és a város legszebb terén levő megyeháza adoptáltatott, ettől mintegy 700 méter távolságban a város keleti oldalán a tapolczai országút mellett a major rendeztetett be, melynek főépületében a gazdasági felsőbb tanintézettel kapcsolatba hozandó s parasztgazdák kiképzését czélzó földmives iskola 24 bennlakó növendék részére helyeztetett el. Az országos gazdasági és erdészeti tanintézet ünnepélyes megnyitása 1865 évi november hó 1-én történt, ekkor már 58 hallgató volt beirva. 1 Az ünnepélyes megnyitást a Georgicon alapitójának unokája Festetics György gróf, Zalavármegye főispánja, mint királyi biztos eszközölte. Az országos gazdasági egyesület a megnyitási ünnepélyen Korizmics László alelnök vezetése alatt Erkövy Adolf, Somssich Pál, Wodjaner Albert és gróf Zichy János egyesületi tagokból álló küldöttség által képviseltette magát, jelen voltak Zala- és Somogyvármegyék gazdasági egyleteinek, a magyar-óvári gazd. tanintézetnek küldöttei és számos érdeklődő. A jelenlegi tanintézet működése e szerint az 1865/6-ki tanévvel vette kezdetét. A gyakorlati oktatás czéljaira Festetics Tasziló gróf a tanintézetnek mérsékelt bérfizetés mellett 229 n2s/i<;oo k. h. birtokot engedett át, melyből a a tanintézet gazdasági és gyümölcsös kertje alakíttatott. A tanterv és berendezés eleinte csaknem évenként módosíttatott, így a többi között kivihetetlennek bizonyult, miként czélba vétetett, külön erdészek kiképeztetése, miért is a tanintézet eredeti czímc ,,országos gazdasági taninté-zet''''-re változtatott át, a három évre tervezett tanfolyam pedig két évre redukáltatott és 1869-ben a tanintézet véglegesen m. kir. felsőbb gazdasági tanintézet czimet nyerte. Ő felségének 1874-ik évi augusztus hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározá-zával tanintézetünk az azóta felállított kassai és dcbreczenivel együtt uj szervezetet, három éves tanfolyamot és „m. kir. gazd. tanintézet" elnevezést nyerte. Ez évben szűnt meg a felsőbb tanintézettel kapcsolatban volt földmives iskola is. A keszthelyi m. kir. gazd. tanintézet az 1865/6-ki tanévvel kezdvén meg működését, a millennium évében betölti áldásos működésének 30-ik évét. A czélok azonosságánál fogva és mert a jelenlegi állami gazd. tanintézet a régi „Georgiconnak" köszöni lételét, tanintézetünk a Georgicon folytatásának tekinthető s igy joggal fogja megünnepelni 1897-ben a legelső hazai gazdasági tanintézet alapításának 100-ik évfordulóját. A jelenlegi gazdasági tanintézet tan- és tiszti személyzete. Igazgató: Dr. Csanády Gusztáv, előadja a mezőg. vegytant, technológiát és borászatot. Rendes tanárok: Sehádl János előadja az elméleti és föld-mértani, erőműtant, gép- és eszköztant, építészetet és erdészettant, rajzot. Kiss József előadja az állat boncz- és élettant, általános állattenyésztést, szarvasmarha-, juh-, ló-, sertéstenyésztést és állatgyógyászatot. Dr. Lovassy Sándor előadja az állattant, növénytant, ásványtant, természettant és éghajlattant. 165 Czakó Béla előadja az általános és alkalmazott növénytermelést, rétmive-lést, jószág berendezés-kezelés és becsléstant, gazd. előtant. Sparszarn Pál előadja a nemzetgazdaságtant, gazd. statistikát, gazd. jogismét, ügyirálytant, gazd. számvitelt. Segéd tanárok: Ferstl János, akad. segédtanár előadja az általános vegytant és számtant. Hosszú Albert előadja a rétmivelést, kezeli a kísérleti telket. Gazdaság intézője: Csorba Gusztáv, vezeti az első éves hallgatók gyakorlati okmutatásait. Nitschman Jenő gazd. intézői segéd. A kertészet kezelője: Farkas Sebestyén főkertész előadja a- kertészetet, szőlőszetet, a méh- és selymértenyésztést. Ösztöndíjas gazd. segéd: Mészáros Péter. — Pénztár kezelői és irodatiszti állás üresedésben. Dr. Hanny Ödön az intézet orvosa. A hallgatók létszáma : Az 1797-től 1848-ig fennállott Gerorgiconon.......1444 Az 1865/6-tól 18.74/5-ig fennállott földmives iskolában . . . 110 1865/6-tól 1894/5-ig a jelenlegi tanintézetben...... 1402 mindössze tehát . 2956 gazda végzett Keszthelyen 81 év alatt. A hallgatók létszáma származást illetőleg az ország 48 megyéjére oszlik el, Zalamegyére esik a legnagyobb százalék 16''14%, Sopronmegyére 7''50, .Vasmegyére 7''42"/0, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun-megvére 5-79%, az erdélyi részekre 6-60%, a többi megyékre 4%—0''80%-ig. A tanintézet gazdasága. A tanintézet majorja közvetlenül a város alatt'' fekszik és a város fő-piaczán álló tanintézeti épülettel telephonnal van összekötve. A majorban a gazdasági épületeken kivül vannak elhelyezve az első éves hallgatok gyakorlati oktatására szolgáló tanhelyiségek, az intéző és segédjének lakása csak kis park által elválasztva, mely már közvetlenül a tanintézet kertjére dül. A gazdaság a kert megett veszi kezdetét és északi végével a kincstár tulajdonát képező intézeti szőlő-birtokkal érintkezik. A tanintézet saját és bérbirtokának térfogata összesen 3152í>5/i«oo hold. A gazdaság megfelelő igás állat állománynyal, szarvasmarha-, ló-, juh-és sertéstenyésztéssel van ellátva. Ezenkívül rendelkezik a tanintézet méhészettel, selymér- és baromfi tenyésztéssel. 166 A tanintézet köi''ében fenálló ifjúsági egyletek. A tanintézet körében több ifjúsági egylet működik, melyek egyrészt a tanulóknak tért nyújtanak arra, hogy az egyleti tevékenység és kezelésben tapasztalást szerezzenek, másrészt emberbaráti és művelődési hivatásuknál fogva az ifjúságot nemesebb irányú gondolkodásmód és működésre vezérlik. Az ez idő szerint fennálló egyletek következők. 1. Segélyegylet. 2. „Deák Ferencz" könyvtár egylet. 3. „Georgicon" önképző kör. 4. Dal-egylet. 5. Zenekar. A tanintézet eddigi igazgatói: Péterfy József, Sporzon Pál, Bálás Árpád, Deininger Imre, Dr. Csanády Gusztáv. Hogy ezen régi tanintézet kulturális feladatának mindenkor megfelelt, bizonyítja a többi között azon körülmény is, hogy habár tanhelyiségek dolgában a többi gazdasági tanintézet mögött áll, látogatottság dolgában valameny-nyit felülmúlja s így azon intézmények között, melyek a millennium alkalmával hazánk culturai fejlettségét vannak hivatva feltüntetni, méltó helyet foglal el. kanizsától hévízig. Irta: Halász Margit. Kanizsa városából északról kiindulva egy sík mezőség áll előttünk, s a jól megmunkált földek buja termései kötik le figyelmünket. Az út melletti erdőséget elhagyva csakhamar elérjük Nagy-Récse községet. Itt fekszik Inkey László volt országgyűlési képviselőnek birtoka. Az Inkey családnak Zalában, Somogyban nagy birtokai vannak, bár az egyik ág, Inkey Kázmér ága, kihalt s összes birtokai idegen kezekre jutottak. Az Inkey kastélyon kívül Nagy-Récsén megemlítésre méltó a község szép, uj temploma. A récseiek helyzete eléggé kedvező, mert barmaikat és mindennemű termesztményt igen jól értékesíthetik az órányira levő Kanizsa város piaczán. Sárszeg község az országúttól kissé félre fekszik, csakis csárdája áll az út mellett. Ez az a hirhedt Lapi csárda, hol a katonaszökevény Hatos Sándor a korcsmárost agyonlőtte. Sárszeg a körjegyzőség székhelye, de egyházilag Nagy-Récsé-hez tartozik, mert temploma nincsen. Nevezetessége Sárszegnek a nemes fajtájú pompás gyümölcsök termelése, melynek alapját Fülöp Mór, a volt jegyző és Talabér Zsigmond, az előbbi földbirtokos vetették meg. Galambok fekvését a keletről s délről elterülő róna — melynek nagy atmospherájában kifárad a szem — s a nyugoti magas hegyek — melyek határozott hátteret nyújtanak — teszik költőivé. Semmi sem gyakorol oly magasztos benyomást az ideálisán érző s mindent aestheticailag szemlélő emberre, mint ha egy-egy szép tájban gyönyörködhetik. Vármegyénk oly gazdag az ily szép tájakban, ugy hogy talán ez az egyetlen megye, melynek úgyszólván minden pontja elragadóan szép. Maga a galamboki nép sokkal műveltebb s felvilágosodottabb, mint a közeli somogyi falvakban. Lakossága kizárólag magyar; vallásra nézve róm. katholikus és ev. református. Diszes temploma és iskolája mindegyik felekezetnek van. Olvasottsága nagyon alapos, tekintve a körülményeket, — ugyan ezt mondhatjuk a kis-komáromiakról is. A legutolsó favágó is politizál s tudja hogy Bismarckot Bizmarknak kell mondani; zóna, valuta, regale, egy- 168 házpolitika, recepció a kis ujjukban van. Hogyne, hisz mindegyik községnek évek óta fennálló olvasóköre s jól szervezett tűzoltósága van. Kis-Komáromtól az országút Magyarodon visz át. Eme feltűnően hosszú falun s lakóin leginkább meglep a bámulatos rend és tisztaság, azon felül a vallásos érzület külső nyilvánulása. Egyszer szombati napon délután mentem keresztül a falun s meglepetve láttam, hogy a falu apraja, nagyja tisztán kiöltözve, minden munkától menten, kinn ül vagy áll csoportokban a ház előtt. Azt mondták, hogy vasárnap előtti napon már elő kell készülni az ünnepre, a szombat délutánt tehát félig megünneplik. Amint elhagyjuk Magyarodot, szivet, lelket gyönyörködtető táj — mint egy óriási panorama — tárul szemeink elé, a mint utunk a több mértföld kiterjedésű úgynevezett Zala-völgyén — visz át. Művész, ha ecseteddel remeket akarsz festeni: ide jöjj! Megittasul a lélek eme gyönyörű képtől s a tiszta kék ég azúrja mosolyogva néz ez Istentől megáldott kis paradicsomra. Balra, a nyugoti hegyláncz tövénél egymás után következik Kis-Rada, Nagy-Rada és Szabar; a festői képhez járul a Zala kettős folyója, melynek hatalmas hidján át kell mennünk Hidvégnél. Annyira lefoglalja szemünket az „arany-kalászszal ékes rónaság", hogy alig veszszük észre, mikor már Egenföldön vagyunk. Az országút megy innen is egyenesen észak felé Sármelléken át, a hol még látjuk a 2 év előtti borzasztó tűzvész nyomait, bár ez a szorgalmas nép az előbbinél csinosabban újra építette faluját; a házakat bádoggal fedték, a kerítések pedig csupa lapos, lemez alakú termőkőből vannak rakva, melyet Alsó-Páhokon és Szent-Andráson is láthatunk. Itt már nagyon gyarló a föld. A szántóföldek közepéből is követ ásnak ki s némely termény nagyon silány. Szent-András Hévízhez gyalog csak alig 7—8 pereznyire van. Daczára annak, hogy Szent-Andráson „csak ugy fogadják a mestert" s a nyári hónapokra „elküldik" : lakosságának czivilizáltsága mégis vetekedhetik az előbb felsorolt községek lakosaiéval. Felette udvariasak s szolgálatkészek a legkisebb önzés nélkül. \ falu dombon fekszik s a hévizi fürdővendégeknek már csak azért is érdemes ide kisétálni, hogy a felséges kilátásban gyönyörködjenek. Legjobban a vizzel vannak megszorulva, mert az egész faluban'' csak két kút van, de ezekben is a viz kevés és meleg, úgy hogy mindenki igyekszik éjjel meghordani s iszsza a szegény nép a kánikulai forróságban a 13 14 fokú langyos vizet. Mint emiitettem, itt a vidék talaja már csupa kő, de azért életemben még nem láttam annyi sárga virágot, mint ott, ez a Tompa által megénekelt „Halálfa", melyről igy irt a költő: 169 Áll a magányos rozmarin A sírnak csendes hantjain, Sóhajtástól magasra nőtt, Könyhullatástól sarja zöld, üe egy holdatlan éjszakán Véletlen össze rezdül, Megfutván fájó zsibbadás A sir földén keresztül, És elveszítve ágát: Lesz hirtelen halálfa, Világos sárga rózsák Rakódván oldalára . . Szegén)'' virág, neked elég a kövek közt felszivárgó nedvesség is! De hiszen ez is olyan, mint az eszme, mely a „koporsóból kitör s eget kér." Héviz csakis fürdőhely, nem áll másból mint egy tuczat szállóházból. Deszkából épitett egyszerű fürdőháza régi s nem valami kényelmes. A meleg forrás egy kis tavat alkot, de ezt alig lehet messzebbről észrevenni, mert nagy fákkal van körülvéve. Olyan szerényen elrejtőzött ez a csodatevő viz, mint a hogyan elrejtőzni szokott minden igazi jótévő. a hévízi forrás. Irta: Hencz Antal. „Nem csupán szépségök és hasznuk teszi kedvessé előttünk a forrásokat, hanem egyúttal eredetök titokszerüsége is: kérdezzük magunktól, honnan jöhet ez a tiszta viz, mily utat járhatott meg a föld belsejében, mielőtt napfényre bukkant?" így ir Reclus a földről szóló nagy művében és idézett sorai valóban kitűnően jellemzik azon általános érdeklődést, mely minden emberben felébred, midőn oly hatalmas tömegű, kellemes meleg és csudás gyógyerejü forrásban, milyen a Héviz, fürödhetik. A fürdővendégek közt rendes társalgási tárgy a forrás rejtélye: találgatják milyen mély, miért oly meleg, miből származik az a különös korpa és honnét a kifogyhatlan sok levegő buborék? Szájról-szájra jár a monda, hogy a tó feneketlen, hogy több különféle forrása is van, hogy gyógyító ereje a korpától vagy a buborékoktól származik. Ez általános érdeklődés indít arra, hogy elmondjam, a mit a forrásról tudok, egyszersmind reá mutassak a rejtély azon részére, melynek megfejtése mind tudományos szempontból, mind pedig a fürdő gyógyerejének alaposabb ismerete végett kívánatos volna. A forrást és környezetét már 1864-ik évben felmértem es lerajzoltam, hogy az akkor tervezett uj fürdőház a legalkalmasabb pontra legyen helyezhető. A viz mélysége több, kötelek kifeszitése által meghatározott irányban, egy olyan vasgolyó leeresztése által, milyent a kéményseprők használnak, lett megmérve. A mostani ugródeszkától Egregy felé irányuló vonalon fokozatosan 3, 4, 5, aztán egyszerre 43 méter a mélység; tovább ismét szabályosan kevesebb és a parti nádasnál csak 2 méter; ferde irányban Páhok és Rezi felé nem oly hirtelen nő és nem is oly szabályosan fogj'' a mélység; minden más irányban, vagyis a fürdőház három oldalán nincs mélyedés, a mint köztudomású, nyakig sülyed az ember vizbe vagy korpába, a golyó pedig majd másfél, majd csak fél méter mélyen sülyed a szerint, a mint lazább vagy tömöt-tebb a korpa. Tehát a forrás ott van az ugródeszka előtt egy hatalmas tölcsér alakjában, mely ferdén áll úgy, hogy déli oldala egészen függőleges meredek sziklafal, északi oldala mintegy 45 fok alatt lejtős korpatömeg, két más oldala pedig többé-kevésbé meredek. A mérhető legnagyobb mélység 43 méter, mely az ugródeszka előtt 6—7 méter távolban található: a golyó leeresztésénél érezni lehetett, midőn kemény kőrétegbe ütközött, avagy puha talajban feneklett meg. Arra akkor nem gondoltunk, hogy a mélységből talán csíptető segélyével korpát vagy követ próbáljunk felhozni, sem arra, hogy maximai hőmérővel a forrás fenekén a hőfokot megmérjük. Már a forrás ezen egységes szabályos tölcsér alakja arra utal, hogy az egy meleg forráson kívül egyéb mellékes forrást hiába keresünk. Még inkább meggyőz erről a viz hőfokának megmérése a tó különböző pontjain. Tény hogy a tó vize majdnem egészen egyenletesen meleg — hogy a forrásnál és azon irányban, melyen a viz folyását veszi, legnagyobb a melegség az igaz: de nem is lehet másként — hanem a természetes lehűlés által támadt csekély 171 hőkülömbséget meghaladó egyes hidegebb pontot, milyent egy hideg forrás okozna, hiába keresünk. Mindamellett valószínű, hogy a hévizi tó a gyóg}''-forrás vizén kivül egy kevés másnemű vizet is tartalmaz, nem számítva az esővizet, mely beleesik: beleszivároghat a környék talajvize és az Egregyi kis patak és más rejtett hidegforrások vize a föld alatt, annál is inkább, mert a tó környezetét minden oldalról laza turfás talaj képezi. Csakhogy ezen csekély mennyiségű idegen viz sem keveredik össze azonnal a forrás meleg vizével és nem gyengíti ennek gyógyerejét, mivel a meleg viz oly nagy tömegben forr fel a mélységből, hogy hatalmas erejével a szivárgó vizeket a tó partjaira szorítja és ezek csak lassankint a tó kifolyásánál vegyülhetnek a meleg viz közé. Ezért is egészen hiábavaló dolog volna az, a mit avatlanok sokszor emlegetnek, hogy más gyógyforrások mintájára a hévizi forrást is körülfalazás vagy más ily igen költséges eljárás által javítani kellene. Lehetne azonban könnyű szerrel a forrás mélyéből csöveken vizet vezetni a parton felállítandó külön fürdőházba. A forrásvizek melegségének oka tudományos felfogás szerint földünk központi tüzében található fel: ugyanis artézi kutak fúrásánál azt tapasztalják, hogy minél mélyebb a fúrás, annál melegebb a viz és körülbelül a százfoku hőmérő minden fokára 25—30 méternyi mélység számitható. Ha tehát a forrás vize 35°, mig ugyanott a kútvíz 10°, akkor a külömbség 25 szorozva 28 méter mélységgel, 700 méter mélységű a forrás. Ilyformán a Héviz forrása kétszer oly mélyen lenyúlna a föld alá, mint mennyire a Badacsony hegye felemelkedik a Balaton víztükre fölé; és a tenger színe alatt mintegy 600 méter mélyen volna keresendő azon földréteg, mely a forrást oly jó langyossá teszi. Azonban egy másik magyarázata is van a víz felmelegedésének és nézetem szerint ez jobban illik a Héviz forrására. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a szerves vegyületek szétbomlásánál vagy hétköznapi szóval kifejezve a rotha-dásnál meleg fejlődik ki, a mint ezt minden trágyahalomnál észlelni lehet: és hasonló rothadás megy végbe a föld felszínét borító turfatelepekben és még inkább a mélyebben fekvő kőszén rétegekben. Ha tehát felteszszük, a mi épen nem lehetetlen, hogy a hévizi forrásnál nagy részben azon esőviz jön napfényre, mely a közel fekvő vindornyai tőzeges mocsárban föld alá szivárog, és hozzágondoljuk, hogy ezen viz útközben még mélyebb fekvésű kőszén rétegeket is érint: igen természetesnek fogjuk találni a viz felmelegedését. Ezen feltevés annyiban is érdekes és figyelemreméltó, a mennyiben útbaigazítást nyújt az iránt, hol lehetne vidékünkön legvalószínűbben kőszenet találni. Különös sajátsága a hévizi tónak azon korpaszerü anyag, mel}'' vastag rétegben terül el alatta. Alig hinné az ember, hogy ezen érdekes anyag származása, vegyi alkotása és gyógyhatása máig sincs kiderítve, daczára annak, hogy szájról-szájra jár azon vélekedés, miszerint a Héviz gyógyereje leginkább ezen korpában rejlik. A korparéteg a tó azon részén, hol a fürdőházak állanak, egyenletesen 6—7 meter vastag, mert azon czölöpök, melyek itt láthatók, ennyire saját súlyúknál fogva lesülyednek, azután pedig igen szilárd talajra találván, a további leveretésnek nagy erővel ellene szegülnek. Ezen szilárd réteg is meg lett vizsgálva földfuró által és kékes márgának, vagyis az úgynevezett sikárló földnek látszott, mely a puhább fajta kőzetek közé sorolható. Hogy ezen tetemes mennyiségű korpa a forrás mélyéből származnék, amint ezt általában hiszik, az épen nem valószínű, mert hiszen akármikor merítünk egy-egy pohár vizet a forrásnál, abban soha ilynemű anyag nem található, ellenben igenis jön fel a forrás vizével a mélységből néha egy-egy kicsi fehér foszlány, sikos tojásfehérjéhez hasonlító anyag, melynek mivolta szinte egészen ismeretlen. A korpa fajsulyából, mely nem sokkal nagyobb, 172 mint a vizé és azon sajátságából, hogy a vizet nem teszi zavarossá, következtetni lehet, hogy leginkább növényi alkatrészekből áll, ugyanezt bizonyítja azon számtalan légbuborék is, mely ezen korparétegből felszáll, ha az ember tipródik rajta, vagy bármi módon megbolygatja. Ilyen gáz rothadásnál szokott kifejlődni és rendesen minden oly mocsárban, hol a viz alatt növényi alkatrészek rothadásnak indulnak, feltalálható, azért nevezik mocsárlégnek is. Szokottnál tömegesebb fejlődését a Hévízben elősegíti a viz melegsége és a rothadásnak indult korparéteg vastagsága, e mellett nagy kérdés, vájjon egészen ugyanazon fajta gáz fejlődik-e itt, mint milyen például a balatoni nádasokban ? Könnyen lehetséges, hogy a korpa különlegessége miatt ezen gáz is módosul és különös, másutt fel nem található vegyi alkatrészeket tartalmaz. Ezen, a vizből felszálló buborékok okozzák azon szagot, mely miatt a Héviz kénes forrásnak tartatik, noha magában a forrás vizében vajmi kevés ként lehet találni az eddigi vegyelemzés szerint. Ugyanezen gáz okozhatja a Héviz csudálatos gyógyerejét még nagyobb mértékben, mint a viz és korpa alkatrészei, mert világosan látható, hogy mikor fürdik az ember, nemcsak vizben, hanem ilyen levegőben is fürdik, mely apró buborékok alakjában testünkre ragad, ugy, hogy legalább is a test fele része nem a vizzel, hanem gázbuborékokkal van közvetlen érintkezésben; a mennyiben már most a vegyi alkatrészek a levegőben sokkal finomabb alakban vannak jelen, mint a hogyan a vizben feloldva lehetnek, bizonyos, hogy az ember bőrén át ezen buborékokból több orvosság juthat a vérbe és egyéb belső részekbe, mint magából a vizből: főkép midőn az illető viz igen tiszta közönséges ivóviz, ellenben a buborékok nem közönséges, hanem ként és talán még más orvosszereket is tartalmazó levegőből állanak. Ehhez jön még, hogy szaglás és lélekzés által is részt veszünk a kénszagu levegőből, főkép, ha orvosi tanács folytán nyakig korpában fürdünk, melyből gazdagon fejlődik a hydrothion gáz. így minél alaposabban vizsgáljuk, annál több különös sajátságot és annál hatásosabb gyógyító erőt találunk a Hévízben ugy, hogy mellékes előnyeit, ugy mint fürdőhelyeknél szokták, elősorolni egészen felesleges. Tehát mellőzve az éghajlat, vidék, közlekedés, sétahelyek stb. leírását, ismételjük, hogy a langyos viz már egymagában jótékony és kellemes fürdő és gyógyító ital is; azután a korpa dörzsölés által viszketést okoz és a vérforgásra van nagyobb hatással, e mellett valószínűleg sok vasrozsda és jód alkatrész által is gyógyít ; végre a korpából fejlődő gáz az ember bőrén és tüdején áthatolva, ismeretlen elemekkel hozza érintkezésbe a beteg testet. Van egy könyvem az összes magyarországi fürdőkről — irta dr. Chyser Kornél 1887-ben Trefort miniszter megbízása folytán —• ebben a Héviz a nemleges vagy semleges vizek közé van sorozva egy rangban Eger és Rajetz-Teplitz vizeivel: mondatik róla, hogy „sok gazdag 33° C. melegségü forrása van és ámbár vize tiszta, mégis különös korpaforma anyag helyenkint egy méter vastagon rakodik le, mely fő tényező a gyógyításnál, de sajnos, hogy még vegyileg elemezve nincs. Általában hatalmas gyógyerő rejlik e forrásban, mely azonban eddig sem a tulajdonos, sem az orvosok által kellőleg nem méltányoltatik." A vizet vegyelemezte 1857-ben Dr. Heller Bécsben és talált egy literben 0''017 szénsavas meszet, 0''017 chlormagneziumot, (>011 kénsavas nátront és még egy kevés vasrozsdát és konyhasót: összesen 0.053 ezredrész idegen anyagot — de az nincs megírva, sulyrész vagy tömeg értendő-e ezen számok alatt. Kétségtelen, hogy a fentebbi alkatrészek valami különös gyógyerőt nem képviselnek és a viz teljes joggal semlegesnek mondható, mert hiszen majdnem ugyanannyi és ugyanazon vegyelem van a Balaton vizében is, míg ellenben már a füredi forrásban 4-szer, a petancziban 15-ször, a czigelkaiban 35-ször és a budai keserüvizben 100-szor annyi a vegyi alkatrész. 173 Van még egy könyvem, mely a Hévizre nézve érdekes következtetést enged; a könyv a világhírű gasteini fürdőt tárgyalja és minden módon azt igyekszik bebizonyítani, hogy a gasteini viz noha tisztább minden kutviznél és sem korpát nem rak le, sem gázbuborékokat nem termel, mégis igaztalanul neveztetik semleges viznek, mert hiszen roppant nagy gyógyereje országszerte el van ismerve. Szerinte a gasteini forrás 0.034 ezredrész vegyi alkatrészt tartalmaz, úgymint 0"020 kénsavas nátront, aztán kovasavat és konyhasót, tehát ugyanazon elemeket, melyek a hévizben is előfordulnak és nem is ezen alkatrészek miatt gyógyítja a betegeket csodás módon, hanem mivel sokkal jobban vezeti az electromosságot, mint bármely más viz! A viz ezen sajátsága ki van mutatva a gasteini vízre nézve, ugy, hogy a szétküldött ivó vagy fürdővíz valódiságát ezen jelről lehet felismerni. És miért ne lehetne hasonló eset a Hévíznél is, ha a vizet electrometer-rel megvizsgálnák? hisz ennek is gyógyereje kétségen felül áll, csak az nem bizonyos, mit, mi által szokott gyógyítani. Midőn tehát a mesterségesen előállított electromos fürdők egészen divattá kezdenek válni és a mágnesség és electromosság terén naponta uj felfedezések tétetnek, nagyon korszerű volna a Hévizet e tekintetben is vizsgálat tárgyává tenni. Elmondhatjuk, hogy a hévizi gyógyforrás olyanforma kincs, milyen egy köszörületlen gyémánt, melyről még csak azt tudjuk, hogy drágakő, de nem tudjuk, milyen tüze és vize és mily nagy értéke lesz, ha ügyes munkával kicsiszolják. Tudjuk a Hévízről, hogy» hatalmas gyógyerővel bir, mert egyes esetekben olyan betegeket is kigyógyít, kik már minden orvosszert, sőt sok híres külföldi fürdőt is megpróbáltak; de ezen tul aztán igen keveset tudunk, mert a viz vegyelemzése elavult kétes értékű hagyomány, a korpa és gáz vegyi alkotása csak gyanitás tárgya és a villanyos sajátság még fel sincs födözve. Végül ha a források közt is ugy, mint a drágakövek közt a nagyság szerint fokozódnék az érték, ugy valószínűleg Európában első helyen a Héviz állana. Köztudomásu, hogy vize malmokat hajt és méréseim szerint egv nap alatt 26,000 köbmétert tesz ki; hogy mily óriási vizbőség ez, kitűnik, ha néhány hircs gyógyforrás ismert adataival összevetjük. Gastein összes forrásai 5030, a harkányi artézi kut 4200, a Hcrcules-forrás Mehádián 3840 és a pesti városligeti kut 1200 köbméter vizet szolgáltat naponkint, a híres Karlsbad összes forrásai 4400 köbmétert adnak, igy mindezek összesen még nem annyit, mint a Héviz. a keszthelyi kath. főgymnasium. 1771—1895. Mint hazánkban majd minden középiskola, a keszthelyi kath. gymnasium is, — melynek képét alább mutatjuk be — több fázison ment keresztül, míg a hazánk tanügyi történetében kiváló érdemeket szerzett prémontrei kanonok rend alatt 1891/92-ben annak főgymnasiummá való kiegészítése ténynyé vált. A keszthelyi gymnasiumot gróf Festetics Pál val. belső titkos tanácsos, s a magyar kamara alelnöke alapitá saját költségén s 1771. november 22-én három osztálylyal meg is nyittatott. A tanitás a Mária-tartományi szt. Fcrenczrcndi áldozárokra bizatott; a költségeket az alapitó viselte, ki az alapitó okmányban a következőket mondá: „Mind az iskolákat, mind a tanárokat nem a Ferencziek szerzete, hanem ő nagyméltósága látja el." A tanitás eleinte a kegyesrendiek és jezsuiták tanrendszere, később a Ratio educationis szerint folyt. Újításokat a tanrendszerbe II. József gyakran hozott. A szt. Ferenczrendiek alatt 1796-ig volt az iskola, mely 1789-ben öt osztályúvá emeltetett. A szent Ferenczrendieket világi tanárok váltották fel. A Ferenczrendi-szerzetnek a gótstilü plébánia-templommal kapcsolatos zárdája királyi adomány folytán gróf Festetics György birtokába kerülvén, a nemes főúr úgy a gymn. osztályokat, mint az általa nemes ifjak részére fentartott tápintézetet ide helyezte át. Előbb a gymnasium a jelenlegi elemi fiúiskola épületében volt elhelyezve. A hat osztályra kiegészített gymnasiumot a csorna-prémontrei kanonok rend vette át, de a tápintézet nélkül. A Bach-korszak alatt, 1850-ben a gymn. 4 osztályúvá alakíttatott át, s az említett épületben maradott az 1892/93. tanév kezdetéig, a mikor uj otthonába költözvén, az 5. osztály megnyitásával főgymnásiummá való kiegészülését kezdette meg. Az intézet fenmaradása egy ideig kérdésessé vált, mert (polgári iskola is levén ott) a tanulók száma egy időben folytonosan apadt, s már arról szóltak, hogy a szombathelyi gymnásium&ál szükséges párhuzamos osztályok felállításával a keszthelyit beszüntetik. Azonban a város lakosságának lelkes akarata, a megye főispánja, Svastits Benónak buzgó fáradozása, a csorna-prémontrei 175 kanonok-rend ügybuzgó praelatusa Dr. Kunc Adolf áldozatkészsége, a város kegyurának, gróf Festetics Taszilónak készséges hozzájárulása megmentették az intézetet a városnak s lehetővé tették, hogy az az 1895/6. tanévig nyolcz osztályúvá kiegészüljön. Gyönyörű épület, mely belül czélszerűen és dúsan van felszerelve, hirdeti a derék városnak s az emiitett tényezőknek áldozatkészségét; az intézeten belül pedig serényen foly a munka a Dr. Burány Gergely a keszthelyi főgymnasium igazgatója. jó, szép és nemes szolgálatában; a vallás-erkölcsi és hazafias erények fejlesztése czéljából. Az intézet élén jelenleg Dr. Burány Gergely áll, ki egy derék tanári kartól támogatva, nemcsak az intézet beléletét vezeti szaka-vatottan, hanem a város egyéb ügyeiben, kulturális mozgalmaiban dicséretreméltó tevékenységet fejt ki. 176 Hadd végezzem e rövid hézagps vázlatot azokkal a szavakkal, melyekkel az igazgató az intézet kiegészítésének történetét, mely e vázlatnak is alapul szolgált — az 1892/3-iki Értesítőben befejezi : „Legyen ez a főgymn. épület a hazafias nevelésnek igazi melegháza, melyből mind olyan ifjak kerüljenek ki, a kiknek keblében épúgy égjen a hazafias lelkesedés szent tüze, mint a kik a szelid Múzsák e csarnokát létesiteni segítették, hogy az itt nyert szikra által felhevítve folyton szem előtt tartsák e hagyományos mondást : J;Hass, alkoss, gyarapits, s a haza fényre derül!" H. M. A keszthelyi főgymnasium és plébánia-templom. A KESZTHELYI PLEBÁNIA-TEMPLOM. Irta: Bontz József. A keszthelyi plebánia-templom, hazánk műemléke a város főutezájának keleti részén, a Tőgymnasium szomszédságában van. Keleti fekvésű tiszta csúcsíves épület. Anyaga szabálytalanul hasogatott terméskő. Műépitészeti részei, pevetesen az oszlopok, oszlopfejek, támfalburkolatok, párkányok, 177 gerincz-ívek, zárókövek, ablakválaszfalak és egyéb díszítések: faragott kövek. Alakja hossznégyszög. Belső világossága «hosszúságban 44, szélességben 10 meter. Boltozat-magassága a hajóban 16.60, a szentélyben 10.54 m. A torony magassága 60 m. A műemlék hosszú, merészen magasba nyúló falainak egyhangú tereit kívül a támfalak, belül az oszlopok, óriási boltivét pedig az oszlopokon nyugvó válivek négyszögű terekre osztják. Boltosztályait az egymást keresztező gerinczivek háromszögű boltmezőkre szakítják, mely boltmezők egymással éleket alkotva, gyenge hajlással egy csúcsba futnak össze. Gerinczcsúcsaiban czimerekkel és egyéb díszítésekkel ellátott zárókövek vannak. Támfalai szabályosan tagoltak, oszlopai a szentélyben henger-, a hajóban nyolczszögü félhasáb alakúak. Gerinczivezete legtöbb helyen keresztet, a főoltár fölött csillagot, az orgonakar alatt hálót ábrázol. Boltozat alakításában sajátságos jelenség, hogy a gerinczivek találkozási pontjain keresztül húzott -képzeleti vonal a templom hossztengelyének irányától eltérve, kissé délre hajlik. Falterein délről és keletről--"csúcsíves díszítésű ablakok nagy számban vannak. Faragott kődiszitéser között legszebbek az alapító sirkőlapja, a szentély lefutó oszlopainak mennyezete, a szentély csillag-, az organakar hálóboltozata, továbbá a homlokzat kőrózsáj-a. A kőrózsa tulajdonkép egy két ölnél nagyobb átmérővel bíró kerek ablak, melynek keretét és díszítését rózsaszirmokhoz hasonló 11 kőlevél képezi. A templom melléképületei északról a premontrei sekrestye és zárda folyosó, délről a plebániasekrestye és a tetőre felvezető kő csigalépcső. Mindezek a plébániasekrestyét kivéve, a főépület korával egyidejű alkotások. Műemlékünknek tornya eredetileg nem volt. A jelenlegi tornyot 1878-ban építették, melyről műépitészeti tekintetben mi jót sem mondhatunk. Az épülettest és a torony összehasonlítása még a laikus előtt is feltünteti a művészet és mesterség közt levő külömbséget. Halis és Hoffmann; Zalamegyei évkönyv. 12 Bontz József, keszthelyi s. lelkész. 178 Csúcsíves épületünk általános jellemzéseül azt mondhatjuk: hogy nemes egyszerűségében ímposans hatású. A részletes díszítésekben ugyan nem gazdag, de magában az épülettestben a keresztény gondolat kimagaslóan nyilvánul; élettelen anyagában a művész szelleme él. El lehet mondani: hogy Keszthely disze hazánk Balaton vidékének műkincse. De egyúttal történeti emléke is. Hatszázados múltjához az ország számos élő és kihalt családjának neve, a Ferencz és premontrei rendet érdeklő események, Keszthely fényes és szomorú napjainak emléke fűződnek. A templomot a vele kapcsolatban levő rendházzal együtt III. István nádor a saját költségén 1386-ban alapította a szent sztiz tiszteletére. Az alapitónak sírja a templom szentélyében a főoltár előtt a két Festetics-féle sir között foglal helyet. Vörös márványból van. Feliratát csúcsíves betűkkel — maiusculák — alakított következő szöveg képezi: Hic est sepultura magnifici donúni Stephani Vái-vodae et Regni Palatini. Anno Donúni M.CCCXCVII. (Ez a nagynevű István vajda és országnádor sírja. Az Ur 1397. évében.) A fölirat keretében paizson a keleti mesekörből kölcsönzött két egy kisebb és egy nagyobb sárkány alakot lehet látni. A sirlap domborműve az alapító czimerét ábrázolja. Mi mellett fényesen tanúskodik a szentélyboltozat első osztályának záróköve, melyen a sirlap czimerével azonos dombormű áll. Ugyanis az egyházi építészetben a zárókövek domborművei - mennyiben czimerek — az alapítók vagy donátorok czimerét ábrázolják. Ez a czimer, melyet eddig figyelemre alig méltattak, sőt lábbal tapodtak, van hivatva bővebb világot vetni III. István nádor családi nevére. A Ferenczrend az alapitás idejétől egész a török uralomnak hazánkra való kiterjedéséig az épületek békés birtokában volt. 1552-ben Ferdinánd parancsára a rendházat a templommal együtt védelmi helylyé alakították. Az erőddé alakított rendházban a Ferencziek a katonatisztekkel egy ideig együtt laktak. De később a beállott kellemetlenségek miatt házuk és templomukat elhagyták. Mikor azután a gazdátlanul maradt vagyont és épületeket a tisztek a maguk számára lefoglalták. A rend csak 1723-ban hosszas pörösködés után 120 év elteltével jutott vissza újra ősi jogos birtokába. Visszatérés után a rend az elhanyagolt templomot megujittatta, elrabolt arany és ezüst tárgyai helyett ujakat szerzett és a leégett rendházat felépíttette. 1788-ban József császár rendelete értelmében a Ferencziek keszthelyi rendháza végkép megszűnt. Vagyona és alapitványai részben a rendre visszaszálltak, részben a vallásalap javára lefoglaltattak. Mely tény egyeseknek vakmerőségre nyújtott tápot. Bizo- 179 nyos katonatiszt a templomot profán használatra jelölte ki és azt szénával töltette meg. A püspök értesülvén a botrányos esetről, a helytartótanácsnak följelentette. Egyúttal a Festetics grófi család óhajára kérte a helytartótanácsot, hogy a ferenczi templomot a kicsi és ez időtájt romlásnak indult plébániatemplom helyett plébániatemplomnak adja át. Maga a Festetics család szintén megtett mindent a helytartótanács, püspök és a megyénél, hogy a ferenczi épületek birtokába jusson. A rendház megszűnését követő évtized főleg a királyi biztos közreműködése folytán a Festetics család részére meghozta az óhajtott sikert. A királyi leirat értelmében a ferenczi épületek a Festetics gróf csalidnak átengedtettek oly kikötéssel: hogy a rendház közoktatási czélokra, a templom pedig örökre plébániatemplomul használtassák. így jutott a ferenczi templom a keszthelyi plébánia birtokába. Midőn később a gymnasium vezetését a premontrei rend vette át, a templom használata a rendnek is meg lett engedve és szerződésileg biztosítva. A néhány vonásban vázolt rajz után még rá kell mutatnom a sebekre, melyeket az idő és az emberi kéz ejtettek a történelemnek öt százados élő tanuján. Szakértők véleménye szerint a keszthelyi templom legépebb a vele egykorú hazai emlékek között* Az idő kevés rombolást tett rajta, de annál többet a műalkotás iránt való tudatlanság és érzéketlenség. A szentélyben egy ablakot egészen, kettőt részben befalaztak. Az orgonakart doriai oszloprenddel alakított közönséges bolttal nagyították meg. A kőrózsa kivevésével a templom homlokzatának legszebb diszét, a torony építéssel pedig a templom történeti múltját dúlták fel. Ezekhez járul még az, hogy a templomon mióta ős tulajdonosai elhagyták, semmiféle átalakítás és javítás nem történt. Belső felszerelése és kinézése a közönyösségnek szomorú képét tünteti föl. Történeti emlékünk művészi alkotása nevetséges ellentétben van elhagyottságával. Valóságos disz és csuf. Hogy e két szóban kifejezett kritikából a kedvezőtlen rész törölve legyen, hogy a templom az isteni tisztelet méltóságához és műemléki becséhez méltó megújításban részesüljön, ezen fáradozik a keszthelyi apátplebánia jelenlegi javadalmasa dr. Dunst Ferencz. TÜNDÉR ROZSA. (Balatoni rege.) Irta: Poór János. Nap hevétől lankadottan Hűs ligetbe térek én, Hol madárdal minden ágról, Édes illat a virágról Enyhet adva száll felém. Hogyha a zengő madárkák Vig dalukat abba hagyták, Lenge szellő kél a légben Rezgő nyárfa lombja lebben, Súg fülembe szebbnél szebbet, Tündérekről szép regéket . . . Elbeszéli: Ott a tóban Vizszinén egy szép virág van, Hófehéren évről évre Zöld levél keblén pihenve Ringatózik csendesen. Elmeséli a virágnak Szép regéjét. Tó királynak Tündér lánya mint hagyá el Vizhonát, hogy könnyű szivvel, Pilleként csapongva, szállva Egy virágról más virágra, Bontson, kössön uj frigyet, Összezúzva sok szivet. Titkos nyelven súgva búgva Mondta ezt a nyárfa lombja, Én megértéin, s im ez egyet Elmesélem most tinektek. * Réges-régen, itt a halmok Egyikén egy kis lak állott, 181 Benne jó öreg s leánya Elvezék a boldogságot. Mert nyugalma volt az ősznek S hű szerelme a leánynak. Az, ki birja, ennél többet Nem kívánhat már magának. Naplemente szép Juliskát Itt e hűs ligetben érte, Mert hogy eljön minden este Tudta, hisz ő ugy ígérte. És hogy eljött, szép szerelmök Rózsalánczát újra fonták, Mely hogy végkép összefűzze Mindenek felett óhajták. Még a nap le sem pihent bár Vetve várta bíbor ágya, Nem hagyá nyugodni otthon Szép Juliskát forró vágya. Könnyen lejtve, hogy nyomában Még a fűszál sem hajolt meg, Friss virággal a kezében A liget felé közelget. És merengő szép szemével Eltekint a messze tájra, Honnan kedvesét feltűnni Mint egyébkor, várva várja. Várva várja, ám hiába, Ami nem történt soha Órák tűnnek és a kedves Nem tűnik fel, még oda! . . Máskor is jön, s hőbb reménynyel Forróbb vágygyal néz figyel És a kedves még se jön, bár Nap nap után telik el ... . Réges-régen, a mikor az Árnyas bokros berkeket Játszi csalfa tündér népség Lakta, s szint a vizeket; Messze messze, földalatti Nagy vizeknek mélyibcn Tókirálynak, Balatonnak, Vára ott állt fényesen. Szines kagylók, drága gyöngyök S mind mi van a viz alatt, Összehordva diszes rendben Ékiték a falakat. Kábitó volt bár a fény, mely Környezé a szép lakot, Kábitóbb volt mégis annak Szépsége ki bent lakott. Tó királynak tündér lánya Hogyha unta már alant, Titkon, senkitől sem sejtve Szép lakából kisuhant: És a merre vonta vágya Mint a gondolat repült Tündér módra perez alatt a Tó vizéből felmerült .... Nyári est volt Fenn az égen Tiszta fényben Tündökölt a teli hold: A ligetben rezgő nyárfa Levelének halvány árnya Rezgett, tánczolt csendesen. És a szellő a virágos Rét fölött hogy elhaladt, Csókot lopva, nem is kérve I Határtól részegülve Csendesebben Szállt tova. És viszont a rét virága Édes hangokat susogva Meghajolt a kéj alatt .... Mig Juliska a ligetben Szívszakadva vár zokog, Lent a völgyben tó vizénél Boldogságtól áradozva Két szerelmes szív dobog. Balatonnak tündér lánya Feltűnik a viz fölött, És az ifjú megbűvölve Tárt karokkal várja őt. Hófehér ruhája testén Dus redőkben folyt alá Tündér arczát éj sötété Lágy selyem haj árnyalá. Hogy susogva hő szerelmi Vágytól rezgett édes hangja. És a hangot csókba fojtva Kedvesét hogy átkarolja, . . Elmerülnek mind a ketten Boldogságuk tengerében! . . . Szép Juliska a ligetben Szivszakadva vár, zokog, Majd megindul, s mint az árnyék Öntudatlan támolyog. És amint igy jobbra térve Látja, mint a holdnak képe Lent a völgyben, Tó vizében Hívogatva int felé, S az enyelgő Pajkos szellő Halvány arczát megsimítja, Ugy tűnik fel mintha édes Vallomásokat susogna. Szép Juliska önfeledten Mit sem látva, nem is sejtve, Bánatában elmerülve Folyton csak előre lép; És a mint a réti fűznek Bokra gyérül, s tóvizének Tükre villan, — jaj minő kép ! . . A kiálló part-oromnál Álmadozók egyikében Kedvesére rátalál...... Egy sikoltás, s mind a hárman Abban az egy pillanatban Egymást mindig átölelve Hullanak a tó vízébe. * Fenn az égen .ezüst fényben Fénylett még a teli hold, S mindenütt a természetben Béke, néma csend honolt, Jaj, de lent a tó vizében Tündér ország közepében Megrendül a víztömeg. Tó királya fájdalomtól Zúzott szívvel érti, hallja, Hogy könnyelmű szép leánya Tündér ország ős törvényét Mily merészen szegte meg. Az már tagja tündér honnak, Aki egyszer halandónak Karján jut a víz hónába, — így van ez megállapítva, — Soha többé nem lehet. Ezt a törvényt bármily fájó Kénytelen megtartani, És a vétkezőket rögtön ítélettel sújtani. Tó királynak egy szavára A szerelmes pár legott, Vizén uszó rózsa-tővé Szép virággá változott. És azóta a tavakban Viz színén egy szép rózsa van. Hófehéren, évről évre, Zöld levél keblén pihenve, Tündér lánya Balatonnak Mint a múltban, réges régen, Kedvesének lágy ölében Ringatózik csendesen...... Szép Juliska mint az árnyék Köd alakban tova lebben, Nyári estén, Mint lidérezfény Fel fel csillan, Majd a réten Ingadozva átsuhan. Tündérrózsa Hogyha látja Közeledni messziről; Mintha félne, . . . Vész ne érje, . . . Lassan viz alá merül. * Lágy szellőtől a ligetben Rezgő nyárfa lombja lebben, Súg fülembe szebbnél szebbet Tündérekről szép regéket. Titkos nyelven súgva búgva Mondta ezt a nyárfa lombja, En megértém, s ím ez egyet Elmeséltem most ti nektek. B A L A T 0 N - F Ü R EI). Irta: Mangold Henrik dr. A természet a Balaton zalai partjain pazarabbul osztá adományait, mint a többi partokon ; kies magaslatokkal, változatos tájképekkel, buja vegetatióval, szóval mindama előnyökkel áldván meg azokat, melyek egy „egészséges klima" alkotó ismérvei. Már eme természeti adományok alapján is, melyekhez Balaton-Füreden számos kipróbált gyógyeszközök s régi és modern berendezések járulnak, Balaton-Füred a többi Balaton partján keletkezett telepek által utolérhetlenül előre haladt és igy ezekkel szemben számára az elsőség eleve és minden időkre biztosítva van. A balaton-luredi gyógyté-nyezők különböző javallatok szerint, mind hatásosnak bizonyultak ; ezek között ezúttal csak a balatoni hideg fürdőkről teszek említést, melyek hasonlatosak a tengeri fürdőkkel, természettani, vegyi és gyógytani szempontból. A Balatonnak eme hasonlatossága a tengerrel azonban általánosságban nemcsak a füredi, hanem a többi partvidék mentén is megállapítható; de a Balatonnak háromféle talajminősége közül (kavicsos, iszapos és homokos) csakis az ásványi, növényi és állati alkatrészeket összpontosítva tartalmazó Balaton-Füred partjain észlelhető iszapíecsa-podds az, mely a fürdővízben mindig feloldva lévén, képes a tenger vizének konyhasó tartalmát pótolni, a mely tudvalevőleg a tengeri fürdőt quasi sófürdővé qualificálja. A füredi balatoni fürdőben feloldott és suspendált iszap hasonlóan a konyhasóhoz, Mangold Henrik dr., kir. tanácsos. 184 hatalmas ingert gyakorol a felbőr idegeire, mi a homokról, mely természettani törvény szerint a fürdővízben sem feoldva, sem sus-pendálva nem lehet, nem állitható. Ha tehát a Balaton partjainak mentén, balatoni fürdő különlegességről van szó, ugy csakis a füredi iszapos part tekinthető ilyennek, mert csak is a füredi Balaton fürdők azonosak teljesen a tengeri fürdőkkel. Balaton-Fürednek már páratlan természeti fekvése is a kékvizü hullámos tó egyik oldalán, — másfelől félkörben regényes hegyláncz, gazdag növényzettel, — valóban iiditőleg hat minden fogékony kebelre. Az ozondús és a tó párolgása által nedvesített levegő kapcsolatban a magyar tengeri fürdő használatával, nagyon alkalmas arra, hogy minden Füredre jövő betegre nézve kielégítő hatást gyakoroljon, Füredre egyaránt mehet beteg és egészséges, itt mindenki megtalálhatja, a mit keres: gyógyulást vagy szórakozást. Az előnyös földrajzi fekvésnek és tengerszin feletti magaslatnak Füred kitűnő égaljt köszönhet, minthogy a tényezők mérsékelt és enyhe viszonyokat feltételeznek, a levegő dús növényzettel ékesített vidéken át áramlik oda és legközelebbi szomszédja a szép, tiszta és nagy tó, a fürdőhelyet a legegészségesebb fekvésűvé teszi. A hőmérsék itt már április és májusban oly kellemes és enyhe, hogy a tartózkodás betegeknek nagyon alkalmassá válik, sőt szeptember és októberben is a hőmérsék még mindig elég egyenletes marad. Ezen körülmény az utolsó időben bebizonyíttatott Polyák Lajos tr. vizsgálatai által, melyeket a helyszínén és a magy. kir. központi meteorologiai intézet ötévi adatainak felhasználásával eszközölt. Polyák tr. constatálta, hogy Balaton-Füred elsőrangú klimatikai gyógyhely gyanánt tekinthető, melynek előnyei legjobban kiaknázhatók, ha nyáron kivül tavaszszal és őszszel is, mint „átmeneti státió" használtatik fel, mikor hazánk legtöbb helyén a változó időjárás, a korai beálló hideg és a nagyfokú hőmérsékleti ingadozások, a betegek állapotát veszélyeztetik. A „Balaton mellett ősz táján második tavasz van." (Jókai). „A Balaton tájékának azon nagy előnye van, hogy már kora tavasz- és Fürdőház Balaton-Füreden. 185 késő őszkor alkalmas klimatikus tartózkodási hely. A tavasz itt korábban kikel és az ősz tovább húzódik, mint az ország minden más részében." (Beksics.) Hogy Balaton-Füreden a gyógyeszközök és gyógymódok is szaporodtak és javultak a kor igényei folytán, bizonyítja a gyógyhely látogatottságának erősbödése és leginkább az, hogy Balaton-Füred ma már nem ismeretlen a külföldi orvosok előtt s a meggyógyult betegek nagy száma is fényes bizonyítéka nem csak látogatottságának, hanem hasznosságának is. Sok külföldi ís keresi már fel Balaton-Füredet; nem egyet közülök orvosi consiliumok egyhangú ajánlata küld ide és míg évekkel ezelőtt csak eltévedt fecskeként tünt fel az angol, franczia és olasz szó, ma már senki sem tartja megbámulandónak a külföldi vendégek beszédét. Az organismus bizonyos idült bajaira csakis Balaton-Füred az egyedüli, melylyel nem versenyezhet más fürdő- és gyógyhely. A pompás hely, kies vidék, a Balaton, melynek párját példaszó szerint nem lehet minden bokorban találni, üde levegő, mely megnyugtat és gyógyit, a számos gyógyhatányok, a kényelem, melylyel Balaton-Füredre juthatni — mind oly előnyök, melyek e gyógyhelyet legékesebb szókban ajánlják és mely megérdemli, hogy a nagy közönség ne csak el ne hanyagolja, hanem eléje tegye a sokszor bizony „mondva csinált" dicsőségű fürdőhelyeknek. A számos hivatott és hívatlan fürdőtelepek között, melyek a közelmúltban, mint a végre lábra kapott Balatoncultus eredményei keletkeztek Európa eme legnagyobb tavai egyikének partjain, — mint ezelőtt ugy ezután is, Balaton-Füred — a Balaton metropolisa fogja gyakorolni a legnagyobb vonzerőt gyógyulást és üdülést keresőkre, valamint touristákra is. MURAKÖZBEN. Irta: Kele György. Ha képletesen akarnám kifejezni magamat, vagy hasonlattal élni, legtalálóbban nevezhetném Muraközt Zalavármegye leányának; nagy gonddal, apai szeretettel dédelgeti a mi ős megyénk ezt a kedves leányát, a ki, mint az elkényeztetett gyermekek szoktak lenni, néha szeszélyes, durczás, de egészben véve jó gyermek. Legjobban tudja boszantani az öreget azzal, ha megfenyegeti, hogy a legközelebbi szomszédhoz Horvátékhoz megy férjhez, oda húzza a szive; hanem hát ez csak ijesztgetés, mert azért komolyan a papának soha ellent nem mond, sőt még a kóló tánczről is leszokott a papa kedveért, s legszívesebben tánczolja a csárdást, olyan tűzzel és zamatos magyar czifrázattal, hogjr azonnal meglátszik rajta a pezsgő magyar vér; még is több jutott neki az apja természetéből, mint az anyjáéból, mert az anyja az valami bosnyák leány volt, annyi bizonyos. Szinte hihetetlen, hogy itt az emberfia Hunvady, Zrínyi, Szilágyi, Ujlaky nevű egyénekkel beszél horvátul, mert magyarul nem értenek, vagy csak igen keveset; meglátszik erőteljes egyenes termetükön, nyilt kerek arczukon a magyar eredet typusa a leborotvált bajusz daczára. Zrinyi és Inkey vajdák magyar huszárjaiból maradtak ezek itt, természetesen össze vegyülve a letelepült bosnyákokkal; Bosniában sok helynév megegyez a muraközi községek neveivel, a mi nem épen a véletlenség kifolyása, ez is mutatja, hogy onnan ide bevándorlás történt, a mint erről a régi hagyományok is beszélnek. Ez a bosnyák népvándorlás, a mely elnyelte a kevesebb magyar elemet, adta Muraköznek a szláv jelleget; csakhogy ez itt sokkal szelídebb, kellemesebb formában jelentkezik, mint a Mileticsek, vagy a Starcsevicsek birodalmában. A muraközi nép magyar polgárnak valja magát s rég mult időkből eredő rokonságot tart velünk; a drávántuli horvátokkal általában nem rokonszenvez, s megvetően nézi le, a kiről gyanitja, hogy „illérecz" azaz horvát érzelmű, hiszen nem messze van az idő, mikor 1848-ban együtt küzdöttek velünk egy zászló alatt a muraköziek az illérek ellen. Egyik 48-as szabadság hősünk Gasparicsnak emlékoszlopa Perlakon dicső tanújele, testvéri, rokoni érzületüknek, ő is muraközi horvát volt s a magyar hazáért vérzett el. Pedig van ám itt sok titkos ellensége a magyar állameszmének, a kik zágrábi sugalmak szerint dühös akna harezot folytatnak ellenünk; de már nagyon leapadt ezeknek a száma, visszavonulnak lassan odúikba mint a denevérek, nem mutatkoznak a közélet derült világánál. Sokkal józanabb, békeszeretőbb a muraközi nép, minthogy magát fellovalni hagyja; keserűen gondol vissza az absolutismus korszakára, mikor itt az illérek uralkodtak s a hivatalnok hierarchia leszedte róla még az utolsó ingét is; mikor az igazságot a szerint mérték, ki mennyit adott, s a nép keserves keresményén a gospodák dobzódtak. Könnyű itt tiszta, igazságos, becsületes magyar politikával a rokonszenvet fentartani, ápolni, csak a vezető egyének ne térjenek le az egyenes útról. Finom tapintata, ösztöne van a népnek arra, hogy megérti, tudja, ki az ő barátja. Fellángol a magyar szív, mikor hallja, hogy ezek az egyszerű horvát emberek, milyen lelkesült hymnust, dicséretet mondanak el a múltból az itteni 187 közélet egyes kimagasló magyar alakjairól; az apostolok cselekedeteibe való életadatok ezek, hogyan kell a magyar hitre téríteni az idegen ajkú népet. A Gondviselés nem csak a múltban a jelenben is küld ide ilyen apostolokat,-a kiken megtörik a sötét szellemek ellenséges hada. Itt minden tisztviselő, az intelligentiának minden tagja nemzetapostol is, legszentebb missióval ellátva, fegyvere a türelem, igazság és szeretet, a ki ezt nem érti meg — az távozzék innen, a haza szent neve kéri erre. Sehol sincs nagyobb alkalom zsarnokoskodni, mint itt Muraközben, ez egyszerű csalafintamentes jámbor nép oly hiszékeny, naiv, mint a gyermek, csak az nem csapja be, a ki nem akarja; hány szomorú legenda beszél e nép kifosztása és megzsarolásáról és ezer szerencse, hogy nem játszik szerepet ebben a magyar. Megtartjuk Isten segítségével Zalamegye szép leányát Muraközt magunknak, el sem kívánkozik tőlünk soha; a magyar társadalom szeretettel öleli keblére a vele rokonérzelmü idegen ajkú népeket; ugy szereti, talán még jobban, mint édes gyermekeit. Elküldte már hozzánk is szeretete jeléül áldást osztó testvérjeit a Dunántuli Közművelődési Egyesületet, az ő nyomába még szebb élet derül fel itt, majd megérjük azt is, hogy a muraközi Hunyadiak, Zrínyiek és Szilágyiak beszélnek magyarul és tisztán. Igen helyesen kezdte meg a D. K. E. az ő nemes missióját ovodák felállításával, mert csakugyan a gyermekeknél kell kezdeni a magyar evangélium hirdetését, mint a szeretet apostola mondotta: Bocsássátok hozzám a kisdedeket. Ti jó magyar testvérek, a kik bent a haza legmelegebb ölében talán minden esztendőben egyszer hallotok idegen nyelven beszélni, ti nem értitek meg, milyen jól esik a magyar kebelnek, mikor itt ezek a horvát apróságok, a diák gyerekek magyarul kezdenek az emberrel péterbácsizni, én az Eol hár-fáját nem hallottam soha, de nem hiszem, hogy szebben szólna, mint ez a horvát izü magyar beszéd, ugy megcsiklandozza az ember szive tájékát, hogy öröm könyek potyognak le az orczáján; oly jól esik a léleknek, mint a nyári langyos eső az aszott mezőnek. Most kezdem csak érteni, egyik drávántuli horvát politicus honfitársam, azon megjegyzését, hogy a magyar-horvát testvériség legnagyobb akadálya az, miszerint nem értjük meg egymást. Sok mindenfélét tanítanak a magyar és horvát alsó és felső iskolákban, a minek annyi hasznát se veszi az ember az életbe, mint a mókus a lyukas magyarónak; de nem jut eszébe senkinek, hogy jó lenne ám a magyar iskolákban a német nyelv mellett, a horvát nyelvet is tanítani, ép ugy a horvát iskolákban pedig a magyart. Én soha sem tapasztaltam azt a világba kiáltott dühös starcsevizmust a Dráván tul, a milyennek előttem lefestették; nyájasak, szívélyesek voltak hozzám a legultrább horvátok is, mert a nyelvükön beszélhettem velük, megtudtuk egymást érteni, sőt örültek, hogy kibeszélhették magukat, mintha bennem az egész magyar nemzetnek beszéltek volna — s . az lett vége a politizálásnak, hogy összecsókolóztunk. Nem abban találom én a magyar hazafiságot, hogy egy magyar államtisztviselőt Horvátországba helyeznek, ki nem tud és nem is akar megtanulni horvátul s ép azért rosszul felfogott kificzamodott hazafiságból különválva él az ottani társadalomban; nem ez a feladat, nem ez a czél, nem szándékunk nekünk a horvát nemzetet megmagyarositani, hanem mint testvér nemzet élni a hazában; együtt élni pedig csak ugy lehet, ha egymást megérti az ember. A muraközi horvátok szívesen tanulnak magyarul, mert magyar polgároknak érzik magukat; de a drávántuli horvátok is magyarul köszöntenek ám bennünket, ha mi őket horvátul üdvözöljük, annyi bizonyos. aurora borealis. Irta: Donászy Ferencz. . Van egy ország, a hol még soha senki se járt: az örök jég, a sarkok hazája. Birodalom nagyságú hegylánczok, föld születésével egykorú jéghegyek köritik és aeonok óta hulló hótömeg, mérhetlen aczél-zöld tenger őrzik egekig csapkodó hullámhegyekkel határait, melyeken tul már az örök semmi, a zűr és setétség határtalanja feketéllik mérhetlenül, elképzclhetlenül. Járt-e ott már valaki ? Ki juthat el odáig, hol az északi fény születik ? Kettő csupán : a temetkező hattyú és az ember isteni része: a képzelet. Klimius Miklós álmodta e gyönyörű regét a delej országról. Azt mondja, delej minden: a lélek, erő, élet, a mindenség... és delej maga a föld is... és a delej országa a sarkokon létezik. E delej országban nincsen semmi földi. Nincsenek bűnök, háborító szenvedélyek, hanem az isteni tökély, az elképzelhetlen örömök országa ez. Varázsfényü örök világosság sugárzik itt mindenre. Az egész égbolt egyetlen, a szinek káprázatos ragyogásában váltakozó szivárvány, a gyémánt és drágakövek ezerszeresen szikrázó súgár-zásában. Lakói egyik csillagból a másikba szárnyaló tündérek, eszményibbek, tökéletesebbek az angyaloknál .... és a halál után, minden földi emberre várakozik egy-egy rózsaszín szárnyú tünemény, kivel aztán elképzelhetlen gyönyör és boldogság között tökéletesedik az ő lelke is a delejország örök lakójává s üdvözülten szállnak, repülnek csillagvilágból csillagvilágba az örök északi fény sugarain. „Valahányszor tehát megjelenik az aurora borealis szivárványos sugárköre az ég boltján, mindannyiszor egy-egy földi lélek tökéletesedett a delej ország lakójává és száll, száll tündértársával csillagvilágról, csillagvilágra." Ez az északi fény regéje. Hol és hogyan születik hát a sarkok éjjeli napja, a bűbájos aurora borealis ? . . . . 189 A sarkvidékek örök hó és jégtakarta pusztasága terül el némán, hallgatagon, miként az enyészet és halál birodalma. Örökös köd, örökös éjnek borongó homálya nyugszik a jéggé dermedt tenger hidegzöld tükre és a hótakarta fenyőerdők komoran zúgó fái felett, — csak a nyilt öblök zajlása, a szakadozó jéghegyek dörgő ropogása morajlik, durran süketen, a szélvész és hóvihar vadul bőgő kardalában. Ez az egyetlen hang az örök csend országában, a hol élet és más zaj nincs, mint viharbőgés, jégrobogás és a hullámhegyek egekig csapkodó harsogása .... és ha elül a vihar s dermesztő fagy simitja cl a zajló öblöket, megint csak az örök csend dermesztő, halálos némasága ül a kod és setétség borította táj végtelenjén. De van még egy! Egyszerre lassú, mindent betöltő zengés, pengés támad, mintha egy Demiurgus keze játszana a setét égbolt világtájaira feszitett érezhurokon .... aztán, mintha millió millió hasitó dárda hullana sívitó zűrhangon az ég aczélboltozatára, kábító, süketítő zengéssel. E rémhangokra ropogva pattognak végig a jéghegyek, a tenger zajlik, süstörög . . . Az alvó jegesmedvék ijedt ordítással rohannak ki ingó jégbarlangjaikból, vadul bőgő iram és pézsmatúlkok száguldoznak a hósikok végtelenjén..... mert izzik az erdő, izzanak a jéghegyek! A láthatár éjszaki része tündöklő fénytengerben úszik, melyet sziporkázó lángszivárvány kerit el kördeden az aczélsötét, violaszín égbolttól. Ez óriási tűzkaraj közepéből iszonyú sugárkévék lövellnek villámgyorsan a zenith felé, mint valami titáni kerék küllői, e mellett mintha tűzzápor szakadna vissza a földről az égbe, oly sürün, olyan lobogással lövellik a szivárvány minden színében ragyogó sugaraikat az ég végtelenjére. A setétkékből lángveresbe, sárgába, zöldbe, violába hajló lángkévék, egymáshoz verődő érezdárdákként zengnek-pengnek, s pengésük mintha az eget hasogatná, olyan lobbanással villannak kelettől nyugatig. A láthatár többi része pedig ez alatt a setétbibor rózsaszínbe halványuló pírjában dereng, hajnallik, mitől a szikrázó jéghegyek, a hóval fedett erdő, a setét sziklákat habzó zajlással csapkodó tenger, az izzó parázs vérfényében látszanak lobogni. A megriadt állatsereg reszketve fúrja fejét az izzón sziporkázó hóhalmokba, .... míg csak e tündéri tünemény olyan zengéssel, morgással, mint a hogyan támadt — el nem halványodik. Ez a sarkok örök éjszakájának az éjjeli napja, északi hajnal, az aurora borealis. .... Milyen e tündéri tünemény nálunk, mikor nagy ritkán, kóborló üstökösként, égi tájainkra téved? 190 Deák voltam Nagy-Kanizsán, -midőn 1871. nyarának egyik estéjén — ugy tiz óra felé egyszerre csak futó dobogás és szörnyűködő moraj hallatszott be az utczákról. A csendes nyári éjszakának álomhintő csendjében, mintha az ég miriád csillagvilága kezdene rejtelmes zengéssel a föld lakóihoz beszélni .... olyan zengés és süvöltés között az egész égboltozat egyszerre a hajnalhasadás szelid rózsapirjában derengett, mi csakhamar a vér setéten izzó vörös pírjára változott, mintha a négy világtáj lángba, vérbe készülne borulni. A kik látták, azok emlékeznek e szívszorító, fenségesen szép tüneményre, mi csak minden száz vagy ezerévben téved ilyen nagyszerű szépségben tájainkra. A lámpák az egész városban elsetétültck, de az utczák, terek s a házak falai fenyegetőn setét vérvilágban úsztak, a hold sápadt tányérja pedig, mintha vértengerben úsznék, mint fényét vesztett, halvány kisértet világot vetett mindenre, a csillagok reszkető világa ellenben még szikrázóbb ragyogással fénylett keresztül a vérpiros izzáson. Síri csend és nyomasztó némaság zárta le mindenek ajkát, csak a kutyák vonítottak kísértetiesen az egész városban, mi még jobban növelte azt az ismeretlen borzongást és döbbenetet, mit az ilyen ritka égi tünemény elő szokott idézni. Voltak, kik ragályt, földrengést, irtóháborút, mások világ végét, üstökös jöttét jósolták belőle, én pedig Klimius Miklós regéjére gondoltam : „Hát én rám ki vár majd az aurora borealis sugáröve alatti csillagvilágban ? NÉMETH JÁNOS. Németh János született Nagy-Kanizsán 1819 julius 19-én. Atyja jómódú városi polgár volt, kinek háza a Fő-utczán a régi takarékpénztár palotájának helyén állott. Tanulmányait igen korán bevégezte Németh János és már 22 éves korában ügyvédi irodát nyitott szülővárosában. Csakhamar oly jó hirre tett szert, hogy — midőn az 1844. évi V. törvényczikkely megengedte a nem-nemeseknek is a közhivatalokban való alkalmaztatást, — mindjárt 1845 januárban tisztes tiszti alügyész lőn Zalamegyében. A következő évben pedig, — mikor Czinderi somogymegyei főispánt installálták, — kineveztetett Somogymegye táblabirájává. 192 ^Bekövetkeztek az 1848. évi mozgalmas napok. Az országgyűlés által hoxott uj törvényeket kellett járásonkint a népnek kihirdetni és megmagyarázni. Ezt a functiót a kanizsai járásban három tagból álló küldöttség végezte, s a tagok egyikévé Németh Jánost választották, kit mint Deák Ferencz hivét és elveinek követőjét ismertek. Az első követválasztás Zalamegyében kitüzetett junius 15-ére. A kanizsai járásban Oszterhueber József (Deák Ferencz sógora) volt a választási elnök, Németh János pedig jegyzőként fungált. De uj választást kellett elrendelni, mert a választó nép az első választáskor iszonyúan verekedett, (még az elnököt is megsebesítették), — és az egész bizottság kénytelen volt elmenekülni a dühös tömeg elől. Azután Csányi László zalamegyei kormánybiztos vette maga mellé titkárnak a jó tollú fiatal táblabiró-fiskálist. Csányi, mint volt huszártiszt, kemény természetű ember volt. Az oláhokat, kik a magzatot kivagdalták a magyar anyákból, csakúgy felakasztatta, — mint halálra Ítélt a parancsnak ellenszegülő minden egyént, bárha magyar volt is. De a szelid lelkületű titkár irtózott az erőszakoskodástól és vérengzéstől. A párndorji táborban, — Austria szomszédságában, — egyik este megtudta Németh János, hogy több nemzetőrt (kik alighanem kecskemétiek voltak), mert a törvényre hivatkozva nem akarták átlépni a haza határát, a hadi törvényszék agyonlövetett. Erre másnap rögtön lemondott a titkárságról és visszajött Kanizsára. A forradalom leveretése után a zalamegyei csász. kir. kormánybiztosság oly felhívást intézett a kanizsai ügyvédekhez, hogy Wlassics Antal, Tóth Lajos és Németh János ügyvédek közül az egyiket, mint kevésbé compromittált egyéneket, megkínálja a járás főszolgabirói tisztségével, •— de figyelmezteti őket, ha egyikök el nem fogadja, az esetre egy Micski nevezetű katonát fognak kinevezni, ki Jellasics táborában élelmezési tiszt volt. Ekkor ért fordulóponthoz Németh János életpályája. Ugyanis a megijedt és fölháborodott ügyvédi kar tanácskozásra gyűlt össze, hol azt határozták, hogy a főszolgabiróságot Németh Jánosnak el kell fogadnia, bárha nehéz helyzete lesz is, bárha gyanusittatni fog is, de hivatalában hazájának és honfitársainak segítségére lehet, másrészről pedig a kijelölt három ügyvéd közül ő egyedül nőtelen, tehát kevesebbet koczkáztat. Németh János nehéz szívvel vetette alá magát a határozatnak, otthagyta az ügyvédi pályát és igy lőn az 1849. végén a kanizsai járás főszolgabirája, majd a következő év augusztus havában a zalaegerszegi törvényszék ülnöke s később tanácsosa. A megyei törvényszéknek 1861-ben választás utján történt rendezésekor Zalamegye coripheusai felkérték Németh Jánost a törvényszéki elnökség elvállalására. Ezen ajánlat nagy megtiszteltetés volt az akkori időkben, de ő a kijelölést nem fogadta el, mert nem akart választástól függő hivatalt viselni. A következő évben Zalamegye alispánjává nevezték ki s 1862. februárszeptemberig tartott alispánsága után a királyi Ítélőtábla birája lett, 1869-ben pedig curiai bíróvá neveztetett ki. Németh János a birói roppant elfoglaltság mellett még a lapokba is irogatott a fontosabb jogi esetekről, ezenkívül a törvényjavaslatok alkotásában is kiváló része volt. A régi 1804. évi ügyvédi rendtartást átvizsgáló és uj javaslatot készitő bizottságnak tagja vala 1863-ban. Szintúgy tagja volt 1864-ben azon bizottmánynak, mely az árvaügyek rendezésére és a hagyatéki ügyekbeni eljárásra uj javaslat készítésével bízatott meg. A következő 1865—66. években pedig résztvett az uj büntető törvény javaslat átvizsgálásának munkájában. A sok munkában kifáradva, 40 évi szolgálat után mint a kir. tábla tanácselnöke ment a jól kiérdemelt nyugalomba 1890. esztendőben, mikor a király a Lipótrend lovagkeresztjével kitüntette. 193 Szerénységét mutatja, hogy a Lipótrendet egyetlenegyszer tűzte kabátjára, mikor a kitüntetést megköszönte a királynak. Nagy igazságszeretetéről pedig tanúskodik egy kanizsai ügyvédhez intézett azon mondása : „tanulja meg öcsém, hogy tisztességes fiskális sohasem tagadja el, amiről tudomása van!" Pedig a tagadással Németh János sógorának gyermekeit szándékozott a fiskális kimenteni egy régi fizetési kötelezettség alul. Halis István. Halis és Hoffmann: Zalamegyei évkönyv. 13 ZALAVÁRMEGYE NÉPOKTATÁSÜGYE. Irta: Dr. Ruzsicska Kálmán. Egy pillantás Zalavármegye térképére eléggé sejteti azon fontos és messzeható czélokat, melyek hazánk e szép darab földjén, a népoktatásügy keretében, nemzeti s művelődési szempontból egyaránt megoldást igényelnek. A Stájerországgal és Horvátországgal közvetlenül határos Muraköz és Vendség; a közel hatszáz községből álló vármegyének úgy a Balatonmelléken, valamint egyebütt is, a városok és járások kialakulását támogató s egész nagy vidékek szerint jelentkező tagoltsága — már külső kifejezésében is magán hordja a kulturális aktió végtelenül érdekes voltát. Ezen évkönyv terjedelméhez képest nem terjeszkedhetvén ki monographikus részletességgel vármegyénk népoktatás ügyének fejlődésére : igyekszem e helyen legalább nagy vonásokban rámutatni azon alapvető mozzanatokra, melyek az egyes ágazatokat áthidalva, kicsiny, de hű képben tükrözik vissza a vármegyei oktatásügy nagy organismusát. A nemzeti nevelés alapja — a kisdedek védelme 1 Ők a szülői szeretet, az otthon szentségének s boldog békéjének kezesei ; ők a csalni, tetetni nem tudó szűzies emberi érzéseknek kicsinységükben is örök typusai. Ők a nemzet életének, a haza jövőjének — nagy reményei! Nem tudok a kisdedvédelem magasztos eszméjéről irni azon valóban gyöngéd támogatás megemlítése nélkül, melyet e téren Zalavármegye városai és községei részéről tapasztaltam ! Ugyanis a vármegyében talált hét kisdedóvoda száma néhány év alatt tizenhatig emelkedett; a kisdedóvás országos rendezését czélzó 1891. évi XV. t. cz. életbeléptetésével azonnal két állandó s harmincz nyári gyermekmenedékház nyilt meg, több mint háromezer gyermek gondozásával. Ezen kívül 1894 folyamában állami állandó gyermekmenedékház nyittatott két fontos nemzetiségi ponton, Hodosánban és Gánicsán; ugyanezen időben állandó gyermekmenedékházat nyitott a határszéli Dráva-Vásárhely. A nemzetiségi vidékeken — Csáktornyán, Légrádon, Perlakon kisdedovodák, Kotorban, Szepetneken, Alsó-Domborun, Dráva-Egyházon és Draskoveczen állandó és nyári gyermekmenedékházak működnek sok áldással. A D. K. E. által Perlakon fentartott kisdedóvoda nagy népessége miatt rá van utalva a második óvónőre. Úgy az óvónők lakásai, valamint a játszótermek és foglalkozási helyiségek egy a város által emelt diszes helyiségben fognak már 1895. év őszén elhelyeztetni. A kisdedvédelem 1895 évi szervezéséről beszerzett adatok szerint, tizenhat kisdedovoda, hat állandó és harminezhat nyári gyermekmenedékház van Zalavármegyében. Állandó és nyári menedékházak vezetésére alkalmas egyének képzése czéljából hathavi és hatheti tanfolyamok tartattak Csáktornyán, Nagy-Kanizsán és Zala-Egerszegen. Népoktatási tanintézeteink állapotára térve, kezdem a dolgot ott, hol a tanitó s vele az iskola sorsa legtöbbször eldől — a tanitóképezdénél 1 195 Az internatusokkal kapcsolatos vagy azok nélkül eszközölt tanítóképzésről akademice sokat lehet írni ós vitatkozni. Egy azonban bizonyos! A családias alapon szervezett bennlakás nem egy nemes érzést fakaszt ki sok ifjú szívéből, ki már talán kora gyermekéveitől küzdelmekben elfásulva, vagy a szülői szeretet gyámolitását egészben is nélkülözve — a képezdei „otthon" melegénél heveri ki pessimismusát. Hiszen az eszményekben való hitet csak fogékony lelkekbe lehet beoltani. A tudás csak szövetségese a szívnek! Az ismeretek rendszereit lehet javítgatni; a lelki képzés csorbáit semmiféle szaktárgygyal sem lehet kiköszörülni. Mindig sok örömömre szolgál, hogy csáktornyai tanítóképző intézetünk szervezetében és szellemében a nevelői hatásnak oly sok alkalmát találom. Az összes hatóságoknak állandó és kiváló gondját képezte a Muraköz speciális viszonyainak figyelembevételével felállított csáktornyai állami tanítóképző intézet, mely a nagyméltóságú közoktatási kormány és Csáktornya város lelkes áldozatkészségéből ma már saját palotájában van elhelyezve, külön tornacsarnokkal s a tizenkét holdnyi telekhez szükséges gazdasági épületekkel ellátva, belső és külső felszerelése összes mozzanataiban kifejlesztve. Egész nemzedékeit nevelte már a hazafias tanítóknak nemcsak Muraköz és a zalavármegyei vendség, de az ország egyéb nemzetiségi vidékei számára is. Az ő apostoli buzgalmuknak, példájuknak és tapintatuknak — amint ezt már máskor is hangoztattam — nagy része lesz idegen ajkú polgártársaink abbeli bizalmának megerősödésében, hogy mindaz, a mi köztük a magyar kultura legtörvényesebb eszközeivel történik, saját anyagi s szellemi boldogulásuk felé egyengeti az útat! A kisdedvédelem és tanítóképzés mellett, a nemzeti művelődés nagy épületének harmadik hatalmas alapköve — a nőnevelés! Rousseau Emiljének egyik legtalálóbb kijelentését az ötödik könyv ama megjegyzése képezi, miszerint ha az emberiség nagy és erényes akar lenni, tanítsuk meg az asszonyokat az erényre és nagyságra. Leibnitz (Lettres á Pl. V) kijuttatja részét a nőnevelésnek is, midőn azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy az egész emberi nemet át lehetne alakítani, ha reformálnánk az ifjúság nevelését. De a németeket a rómaiaknál a nők fontosabb társadalmi és kedélyi állása miatt többre becsülő Tacitustól egész a mai napig minden számbavehető gondolkozó, többé kevésbé tanúságot tesz az anyák, a nők nagy hivatásáról. Ámde szálljunk le a széles világtörténeti látkörről a magunk viszonyainak szűkebb keretébe s jelentsük ki, hogy első sorban hazaszerető, vallásos, egyaránt értelmes, erkölcsös anyákra van szükségünk. Kik — mint Hugó Viktor mondja — szeretetükkel és szorgalmukkal megvetik a családi élet erős alapját. Szükségünk van rájuk, főleg itt a határon, honnan seregestül viszik leányainkat idegen országok nevelőintézeteibe, hol az idő és viszonyok gyakran legkártékonyabb hatással vannak érzületükre. Neveljük őket mi magunk a magunkéinak; fejleszszük, idomítsuk hajlamaikat, vessük meg akaraterejük, jellemük szilárd alapjait: gyujtsuk ki szivükben a leendő magyar anyák kis körben is nagy hivatásának ambitióját. Az egyszerű népiskolától a legfelsőbb fokú képzésig minden keretben meg van a nőnevelésnek a "maga kimondhatlanúl fontos feladata. Ha a Nagy-Kanizsán felállítani tervezett felsőbb leányiskola kivitele egyelőre elhalasztatott is : mégis alig néhány év alatt, a városok lelkes felbuzdulásával számbavehető haladás történt e téren vármegyénkben. 13* 196 Így a zalaegerszegi államilag segélyezett községi kétosztályú felső népiskola 1889-ben polgári leányiskolává, a nagykanizsai községi kétosztályú leányiskola 1892-ben államilag segélyezett községi polgári leányiskolává fej-lesztetett. Sümegen 1890-ben községi felső leányiskola nyittatott. Keszthely város megfelelő telekkel és tizezer forinttal járul a jelenlegi felső népiskolájából fejlesztendő állami polgári leányiskola épületéhez. Megnyitása 1895/6 tanév folyamán remélhető. Földrajzi és határszéli viszonyainál fogva fontos hivatás vár a csáktornyai állami polgári leányiskolára, melynek két osztálya már 1895 évi októberben fog megnyittatni. A csáktornyai leányiskola betetőzése után az alsó-lendvai polgári leányiskola szervezése kerül sorra. A Keszthelyen és Tapolczán már előbb létezett zárdaiskolákon kivül 1885-ben Nagy-Kapornakon, 1890-ben Nagy-Kapornakon, 1892-ben Zala-Apá-tiban nyittattak uj zárdaiskolák. A zalaegerszegi polgári leányiskola felé két tanévre terjedő női kézimunka tanfolyam emeltetett; ilyennek a sümegi felső népiskola felé szervezése folyamatban van. Ez idő szerint létező nyolcz polgári iskolánk közül 1896/7. tanévben államosittatni fog a csáktornyai polgári fiúiskola, az alig egy év előtt államosított alsó-lendvai polgári fiúiskola pedig még a jelen tanév folyamában fog harminczezer forintot meghaladó értékű új épületében elhelyeztetni. A keszthelyi gymnasiumnak főgymnasiummá fejlesztése folytán fokozatosan fog az ottani polgári fiúiskola beszüntettetni. Zalaegerszegi polgári fiúiskolánk, ugyancsak a már 1895 őszén megnyitandó állami főgymnasium folytán fog fokozatosan megszűnni olyképen, hogy a vele kapcsolatos s a népesség arányához képest az ország egyik leglátogatottabb középkereskedelmi iskolája a legmesszemenőbb áldozatokkal is fentartassék. A nyolczvanas években a polgári iskolák gyakorlati irányának épp Zala-Egerszegen czélbavett érvényesítéséhez nagy remények fűzetvén, itteni polgári iskolánk kereskedelmi iskolával s műasztalos tanműhelylyel bővíttetett ki. A harmadik — gazdasági-tanfolyam czéljaihoz meg volt már a telep is; megnyitva azonban soha nem lett. A kereskedelmi szakképzés felé való törekvés pedig absorbeálta az időközben beszüntetett műasztalos tanműhely növendékeit. Mígnem a megyei központnak társadalmi s szellemi igényei ujabban is felvetették egy középiskola szükségességét s a zalaegerszegi főgymna-siumnak már a század első felében megnyilatkozott eszméje, a közoktatási kormány, a vármegye és a város példátlan áldozatkészségével — valósu-lást nyert. Legnagyobb viszontagságokon mégis felső népiskoláink mentek keresztül. Fennebb emlékeztem meg a zalaegerszegi, nagykanizsai s keszthelyi felső népiskoláknak polgári iskolákká fejlesztéséről. Megszűnik a gazdasági szakoktatással kapcsolatos tapolczai felső népiskola is, mely az ott néhány év előtt megnyitott s a vidék érdekeit előnyösen felölelő állami vinczellériskolával szemben helyi jelentőségéből is sokat veszítvén, a város 4s nagy vidéke óhajához képest, latin tanszékkel ellátott polgári fiúiskolává fejlesztetik. Az uj iskolának ezévi szeptemberben megnyitása már elrendeltetett. Tehát még a hetvenes években szervezett felső népiskolák közül csak a balaton-füredi szeretetház és a fiókintézetét képező balaton-füredi vinczellér-képző élték túl a felső népiskolákkal való kísérleteket. A balaton-füredi, most már fenséges védnökéről elnevezett „Erzsébet szeretetház", az államsegély mérvéhez képest államosittatván, legközelebb új 197 alapszabályokkal ellátva, összes viszonyaiban dicséretesen fejlődve, teljes mérvben tölti be magasztos emberbaráti hivatását. Zalavármegyének két középkereskedelmi iskolája van. Az egyik — mint fennebb érintem —- a zala-egerszegi polgári fiúiskola mellé állíttatott 1885-ben, a másikat a nagykanizsai izraelita hitközség 1890-ben megnyitott polgári fiúiskolája mellé állította 1891-ben. Alig szükséges jeleznem ezen két fontos iskolánk rendkívül jótékony, első vonalban a kereskedelem magyarosodására s a középkereskedelmi iskolák által elérhető életpályáknak kellő társadalmi méltatására gyakorolt hatását, melynek határszéli megyénkben valóban kétszeres jelentősége van. A zalaegerszegi középkereskedelmi iskolát 1894/5. tanévben kilenczvenöt, a nagykanizsait ugyanazon tanévben nyolczvankilencz növendék látogatta. Elemi iskoláinkra áttérve, szenteljünk egy rövid megemlékezést muraközi népoktatásunk fejlődésének. Valóban lehetetlen néhány sor szűkre szabott keretében még csak sejtetni is azon sok reményt és nehéz gondokat, melyek muraközi oktatásügyünk alig tizéves fellendüléséhez fűződnek. A nyolezvanas évek elején Muraköz népoktatás ügyének gyökeres rendezésére irányult közfigyelem, mely egy országos bizottságot foglalkoztatott a helyszínén, élénk tanúságot tesz a fenforgott akadályok nagyságáról és sokaságáról. A Stridó bérczeitől órák számra Csáktornya felé húzódó határvonal állandóan nyitott kapuja volt a stájerországi iskolázásnak; de százakra ment évenként a felső muraközi hegyvidék sehol nem iskolázó tanköteleseinek száma is. Alsó-Muraköz számos túltömött iskoláiban sok elaggott, vagy idegen oklevéllel biró tanitó működött, kik erő, hajlam vagy akarat hiányában a magyar nyelvet oktató képességgel nem birván, csak gépiesen vagy sehogysem tettek eleget a törvény követelményeinek. A csáktornyai képezdénk által nevelt ifjú tanitók az ország más nemzetiségi vidékeire is elszéledvén, az égetőbb személyi bajok egyelőre póttanfolyamok által voltak orvosolhatók. Sok elvi nehézségbe ütközött a közigazgatásilag hozzánk csatolt Muraköznek egyházmegyeileg a zágrábi érsekséghez tartozósága, a muraközi táj-nyelven szerkesztendő tankönyvek kérdése, nemkülönben az alkalmas tanitók hiánya, egyes községek szegénysége vagy rendkívül mostoha földrajzi viszonyai folytán felburjánzott zűgiskolák káros visszahatása. De a muraközi népoktatásügy történetét egy önálló könyvben tüzetesen megirni óhajtván, ezúttal a mai állapotoknak küzdelmes és hosszú munka által elért eredményére vetek -egy pillantást! Stridó négy határszéli uj állami iskolával, tehát öt iskolában (Sridó, Rácz-Kanizsa, Királylak, Második hegykerület, Negyedik hegykerület) kilencz tanítóval, bástyája a magyarságnak északon. Alsó-Muraközön Perlak oktatásügye virágzott fel alig tiz év alatt oly sikerrel, melynek fénye kiárad az egész drávamenti délvidékre. Körülbelül harmincz növendékkel és két tanítóval megnyitott állami iskolájában, ma már tiz tanerő vezetése mellett több mint ötszáz gyermek élvezi a hazafias oktatás áldását. A vármegye által felajánlott Filanda épületre a közoktatási kormány tizenkét tantermet, igazgatói lakást és összes egyéb helyiségeket magában foglaló épületet emelt. Van kísdedovodája s iparos tanoncziskolája is. Csáktornya a muraközi kultura metropolisa a népoktatásügy legtöbb ágazatában elért szellemi hatásával a szó nemes értelmében végvára a magyarságnak Horvát- és Stájerország szomszédságában. Tanítóképző intézetéről már fennebb emlékeztem meg. Kisdedóvodáját az ottani .kisdednevelő egyesület építette s tartja fenn. Van a magyarosodás terén már nagy múlttal biró községi elemi fiu és leányiskolája, államilag segélyezett községi polgári fiúiskolája. Utóbbinak államosítása folyamatban van; állami 198 polgári leányiskolája pedig — mint fennebb jeleztem — már a legközelebbi tanévben fog megnyittatni. Kereskedő és iparos tanonczai itt a határszélen nagy hivatást teljesítő s mindkétféle képzés követelményeit felölelő iskolában nyernek oktatást. A Mura mentének északi elhajlásánál, a magyar vidékkel szomszédos Mura-Szerdahely község községi jellegű iskolájának államosítása folyamatban van. Mura-Szent-Kereszten a nagyméltóságú minister úr rendeletére 1895/6. tanév elején állami iskola nyittatik két tanítóval. Csáktornyától észak felé, a már szervezés alatt álló nyirvölgyi és szent-ilonai állami iskolák három tanítóval, délkeletre a szintén szervezés alatt álló nagyfalvi állami iskola két tanítóval terjesztendik tovább Csáktornya hatását. A Dráva legdélibb beszögellésénél, a zrinyifalvai, a Perlaktól Letenye felé nyúló útvonalban a hodosáni, a letenyei járás magyarságával szomszédos muramelletti vidéken pedig a molnárii állami iskolák terjesztik a magyar művelődést, hat tanerővel. Légrád Magyarországban képesített szerzetes nőkre bizta leányai nevelését, elhelyezvén -kisdedovodáját is huszonkétezer forintos uj zárdaiskolájában. Kotor község már négy tanítóval szervezett katholikus iskoláját s állandó gyermekmenedékházát ugyancsak húszezer forintot meghaladó értékű uj iskolaépületében helyezte el. Dráva-Vásárhely végponti község házat vett három tanitólakás czéljára. Mura-Vid, Turcsiscse uj iskolaépületet emeltek. Épp igy a nemzetiségi vidékekkel határos, jó részben horvát ajkú Fityeház, Mura-Keresztur, Kollát-szeg, Tót-Szent-Márton s Erdősfa. Ezek közül Turcsiscse, Kollátszeg, Erdősfa, valamint a vendvidéki Dek-lezsin, Lippa, Lippahócz, Hotticza szintén az utóbbi években nyitották meg iskoláikat. Állami iskoláért folyamodott Mura-Csány, Alsó-Domboru, Réthát. Számos község iskolázásának rendezése az 1893. évi XXVI. t. cz. alapján indíttatott meg. Nagy lendületet vett az uj tanítói állások szervezése a muraközi római katholikus iskoláknál is. Alsó-Domboruban 4, Kotorban 4, Légrádon 6, Dráva-Vásárhelyen 3, Mura-Csányban 3, Mura-Királyon 2, Tüske-Szent-Györgyön 2, Bottornyán 2, Szent-Márián 2, Draskoveczen 2, Miksavárott 2, Dráva-Egyházon 2, Szoboti-czán 2, Mura-Viden 2 tanító működik. Épp igy a vendség nagyobb községeiben. Bellatinczon 3, Adriánczon 2, Turnischán 3, Cserencsóczon 2, Bisztriczén 2, Bagonyán 2, Izsakóczon 2 tanerő működik. A vármegyében az utóbbi években szervezett uj állások közül mintegy ötven tanitói állás jut nemzetiségi vidékeinkre. Rendezésre várnak a túltömött muraközi és vendvidéki felekezeti iskolák. Vagyis hogy számokban is kifejezzem nemzetiségi vidékeink népoktatás-ügyének mai képét: az utolsó, 1893/4. tanévi statisztikai kimutatás szerint e vidék mindenféle jellegű és fokozatú népoktatási tanintézeteit 9566 horvát és 2296 vendajku növendék látogatta. A közoktatási kormány, a vármegye törvényhatósága, Zalavármegye nemesi választmánya s egyes lelkes tanügybarátok vetélkedve járultak a magyar nyelvben jeleskedő tanitók és növendékek megjutalmazásához. E czimen 1893/4. tanévig bezárólag, kilencz alkalomból ötezer száz negyvenkilencz forint osztatott ki. A hegyvidéki állami iskolák évzáró vizsgáinak ünnepségét a megye főispánja, a megyei törvényhatóság és közigazgatási bizottság kiküldöttei s számos tanügybarát emeli jelenlétével. 199 Valóban a mit Zalavármegye nemzetiségi vidékeinek szellemi haladásáért és hazafias érzésének megszilárdulásáért a kormány, megye s társadalom tett; az a szeretetteljes tapintat s körültekintő türelem, mely a munka sikerét biztossá s áldásossá tette s még inkább azzá teendi a már nagy körvonalakban kibontakozó jövő alkotásokban: mindenkor egyik legszebb lapját fogja képezni nemcsak zalavármegyei, de országos népoktatásügyünk történetének is. A jelen műben rendelkezésemre álló szűk keretben, végtelen sajnálatomra, többi elemi iskoláink történetével még csak hézagosan sem foglalkozhatván, legalább városaink, Zala-Egerszeg, Nagy-Kanizsa, Alsó-Lendva, Csáktornya, Keszthely, Sümeg, Tapolcza buzgalmára óhajtok rámutatni, melyet uj tanitói állások szervezésében s a tanitói illetmények gyarapításában fejtettek ki. Az utóbbi években uj elemi iskolákat nyitottak: Andráshida (r. k.), Bol-dogfa (r. k.), Büde (r. k.) Bucsa (r. k.), Csonkahegyhát (ev. ref.), Deklezsin (r. k.), Erdősfa (r. k.), Gutorföld (közs.), Hotticza (r. k.), Királylak (áll.), Kol-látszeg (r. k.), Langviz (közs.), Légrád (r. k.), Nagy-Kapornak (r. k.), Rácz-Kanizsa (áll.), Radamos (r. k.), Második hegykerület (áll.), Lippahócz (r. k.), Lesencze-Tomaj (izr.) Negyedik hegykerület (állami), Petőhenye (r. k.), Sándorháza (r. k.) Szent-András (pacsai) (r. k.), Szent-András (keszthelyi) (r. k.) Teskánd (r. k.), Hottó (r. k.), Borsfa (r. k.), Zala-Apáti (r. k.), Turcsiscse (r. k.) Zsid (izr.). A zalavármegyei tankerületben a tanitók száma az 1893/4. tanévi kimutatás szerint 668. Ezek közül képesített 632, nem képesített 36, rendes 586, segéd 82, férfi 583, nő 85. A nem képesített tanitók közzé soroztainak a képezde végzett, de oklevelet még nem nyert tanitók is. A magyar nyelvet oktató képességgel bírja 664, kevésbé 4. Az utolsó tíz évben száztizenkilencz uj tanitói állás szerveztetett. Az 1883/4. tanévről szerkesztett első jelentésemnek és ezen közleménynek a tanitói létszámra s az elemi iskolák számára vonatkozó adataival szemben megjegyzem, hogy a zugískoláknál működött, vagy a magyar nyelvet nem tudó tanitók által betöltött állások tanitói létszámba nem vétethetvén, a nyolcz-vanas évek statistíkájának revisiója után az illető iskolákkal együtt figyelmen kivül hagyattak. Az iskolázás egyes viszonyainak történeti mozzanatait legalább számokban feltüntetve, Zalavármegye népoktatásának közel harmadfél évtizedes fejlődéséből, amennyiben 1894/5. tanév statistikája e sorok Írásakor még nem záratott le, a következő igen fontos adatok állapithatók meg: Zalavármegyében 1870-ben 1875-ben 1886-ban 1894-ben Iskolába járó tanköteles 28392 33446 51035 63414 Iskolák száma .... 331 383 409 428 Tanitók száma .... 428 468 601 668 Iskolák évi kiadása 88370 frt 238147 frt 347680 frt 449151 frt Tanitók fizetése . . . 83250 frt 192163 frt 275479 frt 289887 frt Tantermek száma . . . 374 451 610 666 Államsegély..... 27857 frt 45677 frt 72085 frt 100586 frt Érdekesen csoportosulnak az iskolafentartásnak legutóbb begyűjtött adatai az iskolafentartók és egyéb jövedelmi források tételei szerint. Ugyanis 1893/4. tanévben ezen fentartás ekkép oszlott meg: 200 Ingatlanok jövedelme...... 47214 frt Tőkepénzek kamatja...... 2450 Tandíj és beiratás....... 93668 Állami segély ........ 100586 Községi segély........ 99304 Felekezeti segély....... 90484 Egyéb forrásból ....... 15445 „ Az iskolák 449151 frt évi jövedelme következő kiadásokra fordíttatott 1893/4 tanévben: Rendes tanítók fizetése....... 261983 frt Segéd tanítók fizetése ....... 27904 „ Fűtés, tisztogatás, javítás...... 33197 „ Tantermek felszerelése....... 10279 „ Szegény gyermekek segélyezése . . . . 8000 „ Vegyes kisebb szükségletek..... 34765 ,, Tőkésítés, vásárlás, építkezés..... 73023 ,, A vármegye összes kisdedovodáinak, fentartása évenkint 9140 frtot vesz igénybe; az állandó és nyári gyermekmenedékházak fentartása 1300 és 1600 frt közt váltakozik. Az iskolázok vallási viszonyai 1893/4. tanévben következőkép alakultak. Róm. kath........... 57930 Gör. keleti .... Ev. ref...... Ág. ev...... Unit....... Izraelita..... Nemzetiség szerint: Magyar . : . Német . . . . Horvát . . . . Vend . . . . A látogatott tanintézetek szerint: 3 1571 1193 5 2712 51121 431 9566 2296 Elemi iskolába...... 24902 fiu 23058 leány Az általános ismétlő iskolába . 6414 w 6039 „ Iparos tanoncz iskolába 1093 — Alsófoku kereskedelmi iskolába 117 — Felső népiskolába .... 50 83 leány Polgári iskolába..... 694 j» 255 „ Középkereskedelmi iskolába 163 — Középiskolába...... 546 — Az iskolafentartók által az utolsó tíz év alatt iskolákra és tanitólakásokra fordított összegek a következők. Teljesen uj iskolaház, tanitólakás és kisdedóvoda épült vagy készpénzen vétetett 87 esetben. És pedig — zárjelben feltüntetve az iskola jellegét s a forintokban kifejezett összeget — a következő városokban és községekben. Almás (rk—800), Alsó-Felső-Hahót (rk—6600), Alsó-Páhok (rk—4500), Alsó-Zsid (rk—3000), Alsó-Zsid (izr. 500), Andráshida (rk—3200), Baksa (közs.—8000), Balaton-Kövesd (rk—2400), Balaton-Magyarod (rk—2000), Bókaháza (rk—1800), Boldogfa (rk—4500), Borsfa (rk—1200), Böde (rk—800), Bucsa (rk—1400), Bucsu-Szent-László (izr.—600), Cséb (rk—1250), Csonkahegyhát (ev. ref.—1300), Deáki puszta (rk—4000), Deklezsin (rk—1700), Dióskál (rk—1500), Dráva-Egyház (rk—7000), Ebergény (közs.—1500), Eg-regy (rk—1748), Erdősfa (rk—3000), Eszteregnye (közs—7000), Felső-Rajk 201 (rk—3500), Fitveháza (közs—3000), Gutorföld (közs—1000), Gyürüs (közs— 1500), Hany (rk—5000), Háshágy (rk—4400), Hotticza (rk—2500), Hottó (rk—1000), "izsakócz (rk—3300), Jakabfa (rk—2000), Káptalanfa (rk—4000), Kemend-Ollár (közs—2000), Kerka—Kutas (rk—3000), Kollátszeg (rk—3500), Kotor (rk—22000), Kustánszeg (cv. ref—1168), Langviz (közs—4500), Lesencze-Istvánd (rk—4000), Lesencze-Németfalu (rk—2500), Lesencze-Tomaj (rk—6000), Légrád (rk—22000), Mcszes-Györök (rk 1600), Mikcfa (rk—930), Monostor-Apáti (rk—5000), Mura-Kcresztur (rk—3500), Mura-Vid (rk—4000), Nagy-Kanizsa (közs—1 1993), Nagy-Kapornak (rk—6000), Nagy-Lengyel (rk—300Ö), Nemes-Bükk (rk—2000), Gitároz (rk—4200), Perlak (áll—25632), Pető-Henye (rk -3000), Pölöskefő (közs—2000), Puszta-Magyarod (rk—3000), Rád (rk— 5000), Rendes (rk—418), Rezi (rk—1600), Sándorháza (rk—1600), Sárhida (rk—2000), Söjtör (rk—3280), Stridó (áll—6400) Szalapa (rk—650), Szent-András, keszthelyi (rk—2900), Szent-András, pacsai (rk—3000), Szent-György-vár (rk—3467), Szécsi-Szent-László (ev. ref—3000), Szepetnek (ág. ev—7000), Tapolcza (rk—9400), Tekenye (rk—987), Teskánd (rk—2000), Tót-Szent-Márton (rk—3000), Turcsiscse (rk—900), Tűrje (rk—3928), Vaspör (rk— 3000), Vállus (rk—2200), Vindornya-Szőllős (rk—2000), Vonyarcz (rk—2000), Zala-Apáti (rk—9704), Zala-Egerszeg (közs—51860), Zala-Erdőd (rk—4000), Zala-Szántó (rk—5000). Csakis tanterem, vagy tanitólakás épült, vagy pedig valamely egyéb javitás eszközöltetett hetvenegy esetben, nem vévén felsorolásom tárgyául a száz forintnál kisebb összegeket. Adriáncz (rk—1000), Alsó-Felső-Hahót (izr—200), Alsó-Lakos (rk—900), Alsó-Örs (ev. ref—330), Arács (ev. ref—117), Bak-Tüttős (rk—1000), Bakónak (közs—250), Balaton-Füred (áll—2457), Balaton-Henye (rk—600), Bala-ton-Kis-Szőllős (rk—137), Bonczodföld (rk—800), Csatár " (rk—100), Csáktornya (közs—2000), Csáford (rk—200), Cserszeg (rk—200), Dabroncz (rk— 2800), Draskovecz (rk—583), Dráva-Vásárhely (rk—3900), Egyeduta (áll 1400), Fűzvölgy (közs—900), Galambok (rk—4500), Gánicsa (áll—1586), Gelse (közs—450), Gyenes-Diás (közs—2300), Haláp (rk—240), Hegymagas (rk—150), Karos (rk—3600), Káptalantóti (rk—522), Kerka-Németfalu (ev. ref—400), Keszthely (közs—8700), Kékkút (rk—746), Kis-Görbő (rk—459), Kis-Sziget (rk—300), Kis-Vásárhály (rk—100), Köveskálla (rk—900), Lenti (rk—300) Milej (rk—450), Mindszentkálla (rk—150), Nagy-Palina (rk—200), Nova (rk—1500), Óhid (rk—200), Pacsa (rk—267), Pacsa (izr—680), Pacsa-Tiittős (rk—147), Padár (rk —1200), Petri-Keresztur (rk—200), Pötréte (rk— 250), Pula (rk—400), Rigács (rk—140), Rigyácz (rk—2000), Sármellék (rk— 1433), Strelecz (rk—135), Szent-Gróth (ág. ev—300), Szent-Gróth (izr—150), Szécsi-Sziget (rk—650), Szigliget (rk—222), Szilvágy (közs—400), Szőcz- (rk— 550), Tapolcza (közs—1090), Tófej (rk—700), Tót-Szerdahely (rk—430), Tör-demicz (rk—813), Udvarnok (rk—100), Vindornyalak (rk—140), Zalabér (rk— 1688), Zala-Istvánd (ág. ev—125), Zala-Szent-György (rk—220), Zala-Szent-Iván (rk—1200), Zánka (ág. ev—100), Zrinyifalva (áll—300). Hozzávevén még ezekhez a csáktornyai állami tanitóképezdének a város barminczezer forintnyi hozzájárulásával történt kiépítését, nemkülönben a nagykanizsai izraelita hitközség által középkereskedelmi iskolájának elhelyezésére szolgáló épület értékét, illetve a czélba vett javitás összegét, eltekintve másrészt a közoktatási kormány által nyolez állami iskola helyiségeért fizetett évi bérösszegtől, Zalavármegyében az iskolafentartók, az általuk bemutatott okmányok és adatok tanúsága szerint, tiz év alatt közel hatszázezer forintot áldoztak a népoktatásügy körébe tartozó építkezésekre. Legújabban már árlejtés tartatott az alsó-lendvai állami polgári fiúiskola harminczezer forintos uj épületére; a molnárii állami iskola, két tantermet ég 202 tanitólakást magában foglaló uj helyisége ez évi októberben fog rendeltetésének átadatni. Iparos tanonczaink iskolái következő sorrendben nyittattak meg. Zala-Egerszeg (1883), Sümeg (1884), Tapolcza (1885), Nagy-Kanizsa (1886), Keszthely (1887), Csáktornya (1890), Perlak (1893). Szervezés alatt van a nyolczadik, a szent-gróthi. A meglevő hét tanoncziskolát 1893/4. tanévben ezerszáz tanoncz látogatta. Fentartásuk ugyanezen tanévben 6974 frtot vett igénybe. Ebből 5198 frt tanitók díjazására, 1776 frt pedig dologi kiadásokra fordíttatott. A kereskedelmi tanonczokat három alsóbbfoku kereskedelmi iskola látja el. Zala-Egerszegen (1884), Nagy-Kanizsán (1890), Keszthelyen (1893). Iparos segédek számára Zala-Egerszegen szerveztetett szakrajztanfolyam. Alapvető intézkedések történtek a kertészet, mezőgazdaság, nemesilés, hármas irányában tervezett, vagy már fenálló iskolakerttek és faiskolák szabályozása ügyében. Van a vármegyében 308 faiskola, 215 iskolakert. Van 100 tornatér, 168 könyvtár. A háziipart 36 iskolában tanítják. Törvényben megszabott összes tantárgyak 324 iskolában taníttattak. Községenkint revisió alá vétetett az 1868. évi 38. t. cz. értelmében létesített községi iskolai alapvagyon. A nyugdijrevisió, a kisdedvédelemről szóló 1891. évi XV. t. ez., a tanítói fizetések rendezéséről szóló 1893. évi XXVI. t. cz. keresztülvitele, általában pedig ezen közel hatszáz községgel biró nemzetiségi és földrajzi viszonyaival egyaránt fontos vármegyének tanügyi administratiója oly rendkívül fokozta a központi munkát, hogy a királyi tanfelügyelőség személyzete már három év előtt egy szolgálatra berendelt tanítóval, illetve tanfelügyelőségi toll-nokkal szaporittatott. A megyei tantestület szellemi önképzéséről, nemkülönben társadalmi s nemzeti feladatainak valósítására irányult törekvéseiről csak elismeréssel nyi-latkozhatom s mindenkor boldognak érzem magam, hogy a munka és kötelesség példájával, csekély erőm és buzgalmam teljes odaadásával szolgálhatom velük a magyar népoktatás magasztos ügyét. A szép múlttal biró megyei általános tanítótestület viszonyairól e munka más helyén tüzetesen tétetvén említés, ezúttal ismételten kivánom, lelkesítse továbbra is a tantestületet a pályaszeretet s a magára vállalt feladatok hű betöltésének tudata, mely az együvétartozás testületi ragaszkodásában állandó ösztönét bírja a nagy és csak odaadó munkássággal elérhető czélok közös kötelmeinek. Jól érzem, mennyit kell még sok község nyomasztó anyagi viszonya, csekély népessége, s földrajzi akadályai miatt küzdeni és alkotni, de az is bizonyos, hogy alig van valaki e megyében, kit Magyarország e festői szépségekben gazdag területe népoktatásának szerves fejlődése s történetének biztató alakulásai nem érdekelnének. S mert — a mint ezt máskor is jeleztem — ma már a társadalom minden tagja találhat népoktatásunk számos ágazatai közt egyet vagy többet is, melynek fejlesztéséhez akár szellemi uton, akár lelkes áldozataival, nemkülönben társadalmi helyzetének vagy egyéni buzgóságának czímén hozzájárulhat : lelkem teljes odaadásával hiszem és reményiem, hogy a hatóságok, társadalom és tahitok eddigi együttes hatása Zalavármegye népoktatását virágzóvá, annak gonddal és szeretettel ápolt közügyévé fogja fejleszteni! A L S Ó -LEN 1) V A T Ö R T É N E T E. Irta: egyházasbükki Dcrvarics Kálmán. Alsó-Lcndva helyét s vidékét mint Felső-Pannoniához tartozó részt is a rómaiak birták ; igazolja ezt az alsó-lendvai határban, annak Szent-János nevű külvárosa fölött, a hoszufalui hegy aljában 1810-ik év táján a földből az eke által kifordított római emlékkő, melyet Vibenus Vannius fia még életében állított fel magának, nejének Marcia Crispinának és 8 éves fiának Március Vibianus-nak; ezen emlékkő rajza meg van a Desjardins Ernő által irt s Rorner Flóris által magyarított s bővített műben. Ennek nyomán, ugy az Alsó-Lendván építkezés alkalmával a földből előkerült Julius Caesar-féle arany s más római érmek, ugy Alsó-Lendva közvetlen közelében annak vidékén teljesített kutatások és szemlék alapján Timon, Csáky, Schönleben, s Muchar műveik tanulmányozása után megkezdettem Alsó-Lcndva történetéhez az adatokat gyűjteni, melyhez egy szerencsés véletlen bőséges anyagot szolgáltatott. Ugyanis 1868 augusztus 29-én az Alsó-Lendvával folytatólagos kapcsolatban lévő, illetve azzal összeépített Hoszufalnn tul, ennek északi végében eső szántóföld közepén az eke egy római fazékban megakadván, azt összetörte s abból arany s ezüst érmek, arany s ezüst gyürük, arany lánczok, karpereczek és melltük szóródtak szét. Ezen leihelyen tul római útnak maradványai, is látszanak azon irányban, a hol mintegy »harmincz római sirhalom állt. Ezen elvitázhatlanul hiteles adatok nyomán tehát 1869-ik évben összeállítottam Alsó-Lendva történetét a római korszakból s ebben hatá- Dcrvarics Kálmán, nyug. kir. albiró. 204 rozottan azt állítottam, mikép az Antoninus caesar uti könyvében, Poetovium és Sala közt jegyzett Halicanum római város a mostani Alsó-Lendva helyén állt. Ezen művemet felküldém Romer Flóris-nak, a ki azt Desjardins Ernő párizsi tanárral közölvén, feltételesen elfogadták fenti állításomat, s a műveikhez csatolt térképen Halicanum római várost a mostani Alsó-Lendva helyére jegyezték. Romer egyidejűleg felhívott, hogy Alsó-Lendvának római korszakbeli történetét mutassam be az országos régészeti s embertani társulatnak, a mit megtevén, az ezen társulatnak 1880 február 24-én Budapesten tartott nyilvános ülésében az a vélemény mondatott ki reá, hogy az leginkább Pannónia némely kétes topographiai pontjaira nézve lesz hivatva világosságot deríteni. Azon korban Poetoviumból (Pettau) Sabariába (Szombathely) és Aquincumba (Ó-Buda) az ut Halicanumon át vezetett. Attila hunkirálynak s vele a hunoknak Halicanumban s a mai Göcsejben -— a Zala, Kerka és Váliczka folyók közti területén több ízben történt megjelenését s ott tartózkodásukat számtalan hagyományszerü emlék és népmonda örökíti; a benszülött göcseji nép máig is hun-avar ivadéknak tartatik; hagyomány szerént Göcsejnek egyik határfolyója Kerka, Attila hunkirály hasonnevű első nejétől s első szülött Ellák fia édes anyjától nyerte nevét, a ki fürdés közben abba fult. Attilának a 454-ik évben történt halála után, az azáltal addig békében tartott népek ismét felszabadultak s ezek közé uj népek is vándoroltak be Attila tartományába, kik közöl megemlitendők a vendek, a kik északról jőve Halicanumtól, ezt is beleértve a mai Zala- és Vasvármegyének Mura melléki részén, alsó Stájerországban és Karinthiában telepedtek le. Attila halála után Pannoniában még az ostro-goth testvérek : Valamir, Theodemir és Videmir is telepedtek le ; Halicanum állt még akkor s Videmir fejedelemségéhez tartozott. Az ostro-gothok nem maradhattak Pannoniában, mert ennek évről-évre silányabb termése nem vala képes annyi népet táplálni; miután Valamir csatában elesett, Theodemir Moesiába, a legifjabb Videmir Itáliába és Gálliába vezette seregét s ott telepedtek le. Az ostro-gothok helyébe Longobárdok léptek 527 év táján, a kikkel azonban királyuk Alboin 568 évben Itáliába költözvén, Pannoniát az avaroknak engedte át. Az avarok Magyar- és Erdélyországot kilencz kerületre osztották, minden egyes kerületben egy-egy kör-erődöt emeltek, melynek ők „vár" nevet adtak. Egy ilyen avar-gyűrű (Ring) hét mértföldnyi térséget foglalt magában, rendesen a legtermékenyebb vidéket s ezen álló gazdag városokat és falvakat kerítették be, sőt ezen közerődöket akkép emelték, hogy annak közepén valamely nagyobb folyó vagy patak folyt, ilyen volt a Ringus Sabariae 205 occidentalis a Rába és Dráva közt, melyen a Mura folyt keresztül. Ezen körerőd a Muraköz közepétől a Szala folyóig terjedett s magában foglalta Halicanumot, (Alsó-Lendva) Colonia novát (Nova), illetve az egész Göcsejt és a Vasvármegyei őrséget. Az avarok khagánja Baján volt, ettől nyerte nevét az ősrégi „Bajánháza" falu; — a murai közerődnek kánja Kandik avar-alvezér volt, ennek köszöni nevét a Göcsejben lévő Kandikó-hegy s neve igen szomorú esemény emlékét őrzi. Nagy Károly császár az avarok hatalmát megtörvén, hogy az avarok földjét annál inkább biztosítsa magának az avarok és vendek közé frankokat telepitett; ekkor már a vendek a longobárdok által feldúlt Halicanum romjai közelében kiessé tették a vidéket, különösen hársfákat ültettek, a mely az ő pogány hit-elveik szerént szent fa. Alsó-Lendva régi vára. Ezen hársfák Halicanum (Alsó-Lendva) táján is egész ligeteket képeztek, sőt a Halicanum mellett folyó patak partjai is hárs-, fákkal voltak szegélyezve, — ezen hely tehát a frankoknak megtetszvén, Halicanum romjain egy várost építettek s ennek a hársfa = linde és liget = au szavak értelméhez képest IJndau nevet adtak. Privina morva főnök a pogány vendek hittéritésével bízatott meg s megbízva volt a vendek által lakott területen templomok, egyházak építtetésével is, s 840 év táján Lindaun (Alsó-Lendva) is építtetett egyházat, s ezen egyháztól Lindaut elnevezték Lin-dauskirche, hibásan Lindolfskirche néven, ez volt itt az első katho-likus egyház Nagy Károly császárnak 814 évben történt halála után a frank uralom Lindau vidékén is hanyatlott, s helyébe a vend uralom 206 lépett s ezen körülmény Lindau nevében is változást idézett elő : ugyanis a frankok a Halicanum romjain épitett várost Lindau s az amellett folyó s hársfákkal szegélyezett patakról Lindbach néven is nevezték, ezen második nevének második szótagja a „bach" a vendeknek idegen s gyűlölt németes hangzású levén, Lind-hez a „bach" szó helyébe „va = viz, patak szótagot ragasztották s igy lett a Lindbachból Lindva, vagy később Lendva. Béla király névtelen jegyzője irja, hogy Árpád vezér alatt a magyarok a Mura melléki karántánok határszéleit is gyakori becsapásaikkal rabiák. Szabó Károly történetíró azt a tételt ugy értelmezi, mikép azon határszélek alatt nem a mai Muraköz, hanem Stájerországnak a Mura mellett eső része értendő, a mely a honfoglalás korában a karinthiai herczegség felső, vagyis Rábamelléki határgrófságot képezte. (Marchia superior, seu ad Rabatn). Tehát ismét szóba jött a karinthiai herczegség a Mura mellett, holott itt nem laktak karántánok, hanem vendek, s igy ezen körülmény is igazolja, hogy a karantán és vend elnevezés alatt ugyanegy nép értendő, mert a Murán innen Zala- és Vasvármegyében ugy a Murán tul Stájerországban Privina idejétől számítva, a honfoglalás idejében vendek laktak s ma is azok laknak. A névtelen jegyző azonban csak azt irja, hogy Árpád alatt a magyarok a Muramelléki karántánok határszéleit rabiák és nem azt, hogy a Murántuli karántánokét, azok alatt pedig azon vendek értendők, a kik a honfoglalás idejében a Murán innen a mai Zala-és Vasvármegye Muramelléki vidékét lakták; ez volt akkor a karinthiai (vend) herczegség Rába melléki határgrófsága, a mely délkelet felé egész Lindváig — ezt is beleértve —- terjedett s az avarok is ezen területet is birták a vendekkel együtt. Hogy pedig Árpád vezér Lindvát s ezzel a vend vidéket cl nem foglalta, a mely akkor egyházi tekintetből a passaui püspökség alatt állt, bizonyítja azon körülmény, hogy az általa elfoglalt uj haza határait a Kárpát-hegyláncz, délről az Al-Duna és Száva, nyugatról a Lapincs és más kisebb folyamok képezték, a Lajtha hegységgel együtt. Itt tehát a Muráról, a mely ötszörte nagyobb, mint a Lapincs, egy szó sincs, s igy az egészből az derül ki, hogy a Rába és Mura közötti rész, vagyis a mai Zala- és Vasvármegye nyugati része, a Vend-vidék nem tartozott, illetve nem kapcsoltatott az Árpád által elfoglalt uj hazához, ezt bizonyítja a passaui püspöknek a 900-ik év elején János pápához irt levele, melyben egy szóval se mondja azt, mintha a magyarok Pannoniában a salzburgi és passaui püspökségek részeit elfoglalták volna, hanem Lindvát a vend vidékkel s Horvát- és Szlavonországgal együtt I. vagyis Szent László Magyarország királya foglalta el s hódította meg s kapcsolta Magyarországhoz s 1092-ik évben a zágrábi püspökséget alapítván, az alsó-lendvai, bellatinczi, túrni- 207 schei és bagonyai vend plébániákat is annak hatósága alá rendelte. Ha tehát az alsó-lendvai plébánia 1092. évben már más püspökség hatósága alá volt rendelhető, annak minden esetre már régebben fennállnia kellett s ebből kétségtelenül következtetni lehet, hogy az alsó-lendvai plébánia, a Privina által ott épittetett egyházzal egy időben lett alapítva, alapítása idejét tehát Kr. után a 840. évre tehetjük. I. vagyis Szent László király alatt vált tehát a Mura Magyarország határává; a Babcnbergház magtalanul elhalt utolsó sarjadékának Frigyesnek halála után IV. Béla Magyarország királyának kedve jött magyar birodalmát Stájerország elfoglalásával is gyarapítani, ezt tényleg ki is vitte, azonban uralma nem volt tartós, mert Stájerország birása miatt háborúba keveredett Venczel cseh király fiával Ottokárral, a mely a magyai-ki rályra nézve szerencsétlenül ütvén ki, kénytelen volt Stájerországot a még hatalmában levő Pettauval együtt Ottokárnak átengedni ; az ütközetben és Mura folyóban a magyarok közöl mintegy 14000 veszett cl, ezek 1261. évben történtek. Ottokár az ütközet után a Murán átkelve betört Magyarországba s Pozsonyig előre nyomult. Ekkor szivárogtak Alsó-Lendvára és vidékére azon bracteátok, vagy is lemez-pénzek ezüstből, melyeken Otakar és Rudolf nevek olvashatók. Kun László Magyarország királya 1282-ben Alsó-Lindva és Nempti várakat a hozzájuk tartozó hasonnevű városokkal s uradalmakkal István bánnak, néhai Hadold horvátországi bán fiának adományozta; István bán Alsó-Lindva romban lévő várát, melyet 1241. évben a tatárok elpusztítottak, újra felépíttette. Ezen István bánnak fia volt Miklós s mivel bánnak volt fia, vezeték vagyis családi névként felvette a Bein ffy nevet, nevezték Lindvai Istvánnak is azon okból, hogy Lendvát birta,-kinek fia szintén István még 1382-ben is egyszerűen csak Lendvai Istvánnak neveztetett. Bánffy Zsigmondot — Miklós bánnak László nevü fiától való unokáját Zsigmond Magyarország királya 1398. évben mégdorgálta s megintette, hogy a Murán tul (Muraközben) lévő uradal- Alsó-Lendva vára most. 208 maikban a plébánosokat a zágrábi püspök iránti engedelmességtől cl ne vonják s a veszprémi püspökség illetősége alá ne rendeljék. 1457 Bánffy Pálnak, — a ki halálos ellensége volt a Hunyadiaknak; — a ki Giskra János, Turóczy Benedek és Lamberger nevli társaival Buda várában a királyi lak kapujában a védtelen Hunyadi Lászlóra rohant s azt a király nevében elfogta ; a ki tagja volt azon törvénytelen vérbiróságnak, amely az ártatlan Hunyadi Lászlót halálra itélte, — a ki egyike volt azon gonosz pártütőknek, a kik Hunyadi Mátyás királyt a tróntól megfosztani s helyébe Fridrik német császárt emelni akarták, s a ki az ennek nevében gyűjtött seregével Zalamegyében Hunyady Mátyás király hiveit üldözte, a szalavári apátságot kirabolta, s minden kincsétől, még pecsétnyomójától is megfosztotta, Alsó-Lendva vára volt kedves tartózkodási helye s a rablott kincseket is ide gyűjtötte. Ferdinánd nápolyi király leányát Beatrixot, Hunyadi Mátyás király aráját, leendő napája özvegy Hunyadi Jánosné husz előkelő hölgygyei várta Pettauban, hová az Nápolyból Bánffy Miklós fedező kísérete alatt megérkezett. Pettauból a még akkor fennállt római ut Mura-Szent-Mártonon át egyenesen vezetett Alsó-Lendvára s Bánffy Miklósnak intézkedése folytán alsó-lendvai várában 1476 november 25-én megérkezvén, a királyi arát s a királyi édes anyját Bánffy Miklós neje a szépségéről híres sagani Margit herczegné fogadta. Hunyadi Mátyás király 1480 évi augusztus 28-án a törökök elleni megindulásra kész seregével Alsó-Lendván volt s e napon kelt két rendeletet intézett Pozsony városához, ekkor keletkezett a Bán [fy-hitja néven nevezett forráskút. Solimán török császár 1526 év tavaszán 200.000 főnyi sereget 300 ágyúval indított Magyarország ellen; Bánffy Miklós és hg. sagani Margit ha Bánffy János szintén gyűjtött sereget a törökök ellen, mielőtt azonban megindult, az alsó-lendvai várkápolnában fogadást tett, mikép, ha a csatából szerencsésen kimenekül s életben marad, keresztneve után keresztelő szent János tiszteletére, Alsó-Lendván egyházat és zárdát építtet. Bánffy János 152(5 augusztus 26-án vasárnap s így három nappal a nagy csata előtt jelent meg Mohácson, itt az augusztus hó 29-ki ütközetben lova megsebesítve rogyott össze alatta, ő maga pedig a földre zuhant s szerencséje, hogy csatlósa Bakács Sándor folytonosan nyomában volt; ez, midőn látta, hogy Bánffy a földre zuhant, hozzá ugratott, lováról leszállt s erre Bánffyt segítette fel, a ki aztán megmenekült s a hálás Bánffy megmentőjét nemcsak kiváltotta a török fogságból, hanem annak a baltavári (vasmegyei) uradalmat is ajándékozta s megszabadulásának emlékére Alsó-Lendván, ennek Hoszufalu felé eső részében az országúton alul 209 Keresztelő Szent János tiszteletére egyházat és a pálos barátok részére zárdát is építtetett. Midőn Zápolya János királynak a hadi szerencse teljesen hátat fordítván, Lengyelországba menekült, Bánffy János uradalmai s Alsó-Lindva is a német Ferdinándhoz szító magyarok által ugy az ellenség által is nagyon pusztíttattak, s tekintve azt a királyi kijelentést, hogy ha Bánffy János 1527 évi november 25-ig Ferdinánd királynak meg nem hódol, felségsértőnek és száműzöttnek fog tekintetni, az alsó-lendvai várban neje kevendi Székely Margit földre borulva könnyes szemmel kérte őt, hogy azon nagy uradalmakból, melyeket ősei szerzének, ne juttassa önmagát és gyermekét jobbágyi állapotra, mire Bánffy így válaszolt: „Legkedvesebb feleségem, tudod-e, hogy a jó férfiúnak csak egyetlen hite van ? mit, ha egyszer megszegett, többé nem tartathatik voltaképen embernek, hanem csak emberi álarczának: a míg tehát királyomat Jánost, kinek hűséget esküdtem, életben tudandom, más urat megismerni s olyannak pártjához csatlakozni nem akarok, még akkor sem, ha minden javaimat vesztve, János király lovászának kellene lennem. 1529-ik évben a magyar szent korona Bánffy János kezébe került az által, hogy Perényi Péter koronaőr családostul, a szent koronával együtt elfogatott, s azt Bánffy kapronczai várában őriztette. Bánffy János 1534. évben meghalt, egyetlen fiu örököst Istvánt hagyván hátra, a ki 1522. évben született s így édes atyja halálakor csak 12 éves volt. Ez szintén hive lett a reform, vallásnak, s a csodák eshetőségében is hivő s túlbuzgó katholikus atyja Haus és Hofkmasx : Zalamegyei évkönyv. 14 l''lier Ö. fényképe. Alsó-Lendva jelenlegi látóképe. 210 által a keresztelő szent János tiszteletére építtetett egyházat prof''a-nálta az által, hogy annak tornyára a kereszt helyébe kakast állíttatott, s jeles prédikátort és mestert szerzett s ezáltal az alsó-lendvai eklezsiát a legnevezetesebbek közé emelte. Ennek fia Bánffy Miklós nőül vette a szigetvári hős Zrinyi Miklós leányát Orsolát, Perényi János özvegyét s Nempti várában tárták a lakodalmat. Orbonai Rácz György volt a legelső ref. mester Alsó-Lendván, ez tanította a most nevezett Bánffy Miklóst s ennek atyját Istvánt is. Bánffy Miklós buzgó terjesztője volt a reform, vallásnak, s hogy ezt sikeresebben eszközölhesse, meghívta Skrzetuski, álnéven Hoffhalter Rafael kóbor nyomdászt s ezáltal 1572. évben könyvnyomdát szereltetett fel Alsó-Lendván. Orbonai Rácz György ref. mester 1572. évben meghalálozván, helyébe Kulcsár György következett, ez művelt és tudományos ember volt; az alsó-lendvai nyomdából két műve került ki: 1) Az Halaira való készületről stb. Lynduae die augusti 28. 1573. 2) Az ördögnec a penitencia tartó Bűnössel való vetekedéséről. Nyomtattatott Alsó-Linduán Rudolfus Hoffhalter által MDLXIII. esztendőbe. Kulcsár György reform, mester 1574. évben Alsó-Lendván reform, prédikátor lett, s itt vasárnaponkint magyarul értelmezte az evangéliumot, ezen évben az alsó-lendvai könyvnyomdából ismét egy műve került ki ily czimmel: „Postilla, azaz Evangeliomoknak prédikáció szerint való magyarázattya." Alsó-Lynduan irta Pynkesd havanac 12 napian 1574 esztendőben Nagysá: Predicátora Alsó-Lynduai Kultsár György. Alsó-Lindvát már a tatárjárás óta délnyugat és északról mintegy 30 öl szélességű mocsár övedzte; ezen mocsár a Csonkadomb északi aljában innét, ott, a hol a hegy lábánál a kanizsai utcza felső oldalán egy forrás-kut áll, vette kezdetét s innét félhold alakjában vonult fölfelé északnak s végződött azon máig is meglévő halastóban, a mely mellé 1888. évben a herczegi erdő felügyelőség számára egy emeletes palota építtetett, ezen mocsár bejegyezve áll Magyarországnak 1655. évből való térképén, a mely az Augs-burgban 1684. évben megjelent: „Delineatio provinciarum Panno-niae" műben látható. Alsó-Lindva vára tehát az aljában létezett mezővárossal, melyet a fentebb leirt széles mocsár övedzett, erősség volt; de megerősítve volt a Csonkadomb is, melyen állandóan katonaság tanyázott, a mely őrszemek által volt összeköttetésben a várral s miután ezen Csonkadomb 266 m. magas voltánál fogva az egész Muravölgye fölött uralkodott, mivelhogy akkor a Mura ott folyt, a hol ma az ivánkóczi híd áll — a Kanizsáról a Mura-völgybe prédára kalandozó török-tatár csordák megfigyelésére tehát egyike volt a legjelesebb pontoknak. 211 Ezt a törökök nagyon jól tudták, azért ugy a Csonkadombra, valamint Alsó-Lendvára is nagyon fájt a foguk s többször meg-kisérlék azokat hatalmukba keríteni; - így Sasvar szigetvári parancsnok 1587 évben rablás végett a Mura-völgyben megjelenvén, Alsó-Lendva ellen is támadást intézett, azt azonban bevennie nem sikerült, részint a széles, feneketlen mocsár átgázolhatlansága, részint Bánffy Miklósnak rettenthetlen bátorsággal történt megvédése folytán, — ezen kudarcz annyira felbőszítette Sasvart, hogy két ágyúgolyót lövetett a várra, melyek az 1717. évben átalakított mostani várnak külső bástyájába beillesztve most is láthatók. Sasvar Rédics és Lenti felé vonult seregével s a Mura és Kerka közti vidéknek, ugy Göcsej felének elpusztítása és {''elégetése után Szent-Balázshoz érkezett, hogy az ott lévő mocsáron átvezesse seregét — itt azonban a mieink annak seregét szétverték s temérdek foglyot és zsákmányt ejtettek. A győzelem tehát Szent-Balázs és Kaczorlak között kivivatván, a vezérek Alsó-Lend- vát tűzték ki helyül, a hova a zsákmány szokás szerént összehordatván, eladassák Alsó-Lendván tehát 1587 évi augusztus végén kiállíttatott 1513 fogoly, 1190 harezparipa nyeregkészlettel és 19 zászló s ugyanakkor ott elhatároztatott, hogy az elfogott két előkelő török parancsnok : a pécsi és koppányi ló és fegyverkészlettel s a zászlókkal Lipót királynak, illetve Ernő herczegnek, kinek vezérlete alatt a diadal vívatott, ajándékul küldessék, a többi zsákmány pedig Alsó-Lendván eladassék s a vételár a harezolók közt egyenlő arányban felosztassák, a mi ott meg is történt. Alsó-Lendván 1588 évben született Dobronaki György, a ki 1610-ben Brünnben a Jezsuiták közé vetette fel magát s 1635-ik cvben az lett Nagy-Szombatban a legelső jezsuita-rector, hol 1649. évben meghalt. 1577 évi márczius 12-én született Bánffy Kristóf, — atyja volt Bánffy Miklós és Zrinyí Orsola. Bánffy Kristóf Alsó-Lendván született s ott is kezdett iskolába járni, ekkor Alsó-Lendván mind reformátusok, vagyis helvét vallásúak laktak, reform, templom és iskola is volt Alsó-Lendván ; református prédikátor volt Gál János, a ki még 1616. évben is élt és ugyan Alsó-Lendván folytatta prédikátori hivatalát, — ezen prédikátornak 1596-ik évben született egy fia Gál Imre, a ki szintén az alsó-lendvai reform, iskolában kezdett tanulni, azután Debreczenben is járt iskolába; ez 1624. 1* Az alsó-lcndvai népiskola. 212 évben Veszprémben reform. Prédikátor; 1631 ugyanott Pro-sénior, 1636 esperest végre 1649-ik évben ugyancsak Veszprémben reform. Superintendens vagyis református püspökké választatott meg, meghalt ugyanott 1655. évben 59 éves korában. A reform, templom az volt, a melyet Bánffy János a mohácsi ütközetből történt megszabadulása emlékére Alsó-Lendva Szent-János külvárosában epit-tetett s melynek tornyára Bánffy István a kereszt helyébe kakast állíttatott, — iskolául pedig az amellett volt pálos zárdát használták. Bánffy Kristóf a méltóságokban gyorsan emelkedett, volt Zalamegye főispánja, főpohárnok és tárnokmester; három király: II. Mátyás, II. és III. Ferdinánd koronáztatása ünnepélyén vett részt, mint országzászlós a szertartásokban. — Bánffy Kristóf és családja 1598. évig református vallású volt, ekkor azonban az öreg atyja Bánffy István által elűzött pálos barátok közül Brátulich Simont, igen művelt és tudományos férfiút várába vett, a ki őt 1598 táján a katholika vallásra téritette; miután azonban Alsó-Lendván akkor más templom nem volt, mint a Szent-János külvárosi, Bánffy Kristóf Alsó-Lendván katholikus egyházat építtetett, melynek egy, ezüstből készült s belül megaranyozott kelyhet ajándékozott, ezen kehely 1895. évben is meg van az alsó-lendvai kath. egyházban, rajta van a Bánffy-család czimere s talapján ezen felirás: Christoforus Bánfy L. Baro de Alsó-Lindva 1608. Bánffy Kristófnak első nejétől Mérey Annától, Miklós, István, Hedvig és Zsófia, — második nejétől gróf Dráskovics Ilonától pedig: Éva, Petronella, Francziska, Hona, Erzse, Péter, Pál és János gyermekei születtek, azonban bár 12 gyermeknek s ezek közt öt fiúnak atyja, megélte nemcsak fiainak, hanem nemzetsége többi férfi tagjának is halálát s igy benne 1644-ik évben az alsó-lindvai Bánffy család kihalt. Özvegye gróf Dráskovics Ilona Alsó-Lindván 1646. évi május 26-án kelt okirat szerint Kerka-Kutason lakott; Bertalan György jobbágyának 300 imperiális tallérért zálogba adta, az az által használt házat, telket és malmot. Ezen okirat szerint gróf Dráskovics Ilona 1647. évi február 7-én már nem volt életben. 1600. évi szeptember elején Kiaja Mehemet és Ibrahim török vezérek Kanizsáról a hozzáják beosztott tatárokat rablás végett a Mura-völgybe küldték s azok AIsó-Lendváig és Nemptiig (Lenti) tűzzel vassal mindent elpusztítottak. 1601. évben Bánffy Kristóf elszánt bátor zsoldosaival az Alsó-Lendvát megtámadó török-tatár csordát ismét visszaverte. 1603. évi Vízkereszt napján hajnalban mintegy ezer főből állt török-tatár csorda ismét megtámadta Alsó-Lendvát, de azt Bánffy Kristóf ismét oly hősileg védelmezte, hogy az ellenségnek a mocsáron át bejutni nem sikerült. Ezen kudarcz miatt azok felbőszülvén, a mocsárt megkerülték s neki rontottak Alsó-Lendva mocsáron túli külvárosának: Szent-Jánosnak; ebben a mohácsi 213 vész után Bánffy János által építtetett templomot és zárdát felgyújtották s földig lerombolták s azok többé fel sem építtettek. A törököknek tehát sehogysem tetszett az, hogy Alsó-Lendvát megvivniok s elfoglalniok még eddig nem sikerült, ennek folytán azon évi október 14-én ugyan fenti számban ismét Alsó-Lendva alá jöttek s miután Alsó-Lendva lakosai s a vidék népe a szüreti munkával volt elfoglalva s ennek folytán a Csonkadomb aljában, a mocsár ottani sztik végén át volt híd padlói felszedve nem voltak, ezen körülményt az ellenség felhasználva, belopódzott Alsó-Lendvára, de vesztökre, mert jövetelük elárultatván, Bánffy a fent emiitett híd padlóit felszedette s mintegy 800 főből állt őrségével megtámadta azt. Elkeseredett utczai harcz fejlődött ki; az ellenség teljesen tisztában volt azzal, mi kép Bánffynak az a terve, hogy őket a mocsárba szorítsa, ennek folytán a legnagyobb kitartással makacsul védelmeztek minden talpalatnyi tért; a ház és kapu mélyedésbe vagy egy-egy kiugró fal mellé húzták magukat s onnét tüzeltek üldözőikre. — Az üldözők folytonosan sortüzet lőttek az ellenségre, a hegyoldalból pedig ököl nagyságú s éles szélű kövek repültek fejeikhez, végre a mocsárhoz, vagyis hidhoz vezető utcza mellett épült házak szoba-és padlás ablakaiból is lődöztek az ellenségre. Ezen három oldalról jött támadás végre is teljesen megtörte s a harcz folytatására képtelenné tette az ellenséget; fele már elesett, a megmaradt rész pedig elszórta fegyverét s eszeveszetten rohant a mocsárnak, hogy azt átgázolja, vagy átussza, de a mocsár mély és a benne volt iszap hig levén, benne elmerültek s nyomuk veszett — és igy, mire a nap feljött, a Kanizsáról Alsó-Lendva elfoglalására jött egy ezer főnyi ellenségből egyetlen egy sem volt életben. Ezen csata emlékére, a Kanizsai-utczának azon pontjára, a hol a harcz legelkeseredettebben folyt, Bánffy Kristóf az Isten és Szent-Háromság tiszteletére egy köszobrot állíttatott ezen felírással: Anno Dni 1603 die 16 octobris hanc cruceni splis ac magfeus D. Christojorus Bánffy de Also-Lyndva eques auratus sacratissimae Alszcghy József alsó-lcndvai városbíró. 214 caesarae ac Regiae Majesta''is confmiarum partium Regni Hungáriáé trans dannbianarum Generális de Turcis, idybus superioris arn . . . cubicul .... illiari in kost ... eo laudes . . . sanc . . . Trinit..... Ezen emlékkövet Rómer Floris Budapestre a m. nemzeti Muzeumbe szállíttatta s ott őriztetik. A mindkét részről elesettek holttesteit Bánffy —- egyéb alkalmas hely hiányában — a vár fölött emelkedő dombon ásatott közös sirba temetteté, — ezen dombon át később szekérutat csináltak s ezt a hegyről lefolyó eső- s hóviz mélyen kiásván, két oldalról előtűnt a közös sir temérdek koponyával s embercsontokkal, s ezen domb neve maiglan is: „ó temető." Az 1630. évi pozsonyi országgyűlésen elrendeltetett, hogy a törökök által Zalavármegyében gyakorlatba vett rablások meggát-lása tekintetéből az alsó-lendvai vár is megerősittessék. Az 1655. évi pozsonyi országgyűlés rendeleteből pedig az alsó-lendvai vár őrsége ötven gyalogossal szaporittatott. Gróf Nádasdy Ferencz, a ki a Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésbe keveredett, 1651. évben Alsó-Lendva és Nempti főkapitánya volt, s később adományba kapta a kihalt Bánffy-család birtokait: az alsó-lendvai, bellatinczi és nemptii (lentii) uradalmakat. 1704-ik évben Rákóczy Ferencznek Alsó-Lendva is meghódolt s annak tábornoka a vak Botthány 1707. évben téli szállásul a dunántúli városok közt Alsó-Lendvát is kitűzte. Eszterházy Fái, a ki 1635. szept. 8-án született, 1652-ben már Sopronmegyc örökös főispánja lett. -y- I. Lipótnak magyar királylyá koronáztatása után főudvarmesterré s vezérőrnagygyá lőn. — 1664. évben Zrinyi Miklós a költővel a törökök ellen harczolt; — 1667-ben alsó-magyarországi fő-hadvezér lett s az elégületlen magyarok ellen harczolt, mit neki a bécsi kormány érdemül tudván be, annak jutalmául tábornagygyá neveztetett ki; — 1670. évi november 20-án Tököly Istvánt ostromolta Árvavárában, s ő volt az első, a ki a magyar várakat német katonasággal rakta meg; ■— 1672. évben a felkelők lovasságát megszalasztotta, s ekkép a hazája és honfitársai ellen elkövetett bűnei a bécsi kormány által neki érdemül rovatván fel, jutalmul 1681. évben a nádori méltóságot és az aranygyapjas rendet kapta. — 1683. évben Bécsnek segítségére ment a törökök ellen; — s ezen évi október 16-án azt kérdezte I. Lipót királytól, váljon nem kell-e a töröknek kényszerűségből meghódolt Batthyányakat és Nádasdyakat elzáratnia, kiknek váraiba ő az 1681. évi törvény ellenére mái-német őrséget rakott; — ugyanezen évben Eszterházy Pál nádor a nálánál mérsékeltebb s a magyarok iránt szánakodóbb Lipót király arra intette, mikép óvakodjék a további jószág-kobzásoktól! — Ezen évben ismételten kérvényezte a maga részére a herczegi 2 tő Czimet és méltóságot. Az 1686. évben Budavára visszavételénél harezolt sereg nagy részét Eszterházy Pál gyűjtötte s az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen ő volt egyik legfőbb tényezője annak, hogy az osztrák uralkodóház első szülöttségi örökösödési törvény-nyé vált s hogy az arany bulla 31-ik czikkének vég szavai, melynél fogva a magyar nemzetnek joga volt a törvényt megsértő királynak fegyveresen is ellentállni, eltöröltetett. — A magyar nemzet sarkalatos jogai, — hazája — és nemzete ellen elkövetett fenti ocsmány bűnei a bécsi kormány által neki érdemül betudatván, ugyanazon évben római birodalmi lierczegi rangra emeltetett, s adományul kapta az általa már előbb elkobzott s megtartott Nádasdy-féle birtokokat: Alsó-Lendvát, Nemptit stb., — 1712. évben a herczegi czimet s méltóságot rt-ága részére örökössé tette s elrendelte, hogy az adományba kapott Nádasdy-féle birtokokon lévő várak I. Lipót király iránti hálából L. betű alakjában átalakíttassanak. Ezen rendelete folytán az alsó-lendvai váron is foganatosíttatott az átalakítás, vagyis a Bánffy István által 1282. évben épített, de a hosszú idő alatt s a török háborúkban nagyon megrongált vár lebontatván, újra építés által L. alakot nyert s ezen alakban áll fenn 1895. évben is. Nagy-Kanizsa vára a törököktói 1690. év elején visszavétetvén s azok e vidékről eltakarodván, a katholikus vallást feltüntető emlékek: kápolnák, szobrok és keresztek egymásután keletkeztek. Az alsó-lendvai Csonkadomb tetejére Gludovácz-család 1728. évben Szent-Háromság tiszteletére kápolnát építtetett; ezen kápolna előtt terülő birtok, a mely szőlőtővel van ma beültetve, maiglan is Gludovácz-birtok nevet visel. Ezen hegy-orom, melyen a Szent-Háromság kápolna áll, 266 m. magas. Ezen kápolnának nevezetessége: Hadik Mihály kapitány ép holtteteme. Hadik Mihály a fejére kapott csata-sebek folytán 1733. évben szélhüdésben meghalt s a fenti kápolna sírboltjába tétetvén, a mészszel épitett, magasan álló, léghuzamos száraz sírboltban a feloszlásnak ellentállt. Ez egy teljesen ép, összeszáradt múmia, melyen a balzsamozásnak semmi nyoma s ép azért a természeti csodák közé tartozik. Hagyomány szerént 1795 évben találták meg ezen állapotban; sok népmonda van életéhez kötve. A Bánffy Kristóf által 1608-ik évben építtetett kath. egyház földrengések folytán nagyon elpusztulván, düledező állapotba jutott, ennek folytán az lebontatván, helyébe 1749. évben építtetni kezdett s 1751. évben befejezett egyház áll fenn maiglan is. Az alsó-lendvai plébánia 1777. évben csatoltatott az akkor újonnan felállított szombathelyi püspökséghez a zágrábi püspökségből, a melyhez 684 éven át tartozott. 1686. évben Buda vara visszavételénél gróf Batthyány Ádám lovas és gyalog dandárában jelen voltak Alsó-Lendva vidékéről 216 ezen főbb tisztek, u. ni. gyöngyösi b. Nagy Zsigmond alsó-lendvaí és lentii vár-kapitány; — ifj. Kéry Ferencz széesi-szigeti főkapitány; — Ferenczy Pál széesi-szigeti vice-kapitány; — Szecsődy Gáspár lentii hadnagy. 1808. évben I. Napoleon hadjáratában a francziák Alsó-Lend-ván át Mura-Szerdahelynél átkeltek a Murán. 1832. évben csupán csak kath. iskola volt Alsó-Lendván; a mester volt: Németh József, segédtanító pedig Nagy István. Az iskola-épület a templom mögött volt, gerendából összetákolt és zsúppal fedett rozzant épület; ezt a város 1846-ban lebontatván, helyébe téglából egy emeletes iskolaházat építtetett, a mely 1847. évben készült el. Erre fordította a város 5000 forint tőkéjét, a Delárics Tamás itteni urod. ispántól kölcsön vett 2000 forintot, s azon 615 forint vételárt, melyet Gordignani Ferencz kereskedő fizetett a főutezán volt üres beltelekért, melyre aztán emeletes házat építtetett. 1835. évben Kiss Béla oki. gyógyszerész Alsó-Lendván gyógyszertárt állított fel azon zsuppos házban, a melyben 1895. évben Schwarz Jakab lakik. 1838. évi karácsony éjjel történt éjféli mise alatt, hogy a főutezán volt egyik zsuppos házban a nő-cseléd a házbeliek éjféli misén létét felhasználva, égő gyertyával a padlásra ment gyümölcsöt lopni s félelmében a zsupptetőt vigyázatlanságból véletlenül meggyújtván, a ház teteje lángba borult s a főutezának alsó során lévő házak, az urod. ügyészi lak (1895 Poppel Lajos korcsmaépülete) és Tarnóczy nyug. kapitány (1895 Dr. Király Mór háza) háza közt lévők mind leégtek. 1839 év őszén nagy földrengés volt Alsó-Lendván. 1847 junius 14-én Zala-Egerszegen tartott tisztújításon a zalalövői járásba Gyika Jenő, — a bellatinczi uradalom társtulajdonosa — lett szolgabiróvá .megválasztva; ez Alsó-Lendvái\ állította fel irodáját Fáisztl János akkori városbíró házában, s ennélfogva neki halhatatlan érdemül tudható be Alsó-Lendva történetében az, hogy ő volt az első megyei tisztviselő, a ki székhelyéül Alsó-Lendvát választotta; ez ezen alapon jutott aztán azon szerencséhez, hogy úgy a császári világban mindenféle járási hivatalok, valamint az 1871. évben rendszeresített kir. járásbíróság s más hivatalok székhelyéül megtartatott. Végre megérkezett a magyar nemzet történetében véres betűkkel bejegyzett 1848-ik év. Ennek igazán furcsa hatása volt a magyar emberre; már elején alig fértünk meg bőrünkben, Alsó-Lendván ezen évi farsangon egyik házi bál, piknik a másikat érte; a február 27-iki tánczvigalomra, melyet az itteni olvasó egylet rendezett, Farkas Józsi hires győri czigánybandáját hozták le. 217 A márczius 15-iki budapesti események felrázták a magyar nemzetet tétlenségéből s az ott kivívott szabadság fénye elvilági-tott a magyar hazának legtávolabb eső falujába is, s Alsó-Lend-ván már ápril hó elején szervezve volt a nemzetőrség, melyet két kiszolgált baka-káplár tanitott a fegyvergyakorlatokra. Zalamegye összes kerületében a követválasztás napjául 1848. junius hó 15-ke lett kitűzve; Alsó-Lendván is e napon tartatott az első követválasztás; jelöltek voltak: Gyika Jenő főszolgabiró és Horváth Péter muraközi földbirtokos. Az első választásnak azonban eredménye nem volt; arra ujabbi határnap tűzetvén ki s Gyika Jenő visszalépvén, ellenfél hiányában Horváth Péter választatott meg. A magyar nemzet még csak alig Ízlelte meg a márczius 15. vívmányok jótékony hatását, a bécsi camarilla már is ellene zúdította a ráczokat és horvátokat; Jellasich horvát bán s társai a bécsi camarilla biztatására szemtelenül izgatni kezdettek a magyarok ellen, s a bán a Dráva hosszában hatalmas tábort gyűjtött, hogy azokkal Magyarországba törjön s — szerénte — a magyarokat megleczkéztesse. Ezen körülmények indították a magyar kormányt arra, hogy az már május hó vége felé mintegy ötezer honvédet rendelt Ottin-ger tábornok vezérlete alatt a Mura és Dráva vonal védelmére, s a sereg mellé teljhatalmú kir. biztosul Csányi Lászlót küldte ki, rendelkezése alá adván a Horvát- és Tótországgal határos magyar vármegyék nemzetőrségét is. Ehhez képest a zalalövői járásbeli vagyis az akkori elnevezés szerént: alsó-lendvai nemzetőrség számára szükséges tisztek megválasztására Alsó-Lendvára 1848 junius 26-ka tüzetett ki s e napra s helyre az összeirt összes nemzetőrök berendeltetvén, hozzájárulásukkal megejtetett a tisztek választása. Ennek megtörténte után julius 1-én érkezett parancscsal az alsólendvai nemzetőrség mozgónak nyilváníttatván, annak négy százada szolgálattétel végett Dobri, Szent-Király, Csörnefölde és Felső-Szemenye falukba rendeltetett, a kiindulás julius hó 7-ére tűzetvén; ekkor már Gyika Jenő ezen nemzetőrséghez őrnagyul kineveztetett s ennek vezérlete alatt történt Alsó-Lendváról a négy századnak kivonulása. Alsó-Lendvára és vidékére pedig a sümegi és tapolczai járásbeli nemzetőrök rendeltettek. — Gyika Jenő őrnagy főhadiszállása FelsőrSzemenyén volt s a nemzetőrségnek kötelessége volt a Dráván tul történő horvátországi mozgalmakra figyelni s a netán megkisérlendő betörést megakadályozni. Ezen szolgálat augusztus hó l-ig tartott. Ezután a lázitás a magyarok ellen s a súrlódás és ellenségeskedés a magyarok és horvátok közt mindinkább élesebbé vált s Jellasich horvát bán összes seregével 1848. évi szeptember hó elején már Varasdon és vidékén táborozott s minden készületet 218 megtett arra, hogy Magyarországba törjön; a varasdi Dráva-hidat lezárta s ez által a közlekedést Magyar- és Horvátország közt megszüntetvén, nyíltan is hirdette, mikép szándéka Magyarországba törni, hogy a magyar szent koronát hatalmába kerítse. Ennek folytán — miután a julius hóban felállított nemzetőrség szolgálati ideje lejárt s az abban volt tisztek nagyobb része részint a honvédséghez átlépett, részint pedig más vidékre távozott, uj tisztek választása lett szükségessé, ennek folytán ezen választás megejtése végett a járásból az összes nemzetőrök Alsó-Lendvára 1848. szeptember hó 8-ára ismét berendeltettek. A választás Gyika Jenő őrnagy és Horváth Vilmos zalamegyei II. alispán jelenlétében történt. A 11-ik század számára megválasztattak, kapitánynyá: Bertalan József; — főhadnagygyá: E. Dervarics Kálmán; — I. alh. Barbaries István; — II. alh. Tieff János s ezen század már a választás napján délután a Murához a legközelebb eső Gyertyános és Kóth falukba kivonulván, ott elszállásoltatott. A Varasdról és a Muraközből érkező utasok szeptember 10-én biztosan állították, hogy Jellasich bán következő nap reggelén Varasdnál, a Dráván át betör Magyarországba, illetve Zalamegyének muraközi járásába. Szeptember hó 11-én reggeli 8 és 9 óra közt Alsó-Lendván Gyika Jenő őrnagynál megjelent Freytag János urod. tiszttartó, Fáisztl János városbíró, Kiss Béla gyógyszerész s nemzetőri kapitány és Dervarics Lajos postamester, mint Alsó-Lendva város megbízottjai s arra kérték az őrnagyot, mikép minden módot kövessen el, hogy az ellenség Mura-Szerdahelynél a Murán át ne jöhessen, mert, ha ez neki sikerül, az attól fél órányira eső Alsó-Lendvát príma furore megtámadni s kirabolni s ellentállás esetén feldúlni fogják. Szóba jött a Mura hídjának felgyújtása is. „Az urak magukra veszik a felelősséget a hidért" — vágá szavukba az őrnagy — „ha én azt felgyújtatom?" „És, ha az ellenség reánk tör, kirabol s leöl minket, a várost feldúlja és rommá teszi" — válaszolá a tiszttartó — „ki felelős azért? nem-e az, a ki a Mura hidjának felgyujtását elmulasztotta, ha ezzel a fenti barbarizmust megakadályozhatta volna?" „Én megteszem az intézkedést, ha kívánják" — fűzé tovább az őrnagy — „hogy a Mura hídja .felgyújtassák, ha az ellenség Muraszerdahelyhez. közeledik, de az ez által előállandó következményekért felelősséget nem vállalok, s én a hídnak felgyujtását is csak Alsó-Lendva város határozott kívánatára fogom elrendelni. A küldöttségnek távozása után Gyika őrnagy paripáján a Murához lovagolt s a közel eső Petesháza faluból azonnal egy szekér zsuppot; Mura-Szerdahelyről és Peklenicáról pedig kátrányt 219 rendelt, s hozatott; a zsúpból kötelet pörgettctett s azokat igen sürüen a Mura hídjának két karfájára tekertette, s azokat kátránynyal vastagon bekenette, végre híg kátrányt öntöztetett a híd padlóira is s arra a fölösleges szalmát hintette, hogy szükség esetén a felgyujtásnak azonnal eredménye legyen. A mint ennek vége lett, a Miklós ezrcdbeli huszárokból fél századot Muraközbe küldött azon utasítással, hogy a Szent-Ilonán innét lévő magaslatról ügyeljék meg az ellenség mozdulatait s ha azt veszik észre, hogy az az Alsó-Lendvára vezető útnak tart, a legnagyobb sebességgel vonuljanak ide vissza. Délután négy óra lehetett, midőn a huszárok visszatértek, s miután azok biztosnak mondták, hogy az ellenség egy része Mura-Szerdahely, illetve Alsó-Lendva felé tart, Gyika őrnagy, Alsó-Lendva városnak tett Ígéretéhez képest, a Mura hídját felgyújtotta; midőn a felgyujtás történt, Gyika őrnagy maga is a Mura hídján állt s én mellette voltam. A hidnak felgyújtása után a nemzetőrök s huszárok elhagytuk a Murát s Gyika őrnagy vezérlete alatt Szentgyörgyvárig masíroztunk, a hol a Keszthelyen tartózkodott Csányi Lászlótól érkezett parancs folytán a nemzetőrök fegyvereiket lerakták s haza bocsáj-tattak. Ez volt az első fegyverletétel! Egész éjjel égett a híd, a lábai is egészen a víz szinéig elégtek, s következő nap reggelén a délezeg szép Mura-hidból nem látszott egyéb, mint a lábaiból fenmaradt s a víz szine fölött álló azon kormos rész, a mely a Mura hullámzása folytán már el nem éghetett. 1848 november 5-én, a midőn Perczel Mór honvédtábornok a Muraközben volt seregével, — Alsó-Lendvára egy század honvéd érkezett s itt elszállásoltattak, került belőlük az Alsó-Lendvá-val kapcsolatosan összeépült Hosszufaluba is; — tiz ágyú is volt velők, s ezekből ötöt Alsó-Lendván a középső temető északi szögletén készített hadisánezon ; a másik ötöt pedig Hoszufalun túl a zsidó temetőn innét álló magaslaton készített hadisánezon állították fel; ■— az előbbiek a Mura-Szerdahelyről — utóbbiak pedig Dobronakon át Regedéből, illetve Stájerországból jövő útra voltak irányozva. Ezen honvédszázad a tiz ágyúval 1848 november 6—7 közti éjfélkor útra kelt, közülök senki sem tudta, még tisztjeik sem, hogy hova mennek, csak azt tudták, hogy Alsó-Lendváról a Mura felé kell vonulniok, — másnap hire jött, hogy Csáktornyára lettek rendelve s azok is részt vettek a Perczel tábornok által Friedau stájerországi város ellen november 8-án reggeli 7 órakor vezetett támadásban; a Friedau mellett történt ágyúzás hangja Alsó-Lend-vára is áthallatszott. Perczel Mór honvédtábornok 1848 november 11-én jött át seregével a Muraközből s tette főhadiszállását Letenyére; Asbóth 220 Lajos Emlékirataiban, s más történetírók is november 8-ra teszik a Muraközből történt kivonulást, hogy azonban az november 11-én történt, igazolja Perczel Mór tábornok következő rendelete : „Csáktornya, november 11. 1848. Lendvai postamesternek! Miután főhadiszállásom Letenyére tétetik által, minden táboromba szólló akár hivatalos, akár magán levelek, e parancsom vétele olta oda utasi-tandók. Perczel Mór s. k. Ezen Mura melletti védelmi vonal Molnáritól Letenyén át Alsó-Lendváig terjedett, ezen vonalon lett Perczel tábornok hadserege felosztva, Alsó-Lendvára egy zászlóalj honvédség rendeltetett két század huszárral s azok Alsó-Lendván és a szomszéd falvakban lettek elszállásolva, fölöttük gyulai Gaál Miklós honvédalezredes parancsnokolt s a tisztekkel Alsó-Lendván volt. Azonban az Ausztriában, Stájer- és Horvátországban a magyarok ellen történt hadikészületek folytán Perczel Mór honvédtábornok 1848 deczember hó 10-én váratlanul Letenyéről Alsó-Lendvára tette át főhadiszállását s egész hadserege Alsó-Lendván s vidékén lett elszállásolva; igazolja ezt Perczel tábornok következő parancsa: A lendvai postamester minden külföldről érkező leveleket főhadiszállásomra fog beküldeni. Lcndva október 10-én 1848. Perczel Mórs. k. Tábornok és a képviselőház teljhatalmú biztosa. Hadserege a friedaui csata és a muraközi csatározások által nagyon kifárasztva levén, pihenésre volt szüksége, ennek folytán ide érkezésének első napján az alsó-lendvai mozgó nemzetőrségnek azonnal megparancsolta, hogy a Mura innenső partján Felső-Szemenyétől egészen Vasvármegye határáig nyomban cordont húzzon s a horvát és német ellenséget, a mely Varasdról és Luttenbergből már majdnem az egész Muraközt elözönlötte, figyelemmel kisérje s esetleg a Murán át megkisérlő betörését megakadályozza, — s miután deczember hó 12-én hire jött, hogy az ellenség Muraközből a letenyei, muraszerdahelyi és Mura-Szent-Márton mellett lévő hottizai murai kompokon át Alsó-Lendvára s vidékére törni akar, Perczel tábornok a mozgó nemzetőrség főhadnagyát E. Dervarics Kálmánt, a melléje rendelt hat honvéddel Hottiza faluba küldé, ki d czember hó 13-án reggel, hogy az ottani murai kompot a viz alá stilyesztesse, hogy az ellenség esetleges támadásának ezen a ponton egyelőre eleje vétessék, a mi meg is történt. Perczel Mór tábornok hadseregével, deczember hó 19-ig tartózkodott Alsó-Lendván s vidékén, e napon pedig Csesztreg és Zala-Lövőn átvonult s Alsó-Lendva ezentúl többé soha sem látott honvédsereget; s a Mura mellékén csupán Szekulics István hagyatott hátra dandárával Letenyén, hogy a Murán való átmeneteket szemügygyei tartsa s őrizze. A honvédseregnek Alsó-Lendváról s vidékéről történt elvonulása után muraparti cordonirozásunk nem sokáig tarthatott, mert az 221 ellenség a muraközi Muraparton naponként nagyobb számmal jelent meg s kémeik vakmerően szöktek át a Murán apró lélckvesztők-ben s bekalandozták a Murán innét eső falvakat, a földműves népet az uri-osztáiy ellen bujtogatták s mindenképpen igyekeztek azt, kivált a vend ajkuakat, a magyar ügytől elidegeníteni. Nehogy tehát Alsó-Lendva az ellenség váratlan mcgrohanásá-nak, esetleg kirablásának s kegyetlenkedésének ki legyen téve, a város közönsége 1848 deezember ''24-én délelőtt gyűlést tartott s ebben határozattá lőn, hogy a Perczel tábornok által Letenyén hátrahagyott Szekulics István honvéd dandár-parancsnokhoz még az nap futár menesztessék s az fel kéressék, hogy dandárával Alsó-Lendvára vonuljon, ennek, úgy vidékének megvédése tekintetéből. A gyűlésen Kiss Béla nemzetőri százados ur indítványára Dervarics Kálmán nemzetőri főhadnagy bizatott meg ezen küldetésben eljárni; ez 1848 deezember hó 24-én esti 9 órakor indult el Alsó-Lendváról s miután Szekulicsot dandárával már nem érte Letenyén, mivelhogy az az előtti napon Nagy-Kanizsára vonult, ennek folytán életveszélyes kalandok közt egész éjjel utazva, karácsony napján reggeli 5 órára Nagy-Kanizsára megérkezett és Szekulics István dandárparancsnokot nyomban felkereste, a „Korona" vendégfogadóban volt szállásán; ez azonban Alsó-Lendva kérelmét nem teljesíthette, mert állítása szerint Perczel Mór tábornok által a Vértes hegyekhez rendeltetvén, még ezen karácsony napján megindul dandárával Nagy-Kanizsáról. Deezember hó 30-án történt aztán a moóri ütközet, melyben Perczel Mór tábornok serege szétveretett. A moóri csatavesztésnek csakhamar végzetes következményei lettek, mert a magyar kormány Budapestet odahagyván s Debrc-czenbe vonulván, Windischgrätz hg. a Magyarországon működő összes osztrák hadsereg főparancsnoka azt elfoglalta s ezen képzelt siker által a németek és horvátok elbizakodván s vérszemet kapván, tódultak Magyarországba. Alsó-Lendván keresztezi egymást a Horvátországból Sopronba és Stájerországból Nagy-Kanizsára vezető régi országút, ennek folytán Alsó-Lendva szünet nélkül ki volt téve az ellenség átvonulásának s ott tartózkodásának, s miután Alsó-Lendva lakosai lelkes magyar érzelműek voltak, s ezen érzelmüket el sem titkolhatták, az ellenség bántalmazásának is áldozatul estek. íme itt van Alsó-Lendva akkori szomorú helyzetének egy bizonyítéka: „Passierschein für den Herrn Dr. Medicinae Samuel Moser, welchem die Bewilligung ertheilt wird für seine Person, und dem dazu nöthigen Kutscher — zum Behufe seiner Krankenpflege von Lendva nach Újfalu und zurück, so oft es die Cur erheischt, zu reisen. Die Civilbehörden und Truppen-Comandanten haben Ihn deshalb ungehindert passiren zu lassen. Hauptquartier Lendva am 8. Jänner 1849.. Hartmann mp. Oberst." 222 Ez volt ám aztán az igazi gyöngy-élet, mikor a magyar embernek még a szomszéd faluba sem volt szabad olyan ukáz nélkül utazni! Az a durva irásmodor, az a gőgös parancsoló hang, még eddig ismeretlen volt az alkotmányos szabadságot élvezett alsó-lendvai és vidéke lakosainak, de türniök kellett, mert e bajon annál kevésbbé lehetett segíteni, mivelhogy Budapest elestével Magyarország dunántúli része egészen az ellenség hatalmába kerülvén, Alsó-Lendva a Stájer határszélen egészen elszigetelten állt a magyar honvédseregektől távol. Ezentúl a honvédseregek csatáiról, győzelmeikről csak kósza hirek érkeztek a távolból; május 1-én azonban egy zsidó kereskedő meghozta Alsó-Lendvára a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát, a mely Debreczenben 1849 ápril 19-én kelt, eredeti kiadványban, s miután Alsó-Lendva néhány nap óta ment volt az ellenségtől, az az egybehívott közönségnek nyilvánosan felolvastatott s ezen esemény emlékének megörökítése tekintetéből este szurokfáklyákkal nagyszerű menet rendeztetett a városban, az ablakok fényesen kivilágíttattak s mintegy ezer torokból hangzott: „Éljen Kossuth Lajos Magyarország kormányzója!" Alsó-Lendva lakosai által ■ Kossuth Lajos tiszteletére rendezett ezen tüntetésnek csakhamar hire ment Horvát- és Stájerországba, a miért aztán „Kossuth-hunde" és „Rebeller" czimet kaptak az ellenségtől s ennek eddig tanusitott békés magaviselete teljesen megváltozott, s ha ezentúl osztrák csapat jött Alsó-Lendvára, a mi gyakorta történt, ezentúl durván bántak a lakossággal, követelők és zsarolók voltak, s az uri házakhoz szállásolt tisztek nemcsak maguk feküdtek ágyba, hanem kutyájuknak is külön ágyat bontattak, s miután mint mindig, akkor is voltak gonosz árulók, a kik a nemzetőri tisztek neveit besúgták az ellenségnek, a kik aztán ezek üldözésének lettek kitéve, kénytelenek voltak az Alsó-Lendvától keletre a hegyek közt fekvő Dedes faluba szökni. Ily bántalmazás érte különösen 1849 junius 1-én Alsó-Lend-vát; már május 29-én Zala-Lövőről mintegy 1400 főből álló osztrák katonaság lepte meg váratlanul Alsó-Lendva lakosait; ezek közt voltak olaszok, sok vadász-ruhába öltözött ujoncz és ötszáz főből álló lovasság; volt három ágyujok is. Ezek május 31-én hajnalban a Nagy-Kanizsára vezető uton elvonultak Alsó-Lendvá-ról, azt mondták, hogy Nagy-Kanizsára mennek, azonban csak Dobri faluig mentek, s hihető rossz szelet érezvén, visszafordultak s következő éjjel ugy éjfél tájban Alsó-Lendvára visszaérkeztek. Ekkor már rabolni is kezdtek, a lakosokat ágyaikból kikergették, gúnyolták s bántalmazták; általában sok garázdaságot követtek el. Az urodalmi magtárt és pinczét is feltörték s ezekből raboltak 200 mérő zabot és 80 akó bort, ezeken kivül 12 legjobb 223 jármos ökröt, melyeket Lutténbergbe (stájerorsz. város a Murán túl) hajtottak. 1849. junius 23-án ismét hire jött, hogy a Mura túlsó partján álló Mura-Szerdahelyre nagyszámú ellenség érkezett azon utasítással, hogy Alsó-Lendvát kirabolják s feldúlják, — e napon Tóth Miklós honvéd őrnagy is Alsó-Lendván volt, a ki'' e vidékre Perczel Mór tábornok által lett kiküldve a honvéd-ujonczok összeszedése és elszállítása ezéljából; ez és E. Dervarics Kálmán főhadnagy Kiss Béla százados urnái voltak s a teendők iránt tanácskoztak; ennek az lett a határozata, hogy azon nap éjjelén Kiss Béla százados ur vezetése mellett a Muránál kémszemle tartassák. Ennélfogva a kémszemlére kirendelt 12 tagból álló csapat azonnal szervezve lett, mindegyik puskával s pisztolylyal volt felfegyverkezve s végre is éjjel a Murához jutottak, — szerencsére innét senki sem utazott át a Murán s ennek folytán a komp, mely az imént a postát áthozta, az innenső partnál volt A kompon Doricza nevezetű révész feküdt s ez beszélte, hogy Mura-Szerdahelyen mintegy ötszáz főből álló ellenség van; ezek mind zágoriai varasd-megyei parasztok s Muraközt őrzik, a mely Jellasich által már Varasdmegyéhez csatoltatott, nehogy a magyarok visszafoglalják, s miután ágyú nélkül vannak s csupán csak kaszával és lándzsával vannak felfegyverkezve, eszük ágában sem lehet Alsó-Lendvát megtámadni; a révész szavainak hitelt adva, a 12 tagból álló csapat visszatért Alsó-Lendvára. Ezután az idő rohamosan mult s elérkezett a magyar nemzet történetében páratlanul gyászos nap: 1849 augusztus hó 13-a, a fegyverletétel napja, Görgey e napon a dicső s hős honvédsereggel kardcsapás nélkül lerakatta a fegyvert a muszkák kezébe. Alsó-Lendva az újabb alkotmányos aerában is szépen fejlődik. Kulturális tekintetben kiemelendő jeles állami polgári fiúiskolája, mely igen szép hivatást teljesít, s mely keletkezésekor a régi várban volt elhelyezve. Jelenleg azonban szép épületet nyer. Kilátása van polgári leányiskolára is. A város fejlődése körül hiven és szakavatottan buzgólkodik Alszeghy József, Alsó-Lendva jelenlegi bírója, kinek arczképét itt bemutatjuk. Bemutatjuk az alsó-lendvai népiskola új épületét is, hol derék tantestület iparkodik a zsenge szívekbe csepegtetni a hazaszeretet nemes érzelmét. ZALA GYÖRGY. A franczia szobrászok egyik hírneves nagy mesterét Paris-nak hívják; motívumai a „grand nation" történelmének apotheosisa, neve hasonhangzású a művészetek metropolisának nevével. Nekünk magyaroknak, kik szinte örömmel szeretjük constatálni azon jelenséget, hogy művészetünk felfogásban nagyon rokonszenvez a francziáké-val, szintén van egy mesterünk, — motívumai a nemzet történelmének apotheo-sisából meritvék, neve pedig hasonhangzású az ország egyik legszebb megyéjének nevével. Zala György Zalamegye szülötte. Megyénk egyik virányos helyén, Alsó-Lendván 1858 ápril 16-án született ; atyja porczellángyáros volt, de később tönkre ment. Korán árvaságra jut s mint ilyen egyik rokonához kerül, ki Veszprémmegyében kőedénygyáros. Tehát már korán látja azt, miként kell idomtalan anyagból formát alkotni. Az elemi iskolákat elvégzi, majd Pápára, innét Pestre kerül, a hol anyagi gondokkal küzdve megszerzi a reáliskolai érettségi bizonyítványt s leghőbb vágyát látja beteljesedni, midőn a minta-rajztanoda növendéke lesz. Itt három évet tölt, s a nyugalmas rajztanári pályától egy megjutalmazott „Sziklához kötött Prometheus" elcsábítja, megszerzi ugyancsak e művével az ösztöndijat s ifjú kedélylyel telve művészi vágygyal kerül Bécsbe, ahol Helmer tanítványa. 225 Mária Magdolna. (Zala György szoborműve.) Malis és Hoffmann Zalamegyei évkönyv 15 226 Mint a művészek legnagyobb része, pályája kezdetén szükséget szenved, ez azonban annál jobban sarkalja s midőn arra a pontra jut, hogy a bécsi akadémiát nehézkes s tudálékos iskolaszerű jellege miatt otthagyja, belátván, hogy művészi fejlődésének eleget nem tesz, sőt lelkében más irány felé törekszik, — már ott benne van azon revolutiója az irányoknak, melyektől nemsokára már mint kész művész, önálló iránynyal bontakozik ki. Elmegy tehát Münchenbe, a hol Knabel tanítványa, s csakhamar fellép egy figyelemre méltó munkával, nagy várakozást keltve maga iránt. Hungária. (Zala György szoborműve.) . „Fél a baba" czime ezen első művészi alkotásának. Egy kedves kis megszeppent gyermek ezer félelmét látjuk, — derültség s rendkívüli zamatos humor ömlik el e bájos csoporton. Valahányszor eszembe jut, magam elé képzelem annak a végtelen hurnoru Emilio Benllitire y Morales-nek szepegő gyermek arczait. Knabel után Wittmannhoz, innét Wagmüllcrhez, majd Eberle Siriushoz kerül, — innét pedig önmagához, amennyiben már kész művész. Egész sorozata a művészi alkotásoknak (Szent Benedek szobra, Von der Tann tábornok síremléke, számos arczkép) kerül ki keze alól — „Mária Magdolnáig." 227 Az öreg Bounarotti-tói kezdve a gurki Piéta megalkotójáig számtalan művésznek képezte kedvencz tárgyát a Piéta s hogy Zala ezen művével csakugyan belépett — mint méltó Piéta alkotó - a választottak gárdájába, mutatja az, hogy a müncheni akadémia első érmét a tanárok kitüntető oklevelével, majd nálunk a társulat 200 aranyas művészi diját nyeri el vele. Ébredő szabadság. (Zala György szobra.) A művész eredetisége ezen oly igen gyakran feldolgozott themának megtudta adni azon varázst, a melylyel minden mesterműnek birnia kell. Michel Angelo themája az „Isten" tragoediája. Pietáján a fájdalmas szüzet az isten anyját látjuk, ("»lében a kinszenvedett Megváltó fiával, tehát az egész műremeken igazi evangeliumi hangulat ömlik el. 15* A budapesti honvédszobor. (Zala György műve.) 228 229 Az Istenember tragoediáját hasonló felfogással megalkotni — nem leen-dett volna szerencsés művészi sugallat! Miért ? Minden korszaknak meg van a karaktere, -- ezt minden igazi művész megérti, sőt egyéniségével esetleg irányt is ad ezen „korfelfogásnak." Zala is megértette s megalkotta — a fájdalmas, vigasztaló anyát, Istenember helyett az ölébe roskadó kétségbe esett Magdolnával ......az ember tragoediáját! Erősen hiszem, hogy a jurvt nem annyira a technicai bevégzettség, — hiszen az csak eszköz, - mint inkább a themának ily frappáns megoldása, a tartalmas eredeti felfogás (világnézet?) hódította meg. Egyszóval Zalát megértették, ez pedig legnagyobb győzelme egy művésznek. Iljr sikerek után nyugodt lélekkel tudja az ország az ő kezei közt egyik legféltettebb symbolicus emlékét : Huszár Adolf örökét, az aradi vértanuk szobrát; s ő azzal a szerencsés megoldással, melyet egész művészi eredetisége diktál, megváltoztatja a tervet. Hungáriá-nak eszményibb alakot ad s a mellék alakokba beléleheli az életet. (A vértanuk arczkép-reliefjei remekei a portrétnek). így például „Az ébredő szabadság" mozgalmas csoportja egy valóságos bronzzá vált csatakiáltás. Mit mindent nem érez a magyar ember ennek láttára! És ennek utolsó akkordja a honvéd szobor, legeredetibb s legszebb szobra Budapestnek. Ebben már igazán azt a könnyed franczia művészi pezsgést látom, a mely egy Cordonnier vagy Leroux művein ömlik el. Körém sorakoznak Leroux „Surconf-ja; Paris „Le Retour"-ja; látom Croisy haldokló sedani vitézét ökölbe szorított kézzel rogyva az ágyura, fölötte a genius — vagy talán a legyőzöttek halálangyala, — a haldokló ajkára fagyott egyik szép franczia jelmondatot „Dieu protége la Francé" vélem hallani és látom Zala honvédjének arczát a győzelem dicsőségében fürdeni. A honvédszobor erőtől duzzadó alakja, mozdulata mintegy kihívni látszik az egész világot, ajkán hangzik: „ki meri bántani a magyart!?" Kifáradhatlan művészi kedvvel s kifogyhatatlan themákkal szerzett s szerez folyton elismerést a magyar szobrászatnak úgy a belföldön, mint a külföldön, örömére minden magyarnak s kettős büszkeségére minden zalamegyeinek, —■ s hogy összes műveit bővebben fel nem sorolom, csak azért történik, mert hisz minden egyes alkotásáról tanulmányt kellene irnom! Legutóbb is könnyed s igazán művészi inspiratio gyorsaságával rövid idő alatt mintázott „Andrássy" szobrával viszi el a pálmát egy Zitmbusch s Müller ellenében, egyúttal a Millenniumi emlék megalkotása is művészi erejére bízatott. Uher Ö. fényképe. Zala György születési háza A.-Lendván. Róth Miksa. CSÁKTORNYA A MÚLTBAN S JELENBEN. Irta: Margitay József. Csáktornyának a rómaiak idejében Aquama volt a neve, vagyis vizes, mocsaras hely, mivel a vár posványos .helyen, vizek közt fekszik. Valószínű, hogy valami római prefektura volt, mely az idők viszontagságai és a népvándorlás következtében elpusztult, a mint ezt a romokban talált kövek bizonyítják. Mikor a rómaiak Illyriát elfoglalták, az elfoglalt területekre prefektusokat állítottak, a kik közül egyik Muraközben foglalt helyet; ezt bizonyítja egy, a csáktornyai vár falába helyezett s most is látható római sírkő, a melyet a hagyomány szerint akkor találtak, a mikor Zrínyi Miklós a vár alapját ásatta. A sirkövön a következő felírás olvasható: P. ANTONIÚSCLA. FAVORISL. E. AN.XXV. CLAUD1I TITI F DACUMENA AN.XXXXV. FAVENCIA HERESFACI CURA. (Publius Antonius, Claudii Favoris Lucii Filius Anno 25. Claudii Titi Filia Dacumena Anno 45 Favencia heres faciundum curavit.) A hagyomány szerint azon a helyen, melyen most a vár áll, volt egy magas és széles torony, mely néhány emelettel bírt. A vártorony sánczczal és vizzel volt körülvéve és folytonos őrséggel volt ellátva. Ebben a toronyban a prefektus és a nép háborús időben menedéket kerestek. A leirt állapotban a vár 1266-ig maradt, a mely évben IV. Béla magyar király Muraköz urát Csáky Dömötört Szlavónia bánjává nevezte ki. Több történész vélekedése szerint a csáktornyai várat Csáky Dömötör építtette. Valamint nem tudjuk, vájjon Csáky Dömötör bán halála után Szlavónia és Horvátország bánjai közül valamelyik Muraközben lakott volna, ép úgy nem tudjuk, vájjon a csáktornyai torony mellé a bánok közül valamelyik épületeket emelt volna, ugyancsak annak sincs nyoma, hogy Laczk István, Erdély vajdája, Cilley vagy Ernuszt de Hampe gróf, a kik a vár birtokosai valának, a várat megnagyobbították volna. Azonban gyanítani lehet, sőt valószínű is, hogy ezen híres és hatalmas családok az egyszerű és kevésbé alkalmas lakáshoz lassan-lassan más helyiségeket is emeltek. Midőn pedig 1554-ben Zrínyi Miklós Muraköz ura lett. a várat az ő grófi rangjához illő állapotba helyezte, több csinos helyiségre 231 osztotta be, az egész várat sánczokkal és falakkal vétette körűi. Különösen az egyik kapunál védfalat állíttatott, a melyhez csak két hídon lehetett közlekedni. Ugyanott nagyszerű fegyvertárt is rendezett be, a melyet mindennemű fegyverrel ellátott. Nehogy pedig a vár nevét elveszítse, a régi lerombolt torony helyett a kapu fölé egy tornyot építtetett, melyet bádoggal fedetett be és órával látott el. Ez 1562-ben történt. Tollius Jakabnak Witzen Miklós barátjához irt leveléből, melynek töredéke Ausonius jegyzeteiben fenmaradt, a következőket írja a csáktornyai várról: „A csáktornyai vár igen fényes és téres, a törökök ellen nagyszerű sánczokkal van körülvéve s majdnem az egész várat víz veszi körül. Az egyik része, a mely a város felé Csáktornya régi vára. néz, erős védfallal bír. Csudálkozom, hogy a sok vadnép ostromlása alatt az épület fenmaradhatott. A vár bejárata előtt török fegyverek vannak kiaggatva, ezek a fegyverek többnyire aranynyal és ezüsttel vannak kiverve és drágakövekkel díszítve. A bejárás felett látható egy vérrel befecskendezett zászló, a mely a törököktől vétetett el A várban gazdag könyvtár is van. A könyvtárban láthatók hires királyok és férfiak arczképei. Megnéztem a grófi kertet is, a melynek szépségét szóval kifejezni nem lehet. Következtethetsz szépségére, ha a régi Alciniak kertjeit magad elé képzeled." A vár ebben^ a formában maradt Zrínyi Miklós a költó és Péter, János és Ádám után is: kivéve, hogy a várból némely tárgyak a királyi fiscus és a kamarilla által eltulajdonittattak. A vár később Rákóczy felkelése folytán némileg megrongáltatott, de azért 232 régi fényét megtartotta, mig a muraközi urodalom gróf Althán Mihály János és Pignatelli Anna kezébe nem került. Ez a család az urodalomba 1720-ban február 12-én lett törvényesen beiktatva. A tulajdonosok a vár kijavítását a jószágkormányzó által azonnal elrendelték és pedig a legújabb építkezési mód szerint a várat két emeletre emeltették s urodalmi lakásokkal vétették körül, a helyiségeket pedig annyira kicsinosították, hogy a király is ellakhatott volna bennök. A vár szépségét nagyban emelte kemény kőből faragott gyönyörű szép lépcsőzet, mely a vár északi oldalán volt elhelyezve. A régi tornyot, a mely a belső kapu felett állott Althán gróf életében bontották le s a külső kapu fölé építették, a hol az most is áll. A csáktornyai vár a Zrínyiek, nemkülönben Althán gróf idejében is gyakran volt hazafias megnyilatkozások színhelye. Althán gróf örökösei után 1792. évben Festetics Kristóf lett a vár és Muraköz birtokosa. A vár a mult században s a jelen század folyamán gazdatiszti lakul szolgált, majd czukorgyárrá alakíttatott át. A czukorgyár 1869-ben szűnt meg, magas gyári kéményei 1882-ben romboltattak le. Egy időben huszár laktanyául szolgált, majd a kir. törvényszék, járásbíróság, áll. tanítóképezde helyeztettek el benne. Jelenleg a vár tulajdonosa, gróf Festetics Jenő tart fenn benne néhány szobát, mig legnagyobb része lakatlan. Ugyan ő befásitatta a vár környékét. A vár sánczain épült házakban gazdatisztek laknak. Csáktornyának régebben nem volt temploma. A vár lakói és az urodalom alkalmazottjai a várnak még most is teljes épségben levő kápolnájába jártak isteni tiszteletre, a nép pedig Dráva-Szent-Mihályba, (régebben Mihovlyán) a melynek Csáktornya egyik régi filiáléja volt. 1659-ben a szent Ferencziek részére Zrínyi Miklós a költő épitett Csáktornyán zárdát és templomot. A dráva-szent-mihályi plebánia-templomot Cyllei grófok emelték s a csáktornyai vártól és községtől kis félórányira dombon feküdt, homlokzatával észak felé nézett, A templomnak valamikor három hajója volt, a melyek közül az egyik körülbelül akkor romboltatott le, mikor Luther követői Muraközben is hiveket akartak szerezni. A szentélyhez fából készült sekrestye volt illesztve. A dráva-szent-mihályi plébánia templom 1788-ban elpusztult. Utolsó plébánosa Fényesi Lukács Csáktornyára egy bérházba tette át székhelyét, erőszakkal cl akarta foglalni a sz. Ferencziek templomát, a hol hivatalos teendőit akarta végezni, a Ferenczieket a szent-ilonai zárdába akarta kitelepíteni, a csáktornyai zárda előrészét Csáktornya város közönségének segítségével plebánia-laknak, a refectoriumot pedig iskolának lefoglalni; azonban a Ferencziek-nek úgy a megye, mint a szentszék előtt való erős tiltakozása folytán a plébános terve nem sikerült. A hosszú vitának és pernek 233 az lett a vége, hogy Fényesv plébános 1789-ben elhalván, a patrónus (gróf Althán örökösei) a dráva-szent-mihályi templomot s paplakot leromboltatta s a plébánia javadalmait a csáktornyai Ferencz-rendieknek adományozta, a kik mai napig is végzik a lelkieket a csáktornyai fárában. A szent-ilonai paulinus zárda is a mihovlyáni, később csáktornyai plébániához tartozott. A zárda Csáktornyától fél órányira nagyon kellemes helyen feküdt. E zárdát vagy István erdélyi vajda, vagy István, a király tolovászmestere építtette 1370-ban. A paulinus szerzet a zárdán kívül az alapitótól kapta ajándékba Zászádol, több szántóföldet, rétet és a Várhely nevü hegynek haszonélvezetét, nemkülönben a szomszédos Globedka erdőt és kilencz szőlőhegy dézsmájának haszonélvezetét. Szent-Ilona. Valószínű, hogy az alapitót eme lépésre I. Lajos királynak kegyelete vagy buzgalma indította, a ki a pálosrendnek nagy pártfogója volt. Szent-Ilona eredetileg templom nélkül adományoztatott, mint ezt okmányok világosan bizonyítják. Némelyek úgy okoskodnak, hogy 1376-ban Csáky István Szent-Ilonán apátságot alapított, de csalatkoznak, mivel nagyon világos, hogy Laczkffv István nem apátságot, hanem egyszerű zárdát építtetett. E zárdának Cylley Hermán gróf 1420-ban Senkovecz (most Szent-Ilona) falut ajándékozta és a ház nyugati részét is ő építtette, a mint ezt góth styljéből és a családra vonatkozó különféle feliratokból, a melyek 1756-ban olvashatók voltak, lehetett következtetni. Lamberger Frigyes 146.7-ben Nyirvölgyön (régebben Mácsko-vecz) majort építtetett az ilonai pálosoknak s 1478-ban Mátyás 234 király ez adományt megerősítette. Később több jótevő is tatálko-zott, a ki a zárdát adományaival gazdagította; így p. o. Fadan Kristóf, a ki egy szőlőhegyet adományozott a háznak. Hogy mily nagy igazságtalanságot és üldözést kellett ezen zárdának 194 éven át szenvednie, a mikor az idősb Zrinyi György gróf által Luther tanai behozattak, kitűnik a következőkből: „A zárda lakóit megkorbácsolták, lemészárolták, sokat közülük megöltek; a zárda tulajdonát képező réteket lelegeltették, sőt a már behordott szénát erővel elvitték. A polgárok és a zárda pin-czéjéből a bort elvitték, a mit nem birtak meginni, azt saját fele-kezetbeli embereik számára lefoglalták, sőt még a lovakat is abból itatták, a fölösleges bort pedig a kutakba öntötték. Az eretnekek a templom és a zárda bútorait elvitték, a páter priort pedig bezárták s később csúfosan megölték. Ugyanezek a Fádántól kapott szőlőhegy tizedét lefoglalták, vasárnaponként heti vásárokat tartottak, a szent-ilonai vásárokat betiltották, sőt elvitték az áldozó kelyhet s az oltári szentséget őrző szekrényt feltörvén, a szent ostyát a padlón elszórták." Páter Zaicz János, a szerzet akkori generálisa ezeken a bajokon segítendő, az üldöztetést II. Rudolf királynak megírta. Rudolf ennek következtében Vasmegyében gyűlést tartott és egy rendeletet bocsátott ki, melyben a nevezett gróf ellen kikelt, őt erőszakos zsákmányolónak, a zárda jogait bitorlónak mondja, az elrabolt tárgyak visszatérítésére ítéli s a szerzetnek elégtétel-adásra kötelezi. A pálosrendü szerzet eltörlése után a szent-ilonai zárda birtokaival együtt az állam tulajdonába ment át. Később 1802-ben a pálos atyák sz.-ilonai és stridói zárdái és birtokai br. Knezevich család birtokába jutottak, kiktől Szent-Ilonát gróf Festetics-család vette meg. Az 1880-iki földrengés a kolostort annyira megrongálta, hogy azt le kellett bontani, csupán a sanctuarium és az alatta levő sírbolt hagyatott meg, a hová temették állítólag a szigetvári hős fejét. A régi elhagyatott parkot mostani birtokosa gróf Festetics Jenő rendbehozta, séta-utakkal látta el, vadászlakot építtetett, melyből a horvátországi Ivanscsicza-hegyre nyílik gyönyörű kilátás. A csáktornyai fára területén Zala-Újváron (előbb Pribiszlavecz) volt Zrinyi Péter egykori vára is. A fégi vár a hetvenes években modern, úri kastélylyá lett, A kastély szép emelkedett helyen fekszik, gyönyörű parkkal van körülvéve s tulajdonosa: gróf Festetics Jenő lakását képezi. Ebben a kastélyban lakott 1887-ben 3 napig a király, ki a Csáktornya vidékén tartott lovas-hadgyakorlatok alkalmából időzött itt. Csáktornya városának a vár vetette meg alapját és létét. A vár mellett fegyverkovácsok, zsoldosok, nyugalmazott gazdatisztek, iparosok telepedtek le, gazdasági épületek emeltettek, kereskedések 235 nyittattak. A város lakói háborús időkben a várban kerestek és találtak menedéket s az ellenség részéről'' a várbeliekkel együtt gyakran voltak szenvedések és csapásoknak kitéve; de egyúttal részesei voltak a várbeliekkel együtt a várúr dicsőségének és örömeinek is. A város két izben földig leégett, úgymint 1405. év május 13-án és 1723. év május 15-én, minek emlékét Flórián napján fogadalmi ünneppel és körmenettel ünnepli meg századok óta a város lakossága. Csáktornya, mint község, főleg a Zrínyiek idejében kezdett gyarapodni és növekedni, a mi kitűnik Zrinyi György grófnak 1579-ben Csáktornya város szabadalmait, kiváltságait és előjogait tartalmazó szabadalom-leveléből, a mely teljes épségében a városházán őriztetik. Zrinyi György „tekintetbe véve és ráemlékezve ezen Csáktornya városunknak több izbeni romlására és csaknem teljes pusztulására s okára, hogy ezen városunk, úgy a polgárok minél gyorsabb szaporodása és fejlettebb közbiztonság, valamint egyszersmind a házak kiválósága és csinossága tekintetében naprólnapra jobban és jobban fejlődjék és gyarapodjék" — Csáktornya szabadalmait elismerte, régibb szabadalom-levelét megújította, szórói-szóra elfogadta, beiktatta és aláirta." Ezen szabadalom-levelet később 1638-ban Zrinyi Miklós a költő, 1678-ban Kollonics Lipót gróf, magyar kamarai elnök per utján, 1785-ben Zrinyi Ádám gróf, 1694-ben Torineti Hercules gróf is aláírták és megerősítették. Hogy Csáktornya már a XVIII-ik század elején jelentékeny hely volt, bizonyítja abból az időből a városnak több fenmaradt képe, s tanúskodik Bedekovich József pálosrendi szerzetes leírása, a ki 1750-ik évben Muraközben járván, azt írja, hogy „Csáktornya mezőváros, mely Althán uradalma alá tartozik, sok szép polgárházból áll, melyeknek koronája a zárda. Ezen városban a heti vásárokon kívül országos vásárok is tartatnak, melyek arról nevezetesek, hogy azokra sok szarvasmarha hajtatik." Hogy ipara a mult század elején már virágzott, arról tanúskodik a „Nemes Csizmadia Czéh", mely már 1709-ben létezett. Alapszabályait 1765-ben Mária-Terézia erősítette meg. A város főleg akkor kezdett emelkedni, mikor a dráva-szent-mihályi templom elpusztult és Csáktornyára tétetett át a plébánia. A nagy lélekszámmal bíró (8200) s 10 községből álló filiálék kizárólag róm. kath. vallású lakossága vallási ügyekben naponként megfordult Csáktornyán, szükségleteit itt fedezte, mi által a város ipara s kereskedelme fellendült. Elősegítette a várost haladásában központi fekvése, a mi kereskedelmének nagyon kedvezett, a városon keresztül vonuló országút s később a vasúti indóház, bíróság, megyei és állami hivatalok felállítása, tanintézetek stb. 236 Csáktornya lapályos síkságon fekszik a Trnava patak mellett. Vidékét a délfelől látszó horvát s észak felől kiemelkedő muraközi hegyek (az Alpesek végnyulványai) s dombok, erdők, fák kellemessé teszik. Lakosságának száma 4046, kik között 3461 róm. kath., 520 izr., 51 ág. ev., 10 ev. ref. és 3 görög keleti vallású. Nyelvre nézve 2232 horvát, 1171 magyar, 544 német, 51 vend, 23 tót és 25 egyéb nyelvű. Nevezetesebb terei és utczái: a Főtér, Gabonatér, Szénatér, Zrinyitér, Fő-utcza, Kossuth Lajos-utcza, Deák Ferencz-uteza, Ujvári-utcza, Perlaki-uteza. Főbb épületei: A Zrinyi vár, uradalmi tisztilak, városháza, Ferencziek kolostora, állami tanítóképezde, közs. népiskola, köz- Csáktornya város jelenlegi látóképe. vágóhíd, a csáktornyai takarékpénztár épülete, zsinagóga, gőzmalom, vasúti indóház, közraktárak, eczet- s cognac-gyár; a lovaskaszárnya most épül. Csáktornya nagyközség két részből áll: a városból és a hozzácsatolt külső városrészekből. (Búzás-, Battyány-, és Zrínyi-külváros.) Házainak száma 410, köztük mintegy 40 emeletes, a többi legnagyobbrészt csinos külsejü földszintes ház. A külső városrészek házai zsúppal fedett földmivcs-házak. A város lakossága foglalkozásra nézve tisztviselőkből, kereskedőkből és iparosokból áll; a külső város-részekben földmivelők és napszámosok laknak. Csáktornya a jótékonyezélú, hazafias és társadalmi egyesülés terén rég időktől fogva jó példával ment elő a hasonló népességű városok között. Nem kevesebb, mint 30 egylet, társulat és kör 237 teljesit hasznos munkálkodást. Közülök megemlítjük a következőket: A kisdedóvó-egyesület, elnöke Ziegler Kálmán, alelnöke Ber-nyák Károlyné, titkára Zrinyi Károly. A tüzoltó-egyesület, elnöke Nuzsy Mátyás, alelnöke Ziegler Kálmán, jegyzője Alszeghy Alajos. A Jótékony Nőegylet, elnöke: Bernyák Károlyné, alelnöke Tóth Lajosné, titkára Jeney Gusztáv. Izr. Nőegylet, elnöke: Wol-lák Rezsőné, pénztárnoka Gráner Miksáné. A Társas-kör, elnöke Ziegler Kálmán, alelnöke Zakál Henrik, háznagya Probszt Ferencz. A kereskedelmi Casinó, elnöke Hirschmann Leó, alelnöke Rosen-berg Rudolf, titkára Weisz Miksa. A kereskedő ifjak önképző egylete, elnöke Székely Vilmos, alelnöke Zrinyi Viktor, háznagya Heinrich Bernát. A Szépitő Egyesület, elnöke Morandini Bálint, alelnöke Alszeghy Alajos, jegyzője Thorday János, pénztárnoka Czvetkovics Antal. A muraközi tiszti önsegélyző szövetkezet, elnöke Alszeghy Alajos, alelnöke Mencsey Károly, pénztárnoka Polyák Mátyás. A népiskola tantestületének öns. egylete. Csáktornyai takp. egyesület, öns. szövetkezet stb. Nevezetesebb kereskedő czégek és kereskedelmi vállalatok: Gőzmalom, villarnvilágitás, gőz- és kádfürdő (tulajdonosa a csáktornyai takarékpénztár) gabona közraktár (részvénytársulat), eczet-és cognacgyár (tulajdonos Hochsinger Sándor). Gabonakereskedések: Hirschmann-czég, Neumann Mór-czég, Neumann Miksa-czég, Wettendorfer-czég, Csakathurner-Gráner-czég. Egyéb nevezetesebb kereskedő-házak: Benedikt-czég (liszt, só, gabona), Gráner testvé-rek-czég (fűszer, liszt, nürnbergi izikkek stb.), Heinrich-czég (fűszer, liszt stb.), Todor-czég (fűszer és rőfös áruk), Rosenberg Rezső-czég (vas, fűszer, liszt), Bernyák-czég (vas, só), Neumann Vilmos-czég (rőfös és divatáru, dohány nagytőzsde), Mayer Sala-mon-czég (rőfös- és divatáru), Sztrahia testvérek-czég (fűszer- és csemege-áruk), Mózes-czég (bőr- és üvegáruk) Mayer testvérek-czég (bőr-, gabona- és boráruk), Zrinyi Viktor-czég (rőfös és divatáru), Fink testvérek (fűszer áruk), Czvetkovics Antal-czég (vaskereskedés), Czvetkovics Vincze-czég (festő-áruk), Neumann Samu (íestő- és rőfös-árúk), Neumann József-czég (fűszer- és nyers-áruk), Kohn-czég (tojás- és faáruk), Löbl-czég (fa-, sör-, és boráruk), Tannenbaum-czég (tojásáruk), Pollák-czég (férfi ruhaáruk), Pullay-czég (lókereskedés), Herlinger-czég (arany-ezüstáruk), Pollák Ber-nát-czég (arany-ezüstáruk), Fischl (Strausz) czég (könyvkereskedés), melynek kiadásában jelenik meg a „Muraköz"-„Medjimurje" magyar s horvát nyelven megjelenő hetilap, Margitai József szerkesztése mellett. Szállodák, vendéglők, kávéházak: Hattyú szálloda s kávéház, Szeivert-szálloda, kávéház s kerthelyiség, Vasuti-Hackl-szálloda, Prusatz-vendéglő, Schulleg-vendéglő, Pecsornik Ignácz és Pecsornik Frigyes-vendéglő, Baumhack-vendéglő és kerthelyiség. 238 Ipara virágzó. Az iparosok száma 190. Az egyes iparágakat a következő számban űzik a város iparral foglalkozó lakói: Csáktornyán van: 71 csizmadia, 19 szabó, 13 czipész, 11 fazekas, 8 asztalos, 7 mészáros, 7 pék, 5 építőmester és kőmives, 4 kalapos, 4 nyerges, 4 bognár, 4 fodrász, 4 lakatos, 4 kovács, 3 bádogos, 3 köteles, 3 szobafestő, 2 órás, 1 ruhafestő, 2 könyvkötő, 2 rézműves, 1 szappanos, 1 szűcs, 1 szitás, 1 takács, 1 ács, 1 bábos, 1 késes, 1 köszörűs. Csáktornya város nevezetes vasúti góczpont. Terjedelmes vasúti állomását átszeli a déli-vasut budapest-prágerhofi vonala, melynek határszéli állomását képezi ; a csáktornya-zágrábi és csáktor-nya-ukki vasútvonal kiinduló és végpontja. Naponkint 17 személyszállító vonat indul el Csáktornyáról és ugyanannyi érkezik Csáktornyára a számos tehervonaton kivül. Állomásfőnök: Billitz. Lovaskaszárnyája, mely közel 400 ezer forintba fog kerülni, most épül. Utczáit a jelen évben kezdette befásittatni a szépítő egyesület, ugyanaz a város erdejében tágas mulatóhelyet hasított ki s ültettetett be, melyet Városliget-nek nevezett el. A város főbb utczái a mult s jelen évben makadam-burkolat-tal láttattak el, főbb csatornái fedettek, az utczákon tűz esetére számos vert kut van, nyáron utczái állandóan öntöztetnek. Csáktornya városa az utolsó évtizedben nagy haladást tett minden irányban. A haladásban érdemes és derék közönségén, polgárságán, képviselőtestületén és tanácsán kivül Pruszátz Alajos volt városbírónak és Ziegler Kálmán kir. közjegyzőnek vannak el nem tagadható érdemei. Pruszátz Alajos 13 éven át vezette mint városbíró a város ügyeit fáradságot nem ismerő buzgósággal és körültekintéssel. Pruszátz Alajos életének delelőjén álló férfiú, a ki mint iparos beutazta a külföldet, a hol sok szépet látott és sokat tapasztalt, ennélfogva a haladásnak őszinte barátja. Pruszátz kiváló népszónok s noha anyanyelve nem magyar, jó magyar hazafi. Csák- Pruszátz Alajos v. városbíró. 239 tornya utczáinak, járdáinak, csatornáinak rendezése, a képezde épitése, a vágóhid, villamvilágitás, a kaszárnva stb. az ő városbírói működése alatt jött létre, a mik tevékenységének fényes bizonyítékai. Ziegler Kálmánnak tehetségeinél, modoránál, minden nemes ügy iránti lelkesedésénél fogva vezérszerep jutott a város közérdekű és társadalmi mozgalmai körül. Nincs emberbaráti, közművelődési és jótékonysági mozgalom, melyből Ziegler Kálmán hiányoznék. 0 az elnöke a kisdedovó egyesületnek, az iskolaszéknek, a társaskörnek, az ipartanodai bizottságnak, a megyei utakra felügyelő bizottságnak, alelnöke a tűzoltó egyesületnek, igazgató-tanácsosa és gondnoka az áll. tanitoképezdé-nak, megyei faiskolafelügyelő stb. Ziegler Kálmán most 48 éves javakorabeli férfiú. Tanulmányait a csurgói és soproni gymnasiumban és a pozsonyi jogakadémián végezte. Később sokat olvasott és sokat utazott; bejárta Európát, Amerikát, sokat látott, sokat tapasztalt. Ziegler Kálmán 24 év óta tartózkodik Csáktornyán, melynek jövő előhaladásában még sok teendő és szép szerep vár reá. Ziegler Kálmán kir. közjegyző. A CSÁKTORNYAI ÁLLAMI TANÍTÓKÉPZŐ-INTÉZET. Az 1848—49-iki szabadságharcz lezajlása után egész 1861-ig Muraköznek Horvátországhoz való tartozása hazafiság dolgában káros fejlődéssel volt hazánk e fontos határszéli vidékére. A muraközi népet a horvát hivatalnokok, tanitók és lelkészek a délszláv eszméknek akarták megnyerni, s erre a czélra különösen alkalmasnak találták az iskolákat. A hatvanas évek elején az elnyomatás sötét felhői oszladozni kezdettek s Muraköz visszacsatoltatott ugyan az anyaországhoz, de magával hozta számkivetéséből azon eszmék magvait, melyeket az évtizedes elcsatolás alatt, a horvát túlzók, — habár czéljaiknak kevésbé alkalmas — talajába vetettek. A kiegyezés és az 1868-iki népoktatási törvény Muraköz iskoláit hazafiság tekintetében szomorú állapotban találta. A Horvátországhoz való tartozás nyomai még a hetvenes évek során is érezhetők voltak. Muraköz tanítóinak túlnyomó része a zágrábi horvát- és a marburgi szlovén képezdéből kerültek ki. Az iskolák nyelve a délszláv irodalmi volt, s e nyelvnek kultiválására a zágrábi és bécsi délszláv irodalmi nyelven irt tankönyvek nagyon alkalmas eszközükül szolgáltak. A hatvanas évek végén a hazafias Csáktornya ünnepélyes hangon emelte fel .tiltakozó szavát Muraköz elhorvátositása ellen. A viszonyok a 70-es évek folyamán kezdtek némileg javulni. Csáktornyára magyar képezdét végzett tanitók kerültek, a kik a magyar nyelvnek módszeres tanítása által jó példát mutattak a muraközi tanítóknak. Á vidék egy-két magyarul beszélő tanítója hozzáfogott a magyar nyelv tanításához, de az egész vonalon nem indulhatott meg a magyar nyelv okszerű tanítása, mert a tanitók legnagyobb része nem tudott magyarul. A csupán magyarul beszélő tanitók Muraköz horvát községeiben nem boldogulhattak volna a horvát nyelv tudása nélkül, de a nép meg sem választotta volna őket. Az akkori állapotok jellemzésére elég legyen felemlíteni azt, hogy a zágrábi szentszék még 1874-ben js megkövetelte a megválasztott tanítóktól, hogy a horvát nyelvből vizsgálatot 241 tegyenek, mert csakis ebben az esetben véglegesítette őket. A magyar nyelv tanítása Muraközben minden oldalról közóhajként lépett fel, csakhogy hiányoztak hozzá a megfelelő tanerők. Ekkor, 1878-ban a csáktornyai választókerület akkori képviselője Szabó Imre interpellátiót terjesztett a képviselőház elé, melyben feltárta a muraközi iskolák bajait s egy állami képezdének Muraközben való felállítását sürgette. A képviselőház a képezde felállítását kívánatosnak mondotta ki. — Trefort miniszter Gönczy Pál miniszteri tanácsost küldte Muraközbe a képezde ügyében, ki a képezde helyéül Csáktornyát találta alkalmasnak. Gönczy a kormány nevében Csáktornya városával alkura lépett s 1879. január 9-én az intézet elhelyezésére nézve szerződést kötött. Csáktornya város kötelezte magát saját telkén és költségén a miniszter által megállapított terv szerint a képezde czél-jainak megfelelő épületet emelni, a míg pedig ezt megteszi, ideiglenesen a szükséges tanhelyiségekről bérlet utján gondoskodik. A miniszter 1879. évi julius 9-én Csáktornyán egy állami tanitóképző-intézet felállítását elrendelte. A felállítandó képezde czéljául tűzte ki a miniszter, hogy benne különösen oly magyar tanítók képeztessenek, kik a horvát és vend lakosok iskoláiban mint e nyelveket értő egyének a magyar nyelven való tanításra alkalmaztassanak. E végből elrendelte, hogy a muraközi horvát nyelv a képezde minden osztályában 2—2 órán taníttassák s az e tekintetben kifejtendő eredmény különös figyelemmel kisértetvén, arról hozzá minden tanév végén jelentés tétessék. A képezde a Zrinvi-várban nyert ideiglenes otthont. Igazgatójává a miniszter Bárány Jgnácz csurgói képezdei igazgatót nevezte ki s őt bízta meg a képezde berendezésével is. Diszes közönség jelenlétében 1879-ik évi szeptember 20-án nyílt meg a képezde. Az intézet benlakásra és köztartásra lévén berendezve, a növendékek magában az intézetben élveznek lakást, élelmezést, mosást és világítást. A leendő muraközi és vendvidéki tanítók képzése megkezdődött. A túlnyomó részben magyar ifjak kedvvel tanulták a horvát s vend nyelvet s igy már az intézet első évében remélhető volt, hogy pár év alatt horvát és vend polgártársaink körében számos magyar tanító fogja a magyar nyelvet és szellemet terjeszthetni. Azonban az illyrizmusért rajongó horvát túlzók az intézet keletkezését és működését politikai tekintetből rossz szemmel nézték s nem is késtek az intézet keletkezése s czéljainak megvalósítása elé különféle utakon s módokon akadályokat gördíteni. Különösen felkölté érzékenységüket, hogy nem az irodalmi horvát nyelv, hanem a muraközi horvát nép nyelve taníttatott az intézetben. Az állam által kiadott Margitai-féle muraközi tankönyvek ellen háborút indítottak. A képviselőházban dr. Vucsetics István zágrábi kanonok s horvát képviselő felszólalt a képezde működése és a muraközi hazafias tankönyvek ellen. A miniszter egy országos bizottságot küldött ki, hogy a muraközi tanügyi állapotokat a helyszínén vizsgálja meg. A bizottság 1883. jan. 29-én tartotta meg gyűlését Gönczy Pál min. tanácsos elnöklete, több országgy. képviselő, vármegyei és egyházmegyei előkelő egyén részvétele mellett. A bizottság hosszas tanácskozás után meggyőződött arról, miszerint nem hogy tüzzel-vassal történnék a magyarosítás Muraközben, hanem ellenkezőleg Muraköz ifjúságának hazafias nevelése és tanítása körül sok a kívánni való. E végből szükségesnek látja az országos bizottság, hogy: 1-ször a magyarúl tanítani nem képes muraközi tanítók részére a csáktornyai képezdében magyar nyelvi póttanfolyamok rendeztessenek; 2-szor Muraközben minél több állami iskola állittassék; 3-szor a magyarul nem beszélő tanítók mellé magyar segédtanítók adassanak; 4-szer, mivel az illyr könyvek sem tartalmuk, sem nyelvezetüknél fogva nem alkalmasak a muraközi iskolákban való használásra, ujak készíttessenek. Az országos bizottság határozatainak meg volt az eredménye. Haj,is és Hukf.man''n ; Zalamcgyei évkönyv 10 242 Számos állami iskola állíttatott, hazafias tankönyvek Írattak, három éven át a képezdében magyar nyelvi póttanfolyamok szerveztettek, szóval minden törvényes eszköz felhasználtatott, hogy ezen elhanyagolt végvidék hazafias irányban neveltessék. A minisztérium a képezde épületének tervrajzát elkészítvén, a város az építés munkálataira 1881. február 14-én árlejtést tartott, melyen az építést 73 ezer forintért kiadta. Ezen díszes, minden igényeket kielégítő épület azonban soha felépítve nem lett. A város ugyanis terhesnek találta magára nézve az állammal kötött szerződés feltételeit s az épület tervét is kifogásolta. Húzta, halasztotta tehát az építkezés megkezdését, később a szerződésileg kikötött határidőnek meghosszabbítását s a benlakás intézményének megszüntetését kérelmezte a minisztériumnál. A huza-vona évekig eltartott, miáltal 10 éven keresztül bérelt helyiségekre volt utalva az intézet. A képezde tanári testülete látván az építés iránt való komoly szándék hiányát, memorandumban kérte a mirliszter intézkedését, esetleg a képezdének más helyre való elhelyezését. Szombathely városa és Vasmegye fényes ajánlatot tettek a képezdének Szombathelyen való felállítására nézve. Az intézet első, buzgó igazgatója és szervezője 1882. julius 8-án elhúnyt. Helyét Samu József félegyházai igazgató foglalta el, a ki nem szűnt még sürgetni a várost és az államot az épités és a kertnek való telek kihasitása végett. 1883. január végén a minisztérium újabb tárgyalásba bocsátkozott a várossal s felhívta, hogy hozzon végleges határozatot a képezde felépítésére nézve s jelöljön ki a képezde kertje és gazdasági telepe számára szükséges 10—12 hold telket. A város 1883. márczius 31-én azt a határozatot hozta, hogy a képezde részére hajlandó 12 holdnyi területet kihasítani, de a képezde építéséhez semmi egyébbel nem járulhat, mert anyagi viszonyai nem engedik meg. 1884-ben a város 12 hold telket és 20 ezer forintot ajánlott fel a képezde építéséhez, de a kormány a város ajánlatát keveselte s Perlak város képviselő-testületével tette magát érintkezésbe. Perlak város képviselő testülete egyhangúlag elhatározta, hogyha a megye az ő tulajdonát képező épületét és 4 holdnyi kertet a képezdének átengedi, ez esetben kész 30 ezer forinttal járulni a képezde felépítéséhez. — Csáktornya értesülvén Perlak lelkes ajánlatáról, áldozatkészségének nemes lángja újra fellobbant s a képezde felépítésére 30 ezer forintot és 12 hold földet szavazott meg. A minisztérium Csáktornya városnak ezen ujabb ajánlatát elfogadta, mire a város 1885. junius 10-én az állammal kötött ujabb szerződést aláirta s a 12 hold földet az intézetnek átadta. Az intézet kertje így 1886. tavaszán megmunkálás alá vétetett s az mezei gazdaság, fatenyésztés, konyhakertészet s később szőlőszet czéljaira tervszerüleg berendeztetett. A gróf a képezde bérletét 1887. szeptember 22-én felmondotta. Ezen felmondás következtében a képezde építése elhalasztást már nem szenvedhetett. A miniszter tekintettel az országos pénzügyi viszonyokra a már évek előtt 73 ezer frt költségvetéssel elkészített tervtől elállott s a tervet módosította. Az épités költsége a módosított terv szerint 47506 frtra rúgott, mely összeget a miniszter 1888. év elején engedélyezte s május 14-én a munkálatokat megkezdette. Az új épület alapkövének letételi ünnepélye junius 7-én történt a kormány és megye közegeinek s nagy közönségnek jelenlétében. A képezde még abban az évben elkészült, azonban csak 1889. tavaszán költözött bele. Ugyanebben az évben épitett csáktornya-ukki vasút vonala keresztül metszette az intézet kertjét; kárpótlásul a város a kert északi oldalán adott az intézetnek megfelelő nagyságú helyet. A miniszter 1889-ben gazdasági épületekre 4 ezer forintot engedélyezett; az 1890. évben pedig 8400 forintnyi költséggel tornacsarnokot építtetett és szereltetett fel, az 1891. évben egy méhes felállítására, az internátus felszerelésére, csatornázásra, tanszerek kibővítésére közel 243 5 ezer forintot engedélyezett. A növendékek száma évről-évre szaporodván, az intézet helyiségei szűknek bizonyultak. A miniszter tehát kibővittette az intézet főépületét. Erre a ezélra és az intézet utcza felőli részének vasrácscsal való ellátására 14 ezer frtot adományozott. Az intézet fő- és mellék épületei jelenleg 58 helyiséget foglalnak magukban ; a helyiségek elrendezése a következő: Földszinten van csinosan berendezett fürdőszoba, nagy káddal, négy zuhanynyal s öltöző helyiségekkel; tágas étterem, konyha, éléskamrák, cselédlakások, szolgalakás, mosókonyha, házi-ipar-terem. Az első emeleten van a természettani tanterem s szertár, gyakorló-iskola a IV. és 111. évesek tantermei, beteg-szoba, igazgatói iroda, igazgatói lak s a növendékek részére két lakószoba. A második emeleten van két zeneterem, tanári és könyvtár szoba, a növendékek olvasó szobája s a II. és 1. évesek tantermei, a segédtanár szobája, növendékek három háló- és lakóterme és mosdó szobája. A főépület közelében tágas tornaterem, nyári tornahely, gazdasági udvar, távolabb kertészlak, istálló, pajta, ólak, fáskamra és méhes. Az intézet főépületeit s tornacsarnokát tágas park veszi körül. A gazdasági telepen falusi gazdasági udvar, tehenészet, sertés, baromfi, szántóföld, kert stb., abból a czélbol, hogy a leendő tanitók ebben a tekintetben szakértelmet sajátítván el, tanácscsal szolgálhassanak a népnek. A 12 holdnyi telep fel van osztva faiskolára, amerikai szőlőtelepre, konyhakertre, szántóföldre és kaszálóra. A szántóföldek széleit több százra menő gyümölcsfa-sor szegélyezi. Az intézet növendékeinek száma a legutóbbi 1894—95. tanévben 96 volt. Az intézet 4 évfolyamból áll; az első évfolyamba négy közép- vagy polgáriskolai osztályt végzettek vétetnek fel. A növendékek egy része részint ingyen, részint havi 5 vagy 10 frtért az intézet köztartásán étkezést nyer. A bennétkezők száma a legutolsó évben 70 volt. 30—40 növendék az intézet internátusában lakik ingyen, részint csekély dijazás mellett. A IV. évfolyam elvégzése után a növendékek tanképesitő szigorlatot tesznek. A tanári testület 11 tagból áll: igazgató Margitai József, 3 rendes tanár, Szováthy Lajos, Macskásy Sándor, Felméry Albert, 3 segéd tanár, Nagy Károly, Beér Ferencz és Dékány Mihály, gyakorló-iskolai tanitó Paksy Győző, rendkívüli tanár dr. Krasovecz Ignácz, három hittanár, Matyi Márk, Schwarz Jakab és Szilvágyi Gyula. Az intézet kertésze: Szabó János. Az intézet mostani igazgatója Margitai József. Margitai a képezde keletkezése^ óta működik ezen intézetnél; még pedig 1890-ig mint annak tanára, 1890-től Samu József igazgató nyugdíjaztatása után, mint az intézet igazgatója. Margitai megyénkben, a vendvidéken Cserencsóczon 1854-ben született s négy eves kora óta Muraközben nevelkedvén és tartózkodván, alapos ismerője a muraközi viszonyoknak, a határszéli népnek, azok nyelvének, szokásainak és 1(3* Margitai József igazgató. 244 gondolkozásának. Mint ilyen működési helyén fontos és hasznos szolgálatot teljesit hazájának és szülővidékének. Számos hazafias irányú és czélú tankönyvet irt, szerkeszti sok év óta a „Muraköz" czimü magyar-horvát nyelvű lapot. Sokoldalú tevékenységénél és buzgóságánál fogva nemcsak szülővidékén, de a megyében is köztiszteletet vivott ki magának s neve szélesebb körben is ismeretes. Keze alól a képezde fennállása óta sok derék tanitó került ki, a kik buzgó apostolai annak az ügynek, melyre őket Margitai igazi szakértelemmel és lelkesedéssel nevelte. Hoffmann Mór. KIRÁLYI PÁL. (1818—1892.) Zalamegye legnagyobb szülötteinek egyike lehelte ki nemes lelkét Budapesten 1892 május 25-én. E férfiú Királyi Pál volt, ki egész életén keresztül hazája boldogulásáért fáradozott, szenvedett, tűrt és áldozott. Királyi Pál Zalamegyében, a Kanizsa mellett fekvő Szepetnek faluban született 1818 augusztus 18-án. Atyja Királyi Mihály számadó juhász volt, anyja neve Ország Apollonia. Atyja hamvait a nagykanizsai, anyjáét pedig a tót-szent-mártoni temető földje fogadta be. Iskoláit falucskájában kezdette, de mivel mestere tehetséget fedezett fel benne a tanulásra, atyja a nagykanizsai kegyes tanitórendi gymnasiumba adta őt tanulmányainak folytatására. Tanárai igen meg voltak elégedve a nyílt felfogású és szerény viseletű gyermekkel s örömmel fogadták azon elhatározását, hogy a piarista szerzetbe lép. Kecskemétre került tehát és József név helyett, mely eredetileg keresztneve volt, felvette 1836-ban a Pál nevet, melyet egész életén át meg is tartott. Miután a szerzetesi próbaéveket kíállotta és a felsőbb tanulmányokban is sikeres előmenetelt tanúsított, szerzete az 1838/39-ik iskola évre a mármaros- 246 szigeti gymtlaslumba küldötte, hot próbaéves tanár Ion és at első osztályt tanította.. A következő évben philosophiát hallgatni Kolozsvárra tették át, a hol neki a szerzetesi ünnepélyes fogadalmat kellett volna letenni. Azonban elég erős hivatást nem érezvén azon terhek elviselésére, melyek ezen fogadalommal össze vannak kötve, inkább akart jó világi lenni, mint rossz pap: még a fogadalom letétele előtt elhagyta szerzetét; de itt vert gyökeret agyában és szívében a végtelenség eszméje, a rendületlen hit a felettünk őrködő isteni gondviselésben, mely megadta kedélyének egyensúlyát és megóvta minden sivár világnézlettől és kétségbeeséstől. Miután a szerzetes-tanári pályáról lemondott, más pálya felé fordította figyelmét és jogász lőn Pesten. Az 1840. évvel kezdődnek Magyarországon a nehezebb küzdelmek, melyek fényes eredményük tetőpontját 1847-ben érték. el. Ezen küzdelmek alatt edződött Királyi Pál lelke. Már 1843-ban mint joggyakornokot találjuk őt a pozsonyi országgyűlésen. Ezen és a következő országgyűlések nevezetes tárgyai : egyházpolitikai viták, az ősiség eltörlése, az örökváltság, a nem-nemesek birtok-képessége, közös adózás, unió Erdélyivel, a törvénykezés szabályozása, a közlekedés előmozdítása, vámviszonyok rendezése és sok más voltak. Hogyne hatottak volna ily magasztos eszmék a nép gyermekének világos eszére ? Az országgyűlések tárgyainak hatása látszik művén, melyet Batthyány Kázmér gróf ötven aranynyal jutalmazott és igy került be műve a három koszorúzott pályamű közé, melynek czime igy hangzik: .„Robot, és dézsma." Erkölcsi és anyagi, mező- és status-gazdasági tekintetben. Három koszorúzott pályamunka, előidézve és kiadva németujvári gr. Batthyány Kázmér nagylelkűsége és korszerű gondoskodása által. A 40-es évek haladásának főmozgatója Széchenyi István gróf volt. Ő hozzá csatlakozott Királyi Pál is; miután neve már munkája után is ismeretessé lőn: Széchenyi lapjának, a „Jelenkor "-nak, külföldi rovat vezetője, majd alaptulajdonos neve alatt szerkesztője volt e lapnak 1845—48-ig. Királyi Pál élete az ujságiró munkásság alapján össze van kötve azon eseményekkel, melyek lefolytak 1843—48-ig. Véréből jött azon lelkesedés, mely czikkeit áthatotta. Kitört a szabadságharcz. Királyi Pál beáll közkatonának, de már 1848 októberébe^ őt mint tisztet találjuk Péterváradon, hol a honvédelmi bizottságnak engedelmességet megtagadó Hentz.it Királyi Pál tette fogolylyá a hazafias tisztikar élén. Ezen bátor tettéért, mely fejébe is kerülhetett volna, Királyi Pál mint őrnagy a központba került, hol a hadügyminisztérium egy osztályának második főnöke lőn. Az 1849-iki nemzeti katasztrófával az ő sorsa is megváltozott. 1850—56-ig az osztrák seregben kellett szolgálnia. Mint közlegenyt sorozták be még más harminczegy volt honvédtiszttel együtt a Dalmátiában levő 49. számú Hess ezredhez. Dalmátiában sok szekatúrát kellett kiállaniok a honvédeknek, de talán még sem volt oly iszonyú sorsuk, mint az itthon lappangó honvédeké. Cserfán Sándort a volt zalamegyei kormánybiztost nehéz bilincsekbe veve őrizték Kufstein börtönében. Pataki (Piringer) Mihály kanizsai születésű volt honvédkapitányt kivégezték. És nem tudták elkerülni az akasztóla-halált sem Gás-párics Márk volt őrnagy, sem pedig Noszlopy Gáspár a volt somogyvármegyei kormánybiztos, kik parasztruhában bujdostak a Bakony rengetegeiben, számos volt honvédtársukkal együtt. A statárium iszonyatosságai ijesztettek mindenfelé, a magyar haza egy temetővé vált. És magyar lett hóhéra a magyarnak! Legrettentőbben zaklatták a honfiakat a hazaáruló magyarokból lett beamterck, kémek és zsandárok. Miután a nehéz és sanyarú katonai szolgálatból Királyi megszabadúlt, a mintegy tiz év előtt félbeszakított hirlapirodalmi térre lépett újra, mert nagy 247 lelke a föltámadás első eszközét a sajtóban és költészetben kereste. Először a „Magyar Néplap" munkatársa volt, majd az Urházy szerkesztése alatt megindult „Magyar Posta" politikai napilap mellé állott, de ez megszűnt és 1858-ban már őt, mint a „Pesti Napló" szerkesztőjét találjuk. Az elnyomatás alatt, 1858 telén, irta „Szigetvár 1566-ban" czímü négy kötetes regényét. E regény gyönyörű szónoklat a zsarnoki önkény ellen és valóságos apotheozisa a hazaszeretetnek. A magára hagyott Sziget Magyarország, a kis csapat, a zsarnokság ellen küzdő magyar nép. De gyönyörű eszményi felfogása ebben a nőkről, mely Széchenyi ezen magasztos szavaiban is nyilatkozik: „Az ember, a ki érzékeit salaktól tisztán tartja, s a nőket az őket megillető polezra helyezi mindenek előtt a lelki tulajdonokat fogja keresni." A „Pesti Napló" munkatársai kiszemelték őt a lap felelős szerkesztőjéül, mivel ismerték békeszerető természetét és rendkívüli óvatosságát. De mindennek daczára nem kerülhette ki, hogy „A magyar primás arany miséje" czímü czikkéért, melynek 1859 november 8-án kellett volna megjelennie, perbe ne fogják, mely pert .azonban igazság hiánya miatt elejtették. 1861-ben jan. 2-án Pest városa főjegyzőül választotta és rá a letenyei választó kerület márcz. 29-én felkérte képviselőjelöltül és „április 12-én közfelkiáltással képviselőnek választatott." Az országgyűlésen Deák Ferencz eszméit vallotta. Az országgyűlés feloszlatása után főjegyzői teendőit folytatta tovább, de október 20-én az államadó erőszakos behajtása tárgyában szerkesztett petitiója miatt hűtlenségi keresetet indítottak ellene, a melyből csak hónapok múlva szabadult ki. A „Pesti Napló" szerkesztését • már előbb Kemény Zsigmond báróra ruházta át Királyi Pál, hogy személye iránti ellenséges indulat miatt a lap ne szenvedjen semmi kárt sem, de azért dolgozott, munkálkodott 1869-ig, midőn újra képviselővé lett. Ez időtől kezdve a fővárosi törvényhatósági életben vezérszerepe volt s társadalmi és egyesületi mozgalmakban is rendkívül tevékenyen működött. Deák Ferencz közvetlen utódául választotta Budapest belvárosa a képviselőségben 1881-ben. Halála előtt közvetlenül pedig a csáktornyai kerületet képviselte nemzeti párti programmal. 1892-ik évben az utolsó országgyűlési időszak alatt 74 éves kora daczára buzgón elnökölt pártja ülésein, mig 1892 év májusában a kérelhctetlcn halál kiragadta szerető barátai és tisztelői közül. Elete nem volt a magáé, hanem a hazáé, a tudományé, a nemzeté, melyért rajongott, az emberiségé, a kötelességé. A legszebb koszorúk ravatalán a szegények könnyei voltak, ezek siratták benne jótevőjüket. Hányan kaptak segítséget tőle a koldulni szégyenlő szegények közül! Hány gyámoltalant emelt fel a porból! Végrendeletében is nagyobb összeg pénzt hagyott jótékony czélra. Életében igazolta szavait, hogy „nem hagyta ki tanácsadói közöl szivét;" nem hazudtolta meg ezeket sem : „A férfiúnak kötelessége az, hogy készületlenül ne találja semmi; félhet ugyan némely események bekövetkezésétől, azonban legyenek ezek bár a legrettenetesebbek, megijedni soha sem szabad." Nem fogja feledni emlékét az utókor, mert megfelelt Klopstok ezen szavainak: „Ein edler Mensch ist, der fürs Vaterland, Ein edlerer, der fi''ir des Landes Wohl, Der edelste, der für die Menschheit kámpft." Esztergályos Ágoston. REMETE GÉZA. Rábabogyoszlói Remete Géza régi, előkelő család ivadéka. Atyja Sándor, királyi ügyész volt. Anyja holtai Vidos Karolin, Született 1845 junius 8-án Kőszegen. Középiskoláit Sopronban végezve, jogot tanult a pápai és a pozsonyi akadémián s . aztán kitűnő sikerrel tette le úgy az államtudományi, mint az ügyvédi vizsgálatot. 1870-ben Lctenyén telepedett le s élénk részt vett a vidék politikai és társadalmi mozgalmaiban. Már 1872-ben képviselői mandatumot nyert. Ellenfele Királyi Pál volt, ki már ekkor a közélet legjelentékenyebb tényezői és Deák Ferenez legbensőbb hivei közé tartozott. Ez a választás párját ritkítja az alkotmányos küzdelmekben. Egy politikai múlttal biró országos ember ellen, ki 9 éven át képviselte a kerületet, feltámad egy huszonhét éves ifjú és ékesszólásának hatalmával a saját táborába vezeti a nagy ellenfél párt-hivcit, még a horvát nemzetiségüeket is. Zalavármegye kilencz kerületében Remete Géza egymagában képviselte ekkor az ellenzéket. A következő, 1875. évi választás óriási küzdelmek között folyt le. Két jelölt állott vele szemben: Kormos Adolf akkori nagykanizsai járásbiró s jelenleg budapesti curiai biró és Farkas György budapesti ügyvéd, de azért az ő zászlója került ki győzelmesen a harczból. És mikor már talán kevesebb küzdéssel járt volna a diadal kivívása, Remete Géza még keményebb harezot keresett. 1878-ban Csáktornyán Szabó Imre ellen lépett fel, de heves tusa után itt is kisebbségben maradt. Ez azonban nem csüggesztette el, csak ösztönül szolgált neki arra, hogy még merészebb ostromba kezdjen. 1879-ben Nagy-Kanizsára költözött és itt 249 ügyvédi irodát nyitott. Innen kezdette meg a harczot. Tudománya, jelleme és szónoki tehetsége csakhamar itt is vezérszerepet szereztek neki. Csengery Antal nagykanizsai kormánypárti képviselő halála után már ő lett az ellenzék vezére s fáradhatatlan tevékenységével rövid idő alatt nem remélt eredményeket ért el. Nagy-Kanizsán, hol azelőtt még soha bálpárt nem győzött, az egész ország bámulatára Unger Alajossal megbuktatta a legnépszerűbb jelöltet, Jókai Mórt. 1884-ben a kormánypárt másik hatalmas oszlopát, Falk Miksát buktatta meg Inkcy Lászlóval. Végre a legutóbbi választások alkalmával, mivel a Ietcnyei kerületben kivüle alig mérkőzhetett volna meg bárki más a szabadelvü-párt hires oszloposával, Dárday Sándorral, ő maga lépett fel ellene és 248 szótöbbséggel meg is választatott. „A Parlament" czimü könyvből átvett fönti életrajzhoz még csak azt teszszük hozzá, hogy Remete Géza az Ugron-párt megszűnése után a Nemzeti párthoz csatlakozott s jelenleg is ezen párthoz tartozik. A ZALAMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓI-TESTÜLET MÚLTJA. Irta: Udvardy Ignácz. Régi, megdönthetlcn elv, hogy egyesülésben rejlik az erő. Népoktatásügyünk lelkes előharezosa, szép emlékű miniszterünk, báró Eötvös József is áthatva ezen elvnek igazságától, a hazai népoktatásügy alapját képező 1868. évi 38. törvénybe, 147. §-a gyanánt felvéteté, hogy a községi nép- és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tankerületben tanítói testületté alakulni, amely annyi körre oszlik, ahány járása van az illető megyének. Hogy az ország akkori tanítósága mily rokonszenvvel fogadta a népoktatási törvénynek ezt a messze kiható, üdvös intézkedését, ennek legfényesebb bizonyítéka ama körülmény, hogy nem egy vármegye tanítósága be sem várva a hivatkozott törvénynek azt az intézkedését, mely szerint a tanítói egyesületek szervezése tárgyában a közoktatásügyi miniszter szabályzatot bocsát ki, még ennek kibocsátása előtt megindították a mozgalmat s a tanító-egyletet megalakították. Így történt ez vármegyénkben is. A megyei tanító-egylet létesítése ügyében megindított mozgalomban a vezérszerepet Bója Gergely kir. tanácsos, vármegyénk első tanfelügyelője, akkori tollnoka Győrffy János és Nagy-Kanizsa város tanítói vitték. A fokus-ból kiindult sugarak termékeny talajra találtak Zala-Egerszeg, Keszthely, Csáktornya, Sümegh, - Tapolcza városok tantestületeinek körében és a megindult hullámgyürü rohamosan haladott ugy, hogy 1870. évi január 27-én Nagy-Kanizsán előleges tanácskozásra gyűltek egybe Bója Gergely felhívására vármegyénk tanítói s a „Zalamegyei általános tanitó-egylet" megalakulását elvben kimondották. A tulajdonképeni alakuló nagygyűlés 1870. évi márczius hó 23-án Nagy-Kanizsán tartatott, ahol az egylet első tisztviselői kara következőleg választatott meg: Bója Gergely elnök, Nticsecz József alelnök, Hajgató Sándor főjegyző, Hoffmann Mór aljeg3''ző, Goldschmied Dávid pénztárnok, Horváth Pál ellenőr. Mindjárt, az első években Bója Gergely elnök kezdeményezésére megalakították az egyesület kebelében a Zalamegyei tanítók segélyezési alapját, az úgynevezett takarékmagtárakat, melyeknek czélja volt a megyei elaggott, munkaképtelenné vált tanítók, és tanítónők, továbbá a tanítók özvegyei és árváinak segélyezése. Az üdvös eszme azonban, melynek kivitelében a természetben szolgáltatandó gabona járandóságok kezelésének nehézsége is elég akadályt gördíthetett, megvalósulást nem nyert. Ez adta meg azonban utóbb a segélyegyesület létesítésének eszméjét, a mely egyes járáskörökben ma is fennáll és szép virágzásnak örvend. Ugy az 1871., mint az 1872. évben a tanító-egylet évi nagygyűlését Keszthelyen tartotta. Itt búcsúzott el 1872-ben Bója Gergely elnök, akkor már kinevezett budapesti kir. tanfelügyelő, az egylettől. Távozását fájó szívvel vette a közgyűlés tudomásul és emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg. Az elnöki 251 állást az uj. választásig nem töltötték be, hanem az ideig Nucsecz József alelnököt helyettes elnöknek választották. Az 1868. évi 38. t. cz. 147. §-ában kilátásba helyezett miniszteri szabályrendelet a megyei tanító-testületek szervezése tárgyában 1872. évi szeptember 2-án 23.201 sz. a. a minisztérium részéről kiadatván, Krób Pál másodtanfelügyelő, aki — az első tanfelügyelői állás üresedésben levén — ez időben a tanfelügyelői hivatal vezetője volt, a vármegye állami, államilag segélyezett és községi iskoláinak tanítóit 1872. évi november 21-ére Zala-Eger szegre hivta egybe a megyei tanító-testület megalakítása végett. A kir. tanfelügyelőség eme meghívása a megyei tanító-egylet 1S72. évi november 9-én tartott választmányi gyűlésén felolvastatván, nagy visszatetszést szült; mert a választmány azon nézetben volt, hogy ezen megalakult s megalakulásakor a minisztérium által is örömmel fogadott egylet fogja vármegyénkben a hivatalos tanító-testületet pótolni s elhatározta a választmány, hogy ez érdemben sürgős feliratot intéz a miniszterhez s ennek szerkesztésével Győrjfy János, Udvardy Ignácz és Németh Ignácz választmányi tagokat megbízta s a kiküldött háromtagú bizottság által elkészített feliratot felterjesztés ezéljából azzal a kéréssel küldötte a kir. tanfelügyelőséghez, hogy a miniszter válaszának leérkeztéig a hivatalos tanító-testület megalakítását függeszsze fel. Ennek a nagyon is méltányos kérelemnek daczára a kitűzött időben a hivatalos tanító-testület Zala-Egerszegen 1872. évi november 21-én megalakult s Krób Pál elnöklete alatt az űj tisztviselői kar megválasztatott a "következőkép: Krób Pál elnök, Molnár István (Tapolcza) és Dobján László (Csáktornya) alelnökök, Iványi Andor (Alsó-Lendva) főjegyző, Kolecskáry Mihály (Keszthely) és Glazer Gyula (Zala-Egerszeg) aljegyzők, Stern Miksa (Zala-Egerszeg) pénztárnok. Egyúttal elhatározták, hogy a jövő évi közgyűlés 1873. évi augusztus hő első csütörtökjén tartatik. A kir. tanfelügyelőség 1872. évi november 22-én a minisztériumot a hivatalos tanító-testület megalakításáról értesítette. A minisztérium úgy ezen értesítésre, valamint a kir. tanfelügyelőségnek a tanító-egylet sürgős feliratát kisérő levelére 1872. évi deczember hó 13-án 30.055 sz. a. kelt rendeletével felelt, amelyben a »Zalamegyei általános tanítóegylet« további fennmaradását kimondani kegyes volt, ha az egylet alapszabályait a miniszteri szabályrendelet értelmében módosítani hajlandó, amely esetben a kir. tanfelügyelőség által kezdeményezett tanító-testület a már 1870. évtől fogva fennálló általános tanító-egyletbe olvasztandó be. Ezen miniszteri rendelet a tanító-egylet választmányának 1872. évi deczember 31-én tartott ülésén felolvastatván, kitörő lelkesedéssel fogadtatott s egyúttal az alapszabályoknak a miniszteri rendeletben contemplált módosítása végett Győrjfy János, Nucsecz József és Teesz János választmányi tagokból álló bizottság azonnal kiküldetett. A kiküldött bizottság által készített alapszabálytervezetet a választmány több gyűlésen behatóan tárgyalván, az alapszabályokat végleges szövegezésben megállapította s 1873. évi május hó 12-én tartott gyűléséből szentesítés végett a minisztériumhoz felterjesztette, honnan 1873. évi julius hó 25-én 18.462. sz. a. szentesítést nyerve, jöttek vissza. Ezen új alapszabályok értelmében a most már ,.Zalamegyei általános tanító-testület" alakuló közgyűlése 1873. évi szeptember 25-én Nagy-Kanizsán tartatott a vármegye tanítóinak élénk érdeklődése és tömeges részvétele mellett. Az alakuló közgyűlést Nucsecz József, akkor már Zalavármegye első tanfelügyelője, mint a „Zalamegyei általános tanító-egylet" helyettes elnöke, nyitotta meg. Az elnöki jelentés részletesen beszámolt a tanitó-egyletnek a miniszteri szabályrendeletben igényelt tanító-testületté való mikénti átalakításáról, egyúttal előterjesztettek'' a szentesítést nyert alapszabályok, a melyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az első tisztviselői kar — mivel Nucsecz József új 252 állásával járó nagy elfoglaltságára hivatkozván, az elnökséget elfogadni nem volt hajlandó — következőleg választatott meg: Hajgató Sándor elnök, Kovács Sándor (Söjtör) e. alelnök, Hoffmann Mór m. alelnök, Udvardy Ignácz főjegyző, Németh Ignácz e. aljegyző, Juhász Péter m. aljegyző, Rosenblüh Lajos pénztárnok, Boronkai Károly ellenőr, Récsey György könyvtárnok. A megválasztott tisztviselők — az első alelnököt kivéve — Nagy-Kanizsán, a tanitó-testület központján működtek. Egyúttal a közgyűlés a nag}''-kanizsai egyleti tagokat mind beválasztotta a központi választmányba, valamint két-két tagot mindegyik járásból, a kik egyszersmind megbízattak a tanítói járáskörök megalakításával. Az alapszabályok értelmében a tisztviselői kar és a központi választmány 3—3 évre választatnak s a tanitó-testület központja ott van, a hol az elnök lakik. A központ 1873—1879-ig Nagy-Kanizsán volt, 1876-ig Hajgató Sándor, 1879-ig Schmidt Károly elnöklete alatt, 1879-től 1882-ig Keszthelyen Csathó Alajos, 1882-től 1886-ig Sümegen Bánfi Alajos, 1887-től fogva most már a harmadik cycluson keresztül Zala-Egerszegen van a központ Udvardy Ignácz tantestületi elnök elnöklete alatt. Az egyesület fennállása illetve testületté történt átalakításától fogva 16 közgyűlést tartott u. m. 1873. szeptember 25-én Nagy-Kanizsán (alakulás és tisztújítás), 1876. augusztus 24-én Zala-Egerszegen (tisztújítás), 1877. augusztus 23-án Sümegen, 1879. augusztus 26-án Tapolczán (tisztújítás), 1880. augusztus 26-án Keszthelyen, 1881. julius 5-én Szent-Gróthon, 1882. augusztus 24-én Alsó-Lendván (tisztújítás), 1883. augusztus 28-án Balaton-Füreden, 1884. augusztus 27-én Keszthelyen, 1886. augusztus 27-én Zala-Egerszegen (tisztújítás), 1887. augusztus 23-án Nagy-Kanizsán, 1889. julius 16-án Csáktornyán (tisztújítás), 1891. julius 15-én Sümegen, 1892. augusztus 24-én Keszthelyen (tisztújítás), 1893. augusztus 24-én Alsó-Lendván, 1894. augusztus 23-án Csáktornyán. Hézagos lenne ismertetésünk, hogy ha — habár szűk keretben is — az egyesület működéséről néhány sorban meg nem emlékeznénk. Egyesületünk az országos tanügyi mozgalmat mindenkor élénk figyelemmel és meleg érdeklődéssel kisérte, az egyetemes gyűlések előkészítő bizottságai által a tárgysorozatba felvett tételeket úgy a járásköri, mint a tantestületi közgyűléseken behatóan tárgyalta s megállapodásait az előkészítő bizottságnak megküldötte s az egyetemes tanitógyüléseken magát képviseltette s emellett szép számmal vettek részt tagjai mindenkor e gyűléseken. Az 1883. évben Balaton-Füreden tartott közgyűlés határozatából a megyei tanszermúzeum létesítése ügyében gróf Festetics Bénának, Zalavármegye akkori segédtanfelügyelőjének elnöklete alatt a zala-egerszegi tanítói járáskör saját hatáskörében a szükséges intézkedéseket megtette s a bizottság a tanszermúzeum ügyében dicséretes ügybuzgóságot fejtett ki, azonban magának, az egyébként oly üdvös eszmének gyakorlati kivitele oly sok, még pedig elhárit-hatlan akadályba ütközött, hogy a bizottság ez irányú működését utóbb kénytelen volt megszüntetni. Az 1884. évben Keszthelyen tartott közgyűlés Biró József indítványára elhatározta, hogy az országos tanítói árvaház javára 3000 forintos gyűjtést rendez a vármegye tanítósága, megszerzendő ezzel az alapitványnyal azt a jogot, hogy az árvaházban egy vármegyei tanítói árvát elhelyezhessen. A gyűjtés eredménye időközi kamatjaival együtt ma meghaladja az 1700 forintot. Mivel azonban az uj nyugdíjtörvény értelmében az állam gondoskodik a tanítók árváinak neveltetéséről a tanitói nyugdijalap terhére, az e czimen egybegyűjtött összeget az 1894. évben Csáktornyán tartott közgyűlés határozatából a tanítótestület a hasonló üdvös czél szolgálatában álló „Tanítók házá"-ra fogja adni, ha az alapítványi összeg nagyságát időközi kamataival eléri. 253 Ugyancsak az 1884. évben Keszthelyen tartott közgyűlés Biró József indítványára elhatározta a tanító-testület, hogy Ivrób Pál elhunyt kir. tanfelügyelő iránt szeretetét és kegyeletét külsőleg is nyilvánítandó, az elhunyt sírjára méltó emléket állit s e czélból gyűjtést rendez tagjai körében. Az indítványt a zala-egerszegi központi választmány valósította meg, Hudetz József zala-egerszegi kőfaragóval elkészíttette a sirkövet s a sírkő leleplezési ünnepélyt 1891. évi október hó 21-én a zala-egerszegi tanítói járáskör őszi közgyűlésével kapcsolatban tartotta; az ünnepélyen szép számmal voltak képviselve a tanítótestület összes járáskörei s az emlékbeszédet a temetőben a leleplezésnél Udvardy Ignácz tantestületi elnök tartotta. Egyesületi életünkben felejthetetlen marad ama kitüntetés, amelyben részesült a vármegye tanítósága azáltal, hogy Ü felsége az 1887. szeptember 8, 9. hadgyakorlatok alkalmával Csáktornyán történt időzésekor a számos és fényes küldöttség mellett kegyes volt fogadni a megyebeli tanitók küldöttségét is, amelynek dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő vezetése alatt Samu József, Pálya Mihály, Jeney Gusztáv, Udvardy Ignácz és C-sathó Alajos voltak tagjai. Szép ünnepet ült egyesületünk 1894. évben a Csáktornyán tartott nagygyűlés alkalmával, amelyet dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos és tanfelügyelőnek Zalavármegyében eltöltött tíz éves hivatalos működésének megünneplésével kapcsolatban tartott meg s amelyet Zalavármegye közszeretetben álló főispánja, Svastits Benó szives megjelenésével megtisztelt. A testület alapszabályainak 37. §-a szerint annyi járásra osztandó, ahány politikai járása van a vármegyének. Az alapszabályok ezen intézkedése azonban nem valósitható meg, mert egyes politikai járásokban majdnem kizárólag felekezeti iskolák vannak, amelyeknek tanitói kötelesek felekezeti egyesületbe lépni, az állami iskolai tanitók legnagyobb része pedig azon okból, mert a minisztérium még 1886-ban a gyűlésekre utazó állami tanitók fuvar- és napidijait beszüntette, sem a járásköri, sem a nagygyűléseken részt nem vesznek s igy habár a miniszterim által szentesitett alapszabályaink 4. §. a) pontja értelmében egyesületünknek köteles tagjai, a gyűlésektől való távolmaradásuk következtében tulajdonképen kilépetteknek tekinthetők. A felekezeti tanitók nagyobb részének kilépése és a legtöbb állami iskolai tanitó távolmaradása folytán tulajdonképen csak 5 tanitói járáskör van, u. m.: a keszthelyi járáskör 25 rendes, 1 pártoló, a nagykanizsai 88 rendes, 16 pártoló, a sümeghi 19 rendes, a muraközi (a perlaki és csáktornyai politikai járások területén) 90 rendes, a zala-egerszegi 62 rendes, 41 pártoló s igy összesen 284 rendes és 58 pártoló taggal. A rendes tagok legnagyobb része államilag segélyezett és községi iskolai tanitó, de szép számmal vannak főkép Muraközből képviselve a felekezeti tanitók is. GÖRDÖVÉNY. Irta : Hajgató Sándor. Kanizsa vár ablakában Ég a mécses szinte lobog, Kinn, a hová fényét veti, Csillognak a játszi habok. „Én Istenem ! — kél a sóhaj — Ez szép Belini jeladása..... Lelkem remeg .... Jaj a férjem! Ő ne tudja, ő ne'' lássa." Vészes harag gyujta lángot, Lihegése lobogtatja: „Várj Gördövény, vágásodért Asszonyod lesz boszúm kardja! Gyöngy virágod .... hah! mi kéj az: Eper ajkon mézet inni, — S már ha győztünk, — nagy kaczagva Üres kelyhét visszadobni . . . ." Hol van urad, Béri szolgám, Merre hivá őt a haza? Ugy reszketek .... mit felelsz rá?" Asszonyom, ma nem tér haza. Hajnal körül vagy hasadtán, Mikor alvád édes álmát, Furcsa módon inte búcsút: Török ellen szövi titkát. Száll az éj, de csillag nem gyúl; Sötét felhő jár az égen. Jó asszonyom, hova készülsz? A kuvik szól;.....maradj szépen. Hű cselédem, várd az éjfélt: Sürgős nagyon czélom utja." Vihar készül, támad a szél, Fátyol-kendőt üzi-hajtja. Dördül az ég, villám szakad; Reszket a föld, reszket a lég. Várba csapott — zsivaj zúg fel: Belini tornya, mondják, hogy ég. 255 „Nem, nem: hazug, kósza lárma! Itt kedvesed, susog neked: Sajkám, szivem vár epedve, — Puha bársony lesz ülésed." Sormás felé, Ráczvárosnak Repül a szél, fut a sajka. „Hova megyünk? fázom nagyon", Rebeg a szép hűtlen ajka. „El — az édes mennyországba. Kis kezedre tapad csókom, Érzed, a mint ég a gyönyör, A hogy lényed'' én imádom?!" Fázol nagyon ? — keblem izzó ; Bájod ragyog: kél a hold már." Pillanat — és ködlepelként Szétnyílik a titkos talár. „Férjem!.....Egek! oh veszszek el!" Sír öleli hab fenekén..... Még ma is ott gyászol a tó. Eltűnt a vár, — áll „Gördövény.u ) ) Kicsiny tó Kanizsa délnyugati határában. Hajgató Sándor. ZALAVÁRMEGYEI EGYESÜLETEK. A NAGYKANIZSAI KERESZTÉNY JÓTÉKONY NŐEGYLET. Clement Lipótné, a kereszt, jót. nőegylet védnője. A nagykanizsai ker. jót. nőegylet 1887-ben alapíttatott s azóta a helyi segélyezés terén nélkülözhetetlen tényezőnek bizonyult. Az egyletnek azonban nemcsak keresztény tagjai vannak, hanem számosan iratkoztak be tagjaiul az izr. nők közül. Alapitó tagjai: Clement Lipótné 50, Karczag Béláné 100, Kar-czag István 50, Karczag Béla 50, Hirschler Henrikné 50, nagykanizsai takarékpénztár 50, Nagy-Kanizsa város 50, Komén József 50 frttal. Tisztviselői kara és választmánya az 1894. évben: védnő Clement Lipótné, elnöknő Zadubánszkv Lajosné, alelnöknő Nábráczky Lajosné, pénztárnoknő Dauscha Ottóné, titkár Seregély Dezső, Il-od titkár Belus Lajos, ügyész Faics Lajos, orvos dr. Szekeres József. Választmányi tagok: Bogenrieder Józsefné, Fülöp Kázmérné, Fischer Józsefné, Gózony Sándorné, Győrffy Jánosné, dr. Hauser Jánosné, Janda Károlyné, Knortzcr Györgyné, Kaán Irma, Mantuano Józsefné, Pálfy Alajosné, Plihál Ferenczné, Sebestény Lajosné, Stirling Sándorné, Sallér Lajosné, dr. Szekeres Józsefné, Schmidt Frigyesné, özv. Székely Lajosné, dr. Tripam-mer Rezsőné, dr. Tuboly Gyuláné, Uhcr Ödönné, Varga Lajosné, Vucskics Jánosné, Wusztl Lajosné. A keresztény jótékony nőegylet különféle módon 257 Zadubánszky Lajosné a ker. nőegylet elnöke. nyújt segélyt a szűkölködőknek. Iskolás leányokat ruház, özvegyeket és árvákat gyámolit. Az 1894. évben a havonkint kiosztott segélyezések ösz-szege 144-4 frt 31 krra rúgott 1522 frt 08 kr. bevétellel szemben. Vagyona jelenleg 2536 frt 66 kr., melyet ajándékozások, mulatságok rendezése által évenkint gyarapítani iparkodik. Rendes tagjainak száma 278. Midőn itt az egylet védnökének és elnöknőjének arczképeit közöljük, mint a kik ez egyesület élén, a nemes szivük sugalta jótékonyság szép tetteit gyakorolják, lehetetlen a buzgó választmányról meg nem emlékezni, mely kiveszi részét a munkából s személyesen keresi fel a segélyre szorultakat, mert nemcsak készpénzbeli segélyt nyújt ez egyesület, hanem ruhanemüeket, téli időben fát is juttat az erre szorultaknak. Buzdítanak, lelkesítenek, hogy szegényeik hiányt ne szenvedjenek. Jutalmazza őket az emberbaráti érzésből fakadó nemes, önzetlen cselekedeteikért az öntudat és a szegény szűkölködők és segélyre szorulók hő imája! M. A nagykanizsai izr. jót. nőegylet. Nemcsak Nagy-Kanizsa város, hanem az egész Dunántúl egyik legrégibb humánus nőegyesülete a nagykanizsai izr. jótékony nőegylet, mely 1893 február hó 5-én ünnepelte meg 50 éves fenátlását. Az izr. jótékony nőegylet a megalakulás első éveiben csak annyiban gyakorolta a jótékonyságot, hogy szegény iskolás leányokért fizette a tandijat és ezeket ruházta; az izr. hitközség megbízásából pedig a hitközségi leányiskolában a kézimunka oktatására felügyelt. Az első évtizedekben nem fejthetett ki nagyobb tevékenységet a humanitás terén, de már az 50 es évek elején jövedelmének felét szegények segélyezésére fordította. 1878-ban elhunyván gelsei Gutmann Anna az egylet eg\4k alapitója és sok évi buzgó elnöke, helyébe közfelkiáltással ennek leánya Vidor Samuné választatott elnökké, kinek elnöki működésével uj áera következett az egyletre. Az uj elnök lázas tevékenységgel fogott az egylet regenerálásához. Rendszert behozni, fokozni a bevételeket és ehhez aránylag a jótékonyságot, ez volt Vidorné alapelve, melyet soha szem elől nem tévesztett. Az egylet évről-évre virágzóbb lett és az 1878-ban még csak 130 taggal és mintegy 800 forint vagyonnal biró egylet, jelenleg 324 taggal és több mint 10.000 forint vagyonnal rendelkezik. De azért az egylet minden alkalommal tele marokkal áldozott a jótékonyság oltárán és az utóbbi évtizedben átlag évenkint 2400 frtot fordított özvegyek, árvák, betegek segélyezésére, iskolai és egyéb jótékony és közhasznú czélora. Halis és Hoffmanx: Zalamegyei évkönyv 17 258 Az egylet saját lokális keretén túl is áldozott. A boszniai hadjárat, a szegedi és győri árvizek alkalmával és más hasonló esetekben az emberszeretet fényes példáját adta ezen egyesület és ezen tevékenységével megszerezte azon általános rokonszenvet, mely az egylet jövedelmeinek fő kut-forrását képezi. Az egj''esület tagjai tudatában annak, hogy az egylet ilyetén való fejlődése leginkább Vidor Sam un é elnök érdeme, ennek méltánylásául 1893-ban Vidor Samunét egyhangúlag az egylet örökös elnökévé választották. Az egyletnek ez idő szerint 1 tiszteletbeli tagja (hevesi Bischitz Dá-vidné), 53 alapitó, 270 rendes, összesen 324 tagja van. Vidor Samuné örökös elnök, Blau Pálné másod elnök, Sommer Sándorné pénztáros, Grünhut Henrik tb. titkár, Rosenfeld Lajos titkár, Barta Lajos m. titkár. Választmányi tagok: Bettlheim Samuné, Blau Lajosné, Dr. Blau Simonné, Blumenschein Vilmosné, Dobrin Benőné, Ebenspanger Lipótné, Fischl Pálné, Gelsei Gútmann Vilmosné, Kartschmaroff Leoné, Kaster Miksáné, Klein Illésné, Kürschner Ignáezné, Ledofsky Árminné, Löwin-ger Lajosné, Löwy Adolfné, Ma-schanzkerMórné, dr. Neumann Edéné, Ollop Samuné, Pollák Árminné, Rapoch Gyuláné, Rosenberg Izraelné, Rosenfeld Adolfné, Rotschild Albertné, dr. Rothschild Samuné, Scherz M. J.-né, dr. Schreyer Lajosné, dr. Schwarcz Adolfné, Strém Vilmosné, Tauber Alajosné, Weiser Józsefné. A nagykanizsai szegények tápintézete. (Népkonyha.) Az „Izr. jótékony nőegylet" 1888-ban alapította ezen felekezet nélkül humánus intézményt, mely ezen idő óta igen áldásosán működik. A téli hónapokban novembertői-áprilisig lélekemelő látványt nyújt ezen intézet. Több mint 200 éhező iskolás gyermek kap ott naponta jóizü meleg ebédet, hogy táplálva gyenge testét, elég erős legyen a szellemi munkára, a tanulásra. Ezen hajlék az, melyről elmondhatjuk: hogy itt élteti a testvéri szeretet a sors mostoháit. A legutóbbi 1894/95-iki téli évadban körülbelül 14.000 gyermek és mintegy 3000 felnőtt étkezett a népkonyhában. A gyermekek mindnyája, a felnőttek legtöbbje ingyen kapták az ebédet és az ebbeli jótett felekezeti különbség nélkül gyakoroltatik. Az intézet elnökségét mindenkor az izr. jótékony nőegylet elnöksége képezi, de a vezetést és felügyeletet vegyes felekezetű 36 tagból álló választmány gyakorolja. Vidor Samuné, az izr. nőegylet és a szegények tápintézetének elnöke. 259 Az intézetnek jelenleg van : 19 alapitó tagja, 21 örökös tagja, 380 pártoló tagja, vagyona pediglen meghaladja a 2500 frtot. Elnöke Vidor Samuné, titkár Rosenfeld Lajos. Nagy-Kanizsa város, a nagy-kanizsai és délzalai takarékpénztárak rendszeres évi segélyben részesitik ezen intézményt, mely Nagy-Kanizsa város humánus intézményei közt ugyan a legifjabb, de a legnagyobb jótékonyságot fejti ki azzal, hogy'' betevő falatot ád az éhezőknek. A nagykanizsai kisdednevelő egyesület. 1S7(> — 1805. Tagadhatatlan, hogy a kisdedek (3—6 évesek) szakszerű nevelése korunk egyik legszebb vívmányának tekinthető. A rendszeres nevelésnek alapját maga a társadalom vetette meg, tehát a szülők szivéből fakadt, a szülői szeretet magasztos virágának méltán nevezhető. A közel múltban már kormányunk is magáévá tette a nemes ügyet s az országgyűlés törvénybe iktatta ennek rendezését és szükséges fejlesztését. A nagykanizsai kisdednevelő egyesület 20 év óta szolgálja ez ügyet s nevéhez méltólag igyekezett czéljának megfelelni. P. Szathmáry Károly koszorús írónk, az országos kisdedovó egyesület titkára, mint nagyatádi országgyűlési képviselő Nagy-Kanizsán léte alkalmával Belus József akkori polgármester felhívására a városházán lelkesítő beszédet tartott 1874. évi szeptember 8-án s kimondatott az alakulás. 1875. febr. 21-én 143 tag jelenlétében tartatott meg Belus József polgármester elnöklete alatt az alakuló gyűlés és egy szervező bizottság küldetett ki, melynek 40 női tagja volt. Elnök Martinkovics Károlyné, alelnökök-Gutmann Henrikné és Laky Kristófné. Titkárok Hajgató Sándor, Hoffmann Mór, Mihály J- Endre és Bátorfi Lajos. Első pénztárnok Hauser János. Tagok száma febr. 28-án 218 nő és 88 férfi, ösz-szesen 306. Jellemző, hogy az első jótékony adomány egy német színtársulat előadásának fele jövedelméből folyt be 17 frt 60 krral. Nagy-Kanizsa város képviselő testülete ez évtől kezdve 500 frt segélyt szavazott meg. Az alapszabályok felterjesztetvén, azok csakhamar megerősítve leérkeztek s a julius 11-én tartott ülésben bejelentettek s már aug. 15-én tartatott meg a tisztválasztó közgyűlés a következő eredménynyel: Elnök Martinkovics Károlyné, másod elnök Gutmann Henrikné. alelnök Laky Kristófné, másod 17 Bátorfi Lajosba »Zalai Közlöny« szerkesztője. 260 alelnök Plihál Ferenczné. Titkárok Bátorfi Lajos, Hoffmann Mór, Hajgató Sándor és Mihály J. Endre. Orvos dr. Schreyer Lajos s ez idő óta szakadatlanul az. Pénztárnok Knausz Boldizsár, ügyész Tóth Lajos. Első disztag P. Szathmáry Károly. Első alapítók Belus József és Csengery Antal 100— 100 frttal. A következő évek rövid története a következő: Az 1876. évben az egyesületnek 12 alapító, 218 rendes és 131 pártoló tagja volt. Bevétele 8795 frt 33 kr. s kiadása 6293 frt 91 kr. Kisdedek száma 82. 1877. Alapszabályok módosítása. Gabelics Imre egyleti ügyész. 1878. Gutmann Henrikné szül. Strasser Annamásodelnök elhalálozása folytán Blau Pálné lett beválasztva. 1879-ben alkalma volt az egyesületnek saját belső ügyein kivül társadalmi tevékenységének a közjótékonyság terén különös kifejezést adni. A boszniai sebesültek részére sorsjáték és gyűjtés rendeztetett, a szegedi árvízkárosultak segélyezésére 760 frt gyűjtetett. Az egylet vagyona 9923 frt volt. 1880. Elnök Koch Mihály né, titkár dr. Tuboly Gyula, később dr. Bentzik Ferencz. A nádor-utezai ovodaház építése Hencz Antal által. 1881-ben a magyar-ntezai ovoda létesíttetett s ez alkalommal választattak be Kemény József, majd neje Tarnói Milctz Mária okleveles óvók. Ügyész Lengyel Lajos. A junius 11-iki rendkívüli közgyűlésen Weisz (Vidor) Samuné lett másodelnök, gondnok Somssich Lőrincz és titkár Bátorfi Lajos. 1882-ben az egyesület jubileumot rendezett FrőbelFrigyes a gyermekkertek létesítője születésének százados évfordulóján, Koroknyay Ottó Frőbel arczképét díjtalanul lefestette. Ez évre esik a Ná-dor-utezai nyaraló építése s a fáradhatatlan gondnoknak, Somssich Lőrincznek nagybuzgalmu tevékenységéből sorsjáték rendezése, az egyesület vagyonának gyarapítása czéljából. Az 1883-iki közgyűlés fájdalommal consta-tálja, hogy a tagok száma rohamosan csökken. Ekkor választatott meg ügyésszé Kovács János, pénztárnokká Oszeszly Antal. 1884. Plihál Ferenczné elnök. Alapszabályok módosítása. 1885. Vidor Samuné helyettes elnök. T retter Mihály gondnok. A sorsjáték 6246 frt 59 . krt jövedelmezett, ebből építette fel az egyesület Arany János-ntezai ovodaluizát, melyhez a telket a város adományozta. Nádor-utczai kisdedovoda. Arany János-utczai kisdedovoda. 261 1886 augusztus havában gyermekjáték-kiállítás rendeztetett az Arany János utczai ovoda épületben. 1887. Elnök Babochay Györgyné, gondnok Ullmann István. 1888-ban nyitotta meg az egyesület harmadik ovodáját Kis-Kanizsán egy bérházban, a lakosságot csak nagy ügygyel-bajjal sikerült rábírni, hogy gyermekeit az ovodába küldje. Ügyész lett Oroszváry Gyula. 1890. Vidor Samuné elnök, Knausz Boldizsárné másod elnök. Ez évben nyitotta meg az egyesület negyedik ovodáját az Atilla-utczában, szintén bérházban. 1891-ben indítvány tétetett egy óvóképezdc felállítására. Bármily helyesléssel találkozott is az indítvány, az eredménytelen lett. Ez évben rövid időközben halálozott el Kemény József és neje. Győrffy János ügyész. 1892-ben az óvók iizctési rendezése ügyében memorandum nyújtatott át. Ugyanekkor épült az Arany János utczai ovoda nyaralója. 1893. Tisztújító közgyűlés: elnök Vidor Samuné, másod elnök Knausz Boldizsárné, alelnök dr. Schreyer Lajosné, másod alelnök Wusztl Lajosné. Orvos dr. Schreyer Lajos, ügyész Györffy János, pénztárnok Neu Albert, gondnok Knausz Boldizsár, helyettes gondnok Haba József, titkár Bátorfi Lajos, másod-titkár Rosenfeld Lajos. 1894. Dadaképző nyári tanfolyam tartatott 12 nővel és 6 hónapos állandó dadaképző tanfolyam 19 nővel. Az 1895. évben az egyesület a válsághoz közeledett, bevételei kevesbedtek, míg kiadásai az óvónők fizetésének törvényszabta módon való felemelése által szaporodtak, ugy hogy a hiány 1600 frtot meghaladta, miután a tagok létszáma rohamosan apadt, ugyszinte a kiadások utáni befizetés is kevesbedett; azonban feloszlás előtt a kormány és a városi hatósághoz segély iránti kérvény nyújtatott be, tápláljuk a reményt, hogy a missiót teljesítő egyesület újból felvirágozni fog. Közöljük még az egyesületnek alapító és tiszteletbeli tagjait. Alapító tagjai az egyesületnek: Gróf Andrássy Károlyné f, hg. Batthyány Strattman Ödön, Belus József f, Clement Hermence bárónő f, Clemcnt Lipótné Csengerv Antal f, Dobrin Benőné, Déli vasúttársaság, Gelsei Guttmann Henrik f, Gelsei Gutmann Hcnrikné f, Báró Hornig Károly püspök, Palini Inkey Lászlóné, Karczag Béla, Karczag Béláné, Karczag István, Mihálovics József érsek f, Nagykanizsai takarékpénztár, Pollák-Gutmann Emma, Szalacsy Far-kasné és a Zalavármegyei nemesi pénztár. Tiszteletbeli tagok : Blau Pálné, gróf Csáky Albin, Hoffmann Mór, Knausz Boldizsár f, Martinkovics Károlyné, dr. Ruzsicska Kálmán, Somssich Lőrincz f, P. Szathmáry Károly f, Trcfort Ágoston f, Tisza Kálmánné, dr. Wlassics Gyula. Bátorji Lajos. A nagykanizsai kaszinó. 1886-ig a mikor a kaszinó saját házába költözött, a nagykanizsai kaszinó kereskedelmi kaszinó neve alatt létezett. A nagy Széchenyi István kezdeményezésére 1835-ben keletkezett s igy a legrégibb e nemű társas gyülekező helyek egyike. A kanizsai kereskedők alapították s már eredeti czélja volt a társadalom tisztességes elemeit összegyűjteni, s a kereskedők között felolvasások tartása, hangversenyek és egyéb mulatságok rendezése által a mivelő-désre ösztönt adni, azt előmozdítani. 1886-ig bérházban voltak a kaszinói helyiségek; ekkor a kaszinó közgyűlése elhatározta, hogy 70000 fiiért saját 262 házat épittet, mely a városház és iskola utcza sarkán állott kápolna és kórház helyén felépült. Első emeletén nagy díszterme van, s egyéb helyiségei is teljesen megfelelnek a szükséges kényelemnek. Van négyezer kötetes könyvtára, 230 rendes és 18 kültagja, a tagsági dij jelenleg 20 frt. A helyiségek díszesen be vannak rendezve; van villamos világítás, kiváló^ irodalmi férfiak tartottak benn felolvasásokat; s művészek hangversenyeket. Érdekes, hogy a kaszinó jegyzőkönyvei már a 40-es években lettek magyarul vezetve s_ ekkor az itt állomásozó dzsidás ezred tisztjei is tagjai voltak a kaszinónak. Évi kiadása 7000 forint; 36 politikai hírlap és egyéb folyóirat áll a tagok rendelkezésére. A kaszinó jelenlegi elnöke Eben-spanger Lipót, kir. keresk. tanácsos, ujnépi nagybirtokos, ki birtokán mintaszerű gazdaságot vezet s különösen a fa- és állattenyésztés terén fejt ki nagy tevékenységet, úgy hogy e téren való érdemeit több gazd. kiállítás méltányolta. A közélet és közügyek terén, ő, ki egyszersmind az 1834. évben alapított bőr-, bor- és terménykereskedő czég főnöke, dicséretre méltó tevékenységet fejt ki, közbecsülésben áll és mindenütt keresik buzgó köreműködését. Mint Zalamegye 3. legtöbb adót fizető virilistája, tagja a megyei bizottságnak, ülnöke a nagykanizsai kir. törvényszéknek és kültagja a soproni keresk. és iparkamrának. Mint városi képviselő nagy tevékenységet fejt ki a bizottságokban, elnöke Nagy-Kanizsa város építészeti bizottságának, alelnöke a pénzügyi bizottságnak, tagja az iskolaszéknek és a kórházi bizottságnak. A közügyek terén ez még nem meriti ki tevékenységét. Mint elnöke a „nagykanizsai "kereskedők társulatának" épúgy buzog e társulat érdekeiért, mint a mily ritka kötelesség-tudással végzi dolgát mint másodelnöke a nagykanizsai takarékpénztárnak. Igazgatósági tagja a vidéki takarékpénztárak központi Jelzálogbankjának, igazgató tanácsosa a nagykanizsai bankegyesületnek, váltóbirálója az osztr.-magyar-bank kanizsai fiókintézetének. Szívesen áldoz ő minden humánus czélért is, egyike volt a nagykanizsai vörös-kereszt-egylet megalapítóinak s ennek alelnöke; tiszteletbeli tagja a nagykanizsai keresk. ifjak, a zalamegyei aggharczosok, s a kanizsai hadastyán-egyletnek. A kaszinó ügyeit pedig, melynek 17 év óta elnöke, ritka tapintattal vezeti. A kaszinó alelnöke: Weiser József, titkár és ügyész: dr. Rothschild Samu, pénztárnok: Schvvarcz Gusztáv. Háznagyok: Lővvy Adolf, dr. Schwarcz Adolf. Választmányi tagok: Blau Lajos, Ebenspanger Leo, Fischer Sándor, Grünhut Henrik, gelsei Gutmann Vilmos, Ledofsky Ármin, Lengyel Bernát, Lővvinger Ignácz, Maschanzker Mór, dr. Neumann Ede, Rothschild Samu, Scherz Richárd, Sommer Sándor, dr. Stolzer Henrik, Weisz Tivadar. Számvizsgálók: Blankenberg Vilmos, Eisinger Henrik, Goldstein Jakab. Ebenspanger Lipót. 263 A nagykanizsai »Polgári Egylet.« A nagykanizsai polgári egylet kétségtelenül Széchenyi eszméinek hatása alatt keletkezett. Alapítási éve 1836; ez időre esik Széchenyi István hatalmas társadalmi agitatiója, mely a nemzet átalakulását volt hivatva megindítani, 60 éves múltra tekinthet vissza tehát az egylet, mely városunk társadalmának teljes átalakulását szemlélhette ez idő alatt, kivévén ebből a maga részét is, mert nem jelentéktelenül folyt be erre. Az egylet neve eleinte német volt: •„Bürgerverein;" német volt hivatalos nyelve is. Már 1845-ben magyarul és németül fogalmazták a jegyzőkönyveket. 1848 óta már csak magyar jegyzőkönyveket vezettek és ekkor lett az egylet neve is: „Polgári egylet". ■ 1886-ban ünnepelte az egylet félszázados jubileumát, mely alkalomra az egylet akkori s jelenlegi elnöke Dr. Bentzik Ferencz megirta az egylet történetét. Az egylet fennállása egész ideje alatt sokat áldozott jótékony és közművelődési czélokra. Termei, helyiségei nyitva állanak a társadalom minden rétegének. Az előbbi szűk ház helyébe szép nagy palotaszert! épületet emeltek, mely minden kényelmet nyújt az egylet nagyszámú tagjainak. Van nagy, becses művekből álló könyvtára; politikai újságok, szépirodalmi és szakfolyóiratok nagy számban állnak rendelkezésre. Nagy dísztermében időközönként magyar színészek gyönyörködtetik a közönséget; hangversenyek, tánczmulat-ságok tartatnak. Szép nagy kertje, a legrendezettebb városunkban, nyáron kellemes találkozási helye a közönségnek. Jelenlegi választmánya mindenképen feladata magaslatán áll; az egyletnek van 327 rendes és 45 kültagja. Elnöke: Dr. Bentzik Ferencz; alelnök: Gelsei Gutmann Vilmos. Titkár: Knortzer György. Ügyész: Szalay Lajos. Pénztárnok: Klein Márton. Háznagy: Vécsey Zsigmond. Könyvtárnok: Dr. Szigethy Károly. Gondnok: Eperjesy Gábor. Választmányi tagok : Bogyay Ödön, Dants Kálmán, Faits Lajos, Farkas József, Grünhut Henrik, Sümegi Kálmán, Keller Mátyás, Sebestény Lajos, Lengyel Lajos, Miltényi Sándor, Kovács Károly, ifj. Oszterhuber László, Plihál Ferencz, Svastics Károly, Sommer Náthán, Dr. Szűcs Miklós, Tripammer Rezső dr., Werner Ferencz. — Számvizsgáló bizottság: Gogl Lajos, Fagyas Lajos, Fehrentheil Gusztáv, Székely Tivadar, Tripammer Gyula. Nagykanizsai önkéntes tűzoltó-testület. A nagykanizsai tűzoltótestület a helyben fennálló tornaegylet kebeléből keletkezett. A tornaegylet elnöke Valbach Mór, bocsátotta ki 1870-ben felhívását a város polgáraihoz. Azonnal 62 alapitó, 65 pártoló és 80 működő tag jelentkezett. Ezzel megalakult 1872-ben a tűzoltótestület, mely azóta dicséretreméltó módon működik. 1882-ben szentelte fel a tűzoltótestület zászlaját, akkor Oroszváry Gyula ügyvéd volt az elnök, ki dicséretreméltó buzgalommal vezette a humánus intézményt. Ez évben 148 volt a pártoló tag. 1882-ben tartott zászló felavatási ünnepélye alkalmával az ország minden részéhői jelentek meg a rokonegyletek küldöttei, emelve a szép ünnepélj'' diszét. Szereinek összes értéke akkor 7467 frt 29 kr. volt. Az 1894. év deczember hó 31-én lezárt leltár a testület összes vagyonát 12927 frt 71 krban tünteti fel; melyben a segélyalap (3000 frt 21 kr), a felszerelési alap (63 frt 13 kr.), a mentő-osztály alapja (477 frt 41 kr.), összesen 4008 frt 15 krral szerepel. A tűzoltótestület hiven eredeti czéljának derekasan felel meg az önzetlenül magára vállalt emberbaráti szép kötelességének, őrködve polgártársainak vagyon- és életbiztonsága fölött, nem várva különösebb jutalmat, mint a mit a nemes öntudat nyújt: a polgár legszebb jutalma. 264 Az egylet elnöksége és választmánya: Lengyel Lajos elnök, Grünhut Henrik alelnök, Réti Lajos titkár, Dr. Fried Ödön ügyész, Dr. Szigethy Károly orvos, ifj. Fesselhofer József pénztárnok. Választmányi tagok: Vágner Károly, Thomka Endre, Keller Ignácz, Sommer Sándor, Szegő Gyula, Lőwinger Ignácz, Ebenspanger Leo, Győrffy János, Dr. Bentzik Ferencz, Sommer József, Juhász György, Kürschner Ignácz. Parancsnokság I—V. kerület: Knortzer György főparancsnok, Raffay István alparancsnok, Bódis János mászó osztályparancsnok, Jack Ede szivaty-tyus osztályparancsnok, Morándini Román szivattyús szakaszparancsnok, Weisz-berger Kálmán szivattyús szakasz parancsnok, Bátorfi Lajos reridfentartó osztály parancsnok, Brück Sándor segéd tiszt, Schável János szertárnok, Juk István szivattyús parancsnok helyettes, Polin Péter szivattyús osztályparancsnok helyettes, Hoffer József szivattyús osztályparancsnok helyettes, Meskó István mászó osztályparancsnok helyettes, Staab József zászlótartó. ~ VI—VII. kerület. Poredus Antal mászó oszt parancsnok, Fleischhacker Ignácz szivattyusi osztály parancsnok, Varga István segédtiszt, Poszavetz Ferencz szertárnok, Tiszay Mihály mászó oszt." par. helyettes, Novát István szivattyús oszt. par. helyettes. A mentő-osztály tagjai: Baboss László, Bay György, Dr. Blau Simon, Brandhoffer Antal, Belus Lajos, Dobrin Richárd, Dobrovics Dezső, Ehrlich Arnold, Dr. Engel Sándor, Eperjesy Gábor, Fekete József, Dr. Fried Ödön, Dr. Gerő József, Grünhut Henrik, Hajdú Gyula, Havas Arthur, Kárpáthi Manó, Kaufmann Béla, Kaster Miksa, Magics Ferencz, Dr. Ollop Mór, Dr. Plosszer István, Pongrácz Adolf, Radó B. Béla, Dr. Rosenberg Mór, Dr. Rauch Zsigmond, Székely Tivadar, Strém Tivadar, Schwarcz Gusztáv, Tripammer Gyula, Unger-UUman Elek, Weissmayer Márk. Nagykanizsai Társaskör, A Nagykanizsai Társaskör 1875 május 23-án alakult. Az alapszabályokban kifejezett czélja: A társadalom művelt és kifogástalan elemeinek testvéries közeihozása által a társas életi viszonyok megszilárdítása; népszerű és nyilvános felolvasások utján az értelmi s erkölcsi művelődésnek előmozdítása; a magyar nyelvnek a társadalmi érintkezésben érvényre juttatása; politikai és szaklapok olvasása utján az önművelődés eszközlése és támogatása minden oly intézmény és tényezőnek, mely az általános és helyi érdekű haladás emelésére szolgál. Tisztikara: Elnök Dezsényi Elek nagybérlő. Alelnök Schmidt Frigyes urodalmi pénztárnok. Titkár Plihál Viktor királyi közjegyző helyettes. Háznagy Dr. Neusiedler Antal kir. törvényszéki biró Pénztárnok Unger Ullmann Elek kereskedő. Ügyész Hertelendy Béla ügyvéd. Könyvtárnok Makara Iván királyi aljárásbiró. Választmánya: Clément Lipót földbirtokos, Klobucsar Viktor m. kir. honvédezredes, Mikoss Géza királyi táblai biró, Nagy Valér cs. és kir. huszár alezredes, Plihál Ferencz kir. közjegyző. Reisenauer János cs. és kir, alezredes, Dr. Szekeres József orvos, Tóth László kir. törvényszéki elnök. Varga Lajos ügyvéd. A kör évi bevétele 2800 frt körül. Kiadása jelenleg ugyanannyi. Vagyona körülbelül 800 fórint készpénz: Van 59 rendes-, 90 kül-és 1 tiszteletbeli. Összesen 150 tagja Rendes tag dija: 16 frt. Kültagé 8 frt. Könyvtár jelenleg 1045 kötetből áll. Járat 23 belföldi és 4 külföldi lapot és folyóiratot különféle tartalommal 265 Nagykanizsai irodalmi és művészeti kör. E kör Sümegi Kálmán buzgolkodása következtében 1805 májusában keletkezett. Czélja a nagykanizsai társadalom irodalmi és művészeti életének fellendítése felolvasások és hangversenyek rendezése által a magyar nyelv és nemzetiség szolgálatában; a műveltség terjesztése az alsóbb társadalmi körökben népszerű előadások és felolvasások tartása által s általában a magyar társadalom emelése. A'' kör három szakosztályra oszlik: irodalmi, művészeti és társadalmira. Tagjainak száma 320. Elnök Sümegi Kálmán, másodelnök Kovács Károly, titkár dr. Lőke Emil, segédtitkár Mágics Ferencz, pénztáros dr. Villányi Henrik, ügyész dr. Schwarz Adolf. Az igazgató tanács tagjai: Bátorli Lajos, Bún Samu, Baksay József, Dr. Fried Ödön, Grünhut Henrik, Hajdú Gyula, Halis István, Hoffmann Mór, Kárpáti Manó, Kalcsok Lco, Kovács Károly, Lendvai Samu, Milhoffer Ödön, Dr. Neumann Ede, Nith Norbert, Dr. Plihál Viktor, Papp Miklós, Rosenfeld Lajos, Dr. Rosenberg Mór, Sauermann Mihály, Schüssler Albert, Dr. Szüts Miklós, Szalay Lajos, Szalay Sándor, ifj Singer Samu, Dr. Szigethy Károly Vécsey Zsigmond, Weisz Tivadar. A nagykanizsai ált. betegsegélyző és temetkezési egyesület. Ez eredetileg ifjúsági egylet volt. Keletkezési ideje 1870. Czélja nemcsak a beteg egyleti tagoknak ingyen gyógykezeltetése, hanem pénzbeli gyámolitása is. Az egylet elnöke Lővvinger Mór, alelnöke Sallér Lajos, titkára Somogyi Henrik, orvosa Augenfeld Fülöp, választmányi tagjainak száma 12. Vagyoni állapota 8000 frt. Évenkint 4—500 frtot ad betegek gyámolitására, gyógyszerészi számlája körülbelül 150 frtra rúg. Vörös-kereszt-egylet. Nagykanizsai városi választmány. — Megalakult 1881 január hóban. Választmány: Elnökök: Babochay György polgármester, Fesselhofer Jó-zsefné. Alelnökök: Ebenspanger Lipót, kir. keresk. tanácsos, Fischl Pálné. Gondnok: Vagner Károly. Jegyzők: Tripammer Gyula, Hoffmann Mór. Pénztárnok : Unger Ullmann Elek. Orvosok: Dr. Szekeres József, Dr. Schreyer Lajos. Választmányi tagok. Férfi osztály: Babochay György, Ebenspanger Lipót, Ebenspanger Leó, Dr. Bentzik Ferencz, ifj. Fesselhofer József, Grünhut Henrik, Gelsei Gutmann László, Győrffy János, Hoffmann Mór, Lengyel Lajos, Plihál Ferencz, Dr. Szekeres József, Schreyer Lajos, Stirling Sándor, Tripammer Gyula, Unger Ullman Elek, Wagner Károly, Bátorfi Lajos. Női osztály: Babochay Györgyné, Ebenspanger Lipótné, Eisinger Henrikné, Fesselhofer Józsefné, Fischl Pálné, Gelsei Gutmann Vilmosné, Hoffmann Mórné, Knausz Boldizsárné, Kürschner Ignáczné, Plihál Ferenczné, Rosenberg Izraelné, Rosenfeld Adolfné, Sommer Sándorné, Dr.''. Schreyer Lajosné, Stirling Sándorné, Székely Lajosné, Dr. Tripammer Rezsőné, Vidor Samuné. Tagok. Alapitó tagok'': Ebenspanger Lipót, Gelsei Gutmann S. H., Kar-czag Béláné, Karczag Béla, Karczag István, Szalacsy Farkasné, Weiser Józsefné, Nagykanizsai takarékpénztár. 10 forintos rendes tagok: Babochay 266 Györgyné, Berciin Mártonné, özv. Ebenspanger Manóné, Erdélyi Mihályné, özv. Fesselhofer Józsefné, ifj. Fesselhofer Józsefné, Gclsei Gutmann László, Br. Gaál Nándorné, Hencz Antal, Hauser János, gr. Hugonay Berta, Lővinger Izrael, Pressburger Jakabné, Petrits Magdolna, Piskor Szidónia, Rosenberg Ferencz, Rosenberg Israelné, Szemetke Lajos, Dr. Schreyer Lajos, Somssich Lőrinezné, Walbach Mór, Weisz Manóné, Weiser József. 220 rendes tag 1 frt évi járulékkal. A kereskedő ifjak önképző egylete Nagy-Kanizsán. Alapíttatott 1871-ben. Alapitó tagok: Ebenspanger Lipót kir. kereskedelmi tanácsos, gelsei Gutmann Vilmos kir. tanácsos, boldog, gelsei Gutmann Henrik. Az egyletnek ezidőszerint 106 rendes és 30 pártoló tagja van. Jelenlegi igazgatóság: Elnök Sárvári Unger Ullmann Elek, alelnök: Ebenspanger Ernő, igazgató Lichtschein Pál, titkár Hirschler Ödön, pénztárnok Kondor Ödön, ügyész Dr. Fried Ödön, könyvtárnok Stolczer Zsigmond, háznagy Weisz Bódog és 16 választmányi tag. A könyvtár 1043 kötetből áll. Vagyoni állapot 1894 év végével 2784 frt 25 kr. Az egylet tiszteletbeli tagjai: Dr. Agai Adolf, B!au Lajos, Dr. Fárnek László, Ebenspanger Lipót, Gelsei Gutmann Vilmos, Grünhut Henrik, Hoffmann Mór, Hegedűs Sándor, Komócsy József, Pulszky Ferencz, Szilvágyi Gyula. Nagykanizsai szépítő egyesület. - Alakult 1894. évi deczember 30-án. Czélja: Nagy-Kanizsa városának és környékének fasorok és ültetvények által eszközölhető szépítése, a rendezett és szépített terek gondozása és fenntartása, üdülő és kiránduló helyek létesítése, valamint a köztisztaság és közegészségügy érdekeinek előmozdítása. Elnök Plihál Ferencz, alelnök Gutmann Vilmos, pénztárnok Grünhut Henrik, jegyző Kovács Károly, intéző Tripammer Gyula. Választmányi tag 14. Számvizsgáló 5. Hivatalból választmányi tagok: Polgármester, főjegyző, főkapitány, városi mérnök, főszámvevő, városi orvos és a városi képviselő testület által kiküldött 4 tag. Az egyletnek van 7 alapitó tagja, 268 rendes tagja. Nagykanizsai tornaegylet. Elnök Unger Ullmann Elek, alelnök Weissmayer Lipót, titkár Heltai József, pénztárnok Bachrach Samu, műfelügyelő Tripammer Gyula. Választmány Belus Lajos, Ebenspanger Ernő, Dr. Engel Sándor, Dr. Hauser János, Knortzer György, Dr. Lőke Emil, Dr. Stoltzer Henrik, Weisz Tivadar. A keszthelyi jót. nőegylet. A keszthelyi jótékony nőegylet néhány lelkes úrhölgy kezdeményezése folytán alakult meg 1879-ben. Az előkészítő gyűlés Gaál Endrénét választotta meg ideiglenes elnöknőnek s a Hoffmann Soma által kidolgozott alapszabályok ez év junius hó 26-án jóváhagyattak. Megtartatván az alakuló közgyűlés, Gaál Endréné lett az elnök, Sparszam Pál, gazd. int. '' tanár a titkár. Kivüle még husz választmányi tag. Az egylet a segélyezést és alaptőke gyűjtését tűzte ki czél-jául s mindkét czélnak lelkesen megfelelt; Gaál Endréné után Csák Antalné lett 267 az egylet elnöke, utána Stocker Antalné, ki 1892-ig vezette odaadással az egylet ügyeit. 1892-ben Pap Sándorné választatott meg, ki azóta buzgalommal tölti be a tisztet. 1889 óta nagyméltóságú Festetics Tasziló grófnő, született Hamilton herczegné az egylet védnöke, kinek az egylet ugy a keszthelyi szegények sokat köszönnek. Az egylet jelenlegi elnöke Pap Sándorné, alelnöknő Hofifmann Mórné, pénztárnoknő Cavallar Józsefné, ellenőrnő Weltner Jakabné, titkár Sparszam Pál, orvos Dr. Illés Ignácz. Választmányi tagok: Braun Pálné, Csanády Gusztávné, Czakó Béláné, Hanny Károlyné, Hegedűs Béláné, Hoff-mann Sománé, Hoffmann Arnoldné, Horváth Károlyné, Illés Ignáczné, Károlyi Zsófi, Kiss Józsefné, Kunért Lajosné, Lovassy Sándorné, Marton Mórné, Mérei Ignáczné, Nagy Istvánné, Reischl Venczelné, Stieder Kálmánné, Stocker Antalné, Schadl ., Jánosné, Schleifer Izidorné, Trsztyánszky Lajosné, Udvardy Györgyné, Weisz Sándorné. Az egylet 1894. évi bevételei 1972 frt 60 kr. Kiadásai 1921 frt 67 kr. Alaptőkéje 1894 végén 7658 frt 06 kr. Az egyletnek 161 tagja van. A keszthelyi nőegylet a város szegényeinek valódi menhelyévé vált s méltó helyet foglal el Zalavármegye humánus intézményei között. S. Zalaegerszegi nőegylet, népkonyha, krajezár egylet. A megyei jótékony egyletek közt a zalaegerszegi nőegylet egy kiváló és számottevő helyet foglal el. Ezelőtt harminczkét évvel néhány nemes lelkületü nő élükön Meyer Sarolta, Kaiser Zsófia és Martonfalvy Karolina kezdeményezése folytán keletkezett. Ezek nemes buzgalommal működésüket azáltal kezdették meg, hogy egy alapítási gyűjtést rendeztek, melynek eredménye 217 frt és 50 kr. volt. Az első évben 1863-ban az egylet 44 tagot számlált és bevétele 216 frt 40 krra rúgott. Jelenleg az egylet 166 fizető tagból áll és a lefolyt évben bevétele 1550 frtra ment. Vagyoni állapota pedig 2300 frtot tüntet fel. Az egylet élén áll Rosenberg Henrietta, ki az elnöki tisztséget 1870. év óta egész odaadással és az ügy iránti lelkesedéssel maiglan is vezeti. Az egylet alelnöke Gráner Teréz, pénztárnoka Rosenberg Janka és titkárja Hajik Mariska és tizen-nyolcz választmányi tag. A nőegylet elnöke Rosenberg Henrietta vezetése alatt áll az 1887. évben létesített népkonyha, mely kegyadományokból tartatik fenn és tevékenységét a téli idényre terjeszti ki azáltal, hogy a^ éhező szegényeket meleg étellel ellátja és ezek száma naponta átlag 25-re meg}''. A mult évben 2380 ingyenes ebéd-jegy lett kiosztva. Rosenberg Henriette. 268 Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a szegény gyermekek felruházó egyletét, mely szintén Rosenberg Henrietta által 1876. évben alapíttatott és szintén az ő vezetése alatt áll és melynek működése szegény gyermekek felruházására terjed és évenkint 30 szegény gyermeket meleg ruhával és lábbelivel lát el. Az idézett két egylet állapotát még következő adatokkal bővítjük. A népkonyha kegyadományokból befolyó évi jövedelme 500 frt, a szegény gyermekek felruházó egylet tagsági dija összesen 150 frt. A Sümeg-vidéki vörös-kereszt- és egyéb egyletek. Alakult 1881. évi julius 31-én Bogyai Antalné urnő kezdeményezésére. Bessenyey Ernő országgyűlési képviselő elnöklete alatt a választmány is megalakult. Élnökké választatott Darnav Kajetánné, társ-elnökké Bessenyey Ernő, pénztárossá Székely Gusztávné és jegyzővé Bánd Alajos. — Az egylet czime „Sümeg-vidéki vörös-kereszt-egylet" lett. A választmány sokat fáradozott, hogy az egylet tagjainak számát s ezáltal annak vagyonát gyarapítsa. — Tapolczán, Szt.-Gróthon és Csabren-deken fiók-egyleteket állított fel, mely után Sümeg, mint „vidéki választmány" vétetett fel Budapesten. Az egylet tehát 14 év óta áll fenn, s a lefolyt évek alatt úgy vagyona, mint jótéteményeinek száma folyton növekedett. Az egylet jelenlegi elnöke Dar-nay Kajetánné, társelnök Bánfi Alajos, pénztáros Talabér Károlyné, jegyző Vértessy Béláné, orvos Dr. Lukonich Gábor. Választmányi tagok : 1. Babos Gyuláné, 2. Gsigó Mari, 3. Darnay Kajetán, 4. Epstein Vilmosáé, 5. Fűzik Gyuláné, 6. Horváth Margit, 7. Dr. Jenvay Gézáné, 8. Mild Mihály, 9. Mojzer Józsefné, 10. Surgóth Miksáné, 11. Sümegi Tivadarné, 12. Székely Gusztávné, 13. Szüts Pálné, 14. Takács Jánosné, 15. Takács Vilma, 16. Tóth Györgyné, 17. Vida János. Az egylet jelenleg 43 tagot számlál, s összes vagyona 1357 forint és 79 krt tesz ki, mely a helybeli takarékpénztárban van elhelyezve. A választmány bámulatos tevékenységet fejtett ki az egylet felvirágoztatása és a nyomor enyhítése körül! — Tánczmulatságokat, zeneestélyeket, felolvasásokat s több izben gyűjtést rendezett, melynek tiszta jövödelméből betegek és házi szegények pénzbeli segélyt, szegény iskolás gyermekek pedig ruhanemüeket s lábbelit kaptak. — Ezen kívül a központi és helybeli kórházakba, vízhatlan burkolatba, kendők, sebkötők, pólyák és foszlány küldetett. Az egylet pénztárából a fenti jövedelem egy részének hozzájárulásával a tiroli, győri és csallóközi árvízkárosultak; a sümegi, csabrendeki és szőczi tüz- Darnay Kajetánné. 269 károsultak, valamint a felső-vidéki Ínségesek jelentékeny pénz, termény és ruhanemű adományban részesültek. Az egylet jegyzőkönyvének kimutatása szerint 1881 -1895-ig, vagyis a lefolyt 14 év alatt 1421 frt és 61 kr. pénzbeli segély osztatott ki. — E szép eredmény különösen az egylet fáradhatatlan és buzgó elnöknőjének köszönhető, kinek ebbeli érdemei és fáradozásai a legfelsőbb helyen is elismerést nyertek. Ugyanis 1885. év május 23-án érkezett a nagyméltóságú magyar királyi belügyminisztérium leirata, mely szerint 0 császári és királyi Felsége Erzsébet királyné az „országos vörös-kereszt-egylet" legfőbb Védasszonya Darnay Kajetánné úrnőt legmagasabb sajátkezű aláírásával ellátott dicsérő okmánynyal kegyeskedett kitüntetni. A sümegi ker. jót. nőegylet alakult 1887. évi február hó 6-án. Elnöke Székely Gusztávné, jegyző Vida János, pénztáros Moizer Józsefné. Választmányi tagok : Mild Mihály, Babos Gyuláné, Barkóczi Károlyné, Bánfi Alajosné, Berecskv Gyuláné, Bódis Ignáczné, Bódis Mátyásné, Csigó Mária, Darnay Kajetánné, Eitner Zsigmondné, Epstein Vilmosné, Ereki Istvánné, Földi Jánosné, Fűzik Gyuláné, Hladni Jánosné, Horváth Margit, Dr. Jenvav Gézáné, Kocsis Károlyné, Luiszer Lajosné, Dr. Lukonics Gáborné, Dr. Lukonics Gábor, Orbán Lajosné, Pozsonyi Józsefné, Ráile Józsefné, Sümegi Tivadarné, Surgoth Mik-sáné, Scheiber Lipótné, Dr. Székely Alberíné, Talabér Károlyné, Takács Vilma, Totola Imréné. Tagjai összes száma 82. Jótékonyságot szegények, betegek és iskolás tanulók részére gyakorol. Pénztári állománya 582 frt 22 kr. A sümegi izr. jót. nőegylet alakult 1880. évi január 5-én. Elnöke Epstein Vilmosné, titkár Dr. Székeiy Albert, pénztáros Kell Dávidné.- Választmányi tagok: Dr. Fischer Ignáczné, Klein Mórné, Scheiber Lipótné, Dr. Székely Al-bertné, Steiner Adolfné, Scheiber Flóriánné, Eisenstádter Mórné, Würzburger Jakabné. Segélyez szegényeket, árvákat, helybeli és helybeli születésű idegenben tanuló ifjaknak segélyt küld, nép- és leányiskolának, reáliskolának minden évben bizonyos összeget ad át szegény jó tanulók jutalmazására. 1894-ben 100 frtos alapítványt tett reáliskolába járó szegény, de a magyar nyelv és történelmet kitűnően tanuló ifjak számára valláskülönbség nélkül. A tagok összes száma 41. Jótékonyságot házi szegények részére gyakorol. Ilyeneknek élelmet s tűzifát is ad. A sümegi lövész-társulat alakult 1872. évben. Tiszteletbeli elnöke Takács Alajos. Elnök Sümegi Tivadar, jegyző Malotnsoki János, pénztáros Jaán István, főlovászmester Hladni János, Darnay Kálmán, pályagondnok Talabér Károly. Választmányi tagok: Éles Károly, Dr. Jenvay Géza, Dr. Kellemen Károly, Lujszer Lajos, Stamborszky László, Takách Zsigmond. Örökös tiszteletbeli tagok Bánfi Alajos 17 éven volt pénztáros. Rutics Sándor volt elnök, most egerszegi törvényszéki biró. Tagjainak száma: 97 beltag, 11 kültag. Az egyesületnek bérelt s zártkörű helyisége van, megfelelő épülettel, a Talabér-féle mulatókertben. Pénztári állománya 533 frt 44 kr. A sümegi polg. önképzőkör alakult 1866. évben. Elnöke Eitner Sándor, másod elnök: Pozsonyi József, jegyző Könnye József, pénztáros: Tóth József, háznagy Joákimsztál István, könyvtáros Horváth József és 17 választm. tag. Tiszteletbeli tagok a sümegvárosi nép- és reáliskolák tanitói kara. A tagok összes száma 125. Tagdij 3 frt. Van a körnek saját emeletes háza, könyvtárában 1900 kötet, melyet tánczvigalmak és gyászkocsija tiszta jövedelméből szerzett. A kör hazafias ünnepélyeket rendez évenkint. Az önképzés előmozdítására a tagok rendelkezésére áll a könyvtár, ezenkívül a tanitókar és egyesek felolvasás és előadásokat szoktak a körben tartani. A sümegi Casino több mint 50 év óta áll fenn. Elnöke Takács Alajos, másod-elnök Dr. Bárdió György, pénztáros Horváth Ede, jegyző Jaán István, 270 könyvtáros Malomsoky János, háznagy Fűzik Gyula. Választmányi tagok Bánfi Alajos, Eitner Zsigmond, dr. Kellemen Károly, Dr. Lukonich Gábor, Dr. Jenvay Géza ügyész, Soós Pongráez, Sümegi Tivadar. Izr. jót. nőegylet és krajczár-egyesület Tapolczán. E jótékony nőegylet egy negyedszázad óta áll a humanismus szolgálatában. 1880 óta működik. De már 1878-ban állott fenn id. Lessner Róza elnöklete alatt. Czélja az egyletnek erkölcsös és feddhetlen életmódú leányokat férhez menetelük alkalmával segélylyel támogatni; szegény asszonyoknak készpénzt, fát vagy élelmiszereket nyújtani. Azonkívül szegény iskolába járó leányokat is segélyez, vagy fizeti érettök a tandijt. Az egyletnek jelenleg 95 tagja van ; vagyona 1698 frt 27 kr. Az emiitetteken kivül az egylet figyelme egyéb kulturális és humánus czélokra is kiterjed. Az egylet tisztikara: elnök Pol-lákné Frisch Adél, (kinek arczképe könyvünk más helyén látható): alelnök Steiner Lipótné; pénztáros: Hochstátter Salamonné; ellenőr: dr. Hoffmann Lászlóné ; titkár: Strausz Zsigmond és 6 választmányi tag. A krajczár egyesület 11 év óta áll fenn, évenkint szegény iskolás gyermekek közt átlag 120 frtot oszt ki ruhára és könyvekre. Elnök dr. Löwensohn Mór, pénztáros Pollákné Frisch Adél, ellenőr Lessner Józsefné, titkár Kohn Izidor s lő vál. tag. Zala-szent-gróti egyletek. Zalaszeutgróti izr. nőegylet 1880 óta áll fenn. Tisztikara: elnök Steiner Salamonné, alelnök Steiner D. lgnáczné, jegyző Berkovits Albert, pénztáros Küblin Jánosné és 10 választmányi tag. A szentgróti nőegylet alakult 1881. márcz. 5. Tisztviselők: Védnök Harkányi Károlvné, elnök: Berger Jánosné, alelnök Botfv Péterné, pénztáros Dr. Misner Antalné, titkár Molits József és 18 választm. tag. Zala-Szent-Grót és vidéke társaskör megalakult 1885-ben, azonban alapszabályai csak 1887-ben lettek megszerkesztve és jóváhagyva. Tisztikar: elnök Botka Ferencz, alelnök Botfy Péter, pénztáros Kluger Sámuel, jegyző Kohári József, háznagy Bcrényi Jenő, könyvtáros Viasz József és 6 vál. tag. Zalaszeutgróti Casino 1847 óta áll fenn. Elnök Morgenstern M. Henrik, alelnök Berényi Géza, jegyző Berkovits Albert, pénztárnok Kaufmann Vilmos, könyvtárnok Hadik Imre és 6 választmányi tag. Mintegy 600 kötetből álló könyvtára van. 200 frt kamatozó tőke. Berendezés értéke 800 frt. Zalaszentgróti községi kórhciz. Tisztikara: Igazgató Koller Ignácz, pénztárnok Németh Zsigmond, jegyző Scholtz Károly, orvos Dr. Misner Antal. Vagyona 6630 frt 49 kr. Zalaszentgróti önk. tűzoltó-egylet. Tisztikara: elnök Botka Ferencz, alelnök Glazer Gyula, titkár Szűcs Imre, pénztáros Szalai Flórián, főparancsnok Koháry József, alparancsnok Kluger Sámuel, mászó oszt. par. Hadik Imre, sziv. oszt. par. Saly János, szertárnok Halek Rezső, szivattyús mester Kovács György, segédtiszt Neumann Mór. Vagyona: 2 tűzi fecskendő, különféle tűzoltó szerek és csinos szertárból áll. Értéke 4000 frt. Zalaszentgróti izr. betegsegélyző-egylet. Életbe lépett 1872-ben, eközben feloszlott, de 1886 január 1-je óta ismét fennáll. Tisztikara: Elnök Hamburger Alajos, alelnök Ungár Sámuel, jegyző Friedrich Soma, pénztáros Neumann Mór és 5 választmányi tag. Vagyona eddig 227 frt 14 kr. MANDEL PÁL DK. Az alsólendvai kerület országgyűlési képviselője. Mandel Pál született 1840 január 6-án Nyírbátorban. Jogi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte s azok befejeztével ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. Országgyűlési képviselővé 1875-ben választatott meg először, a nyírbátori kerületben, melyet négy országgyűlésen át képviselt szabadelvűpárti programmal. Előbb a mentelmi, 1881 óta az igazságügyi bizottság tagja s mint ilyen, élénk részt vett a gyámsági törvény, a szerzői jogról szóló törvény és a közjegyzői törvény javaslatainak tárgyalásában. Szót emelt 1878. évben a halálbüntetés eltörlése érdekében, az 1880 és 1884-ikí budgetviták alkalmával pedig a házasság-, jog- és vallásszabadság érdekében, mig 1885 február 7-én az antisemiták ellen mondott polemikus beszédet Nyírbátorban Lipthay Károly ellen 1887-ben kisebbségben maradt A jelen országgyűlésen az alsólendvai kerületet képviseli és tagja az igazságügyi bizottságnak. Gernya László. KÉT PÉNZÜGYIGAZGATÓ. Ezek egyike Gernya László zala-egerszegi, — másika Gászner Pál miskolczi pénzügy igazgató. Gernya László, pénzügyi tanácsos, született 1839. évben Nyitramegye Szakolcza városában, a hol az apja mint városi orvos működött. Állami szolgálatba lépett 1858. évben, mely idő óta adótiszti és főtiszti minőségben több adóhivatalnál, mint pénzügyi fogalmazó a győri pénzügyigazgatóságnál és 1876. évtől 1889. évig mint k. adófelügyelő Trencsénmegyében működött. Jogi tanulmányait mint tisztviselő végezte Pozsonyban. A pénzügyi közigazgatási rendszernek 1889. évben történt újjászervezése alkalmával Zalavármegye területére pénzügyigazgatónak a pénzügyi tanácsosi czim és jelleg adományozása mellett neveztetett ki. Ezen utóbbi állásában nehéz feladattal bízatott meg, a mennyiben a 2 rendezett tanácsú városon kívül 603 adóközségre kiterjedő Zalavármegyében a pénzügyi közigazgatás erélyes intézkedéseket kivánt. Első lényeges intézkedését képezte a 8 adóhivatali kerületnek a községi körjegyzői kerületekkel összhangzásba hozott czélszerübb beosztása, azután a községi adófőkönyvek évenkinti pontos lezárása és az adóhivatali főkönyvekkel való összhangzásba hozatala s végre Zalavármegye legtöbb községeiben, főkép 273 a szőlőbirtokok után kivetett s előirt, de a szomszédos községekben lakó adózóktól (külbirtokosoktól) beszedendő igen jelentékeny adótartozások behajtására vonatkozó eljárásnak czélszerü szabályozása. Gászner Pál, a másik pénzügyigazgató, született Becsehelyen, Zalavármegyében 1856 junius 12-én. Becsehelyen (Csuzy Pál cs. kir. kamarás, zalamegyei nábob, örököseinek egyik birtokán) bérlők voltak Gászner Pál szülői, kik hogy gondosabb nevelést adhassanak gyermeküknek, felhagytak a bérlettel s mig fiuk Nagy-Kanizsán a gymnasiumi — és Budapesten a jogi tanulmányokat elvégezte, addig Kanizsán, majd pedig Budapesten laktak. Tanulmányai befejezése után Gászner Pált 1879-ben Székes-Fehérvárra kinevezték pénzügyi fogalmazóvá, majd a következő évben áthelyezték Budapestre, s 1885-ben miniszteri fogalmazó lett. Midőn pedig újra szervezték 1889. évben a pénzügyi administrátiót, kinevezték őt Gyulára Békésvármegye pénzügyigazgatójává. Innen 1894-ben Mis-kolczra áthelyezték, s az itteni nagyobb forgalmú pénzügyigazgatóság vezetését bizták rá. És a hivatalában tanúsított szorgalma s szakértelme jutalmául a király 1895-ben királyi tanácsosi czirn-mcl tüntette ki. Gászner Pál annyira ragaszkodik Zalavármegyéhez, hogy másutt nem is szerzett magának községi illetőséget. A hivatalos fáradalmakat kipihenni minden évben megyénkbe jön, s itt révfülöpi villájában tölti egész szabadságidejét, családjával, szüleivel és cselédeivel együtt. Mert majd elfelejtem megemlíteni, hogy Gászner Pál a legboldogabb és szerencsésebb férjek és családapák közül való. Még 1889-ben feleségül vette Hevesmegyéből Töttösy Ilonát, ki szeretetével, tapintatosságával és műveltségével megelégedetté teszi férjének életét. H. I. Halis és Hoffmann Zalamcgyei évkönyv 18 Gászner Pál. a zalamegyei »nemesi magán alapítvány.« Irta: Hoffmann Mór. I. Ferencz uralkodása alatt (1792—1835) nagy átalakuláson ment át hazánk. Ebben az időszakban kezdettek a nemzetben gyümölcsöző eszmék terjedni, s habár nagy áldozatokat kelle neki hoznia az egymást követő franczia háborúk költségeire, melyek-lefolyása alatt nem egyszer állotta ki a magyar nemesség dinasztikus hűségének tűzpróbáját, a nemzet szívesen hozta ez áldozatokat. Bécsnek Napoleon által történt elfoglalása után 1809. május 13-án franczia, magyar és latin nyelvű proklamáczióban szólította fel a franczia császár a magyar nemzetet, hogy szakadjon el Ausztriától s az ősi jog viszszahelyezésével válaszszon magának királyt, mely alkotmányosan fogja őt kormányozni. De Napoleon, proklamácziója semmi hatást sem tett az országban, s a fölkelt nemesség a nádor hívására Győrbe sietett. A május 21-iki Aspern melletti csata, a melyben Károly fő-herczeg a franczia sereget megverte, nem háríthatta el a győri vereséget, a hol a fölkelő sereg a legvitézebbül harczolt ugyan, de Győr mégis az ellenség kezére jutott. E győri csatározásban Zalavármegye fölkelő nemesei is részt vettek. E fölkelő sereg feloszlatása alkalmával a megmaradt ló, nyereg, fegyver s a többi szerelvényekből befolyt összeg, épúgy a nemesség részéről 1810. évtől tett adakozásokból és országos sub-sidiumok maradványaiból egy alap létesíttetett, mely mai nap is e czim alatt: „Nemesi magán alapítvány" áll fenn Az említett felszerelésekért az akkori pénzérték szerint százezer váltó forint folyt be. Czélja volt az alapítványnak részint a nemeseknek adandó kölcsön, részint nevelési ösztöndijak nyújtása, a megye szegényeinek segélyezése, nemzeti és kulturális czélok támogatása. Az alapítvány 1845-ig a megye által kezeltetett, ekkor egy elnök s egy harmincz tagú választmánynak adatott ki, a melyben mások mint megyei nemes családok ivadékai nem vehetnek részt, s mely elhalálozás esetében önmagát egészíti ki. E század folyamán a nemesi alapítvány nem kevés változáson ment keresztül; az eredeti ¡pénztőkéhez más alapítványok is járultak, melyek ugyancsak a nemesi választmány gondozása alatt állanak; úgy hogy jelenleg 13 alapítvány van, melyek közül hét a 275 választmány kezelése, de a megye közönségének fennhatósága alatt áll. A másik hat alap egyedül a választmány rendelkezése alatt áll, de mindezekről a magyar kir. belügyminisztériumnak 1881 szept. 24-ki rendelkezésére Zala-Egerszegen ugyanez év november hó 10-én a nemesi pénztár és alapítvány választmányának ülésén megállapított alapszabályok értelmében az évi számadások a belügyminisztériumhoz felülvizsgálat végett beterjesztendők. Az összes alapok 1882-ig együtt kezeltettek, ugyanez évben történt azok különválasztása. Mint hazánkban minden hazafias és nemzeti intézményre, a nemesi alapítványra is szomorú idők jöttek a szabadságharcz le-veretésc után. E szomorú évek után az első jegyzőkönyv, mely a nemesi pénztár választmányának üléséről felvétetett 1850. augusztus 5-én kelt. Oszterhuber József volt elnöke, Sümeghy Ferencz választmányi tag, a megkért jegyző E tanácskozáson megjelentek: Csillagh Lajos, Horváth Eduárd, Inkey Gáspár, Barcza Sándor, Koppány Ferencz. Ezt az ülést egy másik előzte meg, melyet a megye főnöke Bogyay Lajos 1850 január 7-én hivott egybe, hogy a választmánynak a haza gyászos korszakában fennmaradt működését ismét életbe léptesse Az elnök kijelenti, hogy ő mindenekelőtt szükségesnek látta, hogy az azóta cs kir. hivatalba lépett tagok helyett független emberekkel egészítse ki a választmányt, hogy az 1846. évi augusztus 15-iki közgyűlés határozata értelmében e választmány tagjai is kijelentik, hogy „hazafias indulatból, az alapítványok iránti tiszteletből, s az alapítványoknak az utókorra leendő megmentése czéljából, azon reményben, hogy a tanácskozási hatalmát jelen kivételes időben nélkülözni kénytelen megye közönségének bizalmával találkoznak, a megyebeli magánalapítványi pénztárak kezeléséhez, addig mig az alapitóknak, vagy azok jogát törvényes átruházás mellett gyakorolhatja, s a megye közönségének alkalma nyilik e pénztárak felett jövendőre rendelkezni, saját személyes felelősségükre hozzájárulnak, s mindent elkövetnek, a mit a törvény, az alapítók akarata s az alapitványi alapszabályok a pénztárak épségében tartására s növelésére s minden idegen beavatkozástól megmentésére a nyilvánosság őrködése alatt tenniök engednek. E határozathoz a nemesi választmány tagjai a legszigorúbban ragaszkodtak is. Rendkívüli szívóssággal védekeztek minden illetéktelen beavatkozás ellen, s tiltakoztak mindannyiszor, valahányszor az abszolút kormány idejében illetéktelen tényezők ez alapítványokra maguknak befolyást szerezni iparkodtak. E tiltakozásokhoz igen sokszor volt alkalma a választmánynak Az egyik alapítvány Inkey Ferencz nevéről szól, ki 1821 május 24-én tett végrendeletében a megyei szegények számára alapítványt tett. 18 276 Mikor 1851. a megyei főnök elrendeli a megyei szegények összeirását, az elnök a megyefőnökhöz intézett levelében reámutat, hogy akkor, mikor Inkey Ferencz ez alapítványt tette, Muraköz is kiegészítő része volt Zalamegyének. Egymást érik a főnöki rendeletek; még ugyanez évben felszólítja Koppány Ferencz gondnokot, hogy a választmány kezelése alatt álló magánpénztárak számadásait küldje fel. A választmány megteszi ezt, de hiszi, hogy ez által az alapítványok tulajdoni joga kétségbe vonatni nem fog. Ugyanez évben felszólítást kap az elnök indokolt nyilatkozattételre, mert a megyebeli magánalapítványi pénztárak a megyei adóhivatalnak adandók át. Az elnök a választmány beleegyezésével kijelenti, hogy a megyei közönség bizalmára támaszkodva, miután az illető alapítók és tulajdonosoknak a jelen kivételes állapotban kétségbe nem vonható tulajdonuk felett tanácskozható és intézkedhetési joguk az ostromállapot megsztinéseig fel van függesztve, minden a jelen körülmények közt felhasználható módozat az alapítványi pénztáraknak épségben tartására és független kezelhetésére megkísérlem becsületbeli kötelességének ismeri. Az 1851. év szeptember 21-én a megye főnöke felszólítja a nemesi választmányt, hogy az álladalmi kölcsönhöz járuljon. A választmány határozatilag kimondja, hogy méltánylással kiséri a megyei főnök buzgalmát, de alapszabályainak 3. és 5. pontja értelmében semmiféle kölcsönhöz nem járulhat A főnöknek azon rendeletére pedig, mely szerint kimutatást kér a nemesi pénztár állása iránt, s kérdezi, hogy melyikből lehet bizonyos nemzetiségi czélra segélyt nyújtani: a nemesi pénztár választmánya elhatározza, hogy a kimutatást elkészíti, de mindegyik alapítványnak saját rendeltetése lévén, a kitűzött czélokon kívül másokhoz nem járulhat. E november 17-iki jegyzőkönyv tartalmazza egyúttal az 1847., 48., 49. és 1850-iki számadásokat. 1851. deczember 6-án a''megyefőnök átküldi a cs. helytartóság rendeletét a Zalamegyei magánalapítványi pénztárakra vonatkozólag s öt pontban figyelmezteti a teendőkre, nevezetesen az alapítványok elválasztására s külön kezelésére, a Deák és Inkey alapítványoknak a takarékpénztárba helyezésére. A választmány érdemlegesen felel mind az öt pontra, de álláspontjához ragaszkodik. Az 1852. január 20-án tartott gyűlésen Oszterhuber elnök előadja, hogy ő felsége megyénkben is megjelent, közli egyszersmind a fogadtatás rendezésére Keszthelyen megtartott gyűlés azon határozatát, hogy a nemesi választmány is 3000 frttal járuljon a költségekhez. A választmány óvásképen jegyzőkönyvileg megjegyzi, hogy a főnök által a fogadtatási ünnepélynek rendezésére összehívott bizottságot az összes megyei közönséget képviselő oly testületnek, mely a nemesség tulajdonáról bármely részben és annak nevében 277 rendelkezhessék, el nem ismerve, határozatát csak a magas czél iránti hódolatból fogadhatja ez alkalommal. 1853. junius 9-én a főnök elnöklete alatt tanácskozmány volt, a melyben általa azon kérdés tétetett, hogy a nemesi alapítványokat nem lehetne-e az országos tébolydának átengedni ; a választmány augusztus 1-én tartott gyűlésen óvó nyilatkozatot ad a főnöknek, melyet ez értelemben igér felterjeszteni. 1854. augusztus 7-én a megyefőnök álladalmi kölcsönt kér; a választmány ezt megadja. Ugyanezen év novemberében Deák Ferencz levele olvastatott fel, mely szerint a megyéből való távozása következtében a nevére tett alapítványra vonatkozó jogot az elnökre és a választmányra ruházza. 1855. májusában a megyei főnök a tiszai árvízkárosultak részére segélyt kér; a nemesi választmány 250 ezüst forintot szavaz meg. 1855. deczemberében ismét baj fenyegette a nemesi pénztárt. A soproni helytartóságnak az alapítványok ügyében elkészített szabályrendelete, melyet a választmány magára nézve sérelmesnek talált, foglalkoztatta ezt. A választmány ő felségéhez küldöttséget menesztett ez ügyben, melyről az elnök az 1856. február 14-én tartott ülésén szóbeli jelentést tett, közölvén a választmánynyal, hogy a küldöttség első sorban a soproni helytartóságnál tett lépést. Itt azután azt a felvilágosítást nyerte, hogy az alapítványok kezelésére kiadott rendelet általános lévén, a mennyire a választmány ki tudná mutatni, hogy a felügyelete alatt álló pénztárak egy része magántulajdon, s nem a közigazgatási hatóság felügyelete alatt áll, azokra nézve a kiadott szabályrendelet kötelező erejűnek nem tekintetnék, s ennélfogva mindenesetre tanácsos lenne ezen legfelsőbb helyre szándékolt kérdést kellőleg gyámolitva a helytartóságnál tárgyaltatni, s nem kedvező hatás esetére az utolsó legfelsőbb út az orvoslásra előkészíttetnék. Természetes, hogy e felvilágosítás után a küldöttség, mely Horváth Eduárd, kamarás, Hertelendy Károly és gróf Széchenyi Jánosból állott, útját tovább nem folytatta, s a választmánynak azon javaslatot tette, hogy nyújtson be egy kellőleg megokolt folyamodványt a helytartósághoz, a melytől ez az alapítványi pénztárak rendeltetését megismerje, s a soproni szabályrendelet által okozott sérelem tárgyában határozhasson. Ezt a választmány meg is tette s a fentnevezetteket kérte meg a további szükséges intézkedések megtételére. Már ugyanez év május 5-én jelenthette be az elnök, hogy a helytartóság a Zalamegyei nemesi pénztárt, Deák Ferencz és Inkey Karolina hagyatékát továbbra is a választmány rendelkezése alatt hagyta, de a felügyelete alatt álló összes pénztárak állományáról számolni tartozik. 278 1857-ben tettek ő felségeik az országban körutazást. A nemesi választmány az ünnepélyes fogadtatás költségeinek födözésére ezer forint ezüst készpénzt és háromezerhatvan pengő forintot államkölcsön kötelezvényekben fizetetten szelvényeikkel együtt szavaz meg. Ez időtájban kezdett alakülni az orsz. gazd. egyesület, mely országszerte örömmel üdvözöltetett, a hazafias tevékenységre itt nyilt legelőször tér; azért is lelkesedéssel fogadja a választmány 1858. febr. 1. az elnöknek azon indítványát, hogy két részvény vásároltassák. Ugyanez év aug. 2-án Deák Ferencz kéri fel levélben a választmányt a nemzeti színház segélyezése ügyében. A jegyző így iktatja be a választmány határozatát: „A nemzetiség szent ügye iránti buzgó részvéttel vezérelt Bizottmány a zalamegyei nemesi pénztárból egyezer ezüst forintot utalványoz." És ugyanitt: „A mohácsi nemzeti vész gyászemlékére építendő kápolna költségeinek fedezésére a nemesi pénztárból 200 ezüst forint utalványoztatik." Ebben az esztendőben alakult meg az orsz. gazd. egyesület zalamegyei fiók-egylete. Ez év november 3-án jelenti az elnök szóval, hogy a nov. 2-iki gazd. egyleti gyűlésen jelen volt, a megyében közkívánatra fiók-egylet létesül, s költségei fedezéséhez évenként 300 ezüst frttal járul, addig, míg a nemesi pénztár felügyelő bizottmánya az alapszabályok szerinti hatáskörében működik, s a Hók gazd. egylet a megállapított alapelvek szerint fennáll. 1859-ben gr. Széchenyi Béla lesz a választmány tagja. Ugyanez évben a nemesi választmány a sümegi reáliskolának szavaz meg 10 éven át évenkint 100 frt segélyt. Még egyszer felszólal a helytartóság, s újra kéri, hogy a nemesi pénztárnak úgy a Deák Ferencz és Inkey Karolina alapítványokról vezetett számadások okiratokkal gyámolitva főbb megvizsgálás végett terjesztendők föl, a mely rendeletnek a bizottmány még mindig vonakodik engedelmeskedni; a mire nézve a nemesi választmány újra határozza, hogy az alapítványok független kezelése tárgyában a soproni kerületi helytartósághoz egy kimerítő folyamodványt intéz és azt Barcza Sándor, Hertelendy Kálmán és Csillag László biz. tagok által személycsen benyújtatja. A Kisfaludy Sándor emlékére felállítandó balaton-fürcdi szobor költség födözésére 467 frt 37 krt utalványoz. 400 frtot a Kazinczy-alapitvány részére. 1860-ban ismét jelét adta a nemesi választmány hazafias lelkesedésének és áldozatkészségének, midőn a magy. tud akadémia alaptőkéjének gyarapításra 1050 frtot, az akadémia épületére ugyanannyit szavazott meg. Az erdélyi muzeum részére pedig azt a 36 cs. és kir. aranyat nyomó aranyérmet ajánlotta fel, a melyet József nádor félszázados ünnepének emlékére az 1846-iki országgyűlés nyomatni rendelt s melyet a nemesi pénztár is megszerzett. Az alaptőke gyarapítására is 200 frt készpénzt utalványozott. Már ez év május hónapjában a helytartóság azt követeli, hogy a bizottmányi tagok, kik a nemesi alapítványok pénztáraiért kezességek vállaltak, vagyonukra a betáblázási okmányt állítsák ki. A bizottság ezt a követelést nem tartja indokoltnak, ő karával felel, mert nem lehet feltenni, hogy egy 16 tagból álló vagyonos társulat, mely nem zsoldért dolgozik, egy pár forint miatt magukat és családjukat a becstelenség bélyegével szennyezze be. Ugyanekkor a horvátországi szegények részére 300 forint segélyt szavaz meg. 1860-ban „nyilallott egy szó a hazán keresztül, s a röpke szóban annyi fájdalom;" a nagy Széchenyi Istvánért tartottak gyászünnepélyeket szerte a hazában. A nemesi választmány e czélra 375 frt 5 krt utalványoz. Szabadabb szellő lengett keresztül a hazán, mint mikor a folyam szabadul meg a dermesztő békóktól, melyek télen fogva tartják s medrében ismét vigan hömpölyög tova az ár; úgy szabadult meg a nemzet is egy hosszú, hosszú, zsibbasztó nyomástól. A megye közönsége 1861 februárban tartott közgyűlésének végzésében a nemesi választmányt eddigi működési körében megerősíti, Volt a nemesi alapítványoknak egy pénztárnoka: Koppány Fcrencz, ki harminczhat éven át ernyedetlen buzgalommal és nemes önzetlenséggel szolgálta a nemesi alapítványok ügyét, különösen pedig a szomorú években fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet. Ez üiésben a választmány lelkes ováczióval ünnepli meg a derék férfiút, ki minden érdemet szerényen el akar hárítani magától; pedig Koppány Ferencz neve megérdemli, hogy az utókor hálásan megemlékezzék róla. Egy évvel később Nóvák Ferencz főispáni helytartó felszólítja Oszterhuber József elnököt, hogy a választmány tagjai névsorának közlésével, a kezelésére bizott összes megyei alapítványok tőkéinek mennyiségéről, hová lett helyezéséről, a kamatok mikénti befolyásáról hozzá tudomás végett a kellő és minden alapítványról külön szerkesztendő kimutatásokat átküldeni szíveskedjék, úgy a választmányi gyűlések helyéről és idejéről is. A választmány a levélből fájdalommal tapasztalja, hogy a 12 éves abszolút kormánynyal folytatott küzdelme megújulni készül, de bizik az ügynek igazságában, fájdalmas érzéssel, de nyugodt lélekkel védi jogát Az 1860. év ismét alkalmat szolgáltat a nemesi választmánynak hazafias fenkölt gondolkozásáról, áldozatkészségéről bizonyságot tenni. A keszthelyi gazdasági tanintézet feiszerelési költségeire egyszersmindenkorra 1000 frtot, évi szükségleteinek fedezésére éven-kint 600 frtot; az alföldi aszálysujtottaknak pedig 1000 frtot szavaz meg. 1863. decz. 14-én lélekemelő ünnepély folyt le a gyűlésen. A választmány tagjai elismerésük megindítóan lelkes kifejezése 280 mellett diszalbumot nyújtanak át Koppány Ferencz gondnoknak, ki elévülhetlen érdemeket szerzett a nemesi alapítványok, körül. És így megy ez évről-évre. A nemesi alapítvány választmánya, ott a hol hazafias, kulturális, humánus czélokról van szó, a nevelés, a tudomány, a gazdaság, a. művészet, az ipar felsegélése terén, nem méri áldozatkészségét felekezetekhez. Bőkezűen adakozik, sok-derék tanuló, ki studiuma közepett rászorult a segélyre, sok derék néptanító, ki buzgó apostola nemzetiségünknek, sok nemes ügy a nemesi választmánynak köszöni támogatását. Hogy minő összegek jutottak a különféle czélokra, melyeket részletesen elősorolni tiltja szűk terünk, mutatják a következő összegezések: 1864. — 694 frt 16 kr.; — 1865. —-- 2220 frt 60 kr.; 1866. — 1877 frt 47 kr.; — 1867. — 5700 frt; - 1868. 2241 frt 29 kr.; (ebből a nagykanizsai gymn. részére 1000 frt.) - 1869. — 3120 frt 60 kr.; (nagykanizsai főgymn. ismét 1000 frt.) 1870. - 4032 frt 61 kr.; (nagykanizsai főgymn. ismét 1000 frt.) - 1871. — 2885 frt 70 kr.; (nagykanizsai főgymn. 1000 frt.) 1872. -- 2545 frt 61 kr.; — 1873. 2590 frt 60 kr.; 1874. — 3995 frt 80 kr.; — 1875. 35,771 frt 40 kr. (Ezen összegben 29,088 frt mint a zalai nemesség által 1875. decz. 7-diki vál. ülésen a zalaegerszegi iskola pótlékára a zalai nemesség ösz-szes nevelési alapítványának tőkéjére utalványozott összeg szerepel.) 1876. — 6080 frt 74 kr.; — 1877. * 3655 frt 26 kr.; -1878. - 3857 frt 10 kr.; 1879. 3883 frt 31 kr.; -1880. — 5315 frt 50 kr.; — 1881 3079 frt 10 kr.; 1882. — 3041 frt 50 kr.; — 1883. — 2761 frt 90 kr ; 1884. — 3243 frt 50 kr.; - 1885. - 8886 frt 07 kr.; 1886. — 1913 frt 50 kr.; — 1887. 2220 frt 50 kr.; 1888. — 1954 frt 50 kr.; 1889. .....- 1323 frt; - 1890. 796 frt; 1891. 1467 frt; — 1892. — 1603 frt; 1893. 1665 frt; — 1894. — 2343 frt 50 kr. Ha valahol, itt el lehet mondani, hogy számok beszélnek. Eltekintve az előbbi években említett adakozásoktól, a nemesi alapítvány 1864. óta, az itt kimutatott hiteles adatok szerint százhuszonhatezer hétszázhatvannégy forint 47 krt adott különféle czélok gyámolitására. Az 1894. év végével a nemesi magánalapítvány vagyona 117.851 frt 14 kr. volt; ebből magán-kötelezvényekben 109.978 frt 14 kr; takarékpénztári betétben 1723 frt; regálé kötvényekben 6150 frt. A mint már előbb említettük, a nemesi választmány részint a megye megbízása, részint pedig egyesek rendelkezéséből az alábbi jótékonysági alapítványokat kezeli: 1. Kelemen Imre magán alaptőkéje 34.713 frt. Czélja a Kelemen családból leszármazóknak segélyezése. 281 2. A Deák Ferencz-féle nevelési alapítvány, tőkéje 13.670 frt. E nevelési ösztöndijat a nemesi magánalapítvány alapította a nagy hazafi iránti tiszteletből s.két nemes és egy nem nemes ifjú élvezi a fejenkint 210 frtnyi évi ösztöndijat. 3. Inkey Karolina nevelési alapítvány tőkéje 10.414 frt. E két 200 frtos ösztöndijat az alapító nő leszármazó örököse élvezi. 4. Inkey Ferencz-féle szegények alaprtványa 28.689 frt., kamatait részben az Inkey család szegény tagjai, részben a vármegye szegényei élvezik. 5. Nemesi nevelési ösztöndíj tőkéje 32000 frt. Ezt az ösztöndijat a nemesi magánpénztár alapította két zalamegyei nemes származású jó tanuló ifjú részére egyenkint 200 frttal. A választmány adományozza. 6. Tőttőssy László-féle kórházi alapítvány 5040 frt., kamatai a zalaegerszegi vár. lelkészt illetik. 7. A Kelemen Imre-féle nevelési alapítvány tőkéje 3100 frt., a Kelemencsaládból származó két tanuló részére. 8. Horváth József-féle nevelési alapítvány, tőkéje 7300 frt., kamataiból 150 frt a muraszentmártoni néptanítót illeti a magyar nyelv tanításáért, a többi pedig a jó előmenetelü muraközi tanulókat. 9. Gáspár Vilmos-féle nevelési alapítvány tőkéje 2650 frt., kamataiból 100 frtnyi ösztöndijat élvez egv zalamegyei nemesi származású műegyetemi tanuló. 10. Sümeghy Ferencz-féle nevelési alapítvány tőkéje 1000 frt, kamatai a kanizsai választókerülethez tartozó néptanító fiának jutnak. 11. Tarányi József-féle nevelési ösztöndíj, tőkéje 3000 frt, kamatait egy zalai nemes ifjú kapja ösztöndíjul. 12. Bereczffy-Csaplovics-féle nevelési alapítvány, tőkéje 5300 frt, ennek kamatait a nemesi választmány adományozza egy a Bereczffy-Csaplovics családdal rokonágon levő tanulónak. 13. Kecskés Imre-féle nevelési alapítvány tőkéje 1 drb 1000 frtos regále-kötvény; kamatai egy Kecskés családból származó tanulónak adományoztatnak. A zalamegyei nemesi és alapitványi választmány tagjainak választási sorszerinti névsora. Elnök: Inkey László (Elnökké választatott 1886. ápril 14.) Nagy-Récse, tag 1854. május 1-ső óta. Választmányi tagok: Gróf Széchenyi Béla Nagy-Czenk, 1858. november 3. Szabó Imre Pusztákovecz, 1861. julius 4. Thassy Mihály Andráshida, 1861. julius 4. Tolnay Károly Zala-Szent-Mihály, 1869. január 28. Skublics István Bessenyő, 1869. szept. 21. Skublics Zsigmond Zala-Egerszeg, 1869. szept. 21. Tarányi Ferencz Söjtör, 1869. szept. 21. Rajky Lajos Felső-Rajk, 1872. ápril 17. Nedeczky Jenő Fekete-Kastély, 1873. decz. 10. Baán György Barabásszeg, 1875. ápril 6. Svastíts Benó Zala-Egerszeg, 1876 ápril 5. Csertán László Nemes-Apáthi, 1876. decz. 14. Bottka János Újfalu, 1877. ápril 11. Bogyay Máté Sármellék, 1882. ápril 19. Gróf Festetics Jenő Pribiszlavecz, 1882. augusztus 9. Csillagh Gyula Hóttó, 1882. decz. 14. Skublits Gyula Dörögd, 1882. decz. 14. Gyömörey Vincze Zala-Egerszeg, 1883. decz. 10. Farkas József F.-Bagod, 1885. decz. 11. Orosz Pál Bonczodföld, 1885. decz. 11. Hertelendy József Vindornyalak, 1886. ápril 14. Csertán Károly Zala-Egerszeg, 1886. decz. 15. Bogyay János Csabrendek, 1887. ápril 15. Deák Mihály Tárnok, 1888. ápril 9. Nagy Károly Boldogta, 1889. augusztus 7. Bogyay István Haláp, 1889. augusztus 7. Árvay Lajos Zala-Egerszeg, 1890. augusztus 13. Hertelendi Ferencz Lesencze-Tomaj, 1891. ápril 15. Vizlendvay Jóska Duzsnak, 1892. év óta. Dervarics Imre Kilimán, 1892. év óta. Alapítványi gondnok: Farkas Jó-zsef F.-Bagod, 1891. ápril 15. óta. Alapítványi ügyész: Hajik István Zala-Egerszeg. NÉHÁNY VONÁS KELET KÖLTÉSZETÉRŐL. Irta: Farkas József. A népek belső kedélyéletének leghívebb kifejezője költészetök, úgy első fejletlen állapotában, mint később művészi alakjában; ez a közvetlen hang minden egyes nép vidám cselekvényre hangolt kedélyéből s e miatt ugyancsak ez adja elő híven a különböző nemzetek egymással ellentétes szellemi ősvonásait is, költészetök szép alakjainak művészies-sége által a legtisztább ellentétekben. Mint a művelődés bölcsője, Kelet szolgált legelőször vallással és költészettel az emberiségnek. Irodalma egészben költői s vallási. Ámbár pedig Kelet a mivelődés veszteginté-zete, mindazáltal a mai polgárosodás nem szakadhat el annyira élőkorától, hogy a keleti míveltség adataira szüksége ne volna. Mig csak az ember keblét a nyelv és vallás szeretete melegíti, mindig előtte fognak lebegni a kezdetleges állapot bűbájos eseményei, melyeknek előadásában a naiv együgyűség, s a keleti kalandosság versenyeznek egymás ellen. Szólunk a költészetről szűkebb értelemben, olyanról, mely mindazon követelményeknek megfelel, melyek mai kiművelt álláspontunk szerint költő-műremeket alkotnak, azután ilyent természetesen Görögországban keresünk és találunk; ámde méltányolnunk, a görög nemzetbüszkeség mellé kell léptetnünk azon népeket, melyek minden művészet s így a költészet feltalálását is magoknak tulajdonítják. Az általános s szerencsés irodalmi s egyéb emlékekre támaszkodó világtörténet ugyanis világosan bizonyítja, hogy, midőn Görögország saját nemzetiségének első csíráit még alig hogy kifejlődésre juttatá, Egyptomban, Elő- és Utó-Ázsiában a költészetet és építészetet, a szobrászatot és festészetet mái-készen, buzgalommal s tervszerüleg művelék; bebizonyúlt, hogy Egyptom s Hellasz műveltsége is Indiába, mint forráshoz vezethető vissza. A történetírás atyja Herodotos történetének második könyvében említést tesz egy énekről, mely az első egypt. király egyetlen fiának (Manerosnak) halálára ott készült; szintén elismert, a legújabb utazók s régiségbúvárok által is megállapított tény, hogy Egyptomban az építészet már Sesostris idejében a legnagyobb virágzásban vala. S a lvrai költészet szép virágai a khinai és héber nemzetiség magas Farkas József volt nagykanizsai gymn. igazgató. 283 fáján felnyúlva, vájjon nem tartoznak-e sokkal régibb időbe, mint azon költészet, melyben a khaldaei s etruriaiakkal rokon gyarmatok ihletései nyilvánulnak? De ettől eltekintve, vizsgáljuk csak azon viszonyt, melyben Kelet s Hellasz költői szép idomai egymással állanak. Görögországban, hol az emberi öntudat szabadabb alanyiságában érvényesité magát, a költészet a jellemteljes alakok megtestesülése, szókba átöntött szobrászat; tartalma s alakba bevégzett, férfias erővel buzog a kedélyforrásból s formában előállítja a mythoszi vagy hazai mondák azon alakjait, melyek a mimus és a képzőművészetek által szemléletre jutának. Nem így Keleten. Itt az emberiség bölcsőjében, hol minden, a mi a későbbi civilisatíóban el van választva, még egy; hol e lényeg különbözetei meg vannak ugyan, de nem oly könnyen felismerhetők: itt a költészet, jóllehet tartalomgazdagsággal teljes, egyrészt versekben nyilatkozó, phantasmagoria, másrészt az erősen fölizgatott indulatok küzdelemkifejezése. Már a régi ó-korban nagyon elterjedt s formában művészileg kidolgozott lyrai s egyéb költészete Khinának fénylő s ragyogó előadások, a játszó képzeleti élet által fölkeltett tisztán alanyi érzelmek uralkodnak benne; a gyászdalok és történeti énekekben azonban az egyéni öntudat fölkeltése, az egyéniséget fölemelő családállapot s szabadabb alanyiságnak áttörése is elénk tárul s magát érvényesíteni igyekszik. India költészetében is, mely minden irányban kifejlésre hozója vala Kelet költészetének, a képzelmi eszmény mint főelem nyilvánul. Nagy terjedtség s hosszadalmasság jellemzik. Az alakok a túlcsapongás által majdnem, a jelképesbe s mythosba tűnnek el. A valóban szép, természetfestő költészet kivételével, mely India enyhe égalját s termékeny talaját lakóin mutatja be, az ind-költészet a bűbájos képek phantasmagoriája, mely mint csaló kép a szemlélet előtt átvonul. Épen szerfölötti képgazdasága miatt hiányzanak az ind költészetben a szép és igaz egyszerű typusai, melyeket a helleneknél a kellem és össz-hangzat határain egybefoglalva találunk, s az erőteljes kifejezések, melyek a sémi nyelvű népek költői emlékeiből megrázó zene hatalmával nyomulnak a lélekbe, s melyeknek alapoka kétségkívül az erős indulatokban keresendő Figyelemre méltó jelenség az, hogy valamint a civilisatió álláspontjához képest a tulajdonképi elő-ázsiai világ vala a középpont, melyen az ázsiaiak Európába átmentek: szintúgy vala közvetítő a sémi vagy aramaei népek költészete is a keleti költői módoknak a nyugotival való összeolvadására, a mű-költészet egysége s bevégzettségére nézve. Khina költészetére, majdnem általában népies jellege daczára, a bensőség nem ismerésének bélyege van rányomva; magában az ind pompás természetköltészetben csak ébredését veszszük észre a bensőségnek, melyből aztán Ó-Perzsiában fény keletkezik Zoroaster vallásának formájában: míg ezek ellenében a héber költészetben a szabad személyiség fogalma először lép elénk nagyságában: az anyag és szellem természetisége föladva van, s minden egységre jut az egy Isten megismerésével; a természet élő kifejezése lesz Istennek a gondolatvilág műveiben; a világ a mindent megistenitéstől felmentetik, szabaddá lesz s vele együtt az ember s tette is. A héber világ s életnézet által juta Elő-Ázsia gondolategységre; a héber költészet ült diadalt az utó-ázsiaiak phantasmagoriája fölött. A hébereknek azonban, valamint arab törzsrokonaiknak kifejlett hitregéjök hiányzik; ez az oka, hogy költészetük a lyra jellegét hordja magán. Az arabok költészete Mohamed előtt tiszta lyra, s természetes, ékesités nélküli kifejezésével tűnik ki, melylyel az ó-arab beduin-törzsek kedélymozzanatait s harczias tettvágyát hozza szemléletre. E tulajdona elvitázhatlanul fő-előnye fiatalabb testvére, az új-perzsa fölött, mely a természet hangját nyomja el, midőn gyöngyök s rozsdalevelekkel rakja meg a szájat: mig ez az araboknál a kedély mélyéből hangzik ki a messze sivatagokba. 284, Világtörténeti tekintetben Perzsia mint keleti Róma rajzolható; mert valamint ez nagyon számos népséggel való érintkezése által a legkülönbözőbb elemeket egy nagygyá és egészszé olvasztotta össze s ez által saját kifejlését eszközlé: úgy a túlgazdag új-perzsa költészet is Kelet összes szép eszméi kifejezője s képviselőjéül tekinthető. Khinai fény, hindu bűbájosság s életnézet, héber elragadó lendület s arab kedélymozgalmasság az anyag, melyből Perzsia műköltészetének nagy kiterjedésű épülete fel van állítva; de valamint ezen első, valóban világtörténeti birodalom, nem külső ellenség, hanem tulajdon gyengesége által esett össze, midőn a későbbi királyok tehetetlensége nem tarthatta rendben saját szatrapáit: úgy omlott össze az új-perzsa költészet műépülete is, midőn későbbi költőiknél hiányzott a szellem és fogékonyság arra, hogy az őseredeti, idegen tartományi elemeket a perzsa nemzeti életre való vonatkozással népiesen s összhangzólag fel- és átdolgozzák. E mellett még azon jelenség figyelemre méltó, hogy a perzsa műköltészet hanyatlásának idején, midőn minden költői munkásság csak visszhangja, ismétlése s utánzása volt a korábbinak, a lyra egészen és végkép elnémult. Megemlítjük itt még a sziriaiakat, kik közül többen munkálának költészetük kifejlődésén és tökélesbitésén: folytonos tekintettel azonban az arab s perzsa mintákra, miért is e költészet csak alárendelt szerepet foglal el s értéke kevesebbre becsülhető a törökénél. Az ozmán birodalom a seldschukinak romjain keletkezvén, a legyőzött nép meglevő kulturelemeit magába vevé ugyan fel s ki is fejté terjedtségben : ámde nem mélységben, miért is gazdag, anyagdús költői irodalma csak utánzása a perzsának; költőik csak stilisztákként, nem a keleti költészet tovafejtői-kéiit tekinthetők. S habár az ozmán költészet ezerszeresen hangzó éneke majd ünnepélyesen komoly, majd zengzetesen kellemes, majd elmés, vallásos, majd folyton rythmíkusan hangzó is: mindig csak merő formai visszhangja, már félig nyugatiasan hangzó orgonája marad a kedves perzsa múzsának, mely füleinket illeti. Gondolatmélységről, előrehaladott magas életnézetről a törököknek sem romantikai, sem mystikai költeményeiben a legkisebb nyom sem található: állami egyenetlenségük s zavaruk következtében megbénulva csak a panegyrika jutott el a csapongás felső fokáig, melyet udvari költőik ma is vak szeretettel ápolnak. * - A kelő nap hazájában az ó-világ szellemi napja nem érte el még délpontját, honnan sugaraival a szellem talaját egészen megtermékenyíthette volna ; a mint azonban a világtörténelem súlypontja Ázsiából a Középtenger partjaira húzódott, Görögország örökké derült ege volt az, hol az emberi szellem a természeterők nyomasztó befolyása, a világi és szellemi despotismus alól fel-szabaditá magát és szellemi öntudatának individualitására ébredt. Á görögök és rómaiak legyőzik Kelet általánosságát. Kezdetben természeti ugyan még itt is az egyediség; de Görögország azt élte minden nyilatkozatában megszépíteni, Róma pedig gyakorlati tevékenységével önmaga tudatára emelni törekszik. Róma hanyatlásával a képzelődés megérte napszállatát. Az alakuló fény a kelták költészete. A régi világ elmúlt, az emberiség megifjodott. Az emberrel Ázsiában kezdődő műveltség a görögök által lassankint Európába vándorolván, gazdagabbá vált ama szellemi járulékok által, melyeket e közös kincshez szolgáltattak a nemzetek. Hogy a khinai, hindu, sémi, zend népek miféle eszmékkel járultak e közszellemhez, már alig vehető észre, hogy azonban annak gyarapítására közremunkáltak, az c rövid méltatás után is kétségtelen. A MAGYAR TÖRTÉNETI DRÁMA. Irta : Hevesi Sándor. Külföldi irók gyakran csodálkozva emiitik, hogy a magyar nemzetnek nincsen még históriai drámairodalma, holott ezeréves történelmét annyi megrázó és fönséges esemény jelöli. Ebben a csodálkozásban kétségkívül szemrehányás és kicsinyelés foglaltatik. Mind a kettő indokolatlan. Mert vájjon az európai nemzetek közül melyiknek van históriai drámája? Az olaszok igen nagy szerepet játszottak a középkor s a renaissance történetében s Olaszország olyan lángelméket szült, mint Michel-Angelo és Dante. Komoly drámairodalmuk azonban szegényes és alantjáró. Spanyolország valamikor irányadó volt az európai hatalmasságok között. Drámairodalma gazdagság és termékenység tekintetében páratlanul áll az egész világirodalomban. Calderon a drámaírók között Shakespeare és Molière után következik. Mindamellett jó történelmi drámákat a spanyolok sem írtak. A francziák színdarabjaikkal elárasztották az összes európai színpadokat s ők adták a világnak Moliéret. De hol a franczia történelmi dráma? Hol keressük? A parókás udvari költők unalmas görög utánzataiban vagy talán Hugo Viktor véres borzalmasságai között ? A németek drámairodalma szóba sem jöhet. Schiller fönséges ódákat, magasröptű gondolatokat foglalt drámai formába, Göthe a drámaírás terén különböző irányok között ingadozott s a többiek csak töredékes műveket hoztak létre. Egyedül az angolok büszkélkedhetnek történelmi drámairodalmukkal, a melyet egészen Shakespearenek köszönhetnek. Vannak az angoloknak kitűnő történetíróik, de egyiktől sem tanulhatnak annyi történetet, mint Shakespeare-től s az angol ember ezt igen jól tudja. A nemzetek művelődési történetében épen a drámának igen jelentős szerep jutott. A dráma két ikerhajtása — a tragédia és komédia visszatükrözik a nemzet egész életét. A tragédia fönséges előadásban nagy szenvedélyeket ábrázol s a multat tárja föl. A vígjáték az embert mindennapi pongyolájában mutatja be, s a jelen képét tünteti fel. A mult nagysága fölgyújt, a jelen törpesége tettre ösztökél. Az lelkesít, ez ostoroz. A vígjáték megmutatja, hogy milyenek vagyunk, a tragédia, hogy milyeneknek kellene lennünk. Ez inkább ideálisztikus, amaz túlnyomóan reálisztikus, Hevesi Sándor. 286 Nálunk Magyarországon különösen nagy jelentősége volt s van is a drámai művészetnek. A színészet talán sehol és soha a világon nem teljesített olyan magasztos hivatást, mint nálunk a mult század végén s a jelen század első felében. Míg a művelt európai nemzeteknél jobbára csak szórakozás és mulatság tárgya és eszköze volt a színpad, nálunk az édes nemzeti nyelv menedéke. A nemzeti nyelv ápolói és terjesztői a színészek voltak s az első drámaíró, a kit e néven lehet nevezni: Kisfaludy Károly a nemzetig eszme szolgálatába bocsájtotta tollát, mitsem hajtva a művészeti követelésekre. Ő maga gúnyolta ki néhány epigrammjában a hazafias szólamok pattogtatását. Első művét (Tatárok Magyarországon) ekképen birálta meg: Sok hazapuffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság. Bundás indulatok: oh be tatári műv ez. Az likáról sem ir gyöngédebben: Jámbus-e, próza-e vagy micsodás mű ? Dráma, pedig szép Szép ? Hm ! Győz a magyar s tapsra ez ottfen elég. Később természetesen jobb napok derültek a magyar történelmi drámára. Akadtak tehetségesebb művelői: Szigligeti, Dobsa, Csiky Gergely. Egyik-másik színműírónk fölvitte a közepesig, de a szó szoros értelmében jó történelmi drámát egyikük sem produkált. Szigligeti kezdetben a franczia romantikusok példáján indult s borzalmasságokkal tömte meg a darabjait. Dobsában volt sok holdvilágfalás, sőt itt-ott igazi poézis is; irt néhány megható és erőteljes jelenetet, de nincs egyetlen drámája, mely egészében megállaná a helyét. Csiky Gergely egész életében maga volt a józanság és az egykedvű szürkeség. Történelmi alakjai diszes köntösbe öltöztetett nyárspolgárok s nem is csoda, hogy históriai drámái sorba buktak a színpadon. S mit szóljunk a többiekről ? Obernyik Károly, Czakó, Hegedűs egészen letűntek a színpadról, Bartók, Dóczy, Rákosi Jenő históriai drámái sem tartós hatásúak. Egyetlen drámánk van az egész irodalomban, mely tárgya helyes megválasztásánál és erős nemzeti érzéseinél fogva már néhány évtized óta állandóan a színházak műsorán szerepel s ez Katona József Bánk-bánja. Nem is csoda, hogy megtették remekműnek. Magyaros szelleme kedvéért szemet húny-tak nagy gyöngéi előtt s a kritika minden áron leplezni akarja fogyatékosságait. Annyi bizonyos, hogy Katona megtalálta azt a témát, mely körül forog az egész magyar történelem, megtalálta azt a helyzetet, mely az ezeréves történelem változatai közepette is folytonosan ismétlődött, megtalálta egy igazi nemzeti tragédia alapját. A mi nagy nemzeti tragédiánk Szent Istvánnal kezdődik. Szent István válaszúton állott. Választania kellett a saját jóléte s a nemzet boldogulása között. A mult szomorú példája előtte lebegett. Regék szállottak a hunok és avarok elhunyt dicsőségéről és Szent István jól tudta, hogy a nemzet csak az esetben fog megélni az idegen és keresztény nemzetek közepette, ha letesz ősi hitéről, vallási hagyományairól s megnyitotta az idegenek előtt nemcsak az ország-, hanem a trónhoz is. Az idegenek beözönlésével megkezdődik a nagy nemzeti tragédia első felvonása. Idegenek veszik körül a magyar király trónját, mialatt Árpád vérei idegen hazában bolyonganak. A magyar nemzet nem boldogulhatott volna Európában az idegen elemek segítsége nélkül, de az Árpád dinasztiát a beléje oltott idegen vér elsorvasztotta, megölte. Idegen királynék szabtak törvényt, idegen urak ültek a nyakunkon, idegenbe vitték az ország kincseit. A magyar nemzet egész története nem egyéb, mint az idegen elem ellen való harcz s a törekvés, hogy a maga egyéniségét érvényre 287 emelje. Aba Samu, Bánk-bán, Csák Máté, Zách Feliczián s a legdicsőbbek, Rákóczy és Kossuth mind ennek a törekvésnek képviselői és szószólói. S én egy igazi magyar történeti tragédia hősét olyannak képzelem, a ki a hazaszeretet nagy szenvedélyében lobogva, akár megengedett, akár meg nem engedett eszközökkel, nemzeti eszméért áll ki a sikra. Ő elesik a harczban, de az eszme győz s gazdag örökség gyanánt száll a későbbi nemzedékekre. Bánk-bánban megvan a kellő helyzet, a kellő tárgy, de nincs meg az igazi hős. Mert Bánk-bán a loyalitás és a szerelemféltés hőse, de nem igazi nemzeti hős. Katonának nem volt elég ereje s elég bátorsága hozzá, hogy hősét föléje állítsa a közönséges világi rendnek és törvénynek. Mert a tragédia hőse nem a törvény elé tartozik s az igazi tragikus alak akkor sem gyilkos, ha öl. Ha Bánk a haza nevében és a haza javáért hágna az idegen fosztogatók és bitorlók nyakára, ha nem a habozás, hanem a tettek embere volna s ha a királyné meggyilkolása után nem érezné magát közönséges gyilkosnak, hanem igaz boszulónak, ha tettével fizikai halált vont volna a fejére, ha önmagának megsemmisítésével megmentette volna a hazát: akkor Bánkbán igazi nemzeti tragédia volna s a magyar irodalomnak nem kellene most, az ezredéves forduló küszöbén egy magyar történeti dráma után esengenie. KOTOR, ALSÓ-DOMBORU. Irta: Dr. Lőke Emil. Muraköz két legnagyobb községe, egymástól öt kilometer távolságnyira. Azt mondja róluk a közmondás, hogy rokonok. És csakugyan ; de ez a rokonság nemcsak a lakosok egymásközti sokféle vérségi összeköttetésben áll, hanem a természeti viszonyok egyformasága, a foglalkozás azonossága, a mindennapi érintkezés bizonyos közhangulatot teremtett a két nagyközség lakossága közt, bizonyos összetartást, mely nemcsak a külső viseletben, hanem a politikai és társadalmi élet nyil-vánulásaiban is jelentkezik. A két testvérközséget a két testvérfolyó, a Dráva és a Mura övezi körül. Alsó-Domboru a Dráva, Kotor a Mura mellett fekszik ; de mihelyt kilép a kék Mura Kotor határából, nyomban összeölelkezik az alsó-domborui határt imént elhagyott szőke Drávával; az összecsapó habok még egy bucsusóhajt susognak szeretett leányzójuk a Muraköz felé és egyesülve haladnak tova az elválás méltóságteljes, csendes bánatával. Itt, hol a két folyó egyesül, örökösen szellőcske csókolgatja a csobogó habokat s ellesi, szárnyaira veszi azt, amit azok egymásnak titkosan suttognak. Csacska szellő, miért fecseged ki a multak titkait? Hogy hajdan a Zrínyiek ősi fészkének, a büszke Zerinvárnak tornyai tekintettek itt le az egyesülő habokra: mikor a kapus az ismert kürtszóra lebocsátotta a felvonó hidat s daliás hősök robogtak be büszke harczi méneken, rablánczon vezetve és űzve a legyőzött ellenséget, vagy futva menekülve biztos sánczaid mögé a janicsárok és spahik ijjai és kopjái elől; mikor a vár ágyúi tűzzel és lánczos Dr. Lőke Emil. 289 golyókkal söprették végig a síkot, halált okádva és pusztulást okozva. Azután néhány emberöltőn át csend és feledés. De mikor végigzúgtak széles e hazán a szabadság igéi, ismét hallszott a csendes habok felett az ágyumoraj, omladozó sánczmaradékok jelzik még a helyeket, hol a két ellenfél ütegei fel voltak állitva. Hány vitéz és lator, hány szabadsághős és rabszolga, hány igazhitű és hitetlen találta egyformán hideg sirját itt a néma habok közt! Mindnyájan egyesültök a feledésben és a Szt.-Mihály-hegy kápolnájának kis harangja egyformán engeszteli értetek az égieket. * * * Most már csendes a két folyó közti táj. Csendes annak népe, nem is álmodva, hogy ők minő elődök maradékai. Pedig vannak köztük Hunyadyak, Kanizsayak, Hertelendyek, Kinizsyek s tudja Isten még hány vitéz nemzedék ivadéka, kik most emberi kötelességüket ép oly hősies kitartással teljesitik az eke szarva mellett, mint nagy őseik azt karddal és buzogánynyal tevék. Nem bántja őket nagyravágyás, de szorgalmas iparkodók; nem kimagaslók, de becsületesek és vallásosak. Ezen és sok más jó tulajdonságaik daczára bizony ők mostoha gyermekei e hazának. Politikailag magyarok, egyházilag horvátok; tényleg azonban egyik nemzethez sem tartoznak. Ha átjönnek a Murán, a szilaj magyar ferde szemmel néz rájuk, mint horvátokra; ha viszont átmennek a Dráván, a horvát testvérek azzal fogadják őket, hogy „ti szi magyaron" ; igy hát nem marad más hátra, minthogy ők megmaradva a középúton, csak „Muraköziek" legyenek. — Már nyelvük is más, mint a Dráván-tuli horvátoké, igen sok magyar és német szót annek-táltak, ugy, hogy horvát és muraközi egymást alig értik. Lassan, lassan terjed közöttük a magyar nyelv; de érzelemre úgy a kotor-iak, mint a domboru-iak már is jó magyarok, pórul járna, aki köztük horvát propagandát kísérelne; ők már dalaikat is magyar melódiára szabják és vasárnaponkint czigány-muzsikára a polka mellett ugyancsak ropogtatják a csárdást. Sőt már a borotvált arcz is kezd a divatból kimenni, mert a kit községbirónak megválasztanak, annak a bírói tekintélylyel járó kötelessége egyúttal bajuszt is növeszteni. A politikai küzdelmekben sokkal mérsékeltebbek a magyarnál. Itt is van különösen követválasztáskor nagy pártoskodás, de ez ellenségeskedést a nép közt nem szül. Mikor leszavaznak kiki a maga jelöltjére, szépen hazamennek egy kocsiban egymás mellett, békésen kitűzve az ellenkező jelszavu zászlókat is, melyekből otthon nemzeti szinü ablak-függönyöket készítenek. * * * Mindkét község lakói, melyeknek száma külön-külön 3000 és 4000 közt ingadozik, leginkább földmiveléssel foglalkoznak. Határuk Halis és Hokkm\nn : Zalamcgyei évkönyv. 19 290 nagy és termékeny. Egy-egy hold föld a jobbak közül 600—700 írt. értékű, sőt ezt meg is haladja, pedig a gyakori áradások és ködök miatt jobbára csak tengerit termelnek. De mikor a tengeri megnő, olyan az, mint egy valóságos erdő, teljesen elfödi a közbenközben elterülő szemes gabona- és takarmányföldeket. Hajdan, mikor még a közlekedést nem a gőz uralta, nevezetesek voltak a kotori és domborui fuvarosok is. Vállalkozó szellemükről és megbízhatóságukról híresen közvetítették a teheráru forgalmat Trieszttől Bécsig, Budapesttől Insbruckig, hosszú szekereikkel, melyek elé rendszerint egymás mellé három lovat fogtak. A fuvarozás most is egyik főkereseti forrásuk, de nem mennek A kotori fürészgyár. oly messze vidékekre, mert az Ujlaky Hirschler és fia czég, melynek telepei mindkét községre kiterjednek, kellő foglalkozást nyújt nekik. Ezen czég telepei adják meg a két község forgalmi jelentőségét is. A kotori fürészgyár modern berendezésével, villamos világosságával és iparvágányaival éjjel-nappal üzemben van s naponkint 200— 300 munkást foglalkoztat; ugyanennyi talál foglalkozást a kotori és domborui raktárakban is. Minthogy pedig az Ujlaky Hirschler és fia czég kizárólag községbeli fuvarosokat és munkásokat alkalmaz, a szegény osztály is télen-nyáron megkeresi életszükségleteit és ez a körülmény megteremtette a két községben azt a jó módot, amelyet más, különösen ily sürü népességű községben alig találunk. Ám nemcsak azért, dc országos gazdasági szempontból is nevezetes a kotori és alsó-domborui faipar-vállalat, mely vasúton Budapest, Bécs, Fiume és Triesztig, vizén pedig 291 Zimony, Belgrádig és tovább is terjeszti a muraközi ipar kedvelt termékeit. * * * Valóságos kukoriczaország ez. A tengeriföldek egyhangúsága daczára azonban a táj kellemes, kedves benyomásu. A Dráva és Mura által alkotott erdős szigetek igazán regényesek. A Murán Mathea K. fényképe. Domborul tájrészlet. tul egyik oldalról az eőrtilosi, másfelől pedig a letenyei szőlőhegyek képezik a szigetes folyókkal együtt a szegélyt. Maga a község Kánaán-földje egészen sík; de ennek az egyhangúságát kellemesen szakítják meg az elszórt gyakori bozótos ligetek fűz-, berekfáikkal és dalos madaraikkal, nemkülönben a lápos nádasok sipogó lápi szalonkáik, magasan lebegő fehér halászmadaraik és hápogó vadkacsáikkal. Hajdan hatalmas tölgyes boríthatta a tájat, erre mutat Alsó-Domborunak horvát elnevezése; „Dubrava", ami magyarul 1* 292 körülbelül tölgyeserdőt jelent De a hatalmas erdő szarvasai- és vadsertéseivel helyt adott az ekevasnak s szarvasok és vadkanok helyett kacsák és tapsifülesek felett uralkodik Kele Gyurka, a muraközi „rucza-király." Mikor Kotorról, az ő birodalmáról szólunk, lehetetlen volna róla a „rucza-királyról" meg nem emlékezni. O a legjobb ismerőse a postaviczák, szmertviczák, (lápos vízállások) oraviczák és rakov-niczáknak (meleg patakok), és ennélfogva mindig tudja, hol és merre tanyáznak a szerelmeskedő kacsapárok. Nemrég anyakönyvvezetőnek nevezték ki őt, de a rossz nyelvek azt mondják róla, hogy már eddig is vezetett anyakönyet, melyben a vadkacsákat szám, hely és minőség szerint evidencziában tartotta; annyi azonban bizonyos, hogy ha Kele Gyurka azt mondja, hogy itt vagy ott rucza lesz, akkor a vadász fegyverét készen tartsa, mert lövésre bizton kerül a sor. Különösen télen, mikor a zord „Balatinecz" (Balaton felől jövő szél) végigsivít a fehér tájon, s jégcsapokat varázsol a bajusz és szakáira, akkor áll a ruczakirály uralkodásának zenitjén. A befagyott Balatonról a vándorkacsák ideszállnak az itt-ott még nyilt vizű Dráva és Murára és napnyugta után megindul a húzás a kotori és domborui határokon átfolyó meleg forrású s a legnagyobb hidegben is nyiltvizü patakokra. Délután fél négykor indul el a „rucza-király", fején magalőtte vidra prém-kucsma, vállán hosszuesövü fegyvere s tarisznyájában fehér reverenda alakú szoknya és egy kis kapa. Ezek az ő külön felszerelései. Lépte nyomában kiséri őt „Pagat", az egész Muraközben jóhirnévnek örvendő hosszúszőrű vizsla kutya. Mikor odaérünk a patakhoz, mely csak szélein van befagyva, a „rucza-király" gondosan elhelyezi vendégeit, akik számára már előre búvlyukakat ásatott a földbe. Figyelmezteti őket, hogy a húzás csak akkor kezdődik, mikor a falukban az estharang megszólal. A „rucza-király" ezt igy rendezte be, tudják ezt a kacsák is és e szerint igazodnak. Mikor már mindnyájunkat azzal a megnyugtató biztosítással, hogy lőhetünk eleget, elhelyezett, ő is helyet keres magának. Előre ásött lyukba ritkán ül, hanem kis kapájával váj magának a hóban helyet. Felölti a fehér reverendát, kucsmáját,is fehér kendővel beköti, hogy szine a hótól ne különbözzék, s lábaira fekteti melegítés végett is a szintén fehér kötővel letakart „Pagat"-ot. Most már nemsokáig kell várni a homályos csendben, melyet csak a száraz nád zizegése szakit meg. Egyszerre csak megszólal mély hangján a kotori harang, s távolabbról szép összhangban felel szavára a domborui, és csakugyan, minő sipogás és suhogás üti meg hirtelen füleinket, figyelünk mindnyájan felhúzott kakassal, mert fejünk felett szállong a sipogó rucza-raj. Gyors tempóban repül nagy körökben a viz felett a magasban, hirtelen azután leereszkedik az előttünk párolgó vizbe. Villanás és durranás üd- 293 vözli őket egész soron; a récze-rajban nagy a riadalom, zavart röpülésseJ elszáll, amelyet a gyilkos fegyver nem talált, de pár perez mirlva, amikor a csend ismét helyreállott, ismét megkísérlik a leszállást. Uj rajok is jönnek gyors egymásutánban és igy tart ez 15—20 perczig, amikor a koromsötét éjszaka a puska czél-gombját amúgy is teljesen elfödi, A rucza-király éles fütytyel jelzi, hogy vége van a mulatságnak, azután végigjárja az állásokat, a mikor is a derék „Pagát" sorjában kihalászsza a vízből és lábai elé rakja a sokszor szép számú zsákmányt. Persze mindig a „rucza-király" lő legtöbbet, de hisz ő azok számára lő, akiknek a szerencse nem kedvez. Azután ismét helyreáll a csend, csak egy-egy róka leselkedik a vizek táján, nem tehetne-e szert ő is egy kis kacsa-pecsenyére. A NAGYKANIZSAI MALÁTAGYÁR ÉS SER FŐZŐ DE. A nagykanizsai kereskedelmi és iparbank, mely fennállása óta oly sok közhasznú intézménynek megteremtője volt, 1892. junius 30-án gelsei Gutmann Vilmos urnák indítványára elhatározta, hogy Nagy-Kanizsán egy malátagyárral egybekötött sörgyárat alapit. Gelsei Gutmann Vilmos, kir. tanácsos, a b. kii''. Lipótrend lovagja, az országos IX. izr. községkerület és a nagykanizsai izr. hitközség elnöke, mint egyházának buzgó fia, különösen nagy gondot fordít az ifjúság hazafias neveltetésére. A nagykanizsai társadalomban vezérszepet visz és ő valamint nemes lelkületül neje szül. Megyeri Krausz Róza minden szépnek és jónak lelkes támogatója. Mint kereskedő és nagyiparos az ország elsőbbjei között foglal helyett. A Gutmann-czég nagy iparvállalatai közül különösen megemlítendő a. czég által létesített beliscsei gőzfürész és taníngyár, mely telepen és a közeli rengeteg tölgyfaerdőségekben átlag 3000 munkás dolgozik. Az erdőségek a teleppel és a Drávaparttal a czég által épített személyszállításra is berendezett saját vasúttal van összekötve. A telep nagyszerűségénél fogva valóban látványosság számba megy és Európának legnagyobb tölgyfatelepe. Gelsei Gutmann Vilmos, kinek indítványára a sörgyár alapíttatott, melyet jelen közleményünkben bővebben ismertetünk, s melynek ő elnöke, elnöke egyszersmind a nagykanizsai keresk. és iparbanknak, igazgató-tanácsosa a Budapesten székelő magyar ipar- és keresk. banknak s a nagykanizsai takarékpénztárnak, a nagykanizsai keresk. testület vál. tagja, a soproni keresk. és iparkamara, valamint az orsz. statiszt. értékmegállapító bizottság tagja, a nagykanizsai kir. törvényszék keresk. ülnöke; Nagy-Kanizsa városi képviselőség és a zalamegyei bizottság tagja, társtulajdonosa a Belisce kapelnai h. é. vasútnak stb. A maláta ¿s sín-gyárnak alapítását nagy részben azon körülmény segítette elő, hogy hazánkban a phylloxera pusztítása a közönséget a sörfogyasztásra utalta, s hogy az országban fennálló versenyképes serfőzogvárak folytonos virágzásnak örvendenek. Elősegítette azon körülmény, hogy az ország legnépesebb s nagy forgalommal bíró Dunán-túli része nagyobb szabású sörgyárral még akkor nem bírt, de elősegítette a részvényesek részére előreláthatólag joggal kilátásba helyezett jövedelmezősége mellett még városunk és vidékének anyagi érdeke is, mert azon reménység táplálta az alapitókat, hogy azon ösz-szegek, melyek a Dunántúlról a szomszédos u. n. örökös tartományokba ki- Gelsei Gulmann Vilmos. vándorolnak, első sorban hazánkban, másodsorban városunk és vidékében megtarthatók lehetnek. 1892. junius 30-án lett kibocsátva a gyár alapítására vonatkozó prospee-tus, melyet Gelseí Gutmann Vilmos, Eperjessy Sándor, Hirschel Ede, Vidor Samu, Rapoch Gyula, Grünhút Külöp, Rosenfeld Adolt, Grünhút Alfréd, Kessel-hofer József, Maschanzker Mór, Ledofszky Ármin, Blau Pál, Blau Lajos, Bettel-heim Győző írtak alá mint alapítók. Az előtervezet szerint az alapítók 250.000 frtban contemplálták a részvénytőkét, mely később az alaptervtől eltérő nagyobb terjedelemben szándékolt kiépítés folytán 500.000 Írtra emeltetett. 296 Miután M egész részvénytőke a közönség nagy pártolása folytán biztosítva lett, a gyár felépült, üzembe hozatott és mondhatni, hogy a Dunántúlnak legszebb, legmodernebb és legérdekesebb vállalatai között az első helyet foglalja cl. Az építkezést Konecsny és Nedelnik proszniczi építészek végezték, a berendezés F. Kinghofer világhírű gyárából került ki. A gyár két főrészből áll, úgymint 1. a sörgyárból és 2. a malátagyárból. A vasúti fűtőház átellenében fekszik, a horvátszentmiklósi úton s rendezett parkjával, beljebb fekvő hatalmas gvári épületével, impozáns benyomást tesz. Területe 32 hold. Érdemes azonban, hogy az épületeket kissé bővebben ismertessük. Legelőször is a malátagyári épület vonja magára figyelmünket. Ez 4 emelet magas s a csírázó területtel együtt 800 ) ölet foglal el; van benne két aszaló és 5 áztató, felhúzó és tisztító gépek. Azután a serfőző épület, gépház, kazánházzal, a vízszűrő épület, munkáskaszárnya, szurkolóház, pinczeház egybekapcsolva az erjesztő kamarákkal és hűtő bárkákkal; jégház, asztalos műhely, kádár műhely, istállók; mind a legmodernebb igényeknek megfelelően berendezve. A park jobbján van a szép emeletes igazgatósági épület, a kapusház és a sörcsarnok, balról a vendéglő, szintén emeletes. Az épülethez tartozik még a szurokpajta, a hordópajta és az anyagraktár. Van iparvágánya, vízvezetéke, s több jégverme. Az egész telepet villany világítja be, 8 Ívlámpa és 350 izzólámpa. A park maga, mely már most kedvencz kirándulási helye a kanizsaiaknak, s vasár- és ünnepnapokon zsúfolásig tömve van, már sejteni engedi, hogy néhány év múlva nélkülözhetetlen sétánya lesz a kanizsaiaknak; egész elrendezése, pázsitja, fasorai gondos kertészi kézre vallanak, s ha néhány év alatt a fák lombosodni fognak, Kanizsának legszebb helye lesz az. A gyár építkezése oly módon lett keresztülvive, hogy a sörgyár egyelőre 20.000 hectolit, gyártására rendeztetett be, de kevés költséggel 40.000 hektoliterre terjesztheti ki. A sör- és malátagyár üzeme napról-napra nagyobb kiterjedésnek örvend, a mi kétségtelenül a gyártmány jósága mellett bizonyít. A vállalatnak Fiumében 40 korcsmája van berendezve, de Trieszt, Spalato, I''óla s az egész tengerpart iszsza a kanizsai sört. Fogyasztási helyei: Székesfejérvár, Sopron, Barcs, Kapuvár, Zala-Eger-szeg, Csáktornya, Csurgó, Szent-Gotthard, Balatonvidéke s Budapest is. Az előbbi évben 15.000 hectoliter adatott el. Megemlítésre méltó, hogy az első évben cseh-morva munkásokat foglal, koztatott agyár; most azonban már magyar munkások, nagyrészt kis-kanizsaiak végzik a dolgot. A maláta „Balatoni maláta" név alatt jön forgalomba, Athén, Görögország több más városa, Belgium. Svájcz, Olaszország már is nagy mennyiségben viszik. A nagykanizsai sörgyár-részvénytársaság jelenlegi igazgatósága: Elnök: Gelsei Gul maim Vilmos: alelnök: Eperjessv Sándor; igazgatósági tagok: Birk Oszkár, Blau Lajos, Bogenrieder József, Griinlnit Henrik, Hirschel Kde, Roller Is/váu, megyeri Krattsz Lajos, Rapoch Gyula, Vidor Samu, W''inler Mór: felügyelő bizottság: Dr. Mauser János, Ha/phen Mór, Roscnbcrg Richárd, Goldhamnier Károly, Dr. Rothschild ''Jakab. H. M. POSTA, TÁVÍRDA, TÁVBESZÉLŐ. Irta: Szommer Náthán. Földrajzi fekvésénél fogva Zalamegyének a magyar posta és távirda-intézetben, valamint a még csak ezután fejlődő távbeszélő intézményben fontos szerepe van. Az 1875-iki évben életbeléptetett nagykanizsai mozgópostafőnökség utazó közegei követitik a postát Bécstől Bródig; Sopron, Vas, Zala, Somogy, Tolna, Baranya megyék, egész Horvátország, Szlavónia és Bosznia-Herczegovina részére. Á távirdahálózat kiépítésével Nagy-Kanizsa mindinkább nyert fon? tosságában, úgy annyira, hogy 1871. év szeptember hó 1 -ével a Dunántúli megyék részére itt távirdaigaz-gatóság állíttatott fel. Áz országnak akkori zilált pénzügyei a legszigorúbb takarékosságot parancsolták minden téren; igy a dificzittel küzködő távirdaintézet keretében is minden áron megtakarításokat kellett eszközölni. Ez okból az 1878. év végével a nagykanizsai tá-virdaigazgatóságot beszüntették. A nagykanizsai távirdai főállomás 1888. év óta egyesítve a postahivatallal, azonban mai napig megtartotta fontosságát és úgy forgalmának, mint összeköttetéseinek szempontjából- a legnagyobb távirdaközpontja a Dunántúlnak. Ezen hivatal közvetíti az összes zalamegyei, továbbá Somogy-, Tolna-, Baranya- és Vasmegye távirdahivatalai jó részének forgalmát. Á csáktornyai posta- és távirdahivatal kezeli a boba-csáktornyai mozgópostát és közvetíti a csáktornya-zalaegerszegi vasút állomásainak állami és magán táviratait. A tapolczai posta- és távirdahivatal kezeli az ukk-tapolczai mozgópostát és a sümegi hivatal közvetíti ezen szakasz állomásainak állami és magántáviratait. Közhasználatú távbeszélő-hálózat a megye területén egy van: Nagy-Kanizsán 55 előfizetővel. A helyközi (interurbán) távbeszélő hálózatba Nagy-Kanizsa még a folyó évben be fog kapcsoltatni és a tervbe vett a legközelebbi években kiépítendő Szommer Náthán, nagykanizsai felügyelő és postafőnök. országos telefonhálázatban Nagy-Kanizsa épp úgy, előráthatólag még fontosabb góczpontot fog képezni, mint a távirdahálózatban, mert kapcsoló állomás lett Szombathely, Sopron, Bécs, Székesfehérvár, Budapest, Zágráb, Fiume, Pécs, Eszék között és a Bécs-szarajevói vonatnak legközelebb útja is Nagy-Kanizsán át van. A posta- és távirdaintézetek egyesítése, azaz 1887. év óta Zalavármegyének területe az akkor létesített pécsi posta- és távirdaigazgatóság alá tartozik. Zalamegye területén működik: 16 egyesitett posta és távirda hivatal, 2 távbeszélővel egyesitett postahivatal, 110 postahivatal és 31 vasúti állomás, a mely állami és magán táviratok kezelésével van megbízva. A megye összes posta és távirdahivatalának utolsó évi nyers jövedéke .... 266.174 frt. készpénz forgalma .... 18,901.296 „ távirat feladatott .... '' 65.765 drb érkezett .... 74.093 „ „ átmenőleg kezeltetett . . 122.154 „ „ távbeszélőn adatott . . 1.050 „ távbeszélőn beszélgetés történt . 30.924 izb. A posta- és távirdahivatalok közt kincstári 5, nem kincstári 123. A kincstári hivatalokat kinevezett állami tisztviselők, a nem kincstáriakat szerződéses postamesterek kezelik. Kincstári hivatalok személyzete: 1. Csáktornyán: Tóth Lajos főtiszt, hiv. főnök Antolek József tiszt, Szilágyi György, Láng Bódog segédtisztek és Bencsák Emma kezelőnő. 2. Keszthelyen: Müller Ede főtiszt, hivatali főnök, Götz Ede segédellenőr, Bokros János, Jankó Péter, Petri Kálmán segédtisztek, Stassik Matild kezelő. 3. Nagy-Kanizsa pályaudvarán és mozgóposta főnökség: Frivisz Károly felügyelő, czimzetes tanácsos, hivatali főnök, Hajek József főtiszt, főnökhelyettes, Árvay Lajos, Boncz Andor, Geissl Miksa. Kágyi Gyula, Köröskényi István, Kuhár Ferencz, Lenkey Károly, Schuch Lajos, Závodnik Alajos főtisztek ; Decsák József, Eger Zsigmond, Fleischhacker Miksa, Gärtner Károly, Harsay György, Horváth Antal, Kattauer Ede, Mergenthaller Ödön, Miklósy Antal, Palkó Zsigmond, Palkovics Ignácz, Pelcs Jakab, Schott Adolf, Vukasovics Vincze tisztek, Seres Dénes, Supka Béla segédellenőrök, Czinder János, Hirschler Miksa, Kancz Kálmán, Leposa Ferencz, Mayer Károly, Méhes János, Rait-mann Alajos, Scherer János, Sonnenberg Frigyes, Tassali Tamás, Ütő László segédtisztek. 4. Nagy-Kanizsa város posta- és távirdahivatal: Szommer Náthán, felügyelő, hivatali főnök, Jaeger Ferencz főtiszt, osztályvezető és pénztáros, Pickel Ferencz, Detrich Mór, Marton Vilmos, Ács Vendel főtisztek, Hirschler Mór, Lázár József, Posch Benő, Stefan György, Roth Miksa, Zarilla Adolf, tisztek, Heim Kristóf, Hikády István, Arnstein Áron, Hermanny Ferencz, Krizsán Miklós, Stella Sándor, Stocker Lajos, Vancsini József, Magó János és Wajdits Géza segédtisztek, Kágyi Gyuláné kezelőnő. 5. Zala-Egerszegen : Remin József főtiszt, hivatalvezető, Bolla Ferencz, Staár Ferencz, tisztek, Papp Ferencz segédellenőr, Hartmayr Károly, Csontoss László segédtisztek, Wacsata Géza gyakornok. 299 A kincstári hivatalok utolsó évi forgalma. Folyószám A hivatal neve v Nyers jövedéke Irtokban Évi készpénz forgalma Feladott táviratok drbszáma Érkezett táviratoK drbszáma Átmenő táviratok drbszáma Megjegyzés 1 Csáktornya 19310) 1689485 8432 9185 7257 2 Keszthely 23227 1701077 7598 7417 274 \|A táviratok telefonon adattak és 80924 be- 3 N.-Kanizsa p. u. 1940 140598 278 644 4 N.-Kanizsa vár. 74890 5193028 24525 28903 113440 Iszélgetés a telefonon. 5 Z.-Egerszeg 25495 2191784 6028 6711 A nem kincstári posta és táv. hivatalok forgalma. Folyószám A hivatal neve Nyers jövedék forintokban Évi készpénzforgalma i Feladott táviratok Érkezett táviratok i Átmenő táviratok A postamester neve 1 Álsó-Domboru 4992 249093 \| 1752 2164 Korber János 2 Alsó-Lendva 8150 706682 2042 2213 Stein Antal 3 Balaton-Füred fürdő 5368 168984 3457 3329 Hermán Edéné 4 Belatincz 5157 206899 791 946 Kussalik Ferenczné 5 Bad.-Tomaj 1465 25324 541 473 Kovács Kornélia t Keszthely 14éviz 602 12375 264 160 Csak nyáron műk. 7 Nagy-Kanizsa VI. k. 299 16381 táv besz élő Hofer Ferencz 8 Kotor 1366 92295 46)4 370 Szalay Gézáné o Letenye 2229 158091 713 839 Horváth Istvánné 10 Perlak 3777 278422 805 827 Németh Gyula 11 Szent-Grót 5573 414149 1287 1862 Brenner Ernő 12 Sümeg 9732 862264 2872 3450 1183 IS Tapolcza 14821 1386981 3917 4600 Vajda Lajos A nem kincstári postahivatalok évi forgalma és a postamesternek neve. Folyószám A postahivatal neve i Nyers jövedék forintokban Készpénz forgalma A postamester neve 1 Alsó-Bagod 472 13157 Ajcz Istvánné 2 Alsó-Páhok 398 22650 Nóvák Károly 3 Aszófő 414 20575 Innfeld Sarolta 4 Bak 390 7807 özv. Homor Istvánné 5 Baksa 1073 63577 özv. Kopácsy Gy.-né 6 Balaton-Ederics 456 22707 Kocsis Jánosné 7 Balaton-Füred közs. 1042 89021 Sváb Lajosné 300 Folyószám A postahivatal neve Nyers jövedék forintokban Készpénz forgalma A postamester neve 8 Balaton-Magyarod 259 14920 özv. Neuhauser B.-né 9, Bán ok -Szt. - György 528 28482 Molnár György né 10 Becsehely 512 26815 Kurucz János 11 Belicsa 540 7839 Vojnesits Júlia 12 Bottornya 268 14908 Boross Mária 131 Bucsu-Szt.-László 715 53027 Novanics Ferencz 14 Csab-rendek 1879 104496 Vaszary Vilma 15 Cserencsócz 265 14128 Orlay Imréné 16 Csesztreg 310 17716 Szmodics Krisztina 17 Csopak 419 18883 Ráft Flóra 18 Dekanovec 198 10551 Tivadar Ferencz 19 Dióskál 344 21496 Mayer Mihály . 20 Diszel 343 23747 Hetényi Irén 21 Dobronak 660 45812 Szijjártó Géza 22 Dráva-Vásárhely 414 20774 Lőwensohn Miksa 23 Felső-Hahót 611 49408 Györké Józsefné 24 Felső-Őrs 258 19117 üresedésben 25 Felső-Raj k 500 18359 Unger Jánosné 26 Felső-Szem enye 201 17000 Karger Alajos 27 Galambok 400 20751 Szarzsinszky Gy.-né 28 Galsa 201 4253 Sass Berta 29 Garaboncz 188 4040 Györkös Mihályné 30 Gelse 1303 89279 , Gattermayer Józsefné 31 Gulács 655 48478 Posta Nándor 32 Gutorföld 459 20853 Plevniczky Zsuzsánna 33 Gyulakeszi 324 13454 Mörk Ernőné 34 Gyenesdiás 283 10958 Pecselman Paulina 35 Hodosán 146 14185 Kisfaludy Gyuláné 36 Kapolcs 882 62460 Kántor József 37 Káptalanfa 340 27831 Vollner Alajos 38 Karmacs 392 12097 özv. Bohner Istvánné 39 Kehida 505 6879 Domokos Györgyné 40 Kerkanémetfalu 242 7423 Orbán Károly 41 Kerka-Szt.-Miklós 420 14178 Alasits György 42 Kis-Görbő 318 12821 Stangl Lujza 43 Kis-Komárom 1894 102289 Tóth György 44 Komárváros 310 11902 Ágh Jánosné 45 Kozmadombja 260 5089 Bertalan Hermina 46 Kővágó-Őrs 1845 102770 Ullmann Adolf 47:! Köves-Kálla 989 41647 Illés Ferencz 48 Langviz 103 4005 Körmendy Pálné 49. Légrád 1914 117473 özv. Haller Istvánné 50 Lenti 1341 33980 Dandy József 51 Lesenczetomaj 763 50491 Nadray Antalné 52 Monostorapáti 271 21765 Darázs Mária 53 Mura-Csány 439 36674 Terbócz Ilona 54 Mura-Keresztúr 428 26499 Náray Gizella 301 Folyószám ■_______J A postahivatal neve Nyers jövedék forintokban Készpénz forgalma , A postamester neve 55 Mura-Király 1029 61882 Ráth Ida 56 Mura-Szt.-Mária 328 15386 Peczelmann Irma 57 Mura-Szt.-Márton 321 13010 Kohn Sarolta 58 Mura-Szerdahely 1148 95035 özv. Csury Jánosné 59 Mura-Vid 316 23006 Babics Gáborné 60 Nagy-Bakonak 122 5066 Dénes Béla 61 Nagy-Kapornak 669 31747 Bayer Gyula 62 Nagy-Lengyel 474 21727 Farkas György 63 Nagy-Récse 357 12282 Schmidt József 64 Nemes-Apáti 381 25512 Szakonyi Etel 65 Nova 740 56796 Brüll Dezsőné 66 Nyirád 266 16196 Jósa Matild 67 Ollár p. u. 195 7606 Diószeghy Károly 68 Orosztony 441 27050 Mészáros Mária 69 Pacsa 1668 112064 Sebján Dénes 70 Páka 916 42199 Pintér Gizella 71 Pakod 335 12957 Somogyi Vilma 72: Palin 210 5635 Pintér Mariska 78 Pölöske 186 6090 Belkonyi Irma 74 Puszta-Magyarád 247 14200 Deutsch Ede 75 Resznek 435 7442 Gálos Pál 76 Rédies p. u. 124 16207 Sperlák Gusztáv 77; Salomvár 250 17947 Kiss Márton 78 Sármellék 344 13894 Fischl Róza 79 Sormás 269 1 1191 Anders Károly 80 Söjtör 1233 67268 Karancsy István 81 Stridó 1082 84455 Ehrlich Hermina 82, Szécsi -Sziget 328 11633 özv. Némethy Ág.-né 83 Szent-Adorján 233 10138 Vizmathy Ferencz 84'' Szent-Antalfa 627 41939 Holly Ida 85 Szent-György-Völgye 378 12476 Császár Dániel 86 Szent-Péterúr 256 12571 Riedlmayer Károly 871 Szepetk 604 32501 Kocsis János 88: Szepetnek 271 16735 Dénes Ferencz 89 Szoboticza 195 16823 Tóth Karolina 90 Tárnok 508 24688 Puly Gáborné 91 Tihany 366 15946 özv. Emhecht K.-né 92: Tóth-Szt.-Márton 346 14913 Hozján György 931 Tóth-Szerdahely 212 9392 Neupáuer Istvánné 941 Turnischa 300 25539 Némethy János 95'' Ukk 407 13439 Linter Gyuláné 96 Zalaapáti 751 53632 Linter Pál 97 Zalabér 1418 93249 Fülöp Lajos 98 Zala-Csány 211 14114 özv. Csiklin Józsefné 99 Zala-Gogánfa 685 37133 Kozma Mária 100 Zala-Koppány 377 31477 Fuchs Ferencz 101 Zala-Lövő 1471 91936 Martinék István 302 Folyószám A postahivalal neve Nyers jövedék forintokban Készpénz forgalma A postamester neve 102 Zala-Mihályfa 627 26915 Frászt Lujza 103 Zala-Szabar 351 17539 Gyuk István 104 Zala-Szántó 419 21527 Nyers Imréné 105 Zala-Szent-Balázs 437 45161 Vilcsek Károlyné 106 Zala-Szent-Iván 867 36588 Fejes Géza 107 Zala-Szent-László 568 29012 Rimmer Lajos 108 Zala-Szent-Mihály 1129 37712 Scháffer Andor 109 Zalavár 168 10671 Kein Gizella 110 Zsid 305 17387 Sarkady Károly Hubcr Gyula. ZÚG A SZÉLVÉSZ, HÁBOROG A BALATON . . . Lassan (fájó érzéssel). Huber Gyula. 304 TAKARÉKPÉNZTÁRAK ÉS PÉNZINTÉZETEK. Alsó-lendvai takarékpénztár. (1873—1903). Alaptőke 40,000 frt, névre szóló 400 darab 100 írt befizetéssel. Részvényei ára 1895 ápril hóban 350 frt. Osztalék 1890—1894 frt 23, 23, 23, 24, 24. Vezérigazgató Fuss Nándor, aligazgató Nagy József. Igazgatósági, tagok : Baka Boldizsár, Hajós Mihály, Dr. Király Mór, Kiss Pál, Isoó "Ferencz, Lendvay Mátyás, Pollák Lázár, Szmo-diss Viktor. — Felügyelő bizottság : Dr. Józsa Fábián elnök, Bellotics János, Dr. Wollák Adolf. Póttagok : Brüll Lipót, Hajmásy Ferencz. Főkönyvelő Csukics Adolf, könyvelő Pollák Emil, gyakornok Collognáth Ferencz, pénztárnok Matyasovszkv Vincze. — A csak magyar czéget jegyzi a vezérigazgató esetleg helyettese vagy egy igazgatósági tag a könyvelővel együttesen. Módosított alapszabályok 1894-ben. Folyó évi közgyűlése 1895 márczíus 20. volt. Pénztári forgalom 1894 évben o. é. frt 3.989,892. Bellatinez vidéki takarékpénztár. Alakult 1881. Részvénytőke 35.000 frt névre szóló 350 darab részvény 100 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895 ápril hóban 175. Osztalék 1890—1894. 10, 10, 10, 12, 12 frt. Elnök Isoó Ferencz, alelnök Kájdos Károly, Koczeth Mátyás. Igazgatósági tagok : Dr. Berger Ignácz, Bader Adolf, Czinki József, Kiss Pál, Lamm Leó, Dr. Messer Samu, Nóvák János, Tóth László, lltassy Béla, Vugrincsics Boldizsár, Weiss József, Weiss Béla. Felügyelő bizottság : Schweinhammer János, Metzker Mátyás, Meisener Mátyás. Könyvelő Kuszalik Ferencz, pénztárnok Szabó Kálmán. A csak magyar czéget jegyzi elnök avagy az egyik alelnök a könyvelővel együttesen. Alapszabályok kelte 1892. február 6. Folyó évi közgyűlés volt február 7-én. Pénztári forgalom 1894. évben 1.291,358 frt 32 kr. Csabrendeki takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1873. Részvénytőke 40.000 frt névre szóló 400 drb részvény 100 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895 ápril hóban 225 frt. Osztalék 1890—1894, 12, 10, 12, ~12, 12 frt. Elnök Barcza László. Vezérigazgató Bogyay János. Igazgatósági tagok: Bogyay Aurél, BMim Vilmos, Főcze József, Schreiner Dénes, Kohn Vilmos, Kohn Ignácz, Kohn László, Barkóczy Károly, Rábinek Soma, Weisz Mór. Felügyelő-bizottság: Scheiber Sándor, Ifj. Hátzky Kálmán, Weisz Salamon, Kohn Vilmos, Schreiner Dénes. Jogtanácsos Barkóczy Károly, könyvelő Löb Ignácz, pénztárnok Böhm János. A csak magyar czéget jegyzi a vezérigazgató és két igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok kelte 1886 január 24. A folyó évi közgyűlés volt január 30. Összforgalom 1894. évben 3.970,729 frt 58 krajczár. Csáktornyai takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1872. Részvénytőke 40,000 frt névre szóló 400 drb részvény 100 frt befizetéssel. Részvénveinek ára 1895 ápril hóban 500 frt. Osztalék 1890—1894. 18 frt, 18 frt, 20"frt, 24 frt, 20 frt. Igazgatóság: Szeiverth Antal igazg., Hirschmann Samu aligazg. Bencsák Ferencz, Bernyák Károly, Csakathurner Hermán, Deák József, Gra-ner Miksa, Hochsinger Sándor, Hirschmann Leo, Mayer Salamon, Mayer Hermán, Nuzsy Mátyás, Pecsornik Ignácz, Dr. Schvvarz Albert, Stráhia Ferencz, Fodor József, Wollák Rezső, Ziegler Kálmán. Felügyelő bizottság: Pálya Mihály, Alszeghy Alajos, Hirschmann Adolf. Tisztviselők : Weisz Miksa, Kopjár Sándor. A magyar vagy német czéget jegyzi az igazgató vagy aligazgató és Halis és Hoffmann'' Zalamegyei évkönyv 20 306 egy igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok kelte 1872. január 2. Folyó évi közgyűlés volt február 14-én. Pénztári Forgalom 1894 évben 2.046,755 frt 54 krajczár. Muraközi takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1881. Részvénytőke 40,000 frt névre szóló 200 drb. részvény 20Ó frt befizetéssel. Részvé-nveinsk ára 1895 ápril hóban 630 frt. Osztalék 1892—1894. 30, 32, 32 frt. Elnök Horváth Lajos. Vezérigazgató Szakonyi Zsigmond. Aligazgató Moran-dini Bálint. Felügyelő-bizottság: Margitai József, Neumann Bernát, Benedikt Béla. Könyvelő Baumann Zsigmond. A csak magyar czéget jegyzi két igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok kelte 1881 ápril hó 23. F. évi közgyűlés volt február 9-én. Keszthelyi takarékpénztár részvény-társaság. Alakult; 1870. Részvénytőke : 45,000 frt névre szóló 900 drb részvény 50 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 225 frt. Osztalék 1890—1894. 15, 18, 20, 20, 10 frt, az 1894. évi 10 frt osztalék megfelel az előző évi 20 frtnak, mivel a régi 100 frt névértékű részvények 2 drb 50 frt névértékűre cseréltettek ki. Az igazgatósági tagok névjegyzéke az 1894 év végén volt állapotot tüntetik fel, de a tagok közül azóta elhaltak Papp Sándor és Koller Ferencz. Igazgatóság : Elnök és igazgató: Beck Sándor, igazgatóság: Buchberger Gusztáv, Böhm Mihály, Csák Antal, Dr. Dunst Ferencz, Hofman Mór, Koller Ferencz, Klein Lipót, Lázár L. Lipót, Lázár Sándor, Lázár Soma, Lendvay József, Nagy István, Oltay Guidó, Oppel Károly, Oszmán Pál, Pap Sándor, Pető Vilmos, Polacsek Máté, Rosenberg Manó, Szeglet Mihály, Sándor Elek, Ullmann Venczel, Wünsch Ferencz, Weltner Jakab. Felügyelő-bizottság: Bogyay Máté, Sövegjártó Lajos, Weisz Albert. Tisztviselők: Ügyész Hoffmann Soma, könyvelő Hoffmann Miksa, pénztáros Puly János, könyvelői segéd Joós Ferencz. A csak magyar czéget jegyzi az igazgató, vagy Hoffmann Miksa és Puly János együttesen. Alapszabályok kelte: 1878. november 13. (most van változás alatt.) Folyó évi közgyűlés volt február 21-én. Pénztári forgalom 1894. évben 6.541,393 frt 93 krajczár. Keszthely vidéki takarékpénztár. Alakult 1894. Részvénytőke: 100,000 korona névre szóló 1000 drb részvény 100 korona befizetéssel. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 80 frt. Osztalék 1894. évben semmi. Igazgatóság: Mandl Pál igazg. elnök, Reischl Venczel igazgató alelnök, Fülöp Antal, Giber József, Gyarmathy Lajos, Hencz Antal, Herczeg Hermán, Hoffmann Béla, Hofman Gusztáv, Hochstádter Mór, Mészáros Mihály, Mérei Ignácz, Neumark Ignácz, Regensperger Ferencz, Riersch József, Schlaffer Izidor, Stieder Lajos, Stegmüller Ferencz, Dr. Schwarz Zsigmond, Veháp Ferencz, Veháp Lajos, Weisz Zsigmond, Felügyelő-bizottság: Prager Tivadar, Romai Mihály és Bányay Károly. Tisztviselők: Nagy Zsigmond könyvelő és Puly István pénztárnok. A csak magyar czéget jegyzi az elnök, vagy alelnök egy igazgatósági taggal, vagy két igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok kelte 1894. január 28. Folyó évi közgyűlés volt 1895. márczius ló-én. Pénztári forgalom 1894. évben: bevétel 484,718 frt 66 kr. Kotori takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1892. november 24. Részvénytőke 10,600 frt névre szóló 200 darab részvény 53 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 85 frt. Osztalék 1892—94. 3, 3''18, 3 frt. Igazgatóság: Rábenstein Samu igazgató, Dr. Lőke Emil aligazgató. Pollák Lipót pénztárnok, Pollák Henrik, Pollák Ignácz, Spiegl József, Vlasics Remus igazgatósági tagok. Felügyelő-bizottság: Fischer Gusztáv, Berger Manó, Lőwe Adolf. Tisztviselők: Kele György főkönyvelő, Pataki Viktor könyvelő. A csak magyar czéget jegyzi az igazgatóság két tagja együttesen. Alapszabályok kelte: Kotor, 1891. november 24-én. F. évi közgyűlése volt 1895. február 24-én. Pénztári forgalom 1894. évben: 484,419 frt"06 kr. 307 Letenyei takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1892. Részvénytőke 40.000'' frt névre szóló 400 drb részvény 100 frt befizetéssel. Részvénveinek ára 1895. ápril hóban 108 frt. Osztalék 1893—1894. 450, 4 frt. Igazgatóság: Elnök Schmidt Emil, alelnök Stern Zsigmond, igazgatósági tagok Dr. Csempész Kálmán, Thassy Lajos, Dr. Hajós Sándor, Leitner József, Aradi Alajos. Kelügyelő-bizottság: ifj. Singer Samu, Kaster Miksa, Tamás Ádám. Tisztviselők: könyvelő : Glósz Géza, pénztárnok Wesel Manó. A csak magyar czéget jegyzi két igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok kelte 1892. julius 17-én. Folyó évi közgyűlése 1895. február hó 17-én, nem lévén határozatképes, 1895. márczius 25-én tartatott. Pénztári forgalom 1894. évben 582,010 frt 91 kr. Nagykanizsai takarékpénztár részvény-társaság. (1845.) Alaptőke 60,000 forint névre szóló 600 drb részvényben 100 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 940—960 forint. Osztalék 1890—1894. 45. 45, 45, 45, 48 frt. Elnök Hertelendy Béla, alelnök Ebenspanger Lipót. Igazgatósági tagok: Babochay György, Blau Pál, Blau Lajos, Danneberg Jakab, Ebenspanger Leó, Fesselhofer József, ifj. Fesselhofer József, Fischl Pál, Grünhut Henrik, Kürschner Ignácz, Lőwy Adolf, Maschanzker Mór, Plosz-szer Ignácz, Práger Béla, Sommer Sándor, Sommer Ignácz, Scherz Albert, Stern J. M., Stirling Sándor, Sartory Oszkár, Scherz Richárd, Unger Ullman Elek, Vágner Károly, Vidor Samu és Weiser József. Felügyelő-bizottság : Schwarz Gusztáv, Heimler József, Juhász György. Könyvelők: Darás Ágoston, Tripammer Gyula. Pénztárnok: Eisinger Henrik. Segédtisztek : Kaufmann Adolf, Gürt-ler Ferencz, Belus László. A csak magyar czéget jegyzi két igazgatósági tag, vagy egy, egy a czégjegyzésre jogosított tisztviselővel együttesen. F. évi közgyűlése volt február hó 10-én. Alapszabályok módositattak 1890. november 20-án Az 1895. évi február hó 10-én volt közgyűlés 200 drb 100 frt névértékű névre szóló, 1895. január hó 1-től kezdve az üzleti, eredményben a régi részvényekkel egyenlő arányban részesülő uj részvény kibocsátását határozta el 700 frt átvételi ár mellett. A kibocsátandó 200 drb uj részvény 700 frt átvételi árából 100 frt, vagyis 20,000 frt a részvénytőkéhez, 600 frt, vagyis 120,000 frt a tartalékalaphoz csatoltatik. Pénztári forgalom 1894-ik évben 3546 arany 4080 frank 12.299,704 frt 52 kr. Osztrák-magyar bank fiókintézete Nagy-Kanizsán. (Kiterjed Zala- és So-mogyvármegyékre.) Főnök Mergenthaller Lajos. Főnökhelyettes Tóth Antal. Tisztviselők Lovag Gruppenberg Fehrentheil Gusztáv, Kaiser Aladár, Lenk Adolf. Pénztárforgalom (1894Tben) 53.807,000 forint. Leszámítolt váltók 16.837 darab 7.338.868 frt 50 kr. Beszedett váltók 17361 darab 7.281.754 frt 42 kr. értékben. Dél-zalai takarékpénztár részvénytársaság Nagy-Kanizsán. Alakult 1870, évben. Alaptőke 100,000 frt. Névre szólló 500 drb részvénynyel. Igaz- 20 Hertelendy Béla a nagykanizsai takp. elnöke, volt orsz. képv. 308 gatósága: Elnök Eperjesy Sándor, alelnök Hirschel Ede. Igazgatósági tagok: Belus Lajos, Bentzik Ferencz, Dr. Bentzik Ferencz, Bettlheim Győző, Blau Pál, Bogenrieder József, Ebenspanger Leo, Fischer Ignácz, Grünhut Fülöp, Gáspár Ferencz, Dr. Hauser János, Hertelendy Béla, Hirschel Ármin, Klein Illés, Köhler Antal, Ledofszky Ármin, Lőwinger Ignátz, Miltényi Sándor, Ra-poch Gyula, Dr. Rauch Zsigmond, Dr. Schreyer Lajos, Szeitl János, Dr. Szekeres József, Simon Gábor, Dr. Szukits Nándor, Szukits Zsigmond, Thomka Endre, Dr. Tuboly Gyula, Wusztl Lajos, Unger Ullmann Elek. Felügyelő bizottság: Récsey György, Grünhut Alfréd, Halphen Mór. Tisztviselők: titkár és főkönyvelő Knortzer György, főpénztáros Reinitz József, II. könyvelő Eperjesy Gábor, II. pénztáros Knausz László: Segéd könyvelő Roming Lajos. Kereskedelmi és iparbank részvénytársulat Nagy-Kanizsán. Alakult 1867. évben. Az intézet üzletágai. Elfogad: takarékbetéteket 31/.,—41/2% mellett. Kölcsönt ad: Értékpapírokra az érték 80%-áig. Leszámítol: 2 aláírással ellátott váltókat b1^— 6V20/o-kal. Váltóvisszleszámitolás. Alaptőke: 200,000 frt, névre szóló 2000 darab részvényben, 100 forint befizetéssel. Részvényeinek osztaléka 1889—1894. évenkint 6 frt. Összforgalom frt 127,727,739.05. Elnök: Gelsei Gutmann Vilmos. Alelnök Eperjesy Sándor. Igazgatósági tagok: Blau Pál, Blau Lajos, Fesselhofer József, Grünhut Fülöp, Hirschel Ede, Maschanzker Mór, Grünhut Alfréd, Rosenfeld Adolf, Rapoch Gyula, Ledofsky Ármin, Vidor Samu, Bettlheim Győző. Felügyelő bizottság: Goldhammer Károly, Halphen Mór, Dr. Bentzik Ferencz. Titkár Goldschmidt D. Jogtanácsos Eperjesy Sándor. Főpénztárnok, Wallenstein Frigyes. — A magyar vagy német ezéget jegyzi két igazgatósági tag vagy egy-egy erre megbízott tisztviselővel együttesen. Módosított alapszabályok 1886 február 21-én. Szelvény-elévülés 3 év. — Folyó évi közgyűlés február hó 17-én volt. Nagy-kanizsai bankegyesület részvény-társaság. Alakult 1873. évben. Üzlet-ágak: Váltó-leszámitolás és visszleszámitolás, előlegezés értékpapírokra és beraktározott árúkészletekre takarék-betétek elfogadása, pénzváltó-üzlet stb. Alaptők o. é. 200,000 frt bemutatóra szóló 2000 drb részvényben teljes 100 frt befizetéssel. A részvények ára o. é. 115—120 frt. Osztalékok: 1891. óta folyton egyformán 7%. Összforgalom 1894. évben o. é. 17 665645 frt 20 kr. Kamatszámítás: 4 havig terjedhető váltók után legkisebb 5Y2°/0, legnagyobb 61/3%, letéti kölcsönök (Lombard) után legkisebb 6y3°/0, legnagyobb 7°/0-Visszleszámitolás után 4%—41/2%- Betétek után felmondással 4°/0, betétek után felmondás nélkül 3°/0. Igazgatóság: Elnök: Karczag Béla, igazgató tanácsosok : Ebenspanger Lipót, Lőwinger Ignácz, Sommer Sándor, Stern J. Móricz és Weiser József. Tisztikar: Stolczer Gusztáv vezérigazgató, ifj. Singer Samu főkönyvvezető, Hirschler Sándor pénztárnok, Kleinfeld Ignácz segédkönyvelő, Sukitsch Sándor segédtiszt. Czégjegyzés : A magyar vagy német ezéget jegyzi 2 igazgató tanácsos, vagy egy a vezérigazgatóval együttesen. Legutóbbi alapszabály-módosítás 1888. augusztus 16. Szelvény elévülés a törvényes elévülés alatt. 1895-iki közgyűlés volt február hó 23-án. Alsó-muraközi takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1873. Alaptőke 50,000 frt névre szóló 500 drb részvény 100 frt befizetéssel. Részvényei ára 1895. ápril hóban 225 frt. Osztalék 1890—1894. 11, 12, 12, 13, 14 frt. Elnök Bánelly Sándor. Alelnök Dr Böhm Sidney. Igazgatósági tagok: Bara-nasics Ferencz, ifj. Hadunyák István, Jellecsics Mihály, Pávcsecz János, Pet-rics András, Sípos Károly. Felügyelő-bizottság: Eperjesy Sándor, Tóth Sándor, Knortscher Gyyrgy. Jogtanácsos : Eperjesy Sándor. Pénztárnok: Verby Ferencz. Könyvelők: Verby Ernő, Simon .Károly. A csak magyar ezéget jegyzi két igazgatósági tag együttesen, vagy egy, és egy czégjegyzéssel megbízott tisztviselő. Alapszabályok 1873. augusztus 19. Folyó évi közgyűlés volt 1895. február 24-én. Pénztári forgalom 1894. évben 2.852,455 frt 03 kr. 309 Sümegi takarékpénztár. Alakult 1869. Részvénytőke 40,000 frt névre szóló 400 clrb részvény 100 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895 ápril hóban 260 frt. Osztalék 1890—1894. 1450/í00, 15, 17, 17, 17. Elnök és v. igazgató Eitner Sándor id. Alelnök Takách Alajos. Igazgatósági tagok : Bala-sics Antal, Darnay Kálmán, Luiszer Lajos, Mojzer Imre, Szakmáry József. Felügyelő-bizottság: Darnay Kajetán, Bánfi Alajos, Eitner Zsigmond. Tisztviselők: Vörös K. Imre (könyvelő), pénztáros Német Lajos, titkár Mojzer Imre, ügyész Takács Zsigmond. A csak magyar czéget jegyzi a vezérigazgató és egy igazgató tag együttesen. Az alapszabályok kelte 1869, ujabb 1881. A f. évi közgyűlés volt 1895 február 2. Sümegi népbank. Alakult 1873. Részvénytőke 40.000 frt névre szóló 400 drb részvény 100 frt befizetéssel Részvényeinek ára 1895. ápril hóban frt. Osztalék 1890—1894. 7, 7, 7 frt. Elnök és vezérigazgató: Epstein Vilmos A. Alelnök és aligazgató: Mojzer József. Igazgatósági tegok: Scheiber Lipót, Fűzik Gyula, Apfel Kálmán, Jandó Ferencz, Orbán Lajos. Felügyelő-bizottság : Dr. Fischer Ignácz, Würzberger Jakab, Könnye József. Könyvelő: Scheiber József. Pénztárnok: Rozsonyi József. Jogtanácsos: Surgoth Miksa. A csak magyar czéget jegyzi két igazgatósági tag, vagy egy a vezérigazgatóval együttesen. Alapszabályok kelte 1876. junius 27. F. évi közgyűlés volt február 3-án. Pénztári forgalom 1894. évben 1.860,750 frt 42 kr. Tapolczai takarékpénztár-részvénytársaság. Alakult 1869. Részvénytőke 30,000 frt névre szóló 300 drb 100 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 400 frt. Osztalék 1890—1894 20, 20, 20, 23, 23. Igazgatóság : Igazgató Szigli József. Tagok: Csébi Antal, Flieg József, Leszner Sándor, Leszner Sámuel, Leszner József, Steiner Lipót, Handléry Gusztáv, Dr. Löwen-sohn Mór, Leszner Ferencz, Berger Vilmos. Felügyelő-bizottság: elnök Skub-lics Gyula, tagok Áts Ferencz, Dr. Fischer Gyula. Tisztviselők: Pénztáros Po''.lák József, könyvvezető és titkár; Szabó Dénes. A csak magyar czéget jegyzi két igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok kelte 1876 február 23. Folyó évi közgyűlés volt 1895 február 24. Pénztári forgalom 1894. évben 3,320,914 frt 25 kr. Balaton-melléki takarékpénztár részvény-társaság Tapolczán. Alakult 1889. Részvénytőke 60,000 frt névre szóló 600 drb részvény 100 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 100 frt. Osztalék 1890—1894. 3, 3''50, 4, 4''50, o frt. Vezérigazgató: Frisch Lipót. Helyettes igazgató : Glaser Sándor. Igazgatóság: Berger Jakab, Csendes József, Hirsch Lipót, Hochstátter Ignácz, ifj. Lessner József, Lusztig József, Mojzer Ferencz, Pollák Adolf, Steiner Ferencz, Schwarz Mór, Vastagh János. Felügyelő-bizottság: Báró Puteáni Géza elnök, Bogyay István, Weltner Adolf, Wirin Vincze. Téts Károly főkönyvvezető, A csak magyar czéget jegyzi az igazgató vagy helyettes igazgató egy igazgatósági taggal, vagy két igazgatósági tag együttesen. Alapszabályok 1890. május 5-én. Folyó évi közgyűlés volt február 10-én. Pénztári forgalom 1894. évben 4.144,583 frt 51 kr. Zalaegerszegi takarékpénztár. Alakult 1869. Részvénytőke 200,000 kor. névre szóló 400 darab részvény 500 korona befizetéssel. Részvényeinek ára 1895 ápril hóban 800 frt. Osztalék 1890—1894-ig 50, 50, 50, 35 frt. Elnök Dr. Mángin Károly kir. tanácsos. Alelnök: Weisz Ede v. igazgató. Igazgatósági tagok: Balaton József, Csutor János, Fischer László, Dr. Graner Adolf, Gráner Géza, Gráner Jakab, Heinrich Vilmos, Horváth Miklós, Kaiser József, Dr. Kaiser Emil, Rechnitzer Miksa, Rosenberg Sándor, Stern Farkas, Szalay Ferencz, Thassy Kristóf, Weisz Sándor. Felügyelő-bizottság: Hanty Károly, Udvardy Ignácz, Schütz Sándor. Tisztviselők: Policzer József főkönyvelő, Mondschein Samu könyvelő, Vidóczy Ferencz s. könyvelő, Miszory Ignácz pénztárnok. Boschán Gyula ügyész és titkár. A csak magyar czéget jegyzi 310 elnök vagy igazgató egy igazgatósági taggal együttesen. Alapszabályok kelte 1890. F. évi közgyűlés volt 1895 márczius 2-án. Zalamegyei központi takarékpénztár részvény-társaság. Alakult 1893. Részvénytőke 80,000 frt, 800 darab 200 korona névérték. Részvényeinek ára 1895. ápril hóban 175 frt. Osztalék 1893—1894. 2 frt 5%. 7 frt 7%. Elnök Hácky Kálmán. Vezérigazgató: Krosetz Gyula. Igazgatóság: Büchler Jakab, Dcutsch Ferencz, Dervarics Lajos, Fenyvesi Miksa, Fischer Miksa, Fischer Pál, Graner Béla, Dr. Hajós Jgnácz, Dr. Halász Miksa, Dr. Isoó János, Krosetz István, Königmayer János, Kohn Salamon, Nagy Károly, Rigó Ferencz, Rosenberg Zsigmond, Sanits Sándor, Varga Vilmos, Weiss Tivadar. Felügyelő-bizottság: Hajik István, Balassa Benő, Dr. Rosenthal Jenő, Udvardy Vincze. Tisztviselők : Policzer Gusztáv főkönyvvezető, Kiss János pénztáros, Dr. Gzinder István ügyész titkár. A csak magyar czéget jegyzi az igazgatóság bármelyik két tagja. Az alapszabályok kelte 1894 május 19. A folyó évi közgyűlés volt február 24. Pénztári forgalom 1894. évben 5.840,010 frt "31 kr. Zalavármegyei takarékpénztár r. t. Z.-Egerszegen. Alakult 1893 aug. 1-én. Részvénytőke 30.000 frt, 150 drb 200 frtos részvény. Részvényeinek ára 1895 ápril hóban 350 frt. Osztalék 1893—1894, husz forint. Elnök: üresedésben. Ideiglenes elnök Krosetz János. Igazgatósági tagok : Szigethy Antal igazgató, Krosetz János, Botfy Lajos, Dr. Szigethy Elemér igazgatósági tagok. Felügyelőbizottság: Udvary Ferencz f. b. elnök. Skublics Imre, Páslek József, dr. Háry István, Kovács István. Tisztviselők: Balogh Gyula főkönyvelő, Travnik Gyula s. könyvelő. Pirity Lajos pénztárnok. A csak magyar czéget jegyzi vagy két igazgatósági tag vagy egy a főkönyvelővel együttesen. Az alapszabályok kelte 1893 jul. 31-én. A folyó évi közgyűlés volt 1894 szept. 9. Pénztári forgalom 1894. évben 2.606.386 frt 31 kr. '' Zala-Szent-Grót és vidéke takarékpénztár r. t. Alakult 1884. Részvénytőke 20.000 frt névre szóló 400 drb részvény 50 frt befizetéssel. Részvényeinek ára 1895 ápril hóban - 100—110 forint. Osztalék 1890—1894 5 frt. Elnök Botfy Péter. Igazgató Berényi Jenő. Igazgatósági tagok: Kozáry Aurél, Misnek Dávid, Neumann Lajos, Német Zsigmond, Politzer Mór, Steiner D-Ign., Varga Károly. Felügyelő-bizottság: Domokos György elnök, Bichler Dénes, Dr. Misner Antal. Tisztviselők : Koháry József czégjegyző könyvelő, Bren-ner Ernő pénztárnok. A csak magyar czéget jegyzi az elnök, igazgató, vagy könyvelő egy igazgatósági taggal együttesen. Az alapszabályok kelte 1891 február 28. A folyó évi közgyűlés volt február 23. GYÁRAK, IPARVÁLLALATOK. A mint már más helyen is emiitettük, az utolsó másfél évtizedben szép lendületnek indult gyáriparunk, s most, hogy némikép le vannak győzve a kezdet nehézségei, remélhető, hogy a gazdasági állapotok jobbrafordultával s a vállalkozási kedv emelkedésével gyáriparunk is nagyobb fejlődésnek indul. Itt a megyénkben létező nevesebb ipari vállalatokról emlékezünk egyenként (jobbára a soproni keresk. és iparkamara 1894. évi jelentése alapján.) A legtöbb gyári vállalat Nagy-Kanizsán van. A malátagyár és serfőződé-ből külön emlékezünk meg. Többi gyáraink: Franz Lajos 500 lóerőre berendezett gőzmalma s egyszersmind villam-világitási vállalat. A malom-vállalatra befizetett tőke 200.000 forint; őrlési 311 képessége 120,000 mm. évenkint és 3000 16 gyertyaerejü villamláng. Malom és villamtelep 1894. óta vannak üzemben. Munkásainak száma 600. Weiser ./. C. gazdasági gépgyára, mely 1886-ban keletkezett. Csakhamar magasabb színvonalra emelkedett, készítményei el vannak ismerve, különösen a „Perfecta" sorvetőgép s az amerikai rendszerű „Zala"-drill vetőgép, mely czélszerü szerkezeténél fogva nagy elterjedtségnek örvend. A gyár különlegességei közé tartoznak egy- és kétvasu ekéi, melyek az összes versenyeken első rangú dijakkal lettek kitüntetve. A gyárban érez- és vasöntöde van. Blati M. Fiai cognac gyára 1884-ben keletkezett s élénk kivitele van Ausztriába és a Balkán államokba. Összeköttetésben van vele a gőzerőre berendezett pálinkafőzde, a melyben évenkint 4000'' hctlr bort, 3000—4000 hctlr törkölyt és ez ezer hctlr seprűt égetnek. Munkások száma 25—30. A gyár termékei a bel- és külföldi kiállításokon kitüntetésben részesültek. Ugyanezen czég legújabban egy üveg-kupak gyárat rendezett be czélszerü gépekkel s itt is 20 munkást s 4—-5 gépészt foglalkoztat. Napi termelése 50.000 drb. Ez a gyár az első e nemű vállalat hazánkban. Hirschel és Bachracli gép- és kazángyára, amely vállalat ujabban keletkezett s több gőzmalom-felszereléssel mutatta ki életképességét. Stern I. M. nagykanizsai téglagyára. Guttmann S. II. czégdongatermelése, az egész ország legnagyobb vállalata. A kiviteli üzlet tárgyai: fürészelt és hasított tölgyfa, piacza egész Nyugot-Európa. Bettlheim S. W. és fiai szalmatok-gyára, mely 1894-ben másfél millió drbot készített. Sartory Oszkár, építő-anyagok és cementáru-gyára E gyár 1878-ban keletkezett s azóta évről-évre nagyobb kiterjedést nyervén, Miskolczon és Tapolczán fiókot állított fel, és tevékenységét egész Magyarországra terjeszti ki. Fősúlyt a szakértői, szolid munkára helyez. Az Ujlaky-Hirschler és fiai czég fürészgyáráról (Kotor-Alsó-Domború) más helyen van szó, a hol a.kotori fürésztelepet képben is bemutatjuk. Reischl Venczel-féle sörgyár Keszthelyen, újonnan berendezett s évenként 3230 hectolitert termel, de szükség esetén termelőképességét fokozhatja is. Eitner Zsigmondnak, Sümegen van nagy bőrgyára, melynek AuStriába és Szerbiába van kivitele Bölim Zsigmondnak Pacsán és Hóna Györgynek Csömödéren van kisebb malomvállalata- Epstein, Steiner és Társa czégnek említésre méltó mész- és téglagyára van Sümegen. Epstein Vilmosnak pedig faszén-termelése, melynek kiviteli piacza Austria és Svajcz. Szesz- és eczetgyáraink közt megemlitendők: Schmidt Emil anna-majori szeszgyára; Hochsinger M. és fiai eczetgyára Csáktornyán; Gróf Deym Nándor lesenczetomaji cognacgyára. ZALA VÁRMEGYE TISZTIKARA. Összeállította : Vajda J. Főispán: SVASTITS BENŐ. Központi tisztviselők: Alispán: Csertán Károly Főjegyző: Gózony László. Tiszteletbeli főjegyző: Botti Lajos. Aljegyzők : Czukelter Lajos. Malatinszky Lajos. Vizy Géza. Főügyész: Árvay Lajos. Alügyész: Tubolv Gyula dr. Főorvos: Mangin Károly dr. Levéltárnok: Fitos Márton. Főszámvevő: Szultzberger Alajos. Alszámvevők : Far kas Ferencz. Homor János. Főpénztárnok: Tomasics Sándor. Alpénztárnok: Marton László. Könyvvezető: Skublics Antal. Iktató: Szabó Lajos. Kiadó: Derencsény Pál. Irattárnok : Horváth István. Árvaszék : Elnök: Csesznák Sándor. Ülnökök: Braunstein Pál. Horváth Bertalan h. elnök. Málits József. Nagy Lajos. Tassy Kristóf. Trsztvánszky Ödön. Zarka Zsigmond. Számvevő: Rajky Miklós. Pénztárnok: Máyer János Jegyzők : Csák Károly dr. Csák Árpád dr. Tuboly Sándor. Iktató : Varga József. Kiadó: Hutter Ferencz. Irattárnok: Horváth Jenő. Járási kültisztviselők: Zalaegerszegi járás. Járási székhely Zala-Egerszeg. Lakosság száma 28,347. A lakott házak száma 4418. Terület katasztrális holdakban 95.706. Nemzetisége magyar. Főszolgabíró Thassy Miklós. Szolgabíró Mayer István. Járási irnok Wehofsits Ottó. Járás orvos Háry István dr. Állatorvos Piréty Gyula helyettes. Körorvosok Isoó János, Halász Miksa, Rigó Ferencz és Goldstein Károly dr. Ütbiztos Sebestyén Antal. A járási székhelyekhez tartozó összes körjegyzőségek : Körjegyzői székhely neve Zala-Szentiván, községi bíró Molnár Gyula, helyettes bíró Deák Antal, körjegyző Tóth Béla helyettes, közgyám Tóth János. Kj. sz. Zala-Lövő, k. b. Takács János, h. b. Mázsa Gergely, kj. Jobbany Géza, kgy. Takács János. Kj. sz. Andráshida, k. b. Boros Ignácz, h. b. Smodits Ignácz, kj. Hártl János, kgy. Vas János. Kj. sz. Salomvár, k. b. Major János, h. b. Bicsák Vendel, kj. Takách Lajos, kgy. Babos Árpád. Kj. sz.^Besenyő, k. b. Gerencsér Ferencz, h. b. Nagy József, kj. Borky Antal, kgy. Farkas Dömötör. Kj. sz. Szepetk, k. b. Kovács Vendel, h. b. Nóvák Imre, kj. Molnár István, közgy. Varga Kristóf. Kj. sz. Ságod, k. b. Pozvig József, h. b. hurik 313 Ferencz, kj. Vutskits Ignácz, kgy. Szávicza József. Kj. sz. Felső-Bagod, k. b. Cséri Fülöp, h. b. Kardos János, kj. Tóth Gyula, kgy. Kardos József, Kj. sz. Bak, k. b. Balogh Gyula, h. b. Héder György, kj. Füzy Kálmán, kgy. Pető János. Kj. sz. Söjtör, k. b. Hordós Ferencz, h. b. Kovács József, kj. Duzár István, közgy. Galina Vilmos. Körj. sz. Nemes-Apáti, k. b. Boncz Imre, h. b. Bödecs Sándor, kj. Arvay Gábor, kgy. Simon Imre. Letenyei járás. Járási székhely Letenye. Lakosság száma 25,253. A lakott házak száma 3600. Terület catastrális holdakban 83020. Nemzetisége magyar és horvát. Főszolgabíró Thassy Lajos. Szolgabíró Szalmay József. Járási irnok Vajda Jakab." Járás orvos Hajós Sándor dr. Állatorvos Rechnitzer Vilmos. Körorvos Halász Vilmos dr. Utbiztos Hófer Mihály. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: körjegyzői székhely neve Letenye, községi bíró Bóha József, helyettes bíró Bicsák János, körjegyző Békessy Rezső, körgyám Hó-bor József, községi pénztárnok a bíró. Kj. sz. Tót-Szent-Márton, k. b. Babir János, h. b. Visnits Tamás, kj. Kámán Lajos, k. gy. Győri János, k. p. a biró. K. sz. Becsehely, k. b. Ruczek János, h. b. Ács István, kj. Hóbor József, k. gy. Gyergyák József, k. p. a biró. K. sz. Bánok-Szent-György, k. b. Pintér István, h. b. Baksa Pál, kj. Fülöp József, k. gy. Szakái Mihály k. p. a biró. K. sz. Puszta-Magyarod, k. b. Karakai Vendel, h. b. Horváth Károly, kj. Büki József, k. gy. Kovács György, k. p. a biró. K. sz. Szent-Adorján, k. b. Fehér László, h. b. Kámán Károly, kj. Baka Ferencz, k. gy. Bors József, k. p. a biró. K. sz. Szécsi-Sziget, k. b. Kaszás Ferencz, h. b. Gál Ján,. kj. Golinár József, k. gy. Cseke Imre, k. p. a biró. K. sz. Kerka-Szent-Mik-lós, k. b. Tóth János, h. b. Boa János, kj. Vendl Ede, k. gy. Szak József, k. p. a biró. K. sz. Felső-Szemenye, k. b. Gyertyánági József, h. b. Biró József, kj. Hajgató Lajos, k. gy. Nagy Gábor, k. p. a biró. Tapolezai járás, járási székhely Tapolcza. Lakosság száma 46.476. A lakott házak száma 8300. Terület katastrális holdakban 83020. Nemzetisége magyar. Főszolgabíró Szentmiklóssy Gyula. Szolgabíró Székely Emil és Polgár Béla. Járási irnok Molnár János. Járásorvos Beszedics Ede dr. Állatorvos Mukits Aladár. Körorvosok Lőwensohn Mór dr., Fischer Gyula dr., Kustos Károly dr. és Stolczer József dr. Utbiztos Varga János bfüredi megyei utb. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: Körjegyzői székhely neve Tapolcza, községi biró Dávid János, helyettes biró Hándleri Gusztáv, körjegyző Arvay Lajos, közgyám Gáber János, községi pénztárnok Tibola János. Kj. sz. Diszel, k. biró ifj. Szabó Mihály, h. b. Dobosi István, körj. Fekete (Schwarz) Gáspár, kgy. Albert József, k. p. a községi biró. Kj. sz. Gulács, k. b. Péterfy Lénárd, h. b. Bőczén Sándor, kj. Neusziedler József, kgy. Eőry Béla, k. p. a községi biró. Kj. sz. Tördemicz k. b. Kankó József, h. b. Szalai Pál, kj. Vlasics Lajos, kg}''. Tóth Pál, k. p. a községi biró. Kj. sz. Nemes-Vita, k. b. Karácsony Kálmán, h. b. Kalmár Mihály, kj. Paczay György, kgy. Kocsis János, k. p. a községi biró Kj. sz. Les.-Tomaj, k. b. Szabó Ferencz, h. b. .Szabó József, kj. Papp Mihály, kgy. Pillér Jakab, k. p. a községi biró. Kj. sz. Köves-Kálla, k. b. Fábián Dániel, h. b. Pálfiy Imre, kj. Fehér Sándor, kgy. Szalay Károly, k. p. a községi biró. Körj. sz. Kővágó-Őrs, k. b. Balogh Ferencz, h. b. Ács Vincze, kj. Papp Lajos, kgy. Baky Gábor, k. p. a községi biró. Kj. sz. Kékkút, k. b. Rácz József, h. b. Pék Gyula, kj. Král Rezső, kgy. Mészáros János, k. p. a községi biró. Körj. sz. Monostor-Apáti, k. b. Takács János, h. b. Pintér Lőrincz, körj. Vlasics Nándor, közgy. Horváth Vendel, k. p. a községi biró. Körj. sz. Tallián-Dörögd, k. b. Horváth Bálint, h. b. Gulás Gergely, kj. Deák Antal, kgy. Moró József, k. p. a községi biró. Kj. sz. Felső-Őrs, k. b. Korpádi József, h. b. Vas György, kj. Kovács Endre, kgy. Bak Sándor, k. p. a községi biró. Körj. sz. Csapak, k. b. Balogh Imre, h. b. Soós Károly, körj. Kábdebó István, közgy. Nagy Sándor, k. p. a községi biró. Kj. sz. Balaton-Füred. k. b. 314 P. Kutasi Imre, h. b. Pálfi Gábor, kj. Barcsay Boldizsár, kgy. Bertók Gábor, k. p. Varga Gábor. Kj. sz. Örvényes, k. b. Fölher Ádám, h. b. Rédl József, körj. Molnár János, közgy. Bika János, k. p. a községi biró. Körj. sz. Nemes-Pécsely, k. b. Saáry Lajos, h. b. Balassa Lajos, kj. Cséri Mór, kgy. Bajomy Gábor, k. p. a községi biró. Kj. sz. Szent-Antalfa, k. b. Somodi Lajos, h. b. Sólyom Gyula, körj. Németh Ignácz, kgy. Vidosi Gábor, községi pénztárnok a községi biró. Novai járás. Járási székhely Nova. Lakosság száma 15143. Nemzetisége magyar. A lakott házak sz. 2803. Terület kat. holdakban 74,793. Főszogabiró Viosz Ferencz. Járási irnok Krizmanich József. Járási orvos Kovácsics Ferencz dr. Körorvos Polgárdi Lipót. Utbiztos Ács György. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: Körjegyzői székhely Nova, közs. biró Csizmazia Mihály, helyettes biró Babos Lajos, körjegyző Bezerédy István, körgyám Csizmazia György. K. sz. Páka, k. b. Ámbrus Nándor, h. b. Németh Ferencz, kj. Koutnyek Ferencz, k. gy. Németh István. K. sz. Lenti, k. b. Molnár Imre, h. b. Ambrus Sándor, kj. Hőhn Béla helyettes, k. gy. Borsos János. K. sz. Tárnok, k. b. Bogdán Ferencz, h. b. Tóth György, körj. Pulv Gábor, k. gy. Papp Péter. K. sz. Csonkahegyhát, k. b. Kustán Sándor, h. b. Józsa György, körj. Horváth Lajos, k. gy. Tuboly Zsigmond. K. sz. Nagy-Lengyel, k. b.. Pál Sándor, h. b. Fángl János, kj. Horváth Jenő helyettes, k. gy. Fitos Gáspár. A járásban több körjegyzőség nincsen. Sümegi járás. Járási székhely Sümeg. Lakosság száma 26210. Nemzetisége magyar. A lakott házak száma 3461. Terület katastrális holdakban 75,132. Főszolgabíró Fűzik Gyula. Járási irnok Szabó Gyula. Járás orvos Lukonics Gábor. Állatorvos Viasz József, lakik Szent-Grót. Körorvosok Fischer Ignácz, Lengyel Ármin. Utbiztos Pataki Sándor. A járási székhelyhez tartozó összes közjegyzőségek: Körjegyzői székhely Káptalanfa, községi biró Csordás Lajos, körjegyző Horváth Gyula, községi pénztárnok Kovács Bálint. K. sz. Nyirád, k. b. Nagy Gergely, kj. Somogyi József. K. sz. Bazsi, k. b. Merics Ignácz, kj. Zimics Sándor. K. sz. Mihályfa, k. b. Sélley Lajos, kj. Lohonya Elek. K. sz. Gógánfa, k. b. Sebestyén József, kj. Kummert Sándor. K. sz. Ukk, k. b. Kovács Károly, kj. Linter Gyula. K. sz. Galsa, k. b. Kovács József, kj. Róhrer János. K. sz. Sümeg nagyközség, k. b. Kondor József, h. b. Kovács Mihály, kj. Malomsoki János, k. p. Faludi Antal. K. sz. Csabrendek nagyközség, k. b. Főcze József, kj. Schreiner Dénes, k. p. Kohn Vilmos. Keszthelyi járás. Járási székhely Keszthely. Lakosság száma 26,746. Nemzetisége magyar. A lakott házak száma 3980. Területe katasztrális holdakban 73,014. Főszolgabíró Takách Imre. Szolgabíró^ Pálfy László. Járási irnok: Hochmuth Fülöp. Járás orvos Hánny Ödön dr. Állatorvos Lázár Izsó. Körorvosok Lővvy Mór dr., Rosenberg Soma dr. Utbiztos Szombath József. A járási székhelyekhez tartozó összes körjegyzőségek: Körjegyzői székhely Keszthely nagyközség, körjegyző Csirke Iván, községi biró Nagy István, helyettes bíró Riersch József, községi pénztárnok Ullmann Vcnczel, közgyám Lendvay József. Kj. sz. Rezi nagyközség, kj. Bardio Antal, k. b. Sencz Péter, h. b. Takács Ferencz, közgy. Cserép Ferencz. Kj. sz. Alsó-Zsid, kj. Sarkady Károly, k. b. Sári József, h. b. ifj. Pál János, közgy. Szente József. Kj. sz. Alsó-Páhok, kj. Nóvák Károly, k. b. Lázár G. János, h. b. Kámán Péter, kgy. Lázár Samu. Kj. sz. Zala-Szántó, kj. Milkovích Géza, k. b. Nagy Vincze, h. b. Kemendy József, kgy. Nagy Ferencz. Kj. sz. Vanyarcz-Vashegy, kj. Ángyán János, k. b. Bujtor Antal. h. b. Török László, kgy. Angyal Ferencz. Kj. sz. Sármellék, kj. Dely Béla, k. b. Antal János, h. b. Saicz János, kgy. Németh János. Kj. sz. Keszthely polgárváros, kj. Mészáros Sándor, k. b. La-kits Péter, h. b. Mayer Mór, kgy. Neigen Károly. Kj. sz. Karmacs, k. b. Sas József, h. b. Tomor József, kj. Pallér János, kgy. Németh István. <815 Pacsai járás. Járási székhely Pacsa. Lakosság száma 27123. Nemzetisége magyar. A lakott házak száma 4095. Terület katasztrális holdakban 77321. Főszolgabíró Gaal Miklós. Szolgabíró Sólyomy Tivadar. Járási Írnok Fodor Gusztáv. Járásorvos Frommer József dr. Állatorvos 4 állatorvosi kerületbe van beosztva, állatorvosok Fürst Sándor, Pirity Gyula, Viasz József, Lázár Izidor. Körorvos üresedésben. Útbiztos Frencz Antal. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek : Körjegyzői székhely neve Dióskál, községi biró Lang-statter András, helyettes biró Nagy Máté, körjegyző Galadalits Lajos, közgyám Szladovies Sándor. Kj. sz. Orosztony, k. b. Kozáry János, h. b. Gerencsér János, kj. Halász István, kgy. Oroszi József. Kj. sz. Hahót, k. b. Bali György, h. b. Buczkó József, kj. Koltay László, kgy. Laudi István. Kj. sz, Bucsu-Szt.-László, k. b. Deli Gábor, h. b. Miklics József, körj. Toppler György, közgy. Balázsy Ferencz. Kj. sz. Kapornak, k. b. Emmer József, h. b. Kerekes Ferencz, körj. Seregély Károly, Cziklin Ferencz. Körj. sz. Zala-Apáti, k. b. Iberpakker György, h. b. Peiner Ferencz, kj. Benedek János, kgy. Tóth János. Körj. sz. Szent-Péterur k. b. Pálfy Pál, h. b. Zob László, körj. Riedlmayer Károly, kgy. Zob János. Körj. sz. Pacsa nagyközség, k b. Pap János, h. b. Csurgó János, kj. Koltay Lajos, kgy. Balázsy Sándor. Kj. sz. Z.-Szabar nagyközség, k. b. Páti István, h. b. Tóth János, kj Gyuk István, kgy. Tulok Mihály. Csáktornyai járás. Járási székhely Csáktornya. Lakosság száma 38211. Nemzetisége 2/s rész horvát, x/? magyar. A lakott házak száma 5904. Terület katastrális holdakban 64564. Főszolgabíró. Vrantsits Károly. Szolgabíró Kolbenschlag Béla. Járási írnok Szirk Frigyes. Járásorvos Krasovecz Ignácz dr. Állatorvos Vrancsics Jenő. Körorvosok Wolf Béla drávavásárhelyi, Vene-tiáner József dr. stridói. Útbiztos helyettes Szűcs Lajos Mura-Szerdahely. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: körjegyzői székhely Csáktornya város, közs. biró Molnár, helyettes biró Megla István, körjegyző Grész László, körgyám Bencsák Ferencz, közs. pénztárnok Deák József. K. sz. Csáktornya külfára, kj. Haba István, kgy Nóvák Ferencz. K. sz. Dráva-Vásárhely, k. b. Zsnidarics Jakab, kj. Kornfeind Nándor, kgy. Rántes János. k. p. Poszávecz Mihály. K. sz. Dráva-Csány, k. b. Pokrivács János, kj. Ungár Adolf, kgy. Zsnidár Mihály. K. sz Mura-Siklós, k. b. Mikolai Ferencz, kj. Kollarics Imre, kgy. Jámbrovics Tamás. K. sz. Mura-Szent-Márton, k. b. Kósz Péter, kj. Bclecz Ede, kgy. Tomics János. K. sz. Felső-Mihályfalva, k b. Ker-nyák István, kj. Friedl Gyula, kgy. Nóvák Lőrincz. K. sz. Stridó, k. b Fort-ner Mihály, kj. Krauthaker József, kgy. Ambrus György. K. sz. Vizi-Szent-György (V. hegykerület), k. b. Horváth András, kj. Plichta Béla, kgy. Horváth Iván. K. sz. Mura-Szerdahely, k b. Horváth László, kj. Ehrenreich Nándor, kgy. Barát Ferencz. K. sz. Bottornya, k. b. Tersztenyák Pál, kj. Kollay Lajos, kgy. Hrupics Vincze. I\. sz. Őrség, k. b. Kovács Mátyás, kj. Radli Mihály, kgy. Vidovics Illés. Perlaki járás. Járási székhely Perlak. Lakosság száma 36436. Nemzetisége magyar és horvát. A lakott házak száma 5028. Terület katasztrális holdakban 50059. Főszolgabíró Kovács Rezső. Szolgabíró Bölcs Sándor. Járási irnok Mihácz János. Járás orvos Böhm Sidney dr. Állatorvos Lange Kelemen. Körorvos Vizteleki F. Frigyes dr. Útbiztos Korpics János. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: körjegyzői székhely Perlak-Ottok. Községi biró Málék István, ht. biró Jelasics Mihály, körjegyző Krampats József, közgyám Petrics András, községi pénztárnok Glavina András. Kj. sz. Szoboticza, k. b. Koczián József, kj. Bartal György, kgy. Czirkvencsics Gyögy Benkoveczen. Kj. sz. Dekánovecz, k. b. Maródi Imre, kj. Tivadar Ferencz, kgy. Tököli Márton. Kj. sz. Hodosán, k. b. Gurics István, kj. üres, kgy. Gurics Menyhért. Kj. sz. Mura-Csány, k. b. Vadla Bálint, h. b. Gudlin György, kj. Vizmathy Sándor, kgy. Hrányecz István, közs. pénzt. Golonya Mihály. Kj. sz. Mura-Király, k b. 316 Bihár János. kj. Verbáncsics Nándor. K. sz. Dráskovecz, k. b. Habus János, kj. Komján László, kgy. Matjasics András. K. sz. Szt.-Mária, k. b. Hrányecz Elek, körj. ifj. Goricsáneez József, kgy. Péter Tamás. Kj. sz. Mura-Vid, k. b. Szlerbát Fülöp, b. b. Friscsics Vid, kj. Babics Gábor, kgy. Dominics György, közs. pénzt. Friscsics Mihály Kj. sz. Alsó-Domboru, k. b. Teletár István, h. b. Stefics István, kj. Pichler Imre, kgy. Ruszák Márton, k. p. Ruszák György. Körj. sz. Kotor, k. b. Gregurecz Antal, h. b. Matos Mihály, kj. Kele György, kgy Vlasics Jeromos, községi pénztárnok Vidovics Mátyás. Alsó-Lendvai járás. Járási székhely Alsó-Lendva. Lakosság száma 45634. Nemzetisége magyar és vend. A lakott házak száma 7387. Terület katasztrális holdakban 104793. Főszolgabíró Szmodiss Viktor dr. Szolgabíró Csesznák Ödön. Járási írnok Ferber József. Járásorvos Király Mór dr Állatorvos Brüll Lipót. Körorvos Józsa Fábián dr. Utbiztos Kiss Ferencz A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: Körjegyzői székhely neve Álsó-Lendva, községi biró Alszeghy József, helyettes biró Táma János, községi jegyző Baranyay Kálmán, közgyám Gazdag Ignácz, községi pénztárnok Csaplovics József. Kj. sz. Alsó-Lendva, k. b. Simonka Ferencz, h b. Adorján Mihály, h. kj. Hadravics Elek, kgy. Horváth József Kj. sz. Gyertyámos, k. b. Kocsis János, h. b. Göncz Ferencz, körj. Rádli Károly, közgy. Trajber Vendel. Körj. sz. Cserencsócz, k. b Zsálik István, h. b. Rousz Mátyás, körj. Grassanovics Antal, körgy. Scserbits István. Kj. sz. Bellatincz, k. b. Balazsicz Mihály, h. b. Czinki József, kj Nagy Sándor, kgy. Raduha István. Kj. sz. Turnischa, k. b. Makovecz István, h. b. Törnár István, kj. Némethy Ferencz, körgy. Koczet Antal. Körj. sz. Dobronok, k. b. Hermán János, h. b. Göncz János, kj. Forintos Titusz, kgy. Bürmen László, K. sz. Bagonya, k. b. Kocsár András, h. b. Ivanits Ferencz, kj Török Kálmán, kgy. Berden József. Körj. sz Szent-Györgyvölgy, k. b. Bertalan Károly, h. b. Babolcsay Pál, kj. Zsiga Gyula, kgy. Soós Károly. Kj. sz Csesztreg, k. b. ifjú Antal József, h. b. Hermán Mártoh, kj Rácz István, kgy. Orbán Áron. Kj. sz. Baksa, k b Saly Sándor, h. b. Soós János, h. kj. Koller Nándor, kgy. Soós József. Körj. sz. Rédics, k. b. Tüske János, h. b ifjú Kancsal László, körj. Török József, kgy. Kovács István. Zala-szent-gróti járás. Járási székhely Zala-Szettt-Grót. Lakosság száma 21305. Nemzetisége magyar. A lakott házak száma 3237. Terület katasztrális holdakban 46107. Főszolgabíró Botka Ferencz. Járási írnok Kardos Sámuel. Járás orvos Misner Antal dr. Állatorvos Viasz József. Körorvos zala-szent-gróti körben: Mehr Mór, —- türjei dr. Erdős Adolf, lakik Szent-Gróton. Utbiztos Deák József. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek: körjegyzői székhely Aranyod, ideigl. Z.-Szt.-Gróton van, közs. biró Kőszegi Kálmán, h. biró Kövér János, kj. Glázer József, kgy. Somogyi György. K. sz. Csány, k. b. Nagy Imre, h. b. Nagy György, kj. Domby László, kgy. Kámán Péter. K. sz. Tűrje, k. b. Lájer János, h. b. Molnár János, kj. Prácser János, kgy. Fáner Ferencz. K sz. Zalabér, k. b. Balog Gáspár, h. b. Heri József külső, kj. Bichler Dénes, kgy. Kozáry Aurél. K. sz. Zala-Koppány, k. b. Borsos János, h. b. Koronczi Ferencz, kj. Mártincsevics István, kgy. Petrácsek Ignácz. K. sz. Z.-Szt.-Grót, k. b. Koháry József, h. b. Pap Mihály, kj. Scholtz Károly,, kgy. Kovács József. K. sz. Z.-Szt.-László, k. b. Ódor József, h. b. Ódor Gábor, kj. Rimmer Lajos, kgy. Sabjanics Pál. Nagy-Kanizsai járás. Járási székhely Nagy-Kanizsa. Lakosság száma 34433. Nemzetisége magyar. A lakott házak száma 5416. Terület katasztrális holdakban 91648. Főszolgabíró Svastits Károly. Szolgabíró Merkly Antal. Járási irnok Lenkei Zsigmond, Járás orvos Máyer Ferencz dr. Állatorvos Fürst Sándor. Körorvosok Viola Ignácz dr. Gelsén, ''Hausner József dr. Kiskomárom, Augenfeld Fülöp Szepetnek. Községi orvos: Farkas Ferencz Légrád. Utbiztos Laczín Viktor. A járási székhelyhez tartozó összes körjegyzőségek : Körjegyző 317 székhely neve Mura-Keresztur, községi biró Kárász György, helyettes biró Hermán János, körjegyző Szemző Gyula, körgyám Radmanics József. Kj. sz. Szepetnek, k. b. Fuchs János, h. b. Kéri József, körj. Dénes Ferencz, körgy. Fuchs György. Kj. sz. Sormás, k. b. Kele György, h. b Miháezi Péter, körj. Grünfeld József, kgy. Varga József Eszteregnye. Kj. sz. Langviz, k. b. Klein György, h. b. ifj Lang Mihály, körj. Nagy Ferencz, kgy. Klein György. Kj. sz. Szent-Balázs, k. b. Varga József, h. b. Csizmadia János, körj. Szondy László, kgy. Balla István Magyar-Szerdahely. Kj. sz. Gelse, k. b. Kovács Zsiga, h. b. Sávcl János, kj. Kugler Sándor, kgy. Keresztesy György. Kj. sz. Galambok, k. b. Török János, h. b. Tóth Kápolna János, kj. Starzsnszky György, kgy. Tompos Gábor. Kj. sz. Kiskomárom, k. b. Kafka László, h, b. Tálos Péter, kj. Kerenczy János, kgy. Marton Mihály. Kj. sz. Sárszeg, k. b Németh Antal, h. b Szalóky Nándor, kj. Pandúr Ferencz, kgy. Németh Antal. Kj. sz. Bakónak, k b. Tóthmárton József, h. b. Tóth Antal, kj. Dénes Béla, kgy. Nyéky Pál plébános. Körj. székh. Légrád nagyközség, k. b. Sznopek József, h. b. id. Pöcsét István, körj. Kováts Gyula, körgy. Torma András, községi pénztárnok Grangya Emil. Rendezett tanácsú városok. Nagy-Kanizsa. Polgármester: Babochay György ügyvéd, egyúttal árvaszéki elnök. Főjegyző: Lengyel Lajos ügyvéd, egyúttal h. polgármester. Tanácsosok: Halis István, egyúttal árvaszéki ülnök. Matkovics Sándor. Kiiltanácsosok: Anek István. Gudlin László. Mihálecz József. Poszavecz Bátori Istv. Thomka Endre. Varga János. Főkapitány : Vécsey Zsigmond. Alkapitányok: Bay György. Farkas Ferencz. Rendőrbiztos: Raffay István. Számvevő: Juhász György, Könyvvivő : Lillik Ágoston. Mérnök : Plosszer Ignácz. Segédmérnök : Geizl Viktor. Pénztárnok: Weiss Henrik. Adóellenőr: Neu Albert. Adótiszt: Áts József ifj. Közgyám: Vágner Károly, egyúttal árvaszéki pénztárnok. Segédgyám: Varga István. Ügyész: Bentzik Ferencz dr. Jegyző: Hofer Ferencz. Levéltárnok: Halvax Gyula. Katonai előadó: Sterbeczky Ferencz. Erdőmester: Botfi Károly. Kataszteri nyilvántartó : Perger Károly. Orvosok: Gerő József dr. Rácz Kálmán dr. Állatorvos : Maár Nándor. Községi biró: Halis István. Közkórházi főorvos: Szekeres J. dr. „ alorvos : Rauch Zsigm. dr. „ gondnok: Hitzelberger L. Közigazgatási iktató : Csányi János. „ _ kiadó: Nóvák Nándor.. Árvaszéki iktató és irattárnok: Tóth Nándor. Községi bírósági iktató: Ruesz Antal. Írnokok: Anhoffer Gyula. Bánekovics József. Hardi Gyula. Vlassics János. Városgazda: Süle János. Mázsáló mester: Fénusz József. Végrehajtók: Csányi Elek. Pintér István. Varga Antal. 318 Zala-Egerszeg. Polgármester: Kovács Károly ügyvéd, egyúttal árvaszéki elnök. Főjegyző: Németh Elek, egyúttal h. polgármester. Tanácsos: Braunstein József, egyúttal árvaszéki ülnök Kültanácsosok: Fischer László, Nagy János. Paczonai Sándor. Aljegyző : Vöczköndy László. Ügyész: Szigethy Elemér dr. Községi biró: Braunstein József. Katonaügyi előadó: Vöczköndy László. Rendőrkapitány : Gaál Károly. Levéltárnok: Németh Elek. Orvos: Gráner Adolf dr. Mérnök: Flesch Adolf. Pénztárnok: Magyar Lajos. Ellenőr: Simonfy István. Számtiszt: Tanár Ignácz. Számvevő: Juhász József. Iktató és kiadó: Pávek Ferencz. Állatorvos: Kovács József. Végrehajtó: Tánczos Lajos. Z A L A V Á R M E G Y E. Irta: Hoit''mann Mór. Zalavármegye az ország délnyugati szögletében az Fekvése, északi szélesség 46° 16'' és 46°6'', a keleti hosszúság 33°59'' és 35°55'' alatt fekszik. Keletről Somogyvármegye határolja, melytől egy da-Határai. rabig a Balaton tava, melynek közepén megy el a határ, s a Kanizsa-patakja választja el. Délről a Dráva von határt a horvátországi Kőrös és Varasd vármegyék közt; nyugatra Stájerország és Vasvármegye, északra Vas- és Veszprém vármegyék határolják. A vármegye nagysága 5121 ''63 négyszög kilométer, Kiterjedése, s nagy Magyarországban e tekintetben a 15-ik vármegye. '' Legnagyobb hosszúság Felső-Őrstől Dráva-Magyaródig 20 német mérföld; szélessége majd 1, majd 6, 8 és 10 mérföld. Használható földje 810,312 hold; és p. 416 008 h. szántóföld; 96.430 h. rét és legelő; 48.442 h. szőlő (a mit azonban az évtizedben a filloxera erősen megcsappantott); 236.102 h erdő, a többi kertek. Népessége az 1890-iki összeírás szerint 404699. A mi a vármegye természeti viszonyait illeti, kevés Iszonyai'' a r°na tájéka. Csak a Mura és Lendva vizei közt levő térséget, a Muraköz keleti részét s a Kis-Ivomárom körül levő vidéket mondhatni lapályosnak. Ez az egész terület alig teszi a megye 8-ad részét; a többit kisebb-nagyobb hegyek, szelid bortermelő vidékek borítják, melyek közt kellemesen váltakoznak a majd szűkebb, majd tágasabb völgyek. Ezek közül kiemelendők: a Zala vizének gyönyörű völgye, mely a Balaton felé tágul s melynek mentében csinos falvak, pompás kastélyok és kertek, erdőkkel,'' szőlővel fedett dombok, termékeny rétek és szántóföldek vannak szétszórva. A második az egri völgy a tapolczai járásban. Nem tágas, de mindkét oldalán különös alkotású hegyek veszik körül, melyek elragadóan szép vidékké teszik. A megye földje különböző minőségű. A Balaton mel-Föidje. lékén köves, mészfölddel, homokkal keverve; különösen rozs és kukoricza terem rajta, mely nedves esztendőkben gazdagon fizet. Némely Balaton-melléki hegynek földje porhanyós, rozsda szinü föveny, igy Köves-Kállán, Szent-Békállán. A Muraközben szintén kövecses a föld; a megye többi hegyes részeiben 320 sárga agyag, néha homokkal vagy kavicsosai vegyítve; Karmacs körül a szántóföldeken levő kövek oly laposak, mint a deszka és vékonyak; a Zala völgyében fekete vagy sárga; Nagy-Kanizsa körül sárga folyó homok;-a Mura vize baloldalán fekete kerti föld s ez a legtermékenyebb az egész megyében. Gazdag a megye szép vidékekben. Legszebb tájéka Felülete, a Balaton melléke. A síkságból felemelkedő számos elszigetelt hegy, melyek majd négyszögletesek, majd gömbölyűek és csúcsosak, az ezeket fedő erdők és szőlőhegyek, a tetőket koronázó régi váromladékok, melyeket a költő képzelete alakjaival benépesített, s melyeknek mohos kövei régi dicsőségről, régi szenvedélyekről regélnek; az innen való felséges kilátás a Balatonra, melynek hullámzó tükörén visszaverődnek a nap aranyos sugarai, a szorgalmas mivelésre mutató szántóföldek, a sűrűen elhintett csinos falvak elbájoló kies vidéket képeznek, melyen gyönyörrel legelteti szemeit az útas. Levegője tiszta és egészséges, kivált a Balaton mentében ; de kevésbbé a Dráva és Mura vizek mellett, hol sok halvány arezot lehet látni, sőt számos golyvás van az egész Dráva mellékén, különösen Deklezsin, Izsakócz és Mellincz nevü helységekben. Hegyei, azt az egyet kivéve, mely a Dráva és Mura Hegyek, vizek közt Stájerországból nyúlik be, a magas Tirol és Stájerországon átfutó s Dobránál Vas-vármegyébe bejövő Szt.-Gotthard hegyének ágai. Ez a hegysor két helyen lép a megyébe. Az egyik Dolincznál különválik s egy darabig a Rába vizét kisérvén, Végednél jön a megye határára, s itt egy ágazatot Sümeg és Szűcs felé küld, hol a magas Dobos hegyével kezdetét -veszi a Bakonyság; másik ágával a Balaton felé megy s majd Égenföldig nyúlik be. A Dolincznál két felé vált dobrai hegysornak másik ága Puszta-Szt.-Péternél éri el a zalai határt, s előbb Kustányszegig egyenesen kelet felé tart, de már itt többfelé ágazik; ugyanis egyik szárnyával dél felé fordulván, a lövői és egerszegi járások déli részét futja el; másik ágával Boczföldig tovább is keletre megy; de itt hirtelen délre kanyarodik s Hahótot megkerülvén, ismét észak felé tart. Zalabérnél egy keskeny szegletet képez, melyet a Zala vizének meg kell kerülnie, itt újra délnek tart s egyik ágával Le-tenyéig a Muráig terjed, másik ága pedig Miháldnak tartva Szent-Jababnál Somogy vármegyébe lép át. A Balaton melléken fekvő hegyek magas és erdős hegysor által kapcsolódnak össze a Bakonysággal. A mint már emiitettük, a Balaton mellékén számos elszigetelt hegy van, melyek majd kerekded, majd szegletes, majd csinos formáikkal mint természeti ritkaságok is figyelmet érdemelnek. Keletkezésöket földalatti tűznek vagy földindulásnak tulajdonítják. Ilyen különálló hegyek: a badacsonyi, gulácsi, szentgyörgyi, halápicsobánczi, hegy esdi és a monoszlói ha- tárban a hegyesteri. A hegyesdinek formája egészen ezukorsüveg alakú s egy omladozott várral koronázott tetője olyan, hogy messziről azt hinné az ember, hogy meg sem lehet állni rajta. Ezt erdők övedzik. A hegyestői is ezukorsüveg alakú, de kétszer oly magas, mint az előbbi, gyönyörű szőlők övezik. A megye nagyobb folyóvizei a Dráva, a Mura, a Vavaif'' Zala és az Eger s még több kisebb folyóvíz. A Dráva, mely a megye déli részét mossa Horvátországtól választja azt el. Légrádnál a Murával egyesül és Somogyba lép át. Alacsony partjai mellett folyása nagyon sebes, s .nem kevés kárt okoz áradásaival. A kereskedelemre nézve hasznos, mert hajókázható. Fövényéből aranyport mosnak. Hala bőségben van, s partjait szép bükkes és tölgyes erdők kísérik. A Mura Deklezsinnél jön be a megyébe s Légrádnál a Drávába ömlik. Ezzel képezi a Muraköz félszigetetét. Tekervényes alacsony partjai vannak, gyakran és hirtelen kiönt, szintén hajókázható. A Zala Zalafőnél Vasvármegyében ered s Páczodnál lép a megyébe. Zalabértől kezdve dél felé foly, s miután egy gyönyörű völgyet formálna, Hidvégen felül a Balaton mocsárjaiba vész. Dél felé sok posványt és bozótos helyet csinál, melyek szélessége Zala-Apáti és Esztergál körül 4 kim. A folyó nem hajókázható. Egykoron híresek voltak rákjai, de az utóbbi években valami pusztító betegség következtében kiveszésnek indultak. Az Eger a bakonyi erdőkben fakad s keresztül folyván a ta-polczai járáson a szigligeti és badacsonyi hegyek közt a Balatonba ömlik. Folyása közben sok liszt-, fűrészmalmot és kallót forgat; keskeny, de mégis szép völgye magas hegyektől van körülvéve. A megye kisebb folyóvizei: a Kerka, Lendva, Lesencze, Mar-czal, Trnova, Kanizsa, Héviz, Váliczka, Pölöske, Cserta, Tatna, Cserna stb. Azonkívül számos hegyi patak. Tavai közül legkiválóbb egész hazánkban a Balaton. A megyének ásványvizei is vannak. Savanyuviz-for-Ásványvizek. rások Füreden, Kékkúton, Rendesen és Vérkuton. A füredi savanyuviz-forrás a helységtől egy negyedórányira fekszik egy völgyben, s az útról nem is láthatni addig míg az ember az erdő sarkához nem ér. Mikor a lejtőről leérünk, előttünk fekszik a fürdőintézet. A savanyuvíz forrás 18 gömbölyű kőoszlopon nyugvó fedélzet alatt van, mintegy 2 méternyire a föld színétől. Nagy melegben erős a füredi savanyuvíz, de messze vitetvén, erejét elveszti. A kékkúti savanyuvíz Kékkút helységtől keletre esik s kővel van kirakva. Vize megközelíti a fürediét, szine kékes. Rendes faluja alatt Pálköve nevezetű helyen van egy forrás, a Balatonhoz 4 méternyire; ha tisztán, a Balaton vize nélkül merítik, erősebb a füredinél. A vérkúti Zán-kához egy félórányira a Balaton partján van. Vize inkább keserű, mint savanyú; nyári napokban úgy iátogatják, mint a füredit. Hai.is í.s H.>f.íai.v:>n : Zalamegyei évkönyv. 21 322 Az utolsó években nagy lendületet vettek a Balaton-melléki fürdőtelepek. Balaton-Füred folyton szépül és épül s évről-évre nagyobb látogatásnak örvend.- Keszthely, Balaton-Szent-György, Badacsony, Révfülöp s más helyek évenkint sűrűn látogatott fürdőtelepek. Nyárony át élénk a közlekedés a Balatonon, a szükséges kikötők kiépítése nagy lendületet adott a közlekedésnek. A megye gazdag különféle terményekben. Főtermeszt-Termékei. ményei a kukoricza és a rozs, különösen a Balatonmelléken és a Muraközben majdnem kizárólag ezen két gabonanernet termesztik; ám azért a rozs nem elegendő a belső szükségletre; a Balatonmelléki helységek a hiányt Somogyból és á veszprémi piaczról szokták pótolni. Búza legszebb s a legtöbb a bellatinczi uradalomban terem, ezenkívül a Zala völgyében s az egerszegi járás déli részén. Árpa, zab mindenüti van ; hajdinát a muraközi horvátok és vendek termesztenek, rendesen a tarlókban. Köles a bellatinczi uradalomban terem. A kereskedési növényekből kendert házi szükségre mindenütt termesztenek ; lent a csáktornyai járás hegyesebb részeiben. Azelőtt dohányt termesztettek a csáktornyai járásban s még néhány más helyen, de ez megszűnt. Gazdag e megye gyümölcsben is. Hires Zalavármegye kitűnő borairól ; fájdalom a két utolsó évtizedben a bortermelést nálunk is nagy csapás érte a filloxerával, mely sok szép szőlőtelepet tönkretett, s"a nép egy részét kenyérkeresetétől fosztotta meg. A védekezés nagy; az e czélból alakult egyesület mindent megtesz, hogy a filloxera által okozott csapás következményeit elhárítsa, s reméli, hogy a szőlők megújításával e csapást idővel kiheveri. — Legkiválóbb borok a Balatonmellékiek és a muraköziek. Ez utóbbiak közül különösen a globokói, stridói, vericzai és szalatnyaki. A badacsonyi bor mind kellemes izére, mind zamatjára egyik első helyet foglalja el a hazai borok közt; legszebb szinti és legtartósabb a nemes-pécsöli bor; nem kevésbbé jók a kis-őrsi, felső-őrsi, balaton-henyei és szőllősi borok. Igen nemes borok: a szt.-györgyi (Tapolcza mellett), ábrahámhegyi, szigligeti, kővágóeörsi, zánkai, köveskállai, szántói, rezi, tóthi, keszthelyi, meszesgyöröki, balatonedericsi, palaznaki stb. A muraközi borok insulaner név alatt ismeretesek, különösen a stájerek hordják el. Bort a megye többi vidékei is termesztenek. Az erdők 232,328 holdat foglalnak el. Fában majd-Erdők. nem mindenütt bőség van. Legkiterjedtebb fanemek a bükk és tölgy, -a lakosság szép jövedelmet szed a mak-koltatás és gubacsszedés után. ^ Az állatországot illetőleg szép lendületnek örvend a tenyésztés, lótenyésztés A muraközi horvátok nemcsak szálas, hanem szép és erős lovakat nevelnek. Palinban a székesfehérvári állami méntelepnek egy osztálya van, melynek parancs- noka Parcsetics Ottó százados, s melyre kiváló gondot fordítanak. Az utolsó években a szarvasmarha-tenyésztés is nagyobb virágzásnak indult. A zala-megyei gazdasági egyesületnek e tekintetben nem csekély érdemei vannak, miáltal nem kevéssé mozditja elő az okszerű földmivelést. Nagy-Kanizsán, Kis-Komárom körül, a Zala völgyében, Uj-népen, a bellatinczi uradalomban nevelnek legtöbb szarvasmarhát. Legkevesebbet a Muraközben és a Balatonmellékén. Egy idő óta a juhtartás is lábra kezdett kapni, szép nemesitett birka-nyájakat lehet látni a Festeticsek, Batthyányak, Széchenyiek, Eszterházyak és Inkeyek uradalmaiban. Nagyobb kiterjedésű ennél a sertéstenyésztés, melyet a rengeteg bükkös és tölgyes erdők, a nagy mennyiségben termesztett kuko-ricza hathatósan előmozdítanak; a nagykanizsai sertésvásár sem utolsó helyet foglal el az ilynemű vásárok közt. Mézzel és viaszszal is űznek kereskedést a megye egyes vidékeinek lakosai. Vadállatokból szarvasokat, őzeket, nyulakat és rókákat táplálnak az erdőségek; a csehi erdőkben vaddisznó is van. Halakban gazdag a Balaton tava; van itt fogas, süllő, harcsa, közönséges süllő, ponty, csuka, kecsege, gárda. A köveskállai és balatonhenyei hegyek tetején levő tavakban kárászt; a Drávában kecsegét, harcsát halásznak. Az ásványország is szolgáltat egyes termékeket. A Ásványok, drávamellékiek aranyat mosnak. Kapolcson finom fehér fövényt találni, melyet üveg és porczellángyarakban használnak ; Keszthelyen tűzkövet; a tihanyi félszigetben mezei foszló-követ; a Balaton déli partján tiszta agyagot; Nagyfalván mészszel kevert márgát; a Balatonmellékén és Muraközben mészkövet találni. Porphyrkő van a tihanyi félszigetben; bazaltkő a Balatontól északra eső hegyekben és Rezinél; kővé vált fa Szigligetnél; timsó Rezinél; kőolaj, gyanta, kőszén Bányavárnál; Rácz-Kanizsánál sósforrást fedeztek fel. A kereskedés nagy lendületnek örvend. A folyton kedeiem. keletkező új közlekedési utak, a helyi érdekű vasutak, melyek a közlekedést könnyebbé, a szállítást olcsóbbá teszik, nem csekély mértékben adnak lendületet a kereskedelemnek. Különösen négy termék az, mely Zalavármegyére nézve nagy fontosságú: a gabona, a bor, a szarvasmarha és a sertéskereskedés. Pénzintézetek, bankok, takarékpénztárak nagyban mozdítják elő a forgalmat. A gyáripar tulaj donképen csak az utolsó évtizedben ipar, gyárak, kezdett nagyobb lendületet venni a vállalkozási kedv emelkedésével, s míg előbb az egész megyében csak néhány kisebb gyár dolgozott, most már az ipar e neme is lendületnek örvend; s valószínűleg nem fog megállapodni ott, a hol most áll. Közigazg. Zalavármegye közigazgatásilag 12 járásra oszlik: a felosztás, kanizsai, tapolczai, szt.-gróti, sümegi, keszthelyi, pacsai, 21* 324 zala-egerszegi, novai, alsó-lendvai, lctenyei, perlaki és csáktornyai járásra. Székhelye Zala-Egerszeg. Nemzetiségre nézve a megyét a magyarok, horvátok, Nevaiílrs'' németek és vendek lakják. Vallásra nézve a megye lakosai katholikusok, reformátusok, görög nem egyesültek és zsidók. A római kath. hiveket egyházilag egy érsekség és két püspökség kormányozza. A Muraköz a zágrábi érsekség alá, a zalaegerszegi, novai, lendvai és letenj''ei járás a szombathelyi püspökség alá, a tapolczai, sümeghi, szentgróti, pacsai, keszthelyi és kanizsai járás pedig a veszprémi püspökség alá tartozik. Zalavármegyének gazdag történelme van. Egyes vo-Történeime. násokat az olvasó az egyes városok történetében fog találni. (A megye közönsége bőkezűségéből a megye monográfiája munka alatt van; belőle két kötet okmánytár jelent meg eddig.) 1091-től, amely év decz. 20-án Szt. László király Sümegen megfordult, gyakran fordultak meg a magyar királyok Zalamegyében. 1244. okt. 11-én IV. Béla volt Zalavárott; Kún László 1276. január 8-án Zala-Istvándon, és február 9-én Őrsön; III. Endre 1298, május 27-én Kehidán. Zsigmond 1407. decz. 17-én Csáktornyán; 1. Ulászló 1440-ben Pogány és Kigyós várait foglalja el ugyancsak ő 1441. márczius 16-án Zala-Egerszeg mellett tábort tart. I. Mátyás 1480. aug. 28-án Alsó-Lendván és szept. 3-án Perlak városához közel a Dráva kelőnél haditábort tart és Zágrábon keresztül a török ellen indul. II. József a török háború színhelyére mentében Nagy-Kanizsán pihent I. Ferencz József 1852. évi julius hóban Zafa-Egerszeg, Bak, Szt.-Mihály, Keszthelyen át tett körutat. Zalavármegye történetének egész folyamán a szabadelvüségnek előharczosa volt. Mikor Deák Ferencz meghalt, a közfigyelem Zala felé irányult. Ekkor elevenítette fel Pongrácz Lajos Hontból a nagy angol lapnak, a „Times"-nek egy 1823-iki czikkét, melynek magyar fordítása igy hangzik: „A tizennégyszáz ezerből álló seregekkel bíró szövetségesek nem azon szent igyekezet által lelkesittetnek, mely Európának boldogságát, szerencséjét eszközölhetné; (az egyedül álezája szándékuknak), hanem azon dölvf, melylyel erejök és seregöknek sokasága kecsegteti őket. — Ok mindent, ami constitutio, gyűlölnek, habár annak szentségét, helyességét, jóságát ezer esztendők bizonyítanák is. A szövetségesek a régi homályba, a régi járomba akarják a nemzetet visszadönteni. Intézményeiknek egész tenden-tiája a határtalan uralkodás; ennek elérésére a legszentebb dolgoknak tapodása is, csekélység előttük. Hogy pedig nemcsak az új, hanem a régi constitutiókat is fel akarják forgatni, eléggé bizonyítják a magyar környülállások. Ausztria, mely eddig való fennállását, virágzását Magyarország nyolczszázadoknál idősebb constitutiójának 325 köszönheti; mely a dicső magyar nemzet egész Európa és Ázsia előtt ismeretes vitézsége és virtusa nélkül már csak a valaha vólt nemzetek sorjában a históriában találná nevét; ez az Ausztria, melynek magyarjai iránt való bizodalmának és háladatosságának határtalannak kellene lenni, nem szégyenli megmutatni az egész világ előtt, hogy le akarja alacsonyítani e nemzetet. De ezen nemzetben hogy még meg nem romlott bajnok eleitől beléje öntött vére, eléggé megbizonyítja; a midőn az ország egyes osztályai az udvarnak parancsolatjait és fenyítéseit bátor megvetéssel viszonozzák. Ezek között első helyen áll Zalavármegye, mely Ausztriának irigy szomszédságától meg nem rettenvén, a közelgető veszedelemben magát oly példásan viseli, hogy századunk történetében arany betűkkel fog a késő maradékok előtt is ragyogni." (Ad. Zalam. tört.) Hoffmann Mór. ZÁRÓSZÓ. Szalay Sándor. az írókat, hanem az egész Zalamegyét, annak sok vidékét és városát, fejlődését, haladását, kulturális törekvéseit, tanügyét, iparát is bemutatjuk, a menynyire azt kiszabott szűk terünk, s a rendelkezésünkre álló eszközök megengedték. Könyvünk így is képet nyújt megyénk állapotáról. Nem voltunk híjával az anyagi és erkölcsi támogatásnak. S míg ezért, megyénk köztiszteletben álló főispánjának, mélt. Svastics Benő urnák mondunk ezúttal meleg köszönetet, valamint azoknak a városoknak, intézeteknek és intézményeknek, kik költséges vállalatunk megjelenését szíves támogatásukkal lehetővé tették (Zalavármegye 500 frt adományán kivül Könyvekhez a szerzők vagy a szerkesztők előszót szoktak írni, mely azonban rendesen olvasatlanúl marad. Könyvünk czélját már a czíme mutatja meg, az olvasót még külön tájékozni tehát felesleges lett volna. Szükséges azonban, hogy a könyv végén elbúcsúzzunk a közönségtől s azt, a mit elmondani szükségesnek tartunk, elmondjuk itt. Eredeti szándékunk az volt, hogy megyénk tollforgató embereit, a menynyire ez lehetséges, csoportosítsuk s egy millennáris évkönyvben bemutassuk Ezt a szándékot nagyjában el is értük, habár eredeti program-rnunk annyiban bővült, a mennyiben e szándékunk mellett nemcsak Poór János. 327 a nagykanizsai takarékpénztár, Nagy-Kanizsa és Csáktornya városok, ugy a nagykanizsai sörgyár részesítettek előleges segélyben bennünket); másrészt kötelességünk őszinte elismerést szavazni megyénk mindazon fiainak, kik önzetlenül felajánlották szellemi közreműködésüket, kik fáradságot nem kímélve, sok érdekes közleménynyel vettek részt munkánkban, sok nagyérdekü adattal járultak könyvünkhöz. Fogadja e helyütt köszönetünket a megye köztiszteletben álló tanfelügyelője Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos ur, az ő nagybecsű támogatásáért; a „nemesi magánalapítvány" nagy buzgalmu titkára, Orosz Pál ur, ki ez alapítvány levéltárát tette számunkra hozzáférhetővé, s ugyancsak ez ■ alapítványnak nagyérdemű gondnoka Farkas József ur, ki a nemesi választmány adakozásaira vonatkozó nagyérdekü adatokat, fáradságot nem kiméivé, állította össze s bocsátotta rendelkezésünkre. Nagyrészt megyénk szülöttei ők, vagy olyanok, kik a megyében élve, munkájuk javát ennek szentelik. A legtöbbnek arczképét közöltük czikkeik mellett. A kinek arczképe czikke mellől elmaradt, azt itt közöljük utólagosan. Itt találja tehát a szíves olvasó dolgozótársaink Szalay Sándor, Poór János, Győrffy János és Tuboly Viktor arcz-képeit, kik a többiekkel együtt joggal kérnek részt elismerésünkből. Nagy kedvünk volna részletesen elmondani a könyv. történetét; talán az egyik-másik olvasó szívesen megismerkednék azzal a móddal, hogy miképen keletkezik ilyen könyv. Ámde nagyon ki kellett volna terjeszkedni a lényegteleneknek látszó részletekre is. Az az olvasó, ki e könyvet végiglapozni fogja, körülbelül ^ejtheti, mennyi fáradozással, mennyi aprólékos gonddal, mennyi körültekintéssel jár egy ily vállalatnak létrehozása, véghezvitele, egy ily könyvnek összeállítása. S ennek a fáradozásnak nem pusztán a négy fal . közötti csendes munka adja jelét, hanem az, a mi ezt megelőzi, a mi elejétől végig nyomában jár, — az utánjárás, a rábeszélés különféle módja és neme. Györffy János. Tuboly Viktor, 328 Már ez a körülmény is elnéző bírálatra hivja fel az olvasót, ki különbséget tud tenni a nagy apparatussal, gazdag anyagi eszközökkel dolgozó fővárosi vállalatok s egy szerény vidéki vállalat között, mely a szűkebb haza iránti szeretet forrásából fakadt s ezt az érzést kívánja fejleszteni és terjeszteni. Mentül jobban ismerjük szülőföldünket, annál inkább szeretjük ezt, s annál biztosabb gyökeret ver a nagyobb haza iránti szeretet, mely a magyar embernek meg nem szűnő, nemes érzése marad mindenha. — Bármely más nemzet megengedheti magának a cosmopolitismust; a magyar — nem ! A magyar embernek e földhöz kell ragaszkodnia: érzésének, munkásságának, törekvéseinek itt vannak erős gyökerei. Ezekből nyer tápot büszkesége, hogy c haza hű fiának, hogy magyarnak született; s ez érzést kell átvinnie a második évezredbe, melyet a gondviselés e nemzetnek megérnie engedett. Vajha a második ezredév a haza szent oltára körül látná a nemzet minden fiát, egyesülve annak szeretetében és annak boldogitására, hogy elérkeznék végre ama jobb kor, mely után „Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán." Hoff maim Mór. TARTALOM. I.afsz. A csáktornyai állami tanítóképző intézet. HolTmann Mórtól.....240 A hévizi forrás. Hencz Antaltól..............170 A kereskedő ifjak egylete Nagy-Kanizsán.................266 • A keszthelyi gazdasági tanintézet. Sparszam Páltól .......163 • A keszthelyi kath. főgymnasium. H. M............174, A keszthelyi plébánia templom. Boncz Józseftől.........176 . A költő Zrinyi Miklós halála. Donászy Ferencztől................15 Alsó-Lendva története. Dervarics Kálmántól..........203 Alsó-lendvai takarékpénztár................305 Alsó-muraközi takarékpénztár Perlakon............308 A magyar történeti drámji. Hevesi Sándortól . ,........285 A mi tengerünk. Donászy Ferencztől .''•.''■. . ........148 A nagy-kanizsai gymnasium története. Kalcsok Leótól......-108 A nagy-kanizsai betegsegélyző egyesület...........265 A nagy-kanizsai izr. hitközség múltjából. Neumann Edétől.....142 A nagy-kanizsai izr. jót. nőegylet . . ............257 A nagy-kanizsai kaszinó . ................261 A nagy-kanizsai ker. jót. nőegylet . ............256 A nagy-kanizsai kisdednevelő egyesület. Bátorfi Lajostól......259 A nagy-kanizsai malátagyár és serfőződe...........294 A nagy-kanizsai népkonyha...............258 A nagy-kanizsai polgári egylet..............263 A Nagy-Kanizsa vidéki németek. Körmendy Páltól........123 A Sümeg-vidéki egyletek................268 Az atyámról. Rákosi Jenőtől..............................3. Aurora borealis. Donászy Ferencztől............188 A zalamegyei általános tanitótcstület múltja. Udvardy Ignácztól . . 250 A zalamegyei nemesi alapítvány. HolTmann Mórtól .... ... 274 A zalamegyei vendek. Gönczi Ferencztől ...... ... 139 Bacsányi János. Ernyei Istvántól............ . 38 Balaton-Füred. Mangold Henriktől .............183 Balaton-melléki takarékpénztár Tapolczán......• . . . ■ . 309 Balaton vidékén (Badacsony, Szent-Györgyhegy, Csobáncz.) Vázsonyi I. 78 Bellatincz vidéki takarékpénztár...............305 Csáktornya a múltban s jelenben. Margitai Józseftől.......230 Csáktornyai takarékpénztár................305 Csányi László. Tuboly Viktortól.................79 Csertamellék. Göntér Endrétől...............120 Deák Ferencz. Szalay Sándortól..............20 Délzalai takarékpénztár.................307 Fejér György. Hoffmann Mórtól..............137 Galambok és vidéke. Juk Józseftől . . -..........82 Gászner Pál.....................273 330 Lapsz. Gernya László....................272 Gördövény. Hajgató Sándortól..............254 Gyárak, iparvállalatok.................310 Izr. jót. nőegylet és krajczár egyesület Tapolezán........270 Kanizsa emlékérmei. Szukits Nándortól ...........85 Kanizsától Hévizig. Halász Margittól............167 Kereskedelmi és iparbank Nagy-Kanizsán...........308 Keszthely története. Bóry Imrétől.............156 Keszthelyi jót. nőegylet . . ,..............266 Keszthelyi takarékpénztár.....,...... ... 306 Keszthely-vidéki takarékpénztár . ..............306 Két pénzügvigazgató. Halis Istvántól............272 Királyi Pál. Esztergályos Ágostontól........,...''. 245 Kisfaludy Sándor. Darnay Kálmántól............99 Kotor, Álsó-Domboru. Lőke Emiltől ............288 Kővágó Eörs és környéke. Czuppon Sándortól • - ,......88 Letenyei takarékpénztár.......... ......307 Mandel Pál.....................271 Mangin Károly ....................92 Muraköz. Gönczi Ferencztől...............125 Muraközben. Kele Györgytől.......... .... 189 Muraközi takarékpénztár Csáktornyán............306 Nagy-Kanizsa város története. Halis Istvántól.........24 Nagy-kanizsai bankegyesület...............308 Nagy-kanizsai irodalmi és műv kör.............265 Nagy-kanizsai önkéntes tűzoltó testület ........., . 263 Nagy-kanizsai szépitő egyesület..............266 Nagy-kanizsai takarékpénztár . ............307 Nagy-kanizsai társaskör.................264 Nagy-kanizsai tornaegylet................266 Néhány vonás kelet költészetéből. Farkas Józseftől.......282 Németh János. Halis Istvántól .............191 Osztrák-magyar bank Nagy-Kanizsán............307 Őstörténeti kutatások Sümeg és vidékén. Darnay Kálmántól .... 70 Perlak története. Megyercsy Gézától . ..........153 Posta, távirda, távbeszélő Szommer Náthántói.........297 Proclamatió (1. Napoleon proclamatiója) .... ......44 Remete Géza....................248 Ruzsicska Kálmán. Margitai Józseftől............96 Spissich János. Halis Istvántól .............115 Stridó a múltban és a jelenben. Horváth Gyulától . ...............46 Sümegi népbank ...................309 Sümegi takarékpénztár.................309 Svastics Benő. Ruzsicska Kálmántól.............63 Szigliget és Badacsony. Frisch Adéltól............117 Takarékpénztárak és pénzintézetek. Tripammer Gyulától......305 Tapolcza. Vázsonyi Izidortól . .............111 Tátika már csak omladék. Róth Miksától...... .... 105 Tündér rózsa. Poór Jánostól............. . . . 180 Vaszary Kolos. Hoffmann Mórtól..............51 Vörös-kereszt-egylet Nagy-Kanizsán.............265 Wlassics Gyula. Györffy Jánostól.............53 Zala-Egerszeg története. Németh Elektől........... 9 Zala-egerszegi nőegylet, népkonyha, krajczár-egylet 267 331 Lapsz. Zala-egerszegi takarékpénztár....... .......309 Zala György. Róth Miksától...............224 Zalamegye közegészségügye. Mangin Károlytól..............93 Zalamegye közigazgatása. Zalai Kálmántól . . . ,......68 Zalamegyei központi takarékpénztár.............310 Zala-Szent-Grót. Kardos Sámueltől.............56 Zala-szent-gróti egyletek.................270 Zala-Szent-Grót és vidéke takarékpénztár...........310 Zalavármegye. Hoffmann Mórtól...............319 Zalavármegyei egyesületek................256 Zalavármegye népoktatásügye. Ruzsicska Kálmántól.......194 Zalavármegyei takarékpénztár Zala-Egerszegen.........310 Zalavármcgyc tisztikara. Vajda J.-tól ......... . 312 Zárószó. Hoffmann Mórtól................326 Zúg a szélvész, háborog a Balaton Hubcr Gyulától.......303 SAJTÓHIBÁK. Lapszám sor kijavítva 20 1. felülről Kehidán Söjtörön 26 26. >! helyiségeket helységeket 114 10. )) sem fa- sem fából, sem fű- sem fából 116 11. »» határaiba határaihoz 116 2. alulról felkelőségnél felkelő seregnél 149 7. » lélek lilék 208 24. » királyi édes anyját a király édes anyját 246 11. » veve verve 249 11. » bálpárt bal párt 298 15. Pelcs Pelez 298 7. » Zarilla Zavilla 308 5. Knortscher Knortzer 208 4. » Verby Verly NEMZETI BALESET BIZTOSIT!) RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPESTEN. A TARSASAG KORMANYZATA Igazgatóság: Ormódy Vilmos elnök, Deutsch Sándor, Goldbcrger Berthold, László Zsigmond, Dr. Levay József, Soltész Vilmos, Varga Sándor ügyvezető igazgató, Dr. Róth l''ál aligazgató. BIZTOSÍTÉKI ALAPOK: 1. Teljesen belizetett részvény alaptőke..... 2. Társasági tartalék tőke......... 3. Baleset- és tűzviszontbiztositási díjtartalék . 4. Életbiztosítási díjtartalék........ Tárezában lévő dijváltók és dijkötelezvények kor. 1.000,000.— 20,000.— 213,793.35 130,978.15 kor. T .3 647771.50 kor. 3.144.525.39 A »Nemzeti« baleset biztosító részvénytársaság az első hazai vállalat, mely alkalmat nyújt arra, hogy a hazai közönség a biztosítás ezen ágazatában hazai intézetnél köthessen üzleteket es pedig előnyösebben, mint bárhol. Dijai a legolcsóbbak, biztosítási feltételei a lehető legnagyobb előnyöket nyújtják a biztosítást kereső közönségnek. A »Nemzeti« általános feltételei keretén belül biztosítást vállal mindennemű baleset anyagi következményei ellen, melyek az egyént hivatásának teljesítése közben, azon kivül, vagy utazás közben érhetik, és pedig oly csekély dij ellenében, hagy bárki, még a kevésbé jómódú is, viszonyaihoz mérten fedezve és biztosítva lehet az ót hirtelen és akaratán kivül ért kár ellen. A dij magassága a koezkázati osztály szerint változik és az egyes hivatásokon belül aszerint módosul, amint a biztosított csak felügyeletileg vagy tényleg dolgozó minőségben foglalatoskodik. A biztositásnak három évi fennállása után a „Nemzeti" a negyedik évtől kezdődőleg egy legalább is az évi. dij harmincz százalékát tevő osztalékot fizet a nyereményjogosultsággal biztosított feleknek mindaddig, a míg a biztosítás érvényben van, és tekintet nélkül arra, hogy időközben kárfizetés eszközöltetett-e vagy nem. Vezériigynökség Zala és Somogy vármegyék területére NAGY-KANIZSÁN Az Első Itov. Általános Biztosító Társasai Föiiiynöksíw''i. C C O Ut'' ''—- Titkár: SÜMEGI KÁLMÁN. \ \ ♦syg» □ színes mozaik / NAGYKANIZSA TO RT ENETEB O L. — Irta HALIS ISTVÁN. Megrendelhető a szerzőnél Nagy-Kanizsán 1 frt 50 krért. E gyönyörünn megirt (s képekkel ellátott) könyvet minden fővárosi ^ lap (különösen a Budapesti Hirlap, Egyetértés, Magyar Szemle, Pesti Hirlap) kiváló ajánlásban részesítette ■n ............¡M^Eh^l . . . .. '' ■ff v* fl t JT ! f weiser j. c. a k«1 as á¡si jjé \|> <jyára, VAS- ÉS RÉZFÉMÖNTŐDÉ J£1 NAGYKANIZSÁN. A magyar kir. államvasutak gépgyára vezérügynökségének dunántuli képviselője. Ajánlja: mindenben felülmúló egyetemes egyes és két-barázdás aczélekéit és az egyetemes ekékre felszerelhető összes földmivelő eszközeit, kitűnő boronáit, uj- mívelő boronáit, (G-rubber) járgányait, szecska és répavágóit és egyéb gazdasági gépeit. Általános kedveltségnek örvendő szab. »PERFECTA« merítő korongos sorvetőgépein kivül legújabb sík és hegyes talajhoz egyaránt alkalmas »ZALA DRILL« (szabadalm. Simplex) könnyű sorvetőgépre felhívja a gazdaközönség becses figyelmét. Az uj »Zala Drill« egy oly amerikai vetőszerkezettel bir, a mely egyszerűség, kitűnő munka és tartósság tekintetében az összes jelenleg létező gépeket határozottan felülmúlja. Egyéb gazdasági gépek és eszközök nagy választékban. Sorvetőgépeim a felette czélszerünek bizonyult szabadalm. kiváltható kapacsuklyókkal vannak ellátva. Árjegyzéket szivesen küldök bérmentve. ? f T ti f I T I . . »>. •M =3 If''MJlJIS gőzmalma Nagy-Kanizsán. E gőzmalom a legújabb rendszer szerint van berendezve; rozs- és búzalisztet őröl a budapesti gőzmalmoknak teljesen megfelelő type-ben és minőségben. Őrlési képessége 800 mm. 24 óra alatt. v_y_y_vy_y_v_v_vvvvvvwwywvvvvv v v v v v <-<* K-- K* <» r] A A A A A "A A A A" A" A A A A A A A A"A A A A A A A "A A A A A A A A "A A A~A A A™A A^T''S A A A A A Á""A7T7CK HAL VAX FRIGYES divat-kalap-készitőnek van szerencséje a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagy-Kanizsán, a régi „Polgári Egylet" mellett levő kalap-raktárát dús választékkal tetemesen kibővítette és a legjobb minősé-güekkel felszerelte. Miután azon kellemes helyzetben van, hogy vevőit a legutolsó divat szerinti kalapokkal, minden igényt kielégitőleg, a legjutányosabban kiszolgálhatja, kéri a nagyérdemű közönség szives pártfogását és becses rendeléseit. E szakmába vágó mindenféle javítást elfogad és a vidéki megrendeléseket postafordultával teljesiti. BLAU M. FIAI (czégtulajdonos Blau Lajos) * NAGYKANIZSÁN. * A czég alapíttatott 1835. évben. ----- 1884 óta C0GNAC-6YÁR és gőzerőre berendezett PÁLINKA-FOZDE. Nagybani és kicsinybeni eladás ugy palaczkban, mint hordóban. Cognac, sósborszesz, szilvórium, baraczk-, törköly-seprű- és busfenyő-pálinka. -: Árjegyzék kivánatra. '' - NAGYKANIZSAI FÉMKUPAKGYÁR (Blau M. fiai) bor, sör és ásványvizpalaczkokra való >>> fehér, fényes és szines kupakok előállítására, külföldi elsőrangú gépezetek berendezésével szakavatott vezetőség alatt. $ lovas-laki¡iiiva iisxy.ro r/riiioiil- h csatornázási munkáinak vállalkozója, SARTORY OSCAR épitö-anyag-ok raktára és czementáru-gyára NAGYKANIZSÁN. Sürgönyczim: Sartory Nagy-Kanizsán. Fiók: Miskolcz és Tapolcza. Főraktár: hydrauli mész-, román-czement-, valódi perlmosi portland-cement-, Deulschenthali építő-mész-, gyps- és mezögypsből, tűzmentes téglák, varla-homok, agyag és cliamotte a leghíresebb gyárakból. — A cement gyár Xagv-Kanizsán készit természet-, fekete- és vörös szinii különböző nagyságú cement-k''óvczet-temezeket, templom-, előház-, folyosó-, udvar-, járda-, istálló- és másnemű kövezetekre. Cemcnt-letözetlemezeket, lépcsőfokok, ablak- és ajtó-szárak, vizvezető-csövek, csatornák, fürdőkádak, tóabraktartók, párkányzaldarabok és épülcldiszilmények megrendelés után. Elvállal mindennemű cemeutkő-talapzatok készítését, venécziai terrazzi, márványrakműpadó-zat és graniti rakmű, birkamosatók, malátaszérük, abraksorompók építését, szarvasmarha-, juh- és sertés-istállók számára, mesterséges kőben, megrendelés után. Raktára kehlheimi lemezek-, Stcier homokkő-, kársli márványból, lépcsőzetek és egyéb építészeti czélokra. metszeti- és epületfa. Képviselősége: parqnet-gyáiaknak, épületasztalosságoknak, agyag- p * kályhák- és Diainege-cső-gyárahia/c úgymint Steiei és magyar szénműhelyeknek. Gépraktár (-Sj a leghíresebb gazdasági gépgyárakból, folytonos készlet mindennemű gépfelszerel-vényekből. Minden az építészeti és a gép-szakmába vágó megrendelések a legjutá-nyosabban teljesíttetnek. Kívánatra előleges árszabásokat, mintalapokat, rajzokat és % mintadarabokat mindenkor kész vagyok beküldeni. ..»».J.J.K.ÍÍJJÍ. ... _ MUFOGAK! Fogazatok és teljes fogsorok légnyomással (Luftdruck), valamint egyes fogak arany, celluloid és kautsukba foglalva, továbbá »«■ÍM a melyek a gyökerekbe erősíttetnek (Stift-záhne), úgyszintén javítások a legjutányosabb ár és jótállás mellett készíttetnek Bartos Géza és Társa fogászati műtermében Nagy-Kanizsán, Iskola-utcza 494. szám. .ijüírci _■ ; . i:;i:i.:ajii:''i:i''i:;:i;iiii.i;:i!i:Ji;i!i5ií:iiii!iiiiái.i JE S@M 801 Newyorki Germania életbiztosító társaság. W JK-rCi m-íMi Európai osztály: ■WfM BERLIN, LEIPZIGER-PLATZ, (SAJÁT HÁZÁBAN.) Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VÍI., Erzsébet-körut 15. szám. Nem kölcsönös. Részvényeseknek gj B korlátolt osztalék. MA iSJi Részvényesek osztaléka 102,000 márka 1894. évi Felesleg a biztosit, javára 3.610,495 „ 1894. deczember 31-én, m isi wM Tényleges vagyon...... 84.014,349 márka ü Érvényben lévő bizt. összege . . 293.092,197 „ Évi bevétel........ 10.584,111 „ ; . . ii Eddigi kifizetések: • rm / iQl Esedékes kötvényekért 92 millió. Biztosítottak osztaléka 21 millió. Háború veszélye elleni biztosítás díjemelés nélkül. Olcsó díjtételek; kötvények visszavásárlása és tőkésítése; megtámad- m~ hatlan biztosítás.; a tiszta jövedelem a biztosítottak nyereményét képezi. JJ= Az ajánlat benyújtása után hatod napra Berlinben kiállított eredeti kötvényt adunk. ; PORJESZ JÓZSEF 1 vezértitkár ■ - Referencziákat ád: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. '' i m A ^Sjv r Alapítási év 1832. ""Mamii -«- '' '' ----^"''ttflnmmtt-.^.^^ Alapítási év 1832. J \\V>- It\|* Wapif® «és@®l NAGYKANIZSÁN. Ajánlja jól berendezett és a mai kor kívánalmainak ^ minden tekintetben megfelelő A t^öflyv ¥L % ¥L % % M a * * x yojvldmd at mindennemű nyomdai munkák diszes és ízléses elkészítésére, jutányos árak & mellett. ^ NÉVJEGYEK, ---KÖRLAPOK, MEGHIVÓKi A ELJEGYZÉSI és esketési kártyák mindig a legújabb divat szerint készíttetnek el. * fy Falragaszok, gyászjelentések és más sürgős nyomtatványok néhány óra alatt előállíttatnak. Nagyon alkalmas intézet NAGYOBB MŰVEK ELŐÁLLÍTÁSÁRA. f