| 3.15 MB | |
| 2017-11-24 18:15:34 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  826 | 2449 | Zalai Hírlap 2017. november 24. 274. szám 15. oldal | Egyetlen elfelejtett könyvük sincsen Könyvtári pillanatképek a nagykanizsai Halis-év végén Az Utazóládát Benke Dániel mutatja Fotó: Szakony Attila „Mit ettek a középkori várak lakói?" CIVIL TUDÓSÍTÓNKTÓL NAGYKANIZSA A Halis István Városi Könyvtárban újabban meglepő ötletekkel találkozhat az, aki nem rohan polctól polcig, aki megáll a földszinti nagy térben néhány percre. Az „UTAZÓLÁDÁ-nál" Papp Ferenc éppen pakol. No, nem táskába, hanem a ládába. Kérésemre összefoglalót ad az innovatív kezdeményezésekről. - Nem régi ötlet az Utazóláda. Ebbe bárki helyezhet el utazási prospektust, városok, tájak látványosságait bemutató katalógust, szórólapot, térképet onnét, ahol megfordult. Ugyancsak bárki ingyen ki is vehet belőle. A jelentőségét abban látom, hogy kanizsai polgárokat aktivizál, akik elhozzák feleslegessé vált dokumentumaikat. Két alkalommal helyeztem el kiadványokat a ládában. Az emeleti lépcső alatti szűk olvasótérben Sziva Lász-lóné és barátnője Gurdán Já-nosné beszélgetésébe sikerült bekapcsolódnom. A két barátnő könyvtárba is együtt jár. Most éppen a könyvtári szabad szombatok eseményeit elemezgetik. Nemsokára újabb beszélgetőtárs, Mosdósi Jó-zsefné csatlakozik, így rakjuk egymásra az élmények halmazát. Hogy kinek melyik program tetszett a legjobban, az nem kérdés, sokkal inkább az, hogy milyen értékes ismeretekhez jutottak a résztvevők. Az „Egy eltűnőben levő világ képei" megkapó fotókon mutatta be a régi borospincéket és tárgyaikat, az „Élő Történelem Teaház" fiatal könyvtáros alkotói filmek segítségével idézték fel az első világháborút. Vita bontakozott ki a hölgyek között, lehet-e egy könyvtár „Régi tárgyak menedékhelye", ki kell-e állítani ezeket a főként népi életmódról üzenő, elárvult eszközöket? Megemlítettem, nemrég Czinki László kiállítóval beszélgettem erről. Tapasztalata van bőven, hiszen a Kendlimajorban a Nosztalgia Parasztudvarban szép gyűjteményt hozott össze. Véleménye szerint, amíg ez a kérdés nem tisztázódik, addig átmeneti menedékhelyre van szükség. Más alkalommal, más közegben, más pillanatokat sikerült rögzítenem. Nagy Györgyné és Szintai Éva a dombortérképek kiállítását dicsérték. Azért is, mert ismeretterjesztő jellegén túl újabb magánszemélyek kerültek be a könyvtár társadalmi bázisába. A térképlátvány nagyszerűsége mellett megjegyezték még a „MINDENTUDÁS" egyetemét, azért is, mert a kitűnő előadók mellett videón is hozzáférhetővé váltak az előadások. Patterman Károlyné szerint biztos, hogy ez előzőekben felsorolt kezdeményezés újabb és újabb olvasókat hoz. Személyes tapasztalatát meséli: a „Mit ettek a középkori várak lakói?" szabad szombati előadása után vele együtt mások is keresték az ott ajánlott irodalmat. A Honvéd Kaszinó Hölgyklubjának kedvence lett a legújabb szolgáltatás, a KÖNYVFUTÁR. Persze, lefordították saját klubéletükre. Egy filmklub előtti néhány percben Biczó Iswánné ajánlotta másoknak a hölgyklubban bevált jó módszert, mégpedig azt, hogy az elolvasott jó könyveket a klubtagok egymásnak továbbadják. Kovács Józsefné helyettes vezető úgy vélte, hogy jövőre a Hölgyklub számára nagyszerű, kreatív szervezett mozgalom lenne „könyvfutárnak" lenni. Aki koránál vagy egészségi állapotánál fogva nem tud lejárni az intézménybe, úgy a klub tagjai házhoz vinnék az olvasnivalót. Kovácsné elmondta, hogy „könyves karitatív akció"-ban már a hölgyeknek és pártolóinak nagy gyakorlata van, hiszen 2004-ben Ördöngösfüzes kicsi erdélyi falunak egy teljes magyar nyelvű könyvtári anyagot gyűjtöttek és juttattak el. 2016-ban pedig az EMMI nagykanizsai javítóintézetének a könyvtári állományát alapozták meg gyűjtéssel. A városi könyvtár mindkét akciónál partnerként működött közre. E sorok szerzője néha a reggeli órákban, de általában kora délután jár könyvtárba. Ebben az időpontban a legnagyobb a nyüzsgés: törzsolvasók, idősebbek, fiatalabbak, diákok egyénileg vagy csoportosan, ekkor itt minden rendű és rangú, mindenféle igénnyel érkező olvasó megtalálható. Sokan böngészik a „KIEMELÉSEK" asztalait. Keglovics Gabriella szerint élete legjobb segítőtársa volt és maradt a könyvtár. Nézelődése közben kérte, hogy feltétlenül ejtsek szót a könyvtárközi kölcsönzés módszeréről. Hálás azért, hogy 3-4 nap alatt megérkezik - mi több díjmentesen - a hőn áhított kötet. Már az is előfordult, hogy sem szerzőt, sem címet nem tudott megnevezni, de a téma megjelölése elég útmutató volt a felkészült könyvtárosoknak. Véleményével egyetértett Uzsoki Lászlóné, aki a könyvtárba érkezés pillanatait osztotta meg velem: zsibongás, újságlapok zizegése, az „ELFELEJTETT KÖNYVEK ASZTALA", sikerlistás könyvek feltérképezése, néha halk zenefoszlányok. Úgy, ahogy egy igazán „jó könyves hely"-hez illik. Büki Erzsébet |
