| 2.81 MB | |
| 2022-03-29 14:53:53 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  304 | 611 | NEVES JOGTUDÓS | és igazi „nagy" miniszter Wlassics Gyulát Zalaegerszeg városa már 1895-ben díszpolgárává választotta Forrás: Göcseji Múzeum DR. PAKSY ZOLTÁN MNL Zala Megyei Levéltára Báró Wlassics Gyula Korának egyik igen neves jogtudósa, egyben politikusa volt, mégis kevesen ismerik a nevét, a két zalai városhoz, Zalaegerszeghez és Nagykanizsához való kötődéséről pedig még kevesebben tudnak. Pedig 170 évvel ezelőtt, 1852. március 17-én Wlassics Gyula Zalaegerszegen született római katolikus polgári családban, majd Nagykanizsán nevelkedett, de életpályáján is többször visszatért és kapcsolódott Zala megyéhez. Apja, Wlassics Antal Nagykanizsán törvényszéki bíró, majd elnök lett, végül pedig a város polgármestere. Fia születése után néhány évvel költöztek át Egerszegről Kanizsára, ahol Gyula a helyi piarista gimnáziumban, majd 1866-tól a pesti piarista nagygimnáziumban tanult. Az érettségi után Budapesten és Bécsben végzett jogot. Közben megtanult németül, franciául, olaszul és angolul. Egyetemi tanulmányai végeztével 1875-ben tért vissza Nagykanizsára, ahol apja mellett kezdett dolgozni a törvényszéken, mint gyakornok. Miután letette az ügyvédi vizsgát Pestre költözött, ahol fogalmazóként helyezkedett el a bíróságon, majd az igazság-ügy-minisztériumban. Innen folyamatosan haladt felfelé a ranglétrán, s az országos királyi főügyész helyettese lett. Közben sorban közölte jogi tárgyú cikkeit és tanulmányait, amelyeknek az eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban levelező, 1892-ben pedig rendes tagjává választotta. Akadémiai székfoglalóját 1887-ben tartotta, „A bizonyítás tana a bűnvádi eljárásban" címmel. 1891-ben kinevezték a budapesti egyetem büntetőjogi tanszékének professzorává. Ezzel párhuzamosan kezdett el foglalkozni a politikával is. 1892-ben - visszatérve Zala megyébe - elindult a csáktornyai választókerületben (amely akkor Zala megyéhez tartozott) és az országgyűlési választásokon, a kormánypárt színeiben megszerezte első képviselői mandátumát. Itt ezután még háromszor, 1895-ben egy időközi választáson, valamint 1896-ban és 1901-ben is újra megválasztották, minden esetben a kormányzó Szabadelvű Párt jelöltjeként. 1905-ben azonban már Pécs város mandátumát nyerte el. 1895-ben nevezték ki miniszterré, amikor ő kapta a vallás- és közoktatásügyi tárcát Bánffy Dezső kormányában. Ekkor lemondott a csáktornyai mandátumról, csak azért, hogy a választói mint kormánytagról is elmondhassák róla a véleményüket, akik újra is választották. 1895. január 15-től 1903. november 3-ig töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciót, három egymást követő kormányban. Igazi „nagy" miniszter volt, a minisztersége idején a modern Magyarország történetének több fontos törvénye született meg, így például az izraelita vallás elfogadásáról és a szabad vallásgyakorlásról szóló polgári törvények. Ő vezette be Magyarországon a nyomdatermékek köteles példány rendszerét (amikor minden kiadott könyvből egy példányt le kell adni az Országos Széchényi Könyvtárnak), valamint jelentős népiskolai fejlesztésbe kezdett. Ennek keretében miniszteri ideje alatt mintegy félezer községben nyitottak meg új elemi iskolát, jóval többet, mint az 1920-as években Klebelsberg Kunó minisztersége idején: Zalaegerszeg városa már 1895-ben díszpolgárává választotta, amikor a város kérését meghallgatva államosította és fejlesztette a városi elemi iskolát és megkezdhette működését ugyanebben az évben a Zalaegerszegi Állami Főgimnázium, a mai Zrínyi Gimnázium elődje. Ugyancsak neki köszönheti a város egyik legszebb mai épületét, a zsinagógát, amelynek felépítéséhez 1901-ben komoly állami támogatással járult hozzá. Ezzel szemben viszonya Nagykanizsával érdekesen alakult. 1892-ben ugyanis először nem Csáktornyán, hanem Nagykanizsán indult az országgyűlési választáson, azonban ott, igaz kis különbséggel, de vereséget szenvedett, sőt a kampány során még kővel is megdobálták (ami nem a személyének, hanem a pártállásának szólt). „Hogy jól nem esett, az bizonyos" - írta önéletrajzi visszaemlékezéseiben, majd így folytatta: „De hogy én ezért Nagykanizsára haragudjam, ez sohasem jutott eszembe se, már csak azért sem, hisz a nagykanizsai polgárság nagy számban reám szavazott és Kiskanizsá-ról is", csak a választókerülethez tartozó községek szavazói tekintették őt „...veszedelmes liberálisnak, aki a templomokat magtárrá akarja átalakítani. A választási szenvedélyek ily képtelenségei miatt nem lehet haragudni, legfeljebb sajnálkozni." - írta erről az esetről Wlassics. Szavai igazságát bizonyítja, hogy 1900-ban döntött a nagykanizsai iskola államosításáról és fejlesztéséről is. „Wlassics miniszter ezzel hatalmas kul-túrprogramjának ismét egy részletét váltotta be... ezúttal Dunántúl egyik tiszta magyar érdekének züllőfélben lévő népoktatásügyét mentette meg, és fölállította Dunántúl a kaposvári és a zalaegerszegi állami elemi iskolák mellé a magyar kultúra harmadik védőbástyáját Nagykanizsán" - írta erről a helyi lap, a Zalai Közlöny. A miniszterségről való lemondása után újra az egyetemre tért vissza tanítani. 1906-ban azonban újabb komoly közéleti szerepbe került, amikor az uralkodó a Közigazgatási Bíróság elnökévé nevezte ki. Ezt a pozícióját ezután 26 éven át, 1933. január 7-ig töltötte be. Ennek következtében tagja lett a főrendiháznak is, sőt 1918. június 21-től november 16-ig a főrendiház elnöki tisztét is ő látta''el, majd a világháború után először újjászervezett felsőháznak is az elnöke lett 1927-től 1935-ig. 1918 októberében, a világháború utolsó napjainak kritikus időszakában, Wekerle Sándor miniszterelnök lemondásakor a neve felmerült, mint lehetséges miniszterelnöké. Ez ügyben találkozott is az uralkodóval, de végül elhárította az ajánlatot. Jelen volt 1918. november 13-án is, amikor IV. Károly lemondott a trónról és bejelentette visszavonulását. 1916. szeptember 8-án megkapta a bárói méltóságot zalán-keméni előnévvel. 1923-tól a Népszövetség Hágai Bíróságának is tagja lett. Báró Wlassics Gyula, akinek nevét Zalaegerszegen sokáig utca is viselte - a mai Ady utca volt a Wlassics Gyula utca - 85 éves korában, 1937. március 30-án hunyt el Budapesten. |
