| 2 MB | |
| 2012-12-20 15:11:40 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  375 | 1350 | Rövid leírás | Teljes leírás (7.42 KB) | Zalai Közlöny 1941. április 22. 91. szám 1-2. oldal - Még a magyar hősi halottak... Még a magyar hősi halottak emlékét sem tűrték meg a szerbek Csáktornyán A Zrínyiek ősi várának pincéjébe száműzték az egykori várurak megcsonkított szobrait is Csáktornya, április 22. (A Zalai Közlöny kiküldött munkatársától.) Nem csak az újságírói küldetés, hanem valami belső lelki kényszer is hajtott Csáktornyára. A bevonulás napján az örvendetes események közben nem is nézhettem körül igazán Csáktornyán. Mire hozzá jutottam volna, esős este volt. Újból ki kellett tehát mennem Csáktornyára, hogy megismerkedhessem a Zrínyiek ez ősi kis városával, amelynek népe oly lelkesen és szépen tett tanúbizonyságot magyarsága mellett. Azt már láttam, hogy a tanítóképző kopott épületén nem sok változás van. 23 év alatt nem is történt más, minthogy az épület alsó felét újból átfestették. A megszállás alatt is tanítóképzőnek használták. Reméljük, most majd az új szellem beköltözésével az iskola külső és belső képe is méltóbb külsői kap. Nem változott a laktanya sem. Falai a régiek, itt is csak a felírások és a szobákban uralkodó szellem volt más. – Mit építettek hát a jugók az elmúlt 23 év alatt – kérdem a csáktornyaiaktól, minthogy azelőtt soha nem jártam Csáktornyán. – Bizony nem sokat. Új középület csak egy van: a Szokol-otthon, amelyet azonban szintén a csáktornyaiak építettek. Tulajdonképp még be sincs fejezve, de azért a csáktornyai magyarok, akiknek pénzén épült, már az első nap kitűzték rá a magyar zászlót. – Jó lesz levente-otthonnak! – mondották. – Így legalább jobb célt szolgál! Öt elsikkasztott hősi nevet visszaadunk a kegyeletnek A megszállás alatt, 1929-ben emelték a csáktornyaiak a hősi emlékművet is. A Zrínyi-parkban lévő oszlopos emlékmű márvány tábláin azonban néhány név feketével át van festve. A csillogó arany nevek közt feltűnnek a fekete foltok. Csakhamar megtudom ennek okát is. A csáktornyaiak illendően felvésették a márványtáblákra minden csáktornyai hősnek nevét, tekintet nélkül, hogy a szerb harctéren vitézkedett-e, vagy az orosz fronton kapta halálos sebét. Az sem számított, hogy magyar volt-e, vagy horvát. Meghalt a hazáért, megillette a kegyelet. Ám a szerbek nem így gondolkodtak. Mindaddig nem engedték leleplezni a hősi emlékművet, míg az általuk kifogásolt öt nevet le nem törölték a márványtáblákról. A fekete átfestés alatt azonban még ki lehet betűzni a neveket. Lejegyeztem az öt nevet, amelyeknek egykori viselői hősök voltak, magyar hősök, de akik még sem részesülhettek abban a megtiszteltetésben, hogy nevük arany betűkkel ragyoghasson a márványban. Addig is, míg nevük többi társukéhoz hasonlóan bearanyozódik, álljon itt az öt név: Scheffer Tivadar, Takács István, Polesinszky Géza, Petz Martin, Fejér Dragutin. Nem tudom, ki gondolt ezekre a hősökre e napokban, de ma már nemzeti színű szalaggal átkötött mezei virágcsokor van az emlékmű mind a négy oldalán. Szerények ezek a virágok, de világosan mutatják, hogy a hősök méltó megbecsülésben és tiszteletben részesülnek. Megnémították a Zrínyi-szobrot is A Zrínyi emlékművön, amelyet 1903-ban állított a magyarság, a lemaratott „Ne bántsd a magyart!” felírás, ha ideiglenesen is, kartonra nyomtatva, de már ott hirdeti Zrínyi szellemét. Az emlékmű másik két felírása: „Itt élt Zrínyi Miklós a költő és hadvezér” és Zrínyi mondása: „Nemcsak pennámmal, hanem véremmel és kardommal is szolgálom hazámat!” - egyelőre még be van cementezve. Néhány vésőcsapással talán még felszínre lehet hozni ezeket a felírásokat is, hogy teljes legyen az emlékmű, úgy, ahogyan a magyarok állították. Elvezettek a csáktornyaiak a strandhoz is, amely ugyancsak új: öt évvel ezelőtt építették. Fekvése hasonló a kanizsai strandéhoz. A Zrínyi-park mellett fekszik a 25x12 méteres nagyságú medence, szép zöld környezetben. Deszkából készült kabinok, zuhanyozók, gyermek-medence, hinták, pingpong asztalok egészítik ki a szép kis strandot, amelyre ideinteget a Zrínyiek ősi vára és a körülvevő öreg fák lombja. Zrínyi Miklós öreg várának falai között Legnagyobb nevezetessége Csáktornyának természetesen az öreg vár, amelynek hatalmas méretű falait még a 12—13. században Csák Dömötör emeltette. Később Althon grófoké lett a vár, amelyhez a Zrínyi parkból vezet egyenes út. A várárokban még mindig van víz, de már csak annyi, hogy üdébbé tegye a virágokat és a füvet, amelyek ellepik az egész árkot. A vár bejáratát képező kapualj valóságos terem. Hűvös, nyirkos levegő szorul meg a hatalmas boltívek alatt. Hej, de sokat tudnának mesélni ezek a kövek. De hallgatnak. Kopottan, az időtől megviselten, némán áll a várbástya és a torony is. Maga a négyszögletes belső vár-épület is, meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Pedig a megszállás alatt itt volt a főszolgabíróság és a rendőrkapitányság. A csáktornyai iparosok otthona is a várban van. Az ipartestület helyiségeiben őrzik a vár termeiben talált néhány hatalmas festményt is, amelyek az 1700-as évekből valók. A vár-udvarban találkozunk a kanizsai dr. Makoviczky Gyulával, aki katonaruhában sem tagadja meg önmagát és máris a vár és Csáktornya régi emlékei után kutat. Tőle tudom, hogy a bástyafal eredetileg árkádos volt, csak később építették be teljesen. A torony is eredetileg a vár-épületnél volt, csak később, a Festeticsek egyik őse hozta előre a várbástya fölé. Alatta vannak a kínzókamrák. A nyugati falon később meg is találjuk azt az emléktáblát, mely az 1565. évi újjáépítést örökíti meg. Lekiváncsiskodunk a pincébe is. A folyosón 19 nagy mellszobor sorakozik. Ezek valamikor a termekben voltak, most már kicsit össze vannak verve, hol a fülük, hol az orruk hiányzik, de van olyan is, amely egészen fejetlen. Makoviczky Gyulával felismerünk néhányat. Itt van Zrínyi Péter és felesége, Frangepán, Borkovics püspök, a meghibbant eszű Zrínyi Iván és a többi Zrinyi ős és rokonság, köztük természetesen Zrínyi Miklós, a szigetvári hős mellszobra is. Az egykori borospincékben a termekből lehozott három szép ónémet kályha, néhány szobor és mindenféle lim-lom hever. Valahonnan innét indulhatott Stridóvár felé a tíz kilométer hosszú alagút is, amelynek nagy része állítólag még mindig épségben van. Visszafelé a várkápolnába is ellátogatunk. Már nem a régi helyén van, de berendezése eredeti. Az egyszerű oltár két oldalán a térdeplőkön két fakult, molyette miseruha van kiterítve. Ezeket még Zrínyi Ilona ajándékozta a kápolnának, sőt, állítólag maga is dolgozott rajtuk. Az egyik felett gobelin Mária kép van „Üdvözlégy Mária, malasztal teljes” felírással. Évszázadok óta lóg ez a kép itt a falon és minden időkben, az idegen uralom alatt is, hirdette Csáktornya sok régiségével együtt, hogy ez a föld mindenkoron magyar volt és az is maradt. Gáthi-Graf Ernő |
