Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg!
6.14 MB
2017-11-21 15:18:32
 

application/pdf
Védett Védett
0
124
Hévízi mozajk
Írta: N. Szabó Gyula
Zalaegerszeg, 1927.
A szerző kiadása.

Tapolcza, 1927.
Nyomtatott Lőwy B. könyvnyomdájában.


A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

rso
NAGYKANIZSAI ÁLLAMI ELEK ISKC
31 - faggató! Jsörz.t
N. SZABÓ GYULA
hévízi mozajk
if//oJi
ZALAEGERSZEG, 1927.
A SZERZŐ KIADÁSA.
hévízi mozfljk

lt
n
TAPOLCZA, 1927. NYOMATOTT LÔWY B. KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.
N. SZABÓ GYULA
hévízi mozajk

ZALAEGERSZEG, 1927.
A SZERZŐ KIADÁSA.
— 5 —
Két daliás levente áll Tátika alatt. Pethő Gáborról beszélgetnek. A dúsgazdag, tivornyás, törzsökös Pethőről, akinek leányát, Klárát még nem látta senki apján és pár hü cseléden kivül. Sokat tanakodtak erről akkoriban Keszthelyen, Kesziben, Csobáncon, Kemenden, Csácson, Zalabéren és Zalaszentgróton. Az a hir járta, hogy a királynak neveli lányát. Szántó nemes népe sem látta soha Pethő Klárát. Reziben az a hir járta, hogy valaki elátkozta a várkisasszonyt. Csobáncon azt mesélte egy vándor, hogy zárdába készül Klára. Le akarja imádkozni apja lelkéről azt a sok tivornyát. Azért nem megy sehová. Még Tihany halászai is tudtak Pethő Kláráról: szebb a megejtő hableánynál... Sümegen, Ságon az árvalányhajhoz hasonlitották a haját.
Hegyesd ifjú kapitánya elküldötte szolgáját Tátikára:
— Tudd meg, milyen az a lány?
Egész esztendőt töltött a szolga a várban, de nem sokat tudott meg. A cselédek azt suttogták:
— A szeme kékebb az égnél, szelidebb a lenvirágnál. A haja leér a földre. Ha nevet, a szobájában levő madarak dalolni kezdenek. Apja minden reggel, minden este meglátogatja és könnyes szemmel távozik tőle.
Sokat beszéltek Pethő Kláráról. A két vitéz mintha tanakodott volna.
— Anyám rokona Pethő Gábor kapitány uramnak. Azt mondja, Klára most közeledik a tizenhatodik tavaszhoz. Amikor Pethő Kláráról először hallottam, végtelen öröm, boldogság lopódzott a szivembe. Látnom kell. Beszélnem kell vele.
— Balgaság — szólt a másik levente. Hány dalia távozott már szégyenülten Tátikáról?... A bolond, gőgös Pethő uram még csak meg sem mutatta a lányát. Csúnya lehet az Sándor.
Szép lányt nem rejtenek véka alá.
*
Öreg szolga jön le a várból. Fehér haja roskatag, széles vállát verdesi. Néha megáll erőt gyűjteni.
— Hé,öreg, mióta ömlik a bor?
Az öreg kis ideig hallgat. Nem tetszik neki a dőzsölés. Félti ura vagyonát, hirnevét. Nem válaszol. Pedig látja a vitézek ruháiról az előkelőséget.
— Na, szólj öreg!
— Ne féltsétek jó uraim Tátika urát. Amig Diás, Györök, Tomaj, Ederics bort terem, amig Badacsonyban ősz lesz, mindig megtelnek pincéink. Két év alatt Zala és Somogy várnépai nem ihatnák meg borainkat.
— Hát a tubarózsa mit csinál, öreg? Igaz, hogy szebb a hajnalhasadásnál, a vizek tündérénél? Igaz, hogy a király fiának őrizteti Pethő uram? Szebb a szeme a csillagnál, foga a tengerfenék gyöngyénél, hangja a dalimadárénál?
— Van-e sok szolgátok? Mit tennétek, ha azok között vénasszonyok volnának? Ne kérdezzetek, nem tudok banyaként csácsogni.
Az öreg szolga tisztességgel köszönt és elballagott Szántó falu felé.
A fiatalabb levente hosszan nézett a várra, majd igy szólt:
— Ma nem megyek veled Pölöskére. Én ma fölmegyek Tátikára. Beszélni akarok Pethővel.
Pár perc múlva egyik hajtotta a lovát Pölöske, a másik Tátika felé.
Megharsant a kürt Tátika várában. A fiatal vitéz megsarkantyúzta lovát és ráugratott a leeresztett hidra.
A vár termeiben mulatoztak, vigadtak. Hatalmas billikumo-kat, nagy, diszes kancsókat nyújtogattak a belépő ifjú felé.
Valaki elkiáltotta magát:
— Mit keresel itt Rezy Sándor? Mit csinál apád, a csobánci kapitány? Kincseit, marháit olvassa? Fáj még a lába? Tudok rá orvosságot.