* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 6.14 MB | |
| 2017-11-21 15:18:32 | |
 | |||||||
Védett  0 | 124 | Hévízi mozajk | Írta: N. Szabó Gyula Zalaegerszeg, 1927. A szerző kiadása. Tapolcza, 1927. Nyomtatott Lőwy B. könyvnyomdájában. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: rso NAGYKANIZSAI ÁLLAMI ELEK ISKC 31 - faggató! Jsörz.t N. SZABÓ GYULA hévízi mozajk if//oJi ZALAEGERSZEG, 1927. A SZERZŐ KIADÁSA. hévízi mozfljk lt n TAPOLCZA, 1927. NYOMATOTT LÔWY B. KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. N. SZABÓ GYULA hévízi mozajk ZALAEGERSZEG, 1927. A SZERZŐ KIADÁSA. — 5 — Két daliás levente áll Tátika alatt. Pethő Gáborról beszélgetnek. A dúsgazdag, tivornyás, törzsökös Pethőről, akinek leányát, Klárát még nem látta senki apján és pár hü cseléden kivül. Sokat tanakodtak erről akkoriban Keszthelyen, Kesziben, Csobáncon, Kemenden, Csácson, Zalabéren és Zalaszentgróton. Az a hir járta, hogy a királynak neveli lányát. Szántó nemes népe sem látta soha Pethő Klárát. Reziben az a hir járta, hogy valaki elátkozta a várkisasszonyt. Csobáncon azt mesélte egy vándor, hogy zárdába készül Klára. Le akarja imádkozni apja lelkéről azt a sok tivornyát. Azért nem megy sehová. Még Tihany halászai is tudtak Pethő Kláráról: szebb a megejtő hableánynál... Sümegen, Ságon az árvalányhajhoz hasonlitották a haját. Hegyesd ifjú kapitánya elküldötte szolgáját Tátikára: — Tudd meg, milyen az a lány? Egész esztendőt töltött a szolga a várban, de nem sokat tudott meg. A cselédek azt suttogták: — A szeme kékebb az égnél, szelidebb a lenvirágnál. A haja leér a földre. Ha nevet, a szobájában levő madarak dalolni kezdenek. Apja minden reggel, minden este meglátogatja és könnyes szemmel távozik tőle. Sokat beszéltek Pethő Kláráról. A két vitéz mintha tanakodott volna. — Anyám rokona Pethő Gábor kapitány uramnak. Azt mondja, Klára most közeledik a tizenhatodik tavaszhoz. Amikor Pethő Kláráról először hallottam, végtelen öröm, boldogság lopódzott a szivembe. Látnom kell. Beszélnem kell vele. — Balgaság — szólt a másik levente. Hány dalia távozott már szégyenülten Tátikáról?... A bolond, gőgös Pethő uram még csak meg sem mutatta a lányát. Csúnya lehet az Sándor. Szép lányt nem rejtenek véka alá. * Öreg szolga jön le a várból. Fehér haja roskatag, széles vállát verdesi. Néha megáll erőt gyűjteni. — Hé,öreg, mióta ömlik a bor? Az öreg kis ideig hallgat. Nem tetszik neki a dőzsölés. Félti ura vagyonát, hirnevét. Nem válaszol. Pedig látja a vitézek ruháiról az előkelőséget. — Na, szólj öreg! — Ne féltsétek jó uraim Tátika urát. Amig Diás, Györök, Tomaj, Ederics bort terem, amig Badacsonyban ősz lesz, mindig megtelnek pincéink. Két év alatt Zala és Somogy várnépai nem ihatnák meg borainkat. — Hát a tubarózsa mit csinál, öreg? Igaz, hogy szebb a hajnalhasadásnál, a vizek tündérénél? Igaz, hogy a király fiának őrizteti Pethő uram? Szebb a szeme a csillagnál, foga a tengerfenék gyöngyénél, hangja a dalimadárénál? — Van-e sok szolgátok? Mit tennétek, ha azok között vénasszonyok volnának? Ne kérdezzetek, nem tudok banyaként csácsogni. Az öreg szolga tisztességgel köszönt és elballagott Szántó falu felé. A fiatalabb levente hosszan nézett a várra, majd igy szólt: — Ma nem megyek veled Pölöskére. Én ma fölmegyek Tátikára. Beszélni akarok Pethővel. Pár perc múlva egyik hajtotta a lovát Pölöske, a másik Tátika felé. Megharsant a kürt Tátika várában. A fiatal vitéz megsarkantyúzta lovát és ráugratott a leeresztett hidra. A vár termeiben mulatoztak, vigadtak. Hatalmas billikumo-kat, nagy, diszes kancsókat nyújtogattak a belépő ifjú felé. Valaki elkiáltotta magát: — Mit keresel itt Rezy Sándor? Mit csinál apád, a csobánci kapitány? Kincseit, marháit olvassa? Fáj még a lába? Tudok rá orvosságot. |
