Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
49.87 MB
2018-01-02 10:47:30
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
6088
2053
Rövid leírás | Teljes leírás (1.27 MB)

Cím: Páka
Alcím: Páka és Dömefölde évszázadai
Szerző: Molnár László
Kiadás: Páka : PÁKA ÉRTÉKEIÉRT EGYESÜLET, 2005
ISBN: 963 217 737 1
Oldalszám: 520

A könyv szövege:

Molnár László
PÁKA
Páka és Dömefölde évszázadai
MOLNÁR LÁSZLÓ
PÁKA
Páka és Dömefölde évszázadai

PÁKA
Páka és Dömefölde évszázadai
Irta:
MOLNÁR LÁSZLÓ
Szerkesztő:
SRÁGLI LAJOS
Lektor:
DR. PETÁNOVICS KATALIN
SRÁGLI LAJOS
Német nyelvű fordítás:
SIMONKAY PIROSKA
Számítógépes munka:
BODORKÓS ZSOLT, IFJ. CZIGOLA GYULA
SZÉP ANDRÁS, SZILÁGYI TERÉZ
Tördelés:
ÖVEGES RÓBERT
Fényképeket és reprodukciókat készítette:
MAZUR ILDIKÓ ÉS MOLNÁR LÁSZLÓ
(Az ettől eltérőket külön közöljük)
Címlap kép:
A pákai római katolikus templom
Hátlapon:
Öveges József Pákáról
Páka község XVIII. századi pecsétjének rajza
Kiadja:
PÁKA ÉRTÉKEIÉRT EGYESÜLET
Páka Község Önkormányzatának anyagi támogatásával
Felelős kiadó:
BÉCS JÓZSEF
Nyomdai munkák:
MÉDIA PRINT Hungária Kft. Zalaegerszeg, Sport u. 3.
ISBN 963 217 737 1
KÖSZÖNTŐ
Köszöntjük az olvasót, aki most kis falunk - a Zala megyei Páka község - közel
900 éves történetével ismerkedik, a középkortól napjainkig.
Molnár László munkája nyomán nagyon távoli idők halványuló képei, s a tegnapok
még élénk képeinek sokasága tárul elénk.
A falunkat ölelő dombokról - , amelyek nekünk „hegyek" a Válicka patakról,
a templomról, nagyszüleinkről, szüléinkről, szokásainkról, örömeinkről és bánatainkról
- egyszóval életünkről - szól ez a könyv.
Ez a mű nemcsak rendkívüli történetek tárhelyéül szolgál, hanem egyszerre elevenít
fel múltat és jelent.
Kik voltak azok az elődeink, akiket követni érdemes, akik életünk minden pillanatában
példaként lehetnek jelen. Sokan voltak. Egyszerű, becsületes, egymást
segítők. Pákaiak és Dömeföldeiek.
Ok valamennyien községeink életében valamilyen meghatározó szerepet kaptak,
illetve egy-egy esemény kapcsán szeretteik, közeli-távolabbi barátaik körében
felejthetetlen tetteket hajtottak végre. Ezek lehetnek közönséges, hétköznapi
történetek, dolgok, olyanok, melyek minden időben, minden égtáj alatt
megtörténhettek, mégis egyediek, mert a községhez tartozó emberek, a község
lakói tették egyedivé, Pákáivá.
Pákáivá, mely település mások - főleg az idelátogató idegenek - megítélése szerint
egy dinamikusan fejlődő, romantikus vidéket tudhat magáénak a hegyes,
völgyes, patakokkal átszőtt területeivel, a természetes és épített környezetével
itt, a Göcsej peremén.
Úgy gondoljuk, hogy e kötet, amelyet a kedves olvasó a kezében tart, két űrt képes
kitölteni. Az egyik, melyet a Zala megyei települések már elkészült monográfiái
között Páka község monográfiájának hiánya jelentett, míg a másik űr, a
Páka történéseire éhes olvasók kielégítetlensége volt.
Az Önkormányzat, és a Páka Értékeiért Egyesület összefogásával, széles támogatói
segítséggel valósulhatott meg ez a könyv.
Kívánjuk, hogy e monográfia töltse ki ezt a két űrt. Ahogy az emberi kapcsolatokban
is erény az őszinteség, a nyitottság, úgy legyen nyitott minden olvasó
előtt Páka és az egykori Dömefölde községek története.
Őseink előtt fejet hajtva ajánljuk ezt a könyvet minden Páka-Dömeföle iránt érdeklődőnek.
Azoknak, akik elszármaztak kis falunkból. A ma is itt élő polgárainknak,
hisz e könyv egy részét ők írták. Eletükkel.
Ajánljuk gyermekeinknek, unokáinknak: olvassátok és írjátok tovább, hogy a
következő 900 évben is legyen egy kis Válicka parti település, melyet úgy hívnak:
Páka-Dömefölde, s lakói legyenek boldogok!
Bécs József Rudas Miklós
Páka Értékeiért Egyesület polgármester
elnöke
A szerkesztő előszava
Az új és hasznos dolgok születése mindig örömmel tölti el az érintett környezetet.
Egy település történetében ilyen lehet a múltat felelevenítő monográfia elkészülte,
kiadása. Csak látszólag egyszerű feladat ez. Komoly odafordulást, kitartást,
s nem utolsó sorban szakértelmet követel. A helytörténetnél a legrégibb
múlttól indul és napjainkig tart a kutatandó időszak. Régészet, történettudomány,
szociológia, statisztika, néprajz, stb. mind-mind részt kíván belőle. A kutatás,
feldolgozás célja és eredménye sokféle lehet: egy településmonográfia,
vagy egy részterületet áttekintő kiadvány, tanulmány, helytörténeti olvasókönyv,
forrásgyűj temény.
Ugyanakkor nem pusztán eszközökről, módszerekről, szakmai célokról kell ennek
kapcsán beszélnünk, de arról is, hogy: „A feltárt valóság megbízhatóan pontos
bemutatására pedig elengedhetetlenül szüksége van minden társadalomriak, közösségnek,
sőt egyénnek is, ha nem óhajt saját jelenében szélütöttként tapogatózva, emlékezetkiesésben
élni." (Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei. Bp. 1987.)
Mégis csak - hosszabb kényszerszünet után - a XX. század utolsó évtizedének
beköszöntével, az ezredforduló küszöbén kezdődhetett újra az a folyamat,
melynek során a magyarországi települések ismét elkezdték megfogalmazni
önmagukat, elkezdtek kiemelkedni az alaktalan, formátlan jellegtelen tengerből,
ami több mint négy évtizeden keresztül Magyarországot jellemezte. Ennek
során kezdtek érdeklődni saját történetük iránt, megteremtődött az igény,
hogy megalkossák önálló jelképeiket, címereiket, zászlóikat, megteremtették
saját ünnepeiket. Települési szuverén közösségek jöttek létre, hogy elősegítsék
a fejlődést, védjék a múlt és környezetük értékeit, ápolják már-már feledésbe
merült hagyományaikat, de törekedjenek is új értékek létrehozására. Ennek a
folyamatnak egyik fontos velejárója a településtörténetek megírása, megjelentetése
is.
Nem kevesen vannak, akik vizsgálták, vizsgálják ezt a folyamatot: történészek,
szociológusok, stb. Elemzéseik megállapításai közül hadd idézzük itt Dr. T.
Mérey Klára történészprofesszor szavait: „Amikor pedig egy falu, egy közösség úgy
érzi, hogy van őrizni valója a múltból, akkor ezt ugyancsak írásba foglaltatja, elküldi
könyvtáraknak és saját, elszakadt fiainak, hogy őrizzék meg településük egyediségének tudatát
akkor is, ha már csak a születési bizonyítványuk jelzi az egykori eredet emlékét. "
Páka település monográfiája a földrajzi környezet áttekintő bemutatásával indul,
melyet Bodorkós Zsolt geográfus foglalt össze. A történeti rész a település
történetét több évtizede kutató Molnár László munkája.
Mindaz, ami a könyvben olvasható, Páka, s a vele mára egybeforrt Dömefölde
múltjáról vall, egy település kialakulásának, közel évezredes fejlődésének, az itt
élők mindennapjainak, ünnepeinek hiteles rajza.
A téma kibontásának igényei szerint alakult a mű szerkezete.
A főbb részeken belül számos alfejezet található, amelyek áttekinthetőbbé teszik
a terjedelmes munkát. A történeti rész előbb kronológiai rendben mutatja
be a település történetét, majd ezt tematikus tagolású, nagyon részletes, a fellelhető
források, adatok szinte teljes körére vonatkozó feldolgozás követi. A feldolgozást
a függelékben közölt dokumentumok, adatok, valamint nagyszámú
fotó és térkép, fogalommagyarázat egészíti ki.
Ez hát Páka? - kérdezhetné a településtől távol élő olvasó. A válasz: nem, ez
csak Páka múlnának napjainkig tartó bemutatása. Páka több ennél, itt ma is - s
reméljük még sokáig - formálódik a közel évezredes múltra épülő helyi történelem.
A történet továbbírói az itt élő emberek.
Srágli Lajos
DOMBOK ÖLELÉSÉBEN
(Bodorkós Zsolt)
Páka és szűkebb környéke tájföldrajzi értelemben két középtáj, a Nyugat-Zalaidombság
és a Kelet-Zalai-dombság illetve ezek kistájainak, a Dél-Göcseji-dombságnak
és a Letenyei-dombságnak határán fekszik. A határhelyzet legmarkánsabban
a vidék geomorfológiai arculatában mutatkozik meg, de tetten érhetjük
az éghajlati, vízrajzi, valamint talajföldrajzi adottságok tekintetében is.
A község az Alsó-Válicka mentén húzódik dél, délkeleti irányba, részben e patak
által - illetve korábban valószínűleg a Cserta által is - a térségben szétteregetett
alluviumra épülve, részben pedig felkúszva a Válicka-völgy két oldalán található
alacsonyabb fekvésű teraszszerű területekre is.
A községtől dél-délnyugatra a szőlőhegyek már a Letenyei-dombság részét képezik,
s egyben itt találtató a térség legmagasabb pontja is: a Csokma (317 m).
Ha képzeletben a felszín alá tekintünk, körülbelül 3 kilométeres mélységben a
földtörténeti középkor triász időszakának üledékeit találjuk. Közvetlenül a falu
alatt ezek az ismert legidősebb kőzetek (koruk 250-205 millió év), de a környéken
előfordulnak ennél idősebbek is. A triász kőzetrétegekre jelentős üledékhézaggal
harmadidőszaki - miocén - üledékek rakódtak le nagy vastagságban.
Egykor, az itt hullámzó Pannon-tóban közel 2 kilométer vastagságú agyagos, homokos
üledék halmozódott fel, majd 6-7 millió éve a tó feltöltődését követően
a folyók váltak a fő felszínalakító tényezővé.
A felszínre érve folytassuk kirándulásunkat, induljunk el a Cserta, majd az Alsó-
Válicka mentén délkeletre. Már j ó ideje annak, hogy mindkét patak erősen szabályozott,
részben mesterséges mederben folyik, hogy aztán Pákától nyugatra,
immár egyesülve, a Kerkába ömöljenek. Természetesen ez nem mindig volt így,
az elmúlt évezredek alatt a két patak medrét változtatva, kanyarogva töltögette
völgyét, melyeknek völgytalpát vastagon fedi a fiatal képződésű ártéri üledék.
Az ártéri területen sétálva már a falu határában az egykori medrek nyomaira lelhetünk,
így például a Várhelyi-domb környékén is.
Ha innen, a völgyből felnézünk a szőlőhegyek (a Káricsa-hegy, Csokmai-hegy, Előhegy)
felé, azt gondolhatnánk, hogy csal a szemünk - olyan „óriás" dombok magasodnak
a falu felett -, de nem így van. A dombok valóban nagyok, legmagasabb
pontjaik a patakvölgyhöz képest 120-150 méterrel vannak feljebb, amit a térség1.
A falu látképe nyugatról
ben, a jégkorszak idején lejátszódó intenzív kiemelkedés eredményezett. Ugyancsak
ennek a gyors kiemelkedésnek köszönhetően az egyes dombokat mély völgyek
tagolják, választják el egymástól. Ezeknek a völgyeknek jó része ma szárazvölgy - vagyis
állandó vízfolyással nem rendelkezik. Alkalmi vizük csapadékból és esetenként
forrásokból táplálkozik. Ennek ellenére mélyülésük ma sem állt meg.
A dombhátak közti völgyek kialakításában főként két folyamat, az ún. erózió, illetve
a derázió játszotta a főszerepet. így megkülönböztetünk „V" keresztmetszetű
eróziós völgyeket, mikor is a völgyek viszonylag állandó vízfolyás hatására
hosszirányban mélyülnek, valamint deráziós völgyeket, melyek képződése összetettebb
folyamat eredménye. A csuszamlás, sárfolyás, lejtőlemosás hatására a
völgyek oldalirányban szélesednek, oldalaik lankásodnak, talpuk üledékkel töltődik
fel, így keresztmetszetük tál alakúvá válik. Gyakori jelenség, hogy a két folyamat
kombinációja által eróziós-deráziós völgyek jöttek (jönnek) létre.
A völgyek oldalában természetes és mesterséges feltárásokban figyelhetjük meg az elmúlt
pár millió év üledékeit. A látható legidősebb képződmények a miocén kor második
felében a Kárpát-medencét uraló Pannon-tó feltöltődését követően rakódtak
le. Főként folyóvízi üledékek, így homok, kavics és agyag fordulnak elő a feltárásokban,
amiket a miocén végén és a pliocénban erre folyó vízfolyások teregettek szét.
Kavicsokra foltokban a dombtetőkön is bukkanhatunk - amiket a pliocén és
pleisztocén korok folyói raktak le - de a kavics nagy része már az erózió áldozatává
vált, elszállítódott.
Az előbbieken túl a táj formálódásában szerepe volt a deflációnak, azaz a szél
munkájának is. A dombok északi oldalában néhány méter vastagságú lösz is előfordul,
benne számos ún. „löszcsigával" találkozhatunk. Az itt előforduló lösz az
utolsó eljegesedés idején, a würmben hulló porból képződött.
Némely feltárásban a szél mozgatta homok által fényesre csiszolt kavicsokat találhatunk,
amik szintén a szél egykori - jégkorszaki - aktív munkája mellett szólnak.
A község a környező területeknél mélyebben fekszik és részben ebből adódóan,
zártabb fekvése sajátos mikroklimatikus viszonyokat eredményez.
Éghajlata tipikusan nedves, kontinentális, e mellett enyhén a déli, azaz mediterrán
és nyugati, azaz. óceáni hatások is érvényesülnek.
Az évi középhőmérséklet 9-9,5 "C körül alakul, ami 1 "C-kal alatta van az országos
átlagnak. Az évi napsütéses órák száma, összefüggésben a nagyfokú (60% körüli)
borultsággal is, országosan itt a legkevesebb, esetenként az 1800 órát sem éri el. Az
előbbiekből adódóan a tenyészidőszak is rövidebb, mint az országos átlag. A tél viszonylag
enyhe, a nyár meleg. A fagyos napok száma 100-110 nap körül mozog.
Az első fagyok korán, október 20-25-e körül jelentkeznek, míg az utolsó fagyos napok
későn, április 10-20. között várhatók. A fagymentes időszak így 190-200 nap.
A téli napok száma — amikor a maximális napi hőmérséklet 0 "C alatt marad, 30
nap körüli. A várható legalacsonyabb hőmérséklet-18 "C. A téli félévben hulló csapadék
350 mm, melynek nagy hányada hó formájában hullik.
A nyári napok száma - amikor a napi hőmérséklet magasabb, mint 25 °C - 60-65.
A várható legmelegebb hőmérséklet 34 "C. A hőségnapok száma átlagosan 10 nap.
Az évi csapadék mennyisége országosan kiemelkedő, több mint 800 mm, így hazánk
legcsapadékosabb tájai közé tartozik.
Az uralkodó szélirány - főként az Alpok eltérítő hatásának köszönhetően - az
északi illetve déli, kevésbé gyakoriak a délnyugati
ill. délkeleti szelek.
Természetes növényzetét a patakvölgyekben
ártéri erdők jellemezték, de ezek a területek
ma már nagyobbrészt kultúrtájak. A dombokon
ún. zonális bükkösök, gyertyános-tölgyesek
képviselik az őshonos növényzetet, de
gyakori a telepített akác és fenyő is. Az erdők
gyepszintjének jellegzetes növényei a zalai
bükköny (Vicia oroboides), a lónyelvű csodabogyó
(Ruscus hypoglossum), a tarka lednek
(Lathyrus venetus).
Az állatvilág szempontjából nem csak a térségre,
de egész Zalára jellemző, hogy háttérbe
szorulnak a kelet-alpesi fajok, és előtérbe
kerülnek az illír faunaelemek. Ez a változás
leginkább a rovarvilágban érhető tetten. A
gazdag gerinces állatvilágból külön ki kell
emelni a jelentős nagyvadállományt.\'
2. Zalai bükköny
(Vicia araboides)
Fotó: Bauer Norbert
A település nevének eredete
Szláv eredetű, a nyelvészek szerint személynév volt (jelentése = erős, hatalmas).
2 Van másik magyarázat is, mely szintén a szlávból magyarázható. Eredetileg
csűr, magtár, szénagyűjtő hely értelemben.3 Minthogy az Alsó-
Válickát egykor Páká-nak hívták, bizonyosra vehető, hogy a pataknév vonódott
át a torkolatánál fekvő településre.4 Először az almádi alapítólevélben
találkozunk a Páka patak/folyó (fluvium Paca) névvel,5 majd 1336-ban ismét
egy oklevélben (fluvium Paaka), amikor Lendvai Miklós zalai főispán Elő-Bázó
(Báza) birtokukat elcseréli Páka-Szentgyörgy (ma Bánokszentgyörgy) nevű birtokért.
1\' Ebben az oklevélben szerepel a Paakazyg nevű település is.\' Továbbá
említi I. Lajos király 1343. március 26-án kelt adománylevele, melyben
Lendvai Miklósnak adományozza a lenti királyi várat, a hozzá tartozó falvakat,
pusztákat, és leírják azok határait (fluvium Paka).* Ez is azt bizonyítja,
hogy a fenti helységek mindegyike a patakról kapta nevét. Egyébként akár a
mai Magyarország területét nézzük, akár a környező országokat, számtalan
Páka nevű településsel, illetve folyónéwel találkozunk. Néhányat azért hadd
nevezzünk meg ezek közül: Páka, puszta a Kis-Kunságban; Paka, (csukás) Pozsony
vármegye; Paka, (Nagy és Kis) Pozsony vármegye stb.® Erre bizonyságul
szolgálnak azok a levelek is, melyeken a „ZALAPAKA" címzés, vagy postai pecsét
felirat olvasható. A névazonosság miatt javasolta a megyei tanács a falu
nevének megváltoztatását 1955-ben. A V.B. tagjai felháborodtak a javaslat miatt
és az alábbi határozattal utasították vissza: „A V.B. nem járul [hozzá] a
község nevének megváltoztatásához, mivel a községnek régi múltja van és
már 1493-ban létezett."10 Személynévként is előfordult a történelem során.
1558-ban Tormaföldén élt egy Pákay György nevű férfi.11
Földrajzi nevek
Egy település történetének fontos tényezői a földrajzi nevek, egyszerűsítve: a falurészek,
a határban található földek, rétek, erdők, dűlők elnevezései. Fontos
felvilágosítással szolgáltak e nevek
egykor a falu lakóinak, ma a település
történetét kutatónak. Az
egykor meglévő település nevét
ma talán csak egy dűlő, erdő,
esetleg egy szőlőhegy őrizte meg
számunkra. Néha pedig a terület
birtokosának nevét tudhatjuk
meg általuk. Egy-egy forrás, vagy
kút megőrzött neve pedig azt közvetíti
felénk, milyen fontos volt a
j ó ivóvíz a falunak, a határban
dolgozó emberek és állatok számára.
A nevek, melyek legtöbbje ma
már legtöbbször csak érdekesség
olvasójuk számára, fontos segítője
volt az elmúlt századok emberének
a határban való eligazodásban,
de alapját képezte a birtokösszeírásoknak
is. 3. Földrajzi nevek térképe
Páka földrajzi nevei
A falu első földrajzi nevét a középkorból ismerjük, amikor azt írták, hogy falu a
Páka vize mellett. Nagyobb számban az 1763-64-ben lefolytatott határjárás jegyzőkönyvében
maradtak ránk nem egy esetben máig élő elnevezések (mai helyesírással
írva): Berek, Berkenye fák, Csokmai szőlők, Csokmai puszta, Csokmai rét,
Cseresnye fa, Hitvány kocsma ház, Hottoi puszta, Lapos vagy Szulákos völgy, Pákai patak,
Nyíresháti völgy, Marhajárás, Szekér út, Újhegy, Sorban lévő nyárfák.11 Ezek egy
része középkori eredetű, más részük abban az időben, vagy röviddel korábban
keletkezett, mint az Újhegy, amit alig egy évtizeddel az összeírás előtt telepítettek
be szőlővel.
1768-ban a falu megkapta urbáriumát, amiben név szerint felsorolták lakóit, és
azok földjeit határbeli neveikkel. Ezek közül több még ma is élő és az idősek által
használt. Egy részük azonban mára már feledésbe merült, vagy új néven ismert:
Andorka irtás, Atali föld (Altali, átelleni?), Baracza, (v. Barócza) Bek István
árka, Belső Csertaszeg, Berki malom, Bránás, Bránás vég, Cserta alja, Csertai rét, Csütörtökfalu
bük, Dobónak, Dobónaki bük, Dömeföldi malom, Egres, Egrerét, Falu bük, Fölső
rét, Gyertyán fai föld, Gyöpiföld, Hátszeget, Hosszú Dobónak, Hosszú földek, Kenderes
kert, Két árok köz, Két fa, Két fai föld, Külső Csertaszeg, Lapátos kert, László háza,
Lepence parlagja, Pap földje, Régi falu bük, Szent János hegy, Telek."
1964-ben, az országban elsőként jelent meg a megye földrajzi neveit tartalmazó
kötet „Zala megye földrajzi nevei" címmel. A kötet az akkori megye valamennyi
településének térképét tartalmazta; a bel- és külterületeken használatos elnevezéseket
számokkal jelölve. Az elnevezéseket az ott élő idős, a falut és határát jól
ismerő emberektől - többnyire - helyi pedagógusok gyűjtötték, falvainkban
Tánczos Frigyes tanár. Dömeföldén a 60 éves Horváth József és a 82 éves Takács
Lajos, Pákán a 61 éves Törő Mihály volt az adatközlő. A kötet tehát az ő ismereteiket
örökítette tovább. Most ezt is közreadjuk, a kötetben használt számozással,
a fonetikus név elhagyásával, aktualizálva.
1. Cigány-lap (Dózsa György utca) Régebben cigányok laktak itt; 2. Kocsis szer
(Kossuth Lajos utca vége, fölvég), az itt lakó Kocsis családról; 3. Temetői utca (Sugár
utca, ma Rózsa utca); 4. Béke utca; 5. Rákóczi Ferenc utca; 6. Újtelep (Andrássy
telep, Ady Endre utca); 7. Patak (Válicka); 8. Fő utca (Kossuth Lajos utca, 1947-
ben még Fő utca volt.); 9. Új híd (Nagy híd. Az 1958-ban épült vasbeton híd);
10. Lászlóháza (Petőfi Sándor utca. A hagyomány szerint László nevű első lakójáról.
1947-ben László utca.); 11. Gólya utca (Táncsics Mihály utca. Kósa István
a házára gólyát festetett. Ma a Táncsics u. 15. számú ház áll a helyén.); 12. Kishíd
(Gyalogos híd a falu déli végén a Válickán.); 13. Sínai-domb (Meredek, nehezen
művelhető terület, azért nevezik így.); 14. Pap-földek (Valamikor egyházi
birtok volt.); 15. Ihász-kereszt (Ihász nevű családról.); 16. Allami-erdő; 17. Hercegberek
(Hercegségi birtok volt.); 18. Berek-rét; 19. Berki-híd; 20. Varga-erdő (Varga
nevű egykori tulajdonosáról.); 21. Tagi-dűlő (Tagosított uradalmi terület volt.);
22. Sinka-dűlő; 23. Mikola-parag, 24. Kis Vörös-patak; 25. Cserta; 26. Hajós-rét; Hajós-
berek (Hajós Ignác vette meg az Erdődyektől.); 27. Dobónak; 28. Csigás kúti dűlő;
29. Baranyai-lap (Egykor ott lakó tulajdonosáról.); 30. Cserta híd; 31.
Csertaszeg, 32. Lepence, 33. Kenderáztató (Régen kenderáztató volt.); 34. Képi rét,
35. Baraca; 36. Baracai híd; 37. Felsőkismező; 38. Pap-csepeles; 39. Lenyúló; 40. Állami
gazdaság (Pördeföldei, majd Gutorföldei, végül Baki Állami gazdaság); 41.
Csokmai rét, 42. Cserta; 43. Téglaszíni dűlő; 44. Kettős úti dűlő; 45. Kása kereszt (Kása
család állíttatta keresztről.); 46. Kopóza dűlő (Kopóza nevű egykori tulajdonosáról
[?].); 47. Franc föld (Franch Lajos nevű, egykori birtokosáról.); 48. Csirip
domb (Egykori tulajdonosa furcsa, éneklő hangon beszélt.); 49. Cigány lap (Délzalai
Állami Erdőgazdaság, ma ZALAERDO.); 50. Csokmai föld; 51. Gyertyánfás
dűlő; 52. Berki föld; 53. Bránnás dűlő (Berek-dűlő); 54. Nagy Vörös-patak; 55. Alsó
kismező; 56. Fenyős dűlő; 57. Csokmai Öreghegy (Csokmai hegy); 58. Csokmai Újhegy
(Újhegy); 59. Gerendi oldal (Éles dombgerinc. Dombhát Lászlóháza nyugati oldalán.);
60. Malomi dűlő; 61. Hosszú dűlő; 62. Vörös-patak; 63. Dávid Laci fenyős
(fenyves); 64. Közbirtokossági erdő; 65. Majori rét, 66. Újhegy; 67. Pákai hegy (= Újhegy);
68. Vajas árok (Az uraság kocsija megsüllyedt, s vajjal kellett a tengelyt
megkenni, hogy ki tudjon jönni.); 69. Lászlóháza; 70. Gáspár-oldal; 71. Gyöpi mező;
72. Szent János domb/oldal (A lábánál lévő Nepomuki Szent János szoborról.);
73. Budai dűlő; 74. Budai sűrű; 75. Szent János hegy; 76. Gyugy (Gyugyi dűlő. A községi
erdő Kis-hegy felöli oldala.); 77. Gazsi-hegy; 78. Kis hegy (Tévesen jelölve a
térképen, helyesen 93.); 79. Gazsi dűlő; 80. Hóttó-hegy (Hottó elpusztult település
után.); 81. Nagy-hegy; 82. Csokmai-erdő."
1964 óta is bukkantak elő, illetve keletkeztek újabb földrajzi nevek, melyek
egyik felsorolásban sem szerepelnek. Ilyenek például az azóta keletkezett utcanevek.
Ezeket is feltűntettük a térképen, a kötet sorszámozását folytatva, azonban
elkülöníthető módon.
83. Hegyalja utca; 84. Ifjúság utca; 85. Öveges József utca; 86. Átkötő utca; 87. Millenniumi
park; 88. Wesendorf park; 89. Hősök tere; 90. Rigó-köz (A Kossuth u. 29 és 31.
számú házak közötti út a patakig, szennyvíztelepre vezető út eleje.); 91. Marhahajtás
(Táncsics utca és folytatása Gyugy-ig.); 92. Duláki út (A marhahajtás folytatása
a vétyemi lapra.); 93. Dögárok (A községi erdő széle, a Gyugy-ra vezető út
mellett.); 94. Mázsaház; 95. Allatvásártér (Cigányberek. A mai Sportpálya.); 96.
Kis-rét (Füves terület a Béke u. 24-26. sz. házak, az út és a vasút közt.); 97.
Csicsándi (Meredek domboldal a kishegyi út elején, bal oldalt.); 98. Ugrándi (A
Táncsics út végétől a szőlők közt az Uj-hegy gerincére vezető út végén lévő
emelkedő.); 99. Községi erdő (Közbirtokossági erdő a Kis-hegy és Új-hegy közt.);
100. Háromszenteki kápolna; 101. Zsidó temető; 102. Várhelyi domb (XIV—XVI. századi
vár helye.); 103. Templomkert (Templomdomb, Középkori temető.); 104. Nagy
kanyar (A mai négyes útelágazás a falu közepén. Kossuth-Sugár-Béke utak kereszteződése.);
105. Tag; Tagi major (Tagosítás után épült major, ma már lakatlan.);
106. Kisvasút (ZALAERDO erdei vasútja.); 107. Varga-ház (Pákán kívül -
a Csömödér felé - álló lakóház, egykori tulajdonosáról.); 108. Hármas lénia (Erdei
nyiladék a Cigánylap végénél.); 109. Egyes lénia (Erdei nyiladék a Béke utca
41. sz. ház mögött.); 110. Pap-kaszáló (Egykori egyházi birtok.); 111. Pap-szőlő
(Egykori egyházi szőlő.); 112. Diák-rét (Deák-rét. Az egykori tulajdonos Varga
család deák melléknevéről.); 113. Koczfán sűrű (Egykori tulajdonosáról.); 114.
Nagy-mély (A Válicka kiöblösödése a Diák rét alatt, nagyon mély víz volt itt.
Fürdőhely volt.); 115. Kis-mély (Kb. 50 méternyivel a Nagy-mély alatt. Fürdőhely
volt.); 116. Csurgás (A Válicka Nagy-mély fölötti sekély vizű szakasza. Egykor
kenderáztató.); 117. Pálos-kút (Egykori bodonos kút helye, az Új-hegy keleti
oldalán lévő árokban.); 118. Papcsepeles (A tagi majorba vezető út melletti
dűlő.); 119. Kúti-lap (A Tagra vezető út elején lévő kútról.); 120. Körtefási oldal
(Előző út mellett lévő vadkörtefás rész.); 121. Kántor-föld (Tanító föld.);
122. Csendőr föld.
Néhány név hivatalos iratokból:
Berek mellett (1698), Utca vége dűlő (1778), és 1916-ból: Orvos földi szántó, Temető
földi szántó, Gyertyánfai szántó, Keresztfai szántó, Makarházi rét, Új rét, Baraczai rét,
Csertai rét.\'b
Dömefölde földrajzi nevei
A falu földrajzi neveinek ismertetését az 1780-as kilencpontos kérdőívben szereplő
elnevezésekkel kezdjük:
Pergos, Telekvég, Fenyves, Fenyves felett, Falu felett, Brannásban, Domb aljában, Csörgeiföld,
Cseresnye fánál, Söjtöri tüskénél.
A kötetből átvett szövegnél a Pákánál leírt módon jártunk el.
1. Malom út (Petőfi utca, ma Dömeföldi utca.); 2. Fő út (Dömeföldi utca.); 3.
Vereb-völgy; 4. Keresztfai kút (Fa kereszt volt a közelében.); 5. Hegyi út, 6. Dombalatti
dűlő; 7. Körti-szer (Körtélyesi dűlő.); 8. Vörös-patak; 9. Szerencsési legelő (Egységes
legelő. Közbirtokossági legelő.); 10. Dombos rét, 11. Malom rét (Lászlóházi rét.);
12. Válicka, 13. Tótok útja (Pákáról ezen az úton jártak át dolgozni az ott lévő
délszlávok.); 14. Vadalmási rét, 15. Gyöpp (Gyöpi dűlő); 16. Vendel rét, 17. Csörge
(Egykori malom hely, Csörgei dűlő.); 18. Gesztenyés; 19. Nédám oldal; 20. Büki dűlő;
21. Gergőárok; 22. Hosszú rét, 23. Hegyúti dűlő; 24. Kerek domb; 25. Hencse alja;
26. Csörgei kút, 27. Iván völgy (Erdőbirtokosság); 28. Elő-hegy; 29. Vari-hegy (Elpusztult
település nevéről.); 30. Marcipán oldal [Merczigán?]; 31. Csörgei oldal;
31. Hóttói domb (Hottoi purita); 33. Hóttó-hegy (Elpusztult település nevéről.);
34. Lakosai vágás; 35. Lakosai berek; 36. Bozliki árok (Borzlyuki árok); 37. Lakosa
(Lakosai hegy. Elpusztult település nevéről.); 38. Lakosa (Lakosai erdő.); 39.
Gecső (Göcsi hegy); 40. Kányavári hegy (Csőcsi hegy); 41. Hóttó erdő; 42. Lakosa;
43. Banai vágás; 44. Fészek kút,16
1964 után gyűjtött nevek:
45. Pálvölgy"
TELEPÜLÉST,
EMBERT FORMÁLÓ TÖRTÉNELEM
Az őskortól a törökkor végéig
Páka község területe természeti adottságainál fogvájó környezetet biztosított
ősidők óta az ember megtelepedésére. A község, mint ahogy a földrajzi
adottságok taglalásánál már kifejtettük, két jelentős patakvölgy találkozásánál
fekszik.
Az útvonalak az erősen tagolt felszínű Zalában az ilyen völgyek peremén futottak,
az erdős dombvidékek nagyon alkalmasak voltak
vadászatra, a lankás domboldalak földművelésre,
a mocsaras, a régi időkben szélesen terjeszkedő
patakok pedig a halászatot tették lehetővé. így aztán
az ember nyomait már a neolitikum (újkőkor
Kr.e. 6000-4500) időszakától kezdve megtaláljuk
ezen a területen. Csiszolt kőbalták kerültek elő a
Kása-kereszti dűlőben, és a Csokmai-hegyen Szabó
József szőlőjében. Rézkori (Kr.e. 4500-2500) telep
nyomaira bukkantak szőlőforgatás közben az Újhegyen
az 1940-es évek elején Dancs Lajos szőlőjében,
és 2002-ben földmunka végzése közben ettől
száz méterre nyugatra ifj. Czigola Gyula birtokán.1"
A bronzkor (Kr.e. 2500-800) embere is megtelepedett
itt. Lakótelepének nyomaira szintén a Kásakereszti
dűlőben bukkantunk, ahol bronzkori temető
is volt. Sajnos ennek tárgyi emlékei ma már
nincsenek meg. Azt, hogy a terület a bronzkor idején sűrűn lakott volt, bizonyítják
a közeli Kissziget határában, a mocsárban álló dombon talált bronzkori
leletek.
A falu területének őstörténete bizonyára sokkal gazdagabb az itt felvázolt képnél,
hogy a mai napig csak ennyi emléket ismerünk az csak a régészeti kutatás
nagyon szórványos jellegével magyarázható. Nemcsak Páka környékén, hanem
körzetében is csak elszórtan folyt régészeti feltárás. Míg a hahóti medence és a
4. Kőbalta
a Csokmai-hegyről
Kerka-völgy kutatása a közelmúltban megtörtént, addig a Cserta, Berek és Alsó-
Válicka patakokat övező területek kutatása még hátravan, és ezek még sok új
adattal szolgálhatnak Zala megye őskori történetének alaposabb megismeréséhez.
19
A következő korszak, melyből bizonyítani lehet a környék lakottságát, a római
uralom időszaka (Kr.u. 12-395.).
A Kr.u. I. században a római birodalom határait a Dunáig terjesztette ki, meghódítva
az itt élő kelta törzseket. Az újonnan meghódított terület a Szávától a Dunáig
terjedt. Pannónia provincia néven a római birodalom tartománya lett. A római
légiók útvonala az Adriai-tenger melletti Aquila-ból vezetett a Balti tengerig.
Ez az az út, amelyet ma Borostyánútnak nevezünk. Ennek az útvonalnak egy szakasza
Pákától mintegy 14 km-re található Rédics-Zalabaksa-Zalalövő között.
A római idők nyomai már sűrűbben megtalálhatók a környéken. Páka községben
a már többször említett Kása-kereszti dűlőből ismertek római edénytöredékek.
A falu déli végén, a Válicka bal partján, a patak és a vasút közti területen,
az 1930-as években tereprendezés során bokrokat vágtak ki, és néhány „hompot"
elegyengettek. Ezekből tányérok, fedők, korsók - a hamvasztásos temetés
kellékei - kerültek elő.20 Ugyan ilyen, illetve hasonló edények kerültek elő a pákai
körjegyzőséghez tartozó Pördefölde határában található tumulusok (halomsírok)
feltárásából. Ezek a Kr.u. II. évszázadból származtak.21
A népvándorlás korának emlékei egész Zala megyében nagyon szórványosak -
bár egyre bővül az ismert és feltárt lelőhelyek száma - , a község területéről
egyetlen avar nyílhegyet ismerünk csak ebből az időből.22
A IX. században a mai Zala megye egész területe a Frank Birodalom része volt.
Annak ahhoz a határőrgrófságához tartozott, amelynek székhelye Mosaburg (a
mai Zalavár), és amelynek lakossága zömében szláv volt. A szlávok jelenlétére
Zalában a régészeti leleteken kívül a magyarok honfoglalása után is megmaradt
szláv eredetű helynevek utalnak. Ilyen szláv név a Páka is, ami azt látszik bizonyítani,
hogy a falu már a magyar honfoglalás előtt létezett, és lakottságának folyamatossága
a honfoglalás utáni időkben is megvolt.
A magyarok, akik 895-896-ban jelentek meg a Kárpátok medencéjében, a Dunántúlt
csak a 900 utáni években vették birtokukba.
Őseink már a régi hazáikban is széles, néha többnapi járóföldre terjedő lakatlan
sávval választották el szálláshelyeiket a szomszédos népektől, s ezt, a váratlan
támadás ellen jó védelmet nyújtó berendezést megtartották új hazájukban is. A
megszállt területet itt is lakatlan, vagy csak gyéren lakott zóna vette körül,
amelynek nagy része járhatatlan erdőség, vagy mocsaras terület volt. Azokon a
részeken pedig, ahol a természet nem nyújtott ilyen védelmet - a sík, szabad területeken,
a mocsarak átjáróin, vagy az erdőknek nyíltabb helyein - , mesterséges
védműveket készítettek: hatalmas torlaszokat kövekből és szálfákból, s ezeket
még árokkal erősítették meg. Ezek voltak a gyepűk, a rajtuk túl elterülő lakatlan
„országválasztó közök" pedig a gyepűelvék.
18 PÁKA ÉS DÖMEFÖI.DE ÉVSZÁZADA]
Az ország délnyugati részén, Zalában a Kerka völgye, a Mura és a Dráva képezte
a gyepű vonalát. Történelmi adatok vannak rá, hogy az őrség itt a Kerka folyó
mentén tanyázott, ez volt a legbelső védelmi vonal, a gyepű; ennek egyik
pontján egy mocsárból kiemelkedő hegy nyergében találjuk a Vaskaput, két oldalán
a Tenke-heggyel, s ez elé volt messzebb kitolva, már a Murán túlra, az őrállások
sora.25
Ebben a X-XI. századi gyepűben, vagy gyepűelvében kellett elhelyezkednie a
mai Pákának is, mert a „Várhelyi-dombon" feltárt XII-XIII. századi házak, és a
belőlük előkerült fenékbélyeges kerámiatöredékek a falu létezését bizonyítják.
Honfoglaló őseink fontosnak tartották az itt talált népcsoportok (szlávok) békés
betelepítését. Ennek elsősorban gazdasági oka
volt: szükség volt a mezőgazdasággal foglalkozó
népességre. A középkori Zala megye délnyugati területét
- elsősorban a helységnevek vizsgálata alapján
- a XI. században vegyes, magyar-szláv lakosságúnak
tekinti a kutatás.24
Mikor I. (Szent) László király 1089-ben Horvátország
királya lett, ennek a gyepűvonalnak Zala megyei
szakasza jelentőségét veszítette. A királyi adományozások
folytán az egykori gyepűelve területén
a Hahót nembeli Bánffyak ún. lendvai uradalma
jött létre, de ebből az időből már Pákára vonatkozó
írásos adataink is vannak.
A falu első írásos említésével 1121-ben találkozunk
az almádi monostor II. István király (1116-1131)
korabeli alapító oklevelében, mint a monostor birtokával. Ebből kitűnik, hogy
az Atyusz nembeli Bánd fia Atyusz, aki az atyja által az egyháznak hagyott javak
általa őrzött fele részéről és saját birtokairól rendelkezve, saját birtokai közül a
két Páka nevű birtokot az Almádi monostornak adományozta. Az oklevélben
két Páka nevű birtokot említenek, melyek közül az egyik nagyobb, a másik pedig
kisebb volt. Ezek közül csak egyiknek a helyét ismerjük: a mai Kossuth utca
északi végétől 100-150 méternyire lévő un. „Várhelyi-dombon" volt, míg a másik
helyét nem tudjuk. Ez utóbbi valószínűleg a templom körül lehetett.
Az ún. „Várhelyi-domb", a mocsárból kiemelkedő kis sziget viszonylagos védettségével
emberi letelepülésre alkalmas volt. Ezt az adottságát ki is használták. A
vár régészeti kutatása során talált objektummaradványokból megállapítottuk,
hogy a szigeten a XII-XIV. század során 15-20 ház állhatott folyamatosan. Az
épületek közül csupán hármat, egy XII-XIII., és egy XIV. sz-i lakóházat, valamint
egy ugyancsak Árpád-kori kovácsműhely maradványait tártuk fel. A falu első
említésének korából származó lakóház kisméretű, megközelítőleg téglalap
alakú, legömbölyített végű, 2,2x2 m-es, külsőkemencés, földbesüllyesztett épület
volt. A másutt feltárt, ugyanebből a korból származó épület rekonstrukciójá-
5. A Bánffy család címere
ból tudjuk, hogy ezek a házak részben földbesüllyesztett Y ágasfás, szelemenes,
náddal fedett, sátortetős épületek voltak. A házból néhány kerámiatöredék, a
tűzhelyből egy kiégett agyaggömb töredéke került elő.
A nagyobbikon Szent György tiszteletére szentelt egyház állt. Nagy-Pákán nyolc
háznép szolga, három ekével, hat szőlő hat vincellérrel, malmok, száz sertés, és
ötven méhkas volt az apátság tulajdona. Megismerjük az oklevélből a falu határait
is, innen megtudjuk, hogy a Páka vize Nova, a Lindva vize, és a Kerka vidékén
feküdt.
Kis-Pákán három háznép szolga, két ekével került a monostor birtokába. Ez a
rész a Pákába ömlő patakok völgyében feküdt.
Mindkét faluban telepesek is voltak, akik minden ház után évente hat pogácsa
viaszt fizettek, valamint minden falu négy azonos csöbör mézet adott. Az is kiderül
az oklevélből, hogy a két falu tizedét a király közbenjárására a püspök a
monostornak engedte át.25
A következő adat egy századdal későbbi. 1222-ben már a Hahót nemzetség birtoka.
Ez a legjelentősebb család ekkor Zalában. Mint az oklevélben olvassuk,
Hahót fia Mihály három kiskorú öccsének adta cserébe más birtokért. Hahót
Mihály és a fiatal Ákos és Miklós a veszprémi káptalan előtt osztozkodnak. Mihály
megkapja Szemenyét; kiskorú fivérei Farkasfalvát, Falkosit, Pölöskét,
Szilvágyot és Pákát.26 A nemzetségről és a faluról ismét csak közel száz év múltán
találunk újabb adatot, az 1310-ben kelt, Jakusfölde eladományozásáról szóló
oklevélben.27 Majd az 1322. évi oklevélben szerepel ismét Páka, és abban a
hamis 1323-as oklevélben, amely Hahót fia István, fia Miklós vásárolt és adományos
birtokait sorolja fel.28
A falu jelentős helynek számíthatott a középkorban, ezzel is magyarázható birtokosainak
gyakori cserélődése. 1386-ban már az Akos nembeli Ákos fia László
birtoka, aki ekkor felét a feleségének, a felét pedig unokahúgának, Mikes mester
lányának, Sárának adta. Hogy ő miképp jutott Páka birtokába, és a két dátum
közt eltelt 63 évben kik voltak még birtokosai, nem tudjuk.29 Arról, hogy
Páka uradalmi központ volt, először 1389-ből van adatunk. Ebből az oklevélből
megtudjuk, hogy Pákán ebben az időben vár állott. (A középkori várak, elsődleges
funkciójuk, a védelmi jelleg mellett, mindig egy adott birtokközpontot jelentettek.
A vár helye meghatározta az adott nagyobb birtok urának lakhelyét,
uradalmának központját.)
1389-ben be is iktatták Sárát Páka és 11 ehhez tartozó pusztahely tulajdonába.
Akkor ezek a következők voltak: Szentpéterfölde, Pördefölde, Vétyem,
Dömeföld, Csömödér, Hernyék, Felső-Sebeske, Alsó-Sebeske és Ortaháza. Sára
férje Lindvai Herczeg Péter volt, ettől született Anna nevű lánya. Anna több házasságot
is kötött: előbb Szécsényi Frank László, majd Perényi Péter, később
Ewzy Tamás felesége lett.30
Az 1426. május 19-én Tatán kelt oklevelében Zsigmond király megerősítette
Felsőlendvai Herczeg Péter leányát, Annát, Perényi Péter országbíró özvegyét,
Hegyesd vára és más birtokok, köztük Páka és a körülötte lévő községek:
Antalhaza (Ortaháza), Boloh (Boli), Zenthpeterfelde (Szentpéterfölde), Perdefelde
(Pördefölde), Wechyen (Vétyem), Demefelde (Dömefölde), Chemeder
(Csömödér), Hernyek (Hernyék), Felsewsebeske (Felsőzebecke), Alsowsebeske
(Alsözebecke), Moroch, (Maröc), Estwanpeterfyahaza (Istvánpéterfiaháza),
Waryu-Janoshaza (Vaijüjánosháza), Kasafyaantalhaza (Kásafiaantalháza).
Egyedlakos, Berthohaza, Holtho (Hottó) Berekwz (Berekköz) Lakosantalház
és Zygeth (talán azonos a mai Kisszigettel) birtokában.31
Szécsényi és felesége pákai birtokukat egyik Rozgonyinak adták bérbe, annak
élete végéig. Később Rozgonyi Simon veszprémi püspök szerette volna elnyerni
Hegyesd várával együtt.
1405-ben Páka már mezőváros volt, ami jelzi a település jelentőségének megnövekedését,
és e rang bizonyára könnyebbséget jelentett lakóinak a falvak lakosságával
szemben, de éppen ezért kívánatosabb is volt birtoklása.
1430-ban Szécsényi László felvilágosította Rozgonyi püspököt, hogy nagyatyjának
nem zálogba adták Pákát, hanem élethossziglan engedték át neki, az ő
kérésére.32
1431-ben már Ewzy Tamás felesége Anna. Ekkor Szécsényi László fia László
fegyveresen Pákára tört, Annát el akarta fogni és elhurcolni, mire a megfélemlített
nő Szécsényi számára kedvező vallást (nyilatkozatot) tett a kapornaki konvent
előtt Páka kastélyról és Hegyesd váráról. Még ugyanebben az évben Anna
és Peleskei Mikes bán özvegye, Ágnes s a fiaik eltiltották ifjabb Szécsényi Lászlót
az erőszakkal kicsikart vallomás felhasználásától, azaz birtokosi jogainak
gyakorlásától.33
Rozgonyi Simonnak úgy látszik mégis sikerült zálogba megszerezni Szécsényi
részét, mert 1433-ban beiktatták abba zálogjogon.
A birtokosok torzsalkodásai, hatalmaskodásai továbbra sem szűntek meg: 1439-
ben Szécsényi panaszt emelt Alsósebecske-i (ma Zebecke) Farkas Miklós ellen,
mert az három év óta jogtalanul kilencedet szedett az ő pákai szőlőjében.34
Szécsényi 1440-ben I. Ulászló király mellé állt, ezért Erzsébet (Albert király özvegye)
Pozsonyban, 1440. szeptember 21-én keltoklevelében elvette tőle Páka castellumot
és Zágorhidai Demeter deáknak adta, aki asztalnoka és kincstartója volt.36
Amikor a trónért folyó harcban Ulászló Czillei Ulrikot elfogta, csak azzal a feltétellel
engedte szabadon, hogy kötelezte magát több vár, köztük Kemend,
Nemti (Lenti) és Páka castrum visszaadására is.31\' Ez azonban nem történt meg,
mert a várat a királynak csak egyheti ostrommal sikerült visszavennie. Az ostromot
a király - mint azt Thuróczi a krónikájában írja - a Lenti melletti táborból
irányította.
A kor zavaros hatalmi viszonyait jól mutatja, hogy az Ulászlóval szembenálló Erzsébet
királyné - Zsigmond király lánya - adományának nem volt foganatja, s a
pákai birtok fele 1447-ben még továbbra is a Szécsényi és Perényi családokat
„közösen illette".
1448-ban a Szécsényiek a város felét - tartozékaival együtt - a Szécsieknek zálogosították
el, akiknek a közeli Szigetben (ma Szécsisziget) volt a birtokközpontjuk.
3\'
1450-ben Szécsényi aztán már azért emelt panaszt ellenük (Szécsiek), mert nem
engedték meg, hogy emberei beszedjék az adót Páka városában, hanem a maguk
számára szedették be azt.3"
1454-ben (részeit) még mindig a Perényiek kezén
találjuk, de a Szécsiek és Szentpéterfölde-i Őziek is
jogot formáltak hozzá. Mint korábban említettük,
Annának harmadik ura Ewzy (Ozy) Tamás volt.
Ennek a fia, Zsigmond 1454-ben a beiktatását kérte
a Perényi Péter fia Miklós kezén lévő pákai rész
felébe, mely őt teljes jogon illette meg, s ez meg is
történt.39 Ewzy Zsigmond már akkor bejelentette
tiltakozását, amikor a Szécsieket zálogjogon beiktatták
Pákába, a zalai konvent azonban nem csak
hogy nem adta ki neki az idéző levél mását, hanem
még azt vette be abba, hogy ellentmondás nélkül
(„nullo contradictore") történt a beiktatás. Panaszára
1454-ben a király felhívta a konventet, hogy adják
ki a levél párját. Mint láttuk ez meg is történt.
Szécsényi úgy látszik el is akarta idegeníteni (eladni) a Szécsieknek Pákát, mert
ez ellen tiltakozását jelentette be Ewzy Zsigmond felesége - Giróti János lánya
- s fiai.4" Ekkor Páka tartozékai közt az alábbi falvakat sorolják fel: Vétyem,
Szigetszentmiklós, Lakosantalháza, Kasza-Fia-Antalháza, Egyedlakosa, Varju-
Jánosháza, Estván-Fia-Péterháza, Marócz, Hernyék és Dömefölde. Szécsényi
Lászlónak magva szakadván (utóda nem lévén), az ő pákai részét (Páka város
felét) 1457-ben Újlaki Miklós erdélyi vajda magának akarta megszerezni, ami ellen
a Bánfiak, az Ewzyek és a Monyorókereki Darabosok és Nádasdiak a fehérvári
és budai káptalan előtt tiltakoztak.
1456 után a város és tartománya is a Szécsényi birtokok sorsára jutott. 1440 után
a husziták Jan Griska vezetése alatt több Nógrád megyei várat elfoglaltak.
Szécsényi László nógrádi és honti főispán, saját birtokai védelme érdekében
vette fel velük a harcot. Szécsényi a másfél évtizedes háborúskodás alatt teljesen
eladósodott. Két lányát már kiskorukban eljegyezte két főúri nemzetség tagjaival:
Hedvig Losonczy Albert, Anna pedig Guthi Országh János felesége lett.
Szécsényi birtokait a husziták mellett egyes magyar főúri szomszédai is folyamatosan
rabolták, gyújtogatták. Védelmükre nagy számú udvarnépet kellett eltartani.
Vejétől, Losonczy Alberttől 1454 őszéig összesen 16.000 aranyat kellett felvennie,
minek fejében zálogba adta neki, lányának és unokáinak uradalmait:
összesen 31 települést. Nem sokkal később elhunyt Szécsényi László egyetlen
fia, János. Hunyadi János kormányzó különös kegyével V. László fiúsította két
6. A Széchy család címere
22 PÁKA ÉS DÖMF.FÖLDE ÉVSZÁZADAI
lányát - tehát teljes jogú örökösei lettek. Rájuk hagyta: nógrádi, hevesi, erdélyi
és zalai birtokait.41 A budai káptalan el is végezte a beiktatást.42 Guthi Országh
Mihály a későbbi nádor, fia nevében zálogszerződést kötött vele a jószágok másik
felére vonatkozóan. Az 1454—1456 között kötött pénzügyi üzlet eredményeként
a teljesen eladósodott Szécsényi László leányai és vejei javára átadta teljes
birtokállományát, amely 1460-ban bekövetkezett halála után több, mint egy évszázadra
két főúri család, a Losonczyak és az Országhok fele-fele részben megosztott
birtoka lett.43 1457-ben a fehérvári és budai káptalan előtt tiltakoztak a
Bánfiak és Szentpéterföldiek (az Ewzyek voltak a Szentpéterföldiek), továbbá a
Monyorókereki Darabosok és Nádasdiak, valamint Ostfi János lánya, hogy
Újlaki Miklós erdélyi vajda valami hamis címen meg akarja szerezni Páka város
felét, amely régebben Szécsényi Lászlóé volt.44
Ebben az időben az egész ország sorsát érintő események zajlanak, de mintha
erről az ország urai nem vennének tudomást. Nándorfehérvár 1456-os védelme
szinte csak Hunyadi János és sógora, Szilágyi Mihály, a vár kapitánya gondjának
tűnik. Persze elsődlegesen az ő birtokaikat fenyegette a török. Rómából a pápa
tisztábban látta a török veszélyt, melynek emlékét idézi a török felett aratott
győzelem után néhány nappal Európa-szerte délben megszólaló harangszó.
1457-ben királlyá választják Mátyást. Megkoronázni nem tudják, mert a korona
az osztrák császár birtokában van. Mátyásnak a korona visszaszerzésére, az ország
elkövetkező négyszáz éves történelmét meghatározó szerződést kell kötnie,
melyben kötelezi magát: amennyiben fiú utód nélkül halna meg, a korona az
osztrák császárra száll. Érthető hát Ausztria elleni politikája, Bécs ostroma és elfoglalása.
Mátyás uralkodása harminc évre véget vetett az oligarchák harcának. Egy új főúri
réteg jelent meg az ország vezető posztjain, míg a régi családok nagy része
eltűnt a gazdasági, politikai élet színteréről. Ennek tudható be, hogy 1496-ban
új, eddig ismeretlen főúr, Monyorókereki Ellerbach János kezén van Páka, ekkor
a város felét Szécsi Miklós fiainak zálogosította el.
LIgyanezen évben II. Ulászló, az Ellerbach és Bakócz Tamás egri érsek közt létrejött
szerződés értelmében több birtokot, köztük a pákai részeket is Bakócznak
s fivéreinek, általuk az Erdődyeknek adományozta; s ezekbe a budai káptalan
be is iktatta őket. Pákához ekkor tartozékaiként az alábbi falvakat sorolják fel:
Sziget(y)emőfölde, Ható, Sziget, Felsősebeske, Alsósebeske, Olaszmihálylakosa
és Majorházlakosa.
1499-ben Szécsi Miklós eltiltotta a királyt több birtok, köztük Páka eladományozásától.
45
1512-ben János bekcsényi (ma Becsehely) főesperes és Grangya Péter kanonok
voltak a zalai rovók, akik július 26-án Pákáról írnak a (zágrábi) káptalannak és
értesítik, hogy ott tárgyalásokat folytattak a tized dolgában, s úgy egyeztek meg
több, a káptalan iránt barátságos érzelemmel viseltető nemessel, hogy a máskor
is szem előtt tartott módon eljárva a szegényekre tekintettel lesznek s megígérték,
hogy meg fogják őket védeni. Megtudták azonban, hogy míg szemben teljes
biztonságot ígértek nekik, addig a jobbágyaiknak meghagyták, hogy csak három
bécsi dénár erejéig engedjék magukat megrovatni s csak a végső esetben
három magyar dénárig.46
1524-ből azt tudjuk meg, hogy Pákán Bánffy János is birtokos. Az ő részén két
jobbágy lakott és egy zsellér két fél telken.47
Az 1531. évi dicalis (tized) összeírásból tudjuk, hogy Pákának két birtokosa van:
Erdődy (Erdewdy) Péter tulajdonában 24 porta van, ebből 4 pauper (a legszegényebb
körülmények közt élő ember), és 3 deserta (puszta, elhagyott jobbágytelek).
Bánffy Antalnak 30 portája volt; ebből 7 pauper, 4 a deserta.48
Ugyancsak említi a falut az 1534. évi adóösszeírás is.
1541-ben a zalavári konvent a pákán lakó providus (tiszttartó) Gergely fiának,
Gergely presbiter (felszentelt pap) barandi plebánusnak malomhelyet adományoz
Esztergál falu határában az Ewrdegkwtha Byky folyónál.49
1542-ben Bánffy Lászlónak 12 portája van, ez jelentős növekedés az 1524-es állapothoz
képest.5"
Alig telt egy év azóta, hogy a török végigrabolta az ország déli és középső részét,
elfoglalta Buda várát, itt a távoli Zalában a helyi hatalmasságok egymás közt torzsalkodnak.
1543-ban az alsólendvai várnagy, Lóránth Péter ura, Bánffy László
csörnyeföldi officialisát és pákai jobbágyait a Szecsődi Tarrody Imre pördeföldei
uradalomban lévő nemesi kúriájára küldte, és azt az egész birtokkal
együtt elfoglaltatta.51
Az 1545. évben ismét jelentős változás történik a földesúr személyében. Miként
azt a vasvári káptalan Szent Klára napján kelt okleveléből megtudjuk: Pukhain
Dorothea, Erdődy Péter felesége elzálogosítja Páka oppidum felét Nádasdy
Tamásnak.52
A béke úgy látszik nem jött létre Bánffy és Tharrody közt, mert 1546-ban ismét
hatalmaskodásra került sor. Amikor Tharrody németszecsődi, molnaszecsődi és
pördeföldei jobbágyai bort szállítottak Pördeföldéről Németszecsődre, Bánffy
felsőszilvágyi hét jobbágya azt elszedte tőlük.53
1548-ból két adóösszeírás adatai is ránk maradtak. Nem közlik a földesurak nevét,
így nem tudjuk, hogy egymást fedő adatokról van-e szó, de érdemes összevetni
eltérőségük miatt. Mindkettő felsorolja a Pákához tartozó helységeket,
íme az első: Demefelde, Olazlakosa Waryehaza, Mayorhaza, Wethyen, Marocz,
Hottho, Feierlakosa, Bolyó.
E szerint 21 porta, 1 bíró, 1 kapus, 1 jobbágy, 17 szegény (pauper) és 3 elhagyott
telek van a helységben.54
A másik összeírásban nem szerepel Bolyó, Marocz és Feierlakosa, és eltérőek a
további adatok is: 28 portáról ír, 6 új házról, 1 bíróról, három helyett csak egy
puszta telekről, és a 17 szegény helyett csak 6-ról.55
1549-ben egy régi birtokos család neve bukkan fel az oklevelekben. Nagyváti
Antal nádori ítélőmester testimoniálisa, I. Ferdinánd - gr. Salm Miklósné, Széchy
Margit kérésére - a vasvári káptalannak meghagyta, hogy nevezettet
Monyorókerék vára, városa, Kolon, Zenthpether, Hydas Hollos, Egyházas
Hollos, Molnos Zechewd, Sthrem, Zombatfalva, Zenth kwth, Bykes, Német Lak,
Chakan, Aborgatha, Zenth Kyral, Wasallia, Beseffalva, Alsó Bykes, Megyehyd,
Popacz, Posafalwa alio nomine Zenth Katherina, Alsó Pokol, Aáároszék, Páka
város, Thotfalwa, Egyházas Fyzes, Gyepes Fyzes, Myske, Gyak, Zenthmyhal, Körmend,
Weep, Zewlews, Salmar, Waswár, Weweswár, Zenth Marton, Alsoewr,
Fewlsew Ewr és Jobbágy birtokok teljes, illetve részbirtokaiba iktassa be. Gr.
Salm Miklósné arra hivatkozott, hogy Széchy Miklós és Tamás 1496-ban a felsorolt
birtokokat Ellerbach Jánostól 22.000 Ft-ért zálogba vették. A beiktatás ellen
azonban Monyorókerék várnál a várnagy Erdődy Péter nevében, Vörösvárnál
szintén a várnagy Nádasdy Tamás nevében, Csákánnál és a hozzá tartozó helységeknél
Batthyány Ferenc gazdatisztje és egyik jobbágya uruk nevében és
Molna Szecsődnél Szecsődi Gáspár testvéreivel együtt contradictiot (ellentmondás)
jelentettek be.06
Az 1548-as adat valószínűleg két birtokos - talán Bánffy és Nádasdy - birtokairól
szólt, mert az 1552. évi adóösszeírás 98 portát említ 33 telken. A 98 portából
szegény 49, combusta 6, jobbágy 3, új 8. Van összesen 10 zsellércsalád is. \'7
1549-ben az egyházi birtokok adózásánál azt olvashatjuk, hogy a pákai plébánosnak
volt egy molnára.0"
Egy másik kiadványban pedig azt olvashatjuk, hogy Bánffy Lászlónak és a pákai
plébánosnak is volt egy malma.59
Ujabb hatalmaskodásról szerzünk tudomást a zalavári hiteles hely okleveléből.
Ez alkalommal a korábban két ízben is tettes alsólendvai várnagy a sértett. 1552-
ben Zychi Ferenc gutorföldei jobbágyaival Zágorhidai Loranth Péter Zala megyei
Zelcz birtokbeli kertjéből állatait vitette el. A most Mikefalván lakó becsvölgyei
Bech Tamás a testvére, Gergely megbízásából a Loranth Péter Zala megyei
Monyorokerek birtokbeli birtokrésze Barkawewlgye-nek nevezett mezejéről egy
ökrét hajtotta be. Bech Gergely ezenkívül Loranth egy Páka mezőváros felé haladójobbágyát
is megverte.""
1554-ben Monyorokereki Erdődy Péter királyi kapitány a királytól megkapja
Csatárt. Az Erdődy család levéltárában őrzött oklevél szerint I. Ferdinánd elrendelte
a kapornaki konventnek Erdődy Péter bevezetését (beiktatását) Csatár vár
és tartozékai birtokába. Ennek megtörténtét a konvent jelentette.\'\'\' A beiktatás
tényét bizonyítja továbbá, hogy az ugyanabban az évben fiúsított lányát már
Csatár birtokába is beiktatták.
Erdődy Péternek ugyanis nem volt fia, ezért, hogy a birtok a család kezén maradjon,
kérte a királytól lánya fiúsítását. Ezt a király engedélyezte. 1554-ben a fiúsítást
nyert lányt beiktatták apja Csatár falu, Páka város, Alsó- és Felső-Zebecke
és Csömödérsziget puszták és faluk, valamint Bothfalwa (ma Botfa) és
Elwesfalwa faluk birtokába. A beiktatásnál jelen volt: 3 Hethees-i, 2 sárhidai, 2
NemesKwrthes-i, 4 zágorhidai nemes, a pákai plebanus és a kányaföldei (ma
Kányavár) várnagy.62 Az ő jelenlétüknek jogilag fontos szerep jutott, mert a
birtokhatárok kijelölésénél, vagy a falvak birtokbavételénél ellenvéleményüknek
adhattak volna hangot, ha az valakinek az érdekeit sértette volna. Továbbá
jelenlétükkel elismerték fenti birtokok jogos tulajdonosának Erdődy Péter
lányát.
A földesurak torzsalkodásai, hatalmaskodásai és egymás birtokainak pusztításai
továbbra sem szűntek meg. A zalavári konvent egy 1557-ben kelt okleveléből arról
értesülünk, hogy 1550-ben gr. Zrínyi Miklós tárnokmester Bánffy László
Meolenicze-i jobbágyainak a Zrinyi Strigó vára szőlőhegyén vásárolt szőlejét elfoglalta,
ezzel 2.000 aranyforint kárt okozott nekik. Bánffy továbbá azért is panaszt
emelt Zrínyi ellen, mert az a Bexynkes várhoz tartozó Zala megyei Páka város,
Dömefölde, Varjúháza, Vétyem, Olazhaza, Hottó, Majorháza, Bolyok, Fejérlaka
(korábban Fejérlakosa!), Maróc, mindkét Zebecke, Sziget és Csömödér falvakban,
a zágrábi káptalantól általa és László testvére által bérbevett tizedet is magának
szedte be Zrínyi.63
Annak ellenére, hogy Bánffy László Zala megye főispánja volt, nem maradt el
társai mögött hasonló cselekedetek véghezvitelében. 1559-ben, például az ő,
Páka városhoz tartozó birtokain élő szolgái, és tizedbeszedői (adóbeszedő)
dömeföldei, fejérlakosi, pördeföldei, csömödéri, felsőzebeckei, alsózebeckei,
karácsonyszigeti, szemenyei, csörnyeföldei, Gothard-lakosa-i, Zeplewcz-i, szentmihályi,
szentgyörgyi, várföldi, meretai, laki, oltárci, valkonyai, bucsutai,
szentlőrinci, assziágyi jobbágyaival, a Bánffy István Zala megyei főispán tizedszedőivel
pedig (részben a már felsorolt, azonkívül) tolmácsi, kozári, pákaszegi,
haraszti, szentliszlói, szentkirályi jobbágyaival a Báthory András országbíró és
...liber baro a Perustyayn et In pardurbyc királyi tanácsos és feleségeik: Thurzó Anna
és Erzsébet Zala megyei Letenye város és Beivicz, Zajk, Pola falvak szőlőhegyein
(Zajkon az Ewry, Ezterma, Welyko és Herhoocz; Bewlcz-ön, a letenyei szőlőhegyen:
(letenyei, Beelcz-i, szentgyörgyi, csitári és /íeryw falubeli jobbágy aik szőleit (pincéit)
feltörték, onnan bort és szőlőkezelési szerszámokat és egyéb ingóságokat
elvittek.64
1561. március 22-én I. Ferdinánd a Zrínyi Miklós szigeti főkapitány és Erdődy
Péter horvát bán között a zágrábi káptalan előtt 1557. február 14-én létrejött
csereszerződést, Zrínyi Miklós kérésére, királyi consensussal (egyetértés, jóváhagyás)
megerősíti. Erdődy Péter Vas megyében lévő Monyorókerék, Vörösvár, valamint
a Zala megyében fekvő Csatár várait és Páka várost tartozékaival együtt
adta cserébe annak Zágráb megyei Medve váráért és Körös megyei Rokonok nevű
váráért, vagy kastélyáért.65 Fenti birtokokba, Báthori András országbíró rendeletére,
az esztergomi káptalan be is iktatta Zrínyit, 1562. február 21-28.
közt.66 A csere oka abban keresendő, hogy 1556-ban Zrínyi lemondott a horvát
báni méltóságról, melyet 1542 óta viselt. Utóda 1557-től 1567-ig a cseretárs,
Erdődy Péter lett.67
1564-ben, az adóösszeírásokban a következő falvakat sorolják fel Pákához tartozónák:
Dömefölde, Hottó, Olazlakosa, Vétyem, Majorháza, Varjulakosa. Egy új
birtokos neve is feltűnik: Ezreny Domonkosé. Övé 23 porta. Birtokán 6 zsellér,
4 szegény, 3 szolga él. Van egy új ház és 6 puszta telek. Ugyanott, a birtokon él
egy molnár is. (Valószínűleg malom is van ekkor, mert két év múlva már a malomépületet
említik.)b8 Ugyanekkor a pákai bíróság területén Bánffy Lászlónak
2 portáját, 16 negyedrészt, 6 puszta telket, 14 zsellérét, 9 nincstelent, 1 szolgát
és egy marhapásztort sorolnak fel. Itt is megemlítenek egy molnárt 1 portával.\'10
Két évvel később Bánffy László és Zrínyi Miklós - a korábbi két ellenlábas - a
város és bíróság földesura. Bánffy részén ugyanúgy 2 porta van, csak a negyed
telekek száma csökkent felére: 16-ról 8-ra. 14 zsellére, 15 nincstelen és 2 szolgája
él birtokán. 9 pusztatelek is van a tulajdonában, és a már korábban említett
malomház.™ Zrínyi itteni birtokait is felsorolják. Páka mellett Dömefölde,
Hotto, Olazlakosa, Vétyem, Majorháza, Varjúlakosa szerepel még. 16 portája
van, és nála is megemlítik a molnárt 1 portával. "
1566. szeptember 8-án, Szigetvár védelmében hősi halált halt Zrínyi Miklós. Birtokain
1570-ben a Zrínyi testvérek - Miklós, Kristóf valamint nővéreik - közti
osztozkodásnál említik Pákafa (?) nevű birtokot. (Az oklevelekből ismert birtokkörnyezet
alapján biztosan Pákáról van szó, a név minden bizonnyal elírás.)
Ekkor a nővérek a birtokok negyed részét kérték.72 (A leveleket a függelékben
közöljük.)
1590-ben Nádasdy Ferenc és Bánffy János pereskedtek pákai birtokaik miatt.
Kettejük között Páka felének birtoklásáért folyt vita. Az esztergomi kúria (bíróság)
ítélete alapján 9 lakott és 10 néptelen telek - ezek mindegyike fél telek -
fele jutott mindkettőjüknek.
1598-ban részletes házösszeírás készült Páka városáról és tartozékairól. Pákán
ekkor az alábbi birtokosok osztoztak, a következő arányban:
Zrínyi birtok 10 ház
Bánffy család 3 tagjáé 8 ház
Nádasdy Ferencé 5 ház
Deörsfi Ferencé 1 ház
Összesen 24 ház, a bíróéval együtt.
A Pákához tartozó birtokokon (falvakban) ez a következőképp oszlik meg:
Bánffy családé 1195 ház
Nádasdy Ferencé 250 ház
Deörsffi Ferencé 141 ház
Zrínyi családé 41 ház
Beer Tamásé 2 ház
Bábel Lőrincé 2 ház
Összesen: 1631 ház
A házak számába bele kell érteni a bírák, illetve a (az adó alól még) mentesítettek
házát is. A házanként kivetett adó mindenütt 1 Ft.73
Az adatokból világosan kitűnik, hogy míg Páka városában legnagyobb birtokosnak
a Zrínyiek számítottak, a környéken még mindig a Bánffy család hatalma
dominál.
Két év múlva, 1600-ban Kanizsa török kézre kerülésével új helyzet alakult ki.
Közvetlenül fenyegette a török, bár ennek, Páka esetében, még nem találjuk
írásos nyomát. Ez időtájból amúgy is kevés adat maradt ránk. Ezek is adóösszeírások,
amelyekből megtudjuk, hogy például 1613-ban Pákán Zrínyi Miklósnak,
Nádasdy Pálnak valamint Esterhas (Eszterházy) Miklósnak egyaránt 3-3 negyed
telke volt a városban, és 4 elpusztult ház. Erdődy Tamásnak egy portája maradt,
míg 16 elpusztult. El még a birtokán két szabados is. A Bánffy-családnak ekkor
már csak 2 negyed telke maradt.
Hogy a házak pusztulása összefügg-e a török Alsólendva elleni támadásaival,
nem tudjuk, de valószínű. A törökök ugyanis, mintegy Kanizsa ostromát előkészítendő,
1600. január 6-án Mehmet és Ibrahim pasák által tatár seregeket küldtek
a Mura völgyébe, akik Lendván és Lentiben tűzzel-vassal pusztítottak és raboltak.
1600. október 21-én elesett Kanizsa vára. A következő évben a kanizsai törökök
ismét megpróbálták elfoglalni Alsólendva várát, de Bánffy Kristóf katonáival visszaverte
a török-tatár támadást. 1603. során kétszer is támadást intézett a török
Lendva ellen. Az első vízkeresztkor (január 6.), a második, egyes történészek
szerint július 10-e körül, míg mások szerint október 14-én történt. Ebben a második
csatában esett el Hadik Mihály kapitány is. A következő évben ismét támadás
érte a várost.74
Még ebben a háborúval sújtott időben sem tudtak békében élni egymással az
egykori birtokostársak, illetve azonos birtokokért torzsalkodó földesurak. Jól illik
erre az időszakra is a mondás: „Rossz szomszédság, török átok!" 1622-ben -
1548 után - ismét összetűzésbe került egymással a Bánffy- és a Tharrody-család.
Persze elképzelhető, hogy torzsalkodásuk soha nem szűnt meg, csak azokról
nincs tudomásunk.
Az említett oklevél szerint Németszecsődi Tharrody Gergely előadja, hogy az elmúlt
évben, Bánffy László Apath-i Zalay Péter nevű prefektusa (itt gazdasági felügyelő)
és szentgyörgyvölgyei Literati Gergely tiszttartója, a felsőlendvai porcióján
(birtokán) 2 majorházi, 3 Bolyo-i, 3 maród, 7 dömeföldei, 6 Páka városbeli,
2 csömödéri, 6 zebeckei (Bánffy) jobbággyal az (panaszt) előadó jobbágyának
a Pálhegye szőlőhegyen fekvő szőlejét elfoglalták."
1629-ben aztán közvetlen utalást is találunk Páka lakossága és a török közti kapcsolatra.
A városra kivetett sarc (hadi adó) 15 Ft, adó 7 Ft, Pasa ajándéka 2 Ft,
és még ezen felül élelmiszert is kötelesek voltak adni.76
A török amúgy is gyakran portyázott a környéken. 1630. szeptember 18-án Dávidjános
Szécsiszigetről jelentette Batthyány Ádámnak, hogy a „Csömödéri át kelőnél
meglövöldözték az itt valók [szigetiek] a törököt. \'s7
1638-ban áttételes adatunk van Pákáról. Batthyány Ádám a dunántúli hadak főparancsnoka
vizsgálatot tartott Püspöki István kányavári vajda (várkapitány) törökökkel
való állítólagos kapcsolattartása ügyében. Ebben az egyik meghallgatott
tanú, Kunos Dorottya, Tóth Miklós felesége az alábbiakat vallotta: „... ez el
múlt Farsanghban, hogy Pakara mentenek volna menyekzeöre.." Ez azt bizonyítja,
hogy lakott hely volt, a török nem pusztította el.
1640. szeptember 18-án, ugyancsak Dávid János jelenti, hogy a lenti és szécsiszigeti
katonaság lest vetett Kányavár táján a hegyekben a Belaünc felé rabolni
induló törököknek. 4-et elfogtak közülük, a török ezért most folytonosan portyázza
a vidéket. „Minduntalan rajtunk vadnak, megh csak a szőlejüket sem tudják beszedni"
- írja.™
1641. február 28-án Zala és Somogy megye törvényszéke - korábbi határozata
értelmében - a töröktől nem fenyegetett Körmenden tartotta közgyűlését.
Keglevich Péter, a Kanizsával szembeni véghelyek kapitány-helyettese megkeresésére
először az egerszegi várba vezető úthoz és a Mura folyó partjára való szállításhoz
adtak szabad akaratukból (a jelenlevő nemesek) a főispán birtokáról
nyolc, a veszprémi püspök falvaiból, vagyis: Nováról és Karácsonyfáról négy,
Perneszy úr Pórszombatról egy, Szécsy Dénes szécsiszigeti javairól hat, Pákáról
Erdődy gróf kettő, Szecsődy István Baksáról és Barabásból kettő, Tófej, Milej,
Becsvölgye és Lengyel nemesi falvak egy-egy szekeret.\'1
A pákaiaknak és dömeföldieknek ezen túl a kányavári és lenti vár erődítési
munkáiból is ki kellett venni a részüket.™
1652-ben Batthyány Ádám főkapitány elrendelte Lenti várának megerősítését.
Rendeletében minden környező település lakóit kötelezte, hogy házanként 20
szálfát szállítsanak a várhoz. Ez alól Páka városa sem képezett kivételt. A pákaiak
140 szálfát adtak, ami azt jelzi, hogy a háború itt alaposan megszedte
áldozatait.81 Persze ennél valamivel nagyobb lehetett a házak száma, mert az
nem derül ki, hogy minden ház után kellett-e fát adni, vagy ez alól a szabadosok,
nemesek stb. felmentést kaptak. A következő adat ugyanis erre enged következtetni.
Az alsólendvai uradalom 1662-ben
kelt urbáriuma szerint ekkor Pákán 7 jobbágy élt,
amely azt látszik bizonyítani, hogy csak ajobbágyokat
kötelezték a fent leírt szolgáltatásra. A hét jobbágy
közül 1 másfél telkes, 4 féltelkes és 2 jobbágy
negyedtelkes volt. Ezek közül puszta volt egy fél, és
egy negyed telek.
A következő, 1663. évből több adat maradt ránk. E
szerint Páka mezőváros a csörnyeföldei bírósághoz
tartozik. Birtokosai gr. Nádasdy Ferenc és Esterházy
Pál. Telkek száma: 16 negyed telek, köztük a
már említett puszta telkek. Szerződés szerinti szolgáltatásaik
a földesurak felé: minden egész telek
után 1 Ft-ot, hegyvámot, gabonából és borból tize- 7. Nádasdy család címere
det kell fizetniük. A korcsmáitatás haszna Szent Györgytől (április 24.) Szent
Mihályig (szeptember 29.) a földesúré.82
Ugyanakkor a töröknek is adóznak. Úgy tűnik a török befolyása megerősödött
a környéken, mert a sarcot a korábbi 10 Ft-ról 25 Ft-ra emelte fel. A szultánnak
fizetett adó 9 Ft, ami 2 Ft-os növekedést jelent, a kanizsai pasa ajándéka viszont
maradt a 2 Ft. Itt már tételesen leírják a pasának adott élelmiszerek fajtáit és
mennyiségét is: 3 köböl liszt, 3 pint vaj, 12 tyúk, 3 pint méz. Továbbá robottal is
tartoznak: 6 szekér 10 napra, különböző munkákra. Ez utóbbi mértéke megegyezik
a magyar földesurak számára járó robot mértékével.
Tulajdonosaiban időközben nem történt változás, 1644-ig Bánffy Kristóf
(1577-1644. Bánffy Miklós és Zrínyi Orsolya fia) haláláig a Bánffy-család megőrizte
itteni birtokait. Kristóffal kihalt a család. Mivel a Bánffyak női ágon rokonságban
voltak a Nádasdy-családdal, így birtokaik egy része a Nádasdy-családra
szállt. Amikor Nádasdy Ferenc országbírót 1671-ben, a Wesselényi-féle összeesküvésben
való részvételért lefejezték, birtokait elkobozták, az a kincstárra szállt.
A portyázó törökök, a környező falvakhoz hasonlóan feldúlták, feltételezhetően
a XVII. század közepe, 1664 táján, amikor is kifosztották, és a templomot is
felgyújtották. Azért valószínű ez az időpont, mert az év elején a Zrínyi Miklós
horvát bán (a költő) és Batthyányi Ádám dunántúli főkapitány, valamint a szövetséges
német birodalmi csapatok téli hadjáratára - melynek során az eszéki
hidat is felégették - válaszul a törökök Köprülü Ahmed nagyvezér vezetésével
nagyszabású hadműveletekbe kezdtek. Ennek során felrobbantották Új-Zrínyivárt
és Kiskomárom (ma Zalakomár) várát. A nagy létszámú sereg pusztítva vonult
Bécs felé. Céljukat nem érték el, mert a szövetséges hadak Szentgotthárdnál
Montecuccolli tábornagy vezetésével legyőzték őket. Mivel a XVII. század
ezen időszakában ez a legnagyobb török hadjárat vidékünkön, joggal feltételezhetjük,
hogy akár ez előrenyomuló, akár a megvert, visszavonuló sereg fosztogatásának
eshettek áldozatul a környék települései.83
Páka sok sorstársával ellentétben túlélte a pusztítást.
1673-ban a kincstárnak tized fejében 1 köböl búzát és 7,25 köböl rozsot adnak,
míg hajdinából egy személy fizetett 0,5 köböllel.
1675-ben Páka mezővárosa az alsólendvai uradalom csörnyeföldei bíróságához
tartozik, birtokosa a kincstár. A királynak ekkor 3 negyed cenzuális és 7 negyed
puszta telek van a birtokában. A földek után fizetendő cenzus együttesen 7 Ft
50 dénár. Ugyanezt az összeget fizetik a kincstárnak 1678-ban is.84 1680 körül azt
írják róla, hogy 4 negyed telek lakott 2 pedig puszta.
1678-ban Esterházy Pál hűségéért és szolgálataiért első szülöttségi jogon birodalmi
hercegi címet és uradalmat kapott. Ekkortól kerültek az Esterházy család
kezébe az egykori Bánffy birtokok, az alsólendvai és lenti uradalmak.
1688-ban a zágrábi érsekség egyházlátogatási jegyzőkönyvében feljegyzik, hogy
azelőtt volt plébánia Páka mezővárosban, de erre az időre csak egy-egy derék
licenciatus van Pákán és Kánya Vár-ban is.85
1689-ben a Szécsiszigeten állomásozó katonák kifosztották a környéket, köztük
Pákát és Dömeföldét is. Allatokat és gabonát vittek el.86
Az 1690-es év a nagy fordulat éve. Kanizsa felszabadul a 90 éves török uralom
alól, ezzel a közvetlen háborús fenyegetettség és vele a török adók is a múlté
lesznek. Persze azonnal jelentkezik helyette másik, a törököt kiűző császári katonaság
ellátásának nehéz feladata. Ennek ellenére lassan kezd normalizálódni
a gazdasági élet. Ennek jeleként fogható fel az, az 1690. május 15-én kelt, a
Kerkán túli officiátus összeírását tartalmazó irat, amelyben Pákáról a következőket
olvashatjuk: „Páka városban a negyed telkek száma együtt 16. Ezen falubeliek [?]
ujobban az előbbeni sessiokat, melyeket birtok, mostanában megszállottak, úgymint 7
quartát, a többi sessiók puszták. "87
Ugyancsak hasonló következtetéseket vonhatunk le a kanizsai kerület összeírásából
is: „Falu Kanizsától 3 mérföldre, aPakah nevű patak mellett. Birtokosai: a nádor
és Falussy Miklós. 6 népes puszta jobbágyház, 1 zsellér. Puszta malom a patakon. Szőlő:
25 kapás, most vették újra művelés alá. 100 hold úrbéres szántó és 20 kaszás rét. Jó tölgyerdő.
Török földesura Nagy Mehmet volt, akinek évi 10 Ft-ot, a szultánnak pedig évi 7
Ft-ot adtak. Ezenkívül természetbeni szolgáltatásokkal, fuvarozással és robottal adóztak.
A jelenlegi földesúrnak házanként évi 3 Ft cenzust fizetnek, továbbá robotot szolgáltatnak.
Tizedet adnak. "88
1698-ban Pákán 10 telkes jobbágy és 16 zsellér lakott.89
Páka vára
A falutól északra egy kb. 55x45 m-es tojásdad szigeten, ami 1-1,5 m magasan
emelkedik ki a mocsárból, állt a középkori vár. A várárok itt-ott még megfigyelhető.
A dombhoz délkeletről egy töltés vezet, és a töltés két oldalán máig látszanak
a kapuvédő sánc nyomai a várárok déli oldalán, annak vonalát követve. Ennek
a sáncnak a töltése akadályozta meg, hogy a kaput egyszerre nagyobb erőkkel
lehessen megrohamozni. A sáncon lévő átjárót pedig gyorsan el lehetett barikádozni,
ha erre szükség volt.
Az oklevelek 1389-ben várat, 1431-ben, Páka városában kastélyt, 1440-ben ismét
várat említenek. Ezt a helyet a népnyelv mind a mai napig „Várhelyi dombnak"
nevezi. A mocsárból kiemelkedő kis sziget viszonylagos védettségével emberi településre
alkalmas volt. Ezt az adottságát már a korábban itt élők, majd a magyarok
a XII-XIV. században faluépítésre is felhasználták. Védett volta miatt
épülhetett ide a kastély is, amit aztán - tekintettel a zavaros időkre - meg is erősítettek.
Azt, hogy a kastélyt ki építtette, nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy
Szécsényi László volt, aki házassága révén jutott a falu birtokába. O lehetett az,
aki az erődítési munkákat is végeztette, hiszen a kastély 1431-es említésekor az
ő birtoka Páka, és 1440-ben is tőle vette el Erzsébet királyné a várat, és azt nagybátyjának
Ciliéi Ulriknak adományozta.
8. A vár rekonstrukciós rajza
1440-ben, gyors egymásutánban két királyt koronáztak. Május 15-én V. Lászlót,
majd július 17-én I. Ulászlót. A kettős királyválasztás jól mutatja az uralkodó osztály
megosztottságát. Az egyik oldalon az ún. Cillei-párt, a másik oldalon a Hunyadi-
pártiak álltak. A csecsemő V. László és anyja, Erzsébet királyné védelmében
fellépő Cillei-párt (Erzsébet Ciliéi Ulrik húgának leánya volt), és az Ulászló
köré tömörült főurak között ádáz küzdelem indult meg: ki tud szolgálataival
nagyobb birtokadományt kiérdemelni, természetesen a másik párt valamely
emberének birtokaiból. (Ez a küzdelem több mint másfél évtizedig tartott, csak
Mátyás trónra kerülésével szűnt meg. Ennek áldozata lett Ciliéi, akit Hunyadi
László, Nándorfehérvár kapitánya ölt meg kardpárbajban, őt pedig V. László fejeztette
le.) Amikor a király 1440 novemberében szabadon engedte fogságából
Ciliéit, azzal a feltétellel tette, hogy az több zalai várat, köztük a pákáit is átadja
a királynak. Persze ezt Ciliéi nem tette meg.
Ulászló helyzetét nehezítette,
hogy délen
Garai László szított felkelést
ellene, nyugatról
pedig a Cilleiek
zsoldosai pusztították
a király és hívei birtokait.
Miután Hunyadi
János legyőzte Garai
hadait, és megérkeztek
hazájából a lengyel segédcsapatok
is, a király
1441. január végén
maga indult harcba a
Cilleiek ellen. Először
Esztergomot, Szécsi
Dénes érsek várát ostromolta
meg. A továbbiakról
így számol be a
Thuróczy krónika:
„ Ulászló király tehát elvezette
onnan seregét, és Zala
megyébe vonult. Itt bevett
két erődítményt, amelyet
akkor a németek szemtelen
csapata tartott birtokában.
Az egyiknek Páka,
a másiknak Kígyós volt a
neve. "90
Március 10-én lépett a király serege Zala megye területére. A kemendi vár
gyors körülzárása után, a védők meg sem kísérelték az ellenállást. Hasonlóan
játszódott le a Pethőmihályfa mellett valaha állott Márványkő várának visszafoglalása
is.
A király tábora jelentős erőket foglalt magába. Jelen voltak bandériumaikkal
Hédervári Lőrinc nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, Rozgonyi Simon egri püspök
és királyi kancellár, Guti Országh Mihály kincstartó, Pálóczi Simon lovászmester
és még sok más főúr. (A nevek olvasásakor feltűnik, hogy Újlaki,
Rozgonyi és Guti Országh is érdekelt volt ebben az időben Páka birtoklásának
megszerzésében. Lásd a falu XV. századi történetét.)
Gyors előnyomulással Egerszeg, majd Pölöske várának elfoglalása után március
24-én Lenti váráig törtek előre.
Thuróczy leírása rövidségében is a lényeget rögzítette, a kis pákai vár nagyon
meg lehetett erősítve. Több mint egy hetet időzött itt a király, aki Lenti mellől
irányította az ostromot. Hogy mi lett a védők sorsa, elestek-e, vagy feladták a várat,
erről nem szól a krónika." A történeti hűséghez mindenesetre hozzátartozik,
hogy Thuróczy az említett krónikáját már Mátyás uralkodása alatt írta
(Thuróczy krónikája megírásához legkorábban 1486-ban fogott hozzá, és 1488-
ban adták ki nyomtatásban), továbbá, hogy a király az ostrom alatt országos és
helyi ügyeket is intézett: ítélkezett, birtokokat adományozott, okleveleket adott
ki. Tehát késlekedésének ez is oka lehetett.
Több említésével nem is találkozunk a várnak. A XV. század során minden bizonnyal
használták. Pusztulásának időpontja - a régészeti leletek alapján - a
XVI. század elejére tehető. Talán a mohácsi vész idejére. A következő két évszázad
során aztán nem is hallunk róla, csupán 1719-ben említik: „(...) van a határban
bizonyos régi kastélyhely, melyet most is Erdődy kastélynak hívnak. "92 A Pesty féle
kérdőívre válaszolva írja a pákai körjegyző 1879-ben: „a réten van egy Várhelyi
domb, melyen állítólag régen vár lett volna".
A régészeti feltárást 1976-ban a várhoz vezető töltés átvágásával kezdtük. A töltés
alatt, hetven centiméter mélységben egy XIV. századi házra bukkantunk. A
ház kisméretű, külső kemencés volt. A kemence a ház északi oldalán volt és egy
25 cm széles tüzelőnyílással kapcsolódott hozzá. A töltés, melyet apró 4-5 cm
átmérőjű, sűrűn egymás mellé vert cölöpökre alapoztak, ráépült a házra. A házból
nagymennyiségű kerámiatöredék és állatcsont, valamint egy lószerszám
bronzból készült dísze került elő. A várfal helyének megállapítására nyitott
árokban, a domb déli peremén egy újabb házat találtunk, amelyben egy körte
alakú, homokkőből épített kemencét tártunk fel. A kemence mellől kerámiatöredék
és két nagyméretű, T-alakú vasszög került elő.
A vár falát 4—4,5 méterre levert vagy ásott 20 cm vastag főtartó cölöpök és a közéjük
25-30 cm-re ugyancsak levert vagy ásott cölöpsor befonásával kialakított
sövényfalak közé döngölt agyaggal alakították ki.
9. Lószerszámdísz és edénytöredékek a várból
A kutatás abbamaradt, és csak 1981-ben folytatódott. Ekkor a vár alaprajzának
teljes tisztázására törekedtünk. Ez nagyrészt sikerüli is. Sajnos a domb déli végét
a szántások annyira lekoptatták, hogy a falak helyét még nyomokban sem sikerült
megtalálnunk, így a korábban feltárt falak, és a domb viszonya alapján
rekonstruáltuk a déli oldal falait, továbbá a kapu helyét. Ez utóbbit a várhoz vezető
töltés segítségével tettük.
A vár alakja szabálytalan, a falak a sziget alakját követték. Három oldalon, ahol
a mocsár védte egyszeres, cölöpökkel megerősített döngölt fal állt. Keleten,
ahonnan a legsebezhetőbb volt, ugyan ilyen módon készült kettős falat emeltek.
A várnak az erejét mégsem ezek, hanem a két patak: a Cserta és a Válicka
által táplált vizesárok jelentette. Ugyanis az egykori medrek vonalát követve
megállapítható, hogy e két patak közvetlenül a vár mellett ömlött egymásba.
Úgy is mondhatnánk, hogy a vár nyugati oldalán természetes várárok volt. Innen
folytatta aztán szeszélyesen kanyargó medrében útját a réten át a Cserta,
hogy az erdei vasút hídjától keletre kb. 50 méternyire érje el mai medrét.
A vár területén lévő XV. sz-i épületek helyének megállapítására tett kísérletünk
eredménytelen maradt, mert a szántás a XV-XVI. századi kultúrréteget teljesen
elpusztította. A lakóépület, a kastély, amelyből a gótikus kályhacsempe-töredékek,
a díszített cserépkupák töredékei a várárokba kerülhettek - a vár legvédettebb
pontján - az északnyugati sarok környékén állhatott. Erre a talpgerendák
tartására szolgáló megmunkált homokkövek helyzetéből, és az itt jelentősebb
mennyiségű leletanyagból következtettünk; valamint ezen a részen volt a vár területén
nagyobb számban kő- és téglatörmelék is.
A gazdasági épületek szintén a nyugati oldalon, a kapuhoz közelebb helyezkedhettek
el.
10. A Várhelyi-domb látképe
A vártól északnyugatra egy a mocsárban mélyen bent lévő sziget várhoz tartozását
kutattuk. Ezt a helyet a helybeliek „Istállódomb"-ként ismerték. A dombot
átvágva, egymástól 15 m távolságra két palánkot találtunk. A teljes kerítőfalat
nem sikerült feltárnunk, de így is valószínűsíthető, hogy a szigeten a faluhoz,
vagy a várhoz tartozó karám állt, amelynek erős palánkjai a farkasoktól védték
az állatokat.
Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy a vár kutatása során az a szerencsés helyzet
állt elő, hogy régészeti adatokkal dokumentálhatóvá vált egy középkori birtokközpont
(vár) kialakulásának folyamata. A XII-XIV. századi faluban kialakult
udvarház a XIV-XV. század fordulóján vált birtokközponttá az okleveles és
a régészeti adatok alapján egyaránt. A település legvédhetőbb pontjának teljes
területét ekkor veszi birtokába a földesúr. Megszűnnek a szigeten lévő házak, és
a sziget egész területét palánkfallal kerítik. A régészeti adatok alapján valószínűsíthető
boronaszerkezetű udvarház - és ennek kerítőfalai - a XIV-XV. századi
főuraink birtokközpontjainak építési engedélyeiből jól ismert, a korszakban
élő várépítési gyakorlatát tükrözi. Az „akár kőből, akár fából" formulából ez
utóbbi tárult elénk a feltárás során. Sajnos a terület jelentős bolygatottsága miatt
a kb. 120-130 évig fennállt „vár" részleteinek vizsgálatára nem nyílt lehetőség,
a belső gazdasági egységek tisztázatlanok maradtak. Ennek ellenére az itt
végzett munka az első jelentős lépés volt a XV. századi zalai birtokközpontok
kutatásában.93
A mezőváros
Ma már tudjuk, hogy a mezővárosi fejlődés egy hosszú történeti fejlődés eredménye.
Hazai mezővárosaink fejlődése a XIV. század végén indult, a XV. század elején
felgyorsulva, a század 70-es éveiben érte el tetőpontját. 1526-ig 36 zalai mezővárosról
tudunk.
E fejlődésnek számos tényezője van. Ezek között érdemes megemlíteni a következőket:
ilyenek lehetnek bizonyos kiváltságok, a társadalmi munkamegoszlás
mind intenzívebbé válása, ami rendszeressé tette az ipari és mezőgazdasági termékek
cseréjét. A növekedő áruforgalom mind több piachely kialakulását tette
lehetővé és szükségessé.
A gazdálkodás korábbi formáinak felbomlására a kereskedelmi utak közelsége
is gyorsítólag hatott.
A mezőváros a XIV. században kialakuló, fejlődésben lévő településtípust, amelyben
még nehéz megtalálni azt a határt, amely a fejlődő oppidumot a falutól elválasztja.
Jellemzői: az iparosodás magasabb foka, az árutermelés és az árucsere
intenzitása, népesség nagyobb koncentrációja, szélesebb önkormányzat, stb.
Mindemellett ezeket a mezővárosokat zömében a falusias életforma jellemezte.
A mezővárosok kialakulásának tényezői, az ilyen fejlődés előmozdítói lehettek
a következő okok: a település vásáros hely, közigazgatási vagy egyházi székhely,
vagy uradalmi központ volta.
Zsigmond király intézkedései a városok és mezővárosok fejlődését segítették.
Ezek a rendeletek a földesurakat is arra ösztönözték, hogy minél nagyobb számban
adományozzanak mezővárosi címeket birtokaik fejlettebb településein.
A földesúrtól nyert mezővárosi rang nyilvánvaló függőségi viszonyt jelentett.
Polgárai lényegében jobbágyok maradtak: adójukat a földesúrtól bírt telkeik
után fizették, s maga a földesúr sűrűn beavatkozott belső ügyeikbe. A birtokos
elsősorban a bíráskodás jogát tartotta fenn magának. Jellemző, hogy míg a király
által kiadott kiváltságlevelek első helyen a jogaikat sorolták fel, addig a földesúrtól
kapottak kötelezettségeiket hangsúlyozzák. Kötelességeik és jogaik arányát,
ezek rögzítését rendszerint a földesúr pillanatnyi érdeke határozta meg.94
A földesúr legtöbbször egy-egy helység betelepítése, vagy elemi csapás utáni újratelepítése
céljából bocsát ki kiváltságlevelet.
A mezővárosok fejlődése a XV. századi felvirágzás után a XV1-XV1I. században
stagnált. Ezt az akkori háborús viszonyok részben magyarázzák. Hanyatlásuk a
XVIII. században következett be.
A háborúk elmúltával, a belpolitikai helyzet megszilárdulásával a földesurak a
mezővárosok lakossága jobbágysorba taszítására törekedtek, s ezt Mária Terézia
úrbérrendezése (1767) során részben el is érték.95 Ekkor ugyanis nagyszámú,
addig mezővárosi ranggal és jogokkal felruházott település veszítette el címét és
kiváltságait.96
Páka esetében az uradalmi központ volt a mezővárosi fejlődés előmozdítója.
Később a mezővárosi rang elnyeréséhez szükséges feltételekkel is találkozunk.
Tudjuk, hogy volt hetivására, és azt is, hogy három vásáron a kikiáltást vasárnap
végezték itt. Tehát ekkor volt itt a hetivásár. 1502-ből tudjuk, hogy szerdai hetivására
is volt. Ez pedig azt jelenti, hogy heti két vásárt tartottak. Az adatokból
kitűnik, hogy Páka a jelentősebb mezővárosok közé tartozott. 1464-ben Fülöp
és Jakab napja körüli vásárról is beszélnek, amelyről feltételezhető, hogy országos
vásár lehetett.\'1\'
Pákát, mint mezővárost 1389-ben említik először.98 Aztán folyamatosan 10-20
évenként olvashatunk róla. A korabeli oklevelek, periratok írói nem mindig a
pontos megjelölést használják, ezért néha nem, mint mezőváros: Oppidum, hanem
város: civitas jelenik meg a szövegben.
Előfordulhat persze, hogy az eredeti oklevél
ismeretének hiányában nem állapítható meg,
hogy annak fordítója, vagy leírója (ismertetője)
a megfelelő szót használta-e.
1448-ban például azt írják, hogy a Szécsényiek
a város felét a Szécsieknek vetették zálogba.
1457-ben szintén városként említik. 1545-ben
egyértelműen oppidumként említik, amikor
is Erdődy Péter felesége elzálogosítja felét
Nádasdy Tamásnak. Négy év múlva aztán ismét
városként írják, majd 1553, 1554, 1557 és
1559. években peres iratokban fordul elő, valahányszor
mezővárosként említve.
1561-ben Zrínyi Miklós sziget(vár)i főkapitány és Erdődy Péter elcseréli több
birtokát, többek közt Páka várost is, tartozékaival együtt. Azok birtokába az esztergomi
káptalan 1562. februárban be is iktatta.
1590-ben Páka mezőváros fele kerül osztályra (osztozásra) Nádasdy Ferenc és
Bánffy János között.
Szintén oppidumként, tehát mezővárosként említik 1613-ban és 1622-ben is.
1663-ban Páka mezőváros birtokosai gr. Nádasdy Ferenc és gr. Eszterházy Pál.
Ugyanebben az évben a mezővárosnak, a töröknek fizetendő és természetben
juttatandó adóiról olvashatunk.
1673-ban és 1675-ben a mezőváros tulajdonosa a kincstár, az Alsólendva-Lenti
uradalomhoz tartozik. 1678-ban úgy említik, mint: „volt Nádasdy birtok".
1710-ben Páka mezőváros a csörnyeföldei judicatus-hoz (bíróság) tartozik.
1715-ben, 1747-ben és 1750-ben még oppidumként szerepel a település, de ez
az utolsó ily módon történő említése. Minden valószínűséggel Mária Terézia
1767-es úrbáriurnával szűnhettek meg kiváltságai. Az 1766. december 29/1767.
január 23-án kibocsátott uralkodói/úrbéri rendelet értelmében Zala megyében
is megkezdődött az úrbérrendezés, de az elégedetlenség miatt a munkálatok
11. XTV. századi pecsétgyűrű
a Kis-hegyről
meglehetősen lassan haladtak, ui. a mezővárosok és a contractualis falvak nem
akarták elfogadni az új, a szerződésükhöz képest kedvezőtlenebb urbáriumot.
1768-69-ben az összes mezővárost úrbéri perrel próbálták az urbárium elfogadására
bírni. Végül a legtöbb kénytelen volt azt elfogadni. \'9
Jegyzetek
1 Hargitai László: Talajtan és agrokémia I. - Kertészeti Egyetem. Budapest, 1985. 304 p.
Ádám László—Marosi Sándor (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék - Magyarország
tájföldrajza 3., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 605 p.
Pécsi Márton (1968): Összefüggések a lejtőmorfológia és a negyedkori lejtőüledékképződés között
- MTA Földrajzi Tudományos Kutató Intézete Közleményei, 1967. 3-4., pp. 219-250.
Pécsi Márton: Szerkezeti és váztalajképződés Magyarországon - MTA Földrajzi Tudományos
Kutató Intézete, Budapest, 1997. 296 p.
Magyarország tervezési, gazdasági körzetei VI. - Dél-Dunántúl Atlasza, Budapest, 1974.
2 Helytörténeti Lexikon cédulái. Páka (továbbiakban: ZML. HL.)
I lerényi István: Helytörténeti Lexikon 800-1400. Nyugat-Magyarország az Árpádok és az Anjouk
korában. Velem, 2000. 395. p., Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest, 1941. 232. p.
4 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 678. p.
5 Magyar Nyelv, 1927. XXIII. 362-363. p.
6 Zalai Oklevéltár I. Budapest, 1890. 318. p.
\' Pákaszeg elpusztult település Bánokszentgyörgy határában. Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg,
1964. 185/179. és 18/118, Holub: ZM tört. III. 601. p.
" Zalai Oklevéltár I. 409-410. p.
9 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. II. 184. p., Kiss Lajos: im. Új Idők
Lexikona. Bp. 1940. 4974. p.
ZML. XXIII. 923. Pákai Községi Tanács tanácsi és V.B. ülési jegyzőkönyvek 1950-1967. 1955. január
19.
" Tóth Sándor-Srágli Lajos: Lovászi. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Én (2000) 17. p.
12 ZML. HL., MOL. Eszterházy hg. Lt. P 108 Rep. 99 Rsz. 587 Fasc 3 No. 48 et NB.
15 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768.
" Papp László, Végh József (szerk.) Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg, 1964. 382-383. p.
15 ZML. Pkjgy. 2839/1916.
" Papp László, Végh József (szerk.) Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg, 1964. 386-387. p.
" ZML. Letétek 4021.
lH A régészeti leletek meghatározását dr. Horváth László, a nagykanizsai Thúry György Múzeum
régész igazgatója és dr. Kvassay Judit, a Göcseji Múzeum régésze végezte. Ezúton is köszönöm
mindkettőjüknek.
19 H. Simon Katalin: Der stand und die Aufgaben der Neolitikum - und Kupferzeitforschung im
Komitat Zala. In. Zalai Múzeum 2. 1990. 47-66.
20 Bekk György, Páka, Rákóczi út 1. közlése, 1981.
21 L. Szabó Klára-Vándor László: Római kori tumulusok Pőrdeföldén. In. Zalai Gyűjtemény 12.
Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásából, 1979. Zalaegerszeg, 1979. 33-42.
22 Kalmár János: Az avar nyílhegy. In. Archeológiai Értesítő III. évfolyam V-VI. 1944-45. 291.
25 Bacsa Gábor: Nagykanizsa határváros. Nagykanizsa első okleveles említésének 750. évfordulója
alkalmából rendezett helytörténeti-történettudományi konferencia előadásai. Nagykanizsa,
1995. 10. 20-21. Nagykanizsa, 1996. 10. p.
24 Bacsa Gábor: im.
25 Az oklevél a Magyar Nyelv 1927. XXIII. 362-363. oldalán olvasható.
Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár, XI. kötet. Pest-Budapest, 1860-1874. 170. p.
27 Zalai Oklevéltári. 134. p.
28 Holub József: Zala megye története a középkorban III. kötet 589. p. kézirat a Göcseji Múzeum
adattárában. Fejér: Cod. Dipl. VIII/II. 457. p.
29 Holub: im.
M Holub: im.
" Zalai Oklevéltár II. 449-450.
Holub im.
" Holub: im.
54 Holub: im.
K Zalai Oklevéltár II. 502-503. p.
" Zalai Oklevéltár II. 504.
" Holub: im.
Holub: im.
Holub: im.
4,1 Holub: im.
41 Salgótarjáni új almanach. Salgótarján, 1997. 52-53. p.
12 Holub: im.
" Salgótarjáni új almanach. Salgótarján, 1997. 52-53. p.
44 Holub: im.
45 Holub: im.
46 Holub: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás története.
1929. 422-423. p.
47 Zala Megyei Levéltár Helytörténeti Lexikon cédulaanyaga, továbbiakban ZML. HL.
48 ZML. HL. 5., Dic. Zala, II. 26. 1.
49 ZML. HL. Zalavári hiteles hely levéltára „C" protocollum 118. p.
ZML. HL. 8., Dic Zalai. 22. 1.
\'" ZML. HL. 10., Zalavári hh lt 1/2123.
r\'2 ZML. HL. 9., VML Vasvári káptalan Noa 560/7.
M ZML. HL. 10., Zalavári hh lt 1/2123.
54 ZML. HL. 11., OL-Dic Zala II 288.
55 ZML. HL. 12., OL-Dic Zala II 274.
ZML. HL. 13., MOL Bathyány cs. Körmendi lt. AA. Alm. 3. Lad 6. nr. 21.
17 ZML. OL. Dic. Zala II. 551.
Karácsonyi J., Kollányi T., Lalcsics J . (Szerk.): Egyháztörténeti emlékeink a magyarországi hitújítás
korából V. kötet 1548-1551. Budapest, 1912. 608. p.
59 Maksay Ferenc (Szerk.): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1-2. kötet. Budapest,
1990. A MOL kiadványai II. Forráskiadványok 16. 965. p.
60 ZML. HL. 15. Zalavári hh. lt. 1/573.
61 ZML. HL.
62 ZML. HL. 16., Zalavári hh. lt. 1/1686.
65 ZML. HL. 18., Zalavári hh. lt. 1/1079.
64 ZML. HL. Zalavári hh. lt. 1/938.
65 ZML. HL. 20.
66 ZML. HL. 21.
"7 Magyarország történeti kronológiája II. 1526-1848. Akadémiai Kiadó. Bp.. 1982. 390-391. p.
68 ZML. HL. 22., MOL. Dic Zala III 342-343.
69 ZML. HL. 23.
70 ZMLHL. Dic Zala III. 565.
71 ZML. HL. Dic Zala III. 549.
72 Bátorfi: Adatok Zala megye történetéhez. III. 60-63. p. Nagykanizsa, 1877. Wajdits József gyorssajtónyomása.
" ZML. HL. MOL. Dic. Zala IV. 505. v. 1. 513. v. 1.
74 Lendva község közleménye, Lendva, 1981. június, 35-37. p.
75 ZML. HL. 33., Zalavári hh. lt. 1/1622
76 Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1904. 363. p.
77 MOL Batthyány lt. Missiles 9689.
78 MOL Batthyány lt. Missiles 9689.
79 Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1611-1655. Z. Gy. 39. Zalaegerszeg,
1996. 86. p. 1425. sz.
80 ZML. HL., MOL Eszterházy hg. Lt. P. 108. M. nr. 544. A Kerkán túli officiolátus összeírása
ZML. HL. 36.
82 ZML. HL. 38.
13 Magyarország történeti kronológiája II. 1526-1848. Akadémiai Kiadó Bp., 1982. 485-487. p.
84 ZML. HL. 45.
85 ZML. HL. 47.
86 ZML. HL., MOL Eszterházy hg. Lt. Pál nádor iratai P. 125. Rsz. 10169.
87 ZML. HL., MOL Eszterházy hg. Lt. P. 108. Rsz. 38. Fasc. M. 544.
88 ZML. HL., Jövedelem összeírás Kanizsai kerület U. et. C. 29/1.
89 ZML. HL., Dömefölde 30., Zágrábi érseki lt. Canonica Visitatio Prot. Brpj. 71/11. 177-180.
90 Thuróczy János: A magyarok krónikája. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 351. p.
91 Feiszt György: I. Ulászló Zala megyei hadjárata. Zalai Hírlap, 1983. május 7.
92 ZML. HL. P. 107. Erdődy cs. Ser. B. fasc. sub. D. nr. 3.
91 Molnár László-Vándor László: A pákai „Várhelyi domb" területén végzett kutatásokról. Zalai
Gyűjtemény 18. sz., Zalaegerszeg, 1983. 97-113.
94 Vándor László: Mezővárosok Zala megyében. Dunántúli Dolgozatok (c) Történettudományi
sorozat. Pécs, 1991. 211-216.
95 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Akadémiai Kiadó Budapest, 1965. 86. p.
9" LTj Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó Budapest, 1961.
87 Holub im.
98 Holub im.
99 Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. ZML. Zalaegerszeg, 2001. 28. p.
Élet a török után (1690-1848)
A török hódoltság terhe alól felszabadult falu lakói nehéz körülmények közt éltek.
Templomuk, malmuk - valószínűleg házaik is - romokban hevertek. Ezért
is fordulhattak panasszal terheik csökkentése végett 1715-ben Gr. EszterházyJózsefhez.
Míg a török kiűzése után közvetlenül kedvezményt kaptak - ezzel az engedménnyel
akkor nagyon sok földesúr élt, hogy kihalt falvaiba telepeseket csalogasson
- , addig most a többszörösét hajtják be rajtuk.
Az elpusztult falvak újbóli felépítése, határaik mielőbbi művelésbe fogása érdekében
a földesurak különböző kedvezményeket adtak a náluk letelepedni kívánóknak.
Mint tudjuk, a falunak két birtokosa van ekkor. Bakócz Tamás révén az Erdődy
család már a XV. század végétől, az Eszterházy család a XVII. század második felétől
birtokosa a falunak.
Az Esterházy család nagy lendülettel fog birtokai rendbehozatalához. Pál nádor
1694. július 10-én a zágrábi káptalantól bérbe veszi a tizedszedés jogát, amelyet
korábban a Bánffyak, Nádasdyak és a kincstár tisztjei béreltek,1"" majd 1695-ben
létrehozza az első magyarországi hitbizoviányt.
1703-ban az alsólendvai uradalom, egységes kérdőív alapján történő összeírása
során Pákán az alábbiakat rögzítik:
Másoktól elkülönített gazda, özvegy, szőlőhegyi lakós: 7, másoknál lakó házatlan
zsellér: 1.
3 évnél idősebb ökör, ló, fejőstehén: 32, 2 éves tinó, üsző, meddő tehenek, csikók:
5, 1 évesnél idősebb disznó: 38. Méhkasok: 9. Oszi búza, rozs és árpavetés
két soproni köbölként: 52. Hajdina, árpa, köles, zab, tönköly-termés kévékben: 17
V-i. II. osztályú szőlők egy kapásnyi szerint számítva: 35.101
1710-ben Páka mezővárosban az Eszterházy család birtokán 16 negyed telek volt
lakott, 7 puszta. Lakik itt 6 jobbágycsalád és 1 házas zsellér. Sem helyadó, sem
kerekespénz nincs, hanem fél helytől 5 magyar forint summa vagy robotpénzt
fizetnek.102 Ez azt jelenti, hogy minden féltelek után 5 Ft-ért megválthatták a robotot.
Nem kellett természetben ledolgozniuk, ami a jobbágyokétól eltérő kedvezményt,
könnyebbséget jelentett.
Itt figyelembe kell venni, hogy 1703 és 1711 között váltakozó hadiszerencsével
folyik a II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezette szabadságharc, amely sem a földesurak
és jobbágyaik közti ellentéteivel, sem ellentmondásosságával nem kedvez
a gazdasági fejlődésnek, de ebben az időszakban a földesurak engedékenyebbnek
bizonyulnak a kötelezettségek tekintetében. Bár Pákát és környékét - eddigi
ismereteink szerint - elkerülték e harcok - kivéve a Rédics melletti csatát - a
szabadságharc hatása az egész környéken érződött. Főleg az után, hogy 1704
februárjában Károlyi Sándor generális elfoglalta előbb Felső Lendvát és
Muraszombatot,103 majd hamarosan Alsó Lendvát is. Bottyán János (Vak Bottyán)
generális a lendvai várat jelölte ki katonái számára téli pihenőnek. Ez az
itt tartózkodás néhány hétig tartott csak. Ettől kezdve a hadiszerencse forgandóságából,
hol a kurucok, hol a császári seregek pusztították a vidéket.104
Eszterházy császárhűsége érthetővé teszi a kurucok viselkedését.
Mint azt korábban már említettük, az alsólendvai uradalom 1671-ben, Nádasdy
Ferenc kivégzése után a kincstár kezébe került. Eszterházy Pál nádor az
alsólendvai és lenti uradalmat 1712-ben 102.500
forintért vette meg a kincstártól.105 E szerint korábban
csak használatra kapta a család fenti birtokokat.
171 l-ben 4 család él az Eszterházyak részén. Az ő
birtokukban 12 ló és fejőstehén van összesen, továbbá
8 öregsertés. A süldők száma 20. Gabonájuk
kicsépelve 37 pozsonyi köböl. Boruk 15 Y> pozsonyi
akó van. Árpa, zab, hajdina, köles, tönköly öszszesen
29 pozsonyi köböl. A méhkasok száma
9-ről lecsökkent kettőre. Adósságuk (valószínűleg
a földesúr felé) 220 Ft.106 Ebben az évben pestisjárvány
pusztítja a környék lakosságát.
1715-ben, a szintén a mezővárosban élő Eszterházy-
birtokhoz tartozókról írják: 5 jobbágy és 6
zsellér család él itt. Földjeik a belévetett mag háromszorosát
termik meg. A rétek mocsarasak. Szőlőhegyén 27 kapás szőlőjük
van. Egy kapásnyi szőlő 1 urna bort terem.107
A Rákóczi szabadságharc bukását követően a földesurak igyekeznek hatalmukat
megerősíteni a birtokaikon élők fölött. Korábbi kedvezményeiket megpróbálják
elvenni, vagy csorbítani. Igyekeznek ezt megtenni a mezővárosok lakóival is,
akik mint láttuk korábban a robotot pénzzel kiválthatták, most viszont ismét robotra
szorítják őket és egyéb terheik is nőnek. Érthető tehát alábbi keserű levelük,
amit gr. Eszterházy Józsefnek írtak. (Kivonatosan közöljük.)
A levél magyarul íródott. Kelt Pákán 1715. július 15-én.
A „Szegény Pákai és Bánok Sz. györgyi. tíirósághbul lévő jobbágy" - folyamodványa gr.
Eszterházy Józsefhez.
A bevezetőben egyszerű, nehéz szavakkal írják le súlyos helyzetüket: „Nem volt
eny Terhű nk a\' menyre Eleink és magunkis emlékezhetünk mind eddigh Soha. " - Ősidők
óta árendás jobbágyai az. Eszterházy háznak, most a grófnak. Az árenda mentesítette
őket eddig a robottól és a kilencedtől. Evvel szemben újabban: „...már
nem csak az igazságos Arendát, hanem- az egy kapállási és szántássi roboton kivül mindenekre
adigáltatunk. Most az Maiorságh és Tizedgabonát szömül, nemcsak Lendvára,
12. Eszterházy család
hercegi címere
mint ennek előtte, hanem Kőszeghre, Sopronban, Regedeben, Posolyban [Pozsony] s
Greczben is nagy kőtséges fáradságainkkal s marháink romlásiual kölyetik el hordanunk,
ugy ugyan, hogy Méltóságos Urunktul efféle utazásunkra légyen bizonyos költségh
deputálva, deaztis Tiszt Uraimék legh iobban tudgyák ki költi el, nem mink. ..."
További terheik: A tizedszedők irtásföldjeik után három vetésig beérték holdanként
évente 3 garassal, most már egy tallért, sőt 2 Ft-ot is bekövetelnek értük
évente. Hol „Só árenda adóval", hol a méhcsaládok után szedett dézsmával sújtják
őket a tisztek, dézsmaszedők. Ha valakinek összegyűlik egy tungocska méze,
azt egyszerűen elveszik tőlük, s fele árát sem adják meg érte. Keserűen, gúnyosan
hozzáteszik: „lm igy gyarapodunk s gazdagodunk Nagyságod igyefogyott Jobbágyi..."
Tetézi bajaikat, hogy a termést ért jégverés ellenére a földesúrnak járó kilencedet
is kíméletlenül behajtják. A grófot kérik, orvosolja bajaikat, s felteszik a keserű
kérdést: „Mi gyönyörűségeis M. Urunknak el pusztulásunkban s romlásunkban?"
Végül ismételten kérik a grófot: segítsen rajtuk tisztjei önkényével szemben.
A levélből jól látszik a törekvés a korábbi jogok elvételére, a függőségi viszony
mind erősebbé tételére. A jobbágyok ebből csupán a gazdatisztek túlkapásaira
következtetnek - az urasággal kötött korábbi szerződésekre gondolva - , miközben
nem veszik észre, hogy a tisztek csak végrehajtói egy magasabb akaratnak.108
Hogy ez mennyire így van, és nem egyedi eset, azt bizonyítja az 1719. augusztus
24-i szerződés, melyet az Erdődy-család kötött a Botfa és Csertamelléke birtokaikon
élő jobbágyaival. Ebben Páka pagus, azaz faluként szerepel. Ez is utal arra,
hogy igyekeznek formálisan is eltörölni a korábbi kedvezményeket, még az arra
utaló jeleket is.
Pákán ekkor az Erdődyek részén 4 jobbágy- és 4
zsellércsalád lakik.
A szerződés szerint a botfai szőlőhegyet kötelesek
művelni, és minden mezőgazdasági munkát
robotban végezni. Kötelesek dézsmát adni minden
terményből, borból is, és azt Monyorókerékre
szállítani. Ezen felül árendaként a botfai
bíróságban élőknek 80, a csertamelléki bírósághoz
tartozóknak - aminek központja ekkor Kis
Sziget - 120 Ft-ot kell fizetniük. Ez utóbbiaknak
még 30 aratót is ki kell állítaniuk s Vegre vagy
Szőlősre küldeni."1"
1720-ból, a házankénti összeírás összesített adataiból
ismét képet kapunk a falu helyzetéről.
Páka posessio gr. Erdődy Sándor és gr. Eszterházy József birtoka, ahol 9 jobbágy
él, akik 28 pozsonyi köböl földet művelnek. Rétjük 6,5 kaszásnyi. Szőlőjük 26
kapásnyi. Két zsellér is él ekkor a faluban. Az ő szőlejük 3 kapásnyi.
Páka és Dömefölde lakói kétnyomásos gazdálkodást folytatnak. 1 elvetett pozso-
13. Az Erdődy család címere
nyi köböl mag után három terem. Legelőjük, tűzi- és épületfájuk van, rétjeik
egy kaszásra egy közepes kocsi silány, sásos szénát adnak.
Pákán Koncz Jánosnak és Bedők Istvánnak van egy - egy kerékre járó - malmocskája,
évente összesen 8 forintot jövedelmez. A szőlő mindkét helyen egy
kapásra 3 urna nagyon silány bort terem. Dolgaikat csak nagy fáradsággal tudják
értékesíteni.""
1727-ben minden negyed telek után évi 15 dénárt fizetnek, és mindennemű robotot
végeznek.
1728-ból ismét bőven van adatunk. E szerint Páka falu az Eszterházy hercegi
háznak és néhai gróf Erdődy Sándor örököseinek örökölt és tényleges birtoka.
Lakói: örökös jobbágy: 9, zsellér: 24, ebből házatlan 1. Velük élő fivéreik (jobbágy
és zsellér): 3; fiaik (jobbágy és zsellér): 12. Máshol élő, a faluban birtokkal
bíró személy: 19 (Szt. adorjáni: 5, kányavári: 4, dömeföldei: 4, hernyéki: 2,
ortaházai: 2, csertalakosi: 1, Szt. miklósi: 1). Telkek száma: í4 telek 2, 1/8 telek:
7. A házhoz tartozó földek (belső telkek) holdban: 71. A házhoz tartozó rétek
kocsiszám: 20 \'A . (Ez az 1720. évi adatot figyelembe véve 20,5 kaszás rétet jelent.)
Szabaddá nem tett (földesúré maradt) irtásföld holdban (jobbágy és zsellér)
56 A. Külső rétek kocsiszám (jobbágy és zsellér): 52. Hegyvám és tized alá
eső szőlők kapásszám szerint, összesen: 126. Újonnan telepített szőlők kapásszám
szerint: 2. Ez más falukban élőké. Hegyvám és tized alá eső praediális szőlők
Hotto praediumon kapásszám szerint összesen: 140.
A „predium" birtokot, de magyarországi használat szerint pusztát is jelent. Azt
tudjuk, hogy Hottó falvi a török alatt elpusztult, így a 140-es szám azt jelenti,
hogy Hottó határában ennyi szőlő van a földesurak birtokában.
Az összeíró leírja, hogy: „A posessio régtől lakott. Egy negyed telekhez 9 vagy 14, egy nyolcadhoz
pedig 7 hold tartozik. Zsidók, örmények, oláhok nem laknak itt. 2 nyomásban, 4 igavonóved
és háromszori szántással mivelt földek: 127 \'A hold. 1 pozsonyi köbölre 2 terem. A
földek szűkössége miatt gabonát nem adnak el. Dohányt és kukoricát nem veinek, kendert és
lent csak házi szükségletre. A rétek fele mélyen fekszik, a Cserta patak évente elárasztja; másik
felük jó fekvésű, jó szénát ad; ebből eladásra nem jut. Legelő mindenféle jószágukra elegendő
van. Szomszédos ide Hottó praedium, a fenti földesurak örökölt birtoka, az itteni 10
hold földet és 5 kocsinyi rétet a fenti lakosok bírják a [hercegi] háztól tized és kilenced fejében.
A többi javadalmat (beneficia) az uradalom magának tartja fenn; a szőlőhegyet a lakosok
művelik a fentieknek megfelelően.; az Erdődy ek által bírt részt pedig a dömeföldei lakosok
használják az erdők kivételével, azokat az uradalom magának tartja fenn.
A posessio és a mondott praedium szőlőhegye 1 kapásra 1 \'A pozsonyi urna bort terem.
Dolgaik értékesítésére nincs lehetőségük. Tűzifájuk elegendő van, épületnek való közepesen,
egyéb faeszköznek való, valamint makkos nincs. Gyümölcsös nincs. Van egy - egy kerékre
őrlő - uradó alá eső malom, a Cserta patakon, ez az itteni Bedők Istváné és a
Dömefölde-i Koncz János özvegyéé, jövedelme 40 forint. Halas víz nincs. Földek felcserélése
irtásokkal vagy rétekkel nem fordul elő. A földek fele jó fekvésű, másik felük terméketlen,
homokos. Kereskedéssel nem foglalkoznak.\'"
Az 1739. évi nagy pestis járvány a vidéken is pusztított. A betegséget az előző évi
török háború után télre a falukba beszállásolt katonák hozták magukkal.""
1741-ben kevés a bor - írta a plébános az anyakönyvbe."3
1742-ben a Csertamelléki bírósághoz a következő községek tartoztak: Csömödér,
Karácsonysziget, Csertalakos, Ortaháza, Dömefölde, Szentpéterfölde, Felső
Zebecke, Erdőhát, Lasztonya községek és Páka mezőváros. (1719 előtt ez a
bíróság a csörnyeföldihez tartozott.)
Az alsólendvai uradalomhoz tartozott 7 mezőváros (Alsólendva, Dobronak,
Lenti, Csesztreg, Páka, Szemenye, Alsószemenye) és 77 község.1"
A csertamelléki bírósághoz sorolt községeket summalista községeknek nevezték.
Lakóik csak féltelkenként 5 magyar forint robotpénzzel adóztak.115 Ezt az
összeget a bírósághoz tartozók egy összegben (summában) fizették. Ezt korábban
az Erdődyeknél is tapasztaltuk, tehát a két birtokos azonos feltételekkel
adóztatott.
Az 1743. év termékeny, különösen sok a bor, de kevés a pénz és sok ember sincs
itthon, mert VI. Károly császár halála után kitört az osztrák örökösödési háború
(1740-48). Ehhez járult ajárvány, mely különösen az idősebbeket szedi. Az
1747-es év nemcsak a háború, hanem a sok eső miatt is emlékezetes, mely a nyomort
fokozta. 1749 tele hideg. A tél elmúltával sok volt az árvíz."15
1750-re a népesség számában jelentős növekedés tapasztalható az összeírásokban,
melyek most már folyamatos falunak írják Pákát.117
Egy 1752-ben lefolytatott megyei vizsgálat jegyzőkönyvében a következő meglepő
bejegyzést olvashatjuk: Páka, Dömefölde, Ortaháza, Csertalakos helységek
és Hotó, Vétyeny, Olasz-Lakos puszták néhai Zrinyi Miklós horvátországi bán
birtoka volt s most is a Zrínyi család tulajdona."8
1756-ban kitört a hét éves háború. Az év elején nagy volt a hó, fenyegetett az
éhínség. Ehhez járult a nagy árvíz. 1758-ban marhavész pusztít a környéken.119
1759-ben a pákaiak és dömeföldiek azért panaszkodnak, mert a lendvai gazdatiszt
a tized helyett a kilencedet szedette be. Az uradalmi tanács a panaszt megtárgyalta,
és azzal adta ki utasítását a tiszttartónak, hogy: „intézkedést nem
igényel".™
1761-ben sok a gyümölcs és a bor, a háború javában tart. Rossz az ősz, sok az eső
és az áradás. Emiatt sok föld üresen maradt. A szőlőkben a jég okozott károkat.
1762-ben bő a gyümölcstermés, de a háború következtében kitört a pestis s
egész Belgrádig szedte áldozatait. Az 1763. évben az országban a márciusi fagyok
miatt nincs termés. Pákát azonban elkerülte a fagy. A szőlő az előző évekhez
hasonlóan bő termést hozott „a lakosok a borból sokat vesznek be, van pénzük".
A szarvasmarhák közt kiütött az addig ismereden száj és körömfájás, de csak kevés
pusztult el benne. Nagy károkat okozott az eső és az árvíz a vetésekben és a
rétekben.121
1763-ból és 1764-ből két határjárás szövege maradt ránk. Ezek a középkorból
megismert módszerrel: tanúkihallgatással, a terület bejárásával és határpontok
kijelölésével - ha természetes, úgy, ha az nincs, akkor határhalmok emelésével
-jegyzőkönyvben lett rögzítve. Annyira fontos témánk szempontjából ajegyzőkönyv,
hogy a kérdéseket teljes terjedelemben, a tanúvallomások közül pedig
egyet közlünk a függelékben, a szöveg könnyebb megértése érdekében szövegvégi
magyarázatokkal.122
Az 1764-es birtokleírásban olvashatjuk, hogy Páka falu, amely egyben bíróság is,
a Lenti uradalomhoz tartozik: „(...) az egész Biróságbéliekkel együtt Désma Borokat és
aféle jószágh[ok] at á hová kívántatik, el hordgyák. Pördeföldén lévő M. Uraságh
[Eszterházy] földjét szántják, vetik, arattyák és bé is hordgyák, nem különben azon Rét
is Töröszneki Pusztán lévő Rétet kaszályák s takarják, Boros hordókra szükséges abrincz
fákat véigják és Lenthyben hordgyák.
Vagyon Hotó nevü puszta circiter 100 Földbül és egy tarob [darab] Szőlőbiil álló, melybül
annyit bér M. Groff Erdődi Lajos comportionatus, á mennyi az Herceghségh részére
vagyon tehát felét, immár mind ki irtatott ti. a szőlő, és helyükön lévő; az földekrü
gabonáit, az Erdődy jobbagyai az Uraságnak csak 10-et adnak. Enyihány szekér Rétül
Bagla pénzt minden termő Bagláttol den. [árj 40 fizertnek. M Groff Szapáry Csukmai
pusztával a \'hol határhalom s kérdés nem lévén, tovább ugyan emiétett Groff Iszko névő
pusztával egy darab helyen mégyen, it sem lévén határ halomés kérdés; utánna i?[első]
Lendvai Dominiumhoz kapcsoltatott; Mast Lakosi Pusztával, továbbá Vityeni utolyára
Nemes Berta Marotzi határral ezek között sem lévén határhalom és kérdés, utolyára
M. [éltóságos] Uraságh Fejér lakossi pusztával és Dömeföldi határai végzi. "123
A birtokleírásból teljesen megismertük a falu határait. Kezdjük talán az elpusztult
települések helyének azonosításával. Ezt-az oklevelek alapján - helyettünk
már megtették. A Magyarország történeti helységnévtára Zala megyei kötetének
I. számú térképmellékletén fel is tüntették ezeket.124
A határjárás során felsorolt falvak sorából egyedül Iszkó, mai nevén Iszkonak hiányzik.
Ez a település a Káricsa hegy alatti völgyben lehetett, a térképen jelölt
Olaszlakosától észak-északnyugatra. A térképen rossz helyen jelölték meg Hottó
(itt Pusztahottó) helyét, mert az Csokmától nem északra, hanem délre, Olaszés
Fejérlakosa közt valahol félúton, Vétyemtől északra volt.
A határ ekkor úgy tűnik az előző évihez képest arrébb, nyugatabbra tolódott,
mert az új „hármas határ" - erre egyébként a század elején születettek még emlékeztek
- a Háromszenteki kápolnához került. Innen a domb gerincén, a mai
„Kerekfenyősón \' k\\. a vétyemi lapra, azon végig, majd föl a dömeföldi Csőcsi-hegy
vége alá - ahol ma is van a maróci határ - ott északra fordult. Ez már
Fejérlakosa határa. A pákai és dömeföldi Hottó hegy közt - ennek pontos helyét
nem tudjuk - ismét északnak fordult és lement a Válicka bal partjáig, valahova,
a mai major környékére.
Az itt leírt falvak, puszták területe ekkor került megosztásra az Eszterházyak és
Erdődyek közt. A leírt határtól keletre eső részek ugyanis Dömefölde hátárához
kerültek, ahogy az. a mai napig is van a Csőcsi, Hottó, Elő- és Varihegy esetében.
A keleti határ itt is a Válicka volt. Majd a majornál átlépte a Válickát, északnak
tartva átszelte az országutat, és ott ismét kelet felé fordult. (Ez a határ - néhány
kisebb kiigazítástól eltekintve - Páka és Dömefölde mai határának felel meg.)
Tovább olvasva a leírást, újabb ismeretekkel bővül tudásunk:
„Faluságh közönségessen ErcLődiánusokkal bírnak egy menetelben egy darab Bük, Csekély
Töly és Cseres, mely már jobb részin kétfelé Lakosok általy megh emésztett; határos az
Pördeföldi puszta és Ortaházi helységhnek Erdeivel. "
Leírják továbbá, hogy: a helybeliek jobbágy és irtásföldjeik után természetben
szolgáltatják a dézsmát; a rétek után semmit sem adnak; a bárány és méhtizedet
is természetben adják. A faluhoz tartozik szőlő is. Itt, a szőlőhegyen van (az uraságnak)
egy fából épült szoba-kamrás présháza és pincéje 8-900 akó borra. Szt.
Györgytől-Szt. Mihályig az uraságé a korcsmáitatás.12\'
1765-ben Csömödér és Páka közt vita támadt egy terület körül. A területre -
Beke plaga - a herceg korábban egyezséget kötött (az Erdődyekkel), azt fel
nem bonthatja. A fenti falvakban földbirtokostárs Erdődy gróf.12"
1767-re a kül- és belpolitikai helyzet annyira megszilárdult, hogy Magyarországon
rendezni lehetett a földesurak és birtokaikon élők jogviszonyát. Ezt, mint
arra korábban utaltunk elsősorban a földbirtokosok szorgalmazták, igyekezve
maguk számára minél nagyobb előnyöket szerezni, törvényi támogatással. Emiatt
a jobbágyság már az 1750-es évektől kezdve egyre gyakrabban fordult panaszával
az uralkodónőhöz, tőle várta helyzete javítását. Ezért Mária Terézia 1755-
ben úgy döntött, hogy a jobbágyok fellebbezési fóruma a királyi tábla helyett a
helytartótanács lesz. Ezen intézkedése, ahogy maga az úrbérrendezés sem, nem
aratott osztatlan sikert a nemesség körében és a rendezést is minden eszközzel
el akarták szabotálni. Az udvar a földesúri szolgáltatások maximumának és a
jobbágytelek minimumának megállapítását helyezte a rendezés középpontjába.
Egész lelek után, amely a föld minőségétől függően 24-40 hold szántófölddel
volt egyenlő, évi 3 Ft pénzjáradékot és 24 nap robotot írtak elő. Hosszas vita
után született meg az 1767. január 23-án kibocsátott úrbéri rendelet.
Az úrbérrendezés zalai előzményeként szokás megemlíteni a dunántúli parasztmozgalmakat
1765-66-ban. A mozgalom Vas megyéből indult ki és Zalában
elsősorban a kemendi Festetics-uradalomra és a muraközi Althanuradalomra
terjedi ki, majd elérte az alsólendvai-lenti uradalmat is. A parasztmozgalom
1766 januárjában jutott el csúcspontjára. A királyi biztos erélyes
fellépése, a katonai karhatalom és a „jó királynőbe" vetett illúzió összeomlása
véget vetett a mozgalomnak, az udvar és a királyi biztos erélye pedig megakadályozta,
hogy a földesurak elszabotálják a rendezést. Az 1766. december 29-
i uralkodói rendelet értelmében, Zala megyében is, megkezdődött az úrbérrendezés.
Végrehajtására Brunswick Antal királyi biztost nevezték ki. 1768. augusztus 20-
ig 380 helység urbáriuma készült el.12.
Ennek az elkészítéséhez a királynő elrendelte a falvakban élők, esküvel megerősített
tanúvallomásának vételét. Erre egy kilenc pontból álló egységes kérdőívet
készítettek.
E kérdőív elkészítésére, a tanúkihallgatásokra Pákán 1767-ben az Erdődy grófok,
majd 1768-ban az Eszterházyak részén is sor került. Mivel a faluról sokat elárulnak,
ezért közöljük mindkettőt. (Lásd függelék.) A kérdőívekre és az előzőekben
leírt határjárásokra a kiadandó urbáriumok elkészítéséhez volt szükség.\'
28
A ránk maradt összeírások azt bizonyítják, hogy az összeírok 1767 októberétől
1768 márciusának végéig itt dolgoztak a környéken. Ennek során a falvak teljes
határát felmérték birtokos szerint. Ezek pontos feltüntetik a szántók, rétek, termények
mennyiségét. Ennek részletes ismertetésétől eltekintünk, csupán a neveket
soroljuk fel.
Erdődy jobbágyok:
Jots György, Jocs István, Horváth Ferenc, Dömötör István, Horváth Joseph, Lukács
Dávid, Lukács Mihál, Horváth Dávid, Horváth István, Horváth Farkas, Tóth János,
Lukács Szabó Joseph, Horváth György, Kiss János, Becze György örökös jobbágyok.^
Eszterházy uradalom pákai jobbágyai:
Örökös jobbágyok: Bedők György, Bek János, MáthéFerenc, Németh István, László István,
Bedők Páll, Eoreg Bedők István, MathéJános, Deák István, Bek János, Hennánjános,
Kisebb Bedők István, Simon Páll.
Házzal bíró zsellérek: Bek János özvegye, Bek György, Bek Imre, ifj. Bek György, ijj. Bek
János, Vargha József, Horváth Tamás, Jakabb István, Varga Márton özvegye, Simon István,
Czigány János özvegye, Jocs Imre, Tóth István, Sebessy János özvegye, Tóth János,
Tibéik Albert, Király Péter, Németh György, Bek Pál özvegye, László Imre, Fata István,
Bedők Pál.
Házatlan zsellérek: Suppanyi Lukács, Decs István, Gerentsér Ferenc, Madarász Péter,
Héder Ambrus, Kiss István, Fekete György.
Új jobbágy: Horváth Volfgang, Bedők Adám.""
1768-ban, az összeírásokat követően a falu megkapta urbáriumát. A nyomtatott
urbárium második részében összeírták a falu lakóit és birtokaikat.
A falutörténet szempontjából roppant érdekes az az összeírás, amely az előzőekben
felsorolt jobbágyok birtokait nem csak nagyság szerint íija össze, hanem
megnevezi annak helyét is.131 Ez is megtalálható a függelékben.
A szövegben többször előfordult, hogy a föld megjelölésénél odaírták: régi irtás.
A régi irtásra azért hivatkoztak, mert a török hódoltságot követően a kiirtott
erdők helyén telepített szőlőket a földesurak meghagyták a jobbágyok birtokában.
Talán ebben bízva jelölték meg irtásföldjeiket az összeírás során.
1769-ben aztán sor került a szőlőbirtokosok összeírására is.132
Előbb a gr. Erdődy Lajos, majd az Eszterházy hercegség birtokain lévő szőlőket
írták össze.
Az Erdődy szőlőhegyeken birtokosok hovatartozása nem volt feltüntetve, az
Azon efetre mind azon-által, ha a\' Jobbágyoknak panafzi ónnőn
magát a\' földes Urat illetnék, \'s-ehez follyamodván panafzikrúl emiétett
földes U r Igazságot nem tenne, ollyankor az Jobbágyok egyeneffen az
Vármegyéhez follyamodgyanak.
Azon földes U r , úgy annak Tifztyei-is, a\' kik a\'Jobbágyokat §. VIII.
az Vármegyénél, vagy más föllebb-való Hellyeknél tett jelentéfek , és
Inftantiájok-miattmeg-búntetik, fzintén ugy, valamint az Jobbágyokkal
14. Az Erdődy-féle urbárium első lapja
Eszterházy szőlőknél a gazdák lakhelyét is megjelölték. (Mindkét listát közöljük
a függelékben.)133
Az összeírásokat követően megszaporodnak a földesurakhoz küldött panaszok
és kérelmek. Egy ilyen panasz nyomán folytatott vizsgálatot Tuboly Mihály főbíró,
melynek eredményeként az aláírók igazolták, hogy a Lenti tiszttartó ellenük
nem követett el hatalmaskodást. (Pedig a vizsgálat valószínűleg ennek tárgyában
folyt, bár erre nincs bizonyítékunk). Viszont ekkor rendeződött az 1765 óta
folyó területvita Csömödér és Páka közt.134130
Úgy tűnik az Eszterházy uradalom türelmesebb volt a jobbágyi kötelességek visszaállításában,
vagy számukra is jobb megoldás volt a természetbeni szolgáltatások
helyett azok pénzbeli megváltása. Talán az évszázados emlékezet, a mezővárosi
kiváltságok eltörlése sem ment egyik napról a másikra. Mindenesetre az
Erdődy grófhoz jobbágyai által írt levél erről tanúskodik.13"
1770 körül keletkezhetett az a keltezetlen, dátum és címzés nélküli levél, amelyben
Erdődy gróf dömeföldi és pákai jobbágyai panaszkodnak a gróf svájczer
marhái és juhai miatt, melyek behozatalával csökkentek az ő állattartási
lehetőségeik.13\'
A leírt nehézségek a folytonosan ismétlődő panaszok ellenére - ahogy az a kilenc
kérdésre adott válaszokból is kitűnt - lassan gyarapszik a falu.
1772-ben a vármegyéhez fordult panaszával kilenc pákai jobbágy, mert az uradalom
a természetben fizetett kilenced mellett, még a kilenced pénzt is behajtja
rajtuk.138 Az irat külső borítójára ráírták, hogy az ügyben a hercegség pákai
emberei (tisztviselői) az illetékesek, így a megye nem foglakozott vele.
A kővetkező panaszos levelet egy pákai jobbágy írta Erdődy grófnak, a mostoha
fia és közte folyó peres ügy kapcsán. A peres ügynél jelentősebb számunkra a
felsorolt ingóságok és ingatlanok, amikről nagyon sok adatot kapunk a kor építkezésére,
és gazdasági körülményeire is. Ezért közöljük ezt is teljes teijedelmében,
a függelékben.139
A bírtok- és jövedelem-összeírások, a peres és panaszos ügyek elintézése, lezárása
után az uradalmak minden településre külön-külön kiadták a jobbágyok jogait
és kötelezettségeit tartalmazó urbáriumaikat. Ezek az urbáriumok nyomtatottak
és magyar nyelvűek voltak. A nyomtatott szövegben, ahol szükséges volt
a helyi sajátosságok beírására üres helyet hagytak, melyekre kézzel írták be a
szükséges dolgokat. Kilenc pontban sorolták fel a jobbágyok jogait és kötelességeit.
A pontok címei:
„Jobbágy Ház-Helynek Mivoltáról; A\' Jobbágyoknak Haszon-Vételeiről; A\' Jobbágyoknak
Szolgálatiról, vagy-is Robotyokról; Az Jobbágynak Adózásiról; Az Kilencedről, és Hegy-
Vámról; Az földes Urnák Jussairól, és tulajdon Jövedelméről; Minden el-tillatolt, \'s-ennek
utánna el - távoztatandó Rendkívül való Tselekedetekről, és Szokásokról; Az Jobbágyoknak
el-tiltatott állapotokról, és azok - éránt rendelt Büntetésekről; Azokról, mellyek az belső
Rend-tartást illetik."
Ezt a rendtartást az Eszterházyak és az Erdődyek is 1779-ben adták ki.14"
A folyamatban lévő úrbéri perek miatt 1771-ig eltartott a rendezés. így az eljárást
részletesen szabályozó 1770. évi utasítás előtt Zalában tulajdonképpen elvégezték
a munkálatokat. Ezért volt szükség arra, hogy az 1770. évi utasítás alapján
felülvizsgálják a rendezést, kijavítsák az úrbéri táblázatokat, az urbáriumokat.
1780-ban megismételték a tanúvallatást a kilenc pontból álló kérdőívre.141 (Mivel
ezek bővebbek, mint a 13 évvel korábbiak, ezért az ezekre adott válaszokat
közöljük a függelékben, hogy az előzőekkel össze lehessen vetni.)
Ugyanebben az évben aztán ismét tételesen, dűlők szerint összeíratták a falu
jobbágyait, szántóikat, rétjeiket és hegyvámjukat. Ekkor összeírtak 14 örökös
jobbágyot, 54 saját házában lakó örökös zsellért, és 9 más házában élő zsellért.
Az 1759-es panaszos levélnek úgy tűnik lett folytatása, és a jobbágyok a vármegyéhez
fordultak, mert 1781-ben Torma József lenti tiszttartó az alábbi levelet
írta az alsólendvai uradalom inspektorához. (Csak a lényeget kiemelve.)
„ Tuboly Mihály főbíró úr 7-én kelt levelét vettem, amelyben 21-re a pákai bíróságba méltóztatott
rendelni, hogy O Felségének kegyelmes rendeléséből az O hercegségének 1778. évben
tized helyett beszedett kilenecedet, a tized fölötti részt az Jobbágyoknak visszaadassam
holott most vettem az uradalmi biztos parancsát, hogy az olyan irtás földek, amelyek után
eddig is kelencedet szedtünk, most is természetben kilencedet vagy készpénzben fizettessem
meg. Ezért kérem, hogy ez ügyben engem informáljon és utasítson." A levél kelt
Nempthiben, 1781. október 25-én.142
(Az 1780-ban készült úrbéres összeírás csupán néhány névben tér el az 1768-as
hasonló összeírásban szereplő nevektől. A mindkét listán szereplők birtokai is
szinte ugyanott találhatók.)143
A bucsuszentlászlói ferences szerzetesek a XVIII. század végéről, vagy a XIX.
század elejéről felsorolás szerint a következő helyeket látogatták kéregetés céljából:
„Páka felé Göcsejben: Söjtör, Pusztaszentlászló, Magyarod, Ederics, Szentpéterfölde,
Lasztonya, Erdőhát, Szentadorján, Csehi, Kányavár, Dömefölde, Páka, Csömödér, Kissziget,
Bördőce, Iklód, Szombathely, Bárhely, Szentmihályfa, Hernyék, Karácsonyfa,
Zebecke, Mikefa, Náprádfa, Gut.orfölde, Tárnok, Ortaháza, Tófej, Tüttős, Bak." 1774-
ben Páka környékén Hilárion testvér folytatott mustszedést.\'44
Az évek során tovább növekszik a lakosság. 1785-ben 591-en lakják Pákát. Az elveszített
mezővárosi rang ellenére azért minden bizonnyal megmaradt a gazdasági
vezető szerep mellett a kulturális is. Van temploma, iskolája. Az uradalmak
is kedveznek a nagyobb falvak lakóinak. Az alsólendvai uradalom központi birtokigazgatási
irataiból tudjuk 1791-ből, hogy Bánokszentgyörgyön és Pákán
olyan zsellérek vannak, akik csupán 18 napot robotolnak, ami a Mária Terézia
által megállapított 24 napnál kevesebb, és tizedet fizetnek. 4, 6, 8 igásmarhájuk
is van, s 30-40 hold irtásföldjük. A kocsmáitatás joga Szent Györgytől Szent Mihályig
a földesúré.
y J^i-iiS^iiizv^rÁíSi^ /zí&y eszz^yzzn
_2 > udá\' • „ •
^C^Zvé-^Zc^Z. ^Z^STíázmO?/é&ézrztí:
/éct^s&z \'^t^czpis^^ctAPe^y evézL téresen.
taxisé-íz e^éit. sí&jpy -t^&u&uázséSc\'
.Síi?.ví-sir
- S-r /
75. Pákai jobbágyok panaszos levele
&8Jo^sT?W CaT.-m^/vrx,
prr\\? 5 -5r ?5? 5 ^a * ^ IÍJ t v , tnr*-. p. ?t . ii > &3 v
/•ZJO totro
\'M.-tzua* -
::
-
.tAJe-í*
(fi?/; _
C7-1 / • v_7
./OM
-
-4>2Z
~ fi?"
/204
. fon
- fai

JXS8Sszsy
- ^
• 7ST
. /w
ypzt>
27^
SOM
sofo
•2/v
. f a
^í" íw
>
/orz
/szv
J/8S
, ss/
JS70
./7ZS
R ^tSrjL
16. Jobbágybirtokok összeírása Pákán (1780)
1793-ban 608 lakosa van a falunak, ebből 599 katolikus és 9 zsidó.145
1801-ben 101 család él a faluban, a lakosság lélekszáma 624. 1802-ben ez a szám
666 főre nő. Ebből a katolikusok száma 557, a zsidóké 9.146
1805-ben - a Zala Megyei Levéltárban található összeírás szerint, amely a nem
nemes népességet írta össze - 81 házban 101 család él, a lakosság összlétszáma
624 fő.147
A napóleoni háborúk nem csak a gazdaság fellendítése terén jelentettek előrelépést,
hanem általuk megindult egy katonai szempontból rendkívül fontos
munka, a hadsereg számára szükséges felvonulási útvonalak feltérképezése, felmérése.
A felméréseket osztrák hadmérnökök végezték 1810-12 közt. Ezekben
leírták az utak nyomvonalát, állapotát, ezáltal nagyon sok fontos és érdekes adat
maradt a ma helytörténeti kutatással foglalkozóra. A leírásokból természetesen
csak a bennünket érdeklő részletet emeltük ki: „A következő a 10. út ugyancsak összekötő
út volt Zala megyében. Országútként említi, amely Dobriból Lendván és Letenyén
át halad Tárnok felé. A rövid iránymegjelölést hosszabb magyarázat egészíti ki. Az út
Dobriból a Lendva-Letenye, a Mura mellett haladó főútból ágazik ki és Kis lakos, Tormaföldje
érintésével Szécsi-Sziget mezővárosba vezet, ahonnan egy kőből készült kép és egy
téglavető között, egy magaslaton át halad Páka falu felé. Innen Ortaházára vezet tovább.
Ezt a távolságot 5-6 óra alatt megtehetőnek írja. (Lovasságnak 4 Vá—5 !4, szekereknek
6-7 óra menetelési időt jegyzett fel.)
Ez az út Gutorföld, Kozmadombja falvakon halad át és ér el Tárnokra, majd a már
előbb leírt úton: Vakolyán át halad Bakra. A menetidő 6-7 óra, lovasoknak 5 V2-6, szekerekkel
8-9 V2 óra alatt tehető meg.
A megjegyzés rovatban feljegyzett részletes ismertetés országútnak jelöli meg ezt az
utat, amely Dobriból indul. A Muraközből érkezik: Dekanoveczből Kis Csernecen és Szent
Királyon át áthaladva Baknál torkollik bele a Kanizsa-Zalaegerszeg postaútba. Mindig
jó állapotban tartják és mivel természetes talajon halad, jól használható.
Dobritól Szécsi Szigetig a természetes alaptalajt murvázták, kaviccsal erősítették meg,
az oldalárok is elég széles és jó. A út síkságon és - részben - hegyoldalakon vezet, több névtelen
patak és közepesen jó fahíd van ezeken az utakon .
Szécsi Szigettől rövid szakasz vezet a Kerkán álló malomhoz - jegyzi fel a mérnök -
amelynek agyagos a talaja, de innen homokos talajú rész következik. Az első szakasz nedves
időben nehezen, a másik könnyen utazható. Pákáig síkságon halad át az út, ezen a
helységen patak foly ik át, amelyen jó és széles fahíd áll. Az átjárás széles és jó.
A továbbiakban agyagos és homokos talajok váltakoznak Ortaházáig, majd onnan
Gutorföldéig síkságon, végül mélyúton haladva van egy 500 lépésnyi szakasz, amely kocsival
- különösen esős időben - nagyon nehezen lehet haladni. Kozmadombjától Tárnokig
az út magasba vezet, agyagos talajú és egészen jó."
Leírják az út mellett található településeket is. Ezekből szintén csak a bennünket
érdeklőket írjuk le:
1785-ben Páka Eszterházy Miklós herceg és az Erdődy-család községe volt. Vályi
munkájában: „Páka magyar falu, katolikus lakosokkal. Zalaegerszegtől 3 mérföldnyire
fekszik. Erdeje csekély, szőleje termékeny, legelője tágas, földje középszerű, második osztálybeli.
"A postalexikon néhány évvel későbbi felvétele jól egészíti ki az eddigi adatokat.
Pákát a zalaegerszegi járásban tünteti fel: „(...) saját plébániája van, a
Cserta és Valiczka összefolyásánál fekszik, 2 órányira Alsó-Lendvától. "
A hadmérnök táblázatában Páka 87 házzal és 52 istállóval szerepel. 900 férfit és
150 lovat lehetett oda beszállásolni, a mérnök szerint. Az állatállomány 96 ló,
120 igavonó és 600 juh, melyek nyilván az uradalom birtokában voltak. A mérnök
megjegyzése szerint ebben a faluban uradalmi intézőség is volt. (...) 1828-
ban Páka faluban feljegyezték a róm. katolikus templomot, továbbá 82 házat és
609 katolikus lakost.\'48
1819-ben, Szapáry Péter halála után a két pákai földbirtokos család szükségességét
látta, hogy birtokaik határát hivatalosan újra megerősítsék. A következőkben
leírt hatáijárás az 1763-as határjárástól nem tér el, ezért csupán egy részét
közöljük, amelyből olyan adatokat ismerünk meg, amelyekről eddig nem volt
konkrét tudomásunk:
Zala megyei officiálisok által végzett határjárásról és határjelek kitűzéséről jegyzőkönyv
készült. Kelt Zala-Egerszegen, 1819. jan. 28-án.)
Az officiálisok helyszíni eljárások célját abban jelölik meg, hogy Páka és
Csömödér helységek (falvak) és a Hottói puszta compossessorai: hg. Eszterházy
Miklós és gr. Erdődy György felkérésére a fenti helységek határait kell kitűzniük
és elválasztani ezeknek határát gr. Szapáry Péter özvegye által bírt Szécsi
Szigeth-i urad. tartozó: „Iszkónaki, Csokmai és Petróczi Pusztáktul. "- Majd felsorolják
a nagyszámú jelenlévőt (határbirtokosok megbízottai, tanúként odahívott
tekintélyesebb jobbágyok, stb.) végül a 35 helyen letűzött, ill. kijelölt határjeleket
sorolják fel igen részletesen. Lehetőségeink azonban csak néhány jellemző
adat feljegyzésére adnak módot.
„EU kezdettük a\' Határozást azon helyen, ahol Eszterházy eő Herczegségéhez magányosan
tartozandó Olaszlakosi Puszta Napnyugatrul, keletrül Hóttói ügyen eő Herczegségének és
Groff Erdődy György urnák - közös birtokában lévő Puszta, Eszakrul pedig és részerént
/ / / Nyári Napnyugotrul fekvő Szécsi Szigethi Uradalomhoz való Iszkónaki Puszta öszve
ütköznek, á hol mint lőhelyen ezen három Pusztáknak különböztetésére az ő fekvésekhez
képest három halmok föl hányottatván, és itteni Olaszlakosi Puszta Napnyugatrul ell maradván
és Eszakrul Iszkónaki Erdő és délrül Hóttói Szántó Földek között Napkeletnek tartván,
Iszkónaki Földön 2 ik halárhalmot helyeztek el. 18. és 19. határjel
„Innénd a Csokmai Csárdá-ból Északnak tartván, Szécsi Szigetbül vezető Szekér utat
által hágván Csokmai Pusztabéli Réteknek kertölésén belüli 11 ölnyire Szécsi Szigethi Uradalmi
vadászati Tilalom Fánakmellékén 18 ik, Azon Északi menetelben, a Gyepülés lévén
Pákai és Csokmai Földek között a valóságos Különböztető Jel a gyepülésen kívül 73
ölnyire Pákoi földön 19 ik határjelet helyezték el. "
A 30. határjel: „Ennek helyétül is (ti. a csömödéri oldalon felállított 29 határjeltől) Nyári
Napnyugatnak menvén, azután pedig Téli Napnyugatnak fordulván, és a régi Viz Folyást
Különböztető Halár Jelnek tartván, Lentibül Pákára vezető Uhthoz, s azon lévő
Hídhoz érkezéssel, ezen útnak Napkeleti oldalánál Csokmai részen 187 ölnyire 30 ik (határjelet
helyezték el), itten Csokmai Pusztának, határa délrül ell maradván, Szécsi
Szigethi Uradalomhoz tartozandó Petróczi Puszta pedig Csömödéri Földel megütközvén.149
1819-re némileg csökkent a lakosság létszáma: 3 családdal és 18 fővel. Viszont
megtudjuk, hogy a 98 család 77 házban lakik. Ez azt jelenti, hogy néggyel csökkent
a falubeli házak száma. Ennek okát nem ismerjük. (Talán az 1815. évi országos
kolerajárvány áldozata volt a 3 család. Elképzelhető, hogy a fertőzött házakat
felgyújtották.)
A házak számának csökkenése ismeretlen okból folytatódik, míg a lélekszám
emelkedik. Ami azt jelenti, hogy az ország több vidékét is sújtó járványok elkerülték
környékünket. 1828-ban már csak 71 házban lakik a 671 fő. Gazdálkodásukat
a két egyenlő nyomású vetésforgó jellemzi. Búzát, rozsot, zabot és zabbal
vegyesen kukoricát vetnek. A rétek egyszer kaszáihatók. Az uradalomnak kilencedet
és tizedet fizetnek. A szőlők után tizedet és hegyvámot kell szolgáltatni.
Ekkor már csak három kézműves él a faluban. 1 kovács és két mészáros. Valamennyien
egész évben dolgoznak. A földek minősége miatt inkább állattartással
foglalkoznak.
1832-ben ezt íiják a faluról: földje középszerű. Sok lovat és marhát nevelnek.
Két csárda van a faluban, fából.
Az 1828-as összeírásból aztán megtudjuk, hogy ez a sok ló és marha pontosan
mennyi.
Igás ökör: 14
Anyatehén: 25
3 évnél öregebb tehén: 3
2 évnél öregebb tinó: 14
Összesen 56
3 évnél öregebb lovak: 43
1 éves sertések: 25
A falu bevételi forrásairól is szó esik ebben az összeírásban, imigyen: A szőlők
után tizedet és hegyvámot kell szolgáltatni. 1 pozsonyi mérő kapacitású terület
5 kapást igényel, az egész szőlőterület tehát 295 kapásnyi. A várható terméshozam
442 Vi urna bor, pénzértékben 811 pengőforint 15 krajcár, tiszta haszonnak
marad 437 pengő forint 35 kr., az adó pedig az 59 pozsonyi mérő kapacitású
terület után 35 forint 24 pengő krajcár. A terület fekvése egynegyed részben
sík, háromnegyedében dombos, talaja egyharmadban homokos, kétharmadban
agyagos. A vizek a szántókon és réteken nem csekély károkat okoznak.
A féléves korcsmajog 8 pengő forint tiszta hasznot hajt a közületnek.1\'1
További két összeírásunk is van ebből az évből. Egyik országos összeírás címmel,
a másik a nem nemes népesség összeírása katonai célra.152
Az 1828-as év elemi csapásoktól sem volt mentes. Júliusban a jégverés szinte teljesen
megsemmisítette a termést Pákán és környékén. Legsúlyosabban Kányavárt
és Kámaházát érte, ahol egyszerűen megbecsülni sem tudták a károkat. A
ránk maradt kárösszeírásból látható a helyzet súlyossága. (A függelékben
közöljük.)153
f
tföKétr /?. t
US? .>27, ,
6 j u u :
/Z
A
•\'^t\'U-ir*/\' /S-
" : HacU* n M ^ A \' / ^ -A
üf - ^t\'zJÁé
V.. J| ^ ^
/<S. Az 1828. évi jégverés kárvallottjai összeírásának részlete
A háborút követő dekonjuktúra ellenére - amely főleg a mezőgazdaságot érintette
- folytatódik a fejlődés. Némileg kényszer hatására, de kialakul egy erdőfelhasználó
ipar: hamuzsírfőzés, üveggyártás, szénégetés stb., ami a török hódoltság
korában elpusztult falvak, mezőgazdasági kultúrák helyén felnőtt erdők
fáját hasznosította. Ezeknek a termékeknek a szállítására pedig utakra volt szükség.
A földesúri hatalom megerősödése révén, a gyarapodó lakosság eltartására
kevés lett a megművelhető terület, ezért a falvak lakói többször kérték a vármegyei
szerveket a folyóvizek szabályozására, hogy azok áradásait elkerülve, szántókhoz,
rétekhez jussanak. Ezek hatására 1830 körül elkezdődött egy mérnöki
előkészítő munka a vizek és utak felmérésére. A Kerka leírása során a Válickát
is leírják, Páka néven. (Erre a malmoknál még visszatérünk.) Itt most az utak
leírásából idézünk 1831-ből:
„Nempthy Kereskedő Ut.
Bánok Szt Györgyén áltól Eszteregnyeig
Ezen Kereskedésbéli Ut Lenthi vagy is Nempthy Mezző Városon alól válik el két felé -
melynek egyik ága - Nempthy Szombathely felé - Csömödéri - és Bördötzei határokon keresztül
- Pákának nap kelet fele, - onnénd pedig délnek fordulván, mégyen Dömeföldnek
- Kányavárnak, - Kámánházi Pusztán keresztül Várföldi helységnek, - Bánok-Szt-
Györgyre, - a hol is Z. Egerszeghrül Muraközben vezető Commercialis Uton keresztül
mégyen, Oltártznak-Eszteregnyének—Sormás felé, — és itt, Kanizsáról - Regede felé menő
Nagy Kereskedő Úttal összve kapcsolódik. - Ezen a Kereskedő Uton viszik leg inkább a gabonát,
bort- és hordó-dongákat - részént Stájer- és részént Tót Vidékekre. "
Nagy erénye e leírásnak, hogy az utat követve valamennyi érintett településről
közöl adatokat. Pákáról és Dömeföldéről az alábbiakat:
„Páka. - Ezen helységnek az egyik Földes Ura a N. M. Herczegh Eszterházy - a másik pedig
a N. M. Gróf Erdődy György; - Lakosi magyarok - Rom. Kath. éa Urbarialis
Jobbágyok, - derék Templom, és Oskola-ház vagyon - Plébánus és a fellebb tisztelt Grófnak
Számtarlója is lakik itt; - Két csárda forma - fábul épült Vendégjogadók is vannak
benne; Lakosok száma 645 Keresztény - R Kath. és 7 zsidó.; - A mezzeje közép szerű, az
alja napnyugotnak homokos, - keletnek emeletes, és agyagos, - rétyejó, de az árviz gyakoron
meg szokta futni; - Lovakat és szarvas márhákot a legelőnek tágosságához képest sokat
nevelnek; - Termesztenek mindenféle őszi és tavaszi joszágot; - Szőlő hegyek nagy, és
szorgalmatosan munkálják; - A terméseket többnyire \'/. N. Vass Vrgyében helyeztetett Tóthság
vidékbéli, és Stájer Országi Kereskedők veszik meg.
Dömefölde. - Ezen helységet is, szint ugy mint Pákát, és Csomódért birja az Herczegh
Eszterházy, és Gróf Erdődy György Eő Exc., - Lakosi Magyarok és Pákai Fárához tartozandók,
- mezzeje és rétye jó, lovakat és szarvas marhákat nevelnek - a lakosok száma
232 személybül áll, - R. Kath. - Jó szölő-hegye van, melynek művelését a mezzeji gazdaságnáljobban
űzik. "m
1842-ben a szécsiszigeti határhoz tartozó Újhegyi, Csokmai és Karicsai szőlőhegyi
birtokosok - akik mint tudjuk főleg csömödériek, kisszigetiek és pákaiak voltak
- azzal a kéréssel fordultak a vármegyéhez, hogy: „... mivel ezen szőlő hegyektől
járan dó tizedet jelenleg ngos Andrásy Károly ur neje bírja a T. Zágrábi káptalantól haszonbérbe
ki a 3M határba Szécsiszigetben kivánja vitetni és járandó tizedet a\' 1836 é 7.
törvényczikk értelmében ez alól felmentetni méltóztassék. "
A vármegye utasítja Kozáry László alszolgabírót az ügy kivizsgálására.1™ Az alszolgabíró
1843. november 7-én tesz jelentést az ügyről és a tett intézkedésről:
,,..., hogy a panaszolkodó szőllő birtokosok a földes Urakat illető hegyvámot a határban
lévő uradalmi pinczébe összehordani tartozzanak, itten is tudomásul vétetvén, az Uradalomnak
igy e szándéka: hogy a kérdéseket a törvény utján fogja elhatároztatni, mivel a
törvény utján kereskedni Lévén mindenkinek szabadságában volna, azért az e tárgy feletti
pereskedés az uradalommal szabadon fenn hagyatik.,r\'h
1843. augusztus 31-én tárgyalta a megyei közgyűlés a pákai, csömödéri és kisszigeti
lakosok kérelmét, hogy a bördőczei és iklódi határban a Cserta patakot
tísztittassa ki a megye, nehogy legelőiken és rétjeiken az áradás kárt tegyen. A
közgyűlés határozata: „Miután a\' Cserta vize árkának megnyittása és tisztogatás 2od
Al Ispán Urnák, mint ezen vizek szabályozására kirendelt választmány Elnökének a \'folyamodásra
vezetett hátirati jelentése szerént a\' Kerka vizének szabályozása előtt czélszerüen
eszközölhető nem volna; ahoz kivántató tervezésnek és előleges kéz munkálatoknak
tellyesitése pedig Tóth Antal Fő Mérnök Úrra bizva lévén azokat meg nem tellyesitette;
azért a\' végzés kiadásával kiküldött Fő Mérnök Úrra bizatik... hogy a\' kivánható szükséges
tervezést és előleges munkálatokat elkészíttetvén jelentését bemutassa; a\' kérelem Levél
annak idejében tárgyaltatás végett Csillagh Lajos Al Ispán Urnák kiadattván. \'"r\'7
A korábban idézett vízi leírásban, 1830-ban a következőket írták a Kerkáról: „..
ágya, minthogy rendetlen tekervényes, iszapos, és dűlt fákkal téllyes lévén, még is a rajta
lévő, \'s egymást követő malmok is a vizet az ő rendes folyásában annyira felfogják, hogy
majd minden nagyobb esső után a kerüllye fekvő vidékre kicsapna, s ez oltal több tetemes
károkat, a emllette fekvő Birtokosok [na]k szülne ... "15S Mérnöki szempontból logikus
volt a vizek szabályozásának sorrendje, de ez a Cserta árvizei által sújtott falvak
lakóit nem nyugtatta meg. Három év múltán ismét napirendre került a panasz,
csak most a három korábbi falu mellé az ortaháziak is felsorakoztak. Megismételték
korábbi panaszaikat és a vármegye intézkedését kérik. A megye válasza a
következő: „Minthogy a Cserta vize szabályozására már a megye előbbi végzéséhez képest
Csillagh Lajos 2od alispány ur kiküldve volna, azért a Kérelem levél másod alispán
Urnák a\' végre fog kiadatni: hogy az illető Uradalmakat a\' mennyire érdekelve volnának
a\' szabályozást megelőzni kellő vizi méréseket tulajdon mérnökjeik által minél előbb leendő
tellyesséttésre felszólittatván a\'Megyének ez érdembeni végzéseit kiküldött tagtársainak
hozzá járulásával foganatosítsa, és az eredményrül Jelentését a\' N. Vmgynek bemutassa,"
159
Közben, 1846. március 2-i ülésén tárgyalta a közgyűlés a tormaföldi, iklódi, karicsai,
csokmai és újhegyi szőlőbirtokosok panaszát, mely szerint az előző évi szüret
megkezdése miatt az uraság (Andrássy) 4 Ft büntetést szabott ki rájuk. Kérik,
hogy a megye a büntetést annak törvénytelensége miatt törölje el. A testület
salamoni döntést hozott.
„Miután Kozáry László al szolga Biró Urnák ezen Kérelem levélre vezetett hátirásából az
tetszeni ki: hogy a\'a folymodók a\'panaszolat büntetésben Uri Széki ítélet által marasztottak
meg \'s a\'fellebb vitel nékiek biztosan kivül vagyon megengedve, azért azon alsz. Biró
ur a\' Kérelem levél kiadása mellett oda utaséttatik: hogy azon ítéletet végrehajtatván a\'
tellyesités után a\'pert bővebb megvizsgálás végett a\' Törvény székre mutassa. ",6°
Ekkor még ki gondolta volna, hogy az úriszéket két év múlva elsöpri a történelem
sokszor emlegetett vihara.
Jobbágyfelszabadítástól a századfordulóig
(1848-1900)
Az 1848. március 18-án az országgyűlés által elfogadott „az úrbér és azt pótló
szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és
pénzbeli fizetések megszüntetéséről" szóló törvénnyel a magyarországi parasztság
történetének egyik nagy sorsfordulójához érkezett. A jobbágyfelszabadítás
nem csak a földesurakat, hanem a Szent István óta ajobbágyok terményeiből tizedet
szedő egyházat is mélyen érintette.
A forradalmi mozgolódás és a törvény híre Pákára és környékére is elért. Mivel
az összeülő népképviseleti országgyűlés nem hozott törvényt az irtásföldekről -
folytatódtak a parasztmegmozdulások a megyében. A falu lakói, a környezetükben,
ugyancsak Eszterházy tulajdonban lévő falvakkal: Ortaháza, Zebecke, Kissziget,
Csömödér, Várfölde, Bánokszentgyörgy, Dömefölde, Oltárc és Tolmács
lakóival együtt a törvényben meghatározottaknál is tovább mentek, megtagadták
az irtásföldjeik után járó tized- és hegyvám megfizetését.1"
Augusztusban az említett falvak elöljáróit Csányi László kormánybiztos maga elé
rendelte és utasította őket, hogy az irtásföldeken termett gabona mennyiségét -
mivel azt már minden összeírás nélkül hazahordták - a szolgabíró előtt vallják be,
és a járandóságot az uradalomnak adják meg. 1849. március 1-jéig azonban ezt
csak a bánokszentgyörgyiek és a várföldiek teljesítették, a többiek egyenesen kijelentették
az uradalmi tiszteknek, hogy az irtások után nem fizetnek. 1849. május
végén még nincs rendezve a kérdés és a szolgabíró felvetette, hogy az uradalmat
követelésével nem kellene-e a rendes polgári peres útra utasítani.1""
Közben a politikai helyzet úgy alakult, hogy látni lehetett a harc elkerülhetetlenségét.
Ez szeptemberben Jellasich betörésével be is következett. Ellene a harcot a nemzetőr
zászlóaljak próbálták felvenni. Zala azonnal hadszínténé változott. Az 1848 szeptemberében
szervezett „első zalai önkéntes nemzetőri zászlóalj" október végén - már túl
a pákozdi győzelmen, a honvédség megalakulásán - kapta a 47. honvédzászlóalj nevet,
és mind legénysége, mind tisztikara szinte kizárólag zalaiakból állt. E nemzetőr
zászlóalj 1848. szeptember 11-én, a muraszerdahelyi híd felgyújtása után, visszavonulása
során Páka mellett, a csokmai csárda szomszédságában töltött egy éjszakát.
Erről így írt a szemtanú, Dervarics Kálmán, a nemzetőr zászlóalj hadnagya:
„(•••) Ezen mozgó nemzetőrség zászlóalja Mura-Szerdahelynek átellenében a Mura balpartján
táborozott akkor, s mint a Mura hidja felgyújtatott, a mozgó nemzetőrség, melben
én is mint főhadnagy működtem a N.-Kanizsáról vett parancs folytán szintén visszavonult.
Az elsőJalu melybe értünk: Petesháza volt, közel a Murához, ezen faluban volt szállásolva
a Miklós és Sándor huszárezred egy-egy százada, ezek itt, hozzánk csatlakoztak visszavonulásunk
fedezetéül.
Ekkor még nem tudtuk, hogy hol állapodunk meg s nem-e az ellenségre visznek minkel,
hja! ilyen a mozgósítás! az embert viszik czél nélkül, a katona eszköz a hatalom kezében,
melynek minden parancsát vakon teljesíteni köteles. Késő este volt, midőn Páka faluhoz
értünk s itt is a mi századunk húzta a rövidet, mert a csokmai csárdán innét eső
parlag volt kijelölve éjjeli tanyául a mi századunk számára.
Ezen, parlag négyszögű volt, északról az országút, mely Pákára vezetett, keletről a csokmai
csárda s azon tul Páka falu, délről a pákai szőllőhegy, s nyugatról tölgy-erdő határolta,
én tehát ezen erdő szélére rendeltem egyik podgyász-szekeret s ponyvából sátort csináltattam
melléje s ebbe vonultam én és kapitányom, aztán az egyik őrmestert beküldtük Pákára, hogy
nekünk minden áron h úst és bort hozzon, mert reggel óta még nem ettünk, - mintegy fél óra
múlva vissza is érkezett küldönczünk, azonban csak bort hozott, ennivalót semmi árért sem
kaphatott már. Se baj! ez is jobb volt a semminél. Vörös őrmesterünk profunttal is ellátott bennünket
s erre oly nagyot ihatott az ember, hogy szinte lötyögött a gyomrában. A mint én a sátorunk
előtt égő őrtüzet elmerengve néztem, gondolataimban édes atyámmal, nővéreimtnel és
kedvesemmel társalogni véltem, - egyszerre borzasztó vihar keletkezett, sötét lett az éj, s dacára,
hogy már szeptember 11-ike volt, borzasztó égzengés mellett a villám is czikázva hasította
a levegőt, aztán nagy cseppekben kezdett alá hullni az őszi eső, koronként záporesővé átváltozva
s mi kénytelenek voltunk a sátorból a podgyász szekér alá bújni, nehogy bőrig átázzunk.
- Volt lótás-futás a táborban, mindenki menekülni igyekezett az eső elől, s az előbb oly népes,
oly zajos parlag most egyszerre néptelen, üres lett, csupán csak itt-ott felállított szekér
éillt, védve azon néhány embert, a kik az eső elől alája bújtak.
Még alig kezdett kissé hajnalodni, már verette őrnagyunk az összehívót, a dobok oly tompán
reczegtek az eső miatt, a mely még akkor is hullt reájuk s mintegy negyed óra után
végre megindulhatánk.
Szeptember 12-én Pákém keresztül masíroztunk Dömeföld falu felé, ezen innét azonban
egyszerre balra kanyarodtunk s azon irányban folytattuk utunkat Gutorföldére. "163
A nemzetőrök Gutorföldéről Söjtör-Hahót-Pötréte-Felsőrajk-Pacsa-Dióskál-
Zalavár útvonalon Szentgyörgyvárra vonultak. Itt engedték őket haza szeptember
15-én.\'64
Dervarics leírásából pontosan meghatározható táborozásuk helye. Ez a mai
Táncsics, Hegyalja, Ady és Béke utcák által határolt terület volt.
A mai olvasó számára talán érthetetlen, hogy miért Dömefölde felé indultak, ha
Gutorföldére akartak menni. Ehhez tudni kell - erre a településszerkezetnél
még alaposabban kitérünk - , hogy az országút akkor még nem a mai helyén vezetett,
hanem Dömefölde felöl, a „Kishíd" helyén álló hídon át Lászlóházán keresztül
a mai Béke és Petőfi utcák csatlakozásáig. Innen a mai nyomvonalon
ment tovább. A csapat a dömeföldi temetőnél ma is meglévő, a Kásakereszthez
vezető dűlő úton kerülte ki a falut.
A falu ekkor 84 házból állt, 118 család élt itt 685 fővel. Tisztviselő és honoratior
6, polgár és kézműves 12 élt a faluban.
A pákozdi csata után bizonyossá vált, hogy komoly háborúra kell felkészülni,
amihez fegyelmezett, jól kiképzett hadseregre van szüksége az országnak. Míg
korábban a császári hadseregből átállt csapatok mellett csak önkéntesekből
szervezett nemzetőrség volt, a kormány elrendelte a sorozást, a létszám feltöltésére.
1848 novemberében került sor az első, sorozás alapján történő honvédújoncozásra
Zalában. Az összlakosság számához mért újonc kiállítására köteleztek
minden települést."" Pákáról 24, Dömeföldéről 10 fiatalt soroztak honvédnak.
Ezen pákaiak és dömeföldiek nevét és adatait az újoncozási jegyzőkönyvek
alapján készült: „A szabadságharc zalai honvédéi 1848-1849", és Nóvák Mihály:
„Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharczban" című műből ismerjük."\'"
Méltán megérdemlik, hogy név szerinti megemlítésükkel tisztelegjünk emlékük
előtt:
Dömefölde:
Bocskor János
Borsos György
Dancs Lajos
Doma István
Fehér Ferenc
Gál Tibor
Gosztola József
Hermán Pál
Héder Ferenc
Márkus József
Páka:
Ambrus János
Bedők István
Beky György
Dávid Adárn
Dombai György
Farkas Ferenc
Góth Gábor
Gyolcs József
Horváth Ádám I.
Horváth Adám II.
Horváth György
Horváth Pál
Hóbor József
Jobbágy Feren c
Kis-Bedők István
Kocsis Ferenc
Kovács József
20 éves, földműves
földműves,
20 éves, földműves
földműves,
21 éves, földműves
19 éves, földműves,
21 éves, földműves,
földműves,
földműves,
21 éves, földműves,
gazdatiszt,
19 éves, földműves
29 éves, földműves
21 éves, földműves,
21 éves, földműves,
20 éves, földműves
19 éves, földműves
(szül.: Dömefölde)
22 éves, földműves,
20 éves, földműves,
közvitéz, 56. honvéd zászlóalj
közvitéz, 39. gyalogezred
közvitéz, 39. gyalogezred
közvitéz, 56. honvéd zászlóalj
közvitéz, 13. honvéd zászlóalj
közvitéz, 56. honvéd zászlóalj
közvitéz, 56. honvéd zászlóalj
hadnagy, 45. honvéd zászlóalj
47. honvéd zászlóalj
közvitéz, 56. honvéd zászlóalj
közvitéz
közvitéz, 56. honvéd zászlóalj
Lukács József
Lukács Pál
23 éves, földműves, közvitéz, 39. gyalogezred
22 éves, földműves, közvitéz
Németh Imre
Stóber József
Szabó István
A szabadságharc elbukott, következett a megtorlás, és a konszolidálódásra törekvés
időszaka. Erre vonatkozóan is van a falura vonatkozó iratunk:
„Alul írtak hitelesen bizonyítva meg esmérjük, hogy Méltóságos Báró Nernhard tábornok,
Császári Királyi Kerületi Parancsnok Ur által, ezen Zala Megyében felállíttatott rögtön itélő
Törvény helységünk lakosai előtt, illető vidékbeli Kozáry László szolga bíró, és segéd eskütt társa
Prozsás Mihály Urak mái alul irt napon kihirdették, és egy példánt Templom, vagy Korcsma
ajtajára leendő felfüggesztés végett által is adtak. Kelt Pákán October hó 26 dikán 849.
Lukács Péter X pákai helység bírája
Bitsák Joseff esküt
Gyócs Jósef X esküt
Bek Jósef X esküt
Horváth János X esküt
Bicsák László X esküt
Bek Pál X esküt P.H.
(Tóth József pecsétje)
Előttem \'s általam Tóth József helység hites jegyzője.
19. A statáriális bíróságról szóló 1849. évi rendelet
Van még egy emlékünk 1848-49-ről. Ezt Legáth Gábor akkori pákai plébános
vetette papírra 1849. szilveszter estéjén. Feljegyzése azért is említésre méltó,
mert az anyakönyvbe írta magyarul, akkor, amikor még friss volt a szabadságharc
emléke és ezt az emléket igyekeztek tűzzel-vassal irtani. Sorait természetesen
elfogultan írta, hisz a szabadság lelkes híve, bár a fegyveres harcot - tán hivatásánál
fogva - ellenzi.
„Emlékül! - Ma az Atya, Fiu és Szentlélek Istennek nevében és kegyelme után bevégeztünk
egy eseményekkel dus, és a\' magyarnak elfelejthetetlen esztendőt. - Ugyanis nem elégedvén
meg a magyar 800-os alkotmányával függetlenséget és szabadságot óhajtott, és a mit ez
idő lassan megorvosolt volna, ezt bé nem várva fegyverrel erőlködött idő előtt ki vívni; miért
is folytonossan folyt a csatázás a\' magyar és az illető Császáriak közt 170,000 magyar
honvéd tulajdon fegyverével ágyúival és pénzével, egy magyar fő parancsnok és több lengyel,
angol és magyar alvezérek alatt 180,000 császári ellenében mintegy 40 nevezetesebb
ütközetek után dicsősségesen megállott és győzhetetlen maradt, miglen a császáriak
eggyesülve a segítségre hivott 160,000 orosszal kikugyan a magyarokat legyőzték, de ugy
is miért\'? Mivel diabolus intrávit corejus, ti. Görgei magyar főparancsnok meghagyván
vesztegetni maszlagos lelkét 40 ezer választott és általa vezérlett seregét az oroszok kezébe
játszotta és Világosnál Arad megyében le fegyvereztette aug 13an 849-ben.
Ez természetesen halálos döfés vala a magyar ügyön, mert erre a\' töbiek meggyengülve és
megrettenve erre-arra menekültek; különösen a főnökök Viddinbe török birtokba, az
alrendüek elszéledve hon tértek és igy Augusztus 13-án a magyar nemzet megholt! -
Az így meghódított ország ostromállapotba tétetett, és igy midőn ezeket írom, katonai
parancsnokság alatt állunk."
További bejegyzései a szabadságharcról:
„Figyelemre méltó esetek a magyar háború alatt:
Május 23an vétetett vissza a magyarok által Ós Buda vára sok vérontás mellett. Maga
Henczy a vár parancsnoka is elesett vitézül, és kitünőleg vitézül viselték itt magukat
a zala megyei gyerek honvédek a 47& számú zászló alatt.
Julius 13an hirdettetett ki Zala-Egerszegen a magyar pénz jegyek érvénytelensége,
mert 600 millió vala forgásba ennyit gyártott a pénz sajtó értve egész országra. Ezen idő
óla folyamatosan meg is voltak a császáriak ez ideig Egerszegen, /br. Dondorf őrnagy volt
a parancsnok/.
Oct. 6an lövetett agyon Batthyány Lajos ikervári Gróf volt magyar minister elnök a
császáriak által mint hűtlen, másokkal, sok számosokkal. Zalából Csányi László volt kormány
biztos, utóbb az ideiglenes magyar kormánynál közlekedési minister gyalázatos kötéllel
- mondják, végszavai voltak: „Amit főztem, azt most megeszem!"167
A katonai uralom a megyében 1850 júniusáig tartott. Eközben - Haynau menesztése
után — Bogyay Lajos megyefőnök kinevezte az új polgári közigazgatás
tisztviselőit.\'68
Ebből az időből a következő adatok maradtak ránk: Páka magyar falu, Zala
vmegyében, ut.[olsó] p.[osta]. Alsólendvához keletre 2 mfd.[mérföld], 658 kath., 10
zsidó lakos, paroch. [iális] templommal. Szép erdő és szőlőhegy; tágas legelő. F.u.: H. Eszterházy
és gr. Erdődy családok."*3
1855-ben 24 település, Páka székhellyel létrehozta az orvosi körzetet. Erről
majd részletesen szólunk az egészségügy fejezetben.1\'0
1860-ban megalakult a körjegyzőség pákai székhellyel. Az alapító községek nevét
nem ismerjük. Az első kerületi jegyző az a Bertalan Pál lehetett, aki 1862.
február 2-tól a lövői járás alszolgabírája lett, és akit a megyei közgyűlés április 7-
én kötelezett a nála maradt 15 Ft 96 krajcár betáblázási illeték befizetésére a
letenyei cs. kir. adóhivatalnak.171
1863. június 1-én a megye kiküldte Egyed Mihály főbírót a pákai hidak megvizsgálására:
„(...) miszerint ezen hidak jókarba hozására kivetett költségeket az illető községekre
kivetvén s a pénz összeget beszedvén, a hidak elkészítését eszközölje."
1864-ben az alábbiakat olvashatjuk róla: „Páka falu meglehetős rendben, apró zsuppos,
többnyire kémény nélküli házak, sok sajátságos úgynevezett göcseji kifejezés és szó fordul
elő. Lakósok 600 lélek, többnyire földműves, de vágynák néhány iparűzők és kereskedők
is.
Határa 2305 hold. Ebből szántóföld: 937 hold. Rét: 363 hold. Legelő: 116 hold. Szőlő:
206 hold. Erdő: 600 hold. Hasznavehetelen 81 hold.
Szőlőhegyek magas fekvésüek, közepes bort teremnek. Ezen községnek vagyon tulajdon elemi
iskolája 150 tanonczal.
László háza László László nevű embertől vette nevét.
Kelt Pákán December hó 7kím 1864.
Gyolcs József bíró, Farkas József X eskütt, Németh István X eskütt, Tóth József körjegyző,
mint névíró. "m Azt is megtudjuk, hogy a csokmai erdőben hg. Eszterházynak,
Páka községnek és pákai magánosoknak is volt erdeje, továbbá Szécsisziget községnek.
Ebben az évben kelt a pákai kovács céh bizonyságlevele, melyet a nagykanizsai
Thúry György Múzeum őriz.173
Ez az év egyébként is nagyon fontos gazdasági szempontból a falunak, mert a
tagosítás éve, amely alaposan átrendezi a falu határát. (A tagosításról majd Tagi-
majornál szólunk részletesebben. Ennek köszönhetjük azt a kéziratos térképet
és a belsőségek, földbirtokosok és telekkönyvi összeírás listáját, amely felsorolja
a falu gazdáit. Ennek felsorolására terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatunk,
de a lakóházakat tartalmazó térképet és a házszámok alapján hozzájuk
rendelt háztulajdonosok névsorát közöljük a függelékben, mert ez a tulajdonlás
sok esetben napjainkig tart, az itt felsorolt családok esetében. A térképet és
listát hosszú időn keresztül használták, egészen 1959-ig, mielőtt levéltárba került,
mert több esetben áthúzták a régi tulajdonos nevét, és az újét írták be.)174
A birtokosok összeírásának időpontjában Eszterházy Pál és Erdődy István voltak
a falu birtokosai.175
1866-ról az alábbiakat jegyezte fel az utókornak Legáth plébános:
„Emlékül! Szilveszter estéje éjfél van, üt az óra tizenkettőt. Isten hozzád szomorú 1866. -
20. Páka térképe (1864)
Reánk nézve igazán szomorú! Emlékeztetni fog olly évre: mely sokat igért és semmit sem
tellyesüett. Szép kilátásokkal kecsegtetett és csapásokat osztogatott. Halljuk csak:
Tavasza faggyal járt s elhervasztá az emberek reményét. Hallatlan! Május 24-en
fagyasztá el szállóinkét, rozsainkat, kolompét, kukoricza és egyéb gyenge növényeinket.
Nyara. - A háborii dulásaival tizedelte — de talán jobban ötödölte meg a magyar
harcosokat, növelé az özvegyek, és árvák gyászoló csoportját, és hon maradó
kesergő szülők gyászát.
Őszén. - Pusztító járvány kolera öldöklőn majdnem ország szerte.
Tele. - Az inség és nyomor súlyával nehezült faluk és városok szegény lakóira.
íme, illy rideg élettörténete van 1866-nak s így midőn sirba szállott, ki mondhatná:
hogy áldott vala ? En legalább nem! Mindenemet elfagyasztá, és még ráadásul utolsó hat
hetét is ágyban töltette velem. Isten hozzád még egyszer!""1\'
1868-ban Páka és környező települések kéréssel fordulnak a megyéhez:
„Páka vidék községei az iránt folyamodnak, hogy részükre országos ut jelöltessék ki, és közlekedési
útjaik megyei közmunka erővel csináltassanak meg. 1867. november 30-án.
Miután az úthálózat iránt á. rn.k. közlekedési Minisztériumhoz felterjesztett javaslatban
folyamodó községek részére is jelöltetett ki országos ut; ennél fogva a\' kérelem első része
már teljesíttetett ugyan, de az elvileg elfogadott országos útnak kijelölése csak akkor vétethetik
foganatba, a\' midőn a\' megye javaslata a m. k. Minisztérium által helyben hagyatni
fog.
Mi a közlekedési utaknak közmunka erővel leendő megcsináltatása iránti kérelmet illeti
erre nézve Kecskeméty Albert megyei főmérnök ur ezen végzés és a folyamodvány kiadásával
utasittatik, hogy ezen kérelmet a\' közmunka kiosztása alkalmával kellő figyelembe
„ 1 7 7
vegye.
1870-ben a pákaiak azért fordulnak panasszal a megyéhez, hogy a két község
közt lévő határsánc, csömödériek által elhanyagolt tisztítása miatt őket ért kárt
orvosolják. A megye kiküldte Csutor Imre második alszolgabírót az ügy kivizsgálására
és rendezésére.178
A november 7-i közgyűlés tárgyalta Vesel Simon megismételt kérelmét, amely
kérelmet már 1867-ben is tárgyaltak, hogy: „(...) az általa 1863-ban elkészített pákai
hidakért járó dijjak egy része mely midezideig többszöri kérelmére és az illető Községek
által be nem fizettettek, a vidékbeli szolgabíró Szigethy Lajos úr által beszedetni rendeltessenek.
"Ez meg is történt.179 Az irat azért fontos számunkra, mert ebből derül ki,
hogy a mai „nagyhíd" elődje 1863-ban épült. Az 1864-es térképen a patakon átívelő
híd után még egy híd volt az úton, megközelítően a kisvasút környékén.
A községek azonban még ekkor sem fizettek, mert 1878-ban a megye Nagy József
egerszegi járási szolgabírót bízta meg a kintlévő 390 Ft 46 krajcár behajtásával.
1811
21. A „Nagyhíd" elődje (1958 k.)
A falu szempontjából rendkívül fontos napirendet tárgyalt a megyei közgyűlés
1878. február 25-i ülésén. „Ez alkalommal tárgyaltatott a novai járásba beosztott több
községbeli birtokosok azon folyamodványa, melyben a már régebben kiépíteni tervezett
Keszthely - regedei utvonalt, Bak-Tárnok-novai irány helyett. Bak-Söjtör-Pákai irányban
vezettetni - és már a folyó évi közmunka beosztásánál ezen útirányt figyelembe vétetni
kérik.
Tekintettel a kérvényben kijelölt útvonal fontosságát a közgyűlés által ezen útvonalnak
mely irányban és miként történendő kiépítésének megállapítására Svastits Benő
alispán ur elnöklete alatt Horváth Mór, Isóó Alajos, Orosz Pál és Szily Dezső bizottsági
tag urak - és a kir. építészeti hivatal egyik tagjából álló küldöttség kirendeltetik azzal,
hogy munkálataikat véleményes jelentésük kíséretében a folyó évi májusi közgyűlésre terjeszék
be. \'"81
A bizottság május 6-ra jelentését el is készítette, a gyűlés azonban érdemben
nem foglakozott vele, mondván: „...jelen ügy adig migfelsőbb helyről utasítás nem érkezik,
függőben hagyatni határoztatik. "182
Sok gond volt a pákai hidakkal. 1878. november 25-én Stessel Ignácz soproni
lakos, novai fakereskedő az 1876-ban általa a hidak felújításához szállított faanyag
árát kéri. A 156 Ft 90 krajcár tartozást, az útfenntartási alapból kiegyenlítették.
183 Érdekes a falu belterülete szempontjából a jegyzőkönyv egy részlete:
„a Páka szécsiszigeti útvonalon Páka mellett fekvő híd. "
Ez a jegyzőkönyv nem csupán emiatt érdekes, hanem, mert van benne egy utalás,
amely azt bizonyítja, hogy közben elkészült a korábban kért, Bak felé vezető
út: „(...) a Páka szécsiszigeti megyei útvonalon ...".
Megnőhettek a közigazgatási feladatok, mert a pákai körjegyzőség 1879-ben
kérvényezte jegyzősegédi állás létesítését. A kérvényt a hatáskörben illetékes
Svastits Benő alispánnak adták ki intézkedésre.184
1879-ben, a Pesty-féle helységnévtár adatgyűjtése folytatásaként újabb kérdőívet
küldtek széjjel a községek elöljáróihoz. Pákán és a hozzá tartozó községekben a
körjegyző töltötte ki ezeket, elég unott, tömör stílusban. Ezt azért állítjuk, mert
több községével összevetve megállapítottuk, hogy ott részletes leírást közöltek,
míg esetünkben csak egy-két szóval válaszoltak a kérdésekre. Most csak a falu
története szempontjából használhatókat közöljük. Eszerint: a falu határos:
Dömeföld, Pördeföld, Ortaháza, Kissziget, Csömödér, Szécsisziget községekkel
és Vétyem pusztával.
A réten van egy Várhelyi-domb, melyen állítólag régen vár lett volna. 852 lakosa
van, 850 magyar, 2 német, 800 r. katolikus, 5 ágostai hitvallású; 47 zsidó. Van
egy római katolikus felekezeti iskola egy osztályos (tantermes) egy tanítóval, egy
zsidó iskola egy tanítóval. Van két alulcsapó malom.185
1884. október 19-én új körorvost választottak Pákán. A választás ellen Balatoni
József - pákai plébános - megyei bizottsági tag a megyegyűléshez fordult. Közben
visszavonta folyamodványát, így azt a gyűlés nem tárgyalta.186
1886-ban Pördefölde község kérte a megyét, hogy Bánokszentgyörgy helyett Pákához.
csatlakozhasson orvosilag.187
1888-ban, a faluban 6 épület égett le. Az eseményről Göntér Gábor kisszigeti tanító
így értesítette az újságot: „Hogy minden bajból kivegyük részünket, még a veres
kakas sem kíméli meg Göcsejt siralmas látogatásától. Karácsonyfán sem rég hamvadt el
8 ház, most meg Pákán égett le 6 épület.
Mind halljuk, egy csavargó őrült, kinek
mániája a gyújtogatás, az oka a sűrű szerencsétlenségnek.
Szerencsétlen Göcsej///"188
1895-ben újabb, a korábbinál nagyobb
tűzvész pusztított a faluban, amelyben
7 emberélet is áldozatul esett. Ennek
emlékére újították fel a Szent Flórián
szobrot, melynek talapzatán az állítás
időpontját is átvésték erre a dátumra.
A Flórián szobortól a plébániáig leégett
minden ház. A plébánia gazdasági
épületei is.
A leégett házak helyén vett meg egy
házhelyet Dancsecs János plébános
„(...) a plébánia udvarával határos területen
egy emeletes házat "is építtetett magának
istállóval együtt, de ezen házat halála előtti
éven eladta Kukorelly Ferenc körjegyzőnek,
mert megunta mivel se udvar se kert
nincs a házhoz. "189
22. Szent Flórián szobor A XIX. század végén tulajdonosváltás
7 0 PÁKA ÉS DOMEFÖLDE ÉVS7ÁZADAI
is zajlik a faluban. Az Erdődy-család eladja a többi birtokától távol eső itteni birtokait,
épületeit. A falu is vesz a majorban egy gazdasági épületet. Az új tulajdonosok
nem tudnak megkapaszkodni, néhány év után megválnak tulajdonuktól.
Az első egy stájer birtokos, akinek nevét nem ismerjük. Az őt követő Ocskay Rudolf
országgyűlési képviselő csak rövid ideig birtokolja. Tőle Francz Lajos vásárolja
meg 1905 körül, aki nagyra törő tervekkel érkezik. Mintagazdaságot hoz
létre, de természeti csapások és más okok folytán anyagilag ellehetetlenül, és el
kell adnia a birtokot és a kastélyt. A következő tulajdonos Hajós Ignác ügyvéd,
aki a kányaváriak jogi képviselője lesz a felekezeti iskola községivé történő átminősítési
kísérletében. Egy évtized múlva ő is túlad a birtokon. Bogyai jegyző tulajdonába
kerül, aki a földeket a tehetősebb parasztoknak, a kastélyt a községnek
adja el. Ez lesz a falu háza. Itt él az orvos és a jegyző. Itt van a rendelőjük
és irodájuk is. A változások szele eléri a falut is.
A XIX. század utolsó harmada jelentős változásokat hoz az ország életében.
Utak, vasutak épülnek, rohamosan fejlődik az ipar. Mindezek a változások természetesen
hatással vannak a falura is. A fejlődés, anyagi gyarapodás hatása
meglátszik külső formájának változásában is. Téglaházak épülnek - ekkor még
a tehetősebbek számára. Házat épít Dancsecs plébános, felépül az iskola, emelet
húznak a korábban földszintes kastélyra, és köréje felépül a major. A
Celldömölk-Ukk-Csáktornya (Dunántúli helyiérdekű vasút Dabronc-Csáktornya
szakaszának 1889. január 13-i átadása sem hoz igazán jelentős változást a falu
életébe.190 Ez a változás inkább minőségi. Könnyebben el lehet jutni
Alsólendvára, ahol a hivatalok, bíróságok működnek. A vasútállomáson távíró
is működik, amely megkönnyíti az ügyek intézését.
Jegyzetek
Tóth Sándor-Srágli Lajos: Lovászi 38-41. p.
1,11 ZML. Hl.. Conscriptiones Universales f. 1. Ö. 6.
",J ZML. HL. 55.
103 Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1898. 221. p.
104 Lendva község közleménye, Lendva, 1981. június, 50. p.
105 Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása 1541-1750. Zala megye Archontológiája 1138-2000. Zalaegerszeg,
2000. 27. p.
ZML. HL. 56.
107 ZML. HL.
108 MOL. Eszterházy hg. Lt. P. 128. József hg. Iratai B. Folyamodvány Rsz. 708. Pag. 101.
109 ZML. HL., MOL Erdődy cs. Lt. Ser. B. fasc. Sub D. nr. 3)
ZML. HL., Coscr. Univ. Ö. 21.
111 ZML. HL., ZML. Coscriptione Univ. O. 22. h., Conscr. Processus Gabrielis Sárkány, 1728.
567-570.
" J PHD. 50. p.
" s l\'HD. 37-45. p.
114 Csapody Csaba: Az Eszterházyak alsó lendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében.
25. p.
"5 Csapody Csaba: im. 28. p.
116 PHD. 37-45. p.
117 ZML. HL., ZML. Conscr. Univ. Ö.
1,8 ZML. HL. ZÁL. Inquisit, civ. Fasc. 42. No. 113
119 PHD. 35-47. p.
120 ZML. HL. 73
121 PHD. 37-45. p.
ZML. HL., OL. Eszterházy hg-i lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M. No. 586. et NB./Fol.
272-273./
125 ZML. HL., MOL. Eszterházy hg-i lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M.No.586. et NB./Fol.
272-273./
124 Szaszkóné dr. Sín Aranka, Breinerné Varga Ildikó (szerk.) Magyarország történeti helységnévtára.
Zala megye (1773-1808) I—II., Bp. 1996.
125 ZML. HL., MOL. Eszterházy hg-i lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M. No. 586. et NB./Fol.
272-273./
126 ZML. HL. 95
127 Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában, Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg, 2001. 11, 27, 28. p.
128 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1767. október 14.
128 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1767. október 14.
m ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1767. október 14.
ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768.
1,2 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1769. november 26.
ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1769. november 26.
154 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1769. szeptember 28.
155 Zalaegerszegen kelt, a jobbágyi szolgáltatásokról írt levél, melynek eleje hiányzik, így címzettje
sem ismert.
„Minthogy Feolsége Királi Assznyunk ezen hegyek meg Urbális regulatiohoz ujjobban némely
czikeleket /: melyek ezen Nemes vrgye presettye alatt nyomtatásban ezen Dömeföldi, Pákai,
Zebeckei, Kiss Szigethi és Csömödéri Helységeknek is osztogattattak:/ hozzá adni méltóztatott
azon okbul ambar az Urbariumban és Tabellában írva légyen, hogy az Ur Dolga négy marhával
végeztessék, mégh is ezen tul /: ki vévén a Szántást és hegyi utat:/ minden egyéb munkát
csupán kétmarhával tenni s végezni tartozik a\'jobbágyságh.
Emellett noha ugyan az Urbalis Tabellában vagy is Jobbágyi adó és, Szolgálat rendiben nemellyek
nyolcadrész hellel biró Jobbágyoknak irattatttak nem birván mind azon altal Szintén annyi
Szántó földet és rétet ház helyikhez mennyi egész nyolcad rész helyhez rendeltetett ollaténok
nem a\' Szerént mint a\' Táblábajegyeztetett fognak adózni és Szolgálni hanem valamint magok
házoiban lakó zsellérek csupán egy forént hely adóval, és tizen nyolc napi kézi munkával fognak
tartozni, de marhával való Szolgálotra s egyéb adományokra nem kötelessek nem is kénszerilhetnek
mind azon által szántó földeiktül, mellyeket birnak földes Uraságnak járandó kilencedet
vagy terménybül ki adni vagy pénzel avagy Szolgálotta /: ámint tudni illik áz Helységben
Szokásban vétetett:/ meg váltani tartoznak.
Hogy pedig mint a\' földes Uraságh ugy a\'Jobbágyság is vagy azonideigh is mégh más helyesebb
Tábellák készénlethetnek és ki adattathatnak tudhassa mellyek legyenek azok, kik nem marhával
mint egyéb Helyes Polgárok, hanem kézi munkával mint több zsellérek tizennyolez napot
Szolgálni tartoznak arra Szűkségh vigyázni hogy valakiknek az Urbarialis Tabellában vagy ios
Jobbágyi adók és Szolgálatok laistromában tizen három gyalog nap Számnál kevesebb Szolgálat
vagyon téve, mind azok zselléreknek tartatnak /: valamint föl is jegyezetett./ egy forént helyadóval
és tizennyolc napi kézi munkával é fölött pedigh nem egyébbel, vagy többel, hanem egy
napi öli favágással és az ártalmas vadakh kiirtására harmad napi vadászattal fognak tartozni.
Mivel azonban ezen helységbéliek az Egyházi rendnek is ez ideigh tizedet adtak, hogy tudhassák
minemű föld termésbül, és marhákbul tartozzanak azt adni 1481Hll° esztendei első
Articulusnak érteihez alkalmaztatott királi kegyelmes resolutiohoz képest Tized alá való Gabonának
Nemei Következőképpen föl jegyeztetnek, ugy mint Buza, Rozs, Árpa, Zab, Köles és
aholy Szokásban vagyon Bor, Bárán Gida, és Méh raj. Ezenkívül még egyéb földi termés nem.
E mellett emlékezetre való hogy irtásföldeknek /: mellyek az földes Uraságok Erdeibül irtattak,
és ház helyekhez Jobbágyi adó, és Szolgálat terhe alatt nem birattatnak :/ termésébül az Egyházi
rendnek Tized nem jár, hanem földes Urnák a\' kilenczed competál. Sig Szalaegerszeg 29-a
|uly. 1770. (olvashatatlan aláírás) (ZML. IV. 1. g. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka. 1770. július
29.)
1.6 „Nagy Méltósághu Ur minékünk kegyes Urunk!
Veszik Eszetendőnként tülünkki, hol ott nevezett Grófiunknak eránta Instantiánkat bé nyuitottuk
a\' Tudva lehet Excellentiát előtt, hogy mi Mghos Groff Erdődi Uraságh Jobbágyai ezen N.
Szala Vármegyében lévő Páka, Dömefölde, Kis Szigeth Zebecke névű helységekben lakozok mi
képpen meg vagyunk robottal is terhelve, noha élő földdel is kevessel bírunk,annyira, hogy
Eszetendőnként mindennapi kenyerünket pénzen köl vennünk, azt is nem másbul, hanem
csekél Boraink árábul, köletik ki teremtenünk, mégis kilenczedett Titulált Groffunk Tisztyei in
Natura való termésbül végre, hogy meltotoztassék pénzül kilenczedünket föl venni mint Romaj
biradalombéli Herczegségh kegyessen Szegén Jobbágyitül Szedi, Választ éránta nyertünk, de
Tiszt Uraink maj napig is in Natura Szedig; arra való nézve alázatossan borulunk, és térd hajtással
csokolván kegyes kezeit, reménkedünk Excellenüád kegyes Szine előtt, méltóztassék ezen
Siralommal bé tett panaszunkat bé venni, és már emiétett kilenczedünket pénzül fizettetni,
mely kegyességéért mi is minden napi imádságunkat öszvö tett kezekkel föl áldani meg nem
Szűnünk, s leszünk nagyságodnak
Holtig alázatos Szolgaj
föllebb nevezett Helységbéli lakosok"
ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, keltezés és dátum nélkül, 1770. körül.
ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, keltezés és dátum nélkül, 1770. körül.
"* ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka. Skublics László záradékával, Zalaegerszeg, 1772. március
19.
"" ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka
"" ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818.
111 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1780. augusztus 2.
1,2 MOL. Eszterházy hg-i lt. T. 150. Közp. birt. ig. K. Acta. Dom. Ra. 1083. 1779/ad. No2.
145 ZML. Úrbéres ügyek 17678-1818. Páka, 1780.
144 P. Takács Ince-Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a Veszprémi egyházmegyében a 17-18. században.
69-70. p.
145 ZML. HL., Szombathelyi Püspöki Levéltár, továbbiakban SzPlt. V. 17.
146 ZML. HL., Szombathelyi Püspöki Levéltár V. 17.
147 ZML. HL. 120
148 Zala megye a XV11I-XIX. században két korabeli leírás alapján. Zalai Gyűjtemény 46., Zalaegerszeg,
1999. 95, 155-157. p.
149 ZML. HL. 124, MOL Eszterházy hg. lt. P. 108. Rep. 99. Rsz. 587. Fasc. 3. No. 49. et. NB. 4.
\'"" ZML. HL. 130.
151 ZML. HL. 126.
152 ZML. HL. 127.
\'M ZML. Kárösszeírások.
154 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. 128-129. p.
,r\' ZML. Közgyűlési jegyzőkönyvek, továbbiakban: Kgy. jkv., 1842. november 7. 298.
156 ZML. Kgy. jkv. 1843. november 6. 155.
1.7 ZML. Kgy. jkv. 1843. augusztus 31. 163.
1 " Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. 128-47. p.
m ZML. Kgy. jkv. 1846. szeptember 14. 3415.
160 ZML. Kgy. jkv. 1846. március 2. 1255.
161 Ember Győző: Iratok az 1848-i Magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. 69-70. p.
162 Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon.
18. p.
165 Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharczban.
164 Béres Katalin (szerk.): A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. 23. p.
165 A szabadságharc Zalai honvédéi 1848-1849. 262. p.
1M A szabadságharc Zalai honvédéi 1848-1849., Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi
szabadságharczban.
167 PHD. 112-117. p.
168 Béres Katalin (szerk.): A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849., Vajda Lászlóné: 1848-49
zalai kronológiája 46. p.
169 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. 184. p.
170 ZML. Megyefőnöki iratok 1855.
1,1 ZML. IV. Kgy. jkv. 1862. április 7. 964.
172 ZML. Pesty Frigyes helységnévtára kérdőívére adott pákai válasz
175 A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere Bp., 1976. 2 kötet, 185. p., Thúry
György Múzeum Okmánytár 72.20.15. Köszönet illeti Kunics Zsuzsa történészt és Horváth László
igazgatót segítségükért.
171 ZML. Páka község tulajdonosainak jegyzéke 1864. november 27.
17s ZML. Páka község tulajdonosainak jegyzéke 1864. november 27.
176 PHD. 118-119. p.
177 A községeket a határozatról Horváth Bálint főszolgabíró útján értesítik. ZML. Kgy. jkv. 250-255.
178 ZML. Kgy. jkv. 1870. augusztus 1. 317.
179 ZML. Kgy. jkv. 1870. november 7. 489.
180 ZML. Kgy. jkv. 1878. május 6. 107.
181 ZML. Kgy. jkv. 1878. február 25. 107.
,82 ZML. Kgy. jkv. 1878. május 6. 116.
185 ZML. Kgy. jkv. 1878. november 25. 197.
184 ZML. Kgy. jkv. 1879. május 5. 34.
185 ZML. HL.
186 ZML. Kgy. jkv. IV. 250-255. 1885. május 4. 96.
187 ZML. Kgy. jkv. 72/1886. 1886. május 3.
Zalai Közlöny, 1888. június 9. 23. sz.
189 PHD. 129. p.
190 Gyalay Mihály: Magyar Igazgatástörténeti Helységnévlexikon 295. 70. sz.
Páka a XX. században
Az ország életében végbemenő gazdasági változások, a gazdasági élet pezsgése
Páka életében is változásokat eredményezett. A század második évtizedében
több téglaházat emeltek, kezdtek eltűnni a régi boronaházak. Természetesen
megjelenik az árnyoldal is. A második nagy kivándorlási Indiámban - az első, az
1800-as évek utolsó harmadában nem érintette vidékünket - környékünkről és
Pákáról is többen kivándoroltak Amerikába. Az onnan visszatérők közül kerültek
ki aztán a későbbi cséplőgép tulajdonosok, módosabb gazdák.
A vasút szerepét közben felismerhették a falu elöljárói, mert a vasútállomás nevének
Csömödér-Páka-ra változtatásáért 174 Korona 65 fillért fizettek a Magyar
Államvasutak pénztárába, 1912-ben.191 Ekkor Páka a novai járáshoz, az alsólendvai
járásbírósághoz és a zalaegerszegi törvényszékhez tartozott. Körjegyzőségi és
adóhivatali központ volt.1\'12
A világháborúk Pákát is érintették
Az első nagy világégés kezdetét jelentő gyilkos merényletet közvetlen követően,
a trónörökös-pár halálhírére mindennemű zeneengedélyt visszavonattak, és
miden zajos mulatságot betiltottak. „Ha van gyászlobogó, hivatalból kitűzendő." -
táviratozta a novai főszolgabíró a körjegyzőknek 1914. június 29-én.193 Július 6-
án pedig - püspöki intézkedésre - gyászmisét celebráltak az elhunyt trónörökös-
párért a pákai templomban, melyre a falu elöljáróit meghívták.194 Ferenc József
császár és király „Őfelsége a mozgósítást és a népfölkelés felhívását elrendelte,195 Az
1892., 93., 94. évben született népfölkelők száma Pákán 9, Dömeföldén 5 fő
volt.19\'\' 1914-ből három pákai népfölkelő nevét ismerjük: Beck István, Beck József
és Kovács István.19\'
Az országban háborús hisztéria tört ki. Rendeletben kötelezték körjegyzők útján
a lakosságot a légi járművek figyelésére. Figyelemmel kisérték az egyesületek
tevékenységét, korlátozták a gyülekezési jogot és a postagalambok
tartását.198 Elrendelték a búza, rozs, árpa és zab felesleges készleteinek kéthetenkénti,
és a bevetett területek nagyságának jelentését. Közben a körjegyző jelenti
a járási főszolgabírónak, hogy „a körjegyzőség területén az a tévhit van elterjedve,
hogy a háború ideje alatt nem kell adót fizetni".199 1914. augusztus 3-án a
novai járás főszolgabírája elrendeli a hadkötelezettek jelentkezését.200 A háborúba
készülődő katonák számára a Nagykanizsai Polgári Leányiskola felhívására
a Vörös Kereszt részére fehérneműt gyűjtenek a körjegyzőség területén. Az
éberség az élet minden területére kiterjedt. Ránk maradt a körjegyzőség iratai
közt egy jelentés, melyet a körjegyző írt a novai főszolgabírónak:
„Tekintetes Főszolgabíró úr
Hivatkozással fenti számú rendeletére tisztelettel jelentem, hogy csömödéri vízállomás őrizetére
rendelt őrök ú. [gy]m.[int] Császár Ferenc, Rudas Máté helyett fia Rudas Viktor,
Farkas Vendel és Mihálovics Istvánné helyett ennek kocsisa Horváth Ferenc pákai lakosok,
akik kitaníttatlak, hogy tartoznak a csömödéri állomáson levő 2 szívó kutat őrizni-,
ebbeli kötelességüknek nem lettek eleget, mert az ellenőrzés alkalmával egyik kútnál sem találtam
őröket és csak sok keresés után akadtam reájok a vasúti raktár mögött levő hüs helyen
feküdtek és hozzá oly helyen ahonnét szemmel az egyik kutat sem tarthatták. A felelősség
elhárítása végeit tisztelettel bejelentem. 1914. aug.14.2"\'
Még alig tört ki a háború, már volt egy pákai halottja. Császár György huszár,
aki 1914-ben esett el.
A háború egyre több terhet rótt az itthon maradottakra. 1915-ben hadi okokból
összeíratják a községekben található
lovakat. Dömeföldén 33
lovat és 20 csikót, Pákán 102 lovat
írtak össze. Ennek az évnek a végére
rendszeressé váltak a hadifogoly-
táborokból megszökött ellenséges
katonákat köröző levelek.
202 Az év folyamán a felsőbb
hatóságok kérdésére a körjegyző
nemleges választ ad a napközis
gyermekotthon felállításának
szükségességére. (Erre azért lett
volna szükség, mert a szülők a
munkájuk mellett nem tudtak
gondoskodni gyermekeik napközbeni
elhelyezésről.) 1915. október
15-re elrendelték a népfölkelők
bevonulását.203
A lakosság ellátásának érdekében
a novai főszolgabíró felszólította
az összes köijegyzőt: „...gondoskodjék
arról, hogy az összes községekben a
jégvermek rendbe hozassanak, jó karba helyeztessenek s kellő mennyiségű jéggel ugy
betöressenek... "204 Elrendelték a hadilag fontos réz összeírását. (Ekkor még csak a
rézzel fedett épületekét.)205 A vörös-, és sárgaréz főzőkészülékeket gyűjtőhelyre
szállítva kilogrammonként 4 Koronáért vették át.206
Az. üzlettulajdonosokat, akik az orosz hadifoglyoknak szeszesitalt adtak el 2 hónapi
elzárással és 600 Korona pénzbírsággal fenyegették.207
A m. kir. honvédelmi miniszter rendeletet adott ki az itthoni mezőgazdasági
munkák elvégzésére, a legénység szabadságolására.208
23. Pákai regruták (1916)
Felhívják a környéket a nélkülözhető fémtárgyak összeírására.™\'
Közben épült a csömödér-budnyaerdei keskenynyomtávú gőzüzemű erdei
iparvasút, melynek közigazgatási bejárására 1916. február 29-én került sor a pákai
körjegyző részvételével.""1 A vasút építése több pákainak is munkalehetőséget
adott.
November 28-án valamennyi körjegyzőt értesítették Ferenc József haláláról."" A
nehezedő ellátás miatt összeíratták a petróleumot használók és kereskedők téli
igényét. Hajós Ignác megkezdte pákai birtokai eladását. 1916. december 28-án
adta el birtokai egy részét az ortaházai Belső Jánosnak.21" A község ekkor vásárolta
meg a faluban található „belsőségeket" (belterületi földeket) - Bogyai
jegyző révén - a kastéllyal. A földmérési munkákat Wasserman Samu zalaegerszegi
okleveles mérnök végezte. Ennek munkadíját, 102 koronát, a köijegyzőség
nem fizette ki, mondván azt Hajósnak kell fizetnie.2"
IV. Károly király koronázására utazni kívánók névsorát kérték az ünnepség szervezői.
Pákáról nem utazott senki."\'14
A háború miatt egyre nehezebben élő, ellátatlan lakosság megsegítésére a körjegyzőség
területén 175 kg tésztalisztet, 130 kg főzőlisztet, 650 kg búzalisztet és
100 kg rozslisztet osztottak ki. A tésztaliszt ára q-ként 98, a főzőliszt 62, a búzakenyér
liszt 47 koronába került.215 A pákai és szécsisziget körjegyzőség területén
élőknek kiutaltak 7 zsák búza-, 24 zsák rozs-, 8 zsák főző- és 6 zsák finomlisztet.2"\'
A lakosság ellátására a körjegyzőség az alábbi sertéshús mennyiséget kérte: Páka
300 kg-ot 100 fő részére, Dömefölde 50 kg-ot 30 főre.217
Az év folyamán Scheffer Rezső csáktornyai lakos tűzifa erdőről való kiszállítására
közerő kirendelését kérte a novai főszolgabírótól, aki a Törösznek-hídi iparvasúti
állomásra való kifuvarozásra Páka, Ortaháza, Dömefölde, Pördefölde
községek fuvarozásra alkalmas összes fogatát kirendelte.218 Ez azonban nem
ment olyan gyorsan, mert 2278/1917. számon a munkát megsürgették. Októberben
jelentették a munka elvégzését, erre december 10-én a várföldei vágásból
rendelék el a tűzifa azonnali kifuvarozását.219 Az iparvasúttal a lakosság egy
részének más problémája is volt. Pákáról Cselenkó József a területét ért kár miatt
fordult kérelemmel Zala vármegye alispánjához.220
Július 12-re valamennyi réz pálinkafőző üst tulajdonosát berendelték a Keresztény
Fogyasztási Szövetkezet udvarára. Elrendelték a rézedények összeírását,
mert a frontokon szükség volt lőszerre (a lőport réz hüvelybe töltötték).221 Összeírták
a faluban vadászfegyverrel rendelkezőket. Pákán Major Gyula plébánosnak
és Pongrácz Béla körjegyzőnek, Dömföldén Bogár Károlynak volt fegyvere.
222 Szeptember 26-án megérkezett Pákára a köijegyzőség négy községe számára
küldött, a koronázási domb földjével töltött üvegkorong.225 Már ez év folyamán
megkezdték a háborúban elesettek emlékére állítandó emlékművek
előkészítését szolgáló munkák szervezését.224 Mint látni fogjuk, ezeknek a felállítására,
majd csak jóval később - az 1930-as évek második felében - került sor.
Pákán pedig csak a II. világháborút követően.
Rendelkezésünkre áll egy kimutatás 1917-ből a háborúban résztvevők számáról.
E szerint Pákáról 60 fő vett részt addig a harcokban; közülük 5 fő eltűnt, 6 meghalt,
3 fő rokkant, 10 pedig hadifogságba esett. Dömeföldéről 30-an mentek el
a háborúba; ketten eltűntek, heten pedig hadifogságba estek.225 1917-ben érkezett
másodszor hivatalos értesítés hősi halálról: Máté Pál 21 éves gyalogos a cs.
Kir. 48. gyalogezredben, 1915. június 15-én esett el Wolosce mellett.226 Az itthon
maradottak egyre nehezebbé váló életén igyekeztek segíteni a hadisegéllyel. Pákán
46, Dömeföldén 23 család részesült ebből.22, A háború egyre elkeseredettebben
folyt. Az utánpótlás egyre nehezebbé vált. A termelés a férfi munkaerő
hiánya miatt csökkent. Csökkent az igavonó és haszonállatok, illetve a megtermelt
takarmány mennyisége is. A megtermelt takarmány minél ésszerűbb felhasználása
érdekében decemberben megalakították a takarmány átvételi
bizottságokat.228 A fronton nélkülöző, fázó katonák megajándékozására hadipamutból
kötött zoknik elkészítésére hívták fel a honleányokat. A felhívás pontosan
meghatározta a kötés módját.229 Ismételten foglalkoztak a családoknak és
iparosoknak kiadható petróleum mennyiségével. E szerint egy család hetente
fél liter, iparosok ezen felül szükségletüknek megfelelő mennyiséget kaptak -
utalvány ellenében. A petróleum ára ekkor: 1 liter 59, 1 kg 66 fillér volt. Érdekesség,
hogy a szécsiszigeti körjegyzőséghez tartozók Pákán kapták a petróleumot.
230 Páka októberben 1 hordó petróleumot kapott.231
Ebben az évben fordulnak először a gazdálkodókhoz lengyel hadifoglyok mezőgazdasági
munkán való foglalkoztatására.232 Ezzel egyrészt a munkából kiesett
férfiakat igyekeztek pótolni, másrészt a nagy létszámú hadifogoly elhelyezését
és étkeztetését igyekeztek megoldani. Az év közepe táján az itt lévő régi orosz
hadifoglyok helyett újakat hoztak. Dömeföldére 1, Pákára 10 orosz került.233
24. Pákaiak - hátul a sziklán - az olasz fronton (1917)
A gazdák a nehezen megtermelt gabonát nem szívesen adták át a hatóságoknak.
Nem véletlen, hogy a járási főszolgabíró az alábbi felhívást intézte a pákai
körjegyzőhöz: „(...) hogy Páka községben 28, 71 q, (1916. évi) hátralékú tengerit 8 napon
belül okvetlenül, esetleg csendőrség igénybevételével beszállítani és az eredményt ide közölni
szíveskedjék. "234 A körjegyző az alábbi választ küldte: „A requirálás kijátszására
a gazdák nem géppel, hanem kézzel csépelnek és a kicsépelt szemet elrejtik. "235
A közlekedés zavartalanságának biztosítása érdekében felszólítják a körjegyzőt,
hogy a hóhányók ne 9 óra után, hanem előbb menjenek ki.23"
A közben befejeződött háborúból Pákára 44-en nem tértek vissza: Bedők Ferenc,
Bedők József, Bek József, Bek Pál, Bódi József, Czigola Sándor, Czigola Ferenc, Czupi István,
Csondor Ferenc, Császár György, Császár József, Dávid hnre, Horváth József, Horváth
János, Horváth Vilmos, Hermán Vince, Herceg Pál, Jári Károly, Jóos Ferenc, Károly
János, Kása József, Kemenczei József, Kiss Károly, Kovács Péter, Lóránt István, Lapat
Károly, Mikola Károly, Máté Károly, Péter Ferenc, Peszleg István, Rudas Viktor, Sóos
András, Sóos Gábor, Sóos György, Sóos István, Sóos János, Szűcs Sándor, Tóth István,
Tóth József, Török Károly, Varga István, Zolder Ferenc.
A háború véget ért, jött az őszirózsás forradalom, majd rövid, zűrzavaros időszak
után kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A harctérről hazaérkező katonák
nagy részét feleskették az új hatalomra és beléptették a Vörös Hadseregbe; és
mehettek harcolni azok ellen, akikkel nemrég még azonos lövészárkokban küzdöttek
a felséges császár nevében. Pákai katonák közül is többen szolgáltak így
sorkatonaként. Nincsenek adataink arról, hogy Pákán vagy Dömeföldén bármiféle
esemény történt volna ebben az időben. 1917-et követően az adatok hiányoznak,
mert a körjegyzőség ez után keletkezett iratanyaga teljesen megsemmisült
1945-ben. Egyetlen visszaemlékezésből tudjuk, hogy 1919-ben Balogh János
volt a malomellenőr. O adta ki a lakossági fejadagot. „A Horthy-rendszerben
elhallgatott, mert, nagyon-nagyon megverték. "237
A háborúnak vége volt, az ország területének jelentős részét idegen csapatok
tartották megszállás alatt. Az ország ipar és mezőgazdaság nélkül maradt. Sürgősen,
nyers-, és alapanyag után kellett nézni. Addig csak a jelenlegi ország határain
túl folyt jelentős mértékű ásvány- és kőolajbányászat. A magyar geológusok
most új területeket kezdtek el kutatni. 1919. november 22-én Böck Hugó,
mint a „Magyar bányászati monopólimok és bányászati kutatások központi igazgatóságának"
vezetője a következőkre utasította Papp Simon geológust: „Megbízom,
hogy a 19.Z és 20.Z. XVC. jelzésű lapokon (térképlap) a Letenye-Alsólendva-
Páka-Tófej közötti területen sürgősen felvételeket végezzen. Megállapítandó,
hogy a Marburg környékén ismeretes redők, melyek átvonulása itt várható,
nem tartalmaznak-e a kutatásra érdemes boltozatokat?"238
1925-ben 1013 fő volt a falu lakossága. Ebből 994 római katolikus, 3 református
és 16 izraelita.239
Ezt követően nagyon hiányosak forrásaink. Közvetve tudjuk, hogy a falu magára
talált, az állattenyésztés és növénytermesztés jól jövedelmezett az 1920-as
évek végéig. Jelentős számban épültek a téglaépületek. Cséplőgépeket vettek.
Kulturális és egyéb szervezetek, egyesületek alakultak. A korábban meglévő Polgári
Olvasókör helyébe az Iparos Olvasókör lépett. Működött a tűzoltó-, a levente-
a KALOT, a Mária Lányai, a Szívgárda és a sportegyesület. Rendszeresek voltak
a színi előadások.
25. Varrótanfolyamos lányok (1937)
1930-ban 1250 fő lakosa volt a falunak. \'"\' Beznicza Péter volt a jegyző, dr. Kiss
Géza a körorvos, Török Bertalan a tanító, Szigeti Jenő a segédjegyző és Németh
István (Hangyász) a Hangya boltvezetője.241
Közben normalizálódtak az ország külgazdasági kapcsolatai, megindult a kereskedés.
Az olcsóbb dél-amerikai gabona lenyomta az itthoni gabonaárakat, azok
eladhatatlanokká váltak, vagy csak veszteséggel lehetett értékesíteni. Egyre kevesebb
embert foglalkoztatott a mezőgazdaság. Nagy tömegek indultak - immár
harmadik hullámban - a tengeren túlra szerencsét próbálni. Köztük néhány
pákai is. A válságjelek miatt azonban ekkor már az Egyesült Államok nem
fogadta a tengerentúlról érkezőket, ezért Dél-Amerikában kötöttek ki.
Ebben az időben kezdett a turizmus számottevő bevételi forrássá válni. Főleg a
belföldiek utazását, üdültetését kívánták elősegíteni különféle kiadványokkal.
1934-ben jelent meg a Zala megyét bemutató kis kötet, melyet Fára József Zala
megye főlevéltárnoka írt. Ebben — rövid történeti ismertetés mellett - ezt írta
Pákáról: „Páka, a Cserta partján [ez persze tévedés, vagy elírás. ML] (1025 kat.
magy. lakos. /-![osta] 7"[ávirda] Elérhető vasúton a Csömödér-Páka állomásról. De ha
atvh. [törvényhatósági] úton megyünk, Ortaháza 1) végéről indulva 5 km. (...) A község
ma nagyrészt az Esterházy hercegek tulajdona. "242 Az ő leírásából tudjuk, hogy
1934. márciusában nagy tűzvész volt Pákán."43 Ugyancsak az ő útvonalleírásából
ismerjük, hogy a törvényhatósági úttól Csömödérbe - a mai út vonalán - még
mezei földút vezetett.
1935-ben a szombethelyi kispapokból álló 387/Ö. Szily János cserkészcsapat bejárta
Göcsejt. Útjuk során naplót vezettek, melyet nyomtatásban is megjelentettek.
Pákáról az alábbiakat írták: „Páka, 1935. aug 11-12. (...) Major Gyula esperes
plébános úr 2 napra megengedte, hogy tanyái verjünk kúriáján. Itt egyik célunk a pihenés
volt. Megfigyeléseinket azonban mégis tudtuk bővíteni, különösen a hitéletre vonatkozólag.
12-én ünnepélyes szentmisén vettünk részt, melyet dr. Szendy László parancsnok úr
mutatott be. Mise után Pintér László lelkes beszédet intézett a hívekhez.
Délben nagy ebéddel tisztelte meg a csapatot az esperes úr. Parancsnok úr pohárköszöntőjére
ezt válaszolta: „Nohát sose igyunk?" Ezeket a szavakat mindnyájan magunkévá
tettük.
Délutánt és az estét társasjátékokkal, énekkel töltöttük el. Rendeztünk tűznélküli tábortüzet
mókákkal és nótákkal. " „(...) Az utunk most már visszafelé vezet. Új megállóhelyünk
Páka. Nagyobb község 1185 lakossal. Tiszta kai. helység. [Tudjuk, hogy ez tévedés!]
Egy éii alatti születések száma 27. A halálozási anyakönyv 14 halottat említ s így az évi
létszámemelkedés 13. Az új házasságok száma az 1185 lakoshoz viszonyítva elég csekély:
10. " (...) „A 8 filiálissal bíró pákai plébániának, amelyhez kb. 5000 hívő tartozik, csak
egy temploma és egy kápolnája van" (...) „Igazi, a nép számára való komoly
kullúrkönyvlár sehol sincs. Az iskolai könyvtárak, mivel alig van bennük könyv, nem sokatjelentenek.
Pákán van egy nagyobb 183 drb-ból álló könyvtár" (...) „Zenekar csak Pákán
van. "(...) „Itt emlékezem meg az egyházi népénekről is. (...) Külön kiemelem Pákát,
melynek fiatal kántortanító]a minden dicséretet megérdemel. Együtt vacsoráztunk vele, és
vacsora után szép művészi énekeivel minket is gyönyörködtetett. De igazán szépen énekellek
másnap a hívek is, mégpedig három misén keresztül! "244
Az 1930-as években a közigazgatásilag Szécsiszigethez tartozó Csokma területén
házhelyeket mértek ki. Létrejött az Andrássy-telep, a mai Hegyalja utca - a Táncsics
és Ady utcák által határolt - területén. 1937-ben a közigazgatási határok
változása miatt az Újhegy Pákához került. Az Andrássy-telep (a Hegyalja, Ady,
Rákóczy), Béke és Dózsa utcák területe és a Csokmai hegy azonban továbbra is
a szécsiszigeti határhoz tartozott.
Óriási jelentőségű volt az ország és a környék lakosságának életében az 1937-
ben sikeresen mélyített Budafa-2-es kút fúrása. Az olajtermelés megindulásával
a környék férfilakossága jól fizető munkalehetőséghez jutott. A toronyácsok,
csőszerelők, egyszerű fúrómunkások órabére néha magasabb volt, mint a környéken
akkor szokásos napszám. Tömegével jelentkeztek az emberek. Szerencsésnek
mondhatta magát, aki bekerült. Pákáról is többen eljártak Kerettyére
gyalog, kerékpárral később a kisvasúttal, melyen a személyszállítás megindulását
a MAORT és Eszterházy hitbizomány közti megállapodás tette lehetővé. A
diesel üzemű mozdonyt és a személyszállításra alkalmas vagont szintén a
MAORT biztosította. Ennek a mozdonynak a „Bányász" nevet adták, amely név
aztán átvonódott a későbbi szerelvényekre is, mert még az 1970-es években is
így hívták a kisvonatot a környéken élők. Ezzel a világ is kitárult az itt élők előtt,
hiszen a vasút mellet lakók számára
könnyebben elérhető lett
a csömödéri vasútállomás.245
1938. június 15-én Horthy Miklós
kormányzó meglátogatta a
lispei olajmezőt.246 A kormányzó
és kísérete a csömödéri vasútállomáson
szállt le a kormányzói
különvonatról, ahol a
MAORT vezetői várták. Az állomásról
a vállalat gépkocsijaival
szállították őket az olajmezőre,
majd onnan Ortaházára, ahol
megtekintették a vasúti olajtöltőt.
Az út során, Pákán is köszöntötték
őket. Az eseményről
rendelkezésünkre áll egy fényképfelvétel,
amely a feldíszített
templomteret és a kormányzóra
váró tömeget örökítette
meg.
1939-ből az alábbi adatokat ismerhettük
meg a faluról: „Kis-
26. Horthy Miklós tiszteletére feldíszített község a novai járásban. Területe
templomtér (1938) 26/0 katasztrális] hold. Lakosainak
száma 1205, akik 3 német kivételével
magyar anyanyelvűek és közülük 1172. r: [ómai] kath. folikus], 7 ág[ostai],
ev[angélikus], 17 izr. [aelita] vallású. R. [ómai] tofolikus] templom helyben. Lakóházainak
száma 215. A tankötelesek oktatására 1. r. [ómai] kai. [ olikus] elemi népiskola
és 1 r. [ómai] kai. [olikus | Altalános továbbképző szolgál\'**1
A háborúra való készülődés jegyében folyt a leventék felkészítése, és a gazdaság
háborús mozgósításhoz szükséges eszközeinek összeírása.
1941. november 7-én a zalaegerszegi lónyilvántartó tiszt a faluban 56 lovat és 30
járművet (szekér) írt össze.248
A háború kitörése után Pákáról is bevonultatták a tartalékosokat, akik közül
többen már az első világháborút is végigharcolták. Sokan részt vették Erdély, a
Felvidék és Újvidék visszacsatolásában. Többen közülük apró gyermekeket
hagytak itthon.
A falu lakossága a férfiak távollétén túl azonban alig érzékelte a háborút 1944-
ig. Ez az év a falu számára amúgy is szinte katasztrofális természeti csapással járt.
27. Regruták (1939)
Június 30-án hatalmas jégverés zúdult a falura. A házakról leverte a cserepet. Az
utakon, udvarokon a jég által agyonvert libák hevertek. A határt sem kímélte. A
gabonát, szőlőt szinte 100%-ban elpusztította. Volt olyan szőlő, ahol 800 tőkén
egy füles kosár szőlőt tudtak szüretelni.249
1943. február 19-én a csömödéri fűrészüzemben letartóztatták a pákai Németh
István iparvasúti mozdonyvezetőt és fűtőjét, a csömödéri Bockó Ferencet. Az
üzem 1942. február 2-a óta hadiüzem volt, ezért a pákai csendőrőrs fokozottan
figyelte az ott dolgozókat. Jelentésük alapján a szombathelyi politikai nyomozó
osztály - a katonai kémelhárítás - vette át a megfigyelést, és ők hajtották végre
a letartóztatást is. Velük egy időben letartóztatták a csömödéri Belső Lajost, a
pákai Hirschl Dezsőt és Szendefi Aurélt. Ellenük a vád „hűtlenség és hazaárulás"
volt. Németh István Szegeden a Csillag börtönben halt meg 1944. április 23-án.
Társai büntetésük letöltése után szabadultak. Belső Lajost, Bockó Ferencet és
Hirschl Dezsőt a nyilasok koncentrációs táborba hurcolták. Ott is haltak meg.250
A háború olajat, és egyre több olajat követelt. Ez kedvezően hatott a vidékre.
Több munkásra volt szükség, a szállítások miatt pedig utakat, hidakat kellett
építeni, ami a környék falvainak infrastruktúráját növelte.
A hadi helyzet alakulása már korán arra ösztönözte a hadvezetést, hogy a stratégiailag
rendkívül fontos üzemanyag-ellátást biztosítsa. Ezért előrelátóan gyorsan
felépíthető, az ellenség elől könnyen elrejthető kis - úgynevezett „zseb"- finomítók
tervezését kezdeményezték. Továbbá egy, az olajvidék villamos ellátását
biztosító erőmű és villamos elosztó állomás felépítését is tervbe vették. Ilyen
kis finomítók építésére valamennyi magyarországi finomítót és kőolajtermelő
vállalatot kötelezték. A MAORT üzemeknek két ilyen finomítót kellett volna felépítenie.
1944. augusztus 31-én Dinda János MAORT igazgató az alábbi engedélykérelemmel
fordult a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium XVII/a. Szakosztályához,
két kisfinomító felépítésének engedélyezésére. „A MAORT üzemek
a m. kir. Kincstár használatában cég. dr. Köhlertől rövid úton vett értesülés szerint két
drb. á cca. 12 wagon napi teljesítményű kis finomítóval bekapcsolódik a nyersolaj finomításnak
légó célból való decentralizálási programjába.
Dr. Köhler az általunk e célra javaslatba hozott helyek közül 2 helyet tartott legmegfelelőbbnek.
Az első hely azonos a m. Kir. Ip.Min. XVII/a. Szakosztály által 1942. XI. 17-
énjkvben bizottságilag engedélyezett 2 telephellyel, mely villamos erőközpont felállításának
célját szolgálta volna Páka község közelében. Ez a hely azáltal, hogy a fenti rendeletben
engedélyezett 1 telephelyet választották a centrálé céljaira, felszabadult és így az egyik kis
finomító céljaira igénybe vehető lenne. "fú
(A centrálé Tormafölde és Vétyem puszta közt épült fel. Epülete még ma is áll.)
A finomító végül is Ortaháza határában épült fel.252
A rádió és újságok híradásán túl a falu lakói 1943 márciusában találkoztak először
közvetlenül a háborúval. Egy viharos este egy bombázó kötelék eltévedt. A
célpont felismerésére, egy ejtőernyőre függesztett nagy fényerejű világító eszközt
dobtak le. Ez nappali fénnyel árasztotta el a környéket. Ennek ellenére a
ledobott 10-12 bomba nem találta el a falut, hanem a Csokmai erdőben robbantak.
253 A nyár folyamán, még egy légi esemény zajlott le a faluban, amikor az
egyik gép üres üzemanyagtartályát a falu fölött dobta ki. Vasárnap délután lévén
sokan voltak az utcán, mindenki menekült. A tartály Csondor Pálék házának
sarkára esett. A csendőrök onnan elszállították.254
1944 őszén a faluba is megérkeztek a német alakulatok. Egy a frontról pihenőbe
visszarendelt század volt, egy főhadnagy parancsnoksága alatt. Elszállásolásukról
a község katonai parancsnoka, a bíró - ekkor Németh Ferenc - gondoskodott
A legénységet az iskolába helyezték el, a tiszteket magánházaknál szállásolták
el. Öveges Edéék, Németh Istvánék, Bek Gézáék és Horváth Ferencék
voltak a kijelölt szállásadók. A tiszti kaszinót Nagy Jánosék házában rendezték
be (Táncsics u. (x). Irodának a KALOT helyiségét használták. A század minden
nap a dömeföldi határban lévő „Szerencsésre"]irt ki gyakorlatozni. 1945 februárjában
nagyon nagy hó esett. A hó eltakarítás feladata a falura hárult. Minden
falunak a közigazgatási határáig kellett megtisztítania az utakat. A pákaiaknak
Dömefölde, Ortaháza és Csömödér irányába. Ez főleg Ortaháza és Dömefölde
felé volt nehéz, mert a temetőnél és a „Csirip" partnál a mély utat, a „horhost"
mindig betemette a szél. Itt csak több karolással tudták az utat kiszabadítani.
Volt rá példa, hogy a szél miatt kifelé és befelé is lapátolni kellett.
1945. január elején - részben a folyamatos hadimunkára történő kirendelés
miatt, részben kalandvágyból - öt fiatal levente önként jelentkezett harcoló
alakulatba. Őket ki is vitték Németországba. Hamarosan aztán követték őket
társaik is.
Január 26-án a novai járás leventéit Gutorföldén bevagonírozták, Ausztriába és
Németországba vitték őket hadimunkára. A németországi Wesendorf-ban a pákaiak
egy reptéren lőszert és bombákat rakodtak, amikor 1945. április 10-én táborukat
bombatámadás érte. Közülük így senki sem sérült meg, de az
Ortaházáról bevonult öt társuk közül egyedül Tóth Jenő tért haza. A többiek
Wesendorf-ban vannak eltemetve.
Április Íjén, nagypénteken a leventék harmadik csoportját is elindították a szilvágyi
gyűjtőtábor felé. Ok egy emberséges magyar katonatisztnek köszönhetik,
hogy nem kellett belekóstolniuk a háború borzalmaiba. Ez a katonatiszt az éjszaka
a táborba érkező szekereket, a rajtuk ülő leventékkel visszafordította. Papírjaikat
elvette, de azt tanácsolta a kocsisoknak, ha csendőrrel találkoznak,
mondják azt, hogy az utolsó kocsin van a menetlevél, aztán hajtsanak tovább. A
fiúk, pedig gond esetén ugráljanak le a kocsikról, és az éj leple alatt igyekezzenek
hazajutni. Erre azonban nem került sor.2 \'\'
1945. március Tjén érte az első, súlyos károkat okozó légitámadás a falut. Aznap
rengeteg gép szállt el a falu felett. Egy kisebb kötelékük támadott. Négy
bomba találta el a falut. Egyik Bek Gézáék és Németh Ferencék közös udvarára,
a trágyakupacba esett. Mindkét család istállóját romba döntötte. Bek Gézáék
istállója boronából készült. Romba dőlt ugyan, de a boronafal megvédte az állatokat,
azokat sikerült épen kimenteni. Németh Ferencné az istállójukba igyekezett
menekülni. Szerencséjére csak az ajtóig ért, amikor a bomba robbant,
mert az épületet elvitte a légnyomás, csak az ajtókeret maradt meg és az abba
kapaszkodó öregasszony.2\'"
A második bomba az akkor javítás alatt lévő Válicka-hidra esett. Ez szerencsére
nem robbant fel, csak néhány gerenda sérült meg a súlya alatt. Ha felrobban,
szinte bizonyosra vehető, hogy az ott dolgozó valamennyi munkás meghal.2"7 A
harmadik bomba pedig a „fövégbe", a Káli-féle ház udvarára zuhant. Itt szilánkokra
tört és széjjelszórt egy hatalmas körtefát, a disznó ólat meg a mellette lévő
ölfát a szomszédok udvarában szedték össze. A bomba nagyságát mutatja,
hogy a tölcsére öt-hat méter átmérőjű volt. Persze az épületen egy szem cserép
és ép ablak nem maradt.258 A negyedik bomba Sudiék udvarára esett, ahol össze
is döntötte a házat. Az otthon lévő mama a kemencéből akarta kivenni a kenyeret,
amikor a ház rádűlt. A kemence és a konyhai asztal alátámasztotta az egyik
gerendát, így a mennyezet nem nyomta agyon.259
Március utolsó napjaiban újabb német katonák érkeztek a faluba. Ezek már fáradt,
kimerült katonák voltak. Néhány nap pihenő után csatlakoztak a harcoló,
majd visszavonuló alakulatokhoz.
A német hadvezetés stratégiai okokból mindent elkövetett, hogy az olajvidéket,
így Ortaházát és környékét minél tovább tartani tudja. (Ennek köszönheti Páka,
hogy viszonylag kevés anyagi és emberáldozattal megúszta a harcokat.) Persze
számoltak a MAORT javak és emberek kitelepítésével is. Összesen 2882 fő
számára készítettek helyet. Pákáról Dómján Lajos, Dömeföldéről Scheiger Lajos,
Varga János és Szentes Antal szerepelt a kitelepítendők listáján.260
Április Tjén, a Zalalövőtől délre támadó szovjet 5. gárda lovas hadtest hajnalban
három órakor újból támadásba lendült, de beleütközött a németek visszavonuló,
illetve a Baktól délnyugatra csoportosuló csapatrészeibe. Reggel 8 órakor
a Gutorfölde felöl visszavonuló 23. német páncélos hadosztály részeivel vívtak
harcot Ortaházánál és Kisszigetnél a Berek patak partján, majd Csömödér
körzetében került sor heves harcokra. 2-án hajnalban a 23. német páncélos
hadosztály a Páka-Gutorfölde közötti szakaszról támadást indított Nova irányába,
hogy elfoglalásával elvágja a szovjet 5. gárda lovas hadtest további előnyomulása
előtt az utat. Az ellenlökés elérte Újhely pusztát (Ujmajort), de itt elakadt,
sőt, a szovjet csapatok visszavetették a német erőket. (E harcok során Zebecke
többször cserélt gazdát és a falu szinte teljesen elpusztult.) A déli órákban megismételt
ellenlökés elérte a Novától délre lévő útkanyart, azonban itt a támadó
páncélosokat erős tüzérségi tűz fogadta. Délután a német erők Novától délnyugatra
beásták magukat, az ellenség állandó tüzelése alatt. A szovjet 12. lovas
hadosztály elfoglalta Zebeckét, Csomódért és Iklódbördőcét. A németeket bekerítés
fenyegette, ezért nagykanizsai alakulataikat gyors ütemben visszavonták
Nyugat-Délnyugat irányba. A németek az egész arcvonalon igyekeztek elszakadni
az üldöző szovjet csapatoktól. Felszerelésük egy részét hátrahagyták, felrobbantották.
Ugyanezt tették a közúti- és vasúti hidakkal is.261
Pákát 1945. április 3-án, az Ortaházát feladó németeket követő 3. Ukrán front
35. gárdahadtest 27. hadsereg 37. lövészezrede foglalta el. A községet két irányból
közelítették meg. Az 5. Gárdalovashadtest Kányavár felől a hegyeknek, a 27.
hadsereg 37. lövészezrede Kissziget irányából indított támadást. A szovjet tüzérség
már délelőtt aknavetővel lőni kezdte a faluban védelmi állást foglaló németeket.
Egy harckocsit a major környékén ástak be és tüzérségi ágyúként használták.
Ezt a részt Kissziget felől, a templom környékét a Gálos major (Elpusztult
major Lentiszombathely és Iklód közt) felől lőtték. A tüzérségi előkészítés során
több épület megrongálódott és a templom északi falát is találat érte. A tüzérségi
párbaj alatt súlyosan megsérült Csondor Gyula, aki a lövöldözés szünetében
kiment, hogy a lovainak szénát vigyen. A pajtájukat ért aknatalálat sebesítette
meg. Sérüléseibe másnap belehalt.262 A visszavonuló német alakulatok
délben felrobbantották a templomtéren álló tankjukat, majd néhány perc múlva
a Válicka-hidat. A harcok délután négy órára csitultak el. A harcokban életét
vesztette két szovjet katona, őket a templomtéren temették el, majd később a
zalaegerszegi temetőbe szállították. Előző napon Páka és Csömödér közt elesett
két magyar katona és két német tiszt. Őket a pákai temetőben temették el, április
4-én.263
A zűrzavarban a községházán lévő iratokat megsemmisítették. Kiszórták az épület
elé, vagy elégették.
A szovjet utászok a kirendelt lakosság segítségével egy ideiglenes hidat építettek
a „Rigó közben" (ma erre vezet az út a szennyvíztelepre), ahol a XVIII-XIX.
században is állt a híd. Ezt a hidat körülbelül egy fél évig használták. A harcok
elültével a faluban egy 4—5 fős járőr maradt 1945 őszéig tartva a szolgálatot.
Május elején a szovjetek „Málenkíj robotra " vittek a faluból 10-12 férfit, akiknek
a feladata lövészárkok és harckocsi csapdák ásása lett volna a Muraközben. Vittek
férfiakat Dömeföldről és Kányavárból is. Május 8-án néhányan hazaszöktek.
Másnap a többieket is hazaengedték, mert véget ért a háború.204
A háború végét az itt lévő szovjet
katonák a Varga-féle kocsmában
(Petőfi u. 2.) ünnepelték meg.
A háború befejeződött, de még
később is szedte áldozatait. Az
itt maradt lövedékek arra csábították
a fiatal fiúkat, hogy széjjelszedjék,
játsszanak velük. Ennek
egy halálos és több súlyos
sebesültje is lett. Súlyos sérültje
voli a szövetséges légierő által
ledobott robbanó játékoknak is.
Dömeföldén Hermán István bal
kézfejét szakította le egy ilyen „ „ ,, , J 87 \' 28. Leventék által,
. ... . i - i , hadifogságban készített fényképkeret
A falu sorkatonakent bevonulta- ° ° \'
tott férfiai és fiataljai közül 22-en nem tértek vissza. Többen pedig rövidebb-
hosszabb hadifogság után kerültek csak haza.
A második világháború pontosan fele
emberáldozatot követelte Pákától, mint
az első.
Az áldozatok nevei: Bek Károly, Bedőli István,
Bek Jenő, Bicsák Ferenc, Bockó Ferenc,
Bundics Pál, Csondor Gyula, Csondor István,
Dancsecs Ferenc, Gyuricza József,
Gyuricza Pál, Hermán István, Horváth Ferenc,
Horváth Sándor, Horváth Sándor, Kovács
Béla, Kuklek Ferenc, Lóránt István, Németh
István, Peszleg Károly, Vatali Pál.
A második világháború, haláltáborokban
elpusztult, pákai áldozatai: Bartos Béla,
Bartos Béláné, Hirschl Ignác, Hirschl Dezső,
Hirschl Dezsőné, Hirschl Klára, Stern
Lajos, Stern Lajosné, Stern Fáni, Szendefi
Aurélné, Szendefi László.
A hősi halottaknak Pákán Temesváry István
tanító kezdeményezésére „Hősök tere
"-t hoztak létre 1946-ban. (Az országos
29. Világháborúk áldozatainak
emlékműve a Hősök terén (1994)
mozgalomhoz csatlakozva már 1938-ban megkezdték a terület feltöltését és fásítását,
de akkor az emlékmű nem készült el.) Az itt elhelyezett műkő emlékműre
kerültek fel az első- és második világháború fronton elesett katonáinak és itthoni
áldozatainak nevei. (Az emlékműre csak a rendszerváltást követően, 1991-
ben került fel a turulmadár. Ekkor a temetőben rendbe hozták a magyar és német
katonák sírját, és a Hősök terét is. Wesendorfból érkezett vendégek részvételével
emlékezett a falu a háborúkban elesettekre.)
Újra indul az élet
Április hónapban Pákán is megalakult a földigénylő bizottság. Elnöke Törő Mihály
földműves, tagjai: Bakos József cseléd, Bóha János földműves, Lukács Pál
földműves, Molnár István üzemi munkás, Bundics Pál földműves voltak.
Április 20-tól május 20-ig végezte el a bizottság a földet igénylők összeírását, valamint
a földek kimérését. A község határában ennek folyamán kiosztásra került
Eszterházy Pál herceg tulajdonából mintegy 183 katasztrális hold szántóterület.
A földosztás során előnyben részesültek a teljesen nincstelenek és a nagycsaládosok.
A földigénylő bizottság
78 főnek juttatott változó nagyságú
földterületet. A föld kimérését a földigénylő
bizottság végezte el, amely
egyben a földosztó bizottság szerepét
is betöltötte.
A földosztó bizottság által kimért földeket
1945 nyarán az állami földmérők
újra mérték, és rögzítették a terület
megyevonalát. E kimérés után
minden juttatott megkapta a földjuttatásról
szóló végzést és birtokívet. A
földosztás folyamán keletkezett iratokat
a Zala megyei Földigénylő Bizottsághoz
kellett felterjeszteni. A bizottság
1946 márciusában szüntette meg
működését.\'265
A háború befejeztével a politikai pártok
gyorsan aktivizálódtak. Főleg a
kommunista párt igyekezett gyors befolyást
szerezni a falvakban. Pákán a
helyi MKP szervezet titkára Bácsi István
lett, aki 1945 novemberéig töltötte
be ezt a tisztséget. Az első pártta-
FÜGGETLEN KISGAZDA, FÖLDMUNKÁS ÉS
POLGÁRI PÁRT
SZERVEZETE.
IGAZOLVÁNY.
/ ^ / > /
< LC
(név)
(vmegye, község)
Clr
sorszám.
30. Pártigazolvány (1945)
gok: Németh Károly hentes, Horváth Ferencné háztartásbeli, és július 1-je után
Németh Istvánné, a Szegeden meghalt Németh István felesége. Bácsi Istvánt,
aki éjjeliőr volt a fűrészüzemben, Németh Károly követte a titkári poszton. Tőle
1946-ban Horváth Lajos vette át a titkárságot.2""
A kommunista párt mellett az iparosok is hamar szervezkedni kezdtek és megalakították
a Szociáldemokrata Pártot, 1945 júliusában. A megalakuláskor 30 fő
körül volt a párt létszáma. A pártba a környék más községeiből is vettek fel tagokat.
A párt elnöke Völgyi János pákai kőművesmester, titkára Stejner Tibor,
ügyintézője Bíró János pákai kovácsmester lett. Vezetőségi tagok Molnár István
hentes, Szitkovics Kálmán kocsmáros (Kányavár), Kovács József asztalos,
(Csömödér).
A Kisgazda Párt tagjairól keveset tudunk, csupán elnökük személye ismert: Bek
Géza földműves.
„Általában vasárnaponként a templomkertben, nagymise után szoktuk a gyűléseket tartani.
Ilyenkor leginkább az történt, hogy a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt is állított
szónokot; vagyis egy-egy gyűlésen három szónok is beszélt.
1945. augusztus 12-én alakult meg a Nemzeti Bizottság, amelynek a megalakulása
a következőképpen zajlott: A Kommunista Párt ragaszkodott ahhoz, hogy
teljes taglétszámmal legyen képviselve a nemzeti bizottságban. Hosszas vita után
megegyeznek abban, hogy mindkét párt a jelenleg meglévő tagjaival, vagyis a
Kommunista Párt 5 taggal, a Kisgazdapárt 25 taggal alakítja meg. így a bizottság
30 tagú lett. Az elnöknek ajánlott Zolder Károly és Szendefi Aurél közül 11
szavazattal Zolder Károlyt (Kisgazdapárt) választották meg, alelnök Szendefi
Aurél (MKP), titkár szótöbbséggel Kardos János (MKP), jegyző pedig Bek Géza
(Kisgazdapárt) lett.268
A nemzeti bizottságot pártonként az alábbiak hozták létre:
MKP: Bácsi István, Szendefi Aurél, Szendefi Elemér, Kovács János, Jári János.
FKGP: Gerencsér József, Bek Géza, Károly József, Németh István (Sifter),
Zolder Károly, Dancs Lajos, Etler József, Gerencsér Ferenc, Nemes József, Királyjózsef,
Czigola Károly, Czigola Gyula + 13 kisgazdapárti.2"9
Nyolc hónap múlva, 1946. április 7-én változás történt, amikor 12 taggal újjá alakították,
de már a SZDP-szervezet részvételével. Ekkor a bizottság elnökévé Bek
Gézát (Kisgazdapárt), helyettes elnökévé Völgyi Jánost (SZDP), jegyzőjévé pedig
Szendefi Aurélt (MKP) választották. Tagjai: Bek Géza, Törő Mihály, Gerencsér
József, Zolder Károly (Kisgazda Párt), Kardos János, Horváth Lajos,
Szendefi Aurél, Németh Istvánné (Kommunista Párt), Dómján Gyula, ifj. Völgyijános,
Bécs József és Molnár István (mészáros) (Szociáldemokrata Párt). A
nemzeti bizottság „saját kebeléből" igazolóbizottságot is választott. Ennek tagjai:
Bek Géza, Zolder Károly, ifj. Völgyi János, Németh Istvánné.
A termelési bizottságot is átalakították. A szociáldemokrata párt részéről belépett,
mint tag Bécs József, ugyanakkor kilépett Bicsák József.27"
1947. február 18-án a MKP helyi szervezete értesítette a Közellátási és Termelési
Bizottságot, hogy: Szendefi Aurélt kizárta a pártból és visszahívta a bizottságokból.\'
71
Zala vármegye Nemzeti Gondozó Bizottsága 26.133/1946. számon nemzeti
gondozottá nyilvánította a szegedi Csillagbörtönben meghalt Németh István feleségét,
Balogh Katalint. Az értesítést 1947. január 10-én küldték meg a körjegyzőségnek."\'"
Elrendelték a fasiszta és szovjetellenes sajtótermékek beszolgáltatását a rendőrség
Államvédelmi Osztályára.273
A pákai körjegyzőség közmunka nyilvántartója az alábbi jelentést küldte a zalaegerszegi
Építés és Közmunkaügyi Igazgatóságnak 1947. április 8-án.: „Jelentem,
hogy az alábbi n.é. Közmunka hátralékosokat jelentettem fel a járási Főjegyző Urnák:
Páka: Sudi István, Peszleg István, Bek István, Szlatinszki Mihály, özv. Czupi Farkasné
Dömefölde: Molnár János, Czupi György, Máté Géza, Cseke István, Nemes István, Bockó
Lajos, Tóth Károly hencz. "274 Egyébként az újjáépítési közmunka váltságból Pákán
523 Ft 43 fillér, Dömeföldén 153 Ft 72 fillér folyt be.275
1947. június 2-án a Magyar Kommunista Párt Körzeti Titkársága (Páka), arról
értesítette a pákai elöljáróságot, hogy Kardos Jánost, mivel nem tagja a pártnak
visszahívja. Ugyancsak ezért visszahívták Jári Jánost is. Kardost a szociális bizottságból
is visszahívták, helyette Bácsi Istvánt delegálták. A levelet Horváth Lajos
helyi titkár és Németh Károly körzeti titkár írták alá.
Eij-Mni kfirmuitkavSHsía f;.\'e:és Oerm^tüirií
muntnte\'jesNs) tgs«8lás:i
áiUmi ttyood*. .iu.|ft«l
P__Á_? K A i mnu-j) nyilvántartó
szám: 1.769.002
LajstruTOíTáni: ...
Közmunka igazolvány
j JS-f ö.\' évra.
X o x x t o átfrtAxi.
részéré, aki született ..
- n tej. évK-tif foglalkozás?:
lakás
// KáKtWÍnkifeütele/eltség ..(i;
í Tf) 19*..évi hó... mer.ta
WiKÍYVj é, r oíunkairS ny^:«á mart1.
Ktauunkaugyl Uin*,it.> iqk
31. Közmunka igazolvány (1948)
1947. június 8-án a Szociáldemokrata Párt pákai szervezete tudatta a községi
elöljárósággal, hogy: „(...) Községünk Önkormányzati Testületébe a Szociáldemokrata
Párt helyi szervezete részéről; Molnár István hentes, Dómján Gyula cipész és Bécs József
elvtársakat küldtük be. (...) Zsoldos Géza párttitkár"27b
Az UFOSZ helyi szervezete 1947. június 18-án bejelentette, hogy a községi elöljáróságban
és a Nemzeti Bizottságban részt kíván venni. Aláírók: Bécs József elnök
és Koltai János titkár. Az iratra a jegyző ráírta: „Az UFOSZ-nak az eddigi érvényben
lévő rendelkezések szerint [egyik szervezetben sem] képviseleti joga nincs. ""\'\'7
„Az októberi képviselőválasztáson a szavazatok túlnyomó többségét a Kisgazda Párt kapta,
amely laza alakulat volt a faluban és az egyházra támaszkodott. A kommunisták a
falu 700 szavazatéiból mindössze 28-at kapott, alig többet, mint ahány párttagjuk volt.
A szociáldemokraták 51, - bár a faluban nem volt szervezete - a Nemzeti Parasztpárt
mégis 16 szavazatot kapott. "278
Az 1947-es választások előtt a kommunisták erős kampányba kezdtek. Ennek során
„Rákosi Mátyás többször megfordult Zala megyében. Egy alkalommal látogatást tett
az olajvidéken, hazafelé menet megállt Pákán és gyűlést tartott. Ez abban az időszakban
volt, amikor a kisgazdapártban leleplezett összeesküvés és Nagy Ferenc Nyugatra disszidálása
nyilvánosságra került [1947. június 8.]. Féltünk ennek a gyűlésnek a megtartásától,
mert nem tudtuk, hogy fognak az eseményekre az emberek reagálni. Az egész környéken
szerveztük a lakosságot, kiplakátoltuk, kidoboltattuk, hirdettük, házról házra járt unk
és agitáltunk. Végül is annak a napnak a délutánján, amikor erre a gyűlésre Pákán a
templomkertben sor került, több ezer ember gyűlt össze. Kíváncsiak voltak, sokat hallottak
Rákosiról, úgy látszik, látni is akarták. "\'n Rákosit ekkor a templomtéren, szláv szokás
szerint, kenyérrel és sóval köszöntötte két kislány/*"
Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési „...választásokon [Pákán] a mintegy 700 szavazatra
jogosultból - az 1945-ös 28-cal szemben - most 116-an adták szavazatukat a
Magyar Kommunista Pártra. Ez a szárit Pákán is az MKP növekvő politikai befolyásáról
tanúskodott. Ezután már nem kezeltek bennünket félvállról. "281
A Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1947. június 4-én kérte a köijegyzőt,
a fölülvizsgálatra beadott ipaijogosítványaik visszaadására."8" Erre azonban már soha
nem került sor, mert 1947-ben már működött a helyébe lépő Pákai Földműves
.Szövetkezet, amelynek vezetősége: igazgatók: Gön tér József, Bécs József, Koltai János;
Felügyelőbizottság: Török István, Sabján Péter és Dávid Ferenc voltak."\'83
1947-ben a község az alábbi beruházásokat szerette volna elvégezni, illetve tervezte
az 1947-48. évben: 1 apaállat istállót 20000 forintért, 1 mérlegházat 5217
forintért."\'84 A mérlegház fel is épült a mai Táncsics út elején, a gyógyszertár mellett,
de ekkor csak a hídmérleg, a téglaoszlopos, deszkaoldalú, nyeregtetős védőépület
azonban csak 1956. júniusában.285
1947-ben még az alábbi, említésre érdemes esemény történt: az 1945-46-ban kiosztott
földek és házhelyekért járó esedékes szolgáltatások behajtását kérték a
felsőbb hatóságok.286 A hadifoglyok és kórházak részére szervezték, az un. SAS
akciót „Siess, Adj, Segíts", melynek keretében bor felajánlásokat vártak.287 Tejgazdasági
ismeretterjesztő tanfolyamot is szerveztek a gazdák számára, de Pákán
nem volt jelentkező."\'88
A körjegyzőségnek gondoskodnia kellett Szűcs József pákai községi szegény
elhelyezéséről.28\'
A falu lakói közül többen megtagadták a küldöncszolgálat teljesítését. Pákán:
Horváth Ferenc (céhmester), Horváth Lajos (céhmester), Bácsi István, Tóth
Sándor, Sándor Imréné.
Dömeföldén: Kárász István, Peszleg Józsefné, Simon Józsefné, Drávecz Sándor,
Tánczos Ernő."""
Az év során 20 fő kapott adományt a Svéd Vöröskereszttől.2"1
Zala vármegye főispánja értesítette a köijegyzőket az igazoló bizottságok megalakításáról.
292 Az igazoló bizottságokra a hadifogságból hazatérők vizsgálatára
volt szükség, hogy a hazatérők közül kiszűrjék az egykori fasisztákat. Pákára a
háború során hadifogságba esettek közül 1947. június 22-ig 35-en tértek haza.2"
A hadműveletek során megrongálódott tűzoltószertár helyreállításának előzetes
költségeit 2067 Ft-ban állapították meg.294
Ekkor került kimérésre a mai Táncsics utca nyugati oldala, az Ady, Rákóczi, Béke
és Dózsa utcák házhelyei, amelyek területe a szécsiszigeti határhoz tartozott
Csokma néven. A pákai elöljáróság és a helyi UFOSZ szervezete fellebbezést
nyújtott be az Országos Földhivatalhoz a Zala megyei Földhivatal ellen, mert az
megtagadta újabb házhelyek kialakítását Pákán. A fellebbezést megnyerték. Ez
a mai Ady, Rákóczi és az attól Csömödér felé eső Béke utcai szakaszt érintette.29\'
A fellebbezés megnyerése után még 20 fő házhelyigényét fogadták el
pótösszeírással.296
Az UFOSZ amiatt is fellebbezést nyújtott be az Országos Földhivatalhoz, mert a
legelőt meg akarták szüntetni. A fellebbezésnek helyt adtak, mert a pákai állatállomány
nagysága azt indokolja.297
Az 1947-es év politikai csatározásaiban felhasználták 1848 nimbuszát is. Az alábbiakban
közöljük a pákaijegyző „MagyarIfjúság 1948-as munkatervének"megküldését
a novai járási főjegyzőnek:
„Jelentem, hogy a jegyzőség községeiben a bizottságok megalakultak. Programjuk a következő:
Páka községben: Szabadságzászló készítése, Hősök terének parkírozása, bekerítése, Iskolaépítés,
Sportpálya építése, Páka-Csömödér község között összekötő gyalogút kiépítése,
Szabadművelődési előadások rendezése - /megvalósítva: hősök terének rendezése./
Dömefölde községben: Szabadság zászló készítése, iskola rendbehozása, községi híd megjavítása.
Kányavár községben: Hősök temetőjének megépítése, Footballpálya megépítése, két színdarab
és műsoros est megrendezése, Sportszerek beszerzése, Szabadságzászló készítése, Iskolaudvar
bejásítása /megvalósítva: iskolaudvar fásítása./
Pördejölde községben: Község utcájának rendezése, megépítése, fásítása, iskola renoválása.
Páka, 1947. május 24.
Bugovits Vilmos jegyző
A 48-as bizottság tagjai: Temesváry István, Bugovits Vilmos, Gerencsér Ferenc, Dr. Kiss
Géza, Kőmives János, Dulgyovai Antal, Gerencsér Ferenc ifj., Németh Jenő duhaj, Peszleg
István, Törő Ferenc, Gyuricza Ferenc szijgy. [ártó], Bolla Gyula, Kovács Károly ifj.
Egyesületekből: Czigola Károly Sportegyesület, Németh Jenő, Völgyi János Iparoskör,
Svastits Alice Leánykör, Horváth Irén.
Pártokból: Bek Géza EK. P., Szabó Elek Függ. [] ifj. [], Kovács József postás, Zsoldos Géza
Sz.D.P., Németh Károly M.K.P., Gerencsér Imre Függ. Ifj.
Tervek: A 48-as zászló /Függ. ifj. és leánykör; Hősök terének parkírozása bekerítése; Iskolaépítés;
Sportpálya építése; Összekötő út Páka-Csömödér között; Szab. Műv. Előadássorozat
(a 48-as események ismertetése).
A vállalások közül a Hősök tere léckerítése el is készült, de 1954-re annyira
tönkrement, hogy felvetődött dróthálóval történő újbóli bekerítése.
Amikor a koalíció felbomlott és a kommunisták teljhatalmat szereztek, megkezdték
gazdasági hatalmuk kiépítését. Sorra államosították a gyárakat, üzemeket.
Az államosítás a falvakat is elérte. Állami, vagy szövetkezeti tulajdonba vették
a malmokat, kocsmákat. Pákán 1948-ban államosították a Czigola-malmot
és Zolder Károly moziját. A dömeföldi Fata-malom elkerülte az államosítást.
A lakosság létszáma tovább nőtt, az 1949-es népszámlálás adatai alapján a lakóházak
száma: 204, népesség: 1206 fő.
32. Pákai regruták az 1950-es években
A mezőgazdasági-sommás létből az iparosodó falu irányába indult el a település,
amikor 1950-ben megalakult a Pákai Faipari Ktsz, amely 1953-ban kibővült
kőműves, szabó és cipész részleggel és ettől kezdve Vegyes Kisipari Szövetkezet
néven működött.
Igyekeztek a mezőgazdaságot is kollektivizálni. Vidékünkön azonban csak a
Pördeföldei Állami Gazdaságot hozták létre. A városok munkásságának pedig
kellett a kenyér. Mivel felvásárlással nem tudták biztosítani a megfelelő mennyiséget,
ezért elrendelték a beszolgáltatást gabonából, tojásból, tejből, baromfiból.
Engedély kellett a disznóvágáshoz, hogy az államot illető részt abból is be
tudják venni. Egy feketén vágott disznóért - ha kiderült - több év börtön járt.
Lesöpörtették a padlásokat.
1950-ben megszűntették a jegyzőségi rendszert. Helyére bevezették a tanácsrendszert.
A tanácselnököket gyakran távoli vidékekről, városokból hozták.
Többnyire kipróbált káderek voltak, akiknek szakmai felkészültsége nagyon alacsony
volt. Pozíciójuk védelmében minden felülről jövő utasítást gondolkodás
nélkül végrehajtottak. Megkezdődött a falvakból az osztályidegenek deportálása
a Hortobágyra. Pákáról 1950. június 23-án kitelepítették Takács Sándor szabót,
Ferenczy József hentest és kocsmárost, és családjukat, valamint Czupi Farkas
kocsmáros családját. (Czupi Farkas 1947-ben meghalt.) Zolder Károly mozitulajdonost,
a volt malomtulajdonos Czigola Gyulát és Czigola Károlyt, Völgyi János kőművesmestert
és kocsmatulajdonost, Horváth István bognárt - őt csendőr apósa
miatt - felszólították a határsáv elhagyására. Nekik tehát nem kijelölték a kényszertartózkodási
helyüket, hanem a határsávon kívül viszonylag szabadon választhatták
meg azt. Házukat államosították, vagy idegeneket költöztettek bele,
miközben ők juh hodályból átalakított szállásokban laktak. Igyjárt Dömeföldén
Bacsics suszter és Horváth István kocsmáros is. Czigoláék házát terményraktárnak
használta a földműves szövetkezet.
33. Ebédosztás a kitelepítetteknek Kócson.
A kép jobb szélén Ferenczy József.
Néhányan, hogy elkerüljék a kitelepítést vagy a rendőri felügyeletet, nagy állami
építkezésekre mentek dolgozni, pl. az akkor épülő Dunaújvárosba.300 Olyan
sanyarú volt itthon a helyzet, hogy a katonai szolgálat alatt szabadságra hazaengedett
katonák hoztak a családnak kenyeret pl. Győrből, vagy más városból.301
1953-ban Nagy Imre miniszterelnöksége alatt megszüntették a deportálást. A kitelepítetteket
elengedték, de nem térhettek haza.
A jugoszlávokkal megromlott a viszony, a falu a határsávba esett. Ide csak engedéllyel
lehetett belépni. Fokozott figyelmet szenteltek a vidéknek az olajipar közelsége
miatt is. A falut délről és délnyugatról körülvevő dombok szélén húzódott
az a nagy gondossággal kiépített védelmi vonal, melynek bunkerei, téglával
kifalazott géppuska állásai és nádpallóval bélelt lövész-, és futóárkai még helyenként
ma is láthatók.
1956-ban engedélyezték a kitelepítetteknek, hogy hazatérjenek korábbi lakhelyeikre.
A végrehajtó bizottság 1956. október 20-i ülésén a tagok követelték,
hogy minden kitelepített a legrövidebb időn belül elfoglalhassa lakását.3"2
A forradalom és a megtorlás
Az 1956-os forradalom a falu életében is jelentős változásokat hozott, annak ellenére,
hogy magában a faluban nem volt jelentős megmozdulás. Természetesen
az olajipari munkások révén Pákán és Dömeföldén is nyomon követték az
eseményeket, és feszülten figyelték mi történik.
Október 26-án 4-5 bázakerettyei olajmunkás érkezett a faluba teherautókkal. A
falu határában a kocsikat megállították. A tüntetők Kossuth-nótákat énekelve a
tanácsháza (ma Kossuth u. 37. sz.) elé mentek és a platón állva beszéltek az összegyűlt
nagyszámú érdeklődőnek. Ezt követően a helybéliekkel együtt a tanácsháza
irodáiban, a pártházban, majd a kultúrotthonban megsemmisítették
a pártvezetők képeit, a dekorációt, könyveket, a begyűjtési iratokat, kommunista
jelképeket. A középületekről eltávolították a kommunista jelképeket.
Schaller Antal tanácselnöknél is házkutatást tartottak, Rákosi és Sztálin képeket
kerestek.
Feldúlták Cseke (?) instruktor lakását. Bácsi Istvánnál is átkutatták a házat. Itt
találtak két Lenin képet és egy békegalambot, amiket elégettek. Innen a párttitkár,
László Józsefné lakására mentek. Itt a talált pártiratokat elégették, majd
indultak Csömödérbe.303
Október 29-én Zolder Károly, Kovács Ferenc és Völgyi János javaslatára dobszóval
összehívták a község lakosságát a művelődési házba. Az ülésre meghívták
Gőcze István helyi plébánost is. Megalakult a forradalmi bizottság. Az ülésen
javasolták Schaller Antal vb. elnök és Németh Jenőné vb. titkár, Horváth
Árpád (truman) iskolaigazgató és két tanár Horváth Árpádné és Kékesi
Lajosné leváltását. A forradalmi tanács élére Tánczos Frigyest választották, helyettese
Kiss Ferenc tagjai Gőcze István és Zolder Károly lettek. Megszervezték
a nemzetőrséget.
Zolder Károly visszakövetelte 1948-ban államosított moziját, amit vissza is kapott:
„de az ellenforradalom fegyveres leverése után újból az állam tulajdonába
került."304
34. Az építés alatt álló „Délibáb Filmszínház",
Zolder Károly mozija (1944)
Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az iskola tanulói a templomtól indulva vitték
a keresztet az iskolához, ahol elhelyezték azt. Az udvaron elégették az orosznyelvű
tankönyveket, a tantermekben levették a címert, és keresztet akasztottak
a helyükre. Két diák röplapokat készített kézzel és ezeket titokban terjesztették.
A rendőrség novemberben meghallgatta őket, de az igazgatónak sikerült elsimítani
az. ügyet. Továbbá azt is tudjuk, hogy több párttag a templomban nyilvánosan
széjjeltépte a tagkönyvét. Azok darabjai napokig ott hevertek az
árokban.305
A forradalom fegyveres, november 4-i elfojtása után is működtek még a Munkástanácsok,
szervezve a közellátást. Ezt bizonyítja Szabó Endre levele az Új Zala
szerkesztőségének. A levelet az újság soha nem közölte.
„Páka, 1956. november 20.
Új Zala Szerkesztősége
Zalaegerszegen
Kérem szíveskedjék az alábbi soraimat leközölni:
Abból az országos megmozdulásból, amely Budapest nélkülöző lakosságát célozza segíteni,
Péika község lakossága is derekasan kivette részét. A Forradalmi Tanács felhívására
mindenki sietett, hogy felesleges, vagy nélkülözhető élelmét odaadja annak a népnek,
aki most nagy nélkülözéssel küzd.
Vasárnap délután mozgalmas volt a község utcája. Nem a megszokott látvány tárult
a szemlélő elé: most nem a pihenő, szórakozó ifjúság sietett a mozielőadásra, hanem mindenhonnan
kosarakkal, zsákocskákkal megrakott asszonyok, nehéz zsákot cipelő férfiak
tűntek fel, siettek a Tanács épülete felé, ahol gyűjtötték az adományokat. A Tanács jó előre
intézkedett szállítóeszköz iránt is: a bázakerettyei Olajüzem 1 db 5 tonnás tehergépkocsit
bocsájtott a község rendelkezésére a szállításhoz. Igazán szép és példamutató volt az összefogás,
amivel a község lakossága megmutatta segíteni akarását.
Egyes utcák, így különösen Lászlóháza egy része külön fogattal szállította be a sok
zsák burgonyát, fej káposztát. Stb. A begyűjtött adományokat hétfőn délben szállították el
Pákáról a gépkocsival Zalaegerszegre, ahol a többi kocsikhoz csatlakozva az kedden reggel
indidt útnak Budapest felé. Az összesen begyűjtött adomány a következő volt:
12 db baromfi, 6 zsák káposzta, 10 kg zsír, 7 zsák bab, 4 üveg gyümölcsíz, 27 zsák burgonya,
2 zsák zöldség, 30 db tojás, 1 zsák finomliszt, 2 q alma,
Szabó Endre"™
Mint azt a későbbi jelentésekben olvashatjuk: „A községben az ellenforradalom alatt
különösebb ellenséges cselekmény nem történt. A községi tanács továbbra is kezében tartotta
az irányítást, azonban a pártszervezet tagjait kiközösítették maguk közül. " és „Páka
községben ellenforradalmi tevékenység büntette miatt, eljárás nem indult senki ellen. Tekintettel
arra, hogy a községben konkrét ellenforradalmi tevékenység nem történt, ezért
nem volt szükség arra, hogy különböző intézkedéseket foganatosítsunk. "
A faluból egyetlen embert ítéltek el 1 évi börtönre és 300 Ft mellékbüntetésre,
de őt sem a falubeli események miatt. Pákáról a forradalom alatt és után
politikai okokból 1 fő, míg más okból 10-en hagyták el az országot. Közülük
ketten, néhány nap múlva visszajöttek. Gyakorlatilag a labdarugó csapat gerince
távozott.
1956-ot követően több korábbi párttag nem lépett be az MSZMP-be.
Sokkal viharosabb események zajlottak Dömeföldén. Október 26-án
Bázakerettyéről autóbusszal jöttek munkások, akik szovjetellenes jelszavakat kiabáltak,
majd leverték a vörös csillagot a tanácsházáról. Ebben az akcióban a
hozzájuk csatlakozó falubeliek közül tevőlegesen senki sem vett részt.
Még aznap este több falubeli férfi felment a hegyre, ott az egyik pincénél összejöttek,
ettek, ittak, majd éjszaka a faluba visszatérve - a bor hatása alatt - többeket
fölköltöttek, köztük a vb. elnököt, Tóth Ferencet, és Bíró Józsefné vb. titkárt
azzal, hogy tartsanak velük és a tanácsházat nyissák ki. Itt az iratokat kiválogatták
és az épület elé kiszórták, majd másnap délelőtt elégették.
Erről a hivatalos jelentésben ez olvasható: „1956. október 29[?]-30-án a községben
több személy felvonult, akik szovjet, párt- és kormány ellenes jelszavakat kiabáltak,
majd követelték a kommunista vezetők leváltását. Ezt végre is hajtották, azonban a tanácselnöki
funkciót senki sem töltötte be. A községi tanácson mindent elégettek, kivéve az
anyakönyvet, és a birtokívet. (...) A községben komolyabb ellenforradalmi esemény nem
történt."
28-án délelőtt 9 órakor a művelődési házba gyűlésre hívták a falu népét. Itt
megválasztották az öttagú Nemzeti Bizottságot. Elnöknek Gerencsér Józsefet
[az elnökhelyettes személyét nem ismerjük], tagjainak Bedők Ferenc üzemi
munkást, Drávecz Sándor földművest és Kovács Józsefné vegyeskereskedőt választották.
Az eseményekben részt vevők ellen folytatott per anyagából tudjuk,
hogy ekkor egy táviratot is fogalmazott Bedők Ferenc a kormány számára - ennek
megfogalmazásában részt vett Farkas György kőműves is. A távirat szövege
a bírósági jegyzőkönyv alapján: „Dömefölde községben megválasztották a forradalmi
tanácsot, kéri a beszolgáltatás eltörlését és az orosz katonák kivonását. (A szöveget Bedők
eltette a zsebébe, hogy mi lett vele nem tudom.)" - vallotta a bírósági tárgyaláson az
egyik tanú.
Novemberben a Kádár-kormány megalakulása után új tanácselnököt választott
a falu Cseresnyés József személyében. VB. titkárnak Dómján vezetéknevű férfit
akarták megválasztani, de ő nem fogadta el.
A perben, mely B.1003/1957/6. számon, Varga Sándor és társai ellen folyt, hét
vádlott volt.
Az. I-IV. rendű vádlottak ellen „a népi demokratikus államrend megdöntésére
irányuló mozgalomban való tevékenység részvétel büntette" miatt emeltek
vádat.
A bíróság az elsőrendű vádlott Varga Sándort (1926) 1 évi 3 évi próbaidőre felfüggesztett
börtönbüntetésre és 500 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. O 1957.
november 27.-1958. január 29. közt volt előzetes letartóztatásban. A másodrendű
vádlottat, Bedők Ferencet 1 évi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre
és 800 Ft pénzmellékbüntetésre ítélték. O 1957. október 9-1958. január
30-ig volt előzetes letartóztatásban. A harmadrendű vádlott, Nyakas József 1
évet kapott, ebből 4 hó 4 napot letöltött. Részleges amnesztiával szabadult
1959. április 3-án. Az ő bűnlajstromán még fegyverrejtegetés is szerepelt. A negyedrendű
vádlott, Cseresnyés József szintén 1 évet kapott, amelyből 4 hó, 5 napot
le is töltött. Szintén részleges amnesztiával szabadult 1959. április 3-án. Az
ötöd rendű vádlott Kiss Gyulát mindennemű vád alól felmentették. A hatod
rendű vádlott, Drávecz Sándor ügyét B.781/1957. alatt külön tárgyalták.
Drávecz Sándor részt vett a bázakerettyei munkások falujárásában. Papp Imre
és társai perében VI. rendű vádlottként szerepelt. Ellene a vád indoklása: „Tevékenyen
részt vett az ellenforradalmárokkal Lispeszentadoiján, Kiscsehi, Kányavár,
stb. községekben a párthelyiség és tanácsi iratok, vörös zászlók elégetésében.
Kányavár községben több társával együtt a községi tanácshoz ment és ott
egy vaskalapáccsal a községi tanács címeres tábláját leverte, részt vett a Páka
községi párthelyiség feldúlásában is. Az ellenforradalmi tömeggel együtt demokrácia,
párt és népellenes jelszavakat kiabált." Tettéért első fokon 8 hónap
börtönre és 600 Ft pénzbüntetésre ítélték. Másodfokon büntetését 7 hónapra
mérsékelték. Ellenforradalmi tevékenység miatt internálták. A hetedrendű vádlottat,
Molnár Jánost az ellene felhozott lőfegyverrel való visszaélés vádja alól
felmentették.
Ugyancsak a Papp Imre és társai elleni pernek volt III. rendű vádlottja a dömeföldi
Bicsák Ferenc, akit Dráveczhez hasonló vádakban találtak bűnösnek. Neki
a Tófejen végbevitt tettét rótták fel. Első és másodfokon 8 hónap börtönre és
700 Ft pénzbüntetésre ítélték.
Az elitéltek közül, 1991-ben Bedők Ferenc, Bicsák Ferenc, Varga Sándor „Hazáért
és Szabadságért" kitüntetésben részesült. Az ügy érdekessége, hogy Schaller
Antal azért nem tudott tanúskodni a Varga Sándorék ellen folyó perben, mert
letartóztatásban volt."17
Munkás hétköznapok
Az 1945-ben épült fahíd nem bírta a megnövekedett forgalmat, ezért 1958-ban
a Válicka patakon vasbeton hidat építettek.
35. A „Nagyhíd" (2004)
1960. január l-jei visszamenőleges hatállyal, 1960. január 6-án magalakult a
„Boldogulás Útja" termelőszövetkezet 251 taggal. 1960-ban villamosították a falut.
Erre már 1957-ben történt kísérlet, de a tanácstagok elmondása szerint az
általuk megkérdezettek sokallták a 20%-os önerőt, bár a villanyt szerették volna.
Ez a téma több tanács és v.b. ülésen is szóba került. Ekkor 94 zalai község
villamosítását tervezték.308 A falu nagy részének, így az iskolának is már 1959-
ben megtörtént a villamosítása.3"\'1
1962. február 16-án egyesült az ortaházi „Csertamenti" Termelőszövetkezet és
pákai „Boldogulás Utja" Termelőszövetkezet, ez utóbbi néven.310
A nyár folyamán elkészült a „hangosbemondó". A faluban felállított hangszórókon
keresztül tudták értesíteni a lakosságot minden aktuális dologról. A kisbíró
elveszítette hivatalát. Minden délután 4 órakor „Szívküldi" volt. A falu lakói
küldhettek zenés jókívánságokat egymásnak, 10 Ft-ért.
A körzetesítést a pákai Ktsz sem kerülhette el, és 1963-ban az asztalosok kivételével
beköltöztették Lentibe. 1967 novemberében a régi malom épületébe az
egykori Ktsz jogutódja, a Lenti Fém-, Faipari Ktsz egy kárpitos üzemet hozott
létre. Az asztalosok továbbra is maradtak régi helyükön, a Kossuth u. 50. sz.
alatt. Ekkor a két üzemben 250 fő dolgozott, akik nagyrészt helybeliek voltak.
1978-ban az asztalosokat és a kárpitosokat is bevitték Lentibe. A kárpitos műhely
épületét a termelőszövetkezet vette át, azokkal a dolgozókkal együtt, akik
nem voltak hajlandók Lentibe menni. Ettől kezdve a Kanizsa, majd a Zala Bútorgyárnak
dolgoztak a termelőszövetkezet megszűnéséig.
1965-ben új orvosi és állatorvosi szolgálati lakás és rendelő, valamint takarékszövetkezet
épült.
36. A „Kishíd" a Válickán (1983)
1965. december 31-ével az ortaházi tanács megszűnt. 1966. január l-jével a pákaival
közös községi tanácsot alkotott.
1967-ben további munkalehetőség adódott. A zalaszentgróti Ruhaipari Ktsz
üzemet szervezett, előbb bedolgozókkal, majd helyben, a régi KALOT épületben.
Ez volt a „Zalaszentgróti Ruházati Ktsz Pákai 3. számú üzeme". Sok környékbeli
és helybeli lánynak, asszonynak teremtett munkalehetőséget.
Ebben az. évben alakult meg a Lenti Fém-, Faipari Szolgáltató Ktsz már említett
kárpitos üzeme a Czigola-malomban. Felépült a falu korszerű művelődési háza,
benne közös mozi-, és színházteremmel, és körzeti könyvtárral. Az új művelődési
ház elkészültéig - az alakuló szentgróti „varroda" miatt - a KALOT épületéből
a mozit át kellett telepíteni a párthelyiségbe (Táncsics u. 2.). Korábban a
mozit és a kultúrházat a volt KALOT helyiségében helyezték el. Előtte a mozi
külön működött (Zolder mozi), és a könyvtár Öveges Edéék régi házában volt.
1969-ben egy tűzoltó szertárat épített a falu, a régit - amely fennállása során
több funkciót is betöltött - lebontották.
Április l-jével az addig termelőszövetkezeti csoportként (tszcs) működő
dömeföldi, kányavári és pördeföldi csoport egyesült a pákai „Boldogulás Útja"
téesszel.
Ez az év közigazgatásilag is fontos volt a falu életében. Július l-jével -
Ortaháza után - Kányavár, Dömefölde és Pördefölde is csatlakozott a közös tanácshoz.
Ezekben a falvakban „államigazgatási kirendeltségek" útján látták el
a feladatokat.311
1970-ben autóbuszvárót állítottak, és elkészült 1200 méter portalanított, községi
út is.
A falu növekedésével a lakosság létszáma nagyobb ütemben gyarapodott a
Válicka bal partján (Táncsics, Ady, Rákóczi, Béke, Dózsa Gy. utcák), ezért 1971-
ben az ÁFÉSZ új, ÁBC rendszerű élelmiszerboltot nyitott a Béke utcában, a kisvasút
mellett. Ekkor bontották le az ott álló egykori községi pásztorházat. Ezzel
kettőre nőtt az élelmiszer boltok száma, mert a régi, Kossuth Lajos utcai is megmaradt.
1971-72-ben elkészült az új tanácsháza. Az iskolaigazgató részére, az iskola mellé,
új pedagógus szolgálati lakást építettek (Kossuth u. 11.).
1973-ban csak Kányavárban és Pördeföldén működött szakigazgatási kirendeltség,
Dömeföldén és Ortaházán nem.312
1974. január Tjei visszamenőleges hatállyal, az 1974. április 20-i - indulatokat
sem nélkülöző - alakuló ülésen a csömödéri ,Jobblét" és a pákai „Boldogulás
Útja" termelőszövetkezet egyesülésével létrejött a „Csertamenti" Termelőszövetkezet.
A nevet, mint láttuk, egykor az ortaházi szövetkezet viselte. Központja
Csömödér lett.
1979-ben Pákának 1227 állandó és 20 ideiglenes lakosa volt. Ebben az évben
megszűntek a járások, és a községek, az ún. városkörnyékhez tartoztak. Ezáltal
nagyobb lett az önállóságuk.
Az előző statisztikából kitűnt, hogy az óvodába beíratott gyermeklétszám magasabb
volt a férőhelyek számánál. Igy érthető volt az öröm, amikor 1979-ben felépült
az új óvoda. Ezzel a településfejlesztés is új irányt vett, hisz\' az óvoda
„zöldmezős" beruházásként jött létre. Építésével egyidőben nyílt meg az Ifjúság
utca, és épült az új korszerű általános iskola, melyet 1980. szeptember l-jével vehettek
birtokba a tanulók és tanáraik.
Az iskolaépítés során fel nem használt közel 1 millió forint pénzmaradványt
Szabó József tanácselnök ügyes (mai szóval) lobbizásának köszönhetően, a megyei
tanács nem vonta el, hanem hozzájárultak, hogy abból, 1981-ben megépülhessen
a korszerű fogorvosi rendelő és lakás a Sugár úton, amely a környék régóta
égető problémáját megoldotta.313
1981. december 31-e jelenetős nap Páka és Dömefölde életében. A két település
egyesülésével Dömefölde, mint önálló község megszűnt létezni.314
A régi iskola épületét a pákai községi közös tanács felajánlotta a termelőszövetkezetnek
- amely iroda gondokkal küzdött - , iroda és étterem céljára. Miután
a termelőszövetkezet nem fogadta el, újabb felhasználó után néztek. így lett
előbb a TSZKER, majd a TASZI az épület birtokosa. Tevékenységük egyik fontos
területe volt a mezőgazdasági termékek felvásárlása, feldolgozása. Mivel diótisztítással
indítottak - 30-40 asszonynak adva munkát - az épületet a köznyelv
csak „diótörő"-ként ismerte.
1983-ban tovább javult a falu közellátása. Június 20-án adták át az ÁFÉSZ éttermét,
a mai Park vendéglőt (Kossuth u. 23.).
1984. január l-jén a falu lakossága 1567 fő volt.315
1988. augusztus 22-én elkészül az új ÁFÉSZ iparcikkbolt és tetőterében 1991.
március 30-án az új iroda.
Az 1980-as években látványos fejlődésen ment át a falu. Az előzőekben leírtakon
túl: beépült a Sugár, az Ifjúság és a Rózsa (korábban Felszabadulás) utca.
Megépült az ivóvíz hálózat.
1989— 1990-től új politikai és gazdasági környezet alakult ki. A rendszerváltás
után megjelentek a vállalkozók, és most már vállalkozásaikkal ők alakítják a falu
gazdasági arculatát. Öt élelmiszerbolt, két étterem, egy tekéző, két presszó és
két italbolt, egy panzió és egy rendezvényház szolgálja a falu lakosságát és az átmenő
forgalmat.
A termelőszövetkezet 1992-es felbomlása új helyzetet teremtett. A tagok és alkalmazottak
töredéke tudott csak vállalkozóként megmaradni a mezőgazdaságban,
kevés alkalmazottal.
Az olajipar jelenleg is tartó kivonulása a vidék életéből pedig azt jelenti, hogy a
falunak a gazdaság területén új kitörési pontokat kell keresnie, mert több évszázados
politikai és gazdasági vezető szerepét - a korábbi központi és helyi döntések
alapján megszűnt munkahelyek hiánya miatt - elveszítheti.
A rendszerváltás titán Páka Kányavárral, Ortaházával és Pördeföldével közösen
körjegyzőséget hozott létre Páka székhellyel. Közösen működteti a négy önkormányzat
a körjegyzőséget, iskolát, óvodát. Az orvosi és fogorvosi szolgálatot továbbra
is támogatja, de a háziorvosi szolgálat megalakulásával a fenntartói jog
megszűnt.
A faluban 1990 óta megvalósult beruházások:
A telefonhálózat 1991-ben került kiépítésre. Jelenleg a lakások számához viszonyítva
110%-os a bekötések száma. A szennyvízrendszer kiépítése, pákai tisztítóval
1995-ben valósult meg.""
A kábeltelevízió 1990-ben készült el. Ma a lakások 87%-ába bevezetésre került.
2004-ben, vállalkozói beruházás keretében megvalósult a csillagpontos rendszer,
a lakosság anyagi hozzájárulása nélkül. A kábeltelevízió lehetőséget adott
a falu TV működtetésére is, amely a lakosság jobb tájékoztatását is lehetővé tette.
A helyi stúdió első adása 1992. április 3-án 19"° órakor volt.
2000. március 15-én, ünnepélyes külsőségek közt az iskola felvette Öveges József
nevét. Az ünnepség részeként, a köijegyzőség négy községének polgármestere
átvette a millenniumi zászlót Szilágyiné Szemkeő Judit helyettes államtitkár
asszonytól.
Augusztus 19-én millenniumi emlékművet avatott a község a polgármesteri hivatal
előtti parkban.
2000 szeptember-november hónapokban folyt a gázberuházás, és 2001-ben
megvalósult a falu régi vágya, bevezetésre került a vezetékes földgáz. Az első rákötéskor
a lakások 45%-ába vezették be.
Október 14—16-án 17 tagú francia küldöttség járt Pákán, három normandiai falu
képviseletében, a három falu polgármesterének vezetésével. A labdarugó csapatnak
szerelést, az iskolának telefax készüléket hoztak ajándékba.
2001. augusztus 19-én a Hősök tere melletti vadgesztenyés ligetben nagyszámú
wesendorfi vendég, és pákai érdeklődő jelenlétében felavatásra került a
Wesendorf Park. A parkot Molnár Sándor, pákai származású, Kanadában élő
szobrász és építész alkotása díszíti, amely az örök barátságot jelképezi.
Népesség
A falu népességre vonatkozó adatait a zágrábi, majd a szombathelyi egyházmegye
Canonica Visitatio-iból, az adó-, a megyei és országos népesség összeírásokból;
a XX. századból pedig a többé-kevésbé tízévenként lefolytatott népszámlálások
adataiból vettük.
A lakosság összlétszámára a XVII. század végétől vannak adataink. Addig az adózók
számából csak következtetni lehetett a családok hozzávetőleges nagyságára.
A XVIII. század elejétől - már többnyire folyamatosnak vehető - meglévő adatok
azt bizonyítják, hogy a lakosság létszáma, mindkét faluban - Pákán és
Dömeföldén is - folyamatosan emelkedett.
Növekedett annak ellenére, hogy a századot nem kímélték a háborúk és járványok.
A XIX. században pedig felgyorsult ez a növekedés és a XX. században a világháborúk
és a kivándorlások ellenére sem állt meg. Az 1956-ban az országot elhagyó
falubeliek pedig ezrelékekben kifejezhető csökkenést okoztak csak.
A lakosság létszámának jelentős és látványos csökkenése az 1970-es években indult
meg. Ennek elsődleges oka az országos iparfejlesztő- és településpolitikára
vezethető vissza, melynek nyomán, vagy részeként Zalaegerszeg és Lenti iparának
fejlesztése is folytatódott, illetve elkezdődött. Lenti iparfejlesztése érzékenyen
érintette a falut, mert a csesztregi és pákai ipari szövetkezetek betelepítésével
e két faluban munkahelyeket szüntettek meg. A lakosság létszámának változását
ez kezdetben még nem befolyásolta, mert a dolgozók bejártak Lentibe.
Ingáztak - a korabeli szóhasználattal élve.
Az iparosítással összefüggően az oktatás fejlődése is a belső elvándorlás egyik tényezője
lett.
Az 1960-as években az általános iskolát elvégzők jelentős hányada szakmát tanult.
(A középiskolában tovább tanulók száma ekkor még jelentéktelen volt.) A
szakmát tanultak közül csak néhányan tudtak elhelyezkedni helyben, a termelőszövetkezetben
- kovácsok, bognárok, motorszerelők - , vagy a ktsz Pákán maradt
asztalos részlegében. A végzett fiatal asztalosok közül többen az ÉPFA lenti
gyárában, az építőipari szakmát tanulók - kőművesek, vasbetonszerelők stb.
- pedig Zalaegerszegen, a ZAEV-nél helyezkedtek el.
A lenti és zalaegerszegi lakásépítési hullám során az említett vállalatok sok dolgozójukat
juttatták kedvezményes feltételekkel lakáshoz. Az elvándorlás ezért e
két város felé irányult, elenyésző azok száma, akik Nagykanizsára, Bázakerettyére
vagy Lovásziba költöztek.
Az eltávozók okozta létszámcsökkenést csak enyhíteni tudta a környező falvakból
- elsősorban Kányavárból és Pördeföldéről - betelepülők száma. Az 1990-es
évek közepére ez az utánpótlási forrás is elapadt. Míg az 1980-as években és az
1990-es évek elején új utcák épültek a faluban, addig az óta évente csupán 1-2
ház, vagy egy sem épül. Az elvándorlás következtében természetesen hiányoznak
a faluból azoknak az 1970-80 közt eltávozottaknak a gyermekei, a családalapítási
korba lépett fiatalok, akik révén a természetes szaporodás biztosítható
lehetne.
Jelenleg a tömeges elvándorlás nem jellemző - bár ennek ellentmondani látszik
a 2001-es 7, és a 2002-es 16 fő távozása - , de az elöregedés miatt, amit az
említett közel két évtized is okozott, a természetes fogyás jóval magasabb a
gyarapodásnál .!17
37. Az első kerékpár (velocipéd)
Pákán (XX. század eleje)
3 8. Lukács Tibor
és Lukács Lajos
az Öveges-ház lépcsőjén (1959)
Fotó: Öveges József
39. Ünnepi megemlékezés a Hősök terén a Wesendorf-i vendégekkel (1991
Manfréd Drisner polgármester ünnepi beszédét mondja.
40. Ünnepség az EU csatlakozás alkalmával.
Bécs József alpolgármester ünnepi beszédet tart.
Alkotó (-) részek
Nem lenne teljes a falu történetének ismertetése, ha nem mutatnánk be a területén
jelenleg is, ill. korábban létező, közigazgatásilag hozzá tartozó, időközben
elpusztult vagy megszűnt falvakat, lakott helyeket.
Dömefölde
A falu nevének eredetét a nyelvészek vagy a Demeter, vagy a Demjén névből
származó becéző formának tartják, amelyhez kapcsolódott a földje, földe tag.31B
Nevéből kitűnik, hogy magyar eredetű, magyar telepítésű falu. Erre utal viszonylag
késői említése is.
Először 1357-ben találkozunk a falu nevével. Zala vármegye nemessége
Mándhidán tartotta közgyűlését 1357. július 29-én. Ezen a megyegyűlésen
„Konth Miklós nádor (...) az alispán, négy szolgabíró és tizenkét esküdt bírák által megnevezett
számos tolvajt, orgazdát, latrot, gyújtogatót, hamispénzverőt, pecsét és oklevél hamisítót
s más gonosztevőket fej- és jószágvesztésre itélt. "Köztük Bánd fiát, Istvánt. „(...),
Beke mamcum de villa Demefolde in officiolatu Stephanifilii Band,(...)\'""
Következő említése 1389-ből származik, ekkor Páka várának tartozékai közt szerepel.
Ettől kezdve hosszú időn át birtokosai személye és története megegyezik
Pákáéval. 1496-ban azzal együtt zálogosította el Ellerbach János előbb a
Széchieknek, majd Bakócz Tamás püspöknek. Általa került aztán az Erdődyek
birtokába és maradt is a XIX. század végéig.1\'"
•Az 1548-as tizedösszeírásban Páka, Bolyo, Waryehaza, Mayorhaza, Wethyen,
Marocz, Hottho és Feierlakosa társaságában említik a falut. Egy ugyanebből az
évből származó másik tizedösszeíráson még Olaazlakosa neve is szerepel.321
1557-ben Bánffy László azért emelt panaszt a zalavári konvent előtt gr. Zrínyi
Miklós tárnokmester ellen, mert az a Bexynkes várhoz tartozó zala megyei Páka
város, Dömefölde, Varjúháza, Vétyem, Olazhaza, Hottó, Majorháza, Bolyok,
Fejérlaka, Maróc, mindkét Zebecke, Sziget és Csömödér falvakban a zágrábi
káptalantól általa bérelt tizedet is magának szedte be.322
Azonban Bánffy sem maradt adós, mert 1559-ben a Páka városhoz tartozó birtokain
élő szolgái - köztük dömeföldiek is és tizedbeszedői Thurzó Anna és
Erzsébet Letenye környéki szőlőhegyeken lévő pincéit feltörték, onnan bort és
szőlőművelési eszközt loptak.321
Az 1564-es tizedösszeírás szintén az előzőekben felsorolt faluk társaságában említik.
Név szerint említik Ezreny Domonkost, akinek 23 pozsonyi mérő jövedelme
van (talán ő bérelte ekkor a falut). A faluban ekkor 6 zsellér, 4 nincstelen
zsellér, 3 szolga élt. Egy új ház épült, 6 jobbágytelek azonban puszta. Egy pákai
molnárnak van egy portája a faluban.324
Az 1566-os tizedösszeírásban már „Domini Zrínyi", azaz Zrínyi birtokként szerepel,
16 pozsonyi mérő jövedelemmel. Továbbá 1 portája van még mindig a pákai
molnárnak.325
1590-ben Nádasdy Ferenc és Bánffy János birtokpere során több falu, így
Dömefölde felén is osztozkodtak. Mindkettőjüknek 4 lakott és 4 puszta telek
jutott.326
Nyolc évvel később még mindhárom család birtokos a faluban, az alábbi megoszlásban:
a Zrínyi-család 9 házat, a Bánffy-család 4 házat, Nádasdy Ferenc 1 házat
bírt. Összesen 15 ház volt ekkor a faluban a bíróéval együtt.32\'
Még ebben a háborúval sújtott időben sem tudtak békében élni egymással az
egykori birtokostárs, illetve azonos birtokokért torzsalkodó földesurak. 1622-
ben ismét összetűzésbe került egymással a Bánffy- és a Tharrody-család.
Az oklevél szerint Németszecsődi Tharrody Gergely előadja, hogy az elmúlt évben,
Bánffy László Apath-i Zalay Péter nevű prefektusa (itt gazdasági felügyelő)
és szentgyörgyvölgyei Literati Gergely tiszttartója, a felsőlendvai porcióján 2
majorházi, 3 Bolyo-i, 3 maróci, 7 dömeföldei, 6 Páka városbeli, 2 csömödéri, 6
zebeckei (Bánffy) jobbággyal az [panaszt] előadó jobbágyának a Pálhegye szőlőhegyen
fekvő szőlejét elfoglalták.328
1644. március 4-én kelt levelében Keglevich Péter a Kanizsával szembeni véghelyek
főkapitány-helyettese Egerszegről jelentette Battyhyány Ádámnak, a dunántúli
hadak főkapitányának, hogy a török portya a Kányavár melletti
Dömeföldéről vitt el egy hajdút.329
1652-ben a fent említett Battyhyány Ádám főkapitány elrendelte Lenti várának
megerősítését. Rendeletében minden környező település lakóit kötelezte, hogy
házanként 20 szál palánkfát szállítsanak a várhoz. Dömefölde 80 szál fenyőt szállított,
ami azt jelenti, hogy 4 ház volt ekkor a faluban.330 Ez a szám nem meglepő,
mert ebben az időben ismét megélénkültek a hadműveletek. Ezek során a
török jelentős pusztítást vitt végbe a környéken.
1663-ra sem sokat javult a helyzet. Míg korábban gr. Nádasdy Ferencnek 10 negyedtelkes
jobbágya élt a faluban, ezek a telkek ekkor pusztán álltak. Csupán
Erdődy grófnak van 5 jobbágya."\' A puszta földeket azonban használatra kiadták,
de ide nem tudtak telepíteni jobbágyokat. 1669-ben három jobbágy műveli
az itteni Nádasdy-birtokokat, közülük egy szécsiszigeti. Bérlet díjat természetben
adnak: 2 köböl rozsot, 1,25 köböl hajdinát.332
A fő- és jószágvesztésre ítélt Nádasdy birtokai a kincstárra szálltak, s az
Alsólendva-Lenti kincstári birtokhoz tartozott. Hat helybeli és egy szigeti jobbágy
bérelte az itteni földeket. A föld használatáért 0,25 köböl búzát, 3,5 köböl
rozsot, 0,75 köböl zabot és 1 köböl hajdinát fizettek.333 A termények után beszedett
tizedből 4,5 köböl bevételhez jutott a kincstár.334
1675-ben és 1678-ban is azt írták róla, hogy területe teljesen pusztán áll. (Ez természetesen
a kincstári, azaz a volt Nádasdy-birtokra vonatkozik. Mint láttuk volt
hat helybeli bérlő, ők az Erdődy-birtokon éltek.)
1675-től a falu a csörnyeföldi bírósághoz tartozott/"\'
Nem javult a helyzet néhány évvel később sem. 1680 körül, és 1685-ben is azt írták,
hogy a falu teljesen puszta. Változott a bérlők száma is. A korábbi hétről
kettőre. A földhasználatért is minimális bért fizettek: 0,25 köböl zabot és 0,25
köböl tönkölyt, azaz búzát.336
A török ellenes felszabadító háború ebben az időben csak terhet, és nyomort
jelentett az itt élőknek. A császári katonaság elszállásolása, ellátása mellett azok
még erőszakoskodtak is. 1689-ben jegyezték fel, hogy a Szécsiszigeten állomásozó
katonaság kapitánya Pákáról, Dömeföldéről és a környező falvakból állatokat,
gabonát stb. vitetett el.33\'
Időközben az alsólendvai uradalom az Eszterházy-család birtokába került. Megkezdődött
a birtokok összeírása, leltározása.
1690. május 15-én, a Kerkán túli officiolátus összeírás során, ezt írták
Dömeföldéről: „Volt ezen a faluhelyen 4 kvarta [quarta] sessio. Ezek közül 1 volt adózó,
ezt megszállotta előbbeni possessora. A három zsellérhely, melyektől minden zsellér szintúgy
summát fizetett, valamint l-l kvarta sessiotol, igy tehát hasonló igazsága volna
azon zsellérhelyeknek is, mint az emiitett adózó kvarta sessionak. - Ezen pakaiakat és
dömeföldieket kányavári vitézlő rend mind oha [!] az várhoz szüntelen való dolgozással
onerálták, úgymint fahordással etc. Csaknem continue [folyamatosan] és mindennemű
szükségre, melynek szükségképpen elejit kell venni, mivel az uraságnak nem kevés kárára
következnék. "338
Ugyanebben az évben a jövedelem összeírásban az alábbiak szerepelnek:
„Demi Földe Falu Kanizsától 3 mérföldre. Birtokosai a nádor (Eszterházy) és Falussy
Miklós. (Ez utóbbi valószínűleg bérelte az Erdődyek részét.) 4 népes jobbágyház és 2 zsellér.
30 kapás szőlő, 40 hold urbére szántó és 15 kaszás rét. Török földesura Musztafa
volt, akinek évi 10 Ft-ot, a szultánnak évi 3 Ft-ot adtak. Ezenkívül természetbeni szolgáltatásokkal
és fuvarozással adóztak. A jelenlegi földesúrnak robotot szolgáltatnak.
Tizedet adnak.""\'\'
1698-ban Dömeföldén 7 telkes jobbágy és 9 zsellér élt.34" 1703-ban ismét összeírták
az alsólendvai uradalomhoz tartozó falvakat. Dömeföldéről az alábbiakat
jegyezték föl:
Másoktól elkülönített gazda, özvegy, szőlőhegyi lakos: 5; 3 évesnél idősebb ökör,
ló, fejőstehén: 26 (legtöbb 8 és 2x6); 2 éves tinó, üsző, meddő tehenek, csikók:
7; 1 évesnél idősebb disznó: 22; méhkasok: 7; őszi búza, rozs és árpavetés, két
soproni köbölként: 26; hajdina, árpa, köles, zab, tönköly-termés kévékben: 10;
II. osztályú szőlők, egy kapásnyi szerint számítva: 51/15; Malommal bíró parasztok
jövedelme, soproni mérővel számítva: 6.
(Fenti adatok természetesen csak az Eszterházyak birtokaira vonatkoztak. Nincs
adatunk a falu másik feléről. A malommal bíró parasztoknak pedig más falvakban
vannak a malmaik pl.: Pákán vagy Pördeföldén.)
A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt jelentősebb hadi események nem történtek
a vidéken, ezek Dömeföldét nem érintették. Jelentősége csupán annyi volt,
hogy kevesebb teher nehezedett a jobbágyok vállára. A későbbiekhez viszonyítva
„szabadabban" éltek.
1710-ben Eszterházy Pál nádor a falu birtokosa, aki nagy telepítő volt. Birtokaira
távolabbi területekről, főleg Vas megyéből, telepített jobbágyokat, szabadossá
téve őket, vagy kedvezményeket adva nekik. Az ő birtokai ekkor Dömeföldén
a következők voltak: 3 negyed jobbágytelken 4 család lakott. Egy fél negyed
(nyolcad) jobbágytelek puszta (lakatlan) volt. Házas zsellér 2 család. Az itt élők
sem helyadót, sem kerekespénzt nem fizettek, hanem félhelytől 5 magyar Ft
summa vagy robotpénzt fizettek. (Ez a telepítettek kedvezménye volt!) A robotot
pénzben megválthatták, ez szinte folyamatos igénye volt a jobbágyoknak. A
falu továbbra is a csörnyeföldi bírósághoz tartozott.341
1715-ben 2 jobbágyot említenek, akik azonosak lehetnek az 1685-ben említettekkel.
Egy 1717-es vizsgálati jegyzőkönyvből azt is megtudjuk, hogy az alsólendvai
uradalomhoz tartozó Bogonya faluból (Bagonyával azonos, ma Szlovénia,
Dobronaktól Északnyugatra található) számos jobbágy megszökött. Közülük az
említett kettő, Raposa Péter és János Dömeföldre szöktek, mint jobbágyok. Ez
a telepítések időszakában nem volt szokatlan, néha maguk a földesurak is megengedték,
hogy a telepítők saját birtokaikról szerződtessenek jobbágyokat, akik
az új helyen az előzőnél kedvezőbb körülmények közé kerültek. 9 zsellér él a faluban.
18 köböl földet művelnek. Rétjük 5 kaszásnyi. Szőlőjük 40 kapásnyi. Egy
kapásnyi szőlő 1 pozsonyi urna bort terem.""
Négy évvel később a falu másik feléről is találunk adatot. Az Erdődyek részén 5
jobbágy él, ebből 3 igás, 2 gyalog [robottal] szolgál, és van még 3 jövevény zsellér.
Vannak határában szőlőhegyek. Vannak ilyenek Hotoé (Hottó) pusztában
is. A szőlők után hegyvámot vagy dézsmát adnak.343
Az 1719. augusztus 24-i úrbéres szerződés szerint a dömeföldiekre is a csertamelléki
bírósághoz tartozó többi községgel azonos módon kell szolgálni. A többiekkel
együtt összesen 120 Ft árendát kell fizetniük, és 30 kaszást állítaniuk.344
1720-ban a teljes faluról vannak adataink. Ekkor gr. Erdődy Sándor és gr.
Eszterházy József birtoka. 9 jobbágy él a faluban. Megművelt földjük pozsonyi
köbölben 23\'/<, rétjük 8 kaszásnyi, szőlőjük 14 kapásnyi. Él még a faluban 4 zsellér
család is. Az ő földjük 1 köbölnyi, szőlejük 8 kapásnyi.
Az itt élők kétnyomásos gazdálkodást folytatnak. Egy elvetett pozsonyi köböl
mag után három terem. Legelőjük, tűzi- és épületfájuk van, rétjeik egy kaszásra
egy közepes kocsi silány, sásos szénát adnak. Szőlei 1 kapásra 3 urna nagyon silány
bort adnak. Dolgaikat csak fáradtsággal tudják értékesíteni.345 1728-ból egy
jelentősebb leírás maradt ránk.346
1740-ben 111. Károly császár Ferenczi Györgynek adományozta az Ortaháza határában
található „Ortaháza olim Majorháza" (valamikor Majorházának nevezett)
birtokot. A nevezett birtokrész valamikor a Zrínyieké volt, csak a Wessselényiféle
összeesküvés után kobozták el és szállt a királyra. A beiktatás meg is történt,
arról a vasvári káptalan jelentést is tett. Az adományozás körül az Eszterházyak
és a Ferenczi-család közt nézeteltérés lehetett, mert perre mentek. A
Ferencziek Ortaházán kívül még Dömeföldén is kaptak birtokot, ami nem tetszhetett
az Eszterházyaknak.347
1757. július 16-án Pákán kelt az a jelentés, amelyben két Zala megyei szolgabíró
tanúsítja, hogy Eszterházy Pál Antal, dömeföldi helységnek compossessora,
dömeföldi határban lévő kukoricáját a kányaváriak megetették. A kárt 10 pozsonyi
köbölre becsülték.34"
Két év múlva azt olvashatjuk, hogy a két falu - Kányavár és Dömefölde - közt
határvita folyt.349 Talán ennek előzménye volt a kányaváriak károkozása.
Ugyanebben az évben (talán a határvita miatt) az uradalom vizsgálatot folytat.
Az uradalmi biztos „Comissio Dominalis" meghallgatta a tanukat, és arról jegyzőkönyvet
vett fel, Pákán. A kihallgatás során a dömeföldiek arról panaszkodtak,
hogy Hoto és Vetyem pusztát tizedért bérelték, de a gazdatiszt kilencedet és tizedet
is szedett. A biztos ebben nem hozott döntést.3\'"
1763-ban és 64-ben az úrbér rendezés miatt leírták a községek határait. Páka határainak
megállapításához dömeföldi tanukat is igénybe vettek. Az alábbiakban
ismertetjük Dömefölde határának leírását:
[Dömefölde] „Pákának filiálisa, M. [éltóságos] Gr. Erdődy Lajos felében comportionatus
átalyában pápisták."(...)
„Fejér Lakossának nevezetető puszta, melyben Tölyfa és keués bükkes vagyon, lehet circiter 40
hold Föld és szekér Rét, az Földektül 9-át, 10-át adnak, Rétektül minden termü Baglától
den.[é. r] 50 fizetnek; mellyben is egy darab szőlő vagyon; jobb részin az Kányaváriak bírják s
hegyvám, s 10-et adnak, találkozik határosDömefóldi Nemes Berta Marotzal, a\' [z] hol bizonyos
határ és halom nincsen. Nemes Vida Sz. Adorjánnal, a\' hol egy kis darab controversia
alatt fekszik, it sem lévén határhalom; végtére a M. [éltóságos] Uraságh Kiss Gácsházi pusztával
és Nemes Foki, Farkas Kányavárral öszve ütközik. Kiss Gacsháza Bükkfábul álló Fejér
Lakossával tovább Nemes Berta Marotzal, a\' hol bizonyos határ és halom nincsen, tovább Nemes
Farkas Gábor [Kányavár] itsem lévén határhalom, és egy darab pör alatt vagyon, utoljára
ugyan kányovári, Gácsházi pusztával, öszve ágozik, határhalom, és kérdés nem lévén.
Töröszneki puszta, melyben 4 hold Föld és 8 szekér rét vagyon, Töly, Cser, Bük és
Gyertyánfábul álló Föld és két 10 Ft arenda alat, lévén határos az M. [éltóságos]
Uraságh Sz. Lörintzi pusztával, Nemes Foki és Farkas Gábor Szamárföldi pusztával,
egyik fele a\' hol határhalom és kérdés alatt nincsen, továb, Pördeföldével ugyan Nemes
Kányavári határral a\' hol határhalmok vannak. Ebben a pusztában lévén a\' M. [éltóságos]
Uraságnak 60 szekérre való széna termü Rétye, és 15 szekér Sarjú.
Az helységnek egy kis darab gacsiba [Gecsű ?] elpusztult erdő határos Nemes Kányavárral,
a\' hol határ halmok vannak. "
Leírják továbbá, hogy a sessionális és irtásföldek után dézsmát természetben adnak,
a rétekről semmit. A bárány- és méhtizedet is természetben szedik. Van egy
darab szőlőhegyük. Erről is természetben adják a hegyvámot és dézsmát.
(lt Pökóro A korcsmáitatás Szt.
Györgytől Szt. Mihályig a
földesúré.335511
A falu lakosságáról, gazdaságáról
ugyanebben
az évből az alábbi adataink
vannak:
Pápista: 25. Zsellér: 18.
Quartabéli föld: szántó
26 hold, rét 13 szekér.
Quarta 3 2/4 irtás föld,
szántó: 66 hold, rét 27 2/4
szekér. Prédiumbeli föld,
szántó: 49 2/4 hold, rét 42
szekérre. Ló: 29. Ökör:
12. Uraságé 60 szekérnyi
rét.352
41. A falu alaprajza
az I. katonai felmérés (1792) alapján
Az urbáriumok kiadásának
előkészítésére - a királyi
rendeletnek megfelelően
- a kiadott 9 pontos kérdőív kérdéseire a dömeföldieket is megvallatták.1,3
(Ezt és az 1780-ban készültet is közöljük a függelékben.)
1768-ban meg is kapták urbáriumukat. Ebben 37 adózó nevét és adózása mértékét
is feltüntették.354 A királynő a rengeteg panasz miatt elrendelte azok felülvizsgálatát.
Ez 1780-ban meg is tőrtént. Megismételték a kilencpontos kérdőívet és összeírták
az adózókat.355
1769-ből megvannak a hegyvám-jegyzékek. Ezeket Pákánál már ismertettük, ezért
itt ezt külön nem tesszük. Tudjuk továbbá, hogy a teljesen elpusztult Fejér Lakosa,
Törösznek, Kis Gácsháza pusztákon a dömeföldiek béreltek területeket.356
Dömeföldén ekkor - az Eszterházy család részén - 2 5/8 telek található, a kilenced
megváltás 12 Ft 86 dénárt tesz ki. Házbért 32 Ft-ot fizettek az ez idő tájt bevezetett
- 1 Ft/ház - adó szerint, ez azt jelenti, hogy a faluban 32 ház állt. Adtak
továbbá baromfit: 5-öt, tojást: 49-et, gyertyának való faggyút: 2 5/8 orgia-val,
vajat: 2 media-val és kappant 6-ot.3°7
Egy évvel később teljes képet fest elénk az összeírás.
A faluban 52 család él. Többségében magyar nevűek. Az 52 családban 222-en
élnek. Közülük 129 az adózók száma.
Föntiekből szerialis jobbágy: 45 család, 208 lélekkel, 119 adózóval. Köztük 2
molnár 14 pozsonyi mérő jövedelemmel, 7 zsellér. 3 nagycsalád, kettőnél 6 adózó
8, illetve 7 lélekkel, egynél 7 adózó 17 lélekkel. Extraszerialista: 7 család 14
lélekkel, 10 adózóval. Köztük 5 zsellér, 1 csordás és egy parasztmolnár 14 pozsonyi
mérő gabona jövedelemmel.3\'8
Bár a hitéletet, az egyház és templom történetét külön fejezetben tárgyaljuk,
most itt néhány adatot célszerű ismertetni 1774-ből, a zágrábi érsekség összeírásából.
E szerint Dömeföldén 15 keresztelés, 3 esketés, és 13 temetés volt ez évben.
A plébános 8 háztól kapott természetben juttatást, 31 házas zsellértől és 5
házatlan zsellértől kapott pénzt. 20 tehetősebb családtól kapott disznólábat
(sonkát) és 8 szekér fát.559
1777-ben megtartott visitatio alapján megállapítható, hogy a faluban 40 ház
volt, mert házanként 25 dénárt fizettek az egyháznak.360
1778-ban az újonnan létesült szombathelyi püspökség is megtartotta egyházlátogatását,
és összeírták a községek adatait, az egyháznak juttatott javadalmakkal
együtt. E szerint: Dömefölde falu. Temploma nincs. Birtokos a községben
Eszterházy Miklós herceg és Erdődy Lajos gróf. A nép anyanyelve magyar. Lélekszám:
Katolikus conf. Capax: 168, conf. Incapax 131. Katolikus összesen:
299. Temetője nincs, Pákán temetkeznek. 1 harangja van (sajnos arról nem írtak,
hogy hol volt elhelyezve).
A plébános javadalmairól megtudjuk, hogy a faluban nincsenek ingatlanai.
Minden lélek után kap 15 krajcárt, (háznélküli) zsellértől és özvegytől 7 krajcárt,
és minden ház után (zsellérház után is) 1 kocsi tűzifát. Gabonában, egész
telek után: Vi-l/> mérő búzát és rozsot, fél telek után: 14-Í4 mérő búzát és rozsot.
Tizenhatoda nincs, de Eszterházy Miklóstól kap: 8 marok búzát, 9 marok rozsot,
4 marok zabot és 4 korsó bort. Erdődy Lajostól kap: 8 marok búzát, 16 marok
rozsot, 4 marok zabot és 3 korsó bort. A szerződés szerint minden ház után
évente egy kézi munkást bármilyen kézi munkára és 5 areola learatására. A zsellérek
ugyanannyit boronálni kötelesek.361
1785-re megnövekszik a lakosság lélekszáma 312-re.36Z Aztán 1793-ra némileg
csökken, ekkor 307 fő lakja.363 1802-re aztán ismét növekszik. Eléri a 319 főt. Valamennyien
katolikusok.364
1826-ból származik a község ez idáig ismert első pecsétje.
1828-ból ismét a katonai összeírásnak köszönhetően vannak adataink a
faluról.365 Ebben az évben hatalmas jég verte el a határt. A környéken a legnagyobb
kárt Kányavár és Kámaháza szenvedte el. Dömefölde kára is jelentős volt,
mint az a függelékben közölt kárfelvételi jegyzőkönyvből kiderül.366
A lakosság száma a lassú emelkedés után ismét tovább csökkent. 1830-ban csupán
232-en élnek a faluban. Valamennyien katolikusok. Földesuraik: Eszterházy
herceg és Erdődy György.367
1832-ben felmérték Zala megy útjait. Ennek során a mérnök leírta az utak mellett
lévő községek fontosabb adatait is. Dömeföldéről ezt írta: „Ezen helységet is,
szint ugy mint Pákát, és Csömödért birja az Herczegh Eszterházy, és Gróf Erdődy György
Eő «cc[ellentiája], - Lakosi Magyarok és Pákai Fárához tartozandók, - mezzeje és rétye
jó, lovakat és szarvas marhákat nevelnek, - lakosok száma 232 személyből áll, —
/?[ómai] Á*a//í[olikusok] - Jó szőlő-hegye van, melynek mévelését a mezzeji gazdaságnáljobban
űzik. "36S
1848 Dömeföldét érintő eseményeit ismertettük Pákánál. Erre itt most nem térünk
ki.
Fényes Elek ezt uja róla. Magyar falu, Zala vármegyében, utolsó posta
Alsólendva. 280 katolikus lakosa van.369
1855-ben Dömefölde község is részt vesz a pákai orvosi kör létrehozásában. Az
erről szóló megállapodást pecsétjükkel hitelesítve Tóth József esküdt aláírásával,
Doma József esküdt pedig kézjegyével látta el.3™
A faluban ebben az időben már volt malom, mint azt a II. katonai felvétel tér-
1862-ben a falu a rájuk kivetett fogyasztási adó csökkentését kérte a megyétől.371
A megyei közgyűlés 1878-ban a megye útjainak javítására közmunka alkalmazásáról
döntött. A korábban a Páka - Szentadorján - Aligvár útvonal javítására beosztott
dömeföldieket a Baksa-Dobri útvonal javításához rendelték, 20 kettős
fogatú igás, és 213 kézi napszámra.372
A XIX. század végén az Erdődy-család eladja itteni birtokait, melyeket az
Eszterházy hitbizomány, és részben a falu lakói vásárolnak meg.
A XX. század gazdasági fellendülést hozott a falu életébe, ahol ekkor 450-en éltek.
A község mezőgazdasági területe 1151 katasztrális hold volt.1\'1
Ennek a fejlődésnek lett az eredménye, hogy a falu önálló iskolát épített. Ehhez
a telket a falu a hercegségtől vásárolta.174
Aztán az. első világháború Dömeföldét is elérte. Az élet egyre nehezebb lett az
itthon maradottaknak, bár ez a fronton harcolóknak idillinek tűnhetett volna.
A frontról 21-en soha nem tértek haza: Benke János, Bicsák Ferenc, Bíró István, Bíró
János, Bocskor Péter, Czupi Ferenc, Cseke Pál, Ferincz József, Ferincz Sándor, Gerencsér
János, Göncz Kálmán, Hencz Ferenc, Horváth Ferenc, Magyar Károly, Merczigán Károly,
Mókusz István, Nemes Pál, Parti Péter, Tóth Ferenc, Tóth István, Tóth Pál.
Emlékükre 1938-ban a falu Kányavár felé eső végén hősi emlékhelyet alakítottak
ki, ahol kopjafákra szegezett, zöld babérkoszorúval szegélyezett, az elhunyt
nevét és az 1914-1918-as évszámot tartalmazó fehér zománc-táblákat
helyeztek el.
A lakosság száma folyamatosan növekedett. Az 1890-ben összeírt 387-tel szemben
1920-ban már 445-en éltek a faluban, sőt 1930-ban elérte mindenkori népességi
csúcsát, a 494 főt.
1930-ban a Dunántúli Vármegyék című könyvben az alábbiakat olvashatjuk a faluról:
„Kisközség a novai járásban. Területe 1151 k. hold, lélekszáma 494, akik
magyar anyanyelvűek és 8 ág. ev., 5 izr. Vallású kivételével r. Kat. vallásúak. Lakóházainak
száma 86. Közoktatásügyét szolgálja 1 r. Kat. elemi népiskola és 1
rk. Altalános továbbképző."
Az 1940. évben Horváth István vendéglőjét említik. A faluban egyébként őt
mindenki csak Horváth gazdaként emlegette. Az ő fia volt Sándor, aki
Háromfaiként jelentős szépirodalmi és néprajzi tevékenységet folytatott, és tanítóként
is fontos szerepet töltött be a környék iskoláinak életében.373
43. A dömeföldi erdészházhoz
fát szállító dömeföldi fuvarosok (1943-1944)
A töretlennek látszó fejlődési ütemet megtörte a második világháború, amely ismét
csak nem hagyta érintetlenül a falubeli családokat.
1945 januárjában dömeföldéről is elvitték a leventéket. Sok hányattatás után
ugyan, de ők élve hazakerültek. Sokan nem tértek vissza azonban a harcterekről:
Bedő István, Benke Ferenc, Bicsak József, Czigány György, Gál István, Gál József,
Göncz Rudolf, Molnár Gyula, Molnár Imre, Molnár József, Mókusz János, Szabó Ferenc,
Tánczos Pál, Tóth Ernő, Tóth Lajos, Varga Imre, Varga József.
Az ő emlékük megörökítésére csak 1995-ben került sor. Az első világháborús
hősök terén felállított emlékművön, mindkét háború elesettjeinek nevét, továbbá
a polgári áldozatok nevét is feltüntették. Haláltáborban fejezte be életét a
Récsei család: Récsei Ignácz, Récsei Ignáczné és Récsei László. A harcok ideje
alatt esett áldozatul a Dömeföldén menedéket kereső budapesti Kránicz József
és felesége. Okét késsel, vagy szuronnyal gyilkolták meg ismeretlenek.
A Bálint testvérek, Gyula és Jenő kezében pedig egy kézigránát robbant fel, az
ölte meg őket. Ugyancsak robbanószer végzett Czigány Józseffel és Mókusz Ottóval.
Ok Ortaházára mentek dolgozni, és a pákai Kántor-földnél egy lövedéket
széjjel akartak szedni, ami eközben felrobbant.376
Dömeföldén, a környék falvaihoz hasonlóan 1945. április 3-án ért véget a második
világháború. Persze nem mondhatták el ezt azok a férfiak, akiket harckocsicsapdák
és lövészárkok ásására vittek el a szovjetek. Ok csak május 9-én térhettek
haza.
Április hónapban a dömeföldi földigénylő bizottság 64 személynek 66 kh 215
négyszögöl földet osztott ki az Eszterházy hitbizomány birtokából.377 A földigénylő
bizottság tagjainak névsoráról, a rendelkezésünkre álló adatok hiányos
volta miatt nem tudunk beszámolni.
Dömeföldén a Nemzeti Bizottság 1945. augusztus 9-én alakult meg. Mivel a községben
semmiféle politikai párt nem alakult, így a bizottságot a falu lakói választották,
saját soraikból. A tíztagú bizottság elnöke Kovács István, tagjai: Benke
Imre, Cseresnyés Sándor, Gaál Ferenc, Gaál László, Héder József, Horváth József,
Kovács Vince, Merczigán József és Merczigán Pál lettek.""
Három nappal később a Nemzeti Bizottság megválasztotta a községi képviselő
testületet: Bogár Károly, Fata Sándor, Ferincz Ferenc, Hermán István, Héder József,
Horváth József, Kovács István, Nemes István, Varga Pál és Tánczos Károly
rendes; Czupi Kálmán és Hencz Péter póttagokkal.1™
Az iratokban nincs nyoma, hogy a dömeföldiek a háborút követő pártharcokból
tevőlegesen kivették volna részüket. A község ebben az évben elhatározta,
hogy tűzoltó szertárat épít 9000 forintért.380
Dömeföldén is megalakult a 48-as bizottság.
„A 48-as ifjúsági bizottság megalakulása és 48-as terve Dömeföldén.
Dömefölde községben a 48-as ifjúsági bizottság megalakult.
A bizottság tagjai: elnök Tóth Ferenc
tagok: Horváth József Gál László, Bicsák István, Czupi Ferenc, Horváth Gyula, Boczkó
Károly, Héder József, Ferinc Sándor, Bogár Károly, Takács Ferenc, Táncos Ernő, Tóth
László, Tóth Dezső, ifj. Rogár Károly, Czupi Kálmán, Ríró József, Bockó Elek, Takács József,
Bek István, Kőszegi Ilona.
i * g y í s lt S » v t .
Kásisíil\'t DüM6ft51cláa 194$«évi augusztus k<5 12-ém « laeljri aemseti
Bizottság ülásáről, s köz sági kápviealőteetíUet megalakításának tárgyában.
Jelen vannak* Kováua - sivár, « ÍJ9»,z®tl Bizottság elnöke de » ^emaoti
Bizottság tagjai telJa a essáJatosn, « Maflág válaeító polgárainak nagy i6~
93e,ezéa8z«riat mintegy hatvan S6»
A közgytü/íst megnyitó Kovács hatván-,a Jfeasetl ^laettságr elaSie -iaws*-
i s i i kcz&yütó eáljftt.Biolj s*erí»t m község iwpyieelőtea\'íaíetén\'ek
vál-szt^s aitján :ti;esváliLBKtsnL<5 tf.gjét « Hemzeti •üizottBfíf - tekintettel
.,rr;,3iogy közságben egy politikai párt sxnea «eg*tlft!íalv»«~ %. tarökre**
tlsua elvolt 3J5Í-S elífct tartásával * tcSziség Válásatáeár\'s i t e s í szzal,hogy
sz által< összeállított l i s t á t beinutstjs áe kiteftásfán Hm-m.*** sáevwz-\'
st rendel el.
A közgyiíHp feözfélkiáltáae®! egyhangú aa«*azatt«l megválasztási a közsíi,
képviselőtestaiitát az alábbi megnevenettek személyében*
-3ogáx károly, \'ata Sándor,4eriacz f&renc, Hermán istváa, Háder Jézs®
Horváth f<SjaeL, kovács ABtván, Aeroe látván Ss Vay&i Hl dömeföldei ls»
»W»»ÍIÍ;u*1 H Ü M \' i f ^ e r f e p f t e ^ ^ f c L«
A JSeniEeti Bizottság » válíaatóst azatólyszerűnek és tisztának t a r t j a,
©lnök a k\'ípviaelőtestlUetst megválasztottnak jelenti ü ás s képviselőtestület
munkájára áld#et körva « gyiiláat tö\'ab tárgy Máayábsn bezár3«.
Slnök e jelen jegyzőkönyv hitelesite\'aére felkéri Biró ítfzeef és KoyLo>
tforono dteeföldeí L»K080KFRTT^®AFE« AJNR« áe -«ál I>ásaiő ««WB,BÍ«. tagokat-
A Nemzeti bizottság a jelen jegyzőkönyv agy példányával é r t e s i t l * a
e l ö l j á r ó i d a t i> kápvxaolí>te"stü.i<3l; megalakulásáról.
« kieseti Biaette-Sg cJjoíJTce
Hitelesítjük*
Jegyzőkönyv a Dömeföldi Nemzeti Bizottság üléséről (1945)
A 48-as bizottsági terv: 1. Szabadság zászló készítése, 2. Iskola rendbe hozása, 3.
Hidjavitás
Dömefölde, 1947. V. 17. Kőszegi Ilona [tanítónő]381
1950-től, a jegyzőségek megszűnésétől, a tanácsok megalakulásától önálló tanácsú
község lett, és maradt 1969. december 31-ig, amikor is Kányavárral és
Pördeföldével együtt Pákához csatolták. 1970. január 1-je óta tehát közös tanácsú
község lett.382
45. Színdarab utáni bál a dömeföldi kocsma udvarán
(1947. szeptember 23.)
A faluban közben megszűnt az iskolai oktatás. A megürült iskola épületében a
községi tanács öregek napközi otthonát hozott létre.
A faluban történt 1956-os eseményekről a pákai történésekkel együtt már szóltunk,
az azt követő megtorlással együtt. Az élet konszolidálódását megzavarta a
termelőszövetkezetek szervezése. Dömeföldén 1960 januárjában termelőszövetkezeti
csoport - tszcs. - alakult.
A községben az. 1950-1970-es években nagyobb beruházásként a tanács hivatali
helyiségeit is magába foglaló kultúrház, a hegyre vezető úton, a Válicka patakon
épült vasbeton híd, és a buszváró felépítése valósult meg.
1981. december 31-ével megszűnt a falu önállósága. 1982. január 1-je óta csak
Dömeföldi utcaként viseli a nevet.383
1993-ban emlékművet állítottak az első és második világháború áldozati emlékére.
Ettől kezdve minden év augusztus első vasárnapján megtartják - az ebben
az időben divatba jött - falunapot. (Környékünkön a falunapot azokban a falvakban
szervezték, ahol korábban nem volt egyházi ünnephez kötött búcsú.)
A rendszerváltást követően kísérletet
tettek a Pákától való elszakadásra.
Az önállósodás érdekében
megtartott népszavazás eredménytelen
maradt. Az elszakadáshoz
szükséges szavazat megvolt,
csak a résztvevők alacsony száma
miatt - 13 szavazat hiányzott - , a
voksolás érvénytelen volt.
A településrész közművekkel
ugyanúgy ellátott, mint az anya-
Csokma
Nevének eredete ismeretlen. Az
1960-as években néprajzi gyűjtés
során említették, hogy a terület
sarkán álló kocsma tréfás elferdítése
a csokma. Ez természetesen
nem igaz. A XX. század közepéig
Szécsiszigethez tartozott. Ma Páka
belterülete, a Táncsics, Hegyalja és Rákóczi utcák által határolt területen feküdt.
Első említése 1408-ból származik. A XV. század során még említik az oklevelek
1430-ban, 1452-ben, 1480-ban és 1499-ben. Folyamatosan a Szécsi-család birtoka
volt.384
1531-ben Szécsi István a település birtokosa, akinek 25 portája van itt. Ezek közül
6 szabados, 10 szegény zsellér, 5 pedig elhagyott jobbágy telek. Itt ismét felmerül
a kérdés, hogy a pusztulást a mohácsi csata után erre is elkalandozó, portyázó
törökök okozták-e?385
1548-ban Iklóddal és Petrócz-cal együtt említik. Ugyancsak ezzel a két faluval
együtt fordul elő az 1552. évi tizedösszeírásban is, ekkor azonban külön is közlik
adatait. E szerint ekkor 4 porta található itt 2,5 jobbágytelken, de ezek közül
is 2 üresen áll.386
1564-ben a Szécsi-család mellett Székely (Zekly, Zekel) Lukács neve is megjelenik
az adóösszeírásokban, mint tulajdonos. Neki 2 magyar portája van, de ebből
egyik puszta.1"\' Ekkor azonban egy másik név is felbukkan, Wgnoth Ádámé.
Mivel a tizedösszeírásban ismét együtt szerepel Iklóddal és Petróccal, nem tudjuk,
hogy ő melyik faluban volt birtokos. Ekkor Csokma birtokosa már Szécsi
Margit. Róla azt is közlik, hogy özvegy. Nem tesz említés Wgnoth Ádámról az
46. Egy szép, régi épület Dömeföldén
1566-os adóösszeírás. Ekkor helyette Groff Gyula a birtokostárs a fenti falvakban.
Székely Lukács továbbra is birtokkal bír Csokmában. Méghozzá egy fél jobbágytelekkel,
ennek felén - negyed telken - egy népes, másik felén egy puszta
háza van.388 Szécsi Margit halála(1566) után, 1572-ben két lánya, Júlia és Magdolna
osztozik anyjuk birtokain. Csokma faluban fél-fél pusztajobbágytelekjutott
mindkettőjüknek. A területet művelő jobbágy Petróczon lakik.389
Székely Lukács halála után, 1578-ban felesége birtokolja a falu egy részét.390
1583-ban a szécsisziget vár tartozékai közt szerepel Gosztola, Tormaföld,
Petrócz és Iklód faluk mellett.391
1591-ben az esztergomi káptalan Szécsi Tamást a nádori helytartó mandátuma
alapján beiktatja Csokma birtokába.392
1648-ban Szécsi Katalin és féije Malakoczi Miklós itteni birtokaikat Zrínyi Miklósnak
12000 forintért zálogba adták.393 A zálogot valószínűleg visszaváltották,
mert 1684-ben az urbáriumban gr. Szécsi Péter szerepel birtokosként.394 Következő
birtokosa a kincstár. Szapáry Péter korábban csak bérelhette, mert a muraszombati
és szécsiszigeti uradalmakat csak 1687-ben vásárolta meg 33.500 forintért.
A király - I. Lipót - ebbe a birtokába 1688. február 24-én megerősítette.395
Csokma osztozott a környező falvak sorsában, elpusztította a török. 1728-ban
bukkan fel újra oklevélben Csokma-pusztaként, „Csoknya"-ként írva. A területén
lévő szántóföldet és rétet a szécsiszigetiek használják. Iklód összeírásánál
Csokna pusztaként említik.396 Ezt követően telepíthettek ide lakókat, mert 1750-
ben a pákai plébános népei közt említik, ekkor Csokona-ként írva. Bár közigazgatásilag
Szécsiszigethez tartozott, a távolságok miatt a két plébános megegyezhetett
a csokmaiak egyházi hovatartozásáról.397
Az 1720-as évek végén, vagy az 1730-as évek elején Fejér Tamás pákai plébános
és Szapári József gróf közös misealapítványt tettek. Ebben a gróf egy darab szőlőt
adott a plébánosnak, aki tíz Lectum mondására kötelezte magát. Ekkor,
mint láttuk, már a Szapári-család birtokában van, akik a kincstártól megszerezték
a szécsiszigeti uradalmat.
1751-ben Szapári Péter a fenti, a pákai plébános birtokában lévő szőlőről hegyvámot
követel.398 A vita során megegyezésre juthattak, mert 1752-ben a szőlő
mellé még egy darab rétet is kapott a plébános a gróftól.399
Páka határjárásakor, 1763-ban az egyik megkérdezett tanú a Szapári grófot,
mint „Csokmai Uraságh"-ot említi. Ugyanebben ajegyzőkönyvben szintén a tanuk
elmondásából tudjuk, hogy: (...) „Szápári Uraságnak Hitván Korcsma háza
dömeföldi Jakab nevű obsitos katona csinálta, de nem tudni kinek az engedélyével. A pákaiak
kétszer lerombolták, sőt Gyurkót csinálván, fel is égettek."400
1774-ből ismerjük néhány csokmai lakos nevét. Április 2-án, Gerencsér Márton
és László Katalin esküvőjén Germelhy György volt a tanú, akinek a neve mellé
az eskető pap odaírta „ex Csokma". Két év múlva, július 20-án keresztelték Erzsébet
lányukat. A születés helyének itt is Csokmát tüntették fel.401
1819-ben a Pákánál említett, a falu határát rögzítő, megyei tisztviselők által végzett
hatáijárás során említették, hogy402 „gyepülés", valamilyen kerítés volt a pákai
és csokmai földek közt."" Ez a kerítés még a XX. század elején is megvolt. A
visszaemlékező szerint helyenként hácskókat hagytak rajta, hogy a hegyre menők
a szántóföldön átvezető úton közelíthessenek.4"4
1871-ben a letenyei és szécsiszigeti uradalom összeírásából a pusztára vonatkozó
gazdasági adatokat is megismerjük. Szántóterület 26 hold 1081 négyszögöl,
rét 34 hold 668 négyszögöl, erdő 127 hold 777 négyszögöl. Az összeírás megemlíti
korcsmáját is.405 Ekkor már az Andrássy-család tulajdonában lehet a falu,
ahova a két család közti házasság - valószínűleg Andrássy Károly és Szapáry Etelka
házassága - révén kerülhetett.406
47. A csokmai határ sarkán álló egykori kocsma
1911-ben a szécsiszigeti körjegyző arról értesíti pákai kollégáját, hogy a szécsiszigeti
határban birtokkal bíró pákaiaknak a csokmai csárdában tartják az
adószedést.407
Ugyanebben az évben a M. Királyi Adóhivatal megkereste Szécsisziget körjegyzőjét,
hogy: „(...) Minauf Katalin Csokma csárda Szécsi szigeti lakos még életben vane?"
A körjegyző nemleges választ adott és kérte pákai kollégáját, hogy nevezettet
kutassa ki. (lévén a csárda Pákától fél, Szécsigettől 8 km-re M. [..)
Ekkor Csokma-pusztát egyetlen épület, a csárda vagy korcsma jelentette. Az
adószedést az uradalom - évi rendszerességgel - itt végezte, de a csárdában lakó
kocsmárosnak és alkalmazottainak - kocsisnak, béresnek - hivatalos dolgaikat
Szécsiszigetben kellett intézni. Ugyanúgy az újszülött polgári anyakönyvezése
is ott történt.
Az 1930-as évek elején az uradalom építési telkeket alakított ki és kezdett árusítani
a mai Táncsics és Hegyalja utcák mentén. Megszületik az Andrássy-telep.
Az első lakó Balogh Lajos, a csömödéri fűrészüzem iparvasúti mozdonyvezetője.
O építette, a ma is álló, Hegyalja u. 4. számú házat.
48. Andrássy-telep, Balogh Lajosék háza (1930-as évek)
1938-ban, a faluegyesítések, a közigazgatási határok módosítása során az Újhegy
átkerült Pákához. A Csokmai és az Öreghegy továbbra is szécsiszigeti határ
maradt. Érdekesen alakult a helyzet a második világháborút követően. Az
1945-1950 közt ezen a területen házat építeni szándékozók építési engedély
kérelmüket a pákai körjegyzőségre adták be, házhelyigényükkel kapcsolatos
ügyeiket szintén a pákai körjegyzőség intézte. Az Andrássy-telep helyett az
András, Újtelep, és Új utca elnevezést használták, ami Páka szerves részekéntinek
feltételezi ezt a területet. Pákáiként éltek, de egy 1952-es kérelmükből
tudjuk, hogy még Szécsiszigethez tartoztak, mert azt kérték a tanácstól, hogy
tegyen lépéseket a terület Pákához csatolására. Kérelmük indokaként azt hozták
fel, hogy negyvenen élnek itt és Szécsisziget 8 km-re van, míg Páka csak
800 méterre, nekik mégis Szécsiszigetbe kell járniuk hivatalos ügyeiket intézni.
A tanács végrehajtó bizottsága ülésén támogató határozatot hozott azzal,
hogy a két falu közötti határ a Csokmai hegy gerincén futó út legyen.409 A kérdés
véglegesen azonban csak 1959-ben oldódott meg, amikor az egész területet
Pákához csatolták. Ezért van aztán az, hogy az 1949-es népszámlálás
Csokmapuszta külterületi lakott helyet említi, Szécsisziget határában, összesen
19 fővel.410
1959-ben aztán a Csokmai hegy is Pákához került. A határ a Csokmai és Káricsai
hegy közt a völgyben, a Tamása lapon van.
A Magyarország helységnévtára 1967 című statisztikai kiadvány 1961-es adatokat
közöl, ebben már külterületi lakott helyként Újhegyet említ.
Csokma nevét a hegy, az idősebbek emlékezetében a Csokmai erdő és rét, valamint
egy ballada őrzi tovább. Ez utóbbira a néprajzi fejezetben még visszatérünk.
Lászlóháza
Pákának a Válicka bal partján a Bak - Dobri országúttól délre eső részét hívják
így. Nevének eredetéről a szájhagyomány alapján feltételezni lehet, hogy László
nevű lakójáról kapta nevét. Középkori adatot nem találtunk rá.
Lászlóházaként 1761. május l-jén jegyezte be a halottak anyakönyvébe, a halott
lakhelyeként a pákai plébános.411 Ettől kezdve rendszeresen felbukkan a plébánia
különböző anyakönyveiben. Az utolsó általunk ismert bejegyzés 1832. január
16-án történt. A későbbiekben a házakat számmal látták el, ekkortól már
nem volt szükség a falurész ily módon való megkülönböztetésére. A falurész
még ma is őrzi nevét, és nem veszítette el, mint Csokma. Ebben talán az is szerepet
játszott, hogy a XX. század \'70-es éveiig szorosan nem kapcsolódott a falu
szerkezetéhez, hanem attól elkülönült.
Tagi major
Mint nevéből is látszik, a tagosítás után hozták létre.
A földbirtokok szétszórtságának megszüntetése, a termelés ésszerűsítése, a birtokok
megközelítésének egyszerűsítése miatt vált szükségessé a tagosítás. Az egy
község határában fekvő, ugyanazon személy tulajdonában levő birtok parcellákat
a község összes birtokosainak közös megegyezése, vagy valamely törvényes
fórum döntése alapján a határ újrarendezésével egy vagy egy néhány tagban
vonták össze. Erre már a XVIII. század végén történtek kísérletek a majorsági
gazdálkodás térhódításával, majd néhány esetben az 1830-as években. Nálunk
csak az 1870-80-as években történt ez meg, de az ideális állapotot, az egy tagba
összevont birtok kialakítását csak a földesurak tudták megvalósítani.
Ennek lényege az volt, hogy a falvaktól távolabb, az egy tagban lévő birtokaikon
gazdasági-, majd lakóépületeket emeltek, majorokat hoztak létre. Az épületekben
gazdasági eszközöket, állatokat, terményt tartottak, illetve tároltak. Az épületek
melletti kazlakban állt a széna és a szalma, bár előbbit inkább pajtákban
és az istállók padlásán tárolták. Előnye volt e majorok létrehozásának, hogy a
terményt, szénát, valamint a gazdálkodás melléktermékként létrejött, de nagyon
fontos szalmát és trágyát nem kellett távolra szállítani, valamint a földek
műveléséhez nem kellett az igavonó állatokat idő-, és erőpocsékoló hosszú útra
kényszeríteni.
A bennünket érdeklő Tagi major létrehozásának pontos időpontját nem ismerjük.
Első levéltári adatunk 1866-ból való. A pákai plébánia kereszteltek anyakönyvében
1866. március 8-án „Ortaháza major" néven, majd ugyanott, 1869-
ben „Tagi major"-ként; később 1907 és 1921 közt találtunk rá vonatkozó bejegyzést.
Ez idő alatt, Tagi pusztaként említik, csak az 1921. évi bejegyzésben írták
majornak. 1921. december 31-ig Ortaházához tartozott. A község körjegyzőséggé
válásakor határmódosítás történt, ekkor Pákához csatolták. Az említett kereszteltek
anyakönyvében Pákához tartozóként 1926-ban és 1928-ban találunk
bejegyzést. Legismertebb bérlője a majornak és a hozzá tartozó területnek
Imreh György volt, aki Pördeföldén lakott. Ispánja, sógora, Halliarszky Lajos az
első világháború után települt át Erdélyből. O a Tagi majorban lakott családjá-
Az 1949. évi népszámlálás Tagi majort külterületi lakott helyként Ortaháza község
határában említi. Lakóházak száma 4, népesség száma 56 fő.
Ekkor a major lakosságának kérésére az ortaházai képviselőtestület úgy döntött,
hogy elfogadja csatlakozási kérésüket, figyelembe véve, hogy vasútra, iskolába
amúgy is Ortaházára járnak, és így megyei jóváhagyással 1950. január l-jétől
ismét Ortaházához tartozott.
Ujabb adat csak 1972-ből van, amikor a Zala megye helytörténeti lexikonához
készült kérdőíven szerepelt, hogy a tagi gyerekek Ortaházára jártak iskolába.
A gazdasági épületeket a termelőszövetkezetek megalakulása után azok használták.
(Erre ott még visszatérünk.) Istállójában szarvasmarhákat neveltek. A
csömödéri központi állattartó telep elkészülte után ilyen fajta működése megszűnt.
Egy ideig Brenner József csömödéri vállalkozó csirkéket nevelt benne.
Aztán ő is Pákán épített ilyen célból egy épületet, és beköltözött a faluba. Az
épületek magukra maradtak. Időközben a többi lakó is elköltözött. A házak egy
részét egykori lakóik lebontották, vagy eladták, és azok is lebontásra kerültek.
Az 1980-as évek közepén a feleslegessé vált elektromos hálózatot a termelőszövetkezet
alacsony fogyasztás létrehozásával próbálta fenntartani, de két év elteltével
felszámolta. így a major gazdasági tevékenység folytatására alkalmatlanná
vált. (Csupán érdekességként említjük meg, hogy Lasztonya határában is volt
egy „Tagi puszta".)
Jegyzetek
ZML. Pákai körjegyzőség iratai, 1957/1912., továbbiakban Pkjgy.
192 Zala megyei almanach 1912., 86. p.
ZML. Pkjgy. 2037, 2038/1914.
184 ZML. Pkjgy. 2084/1914.
195 ZML. Pkjgy. 2392/1914.
196 ZML. Pkjgy. 2855/1914.
197 ZML. Pkjgy. 2486/1914.
198 ZML. Pkjgy. 4499/1914.
199 ZML. Pkjgy. 2586/1914.
299 ZML. Pkjgy. 2841/1914.
201 ZML. Pkjgy. 2461/1914.
292 ZML. Pkjgy. 802/1915.
2,B ZML. Pkjgy. 3179/1915.
204 ZML. Pkjgy. 373/1915.
ZML. Pkjgy. 338/1915.
L\'"" ZML. Pkjgy. 2941/1915. szeptember 17.
297 ZML. Pkjgy. 2948/1915.
208 ZML. Pkjgy: 2971/1915.
2,19 ZML. Pkjgy. 3022/1915.
219 ZML. Pkjgy. 605/1916.
211 ZML. Pkjgy. 3077/1916.
212 ZML. Pkjgy 230/917.
219 ZML. Pkjgy. 3210/1916.
ZML. Pkjgy. 3258/1916.
215 ZML. Pkjgy. 3244/1916/X1I. 23.
2I" ZML. Pkjgy. 435/1917.
2,7 ZML. Pkjgy. 3324/1916.
218 ZML. Pkjgy.
2,9 ZML. Pkjgy. 2712/1912.
22(1 ZML. Pkjgy. 2350/1917.
221 ZML. Pkjgy. 402/1917.
222 ZML. Pkjgy. 1888/1917.
225 ZML. Pkjgy. 2014/1917.
224 ZML. Pkjgy. 460/1917.
225 ZML. Pkjgy. 2415/1917.
226 ZML. Pkjgy. 2405/1917.
227 ZML. Pkjgy. 2750/1917.
228 ZML. Pkjgy. 2652/1917.
229 ZML. Pkjgy. 2265/1917.
259 ZML. Pkjgy. 110/1917.
2,1 ZML. Pkjgy. 2114/1917.
252 ZML. Pkjgy. 189/1917.
255 ZML. Pkjgy. 1698/1917.
254 ZML. Pkjgy. 154/1917.
2,5 ZML. Pkjgy. 1554/1917.
236 ZML. Pkjgy. 251/1917.
237 Ettinger Károly (Maróc, 65 éves) szóbeli közlése, 1979.
258 Papp Simon: Eletem. 35-36. p.
259 ZML. Közigazgatási tájékoztató lap.
"" Új Idők Lexikona Bp„ 1940. 4974. p.
2.1 Békássyjenő (szerk.) Zala vármegye feltámadása Trianon után (Zalai fejek) 1930. 367-368. p.
2.2 Dr. Fára József: Zalaegerszeg és a Göcsej részletes kalauza. Turistaság és Alpinizmus kiadása Budapest,
1934., 31. p. \'
24s Fára: im. 31. p.
2.4 Göcseji falujárás 1935. 48, 58, 61, 71, 72. p.
2.5 Magyar Olajipari Múzeum Archívuma, továbbiakban: MOIM Arch., MAORT iratok
2.6 Papp Simon im. 92. p.
24\' Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. 619. p.
248 ZML. Ortaházai körjegyzőség iratai 1432/1941.
248 Horváth Jenő (1934) Páka szóbeli közlése.
250 Jakabfi Rudolf, Tóth Antal, Tóth Lászlóné (szerk.) Élni emberül... 52-53. p, 344-346. p.
251 MOIM Arch. Gráf László iratai, 11/1.
252 Molnár László: Ortaháza története
2M Rudas Ferencné (1929), Páka közlése.
254 Molnár Istvánné (1934), Páka közlése.
2!s Tóth Jenő, Ortaháza, Tóth Károly, Bundics József, Szabó József, Molnár István, Páka, Tóth Tibor,
Keszthely, szóbeli közlése; Lapat József kézzel írt visszaemlékezése. Valamennyiüknek köszönöm
a segítséget.
256 Molnár Istvánné közlése.
257 Molnár Istvánné közlése.
258 Horváth József „bázai" közlése.
2S8 Molnár Istvánné közlése.
260 MOIM Arch. Gyulai iratok 22/5.
261 dr. Nagy Gábor: Zala megye felszabadulás. 32-33. p.
262 Király Sándorné sz. Csondor Hona szóbeli közlése, 1975.
265 Molnár László: Páka felszabadulása, pályázat, 1975.
264 Dancs Lajos (1905-1993) Páka közlése.
265 Molnár László: Páka felszabadulása pályázat.
26e Dr. Petrák Katalin-Tóth Lászlóné (szerk.): Sorsfordító évek Zalában Zalaegerszeg, 1985. 57. p.
A pártszervezet helyisége a Hirschl-féle kocsmában volt. Sorsfordító évek 53. p.
267 Sorsfordító évek 53. p.
268 Balogh Miklós: A nemzeti bizottságok megalakulásának körülményei Zala megyében. 151. p.
289 Balogh Miklós: im. 164. p.
270 Balogh Miklós: im. 151. p., A pákai községi Nemzeti Bizottság újjáalakításáról készült jegyzőkönyv,
1946. április 7., ZML Néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok XVII. 38.
Pákai Nemzeti Bizottság iratai 1945-46.
271 ZML. Pkjgy. 244/1947.
272 ZML. Pkjgy. 91/1947.
275 ZML. Pkjgy. 78/1947.
274 ZML. Pkjgy. 24/1947.
275 ZML. Pkjgy. 24/1947.
276 ZML. Pkjgy. 868/947.
277 ZML. Pkjgy. 982/1947.
278 Sorsfordító évek 55. p.
279 Sorsfordító évek 60.
2*\' Takács Sándorné (1922), Páka szóbeli közlése.
2,1 Sorsfordító évek 61. p.
282 ZML. Pkjgy. 843/1947.
285 ZML. Pkjgy.
284 ZML. Pkjgy. 878/1947. 1947. június 10.
285 ZML. Pákai községi tanács, továbbiakban: Pkt. jkv. 1955. szeptember 7., 1956. június 24.
286 ZML. Pkjgy. 160/1947.
28\' ZML. Pkjgy. 132/1947.
288 ZML. Pkjgy. 170/1947.
289 ZML. Pkjgy. 256/1947.
290 ZML. Pkjegy. 267/1947. a pákai körjegyző jelentése a novai járás főjegyzőjének.
291 ZML. Pkjgy. 752/1947.
292 ZML. Pkjgy. 1799/1947.
295 ZML. Pkjgy. 904/1947.
294 ZML. Pkjgy. 577/1947.
295 ZML. Pkjgy. 1427/1947.
296 ZML. Pkjgy. 1677/1947. Rudas Gyula és társai... ügyirat
297 ZML. Pkjgy. 1434/1947.
298 ZML. Pkjgy. 661/1947.
299 ZML. Pkt. jkv. 1954. február 20.
309 Molnár Sándor (1922), Kanada szóbeli közlése.
•*" Tóth Károly (1929), Páka szóbeli közlése.
9,2 ZML. Pkt. jkv.
393 Gsomor Erzsébet-Kapiller Imre (szerk.) \'56 Zala megyei kronológiája és személyi adattára. Ezúton
is megköszönöm a szerkesztőknek, hogy az adatokat még a kötet megjelenése előtt rendelkezésemre
bocsátották.
394 Csomor-Kapiller: im.
"" Németh Istvánné, Bek Jenő és Bécs József szóbeli közlése
306 \'56 Zalában 331. p.
1(17 ZML. 5924. sz. Letét. Megyei monográfia BM. Történeti Hivatal, másolat, Csomor Erzsébet,
Kapiller Imre (szerk.) \'56. Zalában, Zalai Gyűjtemény 40. Zalaegerszeg, 1996, Zalai Hírlap,
1991. október 30.
398 ZML. Pkt. jkv. 1957.
399 ZML. Pkt. jkv. 1959. november 12.
310 Dr. Gaál Antal-Vass Ferenc: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 40 éve Zala megyében.
311 Szabó József: A Pákai Közös Községi Tanácshoz tartozó községek története. Kézirat 1972.
312 A tanácsi szakigazgatási kirendeltségek jegyzéke. A Magyar Népköztársaság Helységnévtára
1973. 107. p.
313 Szabó József (1929) Páka szóbeli közlése.
314 A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1985. 455. p.
515 Dr. Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői 1950-1985.
113. p.
316 Zalai Hírlap 1995. június 14.
117 Az egykorú adó- és népesség összeírások, valamint a népszámlálások alapján a fentebb leírtak
számszerűsítésével igyekszünk bemutatni a lakosság létszámadatainak változásait. Ebből szinte
az első ránézésre kitűnik, hogy a falu 2002-es lélekszáma - kevés eltéréssel - szinte azonos az
1880. év 1262 fő - a két falu összesített - lélekszámával, ami fenti állításainkat igazolják.
Páka Dömefölde
Ev Ház Háznép Népesség
(Család) (Ossz. Lakos)
Ház Háznép Népesség
(Család) (Ossz. Lakos)
1598.
1698.
1703.*
1710.*
1720.
1728.
24
26
8
7
11
33
15
16
5
9
22
1736.*
1750.
1770.
1778.
1785.
1793.
1801.
1802.
1805.
1810.
1819.
1828.
1831.
1848.
1850.
1857.
1864.
1869.
1879.
1880.
1890.
1900.
1910.
1920.
1930.
1941.
1949.
1960.
1965.
1970.
1980.
1984.
1990.
1999.
2001.
2002.
81
87
83
92
28
39
75
101
101
98
328
422 1186
487
591
608
624
666
624
606
671
652
685
668
852
918
927
1054
1053
1018
1205
1179
1243
1237
1184
1207
1433
1567
1517
1415
1310
1282
32
40
43
39
41
41
36
52
57
43
48
48
114
91
222
299
312
307
319
301
256
269
269
308
372
344
387
424
450
445
494
486
458
437
403
297
231
*Csak az Eszterházy család birtokain.
518 Rácz: Népr. Nyelvt. III-IV. 77., Névt. III. 1. b.
519 Zalai Oklevéltár I. Budapest, 1886. 573., 575. p.
520 ZML. III.. 5.
321 ZML. HL. 8.
522 ZML. HL. Zalavári hh. ll I. 1079.
525 ZML. HL. Zalavári hh. It. 1/938.
524 ZML. HL. 12.
!25 ZML. HL. 13.
526 ZML. HL. 14.
527 ZML. HL. Dic. Zala IV. 505. v. 1.
S2« ZML. HL. Zalavári hh. lt. 1/1622.
525 ZML. HL. 17.
ZML. HL. 18.
551 ZML. HL. 19.
552 ZML. HL. 20.
333 ZML. HL. 22.
ZML. HL. 1677
335 ZML. HL. 24.
3,6 ZML. HL. 25-26.
337 ZML. HL., MOL. Eszterházy hg.lt. Pál nádor iratai P. 125. 690. No. 10169
338 ZML. HL., MOL. Eszterházy hg. Lt. P. 108. Rep. 38. L. M. nr. 544.
539 ZML. HL.
340 ZML. HL., Zágrábi érseki levéltár, egyházlátogatási jegyzőkönyvek
ZML. HL. 32.
112 ZML. HL. 35-36.
343 ZML. HL. 37.
344 ZML. HL. 38.
343 ZML. HL. 39.
343 ZML. HL. 40.
347 Molnár: Ortaháza története, Zalaegerszeg, 2002. 13. p.
348 ZML. HL. 47.
349 ZML. HL. 48.
359 ZML. HL. 49.
351 ZML. HL. 51., MOL. Eszterházy hg. lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M. No. 586. et. NB. Fol.
174-175.) C
352 ZML. HL. 54.
353 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. E. 17.v. 46., Dömefölde, 1767. október 12.
354 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818.
355 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818.
356 ZML. HL. 69.
357 ZML. HL. 70.
358 ZML. HL., Coscr. Univ. Dömefölde, 1770. nov. 17.
359 ZML. HL. 74.
360 ZML. HL. 75.
3,1 ZML. HL., Szombathelyi püspöki levéltár; Szily: Canoninca Visitatio.
362 ZML. HL., SzPL V. szekrény 16. fiók.
" ZML. HL., SzPL V. szekrény 17. fiók.
364 ZML. HL., SzPL V. szekrény V. R. Consciptio-Dilucidatio.
"" ZML. HL. 85., ZML. nem nemes népesség összeírása katonai célra.
ZML. Kárösszeírások.
367 ZML. HL., SzPL Bőle: Canonica Visitatio Novai ker. VI. füzet
3M Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban 129. p.
369 Fényes Elek: Magyarország geographiaia szótára 280. p.
179 ZML. 211. doboz Megyefőnöki iratok
171 ZML Kgy. jkv. 222. 1862. február 6-7.
172 ZML Kgy. jkv. 25. 1862. február 25.
173 Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon Budapest, 1989. 428. p.
3,4 PHD. 147. p.
375 Dómján István (1934.) Százhalombatta szóbeli közlése, amit ezúton is megköszönök.
3,9 Czupi Jenő (1936.) Páka szóbeli szíves közlése, melyet ezúton is megköszönök.
377 ZML. Novai járási főjegyző iratai 46/1945. sz.
378 Balogh Miklós: A nemzeti bizottságok megalakulásának körülményei Zala megyében 166. p.,
A Dömeföldi Nemzeti Bizottság választó közgyűlés jegyzőkönyve 1945. augusztus 9. ZML.
XVII. Néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok iratai: 17. A dömeföldi Nemzeti
Bizottság iratai 1945-46.
379 A dömeföldi Nemzeti Bizottság 1945. augusztus 12-i ülésének jegyzőkönyve. ZML. XVII. Néphatalmi
és különleges feladatokra alakult bizottságok iratai: 17. A dömeföldi Nemzeti Bizottság
iratai 1945-46.
380 ZML. Pkjgy. 858/1947. 1947. június 10.
881 ZML. V. 1763. Pkjgy. 661/1947.
582 A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1973. 265. p.
585 A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1985. 455. p., Hajdú-Moharos József: Magyar Településtár.
584 Csánki: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. 43.
885 ZML. HL., MOL. Dic. Zala II. 26.
586 ZML. HL., MOL. Dic. Zala II. 551.
387 ZML. HL., MOL. Dic. Zala III. 343.
588 ZML. HL., MOL. Dic. Zala III. 558.
589 ZML. HL. 13.
590 ZML. HL., MOL Dic. Zala IV. 189.
591 VML. Protocoll. Antiqu. IV. 67.
892 ZML. HL., MOL P. 507. Nádasdy cs. Nádasdladányi lt. Okir. III. Rsz. 135. No. 10. Fol. 2.
898 VML. Káptalani jegyzőkönyv XXXVI. Kötet 119. 1. 139. sz.
594 ZML. Urbárium - egykori másolat U. et. c. 98/30.
895 Nagy Iván: Magyarország családai IX. Kötet, CD. Arcanum Adatbázis Kft. Bp.
896 ZML. Conscr. Univ. Ö. 22 m.
597 ZML. HL., Zágrábi érseki lt. Protocol Broj. 75/VI. Visit. Canonica Archidiac Beksin 153-156.
898 ZML. Inquosit, civ. Fasc. 40. No. 21.
599 PHD.
490 ZML. HL., MOL. Eszterházy hg. lt. P. 108. Rep. 99. Rsz. 587. Fasc. 3. No. 48. et NB.
401 Páka plébánia házasulandók anyakönyve, 1774., u.o. Kereszteltek anyakönyve 1776.
402 Páka plébánia házasulandók anyakönyve, 1774., u.o. Kereszteltek anyakönyve 1776.
408 ZML. III.., MOL. Eszterházy hg. lt. P. 108. Rep. 99. Rsz. 587. Fasc. 3. No. 49. et Nb. 4.
404 Dancs Lajos, Páka (1905-1993) szóbeli közlése, 1972.
405 ZML. HL., Szlovák Állami Levéltár Eperjes. Homonnai Drugeth lt. Film C. 555.
406 Nagy I.: im.
497 ZML. Pkjgy. 740/1911.
408 ZML. Pkjgy. 590/1911.
499 ZML. Pkt. jkv. 1952.
410 ZML. HL. 27.
111 Páka plébánia meghaltak anyakönyve, 1761., História Domus 1. p.
49. Pákai képeslap (1952)
50. Pákai képeslap (1972)
mmsm
51. Pákai képeslap (1990. k.)
TOVÁBBI TÉNYEK, ADATOK
A közigazgatás története
Az állam élén Szent István óta a király állt. A királyi közigazgatás legfőbb szerve
a királyi tanács volt, melynek meghallgatásával vagy javaslatára bocsátotta ki az
uralkodó törvényeit. Tagjai a királyi ház felnőtt tagjai, a legfőbb egyházi, központi
és vidéki méltóságok, megyés ispánok. A központi világi méltóságok közül
a legfontosabb a nádorispán volt, akinek állása Szent István idején alakult
ki. Hatásköre kezdetben csupán az udvari népekre terjedt ki. Az Aranybulla
(1222) bíráskodási hatáskörét mindenkire kiterjesztette.
Az államigazgatás területei szervei a királyi vármegyék voltak. A megye élén az
ispán állt, aki gyakorolta a megye népei fölött a legfőbb igazgatási és bírói hatalmat.
A kezdetben szinte korlátlan királyi hatalomban a fejlődés során a társadalomnak
mind több eleme részesült. Az átalakulás a természeti gazdálkodás bomlásával
és a királyi birtokok nagyobb mérvű eladományozásával indult meg. A
XIII. század első felében veszik át a vármegyében élő nemesek a helyi közigazgatás
ügyeinek intézését. A többnyire távol lévő megyésispán helyett az alispán,
később alispánok intézkedtek. Az alispán mellé a megye nemesei saját soraikból
négy szolgabírót, később, a XV. század derekán esküdteket is választottak. A
nemesi megye legjelentősebb testületi (igazságszolgáltató és közigazgatási)
szerve pedig a vármegyei közgyűlés, melyben minden nemesnek szavazati joga
volt. A vármegye területét a XV. században kezdték járásokra osztani. Kisebb
közigazgatási és bírósági egységek voltak a városok, mezővárosok és a falvak. A
mezővárosokban lakó jobbágyoknak voltak csak kiváltságaik: az adó egy összegben
való fizetése és az, hogy vezetőiket maguk közül választhatták - akik maguk
ítélkeztek polgártársaik felett különböztették meg a falvakban lakó jobbágytársaiktól
őket.
A falu vezetője a bíró volt, aki közvetlenül az udvarbíróval, vagy tiszttartók útján
tartotta a kapcsolatot az uradalommal.
A legfőbb bírói hatalom a király kezében volt, ő maga megyéről, megyére járva
„látott törvényt". Ebbéli jogát egyre inkább a nádorra testálta.
A megye a XIII. század első felében megszerzett bírói önkormányzati joghatóságát
a megyei törvényszék útján gyakorolta.
Előbb az egyház, majd a világi birtokosok is megszerezték azt a jogot, hogy a birtokaikon
élők felett maguk bíráskodhassanak. A jobbágyok felett uruk bírósága,
az úriszék ítélkezett.
A XVI. században a Habsburgok fennhatóság alá került az ország, akik a közigazgatást
és bíráskodást az addigi magyar szokás szerint folytatták az általuk
uralt területen.
A török által felszabadult ország igazgatását a bécsi udvar a Budán, Kassán és
Csáktornyán felállított kamarai adminisztrációk útján igazgatta, melynek közvetlen
felettese az. udvari kamara volt. Mellettük természetesen továbbra is működött
a vármegye, melynek élén a XVIII. század közepére általában örökös főispán
állt, ami azt jelentett, hogy a tisztséget örökölték utódai.
Erre az. időre a járási szervezet is tovább fejlődött. Ajárásokat 2-3 kerületre osztották.
A járás élén a főszolgabíró, a kerületek élén pedig az alszolgabíró állt.
A községi igazgatás élén továbbra is a bíró állt, akit ebben az időben a földesúr
vagy gazdatisztje nevezett ki. A bírói tiszt nem mindig volt könnyű és hálás feladat,
ezért sok helyen kötelezővé tették. Később már nem volt olyan terhes feladat,
sőt hivatala viselése alatt mentesült a földesúri szolgáltatások alól és a kivetett
bírságból részesedés illette.
A XVIII. század második felétől kezdenek feltűnni a jegyzők, a nótáriusok, akik
az írásbeli munkát végezték.412
A földesúr és a jobbágyok közti viszonyt, a szolgáltatások módját és mennyiségét
szerződés - urbárium - rögzítette. Ilyenek, mint láttuk, mindkét falura vonatkozóan
fennmaradtak.
1767-ben Mária Terézia az egész országra kiterjedő úrbérrendezést hajtott végre.
Ennek során minden falu kapott urbáriumot. A királynő által kiadott urbárium
kilencedik pontja kitér a falu közigazgatására is. E szerint a falu a földesúr
által kijelölt három jobbágy közül választhatott magának bírát, továbbá a földesúr
hozzájárulása nélkül választhattak maguknak jegyzőt és esküdteket. Ez
azonban nem ment egyik napról a másikra, ugyanis a jobbágyfalvakban a jegyzők
megjelenése csak a XIX. század negyvenes-ötvenes éveitől válik nagyobb
méretűvé, néha annak függvényében, hogy a községnek mikortól lesz iskolája,
mert gyakran a tanító és jegyző egyazon személy volt.413
A községek belső igazgatásáról szóló 1836:9. tc. szabályozta a községek szervezeti,
igazgatási és gazdálkodási kérdéseit, amely kérdéseket addig a szokásjog rendezett.
Ez kimondta, hogy a község bírája a földesúr által kijelölt három személy
közül választható, míg a kisbíró és esküdtek „minden kijelelés nélkül (...) fognak
esztendőnként választatni. "Ezt a rendelkezést az 1871. XVIIII. tc. hatályon kívül
helyezte. Ezután a főszolgabíró által jelölt három egyén közül nyílt szavazással
választhatták szótöbbséggel három évre a bírót. A megválasztott kétszáz korona
pénzbírság terhe alatt, legalább egy évre köteles volt elfogadni a tisztséget."
1 Ez az állapot még a XX. században is fent állt. Bizony néhány esetben
csak a bíró egészségi állapotának megromlása miatt fogadta el a képviselőtestület,
hogy a bíró az egy év letelte után lemondhasson hivataláról. Az új bíró megválasztásakor
hivatalos átadás-átvétel keretében adta át a község dolgait, köztük,
pl. a falu réz pecsétnyomóját, melyet néhány községben a gumibélyegzők
bevezetése után is megőriztek.
Zala megyét a középkorban három járásra osztották fel. 1513-ban ezek a kapornaki,
a tapolcai és a szántói. 1536-ban a kapornakit kisebb és nagyobb járásra
osztották. Ezeket a század végén egerszegi kisebb és nagyobb járásként is
emlegették."\'
Községeink ekkor a kapornaki nagyobb járáshoz tartoztak.
A XVIII. század közepére, hosszú időre rögzült az az állapot, miszerint a megye
5 járásra tagolódott. Kapornaki nagyobb (vagyis egerszegi), kapornaki kisebb,
tapolcai, szántói és muraközi járásra. A legnagyobb uradalmak (csáktörnyai,
bellatinci, alsólendvai és szécsiszigeti) még ekkor is őrizni tudták a vármegyétől
való viszonylagos függetlenségüket. A falvaikra kirótt adót pl. továbbra is az uradalom
hajtotta be, illetve fizette be a megye kasszájába.4"\'
A két falu továbbra is a kapornaki nagyobb, illetve más néven egerszegi járáshoz
tarozott. Élvezték viszont az alsólendvai uradalomhoz tartozás előnyeit.
A XIX. század elején változott a helyzet, mert az előbbi járásból átkerültek a lövői
járásba, amely Zalalövő, Lenti és Alsólendva mezővárosok vidékét jelentette.
417
1849-1860 közt központi irányítással, megyefőnök vezetésével működött a megye.
Ez az az időszak, melyet a köznyelv Bach-korszaknak nevez. 1860-ban a korábbi hat
járásból csak hármat hagytak meg. A zalaegerszegit, a nagykapornakit és a tapolcait.
Mellettük három új járást hoztak létre. Az alsólendvait, nagykanizsait és a sümegit.
Falvaink ismét az egerszegi járáshoz tartoztak. Később tovább bővítették a
járások számát. Megalakították a keszthelyi és bánokszentgyörgyijárást. 1858-tól ez
utóbbi központja Letenyén volt, de továbbra is megőrizte nevét.\'1"
1860 után is többször változott a járás beosztás. Létrehozták többek közt a baksai
(Zalabaksa) járást. 1877-ben aztán a baksai járást felszámolták, és helyette
létrehozták a novait. Alsólendva továbbra is maradt járási székhely, de 1879-től
a letenyei is.419 Azért foglalkoztunk e munkánkhoz látszólag kevésbé kapcsolódó
témával, mert ebből tűnik ki világosan, hogy a falu lakóinak hivatalos ügyesbajos
dolgaik intézésére az idők során hány helyre kellett menniük. A kérdés
csupán az után rendeződött, amikor a településeink a novai járáshoz kerültek,
majd annak 1950. június 1-jei megszűnésével a lenti járáshoz, ahova 1983. december
31-ig, a járások végleges megszűnéséig tartoztak.
Községeink az évszázadok során különböző bíróságokhoz tartoztak. Ahogy ajárások
változtak az idők folyamán, úgy a bírósági székhelyek is. Előfordult az is, hogy
a bíróság nem a járási székhelyen volt (pl.: Novai járás, alsólendvai bíróság).
A rendelkezésünkre álló adatok alapján pákai bíróságról is tudunk a XVI-XVII.
század folyamán. Említik 1566-ban, továbbá 1613-ban is. Ezután elveszítette e
címet és Dömeföldével együtt - mint azt 1663-ban olvashatjuk - a csörnyeföldei
bírósághoz tartozott 1719-ig.42" 1719-től a csertamelléki vagy ahogy még nevezték,
kisszigeti bírósághoz tartoztak.421 1764-ben ismét pákai bíróságról
olvashatunk.422
Későbbi szórvány adataink alapján tudjuk, hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás
1869-es szétválása után az alsólendvai bírósághoz tartoztak a trianoni
békeszerződésig.
Legutolsó járásbíróságuk Lenti volt. Ajárások megszűntével pedig Lenti városkörnyék
részeként a Lenti városi bíróság az illetékes bíróság.
A községek közigazgatásáról legkorábbi adat az 1590-es adóösszeírás, amelyben
a dömeföldi bíró házát említik az adózásból kivettek közt.423 Ugyancsak ezt teszik
1598-ban Pákán is.424 1652-ben Batthyány Ádám főkapitány Lenti várának
megerősítését rendeli el. Levelében utasította a „Falubéli Bírákat". Meg is fenyegette
őket: „... mert ha ez szerint megh nem viszitek, abba bizonyosak legyetek
Haydukat és Nemeteket küldünk reátok (..) s duplommal viszitek megh".425
Ugyancsak ily módon esik szó mindkét falu bírájáról 1728-ban is. Az urbáriumok
kapcsán keletkezett kérdőíveken viszont már névvel szerepelnek a bírák és
az esküdtek is.
Ezt követően néhány esetben találkozunk csak a bíró nevével. Ilyen eset a már
korábban ismertetett 1849. október 26-i császári rendelet, amikor annak kihirdetését
igazolták kézjegyükkel a bíró és az esküdtek. 1855-ben az orvosi kör létrehozásakor
a bíró és két esküdt képviselte Pákát, míg Dömeföldét két esküdt,
így az ő nevüket ismerjük.426
A falu első ismert jegyzőjét Tóth Józsefnek hívták. O pákai tanítóként lett a falujegyzője.
Először 1840-ben említik. Róla azt is leírták, hogy tíz községnek és
néhány hegynek is jegyzője volt. Még 1864-ben is találkozunk nevével, mint
jegyzőével. 1852. szeptember 29. és 1855. április 11. közt Kovács József töltötte
be a jegyzői hivatalt.427
1860-ban létrehozták a pákai körjegyzőséget. Az első körjegyző Bertalan Pál
volt, aki 1862. február 2-ig töltötte be e tisztséget. (A függelékben közöljük a
közigazgatás szereplőinek rendelkezésünkre álló adatait.)
Ajárások ismertetésénél már láttuk mennyiszer változott azok száma, területe.
Ezek a változások minden esetben érintették a körjegyzőségeket és a hozzájuk
tartozó falvakat is. 1891-ben például Kányavár - , amely a novai járáshoz tartozott,
de a letenyei járáshoz, tartozó szentadorjáni körjegyzőséghez - kérte a megyét,
hogy a pákai körjegyzőséghez csatlakozhasson.428
A Magyar Paizs 1906-ban, egy cikkében foglalkozott a pákai körjegyzővel.
„Népszerű főispán.
A pákai körjegyző egy hatalmas szép képpel gazdagította irodája berendezését. Megrendelte
irodája számára Gr. Batthyány Pál főispánnak életnagyságú mellképét. A kép megszólalásig
hű s díszmagyarban ábrázolja a népszerű főispánt".\'12\'3
191 l-ben Jaksics Imre helyettesített segédjegyzőt felszólítják, hogy a pákai aljegyzői
állásra jelöltessék.41"
I9l2-ben az alábbi községek tartoztak a pákai körjegyzőséghez: Csömödér,
Dömefölde, Hernyék, Kissziget, Ortaháza, Pördefölde, Zebecke.431
1914-ben megnövekedhettek a köijegyzőség
teendői, mert a novai főszolgabíró a kör-, és
segédjegyző túlterheltsége miatt két hónapra
kisegítő munkaerőt rendelt ki.45\' Ez
egyébként így is lehetett, mert a körjegyzőség
évi iratforgalma 3-3500 körül mozgott.
Ekkor a közigazgatáshoz tartozott a községi
bíró, a járlatlevél kezelő és a közgyám.
Időközben segédjegyzővé nevezték ki Jaksics
Imrét, aki 1915. február 13-án bevonult, de
visszaküldték betegség miatt. Részére március
6-tól, május 6-ig betegszabadságot és helyettesítést
engedélyeztek.433
A Zala vármegyei törvényhatósági bizottság
1916. decemberi közgyűlése határozata
alapján a pákai körjegyzőségben a községi számvizsgáló elnök Major Gyula (plébános)
lett 1917-ben.434
1916. december l-jétől a novai főszolgabíró megbízta a barabásszegi köijegyző
helyettesítésével Rössler Elemér pákai aljegyzőt."\'
A körjegyzőség irataiból kitűnik, hogy a községek bírái 1917-től a hivatalos iratok
átvételét, vagy tudomásul vételét, nemcsak aláírásukkal ellenjegyzik, hanem
községük bélyegző lenyomatával is hitelesítik.
1917-ben kimutatás készült a körjegyzőség falvainak vagyonáról (Koronában).
Jogok és Cselekvő Ingóságok Összesen Tartozások Tiszta
Javadalmak tőkék vagyon
Páka 139,50 2895,39 1270 4304,89 240,53 4064,36
Dömefölde 53,50 1797.12 470 2320,62 169,93 2150,69""
1917. január 21-én az Ortaháza és Páka közt a Bak-Páka-Dobri törvényhatósági
út 25-26 km szelvénye közt 600 folyóméter árok kisáncolására a két községet
közerőként kirendeli a novai főszolgabíró.437
Az országhatárok változása a közigazgatási határok megváltozását is magával
hozta. 1922. január l-jével a belügyminiszter a pákai körjegyzőség községeihez
még hozzávéve Bördőce és Kerkaiklód községeket, a pákai körjegyzőségből hármat
hozott létre.
A Zalavármegyei Hivatalos Lap 1921. 38. számában jelent meg Zalavármegye alispánjának
21815. ni. -921. számú rendelete az ortaházai körjegy/őség létrehozásáról:
53. A köijegyzőség bélyegző
lenyomata
</o/ \'
(.yfétwft községnek az alábbi névjegyzékben is megnevezett legtöbb adófizető
és választó képviselő-testület lagjai a f. évi. /ttMjf hó
f n Sí" ^ °rakor a köziMé^ya*\'*^W^wHar/fflií/íí képviselőtestületi
közgyűlésre ezennel meghívatnak.
T á r g y :
A l e g t ö b b a d ó f i z e t ő és v á l a s z t o t t k ö z s é g i k é p v i s e lő
aláírása aláírása
l/lfrvirf
ÍAAM/Ovoi*HlMobuMp f
•h cfamti
VjMWa
54. Községi képviselőtestület névsora (1911)
1 3 8 PÁKA ÉS DÖMEKÖLDE ÉVSZÁZADAI
„Tárgy: A m. kir. belügyminiszter úr 36385/921. V. a. számú rendelete a pákai és szécsiszigeti
körjegyzőség új beosztása tárgyában.
Hirdetmény
Közhírré teszem, hogy a m. kir. belügyminiszter úr 36385/921. V. a. sz. rendeletével,
Zalavármegye törvényhatósági bizottságának Zalaegerszegen 1920. szejjtember hó 13-án
tartott rendes közgyűlésében hozott 7628/ni. 920. jkv. 1920. számú azon határozatát,
mely szerint a novai járáshoz tartozó pákai körjegyzőség községeit valamint a letenyei járásba
tartozó szécsiszigeti körjegyzőségbe beosztott (területileg a novai járásba tartozó)
Bördőcze és Kerkaiklód községeket három, körjegyzőséggé alakítja át, ugy hogy:
a) csömödéri körjegyzőséghez:
Bördőcze, Kerkaiklód, Hernyék és Csömödér;
b) a pákai körjegyzőséghez:
Páka, Dömefölde és Pördefölde;
c) ortaházi. körjegyzőséghez:
Ortaháza, Zebecke és Kissziget községek tartozzanak, jóváhagyta.
Az új körjegyzőségek, székhelyéül az 1886. XXII. t.-c. 67 §-a alapján Csömödér, Páka és
Ortaháza községeket jelölöm, meg. Ezen új szervezeti változást 1922. évi január hó 1-vel
életbe léptetem.
Zalaegerszeg, 1921. szeptember hó 14.
Bődy Zoltán, alispán h. "
55. Községháza, mögötte az egykori ispánlakás
1925-ben már a kastély épületében (Kossuth út 9. szám) volt a körjegyzőség.
(Korábban a Kossuth u. 78. szám alatti épület adott helyet a hivatalnak.) Ezt
írta róla a közigazgatási tájékoztató lap: „Körjegyzői, lakás, irodák céljára középület
10 helyiséggel. Ezen épületben lakik a körorvos is. A falu tulajdona az épület. "438
A falu elöljáróságát a bíró és a 12 tagból álló képviselőtestület mellett 4 esküdt,
1 kisbíró és 1 éjjeliőr alkotta. A képviselőtestület 6 virilistából, 6 választott
és 2 póttagból állt.439 Mint láttuk a képviselőtestületet 50-50%-ban alkották
a faluban legtöbb adót fizetők (a virilisták) és a falu által az előzőekben
leírt módon választott képviselők. A pákai testület üléseire így mindig meghívást
kapott az Eszterházy hilbizomány feje, akinek neve mindig az első helyen
szerepelt a jegyzőkönyvben. Természetesen őt mindig helyi megbízottja
képviselte ezeken az üléseken. A községi bírót a testület tagjai maguk közül
választották.
A kisbíró feladata elsősorban a falu lakosainak értesítése volt, szóban elmondva.
Mivel mondanivalójára dobszóval hívta fel a figyelmet, ezért mondták, hogy
a kisbíró kidobolta.
Pákán hivatala 1962-ben a „hangosanbeszélő" üzembeállításával szűnt meg. Attól
kezdve hivatalsegédnek hívták.
Az éjjeliőr - a strázsa - a falu által felfogadott és fizetett ember volt. Többnyire
magát valamennyire bíró, nehéz fizikai munkára alkalmatlan ember volt, akinek
a feladata elsősorban a tűzre való figyelés volt. Ugyanis a fából készült zsúpos
házak nagyon könnyen lángra kaptak. A strázsákat a csendőrök szigorúan
ellenőrizték. 1958-ig még fizetett éjjeliőre volt a falunak. A tanács 1958. december
31-vel megszüntette a fogadott éjjeliőr szolgálatot és helyébe a házról-házra
való éjjeliőrséget vezette be.14" Az éjjeliőröket párban osztották be, általában
szomszédokat.
Az 1930-as évek faluegyesítései kapcsán létrejött közigazgatási határmódosulások
Pákát is érintették. Kerkaiklód és Bördőce Iklódbördőce néven történő
-1938. évi - egyesülése után e falvak határával együtt Szécsisziget határa is módosult.
Mivel így az aránytalanul nagyobb lett volna a többi községénél, ezért az
Új-hegyet Pákához csatolták.
A második világháború befejezésével nem történt jelentős változás a közigazgatásban.
Mivel a telefonhálózat romokban hevert, valami módon biztosítani kellett
a kapcsolatot a községek és a magasabb közigazgatási egységek közt. Ennek
megoldására a megye alispánja 1945. április 28-án elrendelte a megyei futárszolgálat
megszervezését. E szerint minden reggel a letenyei főszolgabírói hivatal
Pákára, a körjegyzőségre küldött futárt. A pákai körjegyző pedig saját anyagával
kiegészítve tovább küldte Novára. A futárok a beérkezési helyeken leadták
a postát, átvették számukra összekészített anyagot és visszatértek kiindulási
helyükre.441 Ez a módszer a két világháború közt már működött, akkor a leventék
vitték-hozták a hírt Nova és Páka közt.442
1947-ben kimutatás készült a köijegyzőség alkalmazottairól az 5000/1946. sz.
meghagyási rendelet alapján. Innen ismerjük őket: Bugovits Vilmos köijegyző
(meghagyva), Dulgyovay Antal s. jegyző (meghagyva), Mókusz Lajos irodatiszt
(meghagyva), Németh Jenő irodatiszt (elbocsátva ellátás nélkül).443
Voltak még fentieken túl is alkalmazottai a körjegyzőségnek.
Kovács Ilonát és Balogh Jánost 1946. június l-jétől alkalmazták terménynyilvántartóként.
444 Működött egy közmunka nyilvántartó hivatal is Pákán. Ennek
vezetője 1947-ben Moóry Ilona volt. Őt az Állami Közmunka Felügyelőség 1947.
január l-jétől nevezte ki.445
Az újjáépítési közmunkaváltságra
ebben az évben Páka 523 Ft 43 fillért,
Dömefölde 153 Ft 72 fillért
fizetett be.)446
Egy 1947-ben kelt irat visszautal
1945-re, a háború végére. Ugyanis
a körjegyzőség nem tudta elkészíteni
az 1944. évi zárszámadást,
mert mint írták, az összes főkönyv
elveszett. Ezt a járási főjegyző is
bizonyította.447 Korábban már említettük,
hogy a hivatalból az iratokat
1945 áprilisában kiszórták a
szovjet katonák.
A második világháborút követően
a közigazgatás legjelentősebb változása
a jegyzőségek megszűnése
és a tanácsrendszer 1950. június
1-jei létrehozása volt. A tanácsok
létrejöttével egy időben, 1950. június
1-jei hatállyal megszűnt a novai
járás. Erre már 1948-ban történt
kísérlet, ezt a kérdést a községek
képviselőtestületeivel is megszavaztatták.
Akkor azok elvetették.
A megszűnt járás községei közül a lenti járáshoz csatolták az alábbi községeket:
Nova, Barlahida, Mikekarácsonyfa, Szilvágy, Gutorfölde, Csertalakos,
• Náprádfa, Szentpéterfölde, Páka, Dömefölde, Kányavár, Pördefölde,
Csömödér, Iklódbördőce, Hernyék, Ortaháza, Kissziget és Zebecke.
1950. június l-jével megalakultak a tanácsok. A tanács a korábbi körjegyzőségi
épületben működött 1954-ig, amikor is az iskola költözött a kastélyba, a tanács
pedig a „Vaskalap" helyére (Kossuth u. 37.).
Szervezetileg Dömefölde és Páka is önálló tanácsú község lett. Ez az állapot Páka
esetében 1965-ig, Dömeföldén 1969-ig tartott.
Csupán érdekességként említjük ismét, hogy 1958 januárjában Schaller Antal
tanácselnök azért nem jelent meg Varga Sándor és társai perében, tanúként,
mert letartóztatásban volt.448 Továbbá, hogy a tanácsülések jegyzőkönyvein
1957-ben - novemberig - a Kossuth címeres bélyegzőt használták. A novemberi
jegyzőkönyvön már a népköztársasági címeres van.449
1959-ben ismét közigazgatási határmódosításra került sor. Ekkor Szécsiszigettől
3,39 hold 522 ü-ől területet, a Csokmai Öreghegyet - vagy ahogy ma ismerik
Csokmai hegyet - csatolták Pákához.
56. Beznicza Péter körjegyző síija
a pákai temetőben
Az önálló tanácsú községek tanács elnökei és V. B. titkárai 1950-1969. között:
Tanácselnökök
Páka: Bácsi Istvánné (1950-51. 09.), Schaller Antal (1951. 09. 24.-58. február),
Böjti Gyula (1958. 05. 09.-58.), Szabó József (1959-85)*, Bedők Gyula
(1961)**, Farkas István (1985-90).
Dömefölde: Tóth Ferenc (1950-58), Cseresnyés József (1956. 11.-1957. 01.
16.), Varga Ferenc (1958-59), Bakon Ferenc (1959-61), Pető Lajosné
(1962-69).
*Szabó József 1958. szeptember-október hónapokban megbízottként, november
l-jétől pedig véglegesített v.b. elnökként szerepel a jegyzőkönyvekben. Böjti
Gyulát több alkalommal Törő Mihály helyettes v.b. elnök helyettesítette az
ülésen.450
**Bedők Gyula ajárási tanács megbízásából helyettesítette Szabó Józsefet, aki 6
hónapos államigazgatási tanfolyamon vett részt.
V. B. titkárok
Páka: Sótonyi Imre (1950-53. 12. 30.), Grédics Lajos (1952-53), Tóth Ilona
(1954. 01. 01.-55), Bedő Erzsébet mb. (1955), Németh Jenőné (1956-58), Paál
Ferenc (1958), Fentős Zoltán (1959-68), Fentős Zoltánné (1969-90).
Dömefölde: Farkas József (1950-51), Pócs Jánosné (1951-54), Balogh János
(1955-61), Bíró józsefné (1956), Fehér Erzsébet (1961-62), Pető Imréné
(1963-69).451
1965. december 31-ével megszűnt Ortaházán az önálló tanács, a falu összevont
tanácsú község lett Páka központtal.
Az Elnöki Tanács 19/1969. számú határozata alapján Páka községi közös tanács
néven pákai székhellyel közös tanácsot hozott létre. Társközségei: Dömefölde,
Kányavár, Ortaháza és Pördefölde. Dömefölde önállósága 1981. december 31-
ével szűnt meg. 1982. január l-jével Páka község részévé vált.
A tanácsi rendszer jellegzetessége volt, hogy tanácstagok képviselték a lakosságot
a tanácsban, a döntések azonban a végrehajtó bizottságban születtek. Illetve
ők közvetítették a felsőbb utasításokat. Mivel lakosságarányosan választották
őket, számuk Pákán magas volt. 1971-ben 16, Dömeföldén 5 tanácstagot választott
a falu.452 A felmenő rendszer is hasonlóan működött, mert ugyanekkor Páka
Gutorföldével közösen egy képviselőt választott a Zala megyei Tanácsba.453
1983-ban megszűntek a járások. A közigazgatás városkörnyékire módosult.
1984-ben ismét változott a közigazgatási fogalmak némelyike. Újból községi
elöljárók képviselték a nem önálló tanácsú községeket 1985-től.
1990. óta képviselőtestület irányítja a falu életét. A testület élén a polgármester
áll. Körjegyzőséget Ortaházával, Kányavárral és Pördeföldével közösen hoztak
létre Páka székhellyel.
Az önkormányzatiság visszaállítása után a község a lakosság arányának megfelelően
tíztagú képviselőtestületet választott.
1990-ben, a korábbi tanácselnök, Farkas István lett a polgármester. A képviselőtestületet
tagjai: Farkas Ibolya, Károly Róbert, Koczfán József, Molnár György, Sebők
Ferenc, Szabó József, Szekeres István, Tánczos Gyula, Törő Ferenc. Időközben lemondott
Károly Róbert, helyére a képviselőválasztás szavazatszáma alapján következő,
Czupi Jenő, a szintén lemondott Sebők Ferenc helyére Boha András került.454
Jegyző: Tótivánné Kulcsár Edina, 1991-től. Előtte a jegyzői feladatokat Fentős
Zoltánná, korábbi V. B. titkár látta el.
1994-ben ismét Farkas Istvánt választották polgármesterré. Alpolgármester
Czupi Jenő lett. A képviselőtestület tagjai: Bársony Tibor, Bek Zoltánné, Bocskor
Ferenc, Czupi Jenő, Farkas Ibolya,
Koczfán István, Koczfán József, Szabó József,
Szekeres István.4\'5 Az időközben lemondott
Koczfán István helyébe Lukács Tibor lépett.
A jegyző továbbra is Tótivánné Kulcsár Edina
maradt. 1995-ben azonban eltávozott. Helyettesítését,
megbízással Becze Ferencné látta el
1995. március l-jétől 1996. április 30-ig. Ekkor
Péter Judit, korábbi bánokszentgyörgyi jegyző
pályázta meg és nyerte el, aki 1996. május l-jétől
tölti be a körjegyzői hivatalt.
1998-ban polgármestert váltott a falu. Farkas
István ellenében Rudas Miklós, a körjegyzőség
építésügyi előadója indult és nyert. Az alpolgármester
ismét Czupi Jenő lett.
Jelentősen megváltozott a képviselőtestület
összetétele is: Czupi Jenő, Farkas Ibolya,
Koczfán József, dr. Köppel Szilárd, Molnár László, Németh Andrásné, Németh
Béla (időközben lemondott mandátumáról, helyette Nyisztor Márton), Szabó
József, Szekeres István.
Körjegyző Péter Judit, őt 2002. május l-jétől 2003. augusztus 31-ig dr. Kovács
Antalné, Gutorfölde körjegyzője megbízott körjegyzőként helyettesítette.
A 2002 októberi választásokon Rudas Miklósnak két kihívója is akadt Bécs József
és a korábbi polgármester Farkas István személyében. Szoros versenyben
Rudas Miklós megvédte pozícióját. Alpolgármesternek a képviselőként is induló
Bécs Józsefet kérte fel. A testület ezt el is fogadta.
A képviselőtestület összetétele ismét jelentősen megváltozott: Bécs József, Farkas
László, dr. Köppel Szilárd, dr. Kukor Gyula, Lukács Tibor, Molnár László,
Nyisztor Márton, Rókáné Miilei Mária, Szekeres István alkották.
Megbízott jegyzőként induláskor dr. Kovács Antalné segítette a testület munkáját,
majd visszatért szülési szabadságáról Tóthné Péter Judit.
57. Páka mai címere
A falu jelképei
Magyarországon a települési címerhasználatnak három korszakát különítik el.
Az első, a címerek kialakulásától 1950-ig tart, amikortól tiltották használatukat.
A második az 1970-es évektől, amikor a városok lehetőséget kaptak címeralkotásra.
1988-tól szórványosan, majd az önkormányzati törvény megjelenése után
nagyobb mértékben kezdtek a települések címereket készíttetni. \'11
A címert a középkorban a lovagok pajzsukon, pecsétnyomóikon használták. A
XVIII. század második felétől szórványosan megjelenik a falvak hivatalos iratain,
a bíró és esküdtek kézjegye mellett a község pecsétje is. Nagyobb számú előfordulásuk
azonban csak a XIX. század elejétől figyelhető meg.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk,
hogy mindkét községünk pecsétlenyomata
fent maradt.
Dömefölde pecsétje ovális, szélén leveles
inda dísz fut körbe. Közepén balról egy
hegyével felfelé álló ekevas (papucs), mellette
hegyével lefelé fordított csoroszlya
van. A papucstól balra egy „D", a csoroszlyától
jobbra egy „F" betű. A jelképek felett
pedig az 1826-os évszám látható. Alul a
körbefutó indából - jobbra és balra - egyegy
gabona kalász emelkedik ki, masnival
az indához kötve.
A pecsét készítői - vagy készíttetői - igyekeztek
olyan motívumokat elhelyezni azon, melyek a községre jellemzőek.
Mind az ekevasak, mind a gabonakalászok ilyenek, mert a falu mezőgazdasági
jellegére utalnak. A „D" és „F" betűk pedig a Dömefölde rövidítése. A pecsét
egyszerű kivitelű.
Nehezebb a helyzet a pecsét keletkezési
időpontjának meghatározásánál Páka esetében,
mert ezen nem tüntették fel az évszámot.
Más pecsétekkel összehasonlítva a
pecsét vizsgálata alapján szakemberek véleménye
szerint a XVIII. század második
feléből származhat.
A kilencpontos kérdőív záradékában viszont
a hitelesítők kijelentették, hogy a falunak
pecsétje nincs. így az csak 1780 után
készülhetett. A pecsét kör alakú, díszes ki-
58. Dömefölde pecsétje (1826)
59. Páka XVIII. századi pecsétje
vitelű. A falu plébánia templomának védőszentjeit - Szent Pétert és Pált - ábrázolja
szimbólumaikkal. A pecsét középpontjában a két szent áll. Lábukon bilincs,
amelynek lánca falhoz van erősítve, melyet itt a pecsét belső kerete helyettesít.
Szent Péter kezében tartja a két kulcsot. Pált vitézruhában, köpenyesen
ábrázolta a vésnök. Mindkettőjük feje fölött ott lebeg a glória. A fejük felett lévő
üres helyet három csillaggal töltötte ki a pecsét készítője. (Feltételezhetően
ismerhette a templom Czimbal által készített főoltárképét.)
Körben a felirat: „PÁKAI HELSÉG".
A község mai jelképeinek megalkotása idején a képviselőtestület a címer tervezőjének
közlését elfogadva - mely szerint levéltári kutatásai alapján megállapította,
hogy a községnek nem volt pecsétje - hozta meg döntését. (Az adatokat
a címer leírásából vettem, melyet a címer tervezője készített. Páka polgármesteri
hivatal irattára.)
A címert Halász Imre leírásában ismertetjük.
„Páka 1992-ben alkotta meg jelképét: középen arannyal hasított pajzs, jobb oldalán
kék mezőben páka (a gyékény buzogánya) természetes színben, alatta
kettős hullámos pólya, a címer bal oldala egyszer vágott, felső kék mezejében
lebegő arany kulcs, alsó bíbor mezejében lebegő arany kard, Szent Péter-Pál
szimbólumai." 1,7
A falu zászlaja: függőleges téglalap alakú. 1 a 2 arányú. Fehér színű. Alsó szegélyén
aranyszínű rojttal. Középen helyezték el a község címerét, alatta a „Páka
1992" felirattal.
Közrend, közbiztonság
A falu éjszakai nyugalmáról a korábbi századokban az éjjeliőrök (strázsák, bakterok)
gondoskodtak. Róluk már esett szó. Az állam a számára fontos rendfenntartást
a katonaság feladatának tekintette és velük is oldotta meg. 1849-ig a polgári
rendészeti feladatokat a városi hajdúk, megyei alárendeltségben, ajárásokban
- a szolgabírók, alszolgabírók irányításával és felügyeletével - pandúrok látták
el az 1730-as évektől.
1849-et követően az osztrák katonai szervezetbe tartozó zsandárok vették át a
pandúrok szerepét. A zsandár szóból magyarosították aztán a nyelvújítók a
csendőr szót.
1867-ben ideiglenesen megszüntették a csendőrség tevékenységét. Ettől kezdve
a közbiztonság védelmét ismét a megyei pandúrszervezet látta el. Ez a szervezet
viszont nem volt elég hatékony, ezért - Tisza Kálmán javaslatára - az 1881: 3.
törvénycikk alapján megkezdték a csendőrség országos szervezését, amely 1884-
ben fejeződött be.
A Tanácsköztársaság alatt ismét megszüntették - feladatait a Vörös Őrség vette
át - , de annak bukása után azonnal újraélesztették. A trianoni békeszerződés a
csendőrség létszámát 12000 főben maximálta.45"
1945 márciusában feloszlatták a csendőrséget az 1690/1945. M. E. számú rendelettel.
Az újonnan megszervezett rendőrség élén álló Zala megyei kapitány első
intézkedése „A vármegye összes csendőr őrseinek feloszlatása" volt - közölte
a Zala május 4-én.459
A falvakban lévő őrsök voltak a csendőrség legkisebb egységei. Ezt a formát az
új rendfenntartó szervezet is átvette.
A csendőrség felszámolása azonban nem ment egyik napról a másikra. „Lispén,
1945 április végén látogatást tevő Farkas Mihály, az MKP központi vezetőségének tagja
is megdöbbenéssel tapasztalta, hogy
felfegyverzett csendőrök cirkálnak
Ott.
Arról, hogy Pákán mikor létesítették
a csendőrőrsöt, és kezdetben
hol helyezték el, nincs adatunk.
1912-ben Gollner Lajos csendőrőrmester
parancsnoksága
alatt 5 csendőr teljesített szolgálatot
Pákán.4"\' Két évvel később
már Fekete őrmester a csendőrőrs
parancsnoka.482
A novai járás főszolgabírója
1917-ben megtiltotta a Scheffner
Rezső tulajdonában lévő
„Csömödér-Páka-Budnyaerdei
gőzüzemű iparvasút pálya testén
idegeneknek gyalog és kocsin
való közlekedés"-t. Erről értesítést
kapott a tulajdonos, a pákai
körjegyző és a csendőrőrs.463
A visszaemlékezők elmondása
szerint az 1930-as években az
csendőrlaktanya a később a
KALOT-nak is helyet adó épületben
volt (Kossuth út 78.). Miután Varga József a csokmai csárda helyett kibérelte
Ferenczy József hentes és kocsmáros kocsmáját (Petőfi u. 2.), a csendőrlaktanya
átköltözött abba az épületbe (Táncsics u. 2.).464
A csendőrség megszüntetése után megalakított rendőrőrs ugyanabban az épületben
kapott helyet.
„- A görbe bot és a madzagos puska időszaka volt az - a régi manlicheren a szíjat egy
madzag pótolta, innen ered az elnevezés. A katonaságtól kimustrált és feketére festett uniformisban
jártunk, akinek az sem jutott, az a saját ruhájában. (...) Maga a munka a
60. Pákai csendőrök feleségeikkel
vasárnap, misére menve
régi csendőrségi rendszerben ment. Negyvenhat-negyvennyolc órás utakat kellett megtennünk,
közben csak nagypihenőre lehetett bevonulni az őrsre. Megszabott sebességgel kellett
menetelnünk, járőrlapokat vittünk magunkkal, és beírtuk, hogy mikor érintettük az előírt
tereptárgyakat, például Pördeföldén a nagy irtás közepén meghagytak egy nagy fát, annál
éjjel is meg kellett jelennünk. (...), az őrszobánkat egy régi laktanyában rendezték be,
az ágy végét még mindig az a viaszos vászon takarta le, amire a csendőr annak idején a
csizmáját rakta. Átvettük a régi szabályzatokat is, R-2, az új rendőrség szolgálati szabályzata
a Cs-III., a régi csendőrségi utasítás alapján készült." - jegyezte le Moldova
György a rendőrségről szóló riportkötetében egy ebben az időben Pákán szolgálatot
teljesítő öreg rendőr visszaemlékezését.465
A háborúi követően amúgy sem volt könnyű dolguk a rendőröknek. A régi
rendszer képviselőinek és híveinek - nyilasoknak, csendőröknek - a szemmel
tartása mellett, a háborúból visszamaradt fegyverek összegyűjtése is feladatuk
volt. Fenn kellett tartani a rendet a jegyrendszer, a beszolgáltatás idején, és ők
adták a biztosítást a kitelepítéseknél is. Erre így emlékezett egy másik, Moldova
által megkérdezett nyugdíjas rendőr: „Az ávósok éjjel bejöttek az őrsre, hozták a neveket,
hogy kiket kell elvinni, és utasították a parancsnokunkat, hogy adjon melléjük
egy-két rendőrt biztosítani. Kint a helyszínen aztán csatlakozott hozzánk a községi tanácselnök
vagy a párttitkár. Almukból riasztottuk föl a családokat, sírtak a gyerekek,
eszembe jutott, hogy olyan ok, mint az enyémek, de ha mozdulni mertem, az ávósok már
rám szóltak.
- Sajnálja őket? Feltesszük magát is a kocsira, aztán visszük. En a határ menti falvakat
jártam: Pákát, Csömödért, Lentit. Sok igazságtalanság esett arrafelé is - elég volt egy Jugoszláviában
élő rokon ahhoz, hogy valaki felkerüljön a listára -, néha még a neveket is
felcserélték. *\'466
Időközben a Herschl-kocsmából és Szendefiék boltjából - ezek egy épületben
voltak - a földműves szövetkezet iparcikkboltja lett. A kommunista pártnak új
helyiség után kellett néznie. Erre legalkalmasabbnak a volt rendőrőrs helyisége
látszott. A rendőrőrs közben megszűnt. A rendőrőrszobát Dávid Géza 1947-ben
épült családi házában lévő, üresen álló mészárszékébe (húsbolt) helyezték át.
Itt volt egészen az új tanácsház felépüléséig, 1972-ig. A faluban szolgálatot teljesítő
körzeti megbízott a régi iskola (Kossuth u. 49.) északi végén kialakított
szolgálati lakásban lakott, közvetlen szomszédságban az őrszobával.
Az 1980-as években ismét szóba került - és a mai napig téma hogy Pákán ismét
rendőrőrsöt hoznak létre. Ennek első lépéseként a Belügyminisztérium
egy ikerházat építtetett két lakással a Dózsa György utcában. Ezeket aztán a község
többnyire pedagógus lakásként hasznosította, mert az egymást követő körzeti
megbízottak helybeliek voltak és saját házukban laktak. Jelenleg mindkét
lakásban rendőr él.
A körzeti megbízottak a pákai és csömödéri körjegyzőség területén látnak el
rendőri feladatokat.
A rendőrség munkáját civil szerveződés, polgárőrség is segíti a faluban. A polgárőrség
1991-ben alakult, vezetője Czupi János hivatásos tűzoltó volt. Ez a szerveződés
néhány év után csendben megszűnt. Újra szervezése 1996-ban Bundics
Ernő parancsnokságával történt. O egy évi munka után lemondott, utóda
Czupi Jenő alpolgármester lett. A szervezet 1998-ban egyesületté alakult. Munkájuk
segítésére 1999-ben a rendőrségtől egy kilométer teljesítményét már lefutott
Skoda Favorit személygépkocsit kaptak. Ettől kezdve nem kell a polgárőröknek
saját gépkocsijukat használni szolgálatuk ellátásához.
Jegyzetek
412 Dóka Klára: Kormányzattörténet. 190-218. p.
4 " ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818.
4,4 Tóth-Srágli: im. 32-33. p.
411 Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása 1541-1750. 29. p.
416 Kapiller Imre: Zala megye közigazgatása 1750-1790. 47. p.
4 " Molnár András: Zala megye közigazgatása 1790-1849. 61. p.
418 Halász Imre: Zala megye közigazgatása 1849-1860. 81-109. p.
419 Foki Ibolya: Zala megye közigazgatása 1860-1910. 111-172. p.
420 ZML. HL. 38.
421 ZML. HL., MOL. Erdődy cs. Lt. P. 107. Ser. B. fasc. Sub. D. nr. 3.
422 ZML. HL., MOL Eszterházy hg. Lt. P. 108. Rep. 38.
425 ZML. HL.
424 ZML. HL., MOL Dic. Zala IV. 505. V. 1 513. v. 1.
425 ZML. HL. 36, Tóth-Srágli: im. 24. p.
426 ZML. IV. 151. VII. B. E. 1507. 211. doboz. Megyefőnöki iratok 1855.
427 Zalai életrajzi kislexikon. 125. p.
428 ZML. Kgy. jkv. 1891. május 5. 41. sz.
429 Magyar Paizs 1906. október 11. 2. p.
480 ZML. Pkjgy. 134/1911.
481 Zala megyei Almanach 1912. 60. p.
482 ZML. Pkjgy. 1001/1914
488 ZML. Pkjgy. 766/1915.
484 ZML. Pkjgy. 322/1917.
455 ZML. Pkjgy. 3034/1916.
456 ZML. Pkjgy. 2072/1917.
487 ZML. Pkjgy. 159/1917.
458 ZML. Közigazgatási tájékoztató lap 1925. november 14.
4,9 ZML. Közigazgatási tájékoztató lap 1925. november 14.
449 ZML. Pkt. jkv. 22/1958. sz. határozat, 1958. december 18.
441 Káli Csaba-Mikó Zsuzsa (szerk.): Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-1947.
74-75. p.
442 Molnár István szóbeli közlése.
448 ZML. Pkjgy. 519/1947. 1947. április 8.
444 Kimutatás a pákai kjgy-ségnél alkalmazott közellátási kisegítő munkakörökről. Páka, 1947. július
5. ZML. Pkjgy. 1020/1947.
443 ZML. Pkjgy. 1324/1946.
446 ZML. Pkjgy. 24/1947
447 ZML. Pkjgy. 248/1947
"" ZML. B. 1003/1957.
!l" ZML. Pkt. jkv. 1957. október 16.
"" ZML. Pkt. jkv. 1958.
451 Dr. Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői 1950-1985.)
452 Az 1971. április 25-én megválasztott tanácstagok létszáma községenként. Szabó József: A Pákai
Közös Községi Tanácshoz tartozó községek története Kézirat, 1972.
155 U.o.
454 Pákai képviselőtestület üléseinek jegyzőkönyve 1991-1994.
433 Zala Megye kézikönyve CEBA Kiadó\'l998. II. kötet 337. p.
456 Halász Imre: Megyei jelképek. Címerek. 349. p
4=7 Halász Imre: Megyei jelképek. Címerek. 356. p.
Anélkül, hogy címertani (heraldikai) boncolgatásba kezdenénk, néhány megjegyzést azért
meg kell tennünk. A tervező tévedett, amikor sommásan kijelentette, hogy a községnek nem
volt pecsétje. A páka = gyékénybuzogány, a Néprajzi lexikon szerint a Sárréten valóban igaz.
(Az adatokat a címer leírásából vettem, melyet a címer tervezője készített. Páka polgármesteri
hivatal irattára.) Viszont ellentmond a nyelvészek minden Páka nevével kapcsolatos fejtegetésének.
(Igaz ezek egymásnak is ellentmondanak.) Ezek történeti dolgok, melyek ilyen-olyan
indokkal még meg is magyarázhatók (pl. a pecsét lenyomat csak a tervezést követően került
elő), ezért még el is fogadható. Az azonban már heraldikai hiba, hogy a címerben szereplő
szimbólumok alkalmazása hibás. Szent Pétert valóban kulccsal ábrázolják, de kettővel. Leggyakrabban
két keresztbe tett kulccsal (Pl.: a pápa címerében). A két kulcsot Jézus Krisztus
bízta Péterre azzal, hogy egyik a mennyország, a másik a purgatórium kapuját nyitja.
458 Magyar Történelmi fogalomgyűjtemény. 115-117., 712. p.
459 Kéner Jolán: Pártharcok Zala megyében 1945-1948. 125. p.
469 Kéner: im. 125. p.
461 Zalavármegyei almanach 1912. 48. p.
192 ZML Pkjgy. 2820/1914.
483 ZML. Pkjgy: 69/1917.
464 Bundics Józsefné (1929) Páka és Bek Rozália (1922-2004) szóbeli közlése
493 Moldova György: Bűn az élet (Riport a rendőrökről). 489-490. p.
466 Moldova: im. 492-493. p.
Egészségügy, szociális ellátás
Orvosi ellátás
A betegek, sebesültek, gyámoltalanok segítése - bármennyire is meglepő -
nem az emberré válással kezdődött. Lelkes és kitartó természetbúvárok saját
szemükkel is láthatták, amikor a kafferbivalyok az oroszlán által megsebesített
társukat megvédték, körbevették, míg az lábra nem tudott állni és a csordával
távozni. Vagy ugyanígy láthattunk öreg elefántteheneket, akik szintén nem
hagyták magára az első borjának életet adó fiatal társukat. Segítették felállni,
két oldalról közrefogva támogatták, hogy újra össze ne rogyjon, így kísérték
borjával együtt.
Kezdetben az emberi segítség is ennyi lehetett. A bajbajutott, elesett embertársukat
a csoport, horda tagjai körbeállták, talán úgy igyekeztek erőt önteni belé.
Később néhányan megfigyelték, hogy az állatok milyen füveket, növényeket fogyasztanak
bajaikra. Ezeket összegyűjtötték, kipróbálták és tapasztalati úton segíteni
tudtak társaikon. Mivel olyan tudás birtokába jutottak, amit társaik nem
ismertek, tisztelni kezdték őket. Ok lettek a sámánok, vajákosok, a későbbi füves
emberek, akik már nem varázslataikkal, hanem olyan növényekkel gyógyítottak,
melyek hatóanyagát a modern orvostudomány is használja, persze egyre
inkább szintetikusan előállítva.
A sebészet, fogászat művelői a borbélyok voltak. A királyi udvarokban, nagyobb
városokban viszonylag korán megjelentek az orvosok. A falvak népének azonban
még sokáig kellett várnia rájuk. Őket továbbra is a kolostorok tudós szerzetesei,
javas (füves) emberek gyógyították gyógyfüveikkel, gutaütés ellen (érvágás
helyett) piócával szívatták a páciens (beteg) vérét. (Az orvosi piócát a XX.
században még gyógyszertárakban is lehetett kapni.) A szüléseknél tapasztalt falusi
asszonyok segédkeztek.
Az egészségügyi igazgatás alapját 1775-ben Mária Terézia rakta le. Elrendelte,
hogy minden megyében és városban diplomás orvos és járásonként vizsgázott
bába működjék.4*\'7
A rendelet kiadását követően, 1778-ban a falvakban össze is írták a bábaasszonyokat.
Dömeföldén Pintér Katalin és Fejér Judit, Pákán Kocsis Katalin és Tóth
Éva. Munkadíjuk minden szülés után 7 krajcár és 8 napi eltartás."\'8
Ezt követően sokáig nem találkozunk bábaasszonyokkal. 1830-ból tudjuk, hogy
sem Dömeföldének, sem Pákának nincs bábaasszonya. Mint írják: „Tapasztalt
asszonyok látják el a feladatot."469
A XIX. század vége felé egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a bábaképzésre. Az
okleveles bábák a bábaképzőkben képesítést szereztek rendes lefolyású szülések
önálló levezetésére, a gyermekágyas nők ápolására, az újszülött gyermek gondozására.
Mellettük voltak ún. cédulás bábák, akik 4-6 hetes tanfolyamot végeztek
a megyei kórház szülészeti osztályán. Ok a megyei főorvos által kiadott jogosítvány
alapján, általában egy község szülésznői feladatait látták el. A bábák működését
a belügyminiszter 1902. évi 95.000. sz. rendelete szabályozta.47"
Az első világháború alatt évente indítottak ilyen bába és védőnőképző tanfolyamokat.
Ezt a köijegyzőség fenti irataiból tudjuk. A novai főszolgabíró pl.
3743/1914. számon küldött felhívást „bábák kijelölésére és bábaképzésre".471
1917-ben, a bábaképző tanfolyami felhívására a jegyző ráírta: „Kihirdetve, jelentkező
nincs", pedig a Szombathelyen kezdődő 1 éves bábatanfolyamra jelentkezőnek
360 Korona ösztöndíjat is adtak.472 Ezzel egy időben csecsemő- és
anyavédői tanfolyamokat is szerveztek.
Pákán 1897. január 27-én Panágl Hermina bábáról olvashatunk. A következő
bábát Reverencsics Istvánnénak hívták. A pákai temetőben található sírkövén
az 1860-1936-os évszámok olvashatók. Öt az „amerikás" Németh József felesége
követte, akit a faluban csak kevesen ismertek valódi nevén, mert csak „Bábaaszszonynak"
hívták. Aktív pályafutását befejezve Rudas Józsefné látta el a következőkben
e feladatot, de munkájukra alig volt szükség, miután Nován megnyílt a
szülőotthon. Az 1953-ban és utána következő években a pákai gyerekek mind
ott születtek. 1956. október 20-án a tanács v.b. még úgy utalta ki a régi orvosi lakásbanjózan
doktorral társbérletben lakó Kiss Gézáné számára a régi iskolában
lévő egyik lakást, hogy annak egyik szobáját át kell engednie az új
szülésznőnek.473
1980-ban megszűnt a novai szülőotthon, azóta az anyakönyvekben a születés helyeként
Zalaegerszeg szerepel. (A bábák neveit hivatalos iratok hiányában visszaemlékezésekből
ismerjük.)
A bábák alkalmazása az egészségügy egyik nagyon fontos problémáját többé-kevésbé
megoldotta. A gyógyítás, a gyógyítani tudók hiányának gondja azonban
továbbra is fennállt.
Orvosról a faluban először 1819-ben tesznek említést Kiss József plébános halála
kapcsán. „Csak három évig volt Pákán, betegségbe esett s az orvos tudatlansága
és vigyázatlansága következtében 40 éves korában meghalt."474 Hogy pákai
orvosról van-e szó, az nem derül ki a bejegyzésből.
Néhány évvel később azonban már biztosan volt orvosa a falunak. Szentánai József
gyermekét 1827. szeptember 27-én keresztelték, és az anyakönyvbe az apa
foglalkozásaként bejegyezték, hogy „civis chürurgus", ami azt jelenti, hogy polgári
családból származó sebész.475
Az ő működéséről nincsenek további információink. Ahogy arról sincs pontos
adatunk, hogy a következő orvos mikor került a faluba. Ugyancsak a História
Domus említi, hogy Legáth Gábor plébános „... több előkelő hívével komaságban
volt, így Vünts János pákai „nemtelen orvossal" is, ki 1844 körül működött
Pákán".47"\'
PÁKA ÉS DÖMEFÖLDE ÉVS7.ÁZADAI 151
1855-ben, a közigazgatás átszervezéséhez kapcsolódóan orvosi köröket hoztak
létre. Ezek egyikének székhelye, a már orvossal rendelkező Páka lett. Az orvosi
kört 29 község részvételével hozták létre: „Alul írottak Páka, Dömeföld, Ortaház,
Csertalakos, Csömödér, Kissziget, Zebecke, Hernyék, Kányavár, Pördeföld, Marotz,
Lasztonya, Erdőhát, Szent Adorján, Lispe, Kámánház, Gutorföld, Náprádfa, Szent
Péterföld, Tárnok, Kozmadombja, Vakola, Oroklán, Hentse, Tófej, Iborfia, Tüttös,
Vadamos mint egy orvosi kerületet képző községek elöljárói ezennel ki nyillatkoztattyuk mi
szerint tekintettel a községek szegényi helyzetére, Tekéntetes megyehatóságnak f.évi Február
hó 16-án 1507. szám alatt kelt rendelete nyomán Pákai orvosi kerületben ki nevezendő
orvost évenként 400 pft. kézpénz fizetéssel, 120 pft. szállás pénzel, és 180 pft. ló tartásul
kijelelt összeggel, és így összesen 700 pft. összeggel jutalmazhattyuk, mely összvéget ezennel
az írt község nevében meg is Ígérjük. Kelt - Letenyen Mártius 3-án 1855. "477
A községek részéről bírók és esküdtek hitelesítették aláírásukkal, kézjegyükkel
és - többségében - a község pecsétjével. 1863-ban Puly István követte Vünts Jánost;
a következő orvos, Mihálovics István, aki 1871-ben foglalja el a körorvosi
állást. Az ő működése kapcsán tudjuk, hogy az orvosok saját házukban fogadták
betegeiket. Ez a ház az ő esetében egy szoba, konyha, kamrás, zsúppal fedett boronaház
volt, amit Bek Pétertől vásárolt a templom szomszédságában; és a mai
„Öveges ház" (Kossuth u. 41.) helyén állt. Az ő unokája volt Öveges József, aki
nagyapja háza helyén építtette fel lakóházát (amelyben édesanyja és öccse lakott
családjával), magának egy szobát
tartva fenn benne.4\'"
1884. október 19-én körorvos választásra
került sor. Balatoni József (pákai
plébános) megyebizottsági tag a választás
ellen panasszal fordult a megyei
közgyűléshez. A közgyűlés 1885.
május 4-i gyűlésének napirendjén tárgyalta
volna az ügyet, de azt idő közben
Balatoni József visszavonta.479 A
körorvos továbbra is Mihálovics István
maradt.
1886-ban Pördefölde község kérte a
megyét, hogy a pákai közegészségügyi
körhöz csatlakozhasson a bánokszentgyörgyitől,
mert a nagyobb távolság
mellett az ottani körorvosi állás többszöri
pályáztatás ellenére sem volt
betöltve.480 A közgyűlés határozata:
„Pördeföld község Pákához nem csak a távolság
kisebbsége, hanem az oda vezető
utak jobb minőségénél fogva is sokkal
61. Mihálovics István pákai körorvos
egyetemi hallgató korában
közelebb van, mint Letenyéhez és így az előterjesztett kérelem teljesítése a közegészség érdekében
áll, ugyanazért Pördeföld község a bánokszentgyörgyi közegészségi körből a pákáihoz
egészségi körbe átcsatoltatik és erről az átcsatolás tényleges foganatosítása és az ezzel járó
intézkedések megtétele végett a novai és letenyei járások szolgabírói, a megye főorvosa pedig
tudomás végett jelen határozat kiadásával értesitendők. "4SI
1892. december 30-án korabeli megfogalmazás szerint „agybántalom"-ban, 52
éves korában elhunyt Mihálovics
István.482
A falu 1894-ig orvos nélkül maradt.
Ekkor Polgárdi Lipót lett a körzet orvosa.
Dr. Polgárdi Lipót pákai orvostudori
oklevelét a megye közgyűlésén a
vármegyei főorvos láttamozta és bejegyezte,
azt kihirdették.483 A rendelkezések
szerint erre azért volt szükség,
mert a főorvos ezzel bizonyította,
hogy az illető végzett orvos és hivatását
gyakorolhatja.
Polgárdi csupán egy évig maradt Pákán,
mert a következő év október 2-án
a tiszti főorvos már dr. Augusztinovics
Nándor pákai lakos orvostudori oklevelével
jár el hasonló módon.484 O a
Kossuth u. 16. számú ház helyén álló
házban lakott és rendelt.
Az orvosnak ahhoz, hogy gyógyítani
tudjon házi gyógyszertárat kellett
fenntartania, és a gyógyszerek egy részét
magának elkészítenie. Augusztinovics Nándornak is volt ilyen házi
patikája.485
Az orvosoknak több esetben kellett saját orvosi körükön kívül ellátni beteget.
Ilyenkor gond volt a költségek elszámolása. Ennek megoldására 1914-ben született
megoldás. „Körön kívül lakó körorvosok fuvarigényének megállapítása"
címen.486
A helyettesítő orvos költségeit az azt igénybe vevő községeknek kellett állnia.
1914. szeptemberében a novai körorvos kérte Zebeckétől és Kisszigettől a lakáspénzt
és úti átalányt.487
A belügyminiszter 101403. II. a. 1913. számú körrendeletében elrendelte a körorvosok
pecséttel való ellátását.488 Ez meg is történt.
Az orvosok és a községek kapcsolata (ha pénzről volt szó), sem akkor, sem azóta
sem volt felhőtlen. 1914-ben pl. a novai főszolgabírónak kellett utasítani a
pákai körjegyzőt, hogy a községi és körorvosoknak járó fuvarátalányt és lakbért
62. Dr. Mihálovics István síremléke
a pákai temetőben
fizessék ki.489 Ennek kiváltója az volt, hogy Augusztinovics Nándor kérvényt
nyújtott be 1200 Korona helyi pótlék iránt.490
1914-ben intézkedtek Közegészségügyi Bizottságok létrehozásáról. A bizottságok
tagjait 3 évenként újra kellett választani. A pákai bizottságban Páka 2,
Ortaháza 1, Hernyék 1, Kissziget 2, Dömefölde 1, Csömödér 2, Zebecke 1,
Pördefölde 1 taggal képviseltette magát.491
1915-ben összeírták az 1 éves, és a 10-12 éves tanköteles gyerekeket, akik nem
voltak újraoltva. Dömeföldén 5, Pákán 9 gyerekről volt szó. „Az oltó orvos által
kijelölt iskola az oltáshoz ki legyen tisztítva és az elöljáróság egy tagja vagy a bíró
személyesen legyen jelen az oltásnál..." - hívják fel ajegyző figyelmét.49"
Két év múlva újabb egészségügyi intézkedés érkezik a járási főszolgabírótól a
körjegyzőhöz. Elrendeli, hogy a cséplőgép és gőzmalom tulajdonosok ezentúl
a mentőszekrényekben a katonaságnál használatos sebkötöző csomagokat tartsák.
„A sublimát oldat és carbol sav is eltávolítandó a mentő szekrényekből és
ezután csakis tiszta vizet használjanak sebek lemosására."493
1918 novemberében ezt írta a pákai plébánia halottak anyakönyvébe Juhász Mihály
káplán: „A spanyol járvány teljes mértékben dühöngött; plébános is egy
hónapig beteg volt; ekkor a plébániában egy káplán képtelen volt az összes privisiákat
és temetéseket mindenütt elvégezni."
Ezért a tanítók temettek:
Náprádfa: (Szentpéterfölde) Prasch József, Hernyék: Kámán István, Maróc:
(Lasztonya) Schifter Béla, Pördefölde: Szilágyi Gyula.494
Dr. Augusztinovics Nándor, 1920. augusztus 7-én, 53 éves korában agyszélhűdés
következtében elhunyt. Utóda „nemeskéri dr. Kiss Géza, Alsólendván született
63. Dr. Augusztinovics Nándor és családja
1891. március 15-én, Középiskoláit Szentgotthárdon, az egyetemet pedig Kolozsvárott
végezte 1914-ben. A világháború kitörésekor mindjárt bevonult a cs.
és kir. 48. gyalogezredhez. A harctéren a tűzvonalban, később a cs. és kir. 29.
gyalogezrednél teljesített szolgálatot és mint főhadnagyorvos szerelt le 1918.
decemberében. A kommün bukása után a nemzeti hadsereghez vonult be,
mint a zalai ezred orvosfőnök helyettese. 1919 (valószínűleg sajtóhiba, és 1920
a helyes) májusában leszerelt, majd Nován körorvosnak választották meg. Röviddel
utána Pákára került körorvosnak. Azóta ott működik és nagy része van a
község egészségügyi viszonyainak megjavításában." - írja róla Békássy Jenő.495
Az ő lakása és rendelője már a kastély keleti végében, a földszinten volt. Pákán
1925-ben ő és egy bába képviselte az egészségügyet.491\'
Az Ortaházi Körjegyzőség Polgári Lövész Egyesület alakuló ülését 1935. dec. 16-
án tartották. Tisztikarának tagja lett, orvosként dr. Kiss Géza körorvos is.4\'" Ekkor
Ortaháza még a pákai orvosi körhöz tartozott. 1939-ben mind orvosilag,
mind gyógyszertárilag viszont már Gutorfödéhez.498 Ez a változás is az 1937/38-
as közigazgatási határmódosítás következménye volt.
Valószínűleg orvosa volt a pákai Polgári Lövészegyesületnek is, aminek létezéséről
ugyan tudunk, de semmi közelebbi adatunk nincs róla.
1947-ben a közegészségügy megelőző védőoltással igyekezett elejét venni a magyar
népbetegségnek. A Dán-Magyar Tüdővész elleni B.C.G. (Bacilus Calmette
Guerin) védőoltást három részletben és időpontban adták be.
Pákán az oltások ideje október 18. 12.30, október 20. 12.30 és október 23. 12.30499
Egy másik védőoltásról a pákai körorvos értesítette a jegyzőt:
„Pákai körorvostól
Körjegyző urnák
Tisztelettel értesítem, hogy a diphtéria ellenes oltások a következő időben lesznek: Páka okt.
11. du. Vt3 óra (...) Az oltásokhoz kérem a szülésznőket kirendelni, segítés céljából. Ké-
. rem egyben körjegyző úr szíves intézkedését, hogy az iskolákban a tantermek kitakarítva és
hűvös idő esetén fűtve legyenek, mert a vonatkozó 194.800/1947. N.M.Sz. rendelet TV.
fejezet 19 §-nak 2. fwntja értelmében az erről való gondoskodás a községek feladata.
Páka, 1947. okt. 5-én
Dr. Kiss Géza körorvos "5l)0
Ebben az évben folyt a zalavármegyei mentőszolgálat újjászervezése is. A községeknek
lélekszámuk alapján kellett befizetniük a mentőegyesületi tagdíjat. Páka
1179 fő után 75 Ft, Dömefölde 494 fő után 37 Ft tagdíjat fizetett, ami 1, illetve
Vi tagságot jelentett. \'"1
Augusztus 18-án egészségügyi vándorautó érkezett Budapestről Pákára. Az autón
röntgen készülék is volt. Egy napig tartózkodtak a faluban. A tíztagú személyzet
(3 orvos és 7 fő segédszemélyzet) részére élelmezést és szállást, a három
orvos részére három rendelőhelyiséget kellett biztosítani.502 Az akciót a Magyar
Nők Demokratikus Szövetsége (M.N.D.Sz.) szervezte.3"3
Október 9-én Bugovits Vilmos a belügyminiszter 184.409/1947. III./3. B. M.
számú körrendeletére - a 3 éves terv első évére Páka község közegészségügyi
gépipari szükségletére 2 db fürdőkályhát, 2 db fürdőkádat és 2 db mosdót
rendelt.504
Még egy a közegészségüggyel összefüggő adatunk van ebből az évből. A körjegyzőjelentése
arról, hogy a községi kutak jó karban vannak.505
Kiss Géza 1952-ben nyugdíjba ment. 1955. május 8-án hunyt el embóliában
(Plébánia meghaltak anyakönyve 1955. 23. sz.). Özvegye 1959-ig élt társbérletben
az új orvossal,
akkor a régi iskola
egyik tanterméből átalakított
szolgálati lakásba
költözött. Itt élt
haláláig. A faluban
mindenki Kiss doktor
néniként ismerte.
Mindketten a pákai temetőben
nyugszanak.
Kiss doktor utóda Józan
István lett, ő azonban
csak 1955. szeptemberében
érkezett.
Közben a falu vezetése
egy új körorvosi lakás
és rendelő építését tervezte, aminek a tanácstagok közül több ellenzője is
volt - mondván van egy orvosi lakás, ezért nem értik miért nem lehet orvost
kapni de a többség megszavazta a tervet. Az építéshez a fuvart és a gyalogmunkát
felajánlották, de a május 9-i ülésen kiderült, hogy az építés nem valósítható
meg, mert a megye szerint erre a falu költségvetésében nem volt fedezet.
Az új orvos számára a régi iskolában jelöltek ki lakást, de ő oda nem
költözött be, hanem Kiss doktor felesége költözött a régi iskolába.5\'"1
1952-1955 közt a falu orvosi ellátását a gutorföldei körorvos végezte helyettesítéssel.
1965-ben a falu új orvosi rendelő és szolgálati lakás építésébe kezdett. Az
építkezés a tervezettnél lassabban haladt, nem készült el a kitűzött határidőre,
ezért egy korábban megkötött bérleti szerződés miatt a rendelőt át kellett
adni a Lenti Fa- és Fémipari Szolgáltató Ktsz. fodrászainak. Az orvos a
lakásban maradhatott. Rendelőnek ideiglenesen az üresen álló „Szalai ház"
(Táncsics u. 13.) egyik szobáját rendezték be. Ez az állapot néhány hónapig
tartott.
1966-ban -jelentős társadalmi munkával - elkészült az új orvosi rendelő és lakás
a Táncsics u. 4. sz. alatt. Az új épületbe augusztusban költöztek be. Józan
doktor 1972-ben elhagyta a falut és Zalakomár körzeti orvosa lett. A falu ekkor
64. Dr. Kiss Géza síremléke a pákai temetőben
ismét hosszabb ideig orvos nélkül maradt. Szerencsére ekkor már
Csömödérnek is volt orvosa, így a falu lakóinak nem kellett nagyon messzire
utaznia, ha orvosi ellátásra volt szükségük. A helyettesítést helyben dr. Gutay Ildikó
oldotta meg, aki Lentiből járt ki közel egy évig, heti két alkalommal.
A gondok néhány évre megoldódtak, amikor 1973-ban Erdélyi Istvánné dr.
Tihanyi Sára elfoglalta az üres állást, 1977. februárjáig maradt.
Őt 1977. február 16-ával dr. Gutay Ildikó váltotta. Gutay doktornő munkaviszonya
- a munkakönyvi bejegyzés szerint - 1981. november 16-án szűnt meg, miután
nem csak állását, hanem az országot is elhagyta.
Ismét egy év telt el orvos nélkül, míg 1983. január l-jétől - novemberig dr.
Petrovics László töltötte be az üres állást. Alig távozott, máris átvette helyét dr.
Gergye Ferenc.
Dr. Gergye Ferenc ösztönzésére átalakították az orvosi rendelőt 1988-89-ben.
Gergye doktor elképzelése az volt, hogy az épületet tetőtér-beépítéssel bővítve,
a földszinten lévő rendelőből és lakásból külön felnőtt és külön gyermekgyógyászati
rendelőt alakítsanak ki. Előzőben külön vizsgálóval és külön fizikoterápiás
kezelésre alkalmas helyiséggel. A gyermekrendelő mellett pedig anya és gyermekvédelmi
tanácsadó helyiséggel, ahol a védőnő végre megfelelő körülmények
közt láthatta volna el feladatát. Az épület még teljesen el sem készült, amikor
édesapja orvosi körzetét elvállalva eltávozott, előremutató és ambiciózus
tervei befejezetlenek maradtak. Hat év stabil orvosi ellátás után a falu ismét orvos
nélkül maradi 1989-ben.
Szerencsére ez az időszak rövid ideig tartott, mert 1989. április Tjén már munkába
állt dr. Kukor Gyuláné dr. Bakos Katalin. A még teljesen be nem fejezett
átalakítási munkák közben kezdte meg munkáját.
Bakos doktornő az eddig itt töltött 15 év alatt az egészségügy többszöri átalakításának
problémájával kényszerült megküzdeni. Körzeti orvosból háziorvos
lett, aztán a háziorvosi szolgálat 2000. december 31-i felszámolása után,
2001. január 1-től vállalkozóként „Bakos és Társa Egészségügyi és Szolgáltató
Bt."-ben végzi tevékenységét. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a pákai
körjegyzőség területén kívülről is fogadjon betegeket. Ezzel persze plusz terhet
vállalva.
A finanszírozást az ún. betegkártyák után fizetett OEP (Országos Egészségbiztosítási
Pénztár) támogatás mellett a körjegyzőség falvainak kiegészítő támogatásajelenti.
A költségek - pl. saját orvosírnok, asszisztens és takarítónő stb. - a
Bt-t terhelik.
A finanszírozás örök téma volt az egészségügyben. Az 1855-ben megajánlott
költségtérítések sem nagyon akartak befolyni az orvos kasszájába, és 1950-ig is
számos adat utalt rá, hogy az orvosoknak sokszor kellett az őket jogosan illető
költségek megfizetését sürgetni a községeknél, néha panaszukkal a járási főszolgabíróig
kellett elmenniük.
Ismert pákai orvosok és működési ic
Szentánai József
Vünts János
Puly István
Dr. Mihálovics István
Dr. Polgárdi Lipót
Dr. Augusztinovics Nándor
Dr. Kiss Géza
Dr. Józan István
Erdélyi Istvánné dr. Tihanyi Sára
Dr. Gutay Ildikó
Dr. Petrovics László
Dr. Gergye Ferenc
Dr. Bakos Katalin
Orvos asszisztensek:
Kovács Károlyné
Pajor Miklósné
Sófalvi Imréné
Csizmazia Sándorné
Orvos írnokok:
Kása Miklósné
Király Katalin
Soós Ibolya
Kiss Cecília
Kondákor Istvánné
UIV.
? - 1 8 2 7 - ?
1844-1863(?)
1863-?
1871-1892
1894-1895
1895-1920
1920-1952
1955. szeptember 1.-1972
1973-1977. február
1977.-1981.
1983. január 1.-1983. november ?
1983. november P-1989.
1989. 04. 01.-
1972. január 1.-1977. június 30.
1977. szeptember 1 - ?
1979. március 12.-2003. január 1.
2003. január 1.-
1965. július 1.-2000. március 1.
1971. szeptember 1.-1972. augusztus 31.
1972. szeptember-1973. június
1973. július-1974. tavasza
2000. február-
Fogorvosi ellátás
A fogorvosi foglalkozást - ahogy a sebészit is - a borbélyok űzték, majd az általános
orvosok. A XIX. század közepe óta képeznek külön fogorvosokat Magyarországon.
A községekben a fogfájós betegek ellátása is a körorvos feladata volt. Pákán Józan
doktor régi rendelőjének sarkában ott állt a lábbal hajtott fúrógép, amely
az új rendelőbe már nem került át.
A fogászati gondok nagy részét levette vállukról a Lentiben épült SZTK Rendelőintézet
fogászati szakrendelése. Sürgős esetekben még az 1970-es években is
húztak fogat Pákán.
1982-ig Pákáról Lentibe vagy Bázakerettyére jártak fogászati problémáikkal a
betegek.
1981-ben elkészült a fogorvosi rendelő és lakás.
1982-ben foglalta el az állást dr. Csóka István. Ő 1986-ban távozott. Utóda -
1986. november l-jétől dr. Dévay Ágnes lett. O 1992. augusztus 31-én hagyta el
Pákát és költözött Szombathelyre. Asszisztense Kovács Erika volt.
A megüresedett állásra Fábiánné dr. Kasza Klára 1992-ben jelentkezett. Azóta ő
látja el előbb fogorvosi szolgálat, majd - az átszervezést követően - 2000. december
l-jétől magánpraxisban a körjegyzőség fogbetegeinek ellátását heti 20
órában. Mellette a bázakerettyei körzet fogorvosi teendőit is végzi. A „kártyapénzen"
túl a körjegyzőség községei is támogatják a szolgáltatást.
Asszisztensek:
Varga Istvánné: 1984. márciusa óta.
1984. szeptember l-jétől - 1989. szeptember 30-ig - Varga Istvánné gyermekgondozási
segélyen - GYES volt. 1986. szeptember 1. és 1987. június 30. közt
Fracz Józsefné (Lenti), 1987. július l-jétől 1989. szeptember 30-ig a pákai Kovács
Erika látta el az asszisztensi feladatokat. 1989. október l-jével visszatért Varga
Istvánné.507
Gyógyszerészek a faluban
Kezdetben, mint láttuk, a falvakban az orvos kézigyógyszertára volt az egyetlen
hely ahol medicinához jutottak a betegek.
1936. volt az első év, amikor önálló gyógyszertár felállításával próbálkoztak. A
körjegyzőség egyedül nem lett volna képes a gyógyszertárat fenntartani, ezért
megkereste a szomszédos körjegyzőségeket. Az ortaházi testület 1936. június
15-i ülésén az alábbi határozatot hozta: „A testület egyhangúlag támogatja, hogy dr.
65. Az első gyógyszertár épülete (Kossuth u. 54.)
Kelemen József kérelmét magáévá teszi és igenis javasolja, hogy Pákán személyjogú gyógyszertár
állíttassék fel. "508 Ekkor a terv meghiúsult. A falu csak 1939-ben kapott engedélyt
gyógyszertár létesítésére, mely azonban csak 1942-ben nyílt meg. Személyes
(vagy személyi jogú) gyógyszertár volt, s a belügyminisztérium
461262/1942. XIII. B.M. sz. rendelete alapján 1942. XII. 4-én engedélyezték.
Vörös Andor volt az első gyógyszerész. O választotta ki Kovács István (Csirip)
házát gyógyszertár és lakás céljára (Kossuth u. 54.), és azt a község két mázsa búza
mindenkori értékéért bérbe vette a tulajdonostól.509 Vörös Andor 1886-ban
született Gyomán. 1910-ben szerzett teljes jogú gyógyszerész oklevelet. O volt a
tulajdonosa a Lovásziban 1947. január 11-én megnyitott „Megváltóhoz" nevű
patikának is. A gyógyszertárat Vörös Andor vezette, majd Lovásziból átjött Pákára
Kiiment Z. Pál. Majd mindkét patikát Vörös Andor vezette az államosításig.
Vörös Andor 1947-ben házhelyigényt nyújtott be a körjegyzőségre,510 hogy
kapott-e, arról nincs tudomásunk, de házat nem épített a faluban.
Pákán 1950. szeptember 15-én, Lovásziban, 1950. október l-jén államosították
a gyógyszertárat. Vörös Andor munkaviszonya „kilépett" bejegyzéssel szűnt
meg. Az államosítás napján átvette Velényi Ferenc.511
A gyógyszertár neve „Megváltó" volt. Velényi Ferenc azonban csak napokat,
vagy heteket tölthetett Pákán, mert december 9-én a tanács v.b. ülés már
Ferenczy István hentes és Szalamin Miklós lakáskérelmét tárgyalta, akik a gyógyszertárral
szembeni épület (volt Hangya) egyik megüresedett szobáját igényelték
ki. A végrehajtó bizottság Ferenczy István javára döntött, mondván:
„Szalamin Miklós gyógyszerésznek a régi gyógyszerész által lakott összes helyiséget átvette,
abban egy lakószoba van, az úttest másik oldalán lévő másik szobának kiutalása, már
66. A gyógyszertár ma, az egykori Ferenczy-kocsma épületében
csak azért sem volna indokolt, mert a gyógyszerészi teendők ellátását is csak úgy tudja ellátni,
ha lakása a gyógyszertár mellett van. "5I2
A gyógyszertár az államosítást követően átköltözött az ugyancsak államosított
Ferenczy kocsmába (Petőfi u. 2.). (Érdekessége a dolognak, hogy a gyógyszertárból
kocsma, a kocsmából gyógyszertár lett.) Ez azonban nem ment ilyen egyszerűen.
A Velényi Ferencet váltó Szalamin Miklósnak (bentfentesek szerint inkább
feleségének) nem felelt meg a régi egyszobás gyógyszerész lakás (ezt láttuk
már 1950-ben), ezért változtatni akart. Az ügy nagy port vert fel, még az újság
is foglalkozott vele. E szerint a gyógyszerész megzsarolta a tanácselnököt,
hogy vagy lesz nagyobb lakás vagy átköltözik Csömödérbe, ahol kap megfelelő
helyiséget. Ezt az elképzelést a Gyógyszertár Vállalat is támogatta. Ekkor több
javaslat is született, mint arról a Zala című újság is beszámolt: „A jelenlegi helyiség
mellé még egy szobát építenek. Ezt a Gyógyszertár Vállalat zalaegerszegi kiküldöttje a helyipatikussal
elutasította azzal, hogy az nem megfelelő. Szóba jött a „Czigola"-ház, amelyben
a tanácselnök lakik. Minden szempontból megfelelő lett volna, csupán egy szobát kellene
hozzáépíteni. Már hogy lenne ez jól Hiszen itt villany van, és ha a tanácselnöknek
el kellene költözködnie a volt patika helyiségébe, ott meg nincs villany. Ez sem lett megfelelő.
Javasolták a tanács jelenlegi helyiségét. Egyszerű csere lett volna. A tanács átköltözik
a mostani patikába, a patika pedig a tanács helyiségébe (a vaskalapba). De hát ilyet! -
méltatlankodott a gyógyszerész. A lakásba lépcsőn kell feljárni! Ez sem megfelelő. A tanácselnök,
látva sorozatos vereségét, gondolt egy merészet. Építsenek új helyiséget a patika
és a patikus számár, hely van, a tanács hozzájárul bontási anyaggal (a Stern-féle házból)
és tetőfával. Ki gondolná ? Ez az út sem járható. Ebben az esetben a kertben nem tennének
gyümölcsfák.
Amíg a tanácselnök végső kétségbeesésében ide-oda kapkodott, a patikus megtalálta az
igazi megoldást: patika céljára Pákán egy és egyedül a szövetkezeti kocsma felel meg. Tervét
közölte a zalaegerszegi Gyógyszertár Vállalattal, ahol megértő támogatásra talált. A
tanács megkapta az utasítást: ki kell költöztetni a szövetkezeti kocsmát, és punktum. A
szövetkezel vezetősége körömszakadtáig tiltakozott a terv ellen. 1952-ben hozták rendbe az
épületet kocsmának és raktárnak (Kiss Ferenc szerint 180 ezer forintért, a tanácselnök szerint
kevesebbért). A tanácselnök látva a mindenfelől megnyilvánuló óriási felháborodást,
tiltakozott.
A helyi pártszervezet panasszal fordult a párt Központi Vezetőségéhez. Rövidesen értesítést
kaptak, hogy az ügyet kivizsgálásra átadták az Egészségügyi Minisztériumnak. Itt azonban
megfeneklett az ügy, mert még válaszra sem méltatták a tanácsot és a pártszervezetet.
Igen ám, de mi legyen a kocsmával, ami mégis csak kell. Egymást érték az újabb intézkedések.
Az új kocsmahelyiségnek legalkalmasabb lesz a kultúrház. A tanácselnök tiltakozott. Hiába,
a megyei tanács utasította a tanácsot a kultúrhelyiség átadására. Felsőbb utasítás,
és kész.
Most tanulják a DISZ fiatalok a „Csalódások"-at (egész időszerű ez Pákán). Hol fogják
a próbákat és az előadásokat megtartani ? Ez probléma ? A tanács helyiségében próbálhatnak
és az előadást megtartják majd a kocsmában. Hiszen a színpadot, azt nem bontják
le. Csupán egy lenge válaszfalat húznak a színpad és az ivó közé.
Lesz tehát patika, amely csekély 280 ezer forintot fog kóstálni. Az átalakítást végző építésvezető
szerint a volt kocsma átalakítás előtt megért körülbelül 100 000forintot. Ha a mostani
280 ezret „beleverik", megéri a 150 ezret. Egy új, minden követelményeket kielégítő
patikahelyiség építése nem került volna többe, mint 200-250 ezer forint. Ez megfelelt volna
a falu, a földművesszövetkezet és a tanács érdekeinek is. Sőt, nyertek volna vele. Felszabadult
volna a patika jelenlegi helyisége, és a kultúrotthon sem került volna az ebek
harmincadjára. A Gyógyszertár Vállalat végsőfokon azért ragaszkodott ehhez a megoldáshoz,
mert az ő pénzük a felújítás. A felújításból csak átalakítást lehet végezni. Súlyos százezrek
értelmetlen pocsékolása folyik Pákán.
Miért, kiknek a jóváhagyásával - erre kíváncsi az egész falu, s mi magunk is. Büntetlenül
nem lehet a dolgozó nép vagyonát pocsékolni - még Pákán sem. "51S
Az új gyógyszertárat a mai mellett, részben annak kertjében, részben a művelődési
ház telkén kívánták felépíteni.514
A gyógyszertár azóta is ugyanabban az épületben működik. A rendszerváltást
követően több tulajdonosa is volt, jelenleg a PHARMANOVA Rt-é. 2000-2001-
ben az akkori tulajdonosok az épületet el szándékozták adni. Új gyógyszertár
építéséhez a körjegyzőség négy települése a közös tulajdonban lévő - a körjegyzőség
épülete előtti - tér felét ajánlotta fel. A tárgyalások előrehaladott állapota
miatt a teret megosztották, tuja sorral kettéválasztották. Ezért került jelenlegi
helyére a Millenniumi emlékmű is. Közben ismét új tulajdonosa lett az épületnek,
ők a régi épület felújítása mellett döntöttek és bevezették az épületbe a
gázt is.
Pákai gyógyszerészek:
Vörös Andor 1942-1947. augusztus 31.
Kiiment Z. Pál 1947. szeptember 1.-1948. október 30.
Vörös Andor 1948. november 1.-1950. szeptember 15.
Velényi Ferenc 1950. szeptember 15.-1950.
Szalamin Miklós 1950-1961.
Torday Henrik 1962-1972.
Fílarszky Nándor 1972.
Helyettesítéssel 1972-1976 közt
Bucsics Ildikó Zalaegerszegről
Horváth András Csesztregről
Harcz Mária (Szalainé) 1976-1984. július.
Szülési szabadsága alatt helyettesítéssel:
Babos Erzsébet Zalaegerszegről
1984. augusztus 21-től a pákai születésű Kulcsárné Bek Magdolna
a gyógyszerész.
Gyógyszertári asszisztensek:
Tompos Júlia
Nagy Lászlóné
1973. június 15.-1997.
1998. január
Védőnői szolgálat
Magyarországon a védőnőképzés alapjait az Országos Stefánia Szövetség vetette
meg, mely 1915-ben alakult. 1917-től 1940-ig állami megbízás alapján szervezte
meg szakrendszerben a várandósok, szoptató anyák, újszülöttek, csecsemők
és hároméves korhatárig a kisdedek egészségi és szociális védelmét. 1940-
ben Országos Egészségvédelmi Szövetséggé alakult."15
A védőnő az 1940-es években a hazai intézményes egészségvédelem és szociális
gondozás női segédmunkása. Sokfelé ágazó munkaköre a családlátogatásokból,
a védelemre szoruló egyének felkutatásából, környezettanulmányok felvételéből,
egészségvédelmi propaganda kifejtéséből, adminisztratív tevékenységből,
stb. tevődik össze.\'"\'
A védőnő ma az orvos mellé beosztott magas képesítésű egészségügyi dolgozó.
Feladata működési területén az orvos utasítása szerint a gondozottak helyszíni
ellenőrzése, segédkezés a tanácsadásokban és az adminisztráció ellátása.517
Vizsgált két falunkban, a világháborúk közti időben, nincs tudomásunk védőnő
működéséről. A csecsemőkkel kapcsolatos feladatokat a bábák látták el, majd
1951 és 1958 közt Durgó Sándorné látta el a védőnői feladatokat. Ekkor Kisszigetbe
költöztek. Utóda Kovács Erzsébet (Bécsjózsefné), 1962-ben került Pákára.
2000. április 1-jéig a pákai tanácsi, majd körjegyzőségi falvak ellátása volt a
feladata. 2000-től a csömödéri körjegyzőség területén is ő látta el a védőnői feladatokat
2004 szeptemberéig.
Az állam a XIX. század második felétől igyekezett - a mai szóhasználattal élve -
hátrányos helyzetű embereken segíteni. Az 1886: XII., 1877: XX. és az 1897:
XX. tc. is ezt a törekvést szolgálták, amikor létrehozták a közgyám intézményét.
„Gyámság, gondnokság alá rendelt személyek ügyeinek intézésével, a gyámok,
gondnokok tevékenységének ellenőrzésével megbízott köztisztviselő." - írja az
értelmező szótár.518
A bennünket érintő falusi közgyámok feladatához közelebb visz bennünket egy
másik megfogalmazás: „(...) a községek gyámoltjainak és gondnokoltjainak
nyilvántartására, a gyámok és gondnokok eljárásának felügyeletére választott
községi közeg."519
Az előzővel szemben ez pontosabban fogalmaz, amikor kimondja, hogy nem
Szociális ellátás
köztisztviselőről, hanem választott személyről van szó. A közgyámokat is évente
választották. A bíróéhoz hasonlóan terhes feladat volt, ezért ahhoz hasonlóan
kötelezni lehetett a posztra kiszemeltet a tisztség elvállalására. Anyagi felelősséggel
is tartozott, ami bizony komoly vagyonvesztéssel is járt, ha az illető tudatlansága
vagy hozzá nem értése folytán hibásan járt el. A falu történelméből csupán
néhány közgyám nevét ismeijük, azokat a függelékben felsoroljuk.
1945 után a szocialista eszmeiség nem engedte, hogy a korábbiakhoz hasonló
gondok felmerüljenek. A gyermekek csecsemő-, majd gyermekotthonokba kerültek.
Külön gyermekváros is épült a szülők által elhagyott gyermekek részére.
Az időseknek sem kellett félni a jövőtől. így gondolták az ideológusok. Aztán a
fiatalok beköltöztek a városba és a 80-as évekre egyre több lett a falvakban az
idős, egyedülálló ember. A róluk való gondoskodás a falvak felelősen gondolkodó
vezetőit, rajtuk keresztül néhány szociálpolitikával foglalkozó politikust arra
sarkalt, hogy ezt a problémát megoldják. A kiötlött megoldás humánusnak
tűnt: meghagyni az idős embert megszokott környezetében, viszont napközben
be kell vinni egy közösségbe, ahol társaságban lehet és csekély térítés ellenében
még az étkezését is biztosítják. Ez volt az idősek napközi otthona.
Ezen elgondolás mentén született meg aztán Dömeföldén az egykori iskolában
az „Öregek napközi otthona", 1977. májusában. Később neve Idősek klubja lett.
A napközi otthonban egy szakácsnő és egy gondozónő gondoskodott az idősek
ellátásáról Illés Józsefné otthonvezető irányításával. Az időseknek helyben főztek.
A kezdeti nekibuzdulás után a napközibejáró idősek száma csökkenni kezdett.
A nagy távolság miatt egyre kevesebben jártak át Pákáról, télen, rossz idő-
67. Az egykori dömeföldi iskola épülete
ben a dömeföldi falurészben lakók is inkább otthon maradtak. így télen aligalig
látogatták. A fenntartása egyre nagyobb veszteséggel járt. 1997. október 1-
jén aztán az önkormányzat kénytelen volt megszüntetni.
Beindult egy másfajta szolgáltatás is: a házigondozói szolgálat. A szolgálat munkatársa
minden nap ebédet vitt az idős, a szolgáltatásra igényt tartó embernek.
Ezen túl elvégezte a lakás takarítását, mosást, bevásárlást, gyógyszerek kiváltását.
Ezt a rendszert felváltotta a Gutorfölde központtal létrejött Családsegítő és
Gyermekjóléti Szolgálat. Ez a gyermek-, család- és ifjúságvédelem mellett az öregekkel
csak annyit tudott törődni, hogy a rászorulóknak Pákától-Pördeföldéig
meleg ebédet vitt.
A költségek folyamatos növekedése miatt 2003-ban előbb Kányavár, majd Páka
is kilépett a társulásból. A bent maradók anyagi terhei annyira megnőttek volna,
hogy azt már ők sem tudták vállalni, így a szolgálat megszűnt.
Páka a Lovásziban működő Lovászi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattal
szerződött a feladatok ellátására. Az idősek ellátására pedig újra indították a
házigondozói szolgálatot. A feladatot Illés Józsefné látja el.
Jelenleg egy gondozási központ kialakításában gondolkodik a testület, amely első
lépcsőjeként a dömeföldihez hasonló módon működő, de magasabb színvonalú
szolgáltatást nyújtó klub beindítása lenne. Erre, a megkeresésre válaszoló
időskorúak visszajelzése alapján meg is van az igény. Akinek ily módon nem oldható
meg az ellátása, az évekig sorban állhat egy bentlakásos öregek otthona férőhelyért
- Letenyén, Rédicsen vagy Csömödérben.
Óvoda
Az első magyar kisdedóvót, a budai „Angyalkert"-et Brunswick Teréz alapította,
1828-ban. \'
Az óvodák falusi elterjedése csak a XX. század második felére tehető. Az első világháború
idején egy minisztériumi megkeresésre, mely szerint a faluban szükségesnek
tartják-e kisdedóvó felállítását, a körjegyző nemleges választ adott.520
Ennek feltételezhetően ugyan az volt a célja, mint az 1950-es évek második felében
létrehozott nyári óvodának, hogy a szülők az aratás idején nyugodtan dolgozhassanak
a mezőn. Ekkor óvodának az iskola egyik tantermét használták. A
gyerekek részére egy frissen tömött szalmazsákot kellett vinni, amin ebéd után
alhattak. Tízórait, ebédet és uzsonnát kaptak. Az óvoda vezetője dr. Kiss
Gézáné, a korábbi körorvos felesége volt.
Valódi óvoda nyitására 1966-ban került sor, amikor a körzeti orvos átköltözött
az új szolgálati lakásba. Az ő korábbi lakását alakították át óvodává.
Ez a helyzet állt fent 1979-ig, az új Ifjúság utcai óvoda elkészültéig. A közben kevésnek
bizonyult két csoportszobát háromra lehetett bővíteni, amikor az iskola
elkészülte után az óvodai étkeztetést is az iskolából látták el.
A gyermeklétszám csökkenése miatt 2000-ben a csoportok számát ismét kettőre
kellett csökkenteni, ami az óvónők számának csökkentését is magával hozta.
Óvónők:
Vetecz Sarolta
Rudas Miklósné
Rudas Lászlóné
Málics Zoltánné
Fülöp Ferencné
Neuzer Ildikó
Horváth Hajnalka
Csimaziáné Tompos Gyöngyi
1966-1970
1970-
1974-
1984-
1985-2000
1988-
1993-1995, 1998-2000
1981-1996
Jegyzetek
467 Magyar életrajzi lexikon. 145-146.
468 ZML. HL. SzPL. Szily: Canonica Visitatio Zalaegerszegi kerület Páka 1778.
469 SzPL. Böle Canonica Visitatio novai kerület VI. füzet Páka, 1830.
470 Révai nagy lexikona, Bp. 1911. 372. p.
471 ZML. Pkjgy. 2098/1914.
472 ZML. Pkjgy. 1353/1917.
475 ZML. Pkt. jkv. 1950-1967.
474 PHD. 97. p.
4\'5 PHD. 99.
476 PHD. 104. p.
477 ZML. Megyefőnöki iratok 1855. 211. doboz.
478 ZML. Pákai birtokosok összeírása (lakóházak) 1864.
479 ZML. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1885. május 5.
480 ZML. Közgyűlési jegyzőkönyvek 72/1886. 1886. május 3.
481 ZML. Közgyűlési jegyzőkönyvek 72. 1886. május 3.
482 Páka plébánia meghaltak anyakönyve 1892. 218. sz.
483 ZML. Kgy. jkv. 317/1894. 1894. október 2.
484 ZML. Kgy. jkv. 1286/1895. 1895. október 2.
485 Zala megyei almanach 1912. 98. old. Kézi gyógyszertárak helyei és tulajdonosai.
486 Zalavármegyei Hivatalos lap 13. szám 1914. március 19., ZML. Pkjgy. 1050/1914.
487 ZML. Pkjgy. 2972/1914.
488 ZML. Pkjgy. 1271/1914
489 ZML. Pkjgy. 1521/1914.
490 ZML. Pkjgy 1436/1914.
491 ZML. Pkjgy. 2524/1914.
492 ZML. Pkjgy. 987/1915.
495 ZML. Pkjgy. 2526/1917. Nova járás főszolgabírójától 6677/kig. 1917. Nova, 1917. november 22.
494 1919-20. közt a spanyolnátha kb. 200 millió embert betegített és 20 milliót ölt meg világszerte.
Új idők lexikona. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1940. 3365. p.
495 Békássyjenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után, Zalai Fejek, Bp. 1930. 368. p.
496 ZML. Közigazgatási tájékoztató lap 1925. november 14.
497 ZML. 3348. számú letét.
\'"* Molnár László: Ortaháza története. 79. p.
499 ZML. Pkjgy. iratai 1914/1947.
99 ZML. Pkjgy. 1571/947.
91 ZML. Pkjgy. iratai 908/947.
992 Az autó személyzetét (az alábbi) házaknál szállásolták el:
„Németh Ferenc duhaj Fő utca 32. hsz. 1 élelmezés 1 szállás
özv. Csondor Istvánné Fő utca 40. hsz. 1 élelmezés 1 szállás
Rechnitzer Imre Fő utca 25. hsz. 1 élelmezés 1 szállás
Németh István (hangyás) Fő utca 97. hsz. 1 élelmezés 1 szállás
Magyar Ferenc László utca 115. hsz. 1 élelmezés 1 szállás
Tóth György bocskor Andrássy telep 199. hsz. - 1 szállás
Horváth Lajos céhm. Andrássy telep 181. hsz. 1 élelmezés 2 szállás
özv. Sándor Imréné Andrássy telep 189. hsz. - 1 szállás
Horváth Ferenc céhm. Andrássy telep 178. hsz. 1 élelmezés -
Bácsi István Andrássy telep 185. hsz. 1 élelmezés -
Németh József tűzkő László utca 157. hsz. 2 élelmezés 1 szállás
Bek Ferenc teleki László utca 168. hsz. 1 élelmezés 1 szállás
Bek Károly borbély Fő utca 20. hsz. 1 élelmezés -
özv. Németh Istvánné Andrássy telep 192. hsz. 1 élelmezés 2 szállás"
595 ZML. Pkjgy. 1248/1947
594 ZML. Pkjgy. 1563/947.
595 ZML. Pkgy. 1303/1947. (A faluban még az 1960-as években is állt három „artézinek" nevezett
kút, amelyek ásottak voltak tégla falazattal, beton fedlappal két kerékkel hajtható szivattyúval,
öntöttvas felépítménnyel. Ezek közül kettő a Kossuth Lajos utcában volt és 1956. júniusában készültek
el. ZML. Pkt. jkv. 1956. június 24. A harmadik a Táncsics utca (a ma üresen álló telken)
5. számú ház előtt volt.
506 ZML. Pkt. jkv. 1956. okt. 20.
97 Az adatokat az érintettektől kaptam, ezúton is megköszönöm.
508 ZML. V. 1761. 151. Ortaházi körjegyzőség iratai.
509 Kovács Károly (1927) Páka szóbeli közlése, amit ezúton is megköszönök. Elmondása szerint az
épületre vonatkozó iratok birtokában vannak.
\'"" ZML. Pkjgy. 1422/1947.
\'" Ez úton ismét megköszönöm Dobribán Andor és Kulcsárné Bek Magdolna segítségét és a birtokukban
lévő adatok átadását.
512 ZML. Pkt. jkv., 1950. december 9.
515 Tompos Endre: „Falurendezés" Pákán. Zala, 1955. november 20. 3.
5,4 ZML. Pkt. jkv. 1954. július 19.
19 Új idők lexikona Bp. 1940. 5516-17.
519 Új idők lexikona Bp. 1940. 6064.
517 Új Magyar Lexikon. 6629.
518 Magyar értelmező kéziszótár. 789.
511 Új idők lexikona. 4015. p.
529 ZML. Pkjgy. 1917.
Gazdasági élet
Földművelés
Rátekintve a környék domborzati térképére azonnal szembetűnik, hogy a falu
határa mezőgazdasági művelésre alkalmas területtel alig rendelkezik. Ezért
minden lehetőséget igyekeztek kihasználni, a szőlőhegyek lankásabb részeit is
felszántották. A Kishegy gerincére vezető út falu felé eső végén - a Gerendi keleti
és nyugati oldalán - ma is jól láthatók az egykori teraszos szántóföldi művelés
nyomai.
Délről 100-150 méter szintkülönbségű dombok határolják a falut. Északról a
Cserta vizenyős, lapos völgye. Dömefölde alatt, a dombok lábánál a Válicka
ugyancsak vizenyős völgye. A falutól keletre vannak azok a szántóföldek, amelyeken
egykor a két település élelmét meg kellett termelni.
Ez a középkorban nem okozhatott gondot, mert a lakosság csekély száma miatt
elegendő területtel rendelkeztek. A talaj művelése azonban nehéz volt. Az agyagos,
kötött talajt csak négy ökör által vont ekével tudták feltörni. A földek másik
fele pedig homokos volt, ezért terméketlen. A vetéshez csak háromszori
szántással lehetett megfelelően előkészíteni.\'21 A ráfordított munkát nem nagyon
hálálta meg, mert az elvetett mag kétszeresét, legjobb földjeik a háromszorosát
termették meg. Legfőbb terményeik - a XVIII. századból ismert adatok
alapján - a búza, rozs, zab, hajdina, árpa, köles. Kendert és lent csak saját szükségletük
kielégítésére termesztettek. 1770-ben tűnik fel először a kukorica.
Szőlőművelés
Ami nem kedvezett a szántóföldi növénytermesztésnek - a meredek domboldalak
- azok kiválóan alkalmasak voltak szőlőtermesztésre. Ennek a növénynek
már a honfoglalás előtt is kultusza volt a vidéken, de az ideérkező magyarok
előtt sem volt ismeretlen a művelése és a bor készítése.
Már a falu első írásos említésében is szerepelt a hozzá tartozó hat szőlő hat vincellérrel.
A török kiűzése vitán az elpusztult szomszédos települések - Hottó, Olaszlakosa
- határát is Dömefölde és Páka határához csatolták. Az ottani valamikori szőlők
egy részét újból művelés alá vették, amiből bevételhez jutottak. Nem csekély
területen műveltek szőlőt, ha arra gondolunk, hogy az Eszterházy-uradalomnak
volt egy fából épült szoba-kamrás présháza és pincéje, amelybe a dézsmaborokat
gyűjtötték, és ennek befogadóképessége 800-900 akó volt. \'" A szőlészkedési
kedvet mutatja, hogy a meglévő szőlőhegyek mellé 1753 körül egy új területet
is betelepítettek, a mai Újhegyet.
68. Zsúpos boronapincék a Csokmai-hegyen (1975)
Ennek bizonyítéka továbbá, hogy ott nem csak dolgoztak, hanem laktak is emberek.
Az 1864-es birtokösszeírás alapján tudjuk, hogy a faluban 93, a szőlőhegyen
91 család lakott.
Ezt a kedvet a filoxéra járvány sem szegte meg. Főleg direkt termő fajtákkal újratelepítették
a szőlőket. A bort még a XX. század elején is Vas megyei kocsmárosok
vitték el.
A termelőszövetkezet megalakulásával megtört a kedv. A tsz-nek leadott szőlők
néhány év után - gondozás híján - tönkrementek.
Megjelentek az első akáccal felvert erdősávok. A hetvenes években újabb lendületet
vett a szőlőtelepítés, de ez napjainkra megállt. A 2001-ben végzett számlálás
adatai alapján a falu határában egykor művelt szőlők közel fele elhagyott
volt. Ennek ellensúlyozására, a szőlőtermelő kedv növelésére, néhány éve rendszeresen
borbírálatokat szerveznek.
Állattenyésztés
A nagyobb mérvű állattenyésztést a községek határában található rétek csekély
volta akadályozta, azok is silány, sásos szénát adtak.523 Dömeföldének rétje a
Vöröspatak Válickába torkollásától a pákai majorig terjedt. A pákai rétek pedig
a Cserta bal partján, a falutól északra a Baraca, a Herceg és a Hajós-berek voltak.
Valamennyi rétjük az elpusztult falvak határában is volt. Ezek a magasan
fekvő rétek jó minőségű szénát adtak. A plébános Csokmába kapott egy darab
rétet Szapáry gróftól. Legelőjük szintén az elpusztult falvak határában volt. Érthető
hát a jobbágyok aggodalma legelőik elvesztése miatt, amikor Erdődy gróf
Svájcból hozatott be szarvasmarhákat és juhokat.524 Aggodalmuk azért is érthető,
mert a lakosság növekedésével együtt nőtt az állatállomány is, a legelők és
rétek mérete viszont nem változott. Félő volt, hogy a termőföldből vesznek el
erre a célra az uradalmak.
A Hottó-pusztára vezető marha- vagy csordajárás a mai Táncsics utca helyén
volt. A Kishegy alatt a Szulákos völgyön (ma Duláki út) a gerincen át le a Hottó
hegy alá. Ezen hajtották a sertéseket is legelni, illetve makkoltatni. (Az utca
szerkezete ennek következményeként alakult mai formájára.)
A tagosítás következtében ezektől a legelőktől a falvak elestek. így másutt kellett
kialakítani azokat. Dömefölde a kányavári határ mellett, a Vörös patak bal
partján, attól keletre a Pördeföldére vezető út mellett, a Szerencsésen jelölte ki
a közbirtokossági legelőt.
A pákaiak pedig Lepencén külön ló, marha, birka és sertés legelőt. A községi
erdő pedig a Kishegy és Újhegy közti erdő lett.
A falvak a nagy létszámú állatállomány őrzésére pásztorokat, csordásokat, kanászokat
fogadtak föl. Ezek számára pásztor illetve csordás házat építettek. Egyik
- a csordásé - a mai takarékszövetkezet helyén, a másik - a kanászház - a Béke
utcai bolt telkén, közvetlenül a kisvasúti megálló mögött állt. Ez téglából
készült.
A dömeföldi kanászház a hegyre vezető út mellett a Válicka és a kisvasút közt
épült téglaház volt. Ma már egyik sincs meg.
Francz Lajos modern állattartó telepet alakított ki. Az istállókban önitató, trágyakivonó,
és a szarvasmarhák istállójában fejőház is volt.525
Az uradalmak irányítását az Erdődyek helyben élő ispánokkal oldották meg,
míg az Eszterházyak itteni birtokait a XIX. század elejéig a Lenti uradalom
tiszttartója irányította. 1770-ben az Erdődyek részén egy ispánt említenek név
nélkül.
1801-ben a tanító - háza elkészültéig - az Eszterházyak által épített ispánlakásban
lakott.526
A tagosítást követően az Erdődyek majorgazdája 1872-ben Bozsai Imre volt."2\'
Az Eszterházy hitbizomány szántóföldjeit a pördeföldei Imreh Antal uraság bérelte.
így a tagi majort is. A pákai majort a tagosítást követően hozták létre.
Rozsmány Ferenc kocsis lakhelyét Major-ként írták.\'\'28 A kastély a Dömeföldre
vezető úttal párhuzamosan állt, ahogy ma is látható. Tőle keletre - az útra merőlegesen
állt az ispán lakása, amellyel egybeépült az egyik istálló. Ez az épület
választotta el a kastély kertjét a majortól, és onnan is volt bejárata. A későbbi fejlesztésekből
ma is áll még Kovács Károlyék tulajdonában a díszes öntöttvas oszlopos,
vasgerendás boltozott istálló, amit a major megvétele után, az osztozás
során lebontott istálló anyagából építettek. Kovácsék régi, és Horváth Ferencék
háza korábban uradalmi cselédlakás volt.529 A majort az Erdődyeket követő birtokosok
továbbfejlesztették, de rövid létezés után eladták a falu módosabb gazdáinak.
így a másutt tipikus mezőgazdasági cselédség nem alakult ki, illetve a
69. Az egykori Erdődy-kastély
major eladásával megszűnt. A földdel nem rendelkezők Tolna és Baranya megyékbe
jártak sommás munkára. Ugyanígy tettek a kevés földdel rendelkezők is.
Földjüket árendába adták és ők is sommásmunkán keresték meg a megélhetésükhöz
szükséges gabonát. 191 l-ben Pákán 3 fő 100 hold feletti birtokkal rendelkező
személy volt.530 1915-ben 48-an kívántak mezei munkára elszegődni.531
70. Az uradalmi major istállói
71. Lovakat ábrázoló festmény
a munkalovak uradalmi istállójának ajtaja felett
A termelőszövetkezet az 1960. január 6-i alakuló ülésen 1960. január 1. időponttal
alakult meg, 251 taggal, Boldogulás Útja néven. A tsz irodája előbb a kisvasút
melletti pásztorházban, majd a Kossuth u. 33. sz. házban volt. Vele egy időben
Dömeföldén Válicka néven szakszövetkezet (termelőszövetkezeti csoport,
tszcs.) alakult. A megalakulás körülményeiről vannak visszaemlékezéseink, de a
mindent megszépítő múló idő miatt ezek felidézésétől eltekintünk.537
Dömeföldéről átlagosan 54 fő, a lakosság 10,1%-a, Pákáról 71 fő, a lakosság
2,1 %-a járt el átlagosan sommás munkára.532
Az 1945-ös földosztáskor 73 fő, Dömeföldén 64 fő jutott földhöz, de ez a mezőgazdaságból
élők arányán nem változtatott számottevő mértékben.533
A földhöz jutottak sem örülhettek maradéktalanul új vagyonuknak, mert az
1947-es év aszállyal sújtotta őket. A termést 50%-nál nagyobb mértékben károsította
átlagosan. A burgonyát és takarmányrépát 75 illetve 80%-ban.534
Ebben az évben kiváló mezőgazdaként a faluban ajegyző egy felmérés kapcsán
az alábbiakat nevezte meg: Zolder Károly, Horváth Ferenc (majori), Horváth
Károly (majori), Herceg István.535
A korábbi férfi summások többsége ekkor már az olajiparban dolgozott és jelentős
volt az iparosok száma is. Ok ugyan valamennyire kétlakiak voltak olyan
értelemben, hogy volt egy darab földjük és szőlőjük, amit műveltek.
Ezért nem meglepő, hogy a termelőszövetkezetek megalakításakor - 1960 -
olyan magas volt a belépési nyilatkozatot aláíró, ezáltal taggá válók átlagéletkora.
1965-ben a nyugdíjas és járulékos tagok aránya 39,5% volt.536
Június 31-én a termelőszövetkezetbe bevitt közös terület nagysága 1541 kh. (katasztrális
hold), a tagok száma 270 fő. 1961. december 31-én 1524 kh. és 227 tag
volt.
1962. február 16-án a ortaházai Csertamenti Termelőszövetkezet egyesült (beolvadt)
a pákaival, így a taglétszám 291 főre, a terület 1656 kh-ra nőtt.
1969. április 1 jével a Boldogulás Útja részévé vált a dömeföldei Válicka, - a
pördeföldei Erdőgyöngye, - és a kányavári Búzakalász szakszövetkezet is.
A termelőszövetkezet határa 2810 kh, tagjai száma 400 fő lett, de ezzel megnőttek
a szállítási és vonulási távolságok is.
1974-ben az uralkodó politikai irányzatnak megfelelően egyesítették a
csömödéri Jobblét és a pákai Boldogulás Útja termelőszövetkezeteket,
Csertamenti tsz néven, Csömödéri székhellyel.
Az egyesülési közgyűlés 1974. április 20-án volt, visszamenőlegesen január 1-jével
egyesült a két termelőszövetkezet.
A termelőszövetkezet elnöke az alakulástól az egyesülésig Kiss Ferenc volt.
1964. május 1. és 1967. július 10. közt ajárási tanács megbízásából Bek János
helyettesítette a távol lévő Kiss Ferencet.538 Mindketten pákaiak voltak.539
Az egyesülést követően a pákai termelőszövetkezet dolgozói közül sokan - főleg
traktorosok és motorszerelők — elhagyták a tsz-t.
Megalakulása után az egykori uradalmi istállókat igényelték ki - a Kovács és
Horváth családok tulajdonát. (Kezdetben mindenki otthon tartotta és gondozta
lovait saját istállójában.) A major első létesítményeiként a Kása-keresztnél
építettek egy szerfás borjúnevelőt és egy sertésólat, egy tégla takarmánytárolóval.
(Az épületben a két ól lebontása után még sokáig laktak.) Sokan csak Dezső
házként ismerték a benne lakó családfő keresztneve után.)
Közben korábbi elképzelésüket megváltoztatva a „Kása kereszt" helyett a régi
uradalmi major Dömefölde felé történő bővítésével kívánták kialakítani a tsz
majort. Ennek első lépcsőjeként egy vasvázas, vas hullámlemez fedésű gépszínt,
északi végén lefalazva kovács- és gépműhelyt alakítottak ki. A bognárok a volt
Völgyi-kocsma ivójából kialakított műhelyben dolgoztak.
Következő lépésként egy szerfás, palatetős borjúnevelőt és egy lapos tetős magtárat
építettek. Ebben volt a gépműhely alkatrészraktára is. Ezt követően épült
két 100-as istálló (96 állat tartására volt alkalmas), amelyek padlástere gabonatárolására
volt kialakítva. Ezektől keletre pedig két tégla sertés ólat építettek. Az
egyesülést kővetően épült még egy asztalos-bognár műhely.
Az állatlétszám növekedése szükségessé tette egy kút fúrását és hidroglóbus felállítását.
1967-ben a major vízhálózatára csatlakoztatták az iskolát, így az óvoda
és iskola vízellátási gondja megszűnt.
Pákán 1947-ben két cséplőgép-tulajdonos volt. Gerencsér Ferenc és József,
Dömeföldén Bogár Károly.540 Kezdetben ezekre a gépekre a tsz-nek is szüksége
volt a kézi aratáskor. A kombájnok megjelenése után rostálásra használták őket.
Az egyesülést követően egy ideig még működött a gépműhely Pákán, aztán a
hetvenes évek végén áttelepítették Csömödérbe. Megszűnt a sertéstartás, az
ólakban csirkéket neveltek, majd azt is megszüntették. A borjúnevelőt lebontották
(téglájából épült a tekepálya), majd kiürültek a marhaistállók is. Az egyikben
húzózár üzem létesült, majd a tsz kárpitos részlege költözött bele. A másik
ipari hasznosításának előkészítéseként a beton jászolokat kibontották. A munka
ezzel abba is maradt. A két sertésól is lebontásra került. Egyiket bontásra eladták,
a másikat polgári védelmi gyakorlat keretében a termelőszövetkezet dolgozói
bontották le. Tégláját belső építkezéseken hasznosították. Ebben az időben
bontották le a korábban darálóként üzemelő dömeföldei malmot is.
A Kossuth u. 50. szám alatti - a Lenti Ktsz-től könyvjóváírással átvett épületet,
ahol a kárpitosok dolgoztak - elcserélték a községgel a malomra. 1981-ben új
üzemcsarnokkal bővítve a tsz varrodája működött benne.
A tsz felszámolása, 1992. után a pákai majort és a mezőgazdasági területek egy
részét Sabjanics István a közös gazdaság növénytermesztési ágazatvezetője, a terület
más részeit pedig Tamása Róbert, a tsz. növényvédelmi szakmérnöke vette
meg. Ezekhez bérbe vették a felszámolás során a tagoknak juttatott földeket,
így próbáltak eredményesen gazdálkodni.
Az 1990-ben 103 aktív taggal és alkalmazottal dolgozó termelőszövetkezel jogutód
vállalkozásai ennek töredékét tudják csak foglalkoztatni. A 425 tsz-nyugdíjas
sorsa pedig egy másik fejezet témája lehetne.
A gazdálkodókat a falugazdász hálózat segíti mindennapi munkájuk
végzésében.541
Á Uategészségügy
Az állatlétszám növekedése, a közlekedés javulásával járó utazó létszám emelkedése
révén terjedő betegségek, melyek korábban ismeretlenek voltak, szükségessé
tették állategészségügyi szakemberek, állatorvosok jelenlétét. Kezdetben
csak megyei, majd később járási szinten is megjelentek. Ezek a járási főorvosok
voltak hivatottak engedélyezni az állatvásárok megtartását, vagy -járvány esetén
- megtiltását. A vásárok helyszínén személyesen ellenőrizték az állatállományt.
A marhalevelek kiadása is az ő dolguk volt, a beteg állatok gyógyításán túl.
Az állategészségügyet 1867-ben választották el a közegészségügytől. Ekkor került
a földművelésügyi tárcához.
Az állategészségügy államosításának első lépésére 1887-ben került sor, amikor a
szolgálatot a vesztegintézetekben állami közegekre bízták. Az állategészségügyi
közszolgálatot szabályozó 1887-es törvénycikk alapján az önkormányzati hatóságok
állatorvosainak ellenőrzésére a törvényhatóságokba állami állatorvosokat
helyeztek ki. A századfordulóra az egész állatorvosi szolgálatot központi irányítás
alá vonták, a szolgálat azonban a törvényhatóságoknak is alárendelten működött
továbbra is.542 A második világháborút követően, egészen a tanácsrendszer
létrejöttéig úgy is maradt.
A megyei és járási tanácsok mellett is megmaradtak a járási főorvosok, de egyre
több központinak számító állattartó községben telepedett meg állatorvos. Az
1940-es évek végéig így Pákára és Dömeföldére is Nováról járt ki az állatorvos,
Margitai László.
Az ötvenes évek elején dr. Mihalecz [...?] nevű korábbi katonai állatorvos telepedett
meg Pákán. Róla nem tudunk többet, de 1954-ben már nem volt
Pákán.543 Őt Takács László követte, aki 1957 körül jött és 1959-ben távozott is.
1954-ben a község a dögkert mellett új, a közegészségügyi elírásoknak megfelelő
dögkút elkészítéséről döntött.544
1959-ben Tóth Tibor foglalta el az állást. A korábbi állatorvosokhoz hasonlóan
ő is a Táncsics u. 6. sz. alatti házban lakott, majd átköltözött a Béke u. 4. számú
tanácsi tulajdonban lévő ház egyik lakásába. Innen pedig az 1966-ban elkészült
szolgálati lakásba, a Béke u. 25. szám alá.
A termelőszövetkezetek megalakulását követően azok állatállományának kezelése,
gyógyítása is feladatává vált. Sőt egyre inkább ez vált a főfoglalkozássá.
Amikor Tóth doktor munkahelyet váltott, és a letenyei határállomásra ment
dolgozni, helyére már a tsz alkalmazta Jordán Józsefet. Tóth Tibor azonban maradt
a szolgálati lakásban. 1985-ben, nyugdíjba vonulásakor költözött el Keszthelyre.
A termelőszövetkezetbe Jordán József helyére előbb Tószegi Sándor
(1980. november I -1982. szeptember 11.) és felesége Vörös Annamária (1980.
november 1.-1982. április 1.) került, majd őket Babócsay László váltotta 1982-
ben. Pákára, az állatorvosi lakásba csak 1986-ban költözött. Babócsay doktor
1991. novemberében, édesapja praxisát átvéve Keszthelyre távozott. A megüresedett
állást és lakást 1992. január 31-én foglalta el Köppel Szilárd. Azóta ő a
község állatorvosa. 1998. óta állatorvosi tevékenysége mellett közszereplést is
vállalva a községi képviselőtestületnek is tagja.545
Ipar
Páka iparára vonatkozó első emlékünk a vár feltárása során talált XII-XIV. századi
kovácsműhely. A feltárás során kiderült, hogy ebből a kovácsműhelyből
csak nagyon kevés maradt meg. A pákai honismereti kör 1972-es jószándékú,
de teljesen dilettáns módon, és szabálytalanul végzett „ásatása" nagyrészt elpusztította.
így csak északi fala és nyugati falának kis részlete került elő az 1981-
es ásatás során. Északi fala egy korábbi objektumra épült. A maradványokból a
műhely a következőképp rekonstruálható: téglalap alakú épület, amelynek
északi, nyugati és déli fala téglából készült, a déli és északi oldalon csak az épület
képzeletbeli középtengelyéig. Keleti oldalon nyitott. Itt egy-egy oszlop állt,
ezek tartották ezen az oldalon az épület tetőszerkezetét. Az egész épület egy fészerre
emlékeztet. A téglafalak által határolt területen sárga agyagból döngölt
járószint volt. A falak helyén csupán az alapozási árkok maradtak meg és néhány
tégla. Az épület korát a néhány Árpád-kori cserép alapján határoztuk
meg, ami a rablóásatás során került elő. A XIV. századi várfal áthaladt az épület
felett. Ekkor a téglafalat elbontották, az építőanyagot máshol hasznosították. Az
előkerült téglák mérete 23x10,5x6 cm. 1981-ben a téglákon kívül csupán néhány
ácsolatszóg került elő. Az 1972-es rablóásatásból származó fémtárgyak, eszközök
a helyi művelődési házba kerültek, ezek közül csak kettő maradt meg.546
A kovácsműhelyek, kovácsok nagyon fontos szerepet töltöttek be a falvak életében.
Az életükhöz, munkájukhoz szükséges valamennyi fémtárgy - szinte kivétel
nélkül - itt, és általuk készült.
A középkorból aztán nincs is több adatunk iparűzőkről, a molnárokat kivéve. A
mezővárosi rang ugyan arra a feltételezésre engedne következtetni, hogy jelentősebb
számban élnek benne iparosok, de erre ugyancsak nincs adatunk. A hódoltság
korából pedig ugyanúgy nem maradtak ránk adatok, csupán - ismét - a
molnárokról tudunk, de a XVII. század második felében a malom is elpusztult.
A XVIII. században elsőként említett iparos ugyancsak kovács. Dömeföldén említik
1750-ben, név nélkül.
A mezővárosi címet a század közepéig még viselő település azért vonzotta az
iparűzőket. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy 1770-ben az alábbi iparosokat írták
össze a faluban: 1 kovács, 1 csizmadia, 2 fazekas, 1 varga, 8 molnár, 2 mészáros
és 1 kereskedő.547 A két fazekas egyike talán az a náprádfai gerencsér, aki már
1764-ben is Pákán élt.548
1778-ból ismerjük aztán a pákai fazekasol nadiák közös céhének articulusai
tervezetét, és a tervezethez fűzött ész eket.
72. Pinceépítők a pákai Új-hegyen (1932)
Az iparosok számának nem növekedése, inkább csökkenése figyelhető meg.
1828-ban csupán 3 kézművest írtak össze.549 Ez ugyancsak alacsony szám.
A XIX. század harmadik negyedének végétől egyre több iparos jelenik meg a
faluban: asztalosok, bognárok, kádárok és kovácsok. Utóbbiak esetében ez egyértelműen
a vétyemi üveghuta 1876-os megszűnésének a következménye. Az
üveges szakemberek Ajkára mentek dolgozni, míg a jóval nagyobb létszámot
adó - többségében iparos - kiszolgáló személyzet a környék falvaiba szóródott
szét. A plébánia anyakönyvében 1867. május 18-án keresztszülőként szereplő
kovács, Mendl József is Vétyemből származott. Ugyancsak Vétyemből került Pákára
a Gallisz család, amely vétyemi lakosként még a Kollisz nevet viselte. De
említhetnénk a Péter családot is.550
Ezen adatok is azt bizonyítják, hogy a falu iparosainak jelentős része a környező
országokból érkezett. A helyben lévő iparosok mellett vándor iparűzők is
megfordultak a faluban, mint a drótostót, aki az elrepedt cserépedényeket kötözte
össze, vagy a vándorköszörűs, aki a háztartások késeit, ollóit élezte meg.
De megjelent mellettük az üstfoltozó is, aki, mint neve is mutatja, a kilyukadt
réz üstök doktora volt.
Már a középkorban, jobbágysorból valami módon kiszabadult valamilyen
mesterséget űzők számára szükséges volt megélhetésük biztosítására, hogy érdekvédő
szervezetekbe tömörüljenek. (A céhek történetével e helyütt nincs
lehetőség részletesen foglalkozni, ezért csak tömören ejtünk róluk szót.) A céhek
célja, hogy védekezzenek a kereskedők által szállított idegen áruk, idegenből
jött iparosok vagy kontárok konkurenciájával szemben. A másik céljuk,
hogy bizonyos értelemben monopolhelyzetbe kerülhessenek nyersanyag
vásárlásaik és áruértékesítésük során.551 Taglétszámukat olyan szinten tartották,
ami az adott felvevőpiacon biztosítani tudta megélhetésüket. A céhek
azonban a minőségre is odafigyeltek. Céhbeli csak jó minőségű terméket adhatott
el.
A már korábban említett, a Magyar Országos Levéltárban őrzött pákai céh articulus
a régi, középkori szabályokon alapuló szabályrendelet. A tervezet bevezetője
és záradéka latinul, míg a 18 articulus magyarul íródott. A tervezethez fűzött
észrevételek latinul íródtak.552
Az 1778. május 8-án kelt tervezetből nem derül ki, hogy milyen létszámú volt a
céh. Viszont megtudjuk, hogy egy nagyon demokratikus, amellett nagyon szigorú
rend szerint élő szervezetről van szó, amely erősen védi a céhbeliek érdekeit,
a szabályokat megszegőket pedig szigorúan megbünteti. A céhmestert évenként
választották - a régi céhmester mellett két új jelölt állításával - három jelöltből.
A céhek az utánpótlásképzést is megoldották a legényképzéssel, melynek
végén vizsgaremeket kellett készíteni. A mesterremeket elkészítő legényt a
soraikba fogadták, ha ez megtörtént, kérték a földesurat, hogy engedélyezze letelepedését
a faluban.
Érdekes, hogy a továbbiakban nincs tudomásunk sem erről sem másik céhről.
TANULÓ- LEVÉL.
MI ALOLIROTTAK
í ^ f f l inét. Kt^ivnu r
73. Inas szabadító levél (1864)
1864-bfíl aztán van egy inas szabadító céhlevelünk, amelyben a kisszigeti Becze
Józsefet szabadítja a pákai kovács céh. E szerint a kovácsoknak is volt céhük. A
főcéhmester Ambrus Pál, alcéhmester Cseresnyés Pál, a céhbiztos Tóth József,
az általunk már ismert tanító és jegyző. A tanulólevélen rajta van a céh pecsétj
e is. Sajnos nagyon rossz minőségben.
A faluban élt egyik Horváth-család megkülönböztetésül használt mellékneve
„céhmester" volt. Ez utalás lehet a család valamely ősének céhbeli tisztségére.
A céheket 1872-ben feloszlatták. Szerepüket az oktatásban az ipariskolák vették
át, míg más területeken az ipartestületek. Az ipartestületek középkorban alakult
formációi - a már említett céhek - , mint láttuk, 1872-ig működtek. Ekkor
alakultak át ipartársulatokká, melyek helyét 1884-től az ipartestületek foglalták
el. Míg az ipartársulatok a kézművesek szakképzett és szakképzetlen rétegét is
magukba foglalták, addig az ipartestületek nagy súlyt helyeztek a szakmai képesítés
megszerzésére. A testületek nem önkéntességen alapuló, hanem kényszertársulások
voltak, vagyis a belépés, a tagság fenntartása (tagdíjfizetés útján) az
összes érdekelt számára kötelező volt.553
Dömeföldén 1946-ban 9-en, Pákán 33-an fizettek ipartestületi tagdíjat.554 Az iparosok
számának folyamatos emelkedése ellenére a falu nem vált iparos, vagy
ipari településsé.
A földfejlődés folyamán úgy alakult, hogy Páka alatt - a jelenlegi ismereteink
szerint - nem alakult ki szénhidrogéneket tartalmazó mező, annak ellenére,
hogy környékén 1-2 ezer méter távolságra már sikerrel tártak fel ilyeneket
(Ortaháza, Vétyempuszta). A falu nevét mégis megörökítette, és talán világszerte
ismertté tette szakmai körökben az olajipar:
„Ezeken [budafapusztai és lovászi] az olajmezőkön az egyes olajos szinteket helységnevekkel
jelöltük meg (...) Lovásziban Páka, Felső-Rátka, Alsó-Rátka, Sziget, Lovászi és
Kútfej szinteket ismerünk. "— írja Papp Simon geológus visszaemlékezésében. \'\'5
A MAORT-nak, mindazon túl, hogy a korábbi sommások nagy tömegének adott
munkát, olyan órabérért, amely megközelítette vagy el is érte az akkor általánosan
fizetett mezőgazdasági napszámbért, életmód- és szemléletbeli hatása is volt.
Kerettyén és Lovásziban (Kútfejen) felépítették a mérnök- és tisztviselő lakótelepeket,
művelődési, szórakozási, sport létesítményeit, mellyel ráébresztették a
munkásokat arra, hogy másképp is lehet élni, mint ahogy ők azt addig tették.
A jól fizető, biztos megélhetést adó olajipar a második világháborút kővetően
már nem csak a szakképzetlen, hanem a korábban önálló iparral rendelkezők
számára is vonzóvá vált. 1947-ben a dömeföldi Czupi István kőműves és a pákai
Gallisz Ferenc kovács is bejelentette iparának szüneteltetését.5\'1\' Mindketten elmentek
az olajiparba dolgozni. 1947-ben Pákáról 14-en dolgoztak a bázakerettyei
üzemben, Lovásziban 31-en, Dömeföldéről pedig 5-en.557
További munkalehetőséget a Ktsz (Kisipari termelőszövetkezet) adott asztalos,
szabó és fodrász, majd később kárpitos részlegével. Ezek helyiségei 1954-ig a tanács
épületében voltak. Elnöke Varga Ferenc szabó volt. Utána átköltöztek a régi
iskolába, szabói a Hangya szövetkezet boltjába. 1955-ben megkapták a községtől
bontásra Herschl Dezső egykori házát, a Fő út 30. (ma Kossuth u. 50.)
szám alatt - ami ekkor már romos volt - , hogy annak helyén felépíthetik
üzemüket.558 A pákai Vegyes Kisipari Szövetkezet asztalos részlege 1956. májusában
beköltözött az elkészült új üzemépületébe. Május végén már csak a gépek
rögzítése maradt.559 Ez a hetvenes évek elején két műszakban tudta csak kielégíteni
a csepeli autógyár teherautó és az Ikarus gyár autóbusz ülés igényét.
A bedolgozó iparral, majd helyi üzemmel indult zalaszentgróti üzem szintén
két műszakban foglalkoztatta ebben az időben a környék asszonyait, lányait.
A magán ipar elsorvadt. Egy-egy idősebb mester még dolgozgatott, pl. Gyuricza
István szijjártó, vagy Gyuricza Andor kefekötő, továbbá az Erdélyből áttelepült
Köfrik Ferenc kosárfonó, de ők inkább csak a helyi igényeket elégítették ki. Ez
pedig kevés volt a megélhetéshez, ahogy Dávid Jenő órásnak is, aki el is költözött
a faluból. 1965-ben l - l kőműves jelentette mindkét faluban a magánipart.\'""
Büszkén írta le Szabó József 1971-ben, hogy: „a terület lakosságának
50%-a munkás, 50%-a pedig a tsz-ben és személyi földtulajdonon dolgozik".\'"1
Mára az egykori lakossági szolgáltatásokra létrehozott Költségvetési Szolgáltató
üzem, később Válicka Kft., illetve jogutóda az Extenzó Kft. is megszűnt. Telephelyük
egy részén vállalkozás működik, raklapgyártást folytat.
Egyedül a szeszfőzde működik a Dömeföldi utcában, az önkormányzat tulajdonában,
bérletes formában. A varrodák megszűntek, illetve néhány fővel vegetálnak.
Egykori dolgozóik Zalaegerszegre, Bakra járnak el dolgozni.
74. A KTSZ dolgozói az asztalosműhely előtt (1965)
75. A KTSZ kárpitosai a malom udvarán (1972)
76. A „diótörő" dolgozói a malom udvarán
77. Téglavetők (1938-40 k.)
A statisztikai adatok ennek ellenére a falu iparáról kedvező képet mutatnak.
2001 2002
Működő vállalkozás összesen 61 66
Ebből Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.) 4 6
Szövetkezet 1 1
Betéti Társaság (BT) 11 13
Egyéni vállalkozó 45 46562
Vízimalmok
Az iparon belül kiemelt hangsúllyal kell foglalkozni a malmokkal, melyek meghatározó
szerepe a falu életében jelentősebb talán még a kovácsokénál is.
Bár a malmok elsősorban a mezőgazdasági termények feldolgozására jöttek létre,
működésüket mégis ipari tevékenységnek kell tekintenünk. Itt most nem
foglalkozunk az ipari célra épített vízimalmokkal.
Mivel forrásaink csupán a középkorig nyúlnak vissza, ezekre hagyatkozva
mondhatjuk, hogy világi és egyházi földbirtokosok egyaránt építtettek malmot,
hiszen annak vámjából jövedelemre is szert tettek, azon túl, hogy saját szükségletüket
ellátta.
Malmot - ahogy várat is - csak királyi engedéllyel lehetett építeni. Miután a malomépítés
a feudális regálék közé tartozott, elszegényedett nemesek, szabad
polgárok és jobbágysorú mesteremberek csak előzetes engedéllyel, esetleg a
vízjog megváltásával építhettek malmot. Az ilyen malmok fenntartásáról, gátak
és vízvezető csatornák javításáról, anyagellátásukról, úrbéri szerződés alapján, a
hűbéri települések lakosságának kellett gondoskodni.
A malmok a korai középkorban - talán fontosságuk révén - ugyanúgy menedékhelynek
számítottak, mint a templomok; falai közt súlyos büntetés terhe
mellett tilos volt a káromkodás és a szeszesital fogyasztás.
Hadászatilag is jelentősek, amely tény a késő középkorban a török háborúk idején
válik igazán fontossá. Sík vidéken, a mocsárvárak mellett mindig megtaláljuk
a malmot is, melyeknek nem csak gazdasági szerepe van, hiszen zsiliprendszerükkel
duzzasztják fel a várárok vízét (Kányavár, Lenti, Szécsisziget).
A fentiekben leírt stratégiai jelentőségüket bizonyítja, hogy háborúk alkalmával
a szembenálló felek szinte mindig felégették egymás malmait, hogy ezzel is nehezítsék
az ellátást. Kivételt képez ez alól a már szintén említett török hódoltság
kora. Akkor mindkét félnek hosszú távon kellett gondolkodnia és biztosítani
ellátását. Ezért békésebb vidékeken, ahol nem volt állandó a hadi mozgás,
legtöbbször kölcsönösen békén hagyták egymás malmait.
A malombirtokosok (tulajdonosok) malmaikat vagy maguk kezelték vagy bérbe
adták. A maguk kezelésében lévő malmokban őrlőmolnárokat alkalmaztak,
akik részesedésért dolgoztak.563
A malmokat kezdetben maguk a molnárok építették. A XVI. századból tudjuk,
hogy a molnár famunkát végző mesterember. Csak a XVIII. századtól azonosul
az őrlő személy fogalmával a molnár szó. Technikailagjól képzettek voltak, akik
az építkezés elvégzésén kívül a működtetéshez is értettek, így valószínűleg egyegy
malom elkészültekor, ha nem is a mester, de valamelyik legény ott maradt
őrölni, így aztán a molnár szó jelentése is megváltozott. Az építő molnárból lassanként
őrlő lett. Feltételezésemet az támasztja alá, hogy a molnárok végezték
korábban a gátak, zsilipek építését is. Azok karbantartása is a molnárok feladata
volt. így elég korán párhuzamosan űzték együtt a két mesterséget.
Mivel esetünkben csak a vízimalmokról van szó, meg kell állapítanunk, hogy a
malmok sűrűsége a hegyvidéki patakoknál nagyobb, mint a sekélyebb völgyfenéken
folyókén. Ennek oka, hogy a hegyesebb vidéken kevesebb a folyóvíz és
kisebb vízhozamot - a nagyobb esés miatt is - jobban lehetett hasznosítani.
Az Alsó-Válicka mentén a malmok a középkor óta fából épültek. Ez az építőanyag
kéznél volt. Zsúppal vagy náddal fedték. Nagyon ritkán fedték csak zsindellyel
(pl. csörgei malom). Szilárd építőanyagból (téglából) ezen a vidéken
csak a XX. század elejétől épültek malmok.
A kerék meghajtásának módja és helye szerint különböztetjük meg a malmok
típusait. így ismeretes forgástengely alatt hajtó (alul csapott), forgástengely felett
hajtó (felül csapott) és a forgástengelyhez közel hajtó (derékba csapott)
vízikerék.564
Az alulcsapott vízikerekű malom már az ókorban a rómaiak által használt malomtípus.
Legelső ábrázolása a XII. századból ismert. A kora és késő középkorban
az alul csapott hajtóművet ott is használják, ahol a felül csapott vízikerék alkalmazásának
minden feltétele megvan.565
Az alulcsapó vízikerékhez a patak vagy folyók teljes szélességében keresztgátat
építettek és csak a kerék előtt hagytak szabályozható elfolyót. A gátat leginkább
0,5-1 m sortávolságra a folyó medrébe vert tölgyfa tartók (őrkarók, fenékkarók)
közé font gallyból készült fal közé rakott kőből, hantból és trágyából építették.
A gátak között az egykori leírások megkülönböztetnek öreggátakat, fiókgátakat,
vízvető gátakat, oldalgátakat, fenékgátakat, koronásgátakat, hidas-gátakat.
A gátakon a vízikerék előtt 2-2,5 m-es szabad helyet hagynak a zsilip számára,
amellyel a kerék működését szabályozták. Ha a zsilipet megnyitották, a víz a
kerék lapátjaiba ütközött; a kerékzsilip zárásával a keréktől távolabb, a gát fölött
bukott át a víz, a kerék nyugalomban maradt.566
A felülcsapott vízikerekű malmot is használták már az ókorban. Legelső ábrázolásai
a XIV-XVL századból származnak. A felülcsapott kerék a víz mozgásenergiáján
kívül helyzeti energiáját is hasznosította, s ezáltal jelentős energiatöbbletet
eredményezett. Gyakorlatilag két típusa alakult ki: az egyik a szabadlapátos,
a másik a zárt vagy rekeszes vízikerék. A szabadlapátos járókereket főként
a víz mozgásenergiája működteti, csak igen kis mértékben hasznosítja a víz
helyzeti energiáját.
Ezzel szemben a rekeszes vagy szekrényes vízikerék alkalmas az ütközés után
mozgásenergiáját vesztett víz helyzeti energiájának hasznosítására. A felülcsapó
rekeszes vízikerék nyomaték tényezője két erőhatásból jön létre: a víz mozgásenergiájából
adódó kerületi erőből és a kerékrekeszekben tárolt víz tömegsúlyának
a tengelyre ható nyomatékából.\'1\'7
Mindkét keréktípusnál alkalmazták, az ún. szűrőrácsot, amely a vízben sűrűn
egymás mellé vert karókból állt (később vaspálcákból, óriási 1,5-2 m hosszú
„vasmacskákból" készültek, melyeket alul-felül vízszintes gerendába verve rögzítettek),
amelyek megakadályozták az esetleges uszadékok kerékre jutását és
annak megrongálódását.
A gátak felsorolásánál olvastunk hidas-gátról is. A malmoknál szükségszerűen
kellett lenni hídnak. Ha több nem, hát egy gyaloghíd, amelyről a zsilipet működtették.
A járókelők is ezen jártak át, hiszen a malom fölött megszélesedett a patakmeder
és megnőtt a vízszint, míg alattuk keskeny, de mély lett a patakmeder.
Az utak nyomvonala és a malomhelyek évszázadok alatt szinte változatlanok maradtak.
Csak a XIX-XX. század embere volt képes - technikája révén -, hogy a
természetes útvonalakat és folyómedreket megváltoztassák.\'68
Dömefölde község középkori írott anyagában nincs utalás malomra. A XVIII.
századi írásos emlékeink is csak molnárokról szólnak, akiknek azonban másutt
vannak bérelt malmaik, mint pl. Tóth Györgynek Pördeföldén, 1728-ban. A
molnár jövedelme 15 Ft, vagy 1703-ban a malommal bíró parasztok jövedelme,
soproni mérővel számítva 6, és 1770-ben 2 molnár 14 pozsonyi mérő jövedelemmel.
Egy parasztmolnár 14 pozsonyi mérő jövedelemmel. 1768-ban viszont azt
vallották a jobbágyok a kilenc pontos kérdőívre adott válaszukban, hogy „Malom
vagyon határunkban ...". A pákai jobbágyoknak pedig a dömeföldi malomnál
volt földjük."®
Az I. katonai felmérés térképén nem találunk malmot, \'7" és Tomasich térképe
sem jelöl malmot. Ez azt jelenti, hogy a fent említett malom elpusztulhatott, a
következő 1800 és 1860 közt épült, de semmiféle adatot nem találunk rá, így
csak feltételezhetjük, hogy a század közepe körül emelték.
A II. katonai felmérésen már van malom, \'71 hogy ezt a malmot ki építtette nem
tudjuk. Csupán 1906-ból ismerjük tulajdonosának nevét, amikor engedélyt adnak
Fata Gábornak vízhasználatra.572 Ugyancsak szerepel Fata Gábor a
19495/906 számú Varga Sándor csörgei malmára kiadott vízhasználati
engedélyben."73 A következő szűkszavú adat 1936-ból való. Ebből tudjuk, hogy
vízturbinával és szívógázmotorral üzemelt.
79. A dömeföldi Fata-malom 1927-ben, átépítés közben
Sajnos a család széjjelszóródott, lakásuk több tulajdonos birtokában volt, egy
ideig üresen, elhagyottan állt. így az esetleg még meglévő iratok nem voltak
hozzáférhetőek. Van viszont egy fényképünk az épületről 1927-ből.
1947 és 50 közt a malom tetőterének jobb kihasználása érdekében a falakat
megmagasították. Ezt az újabb falazást nem is vakolták. így is maradt a malom
lebontásig. Valószínűleg ekkor a malmot villamos világítással látták el. A szerelvények
egy része még a lebontáskor is megvolt. Mivel a környéken elektromos
hálózat nem volt - a falvak villamosítása csak 59-60-ban kezdődött - a világítás
saját áramforrásról üzemelt. A malmot aztán később sem kapcsolták rá a községi
hálózatra.
A közellátási felügyelőség adataiból tudjuk, hogy a malom őrlőképessége búzából
és rozsból 25-25 q/24 h, a vám 11,5, meghajtása víz és butángáz.5\'4 1949-ből
tudjuk, hogy a tulajdonos Fata Gábor, a malom kapacitása 30 q/24 h, használhatósági
foka 80%.575
A malmot általunk ismeretlen okból nem államosították. A tsz-ek szervezése
után a malom a pákai, majd a csömödéri termelőszövetkezet tulajdonába került,
a lakás magántulajdonban maradt, majd tanácsi tulajdonná lett. 1986-ban
a termelőszövetkezet a malmot lebontotta. Egy emeletes téglaépület volt, magasított
padlástérrel. A vámot kanalas felhordóval tudták ide feljuttatni. A padlástérben
is volt garat, így az itt felhalmozott gabonát innen is, és a földszinti garatból
is el lehetett juttatni a középső szinten lévő őrlőkhöz. Itt a középső szinten
volt egy malomszoba, az épület északi oldalán. Alatta egy szoba-konyha,
kamrás lakás a molnár számára. Nyugati oldalán a gépház, déli oldalán a turbinaház
állt. A malomtól északra álltak a tulajdonos háza és gazdasági épületei.
Ezek az épületek jelenleg magánkézben vannak.
Pákán már 1121-ben - az almádi monostor alapító levelében - malmokat
említenek.576 A következőkben csak 1549-ben találunk utalást malomra. Ugyanis
az egyházi birtokok adóösszeírásánál nevesítik a pákai plébános malmát. Egy
másik pedig a plébános és Bánffy László l - l molnárát említi.577 Majd 1564-ben
ismét szólnak a faluban malomról. Ez a falutól délre lévő lehetett. Két évvel később
szintén egy malomról olvashatunk.
A török hódoltság utáni a következő adatunk. 1690-ben a Válickát még Pákaként
nevezik, mert így írnak a faluról: „Falu a Páka nevű patak mellett. Puszta malom
a patakon."
Tehát a török időkben a malom is elpusztult.
Harminc év múlva - 1720-ban - Koncz Jánosnak és Bedők Istvánnak van egy egy
kerékre járó malmocskája, amely mindössze 8 forintot jövedelmez.578
Érdekes, hogy 8 év múlva ezt a malmot a Cserta patakon lévőnek említik: „Van
egy, egy kerékre őrlő, úradó alá eső malom a Cserta patakon, ez az itteni [pákai] Bedők
Istváné és a dömeföldi Koncz János özvegyéé, jövedelme 40 forint. "
Az 1750-es, az alsó lendvai uradalom vagyonát rögzítő összeírás nem említi a
malmok jövedelmét. Tehát azok még nem tartoztak a herceg birtokába, e szerint
az 1728-ban említett az Erdődyeké lehetett. Ezt földrajzi helyzete is valószínűsíti.
1763-ból, Páka határjárásából tudjuk a következőket: „A Malom föllül lévő Hidig
és töltésig (...) a töltést a hidat azt „tsak az ulta tsinálták Pákaiak, miulta az Malmot
oda épitetik, annak előtte pedig sem híd, sem szekér ut.t azon helyen nem volt... ". f79
1768-ban az úrbéres összeírásokban szerepel, hogy: „Ezen határban vagyon két
Malom, mindenik két kerekő, egyiket Deák István, Bedők Páll, Máté János és
Ferenc bírják. Másikát" (nem írták ki a tulajdonos névét.080
1770-ben a községi és uradalmi molnárnak összesen 25 pozsonyi mérő jövedelme
volt.5"1
1784-ben csak egy malom volt, a falutól délre, Lászlóháza alatt, \'82 míg Tomasich
térképén már két malom található. Ugyancsak szerepel mindkét malom a II. katonai
felmérésen is 1856-60 közt. Az egyik az első katonai felmérésen lévővel
azonos, míg a másiknak a pontos helyét a II. katonai felmérés térképe alapján
sikerült pontosítani. Ebből tudjuk, hogy a Válicka medre a templom alatt ma is
látható árok volt, míg a mai Válicka meder, ahol a jelenlegi malom is áll, annak
a malomnak a szabadrekesztője volt. Itt egy hegyesszögű kanyar után fordult vissza
a patak ajelenlegi meder felé. A malom a jobb - templom felé eső oldalon
- , míg a molnár háza (?) a bal parton állt.583 Ugyan ott volt a Cserta szabályozási
tervén is 1863-ban.584
Két malom van a III. katonai felmérésen is, a felső a korábbi ismert helyén, az
alsó viszont már nem a kanyarban, hanem a kanyart átvágó, a patakot kiegyenesítő
meder alsó végén.585
Mint láttuk 1770-ben már uradalmi malom van a faluban. A másik az új, amely
1792-ben már megvan, nem tudjuk kinek a tulajdona.
A malmot 1897. októberében Belső József és neje vásárolta meg az Eszterházy
hitbizománytól. Pontos nevén az Eszterházy Hercegi Zárgondnokság központi
igazgatóságától. Az „Adásvételi szerződés" rögzíti: „vízimalom, molnárlak réttel,
5 hold 1311 négyszögölnyi térfogattal."
A II. pontban rögzítették, hogy a vételárat - 3255 forintot - 10 éven keresztül
1898. évi január hó l-jével kezdődő és 1907. július hó l-jével végződő 20 egyenlő,
s minden év január és július havának első napján esedékessé váló részletben
az 5%-os kamattal együtt, az alsólendvai hercegi uradalmi pénztárába kell befizetni.
A szerződés a vevők részéről Alsó-Lendván 1897. október 10-én, eladók részéről
Kis-Martonban 1897. október 26-án íratott alá.
Az 1898-ban készült helyszínrajzon - „A Válicka patak pákai szakaszának helyszínrajza:
1:2880. Szombathely, 1898. június havában" - az alsó malmot, mint
Belső József malmát említik. Ezt a térképet a későbbiekben is használták, mert
szerepel rajta Horváth Gergely és felesége aláírása, valamint elmosódott bélyegzővel
a hitelesítés is. Ekkor húzhatták át a térképen a felső malmot és írhatták
alá, hogy: „megszűnt malom".586
A felső 1905-ben Francz Lajosé, mert felszólítják: (...) a pákai ún. „felső vízi malomhoz
tartozó vízhasználat gyakorlatának szabályozására. Egyben kötelezik öntöttvas
magassági jegy vásárlására.587
Francz Belső Józseftől vásárolta, mint azt Kányavárnál már láttuk. Belső József
pedig a Kemenczey családtól. \'88 Francz Lajos idejében, 1906 novemberében villámcsapás
következtében több gazdasági épülettel együtt leégett „a Gergál vagy
Kemenczey malom".589 (Kemenczey Ferenc molnár neve szerepel a pákai plébánia
kereszteltek anyakönyvében is. A család nemes volt, címeres levelüket I. Ferdinánd
király állította ki Bécsben 1558. augusztus 28-án Kemenczey Mihály részére.
A Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta Belső József, 1903. február
hó 6-án.)
80. Belső József pákai malom tulajdonos céhlevele
Ezen a felső malmon tehát gyorsan túladott Belső József, aztán hamarosan az
alsón is. 1909-ben az alsólendvai uradalom felszólítja Belső Juliannát (férj. Baka
Ferencnét), hogy a szülei által megvásárolt pákai malom vételárának teljes
kifizetése után a hercegi tulajdonjogot a telekkönyvből töröltessék ki.59" 1908.
november 14-én Lispén kelt az az adás-vevési szerződés, amelyben Belső József
kányavári, Baka Ferenc és neje Belső Julianna lispei lakosok eladják a pákai
malmot a hozzá tartozó melléképületekkel Czigola Sándor és neje Kurcz Mária
zágorhidai lakosnak, 18.000 koronáért. A vevők 10.000 koronát egy ősszegben,
8.000 koronát részletekben 1919 januárig, 7% kamat mellett voltak kötelesek
kifizetni. Megjegyzendő, hogy az eladott vízimalomban a vételárból 8.000 korona
esik az ingóságra, mint malomi belső berendezésre. A tulajdonjogot 1908.
november 21-én bejegyezték.591 Közben 1910-ben Czigoláék 6000 koronát kifizettek,
ezért az ingatlanokra részarányosán a tulajdonjog Czigola Sándor és felesége
nevére bejegyeztetett.
1915-ben meghalt Czigola Sándor és 1917-ben a tulajdonjogot kiskorú gyermekei,
Károly, Ilonka, Mariska és Gyula javára bejegyezték. Az özvegy 1919-ben feleségül
ment Horváth Gergely molnárhoz. 1928-ban saját részét ajándékozás címén
átíratta férjére 30.000 korona becsértékben. Övé a haszonélvezet maradt.
Ettől kezdve a malom Horváth-Czigola malomként ismert,"\'2 és a malom ügyeit
- mivel a gyerekek még kiskorúak voltak - Horváth Gergely intézte. O korszerűsítette
a malmot is.
81. Festmény a Czigola-malomról
Egy festményről ismerjük a század eleji malmot, amely 1863 és 1879 közt épült.
Mint láttuk 1863-ban még másutt állt a malom. Mivel tudjuk, hogy hazánk III.
katonai felmérése során Pákát és környékét 1879-ben mérték fel, ekkor viszont
mai helyén volt már a malom, a malomnak e két időpont közt kellett épülnie.
Tehát ez az a malom, amely lapátkerekes volt, hogy hány lapátkerekes az sajnos
nem derül ki a képből, mert a malomnak deszkából készült vízikerékháza volt.
Ezt a malmot alakíttatta át turbinásra Horváth Gergely. Az átalakítást a szombathelyi
Reich gépgyártól rendelte meg. Bár ennek levelezése megsemmisült, a
fennmaradt néhány váltón szereplő összegek ezt egyértelműen bizonyítják. A
turbinássá alakítással egy időben szívógázmotort is beszereltetett. Ez 1933—35
körül történhetett.
1941-től már Horváth Gergely mellett a négy Czigola-gyereket is feltüntetik az
adóíveken. Tehát ők is a malom jövedelméből éltek. Károlyról és Gyuláról tudjuk,
hogy ők molnárként dolgoztak a malomban.1\'"
1947-ben ismét korszerűsítették a malmot. Ekkor húzták rá az emeletet. Ezt a
munkát Völgyi János pákai kőműves mester végezte embereivel. Ekkor épült az
új turbinaház és a gépház is. Az asztalos munkákat (garatok, kanalas felhordók
csatornái, lisztes vályúk) Belső Sándor szakmai irányításával Kosztricz Pál - akié
ekkor a csörgei malom volt - és Dancs Lajos asztalos mester készítették. \'\'4 Északi
oldalán állt a turbinaház. Előtte vezetett át a patakon a híd, amelyről a zsilipeket
lehetett kezelni.
82. A pákai Czigola-malom
A zsilipek előtt a patak medre és partja 2-3 méter hosszon ki volt betonozva. A
beton után a partot faragott, vízszintes boronákkal fogták meg. A zúgó alja
deszkázott volt, oldala szintén boronából készült. A turbina előtti szűrőrács laposvasból
készült, a korábban már ismertetett módon. A turbinaház emeletén
volt egy malomszoba. A gépház a malom nyugati oldalán épült meg. Déli végén
megmaradt a korábban is meglévő molnárlakás.
Ekkor a malom igazán korszerű lett. Több hengerszékkel és síkszitával szerelték
fel. Háromféle minőségű liszt előállítására volt alkalmas. Természetesen megmaradt
a hagyományos malomkő is, amellyel a takarmányt darálták. Aztán a berendezésből
ez maradt meg legtovább. A berendezési lapos szíj áttétellel ún.
transzmissziós hajtással hajtották. A malomban áramfejlesztő is működött,
amely villamos árammal látta el a malom mellett a tulajdonosok két házát is. A
malom körül álltak a gazdasági épületek: istálló, pajta, ólak, és egy kút.
Ebből is látszik, hogy a malom mellett még gazdálkodtak is a tulajdonosok. Erre
bizonyíték egy számla is, amelyen a Reich vasgyár egy US 10. típusú kiváltós
szecskavágót szállít Horváth Gergely részére 1940-ben.
83. A Czigola család a malom udvarán (1910-es évek)
A gazdasági épületektől keletre állt a tulajdonosok háza.
1949-ben a korszerűsített malom kapacitása 80 q/24 h, használhatósági foka
90%-os.595
A malmot 1952-ben államosították. Az államosítás 645/1952. szám alatt került
bejegyzésre a tulajdoni lapra. \'96 Az államosított malom 1955. decemberében
községi kezelésbe került. Az ott dolgozó öt munkásból a végrehajtó bizottság -
anyagi helyzetüket figyelembe véve - két főt, Fata Vilmost és Bódi Pált elbocsátotta\'
™7
A 60-as években a Lenti Fém-, Fa Ipari Szövetkezet kárpitos üzemeként, míg a
80-as években a „Csertamenti" MGTSZ konfekcióüzemeként hasznosították.
Csere útján a termelőszövetkezet tulajdona lett. A malomtól nyugatra egy új
üzemcsarnokot épített a tsz. Ma magántulajdonban van. Jelenleg is konfekcióüzem
van benne.
Épületegyüttese az ólak kivételével - azokat közben lebontották, a kutat betemették
- megmaradt. Ma raktárnak használják őket.
Kereskedelem-vendéglátás
Vendéglátás
A XVIII. századi források arról tanúskodnak, hogy az állateladás mellett a bor
értékesítése volt a falu másik bevételi forrása. A jobbágyok a bort Szent Mihálytói
(szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24.) mérhették. Bizonyos
esetekben a földesúr ezt korlátozhatta oly módon, hogy csak karácsonyig engedélyezte
a kocsmáitatást. Ez anyagilag érzékenyen érintette a jobbágyokat,
ugyanúgy mint az, ha a falu határában egy csárda épült. Érthető hát, hogy ilyen
okból gyújtották fel a csokmai csárdát, amely a falu határán kívül ugyan, de közvetlenül
a falu előtt a Lenti-Eszteregnye kereskedő út mellett épült fel. Búcsú
napján a plébánia a koleda bort, a templom kerítésén belül szintén árulta.\'98
A XVIII. századi borkimérő helyek, korcsmák helyéről nincsenek adataink. Egy
1831-ben keletkezett útikönyv leírásában is csak úgy említik, hogy „ - Két csárda
forma - fábul épült. Vendégfogadók is vannak benne."599
Az 1864-ben készült kéziratos térképen két téglaépületet jelölnek zászlóval, azaz
fogadóként. Az egyik a mai Kossuth u. 15. számú ház helyén állt, az akkor
51-es számmal jelölt épület a későbbi Völgyi-kocsma volt, Eszterházy Pál herceg
szerepelt tulajdonosaként. A másik a ma is álló Kossuth u. 66. számú épület
volt, akkori tulajdonosa Klein Jakab. Később Hoffman Izrael földműves tulajdonába
került. (Érdekes, hogy a faluban egyébként ezt az épületet hercegi
kocsmaként tartották számon még az 1980-as években is.) Ezt az épületet akkor
a 17-es számmal jelölték. Az első esetében érthető, hogy a Válicka átkelőjéhez
- néhány száz méterre a felsőmalomtól - építették. A templom közelébe
építeni kocsmát szintén j ó üzletnek bizonyulhatott, talán ezért épült a másik
fogadó is.
A Dobri-Páka-Bak törvényhatósági út elkészültével pedig még nagyobb forgalomra
számíthatott a fogadós.
84. Szilveszteri bál után a Tóth-kocsma udvarán (1931)
A két fogadó folyamatosan működhetett, mert 1914-ben elrendelték, hogy
a korcsmai istállók fertőtlenítéséről minden hónap 15-ig jelentést tegyenek.
6""
A ma Kossuth u. 66. szám alatti épületben lévő kocsmát és - az épületben lévő
három lakásból - egy lakást Tóth József (muzsikás) bérbe vette a Hoffman családtól
1915-ben.601 Később megvette az egész épületet.
1917-ben a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság 15826. számú elsőfokú határozatával
egy kocsmát megszüntetett - a képviselőtestület ellentétes határozata
ellenére.602 Ez a későbbi „Völgyi" kocsma volt. A megszűnt kocsma helyén egy
ideig a Tamás-féle hentesüzlet volt, amelyben az épületet megvásárló idősebb
Völgyi János kőműves mester nyitott ismét kocsmát. Két kocsma így is maradt.
Hogy melyik volt a harmadik, nem tudjuk.
Az 1930-as évekből aztán újabb kocsmáról van tudomásunk. Herschl Ignác vendéglőjéről,
amely a ma üresen álló Kossuth u. 29. számú telken volt. Ebben a
vendéglőben ebédelt a Göcseji Hét előkészítésén dolgozó neves néprajzkutató
Gönczi Ferenc és az őt elkísérő Czobor Mátyás, Zalaegerszeg polgármestere, valamint
kíséretük 1935-ben.603
Közben még egy kocsma nyílt a faluban a mai Petőfi és Táncsics utcák sarkán
(Petőfi u. 2.), a Ferenczy-kocsma. A Horváth (Korosa) család tulajdona
volt ez az épület, 1870 körül épült.""4Tulajdonosáról nincs adatunk. Az 1920-
as években Fata Gábor molnár és malomtulajdonos megvette a lányának és
vejének. Átalakították kocsmává. A mai gyógyszertár helyén volt a lakás, a
mai szolgálati lakás helyén pedig a kocsma és az istálló. A ma garázsként
használt helyiség volt a húsbolt - ezt később építették. A 60-as években a tsz.
tejcsarnoknak használta. Földes kuglipálya is volt az udvarán. Ferenczy Józseftől
bérbe vette Varga József, a csokmai csárda korábbi bérlője, és ő üzemeltette.
A tulajdonosokat kitelepítették a Hortobágyra. 1952-ben államosították az épületet.
Előbb a földművesszövetkezet kocsmája volt, majd 1955 végétől gyógyszertár
működik benne.
Az 1940-es években - talán a háború miatt pénzüket ingatlanba befektetők miatt
- megszaporodtak a kocsmák. A Dancsecs plébános által épített házat (Kossuth
u. 37.) Czupi Farkas vette meg az 1940-es években. Az épület tulajdonképpeni
földszintjén - ami az utcáról nézve emeletnek tűnik - elől volt a kocsma,
hátul a lakás, alul pedig a pince. Utcára nyíló földszinti helyiségeiben a Hangya
Szövetkezet boltja működött. Czupi Farkas kék kötényben és zsíros, fekete
keménykalapban szolgált ki. Ezért a kalapért nevezete el Ferenczy István, a
község egyik hentese, vaskalaposnak. Róla pedig a kocsmája kapott nevet és
lett „Vaskalap". Czupi Farkas 1947-ben bekövetkezett halála után felesége vezette
a kocsmát.605
Ugyanebben az időben Dömeföldén Horváth Istvánnak volt vendéglője. Tulajdonosát
a faluban mindenki csak Horváth gazdaként ismerte. A kocsma és la85.
A „Vaskalap"
kás a mai boltot és kocsmát magába foglaló épületben volt (Dömeföldi u. 19.).
1947-ben Egegi Ferenc pákai lakos is szeretett volna kocsmát nyitni. Kérelme
indoklásául azt hozta fel, hogy a MAORT által beindított autóbuszjáratok miatt
szükség van még egy kocsmára.606 Tudomásunk szerint nem kapott engedélyt.
Szintén ebben az évben kért kocsma
engedélyt Dömeföldén Cseresnyés
Károly, de az ő kérelmét is elutasították.
607
A Tóth-kocsma ivóját 1939-ben
megszüntették. Ugyancsak megszüntették
Naimanék bérletét, ezzel
a bolt megszűnt, ennek helyére költözött
az ívó, a régi ivóból pedig Takács
Sándor szabó műhelye lett.60"
Tóth József halála (+1946) után felesége
és unokahúga - Takács
Sándorné - még tovább működtették,
amíg ki nem telepítették őket a
Hortobágyra. 86. A Tóth-kocsma utcai lámpája
A többi kocsmát is államosították. A
Völgyi-kocsmában két család lakott, az ívó helyisége üresen állt, majd az ivóba
a tsz bognárműhelyc költözött és működött benne 1973-ig. 1974/75 fordulóján
a Völgyi-családtól id. Molnár István (Sifter) megvásárolta a területet és a lebontott
épület helyén házat épített.
A „Vaskalap" helyére a községi tanács és a posta költözött, a Ferenczy-kocsmából
gyógyszertár, míg korábban a csokmai csárdából csendőrlaktanya lett. A
Ferenczy-kocsma udvarán álló tégla lábaspajta - melyben korábban színdarabokat
adtak elő - láb közeit befalazták, magtárrá alakították, és itt gyűjtötték a beszolgáltatás
során összegyűlt gabonát.609 A falunak egy kocsmája lett, a korábbi
gyógyszertár, amelyet szintén államosítottak (Kossuth u. 54.). Ezt máig Lászlókocsmaként
emlegetik a kortársak, a kocsmáros László József után.
A kocsmák ital és ételkészletét - villany hiányában - jéggel hűtötték. A Válickán
telente 30-40 cm-es vastagságúra hízott jeget vágták és hordták a kocsmák udvarán
lévő jégverembe. (Ezek földbe mélyített kerek gödrök voltak, melyet magas
hegyes kúp alakú nádtetővel fedtek. Ezen a tetőn volt a bejárati ajtó, amit
úgy alakítottak ki, hogy a nap ne érje. A vermet szalmával bélelték ki, erre rakták
a jeget, amely így még nyáron is sokáig elállt. A szükséges mennyiséget innen
vitték a jégszekrényekbe.) Ezek nagyon fontosak lehettek, mert 1915-ben a
járási főszolgabíró szólította fel a körjegyzőket a jégvermek karbantartására és
jéggel való feltöltésükre.610 A Ferenczy- és László-kocsma jégvermei még a hatvanas
években is álltak.
1979-ben az ÁFÉSZ felépítette a labdarugó pályával szemben a „Sport" presszót.
1983-ban elkészült az ÁFÉSZ Park Étterme, a „Pipitér", amely az ablakára ragasztott
virágdekorációról kapta nevét. A Parkot követte az Éden Étterem és
Panzió az 1990-es években, majd megnyílt a tekéző és söröző; az „Oázis" és a
„Hűvösvölgy" presszó. A régi kastélyból „Gladiátor" néven turistaszállást és rendezvényházat
alakított ki a tulajdonos. A Park és Éden étteremben közétkeztetés
is folyik, az á la carte vendéglátás mellett.
Ma valamennyi vendéglátóhelyet vállalkozók üzemeltetik, vagy saját tulajdonban,
vagy bérlőként.
2002-ben az alábbi szálláshelyet vettek igénybe Pákán.
Férőhely: 47
Vendég összesen: 560
ebből külföldi: 2
Vendégéjszaka: 2739
ebből külföldi: 2611
Kereskedelem
Pákának - a többi mezővároshoz hasonlóan - fontos szerep jutott a kereskedelemben.
Ez központi helyéből is következett, nem csupán mezővárosi rangjából,
mivel Magyarországon a vásártartási jog és a mezővárosi jelleg nem esett
87. A Park Étterem
88. „Éden" Étterem és Panzió
automatikusan egybe. (Vásárengedélyt elvileg csak a király adhatott, mezővárosi
rangot pedig már a földesúr is.)
A Kubinyi András által kidolgozott vásárpontszám alapján Páka Kanizsával azonosan
4 pontot kapott és csak öt zalai település volt előtte, míg olyan helyeket,
mint Lenti vagy Lendva is megelőzött.61\'
A sokadalmakat (vásárokat) főleg tavasszal és ősszel bonyolították le. Pákán
1464-ben ezt Szent Fülöp és Jakab - május 1. - napján tartották.613 A nagyjelentőségű
- valószínűleg országos - vásár mellett nagy hatással bírt a heti két - vasárnap
és szerda - piacnap. Bár I. Béla király vásári reformja a vásárnapot vasárnapról
szombatra helyezi át, Zala megyében a XV. században öt helyen tartanak
vásárt ezen a napon.614
A pákai piac a falu központjában, a templom előtt lévő téren volt. Ez a tér átnyúlt
az úton, ahogy még ma is látszik.
A piacnapokat úgy alakították ki, hogy a környék lakossága viszonylag könnyen
eljuthasson ezekre. A helyeket pedig úgy jelölhették ki, hogy a kereskedők a két
piachely közti távolságot könnyen megtehessék. Arra azonban figyelemmel voltak,
hogy a vásárlókörzet elég nagy legyen és a piacok ezáltal ne sértsék egymás
érdekeit. Erre Kubinyi három példát említ. Mivel Páka kettőben is szerepel,
mindkettőt ismertetjük: „Egy bánokszentgyörgyi lakos pl. péntek kivételével a
hét bármely napján eljuthatott egy hetipiacra. Vasárnap mehetett Pákára, vagy
Szentbalázsra, hétfőn Szemenyére, kedden Bakra, vagy Kanizsára, szerdán Pákára,
Szerdahelyre, vagy Letenyére, csütörtökön Bekcsényhelyre [Becsehely],
szombaton Haholtra, vagy Kanizsára. Nova ugyan mezőváros volt, de piacára
nincs adatunk. Egy itteni lakos vasárnap Pákára, hétfőn Nemtire [Lenti], vagy
Egerszegre, kedden Bakra, szerdán Pákára, csütörtökön Csütörtökhelyre, szombaton
Salomvárra utazhatott."blr\'
Ezekről a piacokról és az éves vásárról nincsenek további adataink. Valószínűleg
továbbra is megtartották őket, többé-kevésbé rendszeresen. Erre engednek
következtetni azok a XVIII. századi adatok, melyek állateladásból - elsősorban
sertés - származó jövedelemről tesznek említést.
A piacnapok eltűntek a falu életéből, de a vásárnapok újból megjelentek. Két
vására is volt a falunak. A két vásár tartását 1911-ben engedélyezték.616 Egyik
Szent György napján (április 24.), a másik október 10-én. Az október 10-i volt a
nagyobb vásár, itt a kádárok is kipakolták hordóikat, kádjaikat és más borkészítéshez
használatos eszközeiket.
Pákán a szüret az október 10-i vásár utáni napon kezdődött. Az, hogy évi rendszerességgel
10-én volt a vásár, az 1915-ös hirdetmény is megerősíti: „Közhírré
tesszük, hogy Páka községben az országos kirakó és állatvásár, ez évben kivételesen
október 11-én tartatik meg.\'"\'17 Az állatlétszám olyan nagy volt, hogy az
alsólendvai kerületi állatorvos megkérte a pákai körjegyzőt, hívjon még egy állatorvost
erre a vásárra.618 Ezek a vásárok nagyon híresek voltak.619
Az új védőszentek napjához kapcsolódó búcsú kialakulásának időpontja ismeretlen
- feltételezhetően a XVIII. sz. első fele - , de 1776-tól a búcsúi vásárosok
helypénzt fizettek a plébánia kasszájába.620 Gyakorlatilag ez volt a harmadik vásár.
A vásárokat az 1950-es évek elején megszüntették. A végrehajtó bizottság 1954.
március 16-án kérte, hogy azokat állítsák vissza, „mert azok nagyobbak voltak,
mint a novaiak", és mert nagy terület lakosságát látták el. Ez a kérésük teljesült,
mert az országos vásárnaptárban is szereplő áprilisi és októberi vásárok az 1980-
as években szűntek meg véglegesen. A búcsút mai napig tartják.
A kirakódó- és állatvásárokat ugyanazon a napon tartották. Korábban a templom
előtti téren, és a templomtól a Szent Flórián szoborig terjedő térségben
volt az állatvásár is, de az állatlétszám növekedése megkívánta egy külön vásártér
felállítását. Erről a község képviselőtestülete 1911. augusztus 5-i közgyűlésen
döntött „arra való tekintettel, hogy a községnek pénze nincs (...) a községet a
felesleges kiadásoktól megóvja ajelen lévő közbirtokossági elnököt Csondor Józsefet
kéri fel, hogy a vásártér felállítását a volt úrbéri birtokosság vállalja el.
Csondor József volt úrb. birt. elnök a volt úrb. birtokosság nevében kijelenti,
hogy a követelményeknek megfelelő vásártér felállítását a volt úrb. birtokosság
magára vállalja.\'"\'21
Ennek fejében úgy döntött a képviselőtestület, hogy a helypénz szedés jogát átengedi
az úrbéri birtokosságnak mindaddig, míg a vásártér felállítására fordított
3866 korona 93 fillér meg nem térül.622 Ezt Zalavármegye törvényhatósági
bizottsága 1914. május 11-i közgyűlése is helybenhagyta."21
A vásártér a mai labdarugó pálya helyén, az akkor „Cigányberek"-nek hívott területen
létesült. Fakerítéssel vették körül és „marhalevél átíró házat" építettek.
624
Az állatvásárokat a labdarugó pálya elkészülte után is itt tartották, a pálya és a
Válicka közti területen. 1947-ből megvan a körjegyzőség helypénzjegy-tömb
megrendelője, amelyen részletesen felsorolják milyen fajta tömbre, és abból
hány darabra van szükségük. A tömböket Kner Izidor gyomai könyvnyomdájában
rendelték.625
A vásárok mellett egyre fontosabb szerep jutott a falusi ún. szatócsboltoknak,
ahol a kocsikenőcstől a gyufáig mindent megkaphattak a vevők, akiknek nem is
kellett mindig azonnal fizetniük, hanem felírták a vásárlást a bolt és a vevő párhuzamosan
vezetett kis füzetecskéjébe, melyet fizetéskor egyeztettek. Ezekben
a boltokban nem csak venni, de eladni is lehetett különböző dolgokat, pl. állatbőröket,
tojást stb.
Ilyen boltok Dömeföldén és Pákán is voltak, Dömeföldén Kovács Józsefnek. O
1947. április l-jétől 1947. október 27-ig szüneteltette „szatócs iparát".626 Aztán
özvegye még 1965-ben is kereskedett benne. Utána megszűnt.
Pákáról a századfordulót követően az első boltra vonatkozó adat 1911-ből származik.
1916-ban három vegyeskereskedés működött a faluban. Ebből kettő szatócsbolt,
míg a harmadik a Páka és Vidéke Keresztény Fogyasztási és Értékesítő
Szövetkezeté volt. A két szatócsbolt tulajdonosai a Hirschl család, és Dreizinger
Antal voltak.62\'
Dreizinger Antalról még annyit tudunk, hogy 1916-ban neve szerepelt a zalaegerszegi
királyi törvényszék esküdtjeinek névsorában.628
Aztán az 1925-ös adatból, mely szerint 3 vegyeskereskedés, továbbá 1 Hangya
szövetkezet van a faluban, de nem derül ki, hogy a háromba a szövetkezeti boltot
is beleértették-e.6"\'
Az 1930-as években a Hirschl-kocsma épületében lévő boltot, Hirschl Ignác veje,
Szendefi Aurél vette át. Továbbá boltot nyitott Bartos Béla is. Az ő boltja abban
a házban volt, ami kb. a mai Sugár út és az ÁFESZ-bolt parkolója előtti területen
állt, az ún. Bicsák-házban. Volt még egy bolt a Tóth-kocsma északi végén
lévő helyiségekben is. Ezt szintén egy zsidó család - Naiman - működtette
1937-39 közt.
A háborút követően Nemes József Hirschl Dezső házában, a későbbi ktsz épületében
(Kossuth u. 50.) nyitott boltot, majd üzletét átköltöztette a szemben lévő
volt Szendefi-boltba. Innen a Tóth-kocsmába. O elsősorban ruhával foglalkozott,
rőfös volt. 1951 elején elköltözött a faluból.610 Egy, a Gyuricza kertben
lévő épületben - a mai polgármesteri hivatal előtti tér - Domfeld Gyula nyitott
boltot.
Tóth Tibor 1946. augusztus l-jén nyitotta meg a boltját az akkori Andrássytelepen
(Béke u. 17.), Kovács Ilona házában bérelt egy szobát, és abban nyitott
vegyes boltot. 1949-ben a falu központjában álló Tamása-házban (a mai Sugár
u. helyén állt, az ÁFÉSZ-iroda és a Kossuth u. 50. sz. ház közt) bérelte ki az első
szobát. Ajtót és kirakatot vágatott az utcafrontra.
A magánkereskedők helyzete ekkor már egyre nehezebbé vált. Árut csak a
szövetkezeti boltok kaptak. Tóth Tibor nehéz helyzetbe került, a bolt bevétele
nem fedezte az épület bérletét sem, ezért felleltározta készletét és felajánlotta
a szövetkezetnek. A szövetkezetnek viszont nem kellett az árú. Ezek
után édesapja házának hamis stukatúr mennyezete közé elrejtették a vasból
készült szerszámokat, edényeket. Aztán újrasározták az egészet. O pedig elment
Zalaegerszegre könyvelőnek. A boltban megmaradt kisebb árukat pedig
apránként behordta magával és értékesítette. Ezzel a tettével elkerülte,
hogy - a kor szellemében végrehajtott - 1952-es államosítás során - Domfeld
Gyulához és Nemes Józsefhez hasonlóan - őt is letartóztassák és árukészletét
elkobozzák.631
A negyedik bolt a Hangya Szövetkezeté volt (Kossuth u. 35.).632 Volt ezenkívül a
faluban egy trafik is, melynek tulajdonosa Panágl Ferenc volt. Ezeket az üzleteket
a két világháború közti gyakorlat szerint, a rendszer megszilárdításában
részt vevő, ezért vitézi címet nyert személyeknek vagy hadirokkantaknak adták
jutalmul. Esetünkben is erről van szó. Panágl Ferenc, mint hadirokkant kapott
trafikengedélyt. A pénzügyigazgatóság 1947-ben meghirdette „Páka községben
üresedésben lévő dohány kisárudai engedélyek betöltését.\'" " A trafik épületét
közbirtokossági területen építették fel. A család lemondott róla a község
- 634
javara.
1947-1952 közt Törő Ferenc volt a trafikos."35 A trafik - később takarékszövetkezet,
majd koporsó raktár - a Park étterem teraszának északkeleti sarka körül
állt, pár négyzetméteres helyiség volt csupán. A trafik és a Hősök tere közt állt
a tűzoltószertár.
A vegyes boltok mellett húsboltok - mészárszékek - is voltak a faluban. A
Tóth-kocsma déli végén lévő lakás két helyiségét Ferenczy István bérelte. A
hentesüzlet bejárata az utcára nyílt, a vágóhíd az udvaron volt. Dávid Géza
1947-ben épített házában ugyan kialakított egy helyiséget mészárszék céljából,
de ő elment a MAORT-hoz dolgozni, a helyiségből rendőrőrszoba lett.
Aztán a mai gyógyszertár épületében működött Ferenczi József húsboltja. O a
Völgyi-kocsma udvarán lévő, Tamás mészáros által használt vágóhídon vágta
az állatokat. Ez volt egyben a községi vágóhíd is. Ez, és Molnár István vágóhídj
a is a Válicka partján volt. Ez a középkor óta így működött másutt is, mert a
keletkezett hulladékok a patakba kerülve nem szennyezték a környezetet -
persze akkori fogalmak szerint. Továbbá a malmok által felduzzasztott vízben
sok hal élt, amelyeknek az táplálékként szolgált. (A vágóhíd alatti vízben fogtak
32 kg-os harcsát is.)636
A legjelentősebb, legtovább működő húsbolt Molnár István mészáros boltja
volt. Ez még ÁFÉSZ húsboltként is üzemelt. A Béke utcai élelmiszerbolt felépülte
után megszűnt benne a kereskedés. A Park Étterem építésekor bontották le
a vele egy épületben lévő lakással együtt.
Az egyre erőteljesebben kapitalizálódó XIX. század végi Magyarországon is hamar
rájöttek - külföldi példák nyomán - , hogy szövetkezetek létrehozásával tőkeerős
vállalkozások jöhetnek létre, melyek széles vásárlóbázisra támaszkodhatnak.
Pákán az első ilyen szervezet a Keresztény Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet
volt.
A szövetkezet az 1890-es években alakult. Vezetőik általában nem kaptak tiszteletdíjat.
A boltvezetők a fizetésen kívül forgalmi jutalékban is részesültek.
Tagjaik legkevesebb 20 korona üzletrészt jegyeztek, egy szavazattal bírtak és
egy-kétszeres felelősséget vállaltak. Többnyire nem tagoknak is árusítottak
és tiszta jövedelmükből sokat áldoztak jótékony és kulturális célokra. A vezetők
nagyobbára falusi papok, tanítók, jegyzők s egyszerű falusi földművesek.""
A helyi szövetkezet - melynek neve Páka és Vidéke Keresztény Fogyasztási és Értékesítő
Szövetkezet volt - megalakulásának időpontjáról és megszűnéséről
nincs pontos adatunk. Első ismert említése 1911. február 15-e. 1922. április 9-
én pedig már Páka és Vidéke Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet pecsétje
található egy tagkönyvben.I ,K
A Hangya szövetkezetet a Magyar Gazdaszövetség hozta létre 1898-ban. Alaptőkéjének
jelentékeny részét Károlyi Sándor grófnak köszönheti, e mellett tagsági
hozzájárulásokból teremtette meg.
A helyi Hangya szövetkezetek az ország legtöbb községében fogyasztási szövetkezet
jelleggel alakultak meg. A Hangya központ számos értékesítési szövetkezetet
is alapított; ezek száma 1912-ben 1276, 1937-ben pedig 1480."\'"
A Hangya 1917 és 1920 közt válthatta Pákán a Keresztény fogyasztási szövetkezetet.
így nem tudhatjuk, hogy melyik szövetkezetnek volt a boltosa az a bezerédi
születésű Kuzler Béla, aki 1919. április 19-én halt meg 45 éves korában, és
akinek a neve mellé, a megjegyzés rovatba beírták, hogy „üzletvezető". 1920-tól
a söjtöri születésű Németh István - aki szakképzettséget Pákán szerzett és 20
évesen lett - a Hangya Szövetkezet üzletvezetője.640 Őt haláláig ezért sokan hangyás
vagy hangyász néven emlegették. 1947-ben szűnt meg ez a szövetkezet.
1947. június 4-én kérte a szövetkezet a körjegyzőt a felülvizsgálatra beadott iparjogosítványaik
visszaadására.641
Erre azonban már nem került sor. Ekkor már működött a Pákai Földműves Szövetkezet,
amelynek ekkor a vezetősége az alábbi tagokból állt: Igazgatók (igazgatóság):
Göntér József, Bécs József, Koltai János. A felügyelő bizottság tagjai:
Török István, Sabján Péter és Dávid Ferenc voltak."42
A Keresztény fogyasztási szövetkezet, majd a Hangya szövetkezet is a Kossuth u.
37. sz. alatti épület földszintjén, a „Vaskalap" kocsma alatt volt. Innen később átköltözött
a mellette álló épületbe (Kossuth u. 35.), melyet Németh István megvásárolt.
Ez az épület felépítésében hasonló, szinte ugyan olyan, mint az elődje.
89. A „Nagybolt", az ÁFÉSZ iparcikkboltja,
az egykori Hirschl-kocsma és Szendefi-bolt
A földműves szövetkezet a Kossuth u. 37. szám alatti épület földszintjén, a régi
Hangya-bolt helyén nyitotta meg élelmiszerboltját. Az iparcikkboltot pedig a régi
Hirschl-kocsma és Szendefi-bolt, valamint a lakás átalakításával hozták létre.
Az épület Szendefi Aurél és Egegi Ferenc tulajdona volt korábban. Az államosítás
után magtárként és tejcsarnokként használták. Az átalakítás során egyetler
szobát hagytak meg a tulajdonosnak, a többi helyiség bolt és raktár lett. Az épü
letet 1952-ben kérte a földműves szövetkezet a tanácstól.643 Ez lett a „nagy", míg
az élelmiszer a „kis" bolt. A Hangya bolyából pedig a ktsz szabóműhelye lett.
A szövetkezetet kezdetben az igazgatóság irányította. A tényleges ügyvitelt azonban
Horváth István, a szövetkezet pénztárosa vitte 1948-ig.
1948-ban választottak először elnököt, a csömödéri Fehér Béla kocsmáros személyében.
O egy évig látta el ezt a tisztet. 1949-52 közt Bíró Teréz volt az elnök,
majd 1952-53-ban Kránitz József volt az ügyvezető, őt követően Kiss Józsefet választották
meg.
A Földműves szövetkezet irodája kezdetben a Bartos-féle bolt helyén volt. 1950-
ben a kitelepített Takács Sándor szabóműhelyébe és lakásába (Kossuth u. 66.)
költöztek át. Takácsék hazatérte után is maradt a társbérlet. Majd 1959-ben felszabadult
az épület déli végén lévő lakás, melyet a szövetkezet ekkor megvásárolt
Tóth Károlytól, a lakás tulajdonosától.644
1955-ben Lapat József lett a szövetkezet pénztárnoka.645 A felügyelő bizottság elnöke
1957-1997-ig Törő Ferenc.646
1954-ben Bambi gyártó üzemet hoztak létre a csömödéri szikvízüzemben. 1971-
ben felépült - hozzávetőlegesen a falu központjában - az új ABC rendszerű vegyesbolt
a Béke utca 10. szám alatt, de a régi élelmiszerbolt is tovább üzemelt.
1976-ban egyesült a pákai és csörnyeföldei ÁFÉSZ. Ekkor a csömödéri ÁFÉSZ
tagság szerette volna - egy korábbi ígéretre hivatkozva - , ha a központ átkerül
Csömödérbe. Erre azonban nem került sor.647
Ugyanakkor folytak a pákai és gutorföldi ÁFÉSZ egyesülésről is a tárgyalások,
ezek nem vezettek eredményre. Gutorfölde a Lenti KERSZOV-höz csatlakozott.
Az egyesüléssel a területi növekedésen túl - nagy gond szakadt az ÁFÉSZ-re. A
körzet elavult bolt, italbolt hálózatának felújítása. 1983-86 közt 12 kereskedelmi
és vendéglátóipari egységet újítottak fel a körzetben.648
Közben a vendéglátás színvonalának javítása érdekében 1979-ben felépítettek a
labdarugó pályával szemben egy könnyűszerkezetes épületet, a „Sport" preszszót.
A „külső" kereskedelmi egységek felújítása után került sor Pákán egy jelentősebb
beruházásra. 1983-ban átadták a Park Éttermet.649 Építésével egy időben
eltűnt Molnár István háza a húsbolttal.
A szövetkezet alaptevékenységén túl Dobriban varrodát, Pákán ponyvakészítő
és kárpitos részleget650 és brojlercsirke nevelő szakcsoportot, valamint konzervuborka
termesztő szakcsoportot is működtetett. Jelentős felvásárlási tevékenységet
is folytattak. Az eredmények meg is mutatkoztak. A jelentős beruházások ellenére
1984-ben a szövetkezet
eredménye 6,8 millió forint
volt.651
A megnövekedett területtel
együtt az adminisztrációs feladatok
is megnőttek. A létszám növekedése
okozta helyhiány enyhítésére
tárgyalásokba kezdtek Takács
Sándorékkal a lakásuk megvételéről
1976-ban. Az üzlet azonban
nem jött létre. Helyette Németh
Jenőék házát - a régi Hangya
szövetkezet épületét - vásárolták
meg.
1988. augusztus 22-én átadták Pákán
az új iparcikk boltot a Kossuth
u. 34. szám alatt.652
A bolt építéséhez lebontották az
addig itt álló Bicsák-házat - amelyben Bartos Béla boltja és az első szövetkezeti
iroda is volt - valamint Czigány Péterék és özv. Gerencsér Jánosné házát. Ezzel
a falu központja teljesen átalakult.
1990-ben a nyugállományba vonult Kiss József helyett Bécs József lett az ÁFÉSZ
elnöke.
1991. márciusában elkészült az iparcikkbolt tetőterében az új iroda. Ezzel lényegesenjobb
körülmények közé kerültek, mint amilyenben a Kossuth u. 35.
számú házban voltak.
Az ÁFÉSZ a gazdasági körülmények késztetésére megkezdte a nyűgként cipelt
ingatlanjainak leválasztását. Pákán lebontották a „nagy boltot". Értékesítették
korábbi két irodájukat (Kossuth u. 35. és 66.), valamint a „Sport" presszót. Kereskedelmi
egységeiket bérletbe adták vagy eladták. Erre a sorsra jutott a Béke
utcai bolt is.
A gazdasági környezet továbbra sem kedvez a szövetkezetnek. Ennek ellenére
kötelességüknek tartják - községi támogatással - az aprófalvakban lévő kis boltjaik
üzemeltetését. Ezt inkább humanitárius, mint gazdasági szempontok szerint
teszik, mert nem akarják ellehetetleníteni az ezekben a falvakban élő idős
lakosságot.
Az ÁFÉSZ, amely ma a COOP üzletlánc tagja, fennállása 47 éve alatt folyamatosan
támogatta a kultúrát és a sportot egész működési területén, és szerény
anyagi lehetősége révén teszi ezt ma is, főleg az iskolák ilyen irányú segítése
révén.
90. A Földművesszövetkezet irodistái
Néhány kereskedelmi statisztikai adat a faluról.
Bolti kiskereskedelem alakulása 1000 Ft
Élelmi- Ruhá- Vegyes- Össze- Vendég- Kereskedeszer
zat iparcikk sen látás lem összesen
1962
Dömefölde 341 58 96 495 - 495
Páka 1520 2087 1368 4975 702 5677
1965
Dömefölde 458 51 103 612 60 672
Páka 1948 2176 1946 6070 909 6979
Boltok vendéglátóhelyek száma
Dömefölde 1 1
Páka 4 2654
2001. 11
ebből élelmiszer 6 56"
A kereskedelem és vendéglátás művelői
A kereskedelem évszázadok óta - nem csak Magyarországon - elválaszthatatlan
a zsidóktól. Páka esetében is így van ez. Magyarországon is nagyon korán megjelentek
e nép képviselői. Már I. László (1077-1095) megszorító intézkedéseket
hozott ellenük.1\'\'1\' A későbbi századokban is igénybe veszik azonban királyaink a
zsidók pénzügyi szolgáltatásait. Időnként aztán a királyok kiűzik őket az országból.
Ennek ellenére - ha kis létszámmal is - folyamatosan jelen vannak az ország
gazdasági életében.
A XV11I. században indul növekedésnek létszámuk. Aztán a XVIII-XIX. század
fordulóját követően, a korábbiakhoz képest ugrásszerűen megnő a számuk. A
magyarországi zsidó népesség gyarapodásában meghatározó szerepe volt II. József
1781. évi rendeletének, amely a korábbi korlátozó rendelkezésekkel szemben
nagy engedményeket biztosított a zsidóknak. Lehetővé tette, hogy földet
béreljenek, fuvarozást vállaljanak, s a céhekbe beléphessenek. Viszont kötelezte
őket német vezetéknév használatára 1787-től. A zsidók előbb a megye hét jelentősebb
piacközpontjában telepedtek le, s ott boltokat árendáltak, házaló kereskedelmet
folytattak gyalogosan, vagy lóval-kocsival.\'"7
A zsidók számának növekedése miatt Mária Terézia és fia, II. József elrendelte
a népesség összeírások alkalmával egy-egy külön rovatban a zsidók és cigányok
számának a feltüntetését is. A zsidóság száma elsősorban a Galíciából történő
intenzív bevándorlás hatására a XVIII. század végéhez képest megháromszorozódott
a XIX. század első harmadában. A nagyvárosokban és az ország nyugati
felében polgárosodásuk annyira előrehaladt, hogy rendezni kellett jogi helyzetüket.
Az 1840. évi XXIX. tc. nem elégítette ki a teljes egyenjogúságot, ugyanakkor
kimondta, hogy a zsidók a bányavárosok kivételével az országban bárhol
lakhatnak, gyárakat, kereskedéseket alapíthatnak.
A kiegyezés után megvalósították a bevett felekezetek közötti teljes egyenjogúságot,
és ezt az 1868. évi LIII. tc.-ben az ún. viszonossági törvényben kodifikálta.
Már az 1867. évi XVII. tc. kimondta, hogy az izraelita lakosok polgári és politikai
jogok tekintetében a keresztényekkel egyenjogúak.1\'58
Pákán viszonylag korán, 1770-ben találunk adatot szidó származású lakosra. Egy
cigány és egy zsidó mészárost írtak ekkor össze.659 Számuk 1793-ban 9.660 1805-
ben és 1819-ben csak a zsidó férfiakat írták össze. Számuk mindkét esetben azonos
volt. 1-17 éves: 2, 18-40 éves nős: 2, nőtlen és özvegy: l.66\'Fényes Elek 1836-
ban 7 zsidó lakosról tesz említést.662 1848-ban a számuk 20.663 Ez a létszámnövekedés
valószínűleg a 1840. évi törvény következménye. A jelentősebb létszámnövekedés
minden bizonnyal az 1850-es évekre esik, mert 1864-ben már jelentős
helyet foglalnak el a falu éltében.
A Kossuth u. 66. számú házban lévő fogadó Klein Jakab tulajdona, a Kossuth u.
50. számú ház és házhely pedig Hirschl Miksáé. Ugyancsak övé a mai Kossuth
u. 59. számú ház helyén állott épület is. A „nagybolt" helyén lévő terület - Kossuth
u. 29. - pedig 2/3 részben az övé. Jelentős ingatlanvásárlásaival Hirschl
Miksa teremtette meg a pákai zsidó közösség alapjait. Klein Jakab később
Hoffman Izraelnek adta el a fogadó épületét. A Hirschl család pedig a Kossuth
u. 29. szám alatti telken épített kocsmát és lakóházat.664
Mivel fentiekben csak az ingatlan tulajdonosokat sorolták fel, nem tudjuk, hogy
valójában mennyien lehettek. Számuk nem lehetett kevés, mert 1865-ben már
iskolájuk is működött Pákán.663 Továbbá a térképen külön helyrajzi számokkal,
és körül is rajzolva már szerepel temetőjük is.
1879-ben a zsidó lakosok száma 47 fő. Továbbra is megvan az iskolájuk egy tanteremmel
és egy tanítóval.1\'66 Ez az iskola Lukács Lajosék régi házában volt (Kossuth
u. 62.), annak első szobájában, és bejárata is utcáról nyílt. Ezt követően
többé nem találkozunk említésével.
1883-ban Zala megyében is jelentős zsidó ellenes megmozdulások voltak, de az
iratok tanúsága szerint ez nem érintette a falut.667 Pákán tovább növekedett létszámuk.
1900-ban 54-en éltek a faluban.668 Dömeföldén ebben az évben jegyzik
fel az első zsidó lakosokat, 2 főt. Az 1902/3-as tanévben a pákai iskolába járó tanuló
édesapját Récsey Józsefnek hívják és fazekas. Ugyancsak az iskola anyakönyveiből
ismerjük meg 1905-ben Brandl Ignác kereskedő és 1903-ban
Dreizinger Antal kocsmáros nevét.669 1910-re Dömeföldén 1-gyel nő, Pákán 14-
gyel csökken létszámuk.1\'7" Két új névvel is megismerkedhetünk ebben az évben:
Rechnitzer László és Breiner Lipótéval.671
1911-ből tudjuk, hogy a faluban a bélyegárusítással Hirschl J . Gyula kereskedő
van megbízva.672 Hirsch Gyula nem lehetett igazán j ó kereskedő, vagy
elemi csapás érhette, mert 1914-ben elárverezték ingóságait adósság
fejében.673
Az 1903-ban említett Dreizinger Antal rőföskereskedő volt. Ezt a soproni kerületi
kereskedelmi és iparkamara személye és boltja iránti érdeklődéséből tudjuk,
melyet a pákai körjegyzőnek küldtek.674
1913. június 2-án Brandl Ignác végrehajtást kért Rechnitzer László felesége
Kohn Szidónia ellen."73 A per hosszabb ideig elhúzódott és a feleség ellen folyt,
mert 45 évesen elhunyt Rechnitzer László, aki után 3 kiskorú gyermek - legidősebb
10 éves - maradt."7"
1915-ben újabb Hirschl családtag, József bukkan fel a hivatalos iratokban.677 A
falu közvéleményében kocsmája révén legjobban nyomot hagyott Hirschl Ignác
(Náci)-ról 1915-ben kiderült, hogy négy gyermeke volt, akik közül egyik lánya
20 éves, míg fia, Dezső hadbavonult.678 Erre Hirschl-nek a Letenyén űzött iparához
volt szükség, mert 1917. augusztusában ő Letenyén volt bejelentkezve.679
1917-ben újból felbukkan a Hoffman család egy régi tagja, Izrael.680
A Keresztény, majd a Hangya Szövetkezet megjelenése nem kedvezett a falubeli
zsidó kereskedőknek. Talán ezzel magyarázható, hogy számuk 1920-ra 21 főre
csökkent.681 Dömeföldén a Récsei család viszont 1 fővel növekedett. A létszámcsökkenés
másik oka abban keresendő, hogy náluk is csökkent a családokban
a gyermekek száma, továbbájelentős a kikeresztelkedtek száma, amire több
példa közül egyet emelünk ki, Hirschl Henriket, aki pákai földbirtokosként 72
éves korában hunyt el."8L\'
További létszámadataink nagyon hiányosak. Dömeföldén a Récsei család 1930-
ban öt főből állt. Pákán 1939-ben 17 az izraelita vallásúak száma.683
Az I. zsidótörvény (1938/XV. tc.) 20%-ban maximálta bizonyos értelmiségi pályákon
a zsidó vallásúak arányát. A II. zsidótörvény (1939/IV. tc.) tovább korlátozta
részvételüket a gazdasági és kulturális életben. (Talán ennek hatására költözött
el a boltos Naiman család a faluból?) A III. zsidótörvény (1941/XV. tc.)
pedig megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságkötést.
Magyarország német megszállásával (1944. március 19.) megpecsételődött sorsuk.
Első lépésként a zsidókat a lakosság többi részétől elkülönítve egy tömbbe
telepítették be, gettósították és kötelezték őket a sárga csillag viselésére. A
6163/1944. B.M. rendelet 1944. április 7-én jelent meg titokban. A novai járás
zsidóinak a zalaegerszegi gettóba kellett beköltöznie. A beköltözésnek május 16-
ig kellett megtörténnie. A novai járásbeli zsidók saját költségükön fogadott fuvarosokkal
május 16-án 12 órakor érkeztek a csömödéri vasútállomásra. Innen vagonokban
szállították őket Zalaegerszegre, miután felszálláskor 3 pengő 10 fillért
fizettettek velük személyenként.684 Természetesen csak a Csömödér környékieknek
kellett idejönniük. A Gutorfölde vidékén élőket is ugyanezen a napon
vagonírozták be Gutorföldén. Valószínűleg őket is ugyanazzal a szerelvénnyel
szállították Zalaegerszegre, mint a pákai körjegyzőséghez tartozó községek zsidó
lakosságát. Személyenként 50 kg súlyú poggyászt vihettek magukkal.685
A rendelet értelmében a zsidó családok vagyontárgyairól, ingóságairól leltárt
kellett felvenni. Hogy ennek mennyire tettek eleget nem tudni, de bizalmas beszélgetések
során a faluban még az 1970-es években is szó esett lába kelt zsidó
bútorokról, berendezési tárgyakról, ahogy az 1950-es kitelepítések kapcsán is.
A Dömeföldéről elvitt Récsei család három tagja Ignác, Ignácné és József nem
tért haza a haláltáborból. A másik két gyerek sorsáról nem tudunk. Pákáról
Bartos Béla és Bartos Béláné nem élte túl a haláltábort. Lányuk Bartos Magdolna
azonban hazatért Pákára."86 Aztán az 1950-es évek első felében elköltözött a
faluból.
Hirschl Ignác 1944. augusztus 15-én halt meg Auswitzben."87 Mivel ingatlanjaikat
még 1944-ben kiosztották a falubeli igénylők közt, ezt az 1945-ös földosztás
során megerősítették, ezért Hirschl Ignácz örököseinek az ingatlanokra vonatkozó
(vissza) követelését elutasították.6™ Hirschl Ignác veje Szendefi Aurél, és
unokája Szendefi Elemér túlélte a tábort és hazatért. Szendefi Aurélné és László
viszont életét vesztette. Szendefi Aurél aktívan részt vett a falu politikai életében,
újra megnyitotta boltját. 1947. június 4-én 50 éves korában a nagykanizsai
városi közkórházban halt meg.689 Elemér kivándorolt Palesztinába (Izrael).690
Szendefi üzlete november 13-án még zárva volt, azt nem vette át senki.691
Hirschl Ignác fia, Dezső feleségével és Klára nevű lányával együtt elpusztult. Bár
a Brandl család időközben elköltözött, a faluban bizonyos ingatlanok lehettek
birtokukban, mert Bartos Béla és Waltersdorfer Józsefné (Brandl Erzsébet)
örökhagyók iratait bekérték a körjegyzőtől.1\'9"
Szerencsésen megmenekült Rekniczer Imre és felesége, valamint Stern Tibor
is. Stern Lajos, Stern Lajosné és lányuk, Fáni azonban szintén haláltáborban fejezték
be életüket. Rechniczer Imre, Szendefi Aurélhoz hasonlóan a MKP-ban
vállalt politikai szerepet. O volt a pénztáros a helyi szervezetben, amikor 1947.
február 18-án Szendefit kizárták a pártból. Aztán hamarosan ők is elhagyták a
falut.
A pákai zsidóságra csak a községi temetőtől északra, a csertaszegi dűlőben lévő,
fákkal benőtt temetőjük sírkövei emlékeztettek. Egyik sírkő egy nyitott könyvet
ábrázolt. Ez alatt egy a Talmud*-ban jártas személy nyugodhatott, valószínűleg
tanító.693
A temetőt a falubeliek nem háborgatták, kivéve időnként azokat a kincsvadászokat,
akik néhány sírt felástak, abban a reményben, hogy a halottak mellé - a
közvélemény szerint - jelentős mennyiségű ékszert temettek el.
A szeméttelep ugyan a temető közvetlen szomszédságában létesült, de kerítése
követte az egykori temető határát. A szeméttelep kerítését, épületét tönkretevő
vandálok a zsidó temető területét sem kímélték. A temető sírkövei az
1970-es 80-as években eltűntek. így a falu kereskedelmében, vendéglátásában
- tegyük hozzá kulturális életében - közel egy évszázadon keresztül oly jelentős
szerepet játszó kereskedő rétegre ma már csak egy földrajzi név: „Zsidótemető"
emlékeztet.
Posta
Az emberek egymásközti kapcsolattartásában fontos szerepe volt az írásbeliség
megjelenésének, ezzel párhuzamosan pedig az üzenetek egymáshoz való eljuttatásának.
Ezt kezdetben megtették a futárok, azonban ahogy nőtt a írástudók
száma, nőtt a gazdasági, tudományos és magánlevelek száma is. (Nem beszélve
az államapparátus levelezéséről.) Szükség lett egy szervezetre, amely gyorsan eljuttatta
a küldeményeket a címzetthez megkímélve azok küldőit a fáradságos,
költséges utazástól vagy futárküldéstől. A legrégebbi posták a királyi vagy kormányzatiak
voltak. Ezeket csak az uralkodó és tisztviselői vehették igénybe. Az
újkorban kifejlődött városi magán, vagy bérpostákat díjfizetés ellenében már
bárki igénybe vehette. Ez utóbbiak gyorsabbak és fejlettebbek lettek. Az uralkodók
a posták fenntartását regálénak minősítették, és csak engedélyükkel lehetett
ilyen tevékenységet folytatni.
A magyar posta 1558-ban önállósult, amikor a német posta szolgálatait nem vette
igénybe, hanem saját szervezettel látta el feladatait. Az 1622. XXIV. tc. már
törvényes intézkedést tartalmaz felőle. 1690-től 1813-ig a posta joga Magyarországon
királyi adományból a gr. Paar családé volt. Az állam kizárólagos jogát az
1867. XVI. tc. 18. §-a mondta ki.694
91. Az 1963-ban épült posta és szolgálati lakás
1868-ban - az 1867. évi törvénynek megfelelően - a postát a pénzügyminisztérium
vette át. A posta élén a főigazgatóság állt, amely a minisztérium egyik
szakosztálya volt.695 1887. szeptember l-jétől a postát, telefont és távírót egyesítették.
1896-ban a korábbi főigazgatóságot Postavezérigazgatósággá szervezték
át.
1909. május l-jétől ismét átszervezés történt a Soproni postaigazgatóság felosztásával
Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye az újonnan létrehozott Pécsi postaigazgatósághoz
került.
Páka először az alsólendvai postához tartozott. Első adatunk erre 1810-ből
van.696 Alsólendva, mint utolsó posta (up.) még 1863-ban is szerepel. De ugyanebben
az évben már Letenye is feltűnik ily módon.697 Az utolsó posta ugyanazt
jelentette, mint ma pl. Pördefölde esetében, hogy a pákai postára érkezeik a
küldemény és azt onnan kézbesítik. Akkor ez a körjegyzőségek küldöncein keresztül
történt.
A pákai postáról az első említés 1886-ból való. Az első postamester Öveges Antal
volt, aki egyben - és „mellesleg" - az iskola tanítója is.698 Övegesnek egyébként
emiatt is meggyűlt a baja felettesével, Balaton József plébánossal. A posta
Öveges lakásában volt, amely viszont az iskolaépületnek volt szerves része.699
Öveges Antal halálával megüresedő postamesteri állást Pintér Gizella vette át
1895-ben. Közben a megépült Boba-Csáktornya vasútvonal a posta életébe is
változást hozott. A posta- és táviratforgalmat a vasúttársaság bonyolította. „A
Csáktornyai posta és távírda kezeli a boba-csáktornyai mozgópostát és közvetíti
a csáktornya-zalaegerszegi vasút állomásának állami és magán táviratát."
A pákai posta forgalma ekkor: készpénzforgalom 42.199 Ft. Nyers jövedék
916 Ft.700
A Pákára küldött hivatalos és magán táviratok a Csömödér-Páka vasútállomásra
érkeztek, onnan továbbították őket. Ez a helyzet 1917-ig állt fenn. Ekkor a törvényhatósági
út felújításával egyidőben kiépítették a telefonhálózatot is.701 Ennek
előzetes munkálataira már 1914-ben sor került. Ekkor határozta meg a megyei,
helyi és a pécsi postaigazgatóság hivatalos emberei által összeállított bizottság
a távíró vonal nyomvonalát, az oszlopok leállítási helyét. Ez a vezeték a
csömödéri vasúti átjárónál csatlakozott a csáktornyai vonalra és innen a pákai
postahivatalig vezetett.702 Ezt az állapotot rögzítették 1925-ben: „posta és távírda
helyben".705 \'
A Zalavármegyei almanachból az is kiderült, hogy a pákai postahivatal nem
kincstári, hanem magán. A postamester pedig dr. Augusztinovics Nándorné.
704 Ekkor a postahivatal is már az ő házukban működött (Kossuth u. 16.),
amely egyúttal az orvosi rendelőnek is helyet adott. A postamesterség aztán
öröklődött, mert az anyától lánya vette át. Az Iparos Olvasókör zászlaján
mindkettőjük zászlószege megtalálható. Nem tudjuk, hogy a váltás pontosan
mikor történt.
Már utaltunk rá, és az olvasókör zászlaján és pecsétjén is olvashattuk a falut a
többi Pákától megkülönböztető Z. Páka feliratot. Ez hivatalos névhasználat volt,
mert több levélen is a olvashattuk, így a Vasgerendákat Árusító R.T. 1933. június
6-án kelt levelét is így címezték: Baka Ferenc úrnak ZALAPAKA.705
A postahivatal továbbra is
Augusztinovicsék70" házában volt, míg
az államosítást követően átköltöztették
a „Vaskalapba", a tanács mellé.
Majd innen 1959-ben ideiglenesen a
tűzoltószertárba.\'"7 Itt működött az új
posta felépültéig. Annak elkészültéig
dolgozott hivatalvezetőként Szabó
Endréné (Augusztinovicz Ilona). Akkor
a hivatal vezetését Takács
Elemérné vette át. Férje az iparcikk
boltban volt eladó, és a posta szolgálati
lakásában laktak 1988-ig,
Takácsné nyugdíjba vonulásáig. Ezt
követően elköltöztek Lentibe.
1988-93 közt Horváth Ferencné volt
a posta vezetője. Őt szülési szabadsága
alatt (1989-92) Csernyicskó
Gyuláné helyettesítette. Az 1993-ban
ismét szülési szabadságra menő Horváth
Ferencné helyett Bek Tibornét
nevezték ki vezetővé, aki azóta is betölti
e tisztet.708 A lakás részben üresen
áll. Egyik szobáját bérbe adták
bolt céljára.
A csömödéri vasútállomásra és viszont a küldeményeket lovaskocsival, télen
szánnal szállították. Előbb a Kovács család látta el ezt a feladatot (innen kapták
megkülönböztető nevüket: postás), majd Lukács József. Előbb mint magángazda,
később, mint tsz tag. Aztán a lovasjárat megszűnt, mert a
Zalaegerszeg-Rédics vonalon megszűnt a vasúti postaszállítás. Helyét a közúti
szállítás vette át. Az egykor nagy forgalmat biztosító csomagforgalom már rég a
múlté, a hírlapforgalmat pedig a postától átvették a hírlapterjesztők.
Az 1990-es években automata körzeti telefonközpont is épült a posta épülete
mellé, annak udvarán.
Takarékszövetkezet
1958-ban a földművesszövetkezet kezdeményezésére elkezdték szervezni a takarékszövetkezetet.
„Az embereknek akkoriban messze kellett utazniuk, ha a pénzüket
kamatoztatni akarták, vagy ha kölcsönért folyamodtak."7"" A „Hitelszövetkezet"
szervezésével tanácsülésen is foglalkoztak és a tanácstagok támogatták a
kezdeményezést.710
92. Lukács József postakocsis
a posta mai épülete előtt
A szervezés november 10-re befejeződött és megalakult „Takarékszövetkezet Páka"
néven. Első vezetője Lapat József lett, a földművesszövetkezet addigi pénztárosa.
Első épületük a korábbi trafik volt, amelyet 1965-ben hagytak el, miután
elkészült a mai Béke u. 14. számú épület.
93. Takarékszövetkezet
Lapat József 1986 elején nyugdíjba ment. A takarékszövetkezet vezetését Czupi
Jánosné vette át, aki 1971. szeptember Tjétől dolgozott mellette.7"
A takarékszövetkezet mérete - ügyfél és pénzforgalma - miatt, egy idő után már
nem tudta megőrizni önállóságát. 1978-tól a Lenti és környéke takarékszövetkezet,
1999. október 29-től pedig a Délzalai Egyesült Takarékszövetkezet fiókjaként
működik két alkalmazottal. Vezetője Czupi Jánosné, munkatársa Dancs
Józsefné.
Jegyzetek
521 ZML. Cons. Univ. ö. 22. 1728
522 ZML. HL. 78., MOL. Eszterházy hg. It. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285.
523 ZML. Cons. Univ. ö. 21. 1720.
524 ZML. Úrbáriumok. 1770. k.
\' Horváth Sándor (1956), Páka szóbeli közlése, amit ezúton is megköszönök.
526 MOL. Eszterházy hg. lt. 1. 112. Birtokleírás uradalmi leltár Rsz.: 230850. Fo. 1. 2-i.
Páka plébánia házasulandók akv.
528 Páka kereszteltek anyakönyve, 1867.
528 Horváth Sándor szóbeli közlése.
350 ZML. Pkjgy. 67/1911.
331 ZML. Pkjgy. 508/1915.
332 Dr. Vízy András: Zala vármegye szociális feszültsége. 15. p.
333 ZML. Novai járási főjegyző 1599/1945.
531 ZML. Pkjgy. iratai 1400/1947. Aszálykár bejelentése a Zalaegerszegi Magyar Pénzügyigazgatóságnak
1947. szept. 6.
533 ZML. Pkjgy. 716/1947.
Zm. Statisztikai évkönyve 1965. 156-157. p.
337 Nemecz Ferenc (szerk.) A Csertamenti TSz. 25 éve Csömödéren, 1985; A tszcs megalakítását
1952-55-ben több alkalommal is szorgalmazták tanácsüléseken, de a falu gazdáinak többsége
félt tőle, és ennek hangot is adtak. Akik hajlottak volna rá, azok is bizonytalanok voltak. ZML.
Pkt. jkv.
538 Bek János (1934) Páka szóbeli közlése, melyet ezúton is megköszönök.
5,9 Dr. Gaál Antal-Vass Ferenc: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 40 éve Zala megyében.
r"° ZML. Pkjgy. 1802/1947.
541 Az állatlétszám alakulása az évszázadok során.
Páka:
Szarvas- ebből Ló Igás Sertés Juh Össz. Egyéb Méh
marha tehén állat baromfi család
1703 37
1711 48
1750 179 39 43
1770 158 81 140 109
1828 100 83 89 48 125
1895 402 209 132 647 1911 11
1911 387 251 118 475
1935 407 252 88 580 425 2684
(kacsa: 59
liba: 226
pulyka: 60)
73
1942 469 239 115 578 120
1947 53
1962 443 202 49 707 5
1965 326 138 38 561 8 4488
(kacsa: 100
liba: 153
pulyka: 38)
66
Híiiripfnlrlr"
1703 22 55 7
1711 38 3
1750 167 33 33 200 4
1770 57 43 62 172
1828 16 11 16 9 41
1895 151 73 33 196 792 13
1911 153 88 52 123
1935 159 95 49 182 1234 5
(liba: 65
kacsa: 51
pulyka: 57)
Szarvas- ebből Ló
marha tehén
Igás Sertés Juh Ossz.
állat
Egyéb Méh
baromfi család
1942
1947
1965
193 106 50
29
203 98 23
152
203 2952
(liba: 106
49
kacsa: 59
pulyka: 36)
"2 Petrikné Vámos Ida: Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig.
249.
343 ZML. Pkt. jkv. 1954. január 10.
544 ZML. Pkt. jkv. 1954. január 23. A dögkert a Táncsics út egyenes folytatásában lévő hegyúttól
balra, a községi erdőben volt.
41 Dr. Babócsay László, Horváth Jenő, dr. Köppel Szilárd, Molnár Istvánné, id. Szabó József, dr.
Vörös Annamária szóbeli közlése, melyet ezúton is megköszönök.
546 Molnár-Vándor: A Pákai „Várhelyi domb" területén végzett kutatásokról In. Zalai Gyűjtemény
18. Zalaegerszeg, 1983. 97-113.
347 ZML. Conser. Univ. 1770. ö. 46/76.
548 ZML. HL., Eszterházy hg. lt. P. 108. Rep. 38. Rsz. 285. Fasc. M. No. 568. et NB.
549 ZML. HL. 126.
5511 Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez.
551 Bán Péter (szerk.) Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. 99-104. p.
332 MOL. Céh articulusok, a latin szöveget Szabó Béla a Zala megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója
fordította le kérésemre. Ezért így utólag is hálás vagyok.
558 Petrikné Vámos Ida: im: 253-254.
354 ZML. Pkjgy. 1119/1946.
"3 MOIM Archívuma Papp Simon: A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás története az utolsó
60 évben. 90. p. Kézirat.
336 ZML. Pkjgy. 246, 246.
337 ZML. Pkjgy. 1655/1947.
538 ZML. Pkt, jkv., 1955. január 19.
339 ZML. Pkt. jkv., 1956. május 31.
599 Zala Megye Statisztikai Evkönyve 1965. 286-287.
391 Szabó József: A Pákai közös községi tanácshoz tartozó községek története 1972. Kézirat.
KSH Megyei Statisztikai Évkönyv 2001. 375. p„ 2002. 379. p.
593 Pongrácz Pál: Régi malom építészet. 12. p.
564 Pongrácz: im. 62. p.
393 Pongrácz: im. 62. p.
366 Pongrácz: im. 72-73. p.
397 Pongrácz: im. 80. p.
368 Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén. 193-207. p.
369 ZML Úrbéres ügyek 1767-1818. Dömefölde, 1768. június 10., Páka, 1768.
370 I. katonai felmérés IV. 14.
971 II. katonai felmérés XXII. 59.
572 Vizikönyv száma LXXX/4. 157, 1. szám ni. 906. Az iratok közben a Duna Múzeumba kerültek.
373 Irat Szombati Pálné tulajdona.
,7\' ZML. Közellátási Felügyelőség, Zalaegerszeg.
375 ZML. Kimutatás Zala vármegye területén lévő malmokról 1949.
376 Holub József: Zala megye története a középkorban III. A községek története. Kézirat a Göcseji
Múzeumban.
5,7 Maksay: im.
378 ZML. Conscr. Univ. Ö. 21.
579 ZML. HL. 77, MOL Eszterházy hg. lt. O. 108. Rep. 99. Rsz. 587. Fasc. 3. No. 48. et. NB.
580 ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768.
581 ZML. HL. Páka.
582 ZML. térképtára XV./6/B.2/26.
588 II. kat. felmérés ZML. térképtára XV./6/B.2/26.
584 ZML. térképtára 1872-1884. III. katonai felmérés.
585 III. katonai felmérés 535714. ZML. térképtára XV./6/B.2./26.
586 Helyszínrajz szerző birtokában.
387 Zalaegerszeg, 1905. március hó 17-én Csertán Károly Zala vármegye alispánja.
388 Iratok Szombati Pálné tulajdonában.
589 Zolder Károly, Dancs Imre szóbeli közlése 1972.
580 Eredeti irat Szombati Pálné tulajdonában.
581 Eredeti szerződés Zsoldos Gézáné szül.: Czigola Mária tulajdonában.
582 Eredeti iratok Zsoldos Gézáné tulajdonában.
"B Irat Zsoldos Gézáné tulajdonában.
" \' Ifj. Molnár István - aki kőművesként dolgozott az építkezésen - és Istvánné közlése.
395 Zala megyei Malomipari Egyesület Zalaegerszeg.
396 A pákai 587. számú tjkv.-ről készült másolat.
397 ZML. Pkt.jkv. 1956. február 13.
598 PHD. 75. p.
399 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. 129. p.
""" ZML. Pkjgy. 1598/1914.
801 ZML. Pkjgy. 2934/1915
802 ZML. Pkjgy. 2355/1917.
005 Zalamegyei LTjság, 1935. augusztus 27.
881 Ferenczy Izabella (1922) Páka, emlékezete szerint a déli homlokzat tűzfalán lévő évszám szerint.
Ez az évszám ma már nem létható.
603 ZML. Pkjgy. 1067/1947.
606 ZML. Pkjgy. 1580/1947.
807 ZML. Pkjgy. 1662/1947.
""" Takács Sándorné szóbeli közlése.
609 Bécs József (1944) Páka és Ferenczy Izabella szóbeli közlése.
610 ZML. Pkjgy. 373/1915.
611 Zala Megye Statisztikai Évkönyve 2002. 300. p. Kereskedelmi szálláshelyek és magánszálláshelyek
kapacitása és vendégforgalma üdülőkörzetenként.
812 Kubinyi András: Vásárok a középkori Zala megyében. 53-54.
815 Holub: im.
"" Magyarország történeti kronológiája I. 88-91. p., Kubinyi: im. 55. p.
6,3 Kubinyi: im. 58. p.
"\'6 Magyar Paizs 1912. július 11.
"17 ZML. Pkjgy: 3113/1915
618 ZML. Pkjgy. 3183/1915.)
1,19 Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse. 43. p.
628 PHD. 79. p.
821 ZML. Pkjgy. 1957/1914.
822 ZML. Pkjgy. 697/1914. 1914. március 26.
825 ZML. Pkjgy. 1242/1914.
821 ZML. Pkjgy. 1242/1914. Kimutatás a vásártér felállítás költségeiről.
625 ZML. Pkjgy. 1584/1947.
828 ZML. Pkjgy. 828/1947.
ZML,. Pkjgy. iratai 42924. számú főszolgabírói utasítás 1916. Jegyzék a nagykereskedőkről,
ahonnan a petróleumot a malmok és kereskedők beszerzik és a téli hónapok mennyiségéről.
"\'* ZML. Pkjgy. 3289/1916. XII. 19. Esküdtek névsora 59. sorszám.
" Z M L . Közigazgatási tájékoztató lap, 1925. november 14.
\' ZML. Pkt. jkv. 1951. április 14.
\'"\' Tóth Tibor nyugalmazott tanár, keszthelyi lakos szíves közlése, amit ez úton is megköszönök.
882 ZML. Pkjgy. 18/1947., 1947. január 17. \'
ZML. Pkjgy: 214/1947.
"" Tóth Károly (1929) Páka szóbeli közlése. Felesége Panágl Ferenc lánya volt.
";r\' Törő Ferenc (1922) Páka szóbeli közlése, melyet ezúton is megköszönök.
Molnár István (1926-2002.) szóbeli közlése.
"" Révai Nagy Lexikona, Bp., 1912. VII. 630.
888 223. számú tagsági könyv Nagys. Baka Ferencné úrnő [részére]. Szombati Pálné nyugalmazott
tanítónő Kányavár szíves ajándéka, amit ez úton is megköszönök.
Új idők lexiona, Bp., 1940. 2995.
"\'" Békássy: im. 368. p.
"" ZML. Pkjgy. 843/1947.
642 ZML. Pkjgy. 1947.
"" ZML. Pkt. jkv. 1952. szeptember 19.
644 Tóth Károly, Tóth József kocsmáros, az épület egykori tulajdonosának unokaöccse, Takács
Sándorné pedig unokahúga. Mivel Tóth Józsefnek nem volt családja, ezért ők örökölték az
épületet. Kiss József szóbeli közlése, melyet ezúton is megköszönök.
845 Zalai Hírlap, 1986. február 10.
Zalai Hírlap, 1995. augusztus 25.
647 Zalai Hírlap, 1976. szeptember 21.
648 Zalai Hírlap, 1986. október 30.
848 Zalai Hírlap, 1983. július 15.
""" Zalai Hírlap, 1984. január 20.
Zalai Hírlap, 1985. március 11.
852 Zalai Hírlap, 1988. szeptember 2.
"" KSH Zm. ig. évkönyve Zeg., 1963. 179. p.
851 KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyve 1965. 322-323.
KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyve 2001. 366-367.
858 Foki Ibolya: Az 1883-as zsidó ellenes zavargások Zala megyében. 217-241. p.
"\'" Mohos Mária: A Lessnerek Tapolcán (Egy borkereskedő család karrierje). 205. p.
858 Szögi László: Az egyházi szervezet kialakulása és megszilárdulása Magyarországon. 234-236.
PZML.
Consen. Univ. 1770. ö 46/76.
680 SzPL. V. 17.
ZML. Nem nemes népesség összeírása katonai célra, 1805. és 1819.
682 Fényes Elek I. 516.
688 ZML. Nem nemes népesség összeírása katonai célra 1848.
884 ZML. Páka községi terület birtokosainak jegyzéke, Varasd 1864. november 27.
\'"" Foki Ibolya szóbeli közlése, ezúton is köszönöm.
868 ZML. Község leírás 1879.
Foki Ibolya: Az 1883-as zsidó ellenes zavargások Zala megyében. 217-241.
688 ZML. HL. 171.
"" ZML. VIII. 217. a Pákai rk. elemi népiskola iratai.
8,11 ZML. HL. 171.
871 ZML. Pkjgy. 554/1911.
672 ZML. Pkjgy. 554/1911.
878 ZML. Pkjgy. 1519/1914.
6.4 ZML. Pkjgy. 974/1915.
6.5 ZML. Pkjgy. 3276/1915.
676 ZML. Pkjgy. 319/1916. Községi bizonyítvány. Páka, 1915. november 2.
677 ZML. Pkjgy. 953/1915.
678 ZML. Pkjgy 319/1916. Községi bizonyítvány 1915. november 2.
679 ZML. Pkjgy. 1679/1917.
680 ZML. Pkjgy. 402/1917.
6,1 ZML. HL. 171.
682 Páka meghaltak anyakönyve 1908. november 3.
683 Szeghalmy Gyula: im. 619. p.
884 Németh László: A holocaust Zalában. 272-276.
688 Németh L. im. 273.
686 ZML. Pkjgy. 971/946. 1946. október 18.
687 ZML. Pkgy. 787/1947.
688 ZML. Pkjgy. 787/1947. és 1161/1947.
689 ZML. Pkjgy. 1245/1947.
690 ZML. Pkjgy. 787 és 1245/1947.
691 ZML. Pkjgy. 924/1947.
692 ZML. Pkjgy 986/1947.
1,3 Goldschmied István, Keszthely szóbeli közlése, amit ezúton is megköszönök.
884 Új idők lexikona Bp. 1940. 5149.
695 Petrikné Vámos Ida: Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig.
248.
696 Gyalay Mihály: im. 286., Van egy 1806-os adat Páka település postájáról idézett műben, de a
megye nem állapítható meg, így nem azonosítható. Biztosan nem községünkről van szó.
697 Magyarország helységnévtára 1863. 622-623. p.
698 Magyarország Tiszti cím és névtára Bp., 1886. Ekkor itt nevét Üvegesnek írták.
699 Csendélet Zala-Egerszeg vidékéről. Néptanoda, 1886. május 1. 18. szám 144.
780 Szommer Náthán: Posta, Távírda, Távbeszélő. 279-301. p.
701 ZML. 1763. Pkjgy. 1917.
782 ZML. V. 1763. Pkjgy. 1914. Jegyzőkönyv a pákai távírda vezeték közigazgatási bejárásáról. Páka,
1914. június 27.
703 ZML. Közigazgatási tájékoztatólap, 1925. november 14.
704 Zalavármegyei almanach 1912. 109.
705 Az irat Szombati Pálné tulajdonában volt, megköszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátotta.
Ma az esztergomi Duna Múzeumban található.
706 A nevet hivatalos iratokon is és a család pákai temetőben lévő sírkövein is kétféleképpen írták.
Hol cz-vel, hol cs-vel.
707 ZML Pkt. jkv. 1960.
708 Bek Tiborné szóbeli közlése, amit ezúton is köszönök.
709 Zalai Hírlap, 1986. február 10.
710 ZML. Pkt. jkv. 1958. május 18.
711 Lapat József (1926) Páka és Czupi Jánosné (1951) Páka szóbeli közlése, melyet ezúton is megköszönök.
Isten szolgái, háza, hívei és jelképei
Egyházi közigazgatás
Honfoglaló őseink megérkezésükkor már a mai Zala megyében is keresztény lakosságot
találtak. A kereszténység amúgy sem volt teljesen ismeretlen előttük,
mert közülük is többen felvették már az új vallást. A honfoglalás és István megkoronázása
közti bő egy évszázad alatt nem csupán a kalandozások révén, hanem
a leigázott szláv lakosság útján is naponta találkoztak e hittel.
A terület ebben az időben - X. század - a salzburgi érsekséghez tartozott. A megyerendszer
kialakulásával a mai Zala megye elődje, Kolon megye a veszprémi
püspökség fennhatósága alá, a veszprémi egyházmegyéhez tartozott, annak lett
zalai főesperessége. Szent László király a Dráva-Száva közének és Szlavóniának
megszállása után, 1092-ben megalapította a zágrábi püspökséget.\'12
Az új egyházmegye Zala megyei területe a Bekcsényi (ma Becsehely) főesperességhez
tartozott.713 Ez volt a zágrábi egyházmegye legészakibb területe, amelynek
legkeletibb faluja Magyarszerdahely, innen egy megközelítően egyenes vonal
alkotta északnyugati határát Zalabaksa, Csesztreg irányába. Ezt az északkeleti
határt így írja le Holub: „kiindult a Murától Tótszerdahelynél, innen északra
haladt Szentmárton és Bekcsényhely mellett, majd Tolmács után keletre elhajolt
és magában foglalta Magyarszerdahelyt és Berzencét is; innen északnyugati
irányt vett s Magyarod, Szentpéterfölde, Gutorfölde, Zebecke és Hernyék
mellett vonult a Kerka vizéig s e mellett haladt tovább, de ennek bal partján is
voltak olyan helyek, melyek ide tartoztak, így Baksa, Czup és Szilvágy."714
A vonaltól északra lévő falvak maradtak a veszprémi egyházmegyénél, a vonaltól
délre lévők pedig az új egyházmegyéhez kerültek. A kerületi főesperesek feladata
volt az alájuk rendelt terület papjainak és híveinek ellenőrzése, az egyház
törvényeinek betartatása.715 Feladatuk volt a plébániák évenkénti látogatása is.
A XVIII. században, a király rendelete alapján, a canonica visitatio tagjai közt
már ott voltak a vármegyei tisztviselők is. Mária Terézia pedig 1747-ben utasítást
adott, hogy a templom kegyura is képviseltesse magát ezeken a látogatásokon.\'16
A török háborúk alatt sok templom, plébánia megszűnt. Az egyházmegyék
meggyengültek. Ez főleg a zágrábit érintette. A Murán felüli egyházközségeknek
a megszerzésére a veszprémi püspök többször is kísérletet tett ebben az időben.
Az ellenreformáció hatékonyságának növelésére már felmerült újabb egyházmegyék
létrehozása, ezzel az egyházi igazgatás átszervezése, de erre csak Mária
Terézia idejében került sor. 1777. február 17-én két új püspökség, a székesfehérvári
és a szombathelyi megalapítására került sor. A királynő a magyar királyok
gyakorlatára hivatkozott, amikor a győri, veszprémi és zágrábi egyházmegyék
egy részének elvételével létrehozta a szombathelyi egyházmegyét."7
A plébánia története
Alig egy negyed évszázaddal a zágrábi érsekség megalapítása után Pákán már
templomról tesznek említést. Az almádi monostor alapító oklevelében a templom
nevét is megemlítik. E szerint a nagyobbik Pákán Szent György tiszteletére
szentelt egyház állt.718 Az eklézsia szó nem csupán a templomot jelenti, hanem
keresztény gyülekezetet, egyházközséget is jelent, ami feltételezi azt is, hogy
már plébánosa is volt a falunak.719
Egy 1323-ban kelt hamis oklevélben, amely Hahót fia István, fia Miklós vásárolt
és adományos birtokait sorolja fel, Pákán Szent Márk tiszteletére szentelt fa kápolna
állt.72" Ezt a kápolnát Vándor Lászlóval a Szécsisziget határában álló
„Mároki" kápolna elődjével azonosítottuk.\'21
Az 1334. évi pápai tized zágrábi lajstromában nem szerepel - állapítja meg a
szombathelyi egyházmegye névtára.722 Ezzel azonban vigyázni kell, mert Holub
József is azt írja, hogy a nevek nem mindig olvashatók egyértelműen; Tantalics
Béla pedig azt írja, hogy a bekcsényi főesperesség területén 1334-ben: „33
„ecclesét", illetve templomtitulust sorolnak fel. Nem minden esetben írták le a
település nevét, hanem csak a templomét."723 így az is lehet, hogy csupán nem
azonosítható módon szerepel a jegyzékben.
A XV. században említik plébánosát.721 1501-ben Péter plébánosról írtak az egyházlátogatók.
Két káplánja is volt, kik közül az egyik vak volt.72\' A két káplánra
a plébánia területének és a templomnak a nagysága lehet magyarázat. 1512-ben
még mindig Péter volt a plébános. Az ez évi egyházlátogatás és tizedösszeíráskorjános
bekcsényi főesperes és Graugya Péter kanonok voltak a zalai rovók,
akik július 26-án Pákáról írtak a káptalannak és értesítették, hogy ott tárgyalásokat
folytattak a tized dolgában, s úgy egyeztek meg több, a káptalan iránt barátságos
érzelemmel viseltető nemessel, hogy a máskor is szem előtt tartott módon
eljárva a szegényekre tekintettel lesznek, s megígérték, hogy meg fogják
őket védeni. Megtudták azonban, hogy míg szemben teljes biztonságot ígértek
nekik, addig a jobbágyaiknak meghagyták, hogy csak három bécsi dénár erejéig
engedjék magukat megrovatni, s csak a végső esetben három magyar
dénárig.\'2" A megállapodás során megállapított tized rovásokat a pákai plébános
aztán átadta Benedek Szentlőrinci plébánosnak.727
1549-ben az egyházi birtokok adózásának összeírásában azt olvashatjuk, hogy a
pákai plébánosnak volt egy molnára - így valószínűleg malma is.728 Ebben az
időben a molnárokat foglalkoztató birtokosok egyharmada egyházi személy, illetve
testület volt, túlnyomórészt szerény jövedelmű plébániák és szerzetesházak.\'
2\'1
1554-ben Erdődy Péter királyi kapitány lányának Csatár és több zalai birtokba
történő beiktatásánál tanúként megjelent többek közt a pákai plébános és a kányavári
várnagy is.73"
Ezt követően nincsen adatunk sem a plébániáról, sem a templomról. A XVI.
század amúgy sem igazán kedvezett a katolikus vallásnak. Rohamosan terjedt a
reformáció, a protestantizmus. Főleg akkor van ennek igazán jelentősége, ha a
falu földesura - mint esetünkben az egyik, a Bánffy család - szintén az új hit követője.
Legerőteljesebb támogatója e tanoknak az 1547-ben született Miklós, aki
negyedik e néven a családban.731
Hogy ennek ellenére a falu mégis megmaradt a katolikus hiten, az talán annak
köszönhető, hogy a másik birtokos család, az Erdődy megmaradt ezen a hiten.
Másképp bekövetkezett volna az a természetes állapot, hogy a jobbágy azt a hitet
követi, mint földesura. Továbbá közrejátszhatott az is, hogy a Bánffy család
utolsó tagja Kristóf (1577-1644) visszatért a katolikus hitre.
A vallási háború az országnak ezen a vidékén a katolikusok javára dőlt el, amikor
a Bánffyak kihalása után, a birtokot öröklő Nádasdy Ferenc kivégzését követően,
az a buzgó katolikus Eszterházy család bérlete, majd tulajdona lett.
Hogy ebben a hitéleti állandóságban mekkora volt a szerepe a lazább földesúri
függőséget feltételező mezővárosi létnek, nem tudjuk. Páka, a rendelkezésünkre
álló adatok szerint, mindvégig megmaradt katolikusnak, egy szigetnek az őt
körülvevő, református hitre tért községek gyűrűjében. 1629-ben református hiten
volt Dobronak, Lenti, Szentgyörgyvölgy, Szentmiklós."" 1643-ben Lentiben
Bakos János, Kápolnán Halász István, Szentgyörgyvölgyön Csótár István volt a
református lelkész. " 1632-ben a reformáció másik ágának képviselője, evangélikus
gyülekezet is működött Lentiben, lelkésszel.714 Szécsiszigeten 1618-ban református,
1619-ben pedig evangélikus lelkész volt. Majd 1627-ben és 1631-ben
is szintén református lelkészekről van tudomásunk Szigetben.735 1630-ban Tófejen
Csököli István, 1636-ban Zebeckén Kanizsai György, 1646-ban Reszneken
Borsos István volt a lelkész.73"
A protestanizmus terjedésének elősegítője volt az is, hogy a vidék a török hódoltság
peremvidékének számított. A törökök türelmet tanúsítottak a más vallásúak
iránt. Papjaikat sem bántották, ha mégis, annak gazdasági és nem vallási
oka volt. Többnyire biztosak lehettek abban, hogy az elfogott papot közössége
kiváltja. Néhány esetben a váltságdíjat nem tudták összegyűjteni a hívek,
ezért a rabot meghatározott időre kiengedték, hogy ő maga szedje össze
a váltságdíjat. Persze túszként bent tartottak valakit, aki az életével lakolt, ha
a kiengedett akár a pénzzel, akár anélkül nem tért vissza a kijelölt időre. Ez is
egy módja volt a pénzszerzésnek. Valószínűleg ilyen rabszerző céllal támadta
meg egy török portya 1636 őszén a (Lenti)Szombathelyen tartott istentiszteletet.
A törökök a prédikátort, a lenti várkapitányt és a kányavári vajdát is magukkal
vitték.717
A XVII. század közepe a környék katolikus egyháza számára nem csak átvitt értelemben
az ideológia, hanem templomaik révén fizikai értelemben is pusztulást
hozott. Bár a század folyamán szinte folyamatosan portyázták a környéket
a törökök, a templomok pusztulását feltételezhetően nem ezek a portyák, hanem
egy nagyobb hadjárat okozhatta. Valószínűleg az 1664. évi Bécs elleni támadáskísérlet,
amelynek emlékét a szentgotthárdi csata idézi, ugyanis ott ütközött
meg egymással a két sereg. A csata a királyi csapatok győzelmével
végződött.738
A templom tehát elpusztult, ahogy a környék többi temploma is: Lenti,
(Tornyi)Szentmiklós, Szentlőrincz, Szent Adorján, Kissziget, Gutorfölde.\' Mi
lett a plébánossal nem tudjuk, 1688-ig nincsenek adataink. Az 1688-as egyházlátogatási
jegyzőkönyvben csak annyi szerepel, hogy azelőtt volt plébánia Páka
mezővárosban és egy derék licenciátus maradt.739
Kányavárban szintén volt egy licenciatus.740 1693-ban aztán többet is megtudunk
a pákai licenciátusról. Trencsényi Fekete Andrásnak hívták, 50 éves volt.
O szolgáltatta ki a szentségeket (keresztel, házasságot köt, temet) a következő
falvakban: Csömödér, Kissziget, Zebecke, Hernyék, Pördefölde.741 Az 1698-as
canonica visitatioból megtudjuk, hogy a templomot elpusztította a török. A
templom körül van a jól kerített temető fa haranglábbal. Trencséni András
licenciátus - aki becsületes embernek látszik - házában csak a kereszteléshez
szükséges felszerelés van meg. A háza közvetlenül a temető mellett van, földszintes,
szalmatetős ház, a szoba mellett konyha, kamra és a lovak istállója.
Igen szegényes. Van hozzá 1 hold szántó és 16 kaszás rét „a berek mellett". Van
4 zsellére, akik évi 5-15 garast adnak. Akiknek Pákán állata van, ad neki egy
negyedmérő búzát. Falui: Dömefölde 7 telkes, 9 zsellér, Pördefölde 5 telkes, 8
zsellér, Kissziget 7 telkes, 2 zsellér, Csömödér 12 telkes, 5 zsellér, Hernyék 5 telkes,
Zebecke 6 telkes, 7 zsellér, Páka 10 telkes, 16 zsellér. A Trencséni előtti
időkről feljegyzik, hogy a templom mellett, annak fedele alatt lakott bizonyos
Péter papnak nevezett apát, kinek két káplánja volt, egyikük Szent Adorján,
másikuk Szent Lőrinc templomát látta el, melyek Páka filiái voltak. Ezeket is
elpusztította a kanizsai török.742
A romos templomot gyorsan rendbehozták annyira, hogy misézni lehessen
benne, és a püspök 1705. április 23-án beiktatta hivatalába - hosszú idő után -
az új plébánost, Gábor Jánost.743 A beiktatás a templom védőszentjének napja
előtti napon történt. Mi lett Trencséni Andrással, nem tudjuk. Az új plébánia
megszervezése során jelentős feladat hárult Gábor Jánosra. A korábbi községek
mellé újakat is kapott, így a korábban templommal rendelkező Gutorföldét és
annak filiáit. Továbbá Szécsiszigetet is a pákai plébános látta el. A templom titulusa
Szent György.744 A központban (Pákán) a nép katolikus, külső részen van
még 18 eretnek - úja az 1720. évi canonica visitatio. Ekkor a plébános már Fey
Tamás (30 éves). A templom titulusa is megváltozott: „Pákán régen Szent
György, most Szt. Péter és Pál nevét viseli a templom. A plébánost ekkor Fejkér
Tamásnak írják.745
A História Domusban Fejér Tamásként szerepel és 1716-tól pákai plébános.741\' Ő
teszi az első szentmise alapítványt gr. Szapári Józseffel és ezzel megszerez egy darab
szőlőt és rétet Csokmában.74\'
1722. június 29-én, Szent Péter és Pál napján, a két apostol tiszteletére az új
templomot benedikálta Bisztriczkey György Gábor zágrábi kanonok.74"
1725. július 15-én írta az anyakönyvbe a pákai plébános, hogy: „a szécsiszigeti
plébánia adminisztrációja megszűnt".749
1735. június 29-én új plébános került a plébánia élére Fehér Tamás halála után,
Borsos József, 27 éves, aki rendkívül agilis ember volt.75" Azonnal építkezések
szervezésébe kezdett és sokévi munkával 1769-re teljesen átépítette a templomot.
Ez úgy tűnik minden energiáját lekötötte, mert más feladatait kissé elhanyagolta.
1747-ben ezt írta róla a Pákán vizitáló küldöttség: „Filozófiát Zágrábban,
teológiát Bolognában végzett. Keresztelési és házassági anyakönyvet vezet,
meghagytuk vezessen halottit is. Vasárnaponként mise után a szokásos imákat
szokták elmondani. Háznépe: 1 szakácsnő, 1 szolgáló, 2 szolga. Tisztességesek.
Paplak elég jó. Benne a pap szobája és kamrája, és külön szoba a vendégeknek.
A körülötte lévő egyéb épületek elég jó állapotban vannak, a kerítés javítandó.
Az egész nép katolikus, csak Csertalakoson van 2 ház eretnek."751
1750-ben az egyházlátogatók a plébániát változatlan állapotban találták. Borsos
plébános még mindig nem vezette a halottak anyakönyvét. A plébániához tartozó
községek köre tovább bővült: Dömefölde, Kányavár, Ortaháza, Szent Adorján,
Lispe, Erdőhát, Szentpéterfölde, Gutorfölde, Zebecke, Csertalakos,
Csömödér, Pördefölde, Hernyék, Kissziget, Náprádfalva, Csokona (Csokma) lakói
lelki gondozása hárult rá. Összesen 376 háznépé.752 1756-ban a visitálók meg
is jegyzik, hogy káplán kellene a plébános mellé, mert sok a falu, de nincs rá
alap.7\'3 Úgy látszik mégis sikerült előteremteni a szükséges pénzt, mert az 1760-
ban visitáló bizottság már azt írja az itt lévő Peszleg Mihály káplánról „27 éves,
jó szónok, olvas". Borsos plébános ekkor már valamennyi anyakönyvet vezeti.
„Famíliája: 2 szolga, 1 szakácsnő, egy rokon kislány.\'"\'4
A nagy építő születésének helyét és idejének pontos dátumát nem ismerjük. A
canonica visitatiokban említett életkor alapján 1698 és 1707 közé kell tennünk.
Valószínűbbnek látszik az 1707-es dátum. Halálának időpontja is bizonytalan.
Az 1775. év elejére tehető, mert ekkor más kézírás jelenik meg az anyakönyvekben.
Az általa építtetett kriptába helyezték nyugalomra.755
Borsos József halála után, 1775-ben Bubics István lett a pákai plébános, 42 évesen.
Szemenyéről származott. Előtte a zágrábi konviktusnak volt káplánja, majd
Csesztregen 8, Dobronokon 1, Lentiben 2,5 évet káplánkodott.
A plébánia jövedelme éves szinten 483 Ft. 17 szekér szénát a lakosság gyűjt
és hord be értéke 0,96 Ft/szekér = 16,30 Ft. 14 és 1/8 hold szántótól 5 hold
terméketlen, erdősítésre várva, ezt 12 éve nem művelik. 9 holdnak felét
munkálják meg ingyen a lakosok, ebből bejön a vetőmag és a cséplőrész leszámításával
V\' Jsgatu.3w®
Q*
(A. OjlLrJ>y
tjC (í^\'^m
JeOUL &./ ^
» - ( n - / - , r•-. •
6*v/g /fáj iy r ^
liv
MU»*
4- - -- - -
^ / -yr* • i- • r
0 \'
(Altr*. /Ím- z&jA/iytu* —
\':±<pyC v<^U/WtLü}*íw. flt^ Ifn^J-^tfAutmnn*t nVaÍÁtA^v viy ^sStA\' A^tzfC. vfc/.V^~ **n A\'.--,.
!VI ^ ^ y u * S z - - - _
v/ÍV/w A ^ w t\' J O . v ! - "w \'V; vi. •- —
2/ | —
j5lnyXu íJn»u>
\' \' \' A mTxwr- •.«\' .íy _
- ^ ^
j\'jfa^t.J&A&if -
J/fáJ). t&jfo K yO OJ —
j
- )
94. A zágrábi érsekség összeírásának egy lapja (1774)
5 mérő búza értéke 1 Ft/mérő 5,- Ft
4 mérő rozs értéke 36 kr./mérő 2,24 Ft
4 mérő köles értéke 30 kr./mérő 2,- Ft
4 mérő zab értéke 30 kr./mérő 2,- Ft
Ex sedecima fejében kap az egész plébánia területéről 35 akó bort.\'\'\'
Ez volt az utolsó zágrábi egyházlátogatás. 1777-ben Páka is az új, szombathelyi
egyházmegyéhez került. Ennek a főhatóságnak az első látogatására 1778-ban
került sor, május 30-31-én.
A plébánia épülete zsúppal fedett boronaház. Északról a templom, nyugatról a
folyó van szomszédságában. 4 szoba van benne, 3 konyha, 3 kamra, 2 istálló.
Mindezek régiek. Kopottak. Két kertje van.75\' Bubicsról csupán annyit tartanak
érdemesnek feljegyezni, hogy ő kezdte az
anyakönyveket rubrikáivá felosztani. 1798.
július 7-én halt meg, 9-én du. 1 órakor temették
el a templom kriptájában a főoltár
lecke oldala alá, 74 éves volt.758 O szerezte
be a templom első orgonáját is.75\'1
A plébánia területét nagynak találta Szily
János püspök is, mert 1778. július 11-i dátummal
levelet írt Eszterházy Miklós herceghez.
A levélben tájékoztatta, hogy Páka
plébániájához 18 filia tartozik. Ezért át kellene
szervezni. Gutorföldén anyaegyházat
kellene létrehozni (amúgy is volt temploma),
hozzá csatolni Náprádfát, Szentpéterföldét, Csertalakost és Zcbeckét.
Mint írta, a gutorföldi nemesek ebbe már bele is egyeztek és biztosítják a plébánia
és iskola (tanító) részére a telket.760 A terv azonban sokáig nem valósult
meg. Az 1778-as bizottságban, a királyi rendeletnek megfelelően, részt vett a
megye képviseletében Tuboly Mihály járási főszolgabíró, a kegyúréban Veszely
Mátyás lenti gazdatiszt.71\'1
1798. július 12-én már ki is nevezik az új plébánost Sághy János személyében,
aki 1794-től káplánkodott itt. A Vas megyei Kis-Köcskről származott és a szemináriumot
Szombathelyen végezte. Sághy plébános vezette be azt a szokást, hogy
harmadik vasárnapon is tartottak szentmisét Pákán. Korábban az volt a szokás,
hogy két vasárnap Pákán, a harmadik vasárnapon Gutorföldén volt mise. Ezzel
a hagyománnyal szakított Sághy.7\' "
Sághy két új harangot is beszerzett plébánossága idején. 1811. május 15-én volt
Pákán az egyházlátogatás. Ez alkalomból bérmálást is tartottak, melynek során
673-an vették fel a szentséget.763
A plébános még mindig a régi fából készült zsúppal fedett épületben lakott,
amiben neki két, káplánjának egy szobája volt. (A háznép külön épületben la-
95. A plébánia
XVIII. századi bronz ostyasütője
kott.) Az egyik azonban leégett és nem is építették újjá. Valamennyi épület nagyon
rossz karban volt.764
1816-ban Sághy lemondott hivataláról. Ezt követően Nován lett plébános. A
plébániát Kiss József kapta meg, aki szintén Szombathelyen végezte a szemináriumot.
Csupán három évig volt plébános, mert megbetegedett és 40 évesen,
1819. augusztus 27-én meghalt. A pákai temetőben a kápolna keleti oldalán van
eltemetve. Sírját egy érdekes alakú sírkő őrzi. Halála után Balaton György káplán
és Kovács György káplán adminisztrálták a plébániát. Kovács György
ortaházi születésű volt és 1815-ben mutatta be újmiséjét Pákán. \'\'\'
1819. október 23-án Haim Ignác lett a következő plébános. 38 évesen került Pákára.
Zalaegerszegen született, a szemináriumot Szombathelyen végezte. 1824-
ben fazsindellyel fedette be a templomot és a plébániaház két szobáját, amit a
plébános használt. 1831 őszén halt meg, de nem tudjuk pontosan mikor és hol.
A halottak anyakönyvében nincs bejegyezve.761\'
96. A plébánia bélyegzőinek lenyomata
Hain plébánossága alatt is lefolytattak egy canonica visitatiot, 1830. június 12-
én. Ebben leíiják, hogy a plébánia épületek szokás szerint rossz, düledező állapotban
vannak.
A leégett cselédház még mindig nincs felépítve.767
Haim Ignácot Legáth Gábor alsólendvai káplán követte, 1832. január 27-én. O
Pécsről származott. Az ország és a falu történetének hű krónikása volt (feljegyzéseit
más fejezetekben olvashattuk), e mellett jó gazdálkodó is, aki a plébános
birtokaiból jelentős haszonra tett szert. Egyházi tevékenységét kerületi esperesi
kinevezéssel (1841), majd címzetes kanonokká való kinevezéssel (1869) ismerték
el. 1872. júniusában címzetes kanonokként vonult nyugalomba. Utolsó
szentmiséjén elbúcsúzott híveitől, akiket a szentmise után megvendégelt a
templomkertben. A szájhagyomány szerint 6 szekér zsemlyét és 15 akó bort, a
gyermekek közt pedig aprópénzt osztott ki. A Pécsett elhunyt plébános nem feledkezett
meg egykori plébániájáról, ahol 41 évig szolgált. Különböző címeken
10.000 Korona alapítványt tett. Az ő alapítványából kerítették be drótkerítéssel
a pákai temetőt 1913-ban, és építették fel a temetőkápolnát 1912-ben, valamint
a templom jelenleg is meglévő kerítését 1913-ban. A templom mellé az első
vadgesztenyefát az ő egyik káplánja, Fischer Lajos ültette 1865-ben.768
Legáth Gábort Balaton József követte. 1872. júliusától 1887. decemberéig volt
plébános és kerületi esperes. Több megyei funkciót is betöltött, j ó kapcsolatai
voltak a megyei vezetőkkel. Talán ennek is köszönhető, hogy zalaegerszegi plébános
lett.\'"\' Pákai tevékenysége a polgári eszmeiség előretörése idejére esik,
ami természetszerűleg érintette az oktatás addig szinte kizárólag egyházi privilégiumát
is. E miatt sok vitája volt tanítójával, Öveges Antallal és annak vejével,
Göntér Gáborral.770
Albert Miklós követte Balaton Józsefet a plébánosi tisztségben. 1888. elején nevezte
ki a püspök az addigi csesztregi plébánost, aki 1874-1885 közt káplánként
teljesített szolgálatot a pákai plébánián. Haladó gondolkodású, értelmes ember
volt, és szenvedélyes vadász. E szenvedélyének lett áldozata. Egy vadászaton
megfázott, tüdőgyulladást kapott, és három évi pákai plébánoskodás után,
1891. május 18-án meghalt. A temetőkápolna délkeleti sarkától nem messze áll
díszes kőkeresztje.
Dancsecs János 1891 júniusától vette át hivatalát. 18 éven át volt pákai plébános.
Ez alatt történt az 1895-ös tűzvész, amelyben a plébánia gazdasági épületei is elégtek.
Ezek újjáépítése kapcsán kegyurával, hg. Eszterházy Miklóssal is csúnyán
összeveszett, annak pákai látogatásakor. Végül az épületeket saját költségén felépíttette.
A millennium emlékére néhány vadgesztenyefát ültettetett. Ezek a
templomhoz közelebb eső fák, annak déli oldalán."1
Működése alatt épült a pördeföldei rk. iskola (1906) és a szentadorjáni kápolna
(1904). Beteges ember volt, 54 éves korában hunyt el, 1909-ben. Fekete márvány
sírköve szintén a temetőkápolna mellett található.
Az új plébános, Major Gyula felsőmészégetői plébános 1909. október Tjén vette
át a pákai plébániát nagyratörő tervekkel. Legelőbb egy új, emeletes plébániaházat
akart építeni. E tervét a püspök és a kegyúr egyaránt pártolta. Egyetlen
ponton volt nézetkülönbség a herceg és a plébános közt, és pedig a káplánszobák
számában. A canonica visitatiokban végig egy káplánszoba szerepelt, a
herceg ehhez ragaszkodott, a plébános pedig csak két káplánnal tartotta elképzelhetőnek
a nagy kiterjedésű plébánia híveinek ellátását. "\' A hercegség 1914-
ben egy mesteri huszárvágással megoldotta az ügyet. Elfogadta a plébános érvelését,
megépítette a második káplánszobát, ezzel lehetetlenné tette a tervezett
emeletes ház megépítését.7" Ez a szoba a régi káplánszoba helyén épült, amiről
Major Gyula a következőket írja: „... a régi elrothadt, fából épült, fazsindellyel
fedett káplánszoba helyére (...) Most (...) a legszebb szoba és ebédlőül szolgál,
míg szükség esetén természetesen káplánszoba."774 Az építkezés kapcsán olyan
problémák merültek fel, melyre jelen sorok írója nem talált magyarázatot: Az
elbontott káplánszoba boronából készült, fazsindellyel volt fedve. Az épület
többi része már téglából készült. Fazsindellyel 1824-ben fedette be két szobája
felett az épületet az akkori plébános. Tehát ezek nyugatra néztek. Viszont sehol
sincs adat arra, hogy az 1824-ben még zsuppos, 1830-ban is rossz állapotban lévő
boronaházat mikor bontották el. Némi támpontot nyújt az 1864 körül készült
térkép, amelyen még boronaépületet jelölnek. (A téglaépületeket pirosra
színezték.) így az építkezésnek 1860-1890 közt kellett történnie. Az 1979-ben
lebontott épület alatt boltozott pince volt. Az egysoros épület beosztása a következő
volt: A zárt folyosóról (ezt 1912-ben tetette zárttá és rakatta le kőlapokkal
Major plébános)775 nyíltak az épület helyiségei. Az újonnan épült káplánszoba
mellett volt egy kamra, amit az 1960-as években káplánszobává alakítottak. Ez
után következett egy nagyméretű, téglaboltozatú konyha, majd a padlásfeljáró,
és ismét egy káplánszoba. A folyosó végéről nyílt az iroda, ebből pedig a plébános
szobája. Érthetetlen miért pont a plébániaépület (és a pákai iskola) építéséről
nem tesznek sehol sem említést, amikor a plébánia területén történt építkezés
időpontját, körülményeit, költségeit gondosan leírják.771\'
1912-ben, püspöki engedéllyel, kivágatta a templom körül álló akácfákat és a
templomkerítés mellé, valamint a szentháromság szobor mellé ő is vadgesztenyéket
ültettetett. "\' 1912-ben kifestette a templomot és restauráltatta a két mellékoltárt.
778
Az óriási kiterjedésű plébánia területét Major plébános 1917-ben négy plébániára
szervezte volna: „Igen szépen lehetne Gutorfölde, Sztadorján és Kissziget
[ezt áthúzta és fölé írta: Csömödér, majd ezt is kihúzta meghagyva a Kisszigetet
M.L.] székhellyel még 3 új plébániát feliállítani, még akkor is elég nagy volna
mind a 4 plébánia! Adná meg az Isten!"779
Vágya - ha nem is teljes mértékben - teljesült. Két új plébániát hoztak létre.
Szentadorjánban 1928. június 10-én, Gutorföldén 1928. július 15-én.
Szentadorjánban ugyan volt templom a középkorban, de Páka filiája volt, míg
Gutorfölde önálló plébánia. Major Gyula aktív közéleti, társasági életet élt, hosszú
pákai plébánossága ideje alatt. 1941. április 13-án halt meg. Major plébánossága
alatt volt egy - akkor ugyan még nem - jelentős esemény. 1920. július 18-
án Öveges József kegyesrendi okleveles tanár mutatta be az Úrnak első szentmiséjét.
780
Az őt követő Farkas Józsefről (1941-1949), valamint Petres Józsefről
(1949-1953) nincs érdemleges adatunk. Az 1953. július l-jétől hivatalba lépő
Gőcze Istvánról azonban tudjuk, hogy nagy tekintélye volt a faluban. 1955-ben
újrafestette (restauráltatta) a templom 1912-ben festett képeit és felújíttatta a
templom tetőzetét is. 1956-
os szerepvállalásáról már
esett szó. Egyes vélemények
szerint ennek tudható be
1959-es elhelyezése is. Pákáról
Babosdöbrétére került
adminisztrátornak.
Gőcze István utóda Torma
József 1959. október l-jétől
vezette a plébániát 1977. június
1-jéig. Az ő idejében
volt egyszerre három káplán
a pákai plébánián. A nehéz
idők ellenére bölcsen vigyázott
nyájára. Nagy jelentőségű
építkezések nem fűződnek
nevéhez, de nagy létszámú,
erős közösséget adott át
utódának, egykori káplánjának,
Mester Vincének.
(Mester Vince 1959. december
22.-1962. szeptember 1. közt volt káplán Pákán.) O pedig nyugalomba vonult
Szombathelyre.
Mester Vince 1977. szeptember l-jével kezdődő negyedszázados plébánosi
tevékenysége a nagy templomépítő Borsos József munkásságához hasonlítható.
1979-80-ban felépíti az új plébániaházat. 1985-86-ban felújítják a torony
tetőzetét. 1987-ben felújítják, részben újra cserélik a tetőszerkezetet. Kívülről
újrafestik a templomot. 1986-ban imaházat építenek Zebeckén.
1980-2010-ig bérbe veszi a csömödéri községi közös tanácstól az egykori római
katolikus iskola épületét, amelyet felújítanak. így továbbra is biztosítva
van a misézés Kisszigetben. 1993-ban felépítik a pördeföldei kápolnát. 1993-
ban újrafesteti a pákai templom fal- és mennyezetképeit, kivéve a főoltárképet.
A munka során előkerül Czimbal két freskója az északi falon. Szent István
és Szent László képe."" 1999-ben a torony horganyozott lemez fedését
vörösréz lemezborításra cserélteti dr. Gyürki László (egykor szintén pákai
káplán) anyagi támogatásával.
2000. augusztus 5-6-án vendégül látta azokat a zarándokokat, akiknek Páka volt
az első magyarországi állomáshelyük, és akik Rómából gyalog vitték Esztergomba
a II. János Pál pápa által megáldott Szent-Korona másolatát. 5-én este 7 órakor
és 6-án délelőtt 8.30-kor szentmisén vettek részt a templomban, ahol a szentmisék
ideje alatt a korona az oltár előtt volt elhelyezve. A zarándokok az éjszakát
a sportházban és környékén - sátrakban - töltötték. 2002-ben Ortaházán
97. Lukács Lajos sekrestyés
a főoltár előtt (1950-es évek)
imatermet alakítanak ki a község közösségi házában. 2003-ban alászigetelteti a
pákai templomot, és pályázatot nyújt be a plébániaépület felújítására.782 2004-
ben az oltárok restaurálására nyújt be pályázatot.
Közben, hol egyedül, hol másodmagával szolgálva, megbízzák a megüresedő
lispeszentadorjáni egyházközség adminisztrálásával (1988. szeptember 1.), amit
azóta is ellát. Bázakerettye megüresedett plébániája is Pákához kerül (1997. január
1. - 1998. augusztus 31.), majd rövid ideig betöltik ezt a hivatalt, de 2000.
augusztus l-jétől ismét Páka kapja a feladatot. A falvak mellett a szociális otthon
lakói gondozásának terhe is az övék. E feladatok mellé egy ideig újból el kell
látniuk Gutorfölde plébániájának feladatait is (1989. szeptember 28.-1989. december;
1999. szeptember-2001. Pusztaederics) Mindeközben folyamatosan
küszködik megromlott egészségi állapotával.
Közéleti tevékenysége elismeréséül a pákai képviselő testület 71. születésnapján
Páka Díszpolgára címmel tüntette ki.783
(A plébánosok és káplánok névsorát, szolgálati idejűket a függelékben közöljük.)
Templom
Az 1121-ben említett templom pontos helyét még nem sikerült megállapítanunk,
de biztosak vagyunk benne, hogy azt a mai templomban kell keresnünk.
A XIV. században az uradalmi központtá váló falu földesura a várral együtt egy
templomot is építtetett. 1979-ben egy szondázó kutatással, majd 2002-2003-ban
a szigetelési munkák során e templom felmenő falait is szemügyre vehettük, és
ez egyben meg is cáfolta az 1698-as canonica visitatio azon állítását, hogy a
templomot a török teljesen elpusztította, csak alapfalai vannak meg.784
A XIV. századi templom alapozása vegyes, tégla és kő, felmenő fala sem homogén,
abban is találhatók megmunkált kövek.
Főleg a délnyugati sarkon figyelhető meg néhány kváder-kő. Ennek a hajónak
a mérete H: 12,4 m; Sz: 11,7 m. Nyugaton és délen is volt kapuja. A nyugati kifelé
szélesedő trapéz alakú kapu, 5 cm-rel volt szélesebb a mai, torony alatt lévőnél.
A déli kapu mérete 1,35x2,15 m volt.
A XIV. századi templom északi és déli fala átlagosan 220-230 cm magasságban
megvan, a nyugati fal - talán a kapu miatt - azonban alacsonyabb. Megállapításunk
szerint erre a szintre bontották vissza a megrongálódott falakat a XVIII.
század eleji átépítés során, melynek befejezése után változtatták meg a templom
titulusát is.
Ez alatt az átépítés alatt a hajót meghosszabbították, új szentélyt és - az északi
oldalon - sekrestyét építettek. Az építkezés során - főleg az északi falba és a sekrestye
falába - nagyon sok követ építettek be, amelyek feltételezhetően a korábbi
templomból származhattak. Erre utal, hogy sok megmunkált kő is akadt köztűk
és a téglák mérete is változott. Az átépítés során kialakult templom alaprajzát
- mint ahogy az Árpád-kori templomét sem - nem ismerjük.785
A templom renoválásáról, építéséről nincs adatunk, de 1698-1705 között elkészülhettek
a szükséges munkálatokkal, mert 1705. április 23-án iktatták be - az
egyházmegye újjászervezése utáni - első plébánost, Gábor Jánost.786
A templom tehát elfogadható állapotban lehetett a helyreállítás után, mert sem
titulusát nem veszítette el - sem újbóli felszenteléséről nem tudunk - , 1718-ban
még mindig Szent György a titulusa.787
1718 és 1720 között ismeretlen okból - feltételezhetően az első komolyabb javítás,
átépítés miatt - elveszítette régi titulusát: „... régen Szent György, most
Szt. Péter és Pál nevét viseli a templom. Szentélye, sekrestyéje a régi romok maradványából
újra falból felépítve, sekrestyéje boltozott, az egészet javítani kellene..."
788
A helyreállítási, javítási munkálatok a titulusváltás után folytatódtak, mert a teljesen
kész templomot csak 1722-ben áldotta meg Bisztriczkey György Gábor
zágrábi kanonok.789 Ezzel azonban nem lezárult, hanem kezdetét vette egy fél
évszázadig tartó, több periódusú építkezés, melynek végén elkészült a mai formájában
látható templom.
Milyen lehetett ez a templom?: „... két öllel alacsonyabb mint a mai [hossza a
mai hajó hosszával egyezhetett meg (a szerző)], sekrestyéje a mai Szent Sír kápolna.
Oratórium, kripta, s torony nélkül."790 Tájolása Kelet-Nyugat irányú 20"
Délre.
„Páka oppidumban Szent Péter és Pál templom falazott, szentélye boltozott,
egyébként deszkamennyezetű, téglapadlóval, zsindelytetővel, fa karzattal.\'"\'" Ez
a leírás 1747-ből származik, de híven tükrözi a korábbi állapotot.79"
Mint láttuk, a templom ekkor még torony nélkül állt. Harangját (harangjait) a
kor szokásának megfelelően a templom mellett, a temetőben helyezték el egy
fa állványon.79\' A torony építéséhez az indíttatást az adja meg, hogy a szükséges
téglát Farkas Gáborné, Bodó Judith kányavári úrnőtől Borsos plébános 1736-
ban megkapja, csak el kell szállíttatnia.794 Ezzel a kányavári vár sorsa megpecsételődött,
az úrnő ugyanis az
egykori vár tégláját adta át a
plébánosnak.
Az építkezés azonban már
abban az időben sem ment
az egyik napról a másikra,
mert Borsos plébános csak
1740-ben megy Rezibe, hogy
az építkezéshez szükséges
200 pozsonyi mérő meszet
beszerezze.79\' A tényleges
építkezést 1741. július 20-án
kezdték meg. Október végére
elkészültek a kőműves
munkával.791\' Az építés dátumát
a torony déli falába épített
téglalap alakú kő őrizte
meg számunkra. Fölötte egy
ugyancsak téglalap alakú kő
van befalazva, a rajta lévő betűk
(ARDIGBFF) jelentésének
megfejtése a következő:
A házat építette, helyreállította,
a tornyot építtette Borsos
Gábor József építő.797
99. A régi sekrestye befalazott ablaka A t o r o n y a z a l s ó h á r o m s / i n"
ten négyzetes hasáb alakú,
nyugati és déli kapuval (ez utóbbi 2003-ban került kibontásra), majd a további
két szinten lecsapott sarkokkal, nyolcszögben folytatódik. A toronyba a templomból
belülről, a karzatról lehetett és lehet bejutni. Belőle szabályosan boltozott
és falazott nyílás vezetett a templom padlására.
Robosztus tömegével, középkorit utánzó formájával még a kutatókat is megtévesztette:
Rómer Flóris az egyházi építészetet jól ismerő szerzetes-régész is középkorinak,
sőt románkorinak tartja.\'98 homlokzat előtti hatalmas középkori
toronnyal, mely felső részén erősen tompított sarkokkal csaknem nyolcszögbe
megy át." - olvashatjuk a Magyarország művészeti emlékei című mű I.
kötetében.7""
A fa munkák a következő, 1742-es évre maradtak. Fazsindellyel fedték és vörös
színre festett keresztet helyeztek a csúcsára. Ugyanebben az évben helyűkre kerültek
a harangok is. Pénz hiányában a meglévő régi harangokat rakták fel.800
Az 1747-es canonica visitatio ezt írja róla: „Elég magas kőtorony gömbölyű
sisakkal.801
A torony építésével egyidőben a templomon jelentősebb változtatást nem eszközöltek,
felszereléseit bővítették, csinosították.
„... templom falazott, szentélye boltozott, egyébként deszkamennyezetű, téglapadlóval,
zsindelytetővel, fa karzattal. Jól zárt. Gyóntatószék nincs, meghagytuk,
legyen. Szószéke kőből." - írják az előző egyházlátogatási jegyzőkönyvben.
Az említett téglapadló egy darabja előkerült a szigetelési munkák során. Hatszög
alakú, oldalainak hossza 19-19 cm, átmérője 38 cm.
A változatlanságot az 1756. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv bizonyítja: „A plébániatemplom
falazott, szentélye boltozott, a többi deszkamennyezetű, jól
fedett."802 Az épület szerkezetében tehát az 1722-es állapothoz képest - a tornyot
leszámítva - nem változott.
A nagy átépítés
Az 1760. évi egyházlátogatás alkalmával megállapítják, hogy a templom tetejét
javítani kellene.803 1761-ben a javításhoz szükséges téglát és cserépzsindelyt kezdik
beszerezni - ekkor még csak renoválásról volt szó - , melynek egy részét ismét
Kányavárból szállítják. A következő évben a szükséges anyag (mész, tégla,
gerenda, stb.) mind együtt van, s 1763-ban a hajót a szentély egy részével együtt
új tető alá veszik, illetőleg cseréppel fedik.804 Közben a kegyurak - Eszterházy
Miklós hg. és Erdődy Lajos gróf - adományából mód nyílik a templom bővítésére.
Ennek magyarázatául Borsos plébános két levele szolgál, amelyet Palkovich Mátyás
uradalmi inspektornak küldött. (Mindkét levél eredeti és magyarul íródott
Pákán. Az első 1763. március 16-án, a második április 3-án.) Az első levélben arról
ír elöljáróban a plébános, hogy nemrégiben itt járt egy varasdi kőművesmester,
ki a Szapáry grófokat kereste, de ő megnézette vele a „rongyos" állapotban
lévő templomot, s felkérte: adjon költségvetést a szükséges helyreállítási munkálatokról.
A felmérés eredményeképpen együtt megállapították, hogy a templom hosszúsága
6 öl, szélessége 5 öl és Vz sukk. Minthogy bolthajtás alkalmasan ilyen rövid épületbe
nem építhető be, szükséges lenne 3 öllel meghosszabbítani az épületet.
„Mivel ezen mostani épület igen gyönge, azért álhatatlan, mert két izbeli erős föld, indulások
Anno 1738 és 1739 igen megh szaggatták ugy hogy á sok csorbáknak miatta éppen
dülő félben vagyon."
(A földrengés okozta repedések jól látszottak 2003-ban.) Ezért is kellett megtámasztani
az északnyugati sarkot egy támpillérrel 1741-ben.
A költségvetést egyébként meg fogja küldeni, a rajzokkal együtt. Majd ezt írja:
„Minapiban T. Inspector Uram Sopronban föll küldött utolsó levelemben azon Instáltam
a Tekintetes Urnáll, méltóztassék az Lenthy és Sz. Királi Deszke meczőkön á szükséges
léczet szegén Templomom számára megh meczetni, mellyel reméllyem most Tisztartó Uraimnak
Kegyessen fogja Committálnyi."
100. Római katolikus templom
A második levélben jelzi: a varasdi kőművesmester megküldte az előző levélben
említett rajzot és költségvetést. A rajz több példányban készült. Egy példányt a
compossessor~ Erdődy grófoknak is megküld a plébános. Most megküldi az
inspectorjának is, az Eszterházy hercegek hozzájárulásának megszerzése céljából.
Végül anyagjegyzéket ad a szükséges építési anyagról.805
A kegyurak áldásukat adhatták az építkezésre, mert 1764-ben Dömefölde és Kányavár
között téglavetőt készítenek. E kemence készítményeiből a templom hajóját
két öllel magasabbra emelik még ebben az évben, az egész templomot
bolthajtás alá veszik, s két új, világos ablakot vágnak rá (a hajó déli két hátulsó
ablaka), s kívül-belül kipucolják, lesimítják.806 A hajó középső harmadának
északi falán is készítettek a délihez hasonló ablakot, melyet aztán 1773 és 1912
közt valamikor befalaztak.
A torony keleti falán - a padlástérben - nagyon jól látszik a korábbi tetőhéj lenyomata.
így egészen pontosan tudjuk, hogy a hajó falát 270 cm-el emelték
meg. Ez semmiképp sincs két öl, csak másfél, még ha ehhez hozzávesszük azt is,
hogy - az eddig ismert megoldásoktól eltérően - a belső magasság növelésére
a padlószintet is süllyesztették. A déli kapu küszöbe és a belső járószint között
-26 cm a különbség.
1765-ben a Kereszteltek anyakönyvében van egy bejegyzés: „Ez a toronyhoz való
hozzáragasztás, hozzáidomítás meglátszik a toronynak alsó részén. Bizony j ó
lett volna, ha tornyot is, mely a régi nagysághoz [magassághoz] volt szabva, átalakították,
hozzásimították volna az új nagy templomhoz!"
Mivel a határoló falak a megnövelt magassággal a boltozatok kifelé ható nyomását
nem bírták volna el, ezért a falak mellett teherhordó pilléreket építettek,
ezeket hevederíwel kötötték össze és ezekre a pillérekre támaszkodik az
ún. csehsüveg-boltozatok négy sarka. Ennek a boltozatnak az az előnye, hogy
csak a sarkait kell alátámasztani. Az építőmester(ek) azonban ezekben az utólag
épített pillérekben nem bízhatott, mert a hajó pilléreit ún. vonóvassal kötötték
össze.""7 Ezt a vonóvasat itt eléggé szerencsétlen módon, az épület belsejében
helyezték el, rontva ezáltal a belső képet. A közeli Szécsisziget templomában
ezt a vonóvasat nem a templom belső terébe, hanem a padlástérbe
rakták. Persze ott az építők könnyebb helyzetben voltak, mert a falak és pillérek
együtt, homogén szerkezetet alkotva épültek. A pilléreket pilaszterek tagolják,
díszítik.
A következő - 1765-ös - évben, a zágrábi káptalan bőkezű hozzájárulásával a
templom hajóját két öllel meghosszabbítják.""" Valójában közel három öllel lett
hosszabb a hajó.
1979-ben, amikor az épület környékét rendezni szándékoztak (az épület mellett
- mivel az említett módon a külső talajszint magasabban van, mint a hajó
járószintje - a talajszintet süllyeszteni szerették volna) Mester Vince plébános a
Göcseji Múzeumot kérte fel az előzetes kutatás elvégzésére. A kutatóárkok tanúsága
szerint - statikusok szakvéleményét is kikérve - a talajszint süllyesztését
nem lehetett végrehajtani, de a kutatásnak ismereteink bővítése szempontjából
pozitív eredménye is volt. A déli fal alapozásának szerkezete XIV. századi kivitelezésre
utal. Továbbá a déli kaputól 277 cm-re megtaláltuk a bővítés - hosszabbítás
- és a korábbi fal csatlakozását. Erre alapoztuk azt a megállapítást, hogy a
bővítés nem kettő, hanem közel három öl.
A hajó megtoldásával egyidőben megkezdik az új szentély és alatta a kripta
építését.809 A téglát és a cserepet ehhez is a már említett égetőkemencében készítik.
Ez csak a következő évben fejeződött be, de elkészülésükkel párhuzamosan
a régi sekrestyére emeletet húztak és oratóriumot alakítottak ki a kegyúr
számára. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik (poligonális szentély).
Ez a gótika jellegzetes megoldása, de a későbarokkban is előfordulnak hasonló
szentélyzáródások, bár a barokk jellegzetes, kedvelt megoldása a szegmens és
összetett ívű szentélyzáródás.810 Az előzőekben ismertetett, jellegzetes barokk
szentély megoldást úgy kell pontosítanunk, hogy az elsősorban a nagy-, és nem
a kis falusi templomok megoldása.
A hajóra a korábban vágott két ablak mellé, azokkal és a szentélyen levőkkel
azonos ablakot vágtak, így a templom külső megjelenésében azonos stílusúvá
vált. A kriptában pedig helyet készítenek Borsos plébános számára - aki a nagy
építkezés végrehajtója volt, s 1735-től 1774-ig pákai plébánosként tevékenykedett.
811
Az épület fő szerkezeti egységei elkészültek. Fel kell azonban építeni még egy
sekrestyét is, hogy teljes legyen az épületegyüttes. Ennek a munkának a megkezdésére
a következő évig kell várni. 1767. június Tjén reggel 9 órakor kezdik
meg az alapok lerakását.812 Úgy tűnik fogytán az eddigi lendület, mert a befejezésre
is várni kell egy évet. Igaz, ekkor annyira kész az épület, hogy: „... a ruhás
szekrényeket is beállítják."813 1766-ban egy vihar ledönti a torony keresztjét. Ezt
is meg kellett csináltatni.814
Szerkezetileg tehát kész az épület, be is van vakolva, de festése, csinosítása és berendezése
még hátravan. Mégsem volt teljesen „készen" a sekrestye, mert csak
1769-ben rakják le varasdi faragott kövekkel a padozatát. Az új sekrestye végleges
elkészültével egyidőben a régi sekrestyét Szent Sírrá alakítják át.815
Az építkezésre vonatkozó feljegyzésekben nem szerepel ugyan, de az átalakítás
nagy munkája során a korábbi fa karzatot8"\' lebontották és helyette két pillérre
és hat félpillérre támaszkodó, alul csehsüveg boltozató, orgonakarzat, kórus
épült. A két pillért és félpillért szintén vonóvas köti össze. A kórus két szélső karéjának
közepén két szív alakú kőlapon (jobb oldalon) AP, DP (ezek megfejtése
még nem történt meg) , (balon) IB, FE monogram látható (Josephus Borsos,
Franiscus Egyed).
1773. augusztus 29-én - őrangyalok vasárnapján - Bíró Pál vaskai alesperes,
csurgói plébános, Szakály István szécsiszigeti és Peszleg Ádám helybeli káplánok
segédlete mellett Bíró Péter szentgyörgyvölgyi és Fűzy Mihály novai plébánosok
jelenlétében a templomot Sz. Péter és Pál apostolok tiszteletére újra benedikálta
(megáldotta). A felszentelési beszédet Alsólendvai Kocfán Miklós csesztregi
káplán - ki csesztregi dispoziciója előtt hosszabb időn át volt káplán Pákán -
tartotta - olvashatjuk a História Domusban.81\'
Hosszú ideig nincs aztán adatunk, amely a templom állapotáról, állagának megóvásáról
szólna. Vélhetően a XIX. század során - mint előbb említettük - a haj
ó északi ablakát befalazták.
Az 1954-55-ös belső festés előtt kijavítják, átrakják a héjazatát, majd az 1980-as
években fognak jelentősebb munkába. 1985-86-ban felújítják a torony tetőzetét,
kicserélik a toronysisak lemezborítását és új, vörösréz keresztet tesznek a
csúcsára. 1986-ban lefestik a tornyot. 1987-ben felújítják, részben újra cserélik
a tetőzet tartógerendáit és szarufáit, másrészt megerősítik azokat. A felújított tetőzetre
a műemléki előírásoknak megfelelő hódfarkú cserép került. A tető felújítása
után a templom külső festését is elvégezték. A többi elvégzett munkáról
Mester Vince tevékenységét bemutatva már szóltunk.
Itt csak azokról a gondokról teszünk említést, amelynek megoldása több tíz millió
forintba kerülne, és amelynek megoldása reménytelennek tűnik. A templom
minden oltárát restaurálni kellene. Erre - a szakemberek szerint - azonnal
sort kellene keríteni, mert félő, hogy bármely pillanatban összedőlhetnek, ami
nem csoda, mert több mint 250 éve állnak a helyükön. A szószék hangvetőjét
eszi a szú. Rágásának nyoma a szószékre hullva jól látható. Továbbá ott van az
orgona, melynek felújítása szintén sok pénzbe kerülne. Hogy erre honnan kerül
pénz, nem tudjuk. A hívek száma - a falvak lakosságszám csökkenését meghaladó
módon - fogy. Az ő adományaikból ekkora munkát elvégezni biztosan
nem lehet.
A templom falképei
1769-ben Borsos plébános saját költségén Xavéri Szent Ferenc tiszteletére oltárt
állíttat fel az új sekrestyében,818 melynek oltárképe ma is látható a sekrestye nyugati
falán. A kép Xavéri Szent Ferencet ábrázolja, amint pogányokat keresztel.
Festője ismeretlen.
Négy évvel az épület elkészülte után (1773-ban) a templom kegyura, az
Eszterházy család megbízta Johann Ignaz Cimbal-t, kora keresett, népszerű festőjét
- aki többek között a székesfehérvári, zalaegerszegi templomok freskóit, a
nagyváradi székesegyház négy oltárképét is festette - , a pákai és a tornyiszentmiklósi
templom falképeinek elkészítésével.819 Bár a korábbi művészettörténeti
értékelések szerint Cimbal nem igazán nagy festő, messze elmarad a kortárs
mesterektől, fent említett megbízásai alapján mégis kiemelkedő jelentőségű,
hogy a két falusi templom festésére őt kérték fel. Napjainkra Cimbal művészete
átértékelődött.
A főoltárkép: „A képen a tituláris szenteket, Szent Péter és Szent Pál apostolt
láthatjuk, amint láncra verve elhurcolják őket. Két egymásba kapaszkodó szakállas
öregember, lábukon nehéz lánccal, amelyet egy mögöttük kőpadon ülő
katona tart. Egy másik, a kép bal alsó sarkából figyeli a jelenetet, kétoldalt egyegy
további lándzsás áll. Baloldalt Róma városfalai látszanak a távolban. Péter
elgyötört arcával hátrafordulva felfelé néz, ahol egy felhőgomolyag csúcsán a
mennyei Jeruzsálem jelenik meg, alatta angyalok hozzák a két szent attribútumait,
a fordított keresztet és a kardot, valamint a vértanúság pálmaágát. A képet
festett architektúra övezi, szoborhatást keltő szent alakokkal."82" Kostyál
László véleménye szerint a képet Cimbal egyedül, segédek nélkül festette. A
templom többi képének - az előzőekben leírtak alapján érthetően - nem is
szentel figyelmet. Ezek valóban nem Cimbal művei.
A História Domusból tudjuk, hogy: „... Eszterházy Miklós és a hívek a szentélyt,
sekrestyét, s a szent sírrá átalakított régi sekrestyét kifestik, melyek szt. képei a
felfrissítés után máig is láthatók."821 Sajnos a ma gyóntatófülkének használt
Szent Sír fala fehér, ott semmiféle festés nyoma nem látható. így még van remény,
hogy előkerülhetnek a Cimbal-képek.
101. A Czimbal által festett főoltárkép
A hajóról nem esik szó, annak oldalfalait azonban nem díszítették - csupán a
szentélyét - , erre csak 1912-ben kerül sor: „A plébánia templom belseje fehérre
meszelt volt, de az idők pora barnává tette. A Legáth-féle (Legáth Gábor pákai
plébános 1832-1872 közt) templomalapból püspöki engedéllyel 3250 koronáért
újrafestette Lewisch Róbert szombathelyi aranyozó és templomfestő."822
Lewisch azonban nemcsak a hajót festette ki, hanem képeket is alkotott. A mennyezeti
alsecco-kat, és az addig fehér északi falon festett egy képet, amely a keresztre
feszített Krisztust ábrázolta. Ez a kép a befalazott ablak helyére került.
Tevékenységét meg is örökítette. Az oltárkép feletti címer, griffek és középen
L(ewisch?) betű.823 Ez az egész díszítés idegen Cimbal művétől, erőltetetten hat.
1945. április 3-án a szovjet tüzérség északnyugat felől lőtte a faluban beásott német
harckocsikat. A tüzérségi előkészítés során több épület megrongálódott és
belövés érte a templomot is. A robbanás során elpusztult az északi falon lévő
festmény, elszakadt a kórus felőli vonóvas is, és a boltíven (heveder ív) kb. l - l ,5
cm széles repedés keletkezett.824
Az ideiglenes helyreállítás után 1954—55-ben került sor a végleges helyreállításra.
A vonóvasat olajipari munkások - a „MAORT"-osok - hegesztették össze. A
repedést alulról bezsaluzták és felülről cementtejjel öntötte be Molnár István
kőműves, aki a helyreállítás munkáit végezte, majd a festésben is részt vett. A
templom képeinek restaurálását, újrafestését Borsa Miklós győri festőművész és
segédje végezte. Az oltárképet injektálással restaurálták, ragasztották a falhoz,
ahol ez szükséges volt. Ezt a képet egyébként festéssel nem javították, nem is
tisztították. Az oltárképet körülvevő architektúrát azonban már átfestették. Ezt
megfelelő világítás mellett észlelni lehet, ui. a szobrok talapzatának feliratai
alatt egy korábbi felirat betűi figyelhetők meg. A szoborfülkék átfestése is megfigyelhető
és a szentély északi falán a festés alatt további épületelemeket lehet
felfedezni. Valószínűleg ezekbe a fülkékbe festette Cimbal a Borsa által azóta eltűntetett
szentképeket. Szent László, István király, Adalbert, Imre és Erzsébet
sorakoztak még a ma is meglévő István vértanú, Márton és Lőrinc mellett.825
Megváltoztatta a főoltárképet körülvevő és a szentély falát díszítő szentek személyét
is. Az oltárkép körül többet átfestett, a szentély többi falán lévő - lásd
fentebb - képeket egyszerűen lemeszelte. Az általa megfestett szentek: Szent
István diakónus, Szent Quirinus, Szent Márton és Szent Lőrinc. A korábbi nyolc
szent helyett tehát csupán négy maradt, és csak három személye egyezik meg
mindkét esetben. A szentek személyének kiválasztása minden bizonnyal a megrendelő,
az akkori plébános, Gőcze István kívánságára történt.
Borsa Miklós önmagát is megörökítette: a harmadik kupolában ő a szemüveges
angyal.82"
Az északi falon a befalazott lövedék ütötte lyuk eltüntetésére, valamint a fal vizesedése
miatt az egész falat ún. kakastéglával és tetőcseréppel borították. (A
téglákat szöggel erősítették a falhoz.)827 2003-ban a levert vakolat alatt nagyon
jól megfigyelhetők voltak ezek a tetőcserepek.
Az elpusztult Lewisch falkép helyére
került aztán Borsa képe, amely X.
Pius pápát ábrázolja ministráns gyerekektől
körülvéve. A ministránsokat
pákai gyerekekről mintázta.828 Az
általa átfestett, ma is meglévő mennyezetképek:
A szentély mennyezetképe
Saul (a későbbi Szent Pál)
megtérését, a hajó első boltozatának
képe Krisztus színeváltozását ábrázolja.
Jézus Illés, Mózes, Péter, Jakab
és János társaságában látható. A második
boltozat mennyezetképe a csodás
halfogást (Péter megtérését) láttatja.
A kórus feletti harmadik boltozaton
egy Mária monogram van.
Az oratórium elveszítette korábbi
rendeltetését, ezért hajóba tekintő
ablakát befalazták. Helyére Borsa
Miklós Goretti Máriát ábrázoló falképe
került.829 102. Szent Istvánt ábrázoló falfestmény
A nagy belső átalakítások miatt - a kép alatti kantfal, ablak befalazás, új képek
- a templomot át kellett festeni. A képek körül a teljes falfelületet márványmintásra
festették. A nagy felületek miatt
Borsa és segéde nehezen győzte a
munkát, így bevonták Molnár Istvánt
is.830
A diadalíven szereplő - 1766-os évszám
- mint a templom építkezésének
befejező dátuma - Borsa jóhiszemű
tévedése, mivel az a valóságban
1769, festésének dátuma pedig
1773 volt. Persze el kell fogadnunk
Borsa változatát is, mert az új sekrestye
ajtajának kő béletén az 1766-os
évszám szerepel. Erre valóban kész
volt a templom, a sekrestye nélkül. A
nagy római számos festett tábla mellett
a két újrafestés évszámai: 1912 és
1955 szerepeltek, arab számmal. A
felújított képeket 1955-ben a Péterpáli
búcsú alkalmával áldották
meg.831
Az 1955-ös belső festés nem állta az
idő próbáját. így az elmúlt években
Mester Vince esperes áldozatos
103. Szent László király freskója , . - , - . . . . . , , 1 J munkaia eredmenyekent a kivul tela
szentély északi falán c , -.. .. . , , . .
1 jesen felújított templomban - a hívek
és az egyházközség önkormányzatainak támogatásával megkezdődhetett a
templom belső díszítése, újrafestése, illetve restaurálása 1993-ban. Az északi fal
festékrétege alól kibontották és nagy műgonddal restaurálták a két nagy király
egész alakos képmását. Sajnos a kutatás a déli falon eredménytelen maradt. Itt
Borsa nemcsak lemeszelte, de teljesen el is tüntette a freskókat.
Bár a mennyezeti képek is alapos szakmai tudással és művészi módon kerültek
restaurálásra, ezek Borsa műveit örökítik tovább az utókornak. A gondos és igényes
munka - amely Závory Zoltán egyetemi tanár, festőművész és a keretelést,
díszítést készítő Szalmer Gábor érdeme - ellenére sajnálatos, hogy a főoltárkép
Lewisch által festett keretelését is felújították, valamint nem bontották ki Borsa
alakjai alól a Cimbal által festetteket.
A főoltárképet most sem bántották, csak apró javításokat végeztek rajta. így az
ma is úgy látható, ahogy Cimbal megfestette. Az 1993-as festés során lefestették
Goretti Mária képét, és eltüntették a két újrafestés (1912, 1955) évszámát is a
diadalívről.
A templom berendezése és felszerelése
Oltárok
Forrásaink nem számolnak be a templom berendezési tárgyairól, csupán a XVIII.
század közepéről van először rá vonatkozó adat, bár az is eléggé szűkszavú.
Az említett források is a templom építésétől független események kapcsán születtek.
Ezekből tudjuk, hogy a templomnak a toronyépítés idején már három
oltára volt: ui. Borsos plébános 1748-ban elhunyt édesanyját a József oltár elé,
1756-ban meghalt Teréz nevű nővérét a Mária oltár elé temették.832 „A harmadik
oltárról ugyan nem esik szó, de lennie kellett, mégpedig az volt a főoltár,
mivel mind a József, mind a Mária oltár mellékoltár volt és azok a mai napig is.
A két mellékoltárt a templomot kifestő Lewisch Róbert restaurálta 1912-ben."
A két mellékoltár szőlőindás csavart oszlopokkal az 1700-as évek első feléből
származhat.833
A Mária oltár oltárképe a földgömbön álló Máriát ábrázolja (Immaculata). A
kép fölött Mária monogram, felette testét szaggató pelikán. Szobrai: Szt. Katalin
és Szt. Borbála.
A József oltár oltárképe Szt. Józsefet - az ácsot, az iparosok védőszentjét - ábrázolja
a gyermek Jézussal, aki egy nagyméretű keresztet ölel át, amelyet egy angyal
tart, a másik angyal kezében ácsszerszámokat - József attribútumai - tart.
A képen még egy harmadik angyal is látszik. A kép alján félköríves felirat:
„MORIENTIUM PATRÓNUS" (Haldoklók védőszentje). Az oltárkép fölött egy
kisebb kép a beteg, öreg, ágyban fekvő Józsefet ábrázolja. Szobrai: Szt. János és
Szt. Domonkos.
Felül mindkettőn kis angyalok.
1769 és 1773 között a kegyúr, Esterházy Miklós hg. és a hívek újjáépítik a főoltárt,
amely az előbbiek szerint nem lehet más, mint a harmadik oltár. 1769-ben
egy újabb oltárral szaporodott a meglévő három. Mint ahogy a templom festésénél
is szó volt róla, az új sekrestyében Borsos plébános saját költségén Xavéri
Szent Ferenc tiszteletére oltárt emeltetett.834 Ez az oltár a mai szent sírban lévő
oltárral lehet azonos, erre utal alakja is, amely koporsót formáz. 1811-ben azonban
még mind a négy oltár megvolt.83\'
Az 1771. évben tovább gyarapszik a templom berendezése. Varasdról vásárolnak
egy keresztelő kutat, amelyet a sekrestyébe, a déli sarokba állítanak.8"\' Ez jelenleg
is megvan, de már nem a régi helyén, a sekrestyében, hanem a templomban
a szentély déli falának és a sokszögű szentélyzáródás indításának csatlakozásában
áll. Fedelén, az ajtaja felett az 1771-es évszám olvasható.
Szószék
A szószékről először az 1747-es Canonica Visitatio tesz említést, „szószéke
kőből".837
Óvatosan ugyan, de azt gondolhatnánk, hogy ez akár a középkori szószék is lehetne,
bár biztosan nem a ma is meglévőről van szó, amelyről először az 1811.
évi Canonica Visitatio tesz említést, de feltételezhetjük, hogy azt a keresztelőkúttal
egy időben szerezték be. Erre utal, hogy megformálása hasonló ahhoz, és
szintén varasdi kőből készült. Az átépítés során faláttöréssel alakították ki a régi
sekrestyéből a szószékre vezető lépcsőt, a sekrestye szentsírrá történő átalakításával
- 1769 - egyidőben. Ez a lépcső az oratóriumba vezető lépcsőből ágazik el,
tehát csak azután készülhetett, hogy a sekrestyére emeletet húztak és kialakították
annak feljáratát. A régi sekrestyébe eredetileg kívülről, egy keletről nyíló ajtón
lehetett bejutni, ekkor - vagy ekkorra ezt az ajtót befalazták. Nyugaton pedig
egy románkorira hasonlító lőrés ablaka volt, amit valószínűleg az ajtóval egy
időben befalaztak. Ezt sajnos 2003-ban sem nyitották ki, a javaslat ellenére sem.
Egyébként a szószékhez kapcsolódó, meglepő, a templom építésében új adatot
szolgáltató felfedezés is volt 1993-ban. A sekrestyében egy beépített faliszekrény
elkorhadt hátsó deszkáit kivéve kiderült, hogy mögötte egy üreg van. Ez az üreg
egy szépen vakolt téglalépcsős feljáratot rejt. Ebből kiderült, hogy a szószéket a
diadalív oldalára tervezték, ide vezet a feljárat. A feljáratot, ill. nyílást a szentély
felől elfalazták. Ezt a falat csak a szentély felől vakolták. Ugyancsak ebből az
üregből nyílik egy felbúvó a sekrestye padlására. Bizonyos tehát, hogy eredetileg
ide tervezték a szószéket és csak utólag, általunk ismeretlen okból helyezték
jelenlegi helyére.
Orgona
1777-ben említik először az orgonát: „Az új orgonát Regedéből szerzik be, s
1777. június 14-én, tehát alig pár nappal búcsú előtt állítják fel. Fizetnek érte
összesen 502 frt. 39. kr-t."838 Majd az 1778. május 30-31. Canonica Visitatio alapján
írja: „... volt a templomban 9 változattal ellátott, veresre festett, s gazdagon
aranyozott új orgonája, melyet Bubics (plébános) szerzett be."839 Itt mindkétszer
a kihangsúlyozott új melléknév a figyelemreméltó, mert olyan képzetet ébreszt,
mintha a templomnak korábban is lett volna orgonája.
Megemlíti az egyházlátogatási jegyzőkönyv azt is, hogy az orgona festéséért járó
15 frt-al a templom adósa Bedők Pál pákai lakosnak. Ezt a tartozást 1779. augusztus
16-án kifizették.840 Ugyancsak említi az orgonát az 1811. évi Canonica
Visitatio is: „Kórusán 9 változatú orgona ,.."841
A mai orgonát a rajta található felirat szerint Peppert Nándor és fia készítették.
A további felirat szerint a gyár(tó) 1873-ban Bécsben kitüntetést, 1887-ben
aranyérmet nyert.
Az orgona hátfalán az alábbi ceruzával írt felirat olvasható: „1896. november 6-
ára hozták meg az új orgonát 9-től 25-tig felállították. 26-án megbíráltatták, kipróbáltatták
vasvári mester István által."84"
Az orgonán négy hangnemben játszhatnak és 13 regiszteres. Levegőellátást az
1960-as évek végétől villamos ventillátor biztosítja. Sípjainak száma - ezek kívül
láthatók - 35, ezen felül belül még számtalan apró síp található. Sajnos az 1990-
es évek közepére olyan állapotba került, hogy használhatatlanná vált.
1907-ben a háború egyre több színesfémet követelt. A HM (Hadügyminisztérium)
23738/1917. sz. rendeletét, amely az orgonasípok hadicélokra történő
igénybevételéről szólt, megküldték a körjegyzőségnek is. Erről a körjegyző a
plébánost értesítette is.843
Sajnos nem csak az értesítés jött meg, hanem azok az emberek is, akik az orgona
sípjai közül többet leszereltek és elvittek. Pótlásukra csak 1925-ben került
sor. Aruk 1917 korona volt, míg a templom orgona alapjában csak 900 korona
volt.8\'" A hiányzó összeget nem tudjuk honnan szerezték be.
Az 1912-es festéssel egy időben megváltoztatták a templom liturgikus terét. A
politikai változások következtében már nem választották el szinte hozzáférhetetlenül
a kegyurat a többi hívőtől. Bár érdekes módon nem tesznek említést róla
sehol, a szentély északi falához stallumot állítottak, vele szemben a déli falhoz
pedig egy padot. Továbbá egy padot a sekrestyébe is közvetlenül a szentély bejárata
mellé.
A déli fal melletti egyszerű kivitelű, míg a szemben lévő díszes, magas, fából készült
háttámlával, hármas tagolásban. Középen kissé előre ugró, félköríves, könyöklős,
térdeplős mellvéd állt, amely mellett két oldalt lehetett belépni a padba.
A másik két részre is itt lehetett bemenni, mert azok keleti és nyugati végét
a szentély fala és a diadalív pillére zárta le. Ez a pad lett a kegyúr, illetve képviselője
helye a misék alkalmával, ezáltal mégis elválasztva a többi hívőtől. Fölötte
állt a körmeneti baldachin. A fő hely melletti rész, illetve a déli pad a falu előkelőségei
számára volt fenntartva.
A hívek ülésrendje is meghatározott volt. A József oltárral szembeni padsorban
és a kóruson ültek a férfiak, a Mária oltárral szemben a nők. A kórusra egyébként
csak férfiak mehettek.
Az 1962. évi II. vatikáni zsinat rendelkezése szerint megváltozott a liturgia rendje.
A liturgia nyelve magyar lett, és ismét szembemiséző oltárokat állítottak fel,
feleslegessé téve ezzel a szentélyeiválasztókat, esetünkben az áldoztató rácsot.
Ezt az öntöttvas rácsot, és a stallumot a szentély újrakövezésével egy időben távolították
el a szentélyből.
1912-ben még három gyóntatószéket és egy ruhásszekrényt is vásároltak 235
koronáért.845 Ezek közül ma egy gyóntatószék van meg, hátul a nyugati kapu déli
oldalánál, és a ruhásszekrény a sekrestyében.
Ma a templomban - az oltárokon lévőkön kívül - az alábbi szobrok találhatók:
Mária szeplőtelen szíve, Jézus Szíve, Assisi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal,
Lisieux-i (kis) Szent Teréz, Piéta, Lourdes-i barlang a Szűzanyával és Bernadettel.
(Ez utóbbiak viszonylag késői alkotások.)
A templom történetének ismertetése nem lenne teljes, ha elkészültének idejéből
nem ismertetnénk felszereltségét.
Az 1778. évi egyházlátogatás így ír erről: „Igen gazdag a templom felszerelése,
így a négy kehely, cibórium, öröklámpa és 1 pár ámpolna ezüstből gazdagon
aranyozva. Van a templomnak 12 Casulája (ezek között 8 nagyon használt). Az
oltárok gazdagon el vannak látva terítőkkel, de kevés az alba és a karing. A plébánia
könyvtárában 59 mű van 65 kötetben."846
1778-ból tudjuk, hogy a sekrestyébe a ruhásszekrényt (sekrestye berendezés) is
beállították. Ez a szekrény még ma is megvan. Felső része többajtós, alsó része
fiókos, rakodós, a miseruhák, oltárterítők részére. A középső ajtó belül domborműves,
festett. Kék alapon aranyozott faragás. Felül a szentháromság jelképe,
alatta kehely. A kehely bal oldalán szőlőtő, jobb oldalán bűzakéve. (A szekrényt
szakszerűtlenül restaurálták, lelakkozták.)
A plébánosok folyamatosan gyarapították a felszerelést: Bubics plébános 1779-
ben betlehemi jászolt szerez be 20 frt-ért. 1783-ban űj thuribulumot 23 frt 30
kr-ért, 1784-ben egy új misekönyvet és egy gyászmise-könyvet 7 frt 30 krt-ért.
1785-ben egy fekete kazulával és egy új kehellyel gyarapszik a felszerelés, 34, illetve
15 frt 12 krt-ért.847
A liturgia változását követően az első szembemiséző oltárt Torma plébános készítette
el, nagyon egyszerű formában a ktsz helyi asztalosműhelyében. Az egyszerű
asztalt utánzó oltárt később utóda kicserélte egy díszesebbre. Ez ma Kisszigeten
található a kápolnában.
A mai oltárt Pest megyében készítették Sugár Gábor tervei alapján, Bundics Antal
a budapesti szeminárium elöljárójának anyagi támogatásával, és a szentély
újralapozását követően került a templomba. Az oltárral azonos stílusban készült
az ambó, a gyertyatartók és a húsvéti gyertyatartó, valamint a mögöttük elhelyezkedő
sedes.848
Nem említette egyik visitatio sem a plébánia réz pecsétnyomóját, melyet Torma
plébános gondosan őrizgetett. A plébániaház építése során nyoma veszett. Gsak
remélni lehet, hogy az irattár csomagolása közben olyan helyre tették, ahonnan
még előkerülhet.
Ugyancsak az építkezés során került a törmelékbe - valószínűleg a padlásról
- az a fém szerkezet, amelyről csak megtisztítása után derült ki, hogy a
plébánia nagy valószínűséggel XVIII. században készült ostyasütője. Erről
szintén nem találunk sehol sem említést. Az ostyasütőt ma egy magánszemély
őrzi.
Harangok
1742-ben az elkészült toronyba felrakták a régi harangokat - melyekről korábban
említettük, hogy torony nélkül, haranglábon álllak - , de nemsokára ezek
helyett újakat szereztek be és kicserélték őket.849 Ez a „nemsokára" 11 év múlva,
1753-ban következett be.
1753 novemberében Borsos plébános Grácban Feitl Márton harangöntőtől két
harangot vett 352 forintért. Ezek közül a nagyobb - az akkori nagyharang -
még ma is megvan.
Felirata: „MARTINUS FEITL HAT MICH GEGOSSEN IN GRAZ 1753." (Feitl
Márton öntött (engem) Grácban, 1753-ban.) Díszítése szimmetrikusan elhelyezett
négy dombormű: Sárkányölő Szent György, megfeszített Krisztus,
Immaculata, Szent Mihály. Magassága: 70 cm, alsó átmérője: 77 cm. Ennek költségeihez
nagyban hozzájárult Merczigán Miklós dömeföldei lakos.850
1760-ban újabb haranggal gyarapították a harangok számát. Egy lélekharanggal.
Nem tudjuk, hogy ezt hol vették. 1916 őszén elvitték ágyúnak. Súlya 36 kg
volt.8\'1 Tartószerkezete és ütője (nyelve) még 1989 nyarán is megvolt. Akkor, a
harangok villamosításakor leszerelték.
E három harang fél évszázadig szolgált, ekkor (1804. június 25-én) egy tekintélyes
nagyharangot vásárolt Sághy plébános Zágrábban. Súlya 6 mázsa 65 font,
ára pedig 731 frt 30 kr. Az árát a pákaiak és ortaháziak adták össze. Devetz Ferenc
és István fuvarozták haza.
„A b. szűz, szt. Donát, szt. Flórián és a szt. Kereszt képei ékesítették. E harang
1839-ig volt használatban, amikor újat vettek helyette."852 Miért kellett lecserélni,
nem tudjuk, és az 1839-ben beszerzett harangról nincs is több adatunk.
1805. május 19-én Zágrábban ismét harangot vett Sághy 112 frt-ért. Súlya 2 mázsa
28 font. „A sok eső miatt a lasztonyaiak és pördeföldiek csak nagy üggyelbajjal
tudták hazahozni. Hét napba került a hazahozatal. A J ó Pásztor, Szt. Kereszt,
Szt. Flórián és Szepl. Szűz képei ékesítették. A plébános harmadik harangnak
nevezi, pedig ekkor már 3 harang volt a toronyban, s ez volt a negyedik,
de úgy látszik, hogy ekkor sem használták már az 1760-ban beszerezett lélekharangot.
E negyedik harang használatban volt 1916 őszéig, amikor elvitték
a hadsereg részére ágyúnak. Felirata: Zagrabiae 1804." - uja Gombkötő
József.853 De rosszul számolt, mert ha az 1742-ben a toronyba felrakottakat nem
számoljuk, akkor is az 1805-ben vásárolt harang már az ötödik. Az 1811. évi
Canonica Visitatio szerint: „Fával fedett kő tornyában 4 harang van." Amikor
egy új harangot vettek, minden bizonnyal egy korábbit lecseréltek.
A harangok levételéről a vármegye alispánja rendelkezett, a járási főszolgabíró
útján, aki a körjegyzőket utasította, hogy „a bírókat a katonasággal való együttműködésre
oktassa és szólítsa fel és a jegyző a munkákat ellenőrizze".854 Ez a
rendelkezés Pákán már elkésett, mert ekkorra már két harangot elvittek a négyből,
az 1760-ban és az 1805-ben vásároltat 1916 őszén.855
Az elvitt harangok pótlására az eddigi utolsó harangot 1931-ben vásárolták és
helyezték el a templomban. Felirata: „Szent Imre herceg 900 éves jubileumának
emlékére - öntötték: SELTENHOFER FRIGYES FIAI HARANGÖNTŐ
GYÁRÁBAN. SOPRON. 5599. sz." Elején: Imre herceg, hátulján: István király
domborműves képe. Magassága: 80 cm, alsó átmérője: 88 cm.
AII. világháború sem kímélte a harangokat. Ekkor az 1839-ben vásároltat vitték
el. Ma két harang lakik a toronyban, az 1753-ban és az 1931-ben vásárolt.
A templom karbantartása az építést követően folyamatosan történt. 1820-ban -
a számadások szerint - a plébános a templom-pénztár költségén megjavíttatja a
templom tetőzetét.8\'6
Egy 1824-es, a házassági anyagkönyvbe írt feljegyzés szerint az egész tetőzetét fából
újrazsindelyezték.857
Temető
A temetők, sírkertek, cintermek - bárhogy is nevezzük őket - mindig is szoros
kapcsolatban álltak a vallással. Minden vallás az élet egy állomásának tekintette
a halált. Mind hitte, hogy a síron túl is van élet. Ezért tettek a halott mellé ételt,
pénzt, ékszert. Ezeket a szokásokat a keresztény vallás tiltotta, vallván, hogy csak
a lélek él tovább. Nem véletlen, hogy a középkori, majd újabbkori sírokban csak
elvétve találni mellékleteket, azok is a keresztény vallás kultikus kellékei - kereszt,
medál.
Ez elsősorban a közrendre vonatkozott. A főurak - egyházi és világi - temetkezése
általában eltért ettől. A korai
idők óta szokás volt, hogy az előkelőbb
családok tagjai a templomban
temetkeztek. Ezt a szokást folytatta -
vagy elevenítette fel - Borsos plébános
is, amikor 1748. május 18-án elhunyt
édesanyját a József oltár mellé,
1754. december 22-én meghalt
Zsuzsánna nevű unokanővérét a kórus
alá a déli oldalra, az egyik sarokba,
Teréz nevű nővérét, aki 1756.
november 10-én hunyt el, a Mária
oltár elé temette.8\'8 Az oltárok helyét
ma csak hozzávetőlegesen tudjuk
behatárolni.
Még egy halottról tudunk ebből az
időből, aki a templomban van eltemetve:
Egyed Ferenc tanító, őt a kórus
alatt, a déli oldalra temették el
1769. április 23-án.
Mint tudjuk, a templom új szentélye
alá kriptát is építettek, és abban -
104. A Legát-alapítványból emelt még életében - helyet készítettek
temetőkápolna Borsos plébános számára. A nagy
templomépítő 1774. november 2-án fejezte be földi pályafutását és „óhajtása
szerint" az általa épített kriptában helyezték örök nyugalomra. Az örök nyugalom
azonban nem adatott meg neki, mert koponyáját később a sekrestyébe vitték
és ünnepi gyászmisék alkalmával azt helyezték a koporsóra (még az 1960-as
években is). Utóda - Bubics plébános - is követte példáját, és 1798. július 7-én
bekövetkezett halála után őt is a kriptába temették.85"
Szent László (1077-1095) Szabolcs földvárába, 1092. május 20-ra összehívta az
egyházi zsinatot és országgyűlést. A főpapság és világi előkelők közreműködésével,
a papság és a nép tanúskodása mellett. A zsinati határozatok képezik Szent
László I. törvénykönyvét. A 37-38. határozata előíija az egyházi ünnepek, összejövetelek,
a böjtök és a templomok mellé temetkezés megtartását. 19. határozatában
kényszeríti a lakosságot, hogy a templomok közelében telepedjenek
meg.860
A pákai temető így - feltételezhetően - már az első templom felépítésének időpontjától
létezik. Erre mutat az is, hogy a falu határában másutt - eddig - sehol
sem találtunk középkori temetkezésre utaló nyomokat.
A környék sűrű templomhálózata - Gutorfölde, Szentlőrinc, Szentadorján, Tormafölde,
Szécsisziget - biztosította,
hogy a falvak halottaikat megszentelt
földbe temethessék. A templomok
pusztulása után a betelepülő
lakosság részben a régi temetőkben
temetkezett, részben Pákára hozták
be halottaikat. Csak a XVIII. században
hoztak létre saját temetőket.
(Csömödér 1719, Szentpéterfölde
1756, Maróc, Kányavár, Csertalakos
1778; Ortaháza, Náprádfa, Zebecke,
Dömefölde, Hernyék 1783.)8"1 Ezeket
felszentelik. Katolikus mivoltukat
pedig a bennük felállított temető
kereszt - vagy ahogy itt hívják,
„mindenki keresztje" - jelzi.
A pákai középkori temető megmaradt
az után is, hogy a templom
részben elpusztult. 1960-ban, amikor
a plébánia épülete előtt álló kőkeresztet
jelenlegi helyére állították,
a cementhiányon úgy igyekeztek
enyhíteni, hogy a templomdomb 105. A templom körüli temető
nyugati lejtőjén található néhány - XVIII. század végi keresztje
Torma plébános által utólag középkorinak tartott - sírkövet a kereszt alapjába
tették.862
1698-ban az egyházlátogatók a romtemplom mellett egy jól kerített temetőt találtak,
benne fa haranglábbal.86! Egy fél évszázaddal később már nem ennyire
kedvező a kép. A kerítés rossz állapotban van és kereszt sincs benne. Meghagyták
a plébánosnak, hogy sürgősen javítsák ki a kerítést és állítsanak keresztet.864
Ennek meg is lett a foganatja, mert 1749-50-ben faragott tölgy oszlopokkal és
deszkával bekerítették, 1760-ban pedig kő oszlopokkal és deszkával van bekerítve.
865 A keresztről ekkor nem esik szó.
Mária Terézia az egészségügy reformja kapcsán elrendelte, hogy a települések
temetőiket a lakhelyüktől távolabb eső helyen nyissák meg, a templomok körül
pedig ne temetkezzen senki. Ezt persze nagyon nehéz lehetett betartani. A pákai
új temetőt ünnepélyesen 1774. december 17-én szentelte fel Nagy József
alesperes, dobronaki plébános, Nagy István szécsiszigeti plébános és Peszleg
Ádám pákai káplán segédkezésével.866 Az 1778. évi canonica visitatio már említi:
„Temetője van a házsoron kívül, benne kereszttel.867 Az új temető mellett persze
tovább használták a régit is. Az 181 l-es egyházlátogatás is a régi temetőről
tesz említést és nem az újról. „A temető a templom szomszédságában, benne a
hívek által gondozott kőkereszt."868
A temetésekért a plébános az alábbi
jövedelmet húzta: a keresztági ruhák
2/3 része és 36 krajcár (Pákán,
Dömeföldén, Pördeföldén 24 krajcár)
, ünnepélyes rekviemért 30 krajcár,
hirdetési bizonyítványért 30
krajcár, anyakönyvi kivonatért 30
krajcár,
a kántor: temetésért a keresztág ruhák
1/3 része, halotti búcsúztató 15
krajcár, halott harangozás 3 krajcár,
ünnepélyes rekviemért 15 krajcár.869
Temetni a külső községbe pap csak
ritkán ment ki, oda leginkább a kántort
küldte. Sághy (1798-1816) szakított
ezzel a gyakorlattal. A külső
községek halottait is pap temette,
saját temetőjükben. Csak a gyermekeket,
a húsvéti gyónásukat elhanyagolókat
és azokat, kik bűnük következtében
hunytak el [öngyilkosok]
temetik pap nélkül, még pedig ez
utóbbiakat a temetőn kívül.870 Amií7v
RT\'
106. A felújított „Mindenki keresztje"
a pákai temetőben
kor már több községnek is volt iskolája, akkor az ottani tanítók látták el a környékben
ezt a feladatot.
1912-ben a Legáth-féle alapítvány kamataiból, 5752 Koronáért Ascherl József
alsólendvai építőmester tervei alapján, és kivitelezésében egy neogótikus kápolnát
építettek a temetőben. Az eredeti terv a plébánia irattárában megtalálható.
Érdekessége, hogy egy terven belül két variációban is gondolkoztak. Egy rövidebb,
félköríves szentélyzáródású és egy neogótikus, hosszabb épület között
kellett választani. Mint láttuk, az utóbbi javára döntöttek. Ugyancsak Ascherl az,
aki - szintén a fenti alapítvány kamataiból - 1913-ban elkészítette a templom és
a temető drótkerítését.871
1941-ben Temesváry István tanító vezetésével a temető főútvonala mellé tujasort
ültettek. Ezt a fasort 2002-ben vágatta ki az önkormányzat, mert a többsége
már korhadt volt. A kerítésen kívül pedig jegenyék álltak. Ezeket az 1980-as
években vágták ki, amikor felújították a temető kerítését. A kerítés mellé - kívül
- oszloptujákat ültettek a keleti oldalon.
A nyugati oldalon, szintén a kerítésen kívül nyolcvan tuját ültettek el 2003-ban,
Rókáné Miilei Mária községi képviselő irányításával. Az örökzöldeket ő ajándékozta
e célra.872
2000. március-április hónapban a temetőkápolna toronysisakjának lemezborítását
vörösrézre cserélték a helyi ÁFÉSZ anyagi támogatásával.
2002-ben az országos város- és faluvédő tábor fiataljai megtisztították a temető
néhány elhagyott sírjának síremlékét, kiszabadítottak a gazból néhány sírt, és
elkészítették a temető kataszteri felmérését.
2003-ban a Páka Értékeiért Egyesület kezdeményezésére - és tagjai személyes
közreműködésével - a kápolna tetőszerkezetének elkorhadt darabjait és a lécezést
kicserélték, valamint az egészet újra cserepezték az épülethez jobban illő
duplahornyú, ívelt vörös cseréppel. A munkákban részt vettek az iskola diákjai
is, a részükre szervezett faluvédő- és szépítő tábor keretén belül, tanáraik vezetésével.
A tábort anyagilag támogatta a Város- és Faluvédők Szövetsége.
A 2004. év terve az épület alászigetelése és villamosítása, mely meg is valósult a
teljes külső-belső vakolással és festéssel együtt.
A pákai temetőben több, a falu életében egykor fontos szerepet betöltött személy
síremléke található. Papok, orvosok, tanítók, gyógyszerészek, vagy - mint
Kása József - neves mesemondó. Nagy részüknek már nem élnek leszármazottai,
így a falu közösségének kellene megóvni síremlékeiket a pusztulástól.
Hitélet
A falu népe kezdettől fogva a katolikus vallást követte. Megmaradt katolikusnak
akkor is, amikor körös-körül protestáns hitre tértek a falvak. Néha-néha megjelent
a faluban egy-egy más vallású: zsidó, ágostai evangélikus vagy helvét vallású,
de ezek rövid idő múlva eltűntek. Persze ez legtöbb esetben nem azt jelentette,
hogy elköltöztek, hanem azt, hogy átkeresztelkedtek.
107. Misére várakozók vasárnap délelőtt (1933)
Ilyen átkeresztelkedésre több adatunk is van. 1791. augusztus 28-án egy zsidót
keresztelt meg Bubics plébános.873 1841-ben két ágostai vallású áttéréséről adnak
számot. 1856-ban szintén van egy áttérés, itt az áttérés helvét vallásról történik
katolikusra.874
Némileg változik a szinte 100%-os katolikus lakosság összetétele a zsidóság megjelenésével.
Számarányuk nem túl jelentős és közülük többen is kikeresztelkednek
az évek során. 1908. november 3-án Hirschl Henrik 72 éves földbirtokos
nevével találkozunk a pákai plébánia halottak anyakönyvében. 1900-ban 5,1%,
1910-ben 3,8%, 1920-ban 2% arányuk a lakosság létszámához viszonyítva.
Tudjuk, hogy 1865-től már iskolájuk és temetőjük is volt, de - ismereteink szerint
- rabbijuk helyben nem volt. Létszámuk alapján - 10 férfi fölött - azonban
hitközségnek már kellett lennie.875
1895. november 22-én a király - Ferencz József - szentesítette az 1895. XLIII.
törvénycikket a vallásszabadságról. (Mindenki szabadon követhet bármely vallást;
a politikai jogok gyakorlása nem függ a vallási hovatartozástól.)871\' Ennek ellenére
nem változik a korábbi gyakorlat, mely szerint környékünk zsidó lakossága
két izraelita hitközséghez - rabbi kerület - , az alsólendvaihoz és a zalaegerszegihez
tartozott.
1915. október 15-én a Zalaegerszegi Izraelita Hitközség kéri levélben a pákai
körjegyzőt, hogy a köijegyzőség falvaiban lakó izraeliták 1915. évi állami adókimutatását
küldje be, hogy az alapján a hitközségi adót megállapíthassák.877 Majd
ugyanilyen tartalmú levelet küld két év múlva az Alsólendvai Izraelita Hitközség
is. Ok azonban pontosan megjelölik, hogy a körjegyzőség mely falvai tartoztak
rabbi kerületükhöz: Csömödér, Kissziget és Ortaháza.878
1916-ból van egy kimutatásunk a húsvétra igénybe vett macesz mennyiségéről.
(*Az alsólendvai izraelita hitközség által kimutatott mennyiség.)
Járna kg Kimutatott kg* Igénybe vett kg
Csömödér 7 20 20
Dömefölde 3 - -
Hernyék - - -
Kissziget 6 8 8
Ortaháza 2 6 6
Páka 11 - 3
Pördefölde - - -
Zebecke - -
879
Egy évvel később az országos közélelmezési hivatal adott ki rendeletet az izraeliták
húsvéti liszttel való ellátásáról.880 A helyi zsidó közösség vallási életéről nincsenek
további adataink.
A templom életéhez szervesen hozzátartoztak a sekrestyések — céhmesternek
vagy dékánynak is hívták őket akik legtöbbször egyúttal harangozok is voltak.
Bár mint láttuk, ezt a feladatot a XIX. század közepéig leginkább a kántortanítók
végezték. A História Domusból tudjuk, hogy mind a hercegi, mind a grófi
ház adott egy-egy templomszolgát.881 A XIX. század második felének változásai
azt eredményezték, hogy erre a tisztségre önállóan kellett alkalmazni valakit.
Akikről - szájhagyomány útján - tudomásunk van, az a Lukács család. Ok megkülönböztető
melléknévül a faluban a harangozó nevet kapták. Feladatuk a harangozáson
kívül a misei előkészületek elvégzése és mise alatt az adományok összeggyűjtése
- pörsölyözés - volt. A mise végén pedig a miseruhák elrakása. A
templom takarítása is őrá várt. A tisztség apáról-fiúra szállt.
Lukács Lajos után a szomszédban lakó Kovács József és családja látta el e tisztet.
Az ő haláluk, illetve kiöregedésük után környékbeli önkéntesek vagy a plébánia
papjai maguk harangoztak. Ennek az állapotnak a harangok automatizálása, villamosítása
vetett véget és oldotta meg a gondot.
Szakrális emlékek a faluban
A falu lakóinak hithez való kötődését mutatják azok a szakrális emlékek, amelyek
a faluban, a határban és a szőlőhegyeken találhatók, és amiket összefoglaló
néven útmenti kereszteknek hívunk. Ezeket a kereszteket, szobrokat, kápolnácskákat
baj elhárító (könyörgő) célból, vagy hálaadásból állíttatták az emberek,
legtöbbször házaik elé, a határban, szőlőhegyen pedig birtokaikra.
Az ] 778-as egyházlátogatási jegyzőkönyvből
ismerjük a falu szobrait: Szenvedő Krisztus,
Fájdalmas Anya, Szent János és Szent Flórián.
Ezek közül ma Nepomuki Szent János és
Szent Flórián szobra áll.
A falu ismert legrégibb szobra a Nepomuki
Szent János. „A lászlóházai Np. Sz. János kápolna
1768-ba épült. Kápolna alakú kis épület
cseréppel fedve. Benne: Jézus, Mária, József,
Np. János és Szent Antal képei. E kápolnácska
1911-ben újra épült, és felszenteltetett."
™ A szoborfülke a Petőfi u. 20. számú
ház (egykor Lászlóháza) előtt állt. A házat
1992-ben lebontották.
A Szent Flórián szobor állításának pontos idej
e nem ismert, de 1778-ban már állt. Ma is áll
a Kossuth u. 31. számú ház előtt. A talapzatán
lévő évszámot az 1895-ös nagy tűzvész
után - melyben hét ember is odaveszett -
1895-re, végül 1949-re módosították, megjelölve felújításának évét. 2002-ben újrafestették.
A Kossuth út és a Rózsa utca sarkán, mintegy
száz méterre a templomtól, fehérre meszelt,
cseréppel fedett tégla szoborfülkében népies
Madonna kőszobor, kaiján a kisdeddel. Felállításának
ideje ismeretlen. Szakemberek megállapítása
szerint (XVIII. sz.-i) barokk szoborról
van szó, nem tudjuk honnan, és mikor került
a faluba. Az 1864-ben készült térképen még
nem jelölték. A fülkét az országos város- és faluvédő
tábor résztvevői felújították, 2002-ben.
Szentháromság Szobor
A templomtól keletre, a szentély előtt áll. Barokk.
Felállításának ideje ismeretlen. Jelenlegi
helyén az 1950-es évek végétől van. Korábban
az Oveges-ház északkeleti sarkától
5-6 méternyire állt. Talapzatán a négy evangélista
látható atributumaikkal. Kissé rongálódott.
Homokkőből készült, ezért nehezen
tűri az idő viszontagságait.
108. Nepomuki Szent János
szobra Lászlóházán
109. „Mária-kép." Mária
a kisded Jézussal
Keresztek
Kossuth u. 45.
A plébánia épület előtt álló kőkeresztet 1960-ban helyezték mai helyére. 1777
és 1811 közt állíthatták. Valószínűnek tűnik az 1750-60 körüli időpont, mert
ekkor újítják fel a temető kerítését, 1774-ben pedig új temetőt nyitnak.
Kossuth u. 3.
Kőkereszt kő Krisztussal. A kereszt lábánál Fájdalmas Anya. Felirata: 1924. Dicsértessék
a Jézus Krisztus /Isten dicsőségére emeltették/ Horváth Károly és
neje Kovács Verona.88\'
Kossuth u. 65.
Kőkereszt kő Krisztussal. A kereszt lábánál Fájdalmas Anya. A talapzaton a Mária
szobor fölött: Dicsértessék a Jézus Krisztus, alatta: Isten dicsőségére emeltette
Eisner Nándorné és gyermekei 1924.884
Táncsics út 2.
Kőkereszt corpussal. A kereszt lábánál Fájdalmas Anya. Állítva: 1831-ben. A talpazatán
lévő egykori szövegből csupán egy-két betű felismerhető. A Táncsics út
építésekor került jelenlegi helyére.
Temető
A pákai temetőben lévő homokkőből készült, nagyon rossz megtartású kereszt
egyidős a temetővel, tehát 1774-ben állították. 2002-ben részlegesen felújították.
Dömeföldi út 177.
A két háború áldozatai emlékművének helyén állt az a fa kereszt, amelyen eredetileg
fából készült Krisztus, és Fájdalmas Anya volt. 1899-ben állíttatta özvegy
Hermán Erzsébet. Az 1970-es években az erősen pusztuló szobrokat restaurálták,
ma a pákai templomban vannak.885
Dömeföldi út 56.
Nagyon szép, kvalitásos kőkereszt kő Krisztussal és a kereszt lábánál a Fájdalmas
Anyával. A hengeres oszloppal kereteit szövegmezőt újra vakolták ezzel eltakarták
az eredeti szöveget. Jelenlegi felirata: „1958 Isten dicsőségére javíttatta Nagy
család." Állították: 1853-ban.886
Dömeföldi út 26.
Négyzetes oszlopon álló egyszerű kőkereszt, rajta kisméretű Krisztus, a kereszt
lábánál szintén kisméretű Fájdalmas Anya. Mindkettő rendkívül primitív. Állítva:
1906-ban.8"7
Dömeföldi temető
A temető közepén álló temetőkereszt kőből készült, kő Krisztussal. A kereszt lábánál
Fájdalmas Anya. Négyzetes oszlop lábazatán a felirat: Bali Stefán 1830.
A temető északnyugati sarkában is áll egy kereszt. Ez eredetileg a temetőn kívül,
a malomtulajdonos Fata család birtokának sarkán állt. A temető bővítés során
került a kerítésen belülre. Kő kereszt, kő Krisztussal. A kereszt lábánál felirat:
Dicsértessék a Jézus Krisztus. A kereszt lant alakú talpazaton áll. A talpazaton
térdeplő Máriát ábrázoló dombormű látható. Alatta félkörívben felirat: „Isten
dicsőségére, Szűz Mária tiszteletére állíttatta, Fata Gábor és neje Nemes Verona
1930."888
A falubeli keresztek után - hogy teljes legyen a felsorolás - meg kell említeni a
Táncsics út 23. számú ház falfülkéjében látható kis szobrot. Sziklán álló imazsámoly
mögött álló Mária, karján a kisded. Festett.
A határban lévő keresztek
„Kása kereszt"
Az Ortaházára vezető út bal oldalán, a falutól kb. 200 méterre állt az 1886-ban
állított fakereszt, amelyen ún. pléh Krisztus volt. Helyére állíttatta a mait, 1986-
ban a Bundics család. A kereszt felirata: Azt akarom, hogy a nap/Mindenkiért
süssön!/Hogy ember embert soha többé/Arcul ne üssön!/Azt akarom, hogy a
föld/Mindenkinek teremjen!/Hogy ember embert/Láncba tartani ne merjen!/
Azt akarom békén ölelkezzék/A föld s a tenger,/Az Isten legyen Isten/És
az ember legyen Ember!" (Harsányi Lajos)
Fogolyszabadító kereszt
1949-ben a Csőcsi hegyen állították kányavári gazdák. Ma romokban hever.
Fata-kereszt
Fata Gábor állítatta szőlője végében. Évszám nélküli.
Dömeföldi Hottóhegy
Balla Ferenc pincéjénél álló kőkereszt kő Krisztussal. Talapzatánál Fájdalmas
Anya. Ennek lábánál felirat: „Isten dicsőségére emeltette Dömefölde község
1910." A kereszt lábánál: „Közadakozásból felújítva 1997-ben." Évente búcsút
(misét) tartanak mellette.889
Pákai Hottóhegy
Kőkereszt kő Krisztussal. A talapzaton márványtáblán a felirat: „Isten dicsőségére,
Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emeltették Hermán Istvánné, Herczeg
István, Horváth Károly, Belső György, Vatali János és még több jólelkű hegyi tulajdonos.
1942." Minden második évben miséznek mellette.
110. Szentháromság szobor
a templom mögött
111. Közadakozásból emelt kereszt
a dömeföldi Hottó-hegyen
112. Az ún. Fata-kereszt
a dömeföldi temetőben
113. Horváth-Kovács kereszt
(Páka, Kossuth u. 3.)
114. A templomi dalárda
115. Elsőáldozók reggelije a plébánia udvarán
Páka Kishegy
Kőkereszt kő Krisztussal. Alul Fájdalmas Anya kőből. Felirat és évszám nélkül.
A kereszt a régi, I lottóhegyre vezető út és a Kishegy gerincén lévő út kereszteződésében
állt. Az út most máshol van. Minden második évben - a
Hottóhegyivel váltogatva - miséznek mellette.
Csokmai Öreghegy, Takács kereszt
Kőkereszt kő Krisztussal. „Isten dicsőségére emeltette Takács János és neje Fata
Anna 1924-ben."890
Az 1864-es kataszteri térképen a falu déli végén - ahol az út elkanyarodik
Dömefölde felé - lévő tér közepén is jelöltek egy keresztet. Ennek sorsáról nem
tudunk.
A „Háromszenteki" kápolna
A Csokmai Öreghegy déli végén található kápolna helyén eredetileg egy ún. képes
fa állt. Ennek helyén emelt, az 1870-80-as években, egy kisméretű fa kápolnát
- benne Jézus, Mária és Szent József szobrával - Peter Serafin, a terület gazdája.
A benne található emlékkőre a családtagok nevét vésték fel.
Az 1920-as években a gazdák összefogásával a fa kápolna helyére egy téglakápolnát
emeltek. 1968-ra már ez is annyira tönkrement, hogy felújítás helyett lebontották,
és szintén közadakozásból, és társadalmi munkával felépítették, a régi
116. „Háromszenteki" kápolna
épület anyagát felhasználva. Akik ekkor a legtöbbet tették, hogy a kápolna felépüljön:
László Károly és Gombos József voltak.
2000 nyarán ismét közadakozásból, és közmunkával teljesen felújították. Tetőszerkezetét,
héjazatát, belső tetőburkolatát kicserélték. Újravakolták, járólapozták
és esőcsatornát tettek fel a megújult, kifestett épületre. Száznál többen járultak
hozzá pénzadománnyal, és nagyon sokan kétkezi munkával a felújításhoz.
2003. augusztus 13-án 200-nál több hívő jelenlétében áldotta meg Panágl
Jenő tornyiszentmiklósi plébános, aki a kápolna közelében lévő családi házukban
született.
Jegyzetek
712 Valter Ilona: Egyházszervezés, kolostorok, templomok a 11-13. században. In. Zala megye ezer
éve én. (2000) 61. p.
7 " Holub József: Zala megye története a középkorban. 118. p.
7il Holub: im. 412.
715 Holub: im. 344.
"" Tantalics Béla: A Lenti Plébánia története. 14. p.
717 Sill Aba Ferenc: A püspökség alapítása (Az egyházmegye megszervezése). 31-39. p.
7I* Holub József: Zala megye története a középkorban III. kötet. 597. old. „In maiori estecclesia
saneti Georgii ...". Magyar Nyelv 1927. XXIII. 363.
\' " Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára.
Holub: im. 598.
721 Molnár László - Vándor László: A pákai várhelyi domb területén végzett kutatásokról. 97. p.
722 A szombathelyi egyházmegye névtára. 147. old.
72\' Tantalics Béla: A Lenti plébánia története. 17. p.
721 Fára József: Zalaegerszeg és a Göcsej részletes kalauza. 31. p.
725 Holub: im. 601. p., Starine ih. 227. Zágrábi kápt. lt. 29/8. A zágrábi érseki levéltár anyagát
Degré Alajos jegyzeteiből ismertem meg a Zala Megyei Levéltár helytörténeti lexikon cédula
anyagában.
726 Holub József: Zala megye története a középkorban. I. 1929. 422/423. lap; Zágrábi kápt. levl.
Acta cap. ant. 17/6.
27 Holub: Zala megye története a középkorban III. 774. p.
728 Karácsonyi J., Kollányi T., Lalcsics J . (szerk.): Egyháztörténeti emlékeink a magyarországi hitújítás
korából V. kötet 1548-1551. 608. p.
72\'\' Maksay Ferenc (szerk.): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1-2. kötet. 931. p.
™ ZML. HL. 16., Zalavári hiteleshely lt. I. 1686.
11 Tantalics Béla: Lendva kulturális emlékei a 16. század második feléből. Lenti, 1988. 33. p.
7,2 Tantalics: im. 21.
7SS U.o.
754 U.o.
7,5 U.o.
™ U.o.
7,7 Tantalics: im. 22., Bánffy Kristóf levele Batthyány Ádám Dunántúli főkapitánynak. MOL. Batthyány
cs. lt. P. Missile Nr. 1843. 1636. okt. 3.
™ Magyarország történeti kronológiája II. 1526-1848. 485-487. p.
7:"\' ZML. HL. 47., Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 70/1. Canonica Visitatio Archid. Bexin 281. L.
71,1 U.o.
741 ZML. Hlc. 51. Zágrábi érseki lt. Canonica Visit. Protocoli Broj. 70/1. 802. p.
742 ZML. HL. 52., Zágrábi érseki lt. Canonica visitatio Protokoli Broj. 71/11. 177-180. p.
745 Páka História Domus 4. p.
744 Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 73/IV. 72-73.
745 ZML. HL. 59., Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 73/IV. Canonica visitatio Archidiacon Beksin
72-73.
744 PHD. 6. p.
747 PHD. 7. p.
748 PHD. 8. p.
749 Páka kereszteltek anyakönyve 1725. július 15.
" PHD. 15.
7.1 ZML. HL. 68., Zágrábi érseki lt. Canonica Visitatio Protocoli Broj. 75/Vi. 56-58.
7.2 ZML. I1L 69., Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 75/IV. Canonica visitatio Archidiac Beksin
153-6.
ZML. HL. 72., Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 75/VI. Canonica Visitatio Archidiac Beksin
243-5.
ZML. HL. 75., Zágrábi érseki lt. Protocoli Braj. 76/VII. Visitatio canonica Archidiac. Beksin
344-6.
755 PHD. 21-22. p.
ZML. HL. 107., Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 80/XI. Conscriptio Parochianum
Archidiaconatus Beksin 116-125.
"7 Szombathelyi Püspöki Levéltár, továbbiakban: SzPL. Szily: Can. Visit. Zalaegerszegi kerület 524.1.
7 " PHD. 61-62. p.
759 PHD. 65. p.
71,9 ZML. IIL. 112., MOL. P. 108. Eszterházy hg. lt. Repositoria 549. rsz. csomó Rep. 80 fasc. K. Nr.
154. et A6 a-b. 1779 júl. 11. Szombathely.
7,1 PHD. 65. p.
762 PHD. 84. p.
7,;\' PHD. 88. p.
764 PHD. 94. p.
765 PHD. 97. p.
7"" PHD. 99. p.
7,17 PHD. 100. p.
7"" PHD. 107-108. p.
769 PHD. 121. p.
A pákai ügy. Magyar Pedagógiai Szemle, 1886. május 1. V. sz. Csendélet Zalaegerszeg vidékéről.
Néptanoda, 1886. május 1. 18. sz.
711 PHD. 144. p.
752 PHD. 137-143. p.
77:1 A káplánszoba terve a ZML. Páka körjegyzőség irataiban 1589/1914. számon található.
771 PHD. 140. p.
775 PHD. 144. p.
77B PHD. 145-148. p.
777 PHD. 144. p.
778 PHD. 143. p.
779 PHD. 138. p.
7K" PHD. 157. p.
781 Molnár László: Páka templom felújítása, Értékmentő, 1998. 6. 6-7. p.
782 Zala Hírlap, 2003. május 10.
Mester Vince életrajzát lásd Tantalics Béla: A Lenti plébánia története. 190-191. p. Köszönöm
Mester Vince esperes plébános és Páli Zoltán káplán segítségét.
784 ZML. HL. Zágrábi érseki lt. Protocoli Broj. 71/11. 177-180.
Dr. Vándor László: Régészeti - műemlékvédelmi szakvélemény a pákai Szent Péter és Pál rk.
templom szigetelési munkáiról, 2003. Plébánia hivatal Páka irattárában.)
PHD. 7. p.
ZML. HL., ZÉL Protocoli Broj. 73/V. 72-72.
ZML. HL., ZÉL Protocoli Broj. 73/IV. 92-93.
PHD. 8. p.
PHD. 9. p.
ZML., ZEL Protocoli Broj. 75/IV. 56-58.
ZML., ZÉL Prototcoli Broj. 75/IV. 56-58.
ZML. HL., ZÉL Canonica visitatio Protocoli Broj. 71/11. 177-180., 1698.
PHD. 24. p.
PHD. 23. p.
PHD. 23. p.
A(edufico) = épít(ette)
R(eparo) = helyreállít
D(omus) = (egy) házat
I(osephus) = József
G(abriel) = Gábor
B(orsos) = Borsos
F(aberadeium) = építő(mester)
F(ació) = tornyot (épít)
Bátorfi Lajos: Adatok Zalamegye történetéhez IV. 1877. 85. p.
Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Dunántúl. 236. p.
PHD. 23-24. p.
ZML. HL., ZEL Canonica visitatio Protacoli Broj. 75/VI. 56-58.
ZML. HL., ZÉL Protocoli Broj. 75/VI. 243-245.
ZML. HL., ZÉL Protocoli Broj. 76/VII. visitatio canonica Archidiac. Beksin 344-346.
PHD. 27-30.
ZML. HL. 79., MOL. Eszterházy hg. lt. P. 108. Rep. 80. Rsz. 524. Fasc. ss. no. 242 et. C-7, K. Gy.
kijegyzése alapján.
PHD. 28. p.
A vonóvas: „főleg boltíveknél és boltozatoknál az oldalnyomás felvételére alkalmazott vízszintes
irányú vasrúd, két végén lehorgonyzó vasakkal." Levárdy Ferenc (szerk.) Egyházi épületek és
műtárgyak gondozása. 167. p.
PHD. 28. p.
PHD. 28. p.
Levárdy: im. 161. és 164. p.
PHD. 29. p.
PHD. 29. p.
PHD. 29. p.
PHD. 29. p.
PHD. 30. p.
Németh József: Zala megye műemlékei. 78. p.
PHD. 32. p.
PHD. 30. p.
Kostyál László: Johan Ignaz Cimbal Zala megyében. 1987. 179. p.
Kostyál: im. 182. p.
PHD. 31. p.
PHD. 143. p.
Genthon: im. 236.
Molnár László: Páka felszabadulása. Pályázat 1975.
Genthon: im. 236. p.
826 Mester Vince (1932) esperesplébános szóbeli közlése.
827 Molnár István szóbeli közlése.
828 Mester Vince szóbeli közlése.
828 Mester Vince szóbeli közlése.
850 Molnár István szóbeli közlése.
8.1 Mester Vince szóbeli közlése.
8.2 PHD. 9. p.
8.8 Németh József: Zala megye műemlékei. 78. p.
881 PHD. 30. p.
885 PHD. 91. p.
888 PHD. 31. p.
887 ZML. HL. 68., ZÉL canonica visitatio Protocoli Broj. 75/VI. 56-58. p.
888 PHD. 76. p.
859 PHD. 65. p.
8.9 PHD. 66. és 76-77. p.
841 PHD. 91. p.
842 Ezúton köszönöm meg Kovács József nyugalmazott kéményseprőnek, hogy erre felhívta figyelmemet.
848 ZML. Pkjgy. 2549/1917.
844 Pákai plébánia nem javadalmi alapítványok könyve 1925/30.
845 PHD. 143. p.
846 PHD. 69. p.
847 PHD. 76. p.
848 Mester Vince esperesplébános szóbeli közlése.
849 PHD. 24. p.
880 PHD. 24. p.
851 PHD. 25. p.
852 PHD. 87. p.
855 PHD. 87-88.
854 ZML. Pkjgy. 1575/1917. aug. 9. Zala vármegye alispánjának 26424/ni 917. sz. rendelete.
888 PHD. 88. p.
888 PHD. 99. p.
857 PHD. 99. p.
858 PHD. 18. p.
859 Dr. Gyürki László: A pákai plébánia története, 1962. Kézirat a plébánia irattárában
880 Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig. 96. p.
881 PHD. 61. p.
882 Torma József (1959-1977) pákai plébános szóbeli közlése. 1975.
888 ZML. HL. 52., ZÉL Canonica Visitatio Protocoli Broj. 71/11. 177-180.
884 ZML. HL. 68., ZÉL. Canonica Visitatio Protocoli Broj. 75/V. 56-58.
888 ZML. HL. 75., ZÉL Protocoli Broj. 76/VII. Visitatio canonica Archidiac. Beksin 344-346.,
PHD. 26.
888 PHD. 34. p.
867 ZML. HL. 111., SzPL. Szily: Canonica Visitatio Zalaegerszegi kerület 524.
888 PHD. 91. p.
889 PHD. 72-73. p.
879 PHD. 89/8. p.
87\' PHD. 144. p.
872 Zalai Hírlap. 2003. november 26.
878 PHD. 63. p.
874 PHD. 104-106. p.
878 Goldschmied István, Keszthely szóbeli közlése.
876 Magyarország történeti kronológiája III.
877 ZML. Pkjgy. 3257/1915.
878 ZML. Pkjgy. 220/1917. 1917. 02. 25.
879 ZML. Pkjgy. 1047/16., Páka, 1916. május 21. Pongrác Béla körjegyző.
880 OKH. 1625/1917. sz. rendelete. ZML. Pkjgy. 192/1917.
881 PHD. 67. p„ 1778. évi Canonica Visitatio
882 PHD. 26. p.
885 Horváth Károly 1924-ben 300.000 koronával tett alapítványt a háza előtti kőkereszt fenntartására.
Pákai plébánia nem javadalmi alapítványok 1925/77.
884 Eisner Nándorné Amerikából való szerencsés hazatérése emlékére állíttatta és tett 1.000.000
korona alapítványt a háza előtti kőkereszt fenntartására. Pákai plébánia nem javadalmi alapítványok
1925/79.\'
885 A pákai rk. plébánia nem javadalmi alapítványai 1914. év 16. sorszám 2210/1899. 60 Korona.
886 A pákai rk. plébánia nem javadalmi alapítványai 1914. Varga István 3. Dömefölde 1853. a háza
melletti kőkereszt fenntartására. Az alapítólevél nincs meg.
887 Állíttatta Módon József. A háza előtti kőkereszt fenntartására 100 korona alapítványt tett. Páka
plébánia nem javadalmi alapítványok 1925/54.
888 Fata Gábor molnár a temető melletti kőkereszt fenntartására 300 pengő alapítványt tett Páka
rk. plébánia nem javadalmi alapítványok 1930/9.
889 Dömeföldi hívek 1911-ben 100 korona alapítványt tettek a hegyen levő kőkereszt fenntartására.
Pákai plébánia nem javadalmi alapítványok 1925/61.
890 Takács János 1924-ben tett 700.000 korona alapítványt a hegyen levő kőkereszt fenntartására.
Páka plébánia nem javadalmi alapítványok 1925/78.
Az oktatás története
Már Szent István királyunk elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot
és mellé iskolát, ahol a parasztgyerekek is megtanulhatják a keresztény hit elemeit,
imádságot és idővel az olvasást."91 Első királyunk törvényét mennyire sikerült
végrehajtani, nem tudjuk, de a későbbi századok során alakult - elsősorban
városi, mezővárosi - iskolák felekezetiként valóban a templomok mellé épültek.
Még a XVIII-XIX. században is törekedtek arra, hogy a templom és iskola lehetőleg
egymás mellett álljon.
Községünk esetében nincs tudomásunk középkori iskoláról. A XVII. században
Trencsényi Fekete András, akit a Canonica Visitatiokban említenek licenciátusként892
működött, helyettesítve az akkor éppen hiányzó papokat. O az értelmezés
szerint akár taníthatott is volna. Mindenesetre 1705-ben már volt tanító,
mert a halottak anyakönyve - ugyan név nélkül - a kántort mesterként tartja
nyilván, ami esetünkben iskolamestert jelent. Aztán 1720-ban, a templom megáldásának
évében egyértelműen leírják, hogy tanító nincs.893
A század közepétől azután megindul az iskolai oktatás, amely ettől kezdve
(1747) folyamatos, és nyomon követhető mind a mai napig. 1747-ből való
ugyanis a következő adatunk, amelyből kiderül, hogy Horváth György a
ludimagister és a harangozó egy személyben, és elemi ismereteket tanít.894
117. A pákai régi iskola (1952 körül)
Három év múlva már új tanítója van a településnek, egy 20 éves fiatalember személyében.
Róla ezt írja az 1750. évi egyházlátogatás: „Egyed Ferenc iskolamester elemi
iskolai növendékekel tart. "Az ő tevékenységéről keveset tudunk, de egy szerencsétlenség
miatt megkülönböztetett figyelemben részesült. 1769. április 23-án
lovai megvadultak, ő leesett a szekérről és olyan súlyosan megsérült, hogy sérüléseibe
belehalt. 19 évi pákai tanítóskodás után - amely minden bizonnyal eredményes
volt és megbecsülést vívott ki magának - a templomban, a kórus alatt,
a déli oldalra temették el. O egyben kántor is volt.895
Az elhunyt tanítót gyorsan pótolták, mert egy év múlva 1770-ben azt olvashatjuk
a tanítóról, hogy katolikus, 20 tanítványa van, a hit alapjaira, írásra és olvasásra
tanítja őket. Ezért mindegyiktől évi 1 Ft-ot kap. Minden bizonnyal a következő,
1771-ik évben említett Németh Pálról lehetett szó, akiről egész pontos
adatokat is megtudtunk. E szerint 15 tanulót tanít, közülük 6 a fiúk és 9 a lányok
száma.896
Továbbá, megtudjuk, hogy a tanítót a hívek tartják el, és a hívek bevonásával a
plébános választja. O gyakorolja munkája felett a felügyeletet is. A tanító egyben
kántor és harangozó is.
Mi lett Németh Pál további sorsa, nem tudjuk, de hat év múlva már nem ő, hanem
Mialkó József a tanító. O előtte Szécsiszigeten volt segédtanító. Mindössze
6 tanítványa van, amely erős visszaesés az 177l-es létszámhoz képest. Olvasásra,
írásra, hittanra és gazdasági ismeretekre oktatja őket. Azt is megtudjuk ekkor,
hogy a pákai mester 17 filiát szolgált: Lispe, Erdőhát, Kányavár, Lasztonya,
Pördefölde, Csömödér, Szent Adóiján, Gutorfölde, Náprádfa, Dömefölde,
Ortaháza, Hernyék, Kissziget, Zebecke, Szent Péterfölde, Marócz, Csertalakos
tartozik gondjai alá. Továbbá, hogy az iskola: „... tágas és minden szükségessel
ellátva...", de háza lakhatatlan, az uradalom - hg. Eszeterházy és gr. Erdődy családok
a templom kegyurai - új háza számára már a telket is kijelölte, de eddig
fel nem építették.
1777. fontos dátum a magyar oktatásügy életében. Megjelent Mária Terézia rendeletére
az I. Ratio Educationis, a magyar iskolaügy egészének egységes irányítására.
1778-ban felépült a ház, mert a tanítót ugyan név szerint nem említik (későbbi
adatokból tudjuk, hogy továbbra is Mialkó András az, akit 1777-ben Józsefként
említettek), de életkörülményeire és megélhetésére vonatkozóan sok fontos
adatot megismerünk: kétszobás új lakásban lakik. Úgy a lakást, mint a hozzátartozó
épületeket a pákaiak tartják fenn. A község erdőjében faizásijoga van, de
fekvő birtoka nincsen. A községek Pördefölde, Csömödér és Csertalakos kivételével
l - l szekér fát szállítanak neki. Kányavár 3, Szent Adorján pedig 2 szekérrel.
A plébánia lélekpénzt fizető házaitól 3-3 krajcárt, a karcfizetőktől pedig a
plébánosnak megfelelő (járó) rész 1/3-át kapja. Stóla jövedelme a következő:
Temetésért 15 kr., Pördeföldén, Dömeföldén és Pákán 9 kr.; Búcsúztatóért 15
kr.; Halottharangozásért 3 kr.; Övé a keresztág-ruhák minden 3-ika; Ünnepélyes
reqviemért 15 kr.; Gyerekek tandíja: a) kiket írni tanít 22 \'/> kr., b) olvasni tanít
15 kr.; Övé a beszedett vízkereszti sonkák és kenyerek 1/3 része (vízkeresztkor
minden háztól a plébánosnak 1 sonka és 1 kenyér járt); Harangozásért (reggeli-
déli-esti) kijár neki Pákáról minden hold után aratáskor l - l marok gabona,
szüretkor pedig minden szőlős gazdától 1 pint bor.
..elemi népiskola igazgatóságától.
Llerru népiskolai bizonyítvány.
SLxai^L ,
.ÉitÁ<•í<.*L.• megyei ...t születésű,.
vallású tanuló az WÍt/f/A tanévben ^...M&Áskkí.
: ;.\'. elemi ^iskola JZI J.it^l^jí... osztályát bevégezvén
kővetkező bizonyítványt nyert:
€rkölcsi viselete . .
Szorgalma ^Ac.-f.-^&^cy.,..
)\\z előadott tantárgyaktan tanúsított előmenetele:
I. j^it- és erkölcstan:
3. jvlennyiségtan:
4. történelmi
tárgyak:
a) számtan . .
b) mértan
a) földrajz . .
b) történetem .
c) alkotmánytan
a) természetrajz
5\' tudományi tárgyak:! ^természettan . .
I c) gazdasági és kertészeti gyakorlatok
6. testgyakorlás
| a) éneklés
7. Jvtűvészeli tárgyak \' b) rajzolás
I c) női kézimunka
8. fíeni kötelezett | a) német irás és olvasás . . . .
tantárgyak: | b) latin olvasás . A . . . .
általános os^ájyzata
/rtulasztott^ófittaJs száma igazolt . .nem
l^elt js.tLÁek 10? áv
118. Elemi népiskolai bizonyítvány 1913-ból
A kántortanító már nem bírhatta egyedül a munkát - bár az előbb említett gyereklétszám
(ha valós volt) ezt nem indokolná - , mert ugyanebben az évben
praeceptor-1 vesznek fel mellé. A kántortanító továbbra is az ekkor 24 éves Miálkó
András, akiről megtudjuk, hogy edericsi (ma Pusztaederics), a segédtanító pedig
a novai születésű, 48 éves, Gerencsér Miklós.
A II. Ratio Educationis - az első alapos átdolgozása - 1806-ban jelent meg és a
falusi és mezővárosi iskolák számára már előírta a katekizmust, egy alphabeticont,
szépírási táblát, egy olvasókönyvet, természettudományi, gazdasági, polgári
kötelességekről szóló olvasmányokkal, a végén latin olvasási szemelvénnyel.
E tankönyvekkel viszont a tanulók egyáltalán nem rendelkeztek. Az iskolai (nevelői)
könyvtár is tulajdonképpen csak abc-s könyvből, katekizmusból és a bibliából
állt.
Majd negyed évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy az iskolára vonatkozó következő
adatra bukkanjunk. Ez is szűkszavú, tömör mondat 1801-ből: „A tanító az
egyik uradalmi ispánlakásban lakik."™7
Pontosan egy évtized múltán, 1811-ben a tanító jövedelmére újra bővebb adatokat
találunk, de az ő nevét sem említik. Kétszobás faházban lakik (minden bizonnyal
az 1778-ban az uradalom által építettben), melyet a pákaiak tartanak
fönn. Van egy kis kertje, két szekérre való szénát termő rétje. Nincsen sem szántóföldje,
sem erdeje, de szabad faizási joga van a község erdejében. Preztátiot
Gutorfölde és Náprádfa kivételével minden községtől kap. Lélekpénzből házankét
3-3 krajcárt, összesen úgy 18 forintot. Karc gyanánt az 1/3 részét kapja
annak, mint a plébános, úgy 18 mérőt. Fát az erdőhátiak 1, a kányaváriak 3,
lasztonyaiak 1, és Szent adorjániak 1 szekérrel, összesen 6 szekérrel adnak. Harangozásért
Pákán minden bevetett holdról l - l marok gabonát s minden szőlőtől
l - l pint bort kap s temetéskor 9 krajcárt, összesen 15 frt. értékben. Stólát
s tandíjat az 1778. évi Canonica Visitatio-ban leírt módon kapja, azon kívül minden
gyerek után l - l szekér fát.
(A tanítók bére mindenütt nagyon alacsony. Jövedelmük korábbi felsorolásakor
láttuk, hogy a tanítás mellett kántorok és harangozok is voltak. A kántorkodástól
is igyekeztek az 1860-as években eltiltani (eltanácsolni) őket, de ez nem
sikerült. Ez a párosítás megmaradt 1948-ig, az államosításig. Az 1868-as népoktatási
törvény megjelenését követően már csak elvétve találkozunk a harangozással,
mint a tanítók kötelességével. Közben a tanítók közül sokan, anyagi helyzetükjavítása
érdekében egy másik hivatalt is felvállalt, a jegyzőséget.)
Legáth Gábor pákai plébános a tanfelügyelőséghez küldött memorandumában
azt kérte, hogy a „tanítókat általában" tiltsák el a jegyzőségtől. Ez országosan
gond lehetett, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1870-ben - persze
nem Legáth javaslatára - elrendelte a tanító-jegyzőknek az egyik hivatalról való
lemondást. Ez a korábbi - kántorságtól való - eltiltáshoz (ami, mint említettük
eredménytelen volt) hasonlóan nagy vitát váltott ki az érdekeltek körében.
Az ortaházi születésű Kovács György 1815. április 16-i újmiséje kapcsán olvashatunk
ismét a pákai tanítóról. Kovács György és vendégei az újmisét követően a
szeretetlakomát a pákai tanító házában fogyasztották el. A tanítót Geipatics-nak
hívták. Sajnos keresztnevét nem ismerjük és többé nem is találkozunk vele.898
1830-ból való a következő adatunk, mely szerint az 53 éves, náprádfai születésű
Bíró György a tanító. Megvan ugyan az 1811. évi Canonica Visitatioban biztosított
jövedelme, hanem a község az erdőtől megfosztotta s így elvesztené a kántor
a fajárandóságát, ezért kérelemmel fordult a bizottság a herceghez, hogy
erdejéből adjon fát, a pákaiak majd kivágják és behordják a kántornak. Stóla
taxája a régi, az 1778-ban meglévő és harangozásért ugyancsak az akkor megállapítottat
kapja. Segédtanítója van.899 Továbbá „derék Templom és oskola ház
vagyon""™
119. Dömeföldi iskolások
Kardos István és Tóthné Spatnia Ilona tanítókkal (1936)
1840-ben a következőket írta a Pákán vizitáló Népnevelési Választmány az iskoláról:
„Vagyon elég tágas és világos iskolához minden szükségesekkel ellátva.
Tóth József rendes mester és tíz helységeknek és néhány hegyeknek jegyzője,
segédtanítót szokott tartani." (...) „A mester j ó felfogású értelmes józan erkölcsű
ember. Az úgy nevezett Karc jószágon felyül egyéni jövedelme 300 ftk-ra felmegy
melyet jegyzői fizetésével együtt, bevesz. A tanulók rendesen felosztva
nincsenek, magyar nyelven taníttatik az írás, olvasás hit tudománya \'s csekély
számvetés.
Középszerű előmenetelt tesznek csak a gyermekek, minden évben kétszer próbatételek
[vizsgák] adatnak a lelkész úr jelenlétében, jutalom nem osztatik, bizonyítvány
sem.
Minden tanulótul fizettetik 30 xr [krajcár] Kántorpénz. (Arra kérdésre, hogy el
vannak-e látva szükséges oskola könyvekkel ?, a válasz: Szerzenek magoknak.)
[Az iskolai könyvtár:] Nemzeti ABC-s könyv, Katekizmus, O és Új testamentum.
Téli hónapokban: fi(ú) 40, lány 20, nyáron: fi(ú) 15, lány 6."901
„A szülék gyermekeiket már kis korukban a gazdaságban használván oskolába
vagy épen nem vagy csak a téli hónapokban legfeljebb 3 évek folyta alatt járatván
természeti kötelességüket hanyagul teljesítik.
Pákának úgynevezett Cserta melléki vidékében tehetős és jól rendezett lakósok
létezvén csudálkozni lehet, hogy 8 egymást követő népes helységnek egyetlen
egy mestere (ki egyszersmind mindannyinak jegyzője) - vagyon: - a jóllét és vagyonosság
ezen vidéken otthonos egyedül csak kényszeríteni kell a lakosokat új
iskolák építésére és tanítók fogadására.\'""12 Pákán fentiek ellenére 1864-ben 150
„tanonc" járt iskolába.9"3
A XIX. század közepén óriási gondok vannak az iskoláztatás területén. „A megye
sűrűn lakott helyein nem jelentett gondot az iskolába járás az iskolával rendelkező
„fára" és az iskola nélküli „filia" között, hiszen - főleg a Balaton felvidéken
- sűrűn találhatók olyan falvak, melyek csaknem egybeépültek... Nem volt
ilyen j ó a helyzet Göcsej ritkábban lakott vidékein, mindenekelőtt Nova, Nagylengyel
és Páka környékén, ..." Ennek okát Plánder Ferenc novai esperes abban
látja, hogy: „(...) csak egyedül ott léteznek tanodák, ahol az Anyafára vagyon,..."
Továbbá az emberi tényező, a politikai, gazdasági környezet hatása: „November
közepéig alig lehet az oskolába behúzni és már tavasz kezdetén nagyobbadán
zsiba őrzésére, marha legeltetésére, ételhordásra használtatnak, s elszélednek
minden intés, sürgölés ellenére. A fiókegyházakból, ahol oskola nincs, télen a
120. Pákai iskolások Mészáros Árpád tanítóval,
Nagy Sándor káplánnal és Temesváry István kántortanítóval (1938)
rossz idő miatt kevesen és ritkán jelennek meg." - írta az alsópáhoki tanító
egyik jelentésében, amely érvényes minden falusi iskolára abban az időben,
mint azt Páka esetében is láttuk a Népnevelési Választmány jegyzőkönyvében.
Ennek köszönhető, hogy az 1851-ben nyilvántartott 104 katolikus iskolába a
10758 iskolaköteles közül csak 5948 gyerek járt, az iskolakötelesek 55%-a.904
Volt azonban egy másik ok is, ami árnyaltabbá teszi ezt a kérdést. Az 1848-49-
es „(...) felkelésben komprommittált, vagy érzelmük miatt meg nem bízhatóknak
tapasztalt egyének, nem csak a megyei kerületi és városi felsőbb hivatalokból,
hanem alsóbb szolgáltatásokból is, mint jegyzők, helységbírák, esküdtek,
oskolatanítók ... minden tekintet nélkül azonnal elmozdítandók, s helyeik j ó
érzelmű, becsületes, a császári kormányhoz ragaszkodó oly személyekkel által,
kik hivataloskodásukhoz megkívántató nyelvbeli jártasságukon kívül a lakosság
bizodalmát is bírják, betöltendők."906
Talán ennek tudható be, hogy a környéken addig működő néhány iskolában -
Gutorfölde, Náprádfa - szünetelt a tanítás. A pákai iskolára, illetve a tanítókra
újra a XV11I. századi szerep várt, 17 község 507 tankötelesét kellett volna tanítaniuk.
(Ténylegesen ez a szám 56 volt.) Ezek a községek: Csertalakos, Csömödér,
Erdőhát, Gutorföld, Hernyék, Himföld, Kámaház, Kissziget, Kányavár,
Lasztonya, Lispe, Maróc, Ortaháza, Pördeföld, Szentadorján, Szentpéterföld,
Zebecke.906 (Nem szerepel a felsorolásban Dömefölde.)
1850-től már folyamatosan két tanítója van az iskolának, bár a segédtanítók nevét
nem minden esetben ismerjük. Ezt a nagy gyereklétszám is indokolta. 1879-
ben azonban egyedül volt a tanító, Öveges Antal. 1889-ben Csömödér és
Dömefölde gyerekeivel együtt 180 tanulója volt a pákai iskolának.
Az 1860-as évek végére esik a tanévek és a szünidők egységesítése, a központi
tantervek bevezetése, és törekedtek arra, hogy minél kevesebb képzetlen tanító
oktasson. Ebben az időben ugyanis - mint azt a vizsgálódások megállapították
- elég sok azoknak a tanítóknak a száma, akik a praeparandiai tanfolyamot
sem végezték el. A pákai körzetben például - Páka, Gutorfölde, Náprádfa - sem
a materbeli, sem a filiális tanítók nem rendelkeznek ezzel a végzettséggel, sőt
Gutorföldén egy helybéli birtokos, a feljegyzés szerint: „... középszerű elmebeli
tehetségű egyéberánt jó magaviseletű..." ember látta el a tanítói feladatokat.
E helyzeten sokat javított, hogy 1844-ben Nagykanizsán megkezdte működését
a királyi katolikus tanítóképző. Ezt rövid működés után, 1856-ban megszüntették,
amely a megyét nagyon hátrányosan érintette. Ezt a helyzetet aztán az
1910. október elején teljesen életbe lépett 1907. évi XXVII. tc. rendezte le véglegesen,
amely elrendelte, hogy: „... mindazon tanítók kik szabályszerű képesítéssel
nem bírnak, tanítói pályán nem maradhatnak tovább ..." Ez a probléma
jóval később az 1970-es években ismét jelentkezett, amikor új ra szükség lett képesítés
nélküli tanítókra és tanárokra.
Az 1870-80-as évek az oktatás területén óriási fellendülést, mozgást hoztak. Sorra
alakultak a különböző egyesületek, iskolaszékek stb. A pákai plébániához tartozó
rk. iskolák tanítói szakmai elismerésétjelenti, hogy a Zalamegyei Altalános
Tanítói Testület Novai járáskörének - , mint azt az 1881-es adatokból tudjuk -
elnöke Öveges Antal pákai, jegyzője ifj. Kovács Sándor náprádfai, tagjai közt
voltak Meggyesi Elek kányavári és Göntér Endre kisszigeti tanítók.
Az 1881-ben a Tanítói Testület elnökeként megismert Öveges Antal pákai kántortanító,
a Győr megyei Csanakon született 1835. március 3-án. Pákára kerülésének
pontos dátumát nem ismerjük. Az anyakönyvekből csak az derült ki, hogy
leánya Irma, 1861-ben még nem Pákán, hanem Szentmiklóson - ma
Magyarszentmiklós - született. Ő később Göntér Gábor tanító felesége lett. Második
gyermekük 1872-ben született. Őt már Pákán anyakönyvezték. Tehát e két
időpont közt kerültek ők Pákára. Segédtanítója 1885-ben Körmendy Pál volt.907
Pákán ekkor 140 tanuló volt. Öveges Antal - aki működése során állandó hadakozásban
állt felettesével, Balaton József plébánossal - 1894. január 10-én, 59
éves korában hunyt el vesebajban. Utóda, testvérének, Öveges Alajosnak a péri
iskola tanítójának fia, Öveges József tanító lett, aki 1871-ben született a Győr
megyei Téten. 1894. november 14-én feleségül vette Mihálovics Ilonát a pákai
körorvos, Mihálovics István leányát. Az ő házasságukból született - majdnem
pontosan egy év múlva - 1895. november 10-én, elsőszülött fiuk, a későbbi
Öveges professzor, József. Házassági tanúik voltak: Kotnyek Ferenc pákai körjegyző
és Göntér Gábor náprádfai tanító.
1896-1901 közt Vagrencsics Nándor volt a tanító, 1901-től pedig Török Bertalan.
Ettől kezdve sok tanító megfordult a pákai iskolában, ezért nevüket külön
közöljük.
A tanítók ebben az időben aktívan vettek részt saját sorsuk alakításában, és sokat
tettek szakmai irodalmuk kialakításában.
Közben a községek igyekeztek önálló iskolát létrehozni. 1895-ben iskolát épített
Csömödér, 1906-ban Pördefölde. 1911-ben Kányavár község újjáépítette
iskoláját.
Dömefölde a következő két év során (1912-13) építi fel és szervezi meg iskoláját.
Első tanítója Schuck Aranka volt. „Teljesen új iskola szerveztetett rkath. jelleggel
1912-3 években Dömeföldén. Azelőtt iskolailag Pákához tartozott, de sok huza-vona
ntán elválott. 2 évig nem jártak a gyermekek iskolába, de végre megépült az új iskola,
melyhez a telket [négyszög] ölenként 1 Á\'[ orona ] -éri Öhercegsége adta, és 1913. szept.
1-én megkezdte az első tanító: Schuch Aranka a tanítást, miután előző vasárnapon Hajszányi
Adolf Ker. [ületi] esperes az új iskolát felszentelte. " - írta a História Domus-ba
Major Gyula plébános.908
Ortaházán 1928-ban építettek római katolikus elemi népiskolát. Felső tagozata
1956-ban megszűnt, ettől kezdve a felsősök előbb Kisszigetbe, majd Novára jártak
iskolába. Az alsó tagozat 1975-ben szűnt meg, azóta Pákára jár valamennyi
tanuló.
A polgári közigazgatás erősödésével a változások az oktatás területén is megfigyelhetők.
A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben a községek
fontosnak tartották a felekezeti iskolák megszüntetését, községivé illetve államivá
nyilván itta tását. Ez a tendencia megfigyelhető volt a pákai plébánia területén
is. PL: A kányaváriak is szerették volna elérni, hogy iskolájuk községi legyen. A
cél érdekében ügyvédet is fogadtak, de nem jártak sikerrel, az iskola maradt felekezeti.
„(...) mégis a papnak meg tanítónak lett igaza ..." - írta Major Gyula
1 \' i \' 909
plébános.
A VKM nagy súlyt fektetett arra, hogy az iskolából kikerültek se felejtsék el az
ott tanultakat. Sőt az analfabéta felnőttek oktatásáról is intézkedtek. Az ismétlő
iskolákról, melyek a II. világháborúig fennmaradtak, a VKM. 60. 76. sz. 1896-os
intézkedése rendelkezett. Minden „(...) oly községekben, amelyekben a lakosság
túlnyomó része gazdálkodással foglalkozik, s amely községekben osztott,
több tanítóval bíró elemi iskola, vagy iskolák vannak köteles a község gazdasági
ismétlőiskolát állítani, és azt fenntartani...". Az ismétlőoktatást a Tanácsköztársaság
után újraélesztették és a hatosztályú elemi iskolával együtt újra része lett
a szélesebb népoktatásnak.
1925-ből a pákai tanítók életkörülményeiről annyit tudunk, hogy az iskolában
6 lakrészük van.910
121. Pákai iskolások Török Bertalan kántortanítóval
és Torma segédtanítóval (1928)
Azt, hogy a történelem során a pákai iskolák hol álltak, nem tudjuk, mert ez az
általunk ismert dokumentumokból és térképekről nem állapítható meg. A
XIX. század közepén készült kéziratos térképen már a ma szolgálati lakásként
szolgáló Kossuth u. 49 szám alatti épület is szerepel, mint Páka iskola, tehát ez
az iskola a többi község újkori iskolájánál korábban, 1860 körül épülhetett.
1879-ből tudjuk, hogy egy tantermes volt. A második tanterem 1879-1900 közt
épülhetett. Erre közvetett bizonyítékunk van. Az iskoláról ugyan nincs adatunk,
de tudjuk, hogy új gazdasági épületei 1913-ban készültek, és az iskola udvara új
léckerítéssel 1915-ben „vétetett körül". Továbbá, hogy Dancsecs János plébánossága
(1891-1909) alatt javíttatott meg a pákai iskola épülete is. Két tantermes,
háromszobás, konyhás, előszobás, kamrás épület volt. Délen volt az iskola bejárata.
Ez egy folyosóra nyílt, amelyből jobbra nyílt a „kisiskola", ahova az I—III.
osztály járt, balra a „nagyiskola", a IV-VI. osztály tanterme.911
1928-ban az udvar kerítését ismét javítani kellett. A munkára 13 koronát fizettek
ki.912 1934-ben új kutat ásattak az udvaron 203,73 koronáért.913
Az idő nem kímélte az épületet sem. 1937-ben a tetőt kellett felújítani. Erre
30000 Korona minisztériumi államsegélyt kaptak. Ebből a munkára ténylegesen
26850 koronát fizettek.914 Új padokat vásároltak mindkét tanterembe, valószínűleg
a megmaradt pénzből, 966 Pengőért.915 1943-ban az iskolában a vihar
által okozott károk kijavítására 20 koronát, padlócserére 221,50 koronát, és a
kántor lakás cementlapozására 16 koronát költöttek.9"\'
A nagy világégés alatt egy ideig német katonákat szállásoltak el benne. Ekkor
pusztult el helytörténeti gyűjteménye is, amely a környékről származó régészeti
leleteket mutatta be.
Az egyházi iskolára vonatkozó irattári anyag szinte teljesen megsemmisült a régi
plébánia épület lebontásakor, csak néhány lap maradt meg a dömeföldi iskola
anyagából, amelyet egy fiókban még a hetvenes években találtunk meg a plébánia
padlásán. Továbbá van még egy-egy pénztárkönyv a pákai és a pördeföldi
iskola pénzforgalmáról. Ezekben néhány adatot találtunk csak.917
1945-öt követően sok község úgy gondolta, hogy nem támogatja tovább a felekezeti
iskolák fenntartását. Ezért a belügyminiszter 161000/1947. III. 2. rendeletében
kötelezte valamennyi községet az őket terhelő iskola fenntartási kötelezettség
teljesítésére.91"
1946-ban megszűnt Dömeföldén a felső tagozatos képzés. A felsősök Pákára jártak.
919 1947. februárjában Zalavármegye Közigazgatási Bizottsága felszólította a
köijegyzőségeket, hogy a régi koronás címereket távolítsák el a középületekről
és az iskolákról.920
Az iskolák államosításáról szóló 1948. XXXIII. törvény elrendelte a nem állami
iskolák és a velük összefüggő tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák és a hozzájuk
tartozó felszerelés, berendezés, valamint a fenntartásukat szolgáló célvagyonok
államosítását. Gondoskodott a törvény a felekezeti tanerők átvételéről,
figyelembe véve beosztásukat, szolgálati idejüket és fizetési fokozatukat.921 Az
egyház természetesen nem akart lemondani oly könnyen a vagyonáról. „Jellemző
volt, hogy a papságot elsősorban a vagyoni kérdések érdekelték. Mindent elkövettek,
hogy a kántori, nevelői földjárandóságokat megtarthassák. A pákai
pap kizárólag jogi kérdésekkel foglakozott, az államosításra vonatkozó rendelkezések
jegyzetelésével készült fel, s ezek alapján igyekezett az „egyházi vagyónt"
menteni. (...) Sokat akadékoskodott a pákai és tüijei plébános, mindent
elkövettek, hogy megakadályozzák az államosítási bizottság munkáját."922 Az
1948/49-es tanévben megnyitották az általános iskolák 8. osztályait, a kis és törpe
iskolákat össze kellett vonni.923 Ennek következtében kellett Pákára járniuk a
csömödéri, kányavári és pördeföldi iskolák felsős diákjainak. 1948-ban még a
régi iskolában tanultak, a tantermek száma 2, a tanítóké 5, a tanulóké 184
volt.924 Ekkor már kicsi volt a két terem, ezért a KALOT épületében is kialakítottak
egy tantermet, 1952-ben.925
122. Pákai iskolások kiránduláson a
„Háromszenteki" kápolnánál Soós Béla tanítóval (1934)
1954-ben az iskola az egykori Erdődy-kastélyba, a körjegyzőség és községháza
épületébe költözött. Az iskolának hat tanterme volt. Az iskola áthelyezéséről a
tanács helyére 1953. szeptember 6-án döntött a tanácsülés.926 A nagy gyermeklétszám
miatt azonban ez is kevésnek bizonyult, ezért a pákai alsó tagozatosok
(I-IV. osztályok) délután jártak iskolába. 1955-ben a kocsifeljáró feletti nyitott
erkély beépítésével létesítettek nevelői szobát.927 Gyakorlókert céljára pedig a
volt gyógyszertár kertjét használták.928
1975-ben körzetesítés révén megszüntették a pördeföldi, kányavári, ortaházi és
dömeföldi alsó tagozatos iskolákat. Ettől kezdve - az ortaháziak kivételével - ők
is Pákára jártak iskolába. (Ma már az ortaházi gyerekek is a pákai iskolába járnak.)
Közben a Csömödéri Községi Közös Tanács 1974-ben új 4 tantermes iskolát épített
és a csömödéri felső tagozatosokat hazavitték, valamint a pákai iskola igazgatóját
és 4 nevelőjét áthívták oda tanítani. Alsó tagozatosaik továbbra is a régi
iskolájukba jártak.
1980-ban átadták Pákán az új, modern, nyolc tantermes, szaktantermes, tornatermes
iskolát, amely megteremtette a minőségi munka lehetőségét, és amely,
végre megfelelt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 187l-es előírásainak.
A rendszerváltást követően az államosításig működő iskolaszékek mintájára
megalakult a pákai iskolában is az iskolaszék. A korabeli iskolaszékek önkormányzatijelleggel
működtek, az iskola gazdasági ügyeiben döntöttek és az iskolaszék
vette fel és nevezte ki a tanítókat, iskolaszolgákat. Egyházi iskola esetében
az iskolaszék elnöke a plébános volt. Nagyobb uradalmak által támogatott iskolák
esetében az egyházi elnök mellé egy világi elnököt - az uradalom képviseletében
- választottak. Az iskolaszék elnökét, a falusi bíróhoz hasonlóan 1-3 évre
választották. A létrehozott iskolaszék tagjai a fenntartó önkormányzatok polgármesterei,
az iskolai és óvodai szervezetek képviselői, az egyház, valamint a szülők
által legtöbb szavazattal támogatott három jelölt voltak. Ez utóbbiak közül
került ki az elnök is.
Az önkormányzatok, elsősorban Páka vezetésének hozzáállása miatt az iskolaszék
működése formális volt. Utolsó ülését az 1999. évi iskolaigazgató választás
előtt tartotta.
Ortaháza, Kányavár és Pördefölde az igazgatóválasztás után kezdeményezte
egy, iskolafenntartó szervezet létrehozását, melynek létrejötte az iskolaszéket
feleslegessé tette. így jött létre 2000. február 23-án a Közoktatási Intézményi
Társulási Tanács (Utóbb: Öveges József Általános Iskola és Óvoda
Közoktatási Társulás Társulási Tanácsa). Elnök: Rudas Miklós polgármester
Páka; Tagjai: Farkas Ibolya,
Molnár László, Szekeres István
képviselők Páka, Szekér
Ferenc polgármester, Bertalan
Tibor alpolgármester
Kányavár, Vajmi Ferenc polgármester,
Deveczjenő képviselő
Ortaháza, Cseresnyés
Zoltán polgármester Pördefölde.
A 2002-es választásokon történt
változások miatt Kányavárt
Bertalan Tibor polgármester
és Mátesz Lajosné
képviselő képviseli. Pákán
Bécs József alpolgármester
váltotta Farkas Ibolyát.
Már az iskolaszék működése
123. Az Iskola során felvetődött egy, az iskonévadó
ünnepségének díszvendégei la támogatására létrehozan124.
Öveges József a pákai Hottó-hegyen.
Háttérben a vétyemi erdei vasút hídja (1930. k.)
125. Öveges József testvére, Öveges Ede háza előtt
126. Öveges professzor fizika órája
az általános iskola udvarán (1970. k.)
127. Öveges József lakóháza Pákán
dó alapítvány gondolata. Ez akkor nem valósult meg, azonban 1999. augusztus
19-én létrejött az „Öveges a Gyermekekért Alapítvány"
2000. március 15-én pedig ünnepélyes külsőségek közt sor került az iskola névadójára.
Az ünnepség kiemelt vendégei voltak: Göncz Árpádné (Öveges Antal
dédunokája), Hóbor Erzsébet címzetes államtitkár, a Zala megyei Közigazgatási
Hivatal vezetője, Kállay Emil piarista tartományfőnök, Márfi Gyula veszprémi
érsek, Nógrádi László országgyűlési képviselő, Pálfi Dénes a TIT Öveges József
Ismeretterjesztő Egyesület elnöke, Szilágyiné Szemkeő Judit helyettes államtitkár,
Varga László, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, a fenntartó, és környező
települések polgármesterei és iskolaigazgatói. Az ünnepélyt élő adásban
láthatták a falu lakói. (Ez volt az első és mindmáig utolsó élő közvetítés a falu
tv-ben.)
Öveges József - az iskola bejáratánál elhelyezett - domborművét Koplár Katalin
zalaegerszegi szobrász készítette. Költségeit a pákai önkormányzat fedezte.
Az ünnepség során Öveges József emlékplakettet vehetett át az iskola létrehozásáért
kifejtett munkájáért Szabó József nyugalmazott tanácselnök, Öveges
Ede és Tóth Tiborné (szül. Öveges Ilona) az Öveges emlékszoba létrehozásának
támogatásáért, valamint Wiliem Bindig a Wesendorf-i partneriskola igazgatója,
a pákai iskola támogatásáért.
Felavatásra került az iskola címere és zászlaja. Az ünnepség részeként nyitotta
meg az emeleti zsibongóból kialakított emlékszobát Vándor László, a Zala megyei
Múzeumok igazgatója. A kiállítást Béres Katalin és Megyeri Anna, a múzeum
történészei rendezték. Az ünnepély megszervezésében és lebonyolításában,
és az emlékszoba tárgyainak összegyűjtésében jelentős szerepet vállaltak
az iskola pedagógusai, anyagi feltételeinek előteremtésében az alapítvány kuratóriuma.
Az emlékszoba építészeti megvalósításában elévülhetetlen érdemei vannak Bek
Zoltánnak, aki a polgármesteri hivatal munkatársaként, de nagyrészt szabadidej
e rovására készítette el az asztalos munkákat. A névadó ünnepély és emlékszoba
létrehozásának főszervezője végig Gyenese Ferencné igazgató volt. Az iskola
vezetése az óta is folyamatosan új- és újabb ötletekkel igyekszik az iskolai nevelés,
oktatás színvonalát emelni.
2003. szeptember l-jével az iskola csatlakozott az alapfokú művészeti oktatáshoz.
Az egészséges életmódot megcélozva, ugyancsak pályázati pénzből egy konditermet
alakítottak ki, melyet térítés ellenében a falu lakói is igénybe vehetnek.
(A tanítók neveit a függelékben közöljük.)
Jegyzetek
"" Új idők lexikona 2289. p.
892 A szónak több értelmezése is van, egyházi használatban nem felszentelt papot, az oktatásban
három évet végzett, a magisteri (mesteri) fokozatot még el nem ért személyt jelentett, aki azonban
már taníthatott.
895 PHD. 13-14. p.
894 ZML. HL., Zágrábi érseki lt. Can. Visit. Protocoli Brosj 75/VI. 56-58. Degré
895 U.o., PHD. 14. p.
896 ZML. HL. 105., MOL. Helytartótanácsi lt. Acta fund. Lad E. Fasc. 12.1. 215/v. 1.
897 ZML. HL., Eszterházy hg. Lt. I. 112. Birtokleírás urad. Lelt. Rsz. 230850 Fol. 2-i.
898 PHD. 89. p.
899 SzPL. Bőle. Can Visit. Novai kerület VI. füzet.
900 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. In. Zalai Gyűjtemény 23. Zalaegerszeg, 1986.
128-129. p.
901 Kotnyek István: Alsófoku oktatás Zala megyében 1918-ig. In. Zalai Gyűjtemény 9. Zalaegerszeg,
1978. 47. p.
902 Halász Imre: Zala népiskolái az osztrák önkényuralom idején In. Zalai Hírlap, 1983. december
10. 8. p.
903 Pesthy Frigyes helységnévtára kérdőívére adott pákai válasz.
901 Halász Imre: Zala megye katolikus népiskoláinak és tanítóinak helyzete a Bach korszak első éveiben.
105. p.
905 Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. 8. p.
906 Halász: im. 112. p. (Nem szerepel a felsorolásban Dömefölde.)
907 Körmendy Pál: Tanügyi miseriák Göcsejben In. Zalai Tanügy 9. Sz. 1885. Február 26. 68-69.
908 PHD. 147. p.
909 PHD. 146. p.
910 ZML. Közigazgatási tájékoztató lap 1925. november 14.
911 Molnár István (1926-2002) Páka szóbeli közlés
912 Az iskola pénztárkönyve 1928/185.
913 Uo. 1934/249.
9,4 Uo.
915 Uo. 1937/1.
916 Uo. 1943/110, 120, 132. A pénztárkönyv vezetője folyamatosan koronát írt, pedig a korona
1892-1925 közt volt fizetőeszköz. 1925-ben a Pengő lépett a helyébe.
917 Pákai plébánia irattára: A pákai rkath elemi iskola bevételi és kiadási pénztárkönyve 1927. február
20. - 1948. június, az iskola államosításáig., A pördeföldei rkath. Elemi iskola bevételi és
kiadási pénztárkönyve 1913-1944.
918 ZML. Pkjgy. 1454/1947.
919 Dómján István és Czupi J e nő szóbeli közlése. Itt is megköszönöm mindkettőjük segítségét.
920 ZML. Pkjgy. 249/1947. \'
921 Nagy János: Egységes iskolarendszer kiépítése Zala megyében. 180. p.
922 NagyJ.: im. 183. p.Jakabfi József - 1948-1957 közt gutorföldi igazgató - visszaemlékezése.
923 NagyJ.: im. 183. p.
924 ZML. Tanfelügyelőségi iratok 4668/1948.
925 ZML. Pkt.jkv.
926 ZML. Pkt.jkv.
927 ZML. Pkt.jkv., 1956. február 16.
928 ZML. Pkt. jkv., 1956. január 16.
Kulturális-, Közösségi élet, Egyesületek
Pezsgő volt a falu kulturális élete, főleg a XX. században, a két háború közt. Ez
elsősorban színdarabok betanulásából, és előadásából állt, melyeket nem csak
helyben, hanem más községekben, pl. Nován is előadtak, de rendeztek ünnepélyeket,
amikor a műsort vers, ének és táncszámokból állították össze. A
színielőadásokról maradtak ránk fényképfelvételek is.
Részt vettek a falu iparosai a Pákai Iparos Olvasókör életében is. A hagyományos
szilveszteri színi előadás és bál fontos esemény volt, főleg az elsőbálos lányok
életében; de a kör által járatott folyóiratok és a kör könyvtára művelődési
lehetőséget is biztosított.
A kulturális élet tárgykörébe kell sorolnunk a táncmulatságokat, a bálokat is,
mert ez nem csak a fiataloknak jelentett jeles eseményt, hanem a falu aprajának,
nagyjának; a társas érintkezés színtere is volt. Ezeket a kocsma udvarán,
pajtákban, később a kultúrházban tartották. A kulturális műsoroknak helyszínt
adó kocsmákról már szóltunk.
A felnőttekhez hasonlóan a fiatalabb korosztály tagjai, az iskola diákjai is kivették
részüket a falu kulturális életéből.
A falu életének ilyetén irányú vizsgálata során feltűnt, hogy a kulturális események
gyakran kapcsolódnak egy-egy szervezethez, még abban az esetben is, ha
az adott csoportosulás nem ilyen céllal jött létre. Ezek lehettek gazdasági, kulturális,
sport vagy vallási alapon szerveződött egyletek, egyesületek, körök.
Mint arra több jel és adat utal, a kulturális élet mozgató ereje a faluban a polgárosuló,
egyre erősödő és öntudatosuló iparos réteg, és a velük szoros kapcsolatban
álló falusi értelmiség (orvos, jegyző, tanító és pap, valamint a csömödéri
fűrészüzem és a MAORT tisztviselői) volt. Elkülönülésük elsősorban iskolázottságukból
következett. Ezzel egy fokkal magasabbra hágtak azon a láthatatlan
társadalmi ranglétrán, mint a földművesek. (Itt nem lehet kitérni a megszerzett
szakmai tudásra, mert az a parasztok esetében semmivel sem volt kevesebb,
mint az iparosokéban.) E rangbéli különbségetjelzi, hogy a második világháború
előtt már dolgozó iparosokat még az ötvenes években is úrnak szólították.
Ezzel csupán arra akarunk rávilágítani, hogy ők fogékonyabbak voltak a kultúra
iránt, mert találkoztak vele. Ugyanis közülük többen - asztalosok, szabók -
nem a faluban, hanem városokban, nem egy esetben a fővárosban tanulták a
szakmát.
A Polgári Olvasókör létrejötte is fenti állításomat igazolja. Az ezt felváltó Iparos
Olvasókör pedig már könyvtárat is létrehozott, amely akkor bizony nem volt
mindennapos, magától értetődő dolog. Nem csoda, hogy a Göcsejt járó cserkészcsapat
is megemlékezik róla: „Pákán van egy nagyobb 183 drb-ból álló
könyvtár."929
128. A Parasztszívek című színdarab szereplői (1922. k.)
Az iparosok közül többen jártasak voltak a kottaolvasásban, zenéltek is, bálokban,
lakodalmakban. Mellettük voltak még ún. parasztmuzsikusok, akik autodidakta
módon tanultak meg egy-egy hangszeren játszani. Okét is gyakran hívták
zenélni.
Pákán 1935-ben egy tíztagú zenekar is működött.930 Róluk feltételezzük,
hogy azonosak lehetnek az 1930. január l-jén a Ferenczy-kocsma udvarán
lefényképezett zenekarral. Ennek a zenekarnak volt tagja Dancs Lajos. Zenei
tehetségét édesapjától, a földműves, hegedűn játszó Dancs Gábortól
örökölte, aki nagyon szeretett hegedülni. Ha elkezdett játszani még az evésről
is megfeledkezett. Keletkezett is egy szólás Lászlóházán: „Nem tudja abbahagyni,
mint Dancs Gábor a muzsikálást." A zenélésnek napjainkig van
hagyománya. Többen végeztek a lenti zeneiskolában. Néhányan közülük
szintén zenéltek bálokban és lakodalmakban, többségük azonban csak saját
gyönyörűségére tanult.
Dancs Lajosról és Temesváry István tanítóról még annyit meg kell említeni,
hogy több közös egyházi szerzeményük is volt. (Temesváry István kántor is volt,
aki nagyon szépen orgonált.) Dancs Lajos egyik önálló szerzeménye nyomtatásban
is megjelent, igaz „népi gyűjtés" megjelöléssel.931
Az Iparos Olvasókör könyvtára mellett más olvasnivaló is akadt a faluban. Majd
minden háznál megtalálható volt a kalendárium. A cserkészek statisztikája szerint
- 1935-ben - Pákán 6 családra esett egy katolikus lap, 23-ra egy Új Nemzedék.
Nagy számban járatták a Kis Újságot és a Friss Újságot. A pákai plébános
több példányban járatta a Sajtószemlét, amit átadott olvasásra ismerőseinek, sőt
sajtógyűléseket is szerveztek, ahol átadták az újságokból szerzett információkat
az embereknek.
1946-ban rendeleti úton feloszlatták az egyesületeket. így az iparoskör könyvtára
elveszett a falu számára. Igaz, mintegy kárpótlásul a veszteségért, a község
1947. januárjában belépett az Irodalombarátok Szövetségébe, rendes tagként,
évi 240 Ft tagdíjjal, de tagságát 1948. január l-jével meg is szüntette.932
129. Pákai színjátszók (1930-as évek)
Több próbálkozás után, 1948-ban, áttörés történt. A Népkönyvtárakat Szervező
Országos Bizottság 69 zalai községnek, köztük Pákának is juttatott 100-150 kötetes
könyvtárat. Ezzel szinte egy időben az MKP is könyvakciót indított.
50-90-100-150 kötet könyvet adományozott Zala megye 17 községe részére.
Ezek közt ismét ott találjuk Pákát is.
A Népművelési Minisztérium rendelkezése folytán 1949-ben kezdődött meg
a körzeti könyvtárak alapítása, amelyek feladata volt a falusi könyvtárak
munkájának irányítása. Az első zalai körzeti könyvtár átadására 1950. március
5-én került sor: „Tanner József a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője
adta át a megye dolgozóinak. Németh Károly elvtárs, a megyei pártbizottság
tagja vette át a 15000 kötetes könyvtárat és ugyanakkor az előretelepített
25 falusi népkönyvtárat (...) E könyvtárak mindegyike 150 kötetes
volt. A könyvtárak bútorzata - , amely a könyvállománnyal együtt kerül leszállításra
- egy könyvszekrény." - írta Németh László a megyei könyvtár későbbi
igazgatója.933
A 25 község közt ismét ott találjuk Pákát, ahol ekkor - a becslések szerint 500
kötet körül volt a könyvállomány. E mellett külön könyvtára volt a földművesszövetkezetnek
és az iskolának is. Ezek a könyvtárak 1962-ben kerültek a
községi tanácsok kezelésébe.934
Pákán a községi könyvtárat az Öveges család régi szoba-konyhás lakásának szobájában
helyezték el. (Az épületnek ezt a részét időközben elbontották, ma már
csak hátsó része áll.) Tiszteletdíjas könyvtárosként Öveges Ede nyugalmazott
tisztviselőt - Öveges József öccsét alkalmazták.
Egy 1964. évi rendelet szerint az azonos közigazgatási területen lévő könyvtárak
közül csak egy lehet könyvtár, a többi annak fiókja. A 103/1968/M.K.l.MM. sz.
utasítás pedig ezt tovább módosította, hogy a könyvtárakat a művelődési otthon
jellegű intézmények felé vitte el. Három kategóriát állapított meg: klubkönyvtár,
művelődési ház és művelődési központ.
Páka szerencsés helyzetben volt, mert 1967-ben elkészült a művelődési ház,
amelybe a könyvtárat is átköltöztették. Dömeföldén pedig ettől kezdve klubkönyvtár
működött. 1970-től főfoglalkozású könyvtáros dolgozott a könyvtárban.
Ő végezte a klubkönyvtárakban - Ortaháza, Dömefölde - is a kölcsönzést.
Első főfoglalkozású könyvtárosa Török Józsefné volt. Gyermekgondozási szabadsága
alatt Czupi Lászlóné látta el e feladatot. Török Józsefné sajnálatosan
korai halálával ez a korszak lezárult. A könyvtár évekig ki sem nyitott. Két éve-
Szabó Zsuzsanna nyugalmazott tanárnő tiszteletdíjasként vezeti a könyvtárat heti
két alkalommal.
Az ÁFÉSZ könyvtár az 1970-es években megszűnt. Az általános iskola könyvtára
azonban jelenleg is működik.
Az egyesületi élet fellendülésének köszönhetően Pákán is megalakult egy dalárda,
amelynek 1940-ben 101 tagja volt. A basszus szólamot egyedül énekelte Né-
130. Dömeföldi színjátszók (1939 k.)
meth István mozdonyvezető. "\' Meg kell említeni még az 1960-as évek második
felében létrejött, Pető Lajosné vezette dömeföldi asszonykórust, amely pákaiakkal
kiegészülve vegyes kórussá alakult Gerencsér Lajos iskolaigazgató vezetésével.
Gerencsér Lajos távozása után működésük estlegessé vált, majd véglegesen
megszűnt.
Hosszú ideig csak az iskola kórusa működött a faluban Németh Andrásné tanárnő
vezetésével. 2002-ben az iskola pedagógusai kezdeményezésére, és aktív
részvételével - kiegészülve a szülők vállalkozó, és j ó hangú képviselőivel - megalakult
a „Dalraforgók" asszonykórus, amely azóta új tagokkal (és nem csak
asszonyokkal, hanem lányokkal) bővült. Németh Andrásné szakmai irányításával
működik. Azóta több alkalommal szerepeltek sikeresen különböző rendezvényeken
a faluban, és annak határain túl.
Még egy jelentősebb irodalmi esemény történt 2002-ben július 19-én. Rózsás János
- aki édesanyja révén kötődik Pákához - találkozott író-olvasó találkozó keretében
a falu lakosságával. A találkozót vezette, és az írót bemutatta Czupi Gyula,
a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója, aki dömeföldiként
szintén kötődik a faluhoz.
A kulturális élet színterei
A kezdeti időkben a kocsmák szolgálták e célt. Egyrészt, mert zártkörű rendezvényekről
volt szó, másrészt, mert ezek rendelkeztek viszonylag nagy befogadó
képességű helyiségekkel.
Megváltozott a helyzet, amikor a községházát (Kossuth u. 78.) igénybe vevő
csendőrlaktanya átköltözött a volt Csokmai-csárdába (Táncsics út 2.). Az épületet
ismét birtokba vette a falu. Elsősorban a legeltetési társulás és a KALOT
székhelyeként ismert, de az átalakítások során színpadot építettek, így színdarabok
és táncmulatságok tartására egyaránt alkalmassá vált. Építésének pontos
dátumát nem ismerjük, de 1864-ben már állt. Az idők során aztán kívül, belül
többször átépítették.
Amíg az 1940-es évek második felétől, de az 50-es évek elején még inkább szükség
volt a kulturális élet felvirágoztatására - elsősorban propaganda céllal - , főleg
a nagy szocialista beruházások helyszínein és a városokban, addig a falvakban
igyekeztek a társasági életet visszaszorítani.
1952-1954 közt a kultúrotthonban iskolai osztály működött. Amikor az kiköltözött,
akkor a gyógyszertár körüli huzavona során, 1955-ben kocsmát és terményraktárt
alakítottak ki benne. Ennek fényében érthető, hogy amikor 1954-ben a
KTSZ a régi iskolát kérte kultúrotthon céljára, hogy ott kultúrcsoportot hozzon
létre, miért utasították el.936
Két hónappal később viszont a járási tanács engedélyezte a helyi DISZ szervezetnek,
hogy ugyanott kultúrotthont létesítsen.937 Persze ebből nem lett semmi,
mert az iskolába a KTSZ asztalosai költöztek.
131. A „Fekete mén" című előadás szereplői (1943)
132. Fekete István: Hajnalodik
című színdarabjának szereplői (1942. XII. 31.)
133. Pákai színjátszók (1940-es évek vége)
134. Dömeföldi színjátszók a „Visszahív a tanya"
című színdarab előadásán (1948. június 6.)
1956 közepén a falu visszakapta kultúrházát. Ismét lett helye a kulturális életnek.
1957-ben az addigi kultúrotthon vezetőt, Szabó Endrét leváltották és helyére
özv. Németh Istvánnét nevezték ki.
1963-ban bezárták a „Zolder" mozit, és ettől kezdve - 1967-ig - a filmvetítéseket
is itt tartották. Az épület eladása miatt - a művelődési ház elkészültéig - néhány
hónapig a filmvetítések a párthelyiségben voltak (Táncsics u. 2.).
A falusi rendezvények, ünnepségek - anyák napja, április 4., november 7. - alkalmával
a kultúrház mindig zsúfolásig megtelt. De itt tartották az iskolai színdarabok
bemutatását is. Nagy siker volt a „Pál utcai fiúk" vagy a „Csillagszemű
juhász" című előadás is.
Az 1940-es évek elején Zolder Károly vállalkozó mozit épített a községháza (kastély)
és a Válicka közti telkén. Egy 1945-ös összeírásból tudjuk, hogy 100 fő befogadására
volt alkalmas.938 Az utcára merőleges, hosszú épületnek a Válicka felé
eső oldalán volt egy zárt folyosója, amelyben a jegypénztár fülkéje is helyet
kapott. A déli végén volt a gépház, amelybe kívülről lehetett lépcsőn felmenni.
A gépház felőli oldalon volt egy fából készült karzat. A felhajtható, rögzített székek
emelkedő aljzaton álltak. Mindkét oldalon szabad tér volt a fal mellett a
könnyebb közlekedés miatt. Az utcai homlokzaton - a vetítővászon két oldalán
- egy-egy dupla szárnyú kijárati ajtó volt.
135. A sokfunkciójú, egykori „Vaskalap",
a falu kultúrháza (1950 k.). Balra a földmívesszövetkezet boltja.
A mozit 1948-ban államosították. 1955-ben bezárták, bútorraktárként működött
egy ideig.939 1956-ban rövid időre Zolder Károly visszakapta, majd ismét
elvették tőle. 1963-ban zárták be végleg. Ezt követően Zolder Károly visszakapta,
és saját kezűleg lakóházzá alakította. 1997 áprilisában bontották le.
1967-ben elkészült a korszerű, színház- és mozitermet magába foglaló művelődési
ház. Itt kapott helyet a könyvtár, klubhelyiség, szakköri helyiségek, táncterem.
A ruhatár előterében pedig egy pingpong asztalt is felállítottak. Heti három
alkalommal volt filmvetítés. Az épületben működött egy büfé is. Az új művelődési
házat kezdetben, tiszteletdíjasként Törő Ferenc igazgatta, majd főállásban
őt Borosán Sándor, Bakon Erika és Kulcsár Katalin követték. Több mint
egy évtizede „csipkerózsika" álmát alussza az épület. Jelenlegi elképzelések szerint
a déli rész - iroda, öltözők, könyvtár - átalakításával idősek klubját hoznának
létre benne. A tervek már elkészültek.
Az épület elkészültekor a Lenti járás egyik legkorszerűbb intézménye volt. (A
másik ugyanilyen épület Szentgyörgyvölgyön épült. Lentiben még ezt követően
bontották le a régi művelődési házat és épült fel a művelődési központ.) így érthető,
hogy számos rendezvénynek adott otthont. Ezek közül legjelentősebb a
megyei szervezésű Zalai Folklór Fesztivál, amelynek szignálja 18 éven át csendült
fel színpadán, minden májusban.
Rendszeresek voltak a műkedvelő előadások. A Déryné Színház havi rendszerességgel
játszott színpadán, olyan élményt nyújtva a közönségnek, amelyhez
másképp nem juthatott volna hozzá. Ezt azzal hálálták meg, hogy előadásrólelőadásra
zsúfolásig megtöltötték nézőterét. Olyan művészek koptatták színpadát,
mint id. Latabár Kálmán a „Latyi", vagy a fiatal Kincses Veronika, aki a kor
technikai megoldásaként „plébekel"-ve, a színfalak mögött énekelte Iluska szerepét
a János vitéz előadásán, a női főszereplő helyett. Megfordult itt Kabos
László, a humoralista Sándor György, a nótakedvelők gyönyörűségére Madarász
Katalin, Horváth István. A táncdalénekesek közül Kovács Kati, Korda György és
az Apostol együttes. Lehetne még folytatni a felsorolást, de talán ízelítőül ennyi
is elég. A Déryné Színház megszűntével elmaradtak a színházi előadások. Ma
• csak néhányan jutnak el Zalaegerszegre színházba.
Egyesületek - szervezetek
A polgári korszak jellegzetes szervezetei az egyesületek. Működésüket először
1852-ben szabályozták, majd a kiegyezés után a belügyminisztérium felügyelete
alá kerültek. Ismeretesek különféle típusaik (politikai, kulturális, szakmai, jótékonysági,
segélyező, vallási, stb.). Az egyesületek önkéntes alapon szerveződtek.
Velük szemben a testületek kényszertársulások voltak, vagyis a belépés, a tagság
fenntartása az összes érdekelt számára kötelező.
Gazdasági célú szervezetek
A mezőgazdasági testületek közül a közbirtokossági társulatok a jobbágyfelszabadítás
(1848) után jöttek létre, a parasztság korábban közösen használt területén
(erdők és legelők). Az egyre csökkenő legelő védelmére 1913-tól legeltetési,
az erdők érdekében pedig az 1930-as években erdőbirtokossági társulatokat
hoztak létre.
Jellegzetes szervezetek voltak a hegyközségek, melyek 1894-ben eredetileg a filoxéra
után szőlőtelepítésre alakultak.940
Az időrendet követve meg kell állapítanunk, hogy az első pákai szervezet az úrbéri
birtokosok mezőgazdasági szerveződése.
A vásártér felállítása kapcsán 1914. február 28-án megtartott községi képviselő
testületi ülés jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy annak elnöke Csondor József volt.
1914-re megszűnt, helyébe a közbirtokosság intézménye lépett. Elnöke ennek
szintén a már említett Csondor József volt. A testületekhez hasonlóan ez is
kényszertársulás volt, amelynek fenntartását törvény írta elő.941
Az 1913. évi X. tc. értelmében a közbirtokossági legelőre nézve külön jogképes
társulatot kellett alakítani. Ezek voltak a legeltetési társulások. A közbirtokosság
csak a legelők és erdők felett gyakorolt hatalmat. 1945 után megszűnt. Létére
az egykori közbirtokossági erdő: Községi erdő utal.
Az 1894. évi XII. tc. értelmében megalakult hegyközségek a szőlőbirtokosok önkormányzati
jelleggel működő szervezete volt. A hegyközség élén a hegybíró
állt, aki az esküdtek segítségével irányította a hegyközség életét. Feladatuk a
hegy rendjének megtartása, a magántulajdon védelme volt, de a szüret idejét is
ők állapították meg.
1938-ban ismét szükségét látták a hegyközségek létrehívásának. Az 1938. XXXI.
tc. gyakorlatilag megismételte a 1894. évi XII. tc. rendelkezéseit.
Dömeföldén és Pákán is 1939 januárjában alakították meg a hegyközséget. A
dömeföldi hegyközség tagjai a Lakosa, Pálvölgy, Kányavári, Csőcsi, Gecső, Vári
és Hottó-hegyi gazdák voltak. Pákán a Nagyhegy, Hottóhegy és Kishegy gazdái
alkották a Pákai hegyközséget.942 Aztán a hegyközségek is megszűntek a II. világbábom
után.
A legújabb hegyközségi rendtartás, amely a hegyközségek újbóli létrehozását
szabályozza: az 1994. évi CII. törvény a hegyközségekről. A törvény IX. fejezetben,
66 paragrafusban, a korábbi törvényekre épülő, részben azonos fejezetekkel
szabályozza a hegyközségek működését.
Egy másik gazdasági alapon létrejövőnek tűnő szervezetről is szót kell ejtenünk:
az 1946. szeptember 15-én alakult „Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos
Szövetsége", UFOSZ-ról. A földreform során földhöz juttatott újbirtokosok
érdekeinek védelmére alakult szervezet. 1948 végén beolvadt az akkor alakuló
új paraszti szervezetbe a DÉFOSZ-ba.91,
Az LTFOSZ-ról nagyon kevés az információnk. Csupán elnökének és titkárának
nevét ismeijük. Előbbi Bécs József, utóbbi Koltai János volt. A szervezet a politikai
pártokhoz hasonlóan részt kívánt venni a falu politikai életében. Ebbeli szándékukat
írásban közölték a körjegyzővel, de kérésük elutasításban részesült.9"
Utódszervezetéről, a DÉFOSZ-ról még ennyit sem tudunk. A Dolgozó Parasztok
és Földmunkások Országos Szövetsége 1948. december 18-án alakult, mint a
szegény és középparasztság egységes tömegszervezete. 1952. január közepén
megszűnt. Ezt követően feladatát a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete
látta el.945 A szervezet pákai létezéséről egy 1950 körül készült képeslapról
szereztünk tudomást. Ezen a tűzoltószertár épületét mint DÉFOSZ székházjelölik.
így feltételezhető, hogy annak valamelyik helyiségét használták.946
Polgári Olvasókör
A pákai „Polgári 01vasókör"-t - mint az alapszabály dátumából kitűnik - 1907.
augusztus 14-én hívták életre, de ténylegesen csak december 31-én alakult meg.
Alapszabályai 18. pontból álltak:
„Célja a társadalom művelt és kifogástalan elemeinek testvéries közeihozása által
a társas életviszonyok megszilárdítása - közhasznú és mulattató szépirodalmi
felolvasások útján - , az értelmi - és erkölcsi művelődés előmozdítása és szellemi
élvezet nyújtása, politikai és szaklapok olvasása és a könyvtár használata
által az önművelődés megkönnyítése, tisztességes
mulatságok rendezése; támogatása
minden intézménynek, amely az általános
és helyi haladás emelésére szolgál."
Az alapszabályt az elnök, dr.
Augusztinovicz Nándor és a titkár írta alá.
(A titkár neve olvashatatlan. Sem a jegyzők,
sem a tanítók és káplánok közt nincs
olyan nevű, akivel azonosítható lenne.) Az
aláírások alatt az ellenjegyzés: Látta a mkir.
belügyminiszter. Budapest, 1907. október
8. A miniszter meghagyásából (olvashatatlan
aláírás) miniszteri o. tanácsos.947
A hatóságok - a közben kitört háború miatt
figyelemmel kísérték az egyesületek tevékenységeit
és korlátozták a gyülekezési
jogot.948
A novai járás főszolgabírája 1914. augusztus
27-én jelentést kért a pákai körjegyzőtől:
A „pákai polgári kör alapszabály ellenes
viselkedése miatt eljárás" kapcsán.
„Az irat kiadásával felhívom jegyző urat,
hogy jelentse be, kik a „PÁKAI OLVASÓ-
KÖR" tisztviselői, szerezze be a tagok névsorát,
az alapszabályokat. Továbbá kétséget
136. A Polgári Olvasókör
és az Iparos Olvasókör
bélyegzőjének lenyomata
kizárólag állapítsa meg, hogy minő lapok járnak, a kör számára. Határidő: augusztus
hó 31."
Bár semmilyen adatunk nincs rá, feltételezzük, hogy ezzel a levéllel pecsételődött
meg sorsa, és az olvasókör megszűnt.
Iparos Olvasókör
A Polgári Olvasókörnek a háborút követően hamarosan utóda akadt. A falu iparosai
a 20-as évek első felében létrehozták az első Iparos Olvasókört.949
Ez az egyesület szinte teljesen átvette a polgári olvasókör alapszabályát, így a december
31-i közgyűlés időpontját is. Az ötödik pontot viszont megváltoztatták
azzal, hogy a kör tagjai összejöveteleiken, és a kör helyiségeiben nem politizálhattak.
Ez később nagyjelentőségűvé vált a kör életében. Az első kör létszámáról,
működéséről semmit sem tudunk. Csupán a vezetőség nevét: Farkas Lajos
bognár (Páka), Mendl János kovács (Páka), Rajkó Lajos kőműves (Páka).
Az alapszabályban rögzített tilalom ellenére képviselőválasztáskor Mendl János,
Farkas Vendel és Dávid (Toli) Pali, Nyári Béla képviselővé választása mellett korteskedtek.
137. Pákai színjátszók a Ferenczy-kocsma udvarán (1937.)
(Mai napig fenn maradt az ellenfelek gúnyverse e három kortesről:
„Farkas Vendel meg a Mendli,
Meg az iá-pici Toli Pali,
Három nem ér egy fapipát,
Válasszuk meg Nyári Bélát!"\'\'\'\'\'"
A kör tagjainak korteskedése miatt a hatóságok a kört feloszlatták. Ekkor azonban
már Rechnitzer László kereskedő volt a kör elnöke.
Néhány évi szünet után az iparosokban ismét igény támadt a közösségi életre,
1927-28. körül megalakították az új, a második iparos olvasó kört. Az alakuláskor
a közgyűlés a következő vezetőséget választotta:
Elnök: Horváth Gergely molnár (Páka); Pénztáros: Durgó Jenő fakereskedő
(Csömödér); Jegyző: Tóth Dezső kereskedő (Dömefölde).
Tevékenységükről viszont nem tudunk semmit.
A következő vezetőség, amely ismert:
Elnök: Varga János bádogos (Páka); Jegyző és egyben pénztáros: Czigola Károly
molnár (Páka); Könyvtáros: Dancs Lajos asztalos (Páka).
A kör pecsétje fekvő, ovális alakú, középen két egymásba kulcsolódó kéz. Felül:
„Iparos olvasókör", alul „Z.PÁKA".
A tisztségviselőket a közgyűlésnek
- az alapszabály értelmében -
minden évben meg kellett erősítenie
tisztségükben, illetve újat kellett
választani helyettük.
Nem szóltunk még az összejövetelek
helyéről, a kör otthonáról.
Kezdetben az ún. Tóth-kocsmában
tartották összejöveteleiket.
Szervezett formában ezek az. öszszejövetelek
csak a december 31-i
közgyűlés, és az azt követő szilveszteri
iparosbál alkalmával zajlottak.
Máskor, akinek kedve tartotta, az
ívó melletti külön teremben - az
épület északi végén volt a kör helyisége
- kártyázhatott, sakkozhatott
vagy éppen olvashatott.
Olvasnivalót az egyre gyarapodó
könyvtár szak- és szépirodalmi
könyvei, folyóiratai (Új Idők, Pesti
Napló) jelentettek. A könyvtár
állománya ekkor a folyóiratokon
kívül mintegy száz kötetre rúgott.
Nagy esemény volt a kör életében egy-egy bál is. A már említett, hagyományosan
szilveszterkor tartott iparosbál jelentőségét, fényét emelte, hogy itt mutatták
he az iparosok első bálos lányaikat. Ezen csak a meghívottak vehettek részt.
Lentitől-Gutorföldéig a legnevesebb iparosokat hívták meg az erre a célra
nyomtatott díszes meghívóval.
138. Az Iparos Olvasókör zászlaja
Még egy hagyományosan az iparoskör által tartott bál volt, ez pedig a szüreti felvonulást
követő mulatság. Természetesen ez nem volt zártkörű.
Ami nemcsak a kör, hanem az egész falu kulturális életében is jelentős esemény
volt, az az évente két alakalommal - nyáron és télen - szervezett műkedvelő színi
előadás. Nyáron a kocsma udvarán, a vendégkocsik számára épített szín alatt tartották
az előadásokat, télen pedig a kocsma nagytermében. Nyáron könnyű helyzetben
voltak, mert a kocsiszín alatt állt a színpad, a nézők pedig az udvaron felállított
padokon, székeken ültek, vagy éppen álltak. Télen minden alkalommal
zsúfoltságig megtelt a kocsma nagyterme. A téli előadás időpontja egyben a közgyűlés
és bál időpontja, december 31. így az értelemszerűen zártkörű volt.
Az előadások népszerűségének, jelentőségének fokmérője volt, hogy azokon
megjelent Major kanonok is káplánjaival, valamint eljött a jegyző is családjával,
az orvos, a tanítókról nem is beszélve. Az előadásokon 50-60 fillér belépőjegyet
szedtek.
Előadták többek között Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival című
regénye színdarabváltozatát (báza)kerettyei színészek betanításában, valamint a
„Vén gazember" és a „Sárga csikó" című népszínműveket. A „Vén gazember"-t
a nagy érdeklődésre való tekintettel meg kellett ismételni. Szinte a budapesti
bemutatókkal egy időben bemutatták Fekete István „Hajnalodik" című színművét
„Erdélyben Hajnalodik" címmel. Ennek aktualitást adott Erdély 1940. évi
visszacsatolása.
Ekkor már a kör virágkorát élte. Új vezetőségének sikerült nagyobb lendületet
vinni a szervezet életébe. Az elnök, a korábbi jegyző, Czigola Károly lett. Jegyzővé
és egyben a pénzügyek intézőjévé Takács Sándor úriszabót választották,
míg a könyvtáros a sokat olvasó, és otthon saját könyvtárral is rendelkező Dancs
Lajos maradt. Bővült a kör felszerelése is. Letenyén a jelenlegi „Arany Bárány"
szálloda akkori tulajdonosától 150 pengőért vásároltak egy biliárdasztalt és két
olajnyomatot. Az egyik kép az aradi vértanúk kivégzését, a másik II. Rákóczi Ferenc
bejövetelét ábrázolja. (Ezek ma a polgármesteri hivatalban láthatók.)
Dancs Lajos a régi, kicsinek bizonyuló könyvtárszekrény mellé egy új szekrényt
is készített. Bár anyagi lehetőségeik szerények voltak, hisz az évi 2,5 pengő tagdíj
épphogy fedezte a napilapok előfizetési díját és a könyvtár szerény bővítését,
a bálok és színdarabok bevételei némiképp enyhítették gondjaikat. (Pl. a biliárdasztalt
1 órára 40 fillérért lehetett bérelni.)
Esténként egyre többen gyűltek össze, hogy biliárdozással, sakkozással, tivolizással
vagy kártyázással üssék agyon az időt. A többség ultizott vagy bunkózott
(snapszer, snapszli) az öreg iparosok tarakkoztak, néhányan dárdliztak - ezt a
kártyajátékot kevesen ismerték - vagy éppen beszélgettek. A kör helyiségében -
az első kör feloszlatásán okulva - politika nem lehetett a beszélgetés témája. Pedig
ekkor már a háborús készülődés némely intézkedésben éreztette hatását.
Többször felülvizsgálták például a kör alapszabályát is, vagy bizonyos könyveket
index alá vettek.
Mindezek azonban csak jelentéktelen, bürokratikus tevékenységnek tűntek, és
mindenki szemében eltörpültek olyan nagyjelentőségű esemény mellett, mint
a kör zászlajának avatása. A zászlóavatásra a templomkertben került sor 1939-
ben, fényes külsőségek közepette.
Erre meghívták a környék összes nevesebb iparosát, jelen volt a pákai kör valamennyi
tagja. A zászlóanya Tóth (Muzsikás) Józsefné a Tóth-kocsma tulajdonosának
felesége volt.
A zászlót a kör pénzén vették. Az ünnepi beszédet az egyik káplán mondta.
(Eredetileg ő csak írta volna, és a kör tagjai közül került volna ki a szónok, de
az esemény nagysága visszariasztott mindenkit.) Az avató beszéd után került sor
a zászlószegek beverésére. A szegeket mindenkinek meg kellett váltania, 80 fillérért
darabját. Valamennyi tag kapott szeget, de küldtek díszvendégeknek, a falu
elöljáróinak is. A szegeket egy erre az alkalomra készített fakalapáccsal verték
be egymás után a megjelentek a zászlórúdba.
A zászló: Bordó brokátból készült. Fekvő téglalap alakú. 140x120 cm nagyságú.
Rövidebb oldalával csatlakozik a rúdhoz. Három oldalon 20 cm-es, a zászló színével
azonos színű rojtok szegélyezik. Két sarkán nagyméretű, 30 cm hosszú
bojt van. A rúd hossza 336 cm, a végén lévő réz kettős kereszt 42 cm-es. A zászlót
úgy erősítették a rúdhoz, hogy 45"-ba megdöntve terül ki, és látható jól
mindkét oldal ábrája és felirata.
A zászló jobb oldalán, ovális tükörben Szent József - az iparosok védőszentje -
ölében a gyermek Krisztussal. Felette félkörívben a felirat: „ISTEN ÁLDJA A
TISZTES IPART!". Bal oldalán két egymásba kulcsolódó kéz, két baráti jobb.
Felettük a félköríves felirat: „IPAROS OLVASÓKÖR". Alatta: „Z. PÁKA".
A rúdra kötve a zászlószalag, a zászlóanya ajándéka. A rúdon egymás mellett öt
sorban helyezkednek el a tagok és meghívottak zászlószegei. Kétféle szeget
használtak: az egyik ovális pajzsalakú, a másik címerpajzs, a tetején a koronával.
(A szögek sorrendjét és a rajtuk lévő neveket a függelékben közöljük.)
A zászló helye ettől kezdve a templomban volt. Húsvétkor a kör tagsága előtt vitték
a körmenetben. Jelenleg a Nemzeti Múzeumban őrzik.
Az avatás után közös ünnepi ebéden vettek részt a Tóth-kocsma udvarán felállított
sátorban. Ekkorra azonban már szűknek bizonyult számukra az addigi helyiség:
hamarosan át is költöztek a Ferenczy-kocsmába (Petőfi u. 2.), ahol egy
kisebb és egy nagyobb termet egybe lehetett nyitni. Hétköznapokon a kisterem
is elégnek bizonyult, de bálok, színdarabok alkalmával mindkét helyiségre szükség
volt.
Az összetartozás fontos, külsőségekben is megnyilvánuló jele volt, hogy a kör
tagjai létrehoztak egy temetkezési egyletet. Egy-egy tag, vagy annak rokona temetésén
testületileg vettek részt. Díszőrséget álltak a ravatal mellett, és ők vitték
a „Szent Mihály lovát" a háztól a sírig. Valamennyi egyleti tag számára készítettek
fekete bársonyból vállszalagot. A díszőrség tagjai előbb kis réz gyertyatartókat
vittek a kezükben, később vásároltak négy darab nagy sárgaréz gyertyatartót
(kandelábert). Temetni csak iparost vagy a falu elöljáróit: papot, jegyzőt, tanítót
temettek. Pénzért soha nem vettek részt szertartáson.
Ezt a szokást a késői utódok is tartották. Sokáig használták a díszes kellékeket
is. Aztán vállalkozók vették át a szertartások lebonyolítását.
A tagtárs temetésén való részvétel nem új keletű dolog, hisz a pákai fazekasok
és csizmadiák artikulusai már 1778-ban a következőket tartalmazták: „Ha bárki
a társulás tagjai közül meghal, minthogy az eddig gyakorolt helyes szokás és
mód szerint az egész társulás köteles a temetésen részt venni, így akik távolmaradásukat
a társulásnál nem igazolták, ha mester 25, ha legény 12 dinár büntetést
fizessen."951
így az olvasókör tagjai csak egy régi hagyományt élesztettek újra, persze annak
szigorú megkötései nélkül.
Az olvasókör a felszabadulás után változatlan alapszabállyal, még egy ideig működött.
1947-ben a járási főjegyző bekérte az egyesületek alapszabályait „láttamozás
végett".952 Az alapszabály azonban soha nem érkezett vissza.
Ekkor az egyesület vezetői az alábbiak voltak: Elnök: Czigola Károly; Alelnök:
Bek Károly; Pénztáros: Takács Sándor; Jegyző: Tóth Tibor, Molnár István;
Könyvtáros: Dancs Lajos.953
Megszűnésükkor utolsó gesztusként, megmaradt pénzüket - 180 Ft-ot - közösségi
célra, a Hősök terén felállított emlékműre adták.954
Biliárdasztaluk a kommunista párt helyiségébe került az egyik könyvszekrénnyel
együtt. (Ez ma is megvan.) Könyveik egy részét elégették, a többi elkallódott
irataikkal, pecsétjükkel együtt.
Helytörténeti Szakkör
1972 nyarán lelkes helyi fiatalok egy csoportja Molnár László vezetésével hozta
létre. Tagjai: Bek Károly, Békefi László, Császár Gyula, Kalamár Zoltán, Szekeres
Géza, Molnár György, Molnár János, László József (Csiki). A megalakulást segítette
Koczfán István akkori KISZ titkár is. Közel egy hónap leforgása alatt a szakkör
tagjai jelentős számú néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze, amelyből augusztus
20-án egy nagyszabású kiállítást szerveztek a helyi művelődési házban. Az anyagot
hosszú időn keresztül itt is őrizték.
Közben a szakkör tagjai teljesen szabálytalan, és szakszerűtlen módon „ásatást"
végeztek a „Várhelyi dombnak" nevezett területen. Az előkerült leletek viszont
felkeltették a Göcseji Múzeum régészének, Vándor Lászlónak az érdeklődését,
ennek is köszönhető a vár későbbi feltárása.
A szakkör munkáját látva Szabó József igyekezett segítségükre lenni az összegyűjtött
néprajzi anyag elhelyezésében. Erre egy népi lakóház megvásárlását
látta célszerűnek. Ebben a Göcseji Múzeum néprajzosa, Szentmihályi Imre is
támogatta. Előbb a pördeföldi egykori kocsmát-, ahol Patkó Jancsi és társai
vívtak véres harcot a csendőrökkel - szándékozott megvásárolni és Pákára
szállítani. Miután terve a tulajdonosok irreális anyagi követelésén megbukott,
helyi ácsok önkéntes munka felajánlásával az épület hiteles mását akarták
felépíteni. Közben Dömeföldén a Dömeföldi u. 18. sz. alatti zsuppos boronaház
lakója meghalt, az örökösök elfogadható áron eladták a községi tanácsnak.
Az épület eredeti helyén áll ma is. A szakkör az épület berendezéséhez
újabb gyűjtést rendezett és hamarosan készen állt a kiállítás, amelyről
több országos napilap is megemlékezett. Néhány év elteltével kiderült, hogy
az épületet fel kell újítani. Ekkorra sajnos az épület padlásán tárolt - nem kiállított
- tárgyak egy részét ismeretlenek eltulajdonították. A megmaradt tárgyakat
a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményében helyezték el, ahol kötelezettséget
vállaltak az épület helyreállítás utáni berendezésére. Megkezdődött
az épület építészeti kutatás utáni rekonstrukciója, L. Szabó Tünde tervei
alapján.
Közben a szakkör vezetője, munkahelyi összeférhetetlenség okán, lemondott.
Rövid idő múltán a szakkör meg is szűnt.
Páka Értékeiért Egyesület
Az egyesületet 2003. március 20-án 30 alapító tag hozta létre.
„Az Egyesület célja, hogy segítse a község és vidéke építészeti, környezeti és
természeti értékeinek megőrzését, korszerű és esztétikus fejlesztését, ápolja
hagyományait, gyűjtse, védje és megismertesse történeti értékeit, erősítse a lakosság
szülőhelye, otthont adó környezete iránti szeretetét, demokratikus hagyományokra
építve szervezze közösségi tevékenységét." (Részlet az alapszabályból.)
Az egyesület pecsétje kör alakú. Közepén a község címere, körülötte
a felírat:
PÁKA ÉRTÉKEIÉRT EGYESÜLET *PÁKA*.
Az alakuló ülés az alábbi tisztségviselőket választotta:
Elnök: Bécs József; Alelnök: Molnár László; Titkár: Mentes Béláné; Elnökségi
tagok: Czupi Jánosné, Mester Vince; Ellenőrző bizottság: Elnök: Gyenese
Ferencné; Tagok: Farkas László, Becze Ferencné.
Az egyesület 2003-ban, első nagyobb munkájaként a temetőkápolna felújításában
vett részt. Ebben szerepet vállaltak az iskola diákjai is, tanáraik vezetésével,
tábor keretében, amelyet az egyesület pályázaton nyert pénzzel támogatott.
2004-re az egyesület közgyűlése az alábbi terveket fogadta el: A temető kápolna
felújításában való aktív részvétel, annak befejezése, temetői út elkészítésében
való részvétel, temető fásítás; Kishíd felújítása az iskola diákjai nyári táborának
keretében, pályázati pénzből; Páka monográfia nyomdai előkészítése és
kiadása; Pákáról elszármazottak 2005. évi találkozójának előkészítésében való
részvétel.
Magyar-Német Baráti Társaság
Az egykori levente, Lapat József levele indította el azt a folyamatot, amelynek
végén, 1991. október 19-én a németországi Wesendorf és Páka közt partnerkapcsolat
formájában, írásban rögzített módon is létrejött. A kapcsolatfelvétel első
látványos jele - az erről szóló okmány aláírásán túl - a temetőben lévő közös német-
magyar katonasír rendbetétele, és a Hősök tere felújítása volt.955 Azóta a
kapcsolatok szorosabbá, a találkozások rendszeressé váltak. Ennek egyik letéteményese
a Magyar-Német Baráti Társaság, amely 1994. november 28-án 20 alapító
taggal alakult meg. Az egyesület elnöke Lukács Tibor. Elnökségi tagok: Fülöp
Tibor és Bársony Tibor.
A kapcsolattartás folyamatos a kinti partnerszervezettel. Ezt csak erősíti az évenkénti
rendszerességgel megvalósuló személyes találkozás.956 Ezeknek a találkozásoknak
az iskola tanulói haszonélvezői. Egyrészt az ajándékba kapott technikai
tárgyak, másrészt a kiutazásban és a vendégfogadásban rejlő nyelvgyakorlás
reven.
139. A Wesendorf-park (2004)
A kapcsolatok aztán bővültek, mert a pákaiak felvették a kapcsolatot a német
partner franciaországi kapcsolataival. Az iskola a Wesendorf-i iskolával és egy
angol és litván iskolával közösen a Comenius-programhoz kíván csatlakozni.1
A testvérkapcsolat felvételének 10. évfordulóján, 2001 májusában a pákaiak
utaztak el Wesendorf-ba, ahol Páka-parkot avattak, majd augusztusban a
Wesendorf-parkot avatták Pákán, a Hősök tere melletti vadgesztenyés ligetben.
Az emlékművet a Kanadában élő, Pákáról elszármazott Molnár Sándor
készítette.9™ Ezt követően a pákai iskola diákjai utaztak Németországba.960
Ennek a kapcsolatnak köszönhetően 2002. november 2-án a Wesendorfiak egy
Daimler-Benz 608D típusú tűzoltóautót ajándékoztak a pákai tűzoltóegyesületnek.
961
„ üveges a gyermekekért" Alapítvány
1999-ben a pákai Önkormányzat támogatta azt a képviselői javaslatot, hogy jöjjön
létre egy alapítvány, és az iskola vegye fel Öveges József nevét. A párhuzamosan
megkezdett szervezés eredményeként 1999. augusztus 19-én megalakult
az „Öveges a gyermekekért Alapítvány".
Alapítók: Bocskor Ferenc, Farkas László, Lukács Imre, Németh András, Németh
Béla, Nyisztor Márton, Orosz Sándor, dr. Köppel Szilárd, Rudas Pál Csaba
pákai, és Vajmi Ferenc ortaházi vállalkozók.
A kuratórium tagjai: Gyenese Ferencné tanárnő, az iskola igazgatója; Kaszásné Simon
Márta tanárnő; Málics Zoltánné óvónő; Mester Vince plébános, az egyház
képviseletében; Molnár László a fenntartó intézmény részéről, a kuratórium elnöke;
Németh Andrásné tanárnő; Németh Béla az alapítók képviseletében; Nyisztor
Márton az alapítók képviseletében; Rudas Miklós polgármester; Rudas Miklósné
óvónő, az. óvoda vezetője; Szabó Józsefné tanítónő, a kuratórium titkára.
Képviselői mandátumáról való lemondását követően kuratóriumi tagságáról is
lemondott Németh Béla. 2001-ben pedig az elnök, Molnár László is felállt. A
kuratórium elnöke Szabó Józsefné, titkára Rudas Miklósné lett. Közben a kuratóriumban
több személyi változás is történt.
A kuratórium tagjai 2004. februárjában: Elnök: Szabó Józsefné; Titkár: Rudas
Miklósné; Tagok: Bécs József, Gyenese Ferencné, Mester Vince, Molnár László,
Németh Andrásné, Neuzer Ildikó, az óvoda vezetője, Nyisztor Márton, Rudas
Miklós, Szőkéné Kása Anikó, szülői munkaközösség részéről.
Katolikus Népszövetség
Célja: A magyar katolikusok társadalmi szervezkedése a katolikus öntudat ápolása,
gazdasági megerősödés és politikai tájékozódás végett. 1905-ben a Néppárt
buzgólkodása folytán nagyon fellendült; csakhamar kb. 300.000 tagot számlált;
volt újságja (Népújság), népiratai, naptára; gyűléseit nagy tömeggel tudta megszervezni.
A háború után jelentősége, befolyása nagyon csökkent.962
A népszövetségnek Pákán is volt helyi szervezete. A rá utaló dokumentumot a
pákai körjegyzőség iratai közt találtuk. A lényeget idézzük: „Zrínyi József r.k.
káplán katolikus népszövetségi helyi igazgató pákai lakos bejelenti, hogy a novai
járás területén népszövetségi gyűléseket kíván tartani (...) Páka községben
1912. évi január hó 8-án délután 5 órakor a rom. kath. iskola előtt, kedvezőtlen
időben az iskolában."963 Többet nem hallunk felőle.
KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete)
A parasztifjúsági és népfőiskolai mozgalmat 1935-ben alapította P. Kerkai Jenő
jezsuita szerzetes. "\'4 Kezdetben a politikai elit, és az egyházi vezetés egy része is
idegenkedve nézett a KALOT-ra.
Céljuk az volt, hogy katolikus parasztifjakat képezzen ki a várható földreform
utáni önálló, korszerű gazdálkodásra. 1943-ban már 20 bentlakásos népfőiskolán
képezték a parasztfiatalokat. A KALOT-nak női megfelelője volt a Katolikus
Lánykörök Szövetsége, a KALASZ. A mozgalom megindulását követően néhány
éven belül az országban mintegy ötezer helyi csoportban, kb. félmillió KALOTtag
dolgozott, művelődött, sportolt, végzett érdekvédelmi és hitbuzgalmi
tevékenységet.9"5
140. A KAL tagjai a KALOT épülete előtt (1939).
Major Gyula kanonokkal, és Orbán Balázs káplánnal
Pákán a KALOT szervezésének időpontjában szinte azonnal megalakult helyi a
szervezete. Életre hívója Tschida József káplán.966 Fennmaradt egy fénykép,
amely a KALOT tagjait ábrázolja a foglalkozásaik helyszínéül szolgáló épület
(Kossuth u. 78.) előtt, amely ettől kezdve csak „kalot"-ként volt ismert a köznyelvben,
évtizedekkel a szervezet megszűnése után is. Zászlajukat a Göcseji
Múzeumban őrzik.9"7
A KALOT tagjai az iskolából kikerült, egykori szívgárdisták voltak. Tschida Józseftől
Orbán Balázs káplán vette át a szervezet vezetését.
Mária-kongregáció
Katolikus hitbuzgalmi egyesület. Az elsőt 1563-ban alapították. 1584 óta a római
az első, a többieknek ebbe kell belekapcsolódniuk.
A Mária-kongregációk élén a pap elöljáró, a prézes áll; mellette a tisztikar, a tagokból
választott magisztrátus. Női tagokkal 1751 óta működnek. \'""
A Göcsejt járó, kispapokból álló cserkészcsapat ugyan csak három Mária kongregációról
tesz említést. Kettő ezek közül Zalaegerszegen, a harmadik pedig
Gutorföldén működött.
Ezt követően Pákán is megalakult, mert birtokunkban van egy tagfelvétel alkalmával
kiállított emléklap, amely előnyomott, csak a megfelelő szöveget kellett
beírni:
a*- r:;/:\'1 !-:-..,: "-^\'.x. C n í
? <br<MJí.:(y ~ft.t« • ! . r > i --\'4 -MffH:
aíatl műkódS cfiyl.áitíag \' \' \' > \' \'
i ^ , - , \' * megalapítón
MÁRIA-KONGREGÁCIÓK A
s ennek alapján részesül a római íokongregáció összes kegyelmeiben,
búcsúiban és kiváltságaiban és ezen 5nfelaján(ása a boldogságos szent
Szűz tiszteletére örök időre szó!.
- • nevezett,
-pártfogása
141. A pákai Szent Erzsébet Mária-kongregáció felvételi oklevele
„Kovács Irén felvétetett az Árpádházi Szent Erzsébetről nevezett, és a boldogságos
Szűz Mária M.O. Nagyasszonya pártfogása alatt működő egyházilag
1937. június 10-én 1598 sz. a Ftdő [Főtisztelendő] Egyházi Főhatóság által
megerősített és megalapított MÁRIA-KONGREGÁCIÓBA s ennek alapján részesül
a római főkongregáció összes kegyelmeiben búcsúiban és kiváltságaiban
és ezen önfelajánlása a boldogságos szent Szűz tiszteletére örök időre
szól. Páka, 1940. dec. 8.
Augusztinovicz Ilona titkár, Major Gyula prézes, tb. kanonok esperes plébános,
Temesvári Anna proszekta."
Zászlajuk ma is megtalálható a templomban.
Mária Lányok Társulata
Máriagyermekek Társulata. Az első Máriatársulatot - amelyből később a többi
kifejlődött - a XII. században alapították Ravennában, Mária Leányai néven.
A Szeplőtelen Szent Szűz gyermekeinek első szervezete hivatalosan 1840. február
2-án alakult meg Beauneban. 1847. június 20-án IX. Pius pápa jóváhagyta a
nővérek házaiban a Máriaegyesületek ezen új ágának megszervezését. Magyarországon
1854-ben alakultak az első Máriatársulatok, Pesten és Veszprémben.
1931-ben már 41 szervezetük volt. 2016 taggal. Zalában Nagykanizsán, Nagylengyelben,
Tapolcán és Zalaapátiban működött akkor ilyen csoportosulás.969
142. A pákai Mária Lányai Társulat tagjai és vezetői
A pákai társulat vezetője Temesváry Anna, Temesváry István kántortanító húga
volt. Tagjai az iskolából kikerült lányok voltak. Megalakulásának pontos dátumát
nem ismerj ük.\'\'"
Szent Ferenc III. rendje
Assisi Szent Ferenc alapította világiak számára a harmadrendet, mely vallásos
gyakorlatokkal, egyszerűbb élettel, j ó cselekedetekkel a saját állapotának megfelelő
tökéletességre törekszik. Férfi és női szervezete is volt.971
Működésükről nincsenek adataink. Zászlajuk a templomban található.
Szívgárda
AJézus Szentséges Szívét tisztelő és Jézusért apostolkodni akaró 6-14 éves katolikus
fiúk és leányok szervezete.
Célja: a valláserkölcsi és hazafias nevelés elmélyítése, ezen belül a családi élet
megszerettetése, a tekintélytisztelet fejlesztése, a munkára és a kötelességteljesítésre
való nevelés.
Szervezete a korabeli szokást követte: egy-egy iskolai osztály szívgárdistái egy-egy
szakaszt alkottak, élükön a szakaszvezetővel. A szakaszok alkották a gárdacsapatot,
ennek élén a felnőtt csapatvezető állt. Ezek részben hitoktatók, hitoktatónők,
részben tanítók, tanítónők és szerzetesnők voltak. A Szívgárda a gyermekeket
az iskolán kívüli időben foglalkoztatta. Hetenként vagy kéthetenként
rendszeres összejöveteleket tartottak, arra törekedve, hogy ezek légköre ne iskolás,
hanem kedélyes, közvetlen, családias legyen. Ének, beszélgetés, játék közben
került sor a rövid hitbuzgalmi oktatásra. Évenként több ünnepséget és kirándulást
rendeztek, karácsonykor megajándékozták a szegény gyerekeket. A
csapatvezetők kapcsolatban álltak a szülőkkel, a gyermekeken keresztül rájuk is
igyekeztek hatni. Gyakran rendeztek szülői értekezleteket, évenként apák- és
anyáknapját tartottak.972
A Szívgárdát Bíró (Bandrexler) Xavér Ferenc SJ alapította, és haláláig vezette.
Folyóiratuk az 1916-ban elindított „Szív" volt.9\' \'
Pákán a Szívgárda megszervezésének pontos idejét nem ismerjük. A mozgalom
aktív vezetője Orbán Balázs káplán volt, aki a társadalmi élet más területén is jelen
volt, és aktívan vett részt a falu közösségi életében. Ezért van, hogy több
szervezet létrehozását is az ő nevéhez kapcsolják. Valószínűnek látszik, hogy a
Szívgárdát is Tschida József indította útjára a faluban. Orbán Balázst, többek állítása
szerint azért távolították el, mert a magát kommunistának valló Németh
Istvánnal együtt felemelte szavát a fűrészüzemi munkások alacsony bére
miatt.974
A gárdisták iskoláskorú gyerekek voltak. Őket szakaszokba osztották be. Foglalkozásokon
emberismeretre, a természet szeretetére és a munka szeretetére nevelték
őket. Vasárnap délutánonként gyalogtúrára vitték őket, ahol megismertették
őket a természet számos titkával, ami mellett máskor elmentek, észre sem
vették. Ezeken a túrákon Vétyembe, Hernyékbe, Zebeckére és Kányavárra
(Gacsházára) jutottak el.
Újságjukat - a „Szív"-et 2 fillérért árusították. Szigorú erkölcsi normákra oktatták
őket. Orbán Balázs nem engedte meg, hogy a Válickában a fiúk és lányok
együtt fürödjenek. A fiúk a malomfejnél, a mély vízben, a lányok kb. 50 méterrel
lejjebb, a patak kanyarodóján túl fürödhettek. Ennek emlékét még az 1960-
as években is őrizte a „lányfürdő" elnevezés.
Kirándulásaik alatt gyakran énekelt kedves daluk volt:
Daltól hangos erdő, mező, berek
Merre járunk mi gyerekek.
Dalol a szív, muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet.
Aki dalol soh\' se fárad el,
Aki fölnéz soh\' se csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a jó Isten adja
O ad erőt a nagy harcra.
E mellett az iskola, templom környékének széppé tételében is aktívan részt vettek.
Minden őrsnek külön virágágyása volt, amit ízlésesen kellett elrendezniük,
beültetniük és folyamatosan gondozni.1"
Vöröskereszt
A Nemzetközi Vöröskereszt 1863-ban Henri Dunant svájci állampolgár kezdeményezésére
jött létre. Célja a háború áldozatainak segélyezése, valamint a természeti
csapások károsultjainak támogatása. Székhelye Genf.976 A Nemzetközi
Vöröskereszt segítségével kereshették eltűnt hozzátartozóikat a második világháború
után, vagy általuk küldhettek üzenetet a hadifogságba esett katonák,
vagy 1956 után az országot elhagyók.
A Magyar Vöröskereszt 1881-ben csatlakozott a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalomhoz
Magyar Szentkorona Országainak Vöröskereszt Egylete néven. Az I.
világháború idején főként jótékonysági akciókat szervezett és önkéntes ápolónőképzéssel
foglalkozott. A II. világháború idején, a fronton harcoló katonák
részére szeretetcsomagokat gyűjtöttek. 1948-tól újjászervezték. 1951-től vált demokratikus
tömegszervezetté. Széleskörű társadalmi tevékenységet kifejtő tömegszervezet
volt, amely társadalmi mozgalommá fejlesztette a véradást. E mellett
a lakosság egészségügyi nevelése terén fejtette ki tevékenységét.\'1"
A rendszerváltást követően a falusi Vöröskeresztes szervezetek tevékenysége formálissá
vált; részt vesznek a véradások lebonyolításában, idősek napja szervezésében,
de ezen túl tömegszervezet jellegük megszűnt.
1917-ben a Nova vidéki vöröskereszt választmány értesítette megalakulásáról a
pákai körjegyzőt és kérték, hogy igyekezzen tagokat beszervezni. Pongrácz körjegyző
megjegyzése az iraton: „Még itt tagok nincsenek. 917. III. 28."978
Pákán későn, 1975 februárjában alakult meg a Vöröskereszt helyi szervezet. Elnöke
a mindenkori körzeti orvos volt. Titkára a megalakulástól kezdve Brenner
Zoltánné.979
Tűzoltó egyesület
Mint korábban már említettük, az egyesületek önkéntes tagságon alapultak.
Sok esetben azonban működésüket különböző rendelkezésekkel felülről befolyásolták,
irányították. így volt ez a tűzoltóegyesületek esetében is.
A tűzvédelmi szervezetek: a hivatásos tűzoltóság, az önkéntes tűzoltóság, a köteles
tűzoltóság és a magán tűzoltóság voltak. A felügyeletet valamennyi fölött a
belügyminiszter gyakorolta.9™
A négy szervezeti forma közül - a Közigazgatási tájékoztató lap 1925. november
14-i száma szerint - Pákán kötelezett tűzoltóság volt, míg Dömeföldén nem tudjuk
melyik forma volt, annak ellenére, hogy a tűzoltókocsijukon lévő évszám
szerint, már 1891-ben működött tűzoltóegyesület.
143. Felújított tűzoltókocsi 1891-ből
A kötelezett tűzoltóság intézményét 1888-ban, rendeletileg hozták létre. A rendelet
értelmében az összlakosság 18-40 éves tagjai kötelesek voltak szolgálatot
teljesíteni, vagy a megállapított váltságdíjat fizetni. E szervezet tagjait három
csoportra osztották: mászókra, szivattyúsokra és rendfenntartókra. Az elsőbe
beosztottak végezték az oltást, bontást és mentést. A másodikba soroltak, mint
elnevezésük is mutatja a szivattyúkat kezelték. A rendfenntartók csoportjába az
idősebbeket osztották be.981
A tűzoltószervezetekre igazán nagy szükség volt. Főleg vidékünkön, ahol az
épületek túlnyomó többsége gyúlékony anyagból - fából, zsúppal fedve - készült.
Éppen ezért gyakoriak voltak a tűzesetek. 1888-ban 6 épület égett le,
1895-ben jóval nagyobb tűzvész volt, amelyben 7 ember is életét vesztette, de
nagy tűzvész volt Pákán 1934-ben is.
Itt jól felszerelt szertára volt a szervezetnek a mai Park Étterem és a Hősök tere
közti területen. Az épület tetőszerkezetéből egy torony emelkedett ki, amelybe
a vizes tömlőket fel lehetett húzni száradni. A lóvontatású fecskendő tárolására
szolgáló helyiség mellett további helyiségek voltak a különböző tűzoltószerek
tárolására, és a személyzet elhelyezésére. Ez az épület a második világháború végi
hadműveletekben megrongálódott. A helyreállításra csak 1947-ben került
sor. Ennek becsült költsége 2067 Ft volt.982 1969-ben építettek helyette egy újat
144. A dömeföldi önkéntes tűzoltók és vendégük
145. Pákai önkéntes tűzoltók a Wesendorf-iaktól kapott tűzoltóautóval
a Béke út 14. szám alatt, a régit pedig lebontották. Dömeföldén 1947-ben építettek
egy új tűzoltószertárat 9000 Ft-ért.983 Ezt a használaton kívüli épültet az
önkormányzat 2003-ban eladta egy magánszemélynek.
A háború után a tűzoltószervezeteket is újraalakították. Az állami és vállalati hivatásos
tűzoltók mellett a falvakban önkéntes tűzoltószervezetekjöttek létre. Ez
az átszervezés a korra jellemző módon ment végbe. A hangoztatott elv az önkéntesség
volt, de a községeknek előírták, hogy lakosságarányosan hány fővel
kell megalakulniuk. Pákán ez 25 fő volt. Amikor csak 20-an jelentkeztek, elrendelték,
hogy további öt főt ki kell jelölni a lakosság 18-45 éves tagjaiból. (Akárcsak
a kötelezett tűzoltóságnál.)984
Az újjászervezés során „Egységkönyv"-et szereztek be, és balesetbiztosítást kötöttek
a tűzoltók részére. Továbbá nyomótömlőt szereztek be. Páka szükséglete
400 m volt, ebből 100 m-t rendeltek meg. Dömefölde szükséglete pedig 100 m.
A tűzoltóparancsnok Pákán Csondor Károly, Dömeföldén Horváth János volt.985
Az 1989-es rendszerváltást követően Pákán gyakorlatilag megszűnt tevékenységük,
majd 2001-ben egyesületté alakult a polgárőrség kebelén belül.
A német partner település, Wesendorf 2002-ben egy tűzoltógépkocsival ajándékozta
meg a falut. Az ajándék átadásával egy időben a helyi kezelőszemélyzet kiképzését
is elvégezték.986
Sportegyesületek
Az 1921-es törvény a testnevelésről - amely a leventeegyesületeket is létrehozta
- bevonta a rendszeresen sportolók soraiba a falusi fiatalokat is. A falusi gyerekek
életéből amúgy sem hiányzott a mozgás. A mindennapok tevékenysége természetes
módon fejlesztette ügyességüket és izmaikat. A határban csatangoló
gyerekcsapat tagjai virtuskodva szedték ki a legmagasabb fák tetején lévő fészkekből
is a madártojást, vagy a fiókákat. A hasznos madarak pusztítását elítélő
gondolataink mellett azonban el kell ismerni, hogy ezek nem voltak lebecsülendő
sportteljesítmények 8-10 éves gyerekektől, ahogy a szintén elitélendő gyümölcslopások
sem; ahol fel kellett mászni azért a gyümölcsért. Néha pedig villámgyorsan
lemászni, mert a gazda észrevette a tolvajokat.
Az igazi sport, amely megjelent a falvakban, és tömegesen terjedt a labdarúgás
volt. Ez a sport megőrjítette a fiatalokat.
A pákai labdarugó csapat fénykora is a leventékkel indult. Háromszor nyerték
el a „Göcsej" vándorkupát, amely így végleg birtokukban maradt. Ebbe a
küzdelembe a Muravidék visszacsatolása után, már az alsólendvaiak is részt
vettek.987
így érthető, hogy ennek a generációnak a tagjai alkották a negyvenes évek nagy
pákai futballcsapatát. Jellemző rájuk, hogy sikereik ellenére ők elődeiket, az
1930-as évek játékosait többre tartották maguknál. Annak a csapatnak utolsó játékosa
Kocsis János, akit zseniális labdarúgónak tartottak, 2004. tavaszán hunyt
el. Pedig körülményeik - a maival összehasonlítva - katasztrofálisak voltak. Évtizedek
múlva is emlegették Tóth Józsefet, aki szikrázóan kemény játékos volt,
de gyári sípcsontvédőkről még álmodni sem merhetett, ezért egy elhasznált
kályhacsövet vágott el, azt erősítette az alsó lábszárára, és szénával bélelte ki.
A labdarúgócsapat hivatalos megalakulását 1939-re teszik. Ez az évszám szerepel
zászlaján is, a nevét jelző három betű: PVM = Pákai Vörös Meteor mellett.
146. A pákai labdarúgó csapat a Páka-Gutorfölde (3:1)
labdarúgó mérkőzés után (1937. június 29.)
Hivatalos adatok híján ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem áll módunkban,
de tény, hogy 1936-ban labdarúgó szerelésben fényképezték le Bek Györgyöt és
Németh Károlyt. 1937-ben pedig a Pákán lejátszott Dobri elleni mérkőzés alkalmával
készült fénykép a csapatról. A másik képen, az örökös nagy ellenfelet,
Gutorföldét 3:l-re legyőző csapat látható. Ez a kép 1937. június 29-én készült.
Mindkét képen egységes labdarúgó szerelésben láthatók a csapatok. Ezt az időszakot,
majd a negyvenes évek második, és az ötvenes évek első felét csak szubjektív
visszaemlékezésekből tudjuk úgy, ahogy rekonstruálni.
1946-ban Károly Benedek és még néhány társa felkereste Törő Ferencet, aki
nemrég tért haza hadifogságból, hogy újra kéne szervezni a labdarúgócsapatot.
Törő Ferenc igent mondott, és ettől kezdve 35 éven át, hol edzőként, hol sportköri
elnökként vett részt az egyesület munkájában. Az elnök, az iparos olvasókörben
is elnöki tisztet betöltő Czigola Károly lett. Ez volt az az időszak, amikor
az EPOSZ támogatásával sorra épültek a sportpályák, alakultak csapatok, a környéken
is, Dömeföldén, Ortaházán, Kányavárban, Pördeföldén stb.
Az 1948-as centenáriumi bizottság is felvette tervei közé a sportpálya építését."™
Ennek nyomán készült a mai labdarúgópálya helyén a Cigányberekben (vagy
zsibalegelőn) az első, a falu belterületén lévő pálya. Addig a legelőn -
Lepencén - volt a pálya. Hétközben az állatok, hétvégén a labdarugók vették
birtokba. A mérkőzések minden alkalommal nagy nézőközönség előtt zajlottak.
Az új pálya a vasút és a Válicka közt keresztben volt, nem úgy, mint ma.
Az újraszervezett csapat jelentős sikereket ért el. A régiek mellé, azok sikerein
felbuzdult fiatalok is felsorakoztak. Rétyi László Kanadából küldött képeket
több labdarúgócsapatról is. Ezek közül kettőre ezt írta: az első és a második pákai
aranycsapat. Valóban ennek volt is alapja. Hazai pályán fogadták, és legyőzték
a bázakerettyei NB Il-es labdarúgócsapatot. Molnár István (Dottya) 1 l-est is
védett ezen a mérkőzésen. (A Dottya nevet Czigola Károly „ragasztotta rá" a kor
híres spanyol kapusáról.) A kapustehetségre jellemző, hogy a kerettyeiek azonnal
szerződtetni akarták. O viszont nem hagyta el faluját és csapatát. Vele kapcsolatban
van egy másik hasonló történet is. 1961-ben a zalai építők vendégül
láttak egy szovjet építőkből álló delegációt. A találkozón amatőr labdarúgó
mérkőzés is volt. A barátságos mérkőzést végignézte a ZTE akkori edzője, aki a
mérkőzés után szerződést ajánlott az akkor 35 éves kapusnak. O ezt korára való
hivatkozással nem fogadta el.
Volt viszont egy másik pákai labdarúgó, aki elért erre a szintre. Durgó József a
ZTE meghatározó egyénisége volt hosszú időn keresztül. Társai elmondása szerint
nem technikai tudása, hanem hatalmas szíve és legendás lövései tették
naggyá. Amikor a pákai csapatba bekerült, mezítláb, csőrrel rúgta bődületes
erővel a gólokat. 25-30 méteres lövéseitől reszkettek az ellenfél kapusai. Legen-
147. A pákai labdarúgó csapat a Lepencén lévő pályán (1947)
dásan erős és egységes volt ez a csapat. Amikor 1961-ben, a búcsú napján, az akkori
csapat és az öregfiúk közt mérkőzést szerveztek, az. akkor 35-40 évesek leiskolázták
a fiatalokat. Az első félidőt 5:0 arányban nyerték, az. egyáltalán nem
gyenge ellenféllel szemben. A második félidő közepére aztán elfáradtak az
edzés nélkül pályára lépő „öregek", így a fiatalok az utolsó húsz percben megfordították
a mérkőzést, és 7:5-re győztek, de a közönség igazi nagy futballgálát
láthatott. Ebből a csapatból Kerettyére, tehát magasabb osztályba igazolt Németh
Jenő (Gatya).
A nagy generációnak nevezett csapatokba folyamatosan épültek be a fiatal tehetségek,
így a pákai labdarúgás mindig is nagyon erős volt. Az. 1956-os forradalom
majdnem kerékbe törte ezt a folyamatot. A csapat gerince elhagyta az. országot,
így újra kellett szervezni azt. Sikerült. A következő generációk is adtak
tehetséges labdarúgókat. Kovács Imre (imege), Tóth Zoltán (kásazoli) a Zalai
Építők, Büki László pedig Lovászi és Gellénháza csapatában öregbítette a pákai
labdarúgás hírnevét. A sportsikerek elismeréseként a sport és politikai vezetés
engedélyezte - a megyéből elsőként - , hogy az osztrák Lachenpach falu csapatához
kiutazhassanak, illetve itthon vendégül láthassák őket.9™ Az itthoni mérkőzésre
1964. Húsvét vasárnapján került sor. Nem csak azért emlékezetes ez,
mert az osztrákok az őket vendégül látóknak (a játékosokat és vezetőiket családoknál
szállásolták el) golyóstollal kedveskedtek, hanem mert húsvét előtt egy
héttel még 30 cm-es hó borította a pályát. A hóeltakarításban délutánonként
részt vett a falu apraja nagyja. Természetesen a labdarúgókkal együtt.
148. A pákai első „aranycsapat"
Az akkori körülményekről még tudni kell, hogy az idegenbeli mérkőzésekre kerékpárral
jártak a játékosok, és maguk vitték a szerelésüket is. Akinek nem volt
kerékpárja, azt társa, vagy valamelyik szurkoló vitte. Ekkor azonban már
ortaháziak és kányaváriak is játszottak a csapatban.
1966-ban a művelődési ház építéséből kikerülő földdel feltöltötték a pályát. Déli
végét ugyanis rendszeresen elöntötte a Válicka. Ideiglenesen a templom alatt
a réten, a malommal szemben alakítottak ki pályát. A pálya feltöltésével egy időben
pedig elbontották a régi sportszertárat, ami a régi vásártéri épület volt, és
egy három helyiségből álló öltözőt építettek társadalmi munkában. A játékosok
otthon, a vendégjátékosok pedig a kisvasúti megálló épületében öltöztek, aminek
akkor még volt ajtaja és ablaka.
A pálya és öltöző elkészültével sem oldódott meg azonban a tisztálkodás kérdése.
A játékosok a Válickában, vagy az abból merített vízben, lavórokban mosakodtak.
(Sokuknak óriási élmény volt, amikor Gutorföldén melegvízben zuhanyozhattak
mérkőzés után.)
1968-ban a csapat a járási bajnokságból feljutott a megyei bajnokságba. Az utazást
a termelőszövetkezet platós Csepeljével oldották meg. Szezon közben elfogyott
a pénzük, így a sikeres megyei szereplést be kellett fejezni.
Ismét járási bajnokság következett. Aztán ismét megyei. A történelem ismételte
önmagát: pénzhiány miatt vissza kellett lépni szezon közben.
A hetvenes években nagy előnye volt a pákai labdarúgócsapatnak a vetélytársakkal
szemben, hogy a művelődési ház tánctermét és folyosóját használhatták tornateremnek.
így korán megkezdhették az alapozást. Nagyon sok mérkőzést az
így szerzett erőnléttel nyertek meg a második félidőben. Az 1970-es évek második
felében ismét feltöltötték és alagcsövezték a pályát, a régi öltöző helyére pedig
állami támogatással felépült az Ifjúsági és Sportház. Klubteremmel és kultúrált
öltözőkkel. Az. ideiglenes pálya ekkor a Csokmai réten, a kisvasút és a
Válicka közt volt.
Aztán a csapat ismét kivívta a megyei bajnokságban való indulás jogát. Következett
egy hosszú sikeres időszak, amikor a csapat ebben a bajnokságban szerepelt.
Ekkor azonban már a profi, győzelem orientáltság dominál. A csapatban
alig volt pákai játékos. Sőt megtörtént, amire addig soha nem volt példa,
hogy a pákai játékosok környékbeli csapatokba mentek el játszani. Aztán a
pénz hiánya miatt a pénzért játszók elmentek, és a csapat a városkörnyéki bajnokságban
folytatta. 2002-ben ismét kivívták a megyei bajnokság második osztályában
való indidás jogát, de az anyagi körülmények egyre nehezebbé teszik
ezt a szereplést.
A labdarúgást aktívan befejezők 1992-ben, Brenner József köré tömörülve
megalakították a pákai Öregfiúk csapatát. Mérkőzéseiket meghívásos alapon
szervezték, heti egy edzéssel. Nagy élmény volt számukra, hogy a Magyar Köztársaság
parlamentjének labdarúgó csapata két alkalommal - 2001 és 2003 - is
elfogadta meghívásukat.990 Ők ezt 2001 novemberében viszonozták. Ez alkalommal
megtekinthették a parlamentet, és a karzatról bepillanthattak annak
munkájába.991
149. A második aranycsapat (1950-es évek eleje)
A labdarúgócsapat sikereiért oly sokat tevő vezetőkről - elnökökről, edzőkről,
szakosztályvezetőkről - név szerint itt most nem teszünk említést. Oly hosszú
lenne a sor - és félő, hogy valaki kimarad - , hogy erre nem vállalkozhatunk e
munkán belül. Talán akad valaki, aki részletesen megírja majd ennek, a közel
hét évtizedes klubnak sikerekben gazdag, olykor buktatóktól sem mentes történetét.
Ugyanilyen okból marad el az egyes bajnoki szezonokban szereplő játékosok
nevének felsorolása is.
150. A hatvanas évek csapata (1963)
151. Az új labdarugó generáció (1975)
152. A csapat 1976-ban
153. Pákai öregfiúk csapata
154. Pákai leventék
A labdarúgás mellett szót kell ejtenünk más sportágakról és űzőikről is. Kétségtelenül
a labdarúgás volt a meghatározó, de a falu fiataljai minden sportágban
megmérettették magukat, amikor erre lehetőség nyílt. Ilyen alkalmak pedig az
évente megrendezésre kerülő Spartakiádok voltak, melyeket felmenő rendszerben
bonyolítottak. A csapatversenyek - röplabda, kézilabda - mellett az egyéni
sportágakban is jól szerepeltek. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott pl. atlétikában
Völgyi Lídia futó.
Érdekes lehet a mai olvasó számára, hogy a spartakiádokon még kerékpárversenyeket
is rendeztek, ahol mindenki saját utcai kerékpárjával állt rajthoz. A pákaiak
több esetben a megyei versenyre is eljutottak ebben a számban.
A labdarúgó csapatból indult sportkarrieije a tragikus sorsú Horváth Ferencnek,
aki általános iskolás korában kitűnt eredményeivel kislabdadobásban. Ezt
a tehetségét gerelyhajító ként kamatoztatva jutott el a válogatottságig. A ZTE
egykori gerelyhajítója, megyei csúcstartója 38,42 m-es eredménnyel nyerte meg
2003-ban, gerelyhajításban a vakok és gyengénlátók országos bajnokságát.91" Az
ezt követő Európa Bajnokságon, Hollandiában harmadik, Kanadában a Világbajnokságon
pedig ötödik lett. Most az athéni paralimpiára készül.993
A sportegyesület második szakosztályaként kezdte meg működését a tekeszakosztály,
amelynek létrejöttét, működését nagymértékben elősegítette a sportház
mellett felépült tekéző tulajdonosa, Lukács Imre. Az első Luxi Kupát 1994-ben
rendezték, a kilencediket pedig 2002-ben. Az 1999. évit a pákai csapat nyerte
meg.994 Anyagi okok miatt a szakosztály ellehetetlenült és 2003-ban feloszlott. Jelenleg
megkísérlik újraéleszteni.995
A technikai sport kedvelői is megtalálhatók Pákán. Ok a PORC tagjai (Pákai
Old Road Club). A f aluban csak speciális autóik révén ismertek. Rendszeresen
részt vesznek versenyeken, főleg a somogybabodi versenyt részesítik előnyben.
Néhány megszállott űzi ezt a sportot. Nem hivatalos klub, csupán néhány
jóbarát állt össze 1998-ban, jó heccnek tekintve és kipróbálni magukat.996
A korábban Kányavárban is rendezett motocross versenyeken pedig Sabjanics
Szabolcs, Molnár János és ifj. Bocskor Ferenc képviselte a falut.
Végül egy pákai sportdiplomáciai sikerről is meg kell emlékezni. 1995. augusztus
16-án Pákán játszott egymással a magyar és szlovén utánpótlás labdarúgó válogatott.
15 órakor a 15 évesek, 17 órától a 17 éves korosztály csapatai küzdöttek
egymással.997
Leventeegyesület
A trianoni békeszerződés megtiltotta Magyarországnak az általános hadkötelezettségen
alapuló hadsereg fenntartását, s e helyett csupán 35.000 főnyi zsoldos
katonaság felállítását engedélyezte, nehézfegyverzet nélkül. Az országgyűlés
1921-ben törvényt alkotott a testnevelésről, amellyel létrehozta a leventeegyesületeket.
A szervezet kezdetben leplezett, az 1930-as évek közepétől nyílt formája
volt a katonai előképzésnek. A törvény értelmében minden ifjú, aki a 12. életévét
betöltötte, 21 éves koráig leventeköteles volt. A leventeköteles ifjak tartoztak
lakóhelyük illetékes elöljáróságán nyilvántartás végett jelentkezni, az oktatás
helyén megjelenni, a gyakorlatokon részt venni, elöljáróik iránt engedelmességet
tanúsítani, esetleges elmaradásaikat pedig kellőképpen igazolni. Ellenkező
esetben fegyelmi vétséget követtek el, és megbüntették őket. A szülők,
illetve gondozók mulasztását pénzbírsággal büntették. A leventeintézményt
1939-ben átszervezték, amennyiben a képzést egységesen kiterjesztették az
egész ifjúságra, illetve önkéntes alapon a 10-19 éves lányokra is. A II. világháború
utolsó időszakában, a nyilasok hatalomra jutása után leventék tízezreit
hurcolták Németországba. A leventerendszert az Ideiglenes Kormány 1945-ben
rendeletileg tiltotta be.998
Pákán viszonylag hamar megalakult a helyi egyesület, mert 1925-ben már
működött.999 Létrehozásában nagy szerepe volt Beznicza Péter körjegyzőnek.1"9"
Helybeliek visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az egyesület vezetője - egy időben
- Csondor Károly volt, akinek a kiképzés során használt gyakorló (makett) puskáját
ma a Göcseji Múzeumban őrzik. Tőle hamarosan Szigeti Jenő segédjegyző
vette át a feladatot,1001 aztán ő Temesváry István kántortanítónak adta át, aki
később segédtanítójára, Mészáros Árpádra ruházta. A köznyelv leventeoktatóknak
hívta őket.
A közigazgatási kézbesítőkhöz hasonlóan a leventék napi futárszolgálatot láttak
el Páka és Nova között. A megbüntetett leventéknek szintén Nován kellett letölteniük
1-2 napos elzárásukat. Ugyanúgy, mint az egy-két napos elzárással büntetett
felnőtt bűnelkövetőknek. Gyakorlatozni a dömeföldi határban lévő „Szerencsésre"
jártak.1002
A nyilas hatalomátvétel után (1944. október 16.) a leventéket is beosztották katonai
feladatok ellátására.1003 Ezt a sorsot a pákai leventék a front távolsága miatt
egyelőre elkerülték. Mindennaposak voltak azonban a hadi munkára vezénylések
(pl. hóeltakarítás). Ezt megunva - és némi kalandvágytól hajtva -
1945. januárjában négy levente önként jelentkezett harci feladatra. Hamarosan
egy másik önkéntes csoport is követte őket. Harmadik csoportjukat, azonban
már parancsra vagonírozták be 1945. január 26-án Gutorföldén, a novai járás
többi leventéjével együtt. Háromnapi hidegélelmet kellett magukkal vinniük. A
fekvéshez szalmáról, tűzifáról és kályháról a jegyzőknek kellett gondoskodni. A
vonat Ausztriába és Németországba vitte a fiatalokat. A pákaiak Wesendorfba
kerültek, a francia határ közelébe. 1945. április 10-én a szövetséges légierő lebombázta
táborukat, 48-an haltak meg a támadás során.
A pákaiakat - szerencséjükre - aznap a közeli reptérre vitték munkára. A repülőket
kellett feltölteniük bombákkal és lőszerrel. így élték túl a támadást. A tábor
elfoglalása után belgiumi hadifogolytáborokba kerültek. Onnan térhettek
aztán haza.1004
A leventék negyedik csoportját 1945. április Tjén, Nagypénteken vitték el, amikor
már közel volt a front. Mint korábban említettük, ők egy magyar katonatiszt
emberségének köszönhetően hazajöhettek. Talán az életüket köszönhetik
neki.""lr\'
Az önkéntesek 1945. októberében tértek haza. A zalaegerszegi gimnáziumban
- ma Zrínyi Gimnázium - működő igazolóbizottság előtt kellett jelentkezniük.
Az igazolást regénybe illő módon, úgy kapták meg, hogy az igazolóbizottság elnökének
szolgálója kányavári lány volt, aki felismerve őket, elintézte, hogy soron
kívül megkapják a papírt. E nélkül talán ők is a GULAG táborában
végzik.1006
1985-ben Lapat József, a pákai leventék egyike levelet íratott a Wesendorf-i polgármesternek.
Erre válaszul, 1986-ban három egykori leventét meghívtak vendégségbe.
E kapcsolatfelvételnek köszönhetően ma már az elhunyt magyar leventéknek
is van emlékművük a Wesendorf-i temetőben. 1995. április 2-án 120
fő meghívott - egykori levente - emlékezett Pákán a Wesendorfban történtekre.
10"7
155. Pákai leventék
Polgári Lövészegylet (Lövészegyesület)
Magyarországon az első lövészegyesületeket még a XVII. században alakították
betelepített német polgárok. A XX. század elején Szemere Miklós kezdeményezésére
megindították az ifjúság körében a hadipuska-céllövő sport gyakorlását.
Az első világháborút követően rövid időre a lövészélet is megbénult, de az 1920-
as évek elején a kisöbű puskalövészet hatalmas arányokban keltette életre a hazai
lövészegyesületeket.1008
A pákai Polgári Lövészegyesület (vagy egylet) megalakulásának pontos dátumát
nem ismerjük, 1929-ben szerveződhetett. E feltételezést arra alapozzuk,
hogy Békássy Jenő könyve 1930-ban jelent meg, ebben Beznicza Péter körjegyzőről
az alábbiakat írja: „(...) jelenleg a lövészegyesület alapításán munkálkodik."
Ugyanakkor Szigeti Jenő segédjegyző, és Német István a Hangya
Szövetkezet vezetőjének életrajzában már az szerepel, hogy a Polgári Lövészegyesület
tagja.1009
E kettősségnek - feltételezésünk szerint - az lehet az oka, hogy a kérdőíveket
ABC szerint küldték ki, így a közben eltelt időben megtörtént a egyesület megszervezése.
A szomszédos Ortaháza körjegyzőségi iratai közt fent maradt a lövészegyesület
alapszabálya. A „Polgári Lövész Egyesület Alapszabálya" nyomtatott. Központilag
adták ki. Nyolc oldalából négy szöveges, négy pedig ábrás. A képek egyenruhákat,
és rangjelzéseket ábrázolnak. Ez is jelzi, hogy a leventeegyesületekhez
hasonlóan, szintén katonai előképzésre hozták létre. Az egyesület tisztikarát az
alábbiak alkották: elnök, ügyvezetőelnök, alelnök(ök), főtitkár, pénztáros, ellenőr,
háznagy, jegyző, orvos és ügyész."""
Az elnök minden bizonnyal Beznicza Péter, az orvos pedig dr. Kiss Géza lett. Az
egyesület tagságáról, további sorsáról nincsenek információink. Valószínű,
hogy az 1930-as évek vége felé megszűnt.
Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ)
Az ifjúság katonai előképzésére létrehozott szervezet. Lövészklubjaiban kisöbű
puskás (kispuskás) lövészkiképzés folyt. Később ezt a városokban felállított légpuskás
céllövöldékkel kiegészítették.
A megyei, járási MHSZ klubokban a sorköteles fiatalok kedvezményesen szerezhettek
jogosítványt, motorra, személygépkocsira és tehergépkocsira. A katonai
előképzést szolgálta az is, hogy a végzős rádió-tv műszerészek addig nem tehettek
szakmunkásvizsgát, amíg sikeres rádiótávírász vizsgát nem tettek.
A katonai jelleg ellensúlyozására modellező és rádióamatőr klubokat is működtettek.
Pákán lövész és modellező klub működött. Dávid Géza és Dávid Árpád
vezette mindkettőt. 1967-ig, a művelődési ház elkészültéig a modellező
klub is az ő lakóházuk melletti kamrában kapott helyet. Vitorlázó és motoros
gépeket készítettek. A motoros gépek ekkor még acélhuzalos kézi irányítással
működtek. A Dávid testvérek inkább a motoros gépek készítésében jeleskedtek,
míg a vitorlázó gépek készítésének mesterei Budics Sándor és Róka Gyula
voltak.
A lövészklub tagjai a Csömödér felé vezető út bal oldalán - a faluvégtől nem
messze - a csömödéri fűrészüzem fejlesztéséhez nyitott homokbánya gödrében
alakították ki lőterüket, ahol később fedett lőállás is épült, amelyjelenleg is áll.
1973-74-ben a Lenti MHSZ rádiósklubja keretében rókavadász szakkör is működött
Pákán. A hasonló szervezetek személyfüggőségét jól jelzi, hogy a klub
tagjainak széjjelszóródása - továbbtanulás, munkavállalás, elköltözés - után a
klubélet elsorvadt, megszűnt. A lövészklub fegyverei ugyan még ma is megvannak,
de évek óta nem használták őket.
Hazafias Népfront (HNF)
Politikai tömegmozgalom. 1954. augusztus 12-én Nagy Imre kezdeményezésére
a magyar politikai, társadalmi és tudományos közélet szereplői értekezletet
tartottak a Parlamentben, egy új népfront szervezéséről, amelyet Hazafias
Népfrontnak neveztek el. I. Országos Kongresszusát 1954. október
23-24-én tartották, amelyen elfogadták szervezeti és működési szabályzatát.
Deklarálták, hogy a HNF mozgalom és nem szervezet, „erkölcsi és szellemi
folytatója a Magyar Frontnak és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak".
Célja a nemzeti egység megteremtése. A mozgalom eszmeiségét támogatva a
politikusokon kívül Czapik Gyula egri érsek és Bereczky Albert református
püspök is felszólalt a kongresszuson. A Hazafias Népfront nem jegyzett klaszszikus
egyéni tagságot, politikai, egyházi, társadalmi, kulturális, tudományos,
gazdasági szervezeteket, egyesületeket, szövetkezeteket, bizottságokat, stb.
tömörített, amelyek meghatározott összegű hozzájárulást fizettek. Ugyanakkor
a különböző népfrontbizottságok tagja lehetett a HNF-hez csatlakozott
szervezeteken kívül álló személy is. 1956 után a Hazafias Népfrontot - határozataival,
állásfoglalásaival és egyéb módon - ténylegesen az MSZMP irányította.
Legfelső szerve az Országos Kongresszus (OK) volt. Az OK tagjaiból a
Hazafias Népfront Országos Tanácsát (OT), az OT tagjaiból a Hazafias Népfront
Elnökségét, abból a főbb tisztségviselőket (elnök, alelnök, főtitkárok,
esetenként főtitkárhelyetteseket, titkárokat) választották meg. Az OK összehívási
gyakoriságát az első, 1954. évi szervezeti szabályzat még két évben határozta
meg. Ez azonban sohasem valósult meg (a másodikat ugyanis 1956.
október 23-án kellett volna megrendezni...), s az OK általában négyévente
ült össze.
A Hazafias Népfront munkájának tulajdonképpeni koordinátora az OT volt.
Az OT mellett országos irodák, területi és helyi szinten fővárosi, megyei, megyei
jogú városi, járási, ill. fővárosi kerületi, városi, városi kerületi és községi
népfrontbizottságok tevékenykedtek. A választott testületek állandó és alkalmi
munkabizottságokat működtettek, amelyek jól szemléltetik a Hazafias
Népfront széles és színes tevékenységi körét (pl. 1985-ben: Gazdaságpolitikai,
Honismereti, Idős Korúakkal Foglalkozó, Kertbarátok és Kisállattenyésztők,
Környezetvédelmi, Közjogi, Nemzetközi Kapcsolatok, Nő- és Rétegpolitikai,
Olvasó Népért, Pedagógiai, Propaganda- és Közművelődési, Szervezési
és Módszertani, Szövetkezet- és Agrárpolitikai, Településpolitikai Bizottságok.
1011
Fentieknek megfelelő módon működött a pákai szervezet is. Tevékenysége
névleges volt. A politikai rendezvényekre kiküldött meghívón - a felsőbb
szervek utasításának megfelelően - , hol a tanácselnökkel együtt, hol önállóan
szerepelt az elnök aláírása.
Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ)
1948-ban alakult az addig fennállott különböző ifjúsági szervezetek közös programja
alapján. A DISZ alakulásakor megszűnt.1012 Tudjuk, hogy Pákán is működött
helyi szervezete, de közelebbi adatunk nincs róla.
Dolgozó Ifjúság Szövetsége
A Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt 1950 júniusában alakult, 14-25 év közötti
fiatalokat egyesítő, a szocialista építés szolgálatában álló országos ifjúsági
szervezet. Az addig a MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (1948-1950)) által
összefogott ifjúsági rétegszervezetekből alakult. 1957-től feladatait a KISZ
(Kommunista Ifjúsági Szövetség) vette át.1013 Pákai működéséről van tudomásunk,
de közelebbi adataink nincsenek. 1955-ben a „Csalódások" című színdarabot
adták elő.1"14
KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség)
A pákai KISZ szervezet soha nem volt radikális kommunista szerveződés. Inkább
népfrontjellegű tömegszervezetként működött. Tagjai a közösségi együvé
tartozás miatt léptek be. A közös sportolás, társadalmi munka esetén mindegy
156. A „Válicka" Ifjúsági klub dekorációjának terve.
Készítette Gersei István, az iskola rajztanára, 1972-ben
volt, hogy milyen nevű szervezet révén jött létre. Fentieket alátámasztja az is,
hogy a tagság jelentős része a KISZ gyűléseken meghallgatott agitáció és propaganda
mellett rendszeresen járt templomba.
A KISZ szervezet volt rendszeresen szervezője a hagyományos szüreti báloknak.
A Spartakiád sportrendezvényein is a KISZ tagok adták az indulók zömét, de a
társadalmi munkákból is rendszeresen kivették részüket. (Művelődési ház mögötti
partoldalak gyeptéglázása, sportöltözők építése, stb. A temetőben lévő magyar-
német közös katonasírt is a KISZ tagok bontották ki a szemétből és öntötték
köréje az azóta elbontott beton keretet az 1970-es évek közepén.)
Az általuk működtetett Válicka Ifjúsági Klubban pedig hétvégeken 60-70 fiatal
szórakozott kulturált körülmények közt. (A tagság létszáma 1973-ban 68 fő
volt.) Ideológiájától eltekintve ma is hiányzik egy hasonló szervezet, amely a falu
fiatalságát összefogná.
Jegyzetek
829 Göcseji falujárás 1935. 45. p.
980 Göcseji falujárás 46. p.
981 Szili Ernő (szerk.): Énekelj az úrnak II. javított kiadás. 166. 112. B.
9,5 ZML. Pkjgy. 155/1947.
988 Németh László: Zala megye könyvtárai a felszabadulás után. 238-241. p.
984 Németh László: im. 242. p.
988 Varga Ilona, Páka szóbeli közlése, amit ezúton is megköszönök.
988 ZML. Pkt. jkv., 1954. március 29.
987 U.o. 1954.\' május 11.
988 Káli Csaba, Mikó Zsuzsa (szerk.): Dokumentumok Zala megye történetéből 1944—1947, Kimutatás
a megye területén lévő mozgókép-színházakról. 110. p. 61. sz.
939 Tompos Endre „Falurendezés" Pákán, Zala 1955. november 25.
949 Petrikné Vámos Ida: Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig.
253-254. p.
941 Révai nagy lexikona. 12. kötet 204. p.
942 ZML. Letétek gyűjteménye 4021 és 4024. sz. letét.
943 Új magyar lexikon. 6. kötet 541. p.
944 ZML. Pkjgy. 982/1947.
943 Új magyar lexikon. 2. kötet 85. p.
948 A képet Rákosné Szabó Edittől kaptam. Ezúton is megköszönöm.
947 ZML letétek IV. 433/b.
943 ZML. Pkjgy. 4499/1914.
949 ZML. Közigazgatási tájékoztató lap 1925. november 14.
939 Takács Sándor (1911-1994) Páka szóbeli közlése.
931 A 2146-3549-778 kataszter számú anyagot a Magyar Országos Levéltárból a Zala Megyei Levéltár
kérte meg számunkra. Hálával tartozom Simonffy Emilnek, a levéltár akkori igazgatójának,
ezért, valamint Szabó Béla nyugalmazott levéltár igazgató emlékének, aki a latin szöveget lefordította.
932 ZML. Pkjgy 845/1947.
938 ZML. Pkjgy. 275/947.
934 Kovács Ilona szóbeli közlése.
933 Falujelvény és emlékműavatás Pákán. Zalai Hírlap, 1992. augusztus 21., Akiket hiába vártak
viszsza. Zalai Hírlap, 1992. augusztus 22., Gerencsér Gábor: Pákai találkozások. Zalai Hírlap,
1992. január 4.
Sport barátságból j ó barátság. Zalai Hírlap, 1993. május 24., Magyarul tanultak. Német vendégdiákok
Pákán. Zalai Hírlap, 1994. március 21., Német vendégek Pákán. Zalai Hírlap, 1995.
május 25., Már negyedszer találkoztak. Zalai Hírlap, 1996. szeptember 12.
937 Gelencsér Gábor: Európa jövőjéről Pákán. Zalai Hírlap október 25., Gelencsér: Jubileumi találkozó
Pákán. Zalai Hírlap. 1996. október 21.
ir\'s Négyoldalúvá váló kapcsolat. Zalai Hírlap, 1999. szeptember 31., Háromoldalúvá bűvülhet. Zalai
Hírlap, 2000. október 21.
959 gy.f.: Tízéves a kapcsolat. Zalai Hírlap. 2001. április 20., gy.f.: A háború alapozta meg. Zalai Hírlap,
2001. augusztus 23., gy.f.: Rendszeres diákcsere. Zalai Hírlap, 2001. augusztus 29.)
9"" Gyuricza Ferenc: Ott kevesebb a tanulnivaló? Zalai Hírlap, 2001. október 20.
981 Gyuricza Ferenc: Ajándék tűzoltóautó. Zalai Hírlap, 2002. november 4., gy.f.: Ápolják a barátságot.
Zalai Hírlap, 2003. június 10., D.J.: Németországi utazás után a pákaiak. Lenti és Vidéke,
2001. augusztus.
982 Új idők lexikona Bp., 1940. 3699. p.
963
964
965
966
967
968
969
970
971
972
973
974
975
976
977
978
979
980
981
983
984
985
986
987
988
989
990
991
992
993
994
995
996
997
998
999
1000
1001
1002
ZML. Pkjgy. 59/1912.
Czinder Jenő molnár azonos nevű fia - aki később felvette a Kerkai nevet - , 1904. november
9-én született Kerkaújfaluban - ma Csesztreg része - és Pannonhalmán hunyt el 1970. november
8-án.
Zalai életrajzi kislexikon Zalaegerszeg, 1997. 117. p., Gyurácz Ferenc: Elete könyvbe kívánkozott.
Zalai Hírlap, 1996. június 1., Dr. Csonkaréti Károly: A középkortól a KALOT-ig. Zalai Hírlap,
1994. december 17.
1934. VIII-1936. közt káplán Pákán.
Göcseji Múzeum Történeti Gyűjtemény Ltsz.: 82.5.2. A róla készült fotó ltsz.: 1406. Ezúton is
köszönetet mondok Béres Katalin történésznek segítségéért.
Új idők lexikona Bp., 1940. 4424. p.
Szent Vince naptár 1932. Bp. 1931. p.; A Szeplőtelen Szűz Mária gyermekeinek Kézikönyve.
Bp., 1922. Itt is köszönetet mondok Mester Vince pákai, Németh Károly letenyei plébánosoknak
és Páli Zoltán pákai káplánnak segítségükért.
Varga Ilona (1927) Páka közlése.
Új idők lexikona. 2411-12.
Mészáros István: Szívgárda, szócikk a Magyar Katolikus Lexikon kéziratából. Ezúton még egyszer
megköszönöm Diós István pápai prelátus úrnak, a lexikon főszerkesztőjének, hogy számomra
elküldte a kézirat hivatkozott részét.
Magyar Katolikus Lexikon. I. kötet 844. p.
Németh Istvánné és Varga Ilona szóbeli közlése.
Varga Ilona szóbeli közlése.
Új Magyar Lexikon 5. 171. p.
Új magyar lexikon. 4. kötet. 520-521.
Pkjgy 506/1917.
Brenner Zoltánné (1939) Páka szóbeli közlése.
Petrikné Vámos Ida: Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig.
248. p.
Révai nagy lexikona. 18. kötet 568-569. p.
ZML. Pkjgy. 577/1947.
ML. Pkjgy. 858/1947.
ZML. Pkt. jkv. 1954. január 9. és 1955. november 28.
ZML. Pkjgy. 1601/1947; 1612/1947; 1616/1947.
Ajándék tűzoltóautó, Zalai Hírlap 2002. november 4.
Molnár István közlése.
ZML. Pkjgy. 661/1947.
Törő Ferenc (1922) Páka szóbeli közlése, amit ezúton is megköszönök.
Zala Hírlap 2001. október 9.; Több hétvégén is játszanak.
Pákai „ostrom" a Parlament ellen. Lenti és Vidéke, 2001. november.
Horváth Ferenc országos bajnok. Zalai Hírlap, 2003. május 28.
Sinkovics Eta: Elete a küzdés maga. Zalai Hírlap, 2004. február 28.
Zalai Hírlap, 1999. november 18.
Zalakomári sikerrel ért véget a Luxi Kupa. Zalai Hírlap, 1995. december 15., Egerszegre került
a kupa. Zalai Hírlap. 2002. december 21.
Fehér Béla (1961) szóbeli közlése.
Lenti után Pákán is. Zalai Hírlap, 1995. augusztus 15., Pákán a serdülők és az ifjúságiak is nyertek.
Zalai Hírlap, 1995. augusztus 17.
Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. 1980.
ZML. Közigazgatási tájékoztató lap, 1925. november 14.
Békássy im. 367. p.
Békássy: im. 368. p.
Molnár István (1926-2002) Páka szóbeli közlése.
""" Rózsás János: Keserű ifjúság. Nagy Csaba: Feláldozott nemzedék.
10°4 Lapat József (1926) Páka visszaemlékezése. Kéziratén., Budics József Páka (1928-2003), Tóth
Károly (1929) Páka, Tóth Jenő Ortaháza, (1926-2004) szóbeli közlése.
1005 Szabó József (1929), Károly Benedek (1930) szóbeli közlése. Mindketten pákaiak. Köszönet érte.
1006 Molnár István (1926-2002) Páka szóbeli közlése, aki az önkéntesek egyike volt.
1007 Gyuricza: A borzalomra és a hősökre emlékezve. Zalai Hírlap, 1995. április 3.
1008 Új idők lexikona Budapest, 1940. 4263. p.
1009 Békássy: im. 367-368. p.
1010 ZML. 3348. sz. letét.
1011 További részletes ismertetés: Új magyar lexikon. 3. kötet 228., Révai Új Lexikona.
1012 Új magyar lexikon. 2. kötet 137.
""\' Új magyar lexikon. 2. kötet 75. p.
""4 Tompos Endre: „Falurendezés" Pákán, Zala, 1955. november 25.
157. Páka község díszpolgárai
(Szabó József, Mester Vince)
159. A Plébánia mai épülete
158. A világháborúk áldozatainak
emlékműve Dömeföldén
161. Tehenes szekérrel a Koczfán-sűrűnél, a háttérben Dömefölde
A FALU NÉPRAJZA
Mivel e munka kapcsán elsősorban az emlékezetre, s a megjelent szakirodalomra
támaszkodtunk, ezért falunk néprajzának bemutatására a XIX. század
második felétől vállalkozhatunk. Ezt azért tehetjük meg, mert Göcsejről, már
1914-ben megjelent egy átfogó nagy mű Gönczi Ferenc tollából, és ebből, valamint
a XIX. század első feléből származó, Plánder Ferenc novai plébános
által írt művekből megismerhettük az akkori falusi élet számos mozzanatát.""
5
Gönczi Ferenc művében nagyon sokszor szerepel Páka, későbbi írásaiból is
arra leheteti következtetni, hogy szorosabb kapcsolat fűzi a vidékhez. Ennek
okát sokáig nem ismertük. Aztán kiderült, hogy Öveges Antal pákai tanító vejének,
a szintén tanító, csömödéri születésű Göntér Gábornak volt diáktársa,
így érthető, hogy juthatott sok-sok információhoz, barátja és komája születési
és tanítói állomásairól: Pördefölde, Kissziget, Náprádfa révén. Aztán Pákán
Göntér Gábor egykori náprádfai tanítványa. Török Bertalan lett a tanító.
Majd Göntér Paula Pákán ment férjhez, Zolder Károlyhoz, aki szintén sokat
segített Gönczinek. De ezek révén volt más kapcsolata is. Utolsó pákai útjáról
a Zalavármegyei Újság is beszámolt, annak apropóján, hogy Czobor Mátyás
Zalaegerszeg polgármestere és mások társaságában autós körutazást tett
Göcsejben: „(...) A következő állomás Páka volt, ahol a Hirschli-féle vendéglőben
ebédeltek. A tudósítás szerint, a vendéglőtulajdonos, a 69 éves
Hirschli Ignác nagyszerűen kiszolgálta vendégeit, és mikor megtudta, hogy
mi járatban vannak, emlékezett arra, hogy sok évvel korábban „Gönczi tanár
úr" járt arrafelé, és hogy segített neki az anyaggyűjtésben. Természetesen
megkérdezte, hogy él-e még Gönczi tanár úr, mire Gönczi maga így válaszolt:
„Élek bizony, itt vagyok és most is olyan ügyekben járok, mint annak idején.\'"""\'
Gönczi e látogatáskor már 74 éves volt. Ő tehát nagyban hozzájárult,
hogy településünk néprajzát jobban megismerhessük.
Van még valaki, akinek személyével nem tudunk az őt megillető súllyal, és
részletességgel foglakozni. Ő Kása József mesemondó, aki a rádió útján országos
hírnévre tett szert, és akitől Gönczi Ferenc is gyűjtött. Kása József anyagának
teljességre törekvő felgyűjtése, feldolgozása megtörtént. Az elkészült kézirat
a Göcseji Múzeum adattárában „Ló lopó Somogy" címmel található.
A település
A falu helyét már első lakói is jól választották ki. A két patak összefolyásánál
épült falvak állatait ellátta legelővel az e patakok által öntözött berek, szántóföldjeik
pedig közvetlenül házaik mellett voltak. Tüzelőt és építőanyagot a körös-
körül álló erdők adtak. Az 1121-ben említett két falu helyét a régészeti feltárásokból
és írásos adatokból ismerjük. A nagyobbik a templom környékén
volt, míg a kisebb a vár helyén. A vár felépülésekor el kellett hagyniuk, de a tőle
keletre lévő dombon vertek új tanyát. Ennek a falunak a nyomát - a vár feltárásakor
- Vándor Lászlóval,
terepbejárás során megtaláltuk.
Talán ennek a falunak a
nevét őrzi Csertaszeg földrajzi
nevünk. A nagyobbik Páka fejlődése
a XIV. században látványosan
felgyorsult, aminek
eredménye lett mezővárosi
rangja. A török azonban véget
vetett ennek a fejlődésnek. A
két Pákából csak egyik maradt
- valószínűleg a nagyobb - , az
is csak négy házzal. A XVIII.
században alakult ki a mai falu
elődje, egy, a patakkal párhuzamos
település, amely azonban
még nem volt azonos a XX.
század első felének egyutcás falujával.
Ugyanis a XIX. század
közepének térképei azt bizonyítják,
hogy a falu házai eléggé
lazán helyezkedtek el. A hajlított,
kerített házakból és az
azoktól távolabb lévő, sokszögű
pajtákból álló település inkább
egy szűk helyre tömörített szeges/
szeres településformára
emlékeztet. Erre utal az is, hogy a templommal szemben lévő területet - a XX.
század elején - az öregek Lukács-szernek, míg a Kossuth u. 20-24. számú házak
helyén lévő területet, Bakon-szernek hívták.""\' Vagy ilyen a Kocsis-szer elneve-
162. Páka településszerkezete 1864-ben,
Lászlóháza nélkül
Ugyancsak ilyen település képét mutatja Lászlóháza is, amely a XVIII. század végén
hosszan húzódott a Szent János oldal - vagy másképp Gerendi. - keleti lejtőjén.
Lászlóháza a mai Petőfi utca 6. számtól a 60. házszámig tartott.
Dömefölde esetében már ekkor kialakult az egyutcás falu, amely többé-kevésbé
követte a Válicka medrének vonalát.
Pákán a templom környéke ma is a mezőváros idején kialakult formát idézi. Az
előtte lévő tér a főtér, azaz piac, illetve vásártér volt még a huszadik század elején
is. A teret ekkor a templom, az iskola, a községháza és a fogadó határolta.
Páka területe a múlt század elején a mai Kossuth Lajos utcával volt azonos. Alsó
vége - az „avég" - a kastélynál (Kossuth u. 9.), felső vége - a „fövég" - utolsó
háza pedig Kocsis Jánosék mai háza környékén (Kossuth u. 114.) volt. Innen
egy gyalogút vezetett Kisszigetbe. Ortaháza felé már akkor is a mai Rózsa utca
helyén vitt az út. Csömödér felé viszont nem a mai helyén, hanem a kastély
előtt, a „Kishíd" helyén lévő hídon át, a Nepomuki Szent János szobor előtt, a
mai Petőfi utca vonalán haladt a Lenti-Eszteregnye kereskedő út. A csömödéri
miseút a fölvégtől vezetett a mai, Csertán lévő vasúti híd irányába, aztán tovább
a Két vízközt, vagy másképpen, Ácsközben Bördőce felé. Az eddig leírt terület az
idők folyamán kevésnek bizonyult a település számára. Ám a nagybirtok szorításában
nem tudott terjeszkedni. A huszadik század elején, a korábban nagy területet
elfoglaló kerített házak helyét szűk telkekre osztották fel. Ezeknek belső
telkein gyakran két, néha három lakóépület is állt egymás mögött. Ez is csak
időleges megoldásnak bizonyult, mert az 1930-as években, az Andrássy grófok
kínálta lehetőséget elfogadva, egyre jobban terjeszkedett a falu nyugati irányba.
Ennek a résznek (Táncsics, Ady, Hegyalja, Rákóczi, Béke, Dózsa utcák) a beépülése
az 1980-as évekre megtörtént, további bővülésre a keleti irány maradt
(Sugár, Ifjúság, Öveges, Rózsa, Átkötő utcák). Ezek beépítése - az Átkötő kivételével
- mára szintén befejeződött. Úgy tűnik, egyelőre a falu további teijeszkedése
is.
Építkezés
A falubeli házak - egy-egy ritka kivételtől eltekintve - a XIX. század közepéig
szinte mind boronából (teljesen fából) készültek. Egyetlen épület volt ez alól
kivétel: a templom. Az épületekhez a fát az uradalmak ingyen adták. Ezt az urbáriumokban
is rögzítették a jobbágyi jogok közt.
A falu első házait a vár régészeti feltárásából ismerjük. Ezek XII-XIV. századi
épületek voltak. Részben földbe mélyítették őket. Az így kialakított gödör két
végébe két ágasfát állítottak, erre került a szelemen, amire a ragok támaszkodtak.
Fedésükre valószínűleg nádat vagy szalmát használtak. Alakjuk így a későbbi
pásztor, illetve csőszkunyhókra emlékeztetett. Egyetlen helyiségből álltak.
A XVIII. századtól elterjedő boronaházak elődei a XIV-XV. századi nemesi udvarházak
voltak, amilyennek nyomát szintén megleltük a várfeltárás nyomán.1"19
A szakirodalom szerint ezek a felszíni boronaházak a korai időszakban szintén
egy helyiségből álltak. A XVII. század második felére aztán már a jelentősebb
épületek esetében túlléptek ezen az állapoton, és már több helyiségből (derékból)
álló házakat emeltek. Ilyen házban lakott az egyházi fejezetben már említett
Fekete András licenciatus is. Mint írták, háza földszintes, szalmatetős ház, a
szoba mellett konyha, kamra és a lovak istállója. Ez a beosztás - az istálló kivételével
- a téglaépületek megjelenéséig fő jellemzője volt a falubeli házaknak.\'020
Mint a világon mindenütt, az erdő mellett élő emberek értenek a fa megmunkálásához.
így volt ez a göcseji emberek esetében is. Erről Plánder Ferenc említést
is tesz.
Az épület helyét előbb vízszintesre elegyengették, aztán a falat tartó sarokkövek
elhelyezése után (amelyeket sok esetben gesztenyefa tuskóval helyettesítettek)
azok magasságáig az egészet tiszta agyaggal feltöltötték. Ezzel az épületet alul-
163. Az utolsó zsúpos ház a faluban. Dömeföldi tájház
ról szigetelték. A sarokkövekre fektették a ház alapját képező talpgerendákat, a
„tópot". Talpgerendák kerültek a közfalak alá is. Itt szintén sarokkövek tartották
az épületet. (Ezt nevezik talpgerendának, de kötőgerendának is.) Ezek a kötőgerendák
egyben a főfalak talpgerendáit is összekötötték, amelyekhez ékcsapolással
kapcsolódtak. Az egyik ilyen kötőgerenda azonban keresztvégesen illeszkedett
azokhoz. Ez volt a fő kötőgerenda.
Ugyancsak keresztvégesen kapcsolódtak egymásba a talpgerendák a sarkokon,
majd a felmenő fal boronál is. A falat többnyire két lapjára faragott, később fűrészelt,
másik két oldalán eredeti állapotban hagyott szálfákból készítették.
Ezek főleg tölgy és fenyő voltak. Talpnak tölgyet és gesztenyét használtak. Gyakori
volt az olyan épület, amelyik építéséhez felhasználták egy korábban tűzben
elpusztult épület boronáit.
A boronának szánt fatörzset két rövidebb fatörzsre fektették és fejszével, szekercével
lekérgezték. Ezután a kívánt oldalon csaptatták, majd durván lefaragták.
Ezt követően egy faragásban jártasabb ember, vagy ács a boronát a kívánt méretre,
simára faragta. A XIX. század második felében már megjelentek a fűrészelt
boronák. Amennyiben maguk fűrészelték, akkor ehhez a művelethez négy
emberre volt szükség. A szekeret széjjelszedték és a hátulját (hátsótengely, szekéralja)
kitolták a fűrészelés helyére. Ott a kerekeket lecövekelték, hogy el ne
tudjanak mozdulni. A tengelyre ráfektették a rönköt. Földön lévő végét karókkal
és lánccal rögzítették. Egyik munkás felállt a rönk felső végére, ő irányította
felül a fűrészt, alul pedig hárman maradtak. A két szélső férfi a szerszám keretfáját
fogta (valójában ők fűrészeltek), míg a középső a nyél közepén lévő fogantyúval
tartotta irányban azt. Amikor már ácsok végezték ezt a munkát, ők
egy emelvényt ácsoltak, arra helyezték a rönköt.1021 Egyes esetekben azonban
csak a szekér egyik oldalát vették le, így a rönk magasabbra került.1022 Ily módon
az 1940-es évekig fűrészeltek gerendát, padlót, deszkát ott, ahol nem volt a közelben
gépi fűrész ún. „gallér".
A boronákat a csatlakozásoknál csak olyan mélységben fűrészelték illetve vésték
be, hogy a két egymás fölötti borona közt a legkisebb rés maradjon, de a kötés
is biztonságos legyen. így el tudták érni, hogy különböző vastagságú boronákat
is használhattak. Néha a boronákat toldani kellett. Ilyen esetben egy erősebb
oszlop két oldalába vájatot (hornyot) véstek és a boronák ékalakra faragott végei
ebbe csatlakoztak. Az oszlopot alul és felül csappal a talpgerendába és a felső
boronába erősítették. Az ajtók szárfáit is ilyen zsilipszárak alkották. Az ablakoknál
két szélesebb boronát tettek egymás fölé, amelyekből ki tudták vágni a
fél-fél ablaknyílást, anélkül, hogy a borona túlságosan meggyengült volna. Később,
nagyobb ablakoknál a boronákat a kívül-belül rájuk szegezett deszkákkal
fogták össze. Aztán a nyílást deszkaborítással látták el.1023
A ház konyhájának mennyezetét hasított pallókból készítették, és alul-fölül betapasztották,
hogy a tűzhelyből kipattanó szikráknak ellenálljon. A szobát keresztben
begerendázták, erre került a deszkaborítás, oly módon, hogy minden
második az alatta elhelyezettekre került, így nem maradt köztük rés. A gerendákat
a szoba hossztengelyében mestergerendával támasztották alá. Ezt általában
valami módon díszítették. Néha csupán egy kicsipkézett „X"-el,1024 máskor
az építés évszámát vésték bele. A kamra plafonját szintén hasított pallóval fedték,
és a szoba mennyezetével együtt a padlás felől lesározták. Ezt nyaranta sikálással
felújították.
A lepadlásolt épületre került fel a tetőszerkezet. Ennek leggyakoribb formája a
kontyolt, majd a csonkakontyos tető volt. Előbbi a Délnyugat-Dunántúl, az Alföld
keleti pereme és Erdély legrégibb ismert tetőformája volt. A kontyolt tető
úgy készült, hogy az épület végeitől egy-két méterrel beljebb végződő szelementől,
illetve szarufa pártól az épület sarkáig vezették le a két-két élszarufát,
amelyek a többi szarufánál kicsit erősebbek voltak. Erre támaszkodtak a kontyrész
rövidebb szarufái, a csonkaszarufák. A tető gerincét alkotó szelement ún.
ollólábak tartották. Legtöbbször teljes ollólábak, amikor az ollólábak alsó végeit
a falak fölött csapolták be az ollóülésekbe.
Ezek az épületen keresztbe
fektetett, a födémpadlóknál vastagabb,
azok sorába beillesztett széles
boronák voltak. (Gönczi ezeket
lapos-gerendáknak nevezte.) De alkalmaztak
csonka ollólábakat is,
amikor azok végeit a fal síkján belül
ültették az ollóülésekbe. Volt egy
harmadik megoldás is, az ágasfás.
Ennek is két változata volt. A teljes
ágasfa a földről indult, míg csonkaágasfás
változatánál az ágasfa alsó
vége szintén az ollóülésbe volt becsapolva.
Az ollóülések ebben az
esetben mindig a falak felett voltak.
Az ágasfákat mindig a tető középtengelyében
helyezték el. A teljes
ágasfát csak nyeregtetőnél lehetett
alkalmazni. Az ágasfára helyezett
szelement a ragok (szarufák) tartották,
amelyek alsó végei a falgerendára
támaszkodtak. Az említett ragokat
0,65-1 méter távolságra helyezték
el egymástól. Legtöbbször
csak egyik oldalán lapított 10-15
cm átmérőjű gömbfából (főleg fenyő)
készültek. Alul a kerülőhöz
(fal- vagy koszorúgerenda), felül a szelemenhez erősítették, faszöggel. A szelemenen
túlnyúló végüket egyiknél behasították, míg a másikat laposra faragták.
A lapos véget a hasítékba helyezve mindkettőt átfúrták és faszöggel, ún. ragszöggel
fogták össze. A ragokra szintén faszöggel erősítették a két lapjukra faragott,
5-8 cm széles fenyő, vagy nyárfa léceket. A léceket a szarufákra merőlegesen
egymás fölé kb. 30-40 cm-es távolságra rakták. Erre került a héjazat, a zsúp.
Az épületeket rozsszalmából készült zsúppal fedték. A kalászból kézi cséphadaróval
alaposan kiverték a szemeket. A szalmából kévéket kötöttek. Tudunk olyan
eljárásról, amikor a zsúpnak szánt rozskévéket nem csépelték, hanem lefejezték,
hogy a cséplés során a szalma ne törjön. Ez egy rendkívül lassú és munka-
164. Németh Ferencék házánál
a család és a szomszédok
igenyes tevékenység volt, mert a kalász fejét a kalásznyaknál késsel egyenként
kellett levágni. Az így előkészített kévéket megkettőzték, és ezek kerültek fel a
tetőre. Ez a munka komoly szakértelmet igényelt, és a faluban csak egy-két ember
értett hozzá.
Az elkészült épület falát kívül-belül tapasztották. Tapasztás előtt a boronák felületét
bevagdosták (felpikkelyezték, barkucálták, hókkálták), hogy a tapasztó
anyag biztosabban megálljon. Tapasztásra homokos agyag, un. bökhör és szalma
vagy pelyva (pelva) keverékét használták az alábbi keverési arányban: bökhör -
szalma 4:1, bökhör- pelyva 3:1. A tapasztóanyagot, a sárt minden esetben lábbal
„dagasztották", taposták.
A tapasztást a boronák közti rések eltömésével az épület belsejében kezdték. Ezt
a férfiak végezték nagyobb testi erejük miatt. A résekbe nagy erővel kellett az
öregszalmás sárt becsapdosni. Addig vártak, amíg a tapasztóanyag kissé megszikkad
(fóksúk), majd ezt követően (ismét a férfiak) szalmás sárral a fal egész
felületét becsapdosták. A férfiak után a nők következtek, akik pelyvás sárral besimították
a durván felcsapdosott szalmás tapasztóanyagot. A tapasztás befejező
fázisaként az összes falfelületet erősen vizezve besimították. Ezzel a fal elnyerte
végső formáját. A tapasztás minden esetben kézzel történt, mindennemű segédeszköz
igénybevétele nélkül. Még a végső - vizes - simítást is csupasz tenyérrel
végezték. A tapasztás után közvetlenül elvégezték a meszelést is. Ehhez korábban
fehér földet, később meszet használtak. A falakat mindig fehérre, a lábazatot
- talpgerendát - pedig sárgásbarnára vagy kékre meszelték. A kész épület
padlózatát ledöngölték, lótrágyával kevert sárral tapasztották, majd felsikálták.
Száradás után a keletkezett repedéseket híg sikáló agyaggal tüntették el. A söprés
előtt a padlót vízzel fellocsolták, hogy ne porozzon. A sikálást szükség szerint
többször is, de évente legalább egy alkalommal elvégezték, a gyakrabban
használt helyiségekben hetente.
A göcseji ember faragó, díszítő kedve az épületeknél talán akkor bontakozott
ki igazán, amikor, az 1850-60-as években a Nyugat-Dunántúlt is elérte a csonkakontyolt
tető divatja, amelynek megjelenése lehetőséget teremtett a faragott,
fűrészelt, gazdagon festett méltán híressé vált göcseji házormok létrejöttéhez.
Ilyen fűrészelt oromdísze van a dömeföldi tájháznak is. Ezeknek a házaknak az
utcafronti homlokzata kontyolt, vagy csonkakontyolt volt. Udvari vége azonban
már nem minden esetben volt kontyolt, hanem néha tűzfal nélküli, nyitott volt,
máskor a tűzfalat bedeszkázták. Néhány esetben - főleg gazdasági épületeknél
- viszont vesszőfonattal készítették. Általában sárral ezt is betapasztották.
A téglafalú épületek, lakóházak nagyobb mérvű elterjedése az 1910-es évekre
tehető. Ezt a házak tűzfalán egykor látható évszámokból tudjuk. Annak ellenére
így voll ez, hogy - tűzveszélyességük, és az erdők védelme miatt - már Mária
Terézia megtiltotta a fából, zsúpfedéllel történő építkezést.1025 Pákán az utolsó
zsúpos boronaházat, a Kossuth u. 39. szám alatti lakóház helyén álló Mókuszházat,
az 1970-es években bontották el. Az utolsó boronaházat pedig 2002-ben.
Ezt már cserép fedte, és a Kossuth u. 35. szám alatt állt. A vele közös udvarban
lévő, szintén cseréptetős, háromosztatú boronaház pedig 1976-ig létezett. A
községi tanács elnökének, Szabó Józsefnek köszönhetően Dömeföldén a mai
napig áll egy zsúpfedeles, boronafalu, szoba, konyha, kamrás épület a
Dömeföldi u. 18. szám alatt. Pákán csupán egy vályogból készült épület volt az
1970-es években, bár a téglaépületek elterjedésével egy időben ezek is nagyobb
számban készültek. A házakhoz a téglát Lászlóháza déli végén és a legelőn vetették
az építkezni szándékozók, vagy fogadott napszámosokkal, az építkezés
helyszínén, ahova a szükséges agyagot odaszállították. így készítették a téglát,
165. Németh Ferencék és Bek Pálék közös háza az udvar felől,
a vesszővel elkerített kis kerttel
pl. a malom bővítésekor. A téglát a készítés helyén égették ki. A templom építéséhez
a téglát és cserepet a Dömefölde és Kányavár közt készített kemencében
égették ki. A házilag vetett, és égetett téglát paraszttéglának nevezték. Elmondásuk
szerint az uradalom részére szintén készítettek téglát. Ezt ugyancsak
a legelőn tették. Ennek emlékét őrizték a legelőn lévő téglásgödrök, amelyet az
1950-es években már csak halastónak hívtak.
Amennyiben az agyagnyerő helyen végezték a munkát, a földet 1,5 m mélységig
felforgatták, vízzel keverték, és taposták. Az így megmunkált agyagot ún. asztalra
talicskázták fel, ahol ládákba (formákba) csapdosták (tömködték), a felesleget
egy vizes fával eltávolították. A ládából egy elsimított, homokkal lehintett területre
borították ki. A megszikkadt nyers téglát aztán, ún. depókba rakták száradni.
Száradás után alagútszerű kazalba rakták össze, az egyes téglák közt megfelelő távolságot
(rést) hagyva. Magassága a 3 métert is meghaladhatta. Az. egészet földdel
lefedték. Az „alagút" egyik végét földdel betömték, a másik - szabadon maradt
nyíláson keresztül pedig tüzeltek. A tüzelés fával történt, 5-6 napig. Ezt követően
ezt a nyílást betömték és a tüzelést a másik, kiszabadított nyíláson át végezték,
szintén 5-6 napig. Amikor az égetés megfelelőnek látszott, és még elég nagy parázs
volt, a második nyílást is beföldelték. Hagyták fokozatosan kihűlni.
A téglaépület alakja, elhelyezkedése kétféle volt. Az úttal párhuzamos - utcafronti
- épületekbe hátul legtöbbször csak egy fedetlen, egy-két fokból álló téglalépcső
vezetett egy kis előtérbe, előszobába vagy folyosóra. Néhány helyen
ezeknél is volt az egész épületet végigkísérő, faoszlopos tornác. Valamennyi ablak
- négy-öt - az utcára nézett. Az utcára merőleges, tehát a telek mezsgyéjével
párhuzamos álló épületek udvarról nyíló bejáratánál szinte kivétel nélkül
két oszlopra támaszkodó, az épületre merőleges nyeregtetővel fedett, két oldalt
mellvédes tornác, kódisállás volt.
Ezeknek az épületeknek már alapárkot ástak és abba rakták a tégla alapot kötőanyag
nélkül. A közeiket csupán homokkal töltötték ki. A mindössze 35-40
cm magas lábazat viszont már malterral készült. Kevés épület alá ástak pincét a
magas talajvíz miatt. Ha mégis megtették, a pincék járószintjét alig süllyesztették
a talajszint alá, inkább a lakás földszintjét emelték magasabbra. Mindez a
Kossuth u. 33-37. szám alatti házaknál még megfigyelhető, de legszembetűnőbb
a 33. számú háznál.
Ezek az épületek is követték a boronaházaknál már ismert soros beosztást: elöl
volt a szoba, középen a konyha és hátul a kamra. Abban is megegyeztek, hogy
166. Kása József háza a fölvégben (1935)
valamennyi helyiségük földes (döngölt padozatú) volt. Eltérésük abban nyilvánult
meg, hogy amíg korábban az istálló a háztól távolabb, a pajta pedig - a gyakori
tüzek miatt - a belső telek végében épült, addig a téglaházak esetében legtöbbször
már egybeépültek a lakóházzal. Legfeljebb az istálló és pajta között
voltak a sertés és baromfi ólak. További eltérés volt a két épületfajta közt, hogy
a boronaházak valamennyi helyiségébe kívülről a pitvarból lehetett bemenni,
addig a téglaházakban a bejárat már egyetlen ajtón át egy szűk folyosóra, vagy
előszobába nyílt, ahonnan a többi helyiségbe lehetett jutni.
Valamennyi boronafalú épület füstöskonyhás volt, függetlenül gazdája anyagi
helyzetétől, és társadalmi hovatartozásától. Kezdetben a benne álló kemence
csak a konyha fűtésére és főzésre-sütésre szolgált. Később, amikor megjelent a
szoba, akkor innen fűtötték azt is.
A templom közelében álló fogadónak volt egy hatalmas mászókéménye, amibe
több helyiség tüzelőberendezése is csatlakozott. Alsó részét pedig húsfüstölésre
használták.
A kastély szobáiban lévő (cserép) kályhákat pedig a folyosóról nyíló tüzelőtérből
fűtötték (általában kettőt), ami a kémény aljába nyílt. Ezek lehettek az első
kéményes épületek a faluban.
A kemence mindig a szobai fal előtt, a helyiség középtengelyétől, annak az ajtóval
szembeni falának közelében volt. A tűzveszély miatt nem rakták közvetlenül
a fal mellé, 20-35 cm távolságot hagytak mellette. Három szerkezeti részből
állt: fő része maga a búbos (vagy púpos) kemence, annak ajtó felöli sarkán volt
az üstház, a kondér számára - külön tüzelőnyilással. A fal közepén pedig - szervesen
kapcsolódva - a tüzelőpadka, amin főztek, és ahonnan a szobai kályhát is
fűtötték.
A konyha bejárati ajtaját két - egymástól függetlenül nyitható alsó és felső -
részből készítették. Hidegebb idő esetén az alsó részt behajtották, míg a felsőn
szabadon távozhatott a füst. Téli nagy hidegben azonban mindkettőt betették.
Ilyenkor a füst az ajtó fölött vágott kb. 10x15 cm-es nyíláson át távozott. A kemence
padkáján főztek, ami legtöbbször a szobai kályha tüzelőpadkája is volt.
Az edényeket vasháromlábakra állították, de gyakori volt az olyan cserépedény,
amelynek három lába volt (lábas). Ezek közül néhány a szőlőhegyeken maradt
meg, de korábban a faluban is használták őket.
A helyzet gyökeres változását a kémények megjelenése hozta. Ez csak a XIX.
század utolsó harmadában következett be, vagy inkább a századforduló táján.
Az 1864. évben ugyanis a pákai jegyző még ígyjellemzi a falut: „...apró zsuppos,
többnyire kémény nélküli házak, ..."
A téglaházak azonban már mind kéményesek voltak. A régi konyhai kemence
nem ment feledésbe, mert ezekbe az új konyhákba is raktak ilyeneket, vagy téglából
rakattak platnis sparheltet. A sparhelt füstje — így hőjének egy része - a
pléhből készült sütő - redli - körül kialakított füstjáraton távozott a kéménybe.
Némely konyhába azonban csikótűzhely került, később ezeket felváltotta a zománcos
tűzhely, amelynek sütőtere a tűztér mellett volt, azon túl pedig még egy
vízmelegítő edényt is beépítettek közvetlenül a füstnyílás mellé, hogy a háziasszonynak
mindig legyen melegvize. A kemencék helyett pedig az udvaron, vagy
a tornác végében rakattak másikat.
A különböző falazatú és fedésű lakóházak arányának alakulása:
1864 1900 1930 1960
Df.* p * Df. P. Df. P. Df. P.
Összes lakóház 87 76 170 86 215 106 286
Fából épült 81 72 119 51 43 14 -
Tégla 6 3 36 36 117 87 245
Vályog v. tömés 1 1 - 38 5 38
Zsúppal fedett 72 117 39 40 10 5
Zsindelyes - 4 1 20 - -
Cserép, pala, bádog 4 49 46 155 96 281
*Df. Dömefölde
*P. Páka\'026
A faluban gyakori volt a boronafalu épületeknek egy jellegzetes típusa: a sokszögalakú
pajta. Ezek az épületek öt, illetve hatszög formájúak. Ez azt jelenti,
hogy rövidebb oldalaik nem derékszögben csatlakoztak a hosszabbik oldalhoz,
hanem egy egyenlő szárú háromszög két befogójaként. Ennek a formának a kialakulását
sokáig sokféleképpen igyekeztek megmagyarázni. Felvetődött, pl. annak
a gondolata is, hogy ez által a szél jobban átjáija a benne tárolt terményt.
Más vélemények szerint a forma létrejöttének oka elsősorban az anyagtakarékosságban
keresendő. A kiugró háromszögek boronáihoz ugyanis rövidebb
anyag is elégséges volt, mint ami egyébként kellett volna a végfalakhoz. Én egy
másik érvet is látok. Ez pedig, hogy ezek a pajták kontyolt tetővel készültek,
padlás nélkül, szelemenes tetőszerkezettel. A tetőszerkezetet a falak tartották, a
szelemeneket a háromszögek felső csúcsához erősített szarufával meg lehetett
támasztani, így a tetőszerkezet kialakítása is egyszerűbb volt. Ezeket az épületeket
a boronaházakkal azonos technikával építették, annyi különbséggel, hogy
itt a boronák éleit csak nagyon durván, vagy egyáltalán nem faragták. így a levegő
szabadabban járhatott köztük, és nem tapasztották őket. Ez a típus a környéken
több helyütt is előfordult, de sehol sem olyan nagy számban, mint
Dömeföldén és Pákán. Ezt Tóth János Göcsej népi építészete című munkájában
közölt térképek is alátámasztják.1"27 E korai épületeket aztán a XX. században
felváltották téglából készült lábas pajták, ahol az épület tetőszerkezetét
hat-nyolc téglaoszlop tartotta. Az oszlopok közét néhol lyukacsosan befalazták,
másutt bedeszkázták. Kapujuk deszkából készült, míg elődeiknél sövény kapuk
voltak. Amíg korábban a pajtákat a széna tárolása mellett főleg gabonakévék tárolására
használták, addig az újabbakat már csak szénatárolásra. A gabonát gőzgép
csépelte, nem kellett fedett helyen tárolni hosszabb időn keresztül. A pajta
egykor cséplésre használt középső részét, a szérűt ettől kezdve már folyamatosan
a szekér és egyéb mezőgazdasági eszköz, pl. eke, borona, tárolására
használták.1028
Miután a lakóházakat téglából kezdték építeni, a velük egybeépült istállók építőanyaga
is a tégla lett. Fedésükre cserepet használtak Padozatukat hosszabbik
167. Istállóval egy fedél alatt lévő lábas-pajta, Lászlóházán
élükre állított téglából rakták ki. Ez az ajtó felé lejtett, ahol egy húgyvályút alakítottak
ki, amin a trágyáié a szabadba folyt. Az ajtó előtt - belül - volt a járás
(járda), ami lapjára fektetett téglából volt. E fölött - az egyik sarokban volt a
kerek-jászú (ami valójában szögletes volt), amin keresztül a padlásról a szénát lehányták
az alatta lévő deszka ketrecbe. Ennek két oldala az épület fala, másik két
oldala a padlóba süllyesztett és a mennyezet gerendáihoz erősített oszlopra
100-120 cm magasságig szegezett deszka volt. Az ajtóval szemközti fal előtt húzódott
végig a jászol, fölötte pedig a srágla, a létraszerű, a fallal 45"-ot bezáró
szerkezet, amelybe a szénát rakták. Ez az állatok fej magasságában volt, és a
sráglafogak közt húzkodhatták ki belőle a takarmányt. A lehulló széna a vályúba
esett, így nem veszett kárba. Ajászol felső szélén lévő kerek fához erősítették
a karikákat, melyekhez az állatokat kötötték.
Az istállók berendezéséhez legtöbbször tartozott egy szalmapriccs is, amit többnyire
a földre tettek, néhány esetben a mennyezet gerendáiról lógattak le, és
alájuk kötötték a szaporulatot.
A sertéseket és a majorságot ólban tartották. Ezek boronából készültek. Az ól
egyik falán volt a vályú, ami felett vízszintes, tolitúval rögzített lengőajtó akadályozta
meg, hogy az állatok kijöhessenek. Ezt hidasnak hívták. Az ól előtt kerítés
volt, ami mellmagasságig bedeszkázott, sok esetben fedetlen előteret jelentett.
Néhány esetben nem volt hidas, akkor a vályú a kerítésbe került, ott etették a
jószágot. A vályút rönkből faragták. Később elterjedt a fűrészelt padlóból készített,
majd a betonból öntött, és (az olajipar megjelenése után) a vastag béléscsőből
készített vályú.
Az istállóból a ganalyt sráglával vagy tragáccsal hordták ki az istálló végében lévő
trágyagödörbe/kupacba, ahova a ganajlé is kifolyt.
Az. állatok itatására a vizet - mivel a házak udvarán sokáig nem volt - az utcán
lévő közkutakról, egy, a két végén vaskampóval ellátott csöbörrúdra akasztott
sajtárokban vagy fa vödrökben, csöbörben hordták.
A trágyakupac után, négy oszlopon álló, esetenként két oldalán sövényfalu, szalmafedésű
favágószín (favágító) állt: benne a fűrészbak és a favágítótuskó és a
szijószék.
Ezt követte a függőlegesen font vesszőkerítéssel körülvett veteményeskert. Vele
szemben, a telek túlsó oldalán volt a szalmakazal, majd a pajta következett.
A ház előtt - néhány esetben az udvar felől is - volt a kiskert, azaz virágos kert,
amelyet szintén vesszőkerítés választott el az udvartól, ezzel kizárták a ház közvetlen
közeléből az egész udvaron szabadon járkáló baromfit.
Hasonló módon készültek a szőlőhegyi pincék is, mint a falubeli házak. Ezek is
három osztatúak voltak. Szobából, présházból és borospincéből álltak. Néha
csatlakozott hozzájuk istálló, vagy baromállás, ha a gazda távolabbi falubeli volt.
Építésük is azonos volt a boronaházakéval. A szobára itt is deszka, míg a borospincére
hasított pallófödém került. A présháznak pedig nem volt mennyezete,
mert ez akadályozta volna a nagyméretű prés működését. A szobában itt is cserépkályha
volt, az ún. szemeskályha, amit a présházból fűtöttek, és a kályha tüzelőpadkáján
főztek. A füst itt a tető alatt szabadon távozott. A padka fölött azonban
volt egy tűzfogó, vagy füstfogó, ami megakadályozta, hogy a felpattanó szikra
akár a padláson tárolt hegyi szénát, akár a zsúpot meggyújtsa.
A lakóházak szobája szinte minden háznál azonos módon volt berendezve. Csupán
a berendezési tárgyak minősége változott némiképp a tulajdonos vagyoni
helyzetének megfelelően. A konyhával közös falon, a szoba középtengelyében
állt a kályha. Az ajtótól jobbra, illetve balra (attól függően, hogy a ház az út melyik
oldalán állt) az udvar felöli fal mellett és az utcai falon volt a sarokpad. Előtte
az asztal. Az udvari falon, a pad fölött a tálaspóca, amelyen cseréptálakat, korsókat
tartottak. Fogaira különböző tárgyakat akasztottak. Némelyik végén kendőtartó
is volt. Erre a hímzett dísztörülközőt tették. Ide került esetleg a házigazda
bőrtarisznyája is. Néhány esetben a pad fölé sarokalmáriumot tettek. Ebben
tartották értékesebbnek vélt tárgyaikat: Bibliát, imakönyvet (ezeknek fontos
szerepük volt, mert ebbe jegyezték fel az esküvő, gyerekek születésének idejét),
168. Kása Józsefék első szobája (1940 k.).
A képen: Kása József, Király Sándorné, Tóth Mihályné (Kása Rozália)
a szenteltvizes edényt és a pálinkát, ami gyógyszerként fontos szerepet töltött
be. Az utcára néző két ablak közt szentkép, vagy tükör lógott. Alattuk a láda,
amit esküvőkor hozott magával a menyasszony. Ebben tartották a ruhákat. Az
ajtóval szembeni falon voltak az ágyak. A mennyezetről lógott le a ruhatartó
rúd, amin egyes ruhadarabjaikat tartották. Erre akasztották az ünneplő csizmákat
is. Télen a szobába került az addig a padláson széjjelszedve tartott szövőszék,
amely szinte minden házban volt.
A konyha berendezése szerény volt. Néhány főzőedény mellett egy asztalszék,
vizespad, amin a vizes edények álltak, és az elmaradhatatlan rokka és áspó voltak
a főbb eszközök. A tüzelő padka és az udvari fal közt, később egy stelázsi állt,
amin a cserépedények, később az öntöttvas lábasok és fazekak voltak. A kemence
sarkában, a falnak támasztva állt a kurugla, a pemet és szenykivonó. A falba vert
szögön lógott a kanáltartó, hasonlóan szögre akasztották a cserépből készült
mácsikszűrőt is. Néhány esetben a sarokba ásott veremben tartották a krumplit,
hogy télen meg ne fagyjon.
A kamra a nagyobb használati tárgyak, edények, takarmány tárolásának helye
volt. Itt tartották a lisztes és gabonás ládákat vagy hordókat (hombár). Nyáron
ide hozták le a télen a padláson tárolt zsírosvindőket. Itt voltak a savanyított káposztás
és répás kádak, az üvegben eltett savanyúságok és lekvárok. Ugyancsak
itt tárolták a krumpli, búrgondi és kerekrépa egy részét is, hogy ne kelljen minduntalan
a vermet felbontani. A falnak támasztva, vagy tartóján itt volt a sózó-,
mosó- és dagasztóteknő is, a falon pedig ott lógott a lisztszita. A gerendáról pedig
a kenyértartó lógott alá. A padláson tárolták a füstölt húsokat, télen a
zsírosvindőket és kópicban a babot, helyenként itt tartották a kenyeret is.
Az épülettel néha egybeépítve, néha távolabb álltak a gazdasági épületek, mint
arról már korábban részben szó esett. Az udvaron - az ól és istálló közelében -
volt a trágyadomb. A telek végében pedig ott álltak a széna- és szalmakazlak.
(Már ha a gazdának annyi takarmánya volt, hogy nem fért be a pajtába, esetleg
nem volt pajtája.)
Földművelés, állattartás
Páka mezőgazdasági művelésbe vonható területe - a környék gazdasági, politikai
és vallási életében betöltött szerepéhez viszonyítva - kicsi volt. A tagosítás -
1864 - után a falu jobbágysorból felszabadult lakói is földhöz jutottak. Ezek - a
családok növekvő létszáma alapján - aprózódtak. A századfordulón előfordult,
hogy a népes családok egy-egy tagjának csak olyan széles földje volt, amin kaszával
nem is, csak sarlóval lehetett aratni.
Az Eszterházy-hercegség pákai, dömeföldi földjeit a Pördeföldén élő Imrehi
család bérelte, abból vásárolva sem tudták birtokaikat növelni. A két falu lakói
akkor tudták gyarapítani földterületüket, amikor az Erdődy család eladta itteni
birtokait.
Részben ennek révén, másrészt az első világháború gazdasági következményeként
gazdagodó családok tagjai lettek a falu későbbi módosabb gazdái. A többség
nehezen élt néhány holdas földjéből. Mellettük sok volt a nincstelen, aki
csak a másoknál végzett munkájával tudta eltartani családját.
A földművelőnek növénytermesztési és állattenyésztési szakembernek egyaránt
kellett lennie. Érteni kellett a földműveléshez, de az állatgyógyászathoz
is. A talajt a növénynek megfelelően kellett trágyázni, aztán fontos volt a szántás.
Ezt a munkát lovakkal vagy tehenekkel végezték. Oszi gabona alá három
szántás kellett: tarlóhántás, keverő- és vetőszántás. A tavasziak alá elég volt a
kétszeri szántás. Utána a favázas boronával aprították a földet. Ha nagyon
hantos volt, akkor kapafokával széjjelverték. Vetőabroszból vagy kötényből
hintették szét a gabonát, majd beboronálták. Ha kellett, akkor földre fektetett
kocsioldallal még betakarták. A nagyon dúsan nőtt vetést meghengerezték,
megtörték, s ezáltal megakadályozták túlságosan gyors fejlődését. A vetésből
a tüskét tavasz során kiböködték. Búzát, zabot, árpát és rozsot termeltek.
Péter-Pál után, a falu búcsúja után kezdődött az aratás. Ez volt a legnehezebb
mezőgazdasági munka. Kaszás, kötélvető/kötöző és marokszedő végezte.
Naplementekor öszszehordták a kévéket és keresztbe rakták. 21 kévéből állt a
kereszt. Gabonahordáskor átalakították a kocsikat és a szekereket hosszúszekérre,
vagyis az első és a hátsó tengely közé egy nyújtót iktattak be, és föltették
a hossziódalakat. Erre pedig a vendégódalakat. A fölrakott gabonát nyomórúddal
és kötéllel, a két oldal végéhez rögzítették. A behordott kévéket korábban
a pajtába - a szérűbe amikor már géppel csépeltek, az udvaron kazalba
rakták.
A gépek megjelenése előtt mindenki maga csépelte el a saját termését az udvaron,
vagy a pajtában, kézzel - cséphadaróval. A kévéket két sorba rakták kalászukkal
egymás felé fordítva. Mindkét oldalukat kiverték. Fölszedték a kihullott
magot, törekrostán megrostálták, majd szelelőrostával megszelelték.
1920 táján jelentek meg a cséplőgépek a faluban. Ezek jómódú gazdák tulajdonában
voltak. A nehéz gépet lovakkal húzatták háztól-házig, vagy maga a gőzgép
húzta. Személyzete gépészből, fűtőből és etetőből állt. Ok a tulajdonos alkalmazottai
voltak. A többi munkást (kéveadogató, kévevágó, szalmahordó, kazalrakó,
zsákoló, pelyva és törekszedő) a gazda hívta visszaszógálás fejében.
Másik fontos élelmiszerük a burgonya - krumpli - volt. Az öregkrumplit a legkülönfélébb
módon elkészítve fogyasztották, apraját pedig megfőzték az állatoknak.
A krumpli egy részét kamrában, konyhában tartották vagy a répához
hasonlóan, vermelték.
A burgonya mellett fontos helyet foglalt el a kukorica. A jól megtrágyázott földet
szerette. Ekével barázdát húztak, s ide potyogtatták kézzel a szemeket. Kb.
60 cm távolságra estek egymástól a sorok, a szemeket úgy 30 cm-re dobták a
földbe. Majd megjelentek a vetőgépek. A kukoricát csak letörték, és a pajtákba
beömlesztették. A törés végeztével, esténként elhívták a rokonokat, szomszédokat
fosztóba. Később a száron kifosztották, úgy borogatták a szekérbe, vagy töltötték
zsákokba. Otthon felhordták a padlásra, ott széjjelteregették. Majd egyre
több helyen építettek górét az udvaron. A vetőmagnak szánt szép fejekről nem
szakították le a fosztást, hanem azzal kettőt összekötöttek, és annál fogva felakasztották
a pajta eresze alá erősített rúdra, hogy ott a nap melege kiszárítsa.
Ezeknél nem használtak morzsolót, kézzel köpesztették le. Esténként kézzel, ujjúkra,
tenyerükre húzható morzsolóval mindig megköpesztették a másnapra
szükséges mennyiséget, a nyitott tűzhelyajtón kieső fény mellett. Közben egyegy
tusát dobtak a tűzre, de hagytak belőle reggelre is, begyújtani.
A kukoricaszárat rövid nyelű kapával vágták le, kévébe kötötték, és ott helyben
vagy otthon az udvaron gúlákba rakták, esetleg a pajta köré, a disznóól falához
támasztva tárolták. Onnan lassan elkopott, leszecskázták a marháknak.
A megélhetés szempontjából fontos volt az állattartás is. A falu állatállománya
vagyoni helyzet szerint oszlott meg az egyes családok között. Meglehetősen gyakori
volt az egy tehén, amelyet nemcsak szekérbe fogtak, de fejtek is. Az egytehenes
gazdák úgy oldották meg a gondjukat, hogy összefogtak, kisegítették egymást.
A tehetősebbek tartottak két-három fejőstehenet, néha ez a szám öt-hatra
is emelkedhetett, eladásra egy - egy növendék ökröt, igázásra egy pár lovat,
és megtartották mellette a csikóját. A nagygazdák természetesen nagyobb számban
nevelték mind a nagyállatokat, mind az aprójószágot. Anyadisznója szinte
mindenkinek volt, kinek egy, kinek több. Az egyéves kijáró südőt szeptember körül
állították be hizlalásra. Akkoriban vegyesen etettek velük mindent: krumplit,
tököt, szemes kukoricát, kukoricadarát, árpadarát. A kismalacok a főzőléből
kiszedett, kézzel széjjel maszított krumplit kaptak búzakorpával vagy főtt árpát.
Az ólakat rendszeresen tisztogatták, nyáron még ki is meszelték, kukoricaszárral
körbe rakták, hogy ősszel, télen melegebb legyen. Ha nem volt nagyon hideg
a kanász még télen is kihajtotta őket.
A tehenek télen szénát, szecskát, kerekrépát, silót kaptak, de emellett a fejőstehenek
moslékot is, hogy jobban tejeljenek. A lovak meg a széna mellett, abrakot.
Az állatok alá - sertés, ló, szarvasmarha - alomnak szalmát, a szegényebbek
erdei avart tettek. Ha közelgett az ellés ideje - tehénnél, lónál, sertésnél egyaránt
- különös figyelemmel kisérték az állat viselkedését, ilyenkor a gazda kint
aludt az istállóban. Várható nehéz
ellés esetén, hozzáértő ember segítségét
kérték, vagy elhívták a járás
állatorvost Nováról, de többnyire
megoldották maguk. (Állathoz
előbb hívtak orvost, mint a családtaghoz.)
Lábra állították a kis állatot,
odatámogatták az anyjához,
hogy lenyalja (ezért néhol meg is
sózták) segítették, hogy szopni tudjon.
Mikor az anyadisznó megellett,
ügyeltek rá, hogy agyon ne
nyomja malacait. Az ügyetlenebbeket,
vagy amelyiknek nem jutott
csecs, cumisüvegből etették. A
nagyállatok mellett a baromfiudvarban
éltek a tyúkok, libák, kacsák,
néhol pulykák. A tyúkokat a
tojásért nevelték elsősorban, a kacsákat,
libákat pedig húsukért és
tollukért, hiszen kellett az ágyneműbe,
és az eladó lányok kelengyéjébe
is. Sok libát tartottak; kétszer
fosztották őket évente, harmadszor
levágáskor kopasztották meg őket. A
falu libalegelője a Cigányberekben volt. A nagytestű baromfi húsa a nehéz
munkák idején az étkezésükben volt fontos. A családok létszámától és anyagi
helyzetétől függően vágtak évente egy - három hízót. A hús egy részét fölfüstölték,
más részét zsírban lesütötték. Ennek ki kellett tartania aratásig, kaszálásig.
Baromfit vasár- és ünnepnapokon vágtak, a szegényeknél akkor sem mindig. A
krumpli nem hiányzott szinte egyetlen étkezésből sem, a kenyér mellett ez volt
a legfontosabb táplálékuk. A faluban sok család tartott tehenet - még az iparo-
169. Telkeket elválasztó vesszőkerítés,
mögötte gazdasági épületek (1940 k.)
sok egy része is. A tej, tejföl, füstölt (hápos) túró és a tojás fontos része volt az étkezésüknek.
Sok babot - puha és száraz - , káposztát - édes és savanyított - , valamint
sokszor kelkáposzta főzeléket - plutykát - , kifőtt tésztát fogyasztottak. E
mellett kemencében sütött rétest, kalácsot, prószát, pogácsát, perecet és kelt
tésztát rendszeresen sütöttek, főleg babos vagy káposztás ételek mellé. A karós
babot a kukoricába vetették, annak szárára, a kertben ültetettet pedig mogyorófa
karóra futatták. A bokorbabot, pedig a krumpli közé ültették.
A legeltetés zökkenőmentes és igazságos lebonyolításáról előbb az úrbéres (birtokosság),
később a legeltetési bizottság gondoskodott. A falu közös legelője
Lepencén volt. Külön volt a lovaknak, a szarvasmarháknak és a sertéseknek is.
Birkalegelő földrajzi nevünk, pedig azt bizonyítja, hogy a juhoknak is. A gazdák
legelő joggal rendelkeztek, amelyhez hasonló volt az erdőjog is.
A rétek, árkok karbantartását, tisztítását mind közösen végezték a bizottság által
meghatározott időben. A kaszálás és a hordás napját viszont mindenki maga
döntötte el. Kétszer kaszáltak. Először június elején az öregszénát, augusztusban
a sarjúszénát. A rendek egyik oldalát hagyták megszáradni, azután háromágú
favellávalmegfordították (forgatás), s megszáradt a másik oldala is. Gyűjtéskor
(takaráskor) a szénarendeket középre hömbölgették úgy, hogy közepén egy
hosszú hurka keletkezett. Ezt boglyába (baglába) rakták. A gabona és a széna behordását
ugyanazzal a szóval hordásnak nevezik, s mindkét termést hosszúszekérrel
szállították haza. A szénásszekér megrakása talán még nagyobb ügyességet
és tapasztalatot igényelt, mint a gabonás szekéré. Több, egymásra rakott lapos
szénacsomóból szarvat hajtottak a szekér mind a négy sarkára, azután bélelték,
ez tartotta össze a rakományt, hogy le ne dőljön. A szénát az istállópadlásra,
a pajtafiába vagy az udvarra kazalba rakták. Ha megbontották, az oldalából
vonóhoroggal húzták ki a kívánt mennyiséget.
Szőlőművelés
Az itt élők életében jelentős szerepet töltött be a szőlőművelés. Nem volt ritka
az olyan család, ahol a megtermelt 40-50 akó bor minden évben elfogyott. Jelenlegi
ismereteink szerint több mint fél évezredes hagyománya volt már itt a
szőlőművelésnek, amikor a honfoglaló magyarok ezt a területet birtokba vették.
Ide érkező elődeink már a honfoglalás előtt ismerték és kedvelték a bort, így
nem volt újdonság számukra.
Egyik legkorábbi, megyénkre vonatkozó szőlőemlítés 1121-ből való, amikor is
Páka határában 6 szőlőt említenek 6 vincellérrel.1029 További középkori okleveleink
is azt bizonyítják, hogy Zala megye 1526 előtt szőlőterületét tekintve a Dunántúlon
az első, vagy második lehetett. Itt természetesen a történeti Zala megyét
értjük, melybe beletartozott a Balaton-felvidék, a Muraköz és Alsólendva
környéke is.1""\'
A szőlők következő említése - mint a legtöbb fennmaradt oklevelünk általában
- peres ügy kapcsán került egy 1374-es oklevélbe, melyben Lendvay Miklós bán
fiai - választott bírák útján - úgy egyeztek meg a zágrábi káptalannal, hogy minden
tizedik köböl bor után három magyar dénárt fizetnek. Ugyancsak peres
iratban olvashatunk 1439-ben szőlőről, amikor is Alsósebecskei Farkas Miklós
Szécsényi László pákai szőlőjében három éven át jogtalanul beszedette a kilencedet,
emiatt Szécsényi beperelte őt.
Szőlőt főleg a már szántóföldi művelésre alkalmatlan, nehezen művelhető
dombokra ültettek. Feltehetően ezért van Zala megye déli részén még ma is annyi
szőlő. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy ezeken a dombokon a távoli
falvak lakóinak szőlőit is megtaláljuk. Sőt egy-egy hegyhát szinte csak az adott
községben élőké volt.
Délnyugat-Zala területén tehát mindenütt volt szőlő, bár ezek nagy része a török
hódoltság alatt a falvakkal együtt elpusztulhatott.
1690-ben, Kanizsa töröktől való visszavétele után megszűnt a hódoltság. Elmúltával
- és főleg a XVIII. század közepétől - újból fellendült a szőlőművelés, ami
valószínűleg Mária Terézia úrbérrendezéseinek is köszönhető, továbbá, hogy az
irtás földön telepített szőlőjét a jobbágy tovább örökíthette. Az alsólendvai uradalomban
birtokos Nádasdyak már az 1630-40-es években megkezdik a szőlők
újratelepítését. 1663-ból tudjuk, hogy Páka mezőváros lakói hegyvámot kötelesek
fizetni földesuraiknak.
A korábban j ó borokat termő szőlők a török uralom alatt - gondozatlanságuk
miatt - tönkrementek. Egy kapásra 3 urna nagyon silány bor terem - olvashatjuk
1720-ból. Nem települt újra minden elpusztult falu. így fordulhatott elő,
170. Hajlított, zsúpos boronapince a Csokmai-hegyen
hogy korábbi szőlők helyére erdő nőjön, de néhány évtized múlva az egykori falu
helyén szőlőt telepítsenek, és a falu neve a szőlőhegy nevében éljen tovább.
A szőlőterületek növekedése szükségessé tette „a megyei szőlőtelepítési egységes
utasítás" megjelenését 1759 körül és a szőlőhegyi rendtartások kiadását
1752-ben. A szőlőterületek végleges nagysága a XIX. század közepére alakull ki,
és ez megmaradt a XX. század közepéig. A csökkenés a termelőszövetkezetek
megalakulásával kezdődött, és megállíthatatlanul tart napjainkig. (A pákai körjegyzőség
területén 2001-ben 740 nyilvántartott szőlőbirtokból 300-310 már elhagyott
volt.) A közel egy évszázadig tartó időszakban befejeződött a szántóföldi
művelésre nem, de szőlőtermesztésre alkalmas területek betelepítése. A birtokokon
felépültek a terület nagyságához mért, feldolgozásra és tárolásra alkalmas
pincék. Ekkor, néhány tulajdonosváltást leszámítva, a birtokhatárok megmerevedtek.
Ezt a szőlőművelési kedvet megőrizték a későbbiekben is. Még az országot sújtó
filoxéra járvány után is újratelepítették a régi szőlőket, hiszen a gerinceken,
vagy a szőlő lábánál ott álltak az évszázados pincék, a bennük lévő borászati eszközökkel.
Ebben az időben a filoxéra elleni rendszabályok ügyében kötött nemzetközi
egyezményt becikkelyező 1882. évi XV. tc. alapján az ország szőlőművelő területén
filoxéra felügyelőségeket szerveztek. Azok alakultak át az 1890-es években
szőlészeti és borászati kerületi felügyelőségekké.1031
Korábban sokan laktak a szőlőhegyeken. A Páka környéki szőlőhegyeken -
Hottó-, Kis- és Nagyhegy - a földbirtokosok összeírása során, 1864-ben 91 lakóházat
írtak össze, míg magában a faluban 93-at. Külön összeírás említi a pincéket,
rendkívül alacsony számban. A Kis-hegyen 44 lakóépülettel szemben mindössze
8, a Nagy-hegyen 47 lakóépület mellett szintén 8 a pincék száma, míg a
Hottó-hegyen mindössze 1 pincét találunk, lakóházat, egyet sem. Mint említettük
ez a hegy az elpusztult falu nevét őrizte meg. Az említett pince viszont külön
megjelölést kapott „pince, mint gazdasági épület". A pincék alacsony száma
a lakóházak nagy számával magyarázható. Az 1864-es és későbbi térképek összevetése
azt igazolja, hogy ezek többsége 1976-ban is állt, pinceként funkcionált,
a bennük lévő prés azt mutatja, hogy összeírás idején kettős funkciót töltött be.
A pinceként jelölt épületek mindenütt a réten - kaszálón - vannak. Pontosan
idézve: „(...) rét pincével együtt." Tóth József pákai tanítóról pedig azt olvashatjuk
1840-ben, hogy „tíz helységnek és néhány hegynek is a jegyzője.\'""\'2
A szőlőhegy külön világ volt, amelyet fizikailag is elválasztott a falu többi területétől
a gyepű. Ez a szőlő határait jelölő sövény, bokorsor volt. Az eleven gyepű:
főleg tövises cserjékből ültették, hogy ezzel megakadályozzák az állatok bejutását,
ezáltal kártételét. De más módon is készült: „szőlőmetszéskor összegyűjtött
venyigéből raknak mintegy méternyi magasságra [karók közé]. Minden tavasszal
megújítják, vagyis egy - egy réteget fölébe raknak" - írja Gönczi. A gyepiül
több helyütt kapukat építettek (hegykapu), amiken át a gazdák közlekedhettek,
és amit különösen szüret idején gondosan zártak. A gyepű gondozását a
hegyre 11 dtartás szabályozta.
171. Szüretelők a plébánia pincéje előtt
A hegy életét szabályozó szervezet volt a hegyközség, a szőlőbirtokosok önkormányzatijelleggel
működő szervezete. 1894-től törvények szabályozták létrehozásukat.
Az 1894. évi XII. törvénycikk értelmében megalakult hegyközségek
rendtartásait központilag adták ki, és a szabályokat általánosságban határozták
meg. A 31 paragrafusból álló: „Hegyközségi rendtartás foglalatja és kiterjedése"
szabályozza a „Közgyűlés, A hegyi választmány, Elnök, Hegybíró, Hegyőrök és
Hegyi rendészet" fejezetekben azok jogköreit és feladatait.
Érdekes, hogy megtiltja a hegyben való állandó lakást. Ez azért is érintette érzékenyen
a gazdákat, mert mint korábban láttuk, helyenként majdnem annyian
éltek a hegyekben, mint a falvakban. A rendelet a megjelenéstől számított
egy évet adott arra, hogy a hegyi lakásból kiköltözzenek. A törvényt úgy tűnik
nem tudták végrehajtani, mert napjainkig maradtak lakók a szőlőhegyeken.
1938-ban szükségesnek látták egyes törvények megújítását. A XXX. törvénycikk
alapján „szőlők és gyümölcsösök tulajdonosai a szőlő- és gyümölcsgazdálkodáshoz
fűződő közös érdekek előmozdítására és védelmére, hegyközséget alapítottak"
szinte minden községben, ahol szőlőtermelés folyt.
A formanyomtatvány 12 paragrafusos, és gyakorlatilag megismétli az 1894. évi
XII. törvény rendelkezéseit, ami ismételten azt muta^a, hogy az előző nem érte
el célját.
A legújabb hegyközségi rendtartás, amely a hegyközségek újbóli létrehozását
szabályozza az 1994. évi CII. törvény a hegyközségekről. A törvény IX. fejezetben,
66 paragrafusban, a korábbi törvényekre épülő, részben azonos fejezetekkel
szabályozza a hegyközségek működését.
A XIX. század végéig a hegyi articulust, a minden évben megtartott hegyi gyűlésen
felolvasták, lévén, hogy a lakosság nagy része írástudatlan volt, továbbá,
hogy azok rögződjenek az emberekben.
A hegyközség élén a hegybíró állt, aki az esküdtek segítségével irányította a
hegyközség életét. Ha több községnek volt egy hegyterülete, mindegyikből egy
esküdtet választottak, három évre. Esküdt csak feddhetetlen jellemű ember lehetett.
Évente háromszor gyűltek össze gyűlésezni. A hegyközség törvényeinek
megtartását a szőlőesküdtek munkájának ellenőrzésén keresztül követelte meg,
és védte a hegyközség érdekeit. Kisebb hegyi ügyekben (káromkodás, lopás, tiltott
napokon munkavégzés) bírói hatásköre volt, bár hivatalos ítélkező joga
nem lehetett. 1894-től szerepe gazdasági kérdésekre szűkült le, pl.: szőlőőrzés
megszervezése.1034
Szőlőt csak tudtukkal lehetett eladni. Hozzájuk futott be minden panasz, ők
döntöttek j ogosságáról.
A szőlőhegy rendjére a szőlőpásztor vigyázott. O a hegyközség, vagy a falu által
felfogadott személy, aki köteles volt esküt tenni és szőlőéréstől a szüret befejezéséig
kint lakott a hegyben, a csőszkunyhóban, vagy saját pincéjében. Az őrzés
kellékeit maga készítette. Az. 1894-es egységes hegyközségi rendelet után a
hegyőr számmal ellátott jelvényt, sípot vagy trombitát kapott. Bérét részben
pénzben, részben természetben (koledabor) kapta meg.1035
Szegény emberek vállalkoztak erre a foglalkozásra. Fizetésük minden megyeköz
után két liter must volt. Három évre alkalmazták őket. A hegy nagyságától függően
2-3 hegypásztor is lehetett. Feladatuk a szőlő- és gyümölcs érésével vált
igazán fontossá, de előtte is felügyelték a hegy rendjét. Ellenőrizték a hegyen
járókat, főleg a gyereknépet. A szüret előtti időben éjjel-nappal járták a hegyhátakat.
Éberségüket - mint régen a strázsák - egymásnak jelzésekkel bizonyították.
Nagy lyukas kulccsal füttyögettek, vagy karikás ostorral durrogattak.
A szőlőhegyen - a kevés kivételt leszámítva - mindenkinek volt pincéje. (Az
egész épületet pincének nevezik.) Ezek szinte kivétel nélkül fából készültek.
Legősibb formájuk az egy helyiségből álló - már a középkorban is használt -
hajlék, amelyben a bort tárolták, és rossz idő esetén meghúzhatták magukat.
Kezdetben a szőlőhegynek egy prése volt, ezért nem is volt szükség több helyiségre.
A XVIII. századra a falvak épülettípusainak változásaihoz hasonlóan fejlődött
a szőlőhegyek építészete is. Nagyobb, többfunkciójú - több osztatu- épületeket
emeltek. Erre módot adott a megnövekedett erdőterület, a benne lévő
nagymennyiségű fával.
Az épület méretét más tényezők is befolyásolták. Azokon a hegyhátakon, amelyek
az adott település közvetlen szomszédságában voltak, és a szőlőtulajdonosok
is az adott településen éltek, a XVIII. század végén és a XIX. század elején
épült pincék többsége egyetlen helyiségből állt. Ezt a megállapítást a Kányavár
mellett emelkedő, bár a dömeföldi határhoz tartozó Csőcsi-hegy még álló pincéinek
vizsgálata támasztotta alá. Valamennyi keresztvéges boronafallal készült,
és egy kivételével valamennyit bővítették a XX. században, két, illetve három
osztatura.
A korábbi derékhoz zsilipeléssel csatlakoztatták az új részeket, de a végükön az új
részt is keresztvégesen zárták. Ebben az esetben az oszlopokba nem véstek vájatot,
hanem lécet szegeztek rá. Mivel drótszeget használtak, ez bizonyítja XX.
századi készítésüket.
Kétosztatú pincét építettek abban az esetben, ha egy időben földpincét is készítettek
alá. Ekkor egy présházból és egy szobából állt az épület, de olyan két derékból
állót is készítettek, ahol a pince présházból és borospincéből állt. Egy
esetben találkoztam olyan kétosztatú pincével, ahol a szoba mellett lévő helyiséget
nem présháznak, hanem borospincének használták. Háromosztatú pincére
volt szükség, ha a bor tárolását is a föld felett akarták megoldani. Ekkor borospincéből,
présházból és szobából állt az épület.
Negyedik helyiség is került az épület végébe, ha a gazda távolabbi falu lakója
volt, és a munkák ideje alatt több napra is ott maradtak. Ekkor az állatok számára
istállót, vagy baromállást is
kellett építeni. Ezek az épületekkel
mindig egyvégben épültek.
Megfigyelésem szerint alápincézett
épületet ott emeltek, ahol erre
a domborzati viszonyok lehetőséget
adtak. A földpince padlószintje
ugyanis szinte minden
esetben magasabb volt annál a talajszintnél,
ahova ajtajuk nyílt.
Ezek az ajtók mindig a szabadba
nyíltak.
Bejáratuk mindig az épület főhomlokzata
felől van, míg a második
változatnál ez legtöbb esetben
oldalt.
Ezek a földpincék a következő
módon készültek. Kiásták a megfelelő
méretű gödröt, téglával befalazták.
Kötőanyagként nagytisztaságú
agyagból készült masszátsarat
- használtak. Bizonyos magasság
elérése után ugyanebből
az anyagból készült híg masszával 172. Tóth Mihályné, Heincz István,
kitöltötték a föld és a fal közti né- Heincz Istvánné a szőlőhegyen
hány centiméteres hézagot. Ennek térkitöltő szerepén túl nagyon fontos vízszigetelő
hatása volt. A földpince hátsó falába mindig készítettek legalább egy vakablakot
a különböző apróbb tárgyak tárolására, és ebbe állították a gyertyát.
Utólagosan is készítettek földpincét, ennek elkészítése technikailag nem jelentett
gondot, mert a boronafal talpgerendái olyan erősek voltak, hogy nem kellett
félni a fal megsüllyedésétől, sérülésétől. Ebben az esetben is téglával falazták
körül, födémként viszont hasított tölgy, vagy gesztenye pallót használtak.
Ezek vastagsága 8-15 cm között változott. Nagyobb pince esetében mestergerendát
is alkalmaztak, kisebbeknél ezt nem tették. Ilyen pincéknél agyagos hézagkitöltést
nem találtam.
A földpincék bejárata elé minden esetben védőtetőt készítettek. Ezek készülhettek
téglából, téglaboltozattal, de legtöbbször deszka oldallal, zsúpfedéllel.
Néhány esetben oldala nem is volt, csupán négy lábon álló zsúpfedél védte a
naptól és esőtől az ajtót. Ennek neve: pincetorok. A földpincébe le, és abból fel
a hordókat ún. „korcsolyán " hajtották. Ilyenen hajtották fel szállításkor a szekérre
is.
A borospincében a földön két gántárfa, fekszik párhuzamosan. Ezen vannak a
boroshordók. A padlástalan présházban állt a hatalmas főfás-prés. Ma már alig
van belőlük néhány. A présházban voltak a különböző kádak, edények, a szőlőművelő
szerszámok, és a szobafelőli fal közepén, vagy a sarokban a tüzelőpadka,
fölötte szikrafogóval. A szobában asztal, pad, székek, fekvőhely és kályha
volt, és a lakóház szobájához hasonlóan tálaspóca.
A hegyben mivel csak az Újhegy két oldalán, annak lábánál volt két kút (az
egyik a Borsos-kút) az állatokat a tokákból itatták (pl. Dancs-tóka), abból hordták
a vizet a permetezéshez, a hordómosáshoz. A Vajas-árokban és Iszkonaki
árokban, vagy az Új-hegy keleti lábánál (Pálos kút) lévő forrásokból ittak. 30-40
éve az új pincékre csatornát tettek s ciszternákba gyűjtik az esővizet.
A szőlőművelés igen nehéz, embert próbáló munka. Azt tartották: a szőlő nem
szereti az egyenes embert. A szőlőművelés a telepítés előtti forgatással kezdődött.
A beültetendő terület teljes szélességében egy 120 cm széles 100 cm mély
árkot ástak. (Mivel fölfelé haladtak ebből a földet a domb lába felé dobták ki.)
A gödör aljára került a trágya. Majd következett a következő gödör. Annak földjét
az elsőbe szórták, hogy a „vad" kerüljön felülre. A megforgatott földet télen
hagyták ülepedni, és amikor megroskadt - tavasszal - ültettek bele szőlőt. Ennek
vagy gödröt ástak, vagy hegyes ültetőfával ültették el. A vessző mellé rövid
karót - ha régi szőlőt telepítettek újjá, akkor a kiszedett karót - raktak. A szőlő
két-három éves korában kapott új karót. Ez hasított (ma inkább fűrészelt),
2-2,5 m-es akácfa vagy gesztenyefa karó volt, melynek kihegyezett végét, a venyige
elégetésekor megperzselték, hogy felszíne elszenesedjen, mert akkor
nem korhadt el olyan gyorsan.
Telepítéskor oltványokat ültettek, de a filoxéra járvány után elterjedt, direkt termő,
magán termőfajtákat is szívesen ültettek, mert nem voltak olyan kényesek.
Hosszú lenne felsorolni az akkori, és főleg a mai fajtaválasztékot. Időjárástól
függően február végén, március elején metszettek. A szőlőt az ötvenes évekig
sással, hánccsal azután rafiával végül mostanában műanyag kötözőanyaggal kőtik.
A kötözőanyagot egy Y-alakú, kihegyezett végű fára - szógafa - akasztották.
A fát lebökték maguk mellé a földbe, kihúztak a csomóból egy szálat, és így haladtak
tovább. A szőlőt háromszor kapálták. Permetezni 2-3 alkalommal permeteztek.
Korábban rézgálicot használtak. A darabos gálicot vízben feloldották,
mésszel összekeverték, a szerbe mártott ágseprűvel csapkodták a levelekre.
Majd megjelentek a fából, rézből, műanyagból készült permetezőgépek.
Péter-Pálkor megnyírták a szőlőt, utána keveset törődtek vele, mert az aratás lekötötte
az idejüket és az erejüket. Szüret előtt még megsarabolták a szőlőt.
A szüret valamikor nagy ünnepnek számított. Részt vett rajta a rokonság apraja
nagyja. A szőlőt melencébe, sajtárba, silingába szedték. Ezekből a puttonyokba került,
amiben maszítóvagy szakító fával megmaszították. így vitték a puttonyozók
a főfásprés melencéjébe, ahol egy mezítlábas (később gumicsizmás) férfi kitaposta.
A must a melence alatt, vagy a mellette lévő gödörben álló „mustfolatu"
kádba csorgott, a mustszűrőn át. A visszamaradt anyagot tették az után a présgaratba,
hogy a még benne lévő levet kinyerjék. Mióta megjelentek a szőlőzúzók
(darálók), azóta a nagy présmelencékre már nincs szükség. Sőt a nagy présekre
sem. Helyettük megjelentek a gyári vas prések, vagy a házilag készült változataik.
Később a főfás prések alakját idéző és azok technikájával működő mázsás
prések.
A szüreti ebéd: az elmaradhatatlan gulyás, amit kakashúsból főztek, és a kalácsok
- mákos, diós és csokoládés (kakaós) vagy fahéjas voltak. És a hőkőnsüt perec. A
gulyáshoz a pörköltet otthon félig megfőzték, és egy lábasban úgy vitték fel a
hegyre, ahol a pince előtt vasháromlábon, cserépbográcsban főzte a család legidősebb
férfi vagy nő tagja. A családfő nem, mert ő a szüretelőket felügyelte.
Egész nap hangos volt a hegy, mert szinte mindenki egyszerre szüretelt. Este a
préselők maradtak a hegyben. A prés eligazítása után összeültek egyik pincénél,
iszogattak, beszélgettek, majd megszorítva a prést, átmentek a másik pincéhez,
ahol szintén elvégezték a szükséges teendőket, és tovább diskuráltak. Éjfél után
j ó magasra hajtották az orsót, és lefeküdtek aludni a padláson lévő szénába,
vagy a présház földjére lerakott tartalék zsuppkévékre.
A folató kádból a mustot káforkával a sajtárba merték, majd bolléron keresztül a
hordóba töltötték. A hordóban j ó arasznyi helyet hagytak, hogy ki ne fusson. A
pinkát (dugót) nem dugták be, hanem a hordó nyílására tett szőlőlevélre fektették,
hogy a gázok szabadon távozhassanak. (Néha annyi volt a bor, hogy a must
az eresz alá tett kádakban forrt, aki arra járt szabadon ihatott belőle.)
A kiforrt, letisztult bort Karácsony előtt fejtették először. Mivel sok volt, ezért ez
a munka januárra is áthúzódott. Februárban ismét fejtettek, majd gesztenyevirágzás
előtt megint, mert mint mondták: ekkor megmozdul a bor, felkavarodik,
vagy ismét forrni kezd.
A gyenge borok hamar megvirágosodtak, ezért mindig kisebb hordóra fejtették,
hogy tele legyen, így a megkezdett kisebb hordó gyorsabban kiürült. Az
1940-es évekig a faluból Vas megyei kocsmárosok vitték el a bort. Ma már mindenki
csak saját szükségletére termel. A szüret hivatalos végét a szüreti bál jelentette.
Háziipar
Már Plánder is utalt rá, hogy a göcseji ember mindent maga készített, ami fából,
vagy a környezetében található növényekből elkészíthető volt. Mivel jó faragó
volt szinte minden használati tárgyát maga csinálta. Csak a fém alkatrészek
elkészítésével fordult kovácshoz. A XVIII. században még felsőbb utasításra ültetett
fűzfák elterjedtek a rétek határmezsgyéjéül is szolgáló vízlevezető árkok
partján, remek alapanyagot szolgáltatva a silingáknak (kosár), mustszűrőknek és
szekérkasoknak. Ezekből is kétféle volt. Az első kasalja hátulról nyitott volt. Ide
rakták a lovaknak szánt szénát, de a hátsó kasban ülők ez alá be tudták nyújtani
a lábukat, hogy kényelmesebben utazhassanak.
A hátsó, egy kar- és háttámlás, fonott utazó
láda volt, amelynek felhajtható fedele volt
az ülés. Ebbe került az útra szánt holmi: élelmiszer,
innivaló és ruhanemű, vagy a vásárban
vett portéka. Ezeket nagy valószínűséggel vásárokban
szerezhették be, mert sem hivatalos
iratokban, sem szájhagyományban nem találkoztunk
ezek készítőire vonatkozó adatokkal.
Gyertyánfa ágából készítették a nélkülözhetetlen
ágseprűt. Mogyoróbokor ágából pedig
gráblanyelet. Szerszámnyélnek nagyszerű volt a
bodza - ezt elsősorban villanyélnek használták
- és a berekben szedett vadfűz szára. Más szerszámnyeleket
- kapa, fejsze - gyertyánfa tövéből
hasították és száradás után szekercével,
durván kifaragták; aztán szíjószéken, szijókéssel
lesimították; törött üvegcseréppel csiszolták
szálkamentesre. A gereblye (grábla) fogát
akácból (agácafa) faragták. A szelídfűz ágát
nemcsak az előbb említettekre, hanem más
növénnyel kombinálva is felhasználták. Fűzből
és rozsszalmából készítették a szakasztókat, vékákat,
pókokat (kópic) és méhkasokat.
A gondosan előkészített, megvizezett rozsszála-
173. Dísztörülköző kat 1,5-2 cm átmérőjű bőrgyűrűbe húzták, így
alakítva belőlük hurkákat. A fűzvesszőket két vagy három, illetve négyfelé vágva
elvékonyították, hogy hajlékonyak legyenek, majd ezeket is langyos vízben megáztatták.
A szalmahurkák egymás fölé kerültek köralakba és a fűzvesszővel 2-3
cm távolságban átfűzve rögzítették őket egymáshoz. A szalmát mindig pótolták
a bőrgyűrűbe, hogy folyamatossága ne szakadjon meg. Az edény felső peremét
végig betekerték fűzveszővel, hogy tartósabb legyen.1036
A háttámlával készült szekérkasokat, akkor rakták fel, ha távolabbi útra (vásárba),
vendégségbe, vagy lakodalomba mentek. Ilyenkor a kényelmesebb utazás
miatt tették. Télen a szánra is felkerültek ezek, mert a rajtuk ülők jobban be
tudtak takarózni rajtuk, mint a sima ülésdeszkán. Ülésük alatt a magukkal vitt
tárgyak, és a lovaknak szánt széna is elfért.
Kerítésnek való faágért az erdőre jártak napszámba. A három sor hevederre (a kerítésoszlopra
vízszintesen felszögezett, karvastagságú fa) font vesszőkerítés nem
csak a szomszéd kerteket választotta el egymástól, de ilyen került a ház elé is.
A mélyebb fekvésű réteken kiásták a zsombékokat és abból - kiszárítva - hegyi
ülőalkalmatosságot készítettek. A buzogány (gyékény) leveléből szatyrot fontak,
de ezt használták a hegyen a csapszeg és pinka (a hordó felső dugója) betekerésére,
és a csapra is ezt tették, amikor a hordót csapra ütötték. Ha nem volt
gyékény, akkor kukoricacsuhét használtak ugyanerre a célra, amelyből szatyrot
is fontak. Gyékényfonattal tömítették el a présmelence egyes darabjai közt a réseket.
Lábtörlőt is készítettek az ilyen módon font gyékény, vagy kukorica csuhé
sodratból.
A parasztoknak muszáj volt minél nagyobb önellátásra berendezkedni, mert
pénzhez csak ritkán - termény, állat eladása esetén - jutottak. Annak ellenére,
hogy jobban éltek (jobbat és többet ettek), mint a cselédek, summások, mert
élelmüket megtermelték, előfordult, hogy adófizetéskor a kereskedők, kocsmárosok
által fizetett cselédek (szógák) adtak kölcsönt nekik.1"3\'
Ennek az önellátásnak volt része az is, hogy a ruhájukhoz, a háztartáshoz, gazdasághoz
szükséges vászonneműt maguk állítsák elő. A környék jelentős kendertermelő
falvaitól - Ortaháza, Kissziget - eltérően falvainkban csupán saját
szükségletre termeltek kendert egészen a második világháborúig. E tevékenységükre
vonatkozó első írásos emlék 1768-ból való. Az egyik dűlőt „Kenderes
kert"-ként említik.1038 A lászlóháziak kenderföldjei a falurésztől délre az erdei
vasúttól nyugatra lévő sík földek voltak. ,Jó fekete föld, később a tsz kertészete
vót itt." A kenderáztató tókák is itt voltak, mert a Réti-ház (Rétyi család háza)
melletti, korábbi téglásgödröket használták fel erre a célra. De szekérrel elvitték
a csömödéri „állópatak"-ba is. A falubeliek és a fövégiek pedig a Lepencére,
a kenderáztatóra hordták a kendert. A kévéken karót szúrtak keresztül, a karót
a kenderáztató fenekébe verték. A kévék végére téglát vagy sarat raktak, hogy a
víz alatt tartsa azokat. Mindenkinek meg kellett valami módon jelölni a saját karóit,
néha annyi gazdának volt vízben a kenderje.
Kendert a Diák-rét fölött, a Válicka-major alatti, Csurgásnak nevezett sekély vizében
is áztattak. Ennek a környék gyerekei örültek, mert a kenderből kiázott
anyag elkábította a halakat, azokat így kézzel meg lehetett fogni.1039 A kellően
megáztatott kévéket otthon a kerítésnek támasztva megszárították. Ezt követően
kendertörővel megtörték, a fás részeket kirázták belőle és gerebenen kifésülték.
Majd tilolóval a még megmaradt apróbb fás részeket is megtörték és ismét
kigerebenezték. Ily módon kétféle rostot kaptak. A szép hosszú szálakból
fonták a finom fonalat, amiből a ruházathoz és a háztartáshoz szükséges ruhanemű
számára szőtték a vásznat. Ebből a vászonból varrták a férfiak alsó- és felsőruháját,
és a nők hétköznapi ruháját. A durvább szálakból készültek a szalmazsákok,
zsákok és köcölék.
A kétféle rostot oly módon is elő tudták állítani, hogy azt virágos, vagy magos
kenderből készítették. A virágos kender rostjából készítették a finomabb vásznakat,
a magos kenderéből pedig a durvábbakat. Az elsőnél a növényt virágzáskor
takarították be. A következő évi vetőmag miatt teljes érésű növényt is kellett
hagyni. Amikor a mag beérett, a növényt betakarították. Ez volt a magos
kender. A kévéket tövükkel a földre állították, és gúlát képeztek belőlük. Magos
fejüket pedig frissen kaszált fűvel betakarták. Egy-másfél hétig hagyták pállódni,
amikor kezdett penészedni, akkor verték ki a magokat. Kisszéket, hosszú széket
(pad) vittek magukkal, amit egy vászon lepedő közepére állítottak. Ehhez
csapkodták a kévék fejét. Azért kellett párlódnia, mert különben a mag nem
jött volna ki a magházból.1040
A XX. század elején Dömeföldén és Pákán is - a környék néhány falvához hasonlóan
- fontosnak tartották, hogy az eladósorban lévő lány tudjon szőni. Mivel
minden háznál szőttek, a vidéken korábban nem is volt takács.1041 A XIX. század
végén nősült Pákára, Söj tőrről Zolder nevű takácslegény. Az ő működése
mennyire volt jelentős, nem tudjuk.""2
A szövés során készültek a piros mintával díszített asztalterítők, kosárruhák, szakajtóruhák,
konyharuhák, és a már korábban említett dísztörülközők is. Ezek
mintázatát érdemes figyelmesen megvizsgálni, mert a rendelkezésünkre álló
darabok alapján azt állapítottuk meg, hogy minden falunak más mintavilága
volt. Más díszítéssel készült asztalterítőt hozott magával stafírungjában a Pákára
került fiatalasszony Hernyékről, mint amilyet Bördőcéről, és amilyen anyósa
házában volt. Az egy faluból származóknak viszont azonos mintázatú volt a kelengyéje.
Mivel a szövőszéken nem tudták a kívánt szélességű vásznat megszőni, a térítőkét,
lepedőket utólag össze kellett varrni. Ehhez a terítők készítőjének nagyon
pontos munkájára volt szükség, hogy a minták a két darab összeillesztésénél
egymás mellé essenek.
Az elkészült vásznat hamuval fehérítették. Lászlóházán Peszlegék telkének végében
végezték ezt (Petőfi u. 11.), állítólag azért volt ott olyan fekete a föld. A
Hősök tere feltöltéséhez is onnan hordták a földet. Minden diáknak egy szakasztóval
kellett vinnie.1043
Viselet
A falubeli népviseletről nem maradtak emlékeink, csak egy-egy régi fénykép.
Ezek a képek a XX. század elején készültek, és főleg Gönczi könyvéből ismerjük
őket.
Lábbelivel a falu lakóit már a XV1I1. században is a településen élő vargák, csizmadiák
látták el, akik helyben megrendelésre, de vásárokban is árulták portékáikat.
Szerencsére Gönczi részletesen ír a viseletről. A mű megjelenését megelőző ötven-
hatvan évre visszamenően sikerült adatokat gyűjtenie, így már a XIX. század
első felére vonatkozóan is vannak ismereteink. A továbbiakban az ő adatait
használom.
A csecsemőket régen csak pelenkázták, más ruhát nem adtak rájuk. Kis teknőbe
fektették - ezt hívták pólyának. Vászonköcölével takarták be. Amikor járni
kezdett, akkor adtak rá először hosszú, gyolcsvászon inget. 3-4 éves korukban a
lányok sötétkék vagy barna kartonból készült szoknyát és inget kaptak, amit fehér,
piros pöttyök, vagy virágok díszítettek. Ugyanebből az anyagból készült
kendőt kötöttek a fejükre.
A fiúk hasonló korig szintén hosszú sifon ingben jártak, aztán viseletük a vászoning
és a „német nadrág" lett. 6 éves korukban gatyát, és elöl nyitott inget,
mellényt s kabátot kaptak. Cipőt néhányuknak már akkor vettek, amikor járni
kezdett. Hat-hét éves korukban pedig csizmát kaptak, amelyet ritkán szaggatott
el első tulajdonosa, mert lábbelit csak vasár- és ünnepnapokon, vagy télen húztak.
(A külső falvakból, pl. Pördeföldéről a misére menő nők és gyermekek a
174. Lakodalmas készülődök (1930-as évek)
lábbelit csak akkor húzták fel, amikor falut értek, addig a vállukon, vagy kezükben
hozták. Még az 1960-as években is élt Pákán olyan felnőtt nő, aki cipőt csak
az őszi fagyok beálltával vett fel.)
A nagyobbacska fiúk és felnőtt legények, férfiak inget és gatyát hordtak. Korábban
ezek az ingek gallér nélküliek voltak. A hasítékot és az ujjakat fehér fűzővel
kötötték össze. Amikor a hasíték előre került, kezdték díszíteni az ingmellet.
A széles ingujj vállban és a kézelőnél apró ráncokba volt szedve. Az ing maga
rövid volt, nem ért bele a gatyába. Az 1850-es évek körül jött divatba a széles
gatya, amelynek derekát ráncba szedték. A gatya a század elején - amikor Gönczi
a könyvét írta - már mérsékelten széles volt, valamivel térden alul ért, és alsó
széle ki volt rojtozva. A gatyát azonban gyorsan kiszorította vidékünkön a magyar
és a német nadrág. Egyetlen emberről tudunk, aki még az 1950-es években
is széles szárú fehér vászongatyát hordott Dömeföldén. A gatya és ing viseletet
még kiegészítette a korábban fehér vászon, később kékfestő kötény. A fehér kötény
alja, a gatyához hasonlóan rojtos - Göncziként rostos - volt, és 2-3 sor piros,
különböző mintázatú csíkkal díszítették.
Az öltözéket a puruszli-nak (pruszlik vagy lájbi) nevezett mellény egészítette ki,
ami még az ingnél is rövidebb volt. A nyitott ingmellet hűvösebb időben a mellessel,
vagy ümögbáttyo (ing bátyja) takarták el. Ezt a vállukon keresztbe pánt tartotta,
míg hátul zsinórral kötötték össze. Elöl díszesen kivarrott volt. E fölött a
kabáthosszúságú kisszűrt viselték, amit nyáron is hordtak. Télen erre még felvették
a nagyszűrt. Ujjait, lebbentőjét (derékig érő nagy, négyszögletes gallérját)
díszesen kivarrták. A lebbentőt esős időben a fejükre terítették - lebbentették.
A szűr rövid ujjai végét bevarrták, mert arra nem volt szükségük. A szűrt vállukra
terítve, nyakuknál összekapcsolva hordták. A bevarrt ujjakba különböző
dolgokat: pipát, dohányt, stb. tartottak. A szűröket a posztóbekecs szorította ki.
Az öltözéket a kalap és a bocskor egészítette ki. A kalap nagykarimájú, kerek
volt, amit aztán kiváltott az úrias kalapforma. A bocskor helyett pedig csizmát
kezdtek el viselni, amit csak nagyon későn váltott fel általánosan a cipő. Az ünneplő
csizmákat még az 1960-as években is viselték. A hétköznapi csizmaviselet
az olajiparban maradt meg, míg ki nem váltotta a magas szárú, fűzős bakancs,
a „surranó". Munka során már bakancsot, vagy gumicsizmát viseltek.
Az öltözékhez tartozott még előbb a vászon, aztán a bőrtarisznya, ami - főleg a
hegyre, mezőre menő - férfiember elmaradhatatlan társa volt.
A férfiakhoz hasonlóan a nők hétköznapi ruhája is otthon készült. Egyszerű
volt az öltözékük, vászoning, vászonszoknya, vászonlájbi, kötény. Fejükre
köcölét (vászonkendő) kötöttek. Hűvösebb időben ők is mellest hordtak.
Majd a kerekszoknya következett, amiből 3-4 darabot is felvettek egymás fölé.
Ezek többféle színűek lehettek. Ehhez a szoknyához széles vállú, könyökben húzott,
buggyos ujjú inget viseltek. Öltözéküket az előkötő egészítette ki. Ezt gubaccsal
festették feketére. A XIX. század második felében divatba jött a pergálkötény,
amely az egész szoknyát betakarta. Az asszonyok téli viselete tehetősebbeknél
a rövid bunda, szegényebbeknél a nagy-, vagy hárászkendő volt. Ezt vállukra
- hidegebb időben - fejükre vetve; hátukon és mellükön keresztbe véve,
és hátul a derekuknál megkötve viselték.
A nők lábbeli viselete annyiban tért el a férfiakétól, hogy ők csizmát inkább csak
hétköznap viseltek, vasár- és ünnepnapon cipőt húztak.
A nők hajviselete a hosszú haj volt, amit hátul összefontak, és kontyba felcsavarva,
a kendő alatt feltűztek.
A férfiak hajviselete szintén hosszú volt, amit a XIX. század első felében hátul
ők is varkocsba fontak, de két oldalt a fülük mellett is varkocsba fonva lógott
a hajuk. A fiúgyermekek haját rövidre nyírták. Amikor megjelentek a hajnyírógépek,
ún. csikófrizurára, ami azt jelentette, hogy a tarkón és fejtetőn rövid,
fél centis volt a haj, csak a homlok fölött engedték kb. 2 cm
hosszúságúra.1044
Az emberi élet szokásai
Számos dolog van, ami az ember életében meghatározó szereppel bír. Ezek egy
része folyamatosan változott az idők során; volt, ami el is tűnt, de vannak dolgok,
melyek, ha megváltozott formában is, de tartalmukat tekintve állandók
maradtak. Ilyenek a születés, házasság, halál körül kialakult szokások.
Születés, keresztelés
A gyermek Isten ajándéka, és a nagy gyermekhalandóság ellenére, volt is belőle
bőven, függetlenül a család társadalmi helyzetétől. A földművesek családjában
ugyanúgy 3-10, néha még több gyerek ülte körül az asztalt, akárcsak az iparosoknál,
vagy a tanítóknál. A sok gyermek megszülése tönkretette az asszonyok
egészségét, akiket amúgy sem kíméltek. A férj, a gyerekek mellett a háztartási
teendőket is el kellett látniuk, dolgoztak a mezőn, és az állatok körül. Gyakori
volt körükben a szülés közbeni halál is. A férj gyakran hamar megnősült, hogy
gyerekei ne maradjanak gondozó nélkül. Általában szegény, fiatal lányt vett el.
Nem volt ritka ezért 25-30 év korkülönbség sem.
Az állapotos nő „örökös éhsége" érdekes szokást alakított ki. Bárhova ment -
szomszédba, rokonokhoz, ismerősökhöz - , ha ott éppen ettek, akkor megkínálták,
nehogy megkívánja, mert azt tartották, hogy a megkívánt étel a gyerek fejére
nő, és úgy fog megszületni.
A szülést tapasztaltabb, idősebb nők vezették le. A bábák megjelenésével a helyzet
megváltozott. A szülő nőt ágyba fektette, róla és a gyerek ellátásáról is ő gondoskodott,
a szülést kővető nyolc napon keresztül. Ez kötelessége is volt, és fizetése
is így volt megállapítva. Komplikáltabb esetekben a bába orvosi hívott.
Szerencsére ez Pákán nem okozott gondot, mert az orvos helyben volt.
Az újszülöttet rendes szokás szerint a születése utáni napon vitték el megkereszteltetni.
Amennyiben az újszülött gyengének, életképtelennek látszott, azonnal
elvitték a paphoz. Régen azt tartották, hogy a kereszteletlen gyermeknek hét
évig kell a tisztítótűzben szenvednie, csak aztán kereszteli meg Keresztelő Szent
János.1045 A templomba az újszülöttet a keresztanyja és a bába vitte el. Vallási okból
- ami az idők folyamán feledésbe merült - a gyerekkel a templomba nem
léphettek be. A keresztelés a sekrestyében történt. (A templom berendezésénél
írták is, hogy a sekrestyébe beállították a keresztelő-kutat.)
Keresztszülőknek ismerősöket hívtak. Polgárok,
iparosok gyakran hívtak papot, tanítót.
Később a komák a rokonság köréből kerültek
ki. Ismerősöket, jóbarátokat inkább bérmaszülőnek
választottak. A komák meghívása több
hónappal a szülés várható időpontja előtt megtörtént.
„A komák megkegyelmezik egymást,
„ü"-nek vagyis magának szólítva egymást még
akkor is, ha együtt nevelkedtek, tehát kiskoruktól
fogva tegeződtek. A komák egymás
gyermekeit kiskomának, ezek meg az öregeket
öregkomának nevezik." - írta Gönczi."141\' Az
öregkoma megszólítás még napjainkban is előelő
fordul. A komaság a keresztszülő-keresztgyerek
kapcsolaton túl a komák közti kapcsolat
erősödésével is járt. Sőt a rokonsági körön
kívülről hívott komákat rokonsági rangra
emelte. A szertartásról hazaérkezőket: Isten
hozta az új rokonokat! - felkiáltással fogadták.
Az elsőszülött gyerekek a keresztségben általában a szüleik nevét kapták. Amikor
eltértek ettől, akkor védőszentjüknek (második név) a szüleiknek nevet adó
szentet választották. A keresztséggel, illetve a komasággal a keresztszülők felelősséget
is vállaltak keresztgyerekük iránt. Ez egyre inkább formálissá vált, de
korábban az elárvult gyerekeknek gyakran ők lettek a gyámjaik, felnevelőik. Első
ilyen feladat volt, hogy a keresztanya gondoskodjon a szülő nőről és családjáról.
A keresztelő után azonnal hazasietett és összekészítette a komatálat. Ezt néha
naponta megtették, de igyekeztek olyan ételeket készíteni és annyit, hogy csak
minden második napon kelljen vinniük. Általában levest, sült húst és valamilyen
kelt tésztát - buktát, kalácsot - tettek a díszes vászonterítővel kibélelt, fejen
hordozható kosárba (körbec kosár). Az ételt a terítő négy sarkát ráhajtva takarták
be. A fejükre perecforma, ruhából font fejtekercset (körbec) tettek. Erre
tették a kosarat. Ily módon vitték mezőre, hegyre a családnak is az ételt. A kezükben
pedig egy-egy korsó, vagy kengyeles kosár is volt. Esetleg kézen fogva vezették
a gyereküket. Az utolsó komakosár volt a legtartalmasabb, mind mennyiségre,
mind minőségre. Ezt az alkalmat gyakran a paszita megtartásával is egybekötötték.
A paszita ideje azonban változó volt, mert gyakran hetekre, hónapokra,
vagy évekre is elhalasztották. A gyerek tavaszi születése esetén újborig.
Erre a szomszédokat, közeli rokonokat és a komákat hívták meg. Helye általában
a hegyen volt. Pákán a paszitát csak a lány férjhez menésekor tartották
meg.1047 A paszita szokása kiment a „divatból", jelentése is megváltozott. Az utolsó
paszitát az 197()-es évek elején tartották, egy olyan lány esküvőjekor, aki akkor
ment férjhez gyermeke apjához. Lakodalmat nem tartottak, és csak szűk
körben ünnepeltek, zenészek nélkül.
A gyermekágyas nő egy hétig nem kelt fel. Addig gyermeke is vele volt az ágyban.
A gyermekágyat Gönczi idejében még boldogasszony ágyának hívták. Amikor
fölkelt, a babát bölcsőbe, vagy nyárfából, fűzfából vájt teknőbe tették. Amikor
a szoba tele volt a sok gyerekkel és a bölcső nem fért el, akkor néha a gerendára
fölkötötték. Ennek még további előnye is volt, hogy ott könnyebb volt
ringatni. A teknőt meg egyszerűen betolták az ágy alá, gyerekestül. Amikor tisztába
kellett tenni, vagy megszoptatni, előhúzták, aztán ismét visszatolták.
A gyermekágyból való felkelés után az asszony három-négy hétig - korábban 7
hétig - nem mehetett ki az udvarból. Az utolsó hét vasárnapján magához vette
gyermekét és elment a templomba beeresztésre. Ha a pap mise előtt megáldotta,
akkor kézen fogva vezette be a templomba. Ha mise után áldotta csak meg,
akkor a misét a sekrestyében (segrecske) kellett végighallgatnia.1048 A beeresztésért
a plébánosnak fizetség járt: 1 üveg bor, 1 font hús, perec és 3 krajcár.1049 A
beeresztés szokásának gyakorlására a faluban már régóta nem volt példa.
Esküvő, lakodalom,
Általánosan elmondható, hogy a házasságkötéshez vezető első lépcsőfok ma
már a megismerkedés. A megismerkedésre legalkalmasabb hely a templom
előtt volt, ahova 17 faluból jártak misére. Az egy faluba tartozók egy csomóban
(bokorban) várakoztak. A legények itt alaposan szemügyre vehették a lányokat.
Persze csak azok, akik voltak már katonák. A katonaságra alkalmatlan legényt
nem vették emberszámba.
A legények egy része saját falujából - Pákáról, Dömeföldéről - nősült, de gyakori
volt a más falubeli menyasszony is, akit a templom előtt szemeltek ki maguknak,
aztán egy ottani bál alkalmával sikerült közelebb kerülni egymáshoz.
Ez azonban nem ment mindig simán, mert a falubeli legények nagyon vigyáztak,
hogy idegen ne nagyon forgolódjon lányaik körül. Ezért gyakori volt a bálokban
a verekedés. Ha a legényt ez sem tántorította el, akkor befogadták, de
meg kellett vendégelnie a legényeket a kocsmában. Ezt a szokást „falubelépőnek"
nevezték.
A megismerkedést követte a lánykérés. Ez a hagyomány napjainkra szinte teljesen
kiveszett. A XX. század közepéig megadták a módját. Legtöbbször a legény
násznagyjelöltje - aki többnyire a keresztapja volt - kérte meg a lány kezét. Néha
a legény is vele ment. Később ez a szokás elmaradt, maga a legény adta elő
ebbéli óhaját.
A lánykérést megelőzte a háztűznézés, ha a lány más faluban lakott. Különféle
indokokkal, pl. állatvásárlás, stb. állítottak be, hogy valódi szándékukat elrejtsék.
Valamilyen indokkal lefoglalták a háziakat, és a háztűznézők egyike igyekezett
körülnézni, lelépni a szalmakazal hosszát, megnézni az állatokat az istállóban.
Persze a háziakat sem kellett félteni, mert előfordult, hogy más, módosabb
gazda házában fogadták a vendégeket, vagy a határban más földjét mutatták
meg.
A leánykérést általában hamarosan követte az eljegyzés. A nagy eljegyzés szokása
időközben szintén teljesen elmaradt. Az 1960-as években már csak a közvetlen
hozzátartozók, a fiú és a lány szülei, illetve testvérek vettek részt azon.
Az eljegyzést követően a fiatalok felkérték a násznagyokat. Velük egy időben
történt a koszorúslányok, illetve a vőfények (vőfélyek) meghívása.
A XIX. század második felében a jegyzőnél, papnál történt bejelentkezésre
(szemremenés), még a fiatalok a násznagyok és nyoszolyóasszony kíséretében
mentek. Ez néhány nappal az eljegyzés után történt. A feliratkozás után a templomban
az esküvő előtt három vasárnap kihirdették őket, ezáltal lehetőséget adtak
arra, hogy aki a házasságkötést akadályozó okot tud, azt jelezhesse.
176. Esküvőre indulás előtt a násznép (1938)
A vendégeket korábban külön erre fogadott vendéghívó, a későbbiekben a vőfélyek
hívták meg. Kalapjukra, botjukra vagy fokosukra nemzeti színű szalagot
kötöttek. Vittek magukkal egy üveg bort is. Az üveg nyakára szintén pántlikát
kötöttek. így mentek aztán a meghívandók házához. Ott, ahol találkoztak a háziakkal,
előadták jövetelük célját: ki, hova és mikorra hívja őket. Mondandójuk
végeztével megkínálták borral a háziakat, és maguk is ittak. Ezt követően megvendégelték
őket. Legtöbbször szalonnás vagy kolbászos rántottával, sült szalonnával
vagy sonkával, és természetesen borral. A vendéghívók üvegét a házigazdának
tele kellett töltenie, nehogy a következő háznál szégyenbe maradjanak.
Ma már a vendégeket díszes nyomdai meghívóval hívják. Közeli rokonoknak, ismerősnek
személyesen viszik el. Távolabbi vendégeknek postán küldik.
Külön gondot okozott a zenészfogadás. Ugyan Pákán is voltak zenészek, és a
környék falvaiban is, de a lakodalmak szinte kizárólag farsangra estek; ilyenkor
sok volt belőlük.
A lakodalmi előkészületek régen az esküvő előtti napon kezdődtek. Ilyenkor a
tehetősebbek marhát, borjút, vagy disznót öltek. Tyúkot, libát, pulykát (majorságot)
a vendégek számától függően vágtak. Ezek nagy részét a meghívott vendégek,
rokonok ismerősök vitték ajándékba. Ezen kívül tojást, vajat, stb. küldtek
a lakodalmas házba. Ma a lakodalmi előkészületek már az esküvő hetének
keddjén megkezdődnek a sütemények sütésével. Sütés közben ma is érkeznek
a rokonok, ismerősök ajándékai. Margarin, vaj, kávé, tortabevonó, tojás esetleg
cukor szerepel az ajándékok közt. Ezeket kedden, szerdán viszik a sütés helyére.
Az ajándékot vivők közt szép számmal akadnak olyanok is, akik nem hivatalosak
a lakodalomba, hanem már tartottak, illetve tartani fognak lakodalmat és
a háziaktól kaptak vagy elvárnak ajándékot. Az ajándékokat - inkább kölcsönbe
adott javakat mondanék - egy a háziasszony által ezzel megbízott személy veszi
át. Gondosan feljegyezve név szerint, ki mit hozott, hogy alkalom adtán
ugyanazokat, majd vissza lehessen vinni. Az ajándék hozót illik leültetni - ezt
meg is teszik - és a már elkészült süteményekből megkínálni. Régen ezt pálinkából
készült likőrrel ún. édességgel tették, ma elsősorban konyakkal, kávéval
teszik. A vendég rövid beszélgetés után távozik, egy részük azonban még pénteken
egyszer megjelenik, amikor a levágásra szánt tyúkot hozza.
A lakodalmat leginkább a házban tartották. Néha előfordult, hogy a ház mérete
nem felelt meg, akkor - ha olyan kapcsolatban voltak - egy tehetősebb szomszéd
házát vették igénybe. Előző nap, a bútorokat kihordták a pajtába, kamrába.
Az asztalokat és padokat a szoba földjébe vert karókra rakott deszkából, pallóból
készítették. (A lakodalom után úgyis újra kellett „sározni" (tapasztani).
Néha a pajtában tartották a lakodalmat, ahonnan arra már jócskán kifogyott a
széna. Erre azonban csak ritkán, nagyon enyhe tél esetén került sor, vagy ha a
lakodalmat nem télen tartották.
Tortát ritkán sütnek a háziak, azt a vendégek hozzák. Régen ezek elsősorban
pörkölt torták voltak, és sokféle változatban készültek. Ma is megtalálhatók,
de egyre inkább a krémes torták (dobos, csokoládé, citrom, stb.) kerültek
előtérbe. Pénteken a réteseket készítik el. Túrós, káposztás, mákos-almás rétest
sütnek.
Péntek a húsok elkészítésének a napja is. Ekkor vágják (ölik) a disznót és a tyúkokat
is. Régen marhát is vágtak. Lakodalomra mindig öreg marhát, és öreg,
nagy testű tyúkokat, kakasokat. Azt mondták: most elég ideje van megfőni, meg
ízletesebb is. Ma már - a marhaállomány létszáma miatt is - marhát csak ritkán
vágnak. Mondhatni kivételes alkalmakkor. Disznót azonban minden alkalommal
vágnak, az esküvő előtti napon. A húsokat (karaj, comb) konyhakészen félreteszik.
Ekkor töltik a lakodalom hajnalára, reggelire a disznósajtot, kövesztett
(abált) szalonnát, húsos kolbászt, és a hurkaféléket. A tyúkokat - a majorságot
- a rokonság nő tagjai pucolják és a szakácsnő - a gazdaasszony - irányításával
darabolják, készítik elő.
A gazdaasszony különben is fontos személyiség. Öt is, akárcsak a zenészeket,
már hónapokkal a lakodalom előtt megfogadják. A lakodalmas előkészület, az
ebédek és vacsora elkészítése az ő vezényletével történik. Abba - néhány apróságtól
eltekintve - a háziaknak sincs beleszólása.
Az esküvő napja a húsok előkészítésének, és az esküvői ebéd elkészítésének ideje.
Az esküvő előtti ebéd szokása szintén a múltban gyökerezik, az esküvő előtti
reggelire vezethető vissza. Akkor készítették és adták, ha a vőlegény külső falubeli
volt. A vőlegény és a násznép egy része, násznagy, koszorúslányok és vőfélyek
vettek részt rajta a menyasszony családja, násznagya társaságában. Persze
a vőlegény csapata nem juthatott egyszerűen a házba, különböző tréfás kérdésekre
kellett választ adniuk, hogy elnyeljék a bebocsátást.
így zajlott ez korábban, amikor még mindkét családnál külön tartottak lakodalmat.
Ma legtöbbször együtt tartják. Ide mindkét család vendégeit meghívják. Az
ebéden csak a szűkebb család tagjai, násznagyok, koszorúslányok és vőfélyek
vesznek részt, és azok a rokonok, akik távolabbról érkeznek.
Az ünnepi ebéd fogásai: Becsináltleves, töltött csirkecomb, töltött dagadó (disznó),
són sült csirke, tyúk- és disznó pecsenye, hurka (véres, májas), fasírozott
(vagdalt hús, pogácsába sütve, benne főtt tojással), savanyuság (uborka, paprika),
tészták (sütemény), kávé, bor, sör, üdítők.
Ebéd után öltöztetik a menyasszonyt, és indulnak az esküvőre. Még az 1970-es
években is élt az a szokás, hogy a menyasszony a vőlegény megérkezéséig nem
ölthette magára a menyasszonyi ruhát, őt abban csak az induláskor láthatta
meg. Indulás előtt a násznagy kikéri a szülőktől a menyasszonyt, majd ugyancsak
ő - ma az első vőfély - elköszönd a menyasszonyt. Az esküvő a XIX. század
végéig templomi esküvőt jelentett. A polgári anyakönyvezés bevezetése
után a jegyzőségen, majd 1950 és 1990 közt a községi tanácson, két tanú jelenlétében,
az anyakönyvvezető előtt, minden külsőség nélkül zajlott le a ceremónia.
Néha még tanúnak is az utcáról, vagy a hivatal dolgozói közül kértek fel
valakit.
A polgári esküvőt néhány nappal, legtöbbször előtte való nap tartották az egyházi
előtt. Annál fényesebb volt a templomi esküvő. Aztán következett egy fordított
világ. A polgári esküvő lett a fényesebb. Az 1970-es években aztán kialakult
egy íy szokás - , ami a mai napig él - , hogy a tanácsi esküvőről a templomba
vonult a násznép, dupla élvezetet nyújtva a bámészkodóknak.
Az esküvő napja a XX. század elején nem korlátozódott egy bizonyos napra.
Vasárnap, hétfőn vagy szerdán tartották. Az első világháborút követően az egyházi
esküvők napja a vasárnap lett (erre még az ötvenes évek végén, hatvanas
évek elején is volt példa), majd a megjelenő ipari munkahelyek munkarendje
miatt, mindinkább a szombat délután. Esküvőre a helybeliek gyalog, a külső falubeliek
pedig többnyire kocsin jöttek. Dömeföldéről többnyire szintén gyalog
jöttek be.
A menet ilyenkor így alakult (e szokás szintén alig változott a század eleje óta):
Elöl az első vőfély a menyasszonnyal, utánuk a vőlegény az első koszorúslánnyal,
majd a többi koszorúslány és vőfély következik. Őket a násznagyok a feleségeikkel,
és a násznép követi. Az 1940-es évekig néhol még tartották a szokást, hogy
a násznagy mellett egy nászasszony, más néven nyoszolyóasszony ment. Végül a
zenészek következtek. Ez utóbbira a vizsgált területen az 1960-as évek óta nem
volt példa. Ugyancsak ez volt a sorrend akkor is, ha kocsival ment a násznép.
A násznép öltözéke a század eleje óta sokat változott. Akkor, erre az alkalomra
nem vettek külön ruhát, hanem - mint Gönczi íija - vasárnapi ruhájukban esküdtek.
A menyasszony ruhája fehér, ízlésének és pénztárcájának megfelelően
kiválasztott. A fehér ruha viselete polgári hatásra alakult ki. A hosszú fehér ruha,
koszorúval és földig érő fátyollal a negyvenes évek elején jelenik meg a falusi
esküvői fényképeken. Elterjedésének pontos ideje nem ismert, mert a
fényképezkedés csak az ötvenes évek tájékán vált rendszeressé, az adatközlők
pedig bizonytalanok voltak az időpontokat illetően.
A hetvenes években a hosszú ruhát egy rövid időre felváltotta a fehér vagy vajszínű
kiskosztüm. Fehér ruhában, koszorúval a fején csak lány esküdhetett. Özvegy,
szabados életet élő, netán megesett lány nem. Az ilyeneket nyelvére vette
a falu. A vőlegény sötét öltönyt viselt. A koszorúslányok rózsaszín vagy világoskék
földig érő ruha viselete is az ötvenes évektől számítható, előtte - szintén a
negyvenes évek elejétől - ők is fehér ruhát hordtak, de találtunk olyan fényképet
az ötvenes évek közepéről - igaz Gutorföldéről ahol még ők is, és a kis
koszorúslányok is fehérben voltak. A vőfélyek viselete a sötét öltöny. Míg kalap
volt a divat, a kalapra szalagot (pántlikát) kötöttek. Az ötvenes-hatvanas években
az esküvőre indulás előtt a koszorúslányok - többnyire a menyasszony által
vásárolt - gyöngyös bokrétát tűztek a zakók, kabátok hajtókájára, amit a vőfélyek
aztán megőriztek. Hasonló bokrétát viseltek a násznagyok is. Esetenként az
övék nagyobb méretű volt. A koszorúslányok gyöngyös pártát viseltek, vagy hajukba
egy-egy szál virág volt tűzve. Ez később is így volt.
A lovak feje a szerszámokra kötött szalagokkal - legtöbbször krepp-papírból kivágott
színes szalagokkal - volt díszítve. Ma a gépkocsik ablakába csíptetik e szalagokat,
vagy az antennára kötik és hangos tülköléssel figyelmeztetik a járókelőket,
hogy lakodalmas menet közeledik. Erre korábban a zenészek voltak hivatottak.
Általában a prímás és a kontrás - ha gyalog jöttek - a kocsira néha a cimbalom
és a bőgő is felkerült.
így vonultak, vagy hajtottak végig a falun - vagy falvakon - kíváncsi szemek kereszttűzében.
Amerre elhaladtak a hidakon, kapuknak támaszkodva bámészkodók
figyelték a menetet. A templom előtti téren meg kisebb tömeg verődött össze,
kíváncsi gyerekekből, asszonyokból. Néha fel-feltűnt köztük egy öregember
is. A bámészkodók aztán nem kímélve a násznépet, hangos megjegyzéseket tettek
rájuk. Mint Gönczitől tudjuk, ez így volt már a század elején is, mind a két
fél vaskosan odamondogatott a másiknak.
Az esküvőről kijövőket a zenészek vidám zeneszóval fogadták, ezt követően
mindannyian a lakodalmas házhoz mentek. Korábban ez nem így volt. „Pákán
az esküvő után soha sincs azonnal lakodalom." - íija Gönczi. Ez egy középkorra
visszavezethető szokás volt. Pákán - ezt szintén Gönczitől tudjuk - szerdai napon
szokták tartani az esküvőt, és szombaton a lakodalmat.
Amikor a násznép elvonul az esküvőre, az otthon maradottak - a forgódók (forgolódók,
segítők) - gyorsan elmosogatnak, rendbe teszik a termet, és vacsorához
terítik az asztalokat, és a gazdaasszony vezetésével nekiállnak a vacsorafőzésnek.
A leves kivételével, mert az már reggel óta főtt a kocsonyával együtt,
amit ugyancsak ebben a holt időszakban mertek ki.
Közben megérkeznek a zenészek is, akik elrendezik szerszámaikat. Régen a lakodalmi
bandát hegedűsök, sípos, cimbalmos, bőgős alkotta. Ha nem volt bőgős,
akkor kontrás. Később hegedűs, tangóharmonikás, dobos, majd megjelentek
az elektromos hangszerek: a gitár és az orgona. Ma főleg ezek alkotják a zenekart.
Ok is várják a hazatérő násznépet. Mivel nincs más dolguk, beszélgetnek
egymással, az otthon lévőkkel, esetleg esznek. Amikor a násznép visszaérkezett
a templomból, a belépők tiszteletére a zenekar tust húzott, és a násznagy
(vagy az első vőfély) beköszöntötte őket. A zenészek ekkor egy gyors csárdást
húztak. A násznagy a menyasszonyt vitte táncba, míg a többiek a párjukkal fordultak
egyet, csak úgy f elöltözve (kabátosan, kalaposan) ahogy az esküvőről jöttek.
Ezek után a vendégek szétszéledtek. Folytatódott a beszélgetés, a szolid borozgatás.
A zenészek is bekapcsolódtak ebbe, egyelőre nem volt dolguk.
A menyasszonynak és a vőlegénynek az érkező vendégeket kellett várni, fogadni
a jókívánságaikat és a nászajándékot. (A távolabbról érkezettek már megérkezésükkor,
vagy majd csak másnap, illetve harmadnap adták át ajándékaikat.)
A vendégeket régen nem fogadták itallal. Ma a vendéglátóhelyektől átvett szokással,
tömény itallal (konyak, pálinka, likőrök) fogadják, illetve kínálják. A
vendégektől átvett ajándékokat és tortákat külön helyiségben helyezik el, gondosan
megjelölve és feljegyezve, hogy ki hozta. Az ajándékbontásra csak a második
illetve harmadik napon kerül sor.
Amikor a vendégek nagy része már megérkezett, úgy 7 óra tájban a zenészek
játszani kezdenek. Hallgatókat játszanak egészen a vacsora végéig.
A vendégek nem ülnek asztalhoz, egy-egy széket, padot foglalnak el (főleg a
nők) a többiek állva beszélgetnek. A kínálásukról a borhordók gondoskodnak.
Ok fiatalabb szomszédok, távolabbi rokonok közül kerülnek ki. Azért választottak
fiatal, legfeljebb középkorú férfiakat, mert a vendégsereg folyamatos ellátása,
a bor pajtából, kamrából, pincéből történő hordása fárasztó munka volt.
Nyolc óra tájban elkészült a vacsora. Erre már valamennyi vendég megérkezett,
azok is, akikért, a vőfélyeknek még el kellett menni, hogy behívják őket.
A vacsorához a beültetést régen a násznagy, ma a vőfélyek végzik. A beülés a
Kánai mennyegző dallamára történik. Ez egy régi nóta, mert Gönczi is azt írj
a róla, hogy elmaradhatatlan a lakodalomból. Sok helyen már csak zeneszóra
vonulnak, legföljebb az első versszakát éneklik. A beültetéskor a termet
úgy rendezték (és rendezik) be, hogy az ifjú pár a fő helyre kerüljön két-két
oldalukon a násznagyokkal. A vőfélyek és koszorús lányok nem ültek le, hanem
a forgódókkal együtt a vacsora fogásainak tálalásában segítettek. Ez már
a századelőn is így volt. Minden fogás előtt a vőfélyek valamelyike köszöntőt
mondott.
A vacsora fogásainál vessük össze a múltat a jelennel. A XIX-XX. század-fordulóján
a lakodalmakon a következő ételeket adták: húslevest, durván metélt tésztával,
giévalevest (sertés gyomrából), húst tormamártással, rozmaringost (mártás),
húsos káposztát, réteseket, kütolu kását (kukorica-kásából), pecsenyéket,
kolbászt (valójában hurkát, mert ez utóbbi kukorica és hajdinakásával volt töltve),
lyukaskalácsot, perecet és kocsonyát.
Ezek az ételek szinte változatlanul megmaradtak az ötvenes évekig.
A vacsora mai fogásai a következők: első fogás az egész tyúkból készült leves,
hosszú tésztával, aztán leves hús (főtt hús) paradicsom-, és gombamártással. Korábban
a következő fogás a paprikás (baromfi aprólékból, májból, zúzából készült
tejfölös hús) volt, rizzsel. Ma már nem szerepel a fogások közt. Amikor a
paprikást behozták a rizs tetejére egy nagy főtt kakas fejet tettek és az ifjú pár
elé vitték. (Mai értelmezés szerint, hogy a férj „jó kakas" legyen). Gönczi is említi
ezt, tehát nem új keletű szokásról van szó. Korábban rizs helyett hajdinakását
adtak körítésnek. A paprikást a rétesek követték. Ezután: húsok (pecsenyék)
: rántott disznó- és baromfi hús, vagdalt hús (fasírozott rúdban és pogácsában),
baromfi és disznó pecsenye, töltött hús, hurka, rizs köret (ha nem volt
paprikás, akkor a pecsenyéhez hozták be), savanyúságok.
A vacsorának megadták a módját. Még ma is 2-3 órán keresztül tart. Vacsora
alatt a zenészek végigjátszottak, ún. hallgatókat. Ma már nem divat, de néhány
évvel ezelőtt még az idősebb korosztály tagjai tartva a szokást, nótáztak vacsora
alatt. Hol itt, hol ott hangzott fel egy öreges hang. Ez azonban csak ritkán csapott
át közös nótázásba.
Vacsora közben aztán már megkezdődtek az apróbb bolondságok, ugratások.
Gönczi írja, hogy a fösvény gazda öregasszonyt bujtatott el az asztal alá, hogy a
vendégek kevesebbet egyenek. Vagy a kisgyerekek az asztal alatt elbújva különböző
csínytevéseket követtek el. Ő írja, hogy például összevarrták a vőlegény és
a menyasszony ruháját. Azt már a gyűjtés során hallottam, hogy ezek a gyerekek
összekötötték a vendégek cipőfűzőjét.
„Vacsora előtt szokás volt, hogy az egy csapatba verődött, nótázó vendégek kabátzsebébe
becsempészték a kanalakat. Mikor elérkezett a vacsora ideje az első
vőfély bejelentette: Kedves vendégek itt a vacsora ideje. Most jártam a konyhában,
a gazdaasszony igen bánatos, mert elsül, fő minden, de a forgódók nem
hozhatják az ételt, mert valaki ellopta a kanalakat. Ezért kérem, mindenki nézze
meg a zsebét és adja vissza a kanalakat, mert különben nem lesz vacsora. Egy
idősebb bácsi zsebéből talán tíz kanál is előkerült. Az olyan zavarban volt, hogy
még vacsorázni sem tudott, egész este zsebre tett kézzel ült, nehogy megint beletegyenek
valamit.\'""0"
Szintén tartja magát az a szokás, amelyről már Gönczi is említést tesz, hogy az
ifjú párnak egy terítéket tesznek.
Vacsora közben - legtöbbször leves után - a vőlegény barátai vagy a vőfélyek átadják
ajándékaikat a vőlegénynek, legtöbbször kétértelmű szöveg kíséretében.
Az újabban adott ajándékok közül néhány: papucs, cumi, kalap, lánc (hogy a
felesége az orránál fogva tudja vezetni), kötény felirattal: feleségem rabja vagyok.
A sort még lehetne folytatni, az ajándékozók fantáziájától függ, hogy mi
kerül a csomagba.
Régen a vacsora alatt a menyasszony a vőlegénytől egy színes, festékkel festett
poharat kapott, amelyből vacsora alatt ivott, majd ezt a poharat többé nem
használta, eltette emlékbe, egész életében őrizte. Ezt menyasszonypohárnak, de
mátka pohárnak is hívják.
Amikor a pecsenyéket behozták, kezdődött a kásapénz szedés. Ezt a szokást
szintén említi Gönczi. Egy lepedőbe vagy abroszba burkolódzott nő - néha maga
a gazdaasszony, de inkább valamelyik fiatalabb segítője - megy be az első vőféllyel.
Bal kezében főzőkanalat visz, míg a vőfélynél korábban szita, ma valamilyen
tál van. A fakanálra azért van szükség, hogy a kíváncsi vendégek, akik meg
akarják tudni ki lapul a lepel alatt, kezére koppintson. Vagy azoknak a kezére
üssön, akik a szitából pénzt akarnak kivenni. A kásapénz sorsa változó volt. Legtöbb
esetben a gazdaasszony és a közvetlen segítők megosztoztak rajta. Ez az ő
plusz bevételük volt. Más esetben az egészet a zenészeknek adták. Előfordult
olyan is, hogy a konyhások valamennyien bevonultak a zenészek elé és a kásapénzen
húzatták el nótájukat, mulattak, táncoltak egymással.
A kásapénz szedéssel a tulajdonképpeni vacsora befejeződött. Ekkor az első vőfély
mulatásra szólítja fel a násznépet. Ezzel körülbelül egy órás mulatozás, tánc
kezdődik. A zenészek táncra alkalmas, lassú zenét játszanak. A lakodalom hangulatát
a zenészek nagyban meghatározzák. Kedvük a keresettől függ. Ezért a
násznagy a násznépet adakozásra szólította föl tánc közben, néhány perc szünetet
kérve.
A tánc alatt a forgódók az asztalokat gyorsan leszedik és behozzák a tortákat, süteményeket.
Majd éjfél után pecsenyéstálakat tesznek az asztalra; tányérokat.
evőeszközöket, de nem terítenek meg. A vendégek állófogadás-szerűen esznek.
Ilyen tájban szolgálják fel a feketekávét is. Említsük meg most a borhordókat is.
Korábban a lakodalomban csak bort adtak a vendégeknek. Ma már sör fogy inkább
és üdítő, mert sok az autós vendég. A borhordók literes üvegekben hordták
a bort az asztalra. Helyenként ceglédi-kannában és az asztalnál töltötték fel
a megörült üveget, de legtöbbször füles bevásárló kosárban hozták a teli üvegeket,
és úgy cserélték az üreseket. Az üvegek nyakára és a kosár fülére pántlikát
kötöttek.
A borhordók munkája igen fárasztó volt. Kamrából, pajtából, pincéből kellett a
bort a csapra ütött hordóból hordaniuk. Igyekezniük kellett, hogy senki előtt
ne álljon üres üveg, mert rájuk nézve az nagy szégyen lett volna. Néha, ahol
nem győzték, az üres üvegeket a vendégek a lámpára kötötték, hogy mindenki
jól lássa, nincs mit inni.
Egy fél-, egyórás tánc után a zenészek leülnek vacsorázni. Míg ők vacsoráznak a
vendégek karikába állva, nótáznak. Ekkor is fontos szerep hárul a koszorúslányokra
és vőfélyekre. Itatni (kínálni) kell a vendégeket és mulattatni őket.
Ejtsünk szót a lakodalmak elmaradhatatlan kísérőiről, hívatlan vendégeiről: a
lesőkről. Legtöbb helyen szívesen látták őket, főleg ha rendesen viselkedtek.
Egy tányér hús, egy tányér rétes és egy liter bor volt a lesők része. Persze volt,
hogy többet is kaptak. Ez a gazdától függött. „Az egyik faluban a gazda igen fukar
volt és megtiltotta, hogy a lesőknek bármit is vigyenek. Azok egy darabig
őgyelegtek az utcán, aztán bemerészkedtek az udvarra is. Néha megszólítottak
egy-egy forgolódót, de csak sajnálkozó szó, vagy mozdulat volt a válasz. Gyűlt
bennük a düh, egymást hergelték, hogy mi módon lehetne bosszút állni a gazdán.
Végül a pajta végében álló pelyvás kunyhóból telehordták az udvaron ásott
kutat. A mosogatáshoz már a szomszédból kellett hordani a vizet és a kutat is
alaposan ki kellett tisztítani."
„Egy másik faluban szintén fösvény gazda tartotta a lakodalmat. Abban az időben
a lakodalmat télen tartották. A lesők kint toporogtak a hidegben, eredménytelenül.
Kerítettek hát egy kazlazó létrát - majdnem minden parasztháznál
volt ilyen - és a szomszéd porta felől a ház háta mögött egyikük felmászott
rá és egy tetőcseréppel letakarta a kéménylyukat. Persze utána azonnal eltűntek,
eltüntették a létrát is. A szobát és konyhát elárasztó füst alaposan megkeserítette
a vendégsereg jókedvét, míg rájöttek a füstölés okára.\'"051
A zenészek gyorsan végezvén a vacsorával, újra zenélni kezdenek. Most már nagyobb
a hangulat, a múlatás, a tánc. Amennyiben a menyasszonyt a háztól elviszik
a menyasszonytáncot - amely rendesen éjfél körül szokott megtörténni -
igyekeznek minél későbbre halasztani, mert jól tudják, hogy a menyasszony-,
vagy menyecsketánc után a vendégek egy része el fog távozni.
A menyasszonyt végül a koszorúslányok és néhány rokon asszony elkísérik és a
menyasszony ruha helyett menyecske ruhát adnak rá. Az átöltözött menyasszonnyal
visszatérnek, és kezdetét veszi a menyasszonytánc. A násznagy adja el a
menyasszonyt. Kezében tart egy leveses tálat és elkiáltja magát. „Eladó a menyasszony!"
A násznagy jól láthatóan egy nagy címletű bankót (ezzel buzdítva a
többiek adakozó kedvét) tesz a tálba, amelyet ilyenkor átad egy vőfélynek, és ő
táncol először a menyasszonnyal. Utána visszaveszi a tálat, és sorban jönnek a
többiek. A násznagy és a vőfélyek nagyokat hujjantanak. Többször ismétlik:
„hogy eladó a menyasszony!", vagy kommentálják, hogy ki veszi meg a menyaszszonyt,
pl. anyósé a menyasszony, sógoráé a menyasszony, stb. Amikor ritkulnak
a vevők, egyre gyakoribb a felszólítás. Végül a vőlegény jelezvén, hogy ő a fő vásárló
egy erszényt dob a tálba és fölkapva a menyasszonyt kiszalad vele. A menyasszonytáncnak
azon túl, hogy a menyasszonyt elbúcsúztatják lányságától fontos
gazdasági oka is van. Az ajándékokon kívül azonnal felhasználható készpénzhez
juttatja a fiatalokat.
A menyasszonytánc körül is adódhatnak azonban problémák, amikre figyelni
kell. A menyasszonyt mindaddig nem veheti meg a vőlegény, amíg van más vevő.
Ennek praktikus oka van.
A vőfélyeknek a menyasszonytánc alatt résen kell lenniük, mert gyakran előfordult,
hogy tánc közben valamelyik vendég felkapta a menyasszonyt, és a meglepett
vendégek között kiszaladt vele a házból. Ez persze tréfából történt, de erős
fricska volt a vőlegény számára, hogy nem tud vigyázni asszonyára.
A menyasszonytánc után folytatódik a mulatozás, míg a menyasszony átöltözik.
Amikor a menyasszony újra esküvői ruhájában jelenik meg párjával az oldalán,
véget vetnek a zenének és megkezdődik a búcsúztatás. A menyasszonytánc és a
búcsúztatás ősi hagyomány, amely változatlanul tovább él napjainkban is. A búcsúztató
szövege attól függ, hogy a menyasszony vagy a vőlegény hagyja-e el a
házat. Ez pedig attól, hogy hol fognak a későbbiekben lakni. Ha a lány otthon
marad, akkor a lakodalomban először a vőlegényes házba mennek, és ott a
menyasszonytánc után, a vőlegényt búcsúztatják el, és fordítva. A búcsúztatók
szövege mindkét esetben hasonló. A búcsúztatót mindig az első vőfély mondja.
Amikor a búcsúztatás után átkísérték az ifjú párt a másik lakodalmas házhoz,
őket a násznagyok, koszorúslányok és vőfélyek kísérték. Néha vele tartottak szüleik
is, hogy átadják gyermeküket új családjuknak. Ahol együtt tartották a lakodalmat,
ott erre nem került sor, mert búcsúzatás után az ifjú párt szálláshelyükre
kísérték.
Szintén évszázados hagyomány, hogy a köszöntő után az érkezőket egy tánc erejéig
megforgatják a házbeliek, majd vacsorához ültetik őket. Gönczi azt írja,
hogy ugyan úgy ültetik be őket, ahogy vacsoránál tették és ugyanazokat a fogásokat
tálalják fel eléjük. Ma ez nem így van. Valóban étellel kínálják őket, de a
szertartásos vacsora már a múlté.
A rövid vacsorát követően a menyasszony hamarosan elmegy átöltözni, és az
előzőekben leírt módon itt is lezajlik a menyasszonytánc.
Nagyon szép szokás volt, hogy ezek után az egész násznép elkísérte a fiatalokat
hálóhelyükre, az elhálásra. Az elhálás körül kialakult babonás szokások
közül ma már egyet sem találunk. Mintegy másfél óra múlva felköltötték őket,
és a menyasszonyt felkontyolták, haját menyecskésre igazították. Mai világunkban
elképzelni is nehéz, hogy abban a korban mennyi minden külső jel
fejezte ki egy nő pillanatnyi helyzetét; a haj, a kendő, a kötény és ruha viselésének
módja.
A felkontyolással vált gyakorlatilag a menyasszonyból menyecske. Ennek viselkedésében,
haj- és ruhaviselésben is meg kellett mutatkoznia.
A menyasszony a koszorúját gondosan megőrizte élete végéig. Mint Gönczi írja,
azért „hogy abból semmit el ne veszítsen, mert boldogtalan házasélete lesz."
Míg a régi időkben a fiataloknak kamrákban, istállókban ágyaztak meg, addig
a későbbi időben rokonoknál, ismerősöknél kaptak szállást. Ma, amikor nem
otthon van a lakodalom, otthon várja őket a nászágy. Mint láttuk a századelőn
a násznép kíséretében vonultak nyugvóhelyükre, tehát mindenki tudott hálóhelyükről,
addig később annyira megváltozott ez a szokás, hogy csak a legszűkebb
családi kör tudott erről, a többiek elől eltitkolták, és mindent megtettek
azért, hogy ki ne derüljön. Pl. a fiatalok megvárták, míg mindenki a házban volt
és titokban hagyták el azt. A visszamaradok gondosan ügyeltek rá, hogy távozásuk
után néhány percig senki se mehessen ki, nehogy rájöjjenek úti céljukra.
Három óra körül - után - , aki még maradt a menyasszonytánc után az is szedelőzködni
kezdett. Csak a legények, néhány nótásabb idősebb ember - és hivatalból
- a vőfélyek és koszorúslányok maradtak. Ok a zenészek előtt egymás vállát
átfogva, félkörben állva nótáztak. Ilyenkor előkerültek elfelejtett öreg nóták.
Ez már a csendes múlatás időszaka volt. Persze azért itt is volt lehetőség vidámságra,
mókára. Négy-öt óra körül aztán a zenészek is szállásukra mentek, ha egy
kevés alvással is, de kipihenjék az éjszakai fáradalmakat. A forgódók ekkor
rendbe tették a helyiséget, kitakarítottak és egy-két órára igyekeztek lepihenni.
Míg a lakodalom első napja a hivatalos, komoly és ünnepélyes, addig a második
nap az önfeledt vidámság napja, amely persze nagyban függ a vőfélyek és koszorúslányok
hozzáállásától, aktivitásától.
Nyolc óra tájban a gazdaasszony és a forgódók már készen álltak, hogy a visszatérő
vendégeket fogadják. Ekkor tájban megérkeztek a vőfélyek is. Nekik korábban
fontos feladatuk volt reggel. Sorra fel kellett keresni a vendégeket, és reggelire
hívni őket. A felköltött vendégek aztán csatlakozva a vőfélyekhez, együtt
mentek a következő vendégért. A századelőn a násznagyokért az egész násznép
zeneszó mellett ment el.
„Ha a násznagyokat az ágyban érik, amit ők a Cserta melléken, ősi szokás szerint
be is várnak, láncot kötnek a lábukra, az ágyból kiemelik őket a felcihelődésük
után karon fogva s láncon vezetve mennek velük a lakodalmas házba.
Láncon vezetik az érdemesebb vendégeket is. Ez a megbecsülés egy jele." -
idézzük ismét Gönczi Ferencet.
Ez a szokás az óta átalakult. A vőfélyek ugyan elmentek a késlekedő vendégekért,
de ez ma már ritkaság. Ahol még tartják a szokást, ott igyekeznek az ifjú
párt megtalálni. Ha, sikerül és felöltözve találták őket, akkor a vidám menet kísérte
őket a lakodalmas házhoz. Ha ágyban találták őket, az lustaságuk jele és
megszégyenítésül láncra verve, helyenként tragácsra ültetve, nagy derültség és
kiabálás közben vitték a lakodalomba. Ez persze számukra nagyon megalázó
volt. Érthető tehát, hogy sok esetben miért tartották titokban hálóhelyüket.
A lakodalmas házhoz visszatérve a vendégek asztalhoz ültek, ahol várta őket a
reggeli.
A reggeli régen mézes pálinkából, szalonnából és kocsonyából állt. Néhány évtizede
pálinka, pálinkából készült likőr (édesség), kövesztett szalonna, kocsonya
és frissen főtt házi húsos kolbász volt reggelire. Mára elmaradt a szalonna,
- maradt a kolbász, helyenként a virsli, debreceni tormával és mustárral, valamint
disznósajt és kocsonya.
A pálinka hagyományként még asztalra kerül, de a vendégeket ma a rövid italok
széles választéka várja mindenütt, és természetesen feketekávé.
Reggeli után a fáradt vendégek élesztésére különböző játékokat, mókákat találnak
ki, hogy újra „formába" hozzák őket. Erre nagyon alkalmasak a szöveges játékok.
Ezek a tréfálkozások, játékok is ősi eredetűek csak az idők során változtak.
Ezek előadására kevés ember alkalmas, őket megbecsülték, több lakodalomba
is meghívták. A hivatásos vőfély intézményével újabban nálunk is találkozhatunk.
A délelőtti mulatozást megszakítja az ebéd. Ebéd után ugyan még folytatódik a
mulatozás, de ez már csendesebb, mint a délelőtti. A vendégek egy része hazaindul.
A háziak minden vendégnek készítenek egy kis csomagot, amely különböző
süteményekből áll. Az utolsó vendég távozása után, a háziak és segítőik,
rendbe teszik a helyiséget. Ezzel véget ér a lakodalom.
Következett az ajándékok szemrevételezése, amelyekre szintén gondosan feljegyezték,
melyiket ki hozta. Ez. itt is a „vissza szógálás" miatt történt.
Egy héttel a lakodalom után a házigazdák a gazdaasszonyt és segítőit vendégül
látták, mivel ők nem vehettek részt a mulatozásban. Ezt hívták gazdaasszony lakodalomnak.
Ez szintén egy régi hagyomány, amelyre Pákán - ha némileg megváltozott
formában is - az 1970-es évek közepén is akadt példa. Lényegét Gönczi
nagyon jól foglalta össze, ezért ezt ismét tőle idézzük: „Ez abban áll, hogy az
új házaspár s hozzátartozóik a menyasszony szüleihez mennek ebédre. Egyes
helyeken mind a menyecske, mind a félje házánál megtartják, éspedig egyik vasárnap
az egyiknél, rákövetkező vasárnap pedig a másiknál. A vendéghívó szintén
ott van. O a csonttörő, mert e kisvendégségen neki kell a húst összevágni, s
a tormát megreszelni. Ezen átinézü [átnéző, hazanéző. ML] előtt a háztól elkerült
menyecskének nem szabad hazamenni, mert különben rossz gazdaasszony
válik belőle."
A lakodalom másnapján történt meg a fiatalok stafírungjának átszállítása ahhoz
a házhoz, ahol azután laktak. Ez szekérrel történt. Erre került fel a faragott, festett
láda - később szekrény - , ágy. A ruhaneműt lepedőbe kötve tették a szekérre.
Ezek az alábbiak voltak: dunyha, párna, ezekhez tartozó huzatok, lepedők,
asztalterítők, törülközők, kenyérruhák. A kelengyét az esküvő közeledtével maga
a család gyűjtötte össze apránként, de ilyen praktikus ajándékokat kapott
húsvétra a keresztszüleitől is. A szőni tudók ezek egy részét maguk készítették
el, az abroszok sarkába belehímezve monogramjukat is. A legények legtöbbször
erre az alkalomra készíttettek egy szobabútort - cseresznye vagy körtefából - ,
amely két ágyból, két - fölül két ajtós, alul egy fiókos - ruhásszekrényből és két
éjjeliszekrényből állt. Egy ilyen bútort hat mázsa búzáért készítettek el az asztalosok.
1"" Ez aztán kiszolgálta őket életük végéig, néha még utódaikat is.
Temetés
Ahogy az emberi élet kezdetének, a születésnek, úgy végső pillanatának, a halálnak
is megvan a maga misztikuma. Míg a fiatalok mindig félelemmel gondoltak
a halálra, addig az öregek szinte közönyösen beszéltek róla, mert számukra
természetesnek tűnt. „Aki megszületett, annak meg is kell halnia." Vagy: „A fiatal
meghalhat, de az öregnek meg kell halnia.
A halál néha váratlanul, tragikus hirtelenséggel érkezett, de legtöbb ember betegségben,
vagy elaggottan halt meg. A
hosszú betegség hozzászoktatta a hozzátartozókat
a halál gondolatához. Ma a
legtöbb ember kórházban hal meg, régen
viszont otthon, családi körben érte a
halál. Amikor a betegen látszott, hogy
rövid ideje van csak hátra, papot hívtak
hozzá, hogy a haldoklók szentségében
részesítse, azaz feladja az utolsó kenetet.
Néha ő maga kért papot, mert érezte a
vég közeledtét. A szertartás alatt a beteg
kettesben maradt a pappal. A halál beálltát
a falusi halottkém, vagy orvos állapította
meg. Ez után a halottat megmosdatták,
- ha férfi volt - megborotválták.
Ezt vagy maguk végezték a családtagok,
vagy elhívták az öltöztető asszonyt, aki
szinte hivatásszerűen végezte ezt a faluban.
A halott ágyából a szalmazsákot a
benne lévő szalmával együtt az udvaron
elégették. Az öltöztetők a kezüket borral
mosták le.
A halál beálltakor megállították a szobá- 177. Öntöttvas sírkereszt
ban lévő faliórát, mert a halott órája le- a temető sarkában
járt. A szobában lévő tükröt kendővel, törülközővel letakarták, nehogy a távozó
lélek meglássa magát, megijedjen és visszatérjen a testbe. A halott állát fehér
zsebkendővel felkötötték, szemhéjaira fémpénzt tettek, hogy csukva maradjon.
Feje mellett az éjjeliszekrényen - ha nem volt, a szobaasztalon - gyertyát gyújtottak.
A halottat mindig ünneplő ruhájában temették el. Az idősek külön is rakták és
meghagyták gyerekeiknek, hogy ebbe öltöztessék őket. A férfiakat sötét öltönyben,
fehér ingben temették. Összekulcsolt kezüket rózsafüzérrel kötötték össze.
Kalapjukat a mellükre tették, hogy ne kelljen hajadonfővel állniuk az Úr színe
előtt. Az asszonyok összekulcsolt kezébe imakönyvüket, és egy fekete szegélyű,
fehér zsebkendőt tettek. Az ő kezüket is rózsafüzérrel tekerték körül.
A halálról értesítették a papot, aki meghúzatta a harangot. A falu ebből tudta
meg nem csak azt, hogy halott van a faluban, hanem azt is, hogy férfi, nő, esetleg
gyerek-e az illető. A férfiaknak ugyanis három verset húztak a két nagyharanggal,
a nőknek kettőt a kisharanggal, míg a gyerekeknek a lélekharanggal
csendítettek. Első nap egyszer, második nap kétszer, a temetés napján szintén
egyszer harangoztak. Némely esetben, az egyházhoz való szorosabb kötődés miatt
egy negyedik kiharangozást is végeztek. Ez az egyház ajándéka volt, nem kellett
fizetni érte. (Ők egyházközségi elöljárók, kántorok, vagy az egyháznak önzetlen
szolgálatot nyújtók voltak.)
A halottat a szobában ravatalozták fel az ágyon. A szoba ablakait becsukták. (Ennek
egészségügyi és kegyeleti oka egyaránt volt.) Az ágyat fehér lepedővel leterítették.
Erre fektették a testet, és ezzel együtt emelték be a koporsóba. Feje alá
párnát tettek. Egy másik lepedővel letakarták. Két estén át virrasztottak a halott
mellett. A harangszó után gyorsan terjedt a hír, és este sorban érkeztek a rokon
és ismerős asszonyok. A faluban több ún. előimádkozó is volt. Ezek e tisztséget
az érkezés sorrendjében töltötték be, idősebb előimádkozó érkezésekor az
előbb érkezett neki adta át az ima vezetését.1"\'4 Míg az asszonyok a szobában
imádkoztak, az őket elkísérő férfiak a konyhában, bor mellett, csendesen beszélgettek.
A virrasztókat éjféltájban pogácsával, kaláccsal, főtt, aszalt gyümölccsel
és borral kínálták.
A búcsúztató az udvaron volt. A koporsót a szobában leszegezték. Előtte azonban
hagyták, hogy a családtagok még egyszer elbúcsúzhassanak tőle. Aztán
szemfedővel letakarták a koporsót, és rátették a fedelét. Betették a ház ajtajait,
hogy a kalapácsütések kevésbé hallatszanak ki. Persze így is meghallották, és ekkor
az asszonyok az udvaron hangosan felzokogtak. A koporsót lábbal előre vitték
ki a szobából, és úgy tették a Szentmihály-lovára, hogy az udvarról is lábbal
előre távozzon. Ezután a pap elbúcsúztatta. Régen az asszonyok a koporsóra borulva,
hangosan jajveszékeltek.
A koporsót falubeli asztalosok készítették, a fiatalokét világosan hagyták, az idősekét
sötétre pácolták, és ezüstszínű vagy sötétkék gyári papírmasé díszt szegeztek
rá. A koporsó deszkájából lehulló forgácsot nem volt szabad eltüzelni, mert
azt a koporsóba tették, a halott feje és dereka alá.1055 A sírkeresztet szintén az
asztalos készítette el.
Halottvivőnek távolabbi rokonokat, komákat hívtak. Volt, aki előre kikötötte,
hogy halála után az általa különösen szeretett rokon nem viheti.
Amikor a háztól a halottas menet elindult, a templom tornyából figyelő harangozó
- aki az egész falut belátta innen - megszólaltatta a lélekharangot. A menetet
egy feketére festett temetési keresztet vivő ministráns vezette. Erre a keresztre
még a XX. század első felében is egy hímes vászontörülközőt kötöttek a
halott hozzátartozói. Ez a kendő két alkalommal a plébánosé, harmadik alkalommal
a kántoré lett. Ezt hívták keresztági ruhának.1056
Mögötte jött a pap, a kántor és a ministránsok. Őket a sírkeresztvivő, a halottvivők
követték. A koporsó mögött a közvetlen hozzátartozók haladtak, majd a rokonsági
foknak megfelelően jöttek a többiek. A menetet azok a falubeliek zárták,
akik tiszteletből kisérték el utolsó útjára. Amerre a menet elhaladt az utat
emberek szegélyezték. Amikor a menet odaért a férfiak levették kalapjukat, a
nők keresztet vetettek, és beálltak a sorba ismerőseik, rokonaik mellé, vagy a sor
végére. Férfi temetésekor gyakran megesett, hogy egykori barátok, katonatársak
átléptek az út menti árkon és leváltották valamelyik koporsóvivőt. Néha annyian
voltak, hogy csupán néhány lépést tudták vinni, már jött a következő.
Amikor a menet a temetőkapuhoz érkezett a templom lélekharangja elhallgatott,
és megszólalt a temetőkápolna harangja. Ez kísérte el a halottat a sírig.
A sírt a falu sírásója ásta meg. Sírásója emberemlékezet óta volt a falunak. Amikor
az utolsó kiöregedett, néhány évig a halott családjának, ismerőseinek kellett
megásni a sírt. A temetést a halottvivők végezték a sírásó irányításával. A sír
felhantolása után - amely a koporsó fedelével azonos formájú - , annak minden
oldalába szerszámnyéllel, vagy a sírgödrön áttett koporsótartó rúddal Andráskereszt
alakú jelet nyomnak.
Fiatal lány vagy legény halottat menyasszonynak, vőlegénynek öltöztették. Koporsójukat
koszorúslányok és vőfélyek vitték és kísérték.
Régen - Gönczi szerint - rendesen szekéren vitték ki a halottat, lovakat vagy ökröket
fogva be, de ha csak lehetett, a másét, mert a gazda holtteste saját barmainak
nagyon nehéz lett volna. Ha gazda halt meg, a halotti menet után a marhákat,
lovakat az udvarra kieresztették, és a kapuig hajtották őket. Ha gazdaaszszony,
akkor a majorságot csak az után engedték le az ólból, ha a temetési menet
kiment a kapun.1057
Pákai szokás szerint, ha iparos halt meg, azt az iparosok temették. Régen a céhbeliek,
aztán az Iparos Olvasókör tagjai, majd annak megszűnése után az egykori
tagok, és az őket követő iparosok. Az Olvasókör díszes fekete vállszalagokat
készíttetett a halottvivőknek és az őket kísérő díszőrségnek, akik kezükben
kis réz gyertyatartókat, a koporsó négy sarkánál pedig egy-egy kézben hordható,
réz kandelábert vittek. Míg az asztalosok Pákán dolgoztak, ez a szokás élt.1058
A termelőszövetkezet bognárműhelyében készítettek egy gyászkocsit, amit a tsz
parádéslovai húztak. Ekkor a Szent Mihály lova feleslegessé vált, csak a temetőkapuban
tették rá a koporsót. Amikor a halottakat már nem lehetett otthon felravatalozni,
hanem ki kellett vinni a temetőben lévő, 1977-ben épült ravatalozóba,
a „siralomházba", ez a gyászkocsi is feleslegessé vált. Ettől kezdve a halott
búcsúztatása itt a ravatalozó előtt történik, a templomban tartott gyászmise
után. A szertartás előtt a koporsót nyitva hagyják, hogy aki akar, még elbúcsúzhasson
a halottól. A halott szállítását a kórházból és a háztól, valamint a temetést
ma már vállalkozó végzi.
Az öngyilkosokat a temető kerítése mellé temették, kívül, mert ők nem kerülhettek
megszentelt földbe. A falubeli zsidóknak pedig külön temetőjük volt.
Napjainkban felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül mindenkit a két községi
temető valamelyikébe temetnek. Ahogy a faluban a családok igyekeztek egy
„bokorba" építeni, úgy a temetőben is egymás mellé temetkezni. Ez alól a gyerekek
sem voltak kivételek, arra pedig, hogy a járványok során elhunytakat külön
sírba temették volna, nincs adatunk.
Napjainkra a temető annyira megtelt, hogy ez csak rátemetéssel oldható meg.
Akik hozzátartozói nem ezt választják, azok számára a temető szabad részén jelölnek
ki sírhelyet. Házastárs halála esetén eleve dupla sírhelyet kérnek.
Néhány esetben urnás (hamvasztásos) temetés is volt. Az elsőket még hozzátartozóik
sírjába, az utolsó kettőt külön temették el. Az ilyen típusú temetkezésekre
az önkormányzat tervezi kolumbárium-fal építését.
A temetés végén a rokonokat, komákat, papot, kántort, a halottvivőket és a sírásót
meghívták halotti torra. A tort a háznál tartották és lakodalmak gazdaasszonyai
főztek. Tyúkhúsleves, sült hús, rántott hús, sütemény, bor és sör volt a toron.
Nem mindig volt ez így. Régen a toron csak perec és bor volt.1059 Mária Terézia
rendeletben tiltotta meg a halotti tor tartását, büntetés terhe mellett.1"60
Néha a tor vidám mulatozásba ment át, tánccal, nótával. Manapság a tort valamelyik
helyi étteremben tartják.
Ha a temetés után hamarosan meghalt valaki, akkor azt mondták az előzőre,
hogy j ó ember volt, mert nem kellett sokáig őriznie a temető kaput, hamar leváltották.
1061
A halott végső nyughelyével eleink különösebben nem törődtek. A temetőben
sírjaikat nem igen látogatták, nem gondozták. A keresztek elkorhadása után
legtöbbször azt sem tudták merre van hozzátartozójuk sírja. A kő síremlékek
megjelenésével azonban lassan ez is megváltozott. Mindenszentekre mindenki
rendbe teszi hozzátartozói sírját, és este gyertyát gyújtanak valamennyi rokonuk
sírján. Mivel sokan elszármaztak a faluból, és máshol is van halottjuk, a gyertyagyújtás
már nem egyetlen napra korlátozódik, hanem szinte egy teljes hétig is
eltart. Akiknek valahol távol a falutól, vagy a fronton veszett el hozzátartozójuk,
azok a temetőkeresztnél, a „mindenki keresztjénél"gyújtottak gyertyát. A hősi emlékművek
elkészülte után, ez utóbbiakért, azoknál teszik ezt, a gyertya mellé
egy-egy koszorút vagy csokrot is elhelyeznek.
Számtalan példából tudjuk, hogy a sírokat látogató közeli hozzátartozók gyakran
beszélnek az elhunythoz. Elmondják neki az előző látogatás óta történteket,
betegségeiket, álmaikat.
Egy idős cigányembert megfigyelve azt látták, hogy nála az érzések fokozottan
felfűtöttek. Valami cigány imát kántált halkan, de hangjának mély és magas változásai
valami hátborzongató fájdalmat tükröztek; miközben énekelt megszűnt
körülötte a világ. Az ima szünetében csókolgatta felesége sírkövét.
A temetők mai képe jelentősen eltér a régi temetőkétől. A régi megbarnult fejfák
lassan kikopnak, ahogy egyre kevesebb lesz a vörös mészkő kereszt is, amelyek
az egykor a falu életében jelentős szerepet betöltő iparosok sírját jelölték.
Még állnak a plébánosok, tanítók, orvosok, jegyzők síremlékei, de félő, hogy
hozzátartozók híján elpusztulnak. Néhány ilyen sír gondozását elvégezték lelkes
diákok. Látható még egy-két öntöttvas feszület is, amelyről viszont már
nem tudjuk, kinek őrzi nyughelyét. J ó lenne, ha ezek a sírok megmaradnának.
A kápolna mellett, a keleti oldalon található a pákai temető legrégebbi sírköve.
Kiss József plébánosé, aki 1819-ben hunyt el. Megérdemelne egy feliratot, mert
a kövön lévő írás már lekopott.
A XX. század elejétől fokozatosan jutottunk el oda, hogy halottaink sírját megbecsüljük,
sírjukra tavasszal és ősszel virágot ültessünk. Legtöbbjüket hetente
meglátogatják. Az elmúlt évtizedek műkő síremlékei mellé ma már márvány és
gránit köveket állítanak, megőrizni ajövendőnek az ott nyugvó emlékét, miközben
terjed egy érdekes szokás; a név alá nem írnak évszámot. Az utódok majd
törhetik a fejüket, mikor is élt az elhunyt.
Naptári ünnepek szokásai
Elődeink életében mindent a gazdaság, a munka és célszerűség, a természet ritmusához
való alkalmazkodás irányított. Nyáron nem tartottak lakodalmat, csak
nagyon-nagyon ritkán, mert nem értek rá. Az iskola is csak októberben kezdődött,
mert addig a gyerekek még tudtak segíteni a betakarításban, az állatok ellátásában,
őrzésében.
A nyári-őszi betakarítás nagy munkái után következett egy csendesebb időszak
a tél és a tavasz, amikor az elvégzendő feladatok is könnyebbek, kevésbé fárasztóak
voltak. Ennek az időszaknak nagyon sok jeles napja van, melyhez valamilyen
hagyomány, szokás kötődik.
Szent Teréz napja (október 15.), a szőlőszüret kezdete. A halottak hete - halottak
napjának (november 2.) hetét követő hét. Ezen a héten nem volt szabad káposztát
és répát eltenni, mert akkor megpuhul.1062 Borbála napján (december
4.) a nőknek nem szabad más házhoz menniük, mert tyúkjaik nem fognak tojni.
A márciusi nyúltrágyát ezen a napon a tyúkok eledelébe keverik, hogyjól tojjanak.
Nem szabad fonni, mert akkor Borbála bedobná az ablakon az. orsót, a
fonal kóccá válna, a tehenek megsántulnának. Fonás helyett tollat fosztanak.
Varrni sem szabad, mert a tyúkok tojókáját bevarrják és az illető kezét görcs fogj
a húzni.1063 Miklós napján (december 6.) régen csengőkkel, kolompokkal csaptak
zajt a faluban. E napon nem volt szabad fonni, mert tüzes ember megy a
házba és a fonó nőnek meg fogja a kezét a görcs.1064 Ma ezen a napon jön a „Mikulás".
A termékenységhez kapcsolódó szokás: a kotyolás (kotyulás), amit itt Lucázásnak
hívtak. (Lucanap december 13.). Olyan régen elhagyták, hogy az öregek is
csak halványan emlékeznek már, és a vers első sorát tudták csak felidézni: Luca,
Luca kitty-kotty, de már abban sem voltak egészen biztosak, hogy ezt gyerekként
a faluban, vagy iskolában tanulták-e. Arra emlékeztek, hogy lucányi a fiúk
szoktak. Gönczi könyvének 260. oldalán közöl egy képet pákai kotyolókról, így
biztos, hogy szokásban volt. A szokást az ő nyomán ismertetjük. „Luczanapon
legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban 3-4 órakor járnak kotyolni
7-16 éves fiuk. Néhol csak ketten, hárman, másutt öten, sőt tízen is mennek
együtt. Öltözetük a rendes mindennapi ruha. Nyakukba tarisznyát vetnek.
Egyik társuknál gyűlnek össze. Ott magukhoz fát vagy szalmát vesznek a melyre
kotyolás közben, ráülnek. A fát rendesen más udvarából lopják.
Ha onnan nem sikerül csenni, az udvaron talált 3-4 darab fát, forgácsot vagy
minél nagyobb tuskót, szalmát visznek a szobaajtóhoz. A kotyolást a legközebbi
szomszédnál kezdik meg, ott a magukkal vitt fát, forgácsot vagy szalmát, a szobaajtó
talpa elé vagy a pitarfődre teszik s rendesen minden kérdezés nélkül egyszerre
nagyon erős hangon elkezdik: „Lucza, Lucza, kity, koty" Néhol nem engedik
meg a kotyolást. Kikiáltják: „Takaroggyatok el innejd!" El is mennek, de
abban a házigazdára nézve nincs köszönet, mert valami módon megbosszulják
elhajlásukat.\'"065
Gönczi az általa Pákán gyűjtött verset is közli. Ennek mai helyesírással írt változatát
adjuk itt közre:
„Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty,
Kalamonya kettő, kettő, kettő,
Mind a kettő meddő, meddő, meddő.
Kendtek leányának akkora csöcse legyen,
Mind egy bugyigáskorsó, korsó, korsó
Kendtek disznajának akkora szalonnája legyen,
Mind az ajtó, ajtó, ajtó!
Kendtek tyúkjuk, lúdjuk annyit keltsen,
Mind az égen a csillag, csillag, csillag!
Kendtek lova úgy csíkozzék,
Mind a hangya, hangya, hangya!
Szálljon Isten Házunkra, hat szekérrel,
Hat lóval, kilenc borjus tehénnel!
Szent Jób, Szent Iván,
Három angyal áll. "um
Más szokások is kapcsolódtak e naphoz (december 13.). Az idősek még emlékeztek
anyáik intelmére, mely szerint e napon nem volt szabad varrni, nehogy
bevarrják a tyúkok fenekét.""\'7 E napon sem mosni, sem kenyeret sütni nem volt
szabad. Sőt fonni sem, mert ha fonás közben a szál elszakadt, akkor a szerencséjük
fonala is.""\'8 Ha az asszony ezen a napon sokat szomszédol, tyúkjai abban az
évben nem tojnak, s nem kotlanak (kotyunak)."""
A lucaszéket is ezen a napon kezdték készíteni. Ennek 13 darabból kellett lennie,
7, mások szerint 13 féle fából. Legjobb volt a víz hozta fából készült, amit a patak
hordalékából szedtek ki.10™ Minden nap csak egy darabját volt szabad elkészíteni,
a többit naponként hozzáilleszteni, de mindenki elől eltitkolva, azt senki
nem láthatta meg.1071 Szent este is elrejtve kellett a templomba vinni, az éjféli
misén erre felállva, készítője meglátta a templomban lévő boszorkányokat. E
napon kezdődtek az első számos napok - az időjárásjelző napok - is.
Karácsony előtt egy héttel elindultak a betlehemezők. Az angyal hosszú fehér
ingben, keménypapírból készített, vállára csatolható szárnnyal, a pásztorok
öreg subákban, bekecsekben és kopott kucsmában voltak, kenderkócból készített
bajusszal, szakállal. A kezükben hordott nagy botra láncot szögeltek, hogy
jól zörögjön. Az áhítatos betlehemezés során ezeknek a botoknak néha nagyon
is profán szerep jutott, ha konkurens csapattal találkoztak. Ilyenkor ugyanis a
cél a másik betlehemének összetörése volt, amivel lehetetlenné tették további
működésüket.
Kartonból templomot készítettek, amit az angyal vitt. Tornyába csengőt helyeztek,
belsejébe bölcsőt faragtak, benne a kis Jézussal. Melléje állatokat is készítettek.
A templom belsejébe néha szentképet is ragasztottak. Amikor az angyal bekéredzkedett
a házba, énekelni kezdte a „Mennyből az angyal"-t. Ez alatt meggyújtotta
a betlehemben lévő gyertyát, hogy megnézhessék annak belsejét. (Ezért
fontos volt, hogy a templomnak több ablaka, és - legalább - két ajtaja legyen.)
Az angyal bekopogott és megkérdezte:
Szabad-e bejönni, ide betlehemmel\'?
Gazda: Szabad! (vagy gyertek, lehet, stb.)
ANGYAL (énekelve):
Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok.
Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban,
0 leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.
(Közben meggyújtotta a betlehemben a gyertyát.)
ANGYAL: Gyere be, Te pásztor pajtás!
I. PÁSZTOR: Aggyon Isten, jó estét a házi gazdának.
Hasonló jókat a házi asszonynak is.
ANGYAL: Pásztor pajtás, mi járatban vagy?
I. PÁSZTOR: En abban a járatban vagyok, hogy elvesztettem nyájamat, de sehol sem
találom, ezért a nagy fáradságomért ide lefekszem. (Lefekszik a földre.)
ANGYAL: Gyere be, Te Dados!
II. PÁSZTOR: (Dados) Aggyon Isten szegfűszeges, kacskaringós jó estét a házi gazdának,
hasonló jót a ház minden lakójának.
ANGYAL: Hát te, Dados, te mi járatban vagy?
II. PÁSZTOR: Hát én abban a járatban vagyok, hogy elvesztettem kecskéimet, szamaramat.
Mindenhol, árkon-bokron keresem, de sehol nem találom, ezért a
nagy fáradságomért ide lefekszem. (O is lefekszik a földre, a társa mellé.)
ANGYAL: (kántálva)
Glóriáinak szelszisz deo szulgiszte, pásztorok.
A betlehemi jézus máte szalutáre el gante.
Hallod-e te Gyurkó, hát te Palkó, amit néktek az angyalok góliátul kiáltanak:
Keljetek föl pásztorok, midőn nagy csodát láttok!
Az angyalok énekelnek, egek földek egybe gyűlnek, lássátok, lássátok!
(A pásztorok föltápászkodnak.)
ANGYAL: Pásztor pajtás mit álmodtál?
I. PÁSZTOR: En azt álmodtam, hogy a kis Jézus Betlehemben születelt.
ANGYAL: Hát te, Dados, mit álmodtál\'?
II. PÁSZTOR: Én azt álmodtam, hogy a gazd\' uram, egy húszast nyomott a markomba.
ANGYAL: Koledom, Koledom, szól-e a Bandi kakas?!
III. PÁSZTOR: (Az öreg Koledom ököllel döngeti az ajtót.) Nem halljátok, hogy a verebek
hogyan csiripelnek a pajtában ? Meg azt se\' halljátok, hogy az angyalok
hogyan énekelnek ? ... Nem féltek, hogy az Isten megver bennetek ?
Angyal és pásztorok együtt:
Mink bizony nem félünk, kár nélkül megélünk.
A bűn és a szeretet, vén Koledom beesett.
(Az öreg behasal, és miközben feltápászkodik, ezt mondja):
Itt is elestem, ott is elestem.
Szitykes, szutykos szógáló, szitakötő, pókháló.
Eredj a konyhába, hozz öregapádnak egy kupica pálinkát, meg egy tál
ANGYAL: Öregapám, tud-e imádkozni ?
III. PÁSZTOR: Mit ? Sósperecet pörcögtetni, pálinkás kupicát hajtogatni ?
ANGYAL: Öregapám vessen keresztet!
III. PÁSZTOR: Atyának, Szentlélek Istennek nevében.
ANGYAL: Hát a fiú hol maradt?
III. PÁSZTOR: Fönt a padláson, a szalonnás zsák mellett szalutál.
ANGYAL: Öregapám ne botránkoztasson, hanem Isten hírével mondjunk egy szép
éneket.
(Mindnyájan éneklik, és a pásztorok botjaikat földhöz ütögetve verik a taktust.)
Föl sietve pásztorok Betlehembe menjünk,
Üdvözöljük a Királyt, neki hálát zengjünk.
Előre vidáman,
siessünk mindnyájan,
szép ajándékot vigyünk!
Jézuskának, ki egész világnak,
szép reményt hozott.
Pásztorok keljünk fel,
hamar induljunk el!
Betlehem városába,
rongyos istállócskába.
Siessünk,
ne késsünk,
hogy még ezen éjjel oda érhessünk,
mi urunknak tiszteletet tehessünk.
Dellás pajtás, most állottam talpra,
Már megcsendült a fülembe az angyal mondása:
Ma született a kis Jézus barmok jászolába.
Bár csak előbb fölébredtem volna,
A kis Jézust megláthattam volna!
Siránkozik a kis Jézus, senki meg nem szánja,
Boldogságos Szűz Mária szülte a világra.
Koledom, Koledom, örülhetsz,
hogy ha vélem Betlehembe eljöhetsz.
Örüljön a ház ura, benne minden lakója.
Ne sajnálja bankóját,
tízesét vagy húszasát, vagy Máriását.
Fáradságunkért, szíves utazásunkért.
Ha nem adnak szalonnát, szalonnát,
pásztorpajtás fölböki a gerendát.
(Éneklés közben a pásztorok botjukkal a mennyezet felé böknek)
Újság látszatik, csuda dolog történik,
Mert az egész Betlehem, tűztől tündöklik.
Józsi bordádat, szorítsd Palkó dudádat,
Te meg Antal megfújjad, ékes nótádat.
Városon kint, nem messze, nem messze
Van egy istállócska.
Barmok közt ott fekszik,
Jászolában nyugoszik,
Mellette a Szűz Anya,
Es az ő volt atyja,
József és Mária.
Áll-e, áll-e lúja.im
Az angyal begyűjtötte az adományokat, és mentek a következő házhoz. Ritka
ház volt, ahova nem engedték be őket. A betlehemezés nem minden faluban
volt szokás, ezért a pákaiak a környező falvakba is eljártak. Régebben a betlehemezést
csak az éjféli mise előtt fejezték be, és úgy ahogy voltak, ők is elmentek
a templomba. A betlehemet letették az oltár elé.
A XVIII. századtól a templomban a József oltáron is állítanak betlehemet. Mellette
egy szerecsen ül, aki az ölében tartott kalapjába dobott aprópénzt bólogatva
köszöni meg. A betlehem mellett van egy tálkában a Luca napján vetett búza,
amely erre az időre már kikelt és szépen zöldell.
Karácsonyeste hangos volt a falu. Még a XIX. században pisztollyal, puskával lövöldöztek.
Ezek betiltása után a kanászok ostoraikkal durrogtattak. Az. 1960-as
években a tsz-ből szerezték be a fiúk a karbidot, segítségével üres festékesdobozban
gázt fejlesztettek, és ezzel durrogattak. Ma a petárda járja.
Karácsony vigíliáján - december 24-én - böjtöt tartottak. Ezen a napon babból,
káposztából, lencséből vagy kifőtt tésztából készült ételeket ettek. (Ma a böjtös
ételek - halászlé, rántott hal - mellett megjelentek a pulykából készült ételek
is.) Karácsonyra ugyanis, szinte kivétel nélkül, került friss hús az ünnepi asztalra.
A Karácsony előtte való hét volt a disznóölések (disznóvágás) ideje. Aki
évente kettőt szokott vágni, az ekkor ölte le az egyiket, a másikat újév után. Aki
csak egyet, az ünnepek - karácsony és szilveszter - között. Ok karácsonyra a friss
húst rokonoktól, komáktól, szomszédoktól kapták, kóstolóba, amit aztán viszonoztak.
A disznók leölését a faluban élő mészárosok végezték - főleg az iparosoknál, a
falu előkelőségeinél - ; míg a szegényebbek maguk, legtöbbször a családfő, vagy
ebben járatos sógor, koma.
A leölt állat vérét felfogták, és a hurkákban felhasználták. Szalmával megpörzsölték,
forró vízzel megmosták, majd kettéhasították. Perzselés után, amikor
megtisztították az állatot, levágták a csecsbimbóit és bedobták az ólba: „Nagyobb
legyen a malac, mint az anyja." Azt tartották, hogy ettől szaporábbak
lesznek.1073 Korábban bontószéken (nagyszék) dolgoztak, később a hentesek
révén elterjedt a rendfa (akasztófa) használata. A parasztböllérek azonban
csak a test kétfelé vágását, a belsőségek eltávolítását végezték ezen, a további
bontást a régi módon, a nagyszéken folytatták. Reggelire az állat májából pörköltet
(resztelt máj) készítettek. Ugyancsak pörkölt készült a vesékből és a gerinc-
és agyvelőből (vesevelő) is. Tört krumplival, savanyított piros káposztasalátával
tálalták.
178. Disznóölés a plébánián
Az állat feje, tokaszalonnája, nyesedék húsok a kövesztő lébe (abáló); körmök
(lábak), farok a sózóba kerültek, a szalonnával és a sonkákkal együtt. Az oldalast
és dagadót (nyulát) a tarja egy részével lesütötték, és zsírban eltették (vindős
hús). A karajt meghagyták, és abból adtak kóstolót a segítőknek, rokonoknak,
komáknak és szomszédoknak, valamint ebből készült a vacsora. A maradékot
félretették karácsonyra. (A hideg kamrában hetekig is tárolhatták.) Délben
húsos káposzta (toroskáposzta) és fokhagymás pecsenye volt ebédre. A pecsenye
mellé krumplisalátát, savanyúságot adtak.
A káposztába az oldalas szélét, a porcogót, nyesedékhúsokat, és a gerincvég nagyobb
csontjait rakták - persze hagytak rajta húst is - , minden félliternyi levesbe
egyet.
Ebéd után a húsokat besózták - sózó kádba vagy sózó teknőbe - és elkészítették
a preszborsot (disznósajt) a kövesztelőléből kiszedett bürkéből, a húsok és szalonna
egy részéből, szívből, nyelvből. Mindezt a disznó megtisztított gyomrába
töltötték.
A tokaszalonnát apróra vágott fokhagymával, őrölt paprikával meghintették.
Ezt reggelente (vagy vacsorára) ették. (A hegyre menő férfiak is tettek belőle a
tarisznyába.)
Májas és véres hurkát készítettek ezután. A májas és véres hurkát hajdinával töltötték.
Készítettek egy másik fajta vérest is, ez volt a kalácsos. Néhány nappal
disznóölés előtt sütött, felkockázott és a tűzhely fölött megszárított kovásztalan
kenyérből készítették. Közvetlenül bekeverés előtt a száraz kalácsot (később
zsemlye) a kövesztelék levével leforrázták. így keverték hozzá a többi adalékanyagot.
A hurkatöltés - a kinyomós töltő miatt - nagy erőt igényelt.
Vacsorára meghívták a közeli rokonokat, szomszédokat. Menü: a délről maradt
húsos káposzta (annak, aki délben nem volt ott és kért belőle), húsleves hosszúmetélttel.
Rántott hús, fasírozott, fokhagymás pecsenye tarjából, és a hurkák.
Majd lekvárral töltött hájas tészta, kráfli következett.
Vacsora után a férfiak beszélgettek, kártyáztak a szobában, az asszonyok elmosogattak,
és közben a konyhában beszélgettek. A leszedett asztalra egy tálon bevitték
a megmaradt húsokat, hurkákat, hogy aki megéhezett, ehessen. A mosogatás
végeztével ők is csatlakoztak a szobában lévőkhöz.
A kóstolós tálra egy darab csontos karaj, egy-egy karika hurka, egy marék töpörtyű
és egy darab kövesztett szalonna került. (Arra gondosan ügyeltek, hogy ne
legyen kevesebb annál, amit az adott, akinek szánták.)
Szent este vacsorára a szobában terítettek. A szobaasztall karácsony előtti napon
terítették le, egy erre az alkalomra tartogatott díszes terítővel. Közepére
minden terményből tettek. János napig voltak ezek az asztalon. Az asztal alá pedig
szénát, szalmát, és földművelő szerszámokat tettek. Az asztalra tett terményből
aztán János napján minden állatnak adtak, hogy termékenyebbek legyenek.
Más vidékhez hasonlóan a karácsonyi abroszból vetették el Pákán is a magot a
tavaszi vetés alkalmából.1074 Az 1930-as években élő szokás volt, hogy az éjféli miséről
hazatérve felköltötték az állatokat, és a karácsonyi abroszon maradt morzsákkal
(vacsora maradék) megetették őket.1075
A vacsorához óbort ittak, mert János napig (december 27.) az újbort nem kezdték
meg. (Innen eredhet a szokás, hogy az újbort közvetlenül karácsony előtt
fejtették meg.) Ehhez a borfejtéshez kapcsolódott később az a szokás - , miután
szokásba jött a karácsonyfa állítás - , hogy borfejtés közben mentek el karácsonyfáért.
Bizony e szent ünnepre úgy lopták a fát!
A karácsonyfát kétféleképp helyezték el a szobában, vagy fából készült, kereszt
alakú tartóban az asztalra a tisztaszobába, vagy ennek a szobának egyik gerendájára
kötötték fel. Padlótól, mennyezetig érő fáról álmodni sem mertek. Díszül
almát, diót kötöttek rá, amit sztaniol papírba csomagoltak. Néhány szem
kockacukor — szintén sztaniolban - , vagy néhány szem szaloncukor volt minden
éke, de ezekhez sem lehette hozzányúlni vízkeresztig. A fákat a szülők titokban
díszítették fel, amikor már a gyerekek elaludtak. Ha elkészültek felköltötték
őket, de legtöbbször csak másnap reggel láthatták meg. A hatvanas években az
egyik káplán betlehemes játékot tanított be iskolás gyerekeknek. Ez volt a Jézuska
várás, ami azóta élő hagyománnyá vált. Ennek ideje alatt a szülők, nagyszülők
végezhetnek a fa díszítésével.
Vacsora után elbeszélgettek, az öregasszonyok az imakönyvük fölött imádkozgattak,
a gyerekek megjátszottak. így várták az éjféli misére hívó harangszót.
Tíz óra után egyre mozgalmasabb lett a falu, mert a külső falvakból sorra érkeztek
a hívek, szánon - ha nem volt hó szekéren - , vagy gyalogosan. Szokás volt -
a falu terjeszkedése után főleg - , hogy a templomhoz közelebb lakókhoz a távolabb
lakó rokonok ez időtájban bekopogtattak, és együtt várták az indulás
idejét. Az idősebb férfiak - tartva a szokást - a tarisznyájukban egy-egy üveg frissen
fejtett bort vittek a misére, amit ott megáldottak.
Templomba indulás előtt a család valamelyik nőtagja összehúzta a tűzhely parazsát,
és vékonyan betakarta hamuval. Miséről hazatérve az először hazaérő fehérnép
a házat háromszor megkerülte, aztán megnézte a tűzhelyen lévő parazsat.
Ha annak koporsó alakja volt, akkor abban az évben halottja lett a háznak.
1076 Azt tartották az öregek, ha sötét a karácsony éjszaka, akkor sok szilva
lesz!
Karácsony napján a kotyolókhoz hasonlóan regősök járták végig a falut. Ahol
ez a XX. század elejére - mint Pákán is - kiment a szokásból, ott Istvánt köszöntöttek
(Szent István diakónus, első vértanú ünnepe, december 26.), felkeresve
a falu István nevű lakóit.
„ Eljöttem én jó reggelt, jó reggelt
István köszöntésére
István légy egészségben
Köszöntlek egészségben
Hogy megérted napodat, napodat
Aldasdd a Jézusodat.
Azt álmodtam álmomban, álmomban
Mózes fekszik ágyamban, ágyamban.
De nem Mózes fekszik benn,
István maga nyugszik benn.
István is a párjával, párjával,
Szerelmetes mátkával, mátkával.
Kelj föl István, menjünk el, menjünk el,
Mennyországot nyerjük el, nyerjük el.
A mennyország piacán, piacán,
Ott szedünk mi ibolyát, ibolyát,
Abból kötünk bokrétát, bokrétát,
Világ megváltójának.
Isten éltesse az Istvánokat!1"\'\'
Ugyan ezt a verset János köszöntésre is használták, a név cseréjével. János nap
amúgy is fél-ünnep számba ment. Általában ezen a napon a férfiak a hegyre
mentek.
A következő nap az aprószentek napja. Ekkor a legények fűzfavesszőből készült
korbáccsal járták a falut. A házakhoz betérve mindenkit megkorbácsoltak, miközben
jókívánságokat mondtak minden családtagra, hogy azok egészségesek
legyenek. A korbácsolókat - mivel reggel jártak - pálinkával kínálták.
Az újévi köszöntés korábban nem volt szokásban Pákán. Ma sem általános. Néhány
legény veszi a fáradtságot és meglátogatja rokonait, ismerőseit, ahol itallal,
étellel kínálják. Mások - közvetlenül éjfél után - telefonon hívják föl hozzátartozóikat,
ismerőseiket, hogy elmondjákjókívánságaikat, vagy a különélő gyerekek
elsején délután felkeresik szüleiket.
A következő jeles ünnepet, a vízkeresztet (január 6.) viszont nagyon várták a
gyerekek, mert ekkor lehetett megbontani a karácsonyfát ház szentelés után. Ez
a nap volt a Három királyok járás napja is. Három gyerek összeállt, egy kinyújtható
rácsos szerkezet végére istállólámpát akasztottak. Ezzel magasra ki tudták
tolni, illetve visszahúzni.
Sajnos a hozzá mondott versre már nem emlékezett a betlehemezést és az István
köszöntőt leíró Molnár István. Néhány töredék ugyan eszébe jutott, de azokat
végül mégsem írta le.
Aki ezen a napon böjtöt tartott, annak az állatait abban az évben nem érte baj.10\'8
Vízkeresztkor a plébános végigjárta a falut, és megáldotta a házakat. Ebből az
alkalomból minden háztól kapott egy disznólábat (csülök), egy kenyeret vagy 6
krajcárt.""\'\' A vízkeresztjárás az 1960-as évek végén ment ki a szokásból.
Ha Vince-napkor (január 22.) jó idő volt, akkor jó bortermést vártak. Ilyen szólásokjártak:
„Ha megcsordul Vince, telik a pince." Vagy: „Csorog a Vince, telik
a pince."
Pál napjáról (január 25.) azt tartották, hogy a tél közepe: fele tél, fele kenyér,
fele széna, fele bor. Tehát a gazdának körül kellett néznie, hogy a takarmánynak,
kenyérgabonának fele meg van-e még. A másik mondás szerint, ha Pál
rossz időt talál, akkor jót hoz, hajót talál, akkor rosszat hoz. Ezt hívták pálfordulásnak.
1"8" (Pálfordulás - valójában Saul, a későbbi Szent Pál megtérése a damaszkuszi
úton.)
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2.) a templomba gyertyát vittek
szenteltetni. A meggyújtott gyertyát ilyenkor keresztben az álluk alá tették torokfájás
ellen. (Korábban szinte csak ez voli az orvosság a torokgyíkra.) Ezt a
gyertyát, aztán gondosan eltették, ha nagybeteghez papot hívtak, ezt gyújtották
meg, és ezt tették a haldokló kezébe is. Ahova gyertyaszentelőkor a nap besüt,
oda még a szél a havat behordja, mégpedig olyan magasan, ahogyan a nap
megsütötte.1"81
Ma is élő szokás a balázsáldás, amivel a torokgyíkot gyógyító Balázs püspökre
emlékeznek. (Balázs, február 3.) A balázsáldást, a Gönczi által előzőekben leírt
módon végzik mai is, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, és nem Balázs
napján.
A farsang a mulatozás vigasság ideje. Ekkor tartották a lakodalmakat és a tollfosztókat
is. A család nőtagjait, komaasszonyokat összehívták, és az előző év során
összegyűlt baromfi tollat kifosztották. Ha a háznál eladósorban lévő lány
volt, akkor ott sok libát tartottak, hogy a kelengyébe adandó ágyneműbe elegendő
toll legyen. Egy nagy asztal köré ültek, amelynek közepére felhalmozták
a köpesztendő tollat. A pihét az asztalra, a csutát a markukba, a kötényükbe gyűjtötték,
vagy egyszerűen ledobták a földre. A ludak egészben levágott szárnyából
tollseprű, kihúzott evezőtollaik csutkájából zsír- és tojáskenő ecsetet készítettek.
Ezért végükön meghagyták a toll egy részét. Miközben dolgoztak, beszélgettek.
179. Tollfosztók (1975)
Az öregasszonyok régi [ - főleg rémes - ] történeteket meséltek. Munka közben
borral kínálták őket. Éjjel 11 óra tájban a távol lakó asszonyok elé eljött a férjük.
Ok bor mellett beszélgettek, és igyekeztek borsot törni az asszonyok orra
alá: becsapták az ajtót, belefújtak a tollkupacba. Éjfél előtt kaláccsal és aszalt
gyümölccsel - amit nyáron szárítottak - kínálták őket. Tollfosztói ételek: szárított
főtt gyümölcs (alma, körte), kalács (hosszúkalács, mákos, diós), száraz bab
(babsaláta) tejfölös vagy ecetes, gulyás, tepertős (töpörtyűs) pogácsa. A munka
befejezése után néhol zenész is volt és táncoltak.1""\'
Tollfosztás befejeztekor a fosztok a helyükön hagyták a megfosztott tollat. Amikor
elmentek a házigazda megnézte a csomókat, hogy milyen munkát végeztek.
Megnézték a földre leszórt csutát is, hogy a fosztok rendesen lefosztották-e, illetve
mennyi fosztott tollat szórtak le a földre.1084
Húsajó (húshagyó) kedd a böjt előtti utolsó vigalmi nap. E nap estéjén macskurák
járták a falu házait. Rossz gúnyába öltöztek, arcukat eltakarták. (Fejükre
harisnyát húztak, amin a szemüknek lyukat vágtak, később nejlonharisnyát,
azon áüáttak. A házaknál táncoltak, ugra-bugráltak, de nem szólaltak meg, nehogy
felismerjék őket. A háziak borral kínálták őket, hogy ivás közben meglássák
az arcukat. Ezért elfordulva ittak. Aki álarcukat le akarta venni, annak a kezükben
tartott főzőkanállal, bottal a kezére ütöttek. Elmenetelkor, a háziasszony,
egy-egy fánkot tett a tarisznyájukba. Az utcán a szembetalálkozó csoportok
közt ádáz verekedések folytak, hogy a másikaktól a fánkot elrabolják.
Húshagyó kedd reggelén a kijáró disznót az eladó sorba került lány megrugdosta,
mert sem azt nem ölték meg, sem őt nem vették feleségül.1085 Ezen a napon
fekete kakast öltek, tollát a telek végébe, vagy a szomszéd telkére szórták, hogy
a kánya a szomszédasszony tyúkjait hordja el, illetve a tyúkjai ne tojjanak. Ha a
szomszédasszony ezt észrevette, és mogyoróvesszővel a tollat a földbe verte, akkor
az átok visszaszállt az elkövető asszonyra.1086
A húshagyó keddre következő nap volt a hamvazószerda, a húsvét előtti negyvennapos
böjt első napja. Ezt az egyházi ünnepet a faluban is megülték. Délelőtt
misére mentek, ahol a mise előtt az előző évi virágvasárnapi barka elégetéséből
keletkezett hamu megszentelése után következett a hamvazás. A pap a
hívek homlokára hamuval keresztet rajzolt.
A következő nap a zabálócsütörtök. Ezen a napon megeszik a húshagyókeddről
megmaradt ételeket, hogy kárba ne menjenek.1087
Mátyásnapja (február 24.) időjós nap. Jégtörő Mátyásnak is nevezik. Téltörő
nap, ha talál rombol, ha nem talál épít.
József napján (március 19.) a falubeli iparosok nem dolgoztak. Délelőtt templomba,
délután kocsmába, hegyre mentek szórakozni, mulatni.1088 József napkor
engedték ki először a marhákat a legelőre, akármilyen idő is volt - írja Gönczi
a környékbeli községekben élő szokásra hivatkozva. Pákát és Döme földét nem
említi. Pákáról viszont azt írja, hogy azt tartják: a Benedek napon ültetett fokhagyma
szép öreg gerezdű lesz.1"8\'1
A virágvasárnapot megelőző szombaton a pákai iskolás gyerekek csoportosan,
cica-maca ágért mentek. Ez alkalommal a fiúk fekete cukorsüvegből készített
csákót tettek a fejükre, azt felbokrétázták és felpántlikázták; oldalukra fakardot
kötöttek, a lányok pedig fehér koszorúval a fejükön mentek az iskolába, ahonnan
tanítójuk vezetésével, páros sorban, énekelve mentek barkát gyűjteni. Az
ágak levágása után a magukkal vitt ennivalót elköltötték valamelyik pincénél,
ahol a gazda megkínálta őket borral. Az ágakat vállukon vitték haza, miközben
virágvasárnaphoz illő egyházi éneket énekeltek. A templomhoz érve, azt háromszor
megkerülték és utána vitték a szentélybe, ahol az oltár mellett a falhoz
támasztották, s virágvasárnap a pap megszentelte. Aki nem hozott magával szenteltetni
barkát, az ebből vihetett.1"9" A szentelt barkának szintén gyógyító hatást
tulajdonítottak.
Feketehéten nem volt tanácsos ruhát mosni, párolni, mert fekete (piszkos) maradt.
Ezen a héten nem volt szabad bolhát megölni, mert a többiek mind a házhoz
gyűltek elsiratni.1091
Nagyhéten nem volt szabad mosni, ruhát szárogatni, mert abban az évben bőrt
is kellett szárogatni. Ti. valamelyik szarvasmarhájuk elpusztult.1092
Nagycsütörtök az Oltáriszentség szerzésének napja. Oltárfosztás. A szentségtartót
(monstrancia) ilyenkor kiveszik a tabernákulumból, és kiviszik a templomból.
Majd csak a feltámadási körmenet végén teszik ismét a helyére. Ezen a napon
a harangok elhallgatnak, Rómába mennek. Majd csak a feltámadásra szólalnak
meg. Szavukat kereplők helyettesítették. A pákai templomban a kézi kis
kereplők mellett, volt egy nagyobb, padhoz hasonló négylábú szerkezet, melynek
a végén lévő, kézzel hajtott kerék fogazata ütötte meg a deszkalapot. Ezt a
torony legfelső szintjén használták, harangozás helyett. Az akkori falu csendjében
szava messzire elhallatszott.
Nagypéntek szintén fél-ünnep volt. Ezen a napon délután vetették el a korai veteményeket.
Azt tartották, ahányszor nagypénteken megered az eső, annyiszor
szárad ki abban az évben az eke a földből.1""3 Erről Gönczi is említést tesz.1094
Nagyszombaton feltámadásra - sonkaszentelésre - kövesztett sonkát, kalácsot
(kovásztalan kenyér, melyet nem kemencében, hanem tepsiben, sütőben sütöttek),
keménytojást, tormát vittek az ún. kengyeleskosárban. A templomból hazatérve
az ételek közül először a tormából evett a család valamennyi tagja, hogy
nyáron, amikor a szabadban fekve pihentek, vagy aludtak semmiféle „látványság"
(kígyó, egér, béka, stb.) a szájukba ne másszon, illetve, hogy gyomorgörcsük
ne legyen.1095 Ma a húsvéti sonkából, kocsonyából és tojásból már a feltámadásra
indulás előtt esznek. Kalács helyett zsemlyét. A szentelt sonka csontját
a kéménybe tették, hogy a tűz a házat elkerülje.
Virágvasárnapon és nagypénteken passiójátékot adtak elő a templomban.1096
Napjainkban újra felelevenítették a régi szokást, a tűzszentelést, amely a második
világháborút követő politikai események miatt szűnt meg. A feltámadási
körmenet előtt a templom mellett tüzet gyújtottak, és aztmegszentelte a
miséző pap. A feltámadási körmenet este volt, és nem csak a templomkertre
korlátozódott - vagy mint a „szigorú időkben", csak a templomra - , hanem a
templomtól a fölvégi Mária szoborig, onnan a Flórián szoborig, és vissza a
templomba. A körmenet útvonala melletti házak ablakában, mindenütt gyertyák
égtek. A menet élén egy legény, vagy ministráns vitte a főoltárról levett
Jézus szobrot, a baldachin alatt lépkedett a pap, kezében a vélummal betakart
monstranciával.
Korábban szokás volt, hogy vasárnap hajnalban asszonyok mentek a templomba
és a régi sekrestyében lévő Szent sír mellett imádkoztak. Néhány éve történt
kísérlet e szokás felelevenítésére.
A tojásfestés már a XIX. században is szokásban volt vidékünkön. Sőt azokat szépen
ki is díszítették, hímezték. Pákán a keresztgyerekeknek - saját gyermekeik
útján - kötényt, zsebkendőt vagy néhány fillért küldtek, ez utóbbit zsebkendőbe
kötve. A templom volt a találkozás helye, a keresztszülők, ha más faluban laktak,
de a pákai plébániához tartoztak, akkor litánia előtt adták át ajándékaikat
keresztgyerekeiknek. Az ajándékozás a keresztgyerek féijhezmeneteléig, illetve
nősüléséig tartott. Nagyobb ajándékot, pl.: órát, fülbevalót csak bérmálásra kaptak
a bérma-keresztszülőktől. Ma a Húsvét nagy komajárást jelent. A keresztszülők
minden keresztgyereküket felkeresik, és visznek ajándékot. Kisebbeknek játékokat,
nagyobbaknak ruhát, még nagyobbaknak pénzt adnak.
A kapott piros tojást húsvét napján nem ették meg, mert féltek, hogy szemfájást
kapnak tőle, illetőleg a szájuk bűzös lesz. Azt tartották, ha húsvét napján eső
esik, akkor abban az évben sok búza terem, de a rozstermés gyenge lesz. Akinek
sikerül piros almát húsvétig eltartani, annak héját lehámozza, mosdóvizébe
teszi, és abban megmosdik, hogy piros legyen. Amelyik lány az. ilyen almát húsvét
napján a templomból hazamenve a kapuban megállva enni kezdte, annak
olyan nevű ura lett, mint az arra először menő férfi.1097
A húsvéthétfői locsolkodásról Gönczi még nem tesz említést, de a XX. század
20-as éveiben már szokásban volt, eredetéről semmit sem tudnak. Legismertebb
locsolóversük: „Zöld erdőben jártam/Ibolyát találtam./El akart hervadni/
Szabad-e locsolni?"
Az egészen apró - óvodás korú - , és rokon gyerekeket még szívesen fogadják,
de a tolakodó, a locsolkodást pénzkereseti lehetőségnek tekintőket, többnyire
eltanácsolják. A korábban még kedves - általában nyomtatott művekből vett -
locsolóversek helyébe ma már szabad szájú, sokszor obszcén versikék léptek.
Következő jeles napjuk Szent György (április 24.) napja volt. Ez volt a pásztorfogadás
napja. E napon keresték fel a fogadott pásztorok a gazdákat, és írták össze
a kihajtandó állatok számát. Az összeírás nem is igazán jó kifejezés, mert egy
négyszögletesre faragott botra rótták fel az állatok számát, meghatározott jelek
szerint. A hagyomány szerint ezen a napon kell elvetni az uborkát.109" Őszi fokhagymát
Szent György napjáig lehet ültetni.1099
Másnap van Szent Márk (április 25.), a búzaszentelés ünnepe. A második világháborúig
körmeneti keresztekkel, zászlókkal, énekszóval kivonultak a Kásakereszthez,
ott a pap megáldotta a vetést. Ezt követően sokan felkerekedtek, és elmentek
a Mároki búcsúba, a szécsiszigeti hegyen lévő árpádkori templomhoz.
Sokan voltak oda hivatalosak a rokonságuk révén. A háborút követően a búzaszentelő
körmenetet is betiltották, mint politikailag veszélyes csoportosulást.
Május elsejére virradóra a legények a kiszemelt lányok háza elé kisebb, a kocsma
mellé egy nagy májusfát állítottak. Ez utóbbi olyan nagy fenyő volt, hogy
15-20 legény kellett a kivágásához és a felállításához. A csúcsán meghagyott
ágakig a fát lekérgezték, tetejére szalagokat és egy üveg bort kötöttek. A faállítás
végeztével - vagy már előtte - átmentek a szomszéd faluba, hogy az ott felállított
májusfát ellopják. Ha nem bírták kiásni, akkor kifűrészelték. Az 1970-es
évek elején a dömeföldiek fáját a kányaváriak elvitték. Valaki észrevette őket, és
felköltötte a helybeli legényeket, akik a tolvajok után eredtek, de mire odaértek
már állt a fa, és a „tolvajok" hazamentek. Arra nem volt idejük a dömeföldieknek,
hogy kiássák, ezért kifűrészelték, és hazavitték a fát. Újból felállították,
de most óvatosságból, embermagasságig körbeverték vasmacskákkal, rozsdás
szögekkel, és befestették vörös mínium festékkel. Az óvatosság nem volt felesleges,
mert a másnapi nyomokból kiderült, hogy azt ismét el akarták vinni.
Ma már elárulható, hogy a pákaiak tettek erre kísérletet, de a sok akadály láttán
felhagytak vele. A májusfát a hónap végén borért odaadták valamelyik gazdának,
aki kazlazó létrát készített belőle. A bort pedig a legények közösen megitták.
A májusfa kitáncolás szokását az 1980-as évek második felében, zömmel Kányavárból
- az Öveges utcába - betelepültek hozták be. Néhány év után megszűnt.
A pákaiaknak a hónap végén is volt egy ünnepük. Ez pedig a háromszenteki búcsú
volt, május utolsó vasárnapján, Szentháromság ünnepén. Valójában az itt lévő
kápolna is a szécsiszigeti plébániához tartozott, tehát annak búcsúja volt, de
a távolság miatt a két plébános megegyezése alapján a pákaiak miséztek itt.
Majd az ötvenes évek végén a terület is Pákához került. A kápolna közelében lévő
évszázados tölgyek alatt mészárosok árulták portékájukat, kocsmárosok mérték
a bort és a sört, és még ringlispíl is volt.
Pünkösd napjához is számtalan szokás kapcsolódott. A disznó állát megfőzték,
a főzőlevet a disznóknak adták, hogy abban az évben ne élje őket baj. A pünkösdi
rózsát megszárították, ha a tehén véreset vizelt neki adták, hogy attól
gyógyuljon meg.
Nagyon szép szokásként írták le a pünkösdölést, vagy pünkösdi királynéjárást.
Sajnos ez a szokás már a huszadik század elején megszűnt. „A pünkösdi királyné-
járók rendesen öten voltak. Királynéul 4—5 éves kis lánykát vittek magukkal.
Mindegyik leány fehérbe öltözött, fején koszorúval. A királyné koszorúja díszesebb
volt a többiénél. Házról házra mentek. Minden háznál megkérdezték:
„Szabad-e a király-kisasszonyt bemutatni?" Rendesen engedelmet nyertek. Erre
a szoba előtt lévő pitvarrészben vagy az udvaron négyszögbe állottak, középre
állították a királynét s négyen egy kendőt fogva feje felett (mindegyik egy-egy
sarkát), keringölve" - egy szép verset énekeltek - úja Gönczi.1100
Űrnapját a pünkösd utáni vasárnap tartják. Eredetileg a Szentháromság vasárnapját
követő csütörtökre eső parancsolt ünnep volt. Régen is - az ötvenes évek
kivételével ma is körmenetet tartanak. A úrnapi körmenet a templomból indult.
Első állomása - az első sátor - a templom háta mögött lévő Szentháromság
szobor előtt volt, míg el nem helyezték a kerítésen belülre. Azután a lépcső
előtti téren állítottak sátrat. A második sátor a Mária-képnél volt. (Kossuth és
Rózsa út sarka.) Innen a falun végigvonultak az alvégig, ahol a Kovácsék telke
előtt lévő keresztnél volt a harmadik sátor. Mivel ez távol volt, ezért Major plébános
ideje alatt úgy döntöttek, hogy le kell rövidíteni a menet útvonalát. Hogy
Kovácsék tekintélye ne csorbuljon, a harmadik sátrat ettől kezdve a tulajdonukban
lévő - ma Kossuth u. 54. sz. ház - előtt állították fel. Amikor az épületből a
gyógyszertár elköltözött, és kocsma lett helyette, méltatlannak találták e magasztos
célra; ettől kezdve a szomszédban, Németh Ferencék (Duhaj) háza előtt
emeltek sátrat. A visszatérő körmenet a negyedik sátrat a Flórián szobornál érte
el.1"" A sátrak elhelyezése a négy égtájat jelképezte.
Az. erdőn vágott nyírfaágakat (később csak leveles ágak, fafajtától függetlenül)
kocsival hozták az erdőről a férfiak. A sátrakat a házbeli lányok, asszonyok készítették
el a férfiak segítségével, de a belsejét a nők díszítették fel. Minden sátorba
állítottak oltárt. Ez egy díszes fehér terítővel letakart asztal volt. Az oltáron
vázában virág, mellette kétoldalt, egy-egy gyertya, amit közvetlenül az előtt
gyújtottak meg, mielőtt a körmenet odaért volna. A sátor zöld ágai közé rengeteg
virágot, pünkösdi rózsát, mezei vadvirágot tűzdeltek. A körmenet élén fehérbe
öltözött kislányok haladtak, akik kosarukból az előző nap gyűjtött virágszirmokat
hintettek az. Oltáriszentség elé. A sátor elbontása után az ágakat nem
szórták el, hanem a nyírfavesszőket kifőzték, és a főzetet köszvény gyógyítására
használták.1102
A nyári nagy betakarítási munkák előtt az utolsó nagy ünnep, egyben jeles nap,
Pákán a plébánia ünnepe, Szent Péter és Pál (június 29.) búcsúja (péter-páli búcsú).
Ezt korábban mindig a napján tartották. A koalíciós éveket követően tartják
vasárnap. Mindig a 29-hez közelebb esőn. így négy évente a Sarlós Boldogasszony
napi (szintén vasárnap tartott) búcsúkkal esik egybe. Másnap kezdődött
a búza aratása.
180. „Péter-páli" búcsú (1952)
Andrásnap (november 30.)
Ha ezen a napon a lányok böjtöltek, úgy hogy semmit nem - még vizet sem -
vettek a szájukba, este pedig megmosdva az asztalnál ülve aludtak el, akkor
megálmodták, hogy ki lesz a férjük, vagy milyen lesz.1103
Kántorpéntek
Egy évben négy volt. Nagyobb ünnepek előtti péntek, egyik pl. a nagypéntek.
Az utolsó a karácsony előtti volt.1104
A mezőgazdasági munkák befejezéséhez kötődött két ünnep; az aratási- és a
szüreti.
Előbbi, minden valószínűséggel a Baranyába és Tolnába járó summás munkások
révén jutott Pákára és környékére. Ugyanis a nagybirtokokon szokás volt,
hogy a betakarítás végeztével a gazda - birtokos - megvendégelte munkásait,
akik ez alkalomból aratókoszorúval kedveskedtek neki.
1949. augusztus 20-án hirdették ki az új, szocialista állam alkotmányát. Attól
kezdve nevezték Szent István napját az Alkotmány ünnepének, és ezen a napon
tartották az új kenyér ünnepét is. E napon a nemzeti szalaggal átkötött kenyeret
tábori mise keretében megáldják, majd felszelik, és a résztvevők közt széjjelosztják.
A szüret végeztével, vagy vége felé közeledve a pákaiak - főként a fiatalok -
megszervezték a felvonulást, s egy vasárnap délután körbejárták a környező településeket.
Utvonaluk Ortaházán, Kisszigeten és Csömödéren keresztül vezetett,
és természetesen Pákán. A menetet „lovas huszárok" vezették. Őket magyar
ruhás, pártás lányok követték gyalogosan, később kerékpáron. A kerékpárok
küllői közé krepp papírból nemzetiszínű csíkokat fontak. Őket egy nyitott lovas
kocsi követte, amelyen a kisbíró utazott, aki tréfás hirdetmények közben meginvitálta
a falvak lakóit az esti szüreti bálra. Ezt egy fonott kasos - később leveles
ágakból font sátras - kocsi kísérte, a cigányok szekere. Rajta egy öreg vajdának,
vagy vénasszonynak maszkírozott alak ült, szájában pipával, aki a szekérre
feltett, csapra ütött hordóból a bámészkodókat megkínálta. A szekér körül színes
vállkendős, szoknyás, mezítlábas cigánylányok és legények táncoltak. A falvakon
kívül persze ők is felültek a szekérre pihenni. A menethez tartozott még
a szerencsét hozó kéményseprő is, aki a menetet megbámuló fehérnépet igyekezett
összekormozni. A felvonulást este szüreti bál követte.
Hitélethez kapcsolódó szokások
Gutorfölde és Lispeszentadorján önálló plébániává válása után az alábbi községek
tartoztak a pákai plébánia területéhez: Hernyék, Csömödér, Zebecke, Kissziget,
Ortaháza, Pördefölde, Kányavár, Dömefölde. Idejártak Iklódbördőcéről,
és néhányan Vétyemből is.
Mivel Kisszigetben, az iskolában vasárnaponként miséztek, ezért a zebeckeiek,
ortaháziak és kisszigetiek csak nagyobb ünnepeken jöttek Pákára templomba
(éjféli misére, karácsonykor, húsvétkor és búcsúkor). Hernyékből, ahonnan
csak egy erdei út vezetett Csömödér felé, inkább Novárajártak templomba, bár
hivatalos egyházi dolgaikat Pákán intézték. Természetesen közülük is néhányan
a fenti ünnepeken szintén eljöttek Pákára, misére. (Ez alkalom volt rokonlátogatásra
is, mivel sok hernyéki került Pákára férjnek, vagy feleségnek.)
Pördeföldéről a majoron keresztül, az Ihász-kereszt mellett Vöröspatakon és a
Baranyai-lapon át vezető miseúton érték el a falut, ahol a telkek végében vezető
gyalogutat elérve felhúzták az addig vállukon, kezükben hozott cipőjüket,
úgy mentek a templomba. Ez a miseút ma már nincs meg, a tsz-időkben elszántották.
Kányavárból és Dömeföldéről a postaúton gyalog érkeztek. Kocsival -
hintóval - csak az Imreh-i uraság és családja közlekedett. Csömödérből a réten
át vezetett a miseút. Ennek helye az idők folyamán többször is változott. Korábban
Bördőcéről, a faluvégről indult, a képes fa mellett elhaladva, egy bürün keltek
át a határsáncon, majd az út a Cserta-híd északi oldalánál érte el a postautat.
Innen a Válicka mellett - az Ács-közön - továbbhaladva, a kisvasút Válickahídjától
vágtak át a réten, a templom irányába. Ezeket a miseutakat esős időben
nem tudták használni. Hóban azonban erre járlak, mert jóval rövidebb volt,
mint az országúton. Az elöl haladókat, akik törték a havat, időnként felváltották
a többiek. Az út a templom mellett lévő ház telkének végébe ért ki. Itt egy
keskeny árkon - az egykori patak medren - átfektetett bürükön/pallókon jutottak
az udvarra a bördőceiek és csömödériek, majd innen egy kerítéskapun át
a templomdombra. Ez a templomkertbe vezető ajtó Kovácsék átjárását is segítette,
mivel ők voltak a harangozok.
A Vétyem-pusztaiak szintén ún. miseúton jártak Pákára, annak ellenére, hogy
ők Szécsisziget plébániájához tartoztak. Az ötvenes években a külső falusiak egy
része még őrizte a régi szokást, hogy cipőjüket a kezükben hozták, és csak a miseútról
leérve a falu szélén, vagy a templom közelében húzták fel. Mivel gyalog
nem lehetett pontosan kiszámítani a misére érkezés időpontját, többnyire korábban
érkeztek. A templom előtti téren ezért mindig sokan összegyűltek, várva
az előző mise végét, illetve a következő kezdetét. A templomkertben csak ritkán
várakozott egy-két felnőtt. Az egy faluból érkezők a tér egy-egy meghatározott
pontján gyülekeztek. A gyerekek nem különültek el, ők vegyesen az Ovegesék
háza mellett, míg a pákai felnőttek az Oveges-ház sarkánál, az ortaháziak
a Lukács-köz bejáratánál, a dömeföldiek, kányaváriak, pördeföldiek a Tóthkocsma
előtt, a bördőceiek a Horváth szabóék előtt,1105 a csömödériek és a
hernyékiek - mivel ők a rét felől jöttek - a torony mögött csoportosultak. Természetesen
ide is, oda is csapódtak más falubeliek, mert itt találkoztak a rokonok,
de üzleti ügyeiket is el tudták intézni egymással. „A pákai templom előtt
minden községnek meg volt a maga gyülekezési helye. Emlékszem, legénykoromban
még húztak is a más községbeliek, hogy már megint kevesen vannak a
hernyéki kupacban".1106
A templomba a nők a déli kapun, a gyerekek a sekrestyén keresztül, a férfiak a
torony alatt, a nyugati kapun mentek be. A Szent József oltárral szembeni jobb
oldali padsor a férfiaké, a Mária oltárral szembeni baloldali padsor pedig az asszonyoké
volt. A padokban megváltott helyek voltak. Ezeket a tehetősebbek réz
névtáblával jelölték, a többiek helyét pedig a szokásjog alapján tartották számon.
Ezt mindenkinek tiszteletben kellett tartania. A fiatal asszonyok nem ülhettek a
padokba, csak az idősebbek. Hogy mikor jött el ez az időpont, nem tudtak választ
adni, csak feltételezték, hogy első gyermekük megszületése után.""\'
I llÚyi\'á>L« lnm- * mUttt ÍM
j a n id1) f ( g
tyföfaS :
\' \' ítiS •\'} C
\\
y IfíM
a f-twf.
eJtUl^í ,•<.\'<""\' " \'<>
meg ÁJu^- í<yfy
auitfi*. wlen
hal
16\'XS-
6 " <\'" -•<\':• \'• / f jy

^ é <7 ^ ^ ^
^ f r f ^ A ^Confe^ly. _ •
7<S/. Imakönyv, mint családi „anyakönyv". Imakönyv első lapja
A lányok az asszonyok, a fiúk a férfiak padsora előtt álltak. Később a szentélyben
kellett állniuk. A liturgikus tér átalakítása után - a régi szokás szerint - a
nők és a férfiak padsorai előtt kaptak helyet, de már nem kellett állniuk, mert
alacsony padokat állítottak be számukra. A kórusba csak a nős férfiak mehettek.
A legények, a funkcióját veszített oratóriumban gyűltek össze. Mivel ennek ablakát
ketten elállták, a háttérben nem éppen a szentmisével összefüggő dolgokat
műveltek. Erre rájőve, a plébános 1955-ben befalaztatta az ablakot, így az
oratórium mise hallgatására alkalmatlanná vált.
Az 1960-70-es években a pákai plébániának mindig két-három káplánja volt,
ezért vasárnaponként négy misét tartottak. Délelőtt 8, 9 és 10 órakor, este 5 órakor.
Nyolc órakor volt az asszonyok miséje, akik igyekeztek haza ebédet főzni.
A 9 órai kismise volt a gyerekek miséje, de ezen már vegyesen aszszonyok és férfiak
is részt vettek. A 10 órakor kezdődő nagymise, a férfiak miséje volt. Mise
után a férfiak nagy része betért a kocsmába egy pohár sörre, vagy fröccsre (mise
előtt csak ritkán). Itt folytatódott a mise előtt megkezdett diskurzus. Fél tizenkettő
körül elindultak hazafelé.
Az esti misére azok az asszonyok mentek, akik délelőtt a háztartási munkák miatt
nem tudtak elmenni. Ezek főleg öregasszonyok voltak, akik - míg a fiatalok
templomban voltak - az ebédet főzték.
Bár a misék előtti harangozás is a harangozó dolga volt, szívesen átengedte az
erre nagyon is kapható suhancoknak. Néha ebből komoly bonyodalmak adódtak,
mert a szerencséseket társaik igyekeztek elzavarni, aztán ennek kapcsán bizony
a harang inkább a tüzet jelző félrevert hangokat adott, mintsem áhítatra
szólított volna. Az ilyen kilengéseknek, aztán rendesen a plébános vetett véget,
szigorúan megróva az illetékes „hivatalnokot". A rosszalkodók általában megúszták
egy-egy pofonnal. (Erre még az 1960-as években is volt példa.) Más esetben
a nagyobb fiúk kisebbet is bevettek maguk közé. Amikor végeztek a verssel,
hirtelen elengedték a kötelet, s a gyanútlan gyermeket a több mázsás harang a
toronyalj boltozatig rántotta fel, ahova az ijedtségen túl a fejét is alaposan beverte,
mert a harang kötelét nem merte elengedni.
182. Bérmálás (1972)
Ugyancsak ádáz küzdelem folyt a fúj tatásért az. orgona mögött, mert a kórusba
gyerek csak ilyen ürüggyel mehetett. Volt rá példa, hogy az egyik tanuló egyszerűen
lelökte a pedálról a másikat, mire az orgona elhallgatott. Ekkor a kántor
felállt, a kiosztott pofonok után folytatódott a mise. A vétkesek, most már kevesebb
lelkesedéssel fújtattak, mert tudták, hogy másnap az iskolában lesz folytatása
az ügynek, mert a kántor egyben a mester is volt."08
A templomba járást, főleg a gyerekeknél szigorúan vették, nem csak a papok és
tanítók, hanem a szülők is. A felnőttek többsége is rendszeres misére járó volt.
Vasárnap csak nagyon ritkán dolgoztak. Ilyen kivétel lehetett a széna összeszedése,
ha zivatar közeledett, bár többségében azt tartották: „Aki megáztatta, az
meg is szárítja." Vasárnap délután, ha együtt ment a család a hegyre, legföljebb
a lehullott gyümölcsöt, vagy az érett málnát szedték össze. Munkájukat mindig
így kezdték: „Na, Jézus segítségével!", és így végezték: „Hála a j ó Istennek!" A
buzgóbbak keresztet is vetettek.
A harangoknak a misére híváson, a halottak elkísérésén túl, idő- és időjárásjelző
szerepe is volt. A hajnali harangszó volt az ébresztő, a déli az ebéd idejét jelezte,
az esti pedig azt, hogy ideje hazatérni a mezőről. Minden harangnak és
harangozásnak más-más volt a jelentése. Aki hallgatta, megtudta, hogy a halott
férfi vagy pedig nő. Ha verőfényes nyári napon megszólalt a harang, mindenki
az eget kémlelte, honnan jön a felhő; amikor a három nagy harang egyszerre
szólt, mindenki lélekszakadva igyekezett haza, mert ítéletidő közeledett. A felhő
elé harangozáskor a harangok ezt sikoltották: „Szent Isten, térítsd el!",1109
mert azt hitték, hogy a harang által keltett rezgések eltérítik, vagy megbontják
a viharfelhőket, pedig e tévhitet már Mária Terézia igyekezett eloszlatni. Rendeletileg
utasította a papokat, községi bírókat, hogy erről a népet szóban világosítsák
fel, és a harangozástól őket eltiltsa.111"
A félrevert harang szavára, mindenki rohant szekérrel, vagy gyalogosan, mert
valakinek az életét, vagy vagyonát tűz pusztította. A harang szavára megálltak a
munkában, a férfiak levették kalapjukat, az aszszonyok és gyerekek keresztet vetettek.
A buzgóbbak egy rövid imát is elmondtak. Út mellett álló kereszt előtt
elhaladva ugyanígy tettek.
A kenyeret addig nem szegték meg, míg aljára keresztet nem rajzoltak. A földre
esett kenyérdarabot felvették, letörölték, megcsókolták, mert az volt az élet,
és Krisztus testét jelképezte.1111
A gyerekeket kiskorukban megtanították imádkozni, és iskolás korban imakönyvet
adtak a kezükbe. Az esti, elalvás előtti ima nem maradhatott el. Az első
áldozáshoz szintén fiatalon, az elemi iskola 3. osztályában járultak. Ezen egy
időben (1970 körül) változtattak, amikor a másodikos gyerekeket áldoztatták,
majd a negyedikesek járulhattak csak e szentséghez. A bérmálásra néha több
évet is kellett várni. Ilyenkor már eladósorba került lányok, és felnőtt legények
is voltak köztük, és néha több százan is bérmálkoztak.
A búcsújárók leginkább a búcsúszentlászlói kegyhelyet keresték fel, de ellátogattak
Vasvárra, és a summás munkán lévők közül többen Máriagyűd búcsúját
is felkeresték. Ma már nem ritka az autóbuszos, mariazelli zarándoklat sem, de
többször szerveztek hasonló céllal utakat Rómába is.
A szoba ajtajára - néha a bejárati ajtóra - búcsúban kapható (gyárban készült)
kereszt alakú Mária vagy Jézus képet szögeztek.
Gyógymódok
Köhögés ellen
Egy nagyméretű, egészséges fekete reteknek kivájták a közepét, és mézet tettek
bele. 10-12 óra állás után megitták a kivájt részben összegyűlt levet, a mézzel
együtt.1"2
Péterke füvet (Apróbojtorján) megszárították, teának leforrázták. Asztma ellen
nagyon jo.
A sárgarépát lereszelték, zsírban megpirították, és cukros vízzel hígították. Ezt
itták.
Ló vagy szamár tejet ittak. Ha a köhögős egyén szőke, akkor vörös vagy szürke
macska szőrét, ha pedig barna, fekete macska szőrét kell langyos vízben meginnia.
1114
Megzsírozott kenyeret, zsíros felével a beteg mellére kötötték."15
A fuldoklónak kávéaljat öntöttek a torkába. Magnak való uborka héját megfőzve
a torokra kötötték.""\'
Nátha ellen
A kovácsoktól levágott pata darabot vittek, a tűzbe tették, és ennek a füstjét szagolták.
Frissen reszelt tormát mézzel összekeverték, és azt ették.""
Epebajra
Egy feketeretket finomra lereszeltek, annyi pálinkával, hogy ellepje, az edényt
felöntötték. Négy napig érlelték, aztán minden reggel egy teáskanállal, éhgyomorra
megettek.1118
Sebre
A sebek gyógyítására - villa, rozsdás szög - sózott kenyérszeletet tettek, azzal szívatták.
A bevarasodott sebet levizelték vagy vizelettel kenték be. Erre a célra, a vérehullató
fecskefű szárából csepegő sárga nedvet, vagy a körömvirág sertészsírba
kevert virágát is használták.1"9
Fülfájás ellen
Fülfájásra a fülbe a kőrózsa levét csöpögtették.
Fogfájás ellen
Fogat, az ajtó kilincsére és a fogra kötött spárgával, az ajtó becsapásával húztak.
Tejben zsályát főztek és a fájós fog felőli oldalon az arcot, ezzel borogatták. Beléndek
magjával megkenték vagy füstölték a fájós fogat.1120
Pálinkát az is tartott otthon, aki nem itta, mert fogfájásra, friss seb fertőtlenítésére
gyógyszernek használták.
Igézés (szemmel verés) ellen
A patakból harmadikra merített vízből készítették a szenyes (szenes) vizet. Három
szem, izzó parazsat dobtak bele, miközben ezt mondták: „Ezt vetem kalap
alá, ezt vetem a szárfa alá, ezt vetem ifjakra." A mosdató asszony keresztet vetett
a vizet tartalmazó pohárra és egy Miatyánkot és két Üdvözletet (Üdvözlégy) s
utána még egy Miatyánkot mondott el Krisztus szenvedésére; a pohárra és magára
is újra keresztet vetve, a beteg arcát végig „lehúzta"."21
Hideglelés ellen
A hideglelős egyén mogyorófa friss hajtásából egyet lemetszett, annak egyik végét
szájába vette, a másik végéről egy evőkanállal a vesszőn vizet folyatott a szájába
s háromszor ezt mondta: „Akkor leljen el a hideg, mikor én erről iszom!"
Miután a vesszőt az üstök füstjáratára dobta, a hidegleléstől megszabadult.
A beteget magas csalánhoz vezették, hozzámérték, s a csalán azon részét, mely
a beteg magasságát meghaladta, az illetővel leszakasztanák, ezt füstjárta helyre
dugták, s ott hagyták, amíg a hideglelős egyénnek szüksége volt rá.1122
Szemfájás ellen
Édes tejet ecettel beojtottak és annak túrójával a szemet éjszakára beborogatták.
A szemhéjat a tavasz első virágával vagy olyan tojás héjával melyet a tyúk frissen
tojt, így héja még meleg volt, megdörzsölték."23
Szeinhályog esetén
Ökörfarkú füvet pohárba tettek és sütéskor a vakarcs közepébe rejtették. A vakarcs
sütése közben a fűből olaj képződött; ezzel az olajjal a szemet megkenték.
1124
Nyilallás vagy szegedés
E baj ellen mézes dohányt, izzó hamut, terpentint, kalap-, cipőbélést, kék konyhakötényt,
tormát vagy jegykendőt használtak. Ezeket, a három első kivételével
megmelegítették és arra a helyre, ahol a szegedés szúrt, rátették."25
Héjában főtt, frissen tört krumplit konyharuhába kötve azon forrón a fájó testrészre
tették."26
Fökény elmulasztására
Nyers cinadórával (ökörfark kóró) megdörzsölték. A fökénnyel bíró valami fadarabbal,
késsel vagy ceruzával vonalakat húzott és azokat valakivel megolvastatta
(számoltatta). Aki megszámolta arra szállt.1127
Porckinövés
Holt ember talált csontjával vagy úton lelt keresetlen vízzel megkenték.1128
Kelevény (kelés) gyógyítása
Fehér málna gyökerét lenmagos tejben édes péppé főzték, és a kelevényre tették.
1129
Lábviszketés (vides- vagy vizes tetű)
Akinek ilyen baja volt forró permetre kellett lépnie.
Vides tetűfüvet megfőzték s levével a viszketés helyét, megmosták.
A viszketéses lábát vízbe tették, s tűzön pörkölt gabona (rozs) fejet kötöttek rá,
és meleg vízzel locsolták. Ha kis idő múlva a gabona fején lévő szőr, amit szőrféregnek
neveztek lemosódott, ezt mondták: „Nini kigyütt a szőrféreg!" - a mosást
abbahagyták, az orvoslást befejezték.1130
Kosz
A koszban szenvedő kenyérsütés után a kemencébe bújt. Előtte összetört „büdös
kisvirág" (kénvirág), írósvaj, és fokhagyma keverékével bekenték.1131
Giliszta (bélféreg)
E bajban szenvedőnek fokhagymát kellett ennie.1132
Nyavalyatörés (kórság, szívbaj) enyhítése
A nyavalyatörés (roham) ideje alatt a beteg hüvelykujját megszorították, orrát
befogták s szájába kanalat tettek, hogy fájdalma enyhébb legyen."33
Sárgaság
Ecetbe rakott vörösrépát kellett a szenvedőnek ennie, a sárgaság elmúlt."34
Zsibbadás (semmedés)
Akinek végtagjai zsibbadtak, szentgyörgynapja előtl lelt hangyabolyban lévő
hangyatojásokat kellett széjjel zúznia, és a baj elmúlt."35
Részegség (alkoholizmus)
Ha a sírban talált emberi koponyából bort itatnak az. ilyen emberrel, sohasem
issza meg többé a bort - tartották Dömeföldén."36
Időjárás
Esős április, hűvös május - j ó termés."37
Dorottya szorítja, Julianna tágítja. (Dorottya napján (február 6.) hideg van,
ezért a folyóvizek összehúzódnak, májusban a csapadék táplálja őket.113*
Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (december 8.) a néphagyomány
szerint kapatiltó Boldogasszony. Erre az időre végezni kell a mezőgazdasági
munkákkal, így a szőlő őszi kapálásával is."39 Eketiltó.1140
Orsolyára takarítsd be káposztádat, különben Simon - Júdás hóval tömi be a
szádat. (Október 21. és 28.)1141
Eső
Korai vendég nem kér szállást. Korai vendég nem marad sokáig."42
Ha a Lenti hegy tisztán látszik, eső lesz."43
Neki van síkosodva (Egyenletes felhőréteg borítja az eget, folyamatos esőre lehet
számítani.)1144
Ha a füstölt szalonna bőre megpuhul, hamarosan eső lesz."45
Nagyon szorgoskodnak a hangyák, megjön az eső."46
Nagy udvara van a holdnak, eső lesz."47
Ha a Torma pince felöl (Délnyugatról) jön a felhő, akkor a szekeret be kell tolni
a pajtába, mert akkor biztosan lesz eső.1148
Az első hóharmat (dér) után három napra megjön az eső."49
Márciusi köd, száz nap múlva leesik.1150
Ha forgószél napos időben felkavarja a port, harmadik napon megjön az. eső.
(Boszorkány szél.)115\'
Ha alulról (délről) terül (felhősödik), akkor a bocskor merül."52
Leesik a köd, megjön az eső.1153
Teliholdkor, újholdkor eső várható. Újholdra, ujjára vagy líjulásra, megjön a
csapadék.1154
Kavargó aszél három napon belül esőt hoz."55
Hideg - Hó - Tél
Ha a macskák ősszel meghíznak, és vastag bundát növesztenek, kemény tél
lesz.1156
Ha nagyok (magasak) a vakondtúrások, akkor hideg tél lesz."57
Ha az egerek az álló kukoricaszáron magasra rakják a fészküket, akkor addig ér
majd a hó /nagy hó lesz."58
Szél
Savanyú szél = csípős, hideg szél.115\'\'
Aszél = Alulról (délről) fúvó szél."""
Aszél három napra meghozza az esőt.""\'
Föszél = Fölülről (északról) fúvó szél."""
Jóravaló szél, szerda és szombat estére mindig eláll.""5
A szél szerda estére mindig eláll.1164
Ha a kökény virágzása alatt feltámad a szél, nem áll meg, míg a kökény el nem
virágzik."65
A böjti szél csak akkor támad föl, amikor a kanász már kihajtott."66
A böjti szél akkor áll el, amikor a kanász kihajt.""7
Kavargó aszél három napon belül esőt hoz.""8
Naphoz kötött időjárási megfigyelések
Ha Piroska napján (január 18.) fagy, akkor a fagy 40 napig nem hagy el bennünket."
69
Ahányszor nagypénteken megered az eső, annyiszor szárad ki az eke abban az
évben a földből."7"
A Gerencsér Imre bácsi szokta mondani: Ha a 40 vértanuk napján (március
10.) fagy, akkor a fagy 40 napig kitart."71
Ha Julianna napján (május 22.) esik az eső, akkor j ó lesz a kukoricatermés.117"
Ha Medárd napján (június 8.) esik az eső, akkor negyven napig esik."73
Margit (június 10.) bepisilt. (Ugyan az, mint Medárd.)
Margit rosszabb, mint Medárd."7\'
Ha Margit napján esik az eső, akkor rossz lesz a diótermés, mert
megférgesedik."7\'
Illés napján (július 20.) tölti ki Isten a haragját - az öregek szerint. (Ez a nap
nem múlik el zápor, zivatar nélkül)"7"
Ha Jakab napján (július 25.) esik az eső, akkor nem telik meg/üres marad a
sajtár. (Rossz lesz a szőlőtermés.)1177
Ha Egyed napján (szeptember 1.) és Kisasszony napján (szeptember 8.) esik az
eső, akkor, akinek egy pár ökre van, az még vegyen egyet; ha nem esik, akinek
két pár ökre van, az egyik párat adja el belőle."78
Kisasszony napján elmennek a fecskék."79
Ha Mária napján (szeptember 12.) jó idő van, akkor szép hosszú ősz lesz."8"
Ha Mihály napján (szeptember 29.) itt vannak a fecskék, és alacsonyan repülnek,
akkor hosszú, meleg őszre számíthatunk."81
Szent Mihály napra mindig megjön a hideg.1182
Szent Mihály napján a zsidók kérik a hideget.1\'83
Ha Szent Mihály napján fagy, akkor a fagyosszentekkor is fagyni fog.1184
Táj szavak Pákán
Falvaink népe nem csak megfigyelte a természetben végbemenő folyamatokat,
hanem sajátos szavaival ki is fejezte azokat. Ezekből a szavakból mára csak kevés
maradt használatban. Ezeket - a teljesség igénye nélkül - most felsoroljuk.
Akamodik
Bóda
Brázna
Csimota
Csiricsáré
Fécek
Fújáték
Gyertyások
Fölhándál,
meghándál
Horkó, horhos
Kiszli
Kasztli
Kétek
Látványságok
Maflás
Málé
Pallérozás
Prósza
Püszmörög
Ránádal
Semmed
Vonyalog
Vonyódig
Növénynevek
Bab
Berekfa
Gelegenye
Kokasfa
Lúdlábfa
Rakotlafa
Tótpogácsa
Szentpéterszög
= alkonyodik
= bodon = fatörzs (bödönhajó, bodonkút)
= barázda
= csemete. A gyermek becézése.
= túl színes, össze-vissza ruha
= fészek
= hófúvás
= lúdvérc = meggyulladt mocsárgáz
= fölemleget, szemére vet
= mélyút, szélén legtöbbször cserjékkel
= láda
= konyhaszekrény
= kendtek. így szólították féijüket az asszonyok.
= csúnyaságok (Férgek, kígyók, békák stb.)
= pofon
= tepsiben sütött, öntött sütemény (kukorica, krumpli)
= kasza fenése, köszörülés
= tepsiben sütött, öntött sütemény (krumpli)
= piszmog, tapogat, tesz-vesz
= a rakottra még rátesz, pl. a megnyomtatott szőlőgaratra.
= zsibbad
= vonakodik
= húzódozik, vonódik
= pétervári borsó
bőlecs bab
békahátú bab
= éger
= galagonya
= erdei juhar
= mezei juhar
= rekettye
= galagonya
= a fában lévő göcs
Étrendjüket az erdőben található gombákkal is kiegészítették. Szinte valamenynyi
gombát ismerték, nevet is adtak neki; ennek ellenére csak kevés fajtájukat
fogyasztották. Nem ették meg a nagy őzláb gombát, a pereszkeféléket, és a csiperkeféléket,
valamint néhány tuskógombát (törzsökgomba) sem.
Általuk használt gombanevek:
Galambgombák: zöldhátú-, kékhátú-, piros hátú-, disznótúró galambica
Tinórufélék: Pünkösdi vargánya, Hajdina vargánya, Vajvargánya = Köles vargánya
(Okkerszínű vargánya). Csikóláb = érdes tinórú, de valamennyi a vargányától
eltérő alakú tinóru
Nyúlgomba = rókagomba
Szíva alja = tüskealja, tövisalja
Fenyőalja = Rizike
Csirkegomba = Szegfűgomba
Bagugomba = Nagyőzlábgomba
A gombához kapcsolódó megállapításaik:
Császár Feri bácsi a légyölő galócát betette az istállóba, meg a konyhába, és elpusztultak
a legyek tőle.""\'
Amikor a galagonya virágzik, akkor már van szíva alja."81\'
Ha valaki meglátja a vargányát, akkor az megáll a növésben, nem nő tovább.""\'
Persze, mert akkor felveszi, aki meglátta - fűzték hozzá, akik nem hittek az elmondottakban.
Amikor a hold dagad „D", tehát telik, akkor kell gombának lennie, mert teliholdkor
a gombának ki kell dobnia magát (elő kell bújnia)."88
Teliholdkor a gomba kikel, újára (Újulásra, újholdra) meglehet találni."89
A gesztenye- és tölgyfa alatt kelt gomba nem férgesedik (kukacosodik) meg."9"
Madár-, bogár- és kisemlős elnevezések:
Fostoshuputa = búbos banka
Gözsű = cickány
Huszáregér = mezei pocok
Istenbogara = nünügebogár (nünüke) = katicabogár
Isten ökre = szarvasbogár
Nünüge bogár = hőscincér
Szarka gáborgyán = nagy őrgébics
Szájhagyomány útján
Mondák, kiolvasok, játékok
Saját szórakoztatásukra játékokat, mondókákat, meséket találtak ki, vagy vettek
át irodalomból, és azt formálták, aktualizálták. De környezetük történéseit is
megörökítették dalaikban, balladáikban és szólásaikban.
A gyerekeknek e téren is külön világa volt. Játékaikat ma alig ismerjük. Ezért,
alábbiakban ezek közül, az általunk ismerteket is közreadjuk.
Találós kérdés
Mi megy fejjel lefelé a templomba! (jancsiszeg)
Mondókák
Gyula! Egereknek ura, patkányoknak sógora.
Híd alatt, pad alatt van egy ház,
Abban lakik Mikulás.
Kértem tőle cukorkát,
Azt mondta, hogy pofon vág.
Ha pofon vág, meghalok,
Elvisznek az angyalok.
Krumpliföldbe temetnek.
Megesznek az egerek.
Atyám-bátyám, jön a Gyuri bátyám.
Tököt visz a hátán.
Ha nehéz, leteszi,
Ha megpihen felveszi.
Süti, süti pácsát (pogácsát) papának, mamának, Isten bogarának. (Közben a
kisgyerek két tenyerét összeütögették.)
Szervusz pajtás, kukoricahajtás. Aki fogja kezemet, nyalja ki a s....met!
Csiga - biga told ki szarvadat!
Én is tolom talicskában fiadat.
Csiga - biga gyere ki!
Ég a házad ide ki.
Kapsz tejet, vajat.
Holnapra is marad.
Gólya - gólya vaslapát, hozzál nekünk kisbabát!
Egy telendő, két telendő, három telendő, négy telendő, öt telendő, hat telendő,
hét telendő, nyolc telendő, kilenc telendő, tisztelendő úr, fut a nyúl! Kapd
a puskát, durr, durr, durr!
Kiszámolok
Egyedem - begyedem, tenger tánc.
Tegnap jött a Mikulás.
Loptam tőle cukorkát.
Azt mondta, hogy pofon vág.
Ha pofon vág, meghalok,
Elvisznek az angyalok.
Krumpliföldbe temetnek.
Megesznek az egerek.
Én körte,
Te körte,
Ökör, Te!
A fiuk a futballhoz, így választottak csapatot: „Egy, kettő, három, négy, öt, hat.
/ Futballozni megy a csapat. / Kérdi tőle a kapitány: hány gólt lősz?
Akire az utolsó szótagnál rámutatott, az mondott egy számot és bekerült az
egyik csapatba. A következőben kiszámolt, a másik csapatba. így folytatták, míg
mindenki el nem fogyott.
Játékok
Fogócska, más néven cicázás
A gyerekek összecsoportosultak. A kiszámoló, valamely kiszámolóval kiszámolta
a fogót. A végén rámutatva, ezzel fejezte be: „Te vagy a fogó!" Azzal széjjelfutottak.
A fogó kergetni kezdte őket. Amikor valakit utolért, meg kellett érintenie.
Ezzel ő lett a fogó, vagy cica. Játszották úgy is, hogy a megfogott kiesett.
A templomkertben pedig úgy játszották, hogy mindenkinek volt egy fája, ami
mellé odaállhatott. A játékosoknak helyet kellett cserélni, a fogó útközben foghatta
csak meg őket. Nehezítette a helyzetet, hogy minden fánál csak egyjátékos
állhatott, aki később ért oda, mint társa el kellett, hogy hagyja a menedéket,
vagy a fogó a fánál is megfoghatta.
Játék közben adtak egy lehetőséget annak, akit a fogó kergetett, hogy elkerülje
a megfogást, ha ezt kiáltotta: „Nem ér a nevem, káposzta a fejem!" Ekkor a fogó
békén hagyta, de ebben a játékban már nem vehetett részt.
Rittikezés
Négy-négy, egyforma nagyságú négyzetet rajzolnak egymás mellé a földre, téglalap
alakban. Az elsőjátékos egy tetőcserép darabot dob a bal alsó négyzetbe,
majd fél lábon belép a négyzetbe, ezzel a lábbal továbbítja a cserepet a következő
négyzetbe. Közben a másik lábát nem teheti le a földre. A felső két négyzetben
- terpesztve, hogy egyik lába az egyik, másik lába a másik négyzetben legyen
- két lábra állhat, de a cserepet itt is egy lábon állva továbbíthatja. Amikor
kiért, kezdheti a második, illetve a soron következő négyzetben. Hibának számít,
ha a cserép - vagy cipőpasztás doboz - a vonalon áll meg, illetve túlfut a
következő négyzeten. Amikor valamennyi kockát hibátlanul teljesítette (kijárta),
akkor háttal állva az ábrának a feje fölött átdobja a rittiket. Amelyik kockába
beleesik, ott kijelölhet magának egy iskolát. Ennek több változata van. Egyes
gyerekek úgy játsszák, hogy az egész kocka egy iskola, mások csak egyik sarokbajelölnek
ki iskolát. Az iskolába a többi játékos nem léphet bele, míg a tulajdonosnak
páros lábbal kell abba beleállni. Az nyeri a játékot, akinek ajáték befejezése
után több iskolája van vagy több osztályt kijárt. (Egy kocka számít egy
osztálynak.)
Szundázás
Bújócskázás. Többen is játszhatják. Kiszámolás után kerül ki a csoportból a
szunda vagy szunyó. A szunyó, hogy csalni ne tudjon egy fa vagy fal felé fordulva,
hangosan számol. A többiek gyorsan elbújnak. Közben egyikük figyeli, hogy
nem les-e. Néha így kiáltanak abban az esetben is ha nem látják a szunyót:
„Nem ér, les!"
Ilyenkor a szunyó vagy tényleg lesett és akkor ismét a fal felé fordul, ha netán
nem lesett, akkor meg úgyis mindegy. A számolás befejezése után a többiek keresésére
indul. Az elsőt, akit megtalál lesz a szunyó. Ekkor így kiált: „Gyertek
elő, a Gyuri a szunyó!"
Ilyenkor mindenki új helyet keres magának.
Ipi - apacs
Szintén bújócska. Attól annyiban különbözik, hogy azt a helyet, ahol szunynak,
kinevezik apacsfalnak. Amikor a szunyó meglát valakit, ehhez a falhoz kell szaladnia,
és a következő versikét kell elmondania, miközben a tenyerével a falat
üti: „Ipi - apacs/Egy, kettő, három/Gyuri a szunyó!"
Ennek a játéknak van egy érdekessége, hogy a szunyót is le lehet apacsolni.
Amennyiben ez valakinek sikerül úgy ismét ő fog szunyni.
Királyom - királyom
A csapat két részre oszlik. A játékosok egymás kezét fogva erősen összefogódznak.
Mindkét csapatnak van egy királya. A egyik sereg királya kéri a másik királyt:
„Királyom, királyom adj egy katonát!"
A másik rákérdez: „Melyiket?"
Válasz: „Azt a híres Bocskor Jancsit!"
A megnevezett megnézi, hogy hol leggyengébb az ellenség, és neki fut. Ezt látva
az ellenség még jobban összefogódzik. Ha sikerül elszakítani a láncot, akkor
egy embert magával vihet. Ha nem, akkor ő is ott marad. Most a másik király
kér katonát. Váltakozva így megy, amíg meg nem unják.
Régebben, ha idősebb lányok és legények játszották, ők mindig ott próbálták
meg elszakítani a láncot, ahol a kedvesük állt. Természetesen itt sokkal gyengébb
volt a lánc és szinte magától elszakadt. Előfordult, hogy a kért katona az
ellenség előtt teljesen lefékezett a lánc mégis elszakadt. Ebben az esetben
mindketten elárulták seregüket, ami ugyan felróható egy katonának, de nem
egy szerelmes fiatalnak.
Sudarazás
Annyian játszhatják, ahányan akarják. Szorosan összefogott kezekkel szaladnak
az első ember a „nyél" után. O arra törekszik, hogy minél többször változtasson
irányt, hogy a sudár jól meglóduljon. Az utolsó embernek a „sudárnak" azon
kell igyekeznie, bárhogy is csórják, ne essen el.
Sáncba cica
Út menti árokban játszható. Egyikjátékos a „cica", aki bemegy az árokba. A többiek
az „egerek". Ok az árok egyik oldaláról a másikra ugrálnak a „cica" előtt és
mögött. Közben énekelnek: „Ilyen cica mellett, aludni is lehet!"
Ha a cica az árokban elfog egy egeret, akkor helyet cserélnek
Várazás
Egy kört rajzolnak a földre, ez a vár. Kívül állnak a támadók, bent a védők. A támadók
egymásnak dobálják a labdát és próbálják megdobni valamely védőt.
Azok futva mozognak el. Akit eltalálnak, annak ki kell állni. Ha a körön belül
lévők közül valamelyik úgy el tudja kapni a labdát, hogy az ne essen le a földre,
akkor ő is megdobhatja valamely támadót.
A játékot addig játsszák, amíg egyik csapat el nem fogy.
Csórózás
Többen játsszák párokra szakadva.
A párok úgy állnak fel, hogy egyikük magasabb és erősebb legyen. A magasabb,
megfogja az alacsonyabb mindkét kezét, és elkezd forogni saját tengelye körül.
Az alacsonyabb a centrifugális erő következtében egyre inkább megközelíti a
vízszintes helyzetet.
A csóró erejétől - és attól, hogy mennyire szédül - függ a csórózás ideje.
Kútépítés (Kis gyerekek játéka)
A lemorzsolt kukoricacsövek tusája j ó játék a kis, láb alá való gyerekeknek.
Az ősi keresztvéges építkezés mintájára négyzet alakú kutat épít. Minél ügyesebb,
annál nagyobb kutat tud rakni. Az építményt, elkészülte után lerombolja,
hogy még nagyobbat, szebben építsen helyette.
Brúgózás
Egy néhány centiméter átmérőjű fadarabkát középen, két helyen átfúrnak,
majd zsinórt fűznek át rajta. A zsinór két végét összekötik. A hurkot a gyermek
két keze egy-egy ujjára akasztja, megpörgeti, hogy a zsinór összesodródjon, aztán
kifeszíti. Ez által a brúgattyú forgásba jön. Amikor a zsinór kitekeredik, lazábbra
engedi, hogy a másik irányba is össze tudjon sodródni. A gyorsan forgó,
irányt változtató eszköz, mozgás közben brúgó hangot ad. Ügyes játékos végtelen
ideig tud vele játszani. Később felváltotta a kabátgomb. A férfi nagykabátoké
volt erre a legalkalmasabb, nagyobb mérete miatt.
Volt egy másik változata is, amikor egy 15-20 cm hosszú, és 4-5 cm széles, 3-5
mm vastag lécdarab egyik végébe lyukat fúrtak, abba madzagot kötöttek. Ezt ujjukra
akasztották, és fejmagasságba tartva futni kezdtek vele. Szintén brúgó
hangot adott.
Csigáz ás
A csiga, egy gomba alakú játékszer. Ajátékos, a hajtó, a csiga szárára tekerte ostora
madzagját. Hirtelen rántással mozgásba hozta, a csiga pörögve esett a földre.
Az ostorral hajtották és irányították. Az. nyert, aki távolabbra tudta hajtani a
csigát. Egyedül is játszották.
Karikázás
Eszköze egy szekérkerékről ledobott sín, és egy 25-30 cm hosszú bot. A bottal
megindították a karikát, majd apró ütésekkel mozgásban tartották. A karika két
oldalához szorított bottal irányították. Későbbi változata a kerékpárból kivett,
küllőitől megszabadított kerékpár felni. Ennek irányítása könnyebb volt félköríves
kialakítása miatt.
Madzagos telefon
Az iskolai szemléltetőeszköz alapján készített játék. Két cipőkrémes (bokszos)
doboz fedelét szeggel sűrűn kilyuggatták. Aljuk közepébe egyetlen lyukat ütöttek.
Ezen, 3-5 méter hosszú cukorspárgát fűztek át, majd megcsomózták. A dobozok
fedelét visszatették, a madzagot kifeszítették. Egyik gyerek a füléhez, másik
a szájához vette a dobozt, és „telefonáltak". A madzag vezette a hangot, a doboz
pedig felerősítette, így érthetővé vált a suttogás.
Brinckézés
További nevei: brigézés, bigézés.
Egy 12-14 cm hosszú, 2-3 cm átmérőjű keményfa darabot mindkét végén kihegyeznek.
Ez a brincke. A főidbe egy keskeny, 10-15 cm hosszú, 2-3 cm széles
és mély árkot ásnak. Erre keresztbe ráteszik a brinckét. Aládugják a brincke
ütőt, egy 60-70 cm hosszú botot, és igyekeznek minél messzebb röpíteni vele
a brinckét. Amikor leesik, akkor az ütővel a kihegyezett végére ütve a levegőbe
röpítik, ahol oldalütéssel távolabbra repíti. Ezt mindaddig teheti, míg el
nem véti. Aki a lyuktól a legtávolabbra tudja eljuttatni a brinckét, az nyeri ajátékot.
Többféle szabállyal játsszák. Pl. az ütő játékost pöcköléssel jelölik ki. Az
első pöcköléskor a játékosok igyekeznek elkapni a brinckét. Ha ez sikerül valamelyiknek,
akkor onnan, ahol áll a lyukon keresztbe fektetett botot igyekszik
eltalálni. Ha nem tudják elkapni, akkor a leesés helyéről dobnak. Akinek először
sikerül, az lesz az első ütő. Ajátékos a pontjait oly módon is szaporíthatja,
hogy a levegőbe ütött eszközt, többször felüti, leesés nélkül, majd azt követően
üti el. Van olyan változat is, hogy megegyezés szerint minden játékos háromszor
üthet.
Labdaveregető
Ajátékos a labdát a falhoz dobja, mondja a versikét (az elmondottakat csinálja
is), utána elkapja a labdát.
Egyet dobtam, csattantottam (tapsol)
Kettőt dobtam, gyűrűt húztam (ujját meghúzza)
Hármat dobtam, gombolygattam (gömbölyítő mozdulatot tesz)
Négyet dobtam, kezeskedtem (ujj heggyel üti vissza a labdát)
Ötöt dobtam, lábaskodtam (bal, majd jobb lába alatt dobja a falhoz a labdát)
Hatot dobtam, rugdalóztam (térdével üti a falnak a labdát)
Hetet dobtam, pattantottam, (egyszer földhöz üti a labdát)
Nyolcat dobtam, az első osztályt hibátlanul kijártam.
Lábfogó
Tetszés szerinti számban játszható.
A játékosok a fűre ülnek. Egy játékos labdát fog (ő áll) és megpróbálja megdobni
valamelyiküket. A játékosok a lábukkal védekeznek. Amennyiben az alsó lábszárukat,
és a lábfejüket kivéve, bármely testrészüket eléri a labda, helyet kell
cserélniük a dobóval. A dobónak onnan kell dobni, ahol a labdát megfogta. A
játékosoknak jogukban áll elrúgni, vagy a földről felemelkedve - kezükkel érinteniük
kell a füvet - megelőzni a dobót, és messzebbre rúghatják a labdát.
Érvényesnek számít a dobás abban az esetben is, ha a labda a dobást kivédő játékos
lábáról leperdülve érinti a másik játékost.
Likba - labda
Korlátlan számú résztvevővel játszható.
Cipősarokkal egy kis gödröt, „likat", vájnak, amelybe egy, 8-12 cm átmérőjű,
labda kerül.
Innen a „likba - labda" elnevezés. Régen ezt rongylabdával játszották.
Van egy játékvezető, akinek minden játékos súgva mond egy fedőnevet. Aztán
a játékosok egy kb. 5 m. sugarú körben körül állják a labdát. Ajátékvezető éneklő
hangon mondja a versikét: „Likba - labda, dobjon hátba az a híres Gyöngyvirág!
A Gyöngyvirág névre hallgató játékos odaszalad a labdához, felkapja és
megpróbálja megdobni valamelyik játékost. Akit eltalálnak, az kiesik.
A játékot az utolsó játékosig folytatják.
Hiedelem monda
Az öreg Czupi mesélte, hogy egyszer Dömeföldéről ment át a pákai határba, a
Kása-keresztnél, üres szekérrel. Egyszer csak megálltak a lovak, hiába erőlködtek,
nem tudtak tovább menni. Hiába ütötte őket. Szakadt róluk a hab, de a szekér
nem mozdult. Hátranézett, hát látja ám, hogy a szekér tele van ördöggel.
Megijedt az öreg. Hányta magára a keresztet, később már imádkozott is, de
semmi nem használt, az ördögök nem mozdultak, de a szekér sem.
Végső elkeseredésében egy nagyot káromkodott, erre az. összes ördög leugrált.
Mindjárt el tudták húzni a lovak.1191
Dalok
Páka és Dömefölde lakói mindig nagyon nótás kedvűek voltak. (A zeneszó néha
még a haragosokat is kibékítette.) Jelentős számban maradtak ránk ezek a
dalaik. Gyűjtött ilyeneket Gönczi,1192 Horváth Károly"93 és Vajda József."94
Az 1970-es évek elején még sikerült Kalamár Zoltánnak és Molnár Lászlónak,
magnetofonnal, olyan dalokat is rögzíteni, melyek szövege pákai kötődésű volt.
Ezeket közöljük az alábbiakban. A két nótafa, aki a dalokat hangszalagra énekelte,
apa és lánya: Király József és Király Etel (Peszleg Istvánné) voltak. A gyűjtők
a szalagokat Horváth Károlynak adták át, azzal, hogy a rajta lévő, általa még
nem ismert dalokat jegyezze le, és használja fel. Évekkel később ígéretet tett rá,
ha cédula anyaga rendezése során előkerülnek, akkor kottájukat - ahogy azt
más dalok esetében is tette - szerző rendelkezésére bocsátja. Sajnos korai halála
ebben megakadályozta.
Az alább közöltek közül egyetlen akad, egy ballada, amely már nyomtatásban is
megjelent. Később majd visszatérünk rá.
Az alábbi dalt Németh Andrásné gyűjtötte 1997-ben.
j j J j I J J 3
Ez a Pá - ka szép he - lyen
Kö - ze - pé - be temp - lom is van
Ez a Páka.
Ez a Páka szép helyen van.
Közepében templom is van.
Körös-körül vadgesztenye.
Rászállott a bús gerlice.
Ha én bús gerlice volnék,
Babám ablakára szállnék,
Onnan is azt dalolgatnám:
Ébren vagy-e édes babám?
Ébren vagyok, nem aluszom.
Csak Terólad álmodozom
így jár, aki szeretőt tart:
Éjjel-nappal nem alszik az!1195
J)1\'! R - J - r j m - i , I , I
Dom - bon la - kik a pá - ka - i plé - bá - nos.
Jaj, de gaz - dag a pá - ka - i plé - bá
De sok kis - lány es - küd - ni jár hoz - zá - ja.
184. „Dombon lakik a pákai plébános..."
De híres a lászlóházi...
De híres a lászlóházi Szent János,
De gazdag a pákai plébános.
Három soros emeletes a háza,
De sok kislány esküdni jár hozzája.
Ha bemegyek a pákai templomba,
Hármat fordul rajtam a rakott szoknya.
A legények azt beszélik a sorba,
Ki babája ez a kislány, de csalfa.
Ha bemegyek a pákai templomba,
Hármat fordul rajtam a rakott szoknya.
Szép az oltár, de még szebb a feszület,
Barna legény most eskúszök meg veled.
(Barna legény, hogy esküdjek meg veled?)1196
Bá - do - goz - zák a pá - ka - i temp - lo - mot.
Ki - lene kis - lány hord - ja rá a bá - do - got.
Ki - lene kis - lány ki - lene bar - na le gény - nek.
Mind - e - gyík a ma - ga sze - re - tö - jé nek.
185. „Bádogozzák a pákai templomot..."
Bádogozzák a pákai templomot...
Bádogozzák a pákai templomot,
Kilenc kislány hordja rá a bádogot.
Kilenc kislány, kilenc barna legénynek.
Mindegyik a maga szeretőjének.
A pákai templomtorony...
A pákai templomtorony, de magas.
Tetejében van egy alma, de piros.
Azt az almát kétfelé kell elvágni,
Ha nem szeretsz babám, nem muszáj hozzám járni.
Ha nem szeretsz, adjál át egy barnának,
Most van az az idő, könyörög a legény a lánynak.
Ha nem szeretsz, adjál át egy szőkének,
Most van az az idő, könyörög a lány a legénynek.""\'
Lászlóházán...
Lászlóházán, a Dancs Gábor házában,
Csireg-csörög a vaskanál magában.
Fenye Gsicsa, tedd le azt a nagy zsákot,
Abból süti, a Király Jóska, a legfinomabb fánkot.
Verd meg Isten, a Bázai bárdáját,
Mért vágta el busa ökör négy lábát.
Busa ökör nem mehet a négy lábán,
Fenye Csicsa, meg a Király Jóska gyalog hordozza hátán.)"™
Horváth Csicsa..
Horváth Csicsa eladta a malacát,
Kint, Csokmában mind elitta az árát.
Böske néni fut utána jajgatva:
- Gyere haza, Te büdös akasztófa!
Kocsmáros úr, hozzon egy tál kocsonyát,
Hadd kínáljam meg ezt a fekete k....t.
- Nem kell nekem kocsonyája, se bora,
Csak a malacom árát adja vissza!1199
A Pék Jóska...
A Pék Jóska zsír árán vett zsebórát.
Úgy koplalta meg a szegény munkását.
A zsebóra kityeg-kotyog a zsebbe,
Azért száraz a darás tészta teteje.1200
A dalt Linfer János nevével énekelte egy másik adatközlő.1201
Van egy dal, melynek dallamát nem ismerjük, és kevesen is férhetnének hozzá,
ezért adjuk közre. Meg azért, mert olyan eseményekről ad „hírt", melyek megtörténtek,
más forrásból van róluk tudomásunk, de ezek a szegénylegény, betyárlegény
kategóriába tartoznak, amelyek nem voltak olyan jelentősek a falu
életében, hogy foglalkozzunk velük.
Lászlóházi falu végén mi történt?
Három kanászt mind egy láncra fölfűzték,
Elkísérik a lendvai fogságba:
Sok disznót megfojtogattak a nyárba.
Ott búsulnak most a szegény kanászok,
Disznólopás is kijött már reájok;
Mért bántották a huncutok a másét:
Azért eszik a vármegye kenyerét.
Lászlóházán vagyon egy-két orgazda,
Ki a lopott disznókat meghizlalja;
Csepelesnek félre áll majd a bajsza,
A csendbiztos őt is utána hajtja.1202
Van még egy ballada, egy gyilkosságról, ami - , mint azt a bevezetőben is említettem
- , már megjelent nyomtatásban. Szövegét Gönczi Ferenc gyűjtésében,
dallamát - később - Horváth Károly gyűjtésében találtuk meg. A szöveget a mai
helyesírásnak megfelelően közöljük.
i H í i í
E - zer - nyóc - száz
Iv r f r T =
r i r i i
- ki - lene - ven - be
i v r r r r i
ff J- J \' Ed
mi tör - tént?
—L f í 1
Kinn Csok - má - ba
4h r r r r
Sláj - mi zsi - dó
m f i \'
-4—J 1 1 1-
Be - dök Vin - cél
11 r r u i
hát - ra - fog - ta
r r f r M
meg - öl - ték,
\' 1 r r * ^
a ke - zét,
P J\' J i m
A szó - gá - ja be - ü töt - te a fe - jít.
186. „Ezernyócszázkilencvenbe..."
Ezernyolcszázkilencvenben mi történt?
Kint Csokmában Bedők Vincét megölték;
Brandli Samu hátrafogta a kezét,
Rávás Józsi beütötte a fejét.
Rávás Józsi kékre föstött ládája.
Abban van a véres tagló bezárva;
Hermin lányom adjátok ki, ha lehet,
Három csendőr kötözi a kezemet.
Szegény Vincét a trágyába elásták.
Onnan pedig a patakba hurcolták;
Követ kött[ött]ek derekára kötéllel,
Süllyesztették a Kerkába kötéllel.
De a Kerka nem volt neki barátja,
Ki is dobta, nemsokára [a] partjára;
Arra menő nép ottan meg találta.
És azonnal hírt adtak be Pákára.
Azután meg megmondták a lelkésznek,
A harangot húzassa meg szegénynek.
Húzzátok meg azt a négyes harangot,
Most temetünk, egy gyönyörű galambot!
A Naca leveles nyoszolyája,
Bedők Vince nem borul többet rája;
Nem ad neki zöld szalagot kötőnek,
Kinn fekszik a pákai temetőbe.
187. Molnár Sándor által faragott
kulacs, első oldalán Kása József
mesemondó portréja
188. Molnár Sándor által faragott
kulacs hátoldala:
kisszigeti bürü nyújtás
189. id. Völgyi János által 1974-78 1 90. Kása József mesemondó
közt faragott kampósbotok
192. Molnár István
faragás közben (1997)
191. Molnár István által szőlőtőkéből
faragott feszület a pákai templomban
193. Doma János mesél a környék gyerekeinek (1968)
Bedők Vincét viszik a temetőbe,
Rávás Józsit kísérik a börtönbe.
Hej, lendvai börtönajtó repedj meg,
Rávás Józsi, soha se szabadulj meg!
Brandli Samu hazajött a börtönből,
Ráváséknál a kis Netti, de örül;
Vízzel gyúrja azt a híres pogácsát.
Mivel szegény Brandli Samut kínálták.12
Szólások
A szólás: Közkeletű, sajátos stílusértékű, állandósult szókapcsolat. Szólás-mondás:
közismert, rendszerint átvitt jelentésű állandósult szókapcsolat. -íija a Magyar
Értelmező Kéziszótár.1204
Az alább leírtak mögött ott van a történet is, de azt ritkán lehet egy mondatban
megfogalmazni. Amikor kifejtjük, akkor anekdota lesz; azok közlésére pedig e
helyütt nincs lehetőség. Egy részük már megjelent, más részük még feldolgozás-
194. Aratóünnepi felvonulás (1940 k.) Háttérben a KALOT épülete
ra vár. Az alább közölt szólások többségét Pákán is csak néhányan ismerik, jelentésüket,
eredetüket még annyian sem. Keletkezésük idején viszont, szinte az
egész falu értette és jókedvvel mondogatták, mert az övék volt, az ő községüké,
míg a szomszéd falubeliek hallva, értetlenül álltak előtte.
Szólásaikban nagyon sokszor élettapasztalataikat sűrítették, bölcselkedtek.
Sokszor kell fordulnia az udvarotokon a Szent Mihály lovának, amíg gazda leszel a háznál-
mondják a benősült embernek.
A fiatal meghalhat, az öregnek meg kell halnia.
A föld teremte meg mindig az életet, ezután is így lesz.
A kicsi bántja a nagyot = terhességét nehezen viselő nőre mondják.
Akinek az esküvőjén esik az eső, annak boldog lesz a házassága.
Akinek összeér a szemöldöke, az hamis ember.
Akinek jutott, az kapott.
A kőművesek a világ legszégyenlősebb emberei, mert mindig a fal felé fordulva állnak.
Amelyik gyerek Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25-én) fogan, annak karácsonykor
lesz a születésnapja.
Amelyik kismacskát az októberi dér megcsípi, az nem éri meg a tavaszi = a gyenge elpusztul.
Amíg a verébnek tolla van, nem lehet neki parancsolni (Ha kitépik, akkor már a sarokba
is lehet állítani.)
Áldott a sok kéz = Sok ember gyorsan végez. A segítség nagy áldás.
A suszterek alacsonyan ülnek, és (de) magasan gondolkodnak = Munka közben ráértek
gondolkodni, ezért bölcsek voltak.
Az iparosoknak kétszer örülnek a háznál: amikor jönnek, meg amikor elmennek. (Akkor
jobban.)
Azon fölül köszönöm - A fizetségen felül.
Azt hittem nem szeretem = Korábban nem ismert ételre mondják.
Bécsben van a köszörűse = életlen a szerszám, nincs, aki megélezze.
Beleránt, mint Lapat Pista bácsi a levesbe.
Benne van a kehe = Öt sem kell félteni.
Biztos a zsír árát siratja = Csikorog az ajtó, mert nem zsírozták meg a sarkokat.
Csak disznóölésig savanyú a bor. Szegény embernek, csak disznóölésig savanyú a bora =
Zsíros ételre már meg lehet inni.
Csak nyugodtan, mint nyúl a hurokban = Ne ugrálj, mert csak rosszabb lesz.
A csendőrök menjenek az útjukon = Mindenki végezze a maga dolgát.
Csúnya menyasszony, és szép temetés nincsen.
Dögrováson van = Beteg. (A pásztorok rovásírásáról, amivel a veszteséget feljegyezték.)
Ebből a gyerekből olyan férfi lesz, hogy olajat pisálnak utána a nők = vonzó, csinos.
Egyél komám, mintha a magadét ennéd = Vendégségben kínálják így a magát kérető
vendéget.
Eláll, mint pákai lány a kép mellől = Félreáll, félrehúzódik.
Eldőlt, mint a kerékpár a kocsma előtt.
Előbb a Pusztaié, aztán a Dönteié lesz = Az elhagyott épület, előbb pusztul, aztán
összedűl.
Előbbre való dolog is volna = Mielőtt tennénk valamit, innunk kéne egyet.
Elhajtott már a kanász = Régen csak hajnalban ittak pálinkát, később már nem.
Ember kell ide, karos, nem gatya szaros = Erő kell ide, nem gyenge ember.
Fásultan szereli, mint Belső asztalos a krumpligánicát.
Fojtsd meg Isten, ne kínozd! = Erősen köhögő embernek mondják, jó szándékkal.
Gyöngyös, hová menü? = Uticél iránt érdeklődnek.
Gyura dolga a taliga = Mindenki a maga feladatára figyeljen.
Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, fuss el.
Ha a fehérnépek egyszer fölkotyultak a szekérre, az Isten se vakarja le őket on nan.
Ha Isten az embernek keresztet ad [rak a vállára], erőt is ad hozzá.
Ha ez normális, akkor Pózván egy bolond sincs.
Ha két szegény házasodik egymással, az nyomorúságot szül.
Hajnali esőhöz nem kell köpönyeg = Hajnali eső hamar eláll.
Ha Isten akarja, még a kapanyél is elsülhet = Mindenből lehet baj.
Ha van valamid, az sem jó, ha n incsen, az sem = Mindkettő gond.
Hámfára szarik = Meghaladja az erejét.
Hej, édes jó Istenem, hogyan menjek férjhez, ha még az anyám is lány?!
Honnét, ha nincs ? - Kukucskaként = Miből?
Inas munka soh\' se jó. Segéd munka ókor jó. Mester munka mindig jó!
Inkább egy se legyen, de az jó legyen.
Isten tudja meg a Bátor = Bizonytalan a dolog kimenetele.
Istuk uccse= Isten engem úgy segítsen!
Jobban esett, mint búcsúban a pofon = Nagyon jólesett.
Jobb, ha van, mint ha volna.
Kaszálás befejezésekor a kaszát meg kell fenni, mert belekészül az ördög.
Kialakul, mint a púpos gyerek a prés alatt = Rendbejön, megoldódik.
Kiöltözött, mint Szaros Miska Krisztus neve napján = Legjobb ruháját vette fel.
Kívül tágasabb = Szabad, lehet - helyett - mondják, ha tudják ki áll az ajtó előtt.
Korán jött vendég nem marad sokáig = Hajnali eső hamar eláll.
Korán jött vendég nem kér szállást = Hajnali eső hamar eláll.
Kutyának és agronómusnak kint a helye = Mindenkinek a maga helyén kell lennie.
Kutyát harangoz = Kalimpál a lábával az asztalnál.
Lászlóházán csak egy rendes ember van, de az is Páka felé néz = Nepomuki Szent János
szobra.
Leállt, mint Tibák a pörzsöléssel = Félbehagy valamit.
Lecsúszott, mint Bakon Károly = Hegyről hazafelé tarisznyájára ülve csúszott le a
havas Nagyparton, hogy ne kelljen gyalogolnia.
Legszebb nevek a Borbála, Tibor, Gábor = Mindegyikben benne van a bor.
Literrel mérte, mint Halá\'Jóska bácsi a tojást = Nem a megfelelő módon.
Maccsra játszik, mint a Havadi = Kevéssel is beéri.
Megúszta, mint zebeckeiek a hajdinát = A hajdina táblát pataknak nézték.
Megugrott, mint a Wenczler hordója = Megbillent.
Maradozik, mint az iklódi halott = Lemarad.
Megfeledkezett magáról, mint a Varga Gábor = Megfeledkezett a fizetésről.
Minden fiatalasszonyt a gyerek ügyesít meg = Nem ér rá lustálkodni.
Minél butább a paraszt, annál nagyobb krumplii teremnek.
Nehezen kel föl, mint a pap Géza = Major kanonok öccse izületi betegségben szenvedett.
Nekem mondod tanárnak, Jüle van a szamárnak ? = Engem oktatsz?
Neki is csak akkora házhelyet mérnek = Akkora sírhelyet kap. Minden ember egyformán
végzi.
Nem akarásnak, nyögés a vége.
Nem esik kézről, mint a feketén vágott disznó húsa.
Nem sokáig őrizte a temetőt = Az előző halott után gyorsan meghal valaki.
Nem tudja félbe hagyni, mint Dancs Gábor a muzsikálást.
Ne szólj bele, nem telefon.
Nem úgy megy, mint tavaly = Nem úgy van az.
Nincs türelme hozzá, mint az egyszeri asszonynak az imádkozáshoz. (Az erkölcsös élethez.)
Nyers bőrnél n incs jobb orvosság = A tiszta bor egészséges.
Néz, mint a csík = Éber.
Nyugoszik, mint Laci gyerek a réjásban = Megpihen.
Olyan melegem, még nem volt, hogy inni ne tudtam volna. (Melegem van, nem kérek,
hárítják el udvarisan a kínálást a hegyen)
Olyan, mint a körömméreg = (Erőszakos, vérmes, ügyes, fürge.)
Olyan, mint a Lalács Károly = Félkegyelmű
Olyan, mint a Cicelle = Henyélő, kényeskedő
0 is maga törli a fenekét = Nagy emberre mondják.
Part alatt pislogó Lászlóház.
Rámaradt, mint szamárra a fül.
Ránádal = Rátesz egy lapáttal.
Ritka, mint a Filó búzája.
Súgnak a szamarak, eső lesz = Társaságban illetlenül suttogókra mondják.
Sónak, gyufának mindig kell otthon lennie = Háborúban ezek voltak az első hiánycikkek.
Sietnek, mint a tormaföldi asszonyok = Reggeltől délutánig beszélgettek.
Spekulál, mint Hácskó Gyurka bácsi a paprikás csirkén. = Csak ül, és van. (Az említett
személynek nem volt foga, nem tudta megenni.)
Szamár jött be kendtek ajtaján. - mondták a köszönés nélkül a helyiségbe lépő gyereknek.
Szent György nap után, akkor is fölfelé nő a fű, ha kalapáccsal verik is vissza.
Szent Mihálytól Szent Györgyig, akármilyen szél fúj, az mindig hideg.
Takarja, mint Gyuricza Andor bácsi a borjút = Rejteget, dugdos valamit.
Tele van, mint a kányavári tóka = Teljesen megtelt. Elege van mindenből. (Átvitt.)
Tele van a feneke borzat úróval = Gazdag, mindene megvan
Templomban nem, de kocsmában, lehet üzletet kötni.
Ugat a halál kutyája = Köhög.
Túljutott rajta, mint cigány a kerítésen = Megoldott egy problémát.
Ügy kell hugyoznom, majd beszarok. (Pejoratív)
Ügy van felöltözve, mint a Hajsznek = Sehogy. Össze-vissza. Szedett-vedetten.
Valószínű a kútban = Válasz a „hol vagy?" kérdésre.
Vigyorog, mint pék kutyája a meleg zsömlére = Tehetetlenül, kínosan.
Visszamondták, mint a pördeföldiek a búcsút = Lemondják.
Jegyzetek
1015 Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése,
Plánder Ferenc: Göcsejről.
""6 Balázs Béla: Gönczi Ferenc Göcsejben. Zalai Hírlap, 1996. január 6., 7. p.
Horváth |enő közlése.
""" ZMFN. Páka, 2.
""8 Molnár László-Vándor László: A pákai „Várhelyi domb területén folytatott régészeti kutatásokról.
97-113. p.
1020 ZML. HL. 52., Zágrábi érseki lt. Canonica visitatio Protocoli Broj. 71/11. 177-180.
1021 Horváth Jenő közlése.
1022 Gönczi: im. 651. p.
1025 Dancs Lajos közlése.
,024 Tájház, Páka, Dömeföldi u. 18.
1025 Az erdők védelme. ZML Keszthely Város régi levéltára 1182-1194. 1786. május 31., 1786. április
12., Tűzvédelem. ZML. Keszthely Város régi levéltára 1182-1194. 1775. február 7. Javasolják,
hogy amennyire tehetik, erősebb anyagból, terméskőből, égetett vagy nyerstéglából, vályogból
építsék házaikat.
1026 ZML. HL.
1027 Tóthjános: Göcsej népi építészete. 13-15. p.
"\'2* Barabás Jenő: Zalai pajták. 277-288., Barabás J e nő - Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk
kutatásához.
,,,2S ZML. HL.
1050 Holub: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. 182. p.
10" Levéltárkezelői tanfolyami jegyzet. MOL. 1998.
10,2 Molnár László: Az alapfokú oktatás története. Páka, 2000.
1055 ZML. Csatár hegyközség Articulusai 1896.
Magyar Néprajzi Lexikon 2.
10,5 Magyar Néprajzi Lexikon 5.
Dancs Lajos közlése, aki e mellett még a szakajtó gyakorlati elkészítését is megmutatta.
10" Molnár István közlése.
1M" ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768.
""* Bundics Józsefné és Molnár János közlése.
1040 Bundics Józsefné közlése.
1041 Gönczi: im. 644. p.
11,42 Páka plébánia házasulandók anyakönyve.
1045 Bundics Józsefné közlése.
",44 Gönczi: im. 372-395. p.
,045 Gönczi: im. 320. p.
1046 Gönczi: im. 320. p.
, 0" Gönczi: im. 322. p.
1048 Gönczi: im. 324. p.
11,49 PHD. 66-74. p.
10:1(1 Takács J e nő közlése.
1051 Molnár István közlése.
1052 Dancs Lajos közlése.
\'0S8 Dancs l.ajosné közlése.
1084 Gönczi: im. 365. p.
1058 Molnár Istvánné közlése, akinek édesapja asztalos volt.
1056 PHD. 72-73. p.
1057 Gönczi: im. 366. p.
1058 Molnár László: Adatok Páka történetéhez.
1059 Gönczi: im. 367. p.
1889 ZML. Keszthely város régi levéltára 1182-1194. 1775. február 15.
1061 Dancs Lajosné közlése.
""* Horváth Jenő közlése.
,088 Gönczi: im. 258. p.
1084 Gönczi: im. 242. p.
1988 Gönczi:: im. 260. p.
1066 Gönczi: im. 261. p.
1067 Id. Molnár Istvánné (Sifter) közlése.
1988 Dömeföldi asszonyok mondták el 1975-ben, a tájház berendezésekor, ahol segítettek a tárgyakat
a korabeli szokás szerint elrakni.
1069 Gönczi: im. 263. p.
1070 Pordán Zoltán közlése.
1971 Takács J e nő közlése.
,072 Molnár István közlése, először 1967-ben, majd 1991-ben emlékezetből írta le a szöveget, azt
idéztem.
i m Bundics József közlése.
1974 Bedők Sándor közlése.
1075 Molnár Istvánné közlése.
""8 Gönczi: im. 266. p.
1977 Molnár István írta le kérésemre, 1991. december 21-én.
,078 Gönczi: im. 231. p.
1079 PHD. 72. p.
,{18" Horváth Jenő közlése.
I0" Gönczi: im. 231. p.
1082 Molnár Istvánné közlése.
1088 Id. Molnár Istvánné, Horváth Józsefné, Peszleg Istvánné, Németh Gyuláné, Ijf. Molnár
Istvánné
1984 Molnár Istvánné, Horváth Józsefné.
1088 Gönczi: im. 235. p.
1988 Gönczi: im. 237. p.
\'""7 Horváth J e nő közlése.
,0"" Dancs Lajos közlése.
1989 Gönczi: im. 242. p.
,0M Gönczi: im. 243. p.
1091 Gönczi: im. 243. p.
1092 Gönczi: im. 243. p.
1998 Pordán Zoltán közlése.
1094 Gönczi: im. 244. p.
1095 Gönczi: im. 247. p.
1998 Molnár László: A nevetés egészség (Dél-göcseji anekdoták, történetek). 46. p.
1097 Gönczi: im.: 249. p.
1098 Rudas Csabáné közlése.
1099 Molnár Istvánné közlése.
1100 Gönczi: im. 255. p.
Molnár Istvánné közlése.
1,02 Gönczi: im. 255. p.
"os Gönczi: im. 239. p.
"°4 Molnár István, Horváth Jenő közlése.
1,05 Kossuth u. 33, Tóth Károly közlése.
1198 Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse. 43. p.
1107 Molnár Istvánné közlése.
1108 Molnár István közlése, Ő az 1930-as évekről mesélt.
1109 Gönczi: Göcsej népköltészete. 90. p.
1110 ZML. Keszthely város régi levéltára 1182-1194. 1786. február 24.
" " Dancs Lajosné közlése.
1112 Németh Jenőné közlése.
1118 Rudas Miklósné közlése.
1114 Gönczi im. 296. p.
" , s Molnár Istvánné közlése.
1118 Gönczi im. 296. p.
n\'7 Takács Sándor közlése.
", 8 Rudas Gyuláné közlése, neki Törő Ferencné mesélte, aki egy ismeretlen, öreg koldusasszonytól
hallotta.
1119 Id. Molnár Istvánné közlése.
1120 Gönczi: im. 297. p.
1121 Gönczi: im. 286-287. p.
1122 Gönczi: im. 289. p.
1125 Gönczi: im. 291. p.
1124 Gönczi: im. 292. p.
1,25 Gönczi: im. 293-294. p.
1126 Id. Molnár Istvánné közlése.
1127 Gönczi: im. 297-298. p.
1128 Gönczi: im. 298. p.
1,29 Gönczi: im. 298. p.
1130 Gönczi: im. 301. p.
1181 Gönczi: im. 302. p.
"82 Gönczi: im. 303. p.
1158 Gönczi: im. 305. p.
I,84 Gönczi: im. 306-307. p.
II,5 Gönczi: im. 308. p.
1,86 Gönczi: im. 308. p.
1187 Molnár István közlése.
"** Mátay Gyula közlése.
1189 Rudas Miklós közlése.
1140 Gönczi: im. 258. p.
114\' Mester Vince közlése.
1142 Varga László közlése.
1143 Rudas Ferenc közlése.
1144 Horváth Jenő közlése.
1148 Gécsek Imre közlése.
1,48 Pordán Zoltán közlése.
"47 Molnár István közlése.
1148 Horváth Jenő közlése.
1149 Takács Jenő közlése.
1150 Takács Jenő közlése.
1151 Pordán Zoltán közlése.
1152 Molnár István közlése.
1153 Pordán Zoltán közlése.
1154 Pordán Zoltán közlése.
1155 Takács J e nő közlése.
1156 Horváth Jenő közlése.
1157 Molnár István közlése.
1158 Peszleg Istvánné közlése.
1159 Takács J e nő közlése.
1160 Általánosan használt.
1161 Takács Jenő közlése. Általánosan használt.
1]62 Általánosan használt.
1165 Horváth J e nő közlése.
1164 Molnár István közlése.
1165 Pordán Zoltán közlése.
1166 Molnár István közlése.
1]s\' Horváth J e nő közlése.
1168 Takács J e nő közlése.
1169 Pordán Zoltánné közlése.
1170 Takács J e nő közlése.
1171 Molnár István közlése.
1172 Vidóczi Márta közlése
1175 Általánosan használt.
1174 Vidóczi Márta közlése.
1175 Vidóczi Márta közlése.
1176 Rudas Ferenc közlése.
1177 Takács J e nő közlése.
1178 Takács J e nő közlése, Gönczi: im. 256. p.
1179 Általánosan használt. Gárdonyi Géza még nótát is írt ilyen címmel.
1180 Sabjanics Istvánné közlése.
1181 Sabjanics Istvánné közlése.
1182 Mátay Gyula közlése.
1183 Mátay Gyula közlése.
1184 Mester Vince közlése, aki édesanyjától hallotta.
1185 Horváth J e nő közlése.
1184 Pordán Zoltán közlése.
1187 Molnár Ferenc közlése.
1188 Pordán Zoltán közlése.
1189 Pordán Zoltán közlése.
1190 Czupi Géza közlése.
1191 Takács Jenő közlése.
1192 Gönczi: im., Göcsej népköltészete.
1193 Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse. Bevonulok Rózsám... (Regruta és katonadalok
Zalából és Muravidékről (hn) 1997.
1194 Vajda József: Hallottad e hírét Zalaegerszegnek?
1195 Páka, 1997. Énekelte: Körtvélyesiné Kárász Rózsa. Ezúton is megköszönöm Németh
Andrásnénak, hogy a dalt rendelkezésemre bocsátotta.
1196 Páka, 1972. Énekelte: Peszleg Istvánné (1931-1992) Gyűjtötte: Kalamár Zoltán, Molnár László.
Lejegyezte: Horváth Károly.
1197 Páka, 1972. Énekelte: Peszleg Istvánné (1931-1992) Gyűjtötte: Kalamár Zoltán, Molnár László.
A kotta a Göcseji Múzeum adattárában található, Komlódi Zsuzsa 1970. évi gyűjtéséből. Ezúton
is köszönetet mondok Vándor László igazgatónak, hogy lehetővé tette számomra felhasználását.
1198 Páka, 1972. Énekelte: Peszleg Istvánné (1931-1992) Gyűjtötte: Kalamár Zoltán, Molnár László.
1199 Páka, 1972. Énekelte: Király József (1902-1985) Gyűjtötte: Kalamár Zoltán, Molnár László.
1299 Páka, 1972. Énekelte: Sabján Péterné (1898-1978) Gyűjtötte: Kalamár Zoltán, Molnár László.
1291 Páka, 1972. Énekelte: Vatali Lajosné (1900-1982) Gyűjtötte: Kalamár Zoltán, Molnár László.
Pék József és Linfer János summásgazdák voltak. 1198-1201. jegyzet alatti dalokat szintén id.
Horváth Károly jegyezte le. Ezúton is köszönetet mondok Horváth Károlynak, hogy édesapja
hagyatékából a kottákat részemre átadta.
1202 Göcseji népdalok Kőváry Béla költeményéből. Aigner Lajos kiadása Budapest én. III. évfolyam
9-10. Sz. 30. p.
1298 Gönczi Ferenc: Göcsej népköltészete. 284. p., Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse.
108. p. A ballada két szereplőjéről vannak adataink. Brandl Salamon 1864 után vett birtokokat
Pákán. Később Csömödérben volt kocsmáros. Bedők Vince haláláról az alábbiakat
tudjuk a pákai plébánia halottak anyakönyvének bejegyzéséből: „Bedők Vince 1890. Hó és nap
nem tudatik. Bedők Pál fia, 22 éves. Halál oka: víz alá süllyesztve találtatott meg. Pákai temetőben
március 30-án [temette] Albert Miklós plébános. Megjegyzés: Orvosrendőrileg megvizsgáltatott
és ez gyilkosságot állapított meg." Páka meghaltak anyakönyve 1890. 60. szám.
1294 Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó Budapest, 1987. 1302-3. p.
Adatközlők
Ezúton is szeretném megköszönni adatközlőimnek, hogy segítették munkámat,
és hálával gondolok azokra, akik már nincsenek köztünk.
Ábrahám Angéla (1986) Gutorfölde
Ábrahám Lajosné (1958) Gutorfölde
Bedők Sándor (1891-1975) Kányavár
Bundics József (1928-2003)
Bundics Józsefné (1929)
Czupi Géza (1930-1999)
Dancs Lajos (1905-1993)
Dancs Lajosné (1903-1986)
Gécsek Imre (1951)
Horváth Jenő (1934)
Horváth Józsefné (1905-1988)
Király József (1902-1985)
Körtvélyesiné Kárász Rózsa (1963)
Mátay Gyula (1948) Gutorfölde
Mester Vince (1932)
Molnár Ferenc (1961)
Molnár István (1926-2002)
Molnár Istvánné (1934)
Id. Molnár Istvánné (1900-1981)
Molnár János (1934-2004)
Németh Jenőné (1925)
Németh Gyuláné (1930)
Peszleg Istvánné (1931-1992)
Pordán Zoltán (1956)
Pordán Zoltánné (1958)
Rudas Csabáné (1958)
Rudas Ferenc (1930)
Rudas Gyuláné (1921)
Rudas Miklós (1946)
Rudas Miklósné (1951)
Sabjanics Istvánné (1953-2001)
Sabján Péterné (1898-1978)
Takács Jenő (1934)
Takács Sándor (1911-1994)
Takács Sándorné (1922)
Tóth Károly (1929)
Varga László (1955)
Vatali Lajosné (1900-1982)
Vidóczi Márta (1967) Iklódbördőce
IRODALOM
A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1973. Statisztikai Kiadó Vállalat Budapest.
A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1985. Statisztikai Kiadó Vállalat Budapest,
1985.
A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I—II. Budapest,
1976.
A szabadságharc zalai honvédéi 1848-1849. Zalai Gyűjtemény 33. Zalaegerszeg,
1992.
A Szeplőtelen Szűz Mária gyermekeinek kézikönyve. Budapest, 1922.
A szombathelyi egyházmegye névtára. Szombathely, 1972.
Ádám László-Marosi Sándor (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék
- Magyarország tájföldrajza 3., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.
Bacsa Gábor: Nagykanizsa határváros. In.: Nagykanizsa első okleveles említésének
750. évfordulója alkalmából rendezett helytörténeti-történettudományi
konferencia előadásai, Nagykanizsa, 1995. 10. 20-21. Nagykanizsa, 1996.
Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Akadémiai Kiadó Budapest,
1965.
Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest,
1979.
Balázs Béla: Gönczi Ferenc Göcsejben. Zalai Hírlap 1996. január 6.
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója.
Budapest, 1989.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I—II. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója.
Budapest, 1977.
Balogh Ferenc: Templomok és ünnepek (Az ősi szimbólumok világa). Szent
Gellért Kiadó és Nyomda, én.
Balogh Miklós: A nemzeti bizottságok megalakulásának körülményei Zala megyében.
In.: MSZMP Zala Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóság Evkönyve
1984.
Bán Péter (szerk.): Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I—-II. Eger, 1980.
Barabás Jenő-Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Műszaki
Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Barabás Jenő: Zalai pajták. In.: Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve
1950-1960. Zalaegerszeg, 1961.
Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest, 1941.
Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez III. Nagykanizsa, 1877. Wajdits
József gyorssajtónyomása.
Békássy Jenő (szerk.): Zala vármegye feltámadása Trianon után (Zalai fejek)
Hungária Hírlapnyomda R.T. kiadása, Budapest, 1930.
Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén.
In.: Zalai Gyűjtemény 18. Zalaegerszeg, 1984. 193-207. p.
Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban In.: Zalai Gyűjtemény 23. Zalaegerszeg,
1986.
Béres Katalin (szerk.): A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. Zalaegerszeg,
1988.
Bíró Friderika: A szegek világa. Zalaegerszeg, 2003.
Bíró Friderika: Göcsej. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988.
Czigány László: Katolikus egyesületek Zalában a két világháború között. LaZa
füzetek, Zalaegerszeg, 1994.
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest,
1897. Reprint. Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1985.
Csapody Csaba: Az Eszterházyak alsó lendvai uradalmának gazdálkodása a
XVIII. század első felében. In.: Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez
6. (szerk.) Domanovszy Sándor Budapest, 1933.
Csendélet Zala-Egerszeg vidékéről. Néptanoda, 1886. május 1. 18. szám 144.
Csomor Erzsébet-Kapiller Imre (szerk.): \'56 Zala megye kronológiája és személyi
adattára I—II. Zalaegerszeg, 2004.
Csomor Erzsébet-Kapiller Imre (szerk.): \'56 Zalában. Zalai Gyűjtemény 40. Zalaegerszeg,
1996.
Csonkaréti Károly, dr.: A középkortól a KALOT-ig. Zalai Hírlap, 1994. december
17.
Cs. Sebestyén Kálmán (szerk.): Salgótaijáni új almanach. Salgótarján, 1997.
Dóka Klára: Kormányzattörténet. In.: Levéltári módszertani és oktatási füzetek
4. MOL. Budapest, 1998.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Corvina Kiadó, Budapest, 1983.
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás. Budapest, 1983.
Ember Győző: Iratok a 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez.
Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest, 1951.
Fára József dr.: Zalaegerszeg és a Göcsej részletes kalauza. Turistaság és Alpinizmus
kiadása Budapest, 1934.
Feiszt György: I. Ulászló Zala megyei hadjárata, Zalai Hírlap, 1983. május 7.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851.
Foki Ibolya: Az 1883-as zsidó ellenes zavargások Zala megyében. In.: Zalai Gyűjtemény
25. Zalaegerszeg, 1986.
Foki Ibolya: Zala megye közigazgatása 1860-1910. In.: Zala megye archontológiája
1158-2000. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2000.
Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. In.: Zalaegerszegi füzetek, Zalaegerszeg,
2000.
Gaál Antal, dr.-Vass Ferenc: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 40 éve Zala
megyében. Zalaegerszeg, 1988.
Gaál Antal, dr.: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői
1950-1985. In.: Zalai Gyűjtemény 22. Zalaegerszeg, 1986.
Gelencsér Gábor: Európa jövőjéről Pákán. Zalai Hírlap október 25.
Gelencsér Gábor: Pákai találkozások. Zalai Hírlap, 1992. január 4.
Gelencsér: Jubileumi találkozó Pákán. Zalai Hírlap, 1996. október 21.
Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Dunántúl. Képzőművészeti
Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1959.
Gombkötő József: A pákai (Zala vm.) plébánia történetének anyaga (Páka)
1917. március 16. Füzetbe írt kézirat (A pákai plébánia História Domus-a)
Göcseji falujárás 1935. 387/Ö. Szily János cserkészcsapat göcseji mozgótábora.
Hasonmás kiadás. Városi Művelődési Központ, Zalaegerszeg, 1997.
Göcseji népdalok Kőváry Béla költeményeiből. Aigner Lajos kiadása. Budapest, én.
Gönczi Ferenc: Göcsej népköltészete. Zalaegerszeg, 1948.
Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb
ismertetése. Kaposvár, 1914.
Gönczi Ferenc: Somogyi gyermekjátékok. Kaposvár, 1949.
Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon Budapest, 1989.
Gyurácz Ferenc: Elete könyvbe kívánkozott. Zalai Hírlap, 1996. június 1.
Gyuricza Ferenc: Ajándék tűzoltóautó. Zalai Hírlap, 2002. november 4.
Gyuricza Ferenc: Ott kevesebb a tanulnivaló? Zalai Hírlap, 2001. október 20.
Gyuricza Ferenc: A borzalomra és a hősökre emlékezve. Zalai Hírlap, 1995. április
3.
- Gyuricza - Színvonalas ellátás (Eszközfejlesztésre 5,5 millió forintot költöttek
Pákán. Zalai Hírlap, 2000. október 10.
gy. f. Ötszörös költség. Zalai Hírlap, 2003. augusztus 1.
gy. f. Szervezett lokálpatriotizmus. Zalai Hírlap, 2003. március 17.
Gyürki László, dr.: A pákai plébánia története. Kézirat a plébánia irattárában
H. Simon Katalin: Der stand und die Aufgaben der Neolitikum - und
Kupferzeitforschung im Komitat Zala. In.: Zalai Múzeum 2. Zalaegerszeg,
1990.
Hajdú-Moharos József: Magyar Településtár. Kárpát-Pannon Kiadó, Budapest,
2000.
Halász Imre: Megyei jelképek. In.: Zala megye ezer éve (Tanulmánykötet a magyar
államalapítás millenniumának tiszteletére) én. (2000)
Halász Imre: Zala megye izraelita iskolái a Bach-korszak első éveiben. In: Zalai
Gyűjtemény 18. Zalaegerszeg, 1983.
Halász Imre: Zala megye katolikus népiskoláinak és tanítóinak helyzete a Bach
korszak első éveiben. In.: Zalai Gyűjtemény 16. Zalaegerszeg, 1980.
Halász Imre: Zala megye közigazgatása 1849-1860. In.: Zala megye Archontológiája
1138-2000^ ZML. Zalaegerszeg, 2000.
Halász Imre: Zala népiskolái az önkényuralom idején. Zalai Hírlap, 1983. december
10.
Hargitai László: Talajtan és agrokémia I. Kertészeti Egyetem, Budapest, 1985.
Herényi István: Helytörténeti Lexikon 800-1400. Nyugat-Magyarország az Árpádok
és az Anjouk korában. Velem, 2000.
Holub József: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás
története. Dunántúl Egyetemi Nyomdája Pécsett, 1929.
Holub József: Zala megye története a középkorban III. A községek története.
Kézirat a Göcseji Múzeum Adattárában
Horváth Károly: Bevonulok rózsám, hn. 1997.
Horváth Károly: Csúfolók a Kerka mentén. In.: Lenti Honismereti Füzetek 3.
Lenti, 1992.
Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse. In.: Zalai Gyűjtemény
13. Zalaegerszeg 1980.
Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg,
2001.
Jakabfi Rudolf, Tóth Antal, Tóth Lászlóné (szerk.): Élni emberül... A munkásmozgalom
Zala megyei harcosai. Életrajzgyűjtemény. Zalaegerszeg, 1980.
K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai. Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
Káli Csaba - Mikó Zsuzsa (szerk.): Dokumentumok Zala megye történetéből
1944-1947. Zalai Gyűjtemény 37. Zalaegerszeg, 1995.
Kalmár János: Az avar nyílhegy. In.: Archeológiai Értesítő III. évfolyam V-VI.
1944-45.
Kapiller Imre: Zala megye közigazgatása 1750-1790. In.: Zala megye
Archontológiája 1138-2000. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2000.
Karácsonyi J., Kollányi T., LalcsicsJ. (Szerk.): Egyháztörténeti emlékeink a magyarországi
hitújítás korából V. Kötet 1548-1551. Budapest, 1912.
Kéner Jolán: Pártharcok Zala megyében 1945-1948. In.: Tanulmányok Zala megyéről
1945-1970. Zalaegerszeg, 1970.
Kerecsényi Edit: Dél-Zalai hímes szőttesek I. Takácsszőttesek. In.: Zalai Gyűjtemény
25. Zalaegerszeg, 1986.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.
Kostyál László: Johan Ignaz Cimbal Zala megyében In.: Zalai Múzeum 1. 1987.
Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. In.: Zalai Gyűjtemény
9. Zalaegerszeg, 1978.
Körmendy Pál: Tanügyi miseriák Göcsejben. Zalai Tanügy 9. sz., 1885. február
26.
KSH Megyei Statisztikai Évkönyv, Budapest, 2001.
Kubinyi András: Vásárok a középkori Zala megyében. In.: Zala megye ezer éve.
Zalaegerszeg, én.
Küllős Imola: Betyárok könyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988.
Lendva község közleménye, Lendva, 1981.
Levárdy Ferenc (szerk.): Egyházi épületek és műtárgyak gondozása. Képzőművészeti
Alap Kiadóvállalata Budapest, 1971.
Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete. Szent István társulat, Budapest,
1982.
L. Szabó Klára - Vándor László: Római kori tumulusok Pördeföldén. In.: Zalai
Gyűjtemény 12. Zalaegerszeg, 1979.
Magyar Anna: Tájház Dömeföldén. Lenti és Vidéke, 2001. február
- ma - Orvosok - Pákán (Ez hivatás - életfogytiglan..., Már nem rettegve jönnek
vissza.) Lenti és Vidéke, 2001. május
Magyar Életrajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969.
Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.
Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat, Budapest, 1993.
Magyar Néprajzi Lexikon 2. Akadémiai Kiadó, Budapest
Magyar Néprajzi Lexikon 5. Akadémiai Kiadó, Budapest
Magyarország helységnévtára, 1863.
Magyarország tiszti cím és névtára. Budapest, 1886.
Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1898.
Magyar Pais, 1906.
Maksay Ferenc (szerk.): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén
1-2. kötet. Akadémiai Kiadó Budapest, 1990.
Mohos Mária: A Lessnerek Tapolcán (Egy borkereskedő család karrierje). In.:
Borok és Korok. Hermész Kör, Budapest, 1999.
Moldova György: Bűn az élet (Riport a rendőrökről). Magvető Könyvkiadó, Budapest,
1988.
Molnár András (szerk.): A szabadságharc zalai honvédéi 1848-1849. Zalai Gyűjtemény
33. Zalaegerszeg, 1992.
Molnár András: Zala megye közigazgatása 1790-1849. In.: Zala megye
Archontológiája 1138-2000. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2000.
Molnár László-Vándor László: A pákai „Várhelyi domb" területén végzett kutatásokról.
In.: Zalai Gyűjtemény 18. Zalaegerszeg, 1983.
Molnár László: A nevetés egészség (Dél-göcseji anekdoták, történetek). Czupi
Kiadó, Nagykanizsa 1999.
Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez. In.: Zalai Gyűjtemény
16. Zalaegerszeg, 1980-1981.
Molnár László: Az alapfokú oktatás története. Páka, 2000.
Molnár László: Fejezetek Páka történetéből (A templom építéstörténete és az
Iparos Olvasókör működése). Zalaegerszeg, 1990.
Molnár László: Lakodalmi szokások. Czupi Kiadó, Nagykanizsa, 2002.
Molnár László: Ortaháza története. Zalai kismonográfiák 6. Zalaegerszeg, 2002.
Molnár László: Páka templom felújítása, Értékmentő, 1998. 6.
Molnár László: Vízimalmok az Alsó-Válickán és mellékvizein. Hidrológia Közlöny
80. évf. 2. szám, 2000. március-április.
Nagy Csaba: Feláldozott nemzedék. In.: Pannon Tükör 2000. 3. sz. május-június.
Nagy Gábor, dr.: Zala megye felszabadulása. In.: Tanulmányok Zala megyéről
1945-1970. Zalaegerszeg, 1970.
Nagy Iván: Magyarország családai IX. kötet, CD. Archanum Adatbázis Kft. Budapest,
én.
Nagy János: Egységes iskolarendszer kiépítése Zala megyében. In.: Tanulmányok
Zala megyéről 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970.
Négyoldalúvá váló kapcsolat. Zalai Hírlap, 1999. szeptember 31.
Nemecz Ferenc (szerk.): A Csertamenti TSz. 25 éve. Csömödér, 1985.
Nemeskürty István: Kis Magyar Művelődés történet. Szent István Társulat, Budapest,
2002.
Németh József: Zala megye műemlékei. Zalaegerszeg, 1977.
Németh László (szerk.): Zala megye zsidósága történetének levéltári forrásai
1716-1849. In: Zalai Gyűjtemény 52. Zalaegerszeg, 2002.
Németh László: A Holocaust Zalában. In: Zala megye ezer éve. (Tanulmánykötet
a magyar államalapítás millenniumának tiszteletére.) én. (2000)
Németh László: Zala megye könyvtárai a felszabadulás után. In.: Tanulmányok
Zala megyéről 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970. 238-241. p.
Németh László: Zsidók Zalában a 18. század első felében. In: Zalai Gyűjtemény
35. Zalaegerszeg, 1994. 17-23. p.
Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Bővített kiadás,
Tahy R. utóda könyvnyomdája, Zalaegerszeg, 1906.
Ördög Ferenc: Személynéwizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1973.
P. Takács Ince-Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a Veszprémi egyházmegyében a
17-18. században I—II. Pápa-Zalaegerszeg, 2001.
Papp László, Végh József (szerk.) Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg,
1964.
Papp Simon: A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás története az utolsó 60
évben. Budapest, 1965. június 15. Kézirat a Magyar Olajipari Múzeumban.
Papp Simon: Életem. Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg, 2000.
Pécsi Márton: Összefüggések a lejtőmorfológia és a negyedkori lejtőüledékképződés
között - MTA Földrajzi Tudományos Kutató Intézet Közleményei,
1967.
Pécsi Márton: Szerkezeti és váztalajképződés Magyarországon. MTA Földrajzi
Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1997.
Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza. In.: Szentgyörgyvár története. Zalaegerszeg,
2002.
Petrák Katalin dr.-Tóth Lászlóné (szerk.): Sorsfordító évek Zalában. Zalaegerszeg,
1985.
Petrikné Vámos Ida: Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a
második világháborúig. In.: Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4.
szám. MOL., Budapest, 1988.
Plánder Ferenc: Göcseinek esmérete. In.: Tudományos Gyűjtemény 1838. 6.
füzet.
Plánder Ferenc: Göcsejről. Degré Alajos tanulmányával. Zalaegerszeg, 1970.
Pongrácz Pál: Régi malom építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1967.
Révai nagy lexikona Budapest, 1911. 12. kötet.
Rózsás János: Keserű ifjúság. Püski Kiadó, Budapest, 1999.
Rudolfer Antal: Alsó-Lendva izraelita hitközségének és a kebelében fennálló temetkezési
egyletnek (Chevra Kadisha) története. In: Alsó-Lendva nagyközség
millenniumi emlékkönyve 1896. (szerk.): Fúss Nándor, Pataki Kálmán.
Nagykanizsa, 1898.
Sill Aba Ferenc: A püspökség alapítása (Az egyházmegye megszervezése). In.:
Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999. Emlékkönyv. Szombathely,
1999.
Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-
Dunántúlon. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2002.
Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I-IV. 1526-1848.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.
Szabad-e bejönni ide betlehemmel? Kaláka zenéskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó,
Budapest, 1987.
Szabó József: A Pákai Közös Községi Tanácshoz tartozó községek története. Kézirat,
1972.
Szaszkóné dr. Sín Aranka, Breinerné Varga Ildikó (szerk.): Magyarország történeti
helységnévtára. Zala megye (1773-1808. I-II.). Budapest, 1996.
Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Budapest, 1939.
Szent Vince naptár 1932. Budapest, 1931.
Szili Ernő (szerk.): Énekelj az úrnak. II. javított kiadás. Nova, 1998.
Szommer Náthán: Posta, Távírda, Távbeszélő. In.: Halis-Hoffman Mór (szerk.):
Zalavármegyei évkönyv. Nagykanizsa, 1896.
Szögi László: Az egyházi szervezet kialakulása és megszilárdulása Magyarországon.
In.: Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. szám. MOL., Budapest,
1998.
T. Mérey Klára: Zala megye a XVII-XIX. században két korabeli leírás alapján.
In.: Zalai Gyűjtemény 46. Zalaegerszeg, 1999.
Tantalics Béla: A Lenti plébánia története. Lenti, 1999.
Tantalics Béla: Lendva kulturális emlékei a 16. század második feléből. Lenti, 1988.
Thuróczy János: A magyarok krónikája. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980.
Tompos Endre: „Falurendezés" Pákán. Zala, 1955. november 25.
Tóth János: Göcsej népi építészete. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965.
Tóth Sándor-Srágli Lajos: Lovászi. Száz magyar falu könyvesháza Kht. Budapest,
én.(2000)
Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása 1541-1750. In.: Zala megye
Archontológiája 1138-2000. Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg, 2000.
Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II.
1611-1655. In.: Zalai Gyűjtemény 39. Zalaegerszeg, 1996.
Új idők lexikona. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, Budapest,
1940.
Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.
Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? Zalai Gyűjtemény 10. Zalaegerszeg,
1978.
Vajda Lászlóné: 1848-49 zalai kronológiája. In.: Béres Katalin (szerk.): A szabadságharc
emlékei Zalában 1848-1849. Zalaegerszeg, 1988.
Valter Ilona: Egyházszervezés, kolostorok, templomok a 11-13. században. In.:
Zala megye ezer éve. én. (2000)
Vályi András: Magyar országnak leírása 1-3. kötet. Buda, 1796-1799.
Vándor László (szerk.): Zala megye ezer éve. én. (2000)
Vándor László: Mezővárosok Zala megyében. In.: Dunántúli Dolgozatok (c)
Történettudományi sorozat. Pécs, 1991.
Van-e hiba a pákai malomban? Zala, 1954. szeptember 4.
Vízy András, dr.: Zala vármegye szociális feszültsége. Különlenyomat a Szociális
Szemle 1940. június-júliusi számából, Budapest, 1940.
Weisz Arnold: Az Alsó-Lendvai izraelita népiskola története. In.: Alsó-Lendva
nagyközség millenniumi emlékkönyve 1896. (szerk.): Fúss Nándor, Pataki
Kálmán. Nagykanizsa, 1898.
Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár, I—XII. kötet. Pest-Budapest,
1860-1874.
Zala megye a XV1I-XIX. században két korabeli leírás alapján. Zalai Gyűjtemény
46., Zalaegerszeg, 1999.
Zala megye kézkönyve I—II. CEBA Kiadó, 1998.
Zala megye Staüsztikai évkönyve, 1965. Zalaegerszeg, 1966.
Zala megye Statisztikai évkönyve, 2002. Zalaegerszeg, 2003.
Zala megyei almanach 1912.
Zalai Életrajzi Kislexikon. Zalaegerszeg, 1997.
Zalavármegye története. Oklevéltár I—II. Budapest, 1886-1890. Szerk.: Nagy Imre
- Véghely Dezső - Nagy Gyula.
FÜGGELÉK
I. Dokumentumok, adatsorok
1. Az almádi monostor alapító levelének
Pákára vonatkozó részlete magyar fordításban:
„(*...) Abban apraediumban, amelyet Trinsin-nek hívnak [adományoztam] az erdő\\y.
berek] és a rét felét és 4 mansio szolgát 2 ekealja földdel, meg 5 mansio libertinust.
Azonfölül saját falvaimból ugyanannak az egyháznak adtam két praediumot Pákában,
egy nagyobbat és egy kisebbet. A nagyobbikban van a Szent György templom, amely ugyanannak
a monostornak tartozik engedelmeskedni, ebben is [adtam] 9 mansio szolgát három
ekealj a földdel, és hat szőlőt ugyanannyi [szőlő] művessel és malmokat [1 vagy 2
szó helye üres]; ökröket szántani és száz disznót meg ötven kas méhet. Az említett
praedium határa Koppány püspök falujától kezdődik - amelyet az a patak szel ketté,
amely a Pákának nevezett folyóba folyik - az Adám nevü faluig; ettől is indul egy völgy,
amelyben egy ugyancsak a Pákába torkolló patak folyik. Innen az Or nevezetű faluig,
ahol áttöri a Lindva Limpa folyót [vagy folyó határát], a Novának nevezett helyig,
amely a veszprémi püspökség curiája. Innen a királyné népéig, amelytől szintén patak választja
el. Innen a Kerkáig, ahol a Vizgen nevű berekből ered egy patak, mely a Kerkába
ömlik. Innen Bela nevű faluig, ahonnan ismét visszatérünk a már említett helyhez, ahol
Koppány püspök faluja van.
A másik praediumban, melyet kisebb Pákának hívnak, adtam 4 mansio szolgát 2 ekealjafölddel,
amely nek határa átszeli a völgyeket, melyeken át patakok folynak és ömlenek a
már említett Páka folyóba. Ezen az előbb említett két helyen a hospesek, akik most vannak,
vagy akik lesznek, azzal a föltétellel lakjanak, hogy egy-egy ház évenként hat pogácsa viaszt,
és minden falu 4 araszos csöbör mézet köteles adni. Ezen falvak hospeseinek tizedét
is a[z említett] király kegyelme szerint a parochiális püspöktől a már mondott monostornak
adatni kieszközöltem. "
(Az oklevél a Magyar Nyelv 1927. XXIII. 362-363. oldalán olvasható.)
2. AVasvári káptalan levele Zrínyi Miklós
örökösödési ügyében, 1570 szeptemberéből:
„Felséges Herczeg Urnák, második Miksa Isten kegyelméből Római Császár, Német,
Magyar, Cseh s.a.t. Országok Királyának, Osztrák Fővezér, és Burgundi Vezérnek s.a.t.
nekünk legkegyelmesebb Urunknak Vasvári egyház Káptalanya imáiban ájtatos fohászait
egyetértő örökös hűséggel.
Felséged tudja, hogy mi egyenesen hozzánk parancsolólag intézett megintő, és tudomás
végett kézbesítendő levelét hódolyó mély tisztelettel átvettük a következő tartalommal.
Második Miksa Isten kegyelméből Római Császár, Német, Magyar, Cseh s. a. t. Országok
királya, Osztrák fővezér, Burgund Vezér s.a.t. Vasvári káptalannak tisztelet s kegyelmünket.
Nemzetes és Nagyságos Asszonyok, nevezetesen Bethlenfalvi Thurzó Ferencnő Katalin,
Batthyány Balthasarnő Dorotha, Bethlenfalvi Thurzó Eleknő Borbála, és Homonai
Drugeth Miklósnő Margit a fennevezett nagyságos Urak törvényes Nejeik s néhai tekintetes
nagyságos Zrény Miklós Gróf Úrtól s néhai nagyságos Frangepán Katalintól született
Nővérek abbelyi folyamodása Felségünk eleibe személyesen terjesztetvén fel, miképen a folyamodó
Asszonyok Zalamegyében kebelezett Dráva-Muraközi kerülethez tartozó Csáktornya
és Zthryghó, mégis Vasmegyei Monyorókerék összes várai, továbbá Vasvári Kastély,
ugyszinte Pákafa mezőváros és Csatár felerészéből mint Zalamegyébe kebelezeltekből, végre
minden néven nevezendő Mezővárosok, majorok, Falvak, puszták, s bármily jogos birtokhatásokból
nemcsak a megnevezett Zala- és Vasvármegyékben, hanem más megyékben is
létező, a magyar Ország területéhez tartozókból, melyek azon Várokhoz Kastélyokhoz kellőleg
tartoznak s időktől tartoztak, jelenleg pedig Nagyságos Zrény György, Kristóf s ifjabb
Miklós hü Grófjaink néhai Zrény Miklós Gróf Fiai, és a folyamodó Asszonyok Fivérei birtokában
vannak, ha és mennyiben a megnevezett Várak, Kastélyok, és egyéb jogos birtokos
Női ugy, valamint férfi ágakat, következve a folyamodó asszonyokat illetni elismertetnék,
a panaszló asszonyok része, s evvel együtt jogos tényeiket érdeklő okiratok, hogy a
hasonminőségű Várak, Kastélyok, jószágok, s birtokokból negyedrésznyi jog leány véreiket
is az ország szokásainál fogna illeti, adassanak ki; miszerént ők a nevezett Zrény György,
Kristóf és Miklós Gróf Fivéreiktől Országunk Törvényei határozata szerént azokat jogos
birtokukba visszavehessek és használhassák.
Minthogy pedig ily követelések ugy, valamint másnemű peresbeliek; uj alkotmányos
Törvényeink szerént Általunk s Országunk rendes Birüi által a királyi Curián, az onnan
e tárgyra vonatkozó idéző levélnek kézbesítése után 15 napnak leforgásával folytatólag elintézendők
és itélendők lennének; ez okból hűségüknek jelen levelünk soraiban meghagygyuk
és parancsoljuk, hogy e levelünket emiitett Zrény György, Kristóf és Miklós Grófoknak
közölükből választott hiteles személy által előmutassátok és kézbesítsétek, kik ha személyesen
feltalálhatók leendnek jó lesz ugyan, külömben házaikban, vagy tartózkodási helyükön
megintetendők, s királyi szavunk által nékiek meghagyandó, hogy ők a jelen levelünk
kézbesítésétől számítandó 15-ik napon személyesen vagy általok választandó törvényes
Ügyvédek kiküldetésével a mondott királyi Curiankon Személyünk előtt kötelezetten
megjelenni tartoznak, megnem jelenésük esetében Mi e tárgyban a megjelenendőnek folyamodására
azt teendjük,mit a törvényes rend hozand magával: - Ily módoni előmutatás,
megintés, és biztonság okáért a Személyünk eleibe leendő megjelenésre vonatkozólag netán
czélszerübbnek vélt határnapnak kitűzéséről válaszoljatok.
Kelt Lyvynán Szt.Mihály Archangyal ünnepét megelőző Csütörtökön /feria quarta/ Egy
ezer ötszáz hetvenedik évben. /P.H./
Felolvastatott."
Ugyanazon a levélen:
„Mi Felséged parancsolatainak mindenesetben engedelmeskedni, s azokat pontosan
teljesíteni tartozván, a hozzánk küldött kegyelmes meghagyásának végrehajtása tekintetéből
körünkből Győrváry Lőrincz hiteles mester Kanonokot a teljesitendők pontos végrehajtása
végett kiküldöttük, ki a reáa bízottak megtétele után visszaérkezvén, minket hitletétele
mellett a következőkről értesített: Mikép ő Szt. Kálmán vértanú ünnepét megelőző Csütörtököt
/ferie quarta/ követő napon a fennevezett Zrény György, Kristóf, és Miklós Gróf
Urak Vasmegyében létező Monyorókerék várában megjelenvén, ott a felhozott Zrény
György, Kristóf és Miklós Grófokat, kiknek Felséged megintő és idéző levele személyesen
kézbesítendő vala, nem találta; mire nézve azt Nemzetes Pustoviczai Kupissicz Mihály az
emiitett Zrény György, Kristóf és Miklós Gróf Urak Monyorókeréki Várnagyja által tartózkodási
helyükön nékiek kézbesittetni rendelte, meghagyván egyúttal Felséged szavainál
fogva, hogy a kézbesítés napjától számítandó 15-ik napon személyesen, vagy törvényes
Ügyvédeink közbevetésével a mondott királyi Curián Felséged előtt okvetlen megjelenni tartoznak,
az előzetes feleletekre vonatkozólag biztosítván őket, tudomásukra adta ugyan ottan,
hogy habár a kitűzött Napon Felséged Személye előtt mégis jelenendnek vagy elmaradnak,
Felséged a megjelenendőnek folyamodására azt fogja tenni, mit a törvvényes rend
hozand magával.
Kelt a felhozott végrehajtás napjának negyedik napján és fentebb emiitett évben. "
(Bátorfi: Adatok Zala megye történetéhez; III; 60-63. p. Nagykanizsa, 1877.
Wajdits József gyorssajtó nyomása)
3. Zala megyei tisztviselők által, birtokösszeírás miatt,
lefolytatott tanúkihallgatások jegyzőkönyve
Eredeti. Magyar nyelvű. Keh Pákán, 1763. január 24.-én.
Kérdések:
„Primo. Tudgyaé a Tanú, hogy Pákai Helységnek határát Szomszéd Csokmai Pusztáiul
minemű jelek és helyek különböztetik? Nemdenem ell kezdvén nap nyugotrul Hottoi Puszta
mellett föl szolgáló Nyiresháti Völgynek cvrozattyánál? a\' holy Hottoi, pákai és Csokmai
határok öszve ütköznek, továbbá Páka és Csokma között Nyári Nap Keletnek mindenütt
az újonnan föl vett Csokmai Szőlők, alléiban, és irtásukban menvén az Lapos vagy Szulákos
völgynek órában [orrában, végében?], egymás után lévő Berkenye fákra, ezeken
tul továbbis nap keletnek mindenütt azon völgyben és annak végeden lévő néhai Máté
Bálint és György Pákai lakosoknak földéra az az után Sorjában lévő Nyárfákra, Csokmai
Uraságnak Tábla földének előbbi széle mellett az Országútra, és az Ország uton nap
keletiül M[éltóságos] Szápári Uraságnak mastani Hitván Korcsma házán pedigh föllül
való, Cseresnye fának Törzsökje helyére innénd egy darabigh országúton föl Szélnek
menvén Pákai Plébánus Csokmai Pusztában lévő réghi Kaszáló réttyének Szélire, és itt ismét
napkeletnek fordulván, ugyan emiétett Pákai Plébánus Urnák régi és utóbb tett irtás
réttyei között Pákai Horváth Istvánnak Csokmai Pusztában lévő Kaszáló réttyének délső
végére, ett ül méghis Pákai Bedők Istvánnak Pákai Határban lévő réttyének fölső végire a\'
holyis az Pákai ptakban bele szakad.
2° Tudgya-é a Tanú s tapasztalta-e, hogy az itt jelekig s helyekig Pákai Lakosok maguk
határát szabadon élték fáizták, és az Szulákos völgyön délrül lévő Plágát mint valóságos
határjokban lévőtt békességessen makkoltatták; azon Völgy alatt lévő földet nevezett
Máté Bálint és György azon üdőben a\' midőn Iklodi Likais Gergely Csokma Pusztát Zálogba
birta jól lehet semmi közök és Pénzek Csokmai Pusztához nem volt, mint Pákai földet
szántották, vetették és birták, ennek előtte Circiter 16 esztendővel, Stróbl János akkori
volt Lendvai Tiszttartó Uram idejében az M[éltóságos] Herczeghi Háznak tizedet fizettek,
Plébánus Ur régi kaszáló, ugy emiitett Horváth Istók Csokmai Pusztán lévő Réttyének
végén délrül lévő réteket, nem tsak emiétett Bedők István, sőtt azon kívül számos Pákai
Lakosok magok réttyeit az Malmon föllül lévő Hidig és töltésig ember emlékezetűül fogva
mint helyréttyeiket szabadon, minden háborgatás nélkül kaszálták, Kaszállák most is,
sem előbb, sem most Csokmai Uraságnak Semmi némű Cenzust nem fizetvén, jól lehet
azon helyeken kivül is réteket bírjanak, és altul Csokmai Uraságnak Cenzust fizessenek.
3° Hány esztendeje, hogy a Szulakosi Völgy fölött lévő irtásokat tették Csokmai Pusztában
Csömödériekkel, Kis Szigethiekkel edgyet értő némely Pákai lakosok, kik az irtásokon
föl szélriil lévő uj Hegyet föl vettik, s ugyan azért hány esztendeje lehet annak is ? hogy
azon gyepütt az Szulákosi Völgyön által tették az Herczegségbéliek ?
4° Az Ország uttya mellett lévő Csokmai Uraságh földgye mellett délrül a\' minémü
Marha Járás és Szekér Ut szolgál föl a Szulákosi völgy felé, igaz-é? hogy tsak az mult ezer
hét Száz hatvan kettődik esztendőben Szécsi Szigethy uyonnan jött Tiszttartó Pongrácz Pál
Uram Szegedteföl hatalmasul. [Szántatta fel erőszakkal.]
5° Az ország uttyán napkeletrül minémü Korcsma házot bír AÍ[éltóságos] GrofJ
Szápári, azt hová való ember épétette? Pákaiak elsőbenis többszöris levágtáke, az után
azon helyre Gyunkot építvén aztis megh igették-e?
6° Azon Hidat és töltést, mellyen Csokmai Urasághnak bizonságai jártanak, hány
esztendeje, hogy tsinálták Pákaiak? S annak előtte volt e akárminemü Szekér uttis? vagy
Ilid azon helyen?"
Válaszok:
„ad 1. Ezen Tanú ez előtt circiter 30 esztendőkkel Oltárczon lakozó Dani Istvánnál
szolgálván esztendeigh Béressül, a\' honnénd is itt Pákán lakozó Varga Györgynek mint
emiitett gazdaja Vejének ennyihánszor járt a\' Tanú hol szántani, hol pedigh széna hordani
s némellkor le[h] et három hétig is itt tortóz[kod] ott, s azon alkalmatosságokban
nem réghi M[éltóságos] Szápári Urasághnak az Országh uttyán napkeletrül lévő
Korcsmaházán föllül és rész szerint napkeletrül lévő Berekben ökreit őrizvén az Gazdájának
Veje az országúton megh állván mondotta, és mutatta e Fatensnek, hogy Pákai
HatárHottoi határiul Csokmai Határ mellett mégyen a\' Laposon az Szulákosi Völgy
orozatban lévő Berkenye fákra, ezektül az völgy közepén menvén a határ Nyárfákra, ezektől
egyenesen Nap keletnek az Ország utt mellett akkoron fönt állott Cseresznye fára, ettül
egy darabig föll szélnek tartván, ismét azon üdőbenis Pákai Plébánus Urnák Csokmai
Határban volt réttyének délső végénél napkeletnek fordulván, bé megyen az Berekben, a
mit is ad 2\'"™ le tett hitével valla, hogy Pákai Lakosok az berek mellett magok határjokat
az szerént birták, valamint emiétett Gazdájának veje mutatta e Fatensnek.
Ad Tum Közel a Szomszédságban [Kányavárban] circiter 24 esztendőktől fogva lakván
a\' Tanú, mint emlékezik Csokmai Pusztában Csömödéri Lakosok és más helységbéliek
az Szulákosi Völgy fölött tsak ez előtt nyolcz vagy kilencz esztendővel tsinálták az irtásokat
és szőlőket, ell hihető azon eszendőben tettik az Szőllü gyepőit is az Szulákosi Völgyön
délrül a\' minémü Marhajárás és Szekér Utt szolgált föl a Szulákosi Völgy felé, azz
utón nem csak tavali esztendőben, hanem az előttis gyakorta járván, nem tapasztalta,
hogy Csokmai Uraság embereitül az Marha járás föll szántatot volna, egyedül tsak az közelebb
ell mult esztendőben Szécsi Szigethi Tiszttartó Pongrácz Pál Uram szegedte föll,
arrais jól emlékezik a\' Tanú, hogy Szulákos Völgy alatt lévő Szántó Földet Pákai Máté
Bálint és György, ezeknek halálával mostani Pákai öregh biró Máté János is birta, és
Stróbl János uram Tisztartósógában az dézsmát M[éltóságos] Herczeghi Háznak adták
s azután Szápáry Uraság Tisztje hatalmasul föll szántotván, ell foglalták.
Ad 5\'""" Az ország uttyán napkeletrül M. [éltóságos] Groff Szápáry Uraságha a\'
minémü Korcsmaházott bir, azt Dömeföldön lakozott Jakab névő Obsitos Katona tsinálta,
de ki engedelméből, azt nem tudhattya, azt mindazon által jól tudgya, hogy Pakai Lakosok
kétszer levágták, ez után Gyurkót tsinálván azt fööll égettik.
Ad 6""m: tudgya bizonyossan a\' mely hidra és töltésre Csokmai Bizonyságok jártak azt
tsak az ulta tsinálták Pákaiak, [mióta] az Malmot oda építettik, annak előtte pedig sem
Ilid sem szekér utt azon helyen nem volt, mellyet azonokbul is tudgya a\' tanú, mivel gyakorta
Pákán megh fordult és az ország uton is Csömödér felé sokszor járt, meghis legkevesebb
Szekérrel való által járást nem tapasztalt. "(ZML.HL. MOL. Eszterházy hg-i lt. P.
108. Rep. 99. Rsz. 587. Fasc. 3 No. 48. et NB./Fol.272-273./)
4. Dömefölde leírása 1728-ból
Az Eszterházy hercegeknek és néhai Sándor örököseinek öröklött és tényleges
birtoka.
Örökös jobbágy: 10, ebből 1 bíró.
Zsellér: 12, ebből molnár 1, házatlan: 3.
Velük élő fivéreik (az ő házukban élők, jobbágyok és zsellérek összesen): 6; fiaik
(j. és zs.): 8.
A falu határában még 35 máshol lakónak van birtoka. Pákáról 1, Ortaházáról 1,
Szent Adorjánból 4, Kányavárból 28 és Nováról 1 jobbágy művel itt területet
(szőlőt).
A jobbágyok 1/8-os telken laknak, ezek száma 10.
Sessionális földek holdban: 64
Szabaddá nem tett irtásföld holdban (jobbágyoknak és zseléreknek közösen): 28
Sessionális rétek kocsiszám: 32
Nem sessionális rét kocsiszám (csakjobbágyoknak): 12
Hegyvám és tized alá nem eső szőlők a község területén kapásszám összesen: 62.
Hegyvám és tized alá eső szőlők:
Fejér Lakos pusztán kapásszám összesen: 81.
Hottó pusztán kapásszám összesen: 125.
Egyéb jövedelem (a molnárnak): 15 Ft.
A falu régtől lakott. Egy nyolcad telekhez 8, 6 vagy 7 hold tartozik.
Zsidók, örmények, oláhok nincsenek.
Két nyomásban, 4 igavonóval és háromszori szántással művelt földek: 92 hold.
1 pozsonyi köbölre 2 terem. Gabonát a termés szűkössége miatt nem adnak el.
Dohányt nem vetnek. Kölest és kukoricát nagyon keveset, kendert és lent csak
saját szükségletükre.
A rétek mélyen fekszenek, a Cserta patak Lhelyesen Válicka] áradásainak kitettek,
silány szénát adnak, ebből eladásra nem kerül.
Legelőjük, a szarvasmarháknak és lovaknak elegendő van.
Szomszédos ide Hottó puszta, a fenti földesurak örökölt birtoka; az Erdődy családé
10 hold szántó és 3 kocsi rét, ezt egészében Varga Balázs bérli 4 forintért;
a föld terméketlensége és a rét silánysága miatt a béren felül jövedelme nincs.
A másik ugyanennyi földet és rétet tartalmazó részt, majd egyik, majd másik pákai
lakosnak engedi át a hercegi ház tizedért és kilencedért; a feltüntetett szőlőket
a fenti birtokosok használják tizedért és kilencedért. A praedium mindenkor
adómentes.
Ugyanígy Pördefölde praedium, minden adótól mindenkor mentes, az
Eszterházy hercegek örökölt birtoka. Az itteni 40 hold földet hol ennek, hol annak
a szomszédos községnek engedi át tizedért és kilencedért, a 25 kocsinyi rétet
pedig a szokásos évi bérért. A makkosokat az uradalom saját használatára
tartja fenn.
A harmadik Fehérlakos praedium. Az Eszterházy hercegek örökölt birtoka,
mindmáig minden adótól mentes, az itteni 10 hold földet és 8 kocsinyi rétet 5
forintért bérelik; a béren felül nem jövedelmez. A szőlőket a fenti lakosok a szokásos
hegyvámért bírják; a makkosokat az uradalom magának tartja fenn.
A negyedik Törösznek praedium, mindmáig minden adótól mentes, ezt Tóth
Mihály és Dávid bérli a [hercegi] háztól 5 forintért, itt van 10 hold föld és 6 kocsinyi
rét; jövedelem a béren felül nincs. Az erdők használatát [makkoltatás] az
uradalom magának tartja fenn.
Az ötödik praedium Szent Lőrinc, mindmáig minden adótól mentes, az
Eszterházy hercegek örökölt birtoka, az itteni 6 hold földet és 6 kocsinyi rétet
Varga Ferenc bérli 3 forintért; a béren felül jövedelme nincs. Az erdők használatát
az uradalom magának tartja fenn.
A község, valamint Csertalakos [helyesen Fehérlakos] és Hottó praediumok
szőlőhegye 1 kapásra 1 pozsonyi urna silány, csak rövid ideig eltartható, a megyében
55 dénárér adható bort terem
Dolgaik értékesítésére nincs lehetőségük.
A község területén nincs malom; Pördefölde praediumon a Perde patakon van
az itteni Tóth Györgynek, Mihálynak és Istvánnak egy, egy kerékre őrlő, úradó
alá eső malma, jövedelme 10 forint.
Földek elcserélése irtásokkal vagy rétekkel nem fordul elő.
Tűzifájuk elegendő van, épületnek való közepesen, deszkának, edénynek vagy
más eladható holminak való nincs. Makkos akkora van, hogy makkérés idején,
ami ritkán esik, hízott sertésekből 16 forintjövedelemhez juthatnak. A földek
fele jó fekvésű, másik felük terméketlen, homokos. Halas víz nincs.
Kereskedéssel nem foglalkoznak.
(ZML. HL. 42 Comscriptio Processus Gabrielis Sárkány, 1728. 571-575. p.)
5. Páka úrbéri összeírása
az Erdődy család részére, 1767
„Aláb megh Írattak Méltóságos Monyorókeréki Groff Erdődi Lajos eő Nagysága regiről
Pákaj ezen T.N. Szala Megyében lévő helysigh lakosi e máj napon Conscriptor Urajmék
előtt le tett hütünk Szerint, ez alább föl vett, és elibénk Magyarázott kérdésekre tettük h űtős
vallásunkat e következendő Mód Szerint:
(A kérdések és rájuk adott válaszok az eredetin egymás mellett két hasábban helyezkednek
el. Ésszerűségből ezeket itt egymás után írva közöljük.)
1° Vagyoné Urbáriumjok, és minémü mennyi ideje hogy bé hozatott ?
Urbariumokh Soha Sem volt
20d Ahol mostanság semmi Urbáriumok nem találtatnak, a\' Jobbágyi kötelességek
Contractus, vagy Usus szerént vitettneké végben a parasztságh által? és mennyi üdötül
fogva vagyon közöttök azon Contractus, és Usus vagypdigh nem voltte más Urbáriumok
mastani Constractus és bé vett Szokás előtt, és azok minemüek voltak, és miutatul fogva
kezdődött mastani Szokás Szerént való köteleségek.
Contractus soh se volt, so hais, hanem csak ususban vetetődőt /: de mikor kezdődőt
nem tudhattyák:/ hogy a midőn a hová Parancsoltattak, ell mentek, de Száma azon tol
Soha Sem volt.
3™ Ahol semmi Urbáriumok, és Constractusok nem voltak mibül állanak az Uraságh
altal bé vett adományok, és; mikor és mimódon hozattak bé?
Más adománt Méltoságos Urasággokh nem prostétáltak, hanem Emiikezetektűi fogva
Arenda; Kappan és Vadászat pinzben fizettek Oszvössigesen Ft 13.
4"\' Mibül álló lészen ezen helyéségnek Káros vagy hasznos volta ?
Hogy valami ollyas káros vagy hasznos Voltah volna, nem mondhattyák.
5" Hány hold és minémü szántó fölgyei és réttyei vannak az Egész helyes jobbágy nak, és
hány Posonyi köböl mégyen egy holdban, és ha leheté a réteken sarjút Kaszálni ?
Egész helyes közőttők egy Sincsen, ha nem 4tal mindnyája hüs 6x [krajcár] egy 4tal
helyhez két vetőre 8 holdot egy holdban pediglen mégyen 2 Posonyi köböl 3 szekér Szénát
Sarjúval együtt.
6" Egy Jobbagy minémő s hány napi robotot szolgál, s hány Marhával, s az oda és vissza
való menetelek be számláitattaké a robottban vagy sem ?
Az 2fú Puncth Szerint ez előt tudja miultánálfogva mindenkor Szám nélkül robotoltak,
de most 2 esztendőktűi fogva Szolgálnak 2 marhával 5 napot, és azutátul fogva oda
és Vissza menetelek bé vetetődött robottyokba.
T° Kilencedet adatotté azelőtt mibül és mely üdőtül fogván, és ha több ezen Vármegyékben
levő Dominiumokban a Kilenczednek szedése szokásban vagyoné, és mind ekoráigh
minéműDaliakat, és adományokat attak az Uraságokh[riak], és azon Daliak és ajándékok,
mellyeket az Uraságok vettek akár kész pénzbül akár természet szerint, mibül állanak?
9" Soha se attak ekkoráig Semmibülis hanem 1 Odet mind hely mind irtás földbül Örökkén
attak M[él]t[ósá]ghos Zágrábi Püspökségh[nek]; Datiát S adománt, pediglen
egyebet Soha sem adtak, mint amelly Puncto 9 szestálva vagyon; Ezen lakosok inkáb
kiványák ezután in natura a 9át ki adni, hogy sem más móddal megh váltani.
8\' Hány puszta hely Vagyon az helységben, mi okbul, és mennyi időktül fogva, és ki birja
az ollyas puszta helyeket, és hozzá tartozó appertentiakat ?
Puszta helyek Sehol sincsenek
9 Ha Jobbágyok Orökösseké Vagy bizonyos időkre Szabót Contraclusuk vagyon ?
Ezen jobbágyok Orökössek
Melly e képpen előttünk megh magyarázót és általunkhülünk szerint telt vallásunkh valóságárul
adjuk ezen saját kezűnk kereszt vonyássa alatt kőit levelünket
Signat Páka die 14a Xber [október] 1767. Horváth György falu Esküttye X
Lukács Mihály falu Esküttye X
Lukács Dávid X
Dőmőtőr István X
Coram me Gabriele Megyessi it Ead Co[mi] t[a] tus Szaladiensis Tabuié Judicaria
Asessor " (Előttem és ugyanott Megyessi Gábor Zala vármegye táblabírája.)
(ZML. Úbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1767. október 14.)
6. A Dömeföldiek 9 pontos kérdőíve 1767-ből
(A kérdések és rájuk adott válaszok az eredetin egymás mellett két hasábban helyezkednek
el. Ésszerűségből ezeket itt egymás után írva közöljük.)
„Aláb megh Írattak Méltóságos Monyorókeréki Groff Erdődi Lajos eő Nagysága regiriíl
Dömeföldej ezen T.N. Szala Megyében lévő helységnek lakosi e máj napon Conscriptor
Urajmék előtt letett hütünk Szerint, ez alább föl vett, és elibénk Magyarázott kérdésekre tettük
hűtős vallásunkat e következendő Mód Szerint:
laVagyoné Urbáriumjok, és minémü mennyi ideje hogy bé hozatott ?
Emlékezetektül foghvást Urbáriumot Soha sem tudnak
2* Ahol mostanság semmi Urbáriumok nem találtatnak, a\' Jobbágyi kötelességek
Contractus, vagy Usus szerént vitettneké végben a parasztságh által? és mennyi üdötül
fogua vagyon közöttök azon Contractus, és Usus vagypdigh nem voltte más Urbáriumok
mastani Constractus és bé vett Szokás előtt, és azok minémüek voltak, és miutatul fogva
kezdődött mastani Szokás Szerént való köteleségek.
Sem Contractussok mind ekkoráig nem volt; hanem Szegényje, Boldogja egyaránt a\'
mikor hová parancsoltatik ell megy.
3m Ahol semmi Urbáriumok, és Constractusok nem voltak mibül állanak az Uraságh
altal bé vett adományok, és; mikor és mimódon hozattak bé?
Az föllebb irt roboton kivül, arendapénzt; kappan, és Vadászat helyett fizetnek esztendőnként
öszvességesen 7 Ft 75 xr. [krajcárt]
4"\' Mibül álló lészen ezen helyéségnek Káros vagy hasznos volta
Az határok ugyan kicsin, mindazonáltal fübért marhájok Legeltetésére nem szolgálnak;
sem ollyan notabilis hasznos vagy káros voltokat egyéberánt nem mondhatnák.
5\'° Hány hold és minémü szántó fölgyei és réttyei vannak az Egész helyes jobbágynak, és
hány Posonyi köböl mégyen egy holdban, és ha leheté a réteken sarjút Kaszálni ?
Sem egész, sem féli helyre még eddig számot nem tartottak; egy hold földbe pediglen
vetnek 3 posonyi köblöt, sarjút helyben közben kaszálnak, helyben közben nem.
<3 ° Egy Jobbagy minémő s hány napi robotot szolgál, s hány Marhával, s az oda és vissza
való menetelek be számláitattaké a robottban vagy sem ?
Az 2d,k Puncth Szerint száma még eddig az robottyokh nem volt, hanem a\' mikor hová
köllettek, mindenkor ellöl állottak; oda s visza menetelekre pedig consideratia nem. volt.
7"° Kilencedet adatotté azelőtt mibül és mely üdőtül fogván, és ha több ezen Vármegyékben
levő Dominiumokban a Kilenczednek szedése szokásban vagyoné, és mind ekoráigh
minémü Datiakat, és adományokat attak az Uraságokh[nak], és azon Datiak és ajándékok,
mellyeket az Uraságok vettek akár kész pénzbül akártermészet szerint, mibül állanak
?
Kilencedet egy izénél többször nem attak, akkor is tsak egy bizonyos [?] zsábul; de tizedet
mindenkor attak AÍ[él]t[ósá]g7MM Zágrábi Püspökségnek, mint hely, mint irtás
földbül, vannak szomszédságokban ollyas helyekis a\' holl tizedet, és kilencedetis adnak;
Datiát és ajándékot eök egyebet Semmit Se adnak mint amelly Puncto 3 dik sorába vagyon
öszvességesen kappan, és őz árába 7forint 75 xr. Ezután pediglen inkáb kiványák
ezután in natura a 9" ki adni, hogy sem pénzül vagy robott által megh váltani.
8" Hány puszta hely Vagyon az helységben, mi okbul, és mennyi időktül fogva, és ki birja
az ollyas puszta helyeket, és hozzá tartozó appertentiakat?
Ez 4 hold vagyon puzta hely föld, nevezés szerént Boczkó Ádámnál 1 hold, Boczkó Jánosnál
1 hold, Vargha Joseffnél 1 hold, Dömröz Istvánnál 1 hold, azon okbul hagyták ell
pusztulni, mivel írtások töllyesen vagyon, a\' mellyet örökjüktől tartanak, annak rede
szerént gondját nem viselhetik.
9? Ha Jobbágyok Orökösseké Vagy bizonyos időkre Szabót Contractusuk vagyon ?
Örökös Jobbágy találkozik nevezet szerént Boczkó Adám, és Vargha Jozseff a\' többinek
a\' midőn a\' hová tettszik Szabad ell menni.
Melly e képpen előttünk megh magyarázót és általunk hütünk szerént tett vallásunkh valóságárul
adjuk ezen Saját kezűnk kereszt vonyássa alatt kőit levelünket
Signat Dömefölde die 12a Xber [október] 1767. Boczkó Adám Falu Esküttye X
Fejér István X
Vargha Joseff X
Coram me Gabriele Megyessi it Ead Cottus (comitatus) Szaladiensis Tabuié Judicaria
Asessor" (Előttem és ugyanott Megyessi Gábor Zalavármegye táblabírája.)
(ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Dömefölde, 1767. október 12.)
7. Páka úrbéri összeírása
az Eszterházy család részére, 1768
„Alább megh Írattak Méltoságos Esterházy eö Herczeghségének részeirül Pákay ezen
Tfekintetes] A^emzetes]- Szala -V[á]r[me]gyé&[ben] lévő helyégnek Lakossy; e máj
napon Conscriptor Uraimék előtt letett hitünk szerént, ez alább föll tett, és eleibénk magyarázott.
kérdésekre tettük hütös vallyássunkat é következendő mód szerént
1° Vagyoné Urbáriumok, és minémü mennyi üideje hogy bé hozatatott?
Urbáriumok ezen Helységbéliekh nincsen, nemis volt kezeiknél; hanem ha mi vagyon
az Uraságnál vagyon!
2\'"1 Ahol mostanság semmi Urbáriumok nem találtatnak, a\' Jobbágyi kötelességek
Contractus, vagy Usus szerént vitettneké végben a parasztságh által? és mennyi üdötül
fogva vagyon közöttök azon Contractus, és Usus vagypedigh nem. voltté más Urbáriumok
mastani. Constractus, és bé vett Szokás előtt, és azok minémüek voltak, és miutatul fogva
kezdődött mastani Szokás Szerént való köteleségek.
Contractusok soha sem volt, hanem ennek előtte Czr[ka] 16. esztendőkkel Pálly
Uram Tisztartóságába a\' mire Szükséges volt.t szolgálattyok az Aíféltósá]ghos Uraságh
dolgára h.ajtattni kezdettünk; és ugy a\' mint a\' dologh magával hozta, holl tovább, holl
kevesebb ideig, és azon időtül fogva, szolgáltuk, és szolgállyuk a\' robotot, azon kivül
Küszöghigh [Kőszegig], és Potolig hosszú utakat a\' hányszor kívántatunk, tettibik.
3m holl semmi Urbáriumok, és Constractusok nem voltak, mibül állónak az Uraságh altal
bé vett adományok, és Sessiok; mikor és mimóddal hozatattak bé?
Minden egy fertáll helyes Jobbágy adva arendaul 3 FT-k 12 Vz a\' Zsellérek pedigh az
előtt 5 s-10 garasokat kezdettek fizettni arendául, és az illyetis 2 Ft-ra s 2 \'A forintrais
szorultságokhoz képest taksálttatlnak.
4"\' Mibül álló lészen ezen Helyéségnek hasznos vagy káros volta ?
Hasznunk gabonábul, vagy borbul midőn mellyik vagyon, Károsodtonkh pedig az Ar
vizekh gyakortább ki öntését álléttyuk, földeink soványak, és a Zápor eső által ell mosattatik
nagyobb részén, egyenetlen és hegyes lévén mezzeink, jóllhelyett ugyan tsekély erdőnk
vagyon, mind azon által az Uraságtul eddig mind Tűzre, mind épületre ingyen elegendő
fa adattatott.
5"\' Hány hold és minémü szántó fölgyei és réttyei vannak az egész helyes jobbágynak, és
hány Posonyi köböl mégyen egy holdba, és ha leheté a rétjeken sarjút Kaszálni.
Egy quartalista Sessióhoz [negyed jobbágytelek] birunk helyföldeket két vetőre 6
holdat, egy holdba: 3 posonyi köböl magot szoktunk vettni. Rét pedig vagyon egy szekérre
való, de azon Sarjút nem kaszálhatunk.
6"\' Egy Jobbagy minémü, s hány Napi robotot szolgált, és hány Marhával? az oda s visza
való menetele bé számláltatotté a Rrobottban vagy sem?
Az fönt irott mód szerént öszve fogva valamire parancsoltattunk szolgáltunk, de annak
számát nem tudjuk, mivel holl többre, holl kevesebbre, holl gyakrabb, holl ritkább az
robotra elöli vetettünk.
T° Kilenced adatotté azelőtt, s mibül és mely üdőtül fogvást, és ha több ezen
V[á]r[me]g[y]é6«w levőDominiumokban a\' kilenczednek szedése szokásban vagyoné, és
mind ekoráigh minemű Datiakat, és adományokat attak az Uraságok[nak.], és azon
Daliak és ajándékok, mellyeket az Uraságok vettek akár kész pénzbül akár pdigh természet
szerént, mibül állónak ?
Kilencedet ezen Helység határáb[ó 1] nem altunk, hanem itt tizedet Termésbül, Szomszéd
puszták pedig kilencedet attunk; Szomszéd Dominiumokh[ba.n] lévő szokásrul nem
tudunk, Datiat vagy ajándékot az előtt csigát 4. vagy 5. többet kevesebbet a\' ki közülünk
adhatott adott, a ki nem adhatott nem adott; és egy pár Tsászár madarat falustul, ezeket
pedig már Cir[ ka] 24 Esztendőktől fogva nemis kérték, mennyit attunk.
8" Hány puszta hely vagyon az helységben, mi okbul, és mennyi üdőtül fogva, és ki bírja
az ollyas puszta helyeket, és hozzá tartozandó appertentiakat?
Puszta ház helyek mincsenek helységünkbe, seőt az lakosok szaporottak.
9\' Ha Jobbágyok örökösseké vagy pedig bizonyos üdőre Szabott Contractus mellet valók.
Előbb ugyan Árendások voltunk, de eleinkis emlézeteünket föllül haladó üdőtül fogva
itt lakosok lévén, magunk sem kívánkozunk eö Herczegséghe földtül ell bontakozni.
Melly é képpen előttünk megh magyarázott, és általunk hütünk szerént tett vallásunk
valóságoságarul adjuk ezen saját kezünk kereszt vonyása alatt költ Levelünket. Sigh: Páka
de 20a Marcz 1768.
Falu Esküttyei Bek János X
Máté János X
Bedők István X
Németh György X
Uraságh Bírája
Mathé Ferenc X
Deák István X
Németh István X
Corarn me Gabriele Megyessi it Ead Co[mi]t[a] tus Szaladiensis Tabuié Judicaria
Asessor" (Előttem és ugyanott Megyessi Gábor Zala vármegye táblabírája.)
(ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768. március 20.)
8. A Dömeföldiek 9 pontos kérdőíve 1780-ból.
(Érdemes összevetni az ekkor adott válaszokat a 12 évvel korábban adottakkal.)
„Kilenc Punctumi Kérdések Dömeföldi Helységben.
1° Vagyoné mostanság Urbáriuma ezen helységnek, ha vagyon minémü az mennyi időtül
fogva hozatatott be?
Ad. 1 Urbáriumunk méglen eő Fölsége kegyelmes rendelésébűi 1768l\'k Esztendőben ki
nem adatott, nem volt.
2° Ha Urbarioma nincsen a Jobbágyi kötelessége tesziké Contractus szerént mind a \'jobbágyok,
mind a Zsellérek mennyi üdeje már annak, hogy azon bevett szokás kezdődött, avagy
Constractusra lépett ezen helység az Földes uraságggal? Nem de nem ezen mostáni
Urbariom a vagy Contractusnak vétele előttis voltak mások ? És ha voltak minémüek, és
mikor Kezdődött ezen mostani kötelezettségnek Statioja ?.
Ad 2? Sem Urbáriomunk Sem Contractusunk lévén miulta ezen helységben lakunk
mind jobbágyok mind Zsellérek a\' mint és mire parancsoltattunk a Jobbágyi kötelességet
Robotokkal tettük, mellyeknek bizonyos száma nem volt arra sem emlékezünk ezen Robotok
szolgálása mikor Kezdődött.
3" A holl Urbáriumok a vagy Constractusok nincsenek, mibül állt a\'Jobbágyságnak és
zsellérekh [nek] adózása, és kötelessége aki mastanság szokásban vagyon ? mikor, és mi
modon hozattatott be azon kötelesség, és adózás ?
Ad 3 Ezen Robotokon kivűl házpénz Arendatis Földes Uraságinkh[riak] ugy mint a
M. [éltóságos] Herczegség részérül minden fertály helyes Jobbágy 1 Ft 50 xr utóbb pedig
2/or[int], a Zsellérek pedig 50 s[?] dénár 75xr, némellyek pedig 1 Ft novobb pedig 1 Ft
25 xr, a Kik pedig először 75 xr fizettünk. Erdüdy ház részérül pedig arenda, Vadászat és
Kappan pénzben öszvösségesen adunk 7 Ft 75 xr..
4° Minémü haszon vételei vágynák ezen helységh[nek] és határjának? A vagy ellenben
minémü Károk szokták közönségessen erni eösszes határját
Ad 4 Haszon vételei Helységünknek ezek.
1 Mezzei Földeink helységünkhöz közel, és két vetőre különössen vágynák, azért könnyen
trágyáztathatnak Búzát, rozsot jóll megtermik.
2 Marháinkh[nak] legelője határrunkban nem igen tágos ugyan, de mégis elegendő, ugy
szinten itatu helyek jo vagyon.
3Malom vagyon határunkh[ban] ugy szintén a szomszéd Lasztonyai, Kányavári, pákai
határokh[ban] jo Malmokvagynak.
4 Határunkh[ban], és szomszédos Fehér Lakosi és Hottópusztán Szőlőket birván, ugy
hasonlo képpen Szomszédságunkban Pákai Szőlő hegy nagy Lévén alkalmatosságunk vagyon
gyakorta Kézi munkáinkkal sorsunk jobbetására.
5 Az M. [éltóságos] hercegség embereinek ugyan noha határunkban már kevés, de mind
az által ő Herczegsége szomszéd, és nevezetessen Pördeföldi, Hóttói, és Fehér Lakosi Pusztáiban
az Aíféltósá] gos Uraság engedelmébül holl egyik „ben, holl másikban ingyen való,
és elegendő Fájézá " sunk Vagyon.
Kárai pedig helységünkh[ nek | ezek
1 Réteinkh[nek] nagyobb részin soha sem Kaszálhatunk Sarjút, bekarokkás, és tüskés,
füvet azért ritkán teremnek, az árvizekis szénánkat megrontyák.
2 Fáizásunk Határunk[ba.n] nem lévén Erdődy Uraság emberei más szomszéd
Uraságoktul pénzért vagy munkáért szerezni kéntelenittetünk.
3 Szántásunkat négy marhával teszük
4 Közel szomszédságunkéban] Piacz nincsen, az holl termésünkbül valamit ell adhatnánk,
máshováis azonb[&n\\ ell adásra nem viszünk.
5\'" Hány, és minémü hold szántó földe, és réttye vagyon egy egész helyes gazdának, és hány
Posonyi mérőt vethet egyik egyik hold szántó földébe? nem de nem a réttyén Sarjút
Kaszáihaté?
Ad 5 Az Urbaáriomnak 1768 Esztendőben lett kiadása előtt M[é] /[tósájgos
Herczegség emberei közül minden Fertály helyhez cir[ca] öt hold földünk rétünk pedigmennyi
volt nem tudgyuk. Erdődy Uraság emberei pedig éppen nem emlékszünk helyünkhöz
hány hold földünk, és mennyi rétünk lehetett, azt tartyuk mind az által egy hold földnek,
melyben két vagy legföllebb három Posonyi mérőt vethettünk. Réteinkh nagyob részin
soha sem Kaszálhatunk Sarjút, mivel soványabbakis szárazabbakis. Földeink Pergoyban,
Telek végibe, Fenyvesben, Fenyves fölött, Falu fölött, Brannásban, Domballába egyenesek
és könnyen trágyázhatok, demégis középszerűek. Homokban pedig Csörgei földben, cseresznyefánál,
és Söjtöri tüskénél, mivel fövényessek, ha trágyázzukis legalább valók, esztendőről,
esztendőre bírásunk alatt mindenkor allandossan, és kis vetőre különössen vágynák.
6"\' Minémü, és hány napi munkát vitt egy egy gazda eddig végben ? és hány vagyon marhával?
Es a\' midőn a\' Robotra mentek, és vissza jöttek, bé számláltatotté azon járás kelésnek
ideje is a napi számhoz ?
Ad 6 Valamint Jöllebb meg mondottuk a\' hányszor parancsoltatunk a Robotra annyiszor
mentünk minthogy pedig illyenképpen szolgálatunkh[nak] száma nem volt; járás
kelésnek ideje a Robotban nem ment. Szántásunkor pedig mindenkor négy marhával
tettük.
T" Adnaké az itt való lakosok a\'Földes Uraságnak Kilencedet? Ha adnak minémü terménybül;
ésjavakbul adgyák azt? S mennyi időtülfogva, s vagyoné a Kilencedbéli adózás
ezen Vrgben. [Vármegyében] más Földes Uraságnális bevett szokásban, ezekivűl más
adóság fejében mit szokott ekkoráig egy egy Jobbágy adni Esztendőnként az Uraságnak, jelesül
pedig ollyatén akár kész Pénzbül akár más egyébbül adatott adózás, és ajándék
mibül állo volt ?
Ad 7 kilencedbéli adózást az M[é] /[tósá]gos Herczegségtül Pénzzel váltottuk, a Tizedet
pedig mellyet Uraságink a Papi rendtül meg arendáltak termésben, Búzabul,
Rozsbul, Arpabul, Zabbul, Kölesbül, Borbul. Erdődy Uraságnak pedig mind kettőt termésben
és mindenféle javakbul, mellyeket termesztünk ki adtuk. Tizedel mindenkor, és
régtül fogva, Kilencedet pedig az Arendán kivül 1768?* Esztendőben az Urbariomnak be
hozásakor kezdettünk adni, mellynekis 1768 esztendő előtt mind két Aíféltósá] gos Uraság
részérűl meg váltása az főllebb jelentett arendá[ba] számláltatik, és értetődik; Azt továbbá,
hogy ezen Kilenczedbéli adózás ezen mod szerént M. [éltóságos] Herczegség, és
Erdődy Uraság szomszéd jószágbanis be vett szokásban vagyon tudgyuk, másféle adózást
vagy ajándékot ezeken kivűl Földes Uraságinkh[nak] nem adtunk.
8" Hány puszta ház hely vagyon az helységben mennyi időktül fogva ? miokbul pusztultak
ell? Es azon helyeket appertentiajával együtt kik birják.
Ad 8 Puszta ház hely Helységünkben egy sincsen.
9° Ezen helységnek lakosi örökös jobbágyoké? Vagy sem.
Ad 9 M[é]l[tósá]gos Herczegség emberei mindnyájan, Erdődy Uraság emberei pedig
Buczko Páll és Varga Joseff Orökössek a\' többi pedig szabad menetelő Jobbágyok vagyunk.
Hogy ezen föllebb irt Kérdésekre vallásinkat ezen mod és Rend szerént tettük irást nem tudván
Helységünkh[nek] Pöcsettye sem lévén Kezünk Kereszt vonyásával bizonéttyuk.
Adum Dömefölde K/\' /unii 1780.
Tot János Oreg Biro X
Fehér István Eskütt X
Kovács István Eskütt X
Fata Gergely Eskütt X
Buczko Pál X
Fata Ferencz X
Varga György X
(Latin nyelvű záradékkal látták el Tuboly László kiküldött szolgabíró és BükyJános
esküdt.)
(ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768. március 20.)
9. Pákai birtokosok és birtokaik
(helyileg felsorolva), 1768-ban
Kissebb Bedők István: Teleken, Fölső teleken, Lepencze paragán, Hosszú földekben, Külső
Cserta Szegben, Atali földeken, Bránásban, Hátszegetben, Csütörtök falu Bükben, Két
fánál, Fölső réteken, László házán, Csertai rétben.
Hermán János: Teleken, Fölső teleken, Lepencze paragán, Hosszú földben, Külső Cserta
Szegben, Atali földben, Bránásban, László házán, Fölső réteken, Baraczában, Csertai rétben,
Berki Malomnál.
Bek János Öreg: Teleken, fölső Teleken, Lepencze paragán, Berki földben, Belső Cserta
Szegben, Két árok közben, Gyertyán fai földben, László házán, Bránási földben,
Hátszegetben, Gyöpiföldben régi, Falu Bükben, Kenderes kertben, Dobónakon, Két fánál,
Fölső rétben, Csertai rétben, Baraczán, Malomnál.
Deák István: Telekben, Lepencze paragán, Hosszú földekben, Berki földben, Belső Cserta
Szegben, Külső Cserta Szegben, Atali földben, Gyertyán fai fődben, László házán,
Bránási földben, Dobónaki bűkben, Sz. János hegy aljában régi, Kenderes kertben,
Dobonakon, Fölső rétben, Baróczai rétben, Csertai rétben, László házán,
Maté János: Teleken, Hosszú földben, Belső Cserta Szegben, Atali földben, Gyertyán fai
földben, Berki földben, László házán, Hátszegetben, Hosszú Dobónakon, Sz. János hegy
aljában régi, Falu bűkben zálog, Kenderes kertben, Malomnál, fölső réteken, Baróczon,
Csertai rétben.
Bedők István (öreg): Teleken, Belsőföldben, Külső Cserta Szegben, Két árok közben, Atali
földben, Gyertyánfai földben, László házán, Hát szegetben, Dobónaki bűkben,
Bránásban, Két fánál, Büki földben, Falu bűkben, Baraczában, Csertai rétben.
Bedők Pál: Teleken, Pap földe mellett, Berki földben, Külső Cserta Szegben, Két árok közben,
Andorka irtásban, Atali földben, Gyertyánfai földben, Berki földben, Atalban, László
házán, Hát szeget földben, Dobonaki bűkben, Bránási földben, Sz. János hegy aljában,
Két fánál, Büki földben, Falu bűkben, Csertán malomnál és Baraczán.
László István: Teleken, Lapátos kertben, Cserta szegben, Hosszú földben, Berki földben,
Külső Cserta Szegben, Atalban, László házán, Bránásban, Hátszegetben, Gyöpi földben,
Dobónakon, Dömeföldi malomnál, Fölső rétben, Csertai rétben.
Németh István: Teleken, Lapátos kertben, Csertaszegben régi irtás, Hosszú földekben, Berki
földben, Belső Csertaszegben, Külső Csertaszegben, László házán, Bránási földben,
Hátszegetben, Gyöpi földben, Dobonaki bűkben, Két fánál, Malomnál, Csertai rétben, Egresnél,
Fölső réten.
Máté Ferenc: Teleken, Belső Cserta szegben, Külső Cserta szegben, Két árok közben, Gyertyánfaiföldben,
Berki földben, Berkiföldben régi, László házán, Bránásban, Dobónakon,
Sz. János hegy aljában régi, Malomnál, Fölső rétben, Csertai rétben.
Bek János (tamása): Teleken, Lepencze paragán, Berki földben, Belső Cserta Szegben, Két
árok között, Atali földben, Gyertyán fai földben, László házán, Bránásban, Hátszegetben,
Dobónaki bűkben, Kenderes kertben, Baraczában, Dobónakon, Csertai rétben, Egres rétben,
Bedők György: Teleken, Lepencze paragán, Hosszú földekben, Külső Csertaszegben, Atali
földekben, Atalban, Bránásban, Hátszegetben, Bránás végben régi, Falu bűkben régi, Két
fánál, Malomnál, Csertánál, László házán, Fölső rétben.
Bek Jánosné: Lapátos kertben, Berki földben, Kenderes kertben, Két fánál, Csertai rétben.
Bek György: Lepencze paragán, Két árok közben, Kenderes kertben, Baróczon, Egres rét,
Csertai rétben.
Simon Páll: Teleken, Lapátos kertben régi. irtás, Berki földekben, Belső Cserta Szegben,
Atali földben, Gyertyánfai földben, Bránási földekben, László házán, Bránásban,
Hátszegetben, Két fánál, Csertai rétben.
Házzal bíró zsellérek:
Bek Imre: Berki földben, Belső Cserta Szegben régi, Két árok közben, László házán, Falu
bűkben régi, Malomnál, Baraczában, Csertai rétben.
Kis Bek György: Cserta Szeghben, Berki földben, Két árok közben régi, Bránásban, Gyöpi
földben, Dobónakon, László paragján, Malomnál.
Kisseb Bek János: Bránásban, Falu bűkben, Kenderes kertben, Házánál,
Varga József: Bránási földben, Gyöpi földben, Kenderes kertben, Cserta aljában.
Horváth Tamás: Kenderes kertben, Dobónakon.
Jakab István: Gyöpi földben, Baróczán, Berki Malomnál.
Vargha Mártonné: Lepencze paragán régi irtás földe, László házán, Gyöpi földben, Falu
bűkben, Kenderes kertben, Baróczán, Egresben, Csertánál,
Simon István: Hosszú földekben, Gyertyán fai földben, Gyöpi földben, Bek István árkánál,
László házi telekben, Két fánál.
Gyócs Imre: Hosszú földekben, Gyertyánfái földben, Úr (?)lében, László házi telekben.
Tóth István: Belső Cserta Szegben régi, László házi rétekben, Sz. János hegy cdjában,
Baróczon, Cserta rétben.
Sebessi Jánosné: Lepencze Paragán, László házán, Fölső rétben.
Kisebb Bedők Páll: László házán, Ba róczon, Sz János hegy alján.
Czigán Jánosné: Berki földben, Kenderes kertben.
Tóth János: Gyöpi földben, Kenderes kertben, Baróczon.
Tybákh Albert: Sz. János hegy aljában régi.
Király Péter: Belső Cserta Szegben, László házán, Baróczon.
Németh György: Belső Cserta Szegben régi, Két fai földben zálog, Két árok közben régi,
Gyöpi földben, Dobónakon, Bránás végben, Sz. János hegy aljában régi, Falu bűkben régi,
Csertai rétben.
Bek Pálné: Lepencze paragán, Két árok közben régi, Bránásban, Dodónaki bűkben, Sz.
János hegy aljában, Egresnél, Csertai rétben.
László Imre: Belső Cserta Szegben, Andorka irtásban régi, Gyöpi földben, Kenderes kertben,
László házán, Büki földben, Baróczon, Csertai rétben.
Fata István: Lepencze paragán, Két fai földben, Bránásban, Gyöpi földben, Sz. János
hegy aljában, László házán, Baróczán, Csertai rétben.
Új polgár: Horváth Farkas.
Más házánál lakó zsellér:
Zsuppán Lukács: Lapátos kertben régi, Berki földben régi, Bránási földben, Kenderes
kertben, Két fánál, László házán.
Decs István: Két árok közben, Sz. János hegy aljában, Falu bűkben, Kányavári
Menczigár Józseftől Gyöpi irtását pénzen vette meg, Baraczán, Csertán.
Gerencsér Ferenc: Brá násban.
Madarász Péter: Falu bűkben régi, Kenderes kertben .
Héder András: Kenderes kertben.
Kis István: Lapátos kertben, László házi telekben.
Fekete György: László házán, Andorka irtásban régi, Bránásban.
Új zsellér: Bedők Adám: Bránásban, Bránás végben, Falu bűkben, Két fánál, Fölső rétben,
Csertai rétben.
Bránástól és két ároktól fogua nap keletnek két fái földekkel együtt Dobonaki Bűkig lévő
földeiket circiter 200 holdra valót, mint egy 20 esztendőfogva faragot pro desertis de fárát
van. Magokra mérni nem engedik, s pasaimnak közre fönt tartják ő Hercegsége Jobbágyai.
Ezen határban vagyon két Malom, mindenik kétkerekű, egyiket Decik István, Bedők Pál,
Máté János és Ferenc bírják.
Másikát (Nem írták ki a birtokosok nevét, valószínűleg az uradalom malma)
(ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1768.)
10. Szőlőhegyi birtokosok 1769-ben,
és az általuk fizetendő hegyvámok
Gr. Erdődy Lajos: „Pákai, Hottoi és Dömeföldi Szőlő hegyeken Szőlőkel bíróknak
Hegyvámjai(...)
Birtokos Hegyvám (pozsonyi)
Akó Icce
Horváth Dávid \'A 3
Horváth János 6
Zsupponics Lukács 9
Czigán István 12
Lakatos Márton 9
Simon alit Horváth István 4 Ví
Horváth Ferencz 9
Fekete Jóseff 3
Tótth Mihály 1 </2
Horváth JóseJf 3
Tótth János 5 >/2
Hermán István 9
Lukács György 5 l/2
Lukács Jóseff 3 V2
Fekete Farkas 3 Y2
Gyócs György 5
László György 2 l/2
Németh György 2 Y2
Tótth Jánosné 2 Y2
Mikola Jóseff 2 V2
Gosztolai JóseJné 2 V2
Doma alit Bors Jánosné 10 \'/2
Molnár István 9
Doma János 4 >/2
Birtokos Hegyvám (pozsonyi)
Akó Icce
Horváth György \'A 2
Bíró Jóseff 9
Horváth Jóseff 9
Devecz Ferencz 9
Or. Bedők István 12
Király Péter 9
Belső Péter 3
Fekete István 3
Kiss István 9V2
Varga Jóseff 3 V2
Máté János 3
Bek István 2 Y2
Lukács Mihály 5 >/2
Lukács János 3
Szalai István 9
Bedők alit Kis György 2 >/2
Máté Ferenc 9
Becze György 9 >/2
Koczfán Miklós 4 V2
Kiss Gergöly 9
Kovács Miklós 5 Y2
Fata György 2 Y2
Péntek Ferencz 5 V2
Tótth Márton 2 V4
Varga Mátyás \'A 8 V2 Kondákor Adám 5 V2
Tótth Györgyné 9 Fentős Márton 5 V2
Tótth Adám 2 V2 Horváth Istók 9
Devecz Mihály 5 V2 Galgóczi Jakabné 4 V2
Tótth Ferencz 12 Doma Ferencz 1 \'A
Eged Ferenczné 2 Boczkó Páll 5
Boczkó István 2 Bek János -
(ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1769. október 30.)
11. Szőlőhegyi birtokosok
az Eszterházyak részén 1769-ben
(Az Erdődy szőlőhegyek birtokosainak hovatartozása nem volt feltüntetve, az
Eszterházy szőlőknél viszont a lakhelyet is megjelölték. Mivel ez a lista nagyon
hosszú, ezért csak a pákaiakat, és dömeföldieket soroljuk fel. Előbb a dömeföldieket,
majd a pákaiakat.)
,,(...)Nempthi Dominiumhoz tartozandó Pákai, Dömeföldi, Hóttói, Fehérlakosi,
Lasztonyai és Erdőháth nevezetű Szőlő hegyeken szőlőt bíró Gazdák neveik és
Hegyvámjok(...)
Hegyvám Posonyi Hegyvám Posonyi
Akó Icze Akó Icze
Dömeföldiek:
Bocskor Dávid 2U Ör. Bek György V4 6
Babócsai István 2U 12 Bockó János 2Ü 4
CzigánJóseff 1/4 7 Doma Farkas \'.A
Doma János 13 Or.Fata János 13 3A
F. Fata János V4 3 Fata Adám % 12
Fata Ferencz 2U 15 \'A Hóbor Farkas \'A 1
Horváth István V4 Sonták István >A 4
Sabján Gergöly V4 12 Takács János 1 \'A 3
Tótth Márton V4 1 Fölső Tótth Ferencz \'A
Tótth János \'A 1 Töpei Adám 2Ü
Or. Tótth Adám 1 \'A 5 Tótth Gergöly 1 4
Alsó Tótth Gyura V4 6 Fölső Tótth Gyura \'A 6
Tótth Dani fia Istók 1 4 Tótth Miklós \'A 1
Felső Tótth Adám \'A 1/5 Tótth Jóseff \'A 2
Varga Mártonné \'A 15 Varga János 1 \'A 10
Varga Gergölné % 10 Varga István \'A 11
Pákaiak:
Pákai Bek Miklós
fia János % 6 Kis Bek János \'A 10
Bek Dávid lőcse Pászt 2 14 Beke Ferencz 2Ü 4
őr. Bek Jánosné 2U 6 Lersi [?]Bek György 8
Bek Pálné \'A Lersi [?] Bedők Páll \'A 2
Ör. Bedők Páll V, 2 Becze György V4 5
Bedők István % 3 Bedők János \'A 14
Bedők György 9 Bedők Adám \'A 14
Bek Imre % 5 Czigán Jánosné V4 15
Deák Ferencz 1 \'A 14 Eged Ferencz 2/4 4
Fekete György lA Fata István 1 1
Horváth Farkas 1A 3 Horváth István >A 2
Hermán János % 3 Horváth Tamás V4
Horváth István fia,
György 9 Hermá n Jóseff lA 14
Horváth György •A 4 Joós Imre % 4
Jakab István •A Kamán János 2/4 2
László Imre 12 László István \'A 1
Máté János •A 12 Máté Ferencz \'A 12
Németh István % Németh György 2/4 8
Rezneki István \'A 12 Simon István %
Simon Györgynéfia István 1 Szalai István 1 lA
Suppanics Lukács 1 \'A 12 Sebesi Jánosné % 10
Simon Páll % 6 Tótth István 6
Tótth István 11 Tótth Já nos % 5
Varga Jóseff % 6 Varga Mártonné %
(ZML. Úrbéres ügyek 1767-1818. Páka, 1769. november 26.)
12. 1828. évi jégkár összeírása
„Ószve írása Azon Károknak, mellyek e folyó 1828d,k eszt[endő] ben történt szerencsétlen
Jég által Az alább megnevezett Adózóknak Okoztatott (A károsultak nevei mellett,
az őket ért kár forintban kifejezett értékét is feltüntették.)
Pákai helységbéliek nevei
Becze János 80 Bedők Pál sánta 40
Gyojtsjósef 46 Horváth Pál 90
Bedők Antal 48 Turzó István 40
Hermán Ferentz 80 Göntz György 24
Hermán János 46 Lörincz Jósef 80
Bekk Ferentz 90 Farkas Ferentz 52
I f f j Bekk Ferencz 80 Vargha Lászlóné 8
Máté Jósef 70 Bekk János 52
Németh János 80 Kardos Feren tz 32
Bedők István 70 Boczkó István 40
Öreg Bedők Jósef 70 Bicsák Jósef 52
Gerencsér Ferentz 46 Bekk Ignácz 40
László János 42 Danis József 20
Bedő György 70 Gyójcs Imre 8
Horváth János 80 Budai János 40
Dávid János 90 Deák János 80
Lukács Ferencz 94 Simon Pál 12
Lukács Péter 70 Decs Ferentz 8
Öreg Horváth László 70 Tóth Ferentz 8
Bocskor László 90 Bedők Pál kissebb 48
Felső Horváth János 20 Herczeg Ferentz 40
Felső Horváth A dám 78 Kovács A dám 8
Máté Pál 80 Bekk József 70
Bekk György 80 Király Mátyás 32
Farkas István 90 Cseresnyés Ádám 48
Bedők Jósef 24 Vatali Mihály 52
Kis Györgyné 32 Jóós Máté 12
Németh István 52 Lábodi Ferentz 8
I f f j Lukács Ferentz 48 Horváth István 15
Szalai Mihály 8 Jobbágy János 72
Fata Mihály 36
Az Ezen Pákai helységbéli adózóknak szőlő hegyeket el annyira elverte, magok is megbecsülni
nem. tudhatván, átallyában azt állítják, hogy tán a\' hegyvámon feliül igen kevés,
vagy semmi termést sem remélyhetnek.
Valamint a Kukoriczán, és Krumplin kívül semmi tavaszi veteményt sem kaptak mezzöjékről.
„Dömeföldi károsodottak nevei
Tóth János 16 Merczigán János 40
Takács István 32 Horváth András 60
Fata György 40 Horváth László 12
Varga István. 40 Fehér Sándor 16
Fata József 32 Varga Ferencz 40
Sabján László 20 Boczkó Ferencz 24
Gál Imre 28 Hermán György 16
Magyar Miklós 24 Tóth Mihály 24
Varga János 32 Varga Péter 8
Varga József 24 Doma Adám 16
Tóth György 12 Hencz Gábor 12
Vargha István 12 Fata János 16
Tóth István 20 Doma Jósef 16
Búzás János 12 Tóth Pál 32
Péntek Ferencz 16
Summa 692
Az Ezen Dömeföldi helységbéliekk Hegyeket annyira elverte, hogy még a\' hegyvámot sem
nyerhetik meg, a\' Tavaszi vetemények hasonlóul a\' kukoriczán, és Krumplin kivül mind
elveszettetett."
(ZML. Kárösszeírások. A jegyzőkönyv kelt Pákán, 1828. július 30-án.)
13. Páka községi terület birtokosainak jegyzéke
Varasd, 1864. november 27.
Házszám:
M/a. Gróf Erdődy István, mint jószág
2. Kanác József [áthúzva] Gróf Erdődy István
3. Gyolcs József
4. Bedők János
5. Hermán Dani és t.t. [tulajdonostársa] Molnár Péter [áthúzva.] Regina
6. László Péter [áthúzva] János
7. Bek Ferenc és tulajdonos] társa Bek György, Bek István, Csondor István
8. Bek Pál és Gábor
9. Máté Ferenc [áthúzva] Bicsák Istvánné és t.társa Máté János
10. Németh István J\'m. [földműves]
11. Bicsák József fm.
12. Bedők József öreg és t. társa Bedők Pál [áthúzva] Bedők Istvánné, János,
Meresics Imre
13. Gerencsér Józseffm.
14. BelsőJános [áthúzva] Hirschl Miksa
15. Bek Matia [Máté] és t. társ Bekő Péter fm.
16. Horváth Adámfm.
17. Klein Jakab [áthúzva] Hoffman Izrael fm. Lakház és udvar
19. Lukács István és t. társa Lukács János
20. Csernovicz János és t. társa Lukács Péterné
21. Páka község
22. Rajdinger KárolynéJm. [áthúzva] Koutnyek Ferenc
23. Bek Imre [áthúzva] és tulajdonostárs Tóth József bocskor Bek József madarász
24. Mendl József és tulajdonostárs Tóth Mihályné
25. Horváth György, Horváth István, Horváth Jánosnő
sz nélk. Páka község temetés hely, mint pusztaság
26. Csondor József és Cseresnyés Adám [áthúzva mindkettő]
27. Bek Pál fm. [áthúzva] Török Ferenc
28. Horváth Imre és tulajdonostársa Tóth Vendel fm. [mindkét név áthúzva]
29. Sarjas István földművelő
30. Németh Péter fm. [áthúzva] Horváth János penész
31. Salamon Lajos fm. [áthúzva] Bek Péter öreg
32. Pálkovic Pál [áthúzva] Staár Ferencné
33. Horváth János [áthúzva] Varga János, Horváth Miklós
34. Tóth József [áthúzva] Hirschl Miksa
35. Szalay János
36. Farkas József [József áthúzva] Vendel
37. Varga János [áthúzva] Czigány György, Horváth János kusztor
(A 37, 38, 39 sz. alatti tulajdonosok udvara közös, egyenlő részekben)
38. Kása József
39. Páka iskola
40. Páka plébánia
40/a. Páka plébánia egyház és egyháztér együtt
41. Bek Péter [áthúzva] Mihálovics István
42. Farkas János
43. Heder Jánosnő
44. Czerpán Vendel [áthúzva] Bedők Ferenc tili
45. Komoróczi János
46. Boczkó Ferencnő és ttsa Boczkó István [áthúzva] Edler Mihályné, Venekci János,
Kustán Máté
47. Bedők János rigó és ttsa Hermán Verona, Pál
48. Bicsák László [áthúzva] Németh Jánosné Hirschl Miksa 2/3
49. Nemes Pál fm.
50. Bek János [később] Jánosné és Tüske Gábor
51. Eszterházy Pál herceg, mint Páka jószág
52. Dancs István [fölötte] Lajos
53. Gyolcs János
54. Bek Matia [áthúzva] Kis Márton
55. Budai Jánosnő [áthúzva] Horváth József molnár
56. Herceg Eszterházy Pál
57. Páka község
58. Ambrus Pál
59 Bek Ferencnő
60. Decs Péter [Decs áthúzva] Horváth
61. Gyócs István [áthúzva]) Németh Péternő
62. Bedők József [áthúzva] Horváth Ferenc és ttárs. Horváth József csumó
63. Soós István [áthúzva] Pál
64. Herczeg Györgynő és ttsa Herczeg István [áthúzva] Bakon Péter és Herczeg László
65. Herczeg János és ttsa Kocsis Jánosnő
66. Bek János [áthúzva] József madarász
67. Király József [áthúzva] János Lászlóház
68. Csokonyi József és ttsa Kaspar Vendel [áthúzva] Gyuricza Andor
69. Vatali József és ttsa Vatali Józsefnő
70. Göncz János
71. Németh István [áthúzva] Bek István öreg
72. Hermán Gábor [áthúzva] Tóth József
73. Kis János [áthúzva] Kovács József
74. Horváth József
75. Lukács Ferenc [Ferenc áthúzva] Andor és István
76. Farkas Péter és ttsa Gál József [áthúzva 1 Hirschl hagy. Horváth József erdődy
77. Horváth István csiki
78. Jobbágy József fm.
79. Mikula József fm.
80. Erdődy István gróf [áthúzva] Kemenczei Ferenc
81. Bek György [áthúzva] Németh Lászlóné
82. Nyakasz Imre fm.
83. Ambrus Ferenc [áthúzva] Bakon Márton
84. Bekő Imre és ttsa Fata Jánosné
85. Páka község
86.
87. Bicsák István fm.
88. Ambrus Jánosné
89. Horváth István fm.
90. Szabó Jánosné
91. Horváth Gábor [áthúzva]) Tóth Istvánné
92. Rozecski János [áthúzva] Koutnyek Ferenc
93. Tóth István fm. [áthúzva] Horváth Gábor
94. Horváth Pál csepeles
Dobónak 702. 95. házszám alatti rétből út lett. Közös Eszterházy Pál, Erdődy István. "
(ZML. Páka község tulajdonosainak jegyzéke 1864. november 27.)
14. Statisztikai adatok a faluról
1961.
Páka, Zala megye, Lenti járás. Tanács helyben.
Hozzá tartozó terület 2894 kh. (katasztrális hold).
Népesség szám (1960. január 1-jei állapot szerint): 1237 fő
Lakóházak száma (1960. január 1-jei állapot szerint): 286
Központi belterület: 180 kh.
Újhegy népesség: 25 fő
Lakóházak: 3
Vörös patak népesség: 6 fő.
Lakóházak 1
(KSH Magyarország Helységnévtára 1967. 505. p. Statisztikai Kiadó Budapest)
1973.
Népmozgalmi és lakásépítési adatok:
Házasságkötés: 13
Elve születés: 12
Halálozás: 18
Épített összes lakóház: 9
A közműellátás és helvi ipar fontosabb adatai:
Háztartási villamos energia fogyasztók száma: 318
Palackgáz fogyasztók száma: 115
Az összes foglalkoztatottak száma a tanácsi
és szövetkezeti iparban: 191
A nők száma az összes foglalkoztatottból: 157
A munkások száma: 184
Önálló kisiparos: 9
A kereskedelem adatai:
A boltok száma: 5
Vendéglátóhelyek száma: 3
A boltok összes alapterülete: 513 irí
A vendéglátóhelyek összes alapterülete: 158 m-
A bolti kiskereskedelem létszáma: 10 fő
A vendéglátás létszáma: 3 fő
A művelődésügy adatai:
Óvodai férőhelyek száma: 25
Beíratott gyerekek száma: 30
Altalános iskolai tanulók száma: 200
Tanerő: 14
Tanterem: 7
Rádió előfizető: 316
Televízió előfizető: 261
Könyvtári könyvek száma: 5210
Beiratkozott olvasók száma: 230
Kölcsönzött könyvek száma: 6762
A lakosság részére végzett szolgáltatások adatai:
Ipari szolgáltatást végző felvevő helyek száma: 3
Szállítási szolgáltatást végző felvevő helyek száma: -
Személyi szolgáltatást végző felvevő helyek száma: 1
Telephelyek száma: 3
Szolgáltatással foglalkozók száma: 14
(KSH Zala megyei Igazgatósága: Zala Megye Statisztikai Evkönyve 1973 Zalaegerszeg,
1974.)
2001.
A falu területe: 23,18 km2
Lakónépesség: 1310
Elve születés: 13
Halálozás: 14
Természetes szaporulat -1
Belföldi vándorlás: -7
Lakásállomány: 351
Épített lakás: 1
Ebből 4 és több szobás: 1
(KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2001 Zalaegerszeg, 2002. 342-343. p.)
Villamos energiát fogyasztó háztartás: 673
Háztartások részére szolgáltatott villamos energia Mwh.: 1393
Vezetékes gázt fogyasztó háztartás: 159
Háztartásoknak értékesített vezetékes gáz 1000 m: 35
Közüzemi vízvezeték hálózat, km: 10,4
Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás: 536
Lakosságnak szolgáltatott víz 1000 m: 39
Közüzemi szennyvízcsatorna hálózat, km: 9,5
Közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakás: 392
Munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülő: 6
Házi orvos és házi gyermekorvos: 1
(KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2001 Zalaegerszeg, 2002. 354-355 p.)
Óvodai férőhely: 50
Beíratott gyermek: 40
Általános iskolai osztályterem: 8
Pedagógus: 16
Tanuló: 143
ebből napközis: 86
A települési könyvtárak, könyvtári egységei 100 kötet: 15
Kiskereskedelmi üzlet: 11
ebből élelmiszer: 6
Gyógyszertár: 1
Vendéglátóhely: 5
Személygépkocsi: 311
Távbeszélő fővonal: 388
(KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2001 Zalaegerszeg, 2002. 366-367 p.)
Működő vállalkozás összesen: 61
ebből korlátolt felelősségű társaság (Kft): 4
Szövetkezet: 1
Betéti társaság (Bt): 11
Egyéni vállalkozás: 45
(KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2001 Zalaegerszeg, 2002. 375 p.)
A 2002. évről szintén vannak statisztikai adataink:
Zala megye, Lenti kistérség
Körjegyzőség:
Vasútállomás:
Helyközi autóbuszmegálló:
Közüzemivíz-csatornamű:
Háziorvos székhelye:
Gyógyszertár:
Óvoda:
Altalános iskola:
Mozi:
Helyben
Csömödér-Páka
Helyben
Helyben
Helyben
Helyben
Helyben
Helyben
Helyben
(Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2002 Zalaegerszeg, 2003. 388-389 p.)
Terület: 23,18 km2
Lakónépesség: 1282
Élve születés: 7
Halálozás: 20
Természetes szaporulat: -13
Belföldi vándorlási különbözet: -16
Lakásállomány: 526
Épített lakás: 1
(Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2002 Zalaegerszeg, 2003. 346 p.)
Villamos energiát fogyasztó háztartás: 675
Háztartások számára szolgáltatott villamos energia, Mwh: 1440
Vezetékes gázt fogyasztó háztartás: 208
Háztartásoknak értékesített vezetékes gáz, 1000 m: 101
Közüzemi vízvezeték hálózat, km: 11
Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás: 526
Lakosságnak szolgáltatott víz, 1000 m: 36
Közüzemi szennyvízhálózat, km: 10,6
Közüzemi szennyvízhálózatba bekapcsolt lakás: 395
Rendszeres szociális segélyben részesült: 11 fő
Házi orvos, házi gyermekorvos: 1
(Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2002 Zalaegerszeg, 2003.)
Működő vállalkozás összesen: 66
ebből korlátolt felelősségű társaság (Kft): 6
Szövetkezet: 1
Betéti társaság (Bt): 13
Egyéni vállalkozás: 46
(KSH Zala Megye Statisztikai Évkönyv, 2002 Zalaegerszeg, 2003. 379 p.)
15. Ismert községi bírók
(említés évével jelölve)
Páka: Dömefölde:
1590. Név nélkül
1598. Név nélkül.
1728. Név nélkül
1763. Máté János öregbíró
1768. Máthé Ferenc uraság bírája
1780. Horváth János öreg bíró Tóth János öregbíró
1843. Bitsák József uraság bírája
1849. Lukács Péter
1855. Bicsák József községi bíró
1864. Gyolcs József
1884. Nemes Pál
1885. Bek Máté
1894/ 95. Mendl József Tóth József
1895. Ambrus Nándor Molnár István
1896. Ambrus Nándor Molnár István
1896. Németh Ferenc helyettes bíró
1898. Farkas Vendel
1899. Bedők István
1899. Bek Pál
1901/02. Farkas Vendel
1911. Bicsák József
1917. Bek József
1914. Simonka Gábor helyettes Czupi György
1915. Németh István
1917. Németh István
1927. Ádánics József
1944-45. Német Ferenc
1947. Gerencsér Ferenc
1948. Zolder Károly
Kisbírók:
Kalamár János
Bek Sándor
16. Községi esküdtek, képviselők
1780.
1843.
1849.
Páka
1767. Horváth György
Lukács Mihály
1768. Bedők István
BekJános
Deák István
Máté János
Németh György
Németh István
Bedők Pál
Horváth János
Bekk József
Bek József
Bek Pál
Bicsák László
Bitsák József
Gyócs József
Horváth János
1855. Bek Pál
Bicsák László
1864. Farkas József
1911. Dr. Augusztinovics Nándor
Bek József
BogárJános
Csondor Vince
Dávid István
Horváth Ferenc
Dömefölde
Boczkó Ádám Falu esküdtje
Varga József
Fata Gergely
Fehér István
Kovács István
Tóth József
Doma József
Herschl Gyula (Helyesen Hirschl)
Lukács András
Major Gyula
Németh István
Németh János
Polniscz Árpád
Török Károly
Török Pál
1914. Csondor Vince
Kocsis János
17. Községi kézbesítők
1905/6. Bódi István
1917. Bécs József Merczigán Etel
Közgyámok:
1896. Németh István
1897. Csondor Vince
18. Községi hivatalnokok
1947. Balogh János terménynyilvántartó 1946. VI. 1 -
Kovács Ilona terménynyilvántartó 1946. VI. 1—
Mókusz Lajos irodatiszt
Moóry Ilona közmunka-nyilvántartó
Németh Jenő irodatiszt
19. Községi- és körjegyzők
Tóth József (1840) - 1864)
Kovács János (1852. IX. 29.-1855. IV. 11.)
Bertalan Pál (1860-1862. II. 2.)
Koutnyek Ferenc (1864—1906. 1918.1. 6-án, mint anyakönyvezető szerepel a neve.)
Kukorelli Ferenc (1906-1916. VII. 17. f 53 évesen)
Jaksics Imre aljegyző (1911. IX. 9.-1915.)
Swartz Zoltán segédjegyző 1915
Rössler Elemér aljegyző 1916
Pongrácz Béla segédjegyző 1913-1917, körjegyző 1917. I. 2.-1922. (Pákán nősült
1913. VIII. 7.)
Beznicza Péter 1922-1932 (Pákán van eltemetve) (1879-1946)
Szigeti Jenő segédjegyző 1927. VI. 15-1932, körjegyző 1932-1937
Dr. Beznicza István 1937-1941
Bugovits Vilmos 1941-1948 (1928. IX. 11-1938. V. 17. Körjegyzőségi írnok,
1938. V. 17-1941. VIII. 15. Segédjegyző, 1941. VIII. 15-1942. XII. 20. Helyettes
körjegyző. 1942. XII. 20-1948 kinevezett jegyző.)
Dulgyovai Antal segédjegyző 1947-1948
Fentős Zoltánné megbízott körjegyző 1990-1991
Tótivánné Kulcsár Edina 1991-1995
Becze Ferencné megbízott körjegyző 1995-1996
Tóthné Péter Judit 1996-
Dr. Kovács Antalné megbízott körjegyző 2002. V. 1-2003. VIII. 31.
20. Az alsólendvai uradalomban dolgozó
fazekasok összeírása
Domíniumbeli Gerencséreknek Száma, és azoktuljárandó föld árendárul való
corporatioja, pro Anno 1764 igy következik
B [ánok] Sz [ent] Györgyi Bíróságban Gerencsérek datis Fizetnek
Sormási Tamás József Hernyéki földbül dolgozik 1 50
Bocsutai Aranyos János Istvándi földbül dolgozik 1 25
Várföldi Bocskor János Hernyéki földbül dolgozik I 25
ibifdem] Joos János azon [hernyéki] földbül 1 25
BSzGyörgyi Salamon Ferenc etiam 1 25
ibi[dem] Kovács Márton etiam
Pákai Bíróságban
Sz[ent] Péterföldi Bicsák József Hernyéki földbül dolgozik 1 50
ibi[dem] Bicsák Mihály etiam 1 50
ibi[dem] Molnár József
1 25
ibi[dem] Tütösi György 1 15
ibi[dem] Farkas János hasonlóképpen 1 10
Pákai Máté Pál azon földbül 1 75
ibifdem] Hermán József 1 75
ibi[dem] Gerencsér Ferencz Pap Jobbágya Hernyéki földbül 1 40
Náprádfai Lengyel János extraneus taxaliator 1 75
(Alsólendvai uradalomban dolgozó gerencsérek összeírása MOL filmtári egység:
14498-99 sz. doboz)
21. Névről ismert iparosok falvaink történetéből
1864. Horváth József molnár
1867. Mendl József kovács
1890. Móri Pál bognár
1895. Móri Pál bognár
1915. Ambrus Károly cipész
Farkas Lajos bognár
György Imre asztalos
Major Géza asztalos
1916. Beck Ferenc kovács
(Név nélkül említenek még egy öreg kovácsot.)
1917. Czigola Sándor molnár
Gyuricza János asztalos
Dr. Hajós Ignác téglagyáros
Horváth Sándor molnár
Magyar János kovács
Magyar József kovács
Panker János cipész
Rajkó József kőműves
Völgyi János kőműves
1918. Ambrús Károly cipész
Horváth Gergely molnár
22. Ipartestületi tagok névsora, 1946.
Páka:
Bedők Károly kovács
Bek Károly borbély
Belső Sándor asztalos
Bíró János kovács
Czigola Károly molnár
Czigola Gyula molnár
Dancs Lajos asztalos
Bek Imre cipész
Gyuricza István szíjgyártó
Gerencsér János cipész
Horváth Ferenc cipész
Horváth és Czigola molnárok
Horváth István bognár
Károly József cipész
Illés József asztalos
Magyar Ferenc géplakatos
Molnár István mészáros és hentes
Rudas János cipész
Takács Sándor szabó
VargaJános bádogos
Dronfeld József kőműves
Dómján Gyula cipész
Etler József kádár
Etler Mihály kádár
Farkas József cipész
Farkas Lajos bognár
Ferenczy József
Ferenczy István
Fülöp Imre
Gallisz Ferenc
Dömefölde:
Bacsics János
Bicsák István
Boczkó Lajos
Czupi István
Fata Gábor
mészáros
és hentes
hentes
ács
kovács
cipész
cipész
asztalos
asztalos
molnár
Róka Pál
Toplak Vendel
Ifj. Völgyi János
bognár
kőműves
képesített
kőműves mester
Kremnzer Ferenc
Schveigert Lajos kőműves
Tóth Lajos ács
Varga János kovács
23. Ipartestületi tagok névsora, 1947.
Páka:
Bek Imre
Etler József
Gallisz Ferenc
Horváth Ferenc
Magyar Ferenc
Völgyi János
Dömefölde
Czupi Ferenc
cipész
kádár
kovács
(decs) cipész
mechanikus (géplakatos)
kép. kőműves m.
kőműves
24. Név szerint ismert molnárok
Páka:
Herczeg Gábor
Horváth József
Kemenczey Ferenc
Horváth Sándor
Horváth Gergely
Horváth György
Czigola Sándor
Czigola Gyula
Bódi Pál
Fata Vilmos
Csicsór János
Devecz Ferenc
(1863)
(1864)
(1866)
(1917)
(1918-1948)
(1939)
1940-es évek
1940-es évek
(1950-es évek, 1955-ig)
(1950-es évek, 1955-ig)
(1950-60-as évek)
(1960-70-es évek)
Dömefölde:
Varga János
Fata Gábor
Fata Sándor
Fata Vilmos
(1868)
(1906, 1946-?)
(1939)
(1940-es évek)
25. Pákai plébánosok
? ?
Péter
Péter
Név nélkül
Név nélkül
Péter apát
Trencséni
Fekete András
GáborJános
Fejér Tamás
Borsos József
Gábor
Bubics István
Sághy János
Kiss József
Haim Ignác
Legáth Gábor
Balaton József
Albert Miklós
Dancsecs János
Major Gyula
Farkas József
Petres József
Gőcze István
Torma József
Végh László
Mester Vince
1121.
1501.
1512.
1549.
1554.
XVII. század második fele
1688, 1693, 1698 Licenciátus
1705. 04. 05.-1716. 05. 07.
1716. 05. 10.-1735. 06. 09.
1735.
1775.
1798.
1 8 1 6 .
1819.
1832.
1872.
1888.
1891.
1909.
06. 29.-1774.
01. 01.-1798.
07. 12.-1816.
07. 30.-1819.
09. 23.-1831.
01. 27.-1872.
07. 25.-1887.
03.-1891. 05.
06. 01.-1909.
10. 01.-1941.
11. 02.
07. 07.
06. 25.
08. 27.
10. 30.
06. 30.
12. 31.
18.
07. 12.
04. 13.
1941. 07. 15.-1949. 03. 03.
1949. 03. 03.-1953. 07. 01.
1953. 07. 01.-1959. 10. 01.
1959. 10. 01.-1977. 05. 01.
1977. 05. 01.-1977. 09. 01.
1977. 09. 01.-
A templom kriptájában nyugszik
A templom kriptájában nyugszik
Novára ment plébánosnak
A pákai temetőben nyugszik
Pécsre ment nyugalomba
Zalaegerszegi apát plébános lett
A pákai temetőben nyugszik
A pákai temetőben nyugszik
Szombathelyen a Szent Márton
temetőben nyugszik
Szombathelyen nyugszik
Vasaljára került plébánosnak
Babosdöbrétére került
adminisztrátornak.
Szombathelyre ment nyugalomba
Adminisztrátor
Pákai káplánok:
Név nélkül
Név nélkül (vak)
Név nélkül
Név nélkül
Simon Miklós
Peszleg Mihály
Némethy Mihály
Kollencz Gábor
Koczfán Miklós
1501.
1501.
XVII. sz.
XVII. sz.
1754. X. 19.-1761.
1761-1763.
1763-1768.
1768-1770.
1768-1771. Alsólendvai születésű
Peszleg Ádám
DékánJános
Fabsich János
LakyJános
Bedők Mihály
Kulcsár György
Németh István
SághyJános
Steffanics Farkas
BekesJános
Szabó József
Pintér Mihály
Iszák Pál
Kovács József
László János
Fertsák Antal
Bilátz István
Tan tsits János
Németh János
Balaton György
Kovács György
Kiss István
Horváth István
Kelekovics János
Zámbó János
Erős István
Kálmán György
Fábián József
Fischer Lajos
Dergovics József
Rosenblutz Gellért
Körmendi József
Nagy Károly
Kiss Pál
Varga Boldizsár
Rathner Mihály
Balázsy Lajos
Csupor Sándor
Hőbe Károly
Albert Miklós
Erkinger István
Burkovics József
1771-1774, 1777-1780.
1780-1781.
1781-1783.
1785-1792.
1790.
1792-1793.
1793-1794.
1794-1798.
1794-1795.
1795-1796.
1796-1798.
1798-1799.
1799-1800.
1800-?
1801-1806.
1806-1808.
1808-1809.
1809-1810.
1810-1813.
1813-1819.
1819-1825. 08. 12.
1825. 08. 25.-1831. 02. 28.
1831. 03. 03.-1834. 12. 18.
1831. 05. 28.-1832. 02. 03.
1834. 12. 20.-1843. 12. 31.
1844. 01. 01.-1854. 06. 25.
1854. 07. 20.-1861. 09. 06.
1861. 10. 05.-1863. 05. 24.
1862. 07. 15.-1864. 05. 20.
1863. 06. 04.-1864. 09. 16.
1864. 06. 15.-1864. 12. 05.
1864. 09. 20.-1870. 02. 03.
1866. 07. 24.-1868. 11. 20.
1868. 12. 01.-1872. 07. 02.
1870. 02. 15.-1870. 11. 20.
1870. 12. 15.-1871. 10. 16.
1871. 10. 15.-1874. 01. 04.
1873. 01. 03.-1873. 05. 25.
1873. 12. 28.-1874. 09. 16.
1874. 09. 20.-1885. 09. 30.
1885. 10. 01.-1888. 10. 01.
1888. 10. 15.-1892. 04. 25.
Hernyéki születésű
Sitkére helyezték
Csesztregre helyezték
Lentibe helyezték
Bánokszentgyörgyre helyezték
Ortaházán született
1864. 12. 10.-1866. 07. 07.
Wallnor József
Háry János
Törzsök Vilmos
Klaffl Mihály
Skultéty Lajos
Desics Géza
Heling József
Gaál Gergely
Kapui Károly
Stojanovits Jenő
Táncsics József
Iker István
Vass Jenő
Nóvák Dezső
Szabó Imre
Zrínyi József
Gombkötő József
Billegi Ferenc
Wilfing Lajos
Juhász Mihály
Dávid Ferenc
Tarcsafalvy Lajos
Kiss Kálmán
Wilfing Lajos
Rakonczay János
Pittesser Antal
Vargha László
Mészáros Ferenc
Kohl Gyula
Kurucz Imre
Keleti Kálmán
Háklár Ferenc
Tóth Márton
Fazekas István
Révész István
Wanderler Ferenc
Szabó Antal
Tschida József
1891. 08. 21, -1892. 01. 12.
1892. 05. 08, -1893. 10. 26.
1892. 10. 15, -1894. 04. 04.
1893. 10. 25, -1894. 08. 15.
1894. 04. 14, -1895. 08. 05.
1894. 09. 07, -1895. 04. 06.
1895. 04. 05, -1895. 08. 08.
1895. 08. 10, -1896. 01. 03.
1895. 11. 15, -1896. 10. 31.
1896. 01. 05, -1898. 01. 25.
1898. 01. 26, -1900. 11. 07.
1899. 07. 25, -1906. 10. 20.
1900. 11. 15, -1901. 05. 04.
1906. 10. 20, -1909. 11. 01.
1909. 04. 03, -1911. 07. 10.
1911. 07. 15, -1914. 07. 15.
1914. 07. 15, -1917. 06. 10.
1914. 07. 01, -1915. 10. 20.
1916. 08. 01, -1917. 07. 15.
1917. 01. 15, -1919. 01. 21.
1919. 01. 01, -1919. 07. 31.
1919. 08. 01, -1919. 11. 30.
1919. 12. 01, -1921. 05. 15.
1921. 05. 15, -1921. 08. 31.
1921. 08. 01, -1922. 04. 10.
1921. 11. 20, -1923. 06. 30.
1922. 12. 15, -1923. 01. 08.
1923. 07. 15, -1924. 12. 31.
1923. 07. 15, -1923. 09. 30.
1924. 07. 01, -1926. 08. 31.
1925. 01. 15, -1925. 07. 15.
1925. 07. 31, -1927. 08. 31.
1927. 09. 01, -1928. 04.
1927. 09. 01, -1929. 08. 31.
1929. 08. 01, -1931. 09. 08.
1931. 09. 08, -1934. 08.
1933. 08. 10, -1934. 02. 01.
1934. 08. ??.- 1936. ??.
Sárvári káplán lett, fl918.
Dobronaki káplán lett,
|1923.
Szombathelyi hitoktató lett
Zalaegerszegen
hitoktató lett, jT918.
Kilépett, a háborúban
zászlósként hősi halált halt
Felsőlövői hitoktató lett.
Szent Ferenc rendi áldozópap
Szent Ferenc rendi áldozópap
Zalatárnoki plébános lett
Szombathelyi hitoktató lett
Boncodföldi káplán lett
Felsőpatyi káplán lett
Körmendi hitoktató lett
Zalaegerszegi hitoktató lett
Burgerlandba küldték
Szombathelyi hitoktató lett
Csanádi majd pécsi
egyházmegyébe került
Szepetneki káplán lett
Vasszentmihályi káplán lett
Szombathelyi hitoktató lett
Kilépett
Paisszegi kurátor lett
Jáki káplán lett
Sárvári hitoktató lett
Holczman István
Nagy Sándor
Orbán Balázs
Mátyás László
Falusi József
Horváth Imre
Rousz Mátyás
Ikrarics János
Fajdiga Alajos
Németh István
Flegár Alajos
Kőmíves János
Végi Kálmán
Kómár József
Petres József
Bódis József
Bárdosi István
Horváth Ferenc
Lukács Lajos
Galambos István
Bősze József
Honti Imre
Király Jenő
dr. Mosonyi János
dr. Gyürki László
Tuczai Imre
Mester Vince
Horváth József
Horváth Zsigmond
Tóth Ferenc
Porpáczy József
Márfi Gyula
Koltai Jenő
dr. Gergye Zoltán
Takács Gyula
Várnai József
Harangozó Vilmos
1934. 08. ??.—1936. 08. ??.
1936. 09. 01.-1938. 12. 15.
1938. 09. 01.-1939. 08. 31.
1939. 05. 15.-1939. 10. 31.
1939. 09. 01.-1940. 12. 31.
1940. 11. 01.-1944. 04. 01.
1941. 09. 01.-1942. 02. 20.
1942. 03. 20.-1943. 11. 01.
1943. 11. 01.-1945. 09. 01.
1944. 11. 15.-1945. 05. 16.
1944. 09. 01.-1945. 05.18.
1945. 06. 01.-1947. 09. 01.
1946. 10. 20.-1949. 05. 01.
1947. 10. 01.-1948. 10. 01.
1948. 10. 01.-1949. 03. 03.
1949. 05. 01.-1954. 07. 31.
1950. 10. 01.-1951. 02. 01.
1951. 02. 01.-1952. 12. 08.
1953. 10. 01.-1954. 08. 15.
1954. 08. 01.-1956. 09. 01.
1954. 08. 15.-1956. 09. 01.
1956. 09. 01.-1959. 09. 15.
1956. 01. 01.-1957. 09. 01.
1957. 09. 01.-1958. 10. 01.
1958. 10. 01.-1962. 09. 15.
1959. 10. 01.-1959. 12. 22.
1959. 12. 22.-1963. 09. 01.
1962. 09. 15.-1966. 09. 01.
1963. 09. 01.-1965. 09. 15.
1965. 09. 15.-1966. 09. 01.
1966. 09. 01.-1967. 09. 01.
1967. 09. 01.-1968. 09. 01.
1968. 09. 01.-1971. 01. 05.
1969. 09. 01.-1972. 03. 01.
1971. 09. 15.-1972. ? ?
1972. ? P-1974. ? ?
1972. 09. 01.-1974. ? ?
Nyugdíjazták
Zalaegerszegi káplán lett
Szécsiszigeti káplán lett
Csesztregi káplán lett
Lovászi kurátor lett
Telekesi kurátor lett
Péterhegyi plébános lett
Bántornyai káplán lett
Felsőrönökön plébános lett
Gerföldei káplán lett
Lenti káplán lett
Nagyrákosi adminisztrátor lett
Lentiben hitoktató lett
Adminisztrátor lett Pákán
Szhely. Erzsébet plébánián
káplán lett
Csehimindszenten káplán lett
Oltárcon kihelyezett
lelkész lett
Oladi káplán lett.
Vépre került káplánnak
Muraszemenyei káplán lett
Sárvári hitoktató lett
Kerkakutasi káplán lett
Kőszegi káplán lett
Szentgotthárdi káplán lett
Gércei lelkész lett
Kerkakutasi plébános lett
Nádasdi káplán lett
Lenti káplán lett
Körmendi káplán lett
Lenti káplán lett
Budapesten folytatta
tanulmányait
Egervári káplán lett
Püspöki titkár lett
Szombathelyen
A római Pápai Magyar
intézetbe távozott
Muraszemenyei káplán lett
Kőszegi káplán lett
Orbán István
Végh László
Vaski Ferenc
Stréber László
Palágyi Endre
Kondákor Gyula
Végi Csaba
Budai Zoltán
Kovács György
Rába Imre
Kálinger Roland
Süle Márton
Páli Zoltán
1975. 03. 19.-? ? ?
1975. ? P-1977. 04. 30.
1977. 09. 10.-1980. 09. 01.
1980. 09. 01.-1984. 06. 15.
1984. 08. 30.-1985. 09.
1985. 09. 01.-1988. 09. 15.
1988. 09. 15.-1990. 09. ?
1990. 09. 01.-1993. 08. 31.
1993. 09. 01.-1994. 08. 31.
1994. 09. 01.-1997. 08. 31.
1997. 09. 01.-1999. 08. 25.
1999. 08. 25.-2002. 07. 31.
2002. 08. 01.-
Celldömölki káplán lett
Adminisztrátor lett Pákán
Szhelyi Szt. Márton plébánia
káplánja lett
Zalaegerszegi káplán lett.
Szhelyi Szt. Márton plébánia
káplánja lett
Lenti káplán lett
Szhelyi Székesegyház
káplánja lett
Kemenesszentpéter
plébánosa lett.
Körmendi káplán lett.
Püspöki titkár lett
Szombathelyen
Zalaegerszegi káplán lett
Szarvaskendi plébános lett
26. A nemzet lámpásai
Dömefölde iskolájának tanítói:
Schuck Aranka
Spatnia Ilona
Kardos István
Rém Ferenc
Háromfai Sándor
Kőszegi Ilona
Lőrincz Istvánné
Kósi Istvánné
Fata Vilmosné
(1912-16)
(1916. 04.-1936) 1920-tól Tóthné
(1936/36)
(1936-1945)
(1945/45)
(1946-1948)
(1948-1952)
(1952-1965)
(1965-1975)
A pákai tanítók és tanárok névsora :
Horváth György
Egyed Ferenc
Németh Pál
Mialko András
Gerencsér Miklós
Geipatics
Megyesi László
Bíró György
(1747)
(1750-69)
(1771)
(1775)
(1778) segédtanító
(1815)
(1820)
(1830)
Tóth József (1840-1868)
Horváth Ferenc (1851) segédtanító
Körmöczi Pál (1868)
Öveges Antal (1870-1894)
Körmendy Pál (1885) segédtanító
Bohár Nándor (1889) segédtanító
Öveges József (1894-1895)
Vagrencsics Nándor (1895-1901)
Török Bertalan (1901-1933)
Pritz Ferenc (1906-1911)
Németh Jenő (1912—?)
Major János (1914-1916) helyettesítő
(?, ?-Páka 1934. 03. 20)
Csapó István (1914-1932)
Hadi Aranka (1927-1932)
Torma ? (1928)
Soós Béla (1933-35) helyettesítő
Kardos István (1934-35) helyettesítő
Temesvári István (1933-1947)
Mészáros Árpád (1933-1944) segédtanító
Zolderné Göntér Paula (1935) helyettesítő
Major Tibor (1935-1940) helyettesítő
Svasüts Alice (1941-1956)
Prikler Erzsébet (1945-1947)
Borsos Mária (1946-1947, 1985-1991)
Vaszilcsin Angéla (1946-1953)
Kósi Istvánné (1950-1952)
Szabó Gyula (1950-1952) igazgató
Szőke Erzsébet (1951)
Gazdag Ottilia (1951-1952
Tánczos Frigyes (1951-1963)
Tánczos Frigyesné (1951-1963)
Kékesi Lajosné (1953-1956)
Horváth Árpád (1953-1960)
Horváth Árpádné (1953-1960)
Horváth Mária (1954-1958)
Demeter Sándorné (1956-1958)
Rákos Erzsébet (1956-1957)
Surányi Vilmos (1948-1951, 1956-1974)
(1963-1974 közt igh.)
Németh Ferencné (1956-1995)
Wenczler Sándor (1958-1985)
Brefka Mária (1957-1958)
Szabó Elekné (1957-1961)
Horváth Zoltán (1958-1959)
Balázs Endre (1960-1961)
Major Stefánia (1961-1962)
Bonczók Rozália (1961-1962)
Horváth Etelka (1961-1971)
Csicsór Jánosné (1961-1962)
Csicsór János (1961-1962)
Fata Vilmosné (1961-1979)
Wenczler Sándorné (1962-1985)
Dormán Rozália (1963-1964)
Tóth Teréz (1963-1967, 1968-1974. Pördefölde)
Soós Mária (1963-1967)
Hajgató Ferenc (1963-1968) igazgató
Hajgató Ferencné (1963-1968)
Bek [ánosné (1963-1998, 1974-1983. közt igh.,
1983. 08. 16-1988. 05. 31. igazgató)
Dr. Tóth Tiborné (1964-1983, 1974-1983 közt ig.
Takács Lászlóné (1965-2002)
Gersei Istvánné (1965-1995)
Gersei István (1965-1988)
Göncz Lászlóné (1968-1974)
Sárkány János (1968-1969)
Kaszás Etelka (1969-1970)
Gerencsér Lajosné (1969-1974)
Gerencsér Lajos (1969-1974, igazgató)
Gyenese Ferencné (1970-1985, 1997-, 1999. 07. 01-től igazgató)
Zsédenyi Ottó (1972-1975)
Zsédenyi János (1974-1977)
Tóthné Doma Irén (1975-1999)
Bodonyi Sándorné (1975-1977)
Horváth József (1975-, 1983-1999. igh.)
Szekeres István (1977-2004., 1988-99. közt igazgató)
Bek Zoltánné (1980-
Vörös György (1980-1981)
Újvári Csaba (1981-1985)
Kaszásné Simon Márta (1981-1984, 1992-2002)
Szabó Józsefné (1982-
Bek Csaba (1982-1999), közben, 1995-től óraadóként.
Boha Judit (1983-1984)
Boa Katalin (1983-1983)
Kalina Judit (1984-1985, 1987-1992)
Németh Ferencné
(Miilei Ildikó) (1984-
Benke Katalin (1985-1996)
Nemes Olga (1985-1985)
Szekér Éva (1985-1986)
Csicsór Gábor (1986-1988)
Csicsór Gáborné (1986-1988)
dr. Gergye Ferencné (1986-1988)
Lakatos György (1986-1987)
Holopcevné
Hocza Zsuzsanna (1986-1988)
Boczkó Ágnes (1987-1988)
Wágner Bernadett (1987-1990)
Balláné Rudas Olga
(Katalin) (1987-
Németh Gyöngyi (1988-1993)
Balla Éva (1988-1989)
Kulcsár Gabriella (1988-1989)
Farkas Ferencné (1988-1989, 92-93, 94-95) óraadóként
Vajda Tibor (1989-1999)
Vajdáné Farkas Katalin (1989-1999)
Károly Róbertné (1990-
Németh Andrásné (1990-, 2004-tól ig.h.)
Driszkó Beáta (1991-1992)
Sófalvi Csilla (1992-1994)
Fendrikné Máté Ildikó (1993-1997)
Csernoviczné
Gombóc Mária (1993-1997) óraadóként
Pestiné Takács Krisztina (1993-
Nemes Mária (1995-
Boa Gabriella (1999-
Gerencsér Beáta (1999-
Tímár Éva (2000-
Sohár Zsuzsa (2000-
Vincze Mária (2000-
Bicsákné Brenner Anikó (2001-
Porédosné Zagyva Andrea (2001-
Lovkóné Kiss Kármen (2002-
Györe László Róbert (2002-2004)
Iskolamesterek, kántortanítók, igazgatók Pákán
HORVÁTH GYÖRGY
( ? - ? )
iskolamester (1747)
Ludimagister és harangozó. Elemi ismereteket tanított.
EGYED FERENC
( ? - Páka, 1769. április 23.)
iskolamester (1750-1769)
NÉMETH PÁL
\' ( ? - ?)
tanító (1771)
MIALKÓ JÓZSEF (András)
(Pusztaederics, 1750- ?)
iskolamester (1775)
Pákára kerülése előtt Szécsiszigeten volt segédtanító.
GEIPATICS ?
( ? - ? )
kántortanító (1815)
BÍRÓ GYÖRGY
(Náprádfa, 1777 - ?)
kántortanító (1830)
TÓTH JÓZSEF
( ? - ? )
iskolamester (1840-1868)
„Rendes mester. Tíz helységnek és néhány hegynek a jegyzője. J ó felfogású,
értelmes, józan erkölcsű ember."
ÖVEGES ANTAL
(Csanak,1835. március 3.-Páka, 1894. január 10.)
kántortanító (1870-1894)
A Zalamegyei Általános Tanító Testület Novai járáskörének elnöke.
ÖVEGES JÓZSEF
(Tét, 1871-Pér, 1910)
kántortanító (1894-1896)
TÖRÖK BERTALAN
(Náprádfa, 1876. május 18,-Aba, 1959. junius 12.)
kántortanító (1901-1933)
TEMESVÁRI ISTVÁN
(Tűrje, 1912. április 21.-
kántortanító (1933-1948), igazgató (1946. 09. 01.-1948. 09. 01.)
SURÁNYI VILMOS
(Csömödér, 1923. január 25.-Csömödér, 1984. december 20.)
igazgató (1946-1951)
SZABÓ GYULA
(1951-1952)
körzeti igazgató
HORVÁTH ÁRPÁD
(Lovasberény, 1917,-Bucsuszentlászló, 1992.)
igazgató (1953-1960.)
CSICSÓR JÁNOS
(Nagykanizsa, 1936. október 2 -
igazgató (1961-1962.)
HAJGATÓ FERENC
(Babosdöbréte, 1936. június 15.-
igazgató (1963-1969.)
GERENCSÉR LAJOS
(Kálócfa, 1929. január 1.-
igazgató (1969. 08. 16-1974. 07. 31.)
dr. TÓTH TIBORNÉ
(Gelse, 1941. január 30-Keszthely, 1986. március 25.)
igazgató (1974-1983.)
BEK JÁNOSNÉ
(Bak, 1942. november 25.-
igazgató (1983-1988.)
SZEKERES ISTVÁN
(Nova, 1957. április 4 -
igazgató (1988-1999. június 30.)
GYENESE FERENCNÉ
(Tormafölde, 1951. szeptember 4-
igazgató (1999. július 1.-
*Töth Sándor lovászi helytörténész több, az iskolára és tanítókra vonatkozó
adatra felhívta a figyelmemet, amit ezúton is megköszönök.
27. Nevek az iparos olvasókör zászlórúdján
A szögek sorrendisége, az iparos olvasókör zászlajának rúdján:
A második és negyedik sor elején a többinél följebb két vezető, az elnök és a
könyvtáros zászlószege van. (A nevek mellett a foglalkozást és lakhelyet is közöljük,
bár ez nincs feltüntetve. A leolvasást balról kezdve.) Természetesen több
olyan név is akadt, akinek sem foglalkozását, sem lakhelyét nem sikerült kideríteni.
1. sor
1. Völgyi János kőművesmester Páka
2. Varga Lajos cipész Páka
3. Horváth Ferenc (decs) cipész Páka
4. Fata József molnár Dömefölde
5. Cserti József géplakatos Páka
6. Kardos István tanító Dömefölde
7. Babos Sándor erdész Vétyem-puszta
8. Csondor Sándor földműves Páka
9. Dávid Géza hentes Páka
10. Temesváry István kántortanító Páka
11. Augusztinovics Ilus postamester Páka
12. Cuk Pál pék Páka
13. Csondor Károly földműves Páka
önkéntes tűzoltóparancsnok,
leventeoktató
14. Bek Ferenc borbély Páka
15. Varga János bádogos Páka
16. Takács Jenő földműves Csömödér
17. Mészáros Árpád tanító Páka
18. Biczók István
19. Dr. Kiss Géza körorvos Páka
20. Kulcsár István
21. Kiss József földműves Páka
22. Tompos István
23. Takács Sándor
24. Szitkovics Kálmán
25. Ferenczy István
26. Durgójenő
27. Vallteszdorfvi József
28. Dancs Imre
29. Bedők Károly
30. Bodó Lajos
31. Kovács Béla
32. Illés János
33. Kalmár János
34. Süle Sándor
35. Panágl Ferenc
36. Tóth József
2. sor
1. Dancs Lajos
2. Cuppon György
3. Molnár István
4. Magyar Ferenc
5. Rudas János
6. Czigola Gyula
7. Tóth Dezső
8. Tóth Péter
9. Fata Gábor
10. Farkas József
11. Beznicza Péter
12. Dromfeld József
13. Pölöskei József
14. Kiss Gábor
15. Szendefi Aurél
16. Detrich Dezső
17. Tompos Jenő
18. Tamása János
19. Baki Imre
20. Gerencsér Péter
21. Kaszás Ferenc
22. Brenner Jenő
23. Cserti József
24. Kovács István
25. Hermán Kálmán
szabó
boltos,
kocsmáros
mészáros
fakereskedő
boltos
vadőr
kovács
állomásfőnők
szabó
szikvizes
földműves
földműves
trafikos
kocsmáros
Páka
Kányavár
Páka
Csömödér
Kányavár
Vétyem-puszta
Páka
Csömödér
Páka
Csömödér
Csömödér
Páka
Páka
Páka
asztalos
kocsmáros
mészáros
mechanikus
cipész
molnár
földműves
földműves
malomtulajdonos
cipész
ny. körjegyző
kőműves
tanító
Páka
Gutorfölde
Páka
Páka
Páka
Páka
Dömefölde
Dömefölde
Dömefölde
Páka
Páka
Páka
Hernyék
kereskedő Páka
cipész
asztalos
kőműves
szabó
kovács
ip. vasúti fékes
cipész
Csömödér
Csömödér
Csömödér
Csömödér
Páka
Csömödér
Páka
Páka
Páka
26. Csondor István
27. Németh János
28. Németh Ferenc
29. Hirschfl] Dezső
30. Németh Géza
31. Varga István
32. Balogh János[Lajos]
33. Jósa [Joós] Lajos
34. Öveges Ede
35. Bek Ferenc
36. Preisz József
37. Sándor Imre
3. sor
1. Kocsis Lajos
2. Fülöp Imre
3. Sándor István
4. Brenner Antal
5. Takács Sándor
6. Breier Ferenc
7. Róka Pál
8. Fata József
9. Bogár Károly
10. Zsoldos Géza
11. Balázs Péter
12. Péter Antal
13. Tóth Lajos (Módon)
14. Belső Sándor
15. Brenner Antal (Tancsi)
16. Mánfai József
17. Takács Pál
18. Nagy János
19. Károly József
20. Hirschfl] Ignác
21. Orbán Balázs
22. Ifj. Balogh Imre
23. Bella Imre
24. Bartos Sándor
25. Hortobágyi József
hentes Páka
útőr Páka
földműves,
községi bíró Páka
földműves Páka
csendőr tm. Páka
asztalos Páka
ip. vasúti mozdonyvezetőPáka
festő Páka
tisztviselő Páka
üzemi munkás Páka
boltos Gutorfölde
csendőr tiszth. Páka
bognár
ács
fakereskedő,
gépész
szabó
Páka
Páka
Dömefölde
Csömödér
bognár
cipész
földműves,
gépész
forgalmista
szeszfőzdés
kovács, üzemi m.
ács
asztalos
kovács
kocsmáros
erdész
cipész
kocsmáros
pap
földműves
ip. vasúti mozdonyv.
Páka
Kissziget
Dömefölde
Páka
Dömefölde
Páka
Páka
Páka
Csömödér
Csömödér
Pördefölde-Hosszúrét
Páka
Páka
Pákán káplán
Iklódbördőce
Csömödér
26. Dómján Gyula
27. Németh Jenő
28. Göntér Géza
29. Kunsági János
30. Hiányzik
31. Horváth József
32. Fitos György
33. Dr. Beznicza István
34. Dr. Boronyák Kálmán
cipész
kereskedősegéd
asztalos
boltossegéd
köijegyző
adóügyi főtiszt
Páka
Páka
Kissziget
Páka
Páka
Gutorfölde
(Helyesen Kázmér Ábrahám Géza (1919-1994) Gutorfölde szóbeli közlése)
35. Marton István gepesz Páka
4. sor
1. Czigola Károly
2. Gálicz Ferenc
3. Jobbágy Pál
4. Boczkó Lajos
5. Horváth György
6. Devecz József
7. Csondor Gyula
8. Pálíy Károly
9. Ipartestület Nova
10. Fata Sándor
11. Czigány Pál
12. Szalóki József
13. Szili József
14. Varga István
15. Rudas János
16. Farkas József
17. Vizsy Károly
18. Mendli Jánosné
(Az első iparos olvasókör
19. Király Sándor
20. Büki József
21. Takács János
22. Konkolyi Pál
23. Káli Dezső
24. Kerekes József
25. Horváth Sándor
26. Vitéz Galamb Antal
27. Takács József
28. Becze János
molnár
kovács
kőműves
asztalos
molnár
kőműves
földműves
molnár
asztalos
földműves
cipész
földműves
jegyző
htb.
vezetőjének özvegye.)
földműves
kocsmáros
boltos
asztalos
erdész
szabó
kőműves
földműves
Páka
Páka [Gallisz]
Iklódbördőce
Dömefölde
Páka
Ortaháza
Páka
Dömefölde
Ortaháza
Páka
Hernyék
Páka
Páka
Ortaháza
Páka
Páka
Gutorfölde
Csömödér
Csömödér
Gutorfölde
Vétyem-puszta
Páka
Nova
Páka
Ortaháza
29. Horváth István
30. Kardos János
31. Kovács József
32. Hiányzik
33. Horváth Béla
34. Stern Lajos
35. Bugovics Vilmos
36. Kománovics György
bognár
csendőr
boltos
segédjegyző
boltos
1. Bek Imre
2. Biró János
3. Bek Ferenc
4. Laposa József
5. Kalmár Béla
6. Sári József
7. Varga János
8. Major Gyula
9. Baka Ferenc
10. Ifj. Szalóki József
11. Dr. Augusztinovics
Nándorné
cipész
kovács
földműves
cipész
kereskedő
útőr
kocsmáros
kanonok
molnár
nyug. postamester
(A Polgári Olvasókör elnökének özvegye.)
12. Czigány Károly
13. Tóth Lukács
14. Simon János
15. Horváth Lajos
16. Horváth Aladár
17. Bartos Béla
18. Sági Ferenc
19. Németh József
20. Szentes Ferenc
21. Somogyi Kálmán
22. Farkas Péter
23. Ifj. Balog[h] János
24. Mókusz Lajos
25. Varga József
26. Vágner Károly
27. Bek Károly
28. Özv. Dómján Imréné
29. Németh István
30. Dr. Augusztinovics István
üzemi munkás
kőműves
szíjgyártó
kőműves
rendőr
kereskedő
földműves
ip. vasúti mozdonyv.
kovács
asztalos
irodatiszt
asztalos
borbély
htb.
boltvezető
ügyvéd
Páka
Páka
Páka
Páka
Szécsisziget
Páka
Páka
Páka
Zebecke
Ortaháza
Ortaháza
Páka
Páka
Kányavár
Páka
Csömödér
Csömödér
Pördefölde
Páka
Budapest
Páka
Páka
Csömödér
Gutorfölde
Páka
Páka
Páka
Páka
Páka
Páka
Páka
31. Gornicsek Lőrinc
32. Horváth János
33. Nemes József
34. Ábrahám Alfréd
kovács
szabó
kereskedő
gazdálkodó,
kocsmáros
Csömödér
Páka
Páka
35. G. Czigány Lázár
Gutorfölde
Gutorfölde
A két hiányzó szög Tóth Péteré és Ferenczy Józsefé. Tóth Péter az erdészetnél
napszámos volt, Ferenczy József mészáros, és az olvasókörnek később otthont
adó kocsma tulajdonosa. Mindketten pákaiak.
Aj regü rejtem... Halljátok meg emberek szómat Attila királyról. Isten
Ostoráról...!
Egyszer régen, még harcos nagy időben felkerekedett Attila király tengernyi vitézeivel,
hogy megbüntesse a gonosz népeket, megrettentse a világot. Olyan
rengeteg messzi pusztáról indult el, hogy a madár hétszer elfáradt, meg hétszer
megpihent, amíg odaért. De olyan gyorsan jött a nagy sereg, akár a szélvihar. És
egyszer csak ideért a Nagy Palóc Herceg országába, híres szép Göcsejbe. A Nagy
Palóc Herceg örömmel fogadta a nagy királyt, mert országára annyi vér zúdult
már, hogy ő és népe alig - alig tudott már ellenállni. Kámaházán ütötte fel díszes
sátrát híres nevezetes Attila király.
Feleségének Rámának illatos fenyőkből külön kastélyházat állíttatott. Azóta nevezik
a megülés helyét még ma is Kámaházának.
Ragyogó sátrából sokszor elsétált egyedül messze kíséret nélkül Attila király és
hallgatta a patak csergedezését, szarvasok bőgését, erdők zúgását. És egyszer ott
a selyemfüvön, ott a göcseji kékszemű ég alatt elpihent, elszunnyadott. Ki tudja
miről álmodozott és álmodott-e népének jövőt, országot hatalmat, vagy csak
az égen húzó darumadarakat.... Ki tudja? - Mikor egyszer csak egy kopja csattanásra
riadt fel hirtelen. Felnyitotta a szemét, hát látja, hogy az ellenség fogta
körül. Itt bujkált valahol a rengetegben, itt törtek életére a világbíró királynak.
Attila azonban nem azért volt Isten ostora, hogy megretteni volna a gyáva leselkedő
ellenségtől, aki álmában akarta őt elveszíteni. íziben kardjához csapott,
neki rohant a támadóknak. Nagy csata volt. Megindult a föld, és meghajoltak az
egek gerendái. Isten vitéze volt ő, a nap fia, világverő. Le is verte az ellenséget
mind egy szálig. Mire a nagy mennydörgésre odaértek Attila király gyors vitézei
és a Nagy Palóc Herceg is szarvasokkal vont kocsiján, körülötte már csak a holtak
hevertek szanaszét. Attila király azonban visszafordult a fához, amelynek árnyékában
elaludt. Három szép fiatal tölgyfa volt. A középsőnek a derekából egy
dárda állott ki. A nagy király kirántotta a dárdát a fából és áldóan emelte fel a
kezét pogány szokás szerint, imigyen áldotta meg a fát:
28. Kámaházáról
Földanyám virágos kertje, te szép fiatal tölgyfa, jóízűt aludtam alattad, a te árnyékodban,
ezért élj ötszáz évig, társaiddal együtt. Amiért megvédted az életemet,
azért éljetek még ötszáz esztendőt. Azután még éljetek annyit még, amennyit
földanyánk virítani szánt.
(Háromfai Sándor: Néprajzi gyűjtések. A szöveg egy gépelt példányát Torma József
plébános ajándékozta szerzőnek, 1967-ben.)
29. Válicka legenda
Attila korában élt egy gyönyörű kislány, akire ittjártakor a nagy hun király felfigyelt,
és nagyon megszerette, de egyszer mégis elhagyta. A leányka sírt-sírt nagyon
sokat, s az ő könnyeiből egy patakocska lett, amit róla nevezetek el
Válickának.
(Szombati Pálné ny. tanítónő Kányavár, írta le szerzőnek 1998-ban a malmok
kapcsán. O, mint írja, tanítójától hallotta gyerekkorában.)
II. Szavak és kifejezések magyarázata
Adigál(tat)
Adminisztrátor
Adorján
Agilis
Alit(ter)
Alluvium
Alphabeticon
Ambó
Ámpolna
Aprópénz
Arenda dominalis
Arenda
Areola
Artikulus
Astrum
Bárda
Benedikál
Borda
Borona fal
Böckh Hugó
Bugyiga
Butyrum
Canonica visitatio
Capones
Castellum
Castrum
Casula
Cca.
Cenzuális
Cicamaca
kötelez
plébános nélküli plébánia ügyeinek intézője,
nem plébánosi rangban
Lispeszentadorján falurésze, egykor falu
félnemes, akinek anyja nemes volt
másképpen
földrajzi kifejezés, fiatal folyóvízi üledékek
(agyag, homok, kavics)
ábécéskönyv
a templomban lépcső (sorral) vei ellátott emelvény
vagy szószék
miséhez használt bor,
vagy víz tárolására használt edény
denar
haszonbérlet, bérlet, uradalmi bérlet
bérlet, bérösszeg
kis udvar, veteményes ágyacska
törvény, szabály
kaszás
bárd, mészáros bárd
megáld
ismeretlen értelmű, talán zeneszerszámot takar
fából (szálfából, vagy faragott gerendából) készült fal
(1874-1931) Korának legnagyobb magyar kőolaj
geológusa, a kőolajföldtan világszerte ismert művelője,
a korszerű szénhidrogén-kutatás megindítója
bugyigás korsó = cserépből készült, mázas vizeskorsó
vaj
egyházlátogatás
kappan
kastély, vár, megerősített hely
kastély, vár, megerősített hely
miseruha
körülbelül, kb.
földesúrnak fizetendő pénzszolgáltatás,
bérlet, itt bérelt
fűzbarka = fűzfa virága
Circiter
Ci vitás
Combusta
Commercialis
Commissio Dominalis
Compossessor
Conf. capax
Conf. incapax
Consensus
Consideratia
Contractualis
Contraversia
Contradictio
Nullo contradictio
Convent
Csaptató
Császármadár
Csuta
Datia
Decima
Decrementinus
Denarius
Dénár
Deperdita
Dézsma
Donatio
Domínium
Ex sedecima
Extraneus taxaliator
Erdőhát
Etiam
Faizási
Falcature
Fára
Fassio
Fátens
Filia
Felségtelen
Fluvium
Föll szél
körülbelül
város
elégetés, elégetett, megégett
kereskedelmi
uradalmi biztos
társbirtokos
bérmálásra alkalmas
bérmálásra alkalmatlan
egyetértés, jóváhagyás
figyelembe vevés, mérlegelés
szerződéses
per alatt van, per tárgyát képezi
ellentmondás
ellentmondás nélkül
káptalan, hiteleshely,
a mai közjegyzők középkori megfelelője
ácsok által használt jelölőzsinór
a fajd-félék családjába tartozó madár
csutka (itt a toll szára)
adás, adásra vagy elvevésre való jog
dézsma, tized
gabonaforgatási veszteség, évi 1-3%
dénár
1 magyar ezüstforint = 100 dénár
katonaság tartására fizetett adó
tized, (egyháznak vagy királynak
terményben fizetendő adó)
adomány, alapítvány
uradalom
tized tizenhatoda
másutt lakó, itt összeírt adózó
Lispeszentadorján falurésze, egykor falu
mégis, szintén
faszedési jog, szabad faszedés
kaszás
anyaegyház
vallomás (vallott, megvallott)
tanú, valló, tanúskodó
leányegyház
Istentelen
folyó, patak, vízfolyás
északi szél
Frumentarius
Frumentum akonale
Gladinato
Gyurkó (vagy gyunkó)
Hácskó
Hegyvám
Helyadó
História Domus
Hitbizomány
Homp
Honoratior
Húszas
Ibidem
Immaculata
In Natura
Inqulinius
Istvánd
Judex
Káforka
Kántorpénz.
Kapu
Kapuadó
Karc
Kasznár
Kerekes pénz
Keringölve
Kijáró disznó
Közgyám
Kulcsár
Lectum
Liqua focalia
kasznár
hely-akó gabona
makkoltatás
ismeretlen értelmű szó, talán gyújtást, tüzet jelent
kerítésen készített átjáró, amin az emberek igen,
állatok nem tudtak átjárni (hágcsó)
dézsma
telekadó
az (egy)ház (itt plébánia) története
családon belül meghatározott öröklési rend.
Az örökösnek biztosítania kellett a többi családtag
illő eltartását. A hitbizományi tilos volt elidegeníteni
(eladni).
itt római halomsír népies neve
nem nemes (nem jobbágy) értelmiségi
20 krajcár, lásd Máriás
ugyanott
szeplőtelen fogantatás
természetben
zsellér, nincstelen
egykori falu, majd major Hernyék és Kissziget közt
bíró
mustmerő edény. Régen ivóedény, ebből lett
bormérték Zalában = 4,19 1
a tanulótól a tanítónak járó tandíj
porta
portánként (azaz kapunként, telkenként) fizetett
18 dénár adó a királyi kincstárnak,
collecta, koleda, szedemény, természetbeni
szolgáltatás, vagy annak pénzbeli megváltása
gabonával foglalkozó uradalmi tisztviselő
eredetéről semmit sem tudunk (írja Csapodi im. 29.)
keringve
az adott év őszétől, vagy a következő évben hizlalásra
szánt állat
a gyámság vagy gondnokság alá rendelt személyek
ügyeinek intézésével, a gyámok, gondnokok
tevékenységévek felügyeletével megbízott
hivatalos személy vagy köztisztviselő
borral foglalkozó uradalmi tisztviselő
elolvasott
gyertyának való faggyú
Ludimagister
Lutheránus
Macskura
Magva szakadt
Mandátum
Mansio
Mater
Máriás
Mostrancia
Népfölkelő
Nona
Novabb
Officiátus
Officiolátus
Onera
Oppidum
Órányi járóföld
Osztatlan
Ova
Papp Simon
Pápista
Parochiális
Párbér (egyházi)
Pascum
Patronátus
Plaga
Porció
Porta
iskolamester
Luther tanait követő, evangélikus
maszka = szedett-vedett ruhába öltözött,
eltakart arcú farsangoló
nem volt fiú utóda
megbízás, meghatalmazás
lakóház
anya (itt anyaegyház)
a XVIII. században elterjedt ezüst váltópénz, amely
nevét, a rajta lévő, a gyermek Krisztust kezében tartó
Mária veretekről kapta. Értéke változó,
17 vagy 20 krajcárral volt egyenlő
szentségtartó
az I. világháború végéig alkalmazott fogalom
a tartalékos katonára
kilenced (földesúrnak természetben fizetett adó)
újabban
uradalmi gazdatiszt
tisztviselő, irodatiszt; több faluból álló egyházi
nagybirtok
terhek/et
mezőváros
3,68-4 km síkvidéken. Alsólendva a dombokat
kikerülve 16 km. így a 8 km/óra távolság bizonyára
lóval értendő
közös
tojás
(1886-1970) geológus, akadémiai tag, a MAORT
vezérigazgatója. Az ő érdeme a Dunántúlon a
kőolaj- és földgáz termelésének megkezdése (1935)
római katolikus
a lelki hivatásra vonatkozó, vele kapcsolatos
házasságkötésért fizetendő összeg
legelő
kegyúr
tájék (csapás, ütés)
(Portio) rész, osztály, viszony, arány
egész jobbágytelek, amely a XVI. század elejétől
magába foglalja a belső teleken (házhely) kívül a
szervesen hozzá kapcsolódó külső tartozékokat,
a szántóföldet, rétet, továbbá a falu határán belül
található osztatlan használatban lévő erdőt, legelőt
Posessio
Possessor
Possideo
Praeceptor
Praedium
Praediális
Praeparandiai
Praeztatio
Presbiter
Prézes
Profunt
Provisor
Providus
Pulii
Rajpénz
Ratio Educationis
Rationista
Redempta
Regálé
Regeszta
Requiem
Ringlispíl
Robot
Sedecima
Sedes
Sedria
Seminobilis
Semök
Serialis
Sessio
Sessionális
Slepta
Subclaviqer
Subfrumentarius
Suk
Szabados
birtok, jobbágyfalu, falu
birtokos, földbirtokos
possessor
tanító (segéd)
birtok, de magyarországi használat szerint
pusztát is jelent
örökíthető birtok
falusi tanítókat képző intézet
szolgáltatás
felszentelt pap, a katolikus egyházban a püspök alatt
a legmagasabb fokozatot jelenti = áldozópap
elnök (elöljáró, főnök, vezető)
katonakenyér
tiszttartó
tiszttartó
baromfi
méh-tized megváltása
a nevelés rendje
számtartó (számadó, pénztáros)
megváltás
királyi vagy földesúri jövedelem
oklevélkivonat, oklevéljegyzék, összeírás, jegyzék
gyászmise
körhinta
úrdolga; a jobbágy földesurának gyalog, vagy fogattal
teljesített szolgáltatása; mértéke különböző volt,
néha pénzben is megválthatták
tized
ülőhely
úriszék, megyei törvényszék
lásd agilis
békarokka
telkes jobbágy
jobbágytelek
telekhez tartozó, telkes
hajdina
kulcsár inasa
kasznár inasa
rönk, ölfa hasításánál használt, fából szorító
gyűrűvel, vagy gyertyánfa tövéből készített szerszám,
amivel a hasító fejszére vagy ékre ütnek
szabad költözésű jobbágy; lásd zsellér
Tabernakulum
Talmud
Taxa regia
Tesdmontális
Thuribulum
Tíz (10) pénz
Tönköly
Tüzes ember
Usus
Vakarcs
Vélum
Vindő
Xr
Zsellér
szentségház, szentségtartó
a szidóságnak a Biblia mellett legnagyobb hatású
könyve. Tartalmának két alkotó eleme van: a halácha
= törvény, a szertartás, a szabály, és az aggáda = az
írásmagyarázat, erkölcsi oktatás
A XVI. századtól a királyi hadiadó összevonása a
kamara hasznával (lásd kapuadó), amelynek együttes
neve portális adó, értéke 1-3 magyar forint volt
megbízottja, tanúja, (vég) rendeletének végrehajtója
(vallási) füstölő
denar
búza
garabonciás, gyertyás, lúdvérc
szokás
kenyérsütéskor a gyúródeszkáról összekapart tésztát
a kemencében a kenyér mellett megsütik
a katolikus liturgiában többféle rendeltetésű kendő
véndely = zsírosbödön
krajcár
nincstelen, de szabad költözésű, szabadosnak is
hívták őket
III. Mértékegységek
Akó (pozsonyi)
Akó (lendvai)
Búzakéve
Csomó
Csöbör
Eke vagy ekealja
Fertály búza
Font
Gelima
Hydria
Icce
Kapásnyi szőlő
Káforka
Kalangya
Kaszás rét
Kepe
Kepe (kéve)
Kereszt (gabona)
Kocsinyi rét
Korsó bor
Köböl
Köböl
Marék
Mázsa
Mázsa (bécsi)
Media
m. forint
Mérföld (magyar)
Mérő
Orgia
54,3 1.
54-55 1. = 27,5 pint = 55 icce
(XVI. sz.) 30 kéve tett ki egy kalangyát =
gelima = kereszt = csomó
lásd búzakéve
(letenyei) 13,43 1
egy nap alatt egy igával (egy pár ökör), egy ember
által felszántható terület. II. József egységesítési
rendelete óta 1600 négyszögöl
(negyed mázsa) 25,1 kg
1 font = 0,56 kg.
lásd búzakéve
vödör (lendvai) = 22 1
(Eger) 0,7 1. (budai) 0,85 1. borból
egy nap alatt, egy ember által megkapált terület,
kb. 200-300 négyszögöl; Göcsejben 94 négyszögöl
ivóedényből lett bormérték Zalában = 4,19 1
lásd búzakéve (1551-ben 1 kalangya kb. 0,5 vékának
felelt meg = 35,63 1)
egy nap alatt, egy ember által lekaszált terület,
kb. 1200 négyszögöl
1 kepe átlagban 1 köböl
2 marok gabona
19 vagy 21 kéve (lásd még búzakéve)
kaszás rét
eredete és mennyisége is ismeretlen
(lendvai) 2 pozsonyi mérő = 1 kassai köböl = 125,11
(soproni) terület: 6-800 négyszögöl, térfogat: 62,53 1
marok, a kéve fele
50 font
56 kg
icce (lendvai) = 11.
magyar forint
régi: 11,3 k,. új: 8,5536 km.
(pozsonyi) 62,53 1. (lendvai) 22 1.
öl, a XVII. században hosszmértékből lett fa,
vagy széna öl
Ópénz = Valamivel nagyobb a dénárnál,
a magyar forint század része
Öltözet ruha = (XVI. sz.) 5 rőf, kb. 3,9 méter kelme kellett
egy öltözet ruhához
P.m. = pozsonyi mérő
Pint =1,41
Quarta = negyed telek
Qurtale = fertály, fertália = negyed. Mint űrmérték. (A XVIII.
századtól főleg bor űrmérték.)
Az akó negyede = bécsi urna.
q = quintal = métermázsa
Rőf = 78 cm
Suk = kb. 25 cm
Tungocs = (űrmérték)
Urna (pozsonyi) = az akó 14 része
Urna (pozsonyi) = 13,57 1
Urna (lendvai) = 13,5 1
Véka = a köböl !4 része
Vödör (lendvai) = 22
Vödör = 0,4 pozsonyi akó = 21,61
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25,
26.
27,
28
29
30
31
32
486
Képek jegyzéke
A falu látképe nyugatról
Zalai bükköny (Vicia araboides) Fotó: Bauer Norbert.
Földrajzi nevek térképe
Kőbalta a Csokmai hegyről
A Bánffy család címere
A Széchy család címere
Nádasdy család címere
A vár rekonstrukciós rajza
Lószerszámdísz és edénytöredékek a várból
A Várhelyi-domb látképe
XIV. századi pecsétgyűrű a Kis-hegyről
Eszterházy család hercegi címere
Az Erdődy család címere
Az Erdődy-féle urbárium első lapja
Pákai jobbágyok panaszos levele
Jobbágybirtokok összeírása Pákán (1780)
A falu alaprajza az I. katonai felmérés alapján
Az 1828. évi jégverés kárvallottjai összeírásának részlete
A statáriális bíróságról szóló 1849. évi rendelet
Páka térképe (1864)
A „Nagyhíd" elődje (1958 k.) Fotó: Zsámboki Gábor. Megjelent a „Hidak Zala
megyében" című könyvben (Szerk.: Dr. Tóth Ernő) Zalaegerszeg, 2004
Szent Flórián szobor
Pákai regruták (1916)
Pákaiak - hátul a sziklán - az olasz fronton (1917)
Varró tanfolyamos lányok (1937) (ismeretlen), (ismeretlen), Bedők Gizella,
Bogár Etelka, (ismeretlen), (ül) Dávid Irén, Bicsák Teréz, Káli Irén,
Bíró Margit, Bek Mária, Gallisz Júlia
Horthy Miklós tiszteletére feldíszített templomtér (1938)
Regruták (1939). Dávid Sándor, Kárász Ferenc, Rudas József, Gerencsér
Imre, Németh Ferenc bíró, Bácsi Tibor, Farkas Ferenc, Molnár Sándor,
Szabó Kálmán, Bek Vilmos, Király Ferenc, Gerencsér Ferenc
Leventék által, hadifogságban készített fényképkeret
Világháborúk áldozatainak emlékműve a Hősök terén (1994)
Pártigazolvány (1945)
Közmunka igazolvány (1948)
Pákai regruták az 1950-es években. Tamása Ferenc, Varga Imre, Mikó Ferenc,
Hajas László, Joós Ferenc, Dromfeld Ferenc, Antal Lajos, Varga Vilmos
33. Ebédosztás a kitelepítetteknek Kócson. A kép jobb szélén Ferenczy József.
34. Az építés alatt álló „Délibáb Filmszínház", Zolder Károly mozija (1944)
35. A „Nagyhíd" (2004)
36. A „Kishíd" a Válickán (1983)
37. Az első kerékpár (velocipéd) Pákán (XX. század eleje)
38. Lukács Tibor és Lukács Lajos az Öveges ház lépcsőjén (1959).
Fotó: Öveges József
39. Ünnepi megemlékezés a Hősök terén a Wesendorf-i vendégekkel (1991).
Manfréd Drisner polgármester ünnepi beszédét mondja.
40. Ünnepség az EU csatlakozás alkalmával. Bécs József alpolgármester ünnepi
beszédet tart.
41. A falu alaprajza az I. katonai felmérés (1792) alapján
42. A falu belterületi térképe (1864)
43. A dömeföldi erdészházhoz fát szállító dömeföldi fuvarosok (1943-1944)
44. Jegyzőkönyv a Dömeföldi Nemzeti Bizottság üléséről (1945)
45. Színdarab utáni bál a dömeföldi kocsma udvarán (1947. szeptember 23.)
46. Egy szép régi épület Dömeföldén
47. A csokmai határ sarkán álló egykori kocsma
48. Andrássy-telep, Balogh Lajosék háza (1930-as évek)
46. Pákai képeslap (1952)
50. Pákai képeslap (1972)
51. Pákai képeslap (1990. k.)
52. Kilátó a „Kishegyen"
53. A körjegyzőség bélyegző lenyomata
54. Községi képviselőtestület névsora (1911)
55. Községháza, mögötte az egykori ispánlakás
56. Beznicza Péter körjegyző sírja a pákai temetőben
57. Páka mai címere
58. Dömefölde pecsétje (1826)
59. Páka XVIII. századi pecsétje
60. Pákai csendőrök feleségeikkel vasárnap, misére menve
61. Mihálovics István pákai körorvos egyetemi hallgató korában
62. Dr. Mihálovics István síremléke a pákai temetőben
63. Dr. Augusztinovics Nándor és családja, áll: Elemér, Nándor, István, ül: A.
Nándorné A. Ilona, A. Nándor
64. Dr. Kiss Géza síremléke a pákai temetőben
65. Az első gyógyszertár épülete (Kossuth u. 54.)
66. A gyógyszertár ma, az egykori Ferenczy-kocsma épületében
67. Az egykori dömeföldi iskola épülete
68. Zsúpos boronapincék a Csokmai hegyen (1975)
69. Az egykori Erdődy-kastély
70. Az uradalmi major istállói
71. Lovakat ábrázoló festmény a munkalovak uradalmi istállójának ajtaja felett
72. Pinceépítők a pákai Új-hegyen (1932)
73. Inas szabadító levél (1864)
74. A KTSZ dolgozói az asztalosműhely előtt (1965). Tarsoly János, Horváth
István, Bek Ferenc, Bekk József, Tóth Károly, Molnár János, Horváth Jenő,
Czigány Jenő, Németh János, Takács Sándorné, Pörge József, Deák
Ferenc, Tompos Vilmos, Pupák József, Dancs Lajos, Károly Benedek, (g)
Tóth Géza, Bedők Zoltán, KárolyJózsef, Felső Endre, Baki Imra, Horváth
Sándor (hátul a lépcsőn)
75. A KTSZ kárpitosai a malom udvarán (1972). Hátsó sor: Molnár Istvánné,
Tüske Jánosné, Cselenkó Ferencné, Horváth János. Első sor: Ferincz
Sándorné, Tompos Éva, Peszleg Erzsébet, Rudas Ferencné, Toplak
Lajosné, Németh Gyuláné.
76. A diótörő dolgozói a malom udvarán. Bódi Gézáné, Devecz Sándorné,
Kósa Gyuláné, Horváth Lajosné, Kiss Vilmosné, Bedők Gyuláné, Panágl
Ferencné, Czupi Gézáné
77. Téglavetők (1938-40 k.). A Czigola malom bővítéséhez készítették a téglát.
Bek László, Bek András, Vatali Margit, Vatali Erzsébet, Vatali Jánosné,
Takács Imre, Vatali Ilona, Csondor Sándor, Kovács Ferenc, (ismeretlen)
Mária (Dömefölde), Czigola Károly, Sabján Péter, Sabján Péterné, Molnár
István mészáros, Horváth Gergely molnár, Antal Boldizsár, (ismeretlen),
(ismeretlen), Bek Gyula, (elöl ül) Sabján István, Sabján József (sapkában
áll)
78. A pákai malmok helyszínrajza (1898)
79. A dömeföldi Fata-malom 1927-ben, átépítés közben
80. Belső József pákai malomtulajdonos céhlevele
81. Festmény a Czigola-malomról
82. A pákai Czigola-malom
83. A Czigola család a malom udvarán (1910-es évek). Károly, Gyula, Mária,
Czigola Sándorné és Ilona. Háttérben a templom
84. Szilveszteri bál után a Tóth-kocsma udvarán (1931)
85. A „Vaskalap"
86. A Tóth-kocsma utcai lámpája
87. A Park Étterem
88. „Éden" Étterem és Panzió
89. A „Nagybolt", az ÁFÉSZ iparcikkboltja, az egykori I lirschl-kocsma és
Szendefi-bolt. Fotó: Farkas László
90. A földműves szövetkezet irodistái. Németh Zsuzsanna, Molnár Irma,
Csider Éva, Brenner Györgyné, Tóth Irén
91. Az 1963-ban épült posta és szolgálati lakás
92. Lukács József postakocsis a posta mai épülete előtt
93. Takarékszövetkezet
94. A zágrábi érsekség összeírásának egy lapja (1774)
95. A plébánia XVIII. századi bronz ostyasütője
96. A plébánia bélyegzőinek lenyomata
97. Lukács Lajos sekrestyés a főoltár előtt (1950-es évek)
98. A templom déli homlokzata, építési periódusokkal. A rajzot Czigány István
- ZALAART - bocsátotta rendelkezésünkre.
99. A régi sekrestye befalazott ablaka
100. Római katolikus templom
101. A Czimbal által festett főoltárkép
102. Szent Istvánt ábrázoló falfestmény
103. Szent László király freskója a szentély északi falán.
104. A Legát-alapítványból emelt temetőkápolna
105. A templom körüli temető XVIII. század végi keresztje
106. A felújított „Mindenki keresztje" a pákai temetőben
107. Misére várakozók vasárnap délelőtt (1933)
108. Nepomuki Szent János szobra Lászlóházán
109. „Mária-kép." Mária a kisded Jézussal
110. Szentháromság szobor a templom mögött
111. Közadakozásból emelt kereszt a dömeföldi Hottó-hegyen
112. Az ún. Fata-kereszt a dömeföldi temetőben
113. ilorváth-Kovács kereszt (Páka, Kossuth u. 3.)
114. A templomi dalárda
115. Elsőáldozók reggelije a plébánia udvarán
116. „Háromszenteki" kápolna
117. A pákai régi iskola (1952 körül)
118. Elemi népiskolai bizonyítvány 1913-ból
119. Dömeföldi iskolások Kardos István és Tóthné Spatnia Ilona tanítókkal
(1936)
120. Pákai iskolások Mészáros Árpád tanítóval, Nagy Sándor káplánnal és Temesváry
István kántortanítóval (1938)
121. Pákai iskolások Török Bertalan kántortanítóval és Torma segédtanítóval
(1928)
122. Pákai iskolások kiránduláson a „Háromszenteki" kápolnánál Soós Béla
tanítóval (1934)
123. Iskolai névadó ünnepség díszvendégei. Kállai Emil piarista tartományfőnök,
Nógrádi László ogy. képviselő, Szilágyiné Szemkeő Judit h. államtitkár,
Göncz Árpádné, Márfi Gyula veszprémi érsek, Hóbor Erzsébet a Zala
Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, Varga László a Zala Megyei Közgyűlés
elnöke.
124. Öveges József a pákai Hottó-hegyen. Háttérben a vétyemi erdei vasút hídja
(1930. k.)
125. Öveges József testvére, Öveges Ede háza előtt
126. Öveges professzor fizika órája az általános iskola udvarán (1970. k.)
127. Öveges József lakóháza Pákán
128. A parasztszívek-című színdarab szereplői (1922. k.)
129. Pákai színjátszók (1930-as évek)
130. Dömeföldi színjátszók (1939 k.). Takács József, Hermán Sándor, Takács
Ferenc, Tóth Ferenc, Bíró József, Balla Ferenc, Kovács Ferenc, Czupi Ferenc,
Molnár Ilona, Molnár Magdolna, Boczkó Aranka, Varga János, Molnár
Anna, Varga Ferenc, Boczkó Olga, Bicsák Rozália, Cseresnyés István,
Varga Sándor.
131. A „Fekete mén" című előadás szereplői (1943). Marton István, Bolla Gyula,
Törő Ferenc, Rudas Gyula, Németh Jenő (hangyász), Törő István, Kiss
Ferenc, Tóth Teréz, Gerencsér Imre, Molnár Aranka, Horváth Sándor,
Horváth Irén, Csondor Magdolna, Tóth Géza, Cserti László, Molnár Gyula,
Csondor Vilmos.
132. Fekete István: „Hajnalodik" című színdarabjának szereplői (1942. XII.
31.). Rudas József, Bíró Lajos, Rudas Ferenc, Bek György, Varga Ferenc,
Bekk Géza, Csondor Vilmos, Bíró Jenő, Molnár Gyula, Peszleg József,
Molnár Aranka, Farkas Malvin, Károly Rozália, Takács Sándorné,
Csondor Magdolna, Bíró Irén, Csondor Edit.
133. Pákai színjátszók (1940-es évek vége). Gerencsér Vilmos, Németh Ferenc,
Molnár Olga, Bek (bekpál) Ferenc, Gallisz Ferenc, Peszleg Irén, Károly
Julianna, Törő Ferenc, Kiglics Valéria, Kovács Margit.
134. Dömeföldi színjátszók a „Visszahív a tanya" című színdarab előadásán
(1948. június 6.). Takács József, Szabó Edit, Czupi Ferenc, Molnár Emma,
(ismeretlen). Bek József, Varga Ernő, Dómján Anna, Kómár József káplán,
Molnár Anna, Cseresnyés István, Cseresnyés János, Cseresnyés Ferenc,
Czupi József, Bogár Károly.
135. A sokfunkciójú, egykori „Vaskalap", a falu kultúrháza (1950 körül). Mellette
a zsúpos Mókusz-ház
136. A Polgári Olvasókör és az Iparos Olvasókör bélyegzőjének lenyomata
137. Pákai színjátszók a Ferenczy-kocsma udvarán (1937.). Molnár István,
(előtte) Süle Sándor, Joós Rozália, Bíró Lajos, Farkas Malvin, Kiss (teleki)
Ferenc, Tóth Mária (vincek), Bek György, Gyuricza Mária, Bíró Margit,
Peszleg József, Csondor Magdolna, Németh Károly, Bedők Gizella,
Gyuricza Pál, Rudas Mária. Fotó: Koronczi Lajos borbély.
138. Az Iparos Olvasókör zászlaja
139. AWesendorf-park (2004)
140. A KAL tagjai a KALOT épülete előtt (1939) Major Gyula kanonokkal, és
Orbán Balázs káplánnal
141. A pákai Szent Erzsébet Mária-kongregáció felvételi oklevele
142. A pákai Mária Lányai Társulat tagjai és vezetői. Hátsó sor: Czigány Julianna,
Farkas Magdolna, Hermán Teréz, Káli Irén, Horváth Júlia, Lőrincz
Mária, ? Margit, Zsoldos Gézáné, Károly Irma, Csondor Erzsébet, Hermán
Ilona, Máté Mária, Tóth Gizella, Gáspár Irén, Bek Mária, Horváth
Irén. Középső sor: Kardos Anna, Cselenkó Erzsébet, Horváth Teréz,
Czigány Anna, Csondor Ilona, Bek Júlia, Németh Júlia, Hermán Júlia,
Jobbágy Teréz, Molnár Mária, Joós Rozália
Ülnek: Kovács Teréz, Németh Teréz, Horváth Erzsébet, Dávid Gizella,
Temesváry Anna, Beznicza ?, Nagy Sándor káplán, Péter Mária, Farkas Elvira,
Bek Júlianna, Kis Etel, Tóth Mária.
143. Felújított tűzoltókocsi 1891-ből
144. A dömeföldi önkéntes tűzoltók és vendégük
145. Pákai önkéntes tűzoltók a Wesendorf-iaktól kapott tűzoltóautóval
146. A pákai labdarúgó csapat a Páka-Gutorfölde (3:1) labdarúgó mérkőzés
után (1937. június 29.). Németh Károly (fehér ingben), (ismeretlen),
Szőke Sándor, Lóránt István, Németh Jenő, Bek György, Dávid Géza (civilben),
Kovács Ferenc, Kocsis János, (ismeretlen), ülnek: Bedők István,
Kovács Lukács, Brenner Antal (Csömödér), Dávid Géza.
147. A pákai labdarúgó csapat a Lepencén lévő pályán (1947). Molnár Gyula,
Németh Károly, Horváth Sándor, Nagy Lajos, Pammer Jenő (Csömödér),
Marton József, Molnár István (dottya), Peszleg István, Varga Alfréd, Németh
Jenő, Bek György, Pálfi Ede, Bolla Gyula. Pálfi Ede és Bolla Gyula
közt hátul Kulcsár játékvezető látszik.
148. A pákai első „aranycsapat": áll. Molnár István, Bódi Géza, Durgó József,
Kalmár Zoltán (Ortaháza), Bolla Gyula, Rudas Ferenc, Rudas József, Zsoldos
Géza, Horváth Sándor, Bíró Lajos, Bek György, Dombai János, Varga
Ferenc, Németh János (sifter), gugol: Kovács József, Rétyi Antal, Bíró Jenő,
ülnek: Lapat József, Bódi Ferenc, Németh Gyula, Horváth Vince, Bek
Ferenc, Pálfi Ede
149. A második „aranycsapat" (1950-es évek eleje). Károly Benedek, Pas István,
Németh Gyula, Kovács Jenő, Bekk Géza, Toplak Lajos, Rétyi László,
Bek (bekpál) Ferenc, Szabó István, Kovács Ferenc, Bíró Zoltán.
150. A hatvanas évek csapata (1963). Takács László, Mikó László, Herczeg Ferenc,
Varga Lajos, Törgyekes József, Kovács Ferenc, Lapat József, Tarsoly
János (Szécsisziget), Felső Endre, Hajas László, Jári Ferenc.
151. Az új labdarugó generáció (1975). Pordán Lajos edző, Molnár László,
Bek György, Lukács Lajos, Koczfán István, Károly József, Tóth Zoltán, Belső
Ernő (Ortaháza), Békefi László, Horváth Sándor, Kovács József, Király
Gyula, Bek István, Bódi József.
152. A csapat 1976-ban. Koczfán István, Lukács Lajos, Tóth Zoltán, Károly József,
Gerencsér Gábor, Kovács Imre, Varga László pénztáros, Békefi László,
Devecz Sándor elnök, Pordán Lajos edző, Kovács József, Bek István,
Király Gyula, Horváth Sándor, Bódi József.
153. Pákai öregfiúk csapata. Áll: Bek István, Rudas Attila, Tóth Zoltán,
Cselenkó József, Koczfán József, Koczfán István, Brenner József, Hajdú
Gyula, Király Gyula, gugol: Bek Csaba, Bek Gyula (Kissziget), Tóth István,
Károly Róbert, Horváth Sándor, Németh Gyula, Lukács Imre, elöl: Bódi
József, Bocskor Zoltán.
154. Pákai leventék díszőrségben (1938 k.) Csondor Károly leventeoktató,
Bedők István, Kemenczey Sándor, Bódi Lajos, Tóth Ferenc (Dömefölde),
Kocsis János
155. Pákai leventék
156. A „Válicka" KISZ klub dekorációjának terve. Készítette Gersei István, az
iskola rajztanára, 1972-ben
157. Páka község díszpolgárai (Szabó József, Mester Vince)
158. A világháborúk áldozatainak emlékműve Dömeföldén
159. A Plébánia mai épülete
160. Kazalrakók Dömeföldén (1950 k.)
161. Tehenes szekérrel a Koczfán-sűrűnél, a háttérben Dömefölde. Hermán
Margit, Hermán József, Rétyi László, Rétyi András
162. Páka településszerkezete 1864-ben, Lászlóháza nélkül
163. Az utolsó zsúpos ház a faluban. Dömeföldi tájház
164. Németh Ferencék házánál a család és a szomszédok
165. Németh Ferencék és Bek Pálék közös háza az udvar felől, a vesszővel elkerített
kis kerttel
166. Kása József háza a fölvégben (1935)
167. Istállóval egy fedél alatt lévő lábas-pajta, Lászlóházán
168. Kása Józsefék első szobája (1940 k.). A képen: Kása József, Király
Sándorné, Tóth Mihályné (Kása Rozália)
169. Telkeket elválasztó vesszőkerítés, mögötte gazdasági épületek (1940 k.)
170. Hajlított, zsúpos boronapince a Csokmai hegyen
171. Szüretelők a plébánia pincéje előtt. Kovács József, Farkas József plébános,
Kovács Józsefné, Farkas plébános apja, Farkas Mária, a plébános húga,
Skrovin János káplán, Göntér Józsefné, Temesváry Istvánné, Farkas Malvin,
Molnár Aranka, Göntér Mária, Kovács Teréz, Kovács Irén, Bécs Elemér
(tehenész a plébánián).
172. Tóth Mihályné, Heincz István, Heincz Istvánné a szőlőhegyen
173. Dísztörülköző
174. Lakodalmas készülődök (1930-as évek)
175. Szenteltvíz-tartó
176. Esküvőre indulás előtt a násznép (1938)
177. Öntöttvas sírkereszt a temető sarkában
178. Disznóölés a plébánián. Kovács Józsefné, (? szakácsnő), Kovács József
(Csömödér), Fülöp Imréné, Ferenczy István hentes, Németh Sándor
179. Tollfosztók (1975). Peszleg Istvánné, id. Molnár Istvánné, ifj. Molnár
Istvánné, Horváth Józsefné, Németh Gyuláné.
180. „Péter-páli" búcsú (1952)
181. Imakönyv, mint családi „anyakönyv". Imakönyv első lapja
182. Bérmálás (1972)
183. „Ez a Páka szép helyen van..." (Kotta)
184. „Dombon lakik a pákai plébános..." (Kotta)
185. „Bádogozzák a pákai templomot..." (Kotta)
186. „Ezernyócszázkilencvenbe..." (Kotta)
187. Molnár Sándor által faragott kulacs első oldalán Kása József mesemondó
portréja
188. Molnár Sándor által faragott kulacs hátoldala: kisszigeti búrú nyújtás
189. Id. Völgyi János által 1974—78 közt faragott kampósbotok
190. Kása József mesemondó
191. Molnár István által szőlőtőkéből faragott feszület a pákai templomban
192. Molnár István faragás közben (1997)
193. Doma János mesél a környék gyerekeinek (1968). Tóth Ervin, Kovács Ferenc,
Czupi Ernő, Doma János, Tóth Melinda, Tóth Jenő, Tóth Tamás,
Kósa Marianna, Takács Piroska, Becze Edit, Varga Klára.
194. Aratóünnepi felvonulás (1940 k.) Háttérben a KALOT épülete.
Bilderverzeichnis
1. Sichtbild des Dorfes vom Westen aus
2. Zalaer Wicke (Vicia araboides) Photo: Norbert Bauer.
3. Plan der geographischen Namen
4. Steinaxt vom Csokmaer Berg
5. Das Wappen der Familie Bánffy
6. Das Wappen der Familie Széchy
7. Das Wappen der Familie Nádasdy
8. Rekonstruktionsplan der Burg
9. Riemenzeugzierde und Geschirrfragmente aus der Burg
10. Sichtbild des Várhelyi-Hügels
11. Siegelring aus dem XIV. Jahrhundert vom „Kis- (Klein-) Berg"
12. Das herzogliche Wappen der Familie Eszterházy
13. Das Wappen der Familie Erdődy
14. Das erste Blatt des Erdody-Urbariums
15. Beschwerdebrief der Pákaer Leibeigenen
16. Aufnahme der Fallgüter in Páka (1780)
17. GrundriB des Dorfes auf Grund der I. militárischen Aufnahme
18. Auszug aus der Aufnahme der Benachteiligten des Wetterschlags im Jahr
1828
19. Verordnung über das Standgericht ais dem Jahr 1849
20. Plan von Páka (1864)
21. Der Vorgánger der „Nagyhíd" („Grossen Brücke") (gegen 1958)
22. Die Statue des Heiligen Florians
23. Pákaer Rekruten (1916)
24. Pákaer Einwohner - hinten auf dem Fels - an der italienischen Front
(1917)
25. Mádels vom Náhkurs (1937).
26. Zu Ehren von Miklós Horthy ausgezierter Kirchenplatz (1938)
27. Rekruten (1939).
28. Von Degen in der Kriegsgefangenschaft hergestellter Photorahmen
29. Denkmal der Opfer der Weltkriege auf dem Heldenplatz (1994)
30. Parteiausweis (1945)
31. Ausweis für Pflichtarbeit (1948)
32. Pákaer Rekruten in den 1950-er Jahren
33. Verteilung des Mittagessens für die Ausgesiedelten in Kócs. Am rechten
Rand des Bildes ist József Ferenczy zu sehen.
34. Das gebaute „Délibáb Filmtheater", das Kino von Károly Zolder (1944)
35. Die „Nagyhíd" („Grosse Brücke") (2004)
36. Die „Kishíd" („Kleine Brücke") über dem Válicka (1983)
37. Das erste Fahrrad (Veloziped) in Páka (Anfang des XX. Jahrhunderts)
38. Tibor Lukács und Lajos Lukács auf des Treppen des Öveges Hauses
(1959). Photo: József Öveges
39. Feierliches Gedáchtnis auf dem Heldenplatz mit den Gásten aus
Wesendorf (1991). Herr Bürgermeister Manfréd Drisner hált seine feierliche
Rede.
40. Feier zum EU-Beitritt. Herr Vizebürgermeister József Bécs hált seine
feierliche Rede.
41. GrundriB des Dorfes auf Grund der I. militárischen Aufnahme (1792)
42. Plan des Innengebiets des Dorfes (1864)
43. Fuhrleute aus Dömefölde, die zum Dömeföldeer Försterhaus Holz transportieren
(1943-1944)
44. Protokoll über sie Sitzung des Dömeföldeer Nationalen Komitees (1945)
45. Ball nach dem Theaterstück im Hof der Dömeföldeer Kneipe (23.
September 1947)
46. Ein schönes altes Gebáude in Dömefölde
47. Die an der Ecke des Feldmarks stehende ehemalige Kneipe
48. Andrássy-Ansiedlung, das Haus der Familie Lajos Balogh (1930-erJahre)
49. Pákaer Ansichtskarte (1952)
50. Pákaer Ansichtskarte (1972)
51. Pákaer Ansichtskarte (gegen 1990)
52. Aussichtsturm auf dem „Kis- (Klein-) Berg"
53. Abdruck des Stempels des Kreisnotariats
54. Namenliste des Gemeinderats (1911)
55. Gemeindeamt, dahinter die ehemalige Hofmeisterwohnung
56. Grabmal des Kreisnotars Péter Beznicza in dem Pákaer Friedhof
57. Das heutige Wappen von Páka
58. Stempel von Dömefölde (1826)
59. Stempel der Dorfes Páka aus dem XVIII. Jahrhundert
60. Pákaer Gendarmen mit ihren Frauen am Sonntag, auf dem Weg zur
Messe
61. Herr István Mihálovics Pákaer Kreisarzt als er noch Universitátsstudent
war
62. Grabmal von Herrn Dr. István Mihálovics in dem Pákaer Friedhof
63. Dr. Nándor Augusztinovics und seine Familie
64. Grabmal von Herrn Dr. Géza Kiss in dem Pákaer Friedhof
65. Das Gebáude der ersten Apotheke (Kossuth Strasse 54.)
66. Die Apotheke heute, in dem Gebáude der ehemaligen Ferenczy-Kneipe
67. Das Gebáude der ehemaligen Schule in Dömefölde
68. Eggenkeller mit Schaubendach auf dem Csokmai-Berg (1975)
69. Das ehemalige Erdody-Schloss
70. Die Stálle des herrschafüichen Gehöftes
71. Gemálde mit Pferden über der Tűr des herrschaftlichen Stalls der
Arbeitspferde
72. Kellerbauer auf dem Pákaer Uj-Berg (1932)
73. Lehrlingsbefreiungsbrief (1864)
74. Arbeiter der HPG vor dem Tischlerwerkstatt (1965)
75. Die Polsterer des KTSZ in dem Mühlenhof (1972)
76. Arbeiter des NuBknackers im Mühlenhof
77. Ziegelstreicher (gegen 1938-40)
78. Lageplan der Pákaer Mühlen (1898)
79. Die Fata-Mühle in Dömefölde in 1927, beim Umbau
80. Zunftbrief von Herrn József Belső, dem Pákaer Mühlenbesitzer
81. Gemálde über die Czigola-Mühle
82. Die Czigola-Mühle in Páka
83. Die Familie Czigola in dem Mühlenhof (1910-er Jahre)
84. Nach dem Silvesterball im Hof der Tóth-Kneipe (1931)
85. Der „Eisenhut"
86. StraBenlampe der Tóth-Kneipe
87. Park Restaurant,
88. „Éden" Restaurant und Pension
89. Der „Grosse Laden", das Gescháft für Industrieartikel von ÁFÉSZ, die
ehemalige Hirschl-Rneipe und Szendefi-Laden
90. Bürobeamten der Bauerngenossenschaft
91. Die im Jahr 1963 gebaute Post und Dienstwohnung
92. Der Postkutscher József Lukács vor dem heutigen Gebáude der Post.
93. Sparkasse
94. Ein Blatt aus der Aufnahme der Zagreber Erzdiözese (1774)
95. Oblateneisen aus Bronzé aus dem XVIII, Jahrhundert im Besitze des
Pfarrhauses
96. Abdruck der Stempel des Pfarrhauses
97. Sakristan Lajos Lukács vor dem Hauptaltar (1950-er Jahre)
98. Südfassade der Kirche, mit Bauphasen
99. Das zugemauerte Fenster der altén Sakristei
100. Römisch-katholische Kirche
101. Das von Czimbal gemalte Haupt-Altargemálde
102. Wandgemálde mit Stephan dem Heiligen
103. Wandgemálde des Königs László des Heiligen an der Nordwand des
Sanktuariums.
104. Die mit Hilfe der Legát-Sdftung erbaute Friedhofskapelle
105. Das Kreuz des um die Kirche liegenden Friedhofs vom Ende des XVIII.
Jahrhunderts
106. Das erneute „Volkskreuz" in dem Pákaer Friedhof
107,
108
109
1 1 0 ,
111
112.
113.
114.
115.
116.
117.
118.
119.
120.
121.
122.
123.
124.
125.
126.
127.
128.
129.
130.
131.
132.
133.
134.
135.
136.
Aus die Messe wartende Leute am Sonntag vormittag (1933)
Die Statue des Heiligen Johannes von Nepomuk in Lászlóháza
„Marienbild." Maria mit dem Kleinkind
Dreieinigkeitsstatue hinter der Kirche
Ein aus öffentlichen Spenden erhobenes Kreuz auf dem Hottó-Berg in
Dömefölde
Das sog. Fata-Kreuz in dem Dömefölder Friedhof
Das Horváth - Kovács Kreuz (Páka, Kossuth Strasse 3.)
Gesangsgruppe aus der Kirche
Erstkommunikantenfrühstück im Pfarrerhof
Die Kapelle der „Dreieinigkeit"
Die alte Schule in Páka (gegen 1952)
Urkunde aus der Volksschule aus demjahr 1913
Dömefölder Schüler mit dem Lehrer István Kardos und der Lehrerin
Frau Tóth, geb. Ilona Spatnia (1936)
Pákaer Schüler mit dem Lehrer Árpád Mészáros, mit dem Kaplan Sándor
Nagy und dem Kantor István Temesváry (1938)
Pákaer Schüler mit dem Kantor Bertalan Török und dem Hilfslehrer
Torma (1928)
Pákaer Schüler beim Ausflug bei der Kapelle der „Dreieinigkeit" mit dem
Lehrer Béla Soós (1934)
Ehrengáste der Namenweihe der Schule
József Öveges auf dem Pákaer Hottó-Berg. Im Hintergrund die Brücke
derWaldbahn in Vétyem (gegen 1930)
József Öveges vor dem Haus seines Bruders, Ede Öveges
Physikstunde von Professor Öveges im Hof der Grundschule (gegen
1970)
Das Wohnhaus von József Öveges in Páka
Darsteller des Theaterstückes mit dem Titel „Bauernherzen" (gegen
1922)
Pákaer Darsteller (1930-er Jahre)
Dömefölder Darsteller (gegen 1939)
Darsteller des Theaterstückes „Der schwarze Hengst" (1943)
Darsteller des Theaterstückes „Dámmerung" von István Fekete (31. XII.
1942)
Pákaer Darsteller (Ende der 1940-er Jahre)
Dömefölder Darsteller bei der Aufführung des Theaterstückes „Das
Gehöft ruft" (6.Juni 1948)
Der ehemalige „Eisenhut" mit mehreren Funktionen, das Kulturhaus des
Dorfes (gegen 1950). Links das Gescháft des Bauernverbandes
Abdruck des Stempels Bürgerlichen Lesevereins und des
Gewerbslesevereins
137. Pákaer Darsteller im Hof der Ferenczy Kneipe (1937)
138. Die Fahne des Gewerblichen Lesevereins
139. Der Wesendorf-Park (2004)
140. Mitglieder des KAL vor dem KALOT Gebáude (1939) mit dem
Stiftsherren Gyula Major und dem Kaplan Balázs Orbán
141. Die Aufnahmeurkunde der Pákaer Heiligen Elizabeth Mana-Kongregation
142. Die Mitglieder und Leiter der Pákaer Töchter Marias Gesellschaft
143. Renoviertes Löschfahrzeug aus dem Jahr 1891
144. Die freiwilligen Feuerlöscher in Dömefölde und ihr Gast
145. Die Pákaer freiwilligen Feuerlöscher mit dem von den Wesendorfern
geschenkt bekommenen Feuerwehrauto
146. Die Pákaer FuBballmannschaft nach dem FuBballspiel Páka - Gutorfölde
(3:1) (29. Juni 1937)
147. Die Pákaer FuBballmannschaft auf dem Feld in Lepence (1947)
148. Die Pákaer erste „Goldene Mannschaft"
149. Die zweite Goldene Mannschaft (Anfang der 1950-er Jahre)
150. Die Mannschaft der sechziger Jahre (1963)
151. Die neue FuBballgeneration (1975)
152. Die Mannschaft im Jahr 1976
153. Die Pákaer Altherrenmannschaft
154. Altherren
155. Pákaer Degen an Ehrenposten (gegen 1938)
156. Entwurf der Dekoration des „Válicka" KISZ Klubs. Hergestellt von István
Gersei, dem Zeichenlehrer der Schule, im Jahr 1972
157. Ehrenbürger der Gemeinde Páka (József Szabó, Vince Mester)
158. Denkmal der Opfer der Weltkriege in Dömefölde
159. Das heutige Gebáude des Pfarrhauses
160. Schobermacher in Dömefölde (gegen 1950)
161. Mit der Kuhfuhre bei dem Koczfán-Dickicht, mit Dömefölde in dem
Hintergrund.
162. Die Gemeindestruktur von Páka im Jahr 1864, ohne Lászlóháza
163. Das letzte Haus mit Schaubendach in dem Dorf. Landschaftliches Haus
in Dömefölde
164. Die Familie und die Nachbarn vor dem Haus der Familie Ferenc Németh
165. Das gemeinsame Haus der Familie Ferenc Németh und Pál Bek vom Hof
aus gesehen, mit dem mit Reisig abgegrenzten kleinen Garten
166. Das Haus von József Kása in dem Oberdorf (1935)
167. Beinviehscheune unter einem Dach mit dem Stall, in Lászlóháza
168. Putzstube der Familie József Kása (gegen 1940). Auf dem Bild: József
Kása, Frau Sándor Király, Frau Mihály Tóth (geb. Rozália Kása)
169. Reisigzaun zwischen den Grundstücken, dahinter Wirtschaftsgebáude
(gegen 1940)
170. Gebogener Eggenkeller mit Schaubendach auf dem Csokmai-Berg
171. Herbstleute vor dem Keller des Pfarrhaus
172. Frau Mihály Tóth, István Heincz, Frau István Heincz auf dem Weinberg
173. Zierhandtuch
174. Hochzeitsvorbereitung (1930-er Jahre)
175. Weihwasserbecken
176. Die Hochzeitsgáste vor der Hochzeit (1938)
177. Totenkreuz aus Gusseisen in der Ecke des Friedhofs
178. Schweineschlachten beim Pfarrhauses
179. SchleiBerinnen (1975)
180. Kirchmesse zu „Peter-Paul" (1952)
181. Gebetbuch, als „Matrikel" der Familie. Erstes Blatt des Gebetbuches
182. Einsegnung (1972)
187. Das Portrát des Márchenerzáhlers József Kása auf der ersten Seite der
von Sándor Molnár ausgeschnitzten Feldflasche
188. Die Rückseite der von Sándor Molnár ausgeschnitzten Feldflasche:
Laufbrett-Streckung in Kissziget
189. Zwischen 1974-78 ausgeschnitzte Krummstábe von János Völgyi d. A.
190. József Kása Márchenerzáhler
191. Das durch István Molnár aus Weinstock ausgeschnitzte Kreuzbikd auf
dem Altér der Pákaer Kirche
192. István Molnár bei der Schnitzarbeit (1997)
193. Herr János Doma erzáhlt den Kindern aus der Gegend (1968)
194. Erntefestzug (gegen 1940) Das Gebáude des KALOT in dem
Hintergrund.
Az eredeti fényképfelvételeket
Becze Ferencné, Bedők Ferencné, Bek Györgyné,
Borsos Mária, Brenner József, id. Brenner Zoltánné, Czigola Gyula,
Czigola Gyuláné, Czupi Ferenc, Czupi Jenő,
Devecz Sándor (Sugár út), Ferenczy Izabella,
Király Jánosné, Koltayné Zolder Klára, Molnár Istvánné,
id. Panágl Ferencné, Rákosné Szabó Edit, Rétyi László (Kanada),
id. Szabó Józsefné, Szabó Zsuzsanna, Takács Józsefné,
Takács László, Tóth Gizella (Zalaegerszeg),
id. Varga Ernő
bocsátották a szerző rendelkezésére
Ezúton is köszönjük valamennyiüknek.
OSSZEFOGLALO
Pákát, ezt a festői környezetben fekvő falut délről a Dél-zalai dombság karéja
öleli. Ennek legmagasabb pontja (317 m) a falu felett magasodik. A zalai dombság
lankáitól északon a Cserta patak széles, mocsaras völgye választja el.
A települést, amely Nagykanizsától és Zalaegerszegtől egyaránt 40, Lentitől pedig
10 km-re fekszik, a Válicka patak szeli ketté.
E letelepedésre kedvező földrajzi adottságokat már korán felfedezték az emberek.
Itteni életük első nyomai mintegy 6000 évesek. Ezek a rézkorból származó
régészeti leletek a közvetlen környék több pontjáról kerültek elő.
Hagytak nyomot maguk után a rómaiak, és az őket követő korok emberei is.
A népvándorlás évszázadai végén idevetődött magyarok azonban viszonylag későn
telepedtek le itt. Falunk pedig ebben az időben a határvédő lakatlan sáv területére
esett. A XI. századvégi hódító háborúk után szűnt meg ez. az állapot.
Első írásos említésekor (1121) is már jelentős helynek számított: volt temploma,
malma, szántóföldjei és szőlői az azokhoz rendelt szolgákkal.
Ekkor egyházi birtok volt, mely később - ismeretlen módon - az alsólendvai
Bánfi család kezébe került. Ok folyamatosan bírták egészben, vagy részben
1644-ig, a család utolsó férfitagjának haláláig.
Mellettük, részben a kor zűrzavaros magyarországi állapotoknak köszönhetően,
több család is szerepelt birtokosaként. A XV. század végén Bakócz Tamás esztergomi
érsek bíboros révén az Erdődy család birtoka lett.
A XVII. században a Bánfiakkal rokon Nádasdyak birtokolták, majd Ferenc - királyellenes
összeesküvés miatti - kivégzése után a kincstárra szállt. A kincstártól
a század végén az Eszterházy család vásárolta meg. Ettől kezdve két birtokosa
volt. Az Erdődyek - a XIX. század végéig - és az Eszterházyak 1945-ig.
A Válicka átkelőjénél, fontos kereskedelmi út mellett lévő falu, e ténynek köszönhetően
szépen fejlődött. Uradalmi központ lett, és 1389-ben már várát említik.
A régészeti feltárás tisztázta, hogy a sövény közé döngölt föld falakkal, várárokkal
és sánccal védett vár a Válicka és Cserta patak mocsarainak szigetén állt.
Az előkerült leletek azt bizonyítják, hogy gazdái a rönkökből összerótt épületeket
a Magyarországon a XV. században virágzó gótika pompájával rendezték be.
Említésre méltó, hogy a kis várat politikai ellenfeleitől I. Ulászló királynak, hadjárat
során, ostrommal kellett bevennie.
Gazdasági szerepének fontosságát jelzi, hogy ekkor már mezővárosi rangja, és
két hetivására - szerda és vasárnap - volt. Országos vásártartási jogot is kapott,
amely tények ekkor Zala megye jelentősebb piachelyei közé emelték.
Az uradalmi központ szerep, a mezővárosi rang megkövetelte, hogy az 1121-
ben említett Szent György tiszteletére szentelt, kis falusi templom helyére egy
méltóbb templomot emeljenek. Ez a vár építésével közel azonos időben meg is
történt.
A XVII. század viszonylag békében és fejlődésben telt el, annak ellenére, hogy
a török 1526-ban végig pusztította és rabolta az ország középső részét, majd
1541-ben birtokba vette az ország fővárosának számító Buda várát.
Falunk életében a törökjelenléte csak 1600, Kanizsa várának török kézre kerülése
után, okozott jelentős változásokat.
A folyamatosan Bécs ellen készülő oszmán hadsereg igyekezett minél nagyobb
területet a birodalomhoz csatolni. Az egyes nagyobb hadjáratok közt portyázó
martalócok pusztították és sarcolták a vidéket, amely során a környék szinte valamennyi
lakott helye megsemmisült. Több közülük soha nem települt újra.
Ezek nevét ma csak egy - egy földrajzi név őrzi.
Ennek tükrében érdekes, hogy Páka mezőváros nem vált lakatlanná, bár csupán
négy ház maradt meg a pusztítás után és templomuk is romokban hevert.
Ilyen körülmények közt is megtartotta vezető szerepét a környéken, és ha lassan
is, de fejlődött.
Kanizsa visszafoglalása után (1690) pedig rohamossá vált ez a fejlődés, bár mezővárosi
kiváltságait földesurai igyekeztek korlátozni, ami a XVIII. század közepe
után, a gazdasági körülmények változásai miatt végül sikerült is.
A lakosság iparból élő tagjai ebbe nem nyugodtak bele, hanem érdekeik védelmére
céhekbe tömörültek. A század második feléből a csizmadiákat és fazekasokat
tömörítő céhről tudunk. A csak mezőgazdaságból élők azonban visszasüllyedtek
a jobbágyi sorba.
A fejlődési folyamatokat azonban nem lehetett megállítani. A török kiűzését követően
helyreállították a romos templomot és beindították az alapfokú iskolai
oktatást. Ez utóbbi története 1747-től dokumentumokkal folyamatosan követhető
napjainkig.
A helyreállított templom ismét kicsinek bizonyult ezért 1741 és 1767 közt megnagyobbították,
belső terét a barokknak megfelelően alakították ki, és rendezték
be oltárokkal, szószékkel, keresztelőkúttal és orgonával. A szentély és a szent
sír freskóit Johan Ignacz Czimbal készítette.
Az építkezés költségeit a kegyurak: a gr. Erdődy, a hg. Eszterházy család és az
egyházmegye fedezte.
Az elkövetkező közel egy évszázad a földesurak és jobbágyok közti állandó ellentétben
telt el, amely csak az 1848-as forradalom révén született jobbágyfelszabadítással,
majd a birtokrendezésekkel az ún. tagosításokkal szűnt meg.
Ettől kezdve a saját földjükön gazdálkodók, mezőgazdaságból élők gyarapodását
jelzi, hogy a XX. század elejétől fokozatosan tűntek el a korábban szinte kizárólagosnak
mondható fából készült, zsúppal fedett, kémény nélküli házak, és
épültek helyettük a nagyobb, világosabb téglaépületek.
A gyarapodó faluban korán megjelentek az iparosok mellett a kereskedők,
kocsmárosok. Az egészségügyet pedig 1855-től szakképzett orvos és bábaasszony
szolgálta.
A XX. századra oly mértékben megnőtt a falu lakossága, hogy a falu határa már
nem volt képes mindenkit eltartani. Ezért sokan Somogy és Tolna megyébe jártak
summásmunkára. Ezen változtatott az olajipar megjelenése, amely jelentős
befolyással bírt a környéken élők életére.
A második világháborút követően, az addig viszonylag kis területtel bíró falu határa,
a közigazgatási változások révén jelentősen megnőtt. A település napjainkra
az akkorinak négyszerese lett.
Korábbi szolgáltató intézményei tovább bővültek: van iskolája, orvosa, fogorvosa,
gyógyszertára. Több élelmiszer és iparcikk boltja, éttermei, szálláshelyei -
panzió és rendezvényház formában - , művelődési háza és automata tekepálya.
Vasúton és autóbusszal megközelíthető a megyeszékhely Zalaegerszeg valamint
Nagykanizsa és Lenti. A falun vezet át az ország leghosszabb keskenynyomtávú
erdei kisvasútja, amely festői tájakra viszi el utasait.
A falu bővelkedik látnivalókban. A környezet szépsége remek kirándulási lehetőségeket
kínál, a barokk templom mellett, barokk köztéri szobrok is láthatók
a faluban.
Öveges József fizikusprofesszorra lakóháza mellett, az általános iskolában berendezett
emlékszoba emlékeztet.
A település korunk követelményeinek megfelelően valamennyi infrastruktúrával
rendelkezik.
ZUSAMMENFASSUNG
Páka, dieses kleine Dorf in maierischer Umgebung ist aus Richtung Süd von
dem Zug der Hügellandschaft Süd-Zala umragt. Der höchste Punkt des
Hügellandes (317 m) liegt über dem Dorf. Im Norden wird das Dorf durch das
breite, sumpfige Tal des Cserta Baches von den Hangén der Zalaer
Hügellandschaft abgetrennt. Die Gemeinde, die sowohl von Nagykanizsa als
auch von Zalaegerszeg 40, und von Lenti 10 km entfernt liegt, wird durch das
Válicka Bach durchschnitten.
Diese, für die Niederlassung günstigen geographischen Gegebenheiten wurden
früh entdeckt. Die ersten Spuren des Lebens sind etwa 6000 jahre alt.
Diese, aus der Kupferzeit stammenden archáologischen Funde kamen aus
mehreren Stellen der direkten Umgebung zum Vorschein.
Sowohl die Römer als auch die Menschen der nach ihnen folgenden Zeiten
lieBen Spuren hinter sich. Die am Ende der Jahrhunderten der
Völkerwanderung hier gelandeten Ungarn siedelten sich hier aber relatív spát.
Unser Dorf breitete sich aber zu diesen Zeiten auf der unbesiedelten
Grenzzone aus. Dieser Zustand hörte nach den Eroberungskriegen am Ende
des XI. Jahrhunderts auf.
Das Dorf záhlte schon zum Zeitpunkt seines ersten schriftlichen Erwáhnung
(1121) zu den bedeutendsten Orten: es verfügte über eine Kirche, eine Mühle,
über Acker und Weinberge, mit den zugeordneten Bedienten.
Das Dorf war damals kirchlicher Bodenbesitz, der spáter - in unbekannter
Weise - in die Hánde der Bánfi Familie in Alsólendva überging. Sie verfügten
darüber kontinuierlich in seiner Ganzheit oder teilweise bis zum Jahr 1644,
dem Tod des letzten mánnlichen Mitglieds der Familie. Neben ihnen waren,
dank teils den chaotischen ungarischen Zustánden, mehrere Familien als
Besitzer aufgelistet. Am Ende des XV. Jahrhunderts wurde das Dorf durch
Tamás Bakócz, den Erzbischof und Kardinal von Esztergom Eigentum der
Familie Erdody.
Im XVII. Jahrhundert war es im Besitz der mit den Bánfis verwandten
Nádasdys, und fiel dann nach der Hinrichtung von Ferenc Nádasdy - wegen
Verschwörung gegen den König - dem Schatzkammer an. Von dem
Schatzkammer wurde es Ende des Jahrhunderts durch die Familie Eszterházy
angekauft. Von diesem Zeitpunkt an hatte es zwei Eigentümer: die Erdodys -
bis Ende des XIX. Jahrhunderts - und die Eszterházys bis 1945.
Das Dorf liegt bei dem Übergang des Válicka, neben einer wichtigen
Handelsstrasse, dank dieser Tatsache entwickelte es sich schön. Es wurde zum
herrschafdichen Zentrum, und im Jahr 1389 ist seine Burg in diesem Zentrum
schon erwáhnt.
Mit Hilfe des archáologischen Aufschlusses wurde geklárt, daB die durch
Wánde aus in die Befriedigung gestampftem Boden, einen Burggraben und
eine Umwallung geschützte Burg auf der Insel der Sumpfgebiete der Báche
Válicka und Cserta gestanden hat. Die zum Vorschein gekommenen Funde
weisen nach, daB die aus Holzblöcke zusammengebauten Gebáuden mit der
Pracht der in Ungarn in dem XV. Jahrhundert blühenden Gotik ausgestattet
wurde. Erwáhnenswert ist weiterhin, daB Wladislaw I. die kleine Burg wáhrend
seines Heereszugs, mit Belagerung von seinen politischen Gegnern erobern
muBte.
Die Wichtigkeit der wirtschaftlichen Rolle des Dorfes wird dadurch gekennzeichnet,
daB es zu diesen Zeiten schon über einen Rang als Landstadt, und zwei
Wochenmárkte - am Mittwoch und am Sonntag - verfügte. Ihm wurde auch
das Recht zur Abhaltung einer Landesmesse erteilt. Das Dorf wurde dann
durch diese Tatsachen unter die bedeutendsten Messestellen des Komitats
Zala gehoben.
Seine Rolle als herrschaftliches Zentrum, sein Rang als Landstadt verlangten,
daB anstelle der im Jahr 1121 erwáhnten, zu Ehren Georg dem Heiligen
ordinierten, kleinen Dorfkirche eine würdigere Kirche gehoben wird. Dies
erfolgte beinahe zum gleichen Zeitpunkt wie der Bau der Burg.
Das XVII. Jahrhundert verging relatív friedlich und mit Entwicklung, obwohl
der mittlere Bereich des Landes im Jahr 1526 durch die Türkén zerstört und
geraubt wurde, dann wurde die als Hauptstadt des Landes betrachtete Budaer
Burg im Jahr 1541 erobert.
Das Dasein der Türkén verursachte in dem Leben unseres Dorfes erst nach
elem Jahr 1600, dem Geraten der Kanizsa Burg in die Hánde der Türkén
bedeutendere Anderungen. Die kontinuierlich gegen Wien einen Angriff planende
osmanische Armee versuchte, ein möglichst groBe Gebiet dem Reich
anzuschlieBen. Die Gegend wurde von den zwischen den einzelnen gröBeren
Rriegszügen streifenden Marodeure zerstört und beschatzt, wáhrenddessen
fast alle bewohnten Ortschaften der Gegend vernichtet wurde. Mehreren
davon siedelten nie wieder neu. Deren Namen sind heute nur in geographischen
Namen aufbewahrt.
In diesem Sinne ist es interessant, daB die Landstadt Páka nicht unbesiedelt
wurde, obwohl nach der Zerstörung nur vier Háuser erhalten blieben und die
Kirche lag auch im Trümmern. Sogar unter diesen LTmstánden behielt das
Dorf seine führende Rolle in der Gegend, und entwickelte sich, auch wenn
etwas langsam.
Nach der Rückeroberung von Kanizsa (1690) wurde diese Entwicklung rapid.
obwohl seine Landgutsbesitzer versuchten, seine Privilegien als Landstadt zu
beschránken, was ihnen in der zweiten Hálfte des XVIII. Jahrhunderts, wegen
der Anderungen der wirtschaftlichen Umstánden endlich gelang.
Die Mitglieder der Bevölkerung, die sich mit der Industrie bescháftigten,
belieBen es dabei nicht, sondern schlossen sich zum Schutz ihrer Interessen in
Gewerke zusammen. Aus dem zweiten Hálfte des Jahrhunderts sind uns die
Schuhmacher und die Töpfer verbündenden Gewerke bekannt. Diejenigen
aber, die sich ausschlieGlich mit Landwirtschaft bescháftigten, versanken
wieder in die leibeigene Situation.
Die Entwicklungsprozesse konnten aber nicht angehalten werden. Die ruinöse
Kirche wurde nach der Austreibung der Türkén rekonstruiert und mit dem
elementaren Unterricht wurde auch angefangen. Dessen Geschichte kann ab
1747 kontinuierlich mit Dokumenten bis heute nachvollzogen werden.
Die restaurierte Kirche erwies sich wieder als zu klein, sie wurde daher zwischen
1741 und 1767 vergröBert, ihr Innenraum dem Barockstil entsprechend
ausgestattet, und mit Altáren, Kanzeln, einem Taufstein und einem Orgel ausgestattet.
Die Wandgemálden des Sanktuariums und des heiligen Grabs wiirden
von Johan Ignacz Czimbal gemalt. Die Baukosten wurden durch die
Patronatsherren: die Familien Gr. Erdődy, Herzog Eszterházy und die Diözese
gedeckt.
Die folgende Periode von fast einem Jahrhundert verging mit dem stándigen
Konflikt zwischen den Landgutsbesitzern und den Leibeigenen, der erst nach
der durch die Revolution im Jahr 1848 entstandenen Befreiung der
Leibeigenen, dann nach der Regelung der Eigentumsverháltnisse, der sog.
Feldbereinigung aufgelöst wurde. Von diesem Zeitpunkt ab wird der Zuwachs
derjenigen, die ihre eigenen Ácker bewirtschaften, sich mit Landwirtschaft
bescháftigen, angezeigt, daB von dem Anfang des XX. Jahrhunderts ab die
früher mit wenigen Ausnahmen aus Holz gebauten, mit Stroh bedeckten
Háuser ohne Schornstein kontinuierlich verschwanden, und statt ihnen die
gröBeren, helleren Ziegelgebáude gebaut wurden.
In dem wachsenden Dorf erschienen neben den Gewerbsleute auch die
Kaufleute und Kneipwirte. Dem Gesundheitswesen dienten ab 1855 qualifizierte
Arzte und Geburtshelferinnen.
Bis zum XX. Jahrhundert wuchs die Anzahl der Bewohner des Dorfes in so
hoher MaBe, daB die Feldmark des Dorfes nicht mehr fáhig war, alle Bewohner
zu ernáhren. Viele gingen deshalb in die Komitate Somogy und Tolna als
Wanderarbeiter. Dies wurde durch die Erscheinung der Olindustrie geándert,
die einen bedeutenden EinfluB auf das Leben der Bevölkerung in der Náhe
ausübte.
Nach dem zweiten Weltkrieg breiteten sich die Grenzen des bis dann über ein
kleines Gebiet verfügenden Dorfes, wegen der administrativen Anderungen
bedeutend aus. Das Gebiet der Gemeinde wuchs bis heute auf das Vierfache
des damaligen Gebiets. Seine früheren Dienstleistungs-Institute wurden weitcr
erweitert: es gibt eine Schule, einen Arzt, einen Zahnarzt, eine Apotheke in
dem Dorf. Es gibt mehrere Lebensmittel- und Industriewarengescháfte,
Restaurants, Unterkünfte - in Form von Pensionen und eines Veranstaltungshauses
-, ein Kulturhaus und eine Automatik-Kugelbahn. Die Gemeinde
verfügt - den Anforderungen unserer Zeit entsprechend - über alle infrastrukturellen
Einrichtungen.
Der Komitatssitz, Zalaegerszeg sowie die Stádte Nagykanizsa und Lenti sind mit
der Bahn und dem Bus einfach zu erreichen. Über das Dorf führt die lángste
Schmalspur-Kleinbahnlinie des Landes, die ihre Fahrgáste zu malerischen
Gegenden fáhrt.
Das Dorf ist reich an Sehenswürdigkeiten. Die Schönheit der Umgebung bietet
ausgezeichnete Ausflugmöglichkeiten an. Neben seiner barocken Kirche sind
in dem Dorf auch öffentliche barocke Statue zu sehen. An Herrn József Öveges
(Physik-Professor) erinnern sein Wohnhaus und das in der Grundschule
eingerichtete Gedenkzimmer.

TARTALOMJEGYZÉK
KÖSZÖNTŐ 5
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA 7
DOMBOK ÖLELÉSÉBEN (Bodorkós Zsolt) 9
A település nevének eredete 12
Földrajzi nevek 13
Páka földrajzi nevei 13
Dömefölde földrajzi nevei 16
TELEPÜLÉS, EMBERT FORMÁLÓ TÖRTÉNELEM 17
Az őskortól a törökkor végéig 17
Páka vára 31
A mezőváros 36
Élet a török után (1690-1848) 41
Jobbágyfelszabadítástól a századfordulóig (1848-1900) 61
Páka a XX. században 75
A világháborúk Pákát is érintették 75
Újra indul az élet 88
A forradalom és a megtorlás 95
Munkás hétköznapok 99
Népesség 103
Alkotó (-) részek 107
Dömefölde 107
Csokma 119
Lászlóháza 123
Tagi major 123
TOVÁBBI TÉNYEK, ADATOK 133
A közigazgatás története 133
A falu jelképei 144
Közrend, közbiztonság 145
Egészségügy, szociális ellátás 150
Orvosi ellátás 150
Fogorvosi ellátás 158
Gyógyszerészek a faluban 159
Védőnői szolgálat 163
Szociális ellátás 163
Óvoda 165
Gazdasági élet 168
Földművelés 168
Ipar 175
Kereskedelem-vendéglátás 191
Posta 208
Takarékszövetkezet 210
Isten szolgái, háza, hívei és jelképei 217
Egyházi közigazgatás 217
A plébánia története 218
Templom 228
Temető 244
Hitélet 247
Az oktatás története 261
Kulturális-, Közösségi élet, Egyesületek 277
Egyesületek - szervezetek 285
A FALU NÉPRAJZA 323
A település 324
Az emberi élet szokásai 353
Tájszavak pákán 396
Szájhagyomány útján 397
Adatközlők . 420
IRODALOM 421
FÜGGELÉK 429
I. Dokumentmok, adatsorok 429
1. Az almádi monostor alapító levelének
Pákára vonatkozó részlete magyar fordításban 429
2. A Vasvári káptalan levele Zrínyi Miklós
örökösödési ügyében, 1570 szeptemberéből 429
3. Zala megyei tisztviselők által, birtokösszeírás miatt,
lefolytatott tanúkihallgatások jegyzőkönyve 431
4. Dömefölde leírása 1728-ból 433
5. Páka úrbéri összeírása az Erdődy család részére, 1767 435
6. A Dömeföldiek 9 pontos kérdőíve 1767-ből 436
7. Páka úrbéri összeírása az Eszterházy család részére, 1768. . . 438
8. A Dömeföldiek 9 pontos kérdőíve 1780-ból 440
9. Pákai birtokosok és birtokaik
(helyileg felsorolva), 1768-ban 442
10. Szőlőhegyi birtokosok 1769-ben,
és az általuk fizetendő hegyvámok 445
11. Szőlőhegyi birtokosok az Eszterházyak részén 1769-ben. . . . 446
12. 1828. évi jégkár összeírása 447
13. Páka községi terület birtokosainak jegyzéke
Varasd, 1864. november 27 449
14. Statisztikai adatok a faluról 451
15. Ismert községi bírók (említés évével jelölve) 455
16. Községi esküdtek, képviselők 456
17. Községi kézbesítők 457
18. Községi hivatalnokok 457
19. Községi-és körjegyzők 457
20. Az alsólendvai uradalomban dolgozó fazekasok összeírása . . . 458
21. Névről ismert iparosok falvaik történetéből 459
22. Ipartestületi tagok névsora, 1946 459
23. Ipartestületi tagok évsora, 1947 460
24. Név szerint ismert molnárok 460
25. Pákai plébánosok 461
26. A nemzet lámpásai 465
27. Nevek a iparos olvasókör zászlórúdján 471
28. Kámaházáról 476
29. Válicka legenda 477
II. Szavak és kifejezések magyarázata 478
III. Mértékegységek 484
Képek jegyzéke 486
Bilderverzeichnis 494
ÖSSZEFOGLALÓ 501
ZUSAMMENFASSUNG 504

A KÖTET MEGJELENÉSÉT
TÁMOGATTÁK
Bakos és Társa Egészségügyi és Szolgáltató Bt. Páka
Cserkuti Károly víz-, gáz-, központi fűtés-szerelő, Zalaegerszeg
Hübner Tervező, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Pécs
Károly Róbert teherfuvarozó - vállalkozó, Páka
Lukács Sándor Balatonlelle
Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg
Zala Megyei Közgyűlés Kulturális Javak és Szolgáltatások Bizottsága
PÁKA
1. POLGÁRMESTERI HIVATAL
2. POSTAHIVATAL
3. ORVOSI RENDELŐ
4. FOGORVOSI RENDELŐ
5. GYÓGYSZERTÁR
6. SPORTPÁLYA
7. ÁLTALÁNOS ISKOLA
8. MŰVELŐDÉSI HÁZ
9. BUSZMEGÁLLÓ
10. KISVASÚTI MEGÁLLÓ
11. ÉTTEREM, SZÁLLÁSHELY
12. ÉTTEREM
13. RK. TEMPLOM
14. TÁJHÁZ
15. ÖVEGES HÁZ
16. SZOBOR
©Kultúrház Kányaváf ^
CfA
6*6JRANS KFT
ERDÉSZETI SZOLGÁLTATÁSOK
Iroda:
8868 Letenye, Szabadság tér 11.
Telefon: 93/543-177
Fax: 93/543-176
E-mail: hatxhat@axelero.hu
• erdészeti szakirányítás, szakszerű erdőgazdálkodás
megszervezése
• erdőgazdálkodói jogok bérlete
• erdősítések, fásítások, fahasználatok tervezése, kivitelezése
• faállományok, és erdőállományok gazdasági elemzése
• nemzetközi, közúti és terepi faanyag-fuvarozás önrakodós
tehergépkocsikkal
• vágási engedéllyel rendelkező lábon álló faanyag
és erdei választék adás-vétele
Dél-Zalai Egyesült
Takarékszövetkezet
Helyben vagyunk!
4 városban és 11 településen
Nálunk:
>- Számlavezetés alacsony díjakkal, bankkártya forgalmazás,
>- Betételhelyezés (egyedi feltételekkel is),
>- Beruházási és forgóeszköz hitelek vállalkozásoknak.
>• Jelzálog-, lakás-, és egyéb építési célú, fogyasztási jellegű
kölcsönök a lakosságnak.
Zalakomár Garabonc Galambok Miháld Zalakaros
Bázakercttye Szepetnek Becsehely Molnári Lctenye
Nagykanizsa Lenti Páka Csesztreg Tornyiszentmiklós
Panágl KFT. "j
C s ö m ö d é r , F ő ú t 1 0 4 .
Panágl Tamás: 30/267 60 36
Panágl Henrietta: 30/987 38 10
: "
L .
Élőt csak élővel lehet gyógyítani\'
TIENS termékek forgalmazása:
táplálkozás kiegészítők, bio-energetikus készülékek.
Méregtelenítés - feltöltés - regenerálás.
OR1FLAME kozmetikumok - természetes alapanyagokból
FONYTON KFT.
8640 Fonyód,
Harmatos út 56.
Elektronikus
részegységek,
DVD-készülékek
GYARTASA
1 wgmmmmwMmm "w W WW ww W WWWWWWW WWWWWWW W
MAURA-EP BT.
Páka, Béke u. 24.
Családi házak felújítása,
bővítése, átalakítása,
utólagos hőszigetelése,
új házak építése
folyamatos vállalással
László Sándor
Telefon:
92/378-559, 30/600 80 33
Lukács Tibor
Szobafestő mázoló
Működési terület:
Zala megye egésze
1990-től a pákai
Magyar-Német Baráti Kör elnöke
2002-től a Páka Sportjáért
Alapítvány elnöke,
a pákai községi
képviselő-testület tagja
2003-tól a Páka Értékeiért
Egyesület tagja
FOREST PARRAGI
és TSA KFT.
Lovászi hrsz. 678
Telephely: |
Iklódbördőce 05/15 hrsz. |
Erdészeti szolgáltatások, f
erdővásárlás, faanyag
kereskedelem és lombos |
fűrészrönk felvásárlás |
Parragi Attila: 30/298 85 59 |
Panágl Tamás: 30/267 60 36 |
Czigola Gyula: 30/530 77 27 %
Páka Értékeiért Egyesület
„Az Egyesület célja, hogy segítse a község és vidéke építészeti,
környezeti és természeti értékeinek megőrzését, korszerű és esztétikus
fejlesztését, ápolja hagyományait, gyűjtse, védje és megismertesse
történeti értékeit, erősítse a lakosság szülőhelye, otthont
adó környezete iránti szeretetét, demokratikus hagyományokra
építve szervezze közösségi tevékenységét."
Páka Értékeiért Egyesület
8956 Páka, Kossuth Lajos u. 34.
Telefon: (92) 579-012
Számlaszám: 75000356-10067167
„Öveges a gyermekekért"
Alapítvány
Az alapítvány célja: a pákai Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda
gyermekeinek segítése, támogatása és Öveges professzor emlékének
megőrzése, ápolása.
Kérjük, aki az alapítvány célkitűzéseivel egyetért és módjában áll azt támogatni,
az alábbi
OTP Bank Rt. számlaszámon: 11 749022-20030308 átutalással,
vagy az iskolában igényelhető postai befizetési szelvényen tegye meg.
„Öveges a gyermekekért" Alapítvány
8956 Páka, Ifjúság út 13.
Telefon: (92) 378-016

„Ha munkám közben valami szépre, pihentetőre
akarok gondolni, akkor elszállok képzeletben Zala
megye délnyugati tájára, Göcsejbe. Pedig láttam
már a tengert, a svájci havasokat, az alpesi tavakat.
De számomra legszebb a zalai táj...
Soha máshol nem vakációztam, mint az én drága
szülőfalumban, Pákán. Csodálatos táj ez. Virágos
rétek, szelíd gesztenyések, szőlős domboldalak, mesebeli
erdős hegyhátak váltakoznak rajta."
( Öveges József)