* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 12.85 MB | |
| 2018-12-06 09:57:26 | |
 | |||||||
Nyilvános  653 | 1812 | Rövid leírás | Teljes leírás (335.31 KB) | A Kegyes Tanítórendiek vezetése alatt álló Nagy-Kanizsai Kath. Főgymnasium értesítője az 1878/9. tanévről. Nagy-Kanizsa, Wajdits József gyorssajtónyomása. 1879. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: ^H u^.-w. JX C r-; • ^ \' a- ; KEGYES TANITÓRENDIEK VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ m értesítője. AZ 1878 í 9. TANÉVRŐL. (2 K Ő N Y 0 M A T U TÁBLÁVAL. ó^o--- ]\\J AGY-KANIZSA, WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓNYOMÁSA. 1879. A KEGYES TANITÓRENDIEK VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ NAGY-KANIZSAI KATH. FOGYWINASIUM értesítője. AZ 1878 I 9. TANÉVRŐL. AGY-KANIZSA, WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓNYOMÁSA. 1879. A rövidítések magyarázata. Vallás: lielv. v. = helvét vallású; ág. v. == ágostai vallású; g. kel. v. = görög keleti vallású; izr. = izraelita. Viselet: sz. =-szabályszerű; r. = rossz. Előmenetel: jel. = jeles; els. = elégséges; elt. = elégtelen. — Egyebek: ö. d. = ösztöndíjas; ism. - - ismétlő. A drágakövek es azok használata az ó-, középes újkorban, i. A czél, melyet szerző ezen szűkebb körű ismertetés keretében szem előtt tartott, azon egyszerű körülmény volt, hogy tanítványaival valamivel bővebben — mintegy rendszeresen összefoglalva — ismertesse meg az ásványországnak egyik legnevezetesebb és legdrágább kincseit, az úgynevezett ék- vagy drágaköveket. E czél elérése tekintetéből, mindenek előtt megismerteti a szerző a drágaköveket a legrégibb időktől napjainkig, vagyis művelődés történeti szempontból; azután felsorolván azok alaki, természettaui, és vagy tani tulajdonait, előfordulási helyeiket, előjöveteli körülményeiket sat. tárgyalja a drágaköveket a tudomány jelen állása szerint. A drágakövek valódiságának és értékének meghatározásánál főleg azok természettani tulajdonai lévén az irányadók, tudniilik: a szín, fény, átlátszóság, sugártörés, keménység, fajsúly sat., ezek is rendesen felsoroltatnak s vegyi összetételeik is megismertetnek. Röviden érintetnek a drágakövek közönségesebb féleségei is, melyek ékkövekül ugyan nem alkalmaztatnak, de melyek főleg a drágakövek köszörülésénél játszanak nagy szerepet, s melyek nélkül a smirgel viszonyát a korundhoz, és a carbonatét a gyémánthoz, nem igen értenők. A gyémánt tárgyaltatik a legterjedelmesebben, miután ezen ásvány önmaga az összes drágakövek értékének 09-ét képviseli. A legtöbb nehézséggel jár a drágakövek értékének meghatározása; hiszen aligha van más oly nevezetes tárgy az életben és kereskedésben, melynél az ár a divatnak, a szépség- és keresettségnek, sőt gyakran a politikai viszonyoknak és egyéb körülményeknek annyira alá volna rendelve, mint a drágakövek. Hogy mindazon által ezeknek értékéről is, és a kereskedésben előforduló árakról — legalább megközelítőleg — tudomással bírjunk, számos egyéb adat mellett, főleg Kluge adatait vettem fel, melyeket ő, több uj franczia munka, több tapasztalt ék- szerész és drágakő-kereskedő után közöl munkájában. De nem mellőzöm Tavernier és Jeffries régi szabályait sem, melyek főleg a nagyobb ékkövek árának meghatározására szolgálnak; jóllehet e mód most már nagyrészt elavult, s csakis igen ritka esetekben alkal-maztatik. Nem csekély nehézséggel jár a drágakövek rendszeres beosztása — főleg ásványtani szempontból véve azokat; — mert majdnem teljesen lehetetlen a szoros értelemben vett tudomány követelésének és a bevett szokásnak meg divatnak egyidejűleg eleget tenni. A drágakövek elég nagy száma felett rendszeres áttekintést* szerezni, azokat egyes összefüggő csoportokba osztályozni s ezzel az áttekintést elősegíteni: igen kevés szaktudósnál találunk helyes irányt és egyöntetűséget, Mi e tekintetben teljesen Kluge beosztását követjük, ki főleg a keménységet vevé alapúi. — Az ide mellékelt két tábla természetes nagyságban és alakban tünteti Jfel azon gyémántokat, melyekről az értekezés folyamában megemlékezünk. A I. táblán egyes, oly példányok is előfordulnak, (1—-14, 1G—20. ábra.) melyekről tüzetes említés ugyan nem tétetik, de a melyek főleg azért foglalnak híres társaik között helyet, hogy bemutassák azon különböző és változatos alakot, melyben a gyémánt a különböző helyeken előfordul. E pontnál nem mulaszthatjuk el, miszerint főtisztelendő Kottek Nándor urnák, a nagy-kanizsai kath. főgymnasium volt Igazgatójának, hálás köszönetet ne mondjunk azon szivességeért, hogy e két tábla elkészittetési költségeit fedezni szives volt. Fogadja tehát hálás köszönetünket, e jótékony, és a tudomány terjesztését előmozdító áldozatkészségeért . . . És most, midőn a drágakövek általános ismertetésére áttérünk felemlítjük azon nevezetesebb műveket, melyek e rövid ismertetés megírásánál forrásul szolgáltak; ilyenek: K. E. Kluge „Handbuch der Edelsteinkunde." — Dr. Szabó J. „Ásványtan"; és „A drágakövek a bécsi világtárlaton." — Fr. v. Kobell „Skitzen aus dem Stein-reiche " — Westerman\'s „Monats-Hefte." — „Természettudományi Közlöny." — „ Természet." — „ Gaea." — Továbbá Krenuer J. és Paszlavszky J. egyes ide vágó adataik, melyek főleg a „Természettudományi Közlönyben" és a „Természet" czimü szaklapban jelentek meg. — Deák Farkas a „Gyűrű" cz. ismertetése; Plinius „Hist. Nat." sat. * * * Az emberi tevékeny szellem, az élet lényeges és mindennapi szükségleteinek megszerzésével járó gondok mellett, állandóan foglalkozott s foglalkozik a jelenben is, az élet kellemessé tételével ugy, mint a test felékesítésével. A környezet felékesítése és megszépítése után való vágy oly általános jelenség, hogy azt minden népnél és minden időben feltaláljuk. Ugylátszik maga a természet tanította — 5 — erre az embereket, mely önmagát is a legváltozatosabb szinü virágokkal ékesité, mely a nap fénysugarainak pompás szineit a pillangók szárnyaira, a madarak tollazatára, a halak pikkelyeire, sőt még az élettelen tárgyakra, a kövekre is átruházta, melyeket mi környezetünkbe vonni s velők ékeskedni — hacsak lehetséges — minden áron iparkodunk. Az emberiség képzettsége, hatalma, ügyessége tekintetbe vételével és alkalmazásával iparkodott mindenkor a természet kimeritliet-len kincstárait kizsákmányolni s azt részint hasznára, részint önmaga feldiszitésére fordítani.; szelleme a művészetek által állandósította, vagy legalább állandósítani törekedett mindazt, mi a természetben — mulandó lévén — gyors léptekkel tova tűnik. S midőn az összes teremtmények között igy keresgélt és válogatott a természet, e gondos anya, örömest engedte át gyermekeinek azon nagyszerűségeket, melyeket úgyis számukra rejt kebelében s melyekkel őket időnkint mintegy megajándékozza. S ha kutatjuk, mily tulajdonokkal kell az egyes tárgyaknak birniok, hogy az emberek által kitüntetve és magas polezra emelve, ékszerül használtassanak: ugy mihamar észreveszszük, miszerint ritka előjövetelök mellett, főleg szép külsejök, szinök s fényök azon tulajdonok, melyek őket keresettekké és kiválóan kedveltekké teszik. Hiszen a szemek ezen hiú érzéki szervek azok, melyek csillogást és fényt keresnek; ezek időznek oly szívesen a nyíló rózsán; ezek gyönyörködnek még örömestebben a ragyogó gyémántban, a pompás szinü rubin- s smaragdban, szóval az ásványok szépeiben is, a drágakövekben...... Ki vezette be a természet e ritka szülötteit legelőször az emberiség csillogást és fényűzést kedvelő salonjaiba; kik voltak s hol laktak ama boldog vagy boldogtalan halandók, kik legelőször használták fel e drága kincseket méltóságuk és gazdagságuk kitüntetésére: annak nyoma az idő végtelen sivatagjában vész el. Annyit bizton állithatunk, hogy a drágakövek figyelemre méltatásának kezdete és azok használata már az őskor népeinél is megvolt, tehát több ezer évre viendő vissza. Indiában, hol a legrégibb időtől fogva a legtöbb és legértékesebb drágakő találtatott, valamint Egyiptomban is, 1—2 ezer évvel ezelőtt már ismerték a drágaköveket, s azokat egymástól némileg meg is különböztették az által, hogy nekik kisebb vagy nagyobb értéket tulajdonítottak. De a kelet többi tartományaiban, ha birtak is egyes családok, századokon át, egy egy véletlenül talált, vagy más országból áthozott drágakövei, annak tulajdonképeni értékéről valódi és tiszta forgalommal mégsem birtak. Leginkább becsülték benne a pompás fényt, melylyel ragyogott, s a szép szint, melylyel pompázott; vagy tiszta átlátszóságát és keménységét, vagy talán szép kristályos alakját; s e szép tulajdonaiért megőrizték mint valamely drága kincset, sőt egyes alkalmakkor, vagy rendesen is öltönyeik díszítésére is alkalmazták. Legelőször Salamon idejében említtetnek a keleti tartományok pompát és fényűzést kedvelő uralkodói mint olyanok, kik már nagyobb mennyiségű drágakövek birtokában valának, melyekről azonban bizton nem tudjuk: saját tartományaikból valók voltak-e ezek, vagy más országokból vitettek hozzájok. Egyiptomra vonatkozólag tudjuk, hogy itt igen régi időtől fogva szokásban volt Scarabeus-gemmákat*) készíteni, de egyéb a drágakövek ismertetésére vagy használatára vonatkozó adatok nem jutottak el hozzánk. Mózes a zsidók legrégibb történetirója az első ki I. könyv. 2 fej. 12 v. felemlíti, hogy egyike azon folyóknak, mely a paradicsomban ered és az egész Hevilah tartományt (az Euphrat és Tigris közti rész) nedvesiti, aranyat, Bdelliumot,**) és Onyxot szolgáltat. Ugyancsak Mózes II. k. 28. f. 17 és következő verseiben 12 különböző drágakőről tesz említést, melyek a főpap ruhájának előrészén — a mellen — egy négyszegletű szövetben valának elhelyezve. E tábla alakú szövet fonott aranylánczokon lógott s a vállak felső részén elhelyezett 2 onyx kőhöz volt erősítve. Ezen a méltóság és pompa emelését czélzó s drágakövekkel kirakott táblát (Choschen-Mischpath) a főpap csakis a szentélybe való belépés alkalmával viselte; a 12 drágakő az izraeliták tizenkét törzsét jelképezte, melyek nevei az egyes kövekbe, kor és rangfokozat szerint a következő sorrendben valának bevésve: 1. Karneol (Ruben); 2. Topáz (Simeon); 3. Smaragd (Levi); 4. Rubin (Juda); 5. Zafir (Issachar); G. Chalcedon (Zebulon); 7. Jaczint (Nephtali); 8. Achat (Dán); 9. Amethyst (Gad); 10. Chrysolith (Asser); 11. Onyx (József); 12. Jáspis (Benjámin.) A kövek tábla alaknak valának s aranyba foglalva 3 és 3 egy sorba helyezve, összesen 4 sort képezének.\'De ha tovább is lapozgatunk az ó- és újszövetségi könyvekben, ugy még más helyekre is akadunk, hol drágakövekről tétetik említés; igy Jób könyvének 28 fej. 6 és köv. verseiben a Zafir, Onyx és Gyémántról szól. Sz. János pedig az „ Apocalypsis" XXI. fej. 18 és köv. vers. ezeket irja: „És a város falainak alját különféle drágakövek ékiték; az 1 -ső volt Jáspis (néhány biblia magyarázó szerint gyémánt értendő), a 2-ik Zafir, a 3-ik Chalcedon, a 4-dik Smaragd, az 5-ik Sardonix, a 6-ik Karneol, a 7-ik Chrysolith, a *) Ezen kövek a Carabus aureus (futoncz) képét viselték. E rovart az egyiptomiak mig élt imádták, lialála utáu pedig bebalzsamozták s tisztelték miiit a nap képét s az egész világ jelvényét. **) A Bdeilium ásványra vonatkozólag eltérők a nézetek ; Braun H. „Biblisches Universal Lexicon" I. k. igy ir róla: „Valószínűleg olyan drágakő mint az Onyx; de efölött igen eltérők a vélemények. Némelyek ezüstnek, mások jó illatú gyantának (Borostyánkő) inig mások pláne gyöngynek tartják." 8-ik Beryll, a 9-ik Topáz, a 10-ik Chrysopras, a 11-ik Jaczint, a 12-ik Amethyst. (vonatkozás az Izraeliták 12 törzsére.) Ha tekintjük most e drágaköveknek, az izraelitáknál ez időben használt elnevezését, majdnem teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy ők e neveket az egyptomiaktól vették át; de az semmi esetre sem szenved kétséget, hogy a szentírásban emiitett ezen drágakövek, nem mind ugyanazok — talán az egy zafírt kivéve — melyeket a mineralogía, mai napság, e néven ismer. Ha még tovább kutatunk a régi iratok porlepte lapjain, ugy megtaláljuk Strabónál, hogy az indiaiak is azon népek közé tartoztak, melyek már a legrégibb időkben magukat aranynyal és drágakövekkel, nemes érczből készitett edényeiket pedig smaragdok- beryl-lek- s rubinokkal ékesítették. Hasonlót olvasunk rólok Pliniusnál is. De hogy mely korban kezdették ők e szokásokat, már azt pontosan meghatározni nem tudjuk. Tekintve azonban az indusok ősrégi vallási szokásait s főleg azt, hogy képekben gazdag költeményeikben drágakövekről gyakran tétetik emlités, azok használatának kezdetét illetőleg egy—két ezer évre ezeknél is visszamehetünk. Ezek előre bocsátása után kutassunk most már az ókor egyes hatalmas és müveit nemzeteinél tüzetesebb adatokat arra nézve, mikor kezdették ők a drágakövek használatát s mennyire ismerték ők ezeket a régi időben. Ha a történelem lapjait forgatjuk, ugy ott megtaláljuk, hogy a phoeniciaiak — kik mint első hajósok igen sok irányban folytattak kereskedést — Görögországba is vittek elefántcsontot, biborfestéket, borostyánkövet s más drágaköveket. De biztos adataink erre vonatkozólag sincsenek. A homéri énekekben történik ugyan vonatkozás nemes és fénylő anyagokra, melyek ékszerül szolgáltak — valószinüleg drágakövekre, — anélkül azonban, hogy csak egy is határozott néven, vagy legalább vonatkozással főbb tulajdonaira, említtetnék. így az Ilias XIV K. 166—186 v. leírja lloinér Hérának öltözékét, ki férje szivének megnyerése végett di-szitgeté magát. „Először is.", — úgymond a költő — „illatos olajjal kenekedett meg, miután pedig haját megfésülte s a csillogó fona-tokat fején összeillesztette, fátyolt öltött magára, melyet arany csatokkal illesztett melléhez; felöltötte ezután övét s fülébe akasztotta drágakövekkel ékes függőjét." Ugyancsak Homérnál olvassuk, hogy a leánykérő Eurymachos Penelopenak egy, aranyból művészileg készitett s világos borostyánkövekkel kirakott nyaklánczot ajándékozott, „mely fénylő volt mint a nap." — Eurydamos egy ékes fülbevalót ajándékoz, melynek leirása (Odyssea XVIII. 294. v.) teljesen ugyanaz, mint a melyet Hera viselt. — De hogy egyenesen említtetnék például a gyémánt, a smaragd, a rubin vagy a zaphir, melyeket a későbbi korban a görögök már ismertek, olyan helyre Homérban sehol sem akadunk; pedig a női arany ékszerek: függők, nyaklánczok, csatok sat. gyakran fordulnak elő, melyek miután nagyrészt idegen országokból kerültek hozzájok, azon feltevésre jogosítanak bennünket, hogy drágakövekkel is ki voltak rakva. A gyakori utalások pedig Phoeniciára és Sidonra arra engednek következtetni, hogy az időtájt még nem igen volt görög ember, ki a becses érczeket, de főleg a drágaköveket, ékszerekké tudta volna alakítani; annál kevésbé találkozott olyan, a ki azokat a föld gyomrából tudta volna előállítani. Az ékszerek tehát nagyrészt — Göröghon határain túl — a kelet többi tartományaiban készültek, honnét kereskedők szállították, vagy ajándékképen jutottak e drága tárgyak a Múzsák hazájába. Ezt bizonyítja Homer Od. IV. 615. versében, midőn azt irja, hogy Menelaos olyan ezüst ékszert ajándékozott Telemachnak, melyet a sidoni Phoedimostól kapott. Helenának egy ezüst kosara volt, melyei őt Alkandra, egyiptomi asszony tisztelte meg. Ezt továbbá az Odyssea XV. énekének azon helye is, hol Homer egy phoeniciai kereskedőről tesz említést, ki hajójával egy egész éven át horgonyozott Görörögország partjain, árulgatván kereskedelmi tárgyait, de kiről azt sem feledte följegyezni, hogy nyakában arany láncz lógott, mely borostyánkövekkel volt kirakva. A mi haladt, el nem maradt— Váry G. „ Rajzolatok a görög műveltség világából" czimű munkájában, igen találóan jellemzi a görög népet, midőn művészetök keletkezése- és emelkedéséről szólván ezeket mondja: „két oknál fogva váltak örök emlék iiekké a világ történelemben. Ez okok egyike a láthatatlan gondviselésben, másika pedig önmagában a görög nemzetben gyökerezett. Amannak köszönhették hogy egész Európa összes nemzetei közöl a műveltség ösvényére ők léphettek legelőször; ennek pedig tulaj donithatjuk, hogy a kijutott teret oly dicsőén betöltötték, mint a hogy talán egy nemzete sem a földnek. A nemzet alig emelkedett történeti értékére, már is oly sok oldalú tevékenységet fejtett ki, tetteiben oly buzgóságot tanúsított, hogy még most is mindannyiszor bámulattal telik el keblünk, valahányszor csak emlékezetünkkel működésük különféle nyilatkozatán keresztül futunk. Oly csekély számú nemzet, oly kis téren, oly rövid idő alatt, hogy oly roppant mennyiségű, oly kitűnő szépségű és finomságú műremekeket hozzon létre, az valóban meglepő." Pedig mai napig is fennálló remek műveik mindezt csak megerősítik. Ugyanezt bizonyítják — főleg tárgyunkat illetőleg — Schliemann ásatásai, s mindazon régészeti leletek, melyek kétségtelenül arról tanúskodnak, hogy Európában a görögök voltak az első nemzet, mely a drágaköveket használni s mint alább látni fogjuk némileg ismerni is tanulta. Egy Pantikapaion vidékén — ősrégi sírban — talált remekművű ékszer syriai gránátokkal volt kirakva. Itaka szigetén egy régi sirból fölásott, s arany lemezekből álló öv liyaczintokkal kirakott kettős kapocs által volt összetartva; a gyűrűkben pedig, melyek az övről lógtak le, gránátok valának elhelyezve.*) Az ásatások, melyek egyrészt azon czélból is eszközöltettek, hogy a földbe került s a halottak által magukkal vitt kedvelt ékszerek napfényre kerüljenek — a minthogy kerültek is,— de főleg más számos körülmény és adat arról győzött meg bennünket, hogy a görögök a VII. és VI. században Kr. előtt már több drágakövet ismertek, sőt uralkodóik és előkelőbbjeik művészileg készített és drágakövekkel kirakott ékszereket, vésett pecsétgyűrűket használtak, melyek nagyrészt már Göröghon határain belül készíttettek. A samosi ifj. Theodorosról — Telektes fiáról — mondják, hogy ő lett volna az első Görögországban, ki drágakövekbe véseteket készitett. Polykrates, sokszor emlegetett sors-gyűrűjét, nem azért tartotta legdrágább kincsének, mivel aranyból művészileg volt készítve, hanem mert — mint többen állítják — gyönyörű smaragd tündöklött benne. Ha mindezen körülmények nem szolgáltatnak is tüzetesebb adatokat a drágakövek ismeretére, feltaláljuk azokat egy — az V. század elején a görögöknél megjelent tankölteményben, melynek tárgyát egyenesen a nemes kövek képezik, s mely egy kissé több világot vet arra, mennyire ismerték ez időben a görögök a drágaköveket s mily fogalommal birtak rólok. Bizonyos Onomakritos nevü pap, a hellén mystica állapitója, 500 évvel Kr. e. „Orpheus" czim alatt egy tankölteményt irt, melyben ő minden egyes — akkoriban ismert — kőről említést tesz. Igaz ugyan, hogy az ő elmélkedései s nézetei a drágakövekről — kivéve néhány szoros mineralogiai észrevételt — nem természettudományi alapon nyugvó ismeretek, hanem inkább azon mysticus bűvös erők felsorolása, melyeket már ez időben is a drágaköveknek tulajdonítottak, s melyekért ezeket mint védszereket, mint a rosszat eltávolító, a jót vonzó s rokonszenvet gerjesztő amuleteket és talizmánokat viselték és kitüntették. Művét a tündöklő s fénylő kristálylyal kezdvén e kőről azt mondja, hogy a ki ezzel kezében lép be az istenek templomába, azon ember kérésének még az istenek sem tudnak ellenállani, s kívánsága minden bizonynyal teljesíttetik. Ha pedig — mondja tovább — ezen ásvány egy száraz fadarabra tétetik és a napsugarai reá sütnek: ugy azon mihamar füst, majd tűz és végre nagy láng mutatkozik. E lángot ő szent tűznek nevezi s azt állítja róla, hogy egy áldozat sem oly kedves az istenek előtt * Ernst Guhl u. Willi. Koner „Das Leben der Griechen und Römer. — 10 — mint a mely ily tűz által élesztetett. Nem lesz talán fölösleges, ha e műben előforduló köveket itt röviden elősoroljuk, hogy legalább némi fogalommal bírjunk arról, mily drágakövek voltak az V. században Kr. e. a görögök előtt ismeretesek. — Ilyenek voltak: az Achates, Jáspis, Lychnis, Topáz, Opal, Bdellium, Obsidián, Chrysolith, Magne-tis, Ostrites, Ophites, Gagates, Skorpios, Koryphodes, Küralion, Siderites, Hámatites, Nebrites, Chalazios és a Chrysoprazos. Ezen elnevezések között találunk olyanokat is, melyek a mine-ralogiában mai napság is szerepelnek, de a melyek alatt ők való-szinűleg másokat értettek, mint a melyeket mi jelenleg e néven ismerünk. Épen nem kell csodálkoznunk azon, hogy ezen műben — annak egész tartalmán keresztül — a drágakövekről majdnem kizárólag mint titkos és természet fölötti bűverővel biró anyagokról van szó, ha meggondoljuk, miszerint hasonló dolgokkal nem csak a görögöknél — kik ekkor még csak a műveltség küszöbén állottak — hanem sokkal később a műveltség magas fokán álló népeknél s nagy műveltségű tudósaiknál is találunk olyanokat, kiknek nézete a régiek nézeteitől semmiben sem tér el. Az Onomakritos által irt tanköltemény folytán a drágaköveknek valamivel tüzesebb ismerete a görögöknél mindig nagyobb és nagyobb körben kezdett terjedni, s valószínűleg ennek köszönhette Herodot is, hogy ő már többeket ismert. Ő említi a többi között Polykrates gyűrűjét is mint olyant, melyben smaragd volt; felemlíti Dárius gyűrűit is, és II. k. 44. fejezetében leírván átutazását Tyrusba He-rakles templomának megtekintése végett, igy szól: „És valóban láttam, mily gazdagon van felszerelve áldozati ajándékokkal, s azok között két oszloppal, melyek közül az egyik tiszta aranyból a másik smaragd kőből való, a melyek éjjel hatalmasan világítanak." Hogy Herodot itt túloz, az kétségtelen. A tisztelt olvasónak talán már fel is tűnt azon körülmény, hogy az eddig felsorolt írók közöl egy sem volt, ki a gyémántról, a drágakövek fejedelméről, egy szóval is megemlékezett volna; s valóban egyik sem tesz róla említést. Plátó az első, ki a jaspison borostyánkövön, smaragd és magnetiten kívül egy előtte félig-meddig ismeretlen kőről is tesz említést, melyet kemény voltáért ,,«3a^;"-nak, szelidithetlennek nevez; a mi nem más mint a mai gyémánt. Sőt mi több, Plátó már czélozgat a közönséges és nemes kövek előjö-veteli körülményeire s alakjaira is, midőn azoknak a természet által előállitott hat- és nyolez oldalú alakjairól tesz említést. Kétséget sem szenved, hogy Aristoteles, a természettudományok legfőbb barátja és alapitója a görögöknél — ki a természet csodás tüneményeit oly behatóan kutatta, — már sokkal tágabb ismeretekkel bírt a drágakövekre vonatkozólag, és számosabbat is ismert, mint elődei, Platót sem véve ki. ő volt az első ki már a drágakövek egyes természettani tulajdonait, vagyis külső ismertető jeleit, valamint fajtulajdonaikat is behatóbban kutatta s részben el is sajátította. The-ophrastos nevű tanítványától maradt is reánk egy kis irat, mely a nemes és félnemes köveket tárgyalja. A későbbi görög irók csak alkalmilag tesznek már emlitést egy vagy más fél-drágakőről vagy egyes-gyürükbe foglalt valódi drágakövekről, a mint azt a körülmények magukkal hozták. Igy emliti Strábo az indiai smaragdot, beryllt és rubint, de azt is mondja, hogy a kizikenei Eudoxos Indiába evezett s onnan nagyértékü köveket hozott magával. — Diodoros a topázt emliti, mely az arábiai tengeröbölben fekvő kigyó szigeten találtatott, a miért is a sziget a Ptolemeus városbeliektől szorgosan őriztetett. Ezeknél valamivel terjedelmesebben szól a drágakövekről Dionysios Periegetes azon földleirati tankölteményében, mely az akkor ismert összes világ részeket majd mind magában foglalja. Bámulatát fejezi ki ebben az iró a ragyogó gyémánt és a fénylő asterios fölött, mely mint egy csillag tündöklik; felemlíti a lychnis nevü követ, melynek színe a tüzéhez hasonló; felhozza a beryllt mint kékes, s a jáspist mint halvány, áttetsző s piros szinü ékkövet; a topázt részint zöldes, részint kék színűnek mondja, s végre az amethystet mint tetszetős, bibor színbe hajló s szépen fénylő követ ismerteti. Nagy Sándor idejében, de még inkább a pompát szerető Pto-lemeusok korában Egyiptomban, és a Seleucidák uralma alatt Syriá-ban s a többi keleti tartományokban majdnem hihetetlen fényűzés állott be a drágaköveket illetőleg; a mi kétségbe vonhatlan bizonyítéka annak, hogy ekkor már több helyt, de főleg Indiában, évről évre több drágakő találtatott s hozatott a kereskedők által nyugot felől. És e nagyobb elterjedés folytán a nemes köveket már nem pusztán gyűrűkbe és ékszerekbe foglalták, hanem számos fényűzési tárgy díszítéséül is alkalmazták. Az ivóedények, melyek nemes érczekből valának, drágakövekkel voltak kirakva; sőt nagyobb tárgyak is, mint p. o. candelaberek, fegyverek sat. mintegy ragyogtak az ékkövektől. A legnagyobb fényűzést fejtették ki ez időben és e nemben Antiochus fiai Syriában, kik egy valóban csodálatra méltó és remek művű candelabert — a legtisztább s a legfénylőbb drágakövekkel kirakva — azon czélból készíttettek, hogy azt Rómába küldve, Jupiternek capitoliumi templomában, mint áldozati ajándékot felállítsák. E remek művű candelaber — mint Cicero Verres elleni beszédében fel is hozza — még mielőtt kitűzött helyére jutott volna, — Verres által saját gazdag gyűjteménye számára eltulajdonittatott. „E pazar fényű és remek kiállítású műben" — mondja Cicero — „vetélkedett a művészet a legragyagóbb és legtisztább drágakövekkel. Hogy a rómaiak tágabb ismeretekkel birtak a drágaköveket illetőleg, azon épen nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, miszerint ők voltak azon hatalmas nemzet, melynek számos alkalma nyilt Ázsia és Afrika gazdag kincseit szemlélhetni, sőt mi több azokat nagyrészt hatalmába is keríteni. A császárság korában óriási mennyiségű ritka természeti és remek művészi tárgy került a fényben és pompában úszó világ városba, Rómába. S igy azoknak, kik a természeti dolgok iránt érdeklődtek, könnyű volt ismereteiket magában Rómában is — ez óriási muzeumban — folyton gazdagítani. Plinius volt az első azok között, kik a rómaiaknál a természettudományokkal behatóbban foglalkoztak; ő volt, ki a legszorgalmasabban tanulmányozta az egyesek által összeállított — főleg drágakövekben gazdag — gyűjteményeket, s átkutatva az előtte megjelent ide vonatkozó régi iratokat is: a drágakövekről — főleg leihelyeiket illetőleg — minden elődénél alaposabb ismeretekkel birt. De Plinius is igen sokban hibázott még; hibázott főleg akkor, midőn elődei hibás és meseszerű adait, művébe szintén felvette. Mindezen hiányai daczára ő az egyedüli tekintélyesebb forrás, melyből a drágakövekre vonatkozólag régibb adatokat meríthetünk, s egyszersmind a régiek nézeteit és imereteit — ide vonatkozólag — tüzetesebben áttekinthetjük. De nézzük csak röviden művét, mintegy lapozgatva, mit találunk benne tárgyunkra vonatkozólag. Az első, miről meggyőződünk az, hogy ő azon számos iratot, melyek egyes régibb szerzőktől, mint Demolcritus, Theoprastus, Demostratus, Sotacus, Ismenias, Zachalias stb. jutottak el hozzá, kevés tudományos alapon kutatta, s igy igen sok hibás különböztetést vett fel, főleg a drágakövek neveit illetőleg, természetrajzába. Ami főkép az által történt, hogy ő egyes köveket, melyek az egyik szerzőnél ép úgy, mint a másiknál ugyanazon kő gyanánt szerepeltek — csak a névben volt némi csekély eltérés — rendesen két külön kő gyanánt vette fel. Nem szabad azonban elvitatnunk tőle, hogy az ásványország szépeit gyönyörű költői nyelven, vonzó alakban s válogatott szavakkal irja le; érdekesen adja elő szinökre s más külső tulajdonaikra vonatkozó észrevételeit; s a mi több, ő tett első kísérletet, a drágaköveket szinök szerint osztályozni; s végre mindezeknél nevezetesebb azon körülmény, hogy reá jött, miszerint a drágakövek, jegöczödésök alkalmával, bizonyos változatlan törvényeknek hódolnak. De mindezek daczára ő sem volt ment — mint már emiitők is, — azon babonás és ferde nézetektől, melyeknek minden előtte élt iró kivétel nélkül hódolt. Igy, midőn a drágakövek leírását a gyémánttal kezdené, melyet az ékkövek fejedelmének nevez, s a földi anyagok legértékesebbjének tart, s melyet sokáig csak is a királyok s ezek között is igen kevesen ismertek, nem mulasztja el azon .téves nézetét sem — 13 — kifejezni, liogy ez csakis a legfinomabb aranyban jő elő, hogy hat válfaja ismeretes, melyek közöl az indiaiak és Arábiából valók a legkeményebbek. Hogy mily fogalma volt neki, de az összes korabelieknek is a gyémántról, az kitűnik 37. könyvének 15. részéből, hol következőleg ecseteli: „Kimondhatlan keménységű annyira, hogy ülőre téve és vaskalapácscsal reá ütve, oly erőt fejt ki, hogy a kalapács- és ülőről darabok pattannak le; a tüzet is legyőzi, mert még eddig senkinek sem sikerült őt elégetni." Tovább folytatólag mintegy felsóhajtva mondja: „se rendkívüli erő és hatalom bakvér által mégis legyőzetik, de csakis akkor, ha a vér friss és meleg s a vérbe helyezve folyton kalapácsoltatik; mely körülmények között is még akkora ellenállást tanusit, hogy az ülő és vas folyton kitöredez-nek." Végre igy kiált fel: „Csak egy Isten közölhette e titkot az emberekkel"! — Mennyi ideig tartotta fenn magát e téves hit az embereknél, kitűnik azon körülményből, hogy még 1737-ben is — tehát 17 századdal Plinius után — tudományos czáfolásra szorult; a mint erről Joannes Fábry Pannonius „De Adamante" czimű művében eléggé meggyőződhetünk. A drágakövek legnemesebbjéről Plinius azonnal a gyöngyök ismertetésére tér át; melyek után mindjárt a szines ékkövek következnek; ezek — majdnem kivétel nélkül — mind azon a néven fordulnak elő nála is, melyen mai nap neveztetnek. Ezek: a smaragd, beryll, chryso-berill, nemes opál, topáz, chrysopras, prázem, zafír, amethyst, hyacinth, sat.; s midőn ezeket, mint a legtisztább, nagyrészt átlátszó s szép szinti nemes köveket, mintegy rangfokozat szerint leirta, a kevésbé értékesek sorozatát azachattal nyitja meg; ezt követik: a heliotrop, kristály s a borostyánkő és még számos más — az ő nevén előttünk ismeretlen ékkő. És most Plinius művének e rövid áttekintése után térjünk át a történelem azon lapjaira, melyeken a rómaiak fényűzése lévén feljegyezve, egy némely dolgot a drágakövek használatára és elterjedtségére vonatkozólag is találhatunk. Nem kell igen sokat lapoznunk s már is megtaláljuk, hogy a császárnék mesés értékű drágakövekkel ékesítik vala ruháikat, Lollia Paulina, ki csak rövid ideig volt a bősz Caligula neje, egész testét kimondhatlan értékű smaragdokkal és gyöngyökkel ékesité.*) Nem érdektelenek azon adatok sem, melyeket Plinius korának szokásaira s fényűzéseire vonatkozólag ön maga jegyzett fel. „Mi" — úgymond ő — „egy tömeg drágakőből iszunk és ivóedényeket smaragdokból állítunk össze." Még a húros hangszerek és lábbelik is drágakövekkel diszitettek. Heliogabalus és Gallienus * Pliuius: j,Margaritae" (IX. 35, 54—G0, 117) 40 millió sesterciilmra teszi ezen drágaságok értékét, a mi pénzünk szerint mintegy 2.300,000 tallért tesz, s mely összeg nem is túlságos, ha tekintetbe veszszük, liogy Caesar egyetlen egy gyöngyért 6 millió sesterciumot; körülbelül 348000 tallért adott (Suet. 50.) — 14 — ékkövekkel kirakott czipőket viseltek; s főleg ez utóbbi fegyverzete s az előbbi lábbelije a legszebb metszett drágakövektől tündöklőnek. Heliogabalus fényűzését még a házi eszközökre is kiterjesztő; e pulya császár gyalog hintajában a legszebb drágakövek ragyogtak. Zenobiáról is olvassuk, hogy házi eszközei, edényei sat., az ékkövektől tündöklőnek. A későbbi uralkodók asztalait, lakszobáit egész sora diszité az olyan edényeknek, melyek nemes érczből művészileg készítve és drága kövekkel kirakva valának. Még a bálvány-istenek is drágakövekkel ékesittettek, az érczből vagy márványból készült szobrok szemei drágakövekből készültek, mely használat a későbbi császárok alatt annyira elterjedt, hogy egyes kőköszörülők csakis ily drágakő-szemek készítésével foglalkoztak. A kelet-római császár Constantius, midőn ünnepélyes bevonulását tartotta Rómába, egy remek művű és drágakövekkel ékeskedő kocsiban ült, mely — régi római irók állítása szerint — valóságos ragyogó fényt árasztott. A későbbi császárok alatt még a küzdők (gladiatorok) fegyverei is aranynyal és drágakövekkel voltak kirakva; sisakjaik, pánczéljaik s a zászlókul szolgáló lándzsák, — felső részükön gemmákat tartalmaztak. Nagy Constantinról mondják, hogy ő lett volna az első, ki koronáját drágakövekkel ékesittette, mely szokás egész napjainkig fönn is maradt. Ezek felsorolása után térjünk át újból oly szellemi munkák kutatására, melyek által a drágakövek némileg tudományos alapon ismertettek. Számosabb ily írót találunk a fennebbi kort követő időből is, de ezek közöl első sorban Izidorus sevillai püspököt említjük fel, ki 630-ik évben élt Kr. u. s ki a drágaköveket három csoportba osztotta: 1. Közönséges kövek (Lapides vulgares); 2. Nevezetesebb kövek (Lapides insigniores) és 3. Drágakövek (Gemmae) A leírásokban valamivel következetesebb Pliniusnál, s a drágakövek leírásába mindjárt belé szövi a gyürük ismertetését is. A drágakövek beosztásánál ő is a szint vevé alapul. Izidorus művén kívül még két nevezetesebb ide vonatkozó irat jutott el hozzánk, mindkettő a XI. századból. Az első szerzője a görög Psellos, ki művét prózában irta; a másiké Marbodus, ki latin versekben énekli meg a drágaköveket. Midőn ezek munkáikat írták, ugy látszik több régibb irat állott e nemben rendelkezésökre s számos oly művet használtak, melyek már hozzánk nem jutottak el. Főforrásuk azonban ezeknek is Plinius volt. Psellos, kinek korát és életét Allatius L. és Fabricius ismertették, s kinek „A drágakövek ereje és tulajdonságai" czimű művét 1594. Claudius Acantherus orvos ki is adta, műve Írásánál — 15 — főfigy elmét az általa tüzetesebben ismert drágakövek gyógy erejének feltüntetésére és magyarázatára fordította, mellőzvén mindazon köveket, melyeket csak névleg ismert, de szorgosan ismertetve azokat, melyeket főleg a gyógyszerek sorába felvett. Marbodus munkájában szintén a drágakövek csodás hatásainak s gyógy- és bűverejük ismertetésének szempontjából indul ki, s miként Onomakritos „Orpheust," ugy választá Marbodus „Evax"-ot, az arabok egyik királyát, Tiberius császár kortársát, — kinek művét ajánlotta — munkája czimeül. Művét ugy emliti mint egy kivonatot Evax munkájából, melyet ő csakis barátjának szánt, hogy a benne foglalt tanok ne profani-záltassanak. Ásványtani szempontból Marbodus műve ép oly csekély értékű mint a vele egykorú Psellosé. Minden eddig felemiitett műből, de más általunk felsorolt körülmények és adatokból is teljesen meggyőződhetett a tisztelt olvasó, hogy a legrégibb időktől egész ez utóbbi két mű koráig főleg tekintélyes és tudományosan képzelt férfiak voltak azok, kik a drágakövek csodás- és bőverejéről mintegy meglévén győződve, e téves felfogás és balhit terjesztésére még műveket is irtak, sőt efölött komolyan vitatkoztak is. Ily körülmények között nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy e tévhit oly általánossá vált. El volt az terjedve északtól—délig, kelettől—nyugatig; a fejedelmek palotáiban ép ugy, mint a szegények kunyhóiban; a gazdagok épugy hitték róluk, hogy ellenállnak az ördög incselkedéseinek, mint a szegények, hogy a ráolvasást és megbabonáztatást megsemmisítik. Kiválóan hathatós szereknek tartották s nagy befolyásuaknak tekintették a drágaköveket az egészség, szépség, gazdagság, tisztesség, szerencse fönntartására ép ugy, mint ezek előidézésére is. De még-mielőtt ezekről egész részletesen szólanánk — s az idevonatkozó ujabb adatokat is felsorolnók, térjünk egy pillanatra vissza a már emiitett régibb irók egynémelyikéhez s nézzük mily bűverőket tulajdonítottak ezek a többi között a gyémántnak. Mindjárt Pliniusnál egész hosszú sorát találjuk azon csodahatályoknak, melyeket e nevezetes kő előidézni képes. P. szerint megszünteti a méregerejét, elűzi a lélek félénkségét, felkelti az önbizalmat, sőt mi több, még a delej is respectálja fensőbbségét, közelében elvesztvén vonzó erejét. — Albertus Magnus, hires bölcsész és korának általánosan bámult természet-tudósa, ugyancsak a gyémántról a következőket irja: „Baloldalra kötve használ az ellenség, vadállatok és kegyetlen emberek ellen, távoltartja a veszekedést, hatástalanná teszi a mérget és elűzi a képzelet hagymázos képeit." — Anselmus Boetius (de Boot) 1688. Hist. Lap. et Gem. (E. II. c. 6.) czimü művében elsorolván a gyémánt azon tulajdonait, hogy a haragot megszünteti, az engesztelődést elősegiti, egész ájtatossággal — 16 — mondja róla még azt is: „hogy ezek egy felsőbb lénytől neki adott tulajdonságok." „Midőn a zsidók bűnt követtek el" — irja tovább — „a főpap gyémántjának ragyogó fénye feketére változott; a vérontást vérvörös szinnel jelezte, s ha semmi rosszat sem követtek el: akkor ragyogott mint a csillag; s e tulajdonságokat" —igy szól tovább — „nem a kőnek, hanem azon szellemeknek kell tulajdonítani, kiknek ez hatalmában áll." Ily bűverővel azonban nemcsak a gyémánt bírt; voltak a többi drágakövek között számosak, melyek a nekik tulajdonított erő nagyságát és különféleségét tekintve, a gyémántot talán még föl is multák. Valóban nehéz volna oly régibb keletű drágakövet keresni, melynek bármi csekély vagy bármi különös erőt vagy hatást ne tulajdonítottak volna. A legtöbb követ amulet gyanánt hordozták s összeköttetésbe hozták a csillagok- és évszakokkal; a 12 csillag képpel kapcsolatban állottak az úgynevezett egészségi, havi és állatövi kövek, s eszerint minden egyes hónapban meghatározott követ viseltek, melynek ez időre különös természet fölötti erőt és hatást tulajdonítottak. Akadtak oly ritka példány emberek is, kik a 12 követ egybefoglalva viselték, nehogy vagy elvesztvén, vagy felcserélvén az ugyanazon hónapnak megfelelő követ, — a hatás elmaradjon. Ha ez utóbbi szokásukat közelebbről vizsgáljuk, ugy könnyen azon gondolatra jövünk, hogy a tizenkét kő alkalmazása nem lehet ujabb keletű, s hogy az összeköttetésben van a Mózes könyvében emiitett drága kő-tábla 12 kövével, mely akkor az izraeliták tizenkét törzsére vonatkozott, s most átvitetett a 1 2 hónapra. De valamint az izraeliták tizenkét törzsét képviselő kövek nem minden biblia magyarázónál ugyan azok, — tehát több esetben felcseréltetnek: úgy a hónapokra vonatkozó drágakövek sem minden népnél ugyanazok, melyeket mi itt alább a francziáknál használt sorrendben és beosztás szerint felsorolunk: Január, Hyaczint (Dán); Február, Amethyst (Gad); Marczius, Jáspis (Benjámin); Április, Zafir (Issackar); Május, Achat (Nephtali); Junius, Smaragd (Levi); Julius, Onyx (Zebulon); Augusztus, Karneol (Ruben); Szeptember, Chrysolith (Asser); Október, Beryll (József); November, Topáz (Simeon); Deczember, Rubin (Juda.) — A lengyelek e sorozattól eltérőleg az egyes hónapokban a következő sorban és a következő drágaköveket viselték: 1. Gránát (állhatatosság és hűség); 2. Amethyst (őszinteség); 3. Jáspis (bátorság, lélekjelenlét); 4. Gyémánt (ártatlanság); 5. Smaragd (boldog szerelem); G. Achát (egészség és hosszú élet); 7. Karneol (lelki nyugalom); 8. Onyx (boldog házas élet); 9. Chrysolith (védszer örülés ellen); 10. Opál (remény); 11. Topáz (hűség); 12. Türkisz (siker, szerencse). Ők ugyanis hitték, talán sokan közölök még mai nap is hiszik, hogy az évnek minden egyes hónapja az említett drágakő befolyása alatt áll, s hogy e befolyás kihat azokra is, kik e vagy ama kő uralkodása alatt születtek; azért — amennyire csak tehetségében állott valakinek — minden hónapban az illető uralkodó kővel ékített ékszert viselt. Nem hiányoztak jelképes czélzások és kifejezések az apostolokra vonatkozólag sem, s igy keletkeztek az úgynevezett „apostolkövek." Tirínus és Rochus ezekre vonatkozólag a következőket mondják: „A sziklakemény jáspis jelképezte Pétert; a világoskék zafir, a mennyei bizodalom és állhatatosság jelképe, Andrást; a chalcedon, a szeretet jelképe, Jakabot; a smaragd a tiszta lelkű és ártatlan Jánost; a sardonix a barátságos Fülöpöt; a vérvörös karneol Bertalant, a martirt; a chrysolith a tündöklő erényü Mátét; a határozatlan szinű beryll a hitetlen Tamást; a topáz a finom lelkületű ifj. Jakabot; a chrysopras a vigkedélyü Tádét; a virágszinü hyaczint a békés Simont; az amethyst a józan életű Mátyást." És minthogy az efféle dolgokban tág mezeje nyílik a képze-lődésnek, gyakran ugy találjuk, hogy a különböző irólc — főleg az egyes népek szokásai szerint — más és más jelentőséget és eltérő bűverőket tulajdonítottak az egyes drágaköveknek. A gyógyhatású kövek között igen magas polczra emelkedett a jáspis.*) 1824-ben a londoni régészeti társulat egyik ülésén, egy jáspis kővel ellátott gyűrűt mutattak be, melybe ős germán nyelven a következő felirat volt bevésve: „Oh kérünk, ments meg a pusztulástól, Szabadíts meg a pestistől, Hadd boszankodjék a koporsó." Nálunk magyaroknál a régibb időben nagy tekintélylyel kelle bírnia a serpentinnek, mert Maghy Pál uram 1529-ben készült hagyatéki leltárában szóról szóra ezen érdekes sorok fordulnak elő: „Vagyon egy serpentinás kő is, kit ő maga szegény uram Maghy Pál ember vallván ötszáz aranyra becsült, hiszem hogyha urnái volt volna, annál többre és nagyobbra becsülték volna." — A türkisz, melyről jeles régészünk Ipolyi A. azt állítja, hogy a piros korallal együtt, a magyarok legkedvenczebb ékköve volt, mindjárt a jáspis után következett a nép kedveltjei között. Ez a kő erősítette a látást, felemelte a lelket, lecsendesité az ellenségeskedést, kibékítette a házas feleket, veszedelem közeledtekor színét megváltoztatta, s ha viselője elesett, ő össze törött, míg a viselő teljes épségben maradt. A franczia származású tudós Ans. Boetius — kinek művéről fentebb *) Deák Farkas: „A gyürü" cz. ismertetéséből veszsziik a fentebbit. Nagy-kanizsai katli. főgyranasium. — 18 — már szólottunk, igen részletesen irja le munkájában, miként szabadult ő meg 1609-ben egy óriási szerencsétlenségből türkisz gyűrűjének bűvereje által. Nálunk magyaroknál a fennebb említett Serpentinen kívül szintén voltak egyes kövek, melyeket őseink nagy becsülésben tartottak. Szerintök az achat legyőzbetlenné tette a bajnokot, gyógyított számos betegséget; az ily kővel ékített gyürü minden körülmény között biztosította a sikert azon férfiúnak, ki azt viselte. A borostyánkő gyógyszer volt a mérgezések ellen; az újgörög és - bolgár nők ma is jótékony hatásúnak tartják a torokfájás és nehézkór ellen. Az amethyst védszer volt a bor ereje ellen, s ha reá volt vésve a nap vagy hold képe, a kuruzslók minden törekvéseit és gonosz szándékait megsemmisítette. A jáspis nálunk magyaroknál is szerepelt főleg mint orrvérzést csillapító és megszüntető szer. Ha a szenvedő orra tövére nyomta és háromszor ismételte e latin mondatot. „Sangvis mane in te," ugy az orrvérzésnek meg kellett szűnnie (Ha ugyan engedelmeskedett!) Monardes spanyol orvos XV. századbeli művében azt találjuk, hogy Uj-Hispania lakói hasonló erőt tulajdonítottak a jaspisnak. — A rubinról általánosan élt a hit, hogy sajátságos fényt áraszt, mely a sötétben világit. E hit ugylátszik Shakespeare előtt sem volt ismeretlen, mert „TitusAndronicus"-ában egy sötét erdő puszta részében Martius a meggyilkolt Bassaniust megismerte, és midőn bátyja Quintus kérdi: „Honnan ismeréd fel, mikor oly sötét volt?" „A fényes kövü gyűrűről — válaszolá ő — „melyet ujján viselt." — E kőnek ellenkő-jeül tekinthető a kristály, mely elhomályosult, ha birtokosát veszély fenyegette vagy érte. A leggyakrabban a szerencse mondók használták e követ, mig mások a ragyogóbb fényüeket és szebb szinüeket kedvelték jobban; ilyen volt például az amethyst, mely óvszerül tekintetett a heves szenvedélyek és kedély nyugtalanság ellen; az achat, mely tartós egészséget biztosított; a chrysolit, mely megóvott a hibás lépésektől; ilyen ugyancsak az opál, mely megélesíté a tulajdonos látását és elhomályositá a környezet szemeit. — A rubin ép ugy mint a türkisz szinét megváltoztatá, ha birtokosát veszély fenyegette; a topáz meggyógyította az őrültséget, de egyszersmind védszeriil szolgált ellene, növelte a gazdagságot, lecsendesítette a haragot, enyhítette a bánatot és megvédett a hirtelen haláltól. — A gyémánt minden bajban hasznos orvosságul szolgált, sőt ha nagy volt — még állandó ifjúságot is biztosított. A jáczint és almandin biztosította a hűséget és állhatatosságot; az onyx a boldog családi életet; a topáz a tartós barátságot. Mindezen körülményeket figyelmébe véve nem lehet csodálkoznunk, hogy. e kövek a régibb időkben oly szerfelett drágák valának; — 19 — főleg ha tekintetbe veszszük, miszerint az emberek legnagyobb része e csodahatások kimaradhatlanságáról teljes önámításban élt. Végül a francziáknál mai nap is dívó drágakő abc-ről akarunk igen röviden megemlékezni. E pezsgő vérű és találékony szellemű nép még drágakövek által is óhajtván beszélni s egyes fogalmakat kifejezni, egyes ékszerekbe, főleg gyűrűkbe, a drágaköveket oly sorrendben foglalja össze, hogy azok — pusztán nevök kezdő betűit véve — teljes nevet vagy fogalmat fejeznek ki. Ha például e köveket: Vezuvián, amethyst, lapis-lazuli, epidot, rubin, iolit, achat e sorrendbe találnók egy karpereczben összefoglalva, úgy a „Valéria" nevet olvasnók le rólok. így fejezik ki gyakran e szókat is: „Souvenir," „amité" drágakövekkel. Visszapillantva az eddig felsoroltakra, ime tisztán látjuk, mennyit kellett az emberiségnek századokon keresztül a legnagyobb sötétségben vakoskodnia; mennyi kitartással párosult buzgalomra volt szüksége: mig a tudomány csak egyetlen szikrája is sejtetni engedte a valót. De az is igaz, hogy a legkellemesb örömérzet fogja el keblünket, ha meggondoljuk, hogy ma e sötétséget magasan lobogó láng oszlatja el, a melynek világánál tisztán látjuk a hajdan oly nagy titok fedte kincseket, s a mely eloszlatta egyszersmind azon babonás hitet és ferde nézetet, mely ezredeken keresztül uralta az emberiséget. És most tekintsük a drágaköveket a tudomány jelen állása szerint. II. A drágakövek felosztása. A drágakövek ugyan legnagyobb részt ásványok, de nem ásványok, hanem ásványféle testek is számittatnak oda, ilyen némileg a borostyánkő, a korai és a keleti gyöngy. Mi azonban csupán az ásványok szépeiről akarván szólani ez utóbbiakat jelenleg teljesen mellőzni fogjuk. De mielőtt az ásványok ezen kiváltságos tagjait, e vonzó szépségeket, a tisztelt olvasó közönségnek egyenkint bemutatnék, egy rövid szemlét kell tartanunk fölöttük, hogy jeles tulajdonaik tekintetbe vételével, bizonyos rangfokozat szerint, vezessük az olvasó közönség elé. Nagy számuk, szebbnél szebb külsejök, kiváló jeles sajátságaik, de mindamellett egymástól sokban eltérő magántulajdonaik, másrészt közös sajátságaik is már a régiekben azon elhatározást szülték, hogy őket bizonyos elvek szerint osztályozzák. Ez osztályozás valamint a régieknek sok fejtörésbe került, ugy az ujabb időben sem volt olyan könnyen keresztül vihető. Főleg nehéz ez a mineralognak akkor, ha természettani és vegytani tulajdonaik tekintetbe vételén felül egyszersmind a kereskedésben általánosan elfogadott elvekre, 2* — 20 — azok értékére és árfolyamára is tekinteni akar. Megkísértették ezt már többen, de minden ily beosztás részben hiányos és tökéletlen azért, mert e kettőt egészen összeegyeztetni lehetetlen. Régenten teljesen használtatásuk szerint osztották be a drágaköveket. Az I. osztályt azok képezek, melyek ékszerül használtattak; a II. osztályt, melyek orvos szerül szolgáltak s mint műtárgyak dolgoztattak fel; végre a III. osztályba sorozták azokat, melyek edények s disztárgyakul használtattak vagy képek, szobrok, oszlop-zatok sat. díszítéséül alkalmaztatának. Mily tökéletlen volt ez eljárás kitűnik abból, hogy a drágakövek természet- s vegytani tulajdonaira semmi tekintet sem volt. Később már ezeket figyelembe vették, de csakis felületesen; így találjuk őket egy Lipcsében megjelent kis munkában 12 csoportra felosztva. Lavoisier — elődeitől eltérőleg — egyedül azon körülményt vette tekintetbe, miként viselik magokat a tűzben s eszerint osztályozta őket. Kísérletei alkalmával ugyanis arról győződött meg, hogy a drágakövek egynémelyike a tűzben elég, másik nem; az egyik szinét teljesen megtartja, a másik elveszti, míg némelyek csak csekély változást szenvednek. E körülményből kiindulva 5 osztályba sorozta őket. Az 1-ső osztályba tartoztak, melyek a tűzben teljesen elégnek ; (gyémánt); — a 2-ik osztályba, melyeknek nem csak szinök marad meg teljesen, de melyeknek semminemű tulajdonaik még a legerősebb tűzben sem szenvednek változást; (rubin, safir); — a 3-ik osztálybeliek minden tekintetben kiállják a tűzpróbát, mint az előttük valók, csak szinök változik el némileg, vagy igen ritkán teljesen el is vesz; (hyaczint); -— a 4-ik osztályban azokat találjuk, melyek szinöket a tűzben teljesen elvesztik, sőt még fajsúlyuk is 7;-dal csökken; (szász topáz); az 5-dik osztályba sorozta végre mindazokat, melyek a tűzben átlátszó vagy szines üvegnemü anyaggá olvadnak össze; (smaragd, chrysolith). Linné már csak 3 csoportra osztotta a drágaköveket, ugy mint: 1. Drágakövek (Gemmae preciosae); ide sorolta a gyémánton és smaragdon kivül az összes korundfajokat. 2. Nemes kövek (Gemmae nobiles); milyenek a topáz, amethyst, gránát, hyaczinth, chrysolith sat. 3. Díszkövek (Gemmae speciosae); ide vette az összes jáspis, chalcedon s achat fajokat és mindazokat, melyek nagyobb tömegekben fordulnak elő s így nem tekinthetők valódi drágaköveknek. Az ékszerészek az összes drágaköveket rendesen két nagy csoportba osztják; az elsőbe veszik mindazokat, melyekben a pompás szép szin, erős fény, rendkívüli tisztaság, nagy keménységgel párosulvák, s ezeket ők „keleti drágaköveknek nevezik;" a második csoportba azokat osztják, melyek alacsonyabb fokú keménységöket kitűnő optikai tulajdonokkal pótolják, s ezeket „nyugati drágakövek" neve alatt árulják. — 21 — Blum művében*) az összes drágaköveket keménységűk szerint csoportosítja, épen igy Erdmann is, — s 3 osztályba sorozza őket. Felosztása a következő: I. oszt. Kemény drágakövek, vagyis olyanok, melyek a kvarcz-nál — 7**) — keményebbek; milyenek: a gyémánt, rubin, zafir, chrysoberill, spinell, zirkon, topáz, smaragd, gránát sat. II. oszt. Félkemény ékkövek, melyek a kvarcznál lágyabbak, de a fluorit — 4 — keménységét még fölülmúlják; ilyenek: a marmarosi gyémánt, amethyst, clialcedon, karneol és ez utóbbiak változatai; továbbá az opál, lazurkő, obsidian, tiirkisz sat. III. oszt. Lágykövek, melyek a flouritnál — 4 — lágyabbak, mint: a malacbit, borostyánkő, gagat sat. Dr. Szabó József, honunk legnevezetesebb mineralogja, „A drágakövek az 1873-iki bécsi világtárlaton" czimű értekezésében a drágaköveket következőleg osztályozza. Első rangú drágakövek: a gyémánt, rubin, zafir, spinell, smaragd, opál, de csak a legszebb válfajokban. Másod rangú drágakövek: a zirkon, topáz, euklas, pkenakit. Harmad rangúak: a gránát, turmalin, dichroit, Chrysolith, vezu-vian, tiirkisz, amethyst. Negyed rangúak: a dioptáz, andalusit, axinit, cyanit, epidot, nephelin, augit, staurolith, földpát (napkő, holdkő), malachit, lazurkő, jáspis, heliotrop, karneol, onyx, chrysopráz. Féldrágakövek: a hypersthen, borostyánkő, folypát, clialcedon, labradorit, rhodonit, nephrit, galmei, hämatit, gagát, vaskovand, rostos mész, rostos gyps. Végre jönnek a nagyban köszörült s mozaikra vagy táblákra használt díszkövek, úgymint: a márvány, az achat sat. E beosztást maga is csak átlagos sornak mondja, melyben, valamelyik drágakövet kiváló szépsége előbbre is juttathatja. Mi az alább következő beosztásban Klaget követjük, kinél Blum és dr. Szabó J. felosztását úgyszólván egyesítve találtuk. Ó ugyan is — amennyire csak lehetséges volt — szem előtt tartotta a keménységen kívül a drágakövek értékét is, melylyel a közéletben előfordulnak; nemkülönben azok optikai és egyéb jeles tulajdonait s ritkább előjöveteli körülményeiket. Lássuk most e beosztást. 1. Valódi drágakövek. Ezek földünk legkeményebb anyagai, melyek a nagykeménységet, a pompás színen és tisztaságon, az erős fényen és tűzön kívül nagy *) ^Taschenbuch der Edelsteinkunde." **) A keménységi fokozat — Mohs szerint — a következő ásványokból van összc-állitva: 1. Steatit. 2. Gyps v. Kősó, 3. Calcit. 4. Fluorit 5. Apatit. 6. Orthoklas 7. Kvarcz. 8. Topáz. 9. Korund. 10. Gyémánt. 22 — tömöttséggel és más egyéb ritka tulajdonokkal párosítják, köszörülésre érdemes nagyobb példányaik azonban igen ritkák. Ezek 3 csoportba oszthatók. A. Első rangú ékkövek. Ide csakis azon kövek soroztainak, melyeknek keménysége 8—10 közt váltakozik; tömöttségök pedig 3\'5-en fölül áll. Alkatrészeik vagy tiszta széneny, vagy tiszta agyagföld, vagy az agyagföldnek más földnemekkel való vegyülete, mely alkalommal rendesen az első az uralkodó; szép s hibátlan tiszta példányaik igen gyérek, s rendkivül drágák. Ilyenek: 1. Gyémánt. 2. Korund (Rubin, Zafir.) 3. Chrysoberyll. 4. Spinell. B. Másod rangú ékkövek. Reménységök 7\'5 s 8 közt váltakozik (az opált kivéve); tömöttségök többnyire 3-on felül. Vegyületeikben a kovaföld a túluralkodó. Előjövetelök gyakoribb és nagyobb példányokban is találtatnak mint az előbbiek; de értékök már valamivel alantabb áll, jóllehet a legszebb példányok néha még drágábban fizettetnek, mint az előbbiek egyszerűbb darabjai. Ide soroztainak: 5. Zirkon. 6. Beryll (Smaragd). 7. Topáz. 8. Turmalin. 9. Gránát (Pyrop). 10. Nemes opál C. Harmad rangú ékköve k. Ezek már mintegy átmenetet képeznek a fél-drágakövekhez, miután igen ritkán egyesitik magukban a drágaköveknek nemesebb tulajdonait. Keménységök 5\'5—7\'5; tömöttségök 2\'5-en fölül. Itt is — a türkiszt kivéve — a kova föld az uralkodó. Általában csekélyebb értékűek mint az előbbiek s csakis egyes ritka szép példányaik (cordierit, chrysolith, türkisz) fizettetnek még elég drágán. Előjövetelök gyakori ugyan, de ritkák azon példányaik, melyek köszörülésre érdemesek. 11. Dichroit (Cordierit). 12. Vezuvian. 13. Chrysolith. 14. Axinit. 15 Cyanit. 16. Staurolith. 17. Andalusit. 18. Chiastolit. 19. Pistazit. 20. Türkisz. — 23 II. Fél-drágakövek. Ezek a drágaköveknek említett jellemző és kitűnő tulajdonait csekélyebb fokban bírják s csakis egyes kiválóbb példányaik. A két utolsó csoportot ezek képezik. D. Negyed rangú ékkövek. Reménységök 4—7 ; a tömöttség 2—3, (a borostyánkövet mindkettő alól kivéve). Jóllehet szinök és fényök gyakran igen élénk, mégis kevés van közöttük olyan, mely teljesen átlátszó volna; legnagyobb részt csak áttetszők, sőt többen csakis a széleiken áttetszők. Előjöveteli helyeik már igen számosak. Értékök általában csekély. Ilyenek: 21. Kvar c z félék. A. Kristályos kvarezok: a. Hegyjegecz (Mármarosi gyémánt). b. Amethyst. c. Közönséges kvarezok. a. Prázem. (3. Avanturin. •/. Macskaszem. 3. Rózsakvarcz. B. Clialcedon félék: a. Clialcedon. b. Acliát (Onyx). c. Karneol. d. Plasma. e. Heliotrop. f. Jáspis. g. Chrysopráz. h. Szarukő. C. Opálok: a. Tíizopál. b. Félopál. c. Hydrophan. d. Cacholong. e. Jaspopál. f. Közönséges opál. 22. Földpát (orthoklas). a. Adulár. b. Amazonkő. 23. Labradorkő. 24. Obsidián. 25. Lazurkő. 26. Hauyn. 27. Hypersthen. 28. Diopsid. 29. Folypat. 30. Borostyánkő. E. Ötöd rangú ékkövek. Ezeket inkább díszköveknek nevezhetjük; keménységűk és tömöttségök igen különböző; szinök rendesen zavaros; az átlátszóság teljesen hiányzik; sőt nem is áttetszők; igen csekély fénynyel bírók. Értékök rendkívül csekély, majdnem semmi, s csakis a köszörülés vagy feldolgozás által értékesíthetők. Ezek teljesen bezárják az ékkövek sorozatát s számos olyan van közöttök, melyek igen ritkán örvendhetnek nagyobb kitüntetésnek. 31. Gagat. 32. Nephrit. 33. Serpentin. 34. Agalmatolit. 35. Steatit. 36. Fazékkő. — 24 — 46. Mangánpat. 47. Hamatit. 48. Prehnit. 49. Cleolith. 50. Natrolith. 51. Láva. 52. Kovabreccia. 53. Lepidolitli. 37. Diallagit. 38. Bronzit. 39. Pikrolit. 40. Rostos mész. 41. Márvány. 42. Rostos gyps. 43. Alabastrom. 44. Malachit. 45. Vaskóvand. Ha a divat és az ezáltal befolyásolt érték szerint akarnók a valódi drágaköveket osztályozni, ugy a következő sorrendet kellene követnünk: gyémánt, rubin, zafir, nemes opál, (gyöngyök) , keleti topáz, smaragd, spinell, hyaczint, chrysoberyll, türkisz, almandin, beryll, pyrop, zirkon, braziliai topáz, amethyst, chrysolith, turmalin, pistazit, cordierit, vezuvian, chrysopraz (koralok) sat. És most befejezvén a drágakövek beosztását is, egyenesen azok részletes ismertetésére térünk át, sorozatunkat a gyémánt leírásával kezdvén meg. A. Első rangú ékkövek. 1. Gyémánt (Adamas, Diamant). A gyémánt a szabályos rendszerben jeged; alakja igen változó, a leggyakrabban a következő alakokban fordul elő: a Nyolczalj, Oktaéder (I. Táb. 3. 16. 18. 19. ábrák); ennek feles alakja a Négyalj, Tetraéder (9. és 20 ábra), — ritkább —; a Rhomb-tizenkétalj, Rhombendodekaeder (7. ábra); a Háromszor-nyolcz-huszonnégyes, Triakisoktaeder (5. ábra); a negyvennyolczalj, Tetrakontaoktaeder (4. ábra.);. Ötszög tizenkettős, Pentagondodekaeder (6. ábra); és végre a szabályos rendszer egyes combinatióiban, milyen a 8. ábra alakja. A kelet-indiai és afrikai gyémántok alakja főleg az oktaéder; a brazíliaiaké a rhombtizen-kettős; az Uraiban talált gyémántok — Parrot szerint — majdnem kivétel nélkül a deltoid-huszonnégyes, Ikositetraéderhez tartozó egyes combinatiók azon alakjait viselik, melyek a rhombtizenkettős-ből a rliomboszlopok osztása által származtak. Ne gondoljuk azonban, hogy ezen alakok teljesen épek; a leggyakoribb esetekben a jegeczek élei és csúcsai tompítottak (18. és 19. ábra); vagy többé kevésbé gömbölyítettek (10. 11. 12. 13. 14. 15. és 17. ábrák); sőt az egyes tengelyek megnyúlása folytán olykor hosszúkás alakot is nyernek. Gyakran találkozunk iker képződésűekkel is (1. és 2. ábra). Az összalaklatok (combinatiók) közül nevezetes a drezdai kir. ásványgyüjtemény azon kitűnő példánya, melyben octaederek vannak összenőve; de nem kevésbé nevezetes a bécsi udvari ásványtár azon gyémántja sem, mely amellett, hogy igen szépen ki van jegeczedve, belsejében egy — szintén kijegeczedett — sárgás szinü gyémántott zár. A gyémánt — főleg az oktaéder lapjainak irányában s azokkal egyenközüen — igen könnyen hasítható, a miért is a köszörülésnél e tulajdonságát mindig tekintetbe veszik, mert a köszörűs munkáját igen megkönnyíti az által, hogy az egyes érdes felületeket nem kell hosszas csiszolás által simitani, csak egyszerűen lehasitani; törése kagylós s nagy keménysége daczára oly merev, hogy mozsárban összezúzható. Nem áll tehát a régiek azon állítása, melyet ismertetésünk első részében már érintettünk, hogy tudniillik kalapácscsal sem volna széjjel zúzható. A régiek ezen ferde nézetének úgy látszik számos gyémánt esett áldozatul, midőn azok, annak valódiságáról meggyőződni akarván ülőre helyezve kalapácscsal ütötték. — Egyik legnevezetesebb tulajdona keménysége, mely 10-zel egyenlő, s melylycl minden eddig ismert anyagot fölülmúl, kivéve a bór-jegeczeket, melyek, daczára annak, hogy a vegy-konyhák szülöttei, (Deville állította elő legelsőben) a gyémántok lapjait határozottan megkarczolják. Tömött-sége (Specifisches Gewicht): 3*4 és 3-6. közt változik; e tulajdonsága a kijegőczödött példányokban mindig magasabb fokban van meg, mint az alaktalan (amorph) darabokban. Több Afrikából hozott amorph gyémánt e tekintetben megvizsgáltatván, tömöttségöket 3-012 és 3-416 között ingadozónak találták. De különbözik a tömöttség a szin és leihelyek szerint is; így az Indiából származott színtelenek (kijegőczödöttek): 3\'55; a zöldesek: 3\'524; a kékek: 3\'525; a rózsa színűek: 3531 és a narancssárgák: 3-551 tömöttséggel bírtak; mig a braziliai színtelenek csakis 3-444, a sárgák 3-519 tömöttséget mutattak fel. A gyémánt azon testek közé tartozik, melyek a fénysugarakat a legerősebben törik meg (2-487); mely körülményből Newton már 1675-ben azt következtette, hogy eléghető testnek kell lennie. E nevezett tulajdonát fölülmúlja egy más ínég jelesebb, mely abból áll, hogy a különböző színű fénysugarakat — főleg köszörült állapotában — rendkívül szétszórván, felséges színjátékkal bír. Miután pedig, főleg a köszörült gyémántok — brilliantok és rosette-ek — értékére lényegesen befoly azok színjátéka is, különféle módokat találtak ki egyesek, hogy arról — s ezzel kapcsolatban a köszörülés helyességéről is — minél jobban meggyőződhessenek. Babinet egy igen egyszerű és helyes módot ajánl, melyet ő igen gyakran használt, s melynek czélravezetőségéről mindannyiszor meggyőződött. Utasítása szerint egy fehér papiros lapba egy lyuk fúrandó, mely csak igen kevéssel legyen nagyobb, mint a megvizsgálandó gyémánt. Meglévén a nyilás helyezzük a papirost oly helyzetbe, hogy a nap sugarai a nyiláson keresztül hatoljanak; tartsuk most a gyémántot — csekély távolságban a nyílástól — a papiros mögött akként, hogy a nap sugarai a gyémánt laposabb felületének közepére esse- — 26 — nek, s azonnal látni fogjuk, miként vettetik a gyémánt képe egy fénylő pont alakjában a papirosra, míg körülötte szivárvány szinü körök keletkeznek; minél több a szines (vörös, narancs, sárga, zöld, kék és ibolya) körök száma; minél teljesebben és egyenletesebb távolságban válnak el e szines körök egymástól: annál szebb színjátékkal bir a brilliant és annál jobban van köszörülve. Ha pedig egy rosette fénytörési képességéről és arról akarunk meggyőződni, vájjon jól köszörülték-e, akkor a kőnek köszörült lapjait kell — ugy mint fennebb említők — a nyílás mögé tartani. A gyémánt fényét semmi nernü más fénynyel összehasonlítani nem lehet, ez neki kizárólagos sajátsága; de csakis köszörült példányokon látható tisztán, míg kevésbé átlátszó s gyakran rovátkos kéreggel bevont egyes köszörületlen példányok félig meddig ólomszürkés, tehát fémfénynyel birnak. Jóllehet a gyémánt kettős fénytöréssel nem bir, mindazonáltal a fénysugarak a gyémánt belsejében irányuktól kissé eltéríttetnek. E tünemény okát Brewster (1816. körül) kutatta s abban állapodott meg, hogy e tulajdonsága onnan származott, miszerint a gyémánt keletkezése alkalmával lágy anyag lévén, az itt-ott beszorult levegő a hozzá közel eső részecskék elhelyezkedését korlátolta s kisebb térre szorította. Ilynemű összenyomódás, Brewster állítása szerint, semmi más anyagban nem fordul elő; állítása szerint a gyémánt megmerevedett gummiszerii váladék. A gyémánt tiszta állapotában színtelen, átlátszó; de igen gyakran fordulnak elő halványan, sőt élénkebben színezettek is; gyakoriak a borsárgás, üveg-zöld, világoskékes-zöld, feketés-zöld, továbbá a tisztán kékes, vöröses és barnás szintiek, sőt feketék is. A sárgás színűek után a zöldesek a leggyakoriabbak; az élénk kék szintiek a légritkábbak közé tartoznak ; barna és fekete gyémántok gyakran találtatnak, de ezek igen sötétek és csakis áttetszők lévén, csekélyebb értékűek. A teljesen tiszta gyémántok India és főleg Brazilia évi termelésének csak egy negyed részét teszik; a másik \'/4 rész szintén tiszta ugyan, csakhogy minden egyes darab a már említettem színek valamelyikébe hajlik. E körülmény a legtöbb gyémántnak igen kevés tekintetben szolgál hátrányul, miután a köszörülés által oly szép színjátékot nyernek, hogy egyes példányok — főleg a sárgásak — világitásnál még változatosabb és ragyogóbb szinjátékúak mint a víztiszták. Az afrikai gyémántok felületükön általában igen simák és fénylők, szinök pedig többnyire gyönge sárgás és füstszerű; ez utóbbi szin gyakran csak a csúcsokon élénk, míg a középpont felé haladólag egészen eltűnik. A legszebb, legtöbb és legnagyobb fekete gyémántokat Borneo szolgáltatja; ezek oly kemények, hogy más gyémánttal őket megkarczolni nem lehet s csakis saját porukkal csiszolhatok. — 27 — A gyémántok színezetének oka az ásványtan leghomályosabb kérdéseinek egyike. Ismeretes ugyanis, hogy egyes gyémántok hevítés alkalmával szinöket többé-kevésbé elvesztik; más esetekben meg szinöket változtatják, mely színváltozás néha állandó, néha azonban csak ideiglenes, minthogy a keletkezett szin a fény behatása folytán ismét eltűnik. Az első esetre például szolgál azon gyémánt, melyet Martin, az ismert gyémánt kereskedő, magasabb hőmérsék-nek tett ki, hogy a kő barna szinét elenyésztesse. A hevítés által a kő állandó rózsapiros színűvé vált. Hasonló eredményt akart elérni Párisban 1867-ben Coster egy 117 szemer súlyú, csaknem teljesen színtelen gyémánttal, mely a taplóban történt hevítés után szintén igen szép rózsapiros szint vett fel; ez azonban csakis annyi ideig tartott, mig a kő a világosságtól meg volt óva. Amint ugyanis a gyémánt 4—5 perczig átszűrődött (diffundált) fényhatásnak volt kitéve, a piros színnek nyoma sem maradt s a kő alig észrevehető barnás színűvé lett. Ezen adatokat még dr. Flight (1873.) kísérlete is megerősíti, ki két egyformán piszkos sárga szinű gyémántot kapott a Jóremény fokáról, melyeknek egyikét bevitette, a másikat pedig, — hogy a színváltozást észlelhesse — természetes állapotában hagyta. A hevítés porczellán csőben történt, melyen könenyt vezetett keresztül; két órai folytonos hevítés után a gyémánt ugyanezen könenyatmosphaerában lehűttetett. A kő fénye most is oly ragyogó volt, mint előbb, de színe egészen eltűnt. A mint azonban ez is 6—7 perczig átszűrt fényhatásnak tétetett ki, eredeti szine egész teljében visszatért. Dr. Flight hasonló kísérletet ismételt különféle módosításokkal. A gyémánt hevíttetett chlórban, igen magas hőmérsék mellett, mely a hevitő-kemenczebeli gáznak benzolgőzzel való telítése által állíttatott elő; továbbá csekélyebb hőmérsék melletti higanyban, mely alkalommal a gyémántot vékony érenylemezbe burkolták A szin ily hevítés után rendesen eltűnt, de a fénynek kitéve újból visszatért. Egy alkalommal a kő a hevités után 3 napig sötétben tartatott, mely idő alatt egészen szintelen maradt; de amint a világosságra került, pár perez múlva, eredeti sárgás szinét azonnal visszanyerte.*) — Barbotnak sikerült bizonyos vegyszerek alkalmazásával — szintén magas hőfok mellett — nyers gyémántoknak szinét teljesen és végkép elvenni, s a zöldes, sárgás és piros gyémántokat viztisztákká tenni. Egy igen nevezetes tulajdonsága a gyémántnak a villódzás (phospho-rescentia) is, mely abban áll, hogy a napsugarainak hosszabb ideig kitéve sötétben bizonyos ideig világit. Különös hatálylyal ébresztik fel e tulajdonságot a kék sugarak, mig a vörösek gyengíteni látszanak a phosphorescentia erejét. De a gyémánt nem csak akkor világít a *) Gaea, 1873-ik évi folyam 12. füz — 28 — sötétben, ha a napsugaraknak közvetlenül volt kitéve, hanem még akkor is, ha papirosba vagy bőrbe csavarva tétetett ki a napfény hatásának. A gyémánt karcza szürke és szürkés fekete, és pedig annál feketébb, minél finomabb a karcz pora. A villanyosságot nem vezeti, a mi annál csodálatosabb, minthogy a graphit — testvére a gyémántnak — egyike a legjobb villanyvezető anyagoknak; de önmaga — dörzsölés által — üveg (-j-) villámosságot vesz fel, melyet azonban fél óra lefolyása után teljesen elveszt. Fentebb — a gyémántok alakjánál — röviden említettem, hogy a bécsi udvari ásványtár egyik szép gyémántjában egy másik teljesen kiképződött gyémánt van bezárva; ilynemű zárványokkal a gyémántoknál gyakran találkozzunk. Petzholdt 1842-ben egy 27 Va karatos gyémántnak tiszta oxygénben való elégetése után hátramaradt hamuját vizsgálván, abban egy eredetileg a gyémánt által bezárt kvarcz-szilánkot talált, mely egy tenyésző szövet-parenchimhez hasonlított; egy másik gyémántban pedig parenchimsejteket ismert fel. Goeppert H. K. 1864-ben Haarlemben megjelent „Über Einschlüsse ím Diainant" czimü művében számos érdekes és fontos vizsgálatot közöl a gyémántban talált sejtszövetek vagy sejtszerű zárványok, kristályok és több más bezárt foltok, rovátkák, hólyagok s több más effélékről. A feketés zárványokat eleinte a szén egy más módosulata zárványának tartották, mig egy 80 karatos darab vizsgálata ki nem derítette mivoltukat. E példánynak egy erősen túlnyomó nagyságú, kivételesen egyenes és sima oktaéder lapja volt, és egy körülbelül 1/2 kb. cm. nagyságú zárványt tartalmazott, melynek legnagyobb lapja az oktaéder lappal majdnem párhuzamos helyzetű volt. Ezen keresztül a zárvány pontosan tanulmányozható lévén — mihamar kiderült, hogy a gyémánt egy teljesen kifejlődött hámatit (vasfényle) kristályt tartalmazott. Dr. Cohen E. a „Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologia u. Pal," czimű 1876-ik évi 7-ik füzetében felemlíti, hogy az előbb emiitett példányhoz egy teljesen hasonló zárványu gyémántot köszörültetvén Hanauban a Hony testvéreknél, ezek, a kő vastagsága daczára mái-gyenge világitásnál is felismerni vélték a gyémántban lévő hámatit zárvány fényét és optikai tulaj dóságait. Cohen e körülmények által figyelmessé levén a hámatitnak a gyémántban való előfordulására, kutatásait mindig tovább és tovább folytatván azon meggyőződésre jött, hogy — a legtöbb feketés szinü zárvány („specks") — ha nem is minden, de a legtöbb esetben hámatit. Ugyancsak ő említi az afrikai gyémántoknak azon sajátságát is, mely a gyémánt kereskedők, de ásók előtt is eléggé ismeretes, hogy t. i. bizonyos gyémántok a leihelyeken mint hibátlanok találtatnak és vétetnek ki, de ezután hosszabb vagy rövidebb idő alatt vagy megrepedeznek, vagy apróbb — 29 — darabokra teljesen széthullanak. A mi e dologban a legsajátságosabb, az azon körülmény, miszerint a világos sárga vagy más határozott szinü gyémántok nem repedeznek meg ily módon. Colién azt véli, hogy talán a mikroskopikus zárványok okozzák e rombolást, de határozott véleményt még ez ideig nem koczkáztatott; kutatásait még mindig folytatja s ezekből a gyémánt-kérdés tisztázására kétség kivül tetemes haszon fog háramolni.*) A gyémánt leihelyeiül Kelet-India, Szumatra, Borneo, Brazília, egyes helyek Észak-Amerikában, az Ural, Ausztrália és 1867. óta Dél-Afrika ismeretesek. Ezek közöl legjobban kiválik jelenleg Brazília és Dél-Afrika, miután Kelet-India, mely azelőtt ön maga szolgáltatta az egész világnak a gyémántot jelenleg, mondhatni már teljesen kimerült. Hyderabad és Mazulipatam között Purtealnél, a Kohinoor egykori lelhelyén, két helyen van ugyan jelenleg is gyémántmosás, de e helyek most már oly szegények, hogy, ha a bérlők egy hónap alatt egy oly követ találnak, melyet 4—5 rupeért (5—7 forint) eladhatnak, szerencséseknek érzik magukat. Ennyire jutottak Golconda világhírű gyémánttelepei! Előjönnek ugyan még hébekorba Porrua mellett is, Bundelkundnál, egyes szebb példányok, valamint Ellore mellett Mahamuddynál, de a kereskedésbe már csak elvétve jön olykor egy egy gyémánt Kelet-Indiából. Gazdag gyémánttelepek voltak hajdan Cuddapah vidéke a Pennái* folyó mellett, az indiai telepek legdélibb része; Banganpally, Pennár és Kistna között az előbbitől 15 mértföldnyire észak felé; Sumbhulpur, a Mahanadi és Brahmini folyók között (a 21. és 22-ik északi szél. fok közt); a Panna vidék, a Sonar és Sone folyók között, a Ganges közép folyásától délre. De tekintsük meg e lelhelyeket egy kissé közelebbről, hogy igy a gyémántok előjöveteli körülményeivel tüzetesebben megismerkedvén az azok keletkezése fölött uralkodó nézeteket jobban megérthessük. Indiában a gyémántokat többnyire egy 2—2 \'/2 láb széles agyaggal öszszekötött homok és kvarcztörmelékből álló rétegben találják, melyben a gyémánt egy könnyen felsem tűnik, miért is a földet előbb beáztatják, mossák s a napra kiterítik. Ilyenkor árulja el magát erős csillogása által, a mi gyémánt. A fejedelmi kincstárakban pihenő nagy gyémántok mind Kelet-India szülöttjei. Kincset, ékszert sokat szolgáltatott, de tudományos felvilágosítást onnét nem sokat birunk. A golkondai hires bányák, melyekben régente 60,000 ember eglalkozott gyémánt kereséssel, jelenleg mindössze néhány font sterlingért vannak bérbe adva. *) „Gaea" 1877. 13. Jahrg. 1. H. — 30 — Agassiz utazásainak geologiai részében Harth tanár említi, hogy Botia tartományban a gyémántkivitel 1862-től 64-ig folyton csökkent; ő ezt a csempészüzletnek tulajdonítja ugyan, de a közlött adatokból eléggé kiviláglik, hogy a legnagyobb területek — mind fennebb is emiitők — már jóformán teljesen kivannak zsákmányolva. Borneo sziget jelenleg szintén kevés gyémántot szolgáltat, mindazáltal megemlítjük, hogy az itt létező gyémánttelepek a sziget délkeleti csúcsán, Tanah-Laut vidékén a Ratoos hegy nyugati lejtőjén vannak, hol e drágakő arany- és platina társaságában fordul elő. Sumatra szigeten a Doladoulo kerületben 1840-ik év táján fedezték fel az első gyémánttelepeket, melyek — mint némelyek állitják, elég gazdagok, de a melyekről bővebb adataink teljesen hiányzanak. Jelentékeny gyémánttelep azonban — még ma is — Brazilia. Azon a tájon, hol a gyémántokat találják, egy lemezes szemcsés kvarcz kőzet, az itakolumit, fordul elő, melyben a kvarcz átlátszó szemein kivül steatit — vagy zsirkőpikkelyek vannak. E kőzetnek igen feltűnő tulajdonsága az, hogy vékonyabb táblákban hajlékony, honnét az angol mellékneve „flexible"; mig a német neve „ Gelenkquarz" azon sajátságára vonatkozik, hogy olykor vastagabb darabok, vagy a táblák a szélesség irányában oly féle ropogtatást hallatnak, mint az ujjizek. Találják a gyémántot Braziliában egy conglomerátban is, melynek kvarzhömpölyeit vastartalmú agyag ragasztja össze. De itt is leginkább a talajból mossák ki. Minas-Geraesben két képletben fordul elő: az egyik gurgulho, kvarcztörmelék, födve homokkal és földdel; a másik cascalho, kvarezhömpölyök, összetartva vasas agyaggal; ennek feküje zsirköves agyag, a mi nem egyéb mint steatites közetek kopadéka. A legszebb gyémántok az első képletben, a gurgulhoban találtatnak. Mind a két képletben mint kisérők előfordulnak az arany, platina, magnetit, rutil. Brazilia azon nevezetes része a földnek, hol a gyémántot, elsőkori fekhelyén vagyis anyaközetében az itakolumitban találták, és pedig Claussen szerint a Grammagoa hegyben (43 portugál mértföldre északfelé Tijuto vagyis Diamantina várostól), hová az 1839. év elején mintegy 2000 ember özönlött gyémánt keresés végett. Több évig a kőzetekből igen nagy fáradsággal, ezeknek lőporral való szétvettetése által nyerték, a midőn is még a kisebb kődarabokat Icalapácsokkal kelle szét verniök, — hogy annak minden csekélyebb részét — melyben gyémánt ülhetetett — kikutassák. Most a bányászattal már teljesen felhagytak s a gyémántokat mosás által nyerik. Braziliában a bennszülöttek mindaddig nem ismerték a gyémántot, mig azt 1727-ben egy európai ember véletlenül fel nem fedezte. Ez élelmes ember gyermekeket látott játszani olyan kavicsokkal, — 31 — melyek a napon feltűnő csillogást mutattak. Értvén a nyers gyémántokhoz azonnal felismerte s nem mulasztotta el azokkal magát megszedni s Portugalliába hozni eladás végett. Ez uj lelet igen megdöbbentette a keleti gyémánt-kereskedőket, a kik, hogy e gyémántok hitelét aláássák — nem mulasztották el világgá kürtölni, hogy a brazíliai gyémántok nem jók, nem valódiak s ha azok is csakis szemete az indiaiaknak, melyeket Indiában nem tudván eladni azért viszik Braziliába, hogy ott elárusíthassák. E kereskedői fogás a közönség hitét annyira megingatta a brazíliai gyémántokra nézve, hogy többé vevő vagy épen nem vagy rendkívül ritkán akadt rájok. Azonban egy uj fogás segített a dolgon; a brazíliai gyémántokat elvitték Bengalba, s onnét mint indiait küldőtték Európába, s most már teljesen jók voltak és mindenki valódi gyémántoknak tartotta. Mínas-Geraesben az első esztendőkben évenkint mintegy 144,000 karat*) gyémántot nyertek. Az összes termelés pedig, melyet e gyémánttelep 1850-ig felmutatni képes volt 5.844,000 karatot tett ki, mely mintegy 90—100 millió forint értéket képvisel. Az 1850-ig Braziliában talált gyémántok összes súlya különben már mázsákra megy. Ez összeget ugyanis 44 mázsára teszik s értékét mintegy 200 millió forintra számítják. A nagyobb gyémántok igen ritkák. Átlagos számítás szerint 10,000 darab között ritkán akad egynél több, mely a 20 karatot megüti; mig legalább 8000 ezek közül az 1 karat súlyon is alól van. 1861-ben találtak néhány darabot, melyek közül az egyik 1205/s, a másik 107, és a harmadik 87 */2 karat súlyú volt. A legnagyobb gyémánt, melyet itt csak az utóbbi években találtak a „Dél csillaga" („estrella de sul") mely köszörültetése előtt 254 karat súlylyal birt. — A legnagyobb ritkaságok egyikét képezi különben az a Braziliában talált és ott lévő gyémánt, melynek magvát aranylemezke képezi. A dél-afrikai gyémántleletekről 1867-ben lehetett legelőször kisebb jelentéseket olvasni, néhány évvel később azonban már nagy feltűnést okoztak, sőt az ujabb időben az értékes leletek annyira szaporodtak s annyi érdekes, de gyakran túlzott hírek és jelentések jutottak Európába, hogy nem lesz talán érdektelen azokból néhány való adatot közölni. Mielőtt ezekről szólanánk megtekintjük röviden az afrikai *) A „Karat" szó némelyek állítása szerint az Erythina afrikai növény egyik családjába tartozó növénytől veszi eredetét, mely növény eredeti hazája Schangallas, a legfőbb elárusitási helye a mosott arany szemcséknek Afrikában. A növény, melyet a benszülöttek Kuara (Nap) néven neveznek, arany sárga virágú s gyümölcsű. S miután a gyümölcs megszáradt magvai majdnem kivétel nélkül mindenkor egyenlő súlynak, azért ember emlékezet óta a vadnépek az arany lemérésénél ezeket használják. E magvak később Kelet-Indiába is eljutottak, s ott a gyémántok lemérésénél alkalmazták. — 32 — gyémántok előfordulási viszonyait, melyeket dr. Szabó J. igen érdekesen adván elő — főleg a gyémánt felfedeztetési történetét illetőleg — nagyrészt az ő leirása után közlünk. A lelet körülményei — mondja ő — egészben véve ugyanazok, mint egyebütt, tudniillik kavics között találtatik itt is, de a részletekben vannak eltérések. Két folyó mentében találják, ezek egyike a Vaal, másika az Orange, melyek közel a tengerhez a nyugati part felé egyesülnek. A kavicsréteg néhol több száz láb mély, és alant ép ugy tartalmaz gyémántot, mint fent. A hömpölyök többnyire kvarcz-ból állanak, de azon fölül egyéb ásványok is fordulnak elő benne, különösen vörös gránát, turmalin, titánvas és más több. Közetekből csillámpala és gránit vannak benne, ez utóbbi olykor igen nagy gömbölyű darabokat képezvén. A legtöbb ember eddig a Vaal folyó partján foglalkozik, a főhely Likatlong, a Koluga folyócskának a Yaalba folyásánál, — hol a terület hegyes völgyes s a felületen mészkőkonglomeratban találják a gyémántokat. A távolabb eső Orange folyónál az előfordulás viszonyai mindeddig részletesebben megismertetve nincsenek, csak annyit tudunk, hogy hasonlók. A kavics réteg alatt egy régibb vulkáni kőzet terül el, melynek felső határán az vöröses agyaggá van mállva, mit ott „rotten stone"-nak neveznek és annyiból nagyon fontos, hogy ebben gyémánt nincs; mihelyt tehát a kavicsba bemélyedvén ez anyagot elérik, tovább le nem mennek. A gyémántok nagy része a legnagyobb gránithöm-pölyök alján agyagos homokban találtatik, és pedig vagy egész darabok — olykor ép krystályokban, — vagy pedig igen gyakran mint töredékek. A londoni geologiai társulat egyik ülésén Mr. Tennant jelentette, hogy vagy 10,000 dél-afrikai gyémántot nézett keresztül, és azok között meglepő volt a sok töredék; közöttük nem egy volt, a mely nagyságra, midőn még egész volt, a kohi-noorral mérkőzhetett. A másik feltűnő körülmény e leihelynél az, hogy a homokban és agyagban apró — górcsövi — gyémántokat nem találnak. Az előjövő gyémántok mind akkorák, hogy azokat puszta szemmel is fellehet ismerni, apróbbak, a minőket méltán lehetne várni, ha a gyémánt ott az ő eredeti képződési helyén volna, nincsenek. De nemcsak a folyók mentében találják, hanem azoktól távolabb és azon a terjedelmes fensikon, mely ott valóságos sivatagot képez és a geologok által a benszülöttek nyelvén „Karoo" — (sivatag) képletnek neveztetik. E táj felületén palák fordulnak elő, melyeken itt ott másodkori eraptiv közetek törnek keresztül. Kelet felé az emelkedettebb területeken gránit, csilámpala s egyéb krystályos pala képezi a hegységet. A folyóktól távolabb a fensikon szintén találtatik kavicsképlet, a mely nincs összefüggésben a folyó mentében húzódó kavicscsal, hanem egyes független medenczéket tölt ki. — 33 — Ezekben hasonlóképen szép és nagy gyémántok találtatnak, azért műveltetnek is. A kavics egyes ásványai egészen azok, mint a folyó mentében, u. m. gránát, igen szép vérpiros sziliben, achát, jáspis, titánvas sat., azon feltűnő különbséggel, hogy itt szögletes darabokban fordulnak elő, nem pedig gömbölyűre kopva, mint a folyók mentében. De lássunk most néhány adatot, melyekből az Afrikában eddig talált gyémántok nagyságára és értékére vonatkozólag tájékozást szerezhetünk. A darabok átlag y2—150 karat súlyúak. A „Dél-Afrika Csillaga" nevii gyémánt, mely 1869-ben oly nagy feltűnést keltett, csak 83 \'/2 karatot nyomott s közel 40,000 font sterlingre becsültetett. Hopetownnál egy 167 karatos darabot találtak, melynek értéke közel 130,000 font sterling. A 6—13 karatos darabok a legközönségesebbek. Capstadtban hetenként kétszer gyémánt árverezés van, mely alkalommal Tennant tanár egy tulajdonos birtokában nem kevesebb, mint 500 drbot látott, melyek közt 50 karato-sak is voltak. E gyémántok azonban nem oly szépek, mint a brazíliaiak és kelet-indiaiak, s ennélfogva nem is képesek azoknak értékét lényegesen alább szállítani. 1869-ben még csak 141 darab gyémánt jött a kereskedésbe, körül-belől 75,000 ezüst forint értékben; 1870-ben a darabok száma már 5661 volt, — másfél millió forint értékben; 1870-ben pedig 2.625,000 forintot tett a keres-kérdésbe bocsátott darabok értéke. Jelenleg a Jóreménység fokáról évenként másfél millió font sterling (15 millió forint) értékű gyémánt jön Európába, s 50,000 ember foglalkozik ott most gyémántkereséssel. E rendkívüli mennyiség kezdetben lenyomta a gyémánt árát; a nyers gyémántoknál áll ez csakugyan ma is, de a köszörűiteknél nem venni észre. A nagy tolongás Amsterdam gyémántköszörülő gyáraiba azt idézte elő, hogy a köszörülési díj harmincz százalékkal magasabbra ment, és igy az ékszerészek nem szállítják alább az árakat. Csak pár héttel ezelőtt olvastuk a fővárosi lapok egyikében, hogy Dél-Afrikában újból egy tekintélyes nagyságú — 248 karat súlyú — gyémántot találtak, melyről azonban részletesebb leirás mindekkoráig nem jutott el hozzánk. Uj-Dél-Walesben (Australiában) egy régi folyó meder görélyei-ből és oly torlódmányokból keresik ki a gyémántot, melyekben kvarcz, achát, jáspis, zafir, rubin, topáz s több eféle drágakő mellett még arany is előfordul. Nevezetes, hogy a gyémánt az eddig ismeretes lelhelyeken mindig arany társaságában találtatik, mintha csak Plinius azon állítását akarná megerősíteni, hogy a gyémánt csak a legfinomabb aranyban terem. Azon górcsői keménységű gyémántok, melyeket Jeremejew szt.-pétervári tanár az uralhegységi Xantophyllit nevü ásványban fel- Nagy-kanizsai kath, főgymnasium. 3 — 34 — fedezett, csak a tudományra nézve birtak jelentőséggel. — E gyémántok valódiságát ujabban Knop tanár kétségbe vonta s be is bizonyította, hogy nem valódi gyémántok. Az első csehországi gyémánt pedig, melyet néhány évvel ezelőtt egyes lapok annyira hirdettek, s melyet gránát darabkák között találtak — mindekkoráig egyszersmind az utolsó is. És ha most összefoglaljuk mindazt, mit a gyémánt különböző leihelye az előfordulás körülményeire nézve nyújt: ugy elég határozottan találjuk kimutatva azt, hogy a gyémántok leihelye a kristályos palák között és különösen ezeknek steatites (zsirköves) tagjai között keresendő. Se Braziliában, se Dél-Afrikában nem hiányzanak bizonyos távolságban a gránit s e fölött az ilyen kristályos palák, a melyekből a törmelékek, melyek a gyémánttelepek kavicsait főleg képezik, eredtek. Eredeti fekhelyén a gyémánt igen elszórva gyéren fordulhat elő, s így anyakőzetéből kikeresni nem nagy haszonnal járna; mig a kavicsban már concentrálódva találjuk, s igy a gyémántnak másodlagos előfordulási helye van hivatva annak bányászati nyerésére. A gyémánt anyaga tiszta széneny (Carbonium, Kohlenstoff) a miért is elégethető. Boyle Róbert volt az első, ki ezt megkísértette — a gyémántot olvasztó tégelybe helyezve, — de eredménytelenül. A kísérlet III. Cosmus toscánai nagy-herczegnek sikerült, ki 1694-ben egy nagy homorútükör gyúpontjába helyeztetett egy gyémántot, mely ott kezdetben repedéseket kapott, később egész izzóvá lett, szikrázott s egyszerre teljesen eltűnt anélkül, hogy olvadás állott volna be. 1750-ben I. Ferencz császár Bécsben több értékes gyémántot bocsátott Darzet vegyész rendelkezésére, hasonló kísérlet-tétel véget; s miután ezek 24 óráig tartó erős tűznek voltak kitéve, teljesen eltűntek. Hasonló kísérleteket tettek mások is, s az eredmény rendesen ugyan az volt. A legújabb, de egyszersmind a legérdekesebb kísérleteket e nemben Rogers testvérek tették. Ezek a gyémántot ketted-chrom-savaskali és kénsav vegyületébe tették s 180—230°-ra hevítették, a midőn is azt vették észre, hogy a gyémánt szénsavvá változott. Jacquelain és Desprez hasonló kísérleteikhez erős galván telepeket használtak s ugy találták, hogy a gyémánt a két széncsúcs tüzében meglágyult s olyan lett mint a coaks. Tömöttsége 3-336-ről — 2-678-re szállt le; de ennek daczára még oly kemény volt, hogy az üveget karczolta. • A mily ismeretes egy részről a gyémánt, másrészről ép oly ismeretlen eddig keletkezése. Általában két főnézet uralkodik: az egyik szerint közvetlenül szénsavból vagy tiszta szénenyből föllen-gités (sublimatio) utján származtatják (Leonhard, Parrot, Göbel); a — 85 — másik szerint növényrészek lassú felbomlásából, tehát nedves uton képződött volna. Mind a két nézet érvei figyelemre méltók, de egyikéi sem vergődtek eddig túlsúlyra; a szakemberek véleménye mai napig is ingadozik. A hires Jameson azon meggyőződést vallja, hogy a gyémánt hasonlóan vált ki valamely növény nedveiből, mint a kovasav például a bambuszban; Brewster 1826 körül oda nyilatkozott, hogy a gyémánt is, megmerevedett gummiszerü váladék, hasonló a borostyánkőhöz. Liebig hasonló nézetet táplált. Simmel azt véli, hogy a föld belsejében kétségkivül jelenlevő roppant mennyiségű és igen nagy nyomás által süritett vagy cseppfolyós szénsavból állott elő az által, hogy a nyomás csökkentével a széneny gyémántkrystályokban vált ki. Tekintetbe véve az általunk már fennebb elősorolt adatokat, nevezetesen, hogy rendesen kristályos őspalában fordul elő, tehát nem tűz eredetű, hanem üledékes kőzetekből fokozatos kristályodás által átváltozott képletben, — Dr. Szabó J. a legvalószínűbb módjára nézve a következőt mondja: Chancourtois hasonlatosságot talál a kén és gyémántkristályok lehető képződési módja között; a kén vulkáni vidékeken kénliydrogén-gőzből képződik, a mely különféle kőzetek repedésein jön nagy mélységből a fölület felé. Bizonyos magasságra felérvén, találkozik a levegő oxygénjével, felbomlik hydrogénre és kénre, a hydrongénből képződik viz, a kénnek csak egyik része egyesülvén oxygénnel, ad kénessavat, másika elemi állapotban rakódik le, és adja a ként tökéletes kristályokban vagy vaskos tömegekben. Hasonlólag a gyémánt eredeti anyagául hydrocarbon vegyet vesz fel, mely szerves anyagokból fejlődik azon vegyváltozások következtében, melyeknek az üledékes kőzetek nagy mélységben, nagy nyomás és hőmérsék alatt kitéve vannak. Amint e változások következtében a hydrocarbon vegyek gőz alakban fölfelé szállanak, és az oxygén régiójába érnek, — vegybomlást szenvednek, a hydrogénből lesz viz, a car-bónnak csak egy része oxydálodik, a másik mint gyémánt jeged ki____ Legújabban dr. Rubidge szerint a vulkáni kitörések alkalmával a közel fekvő kőszén rétegen áthatolt, olvadt tömegek hősége és nyomása alatt tiszta szénenynyé átváltozott szénhydrátokból származott, a minthogy az ily vulkanikus áramok valóban több helyt át is változtatták a kőszenet anthracit- és graphittá, a mely már majdnem tiszta szénenyből áll. E nézetnek megerősítésére azon körülményt hozá fel, hogy a dél-afrikai gyémánttelepek és lei-helyek is mind vulkanikus eredetűek. És most mielőtt a gyémántok legkiválóbb példányait bemutatnék, röviden érintjük azok köszörűltetését és az általa adni szokott alakot, valamint a gyémántok értékének meghatározására vonatkozó szabályokat is. A gyémánt, mint az anyagok legkeményebbje, csakis gyémánt porral köszörülhető. E czélra a carbonátokat vagyis a gyémántnak alak- 3* — 36 — talans feketés szinű példányait, továbbá egyes apróbb darabokat és a törmelékeket használják fel, melyek igen finom porrá zúzva alkalmaztatnak. Hogy a nyers gyémántok értékét pontosan meghatározhassuk, igen tág elméleti, de főleg gyakorlati ismeretekkel kell bírnunk e kövek minden körülményét illetőleg. Mert jóllehet a gyémántok — bármely leihelyről kerültek is — legnagyobbrészt ugyanazon természettani és vegytani tulajdonokkal birnak, különböző előfordulási helyeik mégis mutatnak némi sajátságokat, melyek folytán a szakértők — főleg a gyémántkereskedők, majdnem egész biztosan meghatározzák, hogy e vagy ama gyémánt Afrikából vagy Indiából került-e. A gyémántkereskedők az érték meghatározásánál főleg a tisztaságot veszik tekintetbe s azt, hogy a gyémánt valamely, habár csekély zárványt nem tartalmaz-e; mert a legcsekélyebb ily hiba — még ha különben viztiszta is a gyémánt — annak értékét tetemesen leszállítja. Nem kevesebb gondossággal vizsgálják továbbá az alakot is, hogy abból a köszörülés által beálló kisebb vagy nagyobb súlyveszteséget megítélhessék s a leendő alakot is meghatározhassák. Sokkal egyszerűbb a köszörült gyémántok értékét meghatározni, melynél a nagyságon kívül ;főleg a tisztaság, a köszörülés mi-néműsége s az alak az irányadók. A kisebb gyémántokat többnyire csoportokban árulják, melyekbe — ha valamivel nagyobbak 15—16 drbot szoktak venni. Egy ily csoport ára — ha a gyémántok egy-egy karatosak — körülbelöl 2000—3500 frt; mig egy 15 karatos gyémánt maga — ha tiszta és hibátlan — 25—30,000 írttal, vagy még drágábban is fizettetik. Tavernier és Jeffries egy szabályt állítottak fel, melyszerint ők a nagy gyémántok értékét meghatározták, de melyet a gyakorlat, mint már bevezetésünkben is említők, igen ritkán használt és használ a jelenben is. E szabály értelmében — a gyémánt minémüsége szerint — mindenek előtt meghatároztatik egy karat értéke s azután a kérdéses darab súlya; e súly szoroztatik önmagával és az egy karatra megállapított értékkel. Például, ha egy brilliant 3 karatot nyom s tulajdonságai alapján egy karat 200 frtra becsültetik, értékét a következő számítással tudjuk meg: 3X3X200=1800 frt. E számítás szerint egy 100 karatos gyémánt értéke épen 2 millió forintot tenne. Azonban e számítás soha sem vezet kellő eredményhez. így a 1363/á karatos „Regent" (II. Tábl. 38a 38b ábr.) 1791-ben megbecsültetvén, értéke 12 millió frankra tétetett, holott a fentebbi számitás szerint csakis 3 millió hétszázezer forintot érne. Ugylátszik a gyémántok értékét ily magas fokra nem annyira a fejedelmek fényűzése, mint inkább a pipere asztalok könnyelmű daemonai emelték, főleg mióta a gyémánt csiszolási módjának feltalálásával szinszó-rási és sugártörési képességét egész a kápráztatásig tudták fokozni. — 37 — A gyémánt saját porával csiszolható. E körülményt — ugy látszik — már 1373-ban ismerték, miután ekkor — Kluge állítása szerint — Nürnbergben már gyémánt csiszolók voltak. Mások szerint Berquen Lajos brüggei polgár találta fel 1456-ban. Ez csiszolta legelőször a „Sancy"-t (II. Tábl. 33a, 33b ábrák). — Megengedve azon körülményt, hogy 1373-ban Nürnbergben már voltak egyesek, kik gyémánt - csiszolással foglalkoztak, azon körülményt talán mégsem vitathatják el Berquentől, hogy ő volt az első, a ki megmutatta, hogy a gyémántot bizonyos határozott szabályok szerint lehet köszörülni, bizonyos lapok irányában hasítani, s színjátékát optikai elvek alapján fokozni. A gyémántokat most kizárólag Amsterdámban köszörülik. Részvény-társaságok birják az összes intézeteket, s az 5 köszörülő műhelyben 872 malom kerekei forognak szüntelen. A legnagyobb három malomnak egy-egy 95 lóerejü gőzgép ad erőt, hogy daczol-hasson a gyémánt keménységével. E malmok mintegy 3000 köszörűst foglalkoztatnak, kik évenként 250—300 ezer karat súlyra menő gyémántot köszörülnek, melyért 1\'8—2 millió forint munkabért kapnak. Az amsterdámi ékkő-kereskedés az egész világra szól s évenként 20—25 millió forintot hoz forgalomba. A két legnevezetesebb alak, melyben a nagyobb gyémántok köszörültetnek, a brilliant és a rosette. Korra nézve ez utóbbi öregebb, mert már 1520. előtt kezdették használni, mig brilliánt alakban legelőször Mazarin bibornok köszörültette gyémántjait. A brilliant főalakját tekintve nem más, mint két — talapzatával összeillesztett pyramis, melyeknek egyik csúcsa rendesen jobban, a másik kevésbé van lecsonkítva s egy lap által határolva. Szép brilliánt alakok a „ Pitt" v. „Regent." (II. Tábl. 38a, 38b ábrák); továbbá a „Dél csillaga" (II. Tábl. 29a, 29b); az „Egyiptomi pasa" (II. Tábl. 27. ábra); és az „Észak csillaga" (II. Tábl. 34. ábra). A rosette szorosan véve egy pyramisból áll, mely inkább gömbölyded mint szegletes, míg az előbbi ennek ellenkezője; jólehet kerekded és körte alakú brilliántok is vannak. Rosett alakkal bir a „Florentini" v. „Toskánai" (II. Tábla 28a és 28b ábrák.) Azon gyémántok, melyek egyik oldalukon laposak vagy gömbölydedek s a másikon brilliant alakúak,, azokat brillonoknak szokták nevezni. A rosette-ek is igen változatos alakúak s eszerint különböző elnevezésekkel is birnak. És most térjünk át a gyémántok fejedelmeire s ismerkedjünk meg ezeknek érdekes történetével. Valamint minden nevezetesebb dolog az emberek életében s azok történetében az általános figyelem tárgyát magára vonni képes; valamint gyakran az emberek egyes kiváló férfiai, évszázadokon — 38 — keresztül az érdeklődés tárgyát képezik: úgy a gyémántok között is akadt néhány oly ritka példány, mely nemcsak messzeterjedő hirnevet, nemcsak a világtörténelemmel úgyszólván kapcsolatos szerepet, de valóban érdekes multat is képes felmutatni. Minden eddig talált gyémánt között — nagyságát tekintve — a legelső a portugalli kincstár birtokában lévő „Braganza" nevű, mely 1741-ben egy braziliai gyémántbányában találtatott. Ez óriási gyémánt súlya 1680 karat, tyúktojás nagyságú s mint mondják 583 millió forint értéket képvisel. Miután azonban "köszörülni nem engedik s oly rendkívül hozzáférhetlen állapotban tartják, valódiságát sokan kétségbe vonják s egyszerű viztisztaságú topáznak tartják. Nagyságra nézve mindjárt a Braganza után áll a mattam radsclia gyémántja Borneo szigeten. Ez körte alakú, viztiszta s 367 karatot nyom. Mintegy 100 évvel ezelőtt találták Landak körül, s jóllehet birtokáért már több harcz vívatott, az említett fejedelmi család mindekkorig szerencsésen megvédelmezte. Midőn egy batáviai angol kormányzó megvétele végett kísérletet tett s 300,000 forinton felül még két teljesen felszerelt hadihajót, számos ágyút, lőport és más hadi szert igért volna érte, a radscha azon egyszerű válaszát nyeré: „hogy a világ minden kincséért sem adhatja oda, mert családja boldogsága hozzá van csatolva." Az 1851-iki londoni világtárlaton mutattatott be a legérdeke-kesebb gyémánt a „Koh-i-noor" („Világosság hegye", II. Táb. 23, 24a és 24b ábrák), mely csak néhány hónappal előbb érkezett volt meg Indiából Londonba, az angol királyi kincstár birtokába. Minden gyémánt között ez a legkiválóbb, s ha úgy szólhatunk, a leg-fejedelmibb. Története India fényes előkorában, Kr. előtt 56 évvel kezdődik, sőt némelyek még Krischna korába vezetik vissza. Mindig fejedelmek birták; birtokáért a háborúk, cselszövények, vérontások hosszú sora van feljegyezve; biztos adataink azonban csak a 14-ik századig Kr. u. terjednek vissza felé, a midőn is, Babér sultán adatai szerint, Malva meghódítása után, — hol valószínűleg századokon át képezte a független malvai radsehák birtokát — 1304-ben Alaeddin által Delhi kincsei közé helyeztetett. 1526-ban Babér lett a Timur házból a Moguldynastiának első uralkodója Hindostánban. Ennek fia Humayun Agrát elfoglalván, Bikramadschi — törzsfőnökeivel együtt — futásra kényszerült, Humayun emberei által azonban elfogatott. A szelid bánásmód, melyben Humayun foglyait részesité, de főleg Bikramadschit, s azon körülmény, hogy nem raboltattak ki, — az elfogottakat arra indítá, hogy Humayunt megajándékozzák. A Bikramadschi fejedelmi család ment jó példával előre s egy drágakövekből álló gazdag ajándékkal lepte meg a győztes fejedelmet, Humayunt; e drágakövek között ott volt a Koh-i-noor is. S 39 — igy ez időtől fogva a moguldynastia kincstárát diszíté. Ott nyugodott e nevezetes kő liosszú ideig anélkül, hogy valami emlékezetes dolog lenne róla feljegyezve. Körülbelől 100 évvel később Taver-nier emliti föl legelőször, ki azt Aurengzeb kincsei között látta. Tavernier, ki mint ékszerész drágakő gyűjtés végett 40 évig utazgatott keleten 1GC5-ben engedélyt nyert Aurengzebtől a kincstár ékszereit megtekinthetni, sőt egyes darabokat meg is mérhetni. Tavernier e gyémántot egy féltojáshoz hasonló rosette-nek mondja, mely 186 karat súlylyal birt. Köszörületlen állapotában azonban állítólag 7935/s karatot nyomott. Jehta schah egy velenczei drágakő-csiszoló-nak Hortenzio Borgiónak adta köszörülés végett. Ez oly ügyetlenül bánt el e mesés értékű kővel, hogy súlyából ekkor a csiszolás folytán 6075/s karatot vesztett. (I. Táb. 23. ábra.) A schah méltó haragra gyuladt e barbár eljárás miatt s Hortenzio Borgiónak nemcsak hogy a köszörülésért járó dijat ki nem fizette, de a művész összes vagyonát is elkoboztatta. — Ez állapotában és súlyban (186 k.) maradt a kő a Moguldynastia birtokában mindaddig, mignem a nyugati tatártörzsek legutolsó és legvadabb betörése — Afganisztán határain keresztül — India északnyugati részét el nem özönlötte. Ez időben a gyémánt Mohamed schah birtokában vala, a ki Aurengzeb unokája volt. Thamas Kuli-Khán, a hatalmas nyugati hódító 1739-ben Delhit elfoglalván, főfigyelmét a Koli-i-noor kézrekeritésére irányzá, a melyről azelőtt már oly sok nevezetes dolgot hallott; mindent elkövetett tehát, hogy azt valami uton-módon birtokába kerítse. Összes törekvése hosszú ideig sikertelen maradt, mert a gyémánt rejtekét semmi módon sem tudta kipuhatolni s nem is jött volna reá talán soha, ha egy nő Mohamed háreméből azt el nem árulja. E nő közié ugyanis a khánnal, hogy Mohamed a követ turbánjába rejtve folyton magával hordozza. E körülmény az erőszakoskodni nem akaró klián fejét egy kissé megzavará — annál is inkább, mert a béke és barátság köztök már előbb megköttetett. Leleményességre volt tehát szüksége, mely neki a követ megszerezni segitsen. Azon napon, midőn a khán búcsú látogatását tevé Mohamed sahahnál, nagy ünnepély rendeztetett Mohamed termeiben. A khán ragyogó öltözetben jelent meg, fején báránybőr sipkájával, melyen a fejedelmi szalag a legdrágább gyöngyökkel volt elhalmozva. — Az ünnepély, de főleg a búcsúzás — mint mondják — igen érzékeny és megható volt; mert a két fejedelem, de főleg a khán, nem győzött eléggé kifejezést adni baráti érzelmeinek, melyeket a meghódított fejedelem iránt érzett. Gyöngéd figyelme s előzékenysége, melyet Mohamed iránt tanúsított az egész udvart meglepte; de meglepte főleg Mohamedet, midőn a schah — szövetségök és barátságuk megerősítésére — azon indítványt tevé neki, cseréljenek — 40 — föveget. Mohamed mint legyőzött fejedelem, ki pusztán a scliah nagylelkűségéből -tartotta meg a trónt, egy ideig habozott a barátság és szövetség e furcsa megerősítési módozatának hódolni, de nem igen habozhatott soká, mert a khán, nem is engedve neki időt a hosszas gondolkodásra, levevé fövegét s azt Mohamed turbánjával saját kezűleg cserélé fel. Mohamed a legnagyobb hideg-vérüséget és önuralmat tanúsítván e jelenetnél, a khán kétségben volt az iránt, vájjon csele sikerült-e, s vájjon a gyémánt a turbánban van-e. A bizonytalanság nem hagyta soká nyugodni a khánt. Még egyszer örök barátságot és testvériséget igérve Mohamednek — környezetével távozott. Sátorába megérkezve lázas izgatottsággal bontá fel a turbánt, a melyben egy kis csomagott csakugyan talált is. Most ezt kezdé bontogatni, még pedig fokozódó érdeklődéssel, minél inkább érzé a tárgy kemény voltát. Az utolsó boríték is legöngyöltetvén, a khán igy kiálltott fel: „Üdvözöllek Koh-i-noor", vagyis világosság hegye. — így került e drága kincs a khán birtokába s véle Khorassanba. Thamas Khuli-khánról fiára Rokhra szállott. Ettől kapta Achmed-schah, ki az abdali-dynas-tiát alapította Kabulban. Achmed halála után fiai öröklék. Ezek egyikének Schuja-schahnak regényes életében e kő nagy szerepet játszott. Egy ideig egy vár falában volt elrejtve, mely Zeman schali börtönéül szolgált; innen előkerülve, midőn az angol küldöttség Peschawerben látogatását tevé Schujánál, már ennek mellén ragyogott. Ez időben Machmud igényt formált testvére Scliuja birodalmára s azt harczban meg is nyerte. Schuja legyőzetve és szemeitől megfosztva száműzetésbe került; de gyémántját megőrizte s magával vitte. Peschawerből Kaschmirba, innen Lahoréba űzetve Schuja, látszólag Rundschit vendége, de valójában mégis foglya lett. Rundschit értesülvén, hogy a Koh-i-noor Schuja birtokában van — bár nem igen ismerte e drágakő valódi értékét, — de miután igen sokat hallott róla, nagy súlyt fektetett arra, hogy azt valamikép hatalmába kerítse. A kedvező alkalom itt volt, hogy azt foglyaitól megszerezhesse. Schuját száműzetésébe neje Wuffs-Begum is követte, ki Schaderában lakott. Rundschit legelőször a nőt szólitá fel, hogy adná át neki a Koh-i-noort; s midőn azon választ nyerte, hogy nincs birtokában, erőszakkal vetette el a száműzött királyné összes ékszereit és kincseit s azokat Lahoréba vitette. Rendkívül nagyértékü kincsek jutottak ez által Rundschit birtokába, ki látván ezek között a ragyogóbbnál ragyogóbb köveket, egy perczig sem kételkedett, hogy a Koh-i-noor is köztök van. Rundschit semmit sem értvén a drágakövekhez, hogy magának biztos tudomást szerezzen arról, vájjon megszerezte-e a Koh-i-noort is, egy oly embert hivatott magához, ki a híres követ ismerte. — 41 — Mennyire csodálkozott azonban Rundschit, midőn ez megtekintvén az összes ott felhalmozott gyémántokat és egyéb drágaköveket, azon nyilatkozatot tette, hogy ezek közt nincs a Koh-i-noor, s hogy ez összes kövek mind csak csekély értékűek a Koh-i-noorhoz képest. Rundschit erre még kiváiicsiabbá tétetett a követ illetőleg, s mindent elkövetett — főleg éheztettetést használt, hogy a gyémántot foglyai kezéből kicsikarhassa. De midőn látta, hogy minden erőszakadása teljesen sikertelen marad, czélja elérésére szép módokat kezdett alkalmazni, és Schuja nejével alkuba bocsátkozott a kő átengedése végett. A nő egy feltétel alatt oda is igérte, ha t. i. férje szabad lábra helyeztetik. — Az 1813-ik év jun. 1-je volt azon nap, melyen Rundschit számos meghitt emberével s néhány olyannal, kik a követ ismerték, Schujához Schaderába, — hol fogva volt —■ megérkezett. Kölcsönös üdvözlések után helyet foglaltak. Ünnepélyes csend állott be, s úgy látszék, mintha senki sem akarná a csendet megzavarni. Már 1 óra telt el s Rundschit jóllehet igen nyugtalan volt, mégis félt az általános csendet megszakítani, s csakis suttogva mondá egyiknek környezetéből, hogy Schuját és nejét, összejövetelők czéljára emlékeztesse, mi meg is történt. Erre Schuja egy szolgájának megparancsolá, hogy hozza elő a gyémántot rejtő csomagot. A csomag felbontása után csakugyan előtűnt a kő, mely a valódi Koh-i-noornak ismertetett el. Rundschit látván a rég óhajtott kincset, teljesen el volt ragadtatva, s most már maga törvén meg a csendet, azon kérdést intézé Schujához: „mennyire becsüli ő ezen kő értékét?" „Jó szerencsére," válaszolá a schah, „mert ez állandóan annak képezte tulajdonát, ki elleneit legyőzte." Egy hiteles szem- és fültanú adatai nyomán a vak Schuja magatartása oly tiszteletet parancsoló volt ezen jelenetnél, s oly hatást gerjesztett a környezetben, hogy egy sem volt közöttök olyan — magát Rundschitot sem véve ki, — a ki azon meggyőződéssel nem távozott volna, hogy látták egy szerencsétlen fejedelem lelki nagyságát és erősségét, melyet tisztelni tartoztak. Ez időtől fogva a Koh-i-noor egy karpereezbe foglalva, Laboré fejedelmi kincsei közt foglalt helyet, s Rundschit által minden nyilvános ünnepély alkalmával viseltetett. Halálos ágyánál környezete kisérletet tett Rundschitot reá birni, hogy a követ „Jaganath" (Juggernauth) bálvány istennek ajánlja föl, s mint némelyek állítják, egy fejbólintással bele is egyezett, de kincstárnoka vonakodott ez értékes követ fejedelme hitelesebb és egyenes megrendelése nélkül kiszolgáltatni, s igy a kő Rundschit útódaira szállott, kik azt szintén mint ékszert használták. Még Sir-Sing meggyilkoltatása után is Lahore királyai birtokában maradt, mig nem az ifjú 7 éves Dalib-Sing az angolok által királynak elismertetvén, egy angol kormányzó seregével Lahórébe nem — 42 — jött. Ekkor ugyanis belviszály ütvén ki a bcnszülöttek között, a korona kincsek, a Koh-i-noorral egyetemben, mint zsákmány az angolok kezébe kerültek, kik azt 1850-ik év. jun. 3-án az angol királynénak küldötték el. Ekkor még a kő ügyetlen, féltojáshoz hasonló alakkal birt s majdnem úgy nézett ki, mint egy köszörült kvarcz. Oldalaiban mélyedések voltak, melyek segélyével volt a foglalványba erősítve, sőt hegyéhez közel repedéssel is birt. — Albert herczeg köszöriiltetni óhajtván a követ felkérte a hires angol pliysikust Brewstert, adna véleményt afölött, mily alakot adasson a Koh-i-noornak. Brewster a követ szigorú vizsgálat alá vévé s úgy találta, hogy benne több apró üreg van, melyeket ő egy — benne a képződés alkalmával összeszoritott gáz fesz erejének tulajdonított, vagy pedig valamely folyadéknak, mely a képződés alkalmával a gyémántban helyet foglalt. Ezen kis üregek eltávolítása — a nélkül, hogy a kő súlyából és térfogatából sokat ne veszitsen — igen sok nehézséget ígért a köszörülésnél. De Coster, egy nagy gyémánt köszörülő műhely tulajdonosa Amsterdamban, azon nézetének adott kifejezést, hogy mindezen nehézségek legyőzhetők, ha a követ ügyes művész veszi kezébe. A királynénak több alakot nyújtottak be megtekintés és választás végett, s igy választotta ő azon alakot, melylyel a gyémánt jelenleg is bír (I. Táb. 24a, 24b ábrák). Voorsangernek, az amsterdámi műhelyek legügyesebb művészének, jutott azon kitüntetés, hogy a Koh-i-noort az angol kincstár főékszerészének műhelyében köszörülje. A köszörüléshez egy 4 ló erejű kis gép alkalmaztatott s megkezdetvén 1852-ik év jun. 6-án, 38 nap alatt befejeztetett, — naponta 12 órát dolgozván rajta. Hogy mily fáradsággal és kitartással járt e köszörülés, képzelni lehet, ha figyelembe veszszük, hogy az emiitett kis repedés lecsiszolására a gépet oly sebesen kellett forgattatni, hogy az 1 perez alatt 3000 forgást végzett. Ezen köszörülés által a Koh-i-noor súlya 186 \'/16 karatról 106 yi6 karatra szállott le; (Dr. Szabó J. szerint a 123 kr.) aránylag véve csekély veszteség, miután a gyémántoknál a köszörülés által rendesen a súly fele, vagy még annál is több szokott elveszni. E gyémánt jóllehet most már többé nem a hires „Aclit- Mischkal", a mint őt Babér sultán nevezte, s az egész világ egy fél napi mulatságával egyenértékűnek tartotta, — mindazonáltal ugyanazon kő még mindig, mely fényét mindazon dynastiák fölé árasztotta, melyek fegyvereik dicsőségével mintegy 1000 éven keresztül uralták a kelet lakóit. — Nagyságra nézve harmadik az „Orlow", más néven „Amsterdámi." (I. Táb, 22. ábra.) Ez 1943/4 karat súlyú s az orosz czári jogar felső végében van elhelyezve. Alul épen úgy mint a Koh-i-noornál volt, egészen lapos oldala 3 és négyszögű lapokra van — 43 — csiszolva. Teljesen tiszta s majdnem egy félgolyóhoz hasonló; 10 vonal magas, 15 ys vonal alsó átmérővel. India régi gyémánt bányáiból származik s azt tartják róla, hogy a hires Sherigan bálvány egyik szeme volt Brahma templomában. Később egy más hasonló nagygyal, a már említett Nadír schah (Thamas khán) trónjában foglalt helyet. Nadir meggyilkoltatása alkalmával egy franczia katona, ki ott szolgálatban volt ellopta, s vele Malabárba futott s ott egy hajós kapitánynak adta el 14 ezer tallérért. Ez újból egy kereskedőnek 84000 tallérért. Ettől, — nem tudni mennyiért, — de kétségtelen, hogy nagy összegért megvásárolta a hires örmény kereskedő Schafras, kitől végre II. Katalin orosz czárnő vette meg 1775-ben Amsterdamban 450,000 ezüst rubelért s 20,000 (mások szerint csak 4000) rubel élet - fogytiglan tartó évi járadék- és egy nemesi levélért. Tennant állítása szerint ez és a Koh-i-noor hajdan egy egészet képeztek (Lásd Atháneum 1852. 10. 42). A „Schah" fél akkora, mint az „Orlow"; ez azon gyémánt, melyet az orosz czár a perzsa herczegtől Cosrhoes-től, Abbas-Mirza ifjabb fiától kapott ajándékba, midőn ez Pétervárott volt látogatásban. E gyémánt (II. Tábl. 32. ábra) 86 karat súlyú, teljesen tiszta s főleg azért érdekes, hogy csak félig-meddig lévén köszörülve, egyes oktaéder lapok természeti valóságukban hagyattak meg rajta. A köszörült lapokba perzsa feliratok vannak bevésve s felső részén köröskörül egy kis csatorna vonul, mely bizonyára a zsinór elhelyezésére szolgált, midőn azt mint ékszert nyakban hordozták. A „Pitt" v. „Regent" egyike a legremekebb gyémántoknak, a franczia kincstár birtoka, 136 */4 karat súlyú s a legtisztább vizű brilliant. Egy orleansi herczeg s egyszersmind franczia „regens" 1717-ben vette 3,375,000 frankon XIV. Lajos számára az angol St.-George erősség kormányzójától, „Pitt"-tői, ki ezen követ 1702-ben Golkondában vásárolta. E kő Portreál gyémántbányáiból származik 20 mértföldre Mazuliputantól, hol azt egy rabszolga találta, ki — hogy elrejthesse, ezombját megsérté s a követ a sebbe rejté. Később elárulta titkát egy matróznak s neki igérte a követ, ha ez neki valami módon szabadságát visszaszerzi. A matróz őt kajánúl a hajóra csalta, átvette tőle a követ s ekkor egy ravasz mozdulattal a rabszolgát a tengerbe lökte. A matróz a követ Pittnek 1000 font sterlingen adta el, de „ebül jött szerdéknek, ebül kellvén elvesznie" a Nemezis megbüntette a gonosz matrózt, mert ez pazarul költekezvén a nagy összeg pénzt mihamar elverte, s ekkor magát kétségbeesésében fölakasztotta. Mások szerint azonban Pitt 1701-ben India leghíresebb gyémántkereskedőjétől Jamchundtól vásárolta 312,500 frton. Értékét jelenleg 2 millió frtra becsülik, mig 1791-ben egy csupa hires férfiakból (Thierry, Crecy, Christin, Bion, Louy, Méniére, Landgraff, Dellatre) — 44 — álló bizottság, mely értékének meghatározása végett küldetett ki, 12-000000 frankra becsülte. A tuilleriák kirablásánál az 1792-ik borzalmas évben az összes korona-gyémántokkal együtt rejtélyes módon eltűnt, s ép oly rejtélyes módon találtatott is meg. A köztársaság később elzálogosította Berlinben Treskow kereskedőnél, de később kiváltatván I. Napoleon kardjának markolatát diszíté. A Waterlooi ütközet alkalmával egy császári kocsiban lévén, ezzel együtt, mint mondják, a poroszok kezébe került s jelenleg is ott van. A mi alig hihető, miután a"z 1855-ik évi világkiállításon Párisban a korona gyémántjai közt foglalt helyet. Nyers állapotában 410 karatot nyomott; a köszörülés áltat, mely két évig tartott s 27,000 tallérba került (ide nem számitva a gyémántport, mely szintén 1,400 font sterlinget emésztett fel) — súlyának % - ad részét elveszté. A leválasztott részek 48.000 tallérra becsültettek. A „Toskánai" v. „Florentini" a bécsi császári kincstárban, 139 y2 karat súlyú, egészen tiszta, de szine czitromsárgás. Szép alakú, értékét 1.200,000 frtra teszik; nagyságra nézve európában a negyedik. (II. Tábl. 28a és 28b),Ezen gyémánt történetéhez kalandos dolgok s mondák vannak csatolva, s gyakran őszetévesztetik a „Sancy"-val. Mindkettő Bátor Károly burgundi herczeg birtokát képezte, ki e gyémántot — három gyémántja között — oly nagyra becsülte, mint egy tartományt. A hagyomány szerint Bátor Károly — az akkori idők szokása folytán gyémántjait a csatába is magával vivé, részint azért, hogy legdrágább kincseit folyton szemmel tarthassa; részint pedig azon titkos bűverő következtében, melyet még akkoriban az egyes drágaköveknek tulajdonítottak, s mely mint hitték, meg is védte az embert a veszedelemtől. — Némelyek szerint maga Bátor Károly, de mások állítása után kincstárnoka — midőn a Granson mellett elvesztett csata után menekült — az országúton elveszté. Egy sveiezi katona találta meg egy kis szekrényben, mely egy értékes gyöngyöt is tartalmazott. A katona — a monda szerint — nem becsülvén semmire egy kocsi alá dobta, de újból felvette és útközben egy lelkésznek 1 frankért eladta. A lelkész 3 frankért egy berni kereskedőnek engedte át. Ekkoriban élt Bernben egy gazdag kereskedő May Barth, ki Olaszországgal üzleti összeköttetésben volt. Ez már 5000 írton vásárlá meg a követ, s egy genuai kereskedőnek csekély nyereség mellett elárusitá. A genuai már okosabb volt s csak nagy nyeresség mellett adta el a milanói regensnek Lud. Moro Sforzának. Később II. Gyula pápa 20,000 db. aranyért vette meg. Különösen érdekes a történeti nevezetességgel biró „Sancy "-féle gyémánt (II. Tábl. 33a és 33b ábrák), mely Indiából származik s már a IY. század óta Európában van. Első birtokosa nálunk Bátor Károly volt, ki a Nancy melletti csatában elesett, hol a gyémánt is — 45 — vele volt. Szerencsés megtalálója ennek is egy sveiezi katona volt, aki — értéke előtte teljesen ismeretlen lévén — egy lelkésznek potom áron elárusította. A további történetére vonatkozó adatok egy ideig ugyanazok, melyeket a „ Florentini "-r.ől már elmondottunk, ugy hogy e két gyémánt története ez időre vonatkozólag igen zavaros. 1489-ben már a portugall király birtokában volt, ki zilált pénzügyein némileg segítendő egy francziának 100,000 frankon eladta. E fran-cziától vette Sancy, s ettől nyerte nevét. Sancy egy ízben követségbe ment III. Henrikhez, ki zálog gyanánt e gyémántot követelte tőle. A gyémántot vivő szolga útközben rablók által támadtatott meg s meggyilkoltatott; mielőtt azonban ez megtörtént volna, a gyémántot lenyelte. A gyémánt a hulla gyomrából vétetett ki, — mint állítják — Sancy által. 1688-ban II. Jakab angol király birtokában találjuk, kitől XIV. Lajos 625,000 frankon vásárolta meg. Erről XV. Lajosra szállott. 1835-ben az orosz czár fővadászmestere, mások szerint maga az orosz czár vette meg egy fél millió rubelért, s azóta Oroszország a hazája. Az eddig felsorolt gyémántok mind indiai eredetűek. A legnagyobb példány, melyet eddig Brazíliában találtak, az 1862-ik évi londoni világtárlaton lett bemutatva, s „Dél csillagáénak nevezték el. Nyers állapotában (lásd I. táb. 15. ábra) 254V2 karatot nyomott; a köszörülés által (lásd II. táb. 29a és 29b ábr.) 125 karatra szállott le. E gyémánt — főleg a tudomány szempontjából véve — egyike a legnevezetesebb gyémántoknak, mert ez a gyémánt-kristályok eredeti helyezkedés! körülményeit illetőleg egymaga többre tanított bennünket, mint Kelet-India őszes nagy gyémántjai. Dufrénoynak ugyan is alkalma volt 2 évvel a londoni tárlat után — Halphennek, a gyémánt akkori tulajdonosának szívességéből azt nyers állapotban tanulmányozni. E nagy gyémánt, mint az I. tábl. 15-ík ábráján is látható, csak egy oldalról volt kristálylapokkal határolva, melyek rhomb-tizenkettősre mutattak, a másik oldalon egészen szabálytalannak mutatkozott. Ezen érdekes fölületü oldalával az anyakőzettel függött össze. A kristálylapokon több helyt benyomások voltak láthatók, a melyek üralakjából tisztán kivihető volt, hogy e benyomásokat más gyémántkristályok idézték elő, a melyek e nagy gyémántnak, midőn képződött, útjában állottak. E gyémánt tehát a képződési körülményeket teljesen felderítette s meggyőzött bennünket arról, hogy a gyémántoknál sem találunk valami rendkívüli, a többi ásvány képződésénél elő nem forduló körülményt. — E gyémánt még most sokkal fiatalabb, semhogy történeti múlttal dicsekedhetnék. 1853-ban a Minas-Geraes kerület Bogagem bányáiban egy néger nő által találtatott, s talán jelenleg is Halphen birtokában van. A párisi I. — 4G — világtárlaton már szintén Voorsanger által köszörülve tündöklött. A köszörülés által valamivel többet felénél elvesztette. Ovál alakú brilliantot képez, mely 35 milliméter hosszú, 29 mm. széles és csak 19 mm. magas; rendkívüli tiszta, de egy kissé rózsaszínbe hajló színnel bir. A portugall király kincstárában van még egy, szintén nagy példány gyémánt Braziliából, mely 138 y2 karat súlya s 1775-ben az Abaité folyó közelében találtatott. De nem csak ezen egy gyémánt van Braziliából a portugalli kincstár birtokában, hanem van még számos nevezetesebb darab, és pedig oly tekintélyes számban, hogy Mave azok értékét 20 millió tallérra becsülte. Rendkívül gazdag gyémántokban az angol kincstár, Viktória királyné koronájában magában 497 gyönyörű példány foglal helyet. Az angol kincstárnál azonban még gazdagabb az oroszországi. Ebben a többi között 3 oly gyémánt gazdag korona van, hogy hozzájok hasonlót egy fejedelmi kincstár sem képes felmutatni. Az elsőben, az Alexievits Iván-féle koronában 881, a Nagy Péter-félében 847, s a Nagy Katalinéban 2536 gyönyörű darab gyémánt van elhelyezve. Ugyancsak e kincstárban van a\'z emiitett két nagy gyémánton kivül még az „Észak csillaga" (II. táb. 34. ábra) nevű, 40 karat súlyú gyémánt, mely egyike a legszebb brilliantoknak, és egy 10 karat súlyú gyönyörű rubin szinü brilliant. Nevezetesebbek még — melyekről azonban történetüket illetőleg biztos adataink nincsenek — a toskánai nagyherczegi család gyémántja, mely szép kék szinü s 2 \'/2 millió frankra becsültetik. Továbbá a török sultán két gyémántja, melyek közül az egyik 84, a másik 147 karat. Nem kevésbé hires még az úgynevezett „Egyptomi pasa" (II. táb. 27. ábra) a perzsa schah birtokában, 40 karat súlyú. Továbbá a „Piggot" nevü 82 V* karat súlyú. E gyémánt (II. tábla 30 ábra) 1801-ben 750,000 frank értékben egy nagy sorsjátékban kisorsoltatott, s 1818-ban Rundell és Bridge birtokába jutott. A „ Nassak" (II. táb. 35. ábra) előbb a kelet-indiai társaság birtokában volt s 893/4 karatot nyomott, később Westminster Marquis által újból köszörültetvén, jelenleg csak 785/e k. súlyú s 7—800,000 frankra becsültetik. — Eugénia császárné gyémántja (II. táb. 31a és 31b ábra) 51 karat. A szines gyémántok között talán a legszebb Mr. Hope egészen hibátlan, buzavirágkék és átlátszó gyémántja (II. táb. 37. ábra), mely a londoni világtárlaton rendkívüli feltűnést keltett. E drágakő jelenleg Mr. Hope leányának, ki a newcasteli herczeg neje, birtokában van. Súlya 44 i/l k. És most — mellőzve az apróbb gyémántok ismertetését, melyekből ezrek és ezrek vannak az egyes fejedelmi kincstárakban felhalmozva, — 47 — a tisztelt olvasó közönség figyelmét még azon gyémántok megtekintésére hivjuk fel, melyek tábláinkon a 10, 12, 25a és 25b, 26, 36 és 39-ik ábrákban láthatók, melyek egyes india fejedelmek birtokában vannak s egyes utazók által a helyszinén rajzoltattak, de melyekről részletesebb adataink nincsenek, s csupán sajátszerű alakjaik- s nagyságukért vettük fel tábláinkba. Végül sajnálkozással emiitjük fel azon körülményt, hogy a dél-afrikai gyémántok egyikét sem mutathatjuk be rajzban t. olvasóinknak. Még igen fiatalok lévén úgy látszik nem tartották őket érdemeseknek a portraitirozásra. De hiszen részben mi is mostohául bántunk velők, midőn őket a gyémántokról szóló ismertetésünkben legutoljára emiitjük meg. Tulajdonítsák e körülményt is fiatalságuknak! Az 1873-ik évi bécsi világtárlat volt az első, melyben a dél-afrikai gyémántok tekintélyesebb számban bemutattattak. A rotunda és Ausztria határán volt Dél-Afrika eddig legnevezetesebb és legnagyobb gyémántja a „Stewart", kiállítva; súlya 2 8 8 5/„ karat; oly gyémánt-tekintély, a minő európai közönség szemei előtt még nem állott. Még nyers állapotban volt kiállítva, élei kopottak, s alakja e miatt nem volt pontosan meghatározható. Dr. Szabó J. szerint a rhombtizenkettős van talán legjobban megközelítve, de kissé torzúlva. Nagyságra a Stewart minden eddig ismert gyémánt között talán a harmadik. Szine kissé sárgás s bajos előre megmondani, hogy e színezetét a köszörülés által elveszti-e. Sem történetéről, sem tulajdonságáról nem tudunk semmit. Leihelye — Gröger állítása szerint, ki mint geolog több ideig tartózkodott a gyémánt telepeken — a Vaal folyó mentében (river diggings) Valdeck\'s Plánt, 31/2 német méltföklre Pniel Klipdrift alatt. — Itt láttuk legelőször lady Dudley ékszerei között, vagy inkább brilliantjai között a „Dél-Afrika csillagát" is — a mint e gyémánttelepek eddigi legszebb példányát nevezik. A „Dél-Afrika csillaga" a legtisztább vizű és legerősebb tüzű nagy gyémántok egyike, melyeket eddig ismerünk; s minthogy története szoros kapcsolatban van a .dél-afrikai gyémánttelepek felfedeztetési történetével, azért azt — Dr. Szabó József leirása után — egész terjedelmében közöljük. Valamint minden bányászati leletre, úgy erre is a véletlen szolgáltatta az alkalmat. A dél-afrikai gyémántok felfedeztetésének története a következő: egy meglehetősen eladósodott kis-birtokos azon töprenkedéssel sétálgatott nem messze kis birtokától Dél-Afrikában, hogy hitelezőitől mily jó volna arany vagy kincsek feltalálása által szabadulni; töprenkedései közepette egyszer a mint a levegőbe tekint, egy erős csillogást vesz észre, mely egy kavicstól származott, mely-lyel griqua gyermekek játszadoztak, felhajigálván azt a levegőbe. A gyermekektől elvéve megtekintette, s csillogását rendkívülinek talál- — 48 — ván, a gyermekek anyjától megakarte venni. Az anya ez ajánlatra el mosolyogta magát s a követ neki ingyen átadta. Ő azonnal haza ment vele s legelső gondja volt arról meggyőződni, vájjon iiveg-e, minek előjövetelét azon a. tájon valószínűnek nem tartotta. Ablakaiban még talált néhány törött üvegdarabot s azokat megkarczolván a kővel azt tapasztalta, hogy e kavics még hasít is. Mindebből azonban semmi bizonyosat sem tudott megállapítani, s azért bement a kővel Hopetown városba, hogy ott tudakozódjék; itt azonban szakemberre nem találván, onnét Colesbergbe, innen pedig Grahamstownba ment, hol aztán talált is egy geologot dr. Atherston személyében. Ez közelebbről megvizsgálván a követ valódi és igen tiszta gyémántnak találta. Vevőt azonban nem talált reá s azért felkiildötte ugyanazon évben Párisba, a világtárlatba. Köszörülve nem lévén ott nagy figyelmet nem költött, de vevő sem akadván reá, visszaküldetett hazájába. Itt végre a kormányzó Sir Philipp Woudhouse megtartotta 500 font sterlingért. Súlya 217/io karat volt. A feltaláló e lelettel nem volt megelégedve s folyvást azon gondolattal foglalkozott, hogy a hol egy volt, ott többnek is kell lenni. Kereséseit azonban siker nem koronázta. Midőn egy izben a benszülöttek észrevevék, hogy mit keresgél, azon tudósítással lepték meg, hogy van közöttök egy bűvész, kinek egy sokkal nagyobb csillogó köve van, mint a melyet először adtak neki — s hogy azzal a bűvész betegségeket is gyógyít. A boér azonnal betegnek tetette magát s elhivatta a bűvész-doktort, a ki csakugyan mégis jelent, még pedig csillogó kövével. A kő a betegnek különösen megtetszett s azonnal megvétele iránt kezdett alkudozni. A doktor sokáig nem akart varázs kincsétől megválni, mig végre a beteg egész birtokát felajánlotta neki érette. — Két ló, 12 tehén meg vagy 500 birka, mintegy 300 font értékben, sokkal nagyobb vonzóerővel birtak, semhogy a benszülött képes lett volna ez ajánlatnak ellenállani. Az alku megköttetett s cseréltek. A kő súlya 83 y, karat volt s hamar el is kelt, mert a Lilienfeld kereskedő ház Hopetownban 11,200 font sterlingért azonnal átvette. Midőn Londonba érkezett Mosentlial et Co. czéghez, már 20—40 ezer font sterlingre becsülték. Alakja a mandoláéhoz igen hasonlított (II. Tábl. 39. ábráján feltüntetett indiai gyémánt igen sokban hasonlít hozzá), mert egyik végén vastagabb s laposabb, a másikon vékonyabb és hegyesebb. Ezektől a hires ékszerészek Hunt et Roskell vették meg s Amsterdámban köszörültették. Alakját a köszörülés után is általában megtartotta, csak egy kissé inkább sziv alakú lett, de súlyából közel felét — 37 karatot vesztett s igy most 46\'/2 karatot nyom; egyike, mint már emiitettük is, a legszebb gyémántoknak s minthogy — 49 — Afrikában ez volt addig a legnagyobb, elnevezték „Dél-Afrika csillagáénak. A londoni ékszerészektől végre Earl of Dudley vette meg s neje egy gyönyörű ékszerébe, egy coronetbe, középkő gyanánt foglaltatta, mit a többi ékszerek között az angol osztályban — a bécsi világkiállításon — bámulnunk igen jó alkalmunk volt. Ezzel egyszersmind bezárjuk a gyémántok ismertetésének sorát, vagyis azon drágakövekét, melyeket főleg színtelen, viztiszta s átlátszó féleségeikben kedvelünk és használunk. — S jólehet majdnem minden drágakőnek van színtelen félesége is, mint a gyémántnak, de mig ennél a szin nem képezi a fő becset, addig a többi drágakőnél főleg a szin az, a miért kedveltetnek, mert enélkül mint mondani szokás, se vizök, se tűzök, s igy e részben nem hatnak jobban mint a köszörült üveg. 2. KORUND*) Rubin, Zafir.**) (saphir), Gyémántpat, Smirgel. — Vegyneve: Aluminiumoxyd. Vegyi összetétele: Al2 03 = agyagföld. — A153-4, 046-6; kevés Fe203Ca0, Si02, H20. — A színes drágakövek között az első hely a korundcsaládot illeti meg, hová a rubin, zafir, gyémántpat és smirgel tartoznak. A hatszöges rendszerben iegedve a kristályok rendesen pyramis, oszlop vagy rliomboeder alakúak, gyakran benőve valamely anyakőzetbe, vagy szabadon kavics között. Általában nem jól hasadnak; törésök egyenetlen, kagylós; keménységök 9; tömöttségök 3-4—41-ig. Rendesen üvegfénynyel bírnak s egyes lapjaik igen ritkán gyöngyfényüek. A savak nem hatnak reájok. Szinök rendesen kék, vörös, sárga, barna, zöld, szürke, fehér; szép átlátszó példányaik vannak, de a zavarosak sem ritkák; dörzsölés által villanyossá válnak s ezt — főleg a csiszolt példányok — hosszabb ideig megtartják. A korund család egyes tagjai aszerint, a mint különböző színnel bírnak, különböző néven is fordulnak elő a kereskedésben, igy: a hajnalpiros színűek: keleti hyaczint, — a buzavirágkékek: indigó zafir, — a violaszinüek: keleti amethysth, •— az azúrkék: keleti zafir, — a sárga színűek: keleti topáz, — a zöldes kékek: keleti aquamarin — a sárgás zöldek: keleti chrysolith, — a zöld: keleti smaragd, — s a viztiszták: fehér zafir néven neveztetnek; ez utóbbiak azon sajátsággal bírnak, hogy gömbölyűre köszörülve fehér hatsugárú fényt lövelnek, a miért is Asteria, vagy csillagzafir név alatt fordulnak elő rendesen az ékszerkereskedőknél. — A nem átlátszó zöldes és szürkés féleségek neve korund, a barnáké gyémántpat, végre a szemcsés szövetű vaskos féleség neve smirgel, niely tulajdonképen sok korund, kevés hámatit és magnetit összetételéből áll. *) A „Korund" szót indiai eredetűnek tartják. Jelentése ismeretlen. **) A „Zafir" név állitólag az arab tengeröbölben fekvő „Saphirin" szigettől származik, hol a zafir már régi időktől fogva találtatott. Nagy-kanizsai kath. főgymnasium. 4 A feorund-család számos tartózkodási s előfordulási lielyei közöl főleg nevezetesek: Ázsiában — Mogaot és Kyat-pyán vidéke; Ceylon; Hátsó-India, Siam és Pegu; China; Dél-Ausztráliában, a Victoria gyarmatban, Ballarat vidéke; Uj-dél-Yalesben Hangingrock, hol igen pompás rubinok és zafírok találtatnak; továbbá Észak- és Dél-Amerikában néhány vidék, valamint az Ural is, hol 1828. óta főleg Miask környékén igen szép példányok fordulnak elő. De nemcsak más világrészben, hanem Európában is vannak egyes helyek, hol csinos példányok találtatnak, ilyenek: Csehország (Iser-vidéke, Dlaskovitz, Petschau); Lombardia; Szászország; Francziaország (Expailly, Le Puy). A korundfélék előjöveteli körülményeit illetőleg még megemlítjük, hogy a rubin és zafir többnyire másodlagos fekhelyeken — a, folyók homokjában s kavics között — fordul elő; de az utóbbi gyakran — Bazaltba benőve — eredeti fekhelyén is találtatott. A korund — gyémántpat — főleg gneiszban, csillám- s chlorit-palában, gránát- s bolomitban, szemcsés mészben s gránáton keresztül törő Serpentin erekben fordul elő, mely utóbbiakban olykor 3 mázsás korund kristályok is találtattak már. Az átlátszó korundok — rubin, zafir — a gyémánt után a legbecsesebb ékkövek. Voltak esetek, hogy a rubinok drágábban keltek, mint egy hasonló nagyságú jó gyémánt. A rubin után a legnagyobb becsben a zafir áll; a legrégibb időtől fogva ismeretes és igen nagyra becsült kő. Eugénia császárnéról említik, hogy ennek legkedveltebb ékkövét képezte, s midőn köztudomásúvá vált, hogy e kő a császárné választott köve, a zafírok ára óriási mérvben felemelkedett. — Áruk a szépség és nagyság szerint igen változó; az 1 karat súlyú rubinok átlagos ára 35—50 frt, egy 5 karat súlyúé pedig 500 frt; az 1 karatos zafir közönségesen 20—30- írttal, a 10 karatos 250—300, frttal fizettetik. A kisebb darabok, melyekből több megy egy karatra már sokkal olcsóbbak, igy ha 8 drb. tesz egy karat súlyt, áruk 10 frt; ha 12 drb. — akkor 8 frt, végre, ha 1G—24 megy egy karatra, akkor már 6 frton is kaphatók. Tavernier említést tesz két rubinról, melyeket ő Visapur királynál látott keleten s melyek közül az egyik 50s/4, a másik 17 \'/ü karat súlylyal birt; az első 600,000, a másik 75,550 frkra becsültetett általa. A Nagy-Mogul birtokában is látott egy keleti topázt (sárga szinü zafir), mely 157 3/4 karat súly mellett 271,600 frk értéket képviselt. Egy angol küldöttség, mely egy izben Avában járt, egy 951 karatos zafírt látott, mely azonban nem volt teljesen hibátlan. Egyike a legtisztább zafíroknak a párisi ásványtárban (Jar-din dés plantes) van, mely rendkívül tiszta s 132\'/l6 karat súlyú. A párisi világtárlaton két rendkívüli szép zafir vonta a közön- ség, de főleg a szakértők figyelmét magára, melyek bizonyos Miss Burdett Coutts birtokát képezék s 750,000 frkra becsültettek. Wohl egy 43G\'/2 karat súlyú rubinról tesz említést; Turetiere Párisban — mint mondja — egy 240 karatosat látott; Chardin nagy csodálkozással említ fel egy en cabochon*) köszörült rubint, mely amellett, hogy szép tiszta és fél tyúktojás nagyságú volt, felső lapjába e név: „Sc.heikh Sephy" volt bevésve. Némely utazó állítása szerint az arrakani (Indiában) király birtokában van két igen nagy s ritka szép rubin, melyek mindegyike hatoldalú pyramist ábrázol s 1 és fél hüvelyk magas, alól 1 hüvelyk átmérővel. Az átlátszó vagyis viztiszta korundokat többnyire csekélyebb értékű ékköveknek alkalmazzák, vagy nagyitóüvegekbe lencsékre, óraserpenyőknek és csapágyakra dolgozzák fel, az át nem látszókat pedig porrá zúzva csiszolásra használják (Smirgel). A viztiszta korund példányok — mint általában az összes jegedett korundok — kettős fénytöréssel birnak. E körülmény igen fontos akkor, ha kétségben vagyunk az iránt, vájjon viztiszta korunddal vagy gyémánttal van-e dolgunk. Dr. Szabó J. közlése szerint több évvel ezelőtt egy igen érdekes eset adta elő magát Bécsben, mely alkalommal főleg e tulajdonság és a tömöttség döntöttek. Egy drágakő-árus jött ugyanis Bécsbe egy igen szép köszörült gyémánttal, melyre már-már vevő is akadt. A vevő igen óvatos lévén, a megvétel előtt —- teljes megnyugtatása végett — még a természettudósok bírálatát óhajtá a kőre vonatkozólag hallani; megkérte azért Haidinger és Hörnes urakat, vizsgálnák meg a követ egy kissé tüzetesebben. Ezek mindenek előtt tömöttségét határozták meg s az nem állott távol a gyémántétól; de ezt egy magát még nem tartották elégségesnek, hogy ítéletet mondjanak. Megvizsgálták tehát még a kő sugártörési képességét, s midőn a gyertyaláng felé tartották, bizonyos lapjain keresztül nézve egy gyertyaláng helyett kettő látszott, épen úgy, mintha a calcit két egyenközű rhomboeder lapján néznénk keresztül. A gyémánt ilyen körülmények között csak egy • lángot mutat, mert egyes fénytörésű és csak úgy viseli magát, mintha egy közönséges üvegtáblán néznénk keresztül. A kísérlet a kereskedőre nézve igen kedvezőtlenül ütött ki, mert az itélet következőleg hangzott: nem gyémánt, hanem viztiszta topáz. A csalódás a kereskedőre nézve igen keserű volt, mert a kő ára, melyet ő százezrekre tartott, — hatvan forintra szállott le. Yégre felemlítem még, hogy a rubinok és zafírok rendesen vaskorongon Smirgel — vagy gyémántporral köszörültetnek és vagy *) Gömbölyded alak és pedig vagy a kö mindkét oldala gömbölyű, vagy csak az egyik, a midőn a kő alsó része lapos. A gömbölyű felületre egyes lapok vannak fektetve egy, két, vagy három sorban is (taille en cadochon á double facettea á sa base.) 4* — 52 — ugyanazon vagy néha rézkorongon tripoli földdel (Tripel, terra tripolitána*) és vizzel csiszoltainak. Sőt nem ritka azon eset sem, hogy ólomkorong alkalmaztatik, mely esetben azonban Smirgel és viz a csiszoló és fényesítő anyagok. 3. CHRYSOBERYLL.**) (Cymophan, Alexandrit, keleti Chrysolith). Vegyneve: B ery lalumin at. A rhombos rendszer oszlopos alakjában jegeczedik; hasadása tökéletlen; törése kagylós; kem.: 8*5; töm.: 3-5—3\'8; üveg- vagy zsirfényft. Yegyi összetétele: BeO, A1203 ; — kevés Fe205, Cr2Oä, CuO, PbO. — Be017"5, A1203 781, Fe0 4\'4 — zöldes-fehér, spárga-, olaj- vagy fűzöld szinű, szóval a zöld többféle árnyazatával bír. Kiváló szép tiszta darabjai gyönyörű kékes és tejszinű fénytüneményt mutatnak. Két nevezetesebb félesége ismeretes, a.) a spárga-zöld szinű Chrysoberyll, b.) a smaragd-zöldszinű, mely Ceylon szigeten és Borneoban már régóta ismeretes. Majdnem kivétel nélkül mindegyik habos, hullámos fényt áraszt, mely fény- és szintüneményt Brewster kipuhatolandó számos példányt megvizsgálván azoknak körül-belől ViO" felületén mintegy 30,000 apró üreget talált, a melyeket ő, legnagyobb valószinűséggel, e tünemény okának tulajdonított. Ceylon szigeten a folyók homokjában turmalin, zafír és spinell társaságában fordúl elő, de az utóbbi időkben már oly ritka lett, hogy Davy hosszas ott időzése alatt alig tudott 2.—3 darabot kapni. -— Borneo sziget keleti részén a viz által összehordott területeken s szintén a folyók homokjában fordúl elő arany, gyémánt, topáz, smaragd és rutil társaságában. — Braziliában a gyémánttal együtt mossák s gyakran jól kiképződött tábla és prisma alakokban s mogyoró nagyságban is találják. — Észak-Amerikában főleg a gneisz-ban turmalin, gránát s beryll kíséretében, többnyire iker jegeczekben fordúl elő New-York államban. Igen szép példányok találtatnak Morvaországban is belőle, különösen Schinderhügelben, Marschendorf mellett; de nagyságuk legfelebb 1 vonal széles és 3 vonal hosszú. — A második nevezetesebb félesége a smaragd-zöldszinű, mely miután a jelenlegi orosz czár nagykorúvá létele napján találtatott legelőször, a takovajai smaragdbányákban 180 verstnvi távolságban Katharinenburgtól, s miután e kő az oroszbirodalom mindkét katonai főszinében (vörös, zöld) játszik, — Alexandrit nevet nyert. Többnyire *) A tripoli föld lényegében egy a Diadomeák mikroskopikus kovapánczéljaiból álló ásvány, mely amellett még csekély mennyiségű agyagot és vaséleget tartalmaz, mely utóbbinak köszöni sárgás-vöröses szinét Igen könnyen málló, fénytelen s lágy földes anyag. **) Neve e görög szóból XPU<70°^ arany és a beryllből származott. E név már Pliniusnál is előfordúl, „Hist. Nat." 37.20, de ő nem az általunk mai napság e néven ismert követ értette alatta. Hauy belső fénytulajdonai folytán, mely hullámos Cymophané-nak nevezte wVa(hullám). — 53 — 3 jegecz van teljesen összenőve, melyek néha 3 hüvelyk átmérővel is bírnak. Egy kevés (0 36) chrómoxyd tartalomnak köszöni zöld szinét, mely főleg nappal igen kedves zöld színjátékkal bir, mig világitásnál rendesen a vörös szín az uralkodó. S ha kutatjuk, mi az oka e sajátságos tüneménynek, úgy észre fogjuk venni, hogy e kő csakis a vörös és zöld fénysugarakat ereszti át, melyek egymásra függélyesen polarizálódnak. Nappal a szinek összekeverednek benne és a zöld marad az uralkodó; a lenyugvó nap vagy tűz felé tartva, melyekben a vörös fénysugarak az uralkodók, benne is a vörös szint teszik hatalmasabbá, (Dichroismus).*) A legtisztább és legszebb példányok mint ékkövek igen nagyra becsültetnek, épen úgy köszörültetnek mint a rubin és zafir — s a kereskedésben keleti és opalizáló chrysoberyllek (Chrysolithe chatoyante ou opalisante) neve alatt szerepelnek. A párisi világtárlat alkalmával egy 1"\' hosszú és 5"\' széles ovál alakúlag köszörült szép példány fordult elő, mely 610 frkon kelt el; mig egy másik 5\'" h. és 4\'" sz. 600 frk. volt. A Braziliában (Termo, Minas-Novas) talált — eddig legnagyobb — példány a rio-janeirói kincstárban van, s mint állítják 16 fontot nyom.**) Yégül még azt említjük meg róla, hogy az összes zöld szinű drágakövek között ez a legkeményebb s a korundhoz — keménységét illetőleg —- igen közel áll. 4. SPINELL.***) (Rubinspinell, Rubin-Balais, Rubicelle, Almandin, Ceylonit, Candit, Pleonast, Picotit, Chromspinell, Chlorospinell). Vegy-neve a féleségek szerint igen különböző. Jegeczedik a szabályos rendszer alakjaiban s főleg az oktaéder alakját veszi fel; többnyire egyes kristályokban, de gyakran iker jegeczekben is előfordúl; nem jól hasad, törése kagylós. Keménysége 8; tömöttsége 35—4-l, kivéve a vörös féleségeket, a melyeké rendesen 3\'5. Az összes válfajok mind üveg fényűek; szinök vörös, sokféle árnyazat- s változatban; de vannak kék, zöld, sárga, barna, fekete színűek is, mig a fehérek vagy színtelenek igen ritkák. E különböző színeket az esetlegesen belékevert anyagoknak köszöni, milyenek főleg a vasoxyd, a chróm és vas sat. Egyik legnevezetesebb sajátsága e kőnek az, hogy bármily szinű legyen is, a belsejéből kisugárzó fény sárgás színben játszik. Válfajai: a.) a. rubin- vagyis vörös- spinell, — magnesiaspinell (Karfunkel), mely főleg a következő szinváltozatokban fordúl elő: sötét rózsapiros, carmin, purpur, vér, hyacinth- vagy karmazsin-vörös; — b.) a rubin-balais, halvány vörös, rózsaszínű, barnába vagy ibolya szinbe hajló; — c.) almandin-rubin, ibolya szinű, cochenille- vörös, *) Poggendorf „Annalen" LXXVII, 228. Ilaidinger ismertetése után **) Spix u. Martius, Reise in Brazilien, 1828. II. B 499. ***) Neve a középkorból származik, Agricolánál 625 1. találjuk őt. — 54 — kissé kékbe játszó, vagy vörös barnás; — az almandit-gránáttól az által lehet megkülönböztetni, hogy világosabb szinü, erősebb tüzű és keményebb; — d.) rubicelle, sárgás piros vagy narancs sárga, pirosba játszó. Egyéb féleségei még a kék-spinel, mely áttetsző és smalte-kék szinű, fehéres, szürkés és kékes fehér színjátékkal; a füzöld-spinell (Chlorospinell), mely üveg zöld s szélén áttetsző; a fekete-spinell, mely barnás fekete s át nem látszó; végre egyik nevezetesebb félesége még a „Goutte de sang" néven előforduló vérvörösspinell. A vörös színűek hevítés által színtelenekké válnak, kihűlve azonban ismét visszanyerik vörös szinöket, de a hevítés közben igen könnyen repedéseket kapnak. Előfordulási helyeik: Elő- és Hátsó-India, Hindostan, Pegu, de főleg Ceylon, — Amerikában New York, Massachusetts. Ausztráliában a Yictoria gyarmat, Uj-Dél-Vales. — Európában Csehországban Me-ronitz, Triblitz, Podsedlitz, átlátszó rózsaszínű kis példányokat szolgáltat, melyek gránát társaságában találtatnak. Erdélyben leihelye Oláhpián, hol az aranyat tartalmazó homokban fordúl elő. A kék színűek kis oszlopos alakban még elő-fordulnak Erdélyben, Felső-Torgán a Büdös hegy mellett. Értékük azonban a szin tisztaság és nagyság szerint változik. Egy szép rubin-spinell, mely nyolcz szegletü 11 mm. magas és 9 mm. átmérővel bir, 5—600 frank. — A sötét vörös vagy sötét rózsaszínűek, elmitettem alakban, 15 mm. magas, és 11 mm. átmérővel rendesen 1030—1100 frankba kerülnek. A szép és hibátlan tiszta példányok igen keresett ékkövek. Igen szép és ritka 2 példány spinell jutott a régibb korból hozzánk, melyek közül az egyik Rómában az Odeschalchi berezegek gyűjteményében látható s melybe Ceres álló alakja — kalászokat tartva kezében — van művészileg bevésve; a másik az orleansi herczegek birtokában, mely egy régi görög bölcsészt ábrázol. B. Másod rangú ékkövek. 5. ZIRKON*) (Jáczint, Czirkon, Hyaczinth, Jargon) Vegyneve: Zirkon silikát. E drágakő általános és főleg a közéletben elterjedt neve hyaczinth, vagy jáczint. Honnan nyerte ez elnevezést nem tudjuk; a vélemények ez irányban igen eltérők, és pedig annál inkább eltérők, miután a görögök által a „ú<»uv3o;" névvel jelölt virág fölött is — melytől e kő többek véleménye szerint nevét nyerte volt — eltérők és regékbe burkoltak a nézetek. E növény némelyek szerint egy discusjáték alkalmával Apollo által megölt Hyakinthos véréből sarjadozott, mig mások szerint Ajax véréből származott, a mint ez a levelein kivehető betüalakok YA vagy AI is tanúsítják. — Az általunk mai nap hyaczinth néven ismert növény *) A zirkou elnevezését a franczia „jargon" szó elferditéséböl származtatják. — 55 — semminemű ily betű alakokat nem visel levelein s igy bátran azt gondolhatjuk, hogy a régiek által ismert liyaczint kő sem ugyanaz, a melyet mi jelenleg e néven ismerünk, hanem valószínűleg az amethyst egy változata. A zirkon keménysége 7 • 5 ; tömöttsége 4—4\'7; rendesen gyémánt- vagy üvegfényü; nem jól hasad; törése kagylós egyenetlen ; kettős fénytörése igen erős. Szine vörös, barna, sárga, szürke, fehér, de szintelenek is vannak. Vegyi összetétele: Zr02, Si02; kevés FeOs, CaO, H20. — Zr0264\'5, Fe2Os2"5, Si0232"0. (Jáczint Ceylonból). — A zirkon négyszöges rendszerben jegedő kristályai részint benőttek valamely anyaközetbe, milyenek a syenit (Norvégia), gránát, lávatufa (Vezúv, Grönland); részint mint felnőtt és szabadon álló jegeczek, vagy mint kopott szemek a homokban fordúlnak elő hazánkban is Oláhpiánon (Erdély); továbbá Csehországban, (Bilin), Karinthiában (Saualpe) sat., de a legszebbek Ceylon szigeten találhatók. Oroszországban az Ilmen hegységben főleg Miask mellett található darabok igen szép sárgásbarna szintiek, de mivel nem átlátszók, nem sorolhatók azon magas értékű ékkövek közé, melyek Ceylon szigeten jőnek elő, de melyek az Oroszországban előj övöknél sokkal kisebbek, mert ezek több centimeter hosszú négyszeges oszlopokban fordulván elő gyakran y4—1 kiló súlylyal is birnak. A szépen köszörült zirkonok s hyaczintok gyémántfényüek s gyakran áruitatnak gyémántok helyett is. Ha ugyanis izzásig hevittetnek szinöket teljesen elvesztik, szép átlátszókká válnak, s egyes kereskedőktől gyémántok helyett áruitatnak. Ha egy ily drágakő valódiságát akarjuk meghatározni, miután kevés könnyű út és mód áll rendelkezésünkre a szin és fény igen csalóka lévén; — s miután vegytani kísérleteknek sem igen vethetők alá az egyes drágakövek anélkül, hogy kárt ne szenvednének: nem marad más hátra mint a keménységre, fajsulyra s az optikai tulajdonokra támaszkodni. Az eddig ismert legszebb hyaczinth példány a párisi „Muséum de Francé" birtokában van; e kő 54 mm. hosszú és 34 mm. széles s felületére Mózes a törvénytáblákkal van bevésve, bámulatra méltó ügyességgel és szépkivitellel. Hasonló szép művű, de kisebb példányok vannak még az Odescalchi berezegek birtokában Rómában, és Ducannon vicomte gyűjteményében Angolországban. A teljesen hibátlan és szépen köszörült hyaczintok még mindig a drágább ékkövek közé tartoznak; 1 karat súlyú rendesen 30—40 frt; — egy igen szép nyolczszegletü oszlop alakkal biró s 12 mm. hosszú és széles példány Párisban 100 frankon adatott el. — Hyaczintok neve alatt — mint hamisítványok — igen gyakran áruitatnak az égetett topáz, gránát, és idokras, valamint a legtöbb esetben szines — 56 — üveg, melyek azonban nem bírnak a byaczintli keménysége,- tömött-sége- és fényével. 6. BERYLL*) (Smaragd,**) Aquamarin. Émeraude, Davidsonit, Goshenit, spanyol nyelven Esmeralda). — Yegyneve: Berillalumin-bisilikát; vegyi összetétele: 3BeO, Al2Os, 6Si02; — BeOl4-5, A12Os16-5, Sí0267\'0, Fe2031 0; — továbbá: Ca, C, Ta, Mn, Mg, Cr, H20; vagyis kovasav, agyagföld és beryll vegyülete. Tömöttsége: 2-7; kem: 7-5—8; elég jól hasítható a véglapokirányában. Fénye üveg vagy zsirfény; szine zöld, kékes, szürkés, sárga vagy színtelen. Rendesen 2 nevezetes válfaját különböztetjük meg u. m: a smaragdot és aquamarint. a) A Smaragd. A természetben rendesen" alacsony hatszögű oszlopokban fordul elő, mely hatszög véglapok által határoltatik, a mely véglapok irányában igen könnyen hasitható, mely tulajdonságát a kőköszörülők — az eldarabolás alkalmával — igen előnyösen felhasználják. A smaragdnak egy nem közönséges alkatrésze van a beryllium elem, melyet Vauquelin vegyész fedezett fel legelsőben benne, s mely kovasavhoz van kötve. A haragos zöld (músoi) féleségnél a színgazdagságot csekély chrómoxyd tartalomnak tulajdonítják; ez azon anyag, mely őt oly szép zöldre festi. Alig van drágakő, mely a szin szépségeit és kedvességét annyira egyesítené magában mint a smaragd, a szines kövek között úgy szólván ez e leggyönyörűbb szinű. S ha tekintbe veszszük mily befolyásuk van a színeknek kedélyünk hangulatára, ugy nem csodálkozhatunk, hogy sokan egész lelkesültséggel viseltetnek a smaragd iránt, s hogy némelyeknél egész smaragd-cultus divatozik. A smaragdban találjuk a kék és sárga szin legtökéletesebb keveréket akként, hogy egyik sem lép előtérbe, azért minden zöld szin között ez a legtisztább. Mindenki ismeri e kifejezést „smaragd-zöld," mely a közéletben is általánosan használtatik. S ha tekintetbe veszszük, hogy e pompás szin szép tiszta smaragd példányokban teljes átlátszósággal és gyönyörű fénynyel egyesül; s ha veszszük azon körülményt, hogy a smaragd az ő remek egyszerűségében egyike azon legkellemesebb s legbarátságosabb benyomásoknak, melyeket az emberi szemek gyönyörködtetésére a természet ezen egyszerű kőben nyújtani képes; s ha hozzá veszszük még a kő ritkább voltát és értékességét, mely művészi köszörültetés által csak növekszik: úgy bátran elmondhatjuk, hogy a smaragd minden nemes tulajdonaival együtt, melyek egy drágakőnél főleg megkívántatnak, őt az ékkövek egyik legma- **) Nevét a sanskrit nyelvből származtatják. *) A „c!AapaT^®<\')! név alatt a régiek különböző zöld szinű drágaköveket értettek. 57 — gasabb fokára emeli. Vetélytársai között azért magas polczon is áll s alig képes véle szines társai közöl — a rubint és zafírt kivéve — egy is mérkőzni. — Már a legrégibb időtől fogva ismeretes s nemcsak mint drágakő — értékre nézve becsültetett, hanem mint ékszerkő is a legkedveltebbek közé soroztatott, s belé a legremekebb művű vésetek készíttettek. Ilyen volt Polykrates, a hires szamosi kényúr, már fentebb emiitett remekművű gyűrűje, a melyről Herodot határozottan állítja, hogy smaragd volt. Plinius ugyan tagadja, hogy a régiek képesek lettek volna e kőbe véseteket készíteni, de ezt csak mint egyszerű tagadást kell tekintenünk, mely főleg a kő nagy keménységének feltüntetése végett mondatott. Plinius állítását főleg azon körülmény czáfolja meg, hogy igen régi s remekművű Itagliák jutottak el hozzánk, melyek a legszebb véseteket tartalmazzák. Igaz ugyan, hogy ily szép drágaköveket nem igen gyakran s nem általánosságban használtak a régiek vésetek előállítására, miután ezek már magokban is eléggé gyönyörködtettek. Mennyire szerették a régiek e követ, kitűnik Plinius szavaiból is, midőn mondja: „zöld üvegeket és zöld leveleket örömmel szemlélünk, de soha sem oly elragadtatással, mint a smaragdot, melyhez hasonló pompás szinű testet nem ismerünk; szemlélése gyönyörködteti a szemeket, de azok nem képesek elég ideig gyönyörködni benne; a kifáradt szemek szemlélésében felüdülnek" sat.. — Dr. Nöggerath J.*) említi, hogy látott néhány darab smaragdot, melyek Egyptomban a múmiák ékszerei között találtattak, s melyek oszlop alakúak voltak és felül átfúrva sőt csiszolva is valának. A Herculánum- és Pompéjiben, valamint Róma romjai között eszközölt ásatásokból is kerültek egyes smaragd példányok napfényre, melyek kétségtelenné teszik, hogy a régieknél e kő szintén el volt terjedve. A VIII. és IX. században gyakran találjuk a smaragdot az egyház kincsei között is; a pápa tiarájában is van egy 1" hosszú és 1 \'/t" széles smaragd, mely már II. Gyula pápa idejében Rómában volt. A smaragd a templom kincsei között felemlíttetik még a genuai sz. Lőrincz egyházban. Ez egy elég terjedelmes tálalakú edény, mely smaragdból van kivésve. (Valószínűleg szép zöld üveg.) Ezen tálból ette a monda szerint Krisztus urunk a lmsvéti bárányt. — A mű — minden körülmény között, szép volta és régisége folytán, ha üvegből van is — igen nevezetes. 1101 -ben a keresztes vitézek hozták a szent földről magukkal. S ha az edény csakugyan üveg, úgy a készítésnél egyenesen arra törekedtek, hogy a szemlélőt félre vezessék, miután 6 szegletü alakkal bír, mintha csakugyan smaragd oszlopból volna kivájva. *) „Westermann\'s Monatshefte." III. B. s. 160. — 58 — A legszebb smaragd - csoport állítólag Loretto kincsei között van, hol egy csillámpala kőzeten mintegy 50 darab 1" széles és 2" magas oszlopokban ül. Valószínű, hogy mindezen eddig említett szebb példányok — részint köszörülve, részint nyers állapotban eredetileg az egyptomiak, görögök és rómaiak birtokában valának, mert a középkorban a régi egyptomi és az ujabb szibériai smaragdbányák ismeretlenek voltak. A buda-pesti nemzeti múzeum, a bécsi udvari ásványtár, a párisi „Jardin des plantes" és az „Ecole des mines" gyűjteményei több igen szép példány smaragdot tudnak felmutatni, melyek többnyire Peruból származnak. A legnagyobbak ezek közül mintegy 22"\' hosszúk és 20"\' szélesek; a deevonshirei berezeg egy remek példánya 50,000 frt. értékű. A legszebb példányok egyike, mely eddig találtatott, azon ritka nagy darab, mely Szibériában 1831-ben, 12 mértföldnyire Katha-rinenburgtól egy orosz szénégető által egy ledőlt fa tövében találtatott, mely 71/2" hosszú és 4" széles s körülbelül 51/2 fontot nyom, s az orosz udvari kincstárban őriztetik. E véletlen lelet tette le alapkövét az orosz smaragdbányáknak, melyek kezdetben nagy zsákmányt is szolgáltattak, de a melyek gazdagsága évről-évre csökken. Itt a smaragd csillámpalában beágyazva találtatik, rendesen meglehetős nagy darabokban, melyek azonban igen ritkán egészen tiszták. Egy rendkivüli ritka smaragdcsoport van ezen leihelyekről még az orosz ásványtár birtokában, a melynél csillámpala alapon — mintegy 20 jegecz van, melyek — l/2 — 5" hosszúk s több 1—2" átmérévől bir — Ugyanazon anyaközetben s azon ülve találtatnak Salzburgban is a Heubachvölgyben, de a melyek rendesen igen sötét szinűek s zavarosak, azért ritkán foglalhatnak a keresetteb smaragdok között helyet. Ázsiában, Ava vidékén Birmariában találják s aranynyal együtt a folyók homokjában iszapolják. Ezek között sokszor nagyobb höm-pölyök is találtatnak. Egy ilyen galamb tojás nagyságú hömpölyt ajándékozott az audli-i sultán Angolország királynéjának. Afrikában, Kosséirtől 40 órányira, Zaliara hegységben csillámpalában szintén találtak smaragdokat. Ujabb időben a régi s mái-elhagyott smaragdbányákat.újból üzembe hozták, s ezek között most legnevezetesebbek a vörös hegység mellettiek, ugyancsak a Zaliara hegy mellett, a Nil és a Vöröstenger között. Caillaud Ferencz franczia utazó 1821-ben Párisban megjelent művében igen érdekesen irja le az 1815-1817-ig tett utazása alkalmával általa újból felfedezett egyiptomi smaragdbányákat, melyeket teljesen úgy talált, a mint azokat a Ptolemeusok uralkodása alatt elhagyták. Az összes smaragdok között a legpompásabbak azok, melyek Amerikában Columbia és Uj-granada bányáiban találtatnak. A hires — 59 — musoi telepet 1555-ben Lanchero fedezte fel s 13 év múlva a spanyolok ott, mint a krónika mondja, egyik kezükben karddal, a másikban ásóval kezdették meg e drágakő kiaknázását. E telepek mai napság is műveltetnek egy granadai részvéntársaság által. Itt a smaragd egy fehér mészkőérben fordúl elő, mely a bitumentartalmú agyagpalát áthatja. — Peru felfedeztetése alkalmával a spanyolok itt is nagymenyiségű smaragdot találtak, melyek közül a legnagyobb — egy strucztojás nagyságú — a benszülöttek egyik templomában mint bálvány isten volt felállítva s több apró darab körülette gyermekeit ábrázolta. Acosta József perui szerzetes főnök említi, hogy a spanyol flotta, mely őt 1587-ben Spanyolországba visszahozta, mintegy két mázsára menő smaragdot hozott magával. A perui smaragdbányák az időben a Porto-Vioja mellett lévő Manta völgyben voltak, mely helyek ma teljesen ismeretlenek. Jelenleg a Santa-Fé kerületben, a Granada és Popayan hegyek között lévő Tunka völgyben bányásztatnak, a hol többnyire agyagpala, amphi-ból s gránát társaságában, mészpat, vaskovand s kvarcz kíséretében fordulnak elő. Ujabb időben Dél-Ausztráliában is fedeztek fel smaragdot, a mi azt látszik bizonyítani, hogy e drágakőből minden világrésznek jutott egy-egy kevés. Alig van drágakő, melynek értékét oly nehéz volna meghatározni, mint a smaragdét s melynél annyiféle körülményt kellene tekintetbe venni, mint ennél. Amerika felfedezése előtt még rendkívül drágák valának, minek legfőbb oka valószínűleg abban rejlett, hogy a régiek smaragd bányai ismeretlenekké lettek. Később áruk — e bányák és ujabbak felfedeztetése által csökkent, a legújabb időben azonban újból emelkedik, mert mint állítják Amerika és Oroszország igen keveset hoznak a piaezokra. A középszerű szép smaragdok karatja átlag 15—25 frt; a legszebbeké 30—40 frttal is fizetetik. A teljesen hibátlanok rendkívül ritkák; többnyire brilliánt vagy rosette alakban köszörülik őket, s ha szépek „a jour" foglalva gyémántokkal vagy gyöngyökkel koszorúzzák. A smaragd egyik világosabb testvére a beryllen kívül még az aquamarin. E név már Pliniusnál is előfordul s leírásában czéloz arra, hogy színe zöld, mint a tenger vizé — midőn mondja: „qui viriditatem puri maris imitatur." — A legszebbek egyike, melyről tudomásunk van, egy brazíliai példány, Don Pedro tulajdona. Alakra és nagyságra egy borjú fejhez hasonló, súlya több 18 fontnál, teljesen átlátszó és hibátlan. 1828-ban Mursinsk környékén egy 9" hosszú és 3" széles darab találtatott, mely szintén teljesen átlátszó s igen szép sárgás zöld szinű. Kolscharow orosz mineralóg állítása szerint 42,000 ezüst rubel értékkel bir. — 60 — Egy másik példány a szt.-pétervári múzeumban 14" hosszú és 12" széles, súlya 16 font; egy harmadik pedig 2" h. és 4" széles. — A magyar nemzeti múzeum ásványtárában levő példány 8" hosszú és 3 W széles. 7. TOPÁZ*) (Physalit v. Pyrophysalit, Pyknit) Vegyneve: Tim-fluo 2/5 silikát. V. ö: 5A1205, 5Si02, Al2Fe8, SiF4; vagyis Flu-oraluminium és agyagsilikát összetétele. A topáz a rhombos prismában s hasonló pyramisokban jeged; a kristályok finom rovátkos oszlopok néha egyesek, gyakran csoportosak; néha durván szemcsés halmazok, máskor szögletes darabok. Törése kagylós, de hasadása oly tökéletes, hogy a hasadási lapok irányában gyakran késsel hasítható. Keménysége 8. sőt néha nagyobb is. Keménységét tekintve a kvarczot jóval fölülmúlja s azért igen könnyen megkülönböztethető egyes sárga szinű kvarcz-féleségektől, p. o. a citriutől, mely gyakran topáz helyett árultatik, de a mely csak 7 keménységgel bir. Fénytörése erős. Nevezetes sajátsága a topáznak a sok zárvány, mely rendesen hamatit-és vizcsöppekből áll, s melyeket az egyes hasitott lemezeken már 120-szoros nagyitás mellett igen jól kivehetünk. — Rendesen gneisz, gránit s fagyag kőzetekben, csillámpalában és a folyók fövenyében találtatik: Szászországban (Auerbach, Schneckenstein); Braziliában (Villarica); Scotiában (Cairngorm); Sibériában; Svédhonban (Finbo, Bróddbó), honnét egy 80 fontos Physalit krystály jött Stockholmba); Norvégiában (Fossum); Csehországban (Schlaggenwald, Zinnwald); továbbá Morva-, s Angolországban, Braziliában, a Vezúv környékén s más számos helyen. Féleségeit teszik: a.) az úgynevezett „vízcseppek" (goutte d\'eau), viztiszta; — b.) a brazíliai topáz, aranysárga vörösbe hajló; — c.) szászországi topáz (csigatopáz), halvány sárga bőrszínű; — d.) szász chrysolith, halvány borsárga szinű, zöldbe játszó; — e.) indiai topáz, sáfrány sárga; — f.) brazíliai topáz (rubin) világos rózsaszínű; — g.) brazíliai zapliir, világos kék; — h.) aquamarin, tengerzöld szinű; — i.) a szibériai Vagy tauriai topáz, fehér, kékesbe játszó. — Az Uraiban előforduló topázok legnagyobb részt viztiszták, de gyakran világos színjátékkal sárgás, kékes vagy zöldes színbe játszók. Élénkebb színűek a brazilaiak. Tekintve a jegecz alakok tökéletes s hibátlan kiképződését, a legkitűnőbbek az Oroszországban előjövök s gyakran tekintélyes nagyságban is találtatnak. *) A topáz név az ókorból származik, csakhogy Plinius („Hist. nat" 37. 32) e név alatt egy zöld követ értett, mely a Vöröstengerben lévő „Topazos" szigeten találtatott s onnan is nyerte nevét; topazin e sziget lakók nyelvén — mint egyesek állítják — annyit jelentett mint „keresni " — Általában azt hiszik, hogy azon kövek (suo virenti genere, cum reperta est, praelatae omnibus) a mi mostani chrysolitunk; mig a Plinius chrisolitja (aureo fulgore translucentes......in collatione aurum albicare quadam argenti facie cogunt) a mi mostani topázunk. Külünben már Dionysios Periegetes a topáz alatt egy aranysárga követ értett, valamint Agricola is. — G1 — Sokszor ékesítik a gránit üregek belsejét, főleg Katharinenburg környékén, hol köszörültetnek is; továbbá az Ilmen hegység, Nertschinsk s Aduntschilon környékén. E vidékeken gyakran igen szép példányokat találnak, melyek közöl egyesek 26—30 font súlylyal is birnak. Ha a sárga topázok izzásig hevíttetnek, teljesen színtelenekké válnak, de a kihűlés után rózsaszínűek lesznek, mely szin, ismételt tűzbe helyezés alkalmával mindannyiszor eltűnik s a kihűlés után újból visszatér. — Az ily módon égetett topázok — a mint őket az ékszerészek nevezik, — igen hasonlítanak a spinellhez s gyakran ezen értékesebb ékkő neve alatt áruitatnak; de az egymástól igen eltérő sugártörési képesség igen könnyen megkiilönböztethetővé teszi e köveket egymástól az által, hogy a topáz kettős, a spinell pedig csak egyszerű sugártöréssel bir. A topáz már az ókorban is nagyra becsültetett. Ha a Biblia lapjait forgatjuk úgy ott találjuk, hogy: „A bölcseség többre becsülendő, mint egy topáz Kuschból." Kusch alatt Arábia déli része az arab tengeröböllel értetett, melyben az említet Topázos sziget feküdt. A topázról már régen azt tartották, hogy ha jó borba tétetik s róla isznak, a búskomorságot eloszlatja (probatum est); továbbá hogy sebre helyezve a vérzést elállítja. Csodás ereje, mint az „ Aufrichtiger Juwelier"-ben olvassuk, a hold növekedésével és fogytával nő és csökken, s főleg abban áll, hogy ha forró vízbe vettetik, a viz forrása azonnal megszűnik, s a viz kihűl. E bűvös erejénél fogva oly szernek tartották, mely a haragot és kedélyháborgásokat lecsillapította; mérges anyag mellé helyezve fényét elvesztette s melyet csak is akkor nyert vissza, midőn attól eltávolíttatott. Értéke főleg a szin, tisztaság és nagyság szerint változik. A sárga színűek értéke mintegy 50 év óta feltűnően csökkent. A közép korban még igen magas árral bírhatott, mert mint a „Velenczei Kalmárban" olvassuk, Schylock fájdalommal jajdúl fel, midőn Jeszika topázát egy majomért elcserélte — mondván: „szerencsétlen! én topázomért a majmok egész hazáját oda adtam volna," Spanyolországban a sárga topáz bizonyos tiszteletben részesült, jóllehet értéke most már ott is igen csökkent. A legbecsültebbek az úgynevezett „Pingos d\'agoa"-k vagyis „Vízcseppek," és a brazíliai rózsa szinűek. Chapadában (Termo, Minas-Novas) egy borsó nagyságú egy talérral fizettetik. Párisban egy 9"\' hosszú és T" széles ovál alakú rózsaszínű topáz 420 frk; ugyanily nagyságú sárga szinűek 250—300 frk. Tavernier állítása szerint a Nagy Mogul birtokában volt egy nyolcz szeg-letű csiszolt sárga topáz 157 s/4 karat súlyú 67,875 tallér értékben. Átlag véve egy karatos rózsaszínű vagy viztiszta 9—11 tallérral fizettetik, mig a sárgák csak 3 y2—4\'/2, az égetettek pedig 5—7 talléron áruitat- — 62 — nak. Párisban egy kilo nyers topáz a legaprajából 20—100 frank. Egész tiszta és szép példányokból Dutens szerint egy 6 karat súlyú 576, egy 12 karat súlyú 2304 frank, az első karat 16 frankkal számítva. Ez ár igen magas s Caire szerint az első karat csak is 12 frankkal számitható. Értékét nagyon csökkentette azon körülmény is, hogy Rio de Janeiro- és Bálnában, mely helyek a brazíliai drágakövek főpiaczai, — a topázok oly nagy mennyiségben vannak fölhalmozva, hogy majdnem olcsóbban áruitatnak ott, mint a bányahelyeken. A tyúktojás nagyságú s fentebb említett "portugalli 1680 karatos gyémánt, Mave szerint, csak is viztiszta topáz. 8. TURMALIN (Sibérit v. Rubellit, Indicolit, Aphrit Zeuxit). Yegyneve: Hydrokálinátronmagnesiavastimbórsilikát. A vegyalkat általában igen különböző lévén rendesen e két képletet használják (Gróth). 3 (Mg, Fe, H2, K2, Na2) 0, A1205, B205, 4Si02; vagy 3 (H2, Lí2, Mg, Ca) 0, 3A120S, 2B205, 9Si02. Kem: 7—7\'5, igen rideg, s nem jól hasad, törése pedig kagylós és egyenetlen; üvegfényű; tömöttsége = 2-9—3-3. A turmalin a hatszöges rendszerben jeged, főalakja egy tompa rliomboéder, mely igen sokféle változatban fordúl elő. A jegeczek rendesen hat, de három, kilencz és tizenkét oldalú oszlopokban is előfordulnak, melyek többnyire rhomblap által vannak határolva s mindkét végükön másként kiképződve; részben felnőve gránit-, gneisz- és csillámpalára, részben benőve mész- és homokkőbe. Előfordulási helyei Magyarországban: Úrvölgy, Igló, Felső-Szlána, Oláhpián ; továbbá Morvaország, Karinthia, Bajorország, Elba sziget (pirosak), Szibéria (zöldek) és Ceylon. A kettős fénytöréssel biró ásványegyedek között vannak olyanok, melyek a kétfelé tört sugár közül az egyiknek irányában a fénynek haladását általában, vagy legalább egyes fénynemekét meggátolják. Az egy optikai tengelyű kristályok között a turmalinnak van ezen nevezetes tulajdonsága. Ha a zöld, barna vagy vörös átlátszó turmalinból a főtengelylyel egyenközűen lemezeket hasítunk, s ha ez elegendő vastagsággal bir, csupán a rendhagyó fénysugárt bocsátja keresztül, mig a rendeset rétegről-rétegre elnyeli. Ezen lemezek valamint egyenkint átlátszók, úgy egymásra hosszában fektetve kettősen is átlátszók maradnak; de nem akkor, ha az egyiket a másik körül addig forgatjuk, mig az optikai tengelyek végre 90°-ot képeznek egymással. Ekkor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a láttér fokozatosan elsötétül, mig végre kereszt helyzetben semmi fénysugár sem bocsáttatik keresztül. Ezen sugár tehát, mely bizonyos körülmények között majd átmegy, majd elnyeletik a polarizált — fi 3 — sugár. De van még egy nevezetes tulajdonsága a turmalinnak, mely nem más mint villanyossága. Melegítés által ugyanis nagy fokú villanyosságot mutat és pedig az egyik végén -(-, a másikon — villanyosságot. A turmalin Európában 1703 ban Hollandián át lett ismeretessé, a hol legelőször észlelték, hogy ezen Ceylonból oda került ásvány melegítés után a tőzeg hamuját magához vonta. A hollandok e tulajdonánál fogva kezdetben „hamu-vonzónak" nevezték, s csak később adták neki a ceyloni „turmale" nevet, melynek jelentése ismeretlen. — Linné volt az első, ki vonzó képességét villanyos-ságának tulajdonította; mert mint „Flóra Zeylanica" czimű műve előszavában olvassuk, — melyben ő a sziget terményeit írja le — a turmalint „Lapis electricusnak" nevezi, de a melyet ő még nem látott. — Plinius Jonia (ibolya) néven nevez egy purpúrpiros szinű követ, mely a nap hevének kitéve szalmaszál darabkákat magához vonz, s melyről némelyek azt tartják, hogy turmalint értett alatta. A turmalinok legközönségesebb félesége a feketés szinű, mely főleg a gyászideje alatt használt ékszerekben alkalmaztatik. A zöld, vörös és kék színűek igen ritkák s gyakran keresett ékkövek; ezek főleg szép jegeczekben fordulnak elő az Uraiban, Schaitanszk környékén, hol mellékesen karmazsin pirosak és rózsa színűek is előjönnek. A brazíliaiak többnyire indigó, lazur, berlini kék és zöld színnel birnak, sőt egyes kristályok különböző szint ís játszanak. A Leuchtenberg-féle gyűjtemény birtokában Németországban egy ritka szép példány turmalin van, hol az egy hüvelyk hosszaságú tökéletesen kiképződött rubellit jegeczek földpat, kvarcz, és csillám társaságában ülnek az anyakőzeten. Egy másik oszlop alakú példány 5 \'/2 font nehéz s mint rendkivüli ritkaság 5250 frtra becsültetett. Hasonló példány van a „ Britisch-Muzeumban" Londonban Ceylonból, melynek értékét 5000 frtra teszik. A turmalinok ritkán oly tiszták, hogy érdemesek volnának ékkövekül köszörültetni, de ha valóban szépek és tiszták, akkor igen drágák s piros féleségeik rubin helyett is áruitatnak. Értékök igen különböző; a legszebbek 5"\'h. 3\'" sz. nagyságban 70—200, — a 9 és 12 vonal nagságuak pedig 1—2 ezer rubelre is becsültetnek. A közönségesebbek karatja átlag 3—4 frt. 9. GRÁNÁT*) * (Almandin, Grossulár, Kolophonit, Hessonit, *) Nevét a latin „granum" szótól veszi, mert többnyire gömbölyded és sokoldalú szemcsékben jő elő; mások a gránát almától szármáztatják, melynek virágához s főleg magvai színéhez leginkább akkor látszik hasonló színűnek, ha a nap vagy tüz felé tartva vizsgáltatik. Albertus Magnus az első természetrajz író, kinél e néven fordul elő. A görögök „av^a^\'-nek nevezték Plinius carbunculusnak, mely izzó szént jelent. Agricolánál igy fordul elő: „. . . . carbunculi aspectus, quos juniores vocarunt gránátos, veteres Carchedonios." — 64 — Melanit, Uvarovit, Carbunculus, Pyrop, Kanelstein). — Vegyneve: Mésztimsiiikát. Yegyi összetétele: 3 CaO, A1203, 3 Si02, melyben a Ca gyakran helyettesítve van több-kevesebb Mg, Fe vagy Mn — az Al2 pedig Fe2 vagy Cr2 által. A szabályos rendszerben jeged, főleg a dülénytizenkétaljban s egyes benőtt vagy csoportosan felnőtt kristályokban, néha szemcsés és tömött halmazokban, vagy vaskosan fordul elő. Törése kagylós, egyenetlen s szálkás. Gyakran átlátszó vagy át nem látszó, üveg és zsirfényü s vörös, zöld, sárga, barna, s fekete színű. Rendesen e 7*) válfaját különböztetjük meg: a.) Grossulár, Mésztimgránát; borostyánkő sárga, alazovitbarna; továbbá fehér, halványzöld (Wiluit), mézsárga, borsárga, fahéjbarna (Hessonit, Ceylon), ritkán smaragdzöld; — b.) Pyrop, Magnesiatim-gránát; vérvörös; — c.) Almandit, Vastimgránát, (Almandin, Dal-matin); vörös, s ha szép átlátszó, akkor kedvelt drágakő; a barnaveres áttetsző igen közönséges ékkő, gyakran fekete, (Melanit, Oravicza); — d.) Spessartit, Mangántimgránát; sötét jáczintpiros, ibolyába — barnásveresbe hajló, (Spessart); — e.) Andradit, Mészvasgránát (Allochroit); ez szinre nézne a vegyi összetételt illetőleg ismét többféle; a sárga-zöldesszinű — TopázoJit; a barna — Colophonit; a fekete — Melanit; a világos v. sötétzöld — Jelletit, a májbarna — Rothoífit; a barnássárga — Polyadelphit; a sötétbarna — Aplom; — f.) Bredbergit, Mészmagnesiagránát; sötét barna az Aplomlioz hasonló (Svédhon); — g.) Uwarowit, Mész-cbrómgránát, smaragdzöld szinű (Ural). A gránátok mint különböző kőzetek elegyrészei fordúlnak elő, ilyenek a gránit, gneisz, serpentin, a csillám- fagyag- s chorit-pala. Igen sok helyt találtatnak, de a legszebb példányok Ceylon szigetről és Kelet-India Pegu vidékéről kerülnek; további leihelyeik még: Tirol, Piemont, Szt.-Gorthárd, Karinthia, Szászország, Cseh, Svéd, Norvég s Spanyolország, Grönland, az Egyesült Államok, Mexikó, Brazilia és Ausztrália. De igen szép gránátok jönek a kereskedésbe Finnországból, a Bajkál tó környékéről s a fehér tenger vidékéről Oroszországból, melyek között, mint ez országnak különlegessége főleg kitűnik az Uwarowit, mely gyönyörű smaragdzöld szinü kő főleg az Uraiban Bissersk és Kistinsk vidékén találtatik. A legszebb gránátok ékkövekül köszörültetnek s egyes kiváló szép példányok 2—3000 frankon is áruitatnak. A csehgránátok — pyropok — melyek zsinórra füzetnek, kilogramm számra áruitatnak; egy kgm. ára rendesen 20—35 frt. Egy szép mintegy 1000 drból álló füzér, melyen minden egyes darab nagy szorgalommal van kö- *) Lásd Dr. Szabó J. Ásványtan, 333. lap. szőrűivé és kifúrva rendesen 320—-150 frt, De van a gránátnak egy sokkal fotosabb alkalmaztatása is, mely abból áll, hogy a viztisz-tákat mikroskóp lencsékül köszörülik, mely ezélra sokkal alkal-matosabbak, mint a gyémánt és a viztiszta zafir. 10. OPÁL (Hyalit, Menilit, Cacholong sat.). Vegyneve: Kovasav-hydrat. V. ö: Si02 (Káliban felolvadó állapotban, néha keverve fel nem olvadóval) és H20 vagyis viz, úgylátszik bizonytalan és nem lényeges, többnyire Si0290, H2010 — arányban. — Alaktalan, néha csepkő idomú; kem: 5-5—6 5; töm: 19—2-3 ; többnyire üveg-, zsir- vagy gyöngy fényű,igen sok színváltozattal. Nem az erős fény verés, mint a gyémántnál; nem a nagy keménység, mint a rubinnál és zafírnál — lévén az opálé még a kvarczénál is silányabb; nem a köszörülés által készített lapocskák, vagy a brilliantés rosette alakokkal előidézett mesterséges fényélénkités: hanem egyedül az a ritka színjáték a fény veréssel és minden drágakő színével, mely a smaragdnak zöld, az aranynak sárga, a lángnak vörös, az ibolyának, a rubinnak saját piros s a zafírnak kék szinét úgy hossiíra felnyúló lángokban, mint kisebb nagyobb petyekben és réteges szalagokban a szemérem tüzével élénkítve egyesíti önmagában — azon tulajdonok, melyek e követ az ásványok között oly nemessé, a drágakövek között oly magas rangúvá s az emberek előtt oly kedvessé teszik. Már Plinius a római természettudós is következőleg ecseteli: „Észreveszi az ember rajta a rubin gyöngyéd tüzét, az amethyst fénylő bíborát, a smaragd tengerzöld szinét és mindezt egyformán megfoghatatlan fénykeverékben." — Az opál elnevezés már a legrégibb korban is előfordul, nevét a legnagyobb valószínűséggel e két gárög szótol: ity, on-ó? = arcz, szem és áXXám) = változtatok — nyerte; miután minden irányban más és más szinjátékkal bír s színeit csakugyan változtatja is. Albertus Magnus „Orphanus- s Pupillus"-nak nevezi s valószínű, hogy a nála „optlialmos" néven előforduló alatt is becses opál értendő, mert a leirás szerint rendkívül szép szinjátékkal bir, mely a fájós szemekre gyógyhatást is gyakorol. A német ékszerészek — „element- s fir-mamentstein"-nak nevezik, a mely elnevezés is igen régi keletünek látszik. A francziák a nemes opált a többitől megkülönböztetendők „opál arlequin"-nek .nevezik, mely helyett az utóbbi időben gyakran a „girasol" név is szerepel. — De az opál féleségei szerint is különböző néven fordul elő, vagy legalább különféle előnevet nyer. Ilyenek az úgynevezett „világszem" (Oculus mundi), mely tejopál létére nyomát mutatja a színjátéknak; — a hydrophan, mely vízbe téve előbb úszik, de csakhamar légbuborékokat bocsátván leül, átlátszóbb és színjátszó lesz; — a hyalith viztiszta és csepkőidomú; — a menilit barna, többnyire fénytelen; — ilyenek továbbá a tűzopál, Nagy-kanizsai kath. főgymnasium, ^ — 6G — jáczintpiros, mézsárga lángjátékkal; — a jaspopál, — a tejopál, az üveg,- fa- s félopál, a cacholong, mely féher, fénytelen sat. — Mellőzve azonban mindezen féleségek részletesebb ismertetését, egyenesen a nemes opál főbb válfajait, vagy helyesebben mondva módosulatait vesszük fel. A nemes opál egyik és igen jellemző sajátsága, hogy szorosan véve egyik darab sem hasonlít a másikhoz tökéletesen, de épen ezen tulajdonsága különbözteti meg egyszersmind minden más drágakőtől. Minden egyes kő változtatja a szinét s majd zöld vágy piros, majd kék vagy sárga szinben játszik, akként a mint forgatjuk, vagy a mint a néző szeme ide s tova mozog. E körülménynek tulajdonithatjuk, hogy a szemek soha sem fáradnak el nézésében, sőt mi több a szivárvány szinck folytonos játéka, egyes szinsoroknak szakadatlan eltűnése, majd isméti megjelenése s tűzhöz hasonló fellobbanása, valóságos bűverőt gyakorol reájok. Magunk előtt látván egy ily pompás színjátékkal biró nemes opált, alig csodálkozhatunk rajta, hogy már a régiek is oly rengkivül nagyra becsülték. Plinius a többi közt felemlíti, hogy az öreg római senatornak, Noniusnak volt egy gyűrűbe foglalt opálja, melyet 20,000 sesterei-umra, vagyis egy és fél millió forintra becsültek pénzünk szerint. Történt pedig, hogy Nonius Marcus Antonius triumvir által száműzetésbe küldetett. Nonius a számkivetést elkerüli vala, ha hajlandó lett volna opálját Antoniusnak átengedni. Ő azonban a számkivetést opáljával, elejébe tette a inegkegyelmeztetésnek és Rómában maradásnak opálja nélkül. — Plinius — mint irja — még látta e ritka szép követ, de a későbbi irók sehol sem tesznek róla emlitést.*) — Dr. Krenner J. az opált Európa legbecsesebb drágakövének nevezi s méltán, — mert a többi drágakő, melyeket Európában találnak, nem állja ki a versenyt más világrészek hasonló köveivel, s csupán az opál az, mely sehol — Amerikát sem véve ki — ily mennyiségben, de főleg minőségben nem ismeretes. Dr. Szabó J. nem elégszik meg azzal, hogy e kő Európának legbecsesebb drágaköve, hanem sajnálattal említi fel, hogy mi magyarok azt nemzeti drágakövünknek nem választjuk; holott erre úgy szépsége, mint leihelye is — lévén az saját édes hazánk — érdemessé tenné. Például hozza fel erre vonatkozólag a skótokat. Angliában ugyan is Aberdeenshire-ben, a Cairngorm nevü hegyben, elvétve fordulnak csak elő sárga és füstszínű topázok, de néha tetemes nagyságban, mig a legtöbb esetben csak hason szinű sárgás kvarczot találnak. Ezeket ott köszörülik, kereskedésbe bocsátják és „schotch topas" vagy „schotch pebble" *) Hasselquist útirajzában említi, hogy Alexandria romjai között egy mogyoró nagyságú opál találtatott, mely a franczia főconsul Lironcourt által 40,000 talléron áruitatott, s melyről némelyek azt állítják, hogy a Nonius opálja lelt volna. — 67 — vagy még rövidebben csupán „Cairngorm" néven árulják. A nép e sárga követ nemzeti kövének tartja és becsüli. Soha sem lát az ember skótot diszöltönyben — mondja Dr. Szabó J. — legyen az nagy úr vagy egyszerű földművelő, hogy azon a szem néhány skót-topázzal, vagy legalább sárga kvarczczal ne találkozzék. Hasonlót érdemelne az opál részünkről is, holott most úgyszólván ignoruljuk, s a bányákból csak mint transitó czikk utazik Buda-Pesten s Bécsen keresztül Párisba, innen legfőbb piaczára Londonba, honnét még Amerikába is szállítják.... A bécsi világtárlaton kiállított drágakövek között a magyarországi nemes opálok közbámulatot gerjesztettek, és sokak érdeklődése a legmagasabb fokra emelkedett azok lelhelye s előjöveteli körülményeire nézve. — Lelhelye Sáros vármegyében Vörösvágás (Cservenicza), Eperjes közelében; helytelyen tehát az ékszerészek azon eljárása, hogy az opált is „keleti" előnévvel ruházták fel; a nemes opál a keleten sehol sem fordúl elő s a régiek is — a legnagyobb valószínűséggel — Magyarországból kapták. De helytelen egyszersmind Plinius azon állítása is, hogy e kő hazája a kelet (hacsak honunkat nem értette alatta). E véleménye jóformán onnan származhatott hogy régente az opál honunkból először keletre vitetett s onnan került Rómába; a mint hogy még a későbbi időkben is megtörtént, miszerint török és görök kereskedők által hazánkból keletre vitetvén, onnan Hollandián át mint keleti tartományból való áruczikk terjedt el Európa főbb piaczain. — És most ismervén az opál leihelyét, még mielőtt annak értékéről és ritkább s szebb példányairól szólanánk, lássuk röviden ásványtani vagyis előjöveteli és képződési viszonyait. Dr. Szabó J. azon szerencsés helyzetben volt, hogy mind e viszonyokat s körülményeket a helyszínén megtekinthette s tanulmányozhatta. Igen érdekesen és tüzetesen írván ő ezt le, helyes dolgot vélünk cselekedni, ha kitűnő adatait egész híven, majdnem szószerinti értelemben közöljük. A becses opál világra szóló nagyszerű lelhelye — mondja ő — a Kassa és Eperjes között fekvő Vörösvágás és Zanuto helységek határa. E vidéken a legmagasabb hegy a Simonka, mely körül alacsonyabb hegyek csoportosúlnak, különösen a Kis-Simonka és a Libanka, melyek az opált tartalmazzák. Azonban nem csak itt, hanem más hegyekben is, különösen kelet felé, Zanutó község határában, biztos nyomaira találunk az opál előfordulásának. Mind e helyeket Goldschmidt jelenlegi bérlő, ki a bányákat a magyar államtól mint tulajdonostól 25 évre, évi 10,600 frtért birja, akként vette ki, hogy azokban másnak opált keresni nem szabad. Csakis egy hely tesz kivételt, a kis Simonka keleti oldala, melyet Goldschmidt felkérni sem tartott érdemesnek, 5* — 68 — mert eddig csupán vak opálok nyomait lehetett bennök feltalálni, de a melyet — ennek daczára — 1863-ban egy vállalkozó társaság mégis felvett — s megkezdette benne az elhagyott bányák s az ott található nagyszámú górczok újbóli művelését. Mily eredményei nem tudjuk. Az említett hegyek mind trachitból állanak, még pedig kétféléből. A nagy Simonka egészen és a kis Simonka szomszédos része a régibb labradorit-trachitból áll. Ezt a fényes amphiból-krystályok a világosabb alap anyagban tarka kinézésűvé teszik; mig a Libanka hegynek és a kis Simonkának a vele szomszédos oldala a fiatalabb bytownit-trachitból áll. A libanka-hegyi alsó bányában az opál minden szabály nélkül van eloszolva a feketés szinű bytownit-trachitban, főleg annak egyes hasadékaiban, vagy még gyakrabban annak üregeiben. A fekete kőzetben a fehér szin és a szinjáték könnyen feltűnővé teszi e kincseket, különösen a nagyobb darabokat. A heti opálaratás kisebb példányokból e bányákban körül-belöl egy marokra valót tesz. Vannak hónapok, hogy csakis aprókat találnak, de azután az is megtörténik, hogy egyszerre oly példányok jőnek napfényre, melyek az egész évi költségek födözésére elegendők. E nagyobb darabokat Goldschmidt azonnal átveszi s mindjárt köszö-rülteti. Rendesen 8 köszörűs van foglalkoztatva, kiket Dnbnikra — hol gyakran időz — s Bécsbe is magával hord, s kik mindig az ő szobája mellett dolgoznak. Spanyolviasszal fanyélbe erősitik a követ s úgy köszörülik. De lássuk most már az opál képződési viszonyait. Az opál kovasav folyadékból képződik valamely vulkáni kőzetben. A kovasavat feloldva tartalmazó víz a mélyből tódul a repedéseken és likacsokon keresztül a fülűiét felé; a nagyobb űrbe beszivárogván s a viz elpárolgása után tömörülvén, előbb szétnyomható kocsonyás, nem képlékeny anyaggá lesz, melyből a fokozatos keményedés után képződik az opál, de úgy, hogy a mint a vízvesztés következtében a térfogat kisebb lesz, azért ür nem támad, azt a folyton beszivárgó anyag untalan pótolván. Lágy opált a bányában olykor találni is egyes fészkekben. 1818-ban Párisból Beudant volt Vörösvágáson és vitt magával haza ilyen opál-tésztát. Két év múlva megkeményedett, de egyszersmind össze-vissza is töredezett, szóval nem lett belőle nemes opál. Dr. Sz. J. is vitt magával ilyen kocsonya nemű kovasavat a bányából B.-Pestre, s az is megkeményodett, de minden szinjáték nélkül. Kell, hogy a megkeményedés a természetben egészen más körülmények között menjen véghez. — E trachit a fiatalabbak között foglal helyet, annak vulkánjai is rég kialudtak ugyan, de némi utóemlékeztetés az egykori tevékenységre itt-ott még fennmaradóit. Ilyen az opál képződési helyeken azon tünemény, hogy ott egykori —- 69 — geisir-féle vegyfolyamat elmosódott utóliangja szól és gyönge kivitelben bemutatja az elvet, mely szerint a kovasav feljut s lerakódik oly ép trachitban is, hogy azt tökéletesen sértetlennek kell tartanunk, és igy nem mondhatjuk, hogy annak egyik mállós terménye volna az opál. A mélyből feltódul ugyanott az antimonit-ásvány s egyéb kén vegyek is, melyek eredeti forrása messze lenn van, és csak vulkán természetű közlekedés által szakadnak onnét a fölületre. Szóval több jelenség (kön-kénes gőzök, melyek az ezüst tárgyakat barnára futtatják sat.) mutat arra, hogy ott a mélynek visszahatása a fölületre észlelhető tényekben nyilvánul. A színjátszó vagy nemes opál csak akkor képződik, ha az ür egészen megtelt opálanyaggal, ha a megkeményedést követő összehúzódás sem idézett elő ürt, ha nem volt anyag, mely utánnyomulva azt kitöltötte. Akár parányi volt az ür, mint az opáltrachitnál, akár oly nagy, mint az alább említendő bécsi nagy opálnál, — conditio sine qua non, — hogy megtelt legyen opál anyaggal. Magában a nemes opálban rétegesség nem látszik, de igen is a vele olykor együtt találtató nem nemes opálokban. A hol az ür töltetlen maradt ott csak legfölebb félopál van, mely néha egy két szint játszik, de távolról sem azon tűzzel, mint a nemes opál; van azon kivül tej opál és chacholong. Ez utóbbi az opáltömeg tetején van s a töltetlen űrben mindig szines fölülettel bir. A chcholong már fényével sem bir az opálnak, azt elvesztette s kezd fehér földesbe menni át. Alatta tejopál szokott lenni, melyből képződött. A tejopál alatt üvegopál is fordul elő, mit lefelé ismét tejopál válthat fel vékony rétegben. És csak mindezek alatt van azután a csekély szinjátékkal felruházott üveg- vagy tejesedő üvegopál. Többször látni a legfelső szintes sikon kivül, üres közegek által megszakítva, még három négy táblát is, melyek egymásközött párhuzamosak. Buda-Pesten az egyetem gyűjteményében van egy kézi példány trachit darab, melyen négy ür van részben kitöltve. Ezen igen tanulságosan látható, hogy az összes üregek felső síkja egymással egyenközü. Ez űrökben tisztán kivehetni, hogy a kovasavoldat, melyből az opál képződött, az ür aljáról tódult be, mert a felső oldalon az opál képződésnek nyoma sincs. Ha azonban az ür tetejéről is csepeg le kovasav oldat, ez ott bizonyos nemét a csepkőképződésnek idézi elő, melynek eredménye a hyalith*) Ha opálfészekben van alkalmunk a hyalithot észlelni, azonnal meggyőződünk, — ha a cacholong felületet szintes helyzetbe hozzuk, hogy a hyalith-csapok mind függélyesen lógnak le az űrte- *) űaXo? = világos, üveg-nemű átlátszó kő. — 70 — tőről. A kovasav oldat az opálnál a fenékről, a hyalithnál a tetőről jutott be. Amaz a rendes, ez ritkábban történik. A kovasav a hyalith képződésnél oly finomságot tud létre hozni, hogy az bámulatra ragadja a szemlélőt. Ha a hyalith fölülről az opál alulról folytatják a képződést, végre összeérnek, s ha az opál még tovább kap tápot a növésre, végre az egész ürt betölti, s ilyenkor az ürtöltelék kétféle u. m. tejesopál és az üveges-hyalith. Ha egyik példány csiszoltatik, a fölületen üveganyagu korongokat látunk, íehéres, homályos opál által körül fogva. Az említett alapanyag szerint megkülönböztetünk tehát tej- és üvegopált. A tejopálnak egy félesége a hydrophan, vagy a régiek szerint az „ oculus mundi," (Oeil du monde, lapis mutabilis). Ez magában szárazon nem játszik szint és fénye csekély, de ha vizbe tesszük, színjátszó lesz mindaddig, mig vizben van, ha kiveszszük, a megszáradás után megvakul. Csodálkozunk azért, hogy ezelőtt csak néhány századdal még is oly nagy becsben állott. Leske említi Wallerius Mineralo-giájának fordításában (1781), hogy az „Oculus mundi" a legújabb időkig igen magas árral bírt és nagyobb példányokban gyakran 1200—1800 tallérral fizettetett. A nagy és szép példányok most is ritkábbak; de a mi az árt illeti, az most már össze sem hasonlítható az ellőbbiekkel. Sokan azon véleménynyel vannak, hogy a régiek Pantarbas nevü köve, melyről Ktesios mondja, hogy vizbe vetve 50 drágakövet vesz önmagába, nem más mint a hydrophan. Ezek szép példányokban fordulnak elő Szászországban is, Hubertsburgban és a Faröer szigeteken. A világos alapanyagú opálon kívül van barna, sőt feketés alapanyagú is, a mi ritkább és a maga nemében szintén igen szép lehet. Opál-anyának olyan trachitot neveznek, melyben a színjátszó opál csak egyes pontokon mutatkozik, különösen a zöld szin tűnvén elő néha erős tűzzel. A szépek ezek között is igen becsesek s áruk elég nagy. A legnagyobb s legbecsesebb opál-darab, melyről eddig tudomásunk van, s melyről bátran elmondhatjuk, hogy világra szóló unicum, a bécsi udvari ásványtárban foglal helyet, két kisebb darab társaságában. Súlya egy bécsi font és 2 lat, vagyis 595 gramm; hossza 43/4, szélessége 2\'/2 hüvelyk, alakja egészben háromszög idomú. Úgy látszik, hogy eredetileg nagyobb volt; e véleményt megerősíti némelyek azon állítása, hogy az udvari kincstár legnagyobb — tyúktojás nagyságú — köszörült opálja ebbből való. — A hagyomány szerint Mária Terézia idejében jött a gyűjteménybe s azt egy Haupt nevü tűzkő-kereskedő hozta, ki Magyarországon járt kovát keresni s e czifra követ akkor találta, a melyért, amint Bécsben átadta, némi kis ajándékot is kapott. — Tekintve a kő külső fölületére tapadt trachitot, dr. Sz. J. szerint semmi kétség, hogy Vörösvágásról — 71 — való, hol az mint hömpöly valamely vízfolyásban fordulhatott elő, mert az időben még nem bányászatilag nyerték az opált, ez csakis később következett be. Volt idő, hogy becsárát kimondani sem merték. Kezdetben két millióra, később egyre, utóbb csak hetvenötezer forinra becsülték. Értékét legjobban föltüntette azon körülmény, hogy az angol királyné számára akarták megvenni esküje alkalmából, és ekkor egy amsterdámi drágakő-árus fél millió forintot ajánlott érte. A franczia kincstár birtokában van két ritka szépségű és nagyságú opal. Az egyik az aranygyapjúrend közepében, a másik a császári palást csatjában foglal helyet; 75,000 frton vásároltatott. Egy harmadik, rendkívül pompás színjátékkal bíró, Josephin császárnéé volt és erősen tündöklő vörös sugaraiért „égő Trójának" neveztetett. Jelenlegi birtokosa nem tudatik. Az 1873-ik évi bécsi világtárlaton láttunk vörösvágási opálokból két cameót kiállítva, melyek egyike felséges királyunk, másika felséges királynénk mellszobrát ábrázolá, — s gyémánt-, smaragd- és rubinnal valának felékesítve. Értékök 40,000 frtot képviselt. De ugyancsak ott volt két nagyszerű nyakláncz is opálokból, melyek közöl az egyik 65,000, a másik 15,000 frtra becsültetett. Volt ott egy igen szép diadém opálokból, 20,000 frt értékben. A többi apróbb, de ékszerré feldolgozott összes opálok 300,000, — a köszörült, de még nem foglalt opálok 50,000, — a még ásvány állapotban lévők pedig közel 30,000 frt értéket képviseltek, s ezeket mind Goldschmidt Lajos, az opálbányák bérlője állította ki Vörös vágásról. Ennyire ismervén a magyarországi opálokat de főleg azok előjöveteli körülményeit, nem mellőzhetünk néhány adatot, melyek más ujabb opál-lelhelyekre vonatkoznak. A bécsi világtárlaton láttunk néhány elég csinos nyers opált kiállítva Queenslandból, Ausztráliából, melyek elég csinos szinjátékkal bírtak; de melyekről részletesebb leírást mindeddig nem olvastunk. A londoni világtárlaton meg Amerika állított ki nemes opálokat, melyek lelhelye Honduras (Gracias á Diós) volt. 1859-ben dr. Feuchtwanger, new-yorki minaralog és chemikus, említést tesz munkájában néhány amerikai opálról, melyeket ő Mr. B. Palmer birtokában látott New-Yorkban, s melyekről megjegyzi, hogy semmit sem engednek a magyarhoni opáloknak. Az egyik hossza mint emliti V/J\', szélessége 1W, — becsára 4000 dollár, egy másiknak hossza 1 \'/4", szélessége 1", ára 750 dollár volt. Ezek minden esetre oly példányok, hogy az opál-drágakövek között a ritkábbakhoz számitandók. Hogy Amerikában nemes opálok most már folyvást előjönnek, bizonyítja azon körülmény is, hogy a londoni ásvány-kereskedőknél hondurasi opálok folyton kaphatok; de bizonyítja főleg Burkart, — 72 ki 1874-ben a mexikói opálokat nagyrészt Barcena Mariano — a mexikói természetrajzi társaság titkárának adatai nyomán ismerteti közlésében. Az amerikai becses opál lellielye Hacienda Esperanza, Jüan del Rio közelében, Queretaro államban, hol már 25 év óta ismeretes volt, de csakis 1870-ben kezdette Siurob Jósé Maria — a Ceja de Leon hegyben bányászatilag művelni. Jelenleg ott mintegy 10 opál-bánya van üzemben. Az opálok itt többé-kevésbé szabályos erecskékben és fészkekben — Barcena állítása szerint kvarcz-porpyrban — fordulnak elő. (Igen valószínű, hogy e kvárczporphyrnak nevezett kőzet, nem más mint trachyt dr. Krenner J.) A porphyr vörös szinü; elmállott állapotában fehéres vörös szinbe megy át, s Barcena szerint az alapanyag szine döntő a benne foglalt opálra nézve is; mert a szilárdabb, sötétebb vörös pyrophyrban a tüzvörös (jáczint-vörös) opálok találhatók válfajaikkal együtt; mig a világos szinű agyagos porphyrban tejopálok és „magyar-opálok" vannak. Némely válfajok különböző irányban csak egy féle szinjátékot mutatnak, mig mások többféle színeket játszanak. Vannak egyesek, melyek a tiizopál jáczint-vörös színével smaragdzöld reflexet mutatnak, itt-ott kárminvörös és ibolya színektől kisérve; mások megint ibolyakékek, lazúrkék és röldes reflexszel; mig a Peinta hegyen nem ritkák a tejopálok, zöldes és vöröses színjátékkal. És most, midőn az opálok gyönyörű színjátékát újból felemiitők, mintegy hallani véljük t. olvasóink azon feltett kérdését: vájjon mi idézi elő ezt a pompás szinjátékot? — Erre nézve igen eltérők a vélemények. — Hauy szerint a szin visszaverődést az opál tömegében lévő apró repedések idéznék elő, mig Brewster azt véli, hogy a szinreflexiót különböző nagyságú és elhelyezkedésű szabályos pórusok párhuzamos sorai okozzák. Behrens ellenben az opál színjátékát — ráeső világosságban — egy neműnek tartja a labradoréval, s azt a „vékony lemezkék színei" osztályába sorozza, a mely színek t. i. két sugár találkozása által idéztetnek elő, melyeknek egyike már a felső lapon, másika pedig a vékony átlátszó lemezen való áthatolása után, a hátsó lapon veretik vissza. Behrens ugyanis az opálnak színeket játszó részeiben kicsiny, kerekded, pikkelyszerüleg rendezett lemezkéket vett észre, s azóta az opál színjátékát teljesen ezeknek tulajdonítja. ő számos kísérletet tett e körülmény felderítésére és sikerült is neki igen helyes következtetéseket vonni le. így a nemes opál erős kettős fény-töréséből főleg azt hajlandó következtetni, hogy a nemes opál valamennyi más opál közt a leggyorsabban keményedett meg. Sőt még azon érdekes tényt is megállapítá, hogy a nemes opál optikailag két tengelyű; a tengelyek különböző irányúak, és nem is mindig egyenlő nagyságú szögeket zárnak be, és hogy csaknem mindeniknek a tömegében még igen finom por is található. — 73 — C. Harmad rangú ékkövek. 11. CORDIERIT (Iolit, Dichroit, Peliom, Steinheilit, Fahlunit Luchs-Wassersaphir). Yegyneve: Magnesiatimvassilikát. V. ö. 3MgO, 3A1205, 8Sí02. — MgOlO-1, Fe08-3, MnOO\'3, A]20331 7, Si0248-3, H200\'5. — Keménysége 7—7*5; tömöttsége 2 6. Törése kagylós, egyenetlen; többnyire üvegfényü, a törési lapokon zsirfénynyel; szine különféle kék, néha szürkés, barnás és gyakran szintelen. — Cordier volt az első, ki jegeczesedésí viszonyaira, de főleg trichroismusára figyelmeztetett, s ezért nevezte el Hany Cordierituek. Dichroit, iolit, peliom nevei görög eredetűek, s részint színjátékára, részint egyenesen szinére vonatkoznak. A rhombos rendszer rhomb-oszlop alakjában jeged, de igen ritkán találtatik teljesen kiképződött krystályokban. Válfajai: a peliom, füstszínű (Bajorhon, Bodenmais); az Iolit, ibolya szinű (Szászország, hol gneiszban, Spanyolország, hol gránitban, s Grönland, hol kvarczban fordúl elő); a fahlunit— barna szinti (Svédhon, Fah-lun); a hiúzzafir — vörösbarna (Magyarország, Szamos-Újfalu, hol igen ritkán trachytban találtatik; továbbá Toskána, Campiglia Maritima). A legszebbek azonban Ceylonból származnak s ezek átlátszók és igen szép kék szinű változatokban fordulnak elő, a miért is a világos kékes szinűek viz-zafir néven jőnek a kereskedésbe. A legszebb példányok gyűrűkbe és melltűkbe foglaltatnak; egy középszerű nagyságú kő ára átlag 6—10 frtra tétetik. 12. VEZUVIANIT (Idokras, Egeran). Yezuviánit nevét onnan nyerte, mert a Vezúv hányadékaiban gyakran találtatik; idokrás elnevezése görög eredetű és e két szóból van összetéve: = alak és xpajíq = keverék, miután a hyaczint- és meionittal igen megegyez. Egeran nevét pedig a csehországi Eger-tői kapta, hol szintén előfordul. — Vegyneve: Mésztimvassilikát. V. ö: 19(CaMg)0, 4(AlFe)205, 14 Si02. Mely összetételben igen nagy a változatosság. Kem: G\'5; töm: 3-3—3-4; törése egyenetlen, szálkás, kissé kagylós; nem igen jól hasad. Üveg-, gyakran zsirfénybe hajló, s barna, zöldes, sárgás s ritkán kékszinű. Rendesen a négyszöges rendszer oszlopos s ritkán táblás alakjaiban és összalaklataiban jeged s a lávában, serpentin, gneisz és szemcsés mészben, fordúl elő. Legfőbb lelhelyei: Magyarország, Dog-nácska, Csiklova; — Tirol, Zillertlial; — Norvégia és Csehország, a a Vezúv környéke- továbbá Firinlaud és az Ural hegység. Legszebb változata a cyprin, mely égkék vagy zöldeskék szinét a belékevert kevés Cu réznek köszöni. — Az átlátszó vagy nagyon áttetsző szebb példényok, nevezetesen Olaszországban, eléggé kedvelt ékkövek s részint gyűrűkbe, részint melltűkbe alkalmaztatnak. A kereskedésben rendesen „Vezuv-gemma" néven szerepelnek s gyakran chrysolith és hyaczint helyett is áruitatnak; értékök csekély. 13. CHRYSOLITH (Olivin, Peridot, Hyalosiderit, Glinkit). Fő, _ 74 — elnevezése görög eredetű s szinére vonatkozik, jelentvén a XPU(I® aranyat, a Xí&o? követ; hasonlókép szinére és anyagára vonatkoznak az olivin (olajzöld) s a hyalosiderit (üvegnemű-vaschrysolith) elnevezések is; míg a glinkit, leihelyére. A peridot nevet főleg a franczia ékszerészek használják s valószínűleg keleti származású. Yegyneve: Magnesiavassilikát; V. ö: 2(MgFe)0, Si02; — Mg046"7, Fe012\'3, Si0240\'3. Gyakran fordulnak elő benne a Mn, Al, Ti, Ni, Co, Cr, Ca, Na, és H20, mint mellékes elemek. — Rendesen a rhombos rendszer oszlopos alakjaibanjeged; igen gyakran összalaklatokban fordul elő benőve egyes kőzetekbe vagy szabad krystályokban, a folyók homokjában. Keni: 6-7 ; töm: 3-3—3\'4; törése kagylós, de meglehetősen hasad is. Szine zöld, sárgás barna; üvegfényü, gyakran átlátszó és áttetsző. Tulajdonképen nemes és közönséges chrysolithot szokás megkülönböztetni. A legbecsesebbek a keleti és brazíliai átlátszó s szép sárgás zöld (spárga- v. olajzöld) szinűek, melyek Pegu-, Ceylon- s Braziliában a folyók homokjában találtatnak. Az olivin rendesen áttetsző, zöld, sárga, s bazalt- és lávába benőve találtatik honunkban Selmeczen s a Balaton mellékén. A hyalosiderit barnás, a glinkit zöldes szinű. — Csupán a legszebb chrysolith példányok köszörültetnek ékkövekre, de értékök a köszörülés által sem igen emelkedik magas fokra, mert keménységűk a kvarczénál is alább álván, a köszörülés által nyert simaságot és fényt igen hamar elvesztik, a miért is a franczia drágakő-köszörülők mintegy gúnyosan használják rájok vonatkozólag e közmondást: „Qui a deux paridots, en a 1111 de trop." Karatja átlag 4—5 frt. 13. AX1NIT (Thumis). Yegvneve: Misztimvasborsilikát. Y. ö: H20, 6(CaFe)0, A1205,B203, 8SiŐ2; — Ca020 6, Al20315\'6, Fe203 3-0, B2035 6, Sí0243"6. — Kern: 65—7; töm: 3\'2; üvegfényü; barna, szürke s kékszínű; kettős fénytörése erős; melegítve villanyos lesz. A három hajlású rendszer alakjaiban igen részaránytalanúl képződve jeged, s miután az egyes krystályok a fejsze éléhez hasonló idommal birnak, elnevezését e görög szótól = ék, fejsze, nyerte Bár igen ritkán, de mégis alkalmaztatik ékkő gyanánt, mert igen jól engedi magát köszörülni s ez által igen szép fényt is nyer. A legszebb példányokat agyag- és csillámpalában hegyjegecz és adulár társaságában találják Franczia-s Szászországban és a Harcz hegységben. 15. CYANIT (Kyanit, Disthen,*) Rhaeticit). Vegyneve: Timsub-silikat; V. ö: A2Si05=Al205, Si02. Kern: 5—7*2 (rideg); töm: 3\'5—3 7; igen jól hasítható; üveg- és gyöngyfényű; színe főleg buzavirág-kék, s innen nyerte nevét (wóq = kék); de gyakran *) Görög eredetű, és aT£VO?=kettős erejű, vonatkozással majd +, majd — villamosságára, de egyszersmind kétféle keménységére is a hasadási lapok felületén — 75 — fehér, néha pedig szürke, zöld és fekete; többnyire áttetsző, de átlátszó szép példányokban is előfordul. Rendesen gneisz- és esil-lámpaiában találtatik Magyarországban Rézbányán; Tirolban, Sveicz-Sibéria- és Braziliában. A szép kékeket ékkőnek gyakran használják s néha zafir helyett is árulják. E követ már régebben is ismerték. 1600-ban Cornelius drágakő-csiszoló „Sapparé" néven említi fél, mely név mai napig is használtatik a francziáknál, a kik leginkább alkalmazzák e követ ékszerekbe. 16. STAUROLITH (Staurotid, Gienatit, Granatit Kereszt-gránát). Yegyneve: Timvassubsilikát. Y. ö: H20, 3=(FeMg)=0, 6 A1203, 6Si02 ; — FeOll-4, Fe2055-2, Al20344"l, Si0235"0, Mg02\'8. — Kem: 7—7\'5 ; töm: 3"4—3\'8; törése kagylós, néha egyenetlen, szálkás. Csak áttetsző és át nem látszó. Rhombos oszlop alakú jegeczei gyakran ikrek s keresztalakban fordulnak elő; innen nyerte „báseli keresztkő" elnevezését is. De görög neve [<mupós±= kereszt és YÍ3o;=kő] erre vonatkozik. Cronstedt (Miner. 75. §.) a többi közt ezt mondja róla: „kereszthez hasonlít, és ezért a kath. által viseltetik; latinul — lapis crucifer-nek — nevezik." — Gránát-vörös színétől granatit v. grenatitnak hívják. Leggyakrabban csillámpalában és gneiszban fordul elő Sveicz-, Tirol-, Spanyolhon- s Angliában, valamint Erdélyben is. Sötétvörös és feketésbarna féleségeiben épen úgy dolgoztatnak fel mint a gránát. 17. ANDALUSIT (Chiastolith, Crucit, Stanzait, Micophillit, Hohlspath). Yegyneve: Timsubsilikát; V. ö: A203, Si02; — A1203 58-6, Si()240 1, Mn030-5, Ca0 02. — Keni: 75; töm: 30—3-3. Nem igen jól hasad; törése egyenetlen, kagylós. Többnyire gyenge üvegfénnyel bir; testszin, szürke, ibolyaszin, veresbarna s olívazölcl. Ritkán átlátszó, de ha igen, akkor trichroismust látni rajta. Kettős fénytörése erős. Csillám- és agyagpalában, gneisz-, gránit és serpen-tinben jő töbanyire elő, Spanyolhon-, Tyrol- s Morvaországban, a Pyrenáekben s Angliában. Bournon „Spath adamantin d\'un rouge violet"-nek nevezi azokat, melyeket a P\'orez hegységből kapott. Lamétherie az elsőket Andalusiából kapván innen nevezte el Anda-lusitnak. A rhombosrendszer oszlopos alakjaiban jő elő, s csak az átlátszó szép példányok köszörültetnek ékkövekké. Énnek egy féleségét teszi a chiastolith. 18. CHIASTOLITH. Ez a Pirenaekben rendesen agyagpalában találtatik s néha 1 láb hosszú és 2 hüvelyk széles jegeczekben fordul elő; főleg keresztalakú ikerjegeczei köszörültetnek s Spanyolországban régi időktől fogva, mint amulettek viseltetnek. 19. PISTAZ1T (Epidot, Thallit, Delphinit, Arendalit, Withamit, Achmatit, Escherit, Beustit). Vegyneve: Mésztiinvassilikát; V. ö: 1LO, 4CaO, 3A1203 , 6Sí02 ; —"Ha029, Ca022\'0, Al20322"8, — 76 — Fe2Osll-5, Si0237\'4, FeOl\'8, MgOO\'7. — Az cgyhajlású rendszerben jeged; törése kagylós, egyenetlen s szálkás. Kem: 6—7; töm: 3-2—35. Üvegfényű, gyöny- és zsirfénybe hajló. Zöld, barna s szürke szinű, néha veres, fehér s fekete. Változatai: a közönséges mész-epidot, zöld szinű (Erdély); — az arendalit, igen sötétzöld (Arendal); — a thallit, delphinit, oisanit, sárgászöld krystályok (Dauphiné); — a puschkinit, smaragdzöld (Ural); — escherit, barnássárga, kissé zöldes (Szt.-Gotthard); — a bucklandit, fekete kissé zöldes (Ural); — a withamit, karmazsinpiros, szalmasárga (Skotia); — a beustit, szürkés fehér, hamuszínű (Tyrol). A szebb példányok a chrysolith-tal hasonló czélra és módon dolgoztatnak fel s vele egyenértékűek is. 20. TÜRKISZ (Calait, Kallait, Turquois). Egyike a legrégibb időktől ismert ékköveknek, mely miután Perzsiából Törökországon keresztül jött hozzánk, türkisz nevét innen nyerte. Agricola (626) azt mondja róla: „alii boream, juniores Turcicam nominant." Plinius (Hist. nat. 37. 37) „Jáspis Persae, aeri similis8-nek nevezi, mig Fischer ismertetése óta, ki e követ Plinius Callais-ával azonosnak mondja, a legtöbb mineralog Kallait-nak nevezi. Vegyneve: Mész-hydrophosphát; V. ö: 2A1205, P205, 5HaO; — Ala0s40-1, Cu05"2, H2019-3, P20532-8, Fe02"2. MnOO\'3. Rendesen alaktalan vagy veséded és csepkő alakú. Kem: 6 ; töm: 2 6 ; fénye gyenge, némileg viaszfény; nem átlátszó, kék és zöld szinű. Rendesen kétféle türkiszt különböztetnek meg, u. m ásvány-türkiszt és fogtürkiszt (odontolith). Az első égszínkék vagy seladon-zöld, ritkán tejkékszinű s észak-keleti Perzsiában Mesched körül főleg vékony erekben a kovapalában találtatik. Magnóid őrnagy az 1851-iki londoni világtárlatra mogyoró nagyságú szép türkiszeket hozott, melyek Arábia pusztáiban egy lágy sárgás kőben találtattak. Köszörülésre érdemes példányok Európában nem fordulnak elő. A fogtürkisz nem egyéb, mint őselefánt fog, mely főleg Szibériából kerül hozzánk, s mely rendesen mesterséges úton, de néha a természettől is sötét vagy világos kékre festetik, s gyakran kékes zöld szinváltozattal bir. Hogy a régiek a türkiszt ismerték volna, némelyek kétségbe vonják, s azon ritka szép — úgy szólván művészi remekeket, melyek egyes gyűjteményekben türkiszből vannak, ujabb művészek készítményeinek tartják. Egy ily gyönyörű mű van türkiszből a bécsi udvari kincstárban, teke-golyó nagyságú, s egy, Tibérius fejét ábrázoló, Turinban. De hogy a középkorban már igen nagyra becsülték az kétségtelen; valamint az is bizonyos, hogy az ujabb időben egyikét képezi a legkedveltebb ékköveknek, s belőlök készíttetnek az úgynevezett „nefelejts" ékszerek, melyek főleg mint baráti ajándékok szerepelnek. — Észak-Németországban — mint mondják — 77 — — mai nap is él a hit, hogy a tiirkisz szerető kezektől ajándékozva, szerencsét hoz, s elhalaványodik, ha az ajándékozó jóakarata csökken. A kelet népeinél igen nagyban divatoz s ott igen gyakran találunk a koránból egyes nevezetesebb mondatokat belé vésve. — A türkiszek főpiacza Oroszország, hova Bukhariából többnyire már csiszolt állapotban szállitják. Ujabb időben ára már nem oly magas, mint hajdan volt; mert egy borsó nagyságú tiirkisz 8—10 frton vásárolható. A fogtür-kiszek igen csekély értékűek, mert szinöket és fényöket mihamar elvesztik. Talán egy ékkő sem fordul elő az ékszerészeknél utánzatokban (imitatio) oly gyakran, mint a tiirkisz, azért ha valódit akarunk vásárolni, igen ovatosaknak kell lennünk. D. Negyed rangú ékkövek. A hely sziike nem engedvén meg ezekről és az ezek után következő úgynevezett díszkövekről hosszasabban szólanunk, jóllehet főleg a kvarezok az ásvány-gyűjtemények egyik fődíszét képezik, alaki képződésüket illetőleg pedig igen szép, érdekes és fölötte változatos példányokban is előfordulnak, s némelyek úgy szinök, mint szinvál-tozatuk által is tündöklenek — a következőket mégis csak mintegy dióhéjba szoritva fogom röviden tárgyalni. A kvarczcsalád számos szép és nem szép tagot számlál; amazok alsóbb rendű drágakövek, emezek úgyszólván munkások, melyekkel mechanikai és vegyi munkákat végeztetnek. „Hogy miért szép ez ásványcsalád egyik tagja, miért nem szép a másik; miért piros az egyik, miért ibolyaszínű vagy sárga a másik, — e kérdésnél a mineralog körülbelől úgy érzi magát — mondja dr. Szabó J., — mint mikor egy anyától kérdezzük, mioka annak, hogy az egyik lánya szép, de a másik szebb; honnét van az, hogy az egyiknek igéző kék, a másiknak hóditó barna szeme van? — A kvarczcsalád egyes tagjairól már az előbbiek folyamában szólottunk; azért most csakis általános alkalmaztatásukról, vagy egyes eddig még nem említett kiválóbb példányaikról emlékezünk meg. Ilyen első sorban az ibolyaszinű s átlátszó szép amethyst. E vonzó külsejű csinos kő, szép szine s fény tulajdonai daczára, már több év óta a divat kegyéből annyira kiesett yolt, hogy őt egyebütt, mint a divat uralma alól emancipált körökben látni alig lehetett. Ujabb időben a francziák ismét felkapták s gyűrűk-, melltük-, fülbevalók- s karpercczekbe gyakran alkalmazzák. Bloch ainé Párisban (90 Boulevard de Sebastopol) nem is készit más ékszert, mint csupán amethyst kövekkel kirakva, s neki ez — mint mondani szokás — különlegessége. Ugyan ezen ékszerész a bécsi világtárlaton egy Braziliából kapott, felnőtt amethyst jegeczekből álló valóságos krystály csoportot alkotó ásvány-példányt mutatott be, melyen a jegeczek sötét ibolya szinök mellett, teljes átlátszósággal tündököltek; — ára 6000 frankra tétetett. — Hazánk- — 78 — ban Selmeczbánya szolgáltat csinos jegeczeket, továbbá Tyrol s más helyek is; de oly szépeket mint Brazilia egy hely sem. Az eddig ismert legszebb és legnagyobb, 2 láb hosszú és 1 láb 2 hüvelyk széles, gyönyörű amethyst példány 1819-ben került Londonba. Az amethysten kivűl vannak a kvarcznak még más szép válfajai is, melyek közül nevezetesebbek a „rózsa kvarcz", mely rózsaszínű, de gyakran sárgás, szürkés és fehéres színbe is játszik; a „macskaszem", mely zöldes-fehér, vagy zöldes-szürke, vagy olivazöld, barna és vörös. E sajátságos kvarcz belsejében rendesen egy rostos ásvány — az asbest — van, s ha e rostok keresztirányában történik a csiszolás „en cabochon", de kissé hosszúkásán: úgy valami sajátságos szinjáték áll elő, mely igen emlékeztet a homályban csillogó macskaszemre, a mitől nevét is nyerte. A divatból már általában kiment, de ennek daczára a bécsi világtárlatban kiállított tárgyak között, lady Dudley ékszer- gyűjteményében, egy egész garnitúrában szerepelt. A kvarcznak szebb változatai továbbá: a prázem, mely hagymazöld szinű; — az avanturin, sárga vörös és barna szinben, gyakran sok apró csillámpikkelyt zárva belsejébe; — a jáspis, sárgás, vöröses és barna szinű; — a chalcedon, mely a szerint a mint különféleképen van színezve, más és más elnevézést is nyer; igy ha szürkés és fehér csikók felváltva vannak benne = chalcedonyx; ha szürke s lemez-vékony és keresztben átmetszve s a világosság felé tartva szivárvány színeket játszó = szivárványehaleedon. Pont vagy Szt.-István kőnek neveztetik azon fehéres chalcedon, melyben vérpiros foltok vannak; a felhőschalcedon világosszürke, áttetsző anyaga belsejében sötétes, felhőszerű helyekkel; — a sárgaszínű cerachatnak neveztetik; — a mokkakő pedig oly chalcedon, melynek belsejében növényalakú rajzok láthatók, melyek bizonyos fém-oxydok behatolása folytán barnás, vöröses és feketés színnel bírnak; — a karneol, máskép vörös chalcedon (sarder, sardonix) főleg vérvörös, ritkán viaszsárga és vörösbarnába hajló színnel; — a karneol-onyxban vérvörös csíkok fehérrel váltakoznak, míg a kar-neol-beryll rendesen sárgásfehér szinű; — a chrysopras alma- és hagymazöld szinű chalcedon; — a heliotrop szintén hagymazöld szinű, de rendesen vörös s áttetsző, chalcedon pontok által van tarkázva; a plasma az előbbitől csak az által különbözik, hogy szine inkább fűzöldbe átmenő, s zöldes fehér vagy sárgás pontokkal tarkázott. De nemcsak ezen emiitettem kövek tartoznak a kvarczcsaládba, hanem még számos egyéb féleségek is, melyek közül a legnevezetesebb az áchátok. Az áchát név szorosan véve nem tartozik az ásványtan körébe, — miután ez csupán az egyes ásványok jellemzésével fogfoglalkozik, — mert az áchát név gyűnév, gyűneve vagyis összefoglaló neve mindazon kvarcz nemű ásványnak, melyek egymástól — 79 — szöveg, szin, átlátszóság sat. által különböznek. Ha ugyanis a fentebb emlitett kvarczféleségekből kettő, három vagy több összekeverve akként fordúl elő, hogy azok együttesen úgyszólván szalagos vagy foltos tömeget képeznek, akkor ezt áchátnak nevezzük. Ez elnevezés kissé határozatlan is, főleg a közéletben — hol a chalcedont, kar-neolt s heliotropot is gyakran az áchát kalapja alá szorítják. De lássuk csak az áchát változatait is. Az áchát aszerint a mint benne a különböző ásványok változatos módon helyezkedtek el következő előnevekkel bir. U. m. szalag-áchát, ha az egyes rétegek váltakozva feküsznek egymáson, — ónyx-áchát v. csupán ónyx, ha a réteg szine egymástól tisztán elválik, és ha a rétegek a kő felső részével mind egyenköziien haladnak, mig ellenben, ha a csikók egy központ körül futnak, akkor kör-achát a neve, mely ismét — ha a központ közelében szines folttal bir — szem-áchátnak neveztetik. Hasonló anyagúak és al-kotásúak még a következő áchátok is: vár-, szivárvány-, rom-, felhő-, moh-, csillag-, tájkép-, pont-, kagyló-, koralláchát sat... A viztiszta és átlátszó kvarczokat optikai czélokra dolgozzák fel, de főleg lencsék köszörültetnek belölök. Az ily lencsék tartósabbak, s keményebbek az üveglencséknél, de drágábban is fizettetnek. Mert daczára annak, hogy a kvarcz igen gyakori ásvány — kifogástalan tiszta és átlátszó darabok ritkábban jőnek elő. Sveicz rendkívül sok kvarczot szolgáltat, melyek külalakjokra nézve igen érdekesek, de a melyek belsejökben rendesen hibásak — zárványokat tartalmaznak — s ezért optikai czélokra nem igen alkalmazhatók. E czélra Brazília szolgáltatja a legszebbeket. Hajdan a viztiszta kvarczokból házi szükségletekre való tárgyakat készítettek, főleg serlegeket, s más apróbb edényeket, sőt még szobrocskákat is. Japánban még mai nap is kvarczból készítik a különféle házi edényeket; a mint erről a bécsi világtárlaton eléggé meggyőződhettünk. De régente a kvarcznak nem csak átlátszó féleségeit használták ezen és hasonló czélra, hanem szines változatait is, amint erről az egyes előkelőbb családok gyűjteményeiben, de főleg országos és fejedelmi muzeumokban szépen meggyőződhetünk, hol ilynemű — főleg áchát, karneol, jáspis sat. — edények és tárgyak százával vannak felhalmozva. A negyedrangú ékkövek közé sorozzuk folytatólag még az adulárt is, mely gyakran hold- és napkő nevezet alatt is szerepel; szine többnyire kékes, zöldes vagy vörösbe hajló, erősen fénylő, s gyakran átlátszó s színtelen. Ilyenek továbbá az amazonkő, mely zöld szinű; — a labradorkő, melyben főleg a kék és zöld szinek — ritkábban a sárga és piros — a legkellemesebben váltakoznak s rendkívüli szép szinjátékkal bir; — az obszidián, bársonyfekete szin- — 80 — nel; — a lazúrkő, melyben a pompás lazúrkék szin minden fokban és változatban — gyakran zöldesbe hajolva — szemlélhető, s nem rikán vaskovand pettyekkel tarkázott; — a liauyn égszin- és lazúrkék szinű; — a hypersthen részint szurokfekete, zöldesfekete és megfordítva, részint barna szinű; a diopsid zöld, több változatban, de gyakran gyöngyszürke és fehéres; s végre a folypát. E részint színtelen, részint vörös, rózsa, ibolya, zöld, kék és sokféle sárga színben előforduló ásvány, mint utolsó előtti foglal helyet a negyed rangú ékkövek között. Ezt csupán a borostyánkő követi, melynek egy kissé részletesebb ismertetésével egyszersmind bezárjuk az ezen csoportba összefoglalt ékkövek sorozatát. BOROSTYÁNKŐ (Succinit, Amber, Bersntein). Succinit nevét a latin succus=nedv szótól vette, mig a német berstein neve az ónémet börnen, brennen szótól származik. Alaktalan (amorph) állapotban, ökölnyi középnagyságú kopott darabokban jő elő ; törése kagylós; egy kissé merev; szine többnyire sárga, de vereses, barnás és fehéresek is találtatnak, melyek gyakran felhősek és habosak. Olykor növényrészeket, máskor rovarokat és légbuborékokat zár magába; s mig egyes példányai egészen átlátszók, addig mások legfeljebb csak áttetszők. A borostyánkő dörzsölés által erősen negatív (—) villanyossá lesz ; meggyújtva kellemes szagot, de nagy füstöt árasztva ég el, mely alkalommal víz, kozmás olaj és succinilsav illan el. Keménysége: 2—5-5 ; tömöttsége 1-09—1 • 11; zsirfényű. V. ö: C10H8O.— C78\'9H10\'5010\'5. —Nem egyöntetű anyag áll ugyanis egy jó illatú olajból, egy az alkoholban könnyen olvadó, egy az alkoholban nem olvadó (ebből 90%-nál több) gyántából és succinil savból. A borostyánkő 287°C szerint megolvad és folékony lesz mint az olaj. A borostyánkő egy ősvilági fenyőfa (Pinus succinifer) gyántája és majdnem minden vidék barnaszén-képletében feltaláltatik; a legtöbbet azonban Poroszországban a balti tenger partja szolgáltatja, melynek leggazdagabb része a Püllau-tól északra fekvő Gross-Hub-nicken faluig terjedő mintegy 3 mfd. hosszú terület. Egyéb leihelyei még honunkban, a Szepességben a Magúra hegység, de előfordul a kárpáti homokkőben is Lechnitz mellett; továbbá Morva- s Angolországban, Amerika-, Kis-Ázsia- és Siciliában, főleg Catania környékén, hol igen szép szinűek jőnek elő, melyek némelyikén a fluorescentia tüneménye is észlelhető. 1869-ben a palermói osztr. konzul a bécsi muzeumnak egy drb. borostyánkövet küldött, mely a Simeto torkolatánál Catania mellett a tengerből halásztatott ki s kék szine miatt mindenkinek feltűnt s melyen a fluorescentia tünemény rend-kivül nagy mértékben volt szemlélhető. A borostyánkő gyűjtése a keleti tenger partjain részint gőzkotrógépek, részint búvár készülékek segélyével, részint merítés, ásás és egyszerű szedés által a — 81 — tenger partjáról történik. E legutóbbi mód a legkényelmesebb, miért is az egyes gyűjtök főleg zivatarok után vagy akkor, ha a tenger fölületén sok barnaszén úszik — seregesen sietnek a partokra, hol rendesen nagy zsákmányra is lelnek. De nem csak a tengerből nyerik a borostyánkövet, hanem igen gyakran a partok közelében a szántóföldeken is található. A porosz kormány a borostyánkő bányászatát bérbe adta s azt jelenleg egy részvénytársaság birja, mely rendkívül szigorúan ellenőrizvén jogának minden legkisebb pontját, a legsúlyosabb büntetés terhe alatt köteles mindenki, még a saját területén talált darabokat is, a vállalat kezelőinek átszolgáltatni, vagy fekhelyén hagyni. E részvénytársaság 1871-ik évi összes termelése mintegy 950 mázsára rúgott. 1873-ban e társaság nevezetesebb terményeit a bécsi világtárlaton is be akarván mutatni, több igen szép és nagy darab borostyánkövet állított ki. Egyik ezek közül fejnagyságú volt s 5y2 font súlya mellett 500 tallérra becsültetett; egy ennél valamivel nagyobb G00 tallér értéket képviselt. Az eddig ismert legnagyobb példány Berlinben van 13 font 15 i/i lat súlyú, 13 s/4" hosszú, 8 \'/2" szélesés 3—6" vastag. Egy napszámos találta 1803-ban egy vizárokban Gumbinnen éslnsterburg között, a Schlappacher-féle jószágon. De vannak még más nagy darabok is egyes múzeumokban; igy a madridi muzeumban egy 8 fontos foglal helyet; egy 11 fontos darabot 1576-ban a kol-bergiek ajándékoztak II Rudolf császárnak, sat. E nevezetes borostyánkő-óriások felemlítése után vizsgáljuk egy kissé e kő alkotását és keletkezését, s vessünk egy rövid pillantást annak múltjára is. A borostyánkőnek alkotása és vegyi összetétele eléggé bizonyítják annak növényi, tehát szerves eredét s azt is, hogy hajdan folyó állapotban volt. De hogy erről teljesen meggyőződhessünk, nézzük csak azon zárványokat, melyek a borostyánkőben mai napság gyakran találhatók, s vizsgáljuk azon rovarokat, legyeket, szúnyogokat, pókokat, nagyfejű hangyákat s több eféléket, melyek benne helyet foglalnak. Ezen állatkák teljes épsége s úgy szólván természetes állása és helyzete nem csak arról győz meg bennünket, hogy a kő — vagy inkább gyánta — hajdan folyó állapotban volt, de egyszersmind arról is, hogy képződése igen lassú s nem rohamos volt, s hogy e folyadék igen hig állapotban folyt ki a- borostyán-fenyőből. De e körülményt nem csak mi tudjuk s nem is mi találtuk fel. Már a régiek is biztos tudomással birtak ez anyag növényi eredét illetőleg. Plinius („Hist. nat." 37,3.) igy szól róla: „azért nevezték succinumnak, hogy kimutassák, miszerint fák nedvéből (succus) képződött. — Sőt Tacitus („De mor. germ." C. XLY.) a benne talált rovarok- és növényrészekből következtette, hogy egy fa gyántájának kell lennie. — A miletusi Thales (640 évvel Kr. e.) a borostyánkőnek azon tulajdonsága fölött, hogy Nagy-kanizsai kath. fögymnasium. 6 — 82 dörzsölés után könnyebb testeket magához vonz, annyira csodálkozott, miszerint neki lelket tulajdonított. Mindezekből látjuk, hogy e kő már a legrégibb korban ismeretes volt. De nem csak ezt mondhatjuk el róla, hanem felemlítjük azon körülményt is, hogy az ókorban kevés oly ásvány volt, mely akkora hírnévnek örvendett volna, s melyet annyira kedveltek volna mint a borostyánkövet. Plinius a murr-híniai edények és a hegyjegecz mellett említvén fel (lib. 37, 11) a következőt mondja róla: „Proximum locum in diliciis, feminarum adhuc tantum, succina obtinent." A rómaiaknál ugyanis "borostyánkőből mindenféle apróbb edényt, képeket s dísztárgyakat készítettek; használták mint füstölőszert s a nők mint kar- és nyakéket minden más ékszer elé helyezték azon egyszerű okból, mert azt hitték róla, hogy pusztán külsőleg hordozva is egészséget biztosit. — És most, mielőtt még a borostyánkő átlagos áráról szólanánk, röviden azon módokat ismertetjük meg, miként lehet az igazi borostyánkövet a mesterségestől és a kopálgyántától megkülönböztetni, valamint felemlítjük egyszersmind Göppert H. R. azon nézetét is, hogy a földünkön még létező de használatba nem jött borostyánkő mennyisége mintegy 100 millió mázsa lehet. A kopálgyanta azon anyag, mely a borostyánkő helyett leggyakrabban árultatik s melylyel a jóhiszemű közönséget oly sokszor tévútra vezetni törekszenek. Egy kis tájékozottság e két anyag lényégét illetőleg, megóv bennünket attól, hogy borostyánkő helyett kopálgyantát ne vásároljunk. A kopálgyánta sárga, többé kevésbé világos, de mindig egyformán színezett; egy és ugyanazon borostyánkő darab ellenben egyik végén mindig más színárnyalatot mutat, mint a másikon; ha egy darab borostyánkövet tenyerünkön néhány másod perczig erősen dörzsölünk, kellemes illatot terjeszt, mig ugyanily műtét után a mesterséges borostyánkő és kopálgyanta szagtalan marad. A borostyánkőről éles késsel levakart igen finom por a földre hull, a kopálgyántáé felszáll. Ha a borostyánkövet faggyúval bevonjuk s láng fölött ide s tova mozgatva felmelegítjük, hajlítható lesz; a mesterséges borostyánkő és kopálgyánta ez eljárás mellett is merev marad Az igazi borostyánkő mindig keményebb, mint az uttánzottak. Az a körömnek mindig ellen áll, mig a másik kettőn a köröm nyomása meglátható. Egy igen nevezetes tulajdona még a borostyánkőnek az is, hogy forró lenolajban annyira meglágyul, miszerint igen könnyen hajlítható; de lágysága csak is addig tart, mig az olajban van, s mihelyt kivétetik, azonnal megkeményül. Blum azt állitja róla, hogy alkoholban feloldva különféle mintákba önthető és idomítható s azt is mondja, hogy a felhős és zavaros példányok tiszták- és átlátszókká tehetők, ha hosszabb ideig melegíttetnek. A hevités ekkor is vagy zsiros olajokban, vagy akként történik, hogy a borostyánkő papirosba göngyöltetvén homok között hosszas és egyenletes melegnek tétetik — 83 — ki. A borostyánkő zavarossága, úgylátszik, a benne foglalt vizrészektől származik, melyek ily állandó melegítés által lassan elpárolognak. Végre felemlítjük a borostyánkő árára vonatkozó átlagos adatokat, melyeknél rendesen a nagyság, tisztaság és átlátszóság az irányadók. A legdrágábbak a teljesen átlátszók, majdnem viztisztaságuak. Egy kevésbé tiszta középnagyságú drb. rendesen 50—60 tallér. Ha 5 drb. , tesz egy fontot, ekkor az 22—28 tallér; 10 drból álló 1 font súly 14—18 tallér; 50 drból álló 3—4 tallér; egy 1 latos darab rendesen 1—2 tallér. E. Ötöd rangú ékkövek. (Díszkövek). Ezek szorosan véve inkább díszköveknek nevezendők; kemény-ségök és tömöttségök igen különböző; szinök rendesen zavaros s az átlátszóság teljesen hiányzik bennök. Értékök rendkívül csekély, vagy úgy szólván semmi, s csakis a feldolgozás által nyernek az egyes példányok némi alkalmaztatást és bizonyos értéket. Számosak lévén csakis néhányat a nevezetesebbek közöl sorulunk föl. Ilyenek a.) A Gagat, mely nem egyéb mint a barnaszénnek egy igen tömött, bársony-fekete és kagylós törésű változata, mely nagy keménysége mellett oly kevéssé merev, hogy metszeni és esztergályozni engedi magát, b) A Nephrit vagy Jadeit, vesekő; szine zöld és fehér, Chinában főleg szobrokra és egyes dísztárgyakra dolgozzák fel; mig a kelet többi tartományaiban főleg pecsétnyomókra és kardmarkolatul használtatik. Az ókorban mint amulet különböző betegségek — főleg csipőfájdalom — elhárítása végett viseltetett, c.) A Ser-pentin. E kő számos dísztárgyat képezvén, — melyek gyakran lakásainkat is ékesítik — eléggé ismeretes. De épen e körülménynél fogva tekintsük meg egy kissé közelebbről. E kő anyagának szépségét véve kiindulási pontúi, rendesen nemes és közönséges serpen-tint különböztetünk meg. Amaz rendesen mészkővel átnőve jő elő, míg emez egész hegységeket képez s sötét színű; az előbbi rendesen világoszöld, sárgás vöröses, kékesfekete és szürke, mely színek benne részint erelten, részint felhők alakjában, vagy fa és mohrajzokat képezve fordulnak elő, s így gyakran igen szép változatban látható, d.) A Malachit. Ez ásvány tulaj donképen rézércz és leggyakrabban réztartalmú ásványok társaságában fordul elő s belőle rezet is olvasztanak. De a malachit ezen félesége nem díszkő. A tulajdon-képeni ékkő-malachit féldrágakő, igen ritka és sem honunkban sem más világrészekben — Szibériát és Ausztráliát kivéve — eddig nem találtatott. E féldrágakő köszörült és csiszolt lapjain sokféle árnya-zatú sötét és világos zöld sajátszerű felhős és habos rajzokat tüntet fel, melyeknek gömbölyüségében és központiságában van valami oly tetszetősség, oly valami gyöngédség, mi a habok lágyságának és hullámosságának kedves képét költi fel a szemlélőben. E malachitból 6* — 84 — részint egyes kisebb ékszerek készülnek, részint nagyobb tárgyak raozaikszerüleg állíttatnak össze. Ez utóbbi darabok összeállítása a legnagyobb ügyességet igényeli, mert p. o. egy kis asztallaphoz száz és száz malachit lapocska vétetik, melyek akként illesztetnek össze, hogy belőlök valamely nagyobb mérvű rajz álljon elő és pedig akként, hogy az egyes részecskék egyenkint és külön láthatók ne legyenek. Azért a malachitból készült ilynemű vázák, asztaltáblák sőt egyes butorbeillesztések is oly finomak, hogy a szemlélő rendesen azt gondolja, miszerint azok egy egész darabból készültek,, s egyesek, mint például az asztaltáblák, épen ngy fürészelvék a nagy malachit darabokból, mint a márványlemezek. A malachit ipar, orosz nemzeti ipar; a bécsi világtárlaton a Demidoff berezegi család mutatta be, a legnagyszerűbb műremekekben jelenlegi állását. — Az ausztráliai malachitok főleg Angolországban dolgoztatnak fel. * * És ezzel befejezzük e rövid szemlét, melyben legtöbb tért az ásványország legmagasabb rangú méltóságainak és nemeseinek engedtünk, de melyek annak daczára, hogy a fejedelmek koronáiban és a gazdagok kincsei között tündöklenek — minden jeles tulajdonaik mellett sem képesek teljesen elhomályosítani a feselő kis rózsát, mely egy szende gyermek fürtéiben szerénykedik. Igaz ugyan, kogy a nemes kövek legnemesebbikének, az aranyat és kincset biztosító s az embert hallhatatlanná tevő „bölcsek kövének" leírása c szűk keretből kimaradt, de erről mi nem tehetünk. Számos helyen s több alkalommal tétetik arról említés, miként kerestetett sokak által, de azt sehol sem olvastuk, hogy megtaláltatott volna; s ha azon körülményt is tekintetbe veszszük, kogy mi ezt mai napság már nem is keressük: úgy mi sokkal hátrább állunk mint ezer évek előtti őseink, kik semmi fáradságot sem kíméltek annak felkutatása végett. De mit tehetünk mi arról hogy Deukalion és Pyrrha midőn a nagy vízözön után a földet újra benépesítették, bővebb ásványtani ismeretekkel nem bírván, drágakövek helyett csak közönségeseket hajigáltak maguk után ? !. Bertalan Alajos. -----<, v • viiiuiiiuix v \\j i iiicotcicödidkuan es nagysagDan. I.Táb. ^g.iiaiiiuMcriiieszeies nagyságban. lITáb. ADATOK az 1878-79. tanévről. I. Rendkívüli tantárgyak. а) A franczia nyelvet összesen 18 növendék tanulta, kik közül 5 kezdő, 13 haladó volt; ez utóbbiak négy csoportra osztattak haladottságuk különböző foka szerint. Az iskolai tanítás hetenkint 3 órában történt. Tandíj 10 frt egész évre. Tankönyvekiil használtattak: Noel- Rákosy Franczia nyelvtana, P. Nagy Sándor önoktatási levelei s ez utóbbinak Chrestomathiája. б) A gyorsírás Gabelsberger-Markovits rendszere szerént taníttatott 3 fokozatban. 1) A kezdők két csoportban, hetenkint 2 órában, a levelezési gyorsírást tanulták; 2) a haladók hetenkint 1 órában, a levelezési gyorsirás gyakorlása mellett mérsékelt, vitairási rövidítésekre taníttattak; 3) a végzők hetenkint 1 órában a vitairást gyakorolták, mire különböző tartalmú olvasmányok szolgáltak élő szó után való leirás végett, fokozatos sebességgel. A tannulók száma volt: kezdő 47,haladó 24, végző 13; összesen 84. — Évi tandíj 5 frt; szegényebb sorsú tanulók (szám szerént 15) ingyen oktatásban részesültek. Kézi könyvül szolgált Markovits Iván Gyorsírászati. A „Gyakorló iskola" ez évi működésének ünnepélyes befejezése alkalmával verseny-gyorsirás tartatott, 1 drb. cs. arany tűzetvén ki azon tanuló jutalmazására, ki az ott mondott beszédeket legszabatosabban irja le. Ezt a díjat Kartschmsroff Sándor VII. oszt. tanuló nyerte; dicséretesen oldották meg feladatukat Strém Tódor és Pauer Ernő VII. oszt. tanulók is, minek következtében ezek az Ő Felségeik ezüst menyegzője alkalmára vert egy—egy ezüst emlékpénzel jutalmaztattak. c) A műének gyakorlására négyes vegyes kar alakíttatott, mely 76 tagot számlált, u. m.: soprán 24, alt 21, tenor 11, bass 20. A hetenkint háromszor tartott énekórák mind egyházi mind világi darabok betanulására fordíttattak. A templomban minden vasár- és ünnepnapon négyes karban énekeltek a műénekesek. Az énektanár dijazhátása végett a tanév elején, a beirások alkalmával, az igazgató 1—1 forintot szedett énekdíj czimén minden tanulótól, a szegények kivételével. A rendes énektanáron kivül különös elismerés illeti Groszmann Ignácz tanár urat, ki nemcsak a mű-énekesek gyakorlásában működött közre a legnagyobb készséggel, hanem ezen fölül az I. osztály összes növendékeit külön órákon oktatta az ének elemeiben, minden díj nélkül. — 86 — d) Zene. A zenekar ez idén is megalakult, a zenetanár vezetése alatt, 15 működő taggal, s hetenkint 4 órát fordított egyházi és világi zenedarabok begyakorlására. A zenetanár 10 frt havi díja részint a működő-, részint az önként beiratkozó pártoló tagok havi adományaiból került ki. A kezdő zenészek számára pár év előtt megalapított hegedű-iskola ez idén élénkebb lendületnek indult s igen kielégítő eredménynyel munkálkodott. A tanulók száma 22 volt, kik két részre osztva hetenkint 2—2 órában nyertek oktatást 1 frt 50 kr havi díjért. Az ének- és zenekar ez évi működését illetőleg egyebek mellőzésével, különös fölemlítést érdemel a pünkösd két ünnepén előadott zenés mise; továbbá ama hangverseny, melyet az ifjúság febr. 5-én a\' főgymn. segélyző-és zeneegylet javára, belépti díj mellett, mind szellemi, mincl anyagi tekintetben fényes sikerrel rendezett; végül a jun. 21-én tartott zárünnep, dísztornázással egybekapcsolva. e) Rajz. Részint a mértani részint a szabadkézi rajzot, mint mellék tárgyat, mind a felsőbb mind az alsóbb osztályok növendékei közül többen tanulták. A felsőbb osztályokból az önként válalkozókat a rajztanár köteles hetenkint 2 órában tanítani, miért a várostól 100 frt külön díjt húz; de viszont a várostanács az ilyen tanulóktól 5 frt évi tandíjt szed. Az alsóbb osztályokból kerülő magánrajzolók pedig havonkint 1—1 frtot fizettek a rajztanárnak, miért hetenkint 2 órai oktatásban részesültek. A magánrajzot gyakorlók száma ez évben a felsőbb osztályokból 8, az alsóbbakból szintén 8 volt. II. Gyakorló iskola. „Gyakorló iskolánk" fennállásának 5-ik évét futotta meg. Ez év nevezetes, mert a tagok működésének híre átlépte az intézet küszöbét s buzgóságuk pártfogókat szerzett, kik becses adományukkal s azon igéretökkel, hogy a jövőben is támogatni fogják a „Gakorló iskolát," nagyban fokozták a munkakedvet. E nemes pártfogók: tek. Knáusz Boldiszár ur, a „Dél-zalai Takarékpénztár" főkönyvvivője, ki 1, és tek Oroszváry Gyula, köz- és váltó ügyvéd ur, ki 2 darab aranyat adott a „Gyakorló iskola" czéljaira. A derék adományozók öntudatukon kívül leljék jutalmukat abban, hogy az ifjú nemzedék nevöket megőrzendi mint olyanokét, kik az ifjúság törekvésének nem hallgatag szemlélői, hanem tettleges előmozdítói a nemes versenynek. A négy felső osztályból 107 ifjú jelentkezett tagul. A szervezkedő gyűlés 1878-ik évi sept. 20-án tartatott, melyen az igazgató lelkesítő szavai után Hám József, mint a „Gyakorló iskola" vezetője, buzdította az ifjúságot kitartásra; erre a tisztikar megválasztása történt s a gyűlések tartására péntek délután tűzetett ki. Az év folytán volt 1 alakuló-, 2 emlékgyülés; egyik Vitkovits Mihály születése százados évfordulójának emlékére, a másik koszorús költőnk Vörösmarty emlékének szenteltetett. Ez ünnepélyek által, bármily kisszerűeknek látszanak is, megmutatták ifjaink, hogy a nemzet nagy fiai iránt kegyeletes érzületet táplálnak keblökben. Volt továbbá 27 rendes- és egy zárgyüles, melyen a titkár, Szigethy Elemér 8-ik oszt. tan. számot adott a „Gyakorló iskola" ez évi működéséről. A titkári jelentés szerint beadatott 72 mű és pedig: eredeti költemények, fordítások görög- és németből, elmélkedések, aestheticai dolgozatok, értekezések, rege, eredeti és fordított — 87 — beszély, németből fordított dráma sat. melyekből elfogadtatott 47, elvettetett 22, visszavonatott 3. E dolgazatok közül a sikerültebbek az „Érdemkönyvbe" írattak be. E dolgozatok szerzői: Bosnyák Zoltán, Köhler Kálmán, Weber Pál VIII. Krausz Ferencz, Szigethy Károly, Matkovics Gyula VII. Ágh Géza, Obersohn Miksa VI. oszt tanulók. Ugyancsak a zárgyülésen hirdettetett ki a pályázat eredménye s jutalmaztattak meg a tehetségesebb tagok. Tek. Knáusz ur aranyára „Béla" czimmel történeti beszély tűzetett ki; márcz. l-re, mint határnapra, 2 mű érkezett be; jutalmat nyert a „Béla dicső bajnok" stb. jeligés mű, melynek szerzője: Premus Domonkos VI. oszt. tanuló. Tek. Oroszváry úr egyik aranyára Cicerónak Catilina ellen tartott 3-ik beszédje s Sallustius históriájából „Oratio Philippi in sententia" volt a pályakérdés. Máj 9-re 3 mű érkezett be. Jutalmat nyert Csurda Andor VII. oszt tanuló, Cicero fordításával ; Steiner József VII. o. t. Cicero, Szigethy Elemér VIII. o. t. Sallustius fordításával dicséretet arattak. Tek. Oroszváry ur másik aranya Bosnyák Zoltán VIII. osztályú tanulónak adatott derék aestheticai dolgozatáért. Szigethy Elemér VIII. oszt. tanuló, a titkári teendők ügyes végzéséért egy aranyat nyert. Főt. Berzay Elek k. r. házfőnök ur aranyát elnyerte "Weber Pál VIII. oszt. tanuló., mint munkás tag; ugyancsak az általa ajándékozott ezüst tallért Szigethy Károly VII. oszt. tanuló. Farkas László főgymn. igazgató Petőfi Vegyes műveivel jutalmazta Krausz Ferencz VII. oszt. tanulót. Tomozy Andor V. oszt, tan. az „Érdemkönyv" csinos kiállításáért Petőfi összes költeményeit nyerte. Nt. Berkes Imre tanár úr a zárgyülés legjobb szavalóját, Tőttösy Imre VII. oszt. tanulót, egy aranynyal jutalmazta. A zárgyülés végszavát az igazgató beszéde képezte, melyben meleg köszönetet mondott a „Gyakorló iskola" iránt érdeklődőknek s buzdította az ifjúságot az iskola által kimért kör kiszélesbitésére, mit csak önművelés által érnek el. III. SegélyzÖ egylet. A főgymnasiumi ifjúság „segélyző egylete" évről-évre örvendetesebb gyarapodást tüntet föl mind vagyona szaporításában, mind a szegény tanulótársak segélyezésében. E tanévre 1878. szept. 17-én történt a megalakulás. Az alakuló gyűlésen, az alapszabályok felolvasása s a vagyoni állapot feltüntetése után, az igazgató elnöklete alatt, megválasztattak az egylet tisztviselői és választmánya, és pedig: elnökké Bosnyák Zoltán, titkárrá Szigethy Elemér, pénztárnokká Bárdio György VIII. oszt. tanulók; választmányi tagokká: a VIII. osztályból Hauser János, Laky Árpád, Perger Gyula, Sólyomi Lajos, Wéber Pál, — a VII. osztályból Balentics Imre, Bosnyák Géza, Csurda Andör, Mihálfy József, Tőttősy Imre — a VI. osztályból Baranasics György, Bezerédy Miklós — az V. osztályból Bárdio László, Plihál Győző. — E tanév folytán 34 tanuló részesíttetett pénzbeli segélyben. Évi forgalom: a) Bevételek: Maradék a megelőző tanévről . . 16 frt 71 kr. Tőkék kamatja.......71 „ 59 „ Néhai Wellermann János hagyatékából 20 „ — „ A febr. 5-ki hangverseny jövedelméből 409 „ 05 „ Tagdíjakból jun. 15-ig . . . . . 45 „ 40 „ Összesen: 562 frt 75 kr. — 88 — b) Kiadások: Segélyül kiosztatott .....210 frt — kr. Könyvekre s könyvkötésre . . . 18 „ 05 „ Takarékpénztárba tétetett . . . 300 „ — „ Pénztári készlet jun. 15-én . . . 34 ,, 70 „_ Összesen: 562 frt 75 kr. Az egylet kamatozó tőkéje jelenleg 1968 frt 70 kr, mely a helybeli két takarékpénztárban van elhelyezve. A segélyző egylet könyvtára, mely csupán iskolai -kézi könyveket foglal magában, szintén mindegyre gyarapszik, a jelenleg már 380 kötetből áll, melyek részint vétel-, részint ajándékozás utján jutottak az egylet birtokába. A lefolyt tanévben 54 tanuló használt 240 kötet könyvet, Legújabban gyarapították e könyvtárt: Koronczy István, Laky Árpád, Szmodics Ödön, Wéher Pál VIII., Sárecz Lajos VI„ Spitzkopf Gusztáv, Ádámcsics János, Varga Jenő III. oszt. tanulók. IV. Jótékonyság. a) A Szalayféle 500 frtos alapítványnak, mely a főgymn. igazgatóság kezelése alatt van, ez évben 2!) frt 4G krt, tevő kamatjából, az alapítvány czéljához képest, több szegény tanuló segélyeztetett tankönyv-vekkel, rajz- és írószerekkel. b) A Sümeghy Ferencz volt országgyűlési képviselőnk emlékére alapított s a zalamegyei nemesi alapítvány igazgató választmánya által kezelt 1000 frtos ösztöndij-alapitványnak 00 frt kamatja minden évben a nagy-kanizsai főgyinnasiumban járó olyan szorgalmas tanulónak adományoztatik, ki zalamegyei tanitónak gyermeke. E tanévben Simon György III. oszt. tanuló kapta. c) A nagy-kanizsai takarékpénztári részvénytársaság 20 frtos ősztöndij a 10 — 10 írtjával ez idén is kiadatott a tanintézet két horvát származású növendékének, kik a magyar nyelvben aránylag legnagyobb haladást tanúsítottak. Ugyanezen jótékonyságu- s áldozatkészségéről ismert részvénytársaság — valamint több év óta rendesen — úgy az idén is 20 irtot küldött a főgymn. igazgatósághoz tanszerekre. d) Egyéb ösztön dijak. E tanévben a főgymnasiumnak 7 növendéke élvezett rendes évi ösztöndíjat, u. m. ketten zalamegyei nemesi magánalapítványból, melyek egyike 300, másika 200 frtos; egy horvát-slavon féle 200 fitost; kettő Mária-Terésia féle 120 frtost; kettő pedig Szvoboda féle 105 frtost. A kiutalványozott ösztöndíjak összege tehát 1150 frt. V. Tanszerek. Nagy- és Kis-Kanizsa városok közösügyi bizottsága e tanévben a tanári könyvtár gyarapítására 129 frt. 30 krt, egyéb tanszerek beszerzésére pedig 480 frt GO krt ajánlott meg. a) A természettani szertár jelenleg 202 darab eszközt foglal magában. Ez évben szereztettek: Paskal készüléke a fajsúly és a folyadék- — 89 — nyomás terjedésének meghatározására — Savarcl fogas kereke — vékony nyakú palaczk a folyadékok átömlésének kimutatására — Hauksbee készüléke a hajcsövességi tünemények megfigyelésére — üveghenger — hydrostatikai kos — Archimedes csavarja — ruganymérleg — vízszintező — fahangora — 3 K. higany — villamvezető huzalok és légsav. Készíttetett egy nagy üveg ajtós szekrény. b) A vegytani laboratórium számára, mely különben elég jól van fölszerelve, a kísérletekhez szükséges anyagok és eszközök, amennyiben szükség mutatkozott, pótoltattak s beszereztettek. c) Terménytár. A terményrajzi tárgyak czélszerü osztályozása és elhelyezése a jelen tanév folytán is még némi átalakítást igényelvén, az ember-csontváz számára egy új szekrény beszerzése, — a többi csontvázak, gypsminták, agancsok és szarvak, valamint növények részére pedig egy már meglevő szekrény átalakítása vált szükségessé; miért is a város által ez évre megajánlott összeg egy része a fentebbi czélokra, a többi meg főleg az állattömésekhez és praeparatumokhoz megkívántató anyagok, s más egyéb tárgyak beszerzésére fordittatott. 1) Állatgyüjtemény. E gyűjtemény a lefolyt tanévben ha nem is nagy számú, de \'néhány igen érdekes példánynyal szaporodott, a mi részben néhány nemesgondolkozású ügybarátnak köszönhető, kik adományaikkal a gyűjtemény szaporításához járultak,— részben pedig bevásárlásokból eredt. — Ajándékozás által a termény tárgyakhoz járultak, és pedig a.) emlősökben: 1 igen szég kim róka (canis vulpes), mint tek. Wieber József főerdész úr ajándéka; — 1 éti pele (myoxus glis), tek. Clement Lipót úr részéről; — 1 közönséges menyét (mustela vulgáris — albinos), tek. Bartos Béla fogorvos úr által ajándékozva; ezekhez járultak még 1 hölgymenyét (mustela erminea), Fülöp József II. oszt. tan. — 1 fiatal róka (canis vulpes), Gerzsely Artúr III. oszt. tan. — 1 fiatal mezei nyúl (lepus timidus), Honig Imre I, oszt. tan. — 1 tengeri nyúl (lepus cunniculus), Kolin Ferencz, I. oszt. tan. és 1 tengeri őrlecs (cavia cobaya), Kapossy Ödön H. oszt. tan. részéről; b) madarakban: 1 kakas, ajándékozta Talabér Zsigmondné ő nagysága. — Ajándékoztak továbbá: tek. Sólyomy Lipót kasznár úr 1 nádi őrvölyt (circus rufus) — tek. Krúg József főerdész úr 1 gémet (ardea), 1 zöldlábu vízityúkot (gallinula ckloropus) és 1 csörgő szarkát (pica cau-data), — tek. Botfy Károly főerdész úr 1 karvalyt (astur nisus); — nt. Szilvágyi Gyula ev. lelkész úr 1 közönséges gyurgyalagot (merops apiaster) — t. Szalay Károly úr 1 búbos ruczát (anas fuligula); — t, Kopetlánszky fővadász úr 1 zöldlábu liódát (gallinula chloropus); — Lusztig Aladár V. oszt. tan. 1 kis bölömbikát (ardea minuta); — Kovács Gyula VI. oszt. tan. 1 magtörő pintyet (fringilla coccothraustes); — Kovacsics Ferencz IV. oszt. tan. 1 közönséges harist (crex pratensis) és Mátéfy János II. oszt. tan. 1 him darut (grus cínerea). — Bevásárlás útján szereztetett egy amerikai strucz (rhea americana). — Mindezen állatok kitömését a terményrajz tanára végezte, ki ujabban egy — különböző madarak lábaiból álló gyűjtemény összeállítását is megkezdvén, e czélra már mintegy 24 pár lábat praeparált. — c) Iz áll a tok. A mult évben megkezdett gyűjtés ez évben is folytat-tatott. — A héjanczok és tüskebőrüek, valamint főleg a puhányok számosabb tanuló ifjú ajándékozása folytán szép számmal szaporodtak. Az egész állatgyüjtemény jelenlegi álladéka 1528 darab. 2) Növénygyűjtemény. A mult években megkezdett mag-gyüjtés 7 Nagy-kanizsai kath. főgymnasium. \' — 90 — ez évben is folytattatott s meglehetősen előre is haladt, A szervisme minél czélra vezetőbb tanitása tekintetéből a terményrajz tanára a fali táblák szükségességét igen érezvén, az összes ide vágó rajzokat összegyiijté, a melyeket aztán Tamozy András V. oszt. tan. gyönyörűen lerajzolt s az V. oszt. növendékei diszes keretbe üveg alá tétettek. A növénygyűjtemény jelenlegi álladéka 1920 darab szárított növény és 2 diszes fali tábla. 3) Ásványgyüjtemény. E gyűjtemény részére, mely jelenleg 866 darabból áll, e tanévben ajándékoztak: t. Kocsiss Ferenczné asszonyság 1 drb. termés ként (sulpkur) s a tanuló ifjak közül többen több darab ásványt. d) Éremgyüjtemény és régiségtár. Az éremgyüjtemény, mely alkalmas szekrénybe már a mult év folytán helyeztetett el, ajándékozások által ez évben is igen szépen szaporodott, úgy annyira, hogy jelenleg már 782 régi és ujabbkori idegen pénzt, 10 db. másolatot, 38 drb. emlékérmet és 59 db. pecsétlenyomatot foglal magában. — Ajándékoztak pedig e tanévben: nt. Pelárgus János evang. lelkész úr 48 db. régipénzt, — tek. Thassy Miklós földbirtokos úr 20 db., — tek. özv. Tuboly Mária asszonyság 46 db., — főt. Kottek Nándor úr 1 db., — tek. Hertelendy Béla ügyvéd úr 2 db., — t. ifj. Fesselhoífer József úr 1 db. ezüst pénzt., — tek. Tötössy Béla járásbiró úr pedig 8, — főt. Szászy József ref. lelkész úr 9, részint ezüst-, részint részpénz darabokat. Végre Ács Vendel táv. tiszt úr 2 db. ezüst pénzt. — Á gymnasiumi tanulók közül számosan 66 db. réz- és ezüstpénzt meg 3 db. érmet ajándékoztak. Hálás elismeréssel mondunk az intézet nevében e jótevőknek köszönetet, melyet ép oly mérvben kiterjesztünk Ft. Tiborcz Lajos zala-szt.-györgyi plébános úrra is, ki a régiségtár részére 1 régi kardot és egy a történelem előtti korból való serpentin kőbaltát volt szives ajándékozni. e) Tanári könyvtár. A tanév folytán a tanári könyvtár részben vétel, részben ajándékozás utján 61 munkával 62 kötet- és 106 füzetben gyarapodott. Álladéka jelenleg 951 munka, 1555 kötet- és 896 füzetben. Vétel utján szereztettek következő folyóiratok: Budapesti Szemle, Magyar Tanügy, Az orsz. tanáregylet Közlönye, Philologiai Közlöny, Magyar Nyelvőr, Magyar Könyvszemle, Természetrajzi füzetek, Wiedemann (Poggendorff) Annalen der Physik und Chemie; továbbá a következő kézikönyvek s szakmunkák: Dr Szabó József, Ásványtan, 1 k. Bánóczi József, Révai Miklós élete és munkái, 1 k. — Hermann Otto, Magyarország pók-faunája II. III. k. (kiegészítésül). — Aug. Lüben u. Carl. Nacke, Einführung in die deutsche Literatur, 3 k. — Dr. L. Cholevius, Erläuterung zu Goethe\'s Hermann u. Dorothea, 1 k. — Lewes Gy H., A philosophia története, III. k. — Carlyle Tamás, A franczia forradalom III. k. — Arany János prózai dolgozatai, 1 k. — Fraknói Vilmos, Horváth Mihály emlékezete, 1 füz. — Oken, Allgemeine Naturgeschichte, 8 k. Hont Gyula, Természettan elemei 2 k. — Magy. Tud. Akadémiai Almanach 1779-re, 1 k. — Szepesi-Budavári, Latin alaktan I. r. 1 k. Ajándékoztak: Ft. Kötlek Nándor úr Th. Schacht, Lehrbuch der Geographie alter u. neuer Zeit, 1 k. — K. G. Naumann, Genealogische Geschichte der Europäischen Staaten 1 k. — Ludwig Bauer, Panorama der deutschen Klassiker, 2 k. — F. A. Garbs, Land u. Volk des alten Bundes, 1 k. — I. H. Wittenbach, Schulreden 1. k. — Reden von Esdias Tegner, 1 k. — J. Krätzer, Der Kalender, seine Geschichte und Einrich- — 91 — tung, 1 filz. — Kákay Aranyos Nr. 2., Ujabb országgyűlési Fény- és Árnyképek, 1 k. — Kákay Aranyos Nr. 3., Még ujabb Fény- és Árnyképek, 1 k. — Tek Knaus Bold, úr Dr. W. F. A. Zimmermann, Die Wunder der Urwelt, 1 k. — Dr. W. F. A. Zimmermann, Populäres Handbuch der physischen Geographie 2 k. — Aug. H. Layard\'s Populärer Bericht über die Ausgrabungen zu Ninisch, 1 k. — L. F. Ditrick, Encyklopädie der gesammten niederen und höheren Gartenkunst, 1 k. — Oken Lehrbuch der Naturphilosophie, 1 k. — Bárány, Ueber Ungarns Zustände, 1 k. — Ch. F. Hochstetten Populäre Botanik, 1 k. — J. F. Litrow, Gnomonik, 1 füz. — Joh. G. Müller, Briefe über das Studium der Wissenschaften, 1 k. — Walter W. J., Morus Tamás és korszaka, 1 k. — Dr. C. L. Willdenow, Anleitung zum Selbstudium der Botanik, 2 k. — Dr. A. Lion sen. Allgemeine Gesundheitspflege des Menschen, 1 k. — Saját műveiket megküldötték: Kosztka-Perthes, Nyelvtani és szószármaztatási szókönyv, 1 k. — Arends-Dohnányi Fr., Gyorsirás, 1 k. — Bertalanffy Teodóz, A menyiségtani földrajz elemei. — Tisztelet példányokat küldöttek: az orsz. magy. kir. statistikai hivatal 4 k. és 27 füz. — továbbá a következő kiadók: Franklin társulat 9 k. — Aigner Lajos 1 k. — Zilahy Sámuel 2 k. — Eggenbei\'ger 2 k. Mind isk. kézi könyv. — Megküldötték még kiadványaikat: a kolozsvári tud. egyetem 3 frt, a kir. József-műegyetem 2 frt. • f) Ifjúsági könyvtár. Ez jelenleg 656 müvet foglal magában 1167 kötetben. Ez évi gyarapodása 37 mű 64 kötetben, melyek közül a tanulók által havonkint fizetett 10 — 10 kr. használati dijból szereztetett jun. 15-ig 16 mű 38 kötetben. Ajándékoztak: Nt. Váry Gellért ur, a váczi kegyesr. ujoucznövendékek másodmestere „Rajzolatok a görög műveltség világából" cz. saját művét; Merényi Lajos tanár ur 2 művet 5 kötetben; Donászy Ferencz úr saját művét 1 k.; Maurer kiadó úr 1 kötetet; Szigethy Aladár bölcsészet-hallgató 10 kötetet; Ágh Géza VI. oszt. t. 1 k.; Soós Lajos VIH. oszt. t. 3 k.; Löwensohn Emil VI. oszt. t. 3 k.; Lisziák Jenő V. oszt. t. 1 k. — A begyűlt havi dijakból a tanév végén egy új könyvtartó szekrény is szereztetett. g) Földrajzi eszközök. Ezek száma 83 fali térkép és atlasz, 3 földteke. 2 égteke, 1 gyűrűs gömb, 1 tellurium-lunarium. E tanévben szereztetett: Helmár Ágost, Magyarország történelmi fali térképe. h) A műveltség-történelmi oktatás előmozdítása czéljából megszereztetett a Langl-féle jeles kivitelű, olajnyomatú történelmi képekből 34 darab. i) A rajziskola kellően föl van szerelve szabadkézi és mértani rajzmintákkal; aránylag leghiányosabbak még a sodrony-, tömör- és gypsz-minták, melyeknek kiegészítése a jövő tanévben szükséges leend. j) Az ifjúsági ének- és zenekar számára ez évben megszereztetett Tariczky „Népdal-füzérének" 20 példánya; továbbá 10 kottatartóállvány. Malonyay István tanár úr pedig egy hegedűt ajándékozott a zenekarnak. Jc) A tornaterem czélszerüen van berendezve s elegendően ellátva a gyakorlatokhoz szükséges eszközökkel. Az igazgatóság kellemes kötelességének tartja, e helyen hálás elismerését s köszönetét nyilvánítani mindazon nemes lelkű jótevőknek, kik e tanév folytán becses adományaikkal a tanszerek gyarapításához járultak. 7* — 92 — VI. Egyéb adatolt. a) Változás a tanári személyzetben. Azon tanárok közül, kik az 1877/8. tanévben intézetünknél működtek, Maywald József a kegyestanítórend kormánya által Buda-Pestre helyeztetvén át, helyébe e tanév elején Szeitz Alajos neveztetett ki gymuasiumunkhoz. Év közben nem történt semmi változás. b) Vizsgálatok. A IV. osztályban a természettanból, mint befejezett tantárgyból, febr. 9-én, a VIII. osztályban a logikából s a mathe-matikai földrajzból, melyek nem vétettek föl az érettségi vizsgálatra, május 2-án voltak vizsgálatok. A tanévet befejező vizsgálatok a vallástan-ból, ft. Pap Károly esperes- plébános és egyházmegyei biztos úr elnöklete alatt, junius hó 3-ikán tartattak meg; a többi tantárgyakból pedig jun. 16-tól 25-ig bezárólag; magtántanulók vizsgálatai jun. 26., 27. és 28-ik napjain. Érettségi vizsgálatok a tanév folytán két izben, u. m. 1878. évi november 23-án és a tanév végén. Az első akalommal két tanuló nyilváníttatott érettnek. A jun. hóban tartott érettségi vizsgálat körülményeiről c füzet végén adatik kimutatás. c) Főigazgatói látogatások. Dr. Németh Antal győrtankeriüeti kir. főigazgató úr ő Nagysága e tanévben kétszer tett tanintézetünknél hivatalos látogatást; az első — egy heti — itt időzése alatt (márcz. hóban) részletes és beható vizsgálat alá vette az összes osztályokat, másodszor pedig az érettségi vizsgálatokon elnökölt, d) Felsőbb rendeletek. A nmlgú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium e tanév folytán a következő fontosabb rendeleteket bocsátotta ki: 1878. évi 18930. sz. alatt kelt (1878. aug. 14., 840. főig. sz. a. érk.) rendelet addig is, mig a gymn. líj tanterv megállapittatnék, átmenetül a tantárgyak tanítása- és beosztásában többféle módosítást rendel el; nevezetesen a német nyelv az első osztályban elhagyandó, továbbá ugyanezen osztályban a mértani nézlettan a rajztanítással hozatván szoros kapcsolatba, a rajztanárra bizatik (1878. aug. 24. kelt. miniszt. pótr.) A f. é. márcz 1., 3777. sz. a. kelt (1879. márcz. 12., 264. főig. sz. a. érk.) rendelet meghagyja, hogy ezentúl a rajzból nyert „elégtelen" tan-jegy az I. osztályban épen olyan jelentőségűnek vétessék, mint bármely más rendes tantárgyból való bukás. A f. é. márcz. 1., 3844. sz. a. kelt (1879. márcz. 20., 277. főig. sz a. érk.) rendelet részletes utasításokat tartalmaz az iskolai helyiségek s az iskolaépület környékének tisztán tartására vonatkozólag. e) Tanintézetünk ifjúságának díszére válik és nyilvános elismerésre méltó azon lelkes áldozatkészsége, melylyel a szegedi árviz által sújtott szerencsétlenek nyomorának enyhítéséhez, körülményei szerint, a maga részéről is járulni óhajtván, saját kebelében osztályonkint gyűjtést eszközölt, melynek 104 frt 58 krra menő eredményét az igazgatóság f. é. márcz 24-én a Pesti Napló szerkesztőségének küldötte el. Ezen összeghez az egyes osztályok a következő arányban jáurultak: I. oszt. 12 frt 13 kr. — II. oszt. 11 frt 10 kr. — III. oszt. 13 frt 82 kr. — IV. oszt. 15 frt 53 kr. — V. oszt. 19 frt 20 kr. VI. oszt. 7 frt 30 kr. — VII. oszt, 15 frt 50 kr. — VIII. oszt. 10 frt. TANTERV. Vallástan. I. oszt, Hetenkint 2 óra. Az ember rendeltetése és végczélja, a hit; az apostoli hitvallás; a parancsok; Isten tíz s az anyaszentegyház öt parancsa ; a kei\', igazság; a malaszt eszközei; a szentségek ; az imádság. Kézikönyv: Egri középkatekizmus. II. oszt. Het. 2 óra. A ker. kath. anyaszentegyház szertartásai és szokásai. Kk. Ugyanily cz. tankönyv. Veszprém. III. oszt, Het. 2 óra. Ó szövetségi bibi. történet. Kk. Róder: Bibi. története. IV. oszt. Het. 2 óra. Uj szövetségi bibi. történet. Kk. ugyanaz. V. oszt, Het. -1 óra. A kath. egély igazságának bebizonyítása. Kk. Dr. Vappler: A kath. egély tankönyve. VI. oszt. Het, 1 óra A kath. hittan. Kk. ugyanaz. VII. oszt. Het. 1 óra. A kath. erkölcstan. Kk. ugyanaz. VIII. oszt. Het. 1 óra. A kath. egyház története. Kk. ugyanaz. Magyar nyelv és irodalom. I. oszt. Het. 6 óra. Egyszerű mondat és mondatrészek; fő és mellékmondat megkülönböztetése. Mondattani alapon a teljes alaktalan, tekintettel a hangtani módosulásokra. Szóképzés gyakorlatilag szócsoportok egybeállításával. Képzők. — Elbeszélő prózai s költői olvasmányok, különösen a népmonda-, magyar történeti monda-, klassikai myt.hos- és néprajz köréből. Értelmes és kellően hangsúlyozott olvasás; az olvasmányok tartalmának szabadon való elbeszélése. Beemlézett versek szavalása. Kéthetenkint egy Írásbeli — házi v. iskolai — dolgozat, mely főleg a nyelvtan és a helyesírás begyakorlását tartotta szem előtt, Kk. Szvorényi: Kisebb magyar nyelvtana. 1. r. Szótan. — Bodnár-Iványi: Olvasókönyv. II. oszt. Het. 3 óra. Az igetan s a szókötés mondattani alapon. Az olvasott darabok nyelvtani elemzése és szavalása. Hetenkint a tananyaghoz alkalmazott egy Írásbeli dolgozat. Kk. Szvorényi: Kisebb magyar nyelvtan és Olvasmányok II. r. ugyanattól. III. oszt. Het. 3 óra. Szóképzés. Szó- és mondatkőtés. Az irály főbb szabályainak ismertetése. Ügyiratok. Egyszerű elbeszélések s leiratok készi-tése. Értelmes olvasás, előadás, szavalás és helyesirás. írásbeli dolgozatok mint a H. oszt. Kk. ugyanaz. Olvasmányok III. r. IV. oszt. Het. 3 óra. Átalános irálytan; az ügyiratok ismertetésének és begyakorlásának kiegészítése; magyar szó- és versmértan, összekötte- — 94 — tésben a megfelelő olvasványok taglalásával. Iskolai dolgozatok kéthetenkint. Kk. Laky: Irály- és költészettan; Szvorényi: Olvasmányok. IV. r. V. oszt. Ilet. 8 óra. Az elbeszélő és leiró prózai és költői műfajok elméleti és megfelelő darabokban gyakorlati ismertetése. Kéthetenkint Írásbeli dolgozat. Kk. Névy: Az Írásművek elmélete. Olvasmányok u. a. VI. oszt. Ilet. 3 óra. A lantos költemények elméleti és idevágó műfajok taglalgatásában gyakorlati ismertetése. Kéthetenkint Írásbeli dolg. Kk. és Olvasmányok mint az. V oszt. VII. oszt. Het. 3 óra. A szónoklat és dráma elméleti és gyakorlati ismertetése. Havonkint egy Írásbeli dolg. Kk. és Olvasmányok mint az V. oszt. VIII. oszt. Het. 3 óra. A magyar nyelv és irodalom történetének vázlata kapcsolatban a művelődés történetével s tekintettel Magyarország oknyomozó történetének előadására. Havonkint egy Írásbeli dolg. Kk. Névy: A magyar irodalom történetének vázlata. Irodalomtörténeti olvasókönyv u. a. Latin nyelv és irodalom. I. oszt. Het. 6 óra. Az alaktanból a névragozások, a melléknevek fokragozása, névmások, számnevek, előszócskák, a nevek nemei és a cselekvő és szenvedő igehajlitás. Szók s kisebb erkölcsi mondatok beemlézése. Hetenkint részint szó-, részint Írásbeli gyakorlatok. Kk. Szepesi: Elemi latin nyelvtan. I. r. II. oszt. Het 6 óra. Az igetan. Az igék múltja és hanyatszava. Rendhagyó, hiányos és személytelen igék. A határozatlan módú mondatszerkesztés szenvedő esettel. A független távolitó. Fordítások. Szók emlézése. Hetenkint egy iskolai dolgozat. Kk. Szepesi: Elemi latin nyelvtan II. r., átdolgozta Budaváry. IH. oszt. Het. 5 óra. A mondattanból az esettan megfelelő latin —\' s magyar mondatok fordításával. Corn. Neposból; Aristides, Pausanias elemzése s részletes beemlézése. Hetenkint egy isk. dolg. Kk. Szepesi: Latin mondattan I. r. — Vass: Corn. Nepos. IV. oszt. Het. 6 óra. A mondattan I. részéből a névmások szókötése. A határtalan módú ige használata. Állapotjegyzők. Hanyatszók. Igenevek. — A II. részből a módok és idők tana. — Prosodia és metrika. Olvasmányok: Jul. Caes. de bello gall. lib. I.-ból 8 caput. — Szamosy: Tiroci-nium poet.-ból szemelvények. Szepesy: Mondattan I. H. r. Hetenkint egy isk. dolg. V. oszt. Het. 6 óra. Mondattani ismétlések s irály tani szóbeli gyakorlatok mellett olvastattak: Cicero: Laelius de amicítia. — Ovidiusból: Tristium libr. I. elegia 3. Pontusi leveleiből libr. 4. elegia 4. — Meta-morphosisból: libr. VIH. De Baucide et Philemone; libr. XIII. Galateae narratio de Aci in liuvium transformato. Hetenkint egy isk. dolg. Kk. Klotz: M. Ti Ciceronis orat. Cato m. et Laelius. — Grysar: P, Ovidii Carm. seb VI. oszt: Het. 5 óra. Mondattani ismétlések mellett olvastatott s elemeztetett Liviusból: Romulus et Remus. A Horatiusok és a Curiatiusok harcza. — Virgil Aeneisének L k. Sallustiusból: Bellum Iugurthinum 15 c. Hetenkint egy isk. dolg. Kk. Iváuyi: Livius. Linkerus; Sallustius. Hoffmann: Virgil. VH. oszt. Het. 5 óra. A megfelelő elméletiek ismétlése mellett olvastatott Cicero I. és IV. beszéde Cat. ellen. Virgilből a VI. ének. Hetenkint egy isk. dolg. Kk. Klotz: M. T. Cic. orat. Hoffmann: Virgil. — 95 — VIII. oszt, Het. 5 óra. Olvastatott és fejtegettetett C. Tacitus Agri-colája. Fab. Quintilian. Instit. orat. X. k. Horatius ódái közül szemelvények és egy satira. Hetenkint egy isk. dolg. Kk. Capelmann: Tacitus. Iloíub: Quintilian. Grysar: Horatius. Görög nyelv és irodalom. V. oszt. Het. 5 óra. Az alaktalan a |m végzetü igékkel, megfelelő elemző fordításokkal. Kéthetenkint isk. dolg. Kk. Curtius — Kiss : Görög nyelvtan I. — Schenkl — Kiss: Görög elemi olvasókönyv. VI. oszt. Het. 5 óra. Az alaktan ismétlése és befejezése. A mondattanból a szám, nem, névelő használata; az esettan, az előszócskák; az idők- s módok használata az egyszerű- s összetett mondatokban. A határozatlan mód- s részesülő igenév használata, a vonatás, a kérdő és tagadó mondatok, s végre a kötő szócskák. A megfelelő gyakorlatok s kisebb elbeszélések fordítása. Kéthetenkint isk. dolg. Kk. Curtius — Kiss: Görög nyelvtan I. II. — Kiss: Görög elemi olvasókönyv. VII. oszt. Het. 4 óra. A mondattan befejezése. Olvasmányok : Xeno-phon Anabasisából: Cyrus jelleme. — A Cyropaediaból : Az első csata. — Sókrates nevezetességeiből; Sókrates védelme vádlói ellenében. Homeros Iliásának I. éneke némi rövidítéssel egészen, s a III. énekből a 145 — 242 versig. Kéthetenkint isk. dolg. Kk. Schenkl — Horváth: Chrestomathia Xenophon műveihez. Hochegger: Homeri Iliad. epit. I. — Curtius — Kiss: Görög mondattan. Lévay: Görög-magyar szótár Homeroshoz. VHI. oszt Het. 4 óra. Alak- s mondattani ismétlések mellett olvastattak: Plató: Apologia I-XI, XXV—XXXIII. Homeros XIX éneke némi rövidítéssel egészen, s a XXIV énekből a 662—715 versig. Herodotból: VIII könyv 97—121 fejezetig. Kéthetenkint isk. dolg. Kk: Hermann: Plat. opera I. Wilhelm: Herodoti de bello Pers LL epit. Hochegger; Hom. Iliad. epit. II. Lévay: Görög szótár Homeroshoz. Német nyelv és irodalom. II. oszt. Het. 2 óra, A fő- és melléknevek ejtegetésének, a névmásoknak s az időbeli segédigéknek átismétlése; a gyönge és erős ige-hajlitás, módbeli segédigék, rendhagyó igék, elöljárók. Mondatok fordítása magyarból németre s viszont. Havonkint egy iskolai Írásbeli gyakorlat. Kk. Toepler-Szemák: Német grammatika. Hl. oszt. Het. 2 óra A névelők, főnevek, melléknevek, számnevek, névmások terjedelmesebb ismertetése; az igehajlitás tüzetes tárgyalása, Mondattani alapon folytonos elemzés és fordítás Szók és szólamok emlézése. Havonk. egy isk. dolg. Kk. mint a H. oszt. IV. oszt. Het. 2 óra. Az alaktan ismétlése s befejezése az elöljárók, kötő szók s indulatszók tárgyalásával; szóképzés, a szókötés, különösen a szóvonzat főbb szabályai; a szórend, a helyesírás szabályai. A tankönyvben előforduló mondatok s egyes folyó beszédű olvasmányok forditása s elemzése. Dolgozat s Kk. mint a H. oszt. V. oszt. Het. 2 óra. Az alaktan folytonos ismétlése mellett a mondat fogalma, részei és nemei. A beszédrészek használata a mondatban. Esettan. A fontosabb polgári ügyiratok. Kötött s kötetlen beszédű darabok fordítása, elemzése s emlézése. Kéthetenk. isk. dolg. Kk. Szemák: Német mondattan I. r. VI. oszt. Het. 2 óra. Az alaktan ismétlése mellett a mondattanból az összetett mondat. Szórend. Pontozás. Polgári ügyiratok. Jelesebb költői — 96 — s prózai darabok forditása, elemzése s emlézése. Kéthetenk. isk. dolg. Kk. Szemák: Német mondattan II. r. VII. oszt. Het. 3 óra. Wieland „Oberon"-jának és Goethe „Her-mann und Dorothea"-jának I. éneke, továbbá kisebb elbeszélő, tanköltészeti s lantos müvek olvasása, fejtegetése s emlézése. Kéthetenk. isk. dolg. Kk. P. Tewrewk Á. Német tan- és olyvasókönyv. I. r. VIII. oszt. Het. 2 óra. Drámai s szónoklati művek olvasása s fejtegetése, kisebb darabok emlézése. Nyelvtani ismétlések. Ilavonk. isk. dolg. Kk. P. Tewrewk Á. Német tan- és olvasókönyv. II. r. Földrajz. I. oszt. Het. 2 óra. A csillagászati és természettani földrajz főpontjai s az általános földrajzi fogalmak magyarázata; a vizek, száraz földrészek és népek rövid, hasonlító ismertetése — a tanév első négy havában; a magyar királyság földrajza tüzetesen. Megfelelő térképek készítése. Kk. Ribáry: A magyar királyság földirata. Stieler — Gönczy isk. atlasz. II. oszt. Het. 2 óra. Európa általános és részletes leirása. Kk. Ribáry: Egyetemes földirat. Stieler-Gönczy atlasz. III. oszt. Het. 2 óra. Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztralia általános és részletes leirása. Kk. atlasz, mint a II. oszt. VIII. oszt. Het. 2 óra. Az égi testek látszólagos mozgása. Az őssz-rendezők rendszerei az égen s a földön. A föld alakja s merétei; a föld kettős mozgása s fényváltozatai; a hold- és a napfogyatkozások. Időszámítás, A naprendszerünkhez tartozó égi testek s ezek mivolta. Kk. Lentényi M.: A mennyiségtani földrajz alapvonalai. Történelem. III. oszt. Het. 2. óra. A magyarokat megelőzött legfőbb események — a tanév első három havában; a magyarok története a vegyes házból származott királyokig, tekintettel hazánk ezenkori földrajzi területére. Kk. Ribáry: Magyarország története alsó oszt. szám. IV. oszt. Het. 2 óra. A magyarok története a vegyes s a Habsburgház uralma alatt a legújabb időkig, összeköttetésben a világtörténet főbb mozzanatainak, a nagyobb földrészek felfödözésénék s a legfontosabb találmányoknak kiemelésével. Megfelelő földrajz. Kk. u. a. V. oszt. Het. 3 óra. Világtörténelem: Ókor, a népvándorlásig. A görög és római történelemmel kapcsolatban a görög és római mythologia főbb vonalai. A tárgyalt területek és korok földrajza. Kk. Somhegyi: Világtörténelem. I. k. — Jausz: Ókori atlasz. VI. oszt. Het. 3 óra. Világtörténelem: Középkor, Amerika felfödö-zéséig. Megfelelő földrajziak. Kk. u. a. II. k. — Jausz: Középkori atlasz. VII. oszt. Het. 3 óra. Világtörténelem: Újkor, Amerika felfödözésé-től a legújabb időkig. Megfelelő földrajziak. Kk. u. a. III. k. — Jausz: Újkori atlasz. VIII. oszt, Het. 4 óra. A magyar nemzet oknyomozó történelme egész terjedelemben. Megfelő földrajziak. Kk. Ribáry: Magyarország oknyomozó történelme. Mennyiségtan. I. oszt. Het. 4 óra. Számtan. Az alsóbb négy művelt egész- és törtszámokkal, a számok oszthatósága, a legnagyobb közös osztó és a legkisebb közös többes, mérték- és pénzisme; az időszámolás. Kk. Dr. Luter: A mennyiségtan elemei. — 97 — II. oszt. Het. 4 óra. Számtan. A törtek ismétlése. Olasz gyakorlat. Rövidített szorzás és osztás. Arányok és aránylatok. Hármas szabály. Egyszerű kamat-számolás. Kk. Dr. Lutter: Számtan. — Mértan: Siktan. Az egyenes vonalú idomok, nemkülönben a kör kerítésének s területének meghatározása. Az idomok átalakítása, osztása. Hasonló háromszögek s ezek főb tulajdonságai. Kk. Mocnik — Szabóky: Nézlettan. Hl. oszt. Het. 3 óra. Számtan: Összetett kamatszámítás. Határidő számolás. Egyszerű- és összetett lerovat. Váltó leszámítolás. Társaság szabály. Kk. Dr. Lutter: Számtan. — Mértan. Áz egyenes vonalok és sik-lapok kölcsönös fekvése. A szögletek. A szögletes testek megismertetése. Fölűlet- és térfogatszámítások. Kk. mint a II. oszt. IV. oszt. Het. 3 óra. Számtan: Az ellentett mennyiségek; a négy alapművelet algebrai és átalános számokkal. Az aránylatok tana s ennek kapcsán a hármas-társaság- és lánczszabály megállapítása. Első fokú egyenletek egy ismeretlennel. Kk. Arányi: Átalános számtan és algebra. — Mértan: A gömbölyű testek ismertetése s mérése. Kk. Mocnik — Szabóky: Nézlettan. V. oszt. Het. 4 óra. Algebra: Az előbbiek ismétlése után a hat-ványozási és gyökfejtési műveletek. A számrendszerek, különösen a tizedes számrendszer ismétlése és a hat alapművelet tizedes számokkal; első fokú egyenletek több ismeretlennel. Kk. Arányi: Algebra. Mértan: Siktan, a szabályos sokszögek és a kör kerülete és területe számitásáig. Kk. Arányi: Elemi mértan. VI. oszt. Het. 4 óra. Algebra: A logarithmusok tana; másodfokú egyenletek egy és két ismeretlennel. Kk. Arányi: Algebra. — Mértan: Körmérés; sikháromszögtan. Kk. Arányi: Elemi mértan, és Domokos: Három-szüg-mértan. VH. oszt. Het. 4 óra Algebra: Haladványok és azok alkalmazása az összetett kamat- s a járadék-számitásnál. Határozatlan egyenletek. Kk. Dr. Lutter: Betűszámtan. —Mértan: Tömörmértan. Kk. Arányi: Tömörmértan. VHI. oszt. Het, 2 óra. Az egybevetéstan elemei. — Ismétlések előkészületül az érettségi vizsgálatokra. Kk. mint a VH. oszt. Természetrajz. I. oszt. Het. 2 óra. Állattan; Kk. Pap: A természetrajz elemei. II. oszt. Het. 3 óra. I. félévb. Ásványtan. II. félévb. Növénytan. Kk Kriesch: A természetrajz elemei. Vi oszt. Het. 3 óra. Ásvány- és növénytan. Kk. Pap: Az ásványok és növények természetrajza. VI. oszt, Het. 2 óra. Állattan. Kk. Pap: Az állatok természetrajza. Természettan. Hl. oszt. Het. Z óra. A testek közös tulajdonságai; a részecserők hatásai; halmaz-állapot; a testek leglényegesebb belkülömbségei; egyszerű testek; a savak, aljak és sók fogalma, amennyiben a villamosságnál szükséges. Hőtan; légköri csapadékok; delejesség, villamosság. Kk. Greguss: Természettan. IV. oszt, Het. 4 óra. I. félévb. Az erőmütanból a testek egyensúlya és mozgása. A hang- és fénytan. Kk. mint e III. oszt; — II: félévb. Vegytan: Egyszerű- és összetett testek; vegytörvények, vegyszámtan, parány elmélet; a természetben vagy a közéletben előforduló érdekesb anyagok Q Nagy-kanizsai kath. fögymnasium. — 98 — tüzetesebb ismertetése; lehetőleg az egy fajú sorok alapján kísérletekkel. Kk. Fehér: A vegytan rövid vázlata. VII. oszt. Het. 4 órai Bevezetés, a szilárd, folyékony és légnemű testek egyensúly- és moztana; a rezgő és hullámzó mozgás törvényei; a hangtan. Kk. Fehér: Kísérleti természettan. VIIL oszt. Het. 3 óra. Delejesség, villamosság, hőtan, fénytani Kk,. mint a VIL oszt. Vegytan. VI. oszt. Het. 2 óra. Előfoglalmak. A vegysúly, paránysúly, tömecssúly vegyértékesség, a térfogati viszonyok és ezek törvényei, kísérletekkel bizonyítva. Különféle vegyképletek s az azokra vonatkozó nézetek. Az elemek s a nevezetesebb vegyek, tekintettel "azok vegyhatására. Kk. Fehér: A vegytan alapvonalai. Bölcsészet. VIII. oszt. Het. 2 óra. Gondolkodástan: bevezetés, a gondolkodás alaptörvényei, elemtan, módszertan. Kk. Fekete: Gondolkodástan. R aj z. I. oszt. Het. 3 óra. Rajzoló mértan: A pont; vonalok szerkesztése, iránya és hányfélesége, valamint méretei és azokkal egyszerűbb száinműve-letek. Az eltérő- és párhuzamas vonalok; ezekkel szerkeszthető felületek, alkalmazásuk a mértani testek rajzolásánál. — A szögek és azok mérése és szerkesztése, szögmérő használatával; három-négy- és többszögek; a haj lott vonalok, u. m. a kör, kerülék és ezekből szerkeszthető sikékitmények részint szabadkézzel és mértaui rajzszerek segélyével, részarányos hasonlóság és összeillőség tekintetbe vételével. Kk. Mocnik — Szabóky: Nézlettan. II. oszt. Het. 4 óra. Mértani rajz (het. 2 óra); szerkesztése a vonalok, lapok és mértani testeknek körző és épszögű vonalzók segélyével a sikmér-tan párhuzamos előadása mellett. — Szabadkézi rajz (het. 2 óra). Az egyenes és hajlott vonalokból alkotható vázlatos ó-kori és renaissance ékítmények a fali táblán előrajzolva magyarázattal. Emberfej-részletek vázlatos rajzolása. III. oszt. Het. 4 óra. Mértani rajz. (het. 2 óra): hajlott vonalú síkidomok és a görbe fölületü testek mértani szerkesztése a távlat és árnyéktan tekintetbe vételével. — Szabadkézi rajz (het. 2 óra): az ó- közép- és újkori ékítmények; az emberfej részletes és csoportosított rajzolása, a táblán előrajzolva magyarázattal, és mintákról másolva irón- és krétával. IV. oszt. Het. 4 óra. Szabadkézi rajz. Az ó- közép- és újkori ékítmények, valamint emberfejek és testrészek teljes kivitelű rajzolása a legjobb franczia és német mintákról. Szépírás. I. oszt. Het. 1 óra. Latin és német kis és nagy betűk részletesen ismertetve a táblán az arab és római számjegyekkel együtt. II. oszt. Het. 1 óra. Ugyanez; és az egyszerűbb és szalagirási dísz-betűk. T o r n áz ás. I. oszt. Het, 1 óra. Szabad- és rendgyakorlatok, közös kezdő gyakorlatok (többnyire függő eszközökön), és az ugrás különféle nemei. — 99 — II—III. oszt. Het. 2 óra. Szabad- és rendgyakorlatok kézlővel és botokkal, közösen I. és II. fokú gyakorlatok függő és támeszközökön, és ugrások. V—VIII. oszt. Het. 2 óra. Szabad- és rendgyakorlatok kézlővel és botokkal, csapat-tornázás I. II. és IH-ad fokú gyakorlatok a különféle eszközökön; ugrások rúddal, bakon és lovon. írásbeli feladatott a magyar nyelvtől. Y. osztály. Levél, melyben a tanuló tudatja barátjával, miért változtatott tanodát. — Vörösmarty „A gyászkiséret" czimű szétszedett művének helyreállítása. — Őszi tájék (leírás). — Az ezüst (természetrajzi értekezés). „A veréb és a búzaszár," Cuczortól (verses áttétel). — „Árvalányhaj", Tompától (áttétel prózába). — Dat pira, dat poma, quinon habét alia dona (megfejtés). — Drégely ostroma (történeti leírás). — A szorgalmas és rendszerető tanuló (jellemző leirás); — Szabad tárgyú kis elbeszélés. — A közelitő tavasz (verses dolgozat). Mi által teszi Zrínyi Miklós tárgyát alkalmassá eposra (szépészeti értekezés). A derék ifjú hálás jótevői iránt (oktató leirás). Egy ma többet ér két holnapnál (értekezés) V. László. Aranytól (széptani fejtegetés). VI. osztály. Ki istenben bizik, meg nem csalatkozik (kis elbeszélés). — A jámbor halála (jelenetrajz). Epaminondas (jellemrajz). Három ifjú véletlen találkozása Budapesten (beszélgetés). — Dimidium facti, qui bene coepit, habét (megfejtés). — Honfidal, Petőfitől (széptani fejtegetés). — Levél, melyben a tanuló tudatja barátjával, hogy betegségéből felépült. — Bis dat, qui cito dat (szabad irányú dolgozat). — A juh (természetrajzi értekezés). — Emlékezet, Szemerétől (széptani fejtegetés). — Verses dolgozat. — Tornáczomon, Tompától (alak- és tartalom-meghatározás). — Miért ajánlható különösen az ifjúnak a szerénység? (értekezés). — Apotheosis, Bajzától (széptani fejtegetés). — A magyar Leonidás (történeti leirás). VII. osztály. A hit, Bajzától (széptani fejtegetés). — Nagy-Kanizsa város kereskedelmi jelentősége (bizonyítás környületekkel). — Egy szerény férfiú (jellemrajz). — Embert egyedül külsejéről Ítélni meg, vendégfogadósi bölcseség (mondattárgyalás). — A folyó az emberi élet képe (összehasonlítás). — Á remény keltendő fel az árvízkárosultakban (indulat gerjesztés). — Alkalmi beszéd. — Korunk vívmányai (értekezés). — A kötelesség elhanyagolása mindig megboszulja magát (bizonyítás példákkal). VIH. osztály. Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur (értekezés). — Emlékbeszéd\' Vitkovits Mihály születésének százados évfordulójára. — I. Béla király (jellemrajz). — Szibinyáni Jank, Aranytól (széptani fejtegetés). — Az igaz ügy csak egy időre nyomatik el, örökre soha (értekezés). — A természet és lélek vihara (összehasonlítás). — Az ős magyarok vallása és társadalmi állapota (művelődés történeti értekezés). — Ismerd meg magadat (értekezés). Érettségi dolgozat: „Turpe est in patria sua peregrinum esse (értekezés). 8* Tanári személyzet. 1. Berecx Imre. világi, rendkívüli tanár; tanította a műéneket és zenét I—VIII. oszt. Heti óráinak száma: 7. 2. Berkes Imre, kegyesrendi áldozár, a kir. magy. természettudományi társulat rendes tagja; a VII. oszt. főnöke; tanította a német nyelvet V—VIII., a mennyiségtant VII—VIII., a földrajzot a VIII. oszt. Heti ór. sz. 17. A tanári könyvtár őre. Tanárkodási éveinek száma: 10. 3. Bertalan Alajos, kegyesrendi áldozár, az országos középtanodai tanáregylet és a kir. m. tennt. társ. rendes tagja; a III. oszt. főnöke; tanította a természetrajzot az I. II. V. VI., a mennyiségtant a II. III., a földrajzot a III. oszt. Heti ór. sz. 18. A terménytár őre. Tanárkodási éveinek száma: 16. 4. Berzay Elek, kegyesrendi áldozár, a társház főnőké; a magy. történelmi társulat rendes tagja; tanította a vallástant II—VIII. oszt. Heti ór. sz. 10. Főgymnasiumi hitszónok. Tanárkodási éveinek sz. 38. 5. Farkas László, kegyesrendi áldozár, a főgymnasium igazgatója tanította a bölcsészetet a VIII., mennyiségtant a VI., német nyelvet a II. oszt., a franczia nyelvet mint rendkívüli tantárgyat. Heti ór. sz. 11. Tanárkodási éveinek száma 17. 6. Groszmann Ignác», kegyesrendi áldozár, tanította a német nyelvet a III. IV. mennyiségtant IV. V., természettant III. IV., vegytant IV. oszt,, továbbá a műéneket a kezdőknél, és a gyorsirászatot mint rendkívüli tantárgyat. Heti ór. sz. 26. Tanárkodási éveinek száma 10. 1 .Hám József, kegyesrendi áldozár, az V. oszt. főnöke tanította a magyar nyelvet s irodalmat V—VIII., a latin nyelvet V. oszt. Heti ór. sz. 18. Az ifjúsági könyvtár őre a „Gyakorló iskola" vezetője. Tanárkodási éveinek száma 8. 8. Malonyay István, kegyesrendi áldozár, az orsz. középt. tanáregylet és a magyar tört. társ. rendes tagja; tanította a magyar nyelvet a HL, földrajzot I., történelmet V—VIH. oszt. Heti ór. sz. 18. Tanárkodási éveinek sz. 11. 9. Merényi Lajos, kegyesrendi áldozár, az orsz. középt. tanáregylet rendes tagja; a VI. oszt. főnöke; tanította a görög nyelvet V—VIII. oszt. Heti ór sz. 18. Tanárkodási éveinek száma 9. 10. Palkovics Károly, kegyesrendi áldozár,a IL oszt. főnöke: tanította a latin- és magyar nyelvet a II. történelmet HL IV., magyar nyelvet IV., földrajzot. II. oszt. Heti ór. szí 18. Tanárkodási éveinek száma 8. — 101 — 11. Pflancxer Gábor, világi, okleveles rajztanár; az orsz. középt. tanáregylet és a kir. m. termt. társ. rendes tagja; tanitotta a rajzot a négy alsó — és a szépírást az I. II. oszt. Heti ór. sz. 17. A rajzterem szerelvényeinek őre. Tanárkodási éveinek száma 9. 12. Pintér EleJe, kegyesrendi áldozár, az orsz. középtanodai tanáregylet és a kir. m. termt. társ. rendes tagja; a VIII. oszt. főnöke, tanitotta a latin nyelvet a VI. VII. VIH. a vegytant a VI. oszt. Heti ór. sz. 17. Főgymnasiumi jegyző. A vegytani laboratórium őre. Tanárkodási éveinek száma 17. 13. Pongrác» Adolf, világi, okleveles tornatanár; tanította a tornászatot I—VIH. oszt. Heti ór. sz. 16. A tornaterem szerelvényeinek őre. Tanárkodási éveinek száma 11. 14. Szelta Alajos, kegyesesrendi áldozár, az I. oszt. főnöke, tanította a vallástant, latin- magyar nyelvet és mennyiségtant a I. oszt. Heti ór. sz. 18. Algymnasiumi hitelemző. Tanárkodási év. sz. 10. 15. Venczel Rezső, világi, rendkívüli tanár; tanította a zenét a kezdőknél. Heti ór. sz. 4. 16. Vőneky Pál, kegyesrendi áldozár, a kir. m. termt. társ. rendes tagja; a IV. oszt. főnöke; tanította a latin nyelvet a IH. IV., természettant a VII. VIII. oszt. Heti ór. sz. 18. A természettani szertár őre. Tanárkodási éveinek száma 17. — 102 — Érdemsorozat. A) nond.es tantárgyak. I. Osztály. Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv j Magyar nyelv Földrajz Számtan Természetrajz | Rajz 1 Szépírás Testgyakorlás Babits József sz. els. elt. els. els. elt. elt. els. els. els. Baranyay György r. els. elt. elt. elt. elt. elt. els. els. elt. Berger Ödön, izr. sz. jel. elt. els. jó els. jó els. els. els. Besenyey Károly sz. els. els. els. els. jó jó els. els. els. 5. Csontos László sz. jó els. jó els. els. jó jó els. jó Csury Jenő jó jel. jel. jel. jó jó jel. jó jó els. Dobrin Zsiga, izr. sz. jel. elt. els. elt. els. els. els. els. jó Dolmányos Antal ism. jó els. elt. elt. els. elt. els. els. els. els. Dömötör Kálmán ism. jó jel. jó els. els. jó els. els. els. els. 10. Ebenspanger Ernő, izr. jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jó jó els. Engel Ármin, izr. sz. jel. els. els. jó els. els. els. els. els. Engel Bódog, izr. jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jó els. Filó Géza k i m a r a d t Fischer Jakab, izr. jó jó jó jó els. jó jó jó els. jó 15. Freund Manó izr. jó jó jó jó els. jó jó jó els. els. Friedl Jenő jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jó els. jó Geiszl Győző jó jel. els. els. jó jó els. jó els. jó Heckenberger Gusztáv sz. jel- els. jó els. jó jó jó jó els. Heid Antal sz. els. elt. els. els. els. els. els. jó jó 20. Honig Imre, izr. jó jel- jó jó jó jó jó jel. jó jó Horváth Ferencz sz. jel jó jó els. jó jel. jel. jel. jel. Horváth Jenő jó jó els. •jó els. jel. jel. els. els. els. Horváth Miklós sz. els. elt. elt. elt, elt. els. elt. elt. jó Imrey László sz. jel. els. els. jó els. jó els. els. els. 25. Kaiser Károly izr. jó jel. jel. jel. jel. jel- jel. jel. jó jel. Kassay Géza ism. sz. els. elt. elt. elt, elt. els. elt. els. jó Klein János, izr. jó jel. jel. jel. jel jel. jel. jel. jel els. Kohn Ferencz, ism. jó els. elt. els. els. els. els. els. els. els. Krausz Izidor, izr. sz. jel. els. jó els. jó jó els. els. jel. 30. Kürschner Nándor, izr. sz. jel- jó jó els. jó jó els. els. els. Lausch János sz. elt. elt. elt. elt. els. els. els. els. jó Lengyel István jó jel- els. jó jó jó jó jel. jel. els. Lessner Rezső, izr. sz. jel- els. jó els. els. jó els. els. jó Löwy Ignácz, izr. jó jel- jel. jel. jel. jel. jó jó elsi els. 35. Matkovits Kálmán sz. els. els. els. els. els. els. els. els- jó — 103 — Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Földrajz Számtan Természetrajz Rajz Szépírás Testgyakorlás Mátyás Károly jó jó jó jó els. jó jó eis. eis. jó Mikolásch Bódog izr. sz. jel. jó eis. els. jó els. els. els. els. Muzikár Vincze, ism. sz. eis. elt. els. els. els. els. jó jó jó Negrelli Oszkár jó jel. jel. jel\' jel. jel. jel. jel. jó els. 40. Novaczky József sz. eis. eis. els. els. els. els. jó eis. els. Nyakas Sándor sz. els. els. els. jó els. jó eis. els. els. Péry János sz. els. elt. els. els. elt. els. elt. els. jó Plander Ferencz. sz. els. elt. elt. elt. elt. elt. eis. els. els. Pollák Dezső, izr. jó jel. jó jel. jó jel jel. els. els. els. 45. Pollák Ernő, izr. jó jel. jó jó els. jó jó els. els. els. Pollák Ignácz, izr. sz. elt. eis. els. els. els. els. els. els. els. Rasztits Boltizár jó jel. jó jel. els. jel. jel. jó jó jó Rácz István sz. jó jó jó jó jó jó jó jó Rémann József sz. eis. elt. elt. elt. elt. elt, elt. elt. elt. 50. Salamon Zsiga sz. jó eis. els. els. els. els. els. els. jó Sallér Alajos sz. eis. elt. elt. elt. els. elt. jó jó jó Sclierz Géza, izr. sz. jel. jó jó els. jó jó els. els. jó Schindlberger József sz. jó jó jó els. els. jó jó jó jó Steinitz Sándor, izr. sz. eis. eis. eis. els. jó eis. els. els. els. 55. Stolzer József, izr. jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jó Szabó Kálmán, ism. sz. jó jó eis. els. els. jó els. jó els. Szakonyi Géza, ism. sz. eis. elt. els. els. els. eis. els. els. jó Szalmay Károly sz. jó eis. els. els. els. jó jó jó els. Szilvássy Gyula sz. eis. els. els. els. els. eis. jó els. jó 60. Szukits Henrik, izr. jó jel. jel. jel. jó jó jel. jel. jel. els. Takáts József jó jó els. jó els. jó eis. jel. jó els. Tamás János jó jó jó jó els. jó jó jó jó els. Topolics István sz. eis. elt. els. els. els. eis. jó els. els. Tóth Ferencz k i m a r a d t 65. Weisz Ignácz, izr. sz. jel. jel. jel. jó jel. jel. jó els. els. Weiszberger Ödön, izr. k i m a r a d t Zechmeister Győző jó jó eis. jó els. els. jó eis. els. els. — 104 — II. Osztály. Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv i Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Szépirás Testgyakorlás Banekovics József sz. eis. elt. els. elt. els. els. els. els. els. els. Blau Béla, izr. sz. els. eis. els. els. elt. els. els. els. els. jó Boronkay Győző, izr. sz. jel. els. els. elt. els. elt. els. elt, els. els. Burger Sándor, izr sz. jó els. jó jó els. jó jó els. els. els. 5. Csurda Béla jó jel. jó jó jó jó els. els. els. jó els. els. el 8. Csurda Géza jó jel- jó jó jó jó jó jó jó Darás József sz. jó jó els. els. jó els. els. els. els. jó Dobrin Rezső, izr. sz. jó eis. els. els. eis. els. els. els. els. els. Donáth Lajos sz. jel. jó jó ló jó JÓ jó jó Jó jó 10. Eisler László, izr. jó jel. jel- jó jel. jel. jó jó jó jó eis. Fülöp József sz. jel- eis. els. els. els. jó jó jó jó els. Grandics Vendel k i m a r a d t Günsberger Ede, izr. sz. eis. ék. elt. els. elt. elt. els. jó els. jel. Horváth István sz. jel- eis. els. elt. elt. elt. els. els. els. els. 15. Horváth Lajos sz. jel. els. els, els. els. els. els. jel. jel- jel. Juhász József sz. jel- els. els. els. els. els. els. els. els. jó Kaán Károly sz. jel- els. els. jó els. els. jó jel. jel- els. Kaposy Ödön jó jel- jel. jel. jel- jel- jel. jel. jel. jel. jó Kartschmaroff Ernő, izr. sz. jel. els. els. els. jó els. elt. els. eis. jó els. 20. Kaszás Elek sz. jel. els. els. els. els. els. jel. j^l- jó jó Király Lajos, ism. jó jó jó els. els. els. jó jó jó jó Kohn Sándor, izr. sz. jó elt. elt. els. elt. elt. els. elt. els. els. Kovacsevics István sz. eis. els. els. els. els. elt. elt. eis. els. jó jó Leipnik Ignácz, izr. sz. jel. jó els. els. els. els. jó els. jó 25. Lerch Antal jó jel. els. els. els. els. elt. jó jó jó jó Mágics Ferencz sz. jel- els. jó els. jó els. jó jó jó eis. Mátéfy János jó jel. jó els. jó jel- jó jel jel. jel. els. Nóvák Izsó, izr. sz. jel. jó els. els. jó els. els. els. eis. eis. jel- Plachner László sz. jel. els. els. els. els. els. els. els. jó 30. Plander József sz. jel. els. elt. elt. elt. elB. els. els. els. eis. Radmanics József sz. jó els. els. els. els. els. els. jó jó jel. Rauch Ignácz, izr. jó jel. els. els. els. els. els. els. els. els. eis. Rosenfeld Emil, izr. • sz. jel. els. elt. els. els. els. els. els. els. els. Rothschild Ödön, izr. sz. jel. jó l\'ó jó els. els. els. els. els. els. 35. Schernpecher István sz. jó elt. els. els. els. els. els. els. els. els. Schwarzenberg Zs, izr. sz. jel. els. els. els. els. els. els. els. els. — Simay Caesar, ág. v. sz. jel. els. els. jó els. els. els. els. els els. Stolzer Henrik, izr. sz. jel- jó jó jó els. els. jó els. els. els. — 105 — Révsor Magaviselet i Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajd l Szépirás Testgyakorlás Strómár Miklós jó eis. eis. elt. els. els. elt. elt. jel. jel- els. 40. Szilvásy Géza jó jel. jó jó els. els. jó jó jó els. jel- Szy Dániel sz. jó elt. els. elt. elt. els. elt. jó els. els. Szy Sándor sz. jó eis. els. els. els. els. els. jó els. jó jó Tachauer Alfréd, izr. sz. eis. els. els. els. els. els. els. els. els. Tomcsányi Arthur sz. jó els. els. els. els. els. els. els. els. jó 45. Vaniek László sz. jel. els. els. els. els. els. jó els. els. els. els. Varjas Ödön sz. jel. els. jó jó jó jó jó jó els. Vidovics Rókus sz. jel. els. e Is els. jó els. els. jel. jó els. Weiss Miksa, izr. sz. jel. jel. jel jel jó jó jel. els. els. els. Welisch Ignácz, izr. sz. jel- jó els. JÓ els. els. jó jó jel. jel. 50. Zók József r. jó eis. els. els. els. elt. els. elt. els. Jjó Magántanulók: Dezsényi Jenő, Sipos Antal. III. Osztály. Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv Földrajz Történelem Mennyiségtan Természettan Rajz Testgyakorlás Ács Károly sz. jel. eis. els. els. els- jó eis. els. eis. jó Adamcsics János sz. jó els. els. jel. els. jó eis. jó jó els. jó Anhalczer Ede, úr. jó jel. els. els. els. els. eis. els: elt. els. August István sz. jel. els. jó jó els. jó els. els; jel. els. 5. Babóchay Andor sz. jel. els. els. els. jó els. els. eis. eis. jó Beke Lajos sz. jel. els. els. els. jó els. els. els. els. els. Berger József sz. jel. elt. els. els. els. els. elt. els. els. els. Besskó Zoltán jó jel. jó jó jó jel- els. jel. jó jó jel. jó Bisztricsányi Aladár r. jel. elt. els. els. jó elt. els. els. els. 10. Blau József, izr. jó jel. els. jel. jel. jó jel. jó jó els. jó Blau Mózes, izr. jó jel. jó jó jel. jó jó jel. jel. els. jó| Nagy-kanizBai katb. fögymnasium. — 106 — Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv | | Földrajz Történelem \' Mennyiségtan Természettan Rajz Testgyakorlás Bonyhárd Mór, izr. jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. Csizmadia Imre sz. jel. elt. els. els. els. els. elt. els. elt. els. Csomasz Béla, helv. v. ta no dát vál toz ta tott , 15. Csorbics Győző jó jel. els. els. els. els. els. els. els. jó els- Cziffray Kálmán sz. jel. els. els. els. els. jó els. els. jó els- Dely Béla jó jel. els. jó els. els. jó els. els. els. els* Dömötör Lajos, ism. sz. jel. els. els. els. els. els. els. els. elt. els- | Eperjessy Géza sz. jel. els. els, els. jel. jó els- els- els. jo 20. Fischer Ferencz, izr. jó jel. els. els. jó jó jó jó els. els. els- Fürst Vilmos, izr. sz. jel. jó jel jel. jó els. jó els. els. jo Gerzsely Artúr, ág. v. jó jel- els. jó jó jel. jó jó jó els. els- Goda László sz. jel. els. jó- els. jó jó els- els. jó jo Goldmann Lipót, izr. jó jel. els. els jel- jó els. els- jó jel- jo 25. Göttinger Kelemen jó jel. els, els. jel. jó jó els. jó els- els- Hoffmann Adolf, izr. jó jel. jó jó jel. jó jó jó jel. jó els- Horváth Elek sz. jel. elt, els. jó jó jó els- jó jó els- Horváth József jó jel. els. jó eis. els- jó els. jó els. els- Horváth Kálmán jó jel. els. jó els. els- els. els- els. els- els- 30. Joung Béla, izr. jó jel. jel. jel- jel. jel jel- jel jel. jel- jel- Kartschmaroff Arnold, izr. jó jel. els. els. jel. els. els. els. jó els. els, Kasza Ferencz, ism. r. jel. els. els eis. jó els. els. elt. els. els, Kohn Adolf, izr. sz. jel. els. jó jó jó jel. els. els. els. els. Kohn Jakab, izr. sz. jel. els. jó jó els. els. jó els. jó els. 35. Kohn Samu, izr. jó jel. jel. jel. jel, jel. jel. jel. jel. jel- jel. Kürschner Jakab, izr. jó jel. jel. jó jel. jeL jó jel. jel. jel. jo Lőw Vilmos, izr. jó jel. jel- jó jel jó jel jó jó jó jo Lubics Károly jó jel. els. eis. eis. jó jó els. jó jó jo Maulwurf Bódog, izr. jó jel. jel. els. jel. jó jó jó jel. jó els. 40. Milutinovits Dr. gör. k. v. ta no dát vál toz ta tott Muzsik Emil sz. jel. els. els. jel. jó jó els els. jel. jel. Noficzer Ferencz sz. jel. elt. els. eis. els. jó els, jó els. els. Ondrus Gyula, ág. v. ta no dát vál toz ta tott Rohrer János k i m a r a d t. 45. Schleifer Kálmán, izr. jó jel. eis. jel. jel. jel. jó jel. jó jel. els. Schwarz Mátyás, izr. sz. jel. elt. els. eis. els. els, elt. els. els. els. Simon György jó jel. jel. jel. jel. jel. jel, jel- jel. jel els. Spitzkopf Gusztáv, izr. sz. jel. jel. jel. jel. jó jel. jó jel. els. jel. Steiner Jakab, izr. sz. jel. els. els. eis. jó jó jel- els. jó els. 50. Szépe Alajos sz. jel. els. jó els. els. els. elt, els els. els. Tárnok Ferencz jó jel. els. els. jó jó jó jó jó jó jo — 107 — Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv Földrajz Történelem Mennyiségtan Természettan Rajz Testgyakorlás Toch Izsó, izr. k i m a r a d t Thomka István, ág. v. sz. jel. eis. jó els. jel- jel. jó jó eis. eis. Tóth Kálmán ,10 jel. eis. JO els. eis. JO eis. eis. JO eis. 55. Varga Jenő sz. JO eis. els. els. eis. JO eis. eis. eis. eis. Weiss Gyula, izr. sz. jel. elt. elt. els. ejt els. eis. eis. eis. eis. Weiss Izidor, izr. jó JO eis. els, JO eis. JO eis. JO eis. jel. Zakál Vilmos, helv. v. sz. jel. eis. els. els. eis. els. eis. eis. eis. eis. Zerkovitz Imre, izr sz. JO eis. els. ,10 10 jo eis. eis. eis. eis. CO. Zucker Győző, izr. JO jel. jó jó jel- jó jo eis. jel eis. jel. IV. osztály. Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv 1 Történelem Mennyiségtan 1 Természettan i I Vegytan Rajz Testgyakorlás Auszterlicz Viktor, izr. jó jó eis. jó jel. els. jel. jel. jel. els. jel. Balogh Antal jó jel. els. els. els. els. els. elt. els. els. els. Banelly Jenő jó jel. els. els. els. els. els. els. els. elt els. Bettelheim Ernő, izr. sz. jó els. els. els. els. elt. els. els. elt. jó 5. Bienenfeld Mór, izr. jó jel. jó jó jel- jel. jó jó jó els. els. Boár Sándor sz. jel. els. els- jó jó jó els. jó elt. els. Boronkay Kornél, izr. sz. jel. els. els- jó els. els. elt. els. elt. els. Csizmadia Kálmán sz. jel. els. els- els. els. els. els. els. els. els. Csokícs Henrik jó jó els. els- els. jó els. els. els. jel. jó 10. Duchon József sz. jel- els. els- els. els. els. els. els. els. jó Franzé Leodegár jó jel- els. els. jel. els. els. els. els. jel. els. Geiszl Jenő jó jel- els. els. jó els. els. els. jó jel. jó Goldberger Izidor, izr. sz. jel- jel. jel- jel- jel. jó jó jó els. els. Halvax Géza sz. jel. elt. els. els. els. elt. els. els. els. els. 15. Handler József jó jel jó jó jel. jó jó jó jó jó els. Hertelendy Pál jó jel. jó jó jó jó els. jó jó els. jó Horváth István m e g h a 1 t 9* — 108 — Névsor Magaviselet i Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv Történelem Mennyiségtan Természettan -1 Vegytan Rajz | Testgyakorlás Imrey Sándor jó jel. jó els. els. jó els. els. els. els. els. Kocsis Kálmán sz. jel. eis. els- els. els. els. jó els. els. jel. 20. Kolbenschlág Béla jó jel. els. els. els. jó els. els. els. els. els Konyáry Emil sz. jó els. els. els. els, els. elt. els. els. els. Koronczy Ferencz jó jel. els. jo jo jó jó els. jo jo els. Kovácsics Ferencz jó jel. jó els. jo jó els. els. jo jo jó Krebsz Antal, ág. v. sz. jel. jó elt. els. elt. els. els. els. els. jo els. 25. Kutnyák Márton jó els. els. els. els. els. els. els. jo jel. Lisziák Lajos sz. jel. jó els. els. els. els. els. els. els, els Lőbl Arnold, izr. jó jel. jel. jo jel. jel\' jel. jó jel els. els Matkovics Lajos sz. jó elt. elt. elt. els elt. els. elt. elt. els. Molnár Pál jó jel. jel. jel. jel. jel- jel. jel jel. els jó 30. Németh Kálmán sz. jel. els. els. els. els- els. els. els els. els. Palkó Zsigmond jó jel. jó jo jo jel- jel. jó jel. jo els. Posch Benő jó jel. jó els- els- els. els. jó els. els. els. Rosenberg Mór, izr. jó jel. jel. jel- jel. jel- jel. jel. jel. jo els- 35. Roth Miksa sz. jó els. els- els. els. els. els. els. jo els. Ruesz József jó jel. els. els- els- els. els. els. els- jel. els. Sárecz Ede sz. jó els. els- els- els. els. els. els- els- — Sárecz János jó jel. els. els- els. jó els. els. els. jo els. Sebestény Gyula sz. jó elt. els- els- els. elt. elt. els- els. els. Szépe Ferencz, ism. sz. jó jó els- els- jó els. els. els. els. els. 40. Szirmay Aladár sz. jel els. els- els. els. els. els. els. els. jel- Ujváry Géza, ism. sz. jel. els. els- els. els- jó els. els. els, els. Vágner Károly sz. jel- els. els. els, els- els. jó els. els. els. Vizmathy Géza sz. jó elt. els. els. els. els. els. els els. els. Weisz Adolf, izr. jó jel. jó jo jel. jel. jel. jel. jel. els. els. 45. Weiszberger Kálmán, izr. sz. jel. els. els. jo els. els. els jo jel. jel. Winter Frigyes, izr. jó jel. jó els. jo jel. jó jó jo jo jó — 109 — V. Osztály. Névsor Tantárgyak Magaviselet Vallástan Latin nyelv Görög nyelv Magyar nyelv Német nyelv 1 Történelem Mennyiségtan Természetrajz Testgyakorlás Bagáry János sz. jel. jel. jel. jel-jó jó jel. jó jel. jel. Bardio László sz. jel. els els. els. els. eis. eis. elt. Bokor Károly, ism. jó jó els. els. jó els. jel. eis. jó el a. Böhm Jakab, izr. sz. jel. els. els. jó jó els. jó jó .jo 5. Csák Máté, ism. jó jel. els. els. jó els. jó eis. jel. jel. Dobrin Tivadar, izr. jó jel. jel. jel- jel. jel. jel. jel. jel. elt. Dreven Lajos jó jel. jó jó els. jel. eis. jel- els. Dukász József, izr. sz. jel. els. jel. jó jó jel. jó jel. jel. Eisler Dezső, izr. jó jel. jel- jel. jel. jel. jel- jel. jel. jó els. 10. Epstein Vilmos, izr. sz. jel. elB. elB. els. els. jó eis. els. Fischer Miksa, izr. jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. els. Fridrik Gáspár jó jel. jel. jel- els. jel- eis. jó els. Fried Ödön, izr. sz. jel. j* • » JO jó jó jó jó jó jo Göttinger Bajner jó jel. jel. jel. jel- jel. jel. jel. jel. els. 15. Halász József sz. eis. elt. els. jó elt. jó elt. els. jo Hartmann Fülöp, izr. sz. jel. els. els. jel. jel. jó eis. jó els Hartmann Jenő, izr. sz. jel- jo jó jel. jel. els. jel. eis jó els. Herbay Pál sz. jó elt. els. jó eis. eis. eis. Hófer József sz. jó els. els. els. els. eis. elt. eis. 20. Keindl Ágost sz. eis. elt. elt. els. els. eis. eis. eis. jo Kohn Emil, izr. sz. jel. jo jó elp els. jó jó jó jo Kugler Sándor sz. jó elt. elt. eit. elt. eis. elt. eis. — Lisziák Jenő sz. jel. els. els. jó els. eis. eis. jó eis. jo Lusztig Aladár, izr. sz. jel- els. els. els. els. eis. eis. els. 25- Markó Nándor sz. jel. jd els. jel- jel. jó eis. jel. elt. Mayerhofer Lajos, izr. sz. jel. j<5 jó jó jel- jel, jel. jó j* Münz Béla, izr. sz. jel. els. jó jó jó jel- jó jel. Nagy Antal jó jó els. els. els. els. eis. eis. jó els Ondrus Cyrill, ág. v. ta no dát vál toz ta tott 30. Plihál Győző jó jel. jel. jel- jel. Jó jel. jó jel. elt. Schönfeld Albert, izr. sz. jel. els. els. jó jó eis. jó jel. jel. Schönfeld Ferencz, izr. sz. jel. els. els. jó jó eis. eis. jel- jel. Singer Albert, izr. sz. jel. els. els. els. jó eis. eis. els. j^ Sohár Imre k i m a r a d t. ! 35. Spitzer Gusztáv, izr. sz. jel- els. els els. els. eis. eis • jó els\' Szakács János sz. jel. jel. els. els. jó elt. eis. elt- jel. els. Tomozy Andor jó j* jó jó jó jó eis. jel. jel. Varga István sz. jó els. els. els. els. eis. eis. els. — 110 — Névsor Tantárgyak Magaviselet Vallástan . Latin nyelv Görög nyelv Magyar nyelv Német nyelv Történelem j Mennyiségtan Természetrajz 1 Testgyakorlás Vass Károly jó jel. jel- jel. jel jel. jel jó jel- jel. 40. Wajdits Alajos .10 jel. eia. jó .1° els.1 els els jó .10 Weiss Samu, izr. sz. jel. jó jel. jó jel. jó jó jó — VI. Osztály. Névsor Tantárgyak Magaviselet Vallástan Latin nyelv Görög nyelv Magyar nyelv Német nyelv Történelem Mennyiségtan Természetrajz Vegytan Testgyakorlás Ágh Géza sz. jel. jó els. jó els jó jó jó jó jó Baranasics György sz. jel. els\' els. jó els. els. jó jó els. jel. Bezerédy Miklós sz. jel. els. els. els. els. els. els. jó elt. els. Bittó Béla sz. jel. els. els. els. els. jó els. jó els. els. 5. Brüller Bódog jó jel- jó jel. els. jó els. jó jó jó elt. Ditrichstein Árpád, izr. sz. jel. els. els. els. els els. els. elt. els. els. Feuchtenberger E. ág. v. jó jel. els. jó jó jó jó els. jó els. jó Godina Lajos sz. jó els. jó jó jó els. jel. els. jó jel Kasztl Adolf, izr. jó jel- jel- jel- jel. jel. jel. jel- jel- jel. elt. 10. Kecskés Károly jó jel. jó jó jel. els. jel- jó jel. jó els. Kovács Ferencz sz. jel- jó jel- jó jó jó jó jó jó els. Kovács Gyula sz. jel jó els. els. els. els. els. jó jó els. Krausz Sándor, izr. sz. jel- els. els. jó jó jó els. jel. els. jó Lövensohn Emil, izr. sz. jel- jó jó jel. jel. jó jel. jel. els. jó 15. Neu Ignácz, izr. sz. jel. els. els. els. jó jó jó els. els. jó Obersohn Miksa, izr. jó jel- jel- jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. Ollop Mór, izr. jó jel. els. jó els. jel. jel. els. jel. jó jel- Polatzek János sz. jel. els. els. els. els. jó els. els. els jel Prémus Domonkos jó jel. jel. jel. jel. jel. jel- jel jel. jel. jel. 20. Rauch Zsigmond, izr. jó jel- els. els. els els. els. jó els. els elt. Sárecz Lajos sz. jel. els. jó els els jó els. els els els. Schuch Károly sz. jel. elt. els jó els els. els els els els. Szabó Károly jó jel. jel. jel jel, jel jel. jel. jel. jel jó Szemnecz Ödön k i m a r a d t 25. Tárnok Géza k i m a r a d t Tomka Géza sz. jel els jó els jó jel- jó jel. jó els. Topler György sz. els els jó els els els jó elt els jó Topolics György jó jel Jel jel jel jel jel jel jel jel jó — Ill — VII. osztály. Névsor Magaviselet 1 i Tantárgyak Vallástan Latin nyelv 1 I Görög nyelv Magyar nyelv Német nyelv Történelem Mennyiségtan Természettan Testgyakorlás Árvay Lajos sz. els. els. els. els. els. els. elt. els. Árvay László, ö. cl. sz. jó els. jó jel. jó jó jó jó jó Balentics Imre sz. jel. jó jó jó jó jel- jó jel. jel. Baumgartner Antal sz. jel. els. els. els. els. jó els. els. jó 5. Belus Lajos jó jel. jó jó jel. jó jel. jó jó els. Bosnyák Géza jó jel- jó jel. jel. jel. jel. jó jel. — Büchler Lipót, izr. jó jel. elt. elt. els. els. els. els. els. els. Csurda Andor jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. els. Danyicsko Albert jó jel. els. jó els. jó els. els. els. els. 10. Darás Zsigmond sz. jel. els. els. els. els. els. els. els. els. Göndöcs Imre sz. jel- jó els. jó els. jó jó els. elt. Kartschmaroff Sán., izr. jó jel- jó jó els. jel. els. jó jó elt. Keindl Ármin jó jó jó jó jel. jel- jó jó els. jó Kiss Lénárd jó jó els. jó jó els. els. els. els. els. jel. 15. Kiss Vilmos jel- jel. jel. jel. jel. jel. jel jel. jó Kovacsevics Ferencz k i m a r a d t Kraus Ferencz, izr. sz. jel- els. jó jó jó jó els. els. els, Lábos Aladár sz. els. jó jel. els. jel. els. jó els. els. Masznyák Pál jó jel. els. els. els. els. jó jó jó jó 20. Matkovics Gyula sz. els. els. elt. elt. elt. els. elt. jó jó Mihályfy József sz. jel- els. elt. elt. els. jó elt. els. els. Nagy Dezső, helv. v. jó jel. jó jó jel. jó jel. jó jó elt. Pauer Ernő, ö. d. sz. jel. jó jel. jel. jel jel. jel- jel. — Récsey Ede, izr. jó jel. jó jel- jel. jel. jel. jel. jel. jó 25. Steiner Jenő. izr. k i m a r a d t Steiner József, izr. jó jel- els. jó jó jel. jó jó jel. — Steiner Victor, izr. sz. jel. els. els. els. els. els. elt. els. els. Stern Ferencz, izr. jó jel els. jó jó jel. jel- jó jel. jó Stingly Zsigmond, ism. jó els. els. els. els. els. els. els. els. jó 30. Strém Tódor, izr. jó jel. jel- jel. jel. jel. jel. jel- jel. jó Szabljics Zsigmond sz. jó elt. els. els. els. jó els, els. jó Szervisz Albert jó jel. jó jó jel. jó jel. els. jel. jó Szigethy Károly jó jel. jó els. jel. jel. jel. jel. jel. jel. Szy Győző jó jel. els. jó jó jó jó els. jó elt. 35. Tóth Károly jó jel. els. els. jó els. els. els, els. els. Tőttősy Imre jó jel. jel. jel. jel. jel- jel. jel. jel. jó Varga Gyula sz. jó els. els. els. els. jó els. els. els. Weis Ármin. izr. jó jó jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. jel. Magántanuló: Kohu Gyula, izr. VIII. osztály. Névsor Magaviselet Tantárgyak Vallástan Latin nyelv Görög nyelv I Magyar nyelv 1 Német nyelv Menny t.földrajzJ Történelem Mennyiségtan Természettan Bölcsészet | Testgyakorlás Auszterlitz Béla izr. sz. jel. els. els. els. jó els. jó els. els. els. els Babos Árpád jó els. els. els. els- elt. els. els. els. els. els.: jel. Banelly Géza sz. jó els. els. els. jó els. els. jó els. els. els. els Bárdió György sz. jel. els. els. jó jó jó jó jó jó jó 5. Bosnyák Zoltán jó jel. jel. jel. jel- jel. jel- jel- jel. jel jel. jó Gartner Béla jó jel- els. jó jó els. jó jó els- jó jó jó Geiszl Miksa jó jó els. els. jó jó jó jó els. jó jó jeb Hauser János jó jel- els. jó jó jó els. jó els- jó jó jó Kenyeres Lajos jó jel- jó jel. jó jel. jó jó jel. jel. jel. jó 10. Koronczy István jó jel- els. jó jel- jó els. jó els. jó els. els Köhler Kálmán jó jel- els. jó jel- jel. jó jó jó jó jó jó Laky Árpád sz. jel els. jó jó els. els. jó els. jó els. jó Miklós Károly helv. v. jó jel. jel. jel. jel- jel. jel. jel- jel. jel- jel- jel- Nagy István jó jel. els. jó jó jó jó jó els. els. els. els. 15. Perger Gyula sz. jel. elt. els. els. els. els. els- els. els. els. jó Péczely Béla sz. jó els. els. els- els. els. els. elt. els. els els. Rácz Béla ö. d, sz. jel. jó jó jó jó jó jel. jó jó jó els. Schacherls Károly, izr. jó jel- jó els. els- jó els. jó els els. els els- Sólyomy István sz. els. elt. els. els- elt. els. els elt els els jó 20. Sólyomy Lajos jó jel. els. jó jel- jó els. els els jó jó els. Soós Lajos sz. jó elt. els. els- els. els els elt els elt jó Szabó Lajos jó jel. els jó jó els jó jel els jel. jó jó Szalmay József jó jel- els els els els els jó elt. jó jó jó Szigethy Elemér ö. d. jó jel. jel. jel. jel jel. jel- jel jel jel jel. jó 25. Szmodis Ödön jó jó els els jó els els jó els jó els jó Vajda György jó jó els jó els els jó jó els jó jó els. Weber Pál jó jel. jó jel. jel jel jel. jel jó jel jel jó Zárjeczky Victor ö. d. jó jel jel.ljel. jel jel.ljel.1 jel jel jel jel jó Magántanulók: Kuhn Vilmos, Laufer Mór. izr. ism. 113 B) Hendklvüll tantárgyad. Franczia nyelvet tanultak: II. oszt. Darás József Stolzer Henrik III. oszt. Fürst "Vilmos Gerzsely Arthur 5. Kohn Jakab Löw Vilmos Simon György IV. oszt. Koronczy Ferencz Löbl Arnold 10. Wagner Károly Weisz Adolf V. oszt. Eisler Dezső VII. oszt. Bosnyák Géza Csurda Andor VIII. oszt. 15. Bosnyák Zoltán Köhler Kálmán Schacherlsz Károly Zárjeczky Victor. Gyorsírást tanultak II. oszt. Bürger Sándor Csurda Béla Csurda Géza Kaposy Ödön 5. Mágics Ferencz Schwarzenberg Zsigm. Szilvásy Géza Wiss Miksa Welisch Ignácz III. oszt. 10. Anhalzer Ede Blau Mózes Bonyhárd Móricz Eperjessy Géza Fischer Ferencz 15. Goldmann Lipót Horváth Kálmán Kartschmaroff Árn. Kohn Adolf Kohn Samu 20. Kürschner Jakab Maulwurf Bódog Schwartz Mátyás Schleifer Kálmán Simon György 25. Steiner Jakab Tóth Kálmán Weiss Gyula IV. oszt. Bettelheim Ernő Bienenfeld Mór 30. Boár Sándor Boronkay Kornél Goldberger Izidor Kolbenschlag Béla Konyári Emil 35. Löbl Arnold Rosenberg Mór Róth Miksa Sárecz János Vizmathy Géza 40. Weiss Adolf Winter Frigyes V. oszt. Böhm Jakab Dobrin Tivadar Eisler Dezső — 114 — 45. Fischer Miksa 65. Neu Ignácz Fried Ödön Obersolin Miksa Fridrik Gáspár Ollop Mór Göttinger Ilajner Rauch Zsigmond Halász József Topolics György 50. Hartmann Fülöp VII. oszt. Hartmann Jenő 70. Árvay Lajos Kohn Emil Árvay László Kugler Sándor Belus Lajos Lusztig Aladár Csurda Andor 55. Münz Béla Kartschmaroíf Sándor Plihál Győző 75. Keindl Ármin Schönfeld Ferencz Lábos Aladár Singer Albert Nagy Dezső Spitzer Gusztáv Récsey Ede 60. Wajdits Alajos Strém Tódor VI. oszt. 80. Töttösy Imre Feuchtenberger Ede VIII. oszt. Kasztl Adolf Bárdió György Kovács Ferencz Bosnyák Zoltán Löwensolm Emil Kenyeres Lajos Nagy István. Műéneket tauultak: I. oszt. Kartschmaroff Arn. Mikolásch Bódog Kohn Jakab II. oszt. Lubics Károly Csurda Béla Noficzer Ferencz Csurda Géza 20. Schleifer Kálmán Donáth Lajos Zucker Győző 5. Horváth Lajos IV. oszt. Kaposy Ödön Csokics Henrik Lerch Antal Handler József Radmanics József Kocsis Kálmán Weiss Miksa 25. Kolbenschlag Béla III. oszt Koron czy Ferencz 10. Ács Károly - Matkovics Lajos August István Róth Miksa Dömötör Lajos Sebestény Gyula Fischer Ferencz 30. Vizmathy Géza Horváth József V. oszt. 15. Joung Béla Bárdio László Dobrin Tivadar Eisler Dezső Fisclier Miksa 35. Fridrik Gáspár Frid Ödön Keindl Ágost Kohn Emil Lusztig Aladár 40. Plihál Győző Varga István Wajdits Alajos VI. oszt. Ágh Géza Baranasics György 15. Bittó Béla Kovács Ferencz Kovács Gyula Prémus Domonkos Schuch Károly 50. Topler György VII. oszt. Árvay Lajos Balentics Imre Bosnyák Géza Csurda Andor 55. Danyicsko Albert Keindl Ármin Kiss Lénárd Kiss Vilmos Lábos Aladár 60. Stingly Zsigmond Szerviz Albert Szigethy Károly VIII. oszt. Bárdió György Gartner Béla 65. Geiszl Miksa Köhler Kálmán Laky Árpád Nagy István Perger Gyula 70. Péczely Béla Sólyomy István Sólyomy Lajos Szabó Lajos Weber Pál 75. Zárjeczky Victor. Zenét tanultak; I. oszt. Heckenberger Gusztáv Lessner Rezső Mikolásch Bódog Pollák Dezső 5. Zechmeister Győző II. oszt. Günsberger Ede Kohn Sándor Rauch Ignácz Rosenfeld Emil 10. Tachauer Alfréd "Welisch Ignácz III. oszt. Ács Károly Berger József Csorbics Győző 15. Tóth Kálmán Varga Jenő Zakál Vilmos IV. oszt. Kocsis Kálmán Kolbenschlág Béla 20. Konyáry Emil Koronczy Ferencz Kovacsics Ferencz V. oszt. Keindl Ágost Singer Albert 25. Varga István Bezerédy Miklós Godina Lajos Kovács Gyula Prémus Domonkos — 116 — 30. Schuch Károly VII. oszt. Árvay Lajos Árvay László Bosnyák Géza Csurda Andor 35. Kiss Vilmos Récsey Ede Strém Tódor. Magánrajzot tanultak : I. oszt. Sallér Alajos II. oszt. Lerch Antal Mátéfy János Stolzer Henrik 5. Varjas Ödön III. oszt. August István Goda László IV. oszt. Weiszberger Kálmán V. oszt. Tomozy András 10. Wajdits Alajos VI. oszt. Bittó Béla Feuchtenberger Ede Löwensolin Emil Polatzek János 15. Szabó Károly VIII. oszt. Babos Árpád. Statisztikai táblázatok. I. A tanulmányozás eredményének áttekintése osztályonkint. I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály Y. osztály VI. osztály VII. osztály YlII.osztály Tantárgyak jeles jo • elégséges elégtelen jeles jó elégséges elégtelen jeles jó elégséges j elégtelen jeles jó elégséges elégtelen jeles jó elégséges elégtelen jeles jó elégséges elégtelen jeles jó elégséges elégtelen jeles jó elégséges elégtelen Vallástan Latin nyelv Görög nyelv Magyar nyelv Németh nyelv Földrajz Történelem Mennyiségtan Természetrajz Természettan Vegytan Bölcsészet Szépirás Rajz Testgyakorlás 29 11 13 8 12 14 13 16 19 12 21 23 20 20 23 36 22 22 2 17 9 8 9 5 32 3 2 3 3 1 3 11 12 10 10 9 10 15 6 30 32 31 31 29 28 4 5 5 6 9 3 51 8 8 19 10 10 8 10 4 5 17 10 23 26 13 16 34 29 26 21 19 29 28 8 1 1 5 1 34 4 3 9 11 11 8 9 25 33 25 5 1 2 31 7 10 11 10 6 9 8 18 11 2 19 19 9 15 4 2 1 3 24 5 7 7 7 1 6 8 7 7 1 14 11 12 12 1 26 5 9 14 15 5 13 13 7 7 5 16 11 13 13 2 3 2 1 21 4 6 8 7 5 8 5 7 6 4 11 10 10 9 15 4 13 2 18 12 11 10 15 6 16 9 3 2 8 6 4 6 10 7 10 10 27 28 27 28 4 4 1 14 5 16 9 10 14 16 20 9 4 8 7 10 5 9 9 8 9 9 10 6 11 2 i 14 8 13 11 12 7 11 12 16 4 4 6 10 12 1 5 10 3 17 20 23 40 29 35 2 5 2 7 7 6 12 14 16 30 25 26 1 3 10 7 12 14 30 34 3 5 5 10 8 25 31 5 2 7 j 12 14 3 7 8 8 3 4 13 11 4 3 16 9 II. A tanulók altalános áttekintése. A tanulók száma Vallásuk Minő nyelveket beszélnek? Szüleik polgári állása Előmenetelük Magántanulók Osztály Beiratott Elhalt Elmaradt Rom. kath. ág. y. 1 helv. hitv. izr. magyart magy., ném. magy., horv. magy. tót magy,, ném., horv. magy., ném-, cseh Értelmiségi Önálló őstermelők Önálló kereskedők s iparosok Magán tisztviselők Személyes szol-gálátot tevők s munkások Haladók Ismétlők I. 67 3 41 23 35 27 2 12 10 36 2 7 46 18 II. 52 1 32 1 — 18 21 22 5 3 20 5 16 5 6 34 15 2 III. 60 5 28 2 1 24 20 30 1 2 2 9 9 22 10 10 45 10 — IY. 46 1 34 1 — 10 27 13 3 2 12 3 17 9 5 36 9 V. 41 2 21 18 16 19 1 1 1 1 9 6 20 6 — 33 6 YI. 28 o AJ 16 1 9 11 12 2 1 — 10 6 12 — — 22 4 VII. 29 2 26 1 10 25 10 1 1 20 4 8 4 3 30 6 1 VIII. 30 26 — 1 3 20 9 — — 1 — 13 6 1 3 7 22 6 2 Összeg 363 1 15 224 5 3 115 175 142 13 2 12 3 105 49 132 39 38 268 74 5 III. A tanulók származási helyének áttekintése. Származási hely 0 s z t á i y Ősszeg. ! I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. Helybeli 29 20 20 22 8 9 7 6 121 Zala megyei 13 12 13 8 18 10 9 10 93 Somogy „ 11 8 11 9 7 4 12 9 71 Vas „ 1 1 1 — 1 — 2 1 7 Veszprém „ 1 — — 1 1 1 — 1 5 Sopron „ — — — 1 — — — — 1 Baranya „ 2 3 1 6 Pest „ 3 2 3 — — — 1 1 10 Bács „ 1 — — — 1 — — — 2 Fehér „ 1 1 2 — 2 — 1 — 7 Csanád „ — — — — — 1 — — 1 Nyitra — — — — — 1 — — 1 Csongrád „ — — — — - — — 1 — 1 Zemplén „ 1 — 1 Komárom „ — — 1 1 — — — — 2 Nógrád „ — — 1 — — — — — 1 Biliar „ 1 1 Tolna „ 1 1 Szeben „ — 1 — — — — — — 1 Szatmár „ — 1 1 Szlavóniai — — 1 — — — 1 — 2 Horvátországi — 1 1 2 — — 2 — 6 Felső-Ausztriái 1 • 1 Krajnai 1 1 Morvaországi — — — — 1 — — — 1 Olaszországi — — — 1 — — — — 1 — 120 — IV. Az érettségi vizsgálatok eredménye az 1878—79. tanév végén. Jelentkezett Vizsgálatot tett Kitűnően Egyszerűen A távozók közül nyilvánostanuló magántanuló nyilvános tanuló magántanuló érettnek nyilváníttatott egyházi jogi orvosi technikai gazdasági erdészeti postatiszti pályát választott 26 1 21 1 3 19 8 6 1 2 2 1 2 Az Írásbeli érettségi vizsgálatok május hó 19., 20., 21., a szóbeliek pedig junius hó 5. és 6. napjain tartattak. Figyelmeztetés. A jövő 1879/80. tanévre a nyilvános tanulók fölvétele aug. két utolsó és szeptember két első napján történik délelőtt; ugyanazon napok délutánján pedig a pótló, javitó és fölvételi vizsgálatok fognak megtartatni. Az első osztályba szabályszerűen csak oly tanuló léphet, ki a 9 évet betöltötte, s 12 évnél nem idősebb, mely körülmény hiteles születési bizonyitványnyal igazolandó. Tizenkét évnél idősebb fiu fölvétele fölött a tanártestület határoz. Ismereteinek mértékére nézve megköveteltetik, hogy a népiskola negyedik osztályának tananyagában kellő jártassággal birjon, mit kölön fölvételi vizsgálattal kell igazolnia. A felsőbb osztályokba felvétetni kivánók tartoznak a megelőző osztályról szóló iskolai bizonyítványukat bemutatni. A fölvételre minden tanuló személyesen s rendszerint atyja, anyja vagy gyámja, illetőleg azok valamely külön megbízottja kíséretében tartozik az igazgatóságnál jelentkezni. Azon szülők vagy gyámok, kik nem laknak helyben, gyermekök vagy gyámfiok fölvételekor alkalmas helyettest kötelesek bemutatni, kire a házi felügyelet és nevelésre nézve kötelességöket és jogukat átruházzák, hogy a gondviselésére bízott tanulóra nézve az igazgatóság értesítését elfogadhassa. A szülők és gyámok e részben minden változást tartoznak bejelenteni az igazgatónál. Az igazgatóságnak joga van ott, hol alapos oknál fogva a gondviselést elégtelennek vagy a befolyást épen hárosnak tartja, megkövetelni, hogy e tekintetben czélszerü változás történjék. A tandíj egész évre 12 frt., melynek fele a fölvétel alkalmával azonnal lefizetendő. Ezen kivül azon tanulók, kik először lépnek a tanintézetbe, i frt 10 kr. fölvételi dijat fizetnek. A szülőknek vagy helyettesöknek kötelessége a tanulóknak az iskolán kivül való erkölcsös magaviselete fölött őrködni. Kelt Nagy-Kanizsán, 1879. évi jun. hó 29-én. Farkas László igazgató. •v^AÍ |
