* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4.56 MB | |
| 2019-04-30 15:20:57 | |
 | |||||||
Nyilvános  636 | 1853 | Rövid leírás | Teljes leírás (87.8 KB) | A Kegyes Tanító-Rendiek vezetése alatt álló Nagy-Kanizsai Kath. Főgymnasium értesítője 1871-72-iki tanévről. Nagy-Kanizsa Nyomtatott Wajdits József Gyorssajtóján. 1872. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: A KEGYES TAMTO-RIvVDIKK VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ NAGY-KANIZSAI KATH. FŐGYMNASIUM értesítője 18"|„-iti TANÉVRŐL. NAGY-KANIZSA NYOMATOTT WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓJÁN 1872. A rövidítések magyarázata. g. kath. = görög katholikus; izr. = izraelita, ism. = ismétlő; kit. = kitűnő; jel. = jeles; I. r. = első rendű; II. r. = másod rendű; III. r. = harmad rendű; p. = példás; d. = dicséretes; t. = törvényszerű ; k. t. = kevésbbé törvényszerű; n. t. = nem törvényszerű; e. = ernyedetlen; k. = kitartó; kl. = kellő; h. = hanyatló; cs. = csekély; s. = semmi; 1. = kitűnő ; 2. = jeles; 3. = jó; 4. = elégséges; 5. = elégtelen; 6. = semmi; v. m. = vizsgálatlanul maradt. A tárgyak nagysága és távolsága iránti tájékozottság I. Érzékeink összefüggése. Az ember ismereteket szerez a külvilági ól. Minthogy ezen ismeretszerzésnél egyrészt a lélek, mint megismerő alany — másrészt a külvilág, mint ismerettárgy, lényegileg különbözők s mintegy ellentétet képeznek; kell közöttük valami közvetítőnek lenni, mi a két ellenkező oldalt kiengesztelve; ezeknek egymáshoz való közeledését lehetővé teszi; minek következtében gondolatilag egységre jutnak, azaz, az ismeretanyag az ismerő léleknek saját birtokává sőt tartalmává leszen. Az már most a kérdés, hol találjuk ama közvetítőt, mely a lélek és a külvilág közötti nagy ürt áthidalja, melyen — mint ablakon — át tekint a lélek titokteljes rejtekéből a ragy világba, s mely nélkül az örökre elzáikózott, tétlen, tartalmatlan és fejletlen maradna. A test szervezetét kell ismernünk s ez megadja a feleletet. Mindenek előtt szerves testünk idegei azok, mik a külvilág hatásait elfogadják, általuk megillettetnek ; de egyszersmind ezen idegek lelki életünk működésének legközvetlenebb anyagi föltétei; mert ezek eszközlésével történik, hogy a kívülről fölmerülő s általuk elfogadott testi illetett-ségek (affectiones) lelkiekké válnak. Testi szervezetünk ille-tettségeinek lelkiekké válásátnevezzük érzésnek. A külvilágról szerzett ismeretünk legelső alapja tehát az érzés, melynek szükséges föltétei: hogy kívülről valamely hatás merüljön föl, hogy ezen hatást valamely szerv felfogja, s az összes szervezet központjához vigye, s végre hogy ily módon az a lélek illetettségévé váljék. Ha már az érzésnek szükséges föltéte a testi illetettségeknek lelkiekké tétele; ezt pedig az érző idegek eszközlik ; ugy könnyű belátni, hogy a lélek és a külvilág egymásra való vonatkozásánál ezen érző idegekben rejlik a közvetítés, vagyis ezek segitségével jut lelkünk a külvilág tárgyainak és tüneményeinek felfogására. Ezen felfogás, mint láttuk, eleinte csak mint érzés lép ugyan föl, ami még magában nem ismeret, s az oktalan állatban ennél tovább nem is terjed a lélek fogékonysága; ámde az emberi okos lélek, amint egyszer bármely hatás által megillettetik, itt nem állapodik meg; hanem a fölvett hatást, mint nyers anyagot, feldolgozza; vagyis azon jelenségekről, melyek mindenekelőtt az érzésben lépnek föl előtte, fogalmakat alkot, itél és következtet; azokat tehát megérteni törekszik. Ekép tesz szert a külvilágra vonatkozó valódi ismeretre, okos tudásra. Ha az érzés csak egyféle volna, akkor az ezt közvetitő idegek csak egy úgynevezett érzéket képeznének, s ez volna a — minden tapasztalati ismeretünket közvetitő — egyetemes érzék. Azonban a hatások s az ezek által támasztott érzések többféleségéhez képest az egyetemes érzék is különböző egyes határozott érzékekre (sensus) oszlik, melyek mindegyikének külön saját szerve is van. Ily érzéki szei vet ötöt különböztetünk meg, ezek: a látás, hallás, tapintás, izlés és szaglás szervei. Valamint az egyes érzések együtt egy érzési rendszert képeznek s mindegyik az egyetemes érzésnek csak különböző mozzanata ; szintúgy az egyes érzékek is ugy tekintendők, mint az egyetemes érzék módosult kifejlődései, melyek külön-külön nekik megfelelő érzéseket keltenek ugyan lelkünkben, de ezen érzések összesége által létesül a lélekben egy átalános érzés. Ebből következik, hogy mindenik érzéknek megvannak ugyan a maga sajátságos hatású tárgyai, sajátságos működésmódjai, törvényei, czéljai és eredményei; mindazáltal — egy rendszernek tevén különböző mozzanatait — oly szoros összefüggésben állanak egymással, hogy egynek abnormis állapota zavarólag hat az általános érzésre s mintegy megbénítja a lelket a maga munkásságában. Még inkább kitünteti ezen összeköttetést ama naponkint tapasztalható tény, mely szerént egyik érzék a másiknak ingerlékenységét saját közreműködésével fokozni, majd saját lázultsága által amazt is lehangolni képes. Ki nem tapasztalta volna már magán, mennyire képesek pl. az izlés és szaglás érzékei egymás fogékonyságát kölcsönösen fokozni vagy tompítani ? Az izlés szervére kellemesen ható eledelt, ha még jó illatú is, annál jobb étvágygyal költjük el; ellenben olyan eledeltől, melynek rosz bűze üti meg orrunkat, már az ízlelés előtt undorodunk. Azt is mindnyájan tapasztaltuk, hogy erős náthá ban, mely a szaglás érzékét eltompítja, az ételeket is Ízetleneknek találjuk. Ha pl. egy rút hernyó mászik kezünkön, és nem látjuk, sokszor jó ideig észre sem veszszük; vagy ha közelünkben a földön mászni látjuk, nem igen irtózunk tőle; de ha meglátjuk, hogy kezünkön mászik, szinte megrázkódunk az irtózástól. Mire mutat e példa, ha nem a látás és tapintás szerveinek összehatására ? Ha kellemes zenét hallunk, mily szívesen fordulunk a zenészek felé, hogy lássuk őket! Igen, mert a hallás által szerzett gyönyört a látás még fokozza. És igy ínég több példát is lehetne felhozni annak bizonyitására, hogy egyik érzék a másikat működésében majd elősegíti, majd akadályozza. Ez azonban csak ugy érthető meg, ha fölteszszük — mely föltevésünket egyébaránt a tapasztalás teljes bizonyosságra emeli — hogy egyik érzék a másiknak munkakörébe vág, azaz oly jelenségek hatására is föltárja fogékonyságát, melyek tulaj -donkép egy más érzék rendes tápanyagául szolgálnak. Vessük egybe czélunkhoz képest a látás és tapintás érzékeit, s kitűnik egyrészt, hogy a látás tárgyát képező jelenségek egészen különbözők azoktól, melyek a tapintás körébe tartoznak, s e lényegesen különböző tárgyakhoz képest maguknak ez érzéki szerveknek alkotása és működésmódja is egészen elütő; de másrészt ezen egybevetés — tekintettel a mindennapi tapasztalásra — azon tény kétségtelen elismerésére vezet bennünket, miszerént sok olyan dologra nézve, melyeknek meghatározása közvetlenül a tapintó érzéket illeti, látérzékünk is képes útbaigazítást adni. Ez okból minden nap beavatkoztatjuk szemünket tapintó érzékünk munkájába, és segélyével számtalanszor eszközlünk olyan meghatározásokat, melyeknek közvetlen eszköze a tapintás érzéke. A tapintás általi érzéklés tárgyát képezik a testek térbeli tulajdonságai, minők : a nagyság, alak, áthat-lanság, távolság, mozgás; ide számitandók továbbá az összefüggés jelenetei, u. m. a szilárd és folyékony állapot, keménység és lágyság, durvaság és simaság, szárazság és nedvesség; végre a tapintás értesít bennünket a testek súlya- és hőmérsékéről is. — A látás közvetlen tárgyát teszi a világosság, különösen a fénysugaraknak különféle módosulásai a testeken, vagyis a testek fénye, színe és átlátszósága. Látni való, hogy e két érzék mindegyike egészen különböző jelenségekkel foglalkozik; s mégis mindnyájan tudjuk, hogy a testek nagyságát, alakját, távolságát, mozgását, sőt összefüggési jelenségeit is közönségesen — már csak a kényelmesebb eljárás tekintetéből is — a látás segítségével szoktuk megítélni, s ezen eljárásunk sokszor a legnagyobb pontossággal értesít bennünket az említett jelenségekről. Hol rejlik ennek oka ? Nem másutt, mint testi szervezetünk azon igen czélszerü berendezettségében, melyről már fentebb említést tettünk, mely szerént t. i. az egyes érzéki szervek nem egyebek, mint az egyetemes ér-zéklő szervezet különböző fejleményei; s melyek épen ezen oknál fogva nem állanak egymástól egészen elszigetelten, hanem egy központi szervbe — az agyba — folynak össze, mely az egyetemes érzék főszékhelye. Az egyetemes érzéknek egyes határozott érzékekre való elkülönülése csak lassankint megy végbe az összes testi szervezet fejlődésével. A csecsemőnél még igen határozatlanul jelentkezik az egyes érzékek különleges iránya; azért érzékléseinél inkább az egyetemes érzék, mint ilyen, szerepel. Innen van, hogy a kis gyermek, nem levén tisztában egyes érzékeinek czélja és működési iránya felől, ezek használatát összetéveszti, egyiket a másik tárgyára irányozza, vagy ugyanazon dolog érzéklésénél többet közülök együtt működtet ; igy pl. mindent, mi kezébe kerül, szájába visz, mintegy megízlelendő; a tükörben meglátott képe, vagy távol levő tárgyak, pl. a hold után kapkod. Több érzéknek egynemű jelenségekre irányzott ily használása id > vei auy-nyira megszokottá lesz, hogy mintegy természetünkké válik ; s ezen megszokottságnál vogva későbbi korunkban is öntudatlanul folyamodunk szemléleteinknél azon érzék tanúságához, mely a szemlélt jelenségnek nem közvetlen felfogó érzéke, hanem inkább csak egy másiknak segítőtársa. Végre ítéletünk is, a gyermekkortól fogva gyakorolt alkalmazkodás által, annyira megszokja érzékeink ezen egyirányú működését, hogy sok esetben képes tisztába jönni oly jelenségek felől, melyeket nem az azoknak közvetlenül megfelelő, hanem egy más rokonműködésü érzék tár föl előtte. Az érzékek e fölcserélésének, illetőleg egymás általi helyettesítésének azonban sehol sem találjuk oly szembetűnő példáját, mint azon esetekben, midőn látás által határozunk meg olyan küljelenségeket, melyek érzéklése közvetlenül a tapintás feladata. Ily esetek a többi között nevezetesen a tárgyak nagyságának és távolságának szabad szemmel való megítélése. II. A látszög. Midőn a tárgyak nagyságáról és távolságáról pusztán a látérzék közvetítésével akarunk Ítéletet hozni; ezen esetben természetesen nem támaszkodhatunk ez érzéknek, mint ilyennek, tanúságára minden további reflexió nélkül; mert akkor rendesen csalódás lenne az eredmény, és psdig azért, mivel, mint tudjuk, a látérzék nem az emiitett jelenségek felfogására van közvetlenül alkotva. A látszat és valóság között közvetítő, s a látérzék által nyújtott tökéletlen értesítés kiegészítője itt oly Ítélet, mely hosszú tapasztalásokból alakult megszokás eredményeként mindig önkénytelenül s azonnal fölmerül elménkben, valahányszor azon helyzetbe jövünk, hogy látérzékünk használásával a tárgyak nagyságára és távolságára irányozzuk figyelmünket. Igen, de ezen, a közvetlen érzéklést kiegészítő ítéletnek valamely physicai alapra is kell támaszkodnia, oly alapra, mely a látérzék működésében rejlik, s mely a szóban forgó jelenségekkel bizonyos meghatározott viszonyban van: mert különben — miután a külvilági jelenségek tudomásunkra jutásának legelső mozzanata mégis csak természettani eljárás, minden természeti működés véghezvitelére pedig bizonyos arra szolgáló természeti erő és törvény kívántatik — érthetetlen volna, mikép lehet képes értelmünk bizonyos természeti jelenségeket egy oly érzék által, mely azokkal semmi törvényszerű természettani viszonyban nincs, melynek tehát azokhoz semmi köze, a teljes tájékozatlanság és örökös csalódás veszélye nélkül megítélni. Lássuk tehát mindenekelőtt, megtaláljuk-e látszervünk szerkezetében és működésében azon törvényszerű physicai alapot, mely a tárgyak nagyságának és távolságának puszta látás által való megítélését lehetővé teszi? Szemünk egész alkotásából kitűnik, hogy az, természettani szempontból tekintve, nem egyéb, mint egy elég egyszerűen s mégis bámulatosan fölszerelt sötét kamara (camera obscura). A szemgolyó belsejét megtöltő víznedv (humor aqueus), jegőczlencse és üvegnedv (humor vitreus) mindannyi átlátszó és fénytörő anyagok, melyek a rajtok keresztül menő fénysugarakra oly módon hatnak, mint valamely gyűjtő lencse; vagyis a kültárgyaktól jövő s rajtok átvonuló sugarakat ugy törik meg, hogy ezek a szemgolyó hátsó falának belső borítékát képező reczehártyán egyesülnek; minélfogva itt, a lencsék által eszközölt fénytörés törvénye szerént, a kül tárgyak megfordított és kicsinyített képe megjelenik. Miután a reczehártya (retina) nem más, mint az agytól a szemgolyóig nyúló 1 á t i d e g elágazó s rendkívül finom szálacskáinak szövedéke; a rajta megjelenő kép, illetőleg az ezt előidéző fénysugarak az ingerlékeny idegszálacská-kat bizonyos izgatottságba hozzák, mely izgatottság a lát-idegen végig az agyra vitetik át. Hogy aztán a lélek mikép értesül e hatásról? e kérdés megfejtése már nem a természettan feladata. Annyi bizonyos, hogy a kültárgy képének a reczehártyán való feltűnése egyik lényeges föltéte a látásnak; miből továbbá természetesen következik, hogy e képnek bárminemű változásai változó érzékleteket eredményeznek. Ugyanis szemünk hátsó falán a kültárgy képe, optikai törvénynél fogva, mindig kicsinyítve tűnik föl; de természetesen annál nagyobb azon kép, minél nagyobb — ugyanazon távolság mellett — a szemlélt tárgy; valamint viszont annál kisebb lesz a reczehártyára vetett kép, minél messzebb van a szemtől az ugyanazon nagyságú tárgy; s igy a kép nagysága határozott viszonyban van a látott tárgy nagyságával és távolságával. De «zen viszony ismét min alapszik? Ámbár a tárgyak képe a szemben megfordítva és kicsinyítve ábrázolódik ; azonban egyes részei egymás iránt épen oly helyzetben vannak, mint magán a tárgyon ennek látott részei, ugy hogy a tárgy minden egyes látott, pontjának a képen bizonyos megfelelő pontja van. Gondoljunk már most a tárgy két átellenes végpontjától egv-egy egyenes vonalt húzva a recze kép megfelelő végpontjaihoz, e két vonal egymást a szem bensejében egy pontban átmetszi. E vonalok irányvonaloknak, az általok képezett szög pedig látszögnek neveztetik. Mértani törvénynél fogva e látszög határozza meg a reczekép nagyságát; s igy végeredményben a látszög képezi azon alapot, mely a tárgyak nagyságának és távolságának szabad szemmel való megítélésében legfőbb irányadóul szolgál. Az eddig mondottakból érthető, hogy a látott tárgyak nagysága és távolsága a látszög nagyságára határozó befolyással van, azaz változik a látszög: 1. ha egyenlő távolságnál a tárgyak valódi nagysága változik ; mert világos, hogy minél kissebb maga a tárgy, annál kisebbnek kell lenni a látszögnek is; 2. ha ugyanazon tárgynak a szemtől való távolsága változik; mert minél nagyobb lesz ez, annál inkább kisebbedik a látszög. Ezekből kitűnik, hogy a látszög a látott tárgy nagyságával egyenes, távolságával pedig fordított arányban van. Mi más szavakkal annyit tesz, hogy a látszög — és az ettől függő tetsző nagyság — nemcsak a tárgyak valódi nagyságának csökkenésével, hanem azok távolságának nö-vekedtével is kisebbedik. Mind a valódi nagyságnak mind a távolságnak vannak határai, melyeken tűi a látás — a látszög parányisága miatt — megszűnik. Igy vannak infusoriák, melyek kicsiny-ségök miatt szabad szemmel nem láthatók. A fölemelkedő léghajót mindig kisebbnek és kisebbnek látjuk ; midőn már igen magasra szállott, csak egy pont gyanánt tűnik föl, mig végre egészen eltűnik szemeink elől. Azonban a szabad látásnak ezen határát nem lehet szorosan megállapítani, miután az a szemek alkotásától — mely különböző egyéneknél különböző, — továbbá a tárgy fényétől is függ. Igy a rendes alkotású szem sokkal nagyobb távolságban képes a tárgyakat meglátni, mint a rövidlátó; a saját fénynyel biró állócsillagok, roppant nagyságuk daczára, óriási távolságuk miatt, oly parányi látszög alatt tűnnek föl, melyet már nem is lehet megmérni, és erős fényüknél fogva mégis láthatók. Annyi mindazáltal áll, hogy egy középszerűen megvilágított tárgynak legalább V2 pereznyi látszög alatt kell feltűnnie, hogy az ép szem megláthassa. Ezért, ha valyamely csekélyebb világitásu tárgynak távolsága 5000-szer nagyobb, mint valódi átmérője, már szabad szemmel nem látható, mert látszöge épen y2 pereznyi, ennél pédig csekély fénye miatt kivehetlen. A távolságra nézve még megjegyzendő, hogy ennek — a tárgyak láthatására vonatkozólag — nemcsak maximumja, hanem minimumja is van; vagyis van oly közelség, melyen belől a szem nem képes többé ugy - alkalmazkodni, hogy az előtte levő tárgytól beható fénysugarak épen a reczehártyán egyesülnének; ily esetben pedig az ott megjelenő kép homályos és zavart leend, még pedig annál nagyobb mértékben, minél közelebb esik a tárgy a szemhez ama határon belül. Miután pedig a tisztán látás egyik fökelléke, hogy a reczekép tiszta és világos legyen; természetes, hogy kellőnél nagyobb közelségben a tárgyak mind homályosabban s határozatlanabbul látszanak, sőt végre egészen láthatlanokká lesznek. Azon legkisebb távol, melyben az ép szem a tárgyakat még tisztán és világosan látja, 8—10" között van s lát távnak neveztetik. Ne feledjük azonban, hogy a láttávnak ezen mértéke csakis a rendes szemre nézve érvényes ; mert egészen más láttávja van a m e s z-szelátónak s ismét más a rövidlátónak. Ugyanis a messzelátó szem a rendes szemhez képest csekélyebb fénytörő képességgel birván, a rendes láttávból kiinduló fénysugarakat nem képes a reczehártyán egyesíteni, minek következtében a tiszta kép helye a reczehártya mögé esik, min csak ugy lehet segíteni, ha a tárgy a szemtől távulabb helyeztetik. Ellenben a rövidlátónak szeme a rendesnél erősebben töri meg a fénysugarakat; ha tehát ezek a közönséges láttávból indulnak ki, a reczehártya előtt találkoznak, s a tiszta kép nem eshetik a reczehártyára; hogy 6 tehát a kép hátrább, t. i. épen a kellő helyre vettessék, a tárgynak a szemhez közelebb kell hozatnia. Fentebb már emiitettük, mily körülményektől függ a látszög nagysága; s az ezen ügyben mondottak után tájékozhatjuk magunkat a biztosság azon mértéke iránt, melyet a látszög a valódi nagyság és távolság megítélése körül nyújt. Ha ugyanis a látszög változásai csupán a tárgyak valódi nagyságától függenének ; ugy a szemben leábrázolt reczekép terjedtsége s ennek következtében a szemünk által közvetlenül érzékelt tetsző nagyság egészen biztos mértéke lehetne a valódinak. Ha pedig kizárólag a távolság volna csak befolyással a látszög mekkoraságára; ez esetben nagyon meg volna könnyítve a távolságok biztos megítélése. Ámde miután a látszög mind a valódi nagysággal mind a távolsággal szoros és állandó viszonyban van; valahányszor ezek egyikéről akarunk látérzékünk közvetitésével Ítéletet hozni, a másikat sem szabad a számításból kifelednünk; mert ugy igen könnyen megeshetnék, hogy az egyik jelenség rovására számitanók azt, mi a másikat illeti; megeshetnék pl., hogy egy nagy, de a messzeség miatt kis látszög alatt jelenkező tárgyat csakugyan kicsinynek Ítélnénk; vagy ellenkezőleg valamely roppant terjedelmű s azért igen nagy látszög alatt mutatkozó tárgyat épen a nagy látszög miatt a valónál közelebb levőnek vélnénk. Szóval, ily egyoldalú szemlélésmód mellett soha sem volnánk csak némileg is biztosítva a csalódások ellen. III. Valódi és tetsző nagyság. Látjuk az előadottakból, hogy ha a tárgyak valódi nagyságáról hozandó Ítéletünket egyedül s minden egyébtől elvontan a látszögnek megfelelő benyomásra alapítjuk, ki nem kerülhetjük a láttani csalódást. De szerencsére ily szemlélések alkalmával rendesen tekintettel vagyunk egy szei smind a távolságra,s azon befolyásra,melyet ez a látszögre gyakorol. Ugyanis hosszas tapasztalás által odajutunk, hogy a távolságot és ennek a tetsző nagyságra gyakorolt befolyását gyorsan, a nélkül, hogy rá is gondolnánk, megítéljük, szemléletünknél kellőleg alkalmazzuk; s ily módon történik, hogy a szemlélt tárgyat azon nagyságban veszszük észre, melylyel az valóban bír. A hosszas gyakorlat eszközli, hogy a távolság betudására alapitott ítélet oly gyorsan követi az érzéki benyomást, hogy a kettőt meg sem tudjuk különböztetni, s e szerént a tárgyat valódi nagyságában — nem is annyira látjuk, mint inkább látni véljük. Igy pl. egy előttünk 100 lábnyi távolságban álló embert is valódi nagyságában szemlélünk, jóllehet a látszög s az ettől függő közvetlen érzéki benyomás nem mutatja nagyobbnak, mint egy közelünkben álló kis gyermeket. Távolról szemlélt fák vagy épületek valódi nagysága iránt nem esünk tévedésbe ; pedig ha egy ujjunkat szemünk elé közel tartjuk, egészen elfödi látásunk elől az említett tárgyakat, jeléül, hogy közelről látott ujjunk tetsző nagysága fölülmúlja amazokét. Ezen felhozott s egyéb hasonló példák világosan bizonyítják, hogy ily szemléleteknél a látszögnek megfelelő puszta érzéki benyomást a gyorsan s észrevétlenül hozzá társuló itélő képességünk egészíti ki, s ez teszi lehetővé a csalódás nélküli szemlélést. Minthogy azonban itélő tehetségünk e készsége, mint emiitettük, hosszas tapasztalás és gyakorlat eredménye ; oly körülmények közt, melyekben nem vala alkalmunk ítéletünket begyakorolni, melyek iránt igen kevés vagy épen semmi tapasztalással nem birunk, szóval: melyek ránk nézve szokatlanok, — itélő tehetségünk részben vagy egészen elveszti azon alapot, melyre szemléleteink kiegészítésénél a szokottabb körülmények közt támaszkodott; minek következtében aztán szemléleteinknél a látszat lép előtérbe, melyet az érzékléshez csatlakozó tájékozatlan ítélet is kész valóság gyanánt fogadni. Igy jő létre a látásnál az, mit láttani csalódásnak nevezünk. Ez, a mondottak szerént, tulajdonkép nem az érzék csalódása; mert az érzékek kivétel nélkül csak törvényszerüleg működhetnek, tehát nem csalrak és meg nem csalatnak: hanem némely sajátságos külső vagy belső körülmények és állapotok azok, melyek az itélő tehetséget félrevezetik és téves következtetésekre csábítják. Az úgynevezett érzéki csalódás tehát valósággal mindenkor az Ítélet csalódása; ilyenek a láttani csalódások is. Igy pl. nem mondhatjuk , hogy látérzékünk csalódik akkor, midőn, ennek valamely megzavart állapotánál, előttünk röpködő szúnyogokat vagy legyeket vélünk látni. E csalódást azon apró sötét testecskék által vetett árnyék okozza, melyek ilyenkor a szem átlátszó anyagában ide s tova mozognak; szemünk tehát valódi tárgyakat iát, de azok helyes fölismerésére — épen a szokatlan állapotnál fogva — hiányzik az illető egyénnek helyes Ítélete. Sőt az úgynevezett alanyi fényjeleneteknél is, melyeknél t. i. nem a külső világosság közvetlen benyomása, hanem a látidegre és reczehártyára ható egyéb gépies vagy villanyos ingerel-tetések támasztanak a szemben bizonyos fény- és szin jeleneteket, nem szemünknek rovandó föl a csalódás, mert ez; ily esetekben is törvényszerüleg végzi munkáját; hanem itt is a rendkivüliség által Ítéletünk ejtetik csalódásba, ameny-nyiben kész közvetlen valóság gyanánt venni oly jelenetet, mely nem egyebütt, mint a szem alanyi állapotában leli alapját. A mondottak után már könnyű lesz megérteni a tárgyak nagyságának megítélésénél előforduló némely láttani csalódásokat. Ha ugyanis a közönségesebb, ugy szólván mindennap látott tárgyakat különböző, de átalában nem igen nagy távolságokban látva, a kisebb-nagyobb látszögek daczára is valódi nagyságukban szemléljük ; ezt — mint már tudjuk — csak is a gyermekkorunktól fogva igénybe vett sokszoros gyakorlás- és tapasztalásnak s az ezek által ügyessé és készségessé tett itélő tehetségünknek köszönhetjük. Ámde azt is megmutattuk, hogy ítéletünk ezen készsége rendkívüli körülmények közt elhagy bennünket. Ily rendkívüli körülmény gyanánt tekintendő többek között az igen nagy távolság, melyet a gyakorlottság és más szükséges segédeszközök hiánya miatt nem tudunk kellőleg megítélni; minélfogva a tetsző nagyságra gyakorolt befolyását sem becsülhetjük meg. Ez az oka, hogy ily esetben csak a látszögnek megfelelő érzéki benyomás után indulunk, s a nagy távolban fekvő tárgyakat nem valódi, hanem tetsző nagyságukban szemléljük. Igy a nap, hold s a többi égitestek valódi nagyságát — roppant távolságuk miatt — képtelenek vagyunk puszta látás által megítélni. De nemcsak az igen nagy távolság lehet ránk nézve a valódi nagyság megítélésekor félrevezető, hanem a szokatlan irány is, melyben a tárgyakat olykor — habár kisebb távolban is — szemléljük. Igy pl. magas toronyból lenézve a földön levő tárgyakat jóval kisebbeknek látjuk, mint ha azokat vízszintes — tehát szokottabb — irányban, a torony magasságának megfelelő távolságból néznők. Yagy nem tudjuk-e, mily kicsinynek tűnik föl szemeink előtt a torony csúcsán álló nagy kereszt, vagy a magas sziklaormon pihenő sas? A tárgyak nagyságának megítélésére a távolságon és az irányon kívül befolyással van még a tárgyak kisebb-nagyobb világossága is. Ez okból a napot és holdat fölkeltükkor nagyobbaknak látjuk, mint midőn magasan állanak a láthatár fölött, ámbár a látszög mindkét esetben egyenlő; igen de az emiitett égitestektől jövő fény az első esetben az alsó tisztátlanabb légrétegeken át haladtában jobban meggyöngittetvén, azok homályosabbaknak látszanak, s ezért ugy tetszik, mintha távulabb volnának; már pedig egyenlő látszögek esetében a tetsző nagyságok egyenes arányban vannak a távolokkal; vagyis ha két test egyenlő látszög alatt tűnik föl, de az egyiket távulabb esőnek tartjuk, ugyanazt egyszersmind nagyobbnak is fogjuk ítélni. Ugyanezen okból így vagyunk a földi tárgyak, nevezetesen a hegyek nagyságának megítélésével is. Ezek is messzebb fekvőknek, tehát a látszög változatlansága miatt, nagyobbaknak látszanak ködös, mint tiszta időben. Innen érthető továbbá, miért látja valamely távul levő pontra irányzott szemünk az előtte elrepülő legyet madárnak. Ha ugyanis nagyobb távolban megjelölt pontra szegezzük szemünket, a közelebbi tárgyak csak igen homályosan látszanak; ez történik a felhozott esetben az előttünk elröpülő légygyei is, t. i. homályos képe tűnik föl szemünkben, de a közelség miatt jelentékeny látszög alatt; ennek következtében a nagyobb távolhoz alkalmazott szem a határozatlan képet látszögének megfelelő terjedelmével együtt azon távolságba helyezi, melyhez épen alkalmazkodva van; s igy történhetik bizonyos hasonlóságnál fogva, hogy a legyet röpülő madárnak véljük, Nem mellőzhetjük e helyen az úgynevezett körülsugárzás (irradiatio) érdekes jeleneteit sem. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy erős világitásu tárgyak, ha minden oldalról sötétség által vétetnek körül, nagyobbítva, ellenben igen sötét tárgyak, élénk fényű környezetben, kicsinyítve látszanak. Igy pl. fekete alapra fektetett keskeny fehér egyenközények terjedelmesebbeknek tűnnek föl, mint aminők valóban; ellenben az ezeket elválasztó fekete sávok a valónál keskenyebbeknek látszanak. A holdnak megvilágított sarlója ugy tetszik, mintha nagyobb koronghoz tartoznék, mint amekkorának sötét részét észreveszük. Az állócsillagok a szabad szemnek, mint kis fénykörök tűnnek föl; ámbár a mérhetlenül csekély látszög miatt csak fénylő pontoknak kellene látszaniok. Egymáshoz közel álló, erősen fénylő területek — az azokat elválasztó igen keskeny és sötét sávokon keresztül — egészen összefolyni látszanak ; miért is egy nagyon finom huzal a legerősebb napfényben, vagy a világító gáz lángja elé tartott hajszál — nem vehetők észre. E tünemények valódi okának kikuta-tása sok ideig számos kitűnő természettudóst foglalkoztatott. Kepler a szem tökéletlen alkalmazkodásai képességében vélte az okot rejleni, minek következtében a reczehártyán a látott tárgy pontjainak megfelelő képpontok: helyett úgynevezett „szétszóródási körök" állanának elő. Ugyanis a szem alkalmazkodása (accomodatio) azon képességében áll, mely szerént az a tárgyakról nemcsak egy bizonyos határozott, hanem igen különböző távolságokból vethet a reczehártyára tisztán körvonalozott és világos képet; de a kép csak ugy lehet tiszta és világos, ha a látott tárgynak egyes pontjaitól jövő fénysugarak a reczehártyán ismét egy-egy ponton egyesülnek. Plateau, a jelen század első felében, kiváló szorgalommal és behatólag tanulmányozta ezen ügyet, ü onnan származtatja a körül-sugárzás tüneményeit, hogy azon benyomás, melyet a reczehártya egy pontján találkozó fénysugarak támasztanak, nem szorítkozik csupán a találkozási pontra, hanem a körülötte fekvő részecskékre is kiterjed. Azonban ezen nézet Eechner és egyéb természetbúvárok által nem sokára megdöntetett. A természettudomány — mai álláspontján — ugy magyarázza meg a körülsugárzást, hogy a szemek legtökéletesebb alkalmazkodása daczára is, a gömbi eltérések (sphärische Abweichungen) miatt — melyektől szemünk egészen mentnek nem mondható — a reczehártyán a képpontok helyett csakugyan szétszóródási körök keletkeznek. A reczehártyán tehát a fénybenyomás túlterjed azon határokon, melyek a szemnek a gömbi eltéréstől való tökéletes mentessége mellett, tényleg határai volnának. Ismeretes a figyelmes észlelő előtt azon befolyás is, melyet valamely tárgy nagyságának megítélésére egy más szemlélt tárgy ismert nagysága gyakorol. A már említetten kívül, ez is egyik oka annak, miért látszanak a hegyek, épületek vagy fák mögött fölkelő nap és hold nagyobbaknak, mint mikor az égboltozat magasabb tájain vannak. Ugyanis — a fentebb előadottak szerént — a földi tárgyak nagyságának megítélése alkalmával, szokottabb körülmények közt, öntudatlanul is tekintettel vagyunk távolságukra, minélfogva nagyobbaknak véljük azokat látni, mint a megfelelő látszög szerént tulajdonképen látnunk kellene. Miután pedig ama fölkelő égitestek, melyek távolsága iránt látérzékünk egészen tájékozatlan, együtt s egyenlő látszög alatt jelennek meg sok oly földi tárgygyal, melyeket valódi nagyságukban, tehát tetsző nagyságuknál nagyobb mérv szerént szoktunk előterjeszteni; ily körülmények közt lehetetlen, hogy azon égitesteket is nagyobbakul ne vegyük, mint amekkoráknak a láthatár fölötti magasabb állásukban 8 látszanak, hol a földi tárgyakhoz való mérést már nélkülözzük. Nézzük csak a fák mögött fölkelő napot egy jó hosszú csövön, melyben semmi üveg nincs ; ugy megfosztjuk magunkat a távolság méltatására szolgáló segédeszközöktől s az egyenkint meglátott tárgyakat szintúgy, mint magát a napot is, egyedül a látszögtől függő tetsző nagyságukban veszszük észre. A nagyság megítélésére vonatkozólag nem ismeretlen azon sajátságos tünemény sem, mely szerént bizonyos kiterjedés nagyobbnak tetszik akkor, ha látható jelek, vagy rajta elhelyezett tárgyak által részek re van osztva. Felezzünk pl. egy egyenes vonalt, s egyik felét oszszuk kereszt-vonalkák által apróbb részekre, míg a másik fele osztatlanul marad; csakugyan ugy látszik, mintha a részekre osztott fél valamivel hosszabb volna. Nevezetes ítéletünk azon különös hajlandósága is, mely szerént a függélyes irányú kiterjedést valamivel mindig nagyobbnak véljük, mint az avval egyenlő vizirányos kiterjedést. Tapasztaljuk ezt egy egyszerű négyzetalak (quadrat) megtekintésénél; vagy pl., ha czilinderkalapot látunk valakinek fején, azt sokkal magasabbnak, mint szélesnek tartjuk, pedig valósággal nem oly nagy a különbség. Az osztályozás nagyító hatásából következik, hogy a keresztcsikokkal ellátott ruha az alacsony, zömök termetű hölgyet valamivel magasabbnak és nyúlánkabbnak mutatja, még pedig annál inkább, minél világosabb a kelme alapszíne; mert ez esetben az osztályozás annál szembetűnőbb, tehát annál nagyitóbb hatású. Ellenkezőleg, ha a delnő túlságosan magas és vézna alkotású, ugy készítse vagy készíttesse ruháját, hogy azon a csikók hosszant álljanak, s biztos lehet, hogy e figyelem termetének előnyére szolgál. Ugyanezen okból nagyobbaknak tetszenek a bútorozott, mint az üres szobák; mert a bútorok mindannyi osztályozó jeleket képeznek a szoba területén. Innen magyarázandó azon tapasztalat is, mely szerént a czifrázatokkal festett szobafalakat terjedelmesebbeknek véljük, mint az egyszinüeket. Az itt elősorolt tüneményeket Delboeuf — ki a láttani csalódásokat egyátalában a szemizmok ellanka-dásából származtatja — szintén ezen izmok kisebb vagy nagyobb megerőltetésére iparkodik visszavezetni. Szerénte ugyanis egy osztályozó pontokkal vagy keresztvonásokkal ellátott vonal azért látszik hosszabbnak egy az előbbivel egyenlő, de osztatlan vonalnál: mert az elsőnek szemlélése alkalmával minden feltűnő pont vagy keresztvonás bizonyos feltartóztatást s egyszersmind nagyobb megerőltetést okoz a vonalon végig futó tekintetnek; már pedig a szem valamely alak kiterjedését azon megerőltetés szerént becsüli meg, melyet annak áttekintése alkalmával a szemizmok szenvednek. Felvett alapelvéből kiindulva, azon fentebb emiitett tény megfejtésére, mely szerént a függélyes és vizirányos kiterjedések egymáshoz való viszonyát rendesen helytelenül Ítéljük meg, azon föltevéshez folyamodik Delboeuf, hogy az alsó és felső szemizmok gyöngébbek, tehát könnyebben kifáraszthatok volnának, mint a külső és a belső. A nagyság vagy kiterjedés meghatározásához számítandó két pont egymástól való távolságának megítélése is, mely épen oly viszonyban van a látszöggel, mint a tárgyak nagysága. Azért, ha két egyenközüen ültetett hosszú fasor között az egyik végéről végig nézünk, azok a szemtől nagyobb távolokban egymáshoz mindinkább közeledni, sőt igen nagy távolban egészen összeérni látszanak. Ugyanezt tapasztaljuk, ha valamely hosszú folyosón nézünk végig; az átellenes oldalfalak, továbbá a tető és pallózat, a távolság növekedtével, itt is összébb-összébb hajlani látszanak. Ennek oka az, hogy minél messzebb van tőlünk két átellenes pont, a nélkül, hogy egymástól való távoluk nagyobbodnék vagy kisebbednek; annál kisebb látszög alatt jelenik meg a közöttük levő tér. Nagyobb távolságban fekvő erdő vagy gabnavetés egészen tömöttnek látszik, mert az egyes fák vagy gabnaszárak közötti térek oly kicsiny látszög alatt jelennek meg, hogy azokat már meg sem tudjuk különböztetni. Eszünkbe jut itt az égboltozaton keresztül húzódó tejút, melyet millió és millió — az elválasztó térközök parányi látszöge miatt egymással tömötten összefolyni látszó csillagok képeznek. Helyén látjuk itt említést tenni azon érdekes tüneményről is, mely szerént egymással egyenközü vonalok, ha külön-külön számos ferde vonal által metszetnek oly módon, hogy az egyenközüek egyikét metsző ferdék a másikat metszőkkel összefutnak, — ugy tűnnek föl, mintha nem volnának egyenközüek: hanem azon irányban, merre a keresztező vonalok összefutnak, egymástól távozni látszanak, mintha a közöttük levő tér mindinkább szélesednék. Zöllner (1860.) volt az első, ki ezen különös tüneményt fölfedezte egy szőnyegen; azóta különböző vélemények nyilvánultak oka felől. Annyi kétségtelen, hogy a csalódást a í\'erde vonalok okozzák; mert ha az igy elkészített ábrát ennek síkjával majdnem egyenközü irányban tekintjük meg, a ferde vonalok elhomályosodván, csalódást okozó hatásuk is megszűnik, s a hosszú vonalok egyenközüsége ismét helyre áll szemeink előtt. Mindazt, mit eddig a tárgyak s területek valódi nagyságának szabad szemmel való megítéléséről mondottunk s példákkal is folvilágositottunk, röviden a következőkbe vonhatjuk össze: A nagyságok megitélésénél főalapul szolgál a látszög. Azonban, minthogy az előadottak szerént a látszög mékko-rasága a tárgyaknak nemcsak nagyságától, hanem távolságától is függ; ha ez ügyben kizárólag a látérzék által elfogadott közvetlen benyomásra támaszkodnánk, a láttani csalódás kikerülhetlen volna; mert magára hagyott látérzékünk nem ad utasítást arra nézve, váljon a látszög nagyságát a tárgy nagyságának vagy közelségének rójuk-e föl egyes esetekben. Ami tehát rendes körülmények között a tetsző nagyság helyett a valódi nagyságot szemlélteti velünk, az az érzéklés alkalmával azonnal közbelépő értelmünk, mely a látszatot, hosszú gyakorlás- és megszokáson alapuló ítélet által, helyettesíti a valósággal. Azonban mi adott alkalmat azon gyakorlottság- és megszokásra? Kü- lönböző természeti körülmények, melyek körül gyermekkorunk óta — melynek kezdetén egyes érzékeink fejletlensége miatt, ezek használását öntudatlanul, mintegy természeti szükségből fölcseréltük— állandóan azon tapasztalást tettük, hogy azqk irányadó segédeszközükül szolgálhatnak akkor, midőn a tárgyak nagyságáról puszta látás által akarunk Ítéletet hozni. Ily körülmények tehát itélő tehetségünk támogatói a nélkül, hogy egyes érzékléseink alkalmával öntudatosan figyelnénk rájok, mert a megszokottságnál fogva öntudatlanul is a latba vetik értéköket. Ha azonban a physicai körülmények szokatlanok, akkor nem állanak készséges szolgálatára az itélő tehetségnek, s ilyenkor csalódásba esik — nem a látérzék, hanem az itélő tehetség. Az eddig tárgyaltak szerént azon körülmények, melyek — mint láttuk — a tárgyak valódi nagyságának megítélésére majd tájékozást nyújtó, majd láttani csalódást okozó befelyással vannak, a következők: a nem igen nagy — s evvel ellentétben, az igen nagy távolság; a szokott és szokatlan irány; a tárgy világosságának különböző foka; a körülsugárzás; más tárgyak ismert nagysága ; a részekre osztás; végül ide számítandó szemünk azon sajátságos alkotása, melyhez képest a függélyes irányú kiterjedést rendesen nagyobbnak Ítéljük az evvel egyenlő nagyságú vízszintesnél. IV. Valódi és tetsző távolság. Vizsgáljuk meg már most azon körülményeket, melyek a távolságok megítélésénél szolgálhatnak eszközül, majd helyes tájékozásra, majd láttani csalódásra. Tudjuk már, hogy a látszög nemcsak a nagyságok, hanem a távolságok megítélésére is főalapul szolgál; ámde — ismert viszonyainál fogva — valamint a nagyság, ugy a távolság meghatározására sem szolgálhat egymagában biztos mértékül. Mondottuk, hogy midőn a tárgyak nagyságáról szabad látás után hozunk ítéletet, a gyakorlottság és megszokottságnál fogva — rendes körülmények s nem igen nagy távolságok esetében — ugyanakkor mintegy öntudatlanul megítéljük azonnal a távolságot is, s épen ezen utóbbira vonatkozó itéletbeli készség teszi lehetővé a nagyság helyes felfogását. De honnan ered értelmünk ezen készsége? Vannak-e itt is olyan körülmények, melyek a látszögnek megfelelő érzéki benyomás által fenhagyott bizonytalanságot megvilágítják, s melyek ennél fogva az értelem mindannyi segédeszközei gyanánt volnának tekinthetők? Hiszen jól tudjuk, hogy a látérzé-künkre ható külső benyomás közvetlenül épen ugy nem értesít bennünket a tárgyak távolságáról, mint nagyságukról; mert nem vagyunk képesek megérezni, váljon a szemünkbe jutó fénysugár rövid vagy hosszú utat tett-e. Nincs tehát erre vonatkozó közvetlen érzés, melyre ítéletünk biztosan támaszkodhatnék minden körülményben ; és mégis képesek vagyunk ítéletet hozni olyan dologról, melyet az érzés — mint ilyen — közvetlenül nem ad tudomásukra. Midőn szemeink előtt a különböző távolságokban fekvő külvilági tár- gyak feltárulnak, képeik a reczehártyán egymás mel e 11 jelennek meg; és ha a képecskéknek megfelelő tárgyakat mégis nem egymás mellett, hanem egymás mögött állókul ismerjük föl, szóval ha az egy síkbeli közvetlen érzéklésről térbeli előterjesztésre emelkedünk: világos, hogy ez nem az érzés, hanem az értelem munkája. Ez okból a kis gyermek, ki értelme fejetlenségénél fogva csak a közvetlen érzéki benyomásra van utalva, nem bir világos előterjesztéssel a távolságokról s kapkod a távollevő tárgyak után épen ugy, mint a közelébe esők után. A lát tér mélységéről csak az által szerzi meg lassankint az ember az előterjesztést, hogy a térben mozog, ezen mozgása alkalmával a képek változnak, s igy saját helyének ezen változtatása által nyer fogalmat a tárgyak távolságáról. Innen van, hogy a vakon szülöttek, kik szerencsés orvosi műtét által megnyerték látási képességöket, eleinte egyátalában nem tudják a távolságokat megítélni, pedig a látérzés már megvan ; ugy tetszik nekik, mintha minden tárgy, melyet maguk előtt megpillantanak, egy — arczvonalukkal egyenközü sikban, még pedig magán a szemgolyón volna elhelyezve. Ez igen természetes, miután maga az érzéki benyomás és az ebből támadó érzés nem értesít a távolságról; a gyakorlottságot pedig oly körülményekre nézve, melyek a távolság helyes megítélését közvetítik, még nem volt alkal-mok megszerezni. Már pedig, ha maga a látszög nem nyújt elegendő tájékozást, és látérzékünk nincs ugy alkotva, hogy általa a fénysugarak kiindulási pontjának távolságát meg-éreznők, hanem ezen ügyben is az értelemhez kell folyamodnunk ; ugy mindenesetre kell létezniük egyéb oly körülményeknek, melyeket folytonos tapasztalás után a távolságokkal bizonyos összeköttetésben levőknek ismerünk, s melyeknek változásaiból a távolságok változásaira vonhatunk következtetést. Ezek is mindannyi érzések által nyilatkoznak, melyek azonban mégsem a távolság közvetlen megérzései ; hanem olyanok , melyek a távolsággal való emiitett összeköttetésöknél fogva sokszor elég biztos tám-pontokul szolgálhatnak annak megítélésére. Azonban olykor megtörténik, hogy ezen érzések rendkívüli, tehát szokatlanabb külső hatások által támasztatnak: ily esetekben épen a rendkivüliség cs szokatlanság ejt csalódásba bennünket szintúgy, mint a nagyság megítéléséről mondottuk. A láttani csalódások tehát a tárgyak távolságának megítélése körül sem kerülhetők ki mindenkor. Azon érzésekre már, melyek a kérdéses ügy körül — egy vagy más esetben — az ítélés irányzóiul lépnek föl kisebb-nagyobb biztossággal, a következendőkben elszámlálandó körülmények vannak befolyással. 1. Mindenesetre legfontosabb s legtöbb esetben tájékozó körülmény gyanánt veendő azon szög, melyet a két, előre meghosszabbított szemtengely képez; mert az egészséges szemnél mindkét szemtengely (azon egyenes vonal, melyet a szem előrészét bori tó szaru-hártya és a jegőczlencse közepén keresztül vonva képzelünk) azon pont felé van irányozva, melyet szemlélünk. Természete- 10 sen, minél közelebb vau szemünkhöz a czélbavett pont, annál nagyobb a szemtengelyek által képezett szög, vagyis annál inkább befelé fordulnak a szemgolyók, s a szem forgatását eszközlő izmok nagyobb megerőltetést szenvednek. Ezen — a távolsággal szoros viszonyban levő megerőltetés érzete az, mi a kisebb és nagyobb távolságok megítélésében legtöbb eligazodást nyújt. Ezen nevezetes segédeszközzel nem rendelkezhetnek a félszemüek; minélfogva ezek könnyebben és gyakrabban is esnek csalódásba a látott tárgyak távolsága iránt. Ha pl. egyik szemünket behunyjuk, a másikkal szemlélt tárgyakat valamivel mesz-szebb állóknak veszszük észre. Ezt világosan bizonyítja a következő érdekes kísérlet. Függeszszünk vékony fonálra egy kis gyűrűt, hogy szabadon lógjon rajta, s álljunk oly helyzetbe, hogy nyílását ne lássuk; erre vegyünk kezünkbe egy 3\' hosszú pálezát, melynek egyik végét derékszög alatt meghajtottuk. Ha most egyik szemünket behunyjuk, a pál-cza meghajtott végével nem egykönnyen fogunk a gyűrű nyílásába találni, holott ez semmi nehézséggel nem jár, ha mindkét szemünket nyitva tartjuk. Az igen nagy távolságoknál teljesen megfosztatunk a helyes itélest elősegítő említett eszköztől; és pedig azért, mivel az ily nagy távolra irányzott szempár tengelyei oly kis szöget képeznek, hogy csaknem egyenközüek. 2. A tárgyak tetsző nagysága, ha valódi nagyságuk különben ismeretes előttünk, sok esetben szintén tájékozást nyújt a távolság megítéléséhez. Ha az égbolto • zaton egy sötétlő pontot pillantunk meg, mivel nagyságát nem ismerjük, sokszor távolsága iránt is egészen tájékozatlanok maradunk; ellenben ha a léggömb szemünk láttára emelkedett oly magasra, hogy már csak egy pontnak látszik, ismert valódi nagyságát tetsző nagyságával összevetve, mindjárt biztosabban következtetünk távolságára. Azonban a tetsző nagyság utáni ítélés igen gyakran ejt csalódásba a távolság iránt. Innen van, hogy a gyűjtő lencsék által nagyítva mutatott tárgyakat kisebb, a szóró lencsék által kisebbítve előállítottakat pedig nagyobb távolba helyezi ítéletünk, mint valóban vannak; pedig épen ellenkezőleg, az elsők a látott képet nagyobb távolba vetik, mig ez utóbbiak közelebb hozzák. Csalódunk itt a nagyság-, tehát a távolságra nézve is. Átalában, ha a tárgyak valódi nagyságát nem ismerjük, vagy nem vagyunk képesek helyesen megítélni, távolságukra nézve is csalódunk Ezért a hegyek, melyeknek valódi nagyságát rendesen kevésre szoktuk tenni, az igen nagy látszög miatt, mely alatt megjelennek, közelebb látszanak lenni, mint valóssággal vannak. A tetsző nagyság és távolság közötti viszony természetén alapszik részben a festett képeknél az úgynevezett láttávlat (prespectiv), melynek törvénye szerént a képen azon tárgyak, melyeknek mint távulabb esőknek kell feltünniök, kisebb alakban ábrázoltatnak. Ezeket ugyanis — az előtér tárgyaihoz arányítva — nagyobbaknak gondoljuk, mint amekkorák; de minthogy mégis, a képzelt nagysághoz képest, kisebb látszög alatt jelenkeznek, a látszög e kicsinységéről a nagyobb távolságra következtetünk. 3. Függ a távolság megítélése a megvilágítás erejétől, valamint azon körülménytől is, mely szerént a tárgy egyes részeit többé vagy kevesbbé tisztán tudjuk megkülönböztetni. Ugyanis tudjuk, hogy az átlátszó testek a fénysugarakat magukon átbocsátják; de ismeretes a fény azon sajátsága is, mely szerént, midőn egyik átlátszó közegből másikba msgy át, nemcsak megtöretik, hanem egy része visszaverődik s szétszóratik; sőt midőn már az uj közegben halad is, ennek likaesossága s tömegéaek nem mindenütt egyenlő sűrűsége következtében folytonos visszaverődést szenved. A fény tehát, milőn valamely átlátszó közegen keresztül megy, annál többet veszt erejéből, minél hosszabb utat tesz. Továbbá, a fénynek egyik közegből a másikba történő átmsnetelénél, annál nagyobb a visszaverődött fénymennyiség, minél inkább különbözik egvmástól a két közeg törési képessége, vagyis minél különbözőbb neműek fénytani tekintetben. Ebből következik, hogy a fénysugarak, melyek valamely átlátszó testen keresztül hatolnak, akkor gyöngittetnek legkevesbbé, ha azon test fény-tanilag egynemű tömegrészecskékből áll. Annál átlátszóbb valamely test, minél kevesbbé gyöngíti a keresztül vonuló fényt. Látjuk tehát, hogy a test átlátszósága nagy mértékben függ rétegének vastagsága — és tömegének optikai egyneműségétől. A levegő legátlátszóbb test, de mégsem mondható tökéletesen átlátszónak; ilyen test szoros érte-ményben nem is létezhetik, már csak a likacsosság miatt sem. Ebből már könnyű belátni, hogy a fény annál nagyobb mértékben gyöngül, minél hosszabb utat tesz a levegőn keresztül ; következőleg azon tárgy is, melytől elindul, annál homályosabbnak fog látszani, s egyszersmind egyes részei annál kevesbbé vehetők ki tisztán, minél messzebb van tőlünk. Ez oknál fogva, a tárgyak homályosságából s egyes részeik nem tiszta megkülönböztetéséből, természetesen következtetjük azoknak nagyobb távolságát, az ellenkezőből pedig közelségét. A távul fekvő hegyek nem tűnhetnek föl szemeink előtt oly világosan és tisztán, mint a közeliek. A távolról felém közeledő embei- arczának alkotását, haj i és ruházata szinét esak akkor különböztetem meg; mikor már jóval közelebb jött hozzám. Egyébaránt a különböző szinek különböző fokú fénybenyomást gyakorolnak látérzékünkre, vagyis — mint mondani szoktuk — különböző élénkségüek. A fehér színű tárgyakat legmesszebbről vehetjük ki tisztán ; ezen szín után következnek élénkségökre nézve: a sárga, vörös s végre a kék. A távul levő tárgyak világos megkülönböztetését nagyon elősegíti az úgynevezett szincontrast. A rendkívüli körülmény, a homályosság vagy élénk világosság mértéke szerént megítélt távolságra nézve, igen gyakran ejthet csalódásba. Igy a hóval borított hegyek élénk világításuk miatt közelebb látszanak lenni, mint valóban vannak. E körülményben rejlik oka a nagyságról mondottak egyik pontjában fölemiitett azon tüneménynek, mely szerént ködös időben a hegyek távulabb fekvőknek tetszenek, mint mikor a lég tiszta; mert a ködös lég a fényt nagyobb mértékben gyöngíti, minélfogva a tárgyakat a szo- 11 kottnál homályosa bbaknak mutatja. Ellenben különösen átlátszó a levegő, ha sok vizpárát tartalmaz; mert ez csaknem azon fénytörő erővel bir, melylyel maga a levegő; s igy az optikai tekintetben majd egynemű közeg sokkkai kevesebb fényt tart vissza, mint mikor ködöt képező vizhó-lyagocskákkal, porral, füsttel stb. van túlterhelve. Ez okból a páratelt levegőn keresztül feltünőleg tisztán, következőleg a valóságnál közelebb is látjuk a távoli hegyeket. Innen magyarázható, hogy a messze fekvő hegyek látszólagos közeledéséről esős időre szoktunk következtetni. Láttávlati hűség tekintetéből a festők a háttér alakjait — az előtérhez képest — nemcsak kisebbítve, hanem egyszersmind lialaványabban s mindinkább elmosódva ábrázolják. 4. A szem és a szemlélt tárgy között levő testek sokasága is igen jelentékeny befolyással van a távolság megítélésére; mert minél több az ily közbeeső test, annál biztosabban ítéljük meg a valódi távolságot. Azért, ha egy hegyet a másik mögött kimagasodni látunk, rendesen ugy tetszik, mintha közvetlenül emehhez csatlakoznék ; s csak midőn a kettő között más tárgyakat is látunk, akkor veszszük észre, hogy egymástól jó távul vannak. Ha éjjel a távolban tüzet pillantunk meg, a valóságnál közelebb levőnek véljük, részint mivel az éji sötétséggel való ellentét által fényének élénksége kitünőbbé lesz (3. pont), részint mert a közbeeső tárgyakat a sötétben nem láthatjuk. A folyó vagy tó túlsó partjánál veszteglő hajót közelebb látjuk, ha közben a víztükrön hajók, csónakok, malmok stb. nincsenek. Ez esetben szintén igy tűnik föl maga az egész túlsó part is; minélfogva a folyó szélességét s a tó terjedelmét a valónál kisebbnek ítéljük. A terjedelmes nyílt síkságon magányosan álló épület is közelebb tetszik, mint ha közte és szemünk között még egyéb épületek vagy fák vehetők észre. Hogy a nap és hold fölkelés- és lenyugváskor távulabb látszanak, mint magasabb állásukban, e tünemény egyik okát már abban találtuk, hogy az első esetben, az alsó tisztátlanabb légrétegeken keresztül hozzánk jutó fényök többet vesztvén hatályosságából, homályosabbak ; másik okul most már betudhatjuk azon körülményt is, mely szerént ezen égitestek mindig közbeeső épületek, fák s egyéb földi tárgyak mögött kelnek és nyugszanak. Ugyanezen két oknál fogva maga az egész égboltozat is felső részén valameny-nyire lapultnak tetszik, azaz a láthatár közelébe eső részeit távulabb levőknek véljük, mint a tetőpont körülieket. Azon befolyás, melyet a közbeeső tárgyak a távolság megítélésére gyakorolnak, alapjában nem különbözik azon i — már ismert — tüneménytől, mely szerent a részekre osztott vonal hosszabbnak tetszik egy másik, ugyanoly hosz-szaságu, osztatlannál. 5. Végre világos, hogy a szemlélt tárgynak helyzete egymás tárgy irányában, melynek távolságát ismerjük, szintén igen jó tájékozást nyújt az előbbi távolságának megítélésére. Az itt tárgyalt pontokból kitűnik, hogy a tárgyak távolságára vonatkozólag is vanDak olyan körülmények, melyek a reczeképnek, illetőleg a látszögnek megfelelő ér- zéki benyomás e czélra való elégtelenségét kipótolják, vagyis a távolságot megítélő értelemnek több-kevesebb tájékozást nyújtanak. A dolog természetéből foly, hogy minél nagyobb számmal hatnak együvé ezen elősorolt körülmények (a szemtengelyek által képezett szög változásainak érzete; a tetsző nagyságnak a valódi nagysághoz való ismert viszonya ; a megvilágítás különböző foka ; a közbeeső testek sokasága ; ismert távolságú tárgy iránti helyzet) a szemlélés alkalmával, annál biztosabb lesz értelmünk a távolság megítélésében. S valóban vannak egyének, kik gyakorlás által annyira viszik, hogy ezen körülmények segítségével a tárgyak távolságát bámulatos pontossággal képesek meghatározni puszta látás által. Azonban, mint láttuk, e körülmények sem biztosítanak bennünket mindenkor a távolság iránti csalódások ellen; még pedig annál kevesbbé, minél határo-zatlanabbul lép föl egyik vagy másik közülök bizonyos rendkívüli körülmények között. Már pedig a tapasztalás azt mutatja, hogy csak is a nem igen nagy távolságoknál gyakorolnak valamennyien határozott befolyást az ítélésre; az igen nagy távolságoknál ellenben mindinkább elmaradoznak ; és van a távolságnak bizonyos határa, melyen tul végkép megfosztatunk e segédeszközöktől, ugy hogy semmi sem marad fenn, mire, mint tájékozóra, ítéletünk támaszkodhatnék; azért ily távolságokra nézve elháríthat-lan a láttani csalódás. Ebből érthető, miért látszanak nap, hold s az összes csillagok — igen különböző távolságaik daczára — ugy, mintha valamennyien a fölöttünk elterülő égboltozaton, tőlünk egyenlő távolságban volnának elhelyezve. Azt mondottuk, hogy a látszög egymagában, ha szemlélésünk alkalmával minden egyéb észlelhető körülménytől elvonatkoznánk, sem a valódi nagyságnak, sem a távolságnak helyes megítélésére nem nyújt elegendő biztosítékot : és mégis a látszöget tekintjük a valódi nagyság és távolság szabad szemmel való megmérésének főalap-jául. Ezen látszólagos ellenmondást nem lesz nehéz megértenünk, ha kissé szorosabban veszszük szemügyre, hogy egyrészt miben áll a látszög közvetlen tanúságának ama bizonytalansága, másrészt miben áll a nagyság és távolság megítélésénél fölmerülő körülmények útbaigazító hatása. Hogy a valódi nagyság és távolság megítélésére a látszög adja a főalapot, ennek oka azon szoros viszonya, melyben mind a kettővel áll ; de épen ebben rejlik azon sajátsága is, melynél fogva az itélő tehetséget mind a két jelenség iránt csalódásba ejtheti, és pedig azért, mivel nagyobbodását épen ugy okozhatja a látott tárgyak valódi nagyságának növekedése, mind távulságuk kisebbe-dése, és valamint a látszög ezekkel, ugy ezek egymással is — ugyanazon látszögre vonatkozólag — szoros viszonyban vannak; azaz egyenlő látszögek esetében a valódi nagyságok ugy aránylanak, mint a távolságok. Midőn tehát szabad látás által a tárgy valódi nagyságát akarjuk meghatározni, szükséges tudnunk annak 12 távolságát, s ebből következtetünk a nagyságra azon határozott viszonynál fogva, melyben egymással állanak. Hasonlókép a tárgy távolságáról is ugy hozhatunk helyes Ítéletet, ha nagysága ismeretes. Ámde az előadott körülmények épen olyanok, melyek részint a valódi nagyságnak, részint a valódi távolságnak változásaival állanak szoros összeköttetésben, s igy majd az egyik, majd a másik megismerésében nyújtanak több-kevesebb biztosságot. Ezen körülmények tehát mind oda működnek, liogy a látszög alapján tegyék lehetővé a tárgyak nagyságának és távolságának puszta látás utján váló megítélését. Ezekből könnyen belátható az is, hogy ha a tájékozást nyújtó körülmények hiánya, vagy szokatlanabb kö- rülmények beállta miatt a távolságot helytelenül ítéljük meg, a nagyságra nézve szintén csalódunk, és viszont. A tárgyak nagyságának és távolságának —■ a látszög alapján — puszta szemmérték által való megítélése tehát attól függ: a) minő körülmények állanak rendelkezésünkre a szemlélés alkalmival; b) mennyire szereztük mag gyakorlás és tapasztalás által azon ügyességet, melynél fogva a rendes körülmények tájékoztató befolyását helyes irányban és megfelelő mérték szerént va-gyuuk képesek megítélni. FarKas László Tanszereink szaporodása a lefolyt tanévben következő : a) A természettani szertár részére szereztettek: Oberháuser-féle mikroskopium; Nörremberg-féle fénysar-kitó készülék; kettősen törő hasáb; gáztartó; 10 darab Bunsen-féle elem ; ezeken kivül különféle vegytani eszközök, görebek, lombikok és vegyszerek. b) Természetrajziak : t. Tárnok Alajos ur ajándékozott egy kősójegeczet és egy kérődző gyomrában talált szőrlabdát; t. Lovák Károly ur 7 db. ásványt, köztük egy db. termés-aranyat; Nagy Zsigmond tanuló 1 db. vaskovandot; Eperjessy Dezső tanuló egy olaszhoni fenyőtobozt; Tárnok Antal tanuló 2 kitömött madarat s egy halat; Kottek Nándor igazgató egy uszó siklót: a m. nemz. Muzeum 150 db. ásványt; t. Tersánczky József ur egy emberi csontváznak legnagyobb részét csinosan elkészítve. c) Éremgyüjteményünk részére: t. Bátorfi Lajos ur ajándékozott 1 érmet; nt. Berzay Elek k. r. házfőnök 1 ezüstérmet; Szőke Endre tanár 1 érmet; Tóth Jenő tanár 1 érmet; Bosnyák Zoltán tanuló több rézérmet; Szigethy Aladár több db. rézpénzt; Kobaszicza György tanuló 1 ezüst és 1 rézérmet; Vizlendvay Sándor tanuló 1 érmet. d) A tanári könyvtár számára szereztettek: Szabó Ignácz csillagászati és természettani földrajza ; „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása" Hunfalvy Jánostól. Ajándékoztattak: a selmeczi akadémia igizgatósága által, „A selmeczi akadémia százados fenállásának emlékkönyve" Pallér Gusztávtól; a nm. vallás- és közokt. minisztérium által: Than Károly, „A m. kir. egyetem vegytani intézetének leirása" ; „A soproni keresk. és iparkamara főjelentése 1866—1869. évre" 2 péld.; Kari Czo-ering, „Das österreichische Budget" 2 kötet; „Industrie der öst. Monarchie für das Jahr 1856, 57, 58." 3 füzet; nt. Szászy József ur ref. lelkész által: 20 kötet különféle tárgyú könyv. e) Az ifjúsági könyvtár szaporodott 82 kötettel legnagyobb részt az ifjúság által fizetett használati illetményekből. Továbbá ajándékoztak e könyvtárnak: t. Bátorfi L. ur 1 db.; Stir Lajos VIII. oszt. tanuló 2 kötetet; Bosnyák Zoltán I. oszt. tanuló 7, Visztner N. 2, Pránger N. I. oszt. tanuló 1, Bosnyák Géza tanuló 11 kötetet. J 6 t é k o fi y s á £. Az intézet Célállapota. a) A főgymnasiumi segélyző egylet tőkéje, részint az ifjúság által rendezett vigalom tiszta jövedelméből, részint több oldalról befolyt kegyes adakozások folytán, a lefolyt tanévben is jelentékenyen növekedett, s jelenleg 462 forint 55 krt. tesz, mely a helybeli első takarékpénztárnál van elhelyezve; kamatjából eddig 4 szegény sorsú növendék nyert 5 — 5 frtnyi segélyt. b) A helybeli első takarékpénztár 10 — 10 frtot aján- lott föl 2 idegen ajkú növendék jutalmazására, kik a magyar nyelvben legszebb haladást tanúsítottak; ezenkívül 20 frtot tanszerekre. c) A Sümeghy-téle 60 frtos ösztöndijat ez idén Pulay Károly V. osztálybeli tanuló nyerte el. A nagylelkű adományozók, a tanügy előmozdítása érdekében tanúsított áldozatkészségükért, fogadják az intézet nevében az igazgatóság hálás köszönetét! 13 Tanári kar. A) Kegyes tanitó-rendi tagok. Szám __ A tanár neve Tantárgyak, melyeket előadott Tanodai osztályok, melyekbea előadásokat tartott Előadásainak óraszáma hetenkint Észrevételek 1 Berzay Elek Vallástan, Németnyelv, V. VI. VII. VIII. II. III. IV. 10 Főgymn. hitszónok. 2 Dolmányos György Vallástan, Magyarnyelv, Földrajz, I. II. III. IV. II. III. III. 16 Algymnasiumi hitelemző. 3 Farkas József Latin nyelv, Magyar nyelv, Földrajz, VI. VIII. V. VII. II. 18 VI. osztály főnöke. 4 Farkas László Mennyiségtan, Természettan, Vegytan, Bölcsészet, VII. VIII. III. IV. IV. VII. VIII. 17 VIII. oszt. főnöke, a főgymn. jegyzője, a természettani szertárőre, a franczia nyelv rendkívüli tanára. 5 Kottek Nándor Német nyelv, V. VI. VII. VIII. 8 A főgymnasium igazgatója. 6 Laky Mátyás Latin nyelv, Görög nyelv, Történelem, V. V. V. VIII. 18 V. osztály főnöke, a tanári könyvtár őre. 7 Maywald József Magyar nyelv, Latin nyelv, Német nyelv, Szépírás, IV. II. IV. I. I. II. 19 II. osztály főnöke, a műének és gyorsírás rendkívüli tanára. 8 Pfeiffer Antal Magyar nyelv s irod. Latin nyelv, Természetrajz, Vegytan, VI. VIII. III. V. VI. VI. 18 III. osztály főnöke, a természetrajzi gyűjtemények és az ifj. könyvtár őre. 9 Szőke Endre Görög nyelv, Történelem, VII. VIII. III. IV. VI. VII. 18 10 Jóth Jenő Görög nyelv, Mennyiségtan, VI. II. III. IV. V. 19 IV. osztály főnöke. 11 Vőneky Pál Latin nyelv, Term.tani földrajz, Mennyiségtan, Természettan, VII. VI. VI. VII. VIII. 17 VII. osztály főnöke. 12 Zsuffa Pál Magyar nyelv, Latin nyelv. Földrajz, Természetrajz, I. I. I. I. II. I. 19 I. osztály főnöke. 1 Mennyiségtan, B) Világiak. Pongrácz Adolf, a testgyakorlat tanára, het. 16 órával. — Szász Károly, rajztanár, hetenkint 16 órával. 14 Balassy Miklós Biró Sándor Blau Oszkár, izr. Csonka István 5. Fülöp Kázmér Hochreiter Soma Horváth József VIII. Os/Jály. Horváth Lajos. Knöpfler József, izr. 10. Major Lajos Mester József Oszterhuber László, öszt.d. Plánder József Rutich János 15. Rutich Sándor Schneggenburger Izidor Sipos Sándor Stir Lajos Szalay János 20. Tóth Antal Kimaradtak : Pap Ferencz — Terbócz István. VII. Osztály. Ij Magaviselet Szorgalom _ Rendes tantor ;yak Általános sorozat Mellék tantárgyak Névsor Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Görög nyelv Német nyelv Történelem - Mennyiségtan Természettan Bölcsészet Testgyakorlat Franczia nyelv Ének Gyorsirá-szat Barabás Lajos dics. kl. 2 4 2 2 2 2 2 3 4 I r. 1 Berta Ignácz dics. kl. 1 2 2 3 2 3 3 4 1 2 I. r. 1 Czaun Ambrus, ism. péld. kl. 1 2 3 1 2 1 4 3 3 3 I. r. 1 1 Eklér Dénes dics. kl. 1 2 4 1 3 1 3 3 3 2 I. r. 5. Glesinger József, izr. ! dics. kl. 1 4 4 2 1 2 2 4 3 1 I. r. 1 Hirschler Ödön, izr. törv. hany. 1 4 4 2 2 2 4 4 4 3 I. r. Hoífmann Jakab, izr. jó hany. 2 4 4 2 2 3 3 4 4 2 I. r. 2 Lendvay József dics. k. 1 1 2 1 2 1 2 1 2 jel. 2 Mitzky Henrik, izr. törv. hanv. 1 4 4 4 3 4 4 4 4 4 1. r. 10. Pauer Gyula jó kl." 1 4 3 2 2 1 3 3 3 5 I. r. Rajky Lajos jó hany. 2 4 4 4 4 3 4 4 4 5 I. r. Saffarics György jó hany. 2 4 4 3 3 3 3 4 2 4 I. r. Sohár Imre, [ism. dics. hany. 2 3 4 3 3 1 4 4 4 4 I. r. Szekeres József dics. k. 1 1 2 1 2 1 2 1 1 1 jel. 15. Tiszay Ferencz dics. hany. 2 4 4 3 4 4 4 4 3 1 1. r. Topolics Ferencz péld. k. 1 1 2 1 2 1 1 1 2 4 jel. 2 Tripammer Rezső törv. kl. 3 3 3 4 2 3 4 3 4 4 I. r. Ujváry Imre jó hany. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 I. r. Wollák Adolf, izr. jó kl. 1 4 4 1 3 2 3 4 3 1 I. r. 1 20. Zánkay Gusztáv péld. k. 1 1 2 1 2 2 1 2 1 2 jel. Magántanulók : Josipovich Géza , Kramer József, iz r.. N agy Kálmán. VI. Oszlály. Névsor Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat Mellék tantárgyak Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Görög nyelv Német nyelv Földrajz Történelem Természetrajz Mennyiségtan Vegytan Testgya-! korlat Franczia-nyelv Ének Barbaries Lajos Bardio Miháiy diss, törv. erny. esek. 1 4 1 3 2 4 1 5 1 5 1 4 1 4 1 4 1 5 1 4 4 5 kit. II, r. Csurda József dics. k. 1 1 3 2 2 2 2 2 4 2 5 I. r. Domanitzky Béla jó kl. 1 2 3 3 2 1 1 1 3 1 5 I. r. 15 | Magaviselet !--- Szorgalom Henric* tantárgyak Általános sorozat Mellék tantárgyak Névsor Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Görög nyelv Német nyelv Földrajz Történe lein Természetrajz Mennyiségtan Vegytan Testgyakorlat Franczia nyelv Ének 5 Geiszl Kálmán dics. erny. 1 1 2 2 1 1 1 1 1 1 1 kit. 2 3 Gretcs József dics. k. 3 2 2 2 2 2 1 1 3 1 4 I. r. 3 Jeszenszky Béla dics. kl. 1 2 3 3 2 2 1 2 4 3 4 I. r. Jeszenszky Lajos törv. kl. 1 3 3 3 2 2 2 3 4 2 3 I. r. Kanász József dics. erny. 1 1 2 1 1 2 1 1 2 2 3 jel. 1 3 10 Kecskés Ferencz jó kl. 2 1 3 2 3 2 1 2 3 1 2 I. r. 2 Koronczy Imre dics. kl. 1 2 3 4 3 2 1 1 4 2 4 I. r. Kozáry József jó kl. 2 2 3 4 3 2 1 2 4 1 5 I. r. Markovics István dics. erny. 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 3 kit. 2 Martincsevics Mihály jó k. 3 1 2 2 2 1 2 1 2 2 5 jel- 3 15 Merkli Antal Molnár Ferencz dics. hany. 2 3 k 4 i 4 m 4 a 3 r 1 a 3 d 4 t 4 5 L r. Ruesz Antal k. t. kl. 1 1 3 3 3 3 1 2 4 2 I. r. Szekeres János jó esek. 3 3 4 4 4 4 2 2 5 3 1 II. r. Szeredy Lajos törv. lianv. 3 3 4 3 4 4 2 3 4 3 4 I. r. 20 Tóth Imre m e g h a 1 t Yache Antal törv. kl. 2 2 3 4 4 4 2 3 4 2 5 I. r. Zernek Árpád törv. hany. 2 3 4 4 2 3 2 2 4 4 I. r. V. Osztályé Névsor Erkölcsi viselet Szorgalom 1 - It e il ries tantárgyak i , ....... Általános sorozat Mellék tantárgyak Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Görög nyelv Német nyelv Történelem Természetrajz Mennyiségtan Testgyakorlat 1 Franczia nyelv 1 , Enek Gyorsírás Bausch István jó hany. 1 4 4 4 3 4 3 4 4 I. r. Bettlheim Béla, izr. dics. k. 2 1 2 1 2 1 1 2 3 jel. Osizmazia Mátyás péld. erny. 1 1 1 1 2 1 1 1 4 kit. Engländer Otto, izr. jó k. 1 1 2 2 1 2 1 1 4 jel. 5 Eperjessy Dezső jó kl. 3 4 4 2 2 3 4 I. r. 3 Fisch Károly, izr. jó k. 1 2 2 2 1 2 1 1 3 jel. Gaal György dics. k. 2 2 2 2 1 2 4 jel. Gaszner Pál jó erny. 1 1 2 1 2 1 1 1 4 kit. 2 Götz Sándor dics. k. 1 2 1 1 1 2 1 2 3 jel. 1 10 Halis István törv. kl. 1 2 4 4 3 3 3 3 I. r. Havlicsek Ambrus péld. kl. 1 2 2 1 2 1 1 4 3 I. r. 3 Kele Antal jó k. 1 f 3 2 2 2 1 1 2 jel. 2 1 Knorcer György törv. hany. 1 4 4 4 2 4 3 2 I. r. 1 Kocsiss Lajos jó kl. 2 3 2 1 2 1 3 3 I. r. 15 König Gyula, izr. dics. kl. 1 1 3 3 1 2 1 4 4 I. r. 2 Kövesdy János péld. erny. 1 1 1 1 1 1 1 2 4 kit. Neusiedler Antal jó k. 2 3 2 2 1 3 1 1. r. Petrekovics Ferenc péld. jó erny. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 kit. Pulay Károly kl. 1 1 3 3 3 3 3 4 I. r. 20 Rothschild Jakab, izr. dics. erny. 1 1 2 1 1 1 1 1 4 kit. Rothschild Samu, izr. dics. k." 1 2 2 1 2 1 1 1 4 jel. 2 Schuh Lajos jó kl. 2 3 4 3 3 3 3 3 4 I. r. 16 Névsor Erkölcsi viselet Szorgalom Rendes tantárgyak. Általános sorozat Mellék tantárgyak Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Görög nyelv Német nyelv Történe lem Természetrajz Mennyiségtan Testgya Vorlat Francia nyelv Ének Gyorsírás Sernpecher József törv. kl. 2 3 4 4 3 3 3 3 4 I. r. 1 Szervev Adolf öszt. d. jó kl. 1 3 3 4 2 2 2 3 4 1. r. 25 Szmodis Andor dics. kl. 2 1 3 2 3 2 2 4 4 I. r. Sztruppi Oszkár törv. kl. 2 2 4 3 3 3 2 3 I. r. Talabér István jó jó kl. 2 1 3 3 3 2 1 2 4 1. r. Tárnok Antal kl. 1 1 3 2 3 1 1 2 4 1. r. Tersáncky József törv. kl. 2 4 4 4 3 4 3 4 4 1. r. 30 Yizer|István jó kl. 1 2 3 2 3 2 3 1 1 I. r. 1 Zombory Lajos dics. kl. 2 3 4 4 3 4 3 2 4 1. r. Magántanulók : Csesznák Ödön, Jankovich Géza, Kánc Adolf, Neumark Béla, Svetics Kálmán. IV. Osztály. Névsor Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat Mellék tantárgyak Vallástan 1 Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Történe lem Mennyiségtan Természettan Vegytan Rajz Testgyakorlat Franczia-nyelv Ének jűyorsirás Bendekovics Tstván dics. kl. 1 3 4 1 2 3 2 1 3 4 I. r. 3 Berger Mór, izr. jó hany. 2 4 4 2 2 4 3 4 4 5 I. r. 3 Buzády Boldizsár jó hany. 3 4 4 4 3 4 4 4 3 2 I. r. 3 Cekoric Kálmán jó hany. 3 4 4 2 4 4 3 4 4 4 I. r. 3 5 Farkas József törv. hany. 1 4 4 3 3 4 4 4 2 4 I. r. Győré János dics. k. 1 2 3 2 1 2 1 1 3 4 jeles 1 Hauszner József, izr. jó kl. 1 2 2 1 2 3 3 3 3 5 I. r. 2 Horvátli Gyula dics. k. 1 1 3 3 1 1 1 1 3 I. r. 3 Horváth Imre törv. hany. 1 4 4 3 2 4 4 4 3 3 I. r. 10 Horváth Károly törv. hany. 1 3 4 2 2 4 3 4 3 1 I. r. 2 Kobaszicza Gy. g. k.v. törv. hany. 4 4 2 4 4 4 4 4 4 »I. r. Kocsi Gyula jó k. t 2 3 3 1 1 1 1 3 3 I. r. 3 Kovács József v. m. Mesics György. jó kl. 2 3 4 3 3 4 2 4 5 4 I. r. 3 15 Mesics János jó k. 1 2 4 2 1 1 2 2 2 3 I. r. 2 Mursics Ferenc jó hany. 4 4 4 4 4 4 4 4 2 3 I. r. Nagy Lajos jó kl. 2 3 4 2 1 3 4 4 4 2 I. r. Pais Elek péld. erny. 1 1 1 1 1 1 1 2 3 3 kit. 1 Petrich Lajos törv. hany. 4 4 4 3 4 4 4 4 3 4 I. r. 4 20 Potlacsnik István, ism. dics. kl. 3 3 4 4 4 4 4 4 3 3 I. r. Schönfeld Frigyes, izr. péld. erny. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 kit. 1 Sipos Gyula törv. esek. 4 4 4 4 4 5 4 5 4 5 II. r. Sipos Károly péld. erny. 2 1 2 1 1 1 1 1 2 4 kit. 1 1 Sólyomi Tivadar jó hany. 4 4 4 4 3 4 4 4 3 4 I. r. 4 4 25 Steiner Ede, izr. péld. erny. 1 1 2 1 1 1 1 1 3 4 kit. 1 Szimicz Ede k i m a r a d t Szörcsöky Béla jó hany. 4 4 4 3 4 4 4 4 3 3 I. r. Thassy Lajos törv. kl. 4 2 3 1 1 3 2 3 4 2 I. r. 4 4 Tóth Frigyes k i m V r a d t II. r. 30 Yadkerty Lajos törv. esek. 3 3 4 4 3 4 5 4 4 3 3 Vargha Imre dics. k. 1 1 3 3 1 1 2 2 2 1 I. r. 1 Hl, Osztály. Erkölcsi viselet Szorgalom Bendes tantárgyak. Általános sorozat Mellék tantárgyak Névsor Babos Ármin, ism. Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Történe lem Mennyiségtan Természettan j Rajz Testgya korlat Francia nyelv Ének Gyorsírás jó hany. 4 4 4 4 4 3 4 4 4 5 I. r. Babos Jenő jó esek. 3 4 4 2 4 4 5 4 3 II. r. Banelly Yilmos dics. kl. 3 4 3 2 3 3 3 2 4 4 I. r. 4 Baranyay Miklós törv. hany. 3 3 4 1 3 2 4 4 5 3 I. r. 5 Baranyay Ödön törv. hany. 4 4 4 4 4 3 4 3 5 3 I. r. Benedek János péld. kl. 2 3 2 3 3 3 3 3 4 5 I. r. Bertalan Titus törv. hany. 3 3 4 2 3 1 4 3 5 4 I. r. 2 Bertalan Yincze ism. törv. hany. 3 4 4 3 4 1 4 2 4 5 I. r. 3 Csiszár Pál dics. erny. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 2 kit. 3 10 Fattinger Sándor dics. erny. 1 2 2 1 1 1 1 1 3 3 kit. 3 Ferber Gyula törv. hany. 3 3 4 2 4 1 4 4 2 5 I. r. 4 Fras Tamás törv. hany. 3 4 4 4 4 4 4 4 3 4 I. r. Göncz Árpád dics. kl. 3 3 3 1 4 2 3 2 4 4 I. r. \' 3 Gudlin Károly jó hany. 4 4 4 4 4 4 4 4 3 4 I. r. 1 15 Horváth György péld. kl. 2 3 3 2 3 1 4 3 3 1 I. r. Horváth Győző k i m a r a d t Királyi Ferencz öszt. d. jó k. 1 1 2 1 1 1 3 2 3 3 jel. 3 Kollarics Lénárd jó jó hany. 3 4 4 4 3 1 4 2 3 4 I. r. Kutnyák Pál hany. 3 4 3 4 4 2 4 4 4 2 I. r. 20 Március József péld. erny. 1 1 1 1 1 1 1 2 4 4 kit. Németh Gergely törv. hany. 3 4 4 4 4 1 4 2 4 2 I. r. Németh László jó kl. 2 2 4 3 2 1 3 3 3 4 I. r. Neumann Zsiga, izr, jó hany. 3 4 3 1 4 4 3 3 3 4 I. r. 4 Rigó István dics. k. 1 2 2 3 2 1 4 2 3 4 I. r. 25 Skublits Zsiga jó kl. 3 3 3 3 3 3 3 4 4 3 I. r. Somogyi József jó kl. 1 2 2 1 4 1 2 1 4 4 I. r. üdvardy Elek jó hany. 2 2 3 4 2 1 4 4 2 4 I. r. Yizlendvay Imre dics. erny. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 1 kit. 1 3 Névsor Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat Mellék tantárgyak Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlat Szépírás! Franczia-nyelv Ének Gyorsírás Babos Árpád Bellecz Győző Bellecz Ödön Botfy Károly 5 Czotter Ignác Eperjesy Béla Filipits Lajos Fornberg József Francsics György 10 Fránk József izr. jó jó jó törv. dics. jó péld. jó jó dics. kl. esek. kl. kl. kl. kl. k. kl. hany. k. 3 3 3 1 1 3 1 2 3 1 3 3 3 2 2 3 2 3 3 2 4 4 4 4 3 4 2 3 4 2 4 3 2 2 2 2 2 3 3 1 4 4 2 2 2 3 3 3 4 3 3 5 4 4 3 4 2 4 4 2 4 5 2 3 1 2 1 2 4 2 3 4 4 4 4 4 3 3 4 3 4 4 4 2 3 4 4 1 4 3 4 3 3 3 3 4 3 3 3 2 j I. r. II. r. I. r. I. r. I. r. I. r. jeles I. r, I. r. jel. 4 4 4 3 4 2 3 II. Osztály. 18 Névsor • | Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat Mellék tantárgyak Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlat Szépírás Franczia nyelv Ének 1 Gyorsírás Friedlaender Ign. izr. dics. kl. 1 3 1 1 3 1 2 3 2 2 I. r. 3 Friedlaender Móz. izr. törv. kl. 1 4 2 1 3 2 2 4 4 3 I. r. 4 Gaszner Ferencz törv. kl. 1 1 3 1 2 3 1 3 1 3 I. r. 3 Goricsanecz József törv. hany. 4 4 4 2 4 4 4 4 4 3 I. r. 15 Handler Ferenc péld. erny. 1 1 1 2 1 2 1 3 4 3 kit. 2 Hedl József dics. kl. 1 1 2 2 2 3 2 3 4 3 jel. 3 Hegedűs Ferenc péld. kl. 1 1 3 2 1 3 1 4 4 2 I. r. Hegyi János törv. hany. 3 3 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. 4 Heinczman Attila helv. törv. kl. 1 3 4 1 3 4 3 3 4 3 I. r. 20 Jakobovszky Ignácz k. t. esek. 4 4 4 4 4 5 5 5 4 3 II. r. 3 Kis János, ism. k i m a r a d t Klein Ferenc, izr. péld. erny. 1 2 1 1 1 1 1 3 2 2 kit. 2 Koltay László törv. hany. 3 3 4 4 4 4 4 4 4 3 I. r. 4 Kremzer István dics. kl. 2 3 3 1 4 4 3 4 4 3 I. r. 25 Kreszinger Antal jó hany. 3 4 4 4 4 4 3 3 1 3 I. r. Kutnyák Mihály dics. kl. 2 3 3 3 3 4 3 3 •4 4 I. r. Laufer Mór, izr. jó kl. 1 4 4 2 3 4 3 4 4 3 I. r. Mattos Béla k. t. hany. 3 3 4 2 4 4 4 3 4 3 I. r. 4 Méhes Kálmán törv. hany. 2 3 4 2 4 4 4 4 4 3 I. r.i 4 30 Nagy Gábor törv. hany. 3 4 4 3 4 4 4 3 3 3 I. r. 4 Nóvák Nándor dics. hany. 3 3 4 3 4 4 3 3 4 3 I, r. Oszterhuber Gyula törv. hany. 4 4 4 2 4 4 4 3 4 3 I. r. Pethő Jenő törv. hany. 2 3 4 3 4 4 4 4 3 3 j I. r. 4 Pozsgay Imre péld. kl. 2 2 4 2 3 3 2 3 4 3 I. r. 3 35 Rácz Kálmán törv. kl. ! 1 3 4 2 4 2 1 3 4 3 I. r. 3 Rózsavölgyi Antal törv. kl. j 1 1 4 2 4 4 2 3 4 3 I. r. 2 3 Rumpelesz Lajos törv. kl. j 1 1 3 3 2 3 1 4 4 3 I. r. Samu István törv. erny. 1 1 1 1 1 1 1 4 4 3 kit. 3 3 Séllyey Józef jó hany. 3 3 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. 4 40 Sólyomy Lajos jó hany. 2 3 3 2 4 5 4 3 4 3 II. r. o O Steffanics István péld. erny. 1 1 2 1 1 \'2 1 2 1 2 kit. 2 2 3 Stingly Zsigmond péld. kl. 2 3 4 2 3 3 2 3 4 3 1. r. 2 Szigethy Aladár dics. kl. 1 1 4 2 1 3 2 3 3 3 I. r. Talabér Kálmán, ism. k. t. hany. 3 3 4 4 4 4 2 4 3 4 I. r. 45 Tersánczky Kálmán törv. hany. 4 4 4 Q 4 4 4 3 4 4 I. r. O Thassy János dics. kl. 3 3 4 2 3 2 3 4 2 4 I. r. 4 4 Tibolt Lajos, ism. törv. kl 3 3 3 3 s 3 3 3 1 3 I. r. 4 XV l • u <j Yehofsits Aladár jó kl. 2 2 3 1 2 3 1 3 1 3 I. r. 3 Viosz Bálint, ism. dics. hany. 3 3 4 3 4 4 4 4 4 3 I. r. I. Osztályé Névsor Erkölcsi viselet Szorgalom 1 Rendes tantárgyak Általános sorozat Mel. tant. Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlat Szépirás Ének Androlics Pál péld. erny. 1 1 1 1 2 1 1 3 3 3 kit. Aszalay Gábor jó esek. 3 4 5 4 4 5 5 5 4 4 II. r. Bacbrach Jakab, izr. ism. jó kl. 1 3 3 2 3 3 2 3 1 4. I. r. Baier Károly dics. kl. 2 3 3 2 1 3 2 4 4 3 I. r. 5 Balázs József k i m a r a d t Banelly Géza jó hany. 3 4 4 2 4 4 4 4 4 3 I- r. Baranyai Béla törv. hany. 4 4 4 4 4 4 4 5 2 4 I. r. Bardio György dics. k. 1 1 3 1 1 2 2 4 5 3 jel. Beranek Ferencz k i m a r a d t 10 Bosnyák Zoltán péld. erny. 1 1 2 1 2 2 1 3 3 jel. Buváry Lajos dics. hany. 2 4 4 4 4 4 4 3 2 4 I. r. Czapáry János dics. kl. 1 3 3 3 2 3 2 3 4 4 I. r. Czapáry József dics. kl. 1 2 3 4 2 3 2 3 4 3 I. r. Czifray József dics. kl. 1 3 3 4 2 3 2 3 4 3 I. r. 3 15 Dolánszky Kálmán törv. esek. 3 4 5 5 5 5 4 4 4 4 II. r. O Fehér Ferenc, ism. jó esek. 3 4 5 4 5 5 4 3 4 4 II. r. Fischer Leo k i m a r a d t Fülöp Dezső dics. kl. 1 3 3 2 3 3 3 5 4 3 I. r. Geiszl Miksa dics. kl. 1 2 3 2 2 4 2 2 1 3 I. r. 20 Grünwald Samu, izr. dics. kl. 1 3 4 1 4 3 3 3 5 3 I. r. Hamburger Ignácz, izr. jó kl. 1 3 3 1 4 3 4 4 5 4 I. r. Hauzer János dics. hany. 1 3 4 4 4 4 4 2 5 3 I. r. Horváth Béla jó hany. 2 4 4 4 4 4 4 5 4 4 I. r. Jakabfy Lajos jó hany. 3 3 4 4 3 4 3 4 5 4 I. r. 25 Keresztúri József dics. esek. 3 4 5 5 5 5 5 3 4 4 II. r. Kiss Ignácz törv. s. 3 5 6 5 4 6 5 4 4 4 Ill.r. Koronczy István törv. hany. 2 4 4 3 4\' 4 4 4 4 4 I. r. Kovács Andor dics. kl. 2 2 3 4 2 4 3 3 4 3 I. r. Kovács István, ism. törv. esek. 3 5 5 5 5 4 4 5 4 4 II. r. 30 Kovács Lajos dics. kl. 2 3 4 3 2 3 3 3 3 3 I. r. Köhler Kálmán jó hany. 3 4 4 4 4 4 4 4 3 4 I. r. Krenusz Ferencz dics. erny. 1 1 - 1 1 2 1 1 2 4 3 kit. Kugler Antal péld. kl. 1 2 3 3 3 4 3 3 4 3 I. r, Lackenbacher Béla, izr. íó hany. 1. 4 4 2 4 4 4 5 4 3 L r 35 Lábos Endre a dics. hany. 2 4 4 3 4 4 4 4 3 4 Jo 1 « I. r. Nagy István . jó kl. 2 3 4 4 3 4 4 3 2 3 I. r. Pranger Sándor, ág. v. jó esek. 4 5 3 4 4 4 4 4 4 II. r. Prikler Gyula jó esek. 4 5 5 4 4 5 5 5 4 4 II. r. Rutich Ödön jó kl. 3 2 3 2 2 4 3 4 3 4 I. r. 4 40 Schweiczer Kálmán törv. esek. 3 5 5 4 5 3 5 5 4 3 II. r. I. r. Simon Ferencz -------- dics. k. 1 2 3 3 2 3 2 3 3 3 Sinkovics Dénes jó j" esek- o í> 4 5 2 4 4 4 3 5 3 II. r. Sóhár Kálmán, ism. hany. o O 3 3 2 4 4 4 3 4 3 I. r. 4 Sólyomi István jó hany. 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. 4 45 Soós Lajos dics. kl. 3 2 4 3 4 3 3 4 4 3 I. r. Stipán Ferencz jó kl. 2 3 3 2 4 3 4 4 4 3 I. r. Szabó Ernő törv. hany. 2 3 4 2 4 4 4 4 4 4 I. r. Szabó Lajos dics. k. 1 2 2 2 1 3 2 2 4 2 jel. 20 Névsor Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat Mell. tant. Vallástan Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlat Szépirás Ének Sigethy Elemér dics. erny. 1 1 2 1 2 2 1 2 1 3 jel- 50 Szíjártó Géza dics. hany. 2 3 4 3 4 4 3 3 2 3 I. r. Szilvay Pál törv. esek. 4 4 4 4 3 5 4 5 4 4 II. r. Takács József jó esek. 3 5 5 4 4 5 4 5 4 4 II. r. Theodorovics Pál, g. k. v. dics. hany. 3 3 4 1 4 4 4 4 4 3 I. r. Vajda György péld. kl. 1 3 3 2 2 4 3 5 4 3 I. r. 55 Yarga Gyula dics. kl. 1 3 4 4 3 4 3 4 3 1. r. Yéber Pál, ism. .10 kl. 1 3 3 2 4 3 2 2 1 4 1. r. Yiosz Ódor jó s. 4 5 6 5 5 6 5 5 4 5 IlI.r. Visztner Frigyes törv. s. 4 5 6 4 4 6 5 4 4 4 Ill.r. Vizlendvay Sándor jó hany. 3 3 4 2 3 4 4 4 2 4 1. r. 4 60 Zdelár József .10 kl. 3 3 4 3 3 4 4 3 4 3 1. r Zimicz János jó esek. 2 4 5 3 5 5 4 3 5 3 II. r. A főgymnasiumi ifjúság statistical egybeállítása. Osztály Népesség Vallás Nemzetiség Érdemsorozat Meghalt Magántanuló Tandíj fizető Tandíjmentes Rom. kath. Görög keleti Ágostai Helvét j Izraelita Magyar Német Horvát Kitűnő 1 Jeles I. rendű II. rendii III. rendű Vizsgálat előtt kilépett I. 61 55 1 1 — 4 59 1 1 2 4 37 12 3 3 — — 54 7 II. 49 43 — — 1 5 49 — — 4 3 38 3 — 1 — — 44 5 III. 28 27 — — — 1 26 1 1 4 1 21 1 — 1 — — 26 2 IY. 31 26 1 — — 4 28 — 3 4 1 21 2 — 3 — — 25 6 Y. 36 29 — — — 7 34 — 2 5 7 19 — — — — 5 30 6 YI. 22 22 — — — — 22 — — 3 2 13 2 — 1 1 — 20 2 VII. 23 17 — - — — 6 22 — 1 — 4 16 — — — — 3 18 5 VIII. 22 20 — — — 2 .22 — — 1 3 15 — — 3 — — 21 1 Összeg : 272 239 2 1 1 29 262 2 8 23 25 180 20 3 12 1 8 ¡238 34 « 21 Az érettségi vizsgálat eredménye az 1871|72-iki tanév végén. A VIII. osztálybeli tanulók száma Érettségi vizsgálatra jelentkezett Betegség miatt elmaradt Visszalépett Visszautasittatott Kitűnően Egyszerűen A távozók közöl egyházi jogi műtani gazdászati erdészeti érettnek nyilváníttatott pályát választott 22 20 V 1 2 1 15 4 8 3 1 2 Az 1 871/72-iki tanévben az Írásbeli érettségi vizsgálatok jun. 25., 26., 27., 28. és julius 1., 2., a szóbeliek pedig julius 15. és 16. napjain tartattak meg. Figyelmeztetes. A nyilvános tanulók szabályszerű fölvétele sept. 29. és 30. s october havának három első napján történik; ezt a pót- és javító vizsgálatok előzik meg. A fölvétel föltételei a következők : a) a gymnasium első osztályába szabályszerűen csak kilencz évet betöltött, vagy idősebb tanuló vétetik föl; b) az ismeretek mértékére nézve, értelmes és folyékony olvasás, a nyelvtanbői az alaktan főbb részeinek, az egyszerű, bővitett és összetett mondatoknak, a számvetésből az egész számok négy alapműveletének és a közönséges törtszámoknak ismerete kivántatik. Tekintet nélkül arra, hány elemi osztályt végzett az illető, a gymnasium első osztályába való / fölvételre nézve egyedül az életkor s a kellő szigorral megtartandó fölvételi vizsgálat eredménye határoz. A növendék, bármely osztályba kíván fölvétetni, addigi tanulmányairól szóló bizonyitványnyal személyesen, még pedig szülei, gyámja, vagy ezek megbizottja kiséretében tartozik a fölvételre az igazgatónál és az illető osztályfőnöknél megjelenni. Azon szülők, vagy gyámnokok, kik nem laknak helyben, gyermekök, illetőleg gyámoltjok fölvételekor alkalmas helyettest tartoznak megnevezni, kire házi felügyeleti jogaikat és kötelességeiket átruházzák. A szülők vagy gyámnokok az e részben netán időközben történt változást tartoznak az igazgató vagy az osztályfőnök tudomására juttatni; más részt a tanári karnak jogában áll ott, hol alapos okai vannak a házi felügyeletet elégtelennek vagy épen károsnak tartaai, tanártesületi határozat alapján követelni, hogy a felügyeletben czélszerü változás eszközöltessék. Azon tanulók, kik a gymnasiumot évközben akarják változtatni, ez iránti szándékukat eltávozás előtt saját igazgatóságuknál tartoznak bejelenteni. Minden magántanuló köteles a gymnasium négy alsó osztályából leteendő vizsgálat alkalmával próbarajzokat előmutatni s a rajztanár jelenlétében az osztálynak megfelelő két rajzot készíteni. Oly tanuló, ki valamely kötelezett tantárgyból elégtelen érdemjegyet nyert, javitási engedélyért folyamodhatik. Az ily folyamondványok aug. 8-ig az igazgatónál nyújtandók be. Kelt Nagy-Kanizsán, julius 30-án 1872. KOTTEK ISlNDOR, igazgató. |
