* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4 MB | |
| 2019-04-30 16:00:57 | |
 | |||||||
Nyilvános  764 | 1760 | A nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Szakiskola | jubileumi évkönyve 1989-90 1964-1989 Közzétette az iskola igazgatója az intézet fennállásának 25. évfordulóján A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: a nagykanizsai dr. mező ferenc gimnázium és közgazdasági szakközépiskola, gépíró és gyorsíró szakiskola JUBILEUMI ÉVKÖNYVE 1989—90 1964—1989 közzétette az iskola igazgatója az intézet fennállásának 25. évfordulóján tartalom MAYER FERENC: Köszöntő 1 Dr. HORVÁTH GYÖRGY: A 25 év története 3 Dr. CSANÁDI ÁRPÁD: Dr. Mező Ferenc életútja 9 Dr. RÖZSÁNÉ Dr. LENDVAI ANNA: Emlékképek diákkoromból 16 Dr. VÁNDOR LÁSZLÓ: Hogyan lettem régész? 20 Az iskola volt és jelenlegi nevelői 22 Az 1989/90. tanév nappali tagozatos tanulói 24 MAYER FERENC: Az iskolában folyó nevelő-oktató munka rendszere és szervezete 36 Részlet BIRKNER ZOLTÁN OKTV győztes dolgozatából 38 Kiadja: A nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Szakiskola Felelős kiadó: Mayer Ferenc Zalai Nyomda, Nagykanizsa 89 1706 Felelős vezető: Vastag Béla G-t r« A\'iW^ :--OC&Lzö-nJtH 25 évvel ezelőtt városunk és környékének demográfiai helyzete, a pályaválasztás előtt álló tanulók választási lehetőségeinek bővítése hívta életre az iskolát. Az eltelt negyedszázad nem történelmi mértékű idő, az iskola életében mégis jelentős esemény a múlt felidézése, mert lehetőség arra, hogy erősítse az Alma Materhez tartozás érzését mindazokban, akik valamilyen módon az iskolához tartoztak vagy tartoznak. < \'-í A 25 év magyar oktatásügyének átgondolt, kevésbé szerencsés vagy éppen rossz szárnypróbálgatásainak sok-sok formáját „szenvedte el" az iskola. A többféle funkciónak megfelelés, a gyakori változtatások a mindenkori iskolai közösség megújulási képességét erősítették. Fokozatosan kristályosodott ki az iskola sajátos jellege, nevelési rendszere, több ezer tanuló kapott érettségi bizonyítványt, felvértezve őket a továbbtanulás vagy a munkába állás képességével. Negyedszázados tisztességes nevelő-oktató munkával/ a városban egyedi szakképzési funkciójával az iskola kivívta magának helyét városunk közoktatási rendszerében. A Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Szakiskola vezetése nevében az intézmény 25 éves jubileuma alkalmából köszöntöm az iskola volt és jelenlegi nevelőit, dolgozóit és tanulóit, kegyelettel emlékezvén azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Mayer Ferenc igazgató A 25 ÉY TÖRTÉNETE 1964. augusztus 30-án, 10 órakor szólalt meg az első hivatalos csengőszó az akkori Nagykanizsai 2. sz. Gimnáziumban. A város fejlődése, iskolás korú népességének gyarapodása, az általános iskolát végzett tanulók választási lehetőségeinek bővítése hívta életre az intézményt. Az újonnan épült iskola avatására, ünnepélyes átadására tehát 1964. augusztus 30-án került sor. Debreczeni Atti-láné, az iskola első igazgatója ekkor vázolta az intézmény céljait, feladatait, amelyek alapot jelentettek a további munkához, az iskola sajátos arculatának kialakításához. A napi nevelő-oktató munka tárgyi feltételei kezdetben adottak voltak, a típusterv nem építészeti „csodát" hozott létre, az iskola egyre bővülő speciális feladatainak ellátásához már kezdetben sem biztosította a megfelelő feltételeket. Ezért 1965-től ún. iskolakerttel gyarapodott az iskola, 1966-tól pedig a gimnáziumi biológiakémia tagozat zavartalan működéséhez két laboratóriumi gyakorlóterem kialakítására került sor. A tanulólétszám emelkedése miatt 1971-ben az épületkomplexum öt tanteremmel és egy könyvtárhelyiséggel bővült a keleti szárnyon. 1984-re a hely ismét szűknek bizonyult, mert három tanulócsoportnak már nem jutott állandó tanterem, így esedékessé vált az iskola épületének bővítése és — az elhasználódás következtében — teljes rekonstrukciója. Az épület bővítési és felújítási munkálatai 1985-ben kezdődtek el, és 1988 szeptemberére fejeződtek be. A 34 milliós munkálatok eredményeképpen az iskola újabb három tanteremmel bővült, és megtörtént az épület világításának, fűtésének korszerűsítése, felújítása. A feltételek tehát lényegesen javultak, bár a zsúfoltság nem szűnt meg. A nevelő-oktató munka tárgyi feltételeinek javításában, korszerűsítésében jelentős dátum 1986. október 31-e, amikor országos mércével mérve is jelentős, korszerű számítástechnikai laboratórium létesült, illetve az 1988-ban kialakított sportudvar jelentősen javította a testnevelés és a tömegsport feltételeit. 1967-ben került sor az iskola névadására, Dr. Mező Ferenc nevének felvételére. A róla való megemlékezés, emlékének, munkásságának ápolása beépült az iskolai hagyományok rendszerébe. A gimnázium .mint iskolatípus a maga sajátos funkcióival a 25 év során nem változott, bár a változó oktatáspolitika szelleme nem hagyta érintetlenül. Á gimnáziumban a 60-as években és a 70-es évek elején tért hódító gykaorlati képzés szinte megoldhatatlan feladat elé állította az iskolát. Az oktatáspolitika elvárásainak megfelelő helyi feltételek ugyanis hiányoztak. A teljesen életképtelennek bizonyuló ún. 5 +l-es forma már-már komolytalanná tette a gimnáziumi nevelő-oktató munkát. Az ún. politechnikai képzésben részt vevő tanulók az érettségi vizsgával párhuzamosan szakmai minősítő vizsgát tehettek, amely azt a lehetőséget biztosította számukra, hogy rövidebb idő alatt szerezhettek szakmunkás képesítést. A tanulók előképzése a város üzemeiben, szövetkezeteiben, ill. iskolai gyakorló kertben történt. A források a következő szakmai területeket említik: gyümölcstermelő és faiskola kezelő, növénytermesztő, szántóföldi növénytermesztő gépész, zöldségtermelő és hajtató, autószerelő, esernyővázkészítő, esztergályos, géplakatos, rádióműszerész, asztalos, gyümölcs- és szőlőtermesztő stb. A később szervezett heti 2 órás termelési gyakorlatok fokozatosan az iskolában szerveződtek, az 1967-es feljegyzések elsősorban biológiaikémiai gyakorlatokról, gyors- és gépírásról, műszaki rajzról, könyvkötésről, vas- és fémmunkákról és mezőgazdasági gyakorlatokról tanúskodnak. Az élet bizonyította, hogy az 5+l-es forma életképtelen, ezért 1975-től fokozatosan megszűnik, a gimnázium kezdi visszanyerni eredeti, máig érvényes funkcióját. Feltétlenül meg kell említeni az 1966-tól 1982-ig működő biológia-kémia tagozatot, a-mely eredményesen töltötte be szerepét, de ezt a szisztémát országosan megszüntették. A gimnázium életében jelentős változás az 1978/79. tanévtől fokozatosan bevezetett új tantervek szerinti oktatás. A tanulók fakultatív választási lehetősége feltétlen előrelépést jelentett az iskolatípus életében, de kötelező jellege miatt nem töltötte be kívánt szerepét. 1988-tól a fakultáció önkéntességének bevezetése kedvező fogadtatásra talált a nevelők és a tanulók körében egyaránt. Az 1986-ban indított speciális tantervű idegen nyelvi osztály pedig új színfoltja az iskolának. A gimnáziumban folyó idegen nyelvi képzés változásai jól tükrözik a társadalom idegen nyelvek iránti érdeklődését. Az első tanévben orosz, német, latin és francia nyelv tanítására volt lehetőség, természetesen az orosz kö-telezősége mellett. Fontos lépés volt az 1967-68-ban indított „A" tantervű biológia-kémia tagozatos osztály latin nyelvvel való kapcsolódása, amely feltétlenül a továbbtanulást segítette. A 70-es évek magyar társadalmának idegen nyelvek iránti közömbösségét jól mutatja az is, hogy a francia nyelv iránti érdeklődés szinte teljesen elhalt, de érdektelenségbe fulladt az 1974-ben indított német nyelvi 4 szakosított tantervű osztály is. Az idegen nyelvek ismerete iránti igény a 80-as évektől fokozatosan nő. Az iskolában 1982-től második idegen nyelvként választható lett az angol. Az igazi áttörést a már említett speciális tantervű idegen nyelvi osztály jelentette. A szakközépiskolai képzés 1965-ben kezdődött az iskolában. Az ipari szakközépiskola első évfolyamára beiratkozott tanulók a mechanikai műszerész szakmával ismerkedtek. Az itt érettségizett tanulók mechanikai műszerész szakmunkás bizonyítványt is kaptak. A 4+2-es rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen a gyakorlati oktatás feltételeinek elégtelensége miatt. A fentiek miatt 1971-től már nem történt beiskolázás az ipari szakközépiskolába. A szakközépiskolai képzés gyökeres megváltoztatására 1972-től került sor. Ekkor kerültek át a Landler Jenő Gimnáziumból a II-IV. évfolyam gyors- és gépíró általános ügyviteli ágazatú osztályok. Saját beiskolázással egy számviteli-gazdálkodási és egy igazgatásügyviteli ágazatú osztály indítására került sor. Az iskola iránti érdeklődés és igény hatására 1979-ben a közgazdasági szakközépiskolai képzés pénzügyi ágazattal bővült. Ezzel Nagykanizsán is kialakult az egységes, középfokú közgazdasági képzés. A közgazdasági szakközépiskolában folyó gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek kialakítása további nehéz feladat elé állította az iskolavezetést. Ennek során a már korábban kialakított gépíró szaktantermek mellett szükségessé vált egy ügyviteli szaktanterem kialakítása. Az akkori elvárásoknak megfelelően ez számoló, könyvelő géppark kialakítását jelentette. Ma a közgazdasági szakközépiskola tanulóinak gyakorlati képzését két jól és korszerűen felszerelt számítástechnikai laboratórium szolgálja. Az iskolában kialakított gépíró szaktantermekben folyt a gépíró és gyorsíró szakiskola tanulóinak gyakorlati képzése, bár szervezetileg nem tartozott az iskolához. Ennek logikus következménye lett, hogy 1982-ben a gépíró iskolát szervezetileg az iskolához csatolták. Ekkor nyerte el az iskola mai nevét: Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Szakiskola. Az iskolában alapításától kezdve folyik a felnőttoktatás valamilyen formája. Az induláskor a gimnázium levelező tagozata, 1965-ben a gépipari technikum esti tagozata, 1973-ban a dolgozók esti szakközépiskolája kezdte meg működését. A gépipari képzés meg- 5 szűnése után, 1971-től a gimnáziumi felnőttoktatás mellett megindult a 4 éves közgazdasági szakközépiskolai képzés; illetve az érettségizettek számára szervezett ún. közgazdasági kiegészítő képzés is. A felnőttoktatás közvetlen irányítása kezdetben a szűkebb iskolavezetés feladata volt, 1978-tól viszont tagozatvezető irányítja a tagozat munkáját. 1978-tól 1982-ig Homonnay Szabolcs, 1982-től 1985-ig Dr. Ördög Ferencné, 1985-től Tarnóczky Attila látta, illetve látja el a tagozatvezetői teendőket. A mindenkori nevelőtestület kiemelt feladatának tekintette az iskolában folyó ifjúságmozgalmi munka segítését. Az iskolai KISZ-szervezet munkájának közvetlen irányítását a 25 év során Homonnay Szabolcs, Soós Sándorné, Dr. Straub Boldizsár, Ormai Zsuzsanna, Gelencsér Gábor, Csákné Tombor Ildikó és Dr. Horváth György látta, illetve látja el. Különösen értékesek azok az ifjúsági mozgalom által szervezett tevékenységi formák, amelyek a városhoz, az iskolához kötődés szálait erősítették. A Romlott-vár feltárását célzó hatékony kezdeményezés, városunk török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára meghirdetett történelmi verseny-sorozat, A Thúry és a Körösi Csoma Sándor kopjafa állítása olyan akciók voltak, a-melyek igazi tartalmat adtak az ifjúsági mozgalom számára. Az i-kolai KISZ-szervezet munkájának elismerése több ízben is megtörtént, ezek közül is kiemelkedik az 1986-ban és az 1989-ben elnyert KISZ KB Vörös Vándorzászló kitüntetés. Az iskolai közösség társadalmi munkájának elismeréseként két ízben, 1986-ban és 1989-ben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Kiváló Társadalmi Munkáért emlékplakettjét. Az ifjúsági mozgalom, illetve az iskolai diákmozgalom eredményes munkáját jelzi a különböző vetélkedőkön, pályázatokon, helikoni versenysorozatokon való több éves eredményes részvétel is. Az iskola a gyakori változások ellenére általában sikeresen megfelelt funkcióiból adódó kötelezettségeinek. A felsőfokú továbbtanulásra felkészítő munka eredményessége változó képet mutat, a jelentkezettek—felvettek arányát tekintve 50 % körüli átlagot, ami az országos átlagnak megfelelő. A mindössze 25 éves iskola sok kiváló versenyeredménnyel büszkélkedhet. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken szembetűnő a földrajz rendkívüli eredményesssége, a 25 év során ugyanis Péró Csaba a Ki miben tudós? versenyen első helyezést, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen Birkner Zoltán első, Teperics Károly harmadik, Bogdán Mária negyedik és Kozári 6 Erika kilencedik helyezést ért el. Ezen verseny keretében Székely Ágnes német nyelvből hatodik helyezést szerzett. A szakközépiskolai tanulók országos orosz nyelvi versenyén Barkóczi Péter tizedik helyezést ért el. Az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny keretében az iskola tanulói rendkívül eredményesen szerepeltek statisztikából, gépírásból és gyorsírásból. Statisztikából Győrfy Attila országos első, Kocsis Piroska második, Csanádi Anna harmadik, Hohl Erzsébet ötödik, Viola Gyöngyi nyolcadik, Fésűs Sarolta és Hegedűs Ildikó tizedik helyezést ért el. Az iskola tanulói az Országos Szakmai Tanulmányi verseny keretében gyorsírásból kilenc alkalommal végeztek az I-X. hely valamelyikén, Csizmadia Rózsa első, Jogadics Johanna harmadik, Szőke Rozália ötödik és hatodik, Horváth Éva hetedik, Gyurkó Gyöngyi nyolcadik, Tóth Erzsébet és Magyar Erika kilencedik, Varga Katalin tizedik helyezést szerzett. Gépírásból Szőke Veronika harmadik, Szőke Rozália negyedik, nemzetközi hibátlansági és sebességi kategóriában ötödik, ill. hetedik helyen végzett. Az iskola története során biológiából a tanulók eredményesen szerepeltek a különböző versenyeken. Kiemelkedik Tálosi Gyula kilencedik helyezése a Ki miben tudós? biológiai verseny országos döntőjén. 1981-től a tanulók rendszeres résztvevői a Kitaibel Pál biológiai verseny országos döntőjének. Elismerésre méltú a tanulók kimagasló eredményessége a Mezőgazdasági Múzeum Hazánk Mezőgazdasága Diákszemmel pályázatán. Minden tanévben több helyezett és jutalmazott pályaművet készítettek a tanulók. A testnevelés és tömegsport szervezettségére, eredményességére mindenkor nagy hangsúlyt fektetett az iskola. Az egészséges életmódra nevelés mellett a 25 évben számos jelentős eredményt értek el a tanulók az országos középiskolai bajnokságon. Kiemelkedik Parti Tibor eredményessége távolugrásban, aki két második és egy első helyezést ért el. Figyelemre méltó a magasugró csapat országos első helyezése és Németh János negyedik helyezése. Az iskola 4x100 méteres váltója egy országos ötödik és hatodik helyezéssel büszkélkedhet. Ugyancsak jelentős eredmény az iskola 100 méteres gátfutó csapatának országos első és hatodik helyezése, Magyar Katalin második helyezése a 400 m-es síkfutásban, a 4x300-as váltó és a távolugró csapat 5. helyezése. Az atlétika folyamatos eredményességét az is jelzi, hogy 1985-ben Jassó Anikó 200 m-es síkfutásban országos második, a 100 m-es síkfutásban pedig országos ötödik, az iskola 4x100 m-es és 4x400 m-es váltója pedig országos hatodik helyezést ért el. 1981 óta rendkívül eredményesen mű- 7 ködik az iskolában a torna szakosztály. Leány csapatunk országos negyedik és ötödik helyezése, Bekő Zsuzsanna negyedik, Zakó Szilvia ötödik és hatodik helyezése elismerésre méltó. Üszásban Zad-ravecz Beáta második, ötödik és hatodik helyezése a 100 m-es mellúszásban, Szőllősi Csaba 100 m háton elért második és hatodik he-helyezése, Domina Erzsébet negyedik helyezése az 50 m-es mellúszásban jelentős eredmények. Asztaliteniszben Baj Anikó a harmadik helyezés mellett elnyerte a Magyar Népköztársaság Jó Tanulója— Jó Sportolója kitüntető címet. A 25 év során az iskolában összesen 95 nevelő dolgozott, a nevelőtestület jelenlegi létszáma 52 fő. A testület átlagéletkora 36 év, ami nagyon egészséges arányt mutat a különböző korosztályok között, a szakos ellátottság 100 %-os. Az iskola nevelői mindenkor aktívan részt vettek és részt vesznek a város és a megye közéletében, a kulturális és tudományos életben. Három tanár doktori címet szerzett, többek publikációs tevékenysége jelentős. A testület szakmai és közéleti tevékenységének eredményességét az is jelzi, hogy a 25 év során húsz dolgozó Miniszteri Dicséretet, nyolc Oktatásügy Kiváló Dolgozója, tizenegy Kiváló Munkáért, egy Kiváló Tanár, egy Kiváló Pedagógus, négy Szocialista Kultúráért, két dolgozó Sport Érdemérem ezüst fokozata, egy Munka Érdemrend bronz fokozata, egy Ifjúságért Érdemérem, egy Pro Urbe kitüntetésben részesült. A jelentősebb kitüntetések mellett természetesen számos egyéb szakmai és mozgalmi jellegű elismerésben részesült a nevelőtestület. Dr. Horváth György 8 Hajdan idők hírét suttogja az alkonyi szellő, Drága maradványit fák sűrű lombja fedi. Nézem a Szent Ligetet, s sóhaj száll fel keblemből: Mért fakul el, mi ragyog? Mért múlik el, mi dicső? (Dr. Mező Ferenc) 1929 Dr. Mező Ferenc 1885. március 13-án született a Zala megyei Pölöskefőn, és 1961. november 21-én hunyt eL Budapesten. E két időpont közötti 76 esztendő alatt végzett igen aktív és céltudatos tevékenységével, fáradhatatlan munkásságával örökre bejegyezte nevét a sporttörténetírás és az olimpiai mozgalom fejlesztéséért legtöbbet tevők halhatatlanjai közé. Hat éven keresztül a nagykanizsai gimnázium tanulója volt, majd Zalaegerszegen fejezte be középiskolai tanulmányait, és tett érettségi viszgát. Egész fiatal kora óta szerelmese volt a sportnak, a testedzésnek. Említésre méltó kuriózum, hogy a gimnázium negyedik osztályának év végi bizonyítványában csak latinból és tornából kapott jelest, és ez a — mai szemmel is érdekes — minősítés megszabta élete további irányvonalát. Az atlétikán kívül a birkózás, a tenisz és a céllövészet is kedvenc sportjai közé tartozott, de szívesen ült le játszani a sakktábla mellé is. Az érettségi után beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karára, ahol latin és görög nyelvből tanári oklevelet szerzett. Tibullus a magyar irodalomban c. doktori értekezését egyhangúan kitüntetéssel, summa cum laude fokozattal ismerték el. Tanári működését a rákospalotai Wágner magángimnáziumban kezdte, majd az 1913-14-es tanévben kinevezték a zalaszent-gróti polgári fiúiskola igazgatójává. Innen vonult be katonai szolgálatra. Az I. világháború alatt 32 hónapot töltött a fronton. Leszerelését követően Nagykanizsán volt tanár, majd az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom győzelme után beválasztották a nagykanizsai Katona- és Munkás Tanácsba, amelynek ötös tanácsában tevékenykedett. Ezt követően 16 évig (1918—1934) a budai Mátyás Gimnáziumban tanított. Ezek voltak azok az évtizedek, amelyek megerősítették fiatalkori elhatározását, és valóra váltották benne. A sport témakörében egyre több előadást tartott, egymás után jelentek meg írásai. 1928-ban érte el élete legnagyobb sikerét: Az olympiai játékok története című munkáját az amszterdami olimpián aranyéremmel jutalmazták. Dr. Mező Ferencnek a sport iránti olthatatlan szeretete közel egyidős a klasszika-filológia iránti szenvedélyével, de mindig szívesen kutatott nemzetünk múltjának egyéb területein is. Ezekből a forrásokból fakadt az 1920-as évek elején az az elhatározása, hogy idejét és tudását az egyetemes és a hazai művelődéstörténet egyik 10 jelentős részének, a magyar és az ókori testedzés históriájának tanulmányozására fordítja. Elhatározását tettek követték. Mindkét irányban gyűjtött anyagokat, így örömmel tett eleget a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Testnevelési Ügyosztálya azon felkérésének, hogy vetíthető képekhez kapcsolódóan két előadásban írja meg az ókori sport történetét. Ennek elkészülte után tovább folytatta a magyar sport múltjának tanulmányozását, melynek során sok érdekes, jórészt addig ismeretlen adatra bukkant. A múlt század több évtizedét felölelő korszak feldolgozása után tudta meg, hogy az Országos Testnevelési Tanács (OTT) a magyar sporttörténelem megírására régebben már másnak adott megbízást. Rövid ideig úgy volt, hogy bekapcsolódik ebbe a munkába, de mivel a terv meghiúsult, kutatásainak egy részét Képek a magyar sport múltjából című kis kötetben jelentette meg, és hazai vonatkozású kutatási anyagát félretéve, visszatért a klasszikus ókorhoz. Végiglapozott minden olyan ókori irodalmat, amelyből a legcsekélyebbnek látszó adatot is remélte. Jegyzetei és cédulái egyre szaporodtak, mígnem 1926-ban — kutatómunkája során —• rájött arra, hogy hosszú évekre lesz szüksége, amíg valamennyi ókori író alkotását feldolgozhatja, leszűkítette témakörét, és úgy határozott, hogy egyelőre csak az ókori olimpiai játékok történetét írja meg. Több kiadónak felajánlotta készülő mmunkáját, de azok nem fogadták pozitívan jelentkezését. Egy kiadó mégis akadt, amely hajlandó volt egy 80 oldalas füzetet megjelentetni úgy, hogy annak fele képes illusztráció legyen. Ebben a kényszerhelyzetben a megbízást elvállalta, de néhány heti munka után belátta, hogy a feltételek betartása az anyag tartalmának rovására menne. Az oldalszámot százra növelte, de elegendő fénykép hiánya miatt a kiadó nem fogadta el az anyagot. Dr. Mező azonban tovább dolgozott, és már-már reménykedni kezdett, amikor egy másik kiadó elkérte az új kéziratot. De néhány nap múlva nagy csalódás érte: ez a kiadó sem vállalta a kéziratnak könyv alakban történő megjelentetését. Tudomására jutott, hogy az 1928. évi amszterdami olimpián a művészeti versenyeken az irodalmi kategóriában sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai művekkel lehet pályázni, de a kéziratok terjedelme nem haladhatja meg a 20 ezer szót. Az Országos Testnevelési Tanácsnál örömmel vették Dr. Mező jelentkezését. Mivel kéziratban lévő munkája az előírásoknál sokkal terjedelmesebb volt, azt három részre osztotta, és mindegyikkel külön-külön kívánt ver- 11 senyezni. A versenykiírás szerint azonban egy-egy műfajban országonként csak három pályázattal lehetett versenyezni, és közben mások is jelentkeztek, az OTT úgy határozott, hogy Dr. Mező munkájának csak az első részét nevezi be a művészeti versenyekre, de a másik két részt is elküldi Amszterdamba, hogy a bíráló bizottság teljes egészében lássa a munkát. Igen nagy örömet jelentett, hogy a bizottság a pályázat mindhárom részét együttesen elfogadta. Dr. Mező munkáját 15 alkotás közül a legjobbnak ítélték, tiszteletére felvonták az árbocra a piros-fehér-zöld zászlót, eljátszották a Himnuszt, de ő maga nem lehetett jelen. Esztergomban értesült olimpiai győzelméről, és talán ekkor fogant meg benne végérvényesen az elhatározás, hogy egész életét az olimpiai mozgalomnak, a sporttörténeti kutatómunkának fogja szentelni. Dr. Vadas Gyula a Nemzeti Sport 1928. augusztus 24-i számában így számolt be a nem várt, de megérdemelt sikerről: „Dr. Mező Ferenc tanárnak végtelenül hálásak vagyunk valamennyien, amszterdami magyarok. Mert az ő győzelme akkor jött, amikor az első napok kudarcai nyomán a legkeserűbb lehangoltság vett erőt rajtunk. Neki köszönhetjük, hogy ez a keserűség eltűnt, és amikor az ő győzelme révén először énekeltük el a Himnuszt a piros-fehér-zöld zászló alatt, mindjárt nagyobb volt a bizalom, jobb kedvű az akarat a magyar gárdában. Ettől eltekintve a zsűri tagjai Amszterdamban el voltak ragadtatva a Mező dr. pályaművétől. Azt mondták, ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg. Lám, ki hitte volna a kanizsai tanárról, hogy jobban megírja az olimpiák történetét, mint a görögök, akiknek a földje ter-mette az első babérágat, mint a franciák, akik felújították ezeket a versenyeket, mint az angolok, akiknek British Museumuk van, vagy mint az alapos németek és a többi náció. Mező tanár győzelme igazolja, hogy »mindent lehet, csak akarni kell«." Ez a győzelem nagy lendületet adott a magyar olimpiai csapatnak. Felkúszott az árbocra a magyar lobogó, hirdetve Szepes Bélának a gerelyvetésben elért második helyét. Három nappal később a birkózó Keresztes Lajos a kötöttfogás könnyű súlyú kategóriájában olimpiai bajnokságot nyert, míg dr. Papp László a kisközép-súlyban a második helyen végzett. 12 Vízilabdázóink az olimpiai játékok utolsó hetében a biztos győzelmek utáni döntőben — nagy meglepetésre, teljesen váratlanul — a németektől elszenvedett 5:2-es vereség miatt csak az ezüstérmet tudták megszerezni. De az utolsó napok bőséges kárpótlást nyújtottak. Az ökölvívás légsúlyú kategóriájában Kocsis Antal aranyérmes lett, a Garai, Glikais, dr. Gombos, Petschauer, Rády és Terstyánsz-ky összeállítású együttesünk — elsősorban Petschauer emberfeletti teljesítményével — visszaszerezte az olaszoktól Magyarország részére a kardvívó hegemóniát. Bárány Istvánnak a 100 m-es gyorsúszásban a világhírű John Weissmüller mögött elért második helyezése egy nagyszerű magyar sportember kitartó és szívós munkájának eredménye volt, míg Terstyánszky Ödön a világnak talán addigi legkitűnőbb kardvívói felett diadalmaskodott és nyert olimpiai bajnokságot. Az olimpiai győztes irodalmi munkát, amelynek az eredetinél kisebb alakú, de élethű mását tartalmazza ez a könyv, 1929-ben adták ki magyarul, röviddel később — több kiadásban — megjelent németül, majd az 1961-ben Japánban — saját anyanyelvükön — kiadott mű egy távoli ország méltó elismerése volt a világhírű olimpiatörténész munkásságának. Az 50 évvel ezelőtt megjelent könyv egy-egy megállapítása — figyelemmel az új kutatásokra — időközben módosult, de az alkotás egésze olyan úttörő tevékenység volt, amely lerakta az alapokat, egyben kiindulópontja és betetőzése az ókori olimpiatörténeti munkáknak. Dr. Mező Ferenc 1935-től 1942-ig a Berzsenyi Gimnáziumban latint, magyart és ókori történelmet tanított, majd a felszabadulás után a Kölcsey Gimnáziumban, végül a Közoktatási Minisztériumban tevékenykedett. Innen ment nyugállományba. Pedagógiai tevékenysége mellett igen nagy szerepe volt abban, hogy javaslata alapján Olümpiában tovább folytatták a múlt század harmadik harmadában Ernst Curtius göttingiai régész által megkezdett, de anyagi eszközök hiánya miatt 6 év után abbahagyott ásatásokat. Ezeket a sportlétesítmények jelentős részének feltárása, a feltárt leletanyag rendezése után, 1940 őszén abbahagyták, majd a II. világháború után Emil Kunze vezetésével újból folytatták, és be is fejezték. Dr. Mező a főváros felszabadulását követően rögtön bekapcsolódott a magyar sportélet megindításába. 1945 március elején a budai sportemberek az ő lakásán beszélték meg a teendőket. Kelen János, Németh Imre és Zempléni Antal sportvezetőkkel, valamint Pataky Károly sportújságíróval egy budai sportünnepség megvalósítását 13 tervezték. A terv május 6-án a Városmajorban és a Vasas sporttelepén valósult meg, melynek keretében dr. Mező Ferenc Az olimpiai játékok múltja és jelene címmel tartott igen nagy sikerű előadást. A magyar olimpiai mozgalom újjáéledése szempontjából nagy jelentőségűek voltak az 1945. augusztus 15—20-a között megrendezett I. Országos Sportnapok, amelyek keretében megtartott három napos ülésszakon dr. Mező az olimpiai eszme megújhodásáról beszélt. 1946. január 7-én tájékoztatta a pártközponti sportértekezletet arról, hogy hazánk részt vehet az 1948-as londoni olimpián, s február 12-én javaslata alapján olyan határozat született, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként kezdje meg működését. A szervezési munkálatok előkészítésére létrehozott bizottság elnöki tisztére dr. Mező Ferenc kapott megbízást. 1947. február 10-én megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság, amelynek ügyvezető alelnökévé dr. Mezőt választották meg. Közben 1945 tavaszán megbízták a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatásával, majd kinevezték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Testedzési Ügyosztályának vezetőjévé. Miniszteri tanácsossá, végül miniszteri osztályfőnökké léptették elő. Ezzel egyidejűleg — 1945 és 1948 között — a Magyar Testnevelési Főiskolán sporttörténetet tanított. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1948. febráur 17-én értesítette, hogy kiemelkedő olimpiai munkássága elismeréséül a NOB tagjai sorába választotta, ezt a tisztséget haláláig töltötte be. 1954-ben a Magyar Népköztársaság kormánya az 1960-as olimpiai játékok megrendezési jogának megszerzése érdekében létrehozta az Olimpiai Irodát, amelynek vezetésére dr. Mező kapott megbízást. A jogot azonban, sajnos, nem sikerült megszerezni, azt Róma, az „örök város" kapta meg. Az 50-es évek közepétől egymás után jelentek meg magyar és idegen nyelven sporttörténeti munkái. Ezek közül ki kell emelni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megbízása alapján összeállított Az újkori olimpia című igen értékes és a maga nemében addig egyedülálló könyvét, mely a magyar nyelven kívül németül, angolul, franciául, oroszul és szlovákul jelent meg. Több évtizedes sporttörténeti kutatómunkája mellett — a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Bizottságban viselt 14 tagságán kívül — sok területen vállalt társadalmi tisztséget, melyeket mindig a legnagyobb odaadással látott el. (Többek között: a Magyar Olimpiai Társaság főtitkára, a Testnevelési Tudományos Tanács tagja, a tanács Sporttörténeti Bizottságának elnöke, a Magyar Lövész Szövetség Igazgató Tanácsának tagja, a Zala-Kanizsa Football Club díszelnöke, a Magyar Atlétikai Szövetség Propaganda Bizottságának előadója, a Magyar Testneveléstudományi Társaság elnöke stb.) Halála évében került a sportbarátok kezébe utolsó könyve, az Örök ifjúság, a Háromezer éves ifjúság című munkájának átdolgozott és bővített kiadása, melyben ,,Öt évtized termésének javát kapja kézhez az olvasó. Közülük a legrégebbi 1914-ben látott napvilágot, a legfrissebbek most vágnak neki a vándorútnak." Dr. Mező Ferenc munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el államunk (a Magyar Népköztársaság Érdemérem IV., a Magyar Népközátrsaság Érdemérem és a Sport Érdemérem arany fokozata, valamint a Szocialista Munkáért Érdemrend). A Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulásával 1967. március 22-én a nagykanizsai 2. sz. gimnázium a Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Ipari Szakközépiskola nevet vette fel. 1968-ban a budapesti Szent István téri Általános Iskola egyik úttörő őrse az Olimpia nevet tűzte zászlajára, és dr. Mező Ferenc munkásságát kutatva tiszteleg emléke előtt. A magyar és a nemzetközi sporttörténetre gyakorolt hatását talán dr. Földessy Gyula akadémikus fogalmazta meg legtalálóbban az örök ifjúság című könyvhöz írt előszavának utolsó soraiban: „Könyvének olvasása a sport szeretetének elmélyítésén kívül nagy előbbre vivője az emberi látókör kiszélesítésének. De mindezeken kívül a népek szeretetére is rátanítja, neveli az olvasót, ifjút és felnőttet egyaránt. Az Örök ifjúság valóban becsülettel és nemes szándékkal szolgálja a béke szent és nagy ügyét." 15 Emlékképek diákkoromból 1964—1989. Egy negyedszázad a világtörténelem végtelenjében csöppnyi: egy város krónikájában sem nagy idő. Egy iskola történetében azonban, különösen ha az első negyedszázadát jelenti, fontos, elgondolkodásra, számvetésre késztető időszak, egy ember életében pedig befolyásoló szerepű a 25 év. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a Dr. Mező Ferenc Gimnázium alapításának 25. évfordulója alkalmából azt a megtisztelő felkérést kaptam volt osztályfőnökömtől, hogy az ünnepi évkönyv számára egyrészt pergessem vissza az idő kerekét arra a 3 évre, amit nagykanizsa új gimnáziumában töltöttem, másrészt gondoljam végig, mit is jelentett ez a 3 év az elkövetkező 22 év számára. Ma már nem könnyű feleleveníteni azokat a 25, 24 és 23 évvel korábbi eseményeket, amelyek akkor oly izgalmasak, a gyerek számára esetenként meghatóak, felemelőek, esetenként szomorúak voltak. Csupán emlékképek villannak fel előttem: amikor a város lakossága büszkélkedve nézte 1963—64-ben az új gimnázium emelkedő falait, amikor a Landler Jenő Gimnázium I. osztályos tanulójaként jómagam is találgattam, vajon az én osztályom marad-e a már akkor is patinás Landler Gimnáziumban, vagy az új gimnázium egyik második osztálya lesz. Az utóbbi vált valóra. Aztán az események közül az új gimnázium avató ünnepsége villan emlékezetem látószögébe: egyike voltam a szavalóknak. Sokat küszködve tanultam a kijelölt Ady-verset, sohasem tudtam szavalni, pironkodva gondolok vissza erre az 1964. augusztus-végi napra. Még egy fényképet is őrzök: kedves ismerősünk állított az iskolakapu elé, fejem fölött a vadonatúj intézmény táblája: „2. sz. Gimnázium". Talán jól emlékszem, hogy 1967 tavaszán kapta iskolánk a Dr. Mező Ferenc Gimnázium nevet. Ez az ünnepség is méltó arra, hogy az utókor emlékezzék rá. Mező Olympia, Dr. Mező Ferenc lánya is ott ült az elnökségben, szép, elegáns hölgy volt. Aztán megkezdődött a tanév — mi már második osztályosok voltunk. Sok újat és nehezet hozott a 2. osztály, utólagosan úgy látom, ekkor váltunk valójában gimnazistákká. 16 Folyamatosan és sokat tanultunk, versenyeztünk az eredményekért, egy-egy jó osztályzatért, tanáraink jó véleményéért, a dicséretekért, s azért, ki tud több ismeretanyagot gyűjteni. Az osztályunk amolyan kiválónak mondott osztály volt, sok jó és még jobb tanulóval, ugyanakkor sok véleménykülönbséggel, erős kritikai szellemmel, kisebb-nagyobb csoportosulásokkal. Ma, a meg nem rendezett 20 éves érettségi találkozó után 2 évvel, úgy nyugtázom azt a 3 évet, hogy egyéniséggé váltunk, s csírájában már akkor a mai, néha egymást sem ismerő, az élet-adta sérüléseket méltósággal elviselni tudó vagy nem tudó emberkék voltunk. Mindenáron tovább akartunk tanulni. Adottságai az osztály zömének ehhez megvoltak: többen akartak orvosok, jogászok, tanárok, mezőgzadászok lenni — többé-kevésbé így sikerült, hiányos ismereteim alapján nem mernék statisztikát készíteni. 40 évesen, 18 év tanári munkám után úgy érzem, nem lehetett könnyű dolga osztályfőnökünknek. Érezhette, tudhatta, milyenek vagyunk: teli ambícióval, törekvéssel és szorgalommal, de sok olyan emberi tulajdonsággal, gyöngeséggel, amelyet alapvetően megváltoztatni nem lehet. Okos tanár, bölcs asszony volt, tudta, mennyire kell, mennyire szabad az ifjú egyéniség kiforrását irányítani, illetőleg hagyni szabadon szárnyalni. Más emlékem róla: a sok-sok tagmondatos összetett mondatok elemzését ma is aszerint tanítom a saját tanítványaimnak, ahogy tőle tanultam, ahogy ő rávezetett a logikai összefüggésekre. Aztán ma is becses emlékként őrzöm azt a Madách-kötetet, amelyet egy tollbamondási versenyen nyertem — ő diktált, ő vezette a versenyt, ő írta a könyvbe az ajánló sorokat. A napokban olvastam valahol a következőket: „akinek kedveztek az istenek, azt diákkorban, a legfogékonyabb életszakaszban olyan tanárral, pedagógussal ajándékozták meg, aki érdemes volt a szeretetére, akit tisztelhetett...". Számomra e sorok most, amikor régi iskolámnak küldöm utólagos hálás üzenetemet, a legigazabbak. 17 Igen, úgy tűnik, hozzám kedvesek voltak az istenek: ma is csak hálával és köszönettel gondolhatok vissza tanáraimra, mert érdemesek voltak a szeretetemre, tiszteletemre. Magyar és történelem szakos tanár lettem. A könyvnek, a műveltség forrásának mérhetetlen tiszteletét, az ismeretszerzés örök szomjúságát ők nevelték belém, a magatartás, az élet szemléletének realitását, az emberi cselekedetek nagyszerűségének és esendőségének megértését a családomon kívül tőlük tanultam. A magyar nyelv és irodalmon, valamint a történelmen kívüli más tantárgyak? Igen, azok is rendkívül fontosak voltak. Mai észszel visszanézve talán megmosolyogtató, de akkor természetes volt számomra az, hogy rettenetes erőfeszítést kívánó szorgalommal mindent igyekeztem megtanulni, mert ösztönösen tudtam, hogy más tudományok is szépek és fontosak. Ma már szégyellni valóan kevés a tudásom matematikából, fizikából, kémiából, bár akkor, 24-25 évvel ezelőtt tanáraink megértették ezeket is velem. Hadd emlékezzem még egy tantárgyról, a latinról nagy szeretettel, amely egyrészt egyetemi tanulmányaim és kutató munkám során sokszorosan segített, másrészt logikus gondolkodásra késztetésével, nyelvi szépségével, az antik kultúra megismertetésével, úgy érzem, meghatározó jelentőségűvé is vált az életemben. Amíg élek, hálás vagyok az édesanyámnak, akinek kívánságára iratkoztam „latinos" osztályba, másrészt hálás vagyok feledhetetlen latintanáromnak. Utolsóként, de legfontosabbként merülnek fel emlékeimből az érettségi képei. Bár annak idején úgy éreztem, sohasem lehet feledni ezt az eseményt, a 22 év homályosított rajta. Még a kihúzott tételeimre pontosan emlékszem, még azt is tudom, mennyi izgalom, szorongás kísérte a nagy napot, még betegség is megelőzte — de már csak halványan emlékszem, milyen volt az érettségi rendje, hány napig tartott, hogyan búcsúztunk stb. Ösztönösen tudtam, tudtuk valamennyien, hogy lezárult az életünknek egy lényeges szakasza, de kezdődik egy új, amelyben már sokkal kevésbé vigyázzák lépteinket, kevésbé számíthatunk segítségre, saját magunknak, sokszor magunkra maradva kell megvívnunk tisztes életcéljainkért. Az érettségi óta 22 év telt el. Ha mérlegre teszem, tesszük a közel negyedszázadot, saját életünket vizsgáljuk először. Felnőtt emberré váltunk, tesszük azt, amit pályánk, családunk, magánéletünk feladatul tűz elénk, vívjuk kis és nagy napi harcunkat, éljük 18 örömeinket, bánatainkat. A mi életünkben, az egykori, az első diákok életében 22-25 év nagy idő, mint ahogy jelentős idő tanáraink, egykori iskolánk életében is. Nem tudom, kinek mit jelent 25 év távlatában egy osztályközösség, egy-egy kedves diák- vagy tanárarc. Mindenki csak magát mérheti önkritikája és emlékezése mérlegén, én magam is csupán ezt tehettem. Azt mérhettem, gondolhattam végig a rapszodikusan csapongó emlékek tükröződésében, amit nekem, a ma 40 éves felnőttnek jelentett, adott az a gimnázium, amely 1989-ben alapításának 25 éves jubileumát ünnepli, amely alma materem volt, amely gondolkodásom, életem, emberségem kialakításában fontos szerepet játszott. Dr. Rózsáné dr. Lendvai Anna 19 Hogyan lettem régész? Nem könnyű válaszolnom arra a kérdésre: hogyan lettem régész? Pedig ma már nehezen tudom elképzelni, hogy valami mást, akár hivatásomhoz mégoly közelálló szakmát is űzzek. Ha az első tavaszi szellők nyomán eltakarodik a hólepel a földekről, már nagyon szűknek érzem a múzeumi dolgozószobát, alig várom azt a percet, amikor a földet vallathatom. A régész lételeme az ásatás, a felfedezés öröme. Kevés olyan pálya van, amelyen ez megadatott, itt igen. Kibontani a rárakódott föld alól évezredek, évszázadok emberi alkotásának maradékát, a tárgyak segítségével újraalkotni egy eltűnt világot, képzeletben, leírva, kiállításon bemutatva, és mindig, hacsak egy kicsi újat is adni az emberi ismeretek tárházába. Pedig bármily különös, egyetemista koromig semmi közvetlen kapcsolatom nem volt a régészettel. Természetesen sokat olvastam róla, és legkedvesebb tantárgyam már az általános iskolában is a történelem volt. Nem a tananyag érdekelt, mert amiről tanultunk, nekem már jórészt ismert anyag volt. Nem létezett olyan könyv, amit — ha kapcsolatban volt a históriával és sikerült megszereznem — ne olvastam volna el. A felszívott ismeretek szinte azonnal rögződtek bennem, s be kell vallani, hogy míg egy fizikai definíciónak néha nyolcszor-tízszer is nekirugaszkodtam, addig egy kétszáz oldalas történelmi tanulmány lényegének visszaadása soha nem okozott gondot. Valahogy ugyanígy voltam a földrajzzal és az irodalommal is, hiszen ezek az ismeretek minden szálon összekapcsolódtak. Imádtam a vetélkedőket és a megmérettetést, történelemből és földrajzból indultam a tv által hirdetett Ki miben tudós? versenyen, és történelemből az országos válogatóig jutottam. Az Országos Középiskolai Versenyen hetedik helyezett lettem. Dolgozatomban 1919 nagykanizsai eseményeinek előzményeit tártam fel. Sikereimben nagy szerepe volt tanáraimnak, történelemből Debreczeni Attilánénak, földrajzból Cseke Ferencnek és magyarból dr. Ördög Ferencnének. Azt is el kellett, hogy nézzék — most már bevallhatom töredelmesen —, hogy bizonyos tantárgyaknak természetesen a rovására ment az, amit kedvenc tárgyaimba öltem. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem—orosz szakon kezdtem tanulmányaimat, akkor csak annyit tudva, hogy történész leszek. Az orosz nyelvvel nem volt különösebb szerencsém, hiszen csoporttársaim zöme szinte anyanyelvi szinten beszélte, tagozatokról jött, így nem hagytak nekem sok sikerélményt. Választanom 20 kellett egy másik szakot, amit a történelemmel együtt eredményesebben elsajátíthatok. Lehet, hogy a régészet romantikája volt végül az, ami miatt a kínálkozó több lehetőség — néprajz, művészettörténet, népművelés stb. — közül ezt választottam, annak ellenére, hogy ekkor még, sőt talán még harmadéves koromban is az újkori történet felé vonzódtam. A különbözeti vizsgák után régész—történész hallgatóként fokozatosan kezdtem egyre inkább a régebbi múlt felé fordulni, azon belül is a magyar középkor irányába. Ahogy ismereteim szélesedtek, úgy formálódott bennem a felismerés, hogy a török előtti Magyarország emlékanyaga mily hatalmas arányban csak a régészet módszereivel közelíthető meg, és mekkora lehetőségek rejlenek benne. Ezek a gondolatok érlelték döntésemet, hogy középkorkutató leszek. így már szakdolgozatom is régészetből, szűkebb pátriám múltjából készült a „Mura völgy magyarországi szakaszának településtörténete" címmel. Vállaltam valamit, amit egyre jobban megszerettem, tudva, hogy a középkori régészet ennek a tudománynak nem á leghálásabb része. Az őskor, római kor és a népvándorlás kor nemzetközi vonatkozásai szélesebbek, ezen a területen az ismertté válás könnyebb. Azt is el kell mondani, hogy indulásomkor a magyar múlt kutatása nem volt a leghálásabb témák egyike. Még egy dolgot kellett magamban tisztázni. Magyarországon igazán jelentősnek lenni egy szakmában — sok okból — főleg csak azoknak sikerül, akik Budapesten dolgoznak. Már az egyetemen dúlt a harc a pesti helyekért, esélyeim nekem is voltak. Mégis úgy döntöttem, hogy hazajövök Zalába, ahol korábban — néhány sikertelen kísérleten kívül — a régészeti kutatás nem létezett. Hazajöttem, és itt maradtam. Volt valami csodálatos a semmiből valamit teremtésben, és abban, hogy az emlékanyagban eddig fukarnak tartott zalai föld ontani kezdte a jelentősnél jelentősebb leleteket. Kutatókat, neves szaktekintélyeket kellett ide vonzani, és az alig ismert zalai régmúlt kincsestára Európa-szerte ismertté vált. Természetesen voltak kudarcok is szép számmal, és vannak ma is. Ennyi év is kevés volt annak a tudatosításához, hogy mi a valós üzenettartalma a mi szakmánk értékteremtésének. Talán csak most, amikor a zalai leletek Párizstól Moszkváig bemutatásra kerülnek, kezd oldódni valami. És ezért a „valamiért" érdemes volt elkezdeni. Dr. Vándor László 21 Az iskola volt és jelenlegi nevelői Igazgatók: Debreczeni Attiláné 1964—1984, Mayer Ferenc 1984— Igazgatóhelyettesek: Homonnay Szabolcs 1964—1974, Krihó József né 1983—, Márkus Ferenc 1964—1967, Nemes István 1985—, Sorosi Miklós 1968—1983, Soós Sándorné 1976—1985, Suhai Sándor 1974—1976. Nevelők: Alexander József (1964—1983), Dr. Ákoshegyi Imréné (1967—1977), Baloghné Novics Erika (1985—), Bellosevich Miklósné (1975—1980), Bihary Gyujáné (1983—), Dr. Bittera ZoMnné (1964—1973), Burján Kálmán (1977—1978), Béres Sándor (1974—), Béres Sándorné (1977-1978), Bánlaki Péterné (1978—1985), Dr. Cseke Ferenc (1964—), Cserti Józsefné (1978—), Csizmadia Rózsa (1978—), Csák Máté (1986—), Csákné Tombor Ildikó (1983—), Daka Judit (1966—), Dara-bosné Sohár Teréz (1978—), Debreczeni Attiláné (1964—1984), De-vecz Ferenc (1970—1972), Dénesné Bujdosó Ilona (1973—), Farkas Jánosné (1964—), Dr. Fekete Istvánné (1964), Fekete Zoltánné (1978—), Fulmer Attiláné (1976—1980), Fülöp Botond (1964—1968), Fésűs Sarolta (1982—), Gelencsér Gábor (1980—1987), Gyenesei Attila (1964—1971), Harmath Mária (1964—1969), Hodák Sándor (1986—), Homonnay Erzsébet (1975—), Homonnay Szabolcs (1965—), Dr. Horváth György (1981—), Horváth Jenő (1964—1974), Horváth Zoltán (1965—1968), Horváth Éva (1987—), Illés Mária (1984—), Dr. Iván-csits János (1972—1983), Jeschné Kocsis Rózsa (1984—), Kalamár Csaba (1984—), Keller Sándor (1968—1972), Knausz Ágnes (1986—), Kondor László (1981—), Dr. Kovács Lászlóné (1965—1983), Krihó Józsefné (1974—), Krizsán Jánosné (1965—1968), Kutasi Anna (1973-1974), Kálovics Ferencné (1975—), Luka Szilvia (1970—1980), Magdó Márta (1972—), Meisztericsné Tapazdi Csilla (1988—), Melkovics Gyula (1973—1974), Molnár Eszter (1986—1987), Márkus Ferenc (1964—1969), Nagy Emiiné (1964—1969), Navracsics Ilona (1964-1986), Nemes István (1973—), Németh Jánosné (1964—), Novákné Cser Sarolta (1982—1986), Nyári Rudolfné (1964), Nánai Sándor (1981—1988), Ormai Zsuzsanna (1972—), Dr. Ördög Ferencné (1964—), Papp István (1964—1973), Petró Imréné (1973—1978), Dr. Pillér Ernő (1974—1975), Polainé Vajda Ágnes (1987—), Prépostné Máté Mária 22 (1974—), Pusztai Emil (1986—), Pék Pál (1982—), Dr. Pölöskei Ar-pádné (1967—1981), Rajnics János (1975—), Dr. Rimay Istvánné (1965—1986), Schlarb Béláné (1964—1988), Sipos Ágnes (1987—), (1987—), Somogyi József (1969—1971), Sorosi Miklós (1966—), Soós Sándor (1964—1968), Soós Sándorné (1964—), Dr. Straub Boldizsár (1967—), Dr. Straub Boldizsárné (1971—), Suhai Sándor (1972—1976), Szalay István (1964—1978), Szeléné Matus Ildikó (1988—), Szermek Zoltán (1988—), Szmolár Mariann (1985—1988), Szolnoki Zoltánné (1966—1967), Dr. Szűcs Lászlóné (1964—1966), Szántó Zoltán (1964—), Tarnóczky Attila (1971—), Tóth Zoltánné (1987—), Tóth Eszter (1980—), Varga Ferencné (1976—1987), Varga Zoltánné (1976—, Várhelyi Erzsébet (1969—1972), Zsoldos Ferencné (1964—), Zsoldos Péter (1988—). Az iskola ügyviteli és technikai dolgozói Gazdasági vezetők: Kőbán Gyuláné 1967—1973, Dr. Rózsás Sándorné 1973—1975, Szabó Attiláné 1975—1976, Horváth Ferencné 1977—1987, Köteles József-né 1987—. Ügyviteli dolgozók: Gerőly Zoltánné^ Henczler Józsefné, Horváth Györgyi, Kucsebár Istvánné, Lukács Józsefné, Tamás Istvánné. Technikai dolgozók: Drávai József, Tóth Ferenc, Babati Imréné, Hetyei Győző, Sebestyén Lajosné, Aczél Józsefné, Acs Lászlóné, Czudar Gézáné, Horváth Lajosné, Horváth Ottóné, Kálovics Györgyné, Lőrincz Lászlóné, Németh Dénesné, Sáfár Györgyné, Benkő Éva, Havasi Istvánné, Kotnyek Istvánné, Mihalecz Boldizsárné, Nagy Lászlóné, Moór Mária. 23 Az 1989/90 ~es tanév nappali tagozatos tanulói Bányai Krisztina Boa Éva Bohár Tünde Bőhm János Czimmermann Csilla Csőgör Marcell Ferencz Judit Gaál Győző Gyergyák Andrea Hermann Beáta Horváth Henrietta Imre Balázs Kelemen Páter Kötő Adrienn Lukácsa Zsuzsanna Mayer Ildikó Mencigár Mónika Miha Sarolta Müller Edit Németh Mónika Proszenyák Hajnalka Széchenyi Szabolcs Tarnóczki Tamás Tóth Antónia Zavadil Katalin 24 I. A Osztályfőnök: Sorosi Miklós I. B Osztályfőnök: Kalamár Csaba Bogatin Boglárka Czigány Szilvia Csizmadia Beáta Dervalics Rita Dusnoki Zoltán Fekete Zoltán Füle Zsolt Galácz Adrienn Gudlin Zsófia Hervai Róbert Kalocsai Péter Kovács Szilvia Kövesdi Mónika Kuhár Csilla Lamperth Judit Németh Katalin Paál Tamás Polai Klaudia Rátkai Sándor Reizner Anita Sorosi Henriett Szabó Eszter Szmodics Bernadett Tamás Yvetta Tánczos Tibor Tóth Adrienn Turzó Anita Vida Zoltán L C Osztályfőnök: Dr. Horváth György Abele Péter Baj Szilárd Balogh Friderika Bazsó Attila Bencze Beáta Benkő Attila Benkő Tünde Boncz Henrietta Csarankó Norbert Deiszinger Ivett Fodor Péter Fogarasi Mónika Gerencsér Judit Jóna Eszter Kalamár György Kanyó Tamás Kárász Vince Köteles Anikó Leveli Karolina Mátés Lívia Mészáros Adrienn Németh Ildikó Nyakas Erzsébet Pintér Krisztina Soós Enikő Somoskeőy Szilárd Svélecz Tamás Szakonyi Renáta Szita Ágnes Tóth Balázs Tóthmárton Tamás Varga Péter Vellák Lajos I. D Osztályfőnök: Krihó József né Bácsi Szilárd Bata Szilvia Bánfi Andrea Bedő Adrienn Bogatin Brigitta Cseh Zsolt Dávid Ildikó Filák Anikó Gazda Ágota Györkös Anikó Hársfalvi Tímea Hollóczky Krisztina Horváth Edina Horváth Gabriella Józsa Melinda Juhász Szilvia Juhász Tímea Karaji Anikó Kele Eszter Klepács István Kollár Anita Kovács György Léder Ivett Medgyesi Ágnes Németh Attila Németh Ernő Pallanki Tamás Pálfy Anikó Perenczky Renáta Poszavecz Mónika Sorok Sarolta Szendrei Szilvia Török Beáta Vadas Katalin Baják Edina Bedő Tímea Bencze Zsuzsanna Bódis Katalin Csontos Csilla Dombai Veronika Farkas Mária Fazekas Heléna Garai László Horváth Krisztina Hudacsek Julianna Józsa Csilla Kakuk Mónika Komáromy Szilvia Kovács Szilvia Kuzma Lívia I.E Osztályfőnök: Prépostné Máté Mária Magyar Éva Markó Mónika Martinecz Edit Májer Erika Márfi Szilárd Molnár Erika Molnár Márta Molnár Szilvia Paál Judit Szabó Csilla Szalavári Szilvia Szentes Henriett Szolnoki Mónika Szőke Ágnes Takács Anett Tóth Veronika Varga János 26 I. F Osztályfőnök: Magdó Márta Anak Mónika Csicskár Mercédesz Gadányi Rita Gál Zsuzsanna Gödinek Bernadett Horváth Balázs Horváth Szilvia Hóbár Beáta Jakab Andrea Kele Imre Kollár Viola Kovács Beáta Kulcsár Judit Kuruczleki Éva Lorck Barbara Magyar Mária Néber Tamás Makaró Béla Orsós Teréz Soós Ágnes Szita Judit Szörcsök Katalin Szvoboda Ágnes Tóth Ágnes Varga Anikó Zsoldos Ildikó Báder Ninetta Berke Helga Berkics Szilvia Borda Gabriella Herczeg Anikó Horváth Mónika Kötő Zsuzsanna Laki Andrea I. G Osztályfőnök: Zsoldos Péter Lázár Henrietta Mester Anita Orsós Erzsébet Papp Éva Pauló Szilvia Somogyi Szilvia Tóth Krisztina Zsigmond Orsolya II. A Osztélyfőnök: Ormai Zsuzsanna . Antal Andrea Baraniuk Csilla Bognár Henriett Boros Mónika Dianiska Zsuzsa Dömötör László Dömötör Réka Éberling Tamás Gangler Annamária Gazdag Viktória Géczi Judit Horváth Zita Janzsó Vivien Kálovics Péter Kelemen Krisztián Kiss Andrea Kis-Gál Gabriella Kolontári Éva Kovács Orsolya Kötél Krisztina Molnár Annamária Németh Tünde Olasz Szilvia Rátkai Barna Rózsahegyi Zsófia Straub Helga Tóth Anikó Török Ildikó Varga Rita Vörös Eszter Zsámár Roland Andor György Abele Tamás Bedő Gabriella Bődör Krisztina Fazekas Judit Győri Bernadett Hercsik Viktória Horváth Antal Horváth Szilvia Kauten Andrea Kele Krisztián Kiss Anikó Köcski Attila Ladeczky Krisztina Mangold Ágnes Marton Mónika Németh Renáta Opra Tímea Paulicsek László Pölöskei Zsanett Rádi Erzsébet Silló Barnabás Siti Beáta Szerdahelyi Noémi Szirtes Zita Szollár Anikó Tóth Beáta Tóth Szabolcs Varga Szabolcs Vass János Zentai Judit 28 II. B Osztályfőnök: Hodák Sándor íl. t Osztályfőnök: Rajnics János Ábrahám János Bácskái Mónika Balla Mónika Baraniuk Norbert Farkas Olga Gyenese Mónika Győri Gábor Hegedűs Attila Herczeg Anasztázia Illés Attila Illés Ferenc Kauker Emőke Kocsmár Bernadett Kurucz Bernadett Magyar Zoltán Nyakas István Pataki Zoltán Perlaky István Schmidt Attila Stróbl Melinda Szentgyörgyvölgyi Olga Vastag Gábor Vajda Tímea Vlasics Mónika Vellák Judit Zabó Judit Ziger Vilmos Zöldvári Klaudia II. D Osztályfőnök: Homonnay Erzsébet Andróczi Krisztina Nagy Mónika Bedő Ibolya Németh Tibor Bera Tibor Nóvák Andrea Czakó Tímea Prisztács Attila Csárdi Szilvia Réti Gabriella Cseresznyés Tünde Sajni Anikó Dobos Zsuzsa Salamon Judit Dormán Annamária Sipos Krisztina Gosztonyi Erika Szabó Péter Györkös Klára Szűcs Erika Kardos Csilla Szerdahelyi Zita Kercsmár Gábor Ternovecz Andrea Kispál Krisztina Tóth Lívia Kovács Andrea Törőcsik Cecília Léránt Erika Vajda Edit Lukács Róbert Varga Judit Mészáros Krisztina Wágner Krisztina Mihovics Tibor II. É Osztályfőnök: Fekete Zoltánné \' Bíró Ibolya Merle Mónika Borsos Hajnalka Mózes Brigitta Budai Marianna Pintér Rita Ekman Csilla Polai Renáta Fülöp Ildikó Simon Henriett Gaál Erika Skernyák Rita Gaál Mónika Sütő Anita Gazdag Henrietta Szendrődi Gabriella Gerencsér Melinda Tivadar Tünde Hajdú Tünde Tóth Beáta Hegedűs Tímea Tóth Gabriella Hervai Edit Tóth Rita Horváth Hajnalka Tuboly Judit Horváth Melinda Varga Krisztina Kercsmarics Andrea Varjas Mária Kiss Tímea Vinczek Ibolya Lengyel Anita Zalavári Anikó Magyar Erika Agg Ilona Gálos Judit Halász Erika Hornyák Anita Horváth Bernadett Horváth Zsuzsa Imre Erika Kém Anita Kiss Marianna Kiss Marianna Kiss Noémi Kövi Mária Kurucz Ágota Kusta Bernadett Lovrek Eszter Megyesi Hajnalka Mihalecz Julianna Neimajer Györgyi Sánta Mónika Szabó Brigitta Török Éva 30 II. G Osztályfőnök: Varga Zoltánné III. A Osztályfőnök: Dr. Straub Boldizsár Béres Balázs Bodnár Eszter Fehér Natália Gelencsér Bernadett Hajas Vera Horváth Gellért Horváth Szilvia Jassó Anikó Jerausek Ildikó Krihó Sándor Léránt Brigitta Lünk Helga Mauer Katalin Mészáros Judit Musits Róbert III. B Osztályfőnök: Knausz Ágnes Kelemen Mária Lukácsi István Magyar István Németh Roland Péter Gábor Péter Zoltán Plánder Krisztina Rábaközi Szilvia Schmell Bernadett Schárdi Péter Szabó Brigitta Tomasics György Tóth Rita Vincze Noémi Zakó Szilvia Németh Anita Németh Tímea Orehovszky Nóra Papp Mónika Papp Tímea Segesdi Szilvia Spollár Anita Szertics Szilvia Tóth Edit Tóth Tamás Unger Mónika Varga Csaba Varga János Varga Zoltán Benkő Szilvia Bertalan Zsuzsa Borbély Anita Bődör Balázs Csákai Péter Deiszinger József Dobos Mónika Farkas Barna Gáspár Beáta Gróf Katalin Horváth Attila Horváth Zsuzsa Juhász Tímea Kardos Tünde Kátai Szilvia III. D Osztályfőnök: Csizmadia Rózsa Balogh Judit Bárdos Henrietta Bognár Veronika Böjti Mónika Burka Szilvia Czinege Márta Ernszt Erika Farkas Gábor Fekete Eszter Ferenc Szabolcs Gaál Anita Gelsei Bernadett Gerlei Judit Hajdú Katalin Hermán Melinda Hózensteiner Andrea Kovács Ágota Kovács Zita Kuzma Angéla Lackenbacher Szilvia Lakatos Andrea Lázár Eszter Lipódi Ildikó Matola Anikó Pelhős Judit Reizner László Sándor Tímea Szakony Zita Szerdahelyi Eszter Szörcsök Ildikó Tanai Andrea Tóth Krisztina Varga Erika III. E Osztályfőnök: Dr. Straub Boldizsárné Andrasek Rita Kovács Szilvia Bán Beáta Kozári Ildikó Barabás Rita Kunecz Gabriella Bazsó Katalin Lamm Ivette Borbás Mónika Máté Ildikó Böte Bernadett Németh Anita Csesztregi Mónika Németh Ágnes Forró Mónika Németh Éva Gergely Ágnes Papp Judit Gyurkó Beáta Resetár Szonja Horváth Anita Ramocsa Kornélia Horváth Beáta Sándor Ildikó Horváth Erika Skrapics Szilvia Horváth Mónika Szalay Mónika Jónás Lívia Szentes Mónika Kalamár Szilvia Takács Mónika Kele Beatrix Varga Ildikó j Kondricz Bernadett Zsohár Beáta Kovács Krisztina 32 IV. A Osztályfőnök: Pék Pál Baj Anikó Domina Zoltán Farkas Magdolna Éberling Judit Farkas Tamás Gunyhó Katalin Hajmási Gábor Józsa Krisztina Klein Ottília Kötő Attila Kütsön Ildikó Lamm Attila Lábodi Beáta Miha Márta Pete Anikó Somlai Roland Szabó Gabriella Takács Erika Tóth Erika Tóth Katalin Varga Béla Varga Brigitta Várhelyi Gabriella Vilmos Anikó Zentai Mónika Antal Anita Balassa Ágnes Csányi Ildikó Gombor Rita Hajdú Helén Hegedűs Erika Horváth Margit Kátai Gabriella Kiss Erzsébet Korosa Anita Kovács Renáta Kozma Anita Kövesdi Katalin IV. B Osztályfőnök: Németh Jánosné Megyeri Krisztina Nyul Katalin Póka Krisztina Salamon Andrea Stand Ardrea Szörcsök Anikó Tóth Tímea Valgut Anita Varga Marianna Vass Beatrix Velicskó Anita Zathurechky Zsófia IV. c Osztályfőnök: Soós Sándorné Balázs Szilvia Bedő Katalin Béres János Bukovics Krisztián Csabai Tímea Csányi Erika Dara Tímea Gálos Katalin Horváth Krisztina Karsai Anita Keppel Zoltán Kocsis Erika Kőfalvi Csaba Kuzsner Bernadett Ladeczky László Lukács Klára Németh Szilveszter Reterics Mónika Sánta Judit Szoldatics Csilla Takács Csaba Tóth Hajnalka Anek Rita Balogh Csilla Baraniuk Mónika Barkóczi Péter Bor Tímea Botfai Ágnes Bősze Hajnalka Császár Mária Csóka Rózsa Gerencsér Zsuzsa Gőz Zita Halász Mariann Hencz Gabriella Horváth Andrea Horváth Judit Horváth Mónika Iberpaker Attila Kánaán Éva IV. D Osztályfőnök: Dr. Ördög Ferencné Kovács Erika Marton Katalin Milei Andrea Nagy Anita Pintér Zita Polai Krisztina Rácz Klára Spór Katalin Szabó Edit Szendrei Zsolt Szerdahelyi László Takaró Bea Tejfel Annamária Török Gabriella Tusják Andrea Vadász Anita Vigh Ágota 34 IV. E Osztályfőnök: Kálovics Fercncné Baksa Beatrix Beák Laura Beke Rózsa Büki Krisztina Cziráki Ildikó Csizmadia Annamária Gaál Emőke Gilincsek Tímea Hajdú Ildikó Harangozó Helga Horváth Erika Horváth Katalin Kalocsai Henriette Kánnár Márta Kárász Zsuzsanna Kisegyházi Tímea Kontó Mária Krabács Judit Lang Éva Mihovics Andrea Németh Tünde Nikii Erika Nóvák Éva Onódi Tünde Pergel Marianna Pete Zsuzsanna Pető Csilla Prekly Judit Resetár Renáta Révfi Ildikó Sümecz Eszter Szabó Szilvia Takács Ildikó Varga Melinda Varga Rita Zvér Ildikó Az iskolában folyó nevelő-oktató munka rendszere és szervezete Iskolánk, a Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Szakiskola funkciói, feladatai szerteágazóak, egyszerre többféle tanterv és nevelési elv kötelezettségének kell eleget tennünk. Az iskola jelenlegi profilja 1983-ban állandósult. GIMNÁZIUM A gimnázium nappali tagozatán 12 osztályban 320 tanulót nevelünk, oktatunk. Az egységes, minden tanuló számára fakultatív választási lehetőséggel bővülő gimnáziumi képzés bevezetésére az 1979/80. tanévben került sor. Az iskolatípus alapvető funkciója természetesen megmaradt: a lehető legalaposabban felkészíteni a tanulókat felsőfokú továbbtanulásra, a felvételi vizsgákon való megfelelésre. Ennek megfelelően alakítottuk ki a többletórában tanulható, választható tantárgyak rendszerét. A tanulók valamennyi elméleti tárgyból választhatnak már az első évfolyamtól kezdődően. Az iskola élve a gyakorlati fakultáció szervezésének lehetőségével, tanévenként egy-egy csoportot szervez számítógépkezelői ismeretekből és gépírásból. Ezek a tanulók az érettségi vizsga mellett gyakorlati záróvizsgát tesznek, amelynek birtokában könnyebbé válik munkába állásuk. A gimnázium — felismerve az idegen nyelvi oktatás javításának szükségességét — 1986-tól minisztériumi engedéllyel speciális tantervű idegen nyelvi osztályt indított. Az ide jelentkező tanulók angol és német nyelvből választhatnak, a választott idegen nyelvet négy éven keresztül, heti 7-8 órában tanulják. SZAKKÖZÉPISKOLA A közgazdasági szakközépiskolai képzés 8 osztályban a következő ágazatokban folyik: számvitel-gazdálkodási, pénzügyi, igazgatás-ügyviteli. Az iskolatípus elsődleges funkciója középfokú közgazdasági szakemberek képzése. Az itt érettségizett tanulók ágazatoktól függően az alábbi munkakörökben helyezkednek el: képesített 36 könyvelő, vállalati tervező, statisztikus, pénzügyi ügyintéző, gyorsíró, gépíró, igazgatási ügyintéző. Ennek megfelelően a társadalom, a helyi vállalatok és intézmények elvárásainak eleget téve megteremtettük a számítástechnikai képzés tárgyi és személyi feltételeit. Jól felszerelt laboratóriumunkat az oktatás, a tantárgyi programfejlesztés szolgálatába állítva, minden tanuló számára, a gyakorlati oktatás keretében, lehetőséget biztosítunk a számítástechnikában jártasság megszerzésére. Az iskolatípus természetesen kiemelt feladatának tekinti a tovább tanulni szándékozó szakközépiskolai tanulók felkészítését, elsősorban szakirányú felsőfokú továbbtanulásra. Az alábbi felsőfokú intézményekben nyílik lehetőség ún. szakirányú továbbtanulásra: Közgazdaságtudományi Egyetem, Pénzügyi-Számviteli Főiskola, Államigazgatási Főiskola. GÉPÍRŐ ÉS GYORSÍRÓ SZAKISKOLA Tanévenként egy osztályt iskolázunk be a szakiskolába. Az iskolatípus kizárólagos funkciója a második tanév végén gépírásból és gyorsírásból teendő záróvizsgára való felkészítés. Mindhárom iskolatípus tanulóinak lehetősége nyílik az iskolai diákmozgalomba, a tanórán kívüli tevékenységi formákba való bekapcsolódásra. Nevelő munkánk hatékonysága alapvető bázisának a tanórát tekintjük, az itt folyó munka fegyelmezettsége, eredményessége meggyőződésünk szerint alapvetően meghatározza a tanulóifjúság arculatát. Az érdeklődő és tehetséges tanulók számára tanévenként 18-20 féle szakkört, öntevékeny diákkört, több sportcsoportot, énekkart, tömegsport órákat szervezünk. Az iskola az öntevékeny diákkörök működési feltételeit biztosítja, ezzel is segítve a tanulók egyéni érdeklődésének, öntevékenységének, közéletiségé-nek kielégítését. FELNŐTTOKTATÁS Iskolánkban 1964 óta folyik felnőttoktatás, jelenleg a gimnázium levelező tagozatára iskolázunk be tanévente egy vagy két osztályt. Az 1985. évi új oktatási törvény bevezetése óta a gimnázium levelező tagozatára történő jelentkezés egyetlen feltétele az általános iskolai végzettség. Nagykanizsa, 1989. május 19. Mayer Ferenc igazgató 37 Néhány jellemző felszíni alakzat megfigyelése Nagykanizsa környékén (Részlet Birkner Zoltán 3. A osztályos tanuló OKTV győztes dolgozatából) 1. Vályogos felszíneken A) Deráziős völgyek A vizsgált területünk agyagos, vályogos térszínein bármerre körülnézünk, mindenütt a deráziónak kétségtelen nyomaival, illetve annak fontos szerepével találkozunk. Ezek a pleisztocénban kialakult formák a legváltozatosabb alakzatokban láthatók, melyek ma is alakulnak. Az újpleisztocéni időszak lösze vastagon borította a fővölgyek oldalait, amely löszanyag idővel elvályogosodott a felszínen. A vá-lyogosodott réteg alatt sűrűn változnak egymással a vályogos, lö-szös és homokos rétegek. Az előbbiek a tömöttségüknél fogva víz- 1. kép 38 záró réteg szerepét töltik be. A dombvidék magasra felhúzódó talajvize utat talált magának ezek egyenetlen felületén, sőt utat csinált magának a völgy talpa felé való mozgása közben, ami viszont a lösz karsztosodását idézte elő. Ezek a járatok nagyobb mennyiségű mész kioldásával berogytak, és a térszínen egy enyhe teknő jött létre, mely idővel kidolgozódott. Az újabb zalai vizsgálatok szerint, ehhez karsztosodé lösz sem szükséges, mert létezik a felszín alatti anyagkihordás jelensége, a szuffozió (Gódor Gy. 1979.). A deráziós völgyeknek völgytalpa nincs, lejtőszögük a fejlődési állapotuktól függően a mélyebbeknél nagyobb, az utóbbiaknál felfedezhető a tömegmozgások enyhe nyoma, a torkolati rész gyakran belesimul a völgyoldalba. Ezek a képződmények többnyire a nagyobb völgyek oldalain láthatók, ha van viszonylag elegendő tér mögötte. Szép formáját fedezhetjük fel a Principális-völgyben, Újudvarnál, az országút fölött (1. kép). A deráziós völgyek építésében a felületi lepusztítás uralkodik a vonalas felett, amennyiben az areálisan lepusztított kőzeteket a völgy tengelyében lineárissá vált erózió szállítja az erózióbázis felé. A deráziós völgyek kialakulásának fő időszaka a pleisztocén volt, de ez nem jelenti azt, hogy a deráziós völgyképződés ma már nem működik. Működik, de számottevő mértékben csak a völgyfőknél, a nagyesésű szakaszokon, valamint a szántóföldi művelés alatt álló területeken. A deráziós völgyek hátravágódásuk közben forrásokat fűzhetnek fel, amelyek vízzel látják el, s így átalakulhatnak komplex völggyé. B) Völgytalálkozások Nagykanizsa környékének legszebb része a homokkomáromi völgytalálkozás, amely egy valóságos völgymedencét képez. Ebben a völgymedencében található Homokkomárom nevű falu, a Homokipatak vizenyős völgytalpán pedig kaszálók vannak (2. kép, 1. ábra). Az itt találkozó hat deráziós és komplex völgy olyan tömegű vizet zúdított egymásra, hogy a pannóniai homokos rétegek kihordása meggyorsult, és egy medenceszerű tágulatot alakítottak ki. 39 2. kép C) Erdei vízmosások Az erdővel borított területen a derázió nem működhet, hiszen a lombfelület, az avartakaró, a fagyökerek lehetetlenné teszik a felületi lemosódást, és helyette vízmosások képződnek. 40 1. ábra 3. kép Az erdős területek eróziós völgyei közül a legszebb — turisták által gyakran látogatott — Kőszikla-szurdok (népi nevén a „kü-cikla"). Hossza kb. 150 m, keresztmetszete V alakú, és a felsőpannó-niai rétegekbe vágódott be. A szurdok alján ér csörgedezik, amely a vízzáró anyag és márga rétegek fölött ún. „könnyező falak\'\'-ból, illetve a szurdok felső részét alkotó homokkövek alól szivárog elő. A homokkőpadokat egymástól laza homokrétegek választják el. Az utóbbiak gyors pusz- Ezek meredek falúak, nagyesésűek, és éppen ezért V alakúak, és gyorsan növekednek. Fejlődésük gyorsasága összefügg a vízgyűjtőjük nagyságával, az esésükkel és azzal a kőzettel, amelyikbe bevágódtak (3. kép). 41 tulása a homokkő tömbök preparálódását, majd a leszakadását eredményezi. Ennek a folyamatnak az eredményét egyik évről a másikra is lehet látni (4. kép). Szurdokát a környezetből lezúduló záporvizek és az állandó vízfolyást képező ér alakította ki, és alakítja ma is. A hűvös és nedves környezetében nagy májmoha telepek élnek. D) Löszmélyutak A dombtetők a legjobb mezőgazdasági területek. A hozzájuk vezető utak bár az enyhébb lejtőségeket vették igénybe, mégis elég meredekek voltak ahhoz, hogy az esővíz a kerékcsapát kivésse. Az emberek bekapálták az eróziós árkokat (ma gép egyengeti) minden nagyobb eső után, így a hosszú évtizedek alatt 4-6 m mély bevágó-dások keletkeztek (5. kép). 42 4. kép Ahol lekövezték az alját, ott nem mélyül tovább az út, de szélesedik, a felületi lemosódás és a téli szétfagyás miatt. Amennyiben a mélyút oldalai löszből vannak, akkor függőlegesek, ha vályogból, akkor ferdék, mert hiányzik a löszre jellemző 5. kép szilárdító mésztartalom belőle. A lösz gyorsabban pusztul a vályognál. Nagykanizsa környékén mindkettő jelen van a mélyutakban. E) Talajcsúszások Nagykanizsa környezetében nem találtam suvadásos területeket. Ez talán azzal függ össze, hogy a domboldalakban magasan van 43 a felsőpannóniai homokkő és a homok, ami elvezeti a vizet, és nem képez csúszófelületet a fölötte levő löszös — vályogos rétegeknek. Ezért legfeljebb talaj csúszások fordulnak elő a meredek völgyoldalakon (6. kép). 6. kép A felvétel a Hétforrás völgyében, a szőlőnk közelében készült, a csúszás hossza kb. 5 méter, és kb. 30-35°-os lejtőn csúszott meg. A hosszú őszi esőzések alkalmával a vályog magába szívta a vizet. Így egészen képlékennyé lett. Ezután a fűvegetáció gyökérzete által ösz-szefogott talaj lecsúszott az alatta levő képlékeny anyagon. A talaj csúszások hozzájárulnak a völgyek szélesítéséhez, a felszín pusztulásához, mivel a lecsúszott talaj gyorsabban szétmosódik. 44 |
