* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 2.17 MB | |
| 2020-04-16 15:32:53 | |
 | |||||||
Nyilvános  551 | 1401 | Cím: Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690-1700 között | Szerző: Rózsa Miklós (1924-2003) Szerz. közl: Rózsa Miklós Kiadás: Nagykanizsa : Nagyk. Városvédő Egy. Honismereti Munkabiz. , 1993 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/6. Eto: 726.54(439Nagykanizsa)"1690/1700" ; 908.439Nagykanizsa Tárgyszó: templomok ; Nagykanizsa Szakjel: 726 Cutter: R 91 Nyelv: magyar Oldal: 16, [4] p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAQYKANIZSAI HONISMERETI FŐZETEK 6 1993 Dr. Rózsa Miklós Kanizsa mecsetbői kialakított plébániatemploma 1690-1700 között Dr. Rózsa Miklós Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690-1700 között Nagykanizsa 1993 Szerző az itt közölt tan öl mányát előadta1 a* Pécsi Akadémiai Bizottság nagykanizsai csoportja által szervezett 1993. évi szeptember hó 10-i helytörténeti ikoinferendiáin, éis p Nagykanizsai Városvédő Egyesület Hönismereti Mu.nikabizottsága 1993. évii szeptember hó 29-t ülésén. KIADJA: Nagykanizsa1 Megyei Jogú Város önkormányzata és a Kanizsa Napok Alapítvány támogatásával a NAGYKANIZSAI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET HONISMERETEI MUNKABIZOTTSÁGA •<o?i KONY^> :mo w ^GVKANIZ-Sh Felelős kiadó: Dr. CSEKE FERENC 2 DR, RÓZSA MIKLÓS KANIZSA MECSETBŐL KIALAKÍTOTT PLÉBÁNIATEMPLOMA 1690-1700 KOZOTT 1. \'Kanizsáinak a török alól 1690-ben történt felszabaduláBÓlt követő évtized alatti történetéről nagyon hézagosak az .ismeretek. Történetírásunk nem tanúsított kellő\' érdeklődést városunk múltjának ,ez irálnt az időszaka iránt: Holott, miiridüz, pm\'i Kanizsán 1690. április 13-a utóin töirftéini, alninlak a sarkalatos változásnak különböző eseményei, amelyek a vár és város feletti unalmat addig gyakorlók itteni hatalma megszűnésének voltak következményei, és a\'mélyék a városinak a keresztény Európába való újbóli belli!eszke-défee kezdeti lépései. A várois m\'úilitjjáróil tudósító történeti forrósok közüli a legtöbbet nyújtók együtteséinek, a vóiros levéltárának a második világlhá\'banú végén sajjíná-lato\'san bekövetkezett pusztulása!a ikutatólsnlak a -másutt keletkezett, és ennek megfelelően .másutt őrzött levéltári források felé forduilálsáit tette szükségessé. Ez a. kutatás annak megá-Ilapítósáipa vezetett, hogy fcre eddigi lehetőségek folytán bár asak részleges, de ugyanakkor módszeres kutatás eredményeképpen mégis mérhetők lettek oilyain toipo gráfiai, olyan városképi, építészeti adottságok, valamint olyan társadalmi,\' gazdasági, jógii viszonyok,, nemzetiségi, vallási adottságok, városigazgatási és egyháZszeirvezeltli változások, amelyek az eddiginél is mdökoíltoibbá teszik az egykorú forrásokban vailó kutatást. Ez szükséges városunk török alálii felsza.bpdulláisa utálni múltjának módszeres, s nem csak a források egy részére kiterjedő kutatásához, és ennek folytán: nem csak egy-egy sávra szűkített bemutatásához. Városunk múltjának az 1690^es évekre eső időszaka elsősorban topográfiai, városképi és építészeti vonatkozásokban azzal a saijátaságigol bír, hogy az \'ebből a.z időszakból valló írásos emlékek olyasmiről tudósítóinak, aminek nem volt folyamatos továbbélése, hanem tudatos emberi rombolás folytéin, mégpedig nem háborús rombolás folytán, porig megsemmisült, megszűnt, semmivé vált. Kanizsa iia\'kói 1690 és 1700 ‘között olyan városban, és ez által nyújtott mindennapi környezetben élték életűiket, amely már nem létezik. 3 E környezet építészeti és emberi odottságsainök megismeréséhez kíván e tanulmány egy eddig még soha. nem vizsgáit témám kiterjedően, — az\' adott terjedek™ kotlátok között — mérni adalékud szolgalmi. Egyben rá kíván mutatni, hogy az alapul szolgáié források eddlig iniem ismert vá\'rastönténeti tényekre terelik a figyelmet, de valamennyi részletet Milető végleges áiilás-fogliailáshoiz további történeti kutatásékro vain szükség. A forrásokból kitűnő tényeket, miimt történeti anyagólt a múllt -század egyik törfenész-professzorá-nak, Dr. Emist Bennbeiimmek álláspontját követve, iá fejlődés fényeiként (als Tatsachen dér Entwicklung) kezeltük, bemutatásuknál a fonrásoikihoz igazodó módszert követtük, így az ,ismertetés a írendelkezésre áilló anyag többé kevésbé teljes feltárása. 2. Az .Udvari Kamaráinak 1702. február 7-én a Budai Kamarai Adminisztrációhoz intézett leirata szerint a császár a1 -Haditanács előterjesztése állapján aus gewissen Erhöblichen Politischen, Vnd Militarischen Vrsachen, felhőt bizonyos fontos politikai és katonai okokból elrendelte, hogy a leirathoz mellékelt kimutatásban felsorolt Magyar .Királyságbelli helyeket, köztük Kanizsát teljesen meg keli semmisíteni, le kell rombolni. A lerombolás ugyanazon évben a tél elmúltával megkezdőd ott. ■Kanizsa várois bírája és Tanácsa a Budai Kamairaii Admiiiniiszráaióhoz 1702. szeptember 1-jén intézett felterjesztésében, majd az Adimiiinisztrádióhoz 1703. május 23-án érkezett kelet nélküli panaszában rámutat, hogy a lerombolás a városnak és a polgárságnak oly nagy kárt okozott, -hogy miatta a város lakossága elvesztette .háziéit, templomát, és a városházát is.1 Nyomtatott források2 nem egészen összhangban áililó adataiból kö-/etkeztethetően Kanizsán a török ailólli felszabadulást követő évtizedben nemcsak egy katolikus templom vált. Erre enged következtetni, hagy az 1690-ben a Ferenc-rendieknek az erődítményben juttatott egymás melletti, részben beomlott,. részben jelentős tetőzetű 5 ház közüli az ötödik mellett egy jól megépített mecset (ein wohlerbawte Moschea) állott, amelyet ugyancsak a Ferenc-irenduelcnek j uitrBOtrtialk.3 Abban az esetben, ha ezt a.mecsetet a Ferenorondliek templommá alakították, akkor Kanizsának a török alóli felszabadulása, utáni éveiben az erődben nem csak egy, hanem két temploma volt. 3. A két templom közül a. biztosan megvoltról egykorú levéltári források, mégpedig az 1690-es években folytatott egyház-látogatásokról, canonioa vlsitaitiokról készült jegyzőkönyvek adnak megnyugtató tudósítást. Ez a templom a kanizsai erődítményben állott, a Boldogiságas Szűz Mária mennybe vételének tiszteletére szentelt plébániatemplom volt. Arról, hogy milyen volt ez a templom, az 1690-es évékben folytatott cainomioa visitatiok jegyzőkönyvei részletes tudósítást adnak. Köszönhető ez 4 annak, hogy az egyházmegye, i látogatásra vonatkozólag a tridenti zsinat (1545-1563) általi alkotott szabályok egyike szerint a püspök, vagy a nevében helyette eljáró- visitafcor -köteles megvizsgálni, hogy miinő álilia-pátba-n vannak a templomok, -s a hozzájulk csatolt épületeik, valamint a-z egyházi szerek.4 A török alól félszobaduilit Kanizsán a püspöki joghatóságot a zágrábi püispök gyakorolta. Joghatóságából fakadó felügyeleti jogánál fogva gya-ko\'iiliandó egyh-ázláíogaftás, ocfno\'niöa visita\'tio Seiliső alkalommal 1692-ben történt. Ezt az 1693. évi, irrtoj\'d az Í698. évi és 1699. évi követte.5 Az 1692. évben Mikul,ich Sándor Ignác zágrábi püspöknek, a Horvát Királyság prti.máisáinaik rendelkezése ailiapjáin a bekcséinyi főesperesség8, mindkét kerületében, tud-nrillii-k a szigetiben és a Murán túliban, amely utóbbihoz Kanizsa tantaizoitt,. gróf Ná-dlaisdy Mlill\'kóis bekcséinyi fő-esperes végezte az egyháziátogatáisiokat. Ezek alkalmával asaik la legfontosabb szempontdkrta kiterjedő vizsgálatot folytatott. Az év jú,nilu\'s 23-án tett llátogialtást Kanizsán a Baldogságois Szűz Máiba (meniny.bev-éteténeik szentelt templominál. E látogatásáról készített jegyzőkönyv szerint ez la templom teljesen fábóil való, is-Kanizsa Visszaszerzése után ©gy mohamedán measetbőil ailialkítolbtáik át. (1. kép.) Az 1693. augusztus 3-li újabb, s az 1692. évinél tüzetesebb vizsgál ód ásna kiterjedt visitaltioiróil készített jegyzőkönyvben ugyancsak mohamedán mecsetből átalakított, Szűz Máitila meninybevéteilie tiszteletéire — egyszerű Kzertaintás-sai — szentelt, éis Kontea más épületeihez hátsóim!óiam teljesen fábóil épült templomként szerepei!. Az épület négyszögletes, szélessége és hosszúsága majdnem egyforma. Az 1692. évii Visítatio óta sekrestye iis épülit, mégpedig ugyan cdaik fából. A teimpilominalk az 1693. évi v-isitatios jegyzőkönyv szerint csak egyetlen kapuja volt, amelly észlalk felé nyílott. € kapu előtt egy kis átrium volt. Az ezen lévő -lóért nyíláson át a templom felé lehetett llátni, és itt is -lehetett hallani a- templomban folyó ii:stenti:sztaleí©t. Volt a templomnak fából való kis itoinnya, is abban egy kis harang. A templomihoz keresztelőiké polinla, (baptisterium) -nem tartozott, de intern volt a templomnialk sem keresztelő kútja (fons baptismalis), -sem a íkeresztelés oéljá-ra ©llkülöntett vize {aqua baptismalis). A keresztelés pusztán szentelt vízzel (aqua lustraüs) történt.. A templom ham egyetlen oltár állott, -amely asztalos munkával -készült, az 1693. évi- visitatio-kor azonban még -nem volt tetlje-s-an kész. Emiatt a visi-taitor -an-na\'k ismertető (leírását, -mint a jegyzőkönyvben olvassuk, mellőzte. A templomi felszerelés igein szerény volt. Anélkül, hogy a-zt -leltársze-rűon Ismertetni kívánnánk, a plébániiiaite-m pl ómnak a vá-ro-s török adáli fel-szabaduiá\'sát követően 14 hónap múlva fennállott helyzete" érzékeltetéseképpen á\'felszerelés "felsorolásából ikterriéljük, hogy a templominak telyhe és házzá tartozó óistylaitóTnyérja (patená) csők egy volt, amelyek ezüstből valók, és aranyozottak voltak. Volt egy aranyozott ezüst szelence (pyxís) az Gl-tári- 5 szentség önzésére. Az 1693. évi visMaitiolcor iaz Oltáriiszenitség-st már az’oltár szemtségháznbiain (tabernaculum) elhelyezett aranyozott ézüst szelencében, jól elzártam, tiszta oistyiaaibrosz fölött (supra mundum corporale) őrizték. A szent folyadékaikat (sacer liquor) az 1692. évi jvísitattokoir a plébános még \' otthonában, miieden zárás nélkül, 1693-bam már a sekrestye szekrényében őrizte. A liiturglilkus öltözet darabjaiból aslalk igen \'kevés voilt imég. így pk mii-seiing (alba) csak egy, misemba (casuía) a hozzátartozó sto Iával és kéziken-dővel (manipulus) ipedíg osiak 2, melyek közűi aiz egyiiik különböző színű virágokkal hímzett fehér, ia \'másik a gyász miséhez vailó fekete voilt. Ez azt jelentette, hogy ebbein o templomban iá török alóli felszabad uláist közvetlenül ; követő\' időkben \'nem tehetett maradélkttafanul eleget tenni a liturgikus színak \' XHI. században megáililiaipíitótt kánon jóinak. - Volt a templominak 3 Színes és 2 fekete velumja. A templomi felszereléshez tartozott fábóil \'való 3 feszület ! (crucifixum), és egy nagyobb ö kíséréshez (pro comitiva), továbbá 4 db réz- ; bőil vailó, 2 db fából vailó, és 1 db vasból való gyertyatartó (candelabrum), valamint 1 db rézből vailó nagy gyertyatartó is. Csengője asak egy volt a J templomnak. A felszerelési tárgyak felsorol ásóban szereplő 14 db kisebb | karton-kép (imagines charíaceae minores) bizonyára a fceresZtút 14 stációja 1 volt: Találunk azonban a felsorolásban 12 \'nagyobb ikartomképet its. (imagines charíaceae maiores) j A szent misét ,a plébános oeibráilta. Prédikálni azonban a Jézustár- , saság atyáinak egyike prédikált, mégpedig mindig magyarul. i A plébáinos a tridenti zsinat álltai alkotott törvényt7 követve, és az . előírt formában, rendesen anyakönyvezte a megkeresztelteket és az esketette keit. Ügy látszik, hogy a tridenti zsinat által alkotott törvényt a holtakra ^ nem terjesztette iki a Kanizsára akkor illetékes érseki taintományi zsinat,8 | mert a visiiiíatios jegyzőkönyv szerint a plébános halotti anyafcöinyvet nem vé- j zetett. I Megismerjük a visiitaMos jegyzőkönyvből a templom plébánosait is, j 1692-b.en az év Vízkereszitje óta Czvetkovioh \'Mátyás volt a plébáinos, akiit kb. ; 30 évesként, három éve feiszeníieilitként, és állandóan beteg emberként örökít meg a jegyzőkönyv; élete tiszteletire méltó voilt, ellene senki semmit nem hozott fel. Aiz 1693. évi visltatiokor \'Káosz Péter voilt a plébános, akiről a jegyzőkönyv asak annyit örökített meg, hogy a plébániához tartozóik megelégedésére adminisztrálja a plébániát. A plébános! lakás oéljáira szolgáló épület, a plébániiaiház a templomtól kissé távolabbra esett. Emeletén egy szoba volt, aihol a plébános lakott, s mellette konyha, amellett egy má-siik iszobáoska, ahol a plébános háznépe tartózkodott. A földszinten az istállóin kívül más msem voilt. Szükségesnek 1 tartotta a viisMator feljegyezni, hogy „Domus, nisi restauratur, obnoxia est 6 ruinge,.sicut. et aliae.40jrn.us Can;,siensis,.ex quibus iám plurimae corruerunt”, tehát hogy a ház, haqsiaik inem restaurálItati\'k/.a\'Z. összeomlásnak viain kitéve, mint .más kanizsai házak, amelyek..közül már több beomlott. A plébániai jövedelimeit n kereszteiléskor, az esketéskor és a temetéskor kapott.pénzek képezték, A jegyzőkönyv megörökítette, hogy ezeket mikor, és kik milyen összegben fizették. „Kereszitielésbőil 3_g!aríais vollt \'a jövedelem. Az esfcetéisbőil származó Jövedelem bizonytalan volt. A gazdagabbak, hia fizettek, akkor 1.0 garasnál, a szegényebbek 5 garasnál kevesebbet adtak. A temetésikor szerzett pénz megegyezés szerinti. volt. A plébánia birtokai az 1692. évii visitatioról készült feljegyzés szerint a következők voltaik: 8 hold föld (iugerum íerrae),9 amelyet a kanizsai hlair-mimaado\'s, egyben kamarai-tiszttartó, mint inieolacqu\'iistica Iterüilieitet jelölt- ki,10 i továbbá egy kent éis egy elég inagy kiterjedésű gyümölcsös kert. Az 1693. évi jegyzőkönyv plébániai birtokokról nem szól. ! A templom jövedelmeit kezelő egyházgoindnok (aedituus) 1692-ben \' Eötvös Mártom, 1693-ham Sarebermar Mártom és Sziártó Mihály voltaik. Számadást egyikük sem vezetett. j A plébániához tartozó rniép száma csekély voit. Jártak azomblain ide a 1 Kanizsa meliletti falvaikból vallók is,11 . 4. 1698-blam, amikor már Seliisevich Iistvám veit a zágrábi, püspök, akkor I az ő rendelkezése rés -megbízása alapján az egyházlátogatáisokat a bekasé-nyi főesperesség mindkét kerületében ’Leszkovád János, hekosényi főesperes, i a zágrábi székesegyház kaimomekja (canonicus eccíesjae Zqgrebiensis) vé- | gezite. | A kanizsai erődítményben (in,praesídío Canisa) levő, és Szűz Mánia I mennybevétele tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1698. fehnuár 8-án | látogatta meg. E látogatásról ikéiszüilt jegyzőkönyvben iíis egykoron .vollt török mecsetként említi a templomot, és olyanként, amely teljesem fáiból épült, mennyezete egyszerű paraszti alkotás (opus simp\'Iicis rusticarii), és Van a nagyobbik \'kapuinál kárusia, karzata (chorus), ö\'mely ugyainasiak egyszerű alkotás. Ez a jegyzőkönyv iámról, is tudósít, hogy a templom 300 embert tudott befogadni, s hogy a gerendákból való sekrestye már majdnem összeomlik, továbbá, hogy a nagyobb kaputól déli felé és telet felé elég kényelmes kis átriumok vannak. A templom nagyobbik .kapuja felett fából valló kis itamyoas-ka emelkedett, is abban Ikb, ,fél mázsás (média, ciráter centenarii)12 harang voilt. A tornyocskát éppúgy,, mint a templom többi részét tölgyfailécek fedték. A templom, egyetlen oltára fából készült. Az orpmríbl asúcsám faragott napsugarak voltak, pirosra és aranysárgára-festve. Az, ez alatti kép a jobbjában lángoló jpialljost forgató, baljával az ördögöt ímegisemimiisítő Szent Mihály arkangyal- /képe volt.-Az ez alatti -főkép Szűz Mánia mennybeyételét és az 7 őt emelő angyalok sokaságait ábrázolta. Az oltár \'két oisz-ío párnak palástja v.i-lágoszöidre és peos-étvias-z színére festett volt. Az említett kép alatt vált a tabernaculum, a szentség ház. Ez belül pirosra, \'kívül feketére festett és részben aranyozott volt. Az oltár néppel szembeni oldala alsó részének gazdagítására szolgáló antipendium világos piros és fehér szövésű volt. A templomi \'felszerelés és a líiturgiiikus öltözeteik tekintetében mind mennyiségileg, mind összetételben kedvező változás .történt :az 1693. évi visi-tatio óta. Például miiseruha (casuía) már 3 volt. A selyemből Való újba\' külöin-böző színű rózsák voltaik szőve. Ekkor •már volt iá templominak egy rézből való kis világítója, lámpása olajjal való Világításira (lámpás aerea pro oleo acce-dendo parvula), és egy füstölője is, de tömjénta-rtó \'nélkül (íurriculum absque naviculc), valamint függött imá-r a mise \'kezdetét (jelző csengő is a sekrestye falóin (tintinabulum ad parietum sacristiae). Ekkor már jnem osiak 2 szőnyeg (tapos) volt a templomban, mint 1692-ban, hanem 6 db. Közülük 4 közönséges török munka (communiores operis turcici) vált, 2 pedig értékesebb piros (honestiores rubri). A templom könyvei közé közepes római rnfeekönyv (missale Romanum mediocrum), egy esztergomi szertartáskönyv (rituálé Strigoniense), és plébánosok kézikönyve (Manuaie parochorumj, de egyéb könyvek is tartoztak. A plébánia épülete, amelynek várható beomlását jelezte a,z 1693. évi vis\'i\'tator, 1697. őszéire beomilatt. Vélhetően ezzel függ ösisze, ihogy sem 1698-ban, sem 1699-ben a templomnak plébánosa nem vollt. A plébániát ekkor jézustársasági atyák adminisztrálták, akik la- kanizsai erődben laktak.13 Azért, mert nem vollt tényleges plébános (formális parcchus), a stóla, azaz az egyházi szolig állatért járó járandóság szokását mellőzték. Az ainylaikönyvekről és ezek vezetéséről az 1698. évi viisitatiorál készült jegyzőkönyvben n4nas említés. A plébánia 1698. évi brrtakjiavaiirál laz 1692. éviekről (készített feljegyzés szerintiinél részletesebb adiatok állliniak rendelkezésre. Azt írttá a visitator főespe-ras, hogy ebhez a templomhoz tartozott korábban a fiasehoza-nak nevezett falu (tehát Fityeháza), amelyben a vizsgálatkor egyetlen kézműves (fabér — talán faber ferrarius = kovács) lakik, s (amely helyet egyesek az Udvari Kamara- révén maguk részére (kénnek átadni,14 A törökök kivonulása utóin juttatottként (kapott a plébánia lkát kentet, -mégpedig egy 1 holdas gyü-imöiasöskertet az erődíttményien -belül, Szigetvár felé eső.an (infra praesidium Sxigetum versus), egy másikat az erőd felett Béos felé esően (supra praesidium Viennam versus), amely szintén volt egy jó hold kiterjedésű, továbbá az erődítmény -alatt (infra praesidium), Reasej \'helységben, tehát a -mia,i Nagy-récsén egy \'holl-d szántót, la \'Katona temetésnek nevezett ihielyen (in loco Katona temetés vocato) két -holdat. Közelebbi helymeghatározásként mindegyük birtoknál név szeriiint említi a jegyzőkönyv-a szomszéd birtokosokat.. . 8 Ezeknek ar égyeis \'fcftrttíko.\'kttak az\'"együttes terjedelme 5 hold. Ameny-nyiban minid az 1692. évi \'Vliigitátios jegyzőkönyvben szereplő, "de egyeTilkénti kiterjedés és fekvés szenintenem\'\'részletezett\'81 jh\'oild," imliind öz előbb ismertetett 5 hoild feljegyzése egyaránt ;-né\'m\' hibás, óikkor a : pilébán:íia íngaitilrainvagyo-na az 1692. évivel szemben 1698-ra Csökkent, — vagy T6924bén - és T6984san nem azonos \'nagyságú -hota voilit iá visitator áttal aililídiímTazolit\'méntékegység. ■ Az iingratll>anvagy\'ahoin-\'kí\'vüll\'\'«oi|it\'a\' temip|.ominiailc Ikéiszpénziben, allamiizs-nábóil száirmtázó 230-iteijtnaii’-feniinlja, -ümély ai -vjisitatioikor -Paul \'Wiibmer (a jegyzőkönyvben tévesen Bibnerjnelk íirva) lkanhzísai■ -h\'aitmfnaáda’s15 kezében vált \'A templom jövedelmeit fezéi ő---.egyházgomd-n ok i\'sem 1698-ib:a|n, sem 1699-bein nem -volt, A plébáimiához tartozó .községekről! és népről szállva ainróii tudásút az 1698. évi jegyzőkönyv, hogy eddig semmilyen \'község sem volt a plébánliá\'hoz csatolva, célszerűen ilénnénék Viszont asiátollihaitó\'k hozzá Szépeinek, Rligyác, Sonniás és \'Bsztenegnyé fallvak. A pilébáiniiá terülteién Jidkó nép részben buzgó katolikus, részben haeretiküs-lként, aizgz eretnekként\',amílífeit, ‘dióik az 1699, évi Visitafiokor tett mégáiltaipítais szerint lassan\'megtérnek, A plébániáihoz"‘tortotóik számának megáttápftáísáira nem -Vöilt Tnőd, mert, aimlínt a jegyzőkönyvben olvasható,.,jCüniserises contumaciter se non permiserunt numerán”, az!az „a kanizsaiak dacosain neinr engedték .miagukat m egszá-milálmii". Az 1699. augusztus 5-én pgyán-dsraik. b\'eszkováiri János brakcsényi\'főes-peres áiltiail teljesített cöinöihlioű\' \'WisMibWoig^az\' a \'.lényeges rváJtezás\' következett b,e a templom helyzetéiben, hogy tölgyfából valló tetőzeteinek\'jó áiMiaipotávaiI szemben a fallak \'már maJdinem összébifalanáikra\'mii imiirattfai plébánia1 temp-lömárnáik máshová hélyezéise- váilfc szükségiesisé. firre a -celra-nkéit\'évvel ezelőtt Erdéilybein \'600 forintot gyűjtöttek,\'tamely-Pá\'ul AA/ibime-r Ciltt is B\'ibnier-ineik írva) kanizsai htíirmiiinaadöisináil van. Oltár változattam uil asiak az 1698-bain megvoilt egyetlen oltár állott a templomban. Az TŐ99. évi vi\'sítáttio is- kiteffjédt ugyanannak vizsgálatára, mint az 1698. évi. Amliben üe 1698. évii vizitáJásikor megájilápítöttialkkaii iszemiben-változás., eltérés inieim vo/lt, ott a jegyző,könyv - ásóik-a>z T698; évi vieiifidtios jegyzőkönyv megfelelő lapjára utal16 Nem terljied ki a vizsgáltat ez évben sem az a nyiaikanyvekre, 5. A templomot egy 1692. iévp december 254 ikenesztelés ainyakanyvezé-sekotazziaj jegyeztéilc be, hogy mkereáztel\'és.r,?Imtemplo páróöhiae Ungáricae Beátáé Máriáé\'! yirginis\' A’ssirmptoe”,-tehát a tíita-gyar plébánia-- Boidogságos 9 Szűz Márta meininybevéteilérőd nevezett templomában történt, 17 A mégy vi\'si-tatioiról készült jegyzőkönyv egyikében sem említteitik, hogy a Szűz Mánia mennybe vételéről nevezett templom ipléibániiáljia miagyar plébánia lenne. Az idézett anyakönyvi bejegyzésből] arra tehetne következfcetnji, hogy ha volt Kanizsáin egy magyair plébánia,- akikor volt egy másik plébánia. iis, mégpedig olyan, amely mais nemzetiségű éké ivolllt. E következtetés lehetősége ellen szól, hogy más kanizsai templom, így pl. a Feirencrendiiekmeik juttatott és fentebb emiiített measetből esetleg átalakított templom 1690-.es években történt oanoniiaa viisitattojáiról is.e\'m maradt fenn jegyzőkönyv az akkor illetékes Zágrábi Érsekség tevéltáráb\'ain.18 Szólni kell még arról, hogy ia Kanizsa erődítményen belül] hol] állott a Boildogságois Szűz Mária mennyb.evétefe tiszteletére. Sízentelt plébánia-templom. Az 1692., 1693. és 1698. évi visitatios jegyzőkönyv a templomot, amint, már jeleztük, in suburbig Canisiensi fundata-ként, tehát a kanizsai külvárosban ép ültként említi. Az 1693. évi jegyzőkönyv szerint a plébánia népe,a ikamizsaii suburbium-biain lakott, amely o Kianizsla falyó másik oldalán (ad aliam .partém íluvii) vlain. A különböző évékben eljáróikét víisiitator a kanizsai erődítményein belüli .melyik területet jelölte egybehangzóan suburbi-um-inailc, éis hagy hol volt az ü suburbium, amelyet az 1693. évi visiitoto.r a Kanizsa folyó másik oldalán lévőként említett, — e kérdéseik megválaszolásaihoz .egyrészt ViissZa kell. ínyúlmumlk a iKianiizsa erődítmény török uralom alá 1600-ban kerülése utáni képe alakulásához, másrészt meg kell néznü nk, hol folyt a Kanizsa folyó. Kanizsának a török időik alatti képét az alakította, hogy a törökök b.etfie,lep ülitek a z erődítménybe, mégpedig annak nyugati, mélyebb területére, .amelynek belseje a XV|. században még beépítetlen volt. Ezt a területet feltöltöttek, ide\'telepítették ü kézműves, polgári lakosságot, ami állfial Top-raklik (földiség) néven elővárost alakítottak ki, amelyet egyébként. külső városinak is neveztek. Evliiia Csiélebi, a török. Világutazó a faaimizsai várról szóló leírásában ‘iis Topraldikmalk nevezi ezt a területet.19 A visli.taitio\'s ijegyzőkönyv vekben haiyrniegjelölésnek használt suburbium szót a Topraklik, előváros szó megfelelőjének tartjuk, finnek folytain a Boldogságas Szűz Mária meninybe-vételének tiszteletéire szentelt plébániatemplom a Kanizsa erődítménynek nyugat, észaik-nyugat felé eső részében állott. Nyilván ezért látta a plébániához célszerűen asatolhatónak a visiitator a nyugat felé eső, közel lévő, az 1698. évi jegyzőkönyvben megnevezett, már említett 4 falut, Szepetnekst, .Rlgyócot, Sormást és Eszfereginyét, • . ■• Hol folyt a Kanizsa folyó, e kérdésire az erődítmény XVII. század végi ábrázolásai adnak választ. Kanizsa 1664. évi ostromát bemutató azon a\'toli-rajzon, amely Esterházy Pál, a későbbi nádor ,,Mlairs. Huingaricus” című kéziratának melléklete, az erődítménynek az azt átszelő (a rajzon 3-iais számmal jelölt) Carirsa Fluvius keleti partjára eső .része, ia (rajzon 1-eis számmal 10 jelölt) Arx Canisa, a nyugati partom tévő tőlepülés pedig (a rajzom 2-es számmal jelölt) Civítas. (2. kép.) 20 Magyarországi várak ábrázolásainak egy róimaii kiadó, Gioan Giacomo de Rossi által tóadott, 1683-bóil datálódó gyűjteménye Kanizsát ábrázojó rézkarcán \'északnyugat felől tétjük a (rézkarcom 2-es számmal jelölt) fiúmé det-ío Canissa általi kettészelt erődítményt, és einmelk miegfelelően az előtérben a r- téglalap alakúnak és hat olaszfaostyával rendelkezőinek ábrázolt — várból a foilyó feletti hídion elérhető — háromszög alakú erődítmény részt. (3. kép.) 21 Gábriel Bodenehr .rézmetszetéin a mocsártól keletre voit török temető fölötti magaslatról tétünk rá az erődítményre, ameilyinek hátterében húzódó begyeikhez, diómbolklhoz közelebbi, tehát északnyugati végén látjuk ü váirtól a folyó által elválasztott itaikóiházas subuirbiuimot, a Topraklikot. (4. kép.) 22 Az ismertetett egykorú ábrázolások szerint a Kbinizsia folyó ketté .választotta az e-rődítményt, mégpedig egyfelőil a várra, \'másfelől a tőle nyugatra, a folyó másik oldal ám feküdt elővárosra. Az erődítménynek a vártól nyugatabbra lévő területén fekvésénél fogva pedig ,meg állapítható, hogy az lőOOjat követő időben Ikialiakuilt Topraklik-ka.I, tehát Kanizsa suburbium-ával azonos. A. plébánia népe tehát az erődítménynek ugyanazon a részén lakott, miint ahol a plébániatemplom állott. Nem mulaszthatjuk el meg említeni, hogy Barbarits Lajos várositörténeti művében 23 azt írja, hogy „Még a török hódoltság ideje blliaitjfc épült fel a várban a kanizsai hívek kiesüké szükség-temploma, az „„EcdfesSifla Beiaftae Mártáé virglmis in Gaeiois assuimpil|a;e‘”\' amelyben a török álltai hivatalosam befogadott jezsuiták hirdették Isten igéjét"24 \'Ezzel szemben \'a ikanírasaii erődítményben volt épületeikről 1690-ben készült iléltárbair25 ilyen templom nem szerepel, másfelől, az 1690-es években .vált .négy öainoinicja viisitatioikor készült jegyzőkönyvekben, -tehát egykorú forrás okban olvashatók szertnt, mint láttuk, Kanizsa visszavétele után mecsetből alakították át a Barbarits Lajos álltai említett templomot Ennek megfelelően Barbaritsimallc az előbbi idézet szerinti meg állapítása legfeljebb úgy értelmezhető, hogy a templom miint mecset épült fel a török hódoltság ideje állott. 6. A nyitva monadt kérdések tisztázásához szükséges a nagykanizsai volt Ferenorendii plébániáin, a mai, u. n. alsó-városi Szent József plébánián őrzött anyakönyviek 1690-1699. évii \'bejegyzéseinek a felmerült kérdéseik szempontjából való vizsgálata, és a vá roistanbéneitírás követelményeSinek megfelelő módszerrel történő feldolgozása. 11 ] e ,g y z e fék 1. Magyar Országos Levéltár, (továbbiban r\'MÓL) Budai Kamarai Adminisztráció, (továbbiakban: B. K. A.) E 280., Hofbetehle 1702. Február. Na 6; E 286; Buchalterey Acten 1702 Föl. 317.; E 282. Memorio|Iien und Ahbringen, C. JNs\' 84. 2. Halis István: A Ferenc-rend-kanizsai■zárdája Nagykanizsa,- T899.jiBö\'rbarits ‘Lajtos: Nagykanizsa,.. (Magyar Városok Monográfiája) Budapest, 1929. 3. Tóth István György: A magyarországi török\'építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690). Zajai Múzeum 2. (Szerk.: Vándor László) Zalaegerszeg, 1990; p. 221-230. A Ferenc-rendieknek juttatott 5 házingatlan a kanizsai várban volt épületeknek 1690-ben készült leltára szerinti 30-34. sz. házak, a mecset pedig a 35. számú. 4. Kazali Imre: A ka,tholikus egyházjogtan1 kézikönyve, különös tekintettel Magyarország, jogi viszonyaira. I-U. Vác, 1877., I. 195-196. 5. Hrg; Metod-Kolanovic, Josip: Kanonske Vizitacije Zagrebacke (Nad)Biskupie. Zagreb. 1989., 125-126. ő. A bekcsényi főesperesség a zágrábi püspökség Drávától Északra\'fekvő igazgatási egysége és északi határa a Murán átlépve Zala megye déli részére is kiterjedt. A hajdani Bekosény a mai Becseheiy. — (Dr. Holub József: Zala megye története \'a"középkorba,n l, Pécs, 1929., 405-415.;\' Kristó \'Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon Budapest, [1988,] 30.8-309.). 7. Kazaiy Imre i. m. I, 241. 8. -U. o. 1.-241., II. 603. 9. lugerum = hold. A iugerum Mária Teréza 1767. évi úrbérrendezéséig helyenként és időnként\'nagyon különböző területet jelentett. Ez nem okozott különösebb gondot, mert az iratokat midenütt a helyi hagyomány alapján értelmezték, a helybéli lakosok pedig tudták, hogy náluk a iugerum hány köblöt jelentett. — Varga Imre: A\'cainonica visita.tio értelmező szótára I., u. a, II. In: VIGÍLIA 1978, 200-204, 270-272., 270. 10. A város területével, tekintettel annak új szerzeményi mivoltára\'a harminca,dós gazdálkodott. — MÓL Magyar Kamara Levéltára. E 136. Diversae Instructiones 1531-1849, Iratok. 64. í. Kanizsa 1690. pag, 1-14. 11. Zágrábi Érseki Levéltár.. Kanonske vizitacije, Archidakonot Beksin. Protokol 70/I b. Föl. 569-571, Vizitacija, god. 1692.; U. a. Föl. 755-758. Vizitacija god. 1693. 12. Centenárium = mázsa. A Dráva és Száí/amenti magyarországi új-\'szerzemények felülvizsgálására, és berendezésére kiküldött római császári és királyi bizottság (Römisch Kaiserlich auch königlích zu Visiterung und Einrichtung dér neuen Acquisten in Hungarn, gégén dér Drau und dem Saufluss deputierte Commision) Kanizsa város és vára bírójának és Tanácsának 1690* június T5-én adott Instruc-tioja (14. pontja) szerint, és a Paul Wibmer kanizsai harmincadosnak 1690, november 6-án küldött válaszirata (5, pontja) szerint Kanizsán az osztrák mértéket és ezen belül a, bécsi súlymértéket kellett használni. A bécsi mázsa (Zentner) az 1690-es években 56,12 kg. Ennél fogva a harang kb. 28,06 kg súlyú volt, — A 12 kanizsai bírónak és Tanácsnak adott Instructiot közli Dr, Szűkíts Nándor Adatok ZaJamegye történetéhez (szerk.: Báton\'i Lajos) l-V. Nagy-Kanizsa 1876-1878.; V. 43-50. Fordítása a nagykanizsai Városi Könyvtárban.. L. Rózsa Miklós: Városi közigazgatás Kanizsán 1690-ben, a város török alóli felszabadulása évében. In: A Dunántúl településtörténete IX. (Szerk. Solymosi László és Somfai Balázs) Veszprém, 1992., 113-120., 12. sz, jegyzet. A harmincadosnak küldött válaszirat: lásd a 10. szl jegyzetben idézett iratcsomó. pag. 16-21. 13. A 3. sz. jegyzetben említett 1690, évi házingatlan-leltár szerint a jezsuita atyák az 5 házból átló, és egy kivételével jól épített 71. számú ingatlant birtokolták. 14. Ez utalás arra, hogy báró Schenkendorf ezredes, kanizsai várparancsnok kérte a lakatlan pusztává vált (desertus) Fityeházának az ő részére juttatását, — MÓL B, K. A. E. 281, Berichte u,nd Schreiben. 1698. évi mutatókönyv. Föl. 30. Február 21. E 279- Expeditionan, 1698. évi Iajstromkönyv. Föl. 28. Február Na 62., E 281. Berichte und Schreiben 1699. évi Iajstromkönyv., Föl, 54-55. Április JNa 209., E 279. Expeditionen. 1699. évi lajstromkönyv- Föl. 91. Május fN° 7„ E 279. Expeditionen 1699. évi Iajstromkönyv. Föl. 116. Június .N° 5. 15. Paul Wibmer a működését Kanizsán a császári csapatok bevonulását röviddel követően megkezdő harmincados egyben kamarai tiszttartó (provisor) is volt. — MÓL B. K. A. E 285. Varia 1683-1740;. 5. csomó 11 t„ Kanizsa 1690-1709. JM° 3. 16. Zágrábi Érseki Levéltár. Kononske vizitacije. Archidakonat Beksin. Protoko! 71/11. pag. 196-199. Vizifiaicija god, 1698. U. a. Protokol BR. 72/HI. pag. 432-433- 17. Halis István i. m. 26. 18. V. ö. Hrg, Metód és Koíanivic, Josip i. m.-e. 19. Méri István: A kanizsai várásatás. Budapest, 1988. 58-59. old. és 179. jegyzet a 80. oldalon; Evlia cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Budapest, 1985. 562-570.; 568. 20. MÓL T. 2. XXXI, téka, 1045. Reprodukciója: Bubics Zsigmond: Esterházy Pál Mars Hungaricusa. Budapest, 1895. 60., és Esterházy Pál: Mairs Hungqricus (bevezette és szerkesztette Hausner Gábor) [Budapest] 1989. 151. 21. Magyar Történelmi Képcsarnok 3890. T. sz. Fényképe: -nagykanizsai Thúry György Múzeum Fényképtára. Neg. 81.23. és Neg. 8125. sz. A képen levő számok jelentésének a kép alatti magyarázatában olvasható 1-es szám a képen nem látható,, így nem tudható, hogy az 1-es szám jelentését közlő Borgo szó az erődítmény egész területére vonatkozik-e, ajvagy a szó eredeti jelentésének megfelelően csak a várfalon kívüli városnegyedet, tehát a kép előterében látható, háromszög alakú erődítményrészt jelenti. 22. Das durch den Römischen Adler von den Türcken befreyte Königreich Ungam den Accura.te..............Pia,n und Prospect alléi- merckwürd.igsten Stadte, Ves- tungen, Fiüsse und Passe des Königreichs Ungarn ....................... in Kupfer gestochen und verlegt von Gábriel Bodenehr in Augspurg. (s, a.; (1716-1758) ?); 41-es lapszámjelzéssel. Országos Széchenyi Könyvtár. 401.084, és 503.303 helyszám. Kanizsának a kép bal oldala alsó részén olvasható tömör ismertetése utolsó szavaiból: „...............und endlicb erfolgte A{nn)o 1690 die Ubergabe nach einer langwierigen Bloquade”, azaz „.................az 1690. évben egy hosszan tartó biokád után végre megtörtént az átadás”, tehát e szavakból megáilapítha-hogy, a metszetgyűjteményt 1690\'. április 13-a után adták ki. 13 A kép alatt a jobb oldalon olvasható szöveg szerint a képet Gjabriela] Bodenehr Fecfit] et excfudií] Afugusta] Vfindeiicumj". Fénykép: nagykanizsai Thúry György Múzeum Fényképtára,. Neg. 14.076, Neg. 14.117 és Neg. 14.122 sz, 23. L. 2. sz. jegyzet. 24. Barbarits Lajos i. m. 234. 25. L. 3. sz, jegyzet. Dr. Miklós Rózsa: Die aus einer Moschee ausgesíaltete Pfarrkirche von Kanizsa zwischen 1690 und 1700 Die ei.ns.tige Festung Kanizsa im südöstlichen Teil des Komitates Zaila wurde am 13. April 1690 von dér Türkenherrsehaft befreit Das innerhallb dér Festungsmau-ern stationierte MiJitar und die hiesige Bevölkerung lebten zwischen 1690 und. 1700 in einer solchen baulichen Umgebung\', die nicht fortlaufend weiterleben konnte, sondern infoige bewusster menschlicher Zerstörung — undzwar nicht kriegerischer Art — aufhörte zu bestehen, zunichte wurde. Die jetzt pubJizierte Studie wili zűr Erkenntnis dér ehemailigen Umgebung in dér Stadtgeschichte bisher unbekannte Dalén liefern. Laut dem a,n die Camera! Admin.istration zu Ofen gerichteten ErI.ass dér Hof-ka.mmer vöm 7. Február 1702 halt dér Kaiiser aufgrund des Vortrages d\'es Hofkriegs-rates „aus gewissen Erhöblichen Politischen Vnd Militarischen .Vnsachen” resoiviert die in dem derri Erlass beigeschlossenen Project spezifizierten Orte im Königreich Ungam, da.runter Kanizsa „ganz\'lich demoiiren”. .Dér Stadtrat von Kanizsa wies in seiner an die Caimeral Administration zu Ofen am 1. September 1702 gerichteten Unterbreitung da.rauf hin, dass „durch die dermahlige Rasierung” d.ie Bevölkerung ihre Hauser, K i r c h e und ihr R\'athaus verloren hat. Weiche und. wie diese Kirche war, berichten die ProtokolJe dér in den 1690-er Jahren durchgeführten canonica visitatio-nen eingehend. Die canonica visitaíion obliegt de,m zustamdigen Bischof, oder dessen Beauftragten. In dér von dér Türkenherrsehaft befreiten Festung und Stadt Kanizsa übte die bischöfliche Jurisdiküion dér Agramer Bischof aus. Die kraft seines dér Juris-diktion entspringenden lnspektionsrechtes durchzuführenden canonica vis,Kationén fa.nden in Kanizsa in den neunziger Jahren in 1692, 1693, 1698 und 1699 statt. Aile vier Visitaíionen nahm im Auftrag, und. laut Verfügung des Bischofs, dér Erz-dechant von Bekcsény vor. Die Studie erörtert in erster Linie aufgrund dieser vier Visitationsprotokoilen, die Pfarrkirsche von Kanizsa im letzten Jahrzehnt des 17. Jahrhunderts, derén Ein-richtung, Ausrüstung vowie die Pfarre, dérén persöniiche, Vermögens- und Einkommens gegebenheiten, Am 23. Juni 1692, sodann am 3. August 1693 visitierte dér Erzdechant von Bekcsény Gráf Miklós Nádasdy die dér himmlischen Aufnahme dér Heilljgen Jungfrau geweihte Pfarrkirche zu Kanizsa. 14 Dér Visitationsprotokolle gemass, War die Kirche ahnlich dér Gebaude dér damaligen Stadt Kanizsa vollig aus Holz erbaut, und sie wurde nach dér Rücknahme von Kanizsa im Jahre 1690 aus einer mohamedanischen Moschee umgestaltet Anlass-Iich dér Visita|íion vöm Jahre 1692 hajjte sie noch keine Sakriistei, sie wurde jedoch bis zűr Visitation 1693 bereits erbaut undzwar ebenfaMs aus Holz. Die Kirche hatte einen kleinen Hoizturm, und in diesem eime Heine Glocke. Zűr Kirche gehörte .keine Taufkaipelle, und in ihr wahr auch kein Taufwasser vorhqnden. Auch eiin .Beichtstuhl ba.fandj s.ich in dér Kirche nicht. Zum Gebrauch dér Kirchenbesucher wqren verschie-dene Banké aufgestellt. Dér von Tiischlerhand hergestellte einzige Altar dér Kirche war ainlasslich dér Visítotton 1692 noch nicht fertig, 1693 hingegen bestand er bereits. Die Studie befasst sich mit den sakrailen Gegenstanden dér Kirche;, mit den vöm Pfarrer geführten Matrikeln, beha.ndeit das zűr Wohnung des Pfairrers die;nende, von dér Kirche ferner gelegene Haus, das zűr Zeit dér Visitation 1693 bereits in.einem Zustand war, dass es — faiils es nicht renoviert wird — einzustürzen drohte. Wir Jemen die zűr Zeit dér beiden Visitationen fungierenden Pfarrer kennen. Diese zelebriértén die heilige Messe, wahrend die Predíigt die in dér Burg wohnenden Jesuitenpatres hielten undzwar stets in ungarischer Sprache. Am 8, Február 1698 und am 5. August 1699 na.hm die cannonica visitation im Auftrag des Agramer Bischofs dér Erzdechant von Bekcsény János Leszkovári vor, Aus dem VfeitatioinsprotakoII vöm Jahre 1698 erfahren wir, dass dér Fapsungs-raum dér Kirche 300 Seeien entsprach, dass die Kirche auch einen Chor haitel sowie, dass die aus Ba(lken gebaute Sakriistei schon fást einstüizt, dqs Gewicht dér im kieinen Holzturm befindlichen Gilocke ungefahr einen Zentner beltrug.\'Das Protokoül, und aufgund dessen erörtert die Studie eingehend den HauptaJtar und dessen Gemalde. ■ Was die saikraJen Ausrüstungen und die liturgischen Kledungen dér Kirche betrifft, ist g.egenüber dér Visitation vöm Jalhre 1693 sowohl mengenmassig, wie auch in ihrer Zusammensetzung, eime günstíge Anderung. zu verzeichnen. Bis zum H.erbst 1697 stürzte das Pf.arrhaus ein. Vermutljch hangt es damit zusaimmen, dass die Kirche g\'ellegen\'tlich dér Visitationen 1698 und 1699 kehien Pfarrer hatte, sondern die in dér Burg wohnenden Jesuiten die Administration dér Pfarre versáhen. Das am Gebiet dér Pfarre wohnende Volk war teils glaubig, kathojisch, teils haretisch. Dér-Pfarre war überhaupt kein Dorf angeschiossen, Bis zűr Visitation vöm Jahre 1699 drohten die Mauern dér Kirche, im Gegensa.tz zum gut erbaltenen Éichendach, bereits einzustürzen, weshalb die Verlegung dér Pfarrkirche an einen anderen Őrt erforderfich wurde. Dér Autor geiangt aufgrund dér im Visitatiansprotokoll beschriebenen Ortsbes-timmung dér Kirche, sowie im Vergleich dér Reisebeschreibung des Türken. Evlia Cselebi mit den zeitgenössischen DarsteiJungen dér Festung zűr Schlussfolgerung, dass die Kirche i-n dem von den Türken besiedelten westlichen TeiJ dér Festung stand, dér von ihnen Toprakiik genainnt wurde, in dérén Visitationsprotokoflen hingegen als suburbium bezeichnet wird. 15 KEPJEGYZEK l...kép.\'. Részlet az 1-692. évi-június 23-i cajionica visitetio jegyzőkönyvének első oldaláról. Zágrábi ■ Érseki Levéltár. Canonica visítotok jegyzőkönyvei. Protokol b.r. 7.0/lfc. \'.692. év. Fői. 569. 2. kép. Kanizsa.1664. \'évi ostroma. Tolírajz. Esterházy Pál „Mars Hungaricus” c. ké- Ziiratánöik -melléklete.-(Maigyar Országos Levéltár.) 3. kép.. A kanizsai, erődítmény. Gioan Giacomo- de Rossi által 1683-ban Rómában kiadott rézkarc. {Magyar Történelmi Képcsarnok.). 4. kép. A kanizsai erődítmény. Rézmetszet. Bodenehr, Gábriel Das durch den Rö- misoh&n Adler von dón Türcken befreyte Ungarn ........................ című (Augspurg s. aí) védútagyűjteményében. (Országos Széchényi Könyvtár.) Abb. 1, Teri dér ersten Seite des Protokolls dér am 23. Juni 1692. durchgeführten \'Visitation. Erzbischöfliches Archív in Zagreb, Protokolle dér Kirchenvisita-tionén. ProTókot ;br. Na-70/lb. Jahr 1692. Föl. 569. Abb. 2. Die Belagerung dér Festung Kanizsa im Jahr 1664. Federzeichnung. Beiláge dés Malnuscriptes\'„Mars HungairieUs" von Pál Esterházy.-\'(U-ngaréches Staiatsarchív, Budapest.) Abb . 3, Die Festung Kanizsa. Von Gioan Giacomo de Rossi 1683 in Rom veröffent-lichte Radierung, (Ungarische Historische Bildergalerie, Budapest.) Abb. 4. Die Festung Kanizsa.. Kupferstich aus Bodenehr, Gábriel: Das durch den Römischen Adler von den Türcken befreyte Königreich Ungarn................ (Augspurg-s. a. (Széchenyi Natianalbibliothek, Budapest.) ÁBBILDUNGÉN Tő \'d;»f *l r B(rf-o a. Saiajiume csitc C<i»t}ia - Psdudt f I cdits nme ‘Scfftuá\' 3. kép- 5V |
