Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
6.3 MB
2020-05-11 12:13:17
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
327
811
Cím: A nagykanizsai Chevra Kadisa-könyv
Szerző: Major Ilona (1966)
Szerz. közl: Major Ilona ; [szerk. Cseke Ferenc]
Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes. Honismereti Köre, 1998
Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/17.
Eto: 296(439Nagykanizsa) ; 393(=924) ; 091.14(439=924) ; 908.439Nagykanizsa
Tárgyszó: Nagykanizsa ; Chevra Kadisa-könyv ; zsidó vallás
Szakjel: 290
Cutter: M 20
Nyelv: magyar, héber, angol
Oldal: 28 p.


A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

NAQYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK
290 M 20
A pokol állatai
17 Major Ilona
1998 A nagykanizsai Chevra Kadisa-könyv
Major Ilona
A NAGYKANIZSAI CHEVRA KADISA-KÖNYV
Nagykanizsa, 1998
Az angol nyelvű összefoglalást fordította: Mátyásné Flórián Ildikó
A héber nyelvű összefoglalást fördítta: Káldi Zsuzsa
Szerkesztette: Dr. Cseke Ferenc
Kiadja:
A Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre
Felelős kiadó:
Dr. Cseke Ferenc
ISSN 1216-3724 ISBN 963 04 7962 1
c&.



Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda, Nagykanizsa Műszaki szerkesztő: Lengyák András Felelős vezefő.Brenner Árpád
ELŐSZÓ
Nagykanizsa a múlt századtól iparának és kereskedelmének köszönhetően erősen polgárosodó város lett. A Déli-vasút megépülése további felvirágzást hozott. A gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan kiteljesülő város életében jelentős szerepet játszott a XV1I1. századtól folyamatosan betelepülő és itt gyökeret verő zsidó lakosság. A közösséggé kovácsolódott zsidók liberális szellemiségüknek köszönhetően nem szigetelődtek el a város többi lakójától. Velük együtt „kanizsai pógár”-ként élték mindennapjaikat, vállalták városuk gyarapítását. Ma már az egykori virágzó hitközségi életet, munkájukat csak kutatni lehet a történelem jól ismert viharai miatt.
Sajnos történetükre vonatkozóan az elsődleges források, az iratok elvesztek, megsemmisültek. A hitközség tulajdonában csak a vallási életet szolgáló könyvek találhatók meg. Budapesten a Zsidó Múzeumban látható a hitközség két legrégibb irata: A Chevra Kadisa-könyv és a Betegápoló Bichur Cholim-könyv.
A Chevra Kadisát, vagy Szentegyletet minden alakuló hitközség létrehozta, mert vallási parancsolat írta elő a jótékonykodást. A legértékesebb cselekvés a betegek, árvák, haldoklók, gyászolók segítése. Tevékenységüket egyleti formában gyakorolták, melynek tagja lenni nagy tisztességet jelentett a hitközség férfijainak. A nagykanizsai Szentegylet működéséről könyvet vezettek. Ez a Chevra Kadisa-könyv, amely európai hírű. Páratlan emléket hordoz a könyv Pokol traktátusa című része, mert egyedi módon mutatja be a zsidók temetkezési előírásait és a túlvilág képi megjelenítését.
Munkámban szeretném bemutatni városunk e kevésbé ismert történelmi, néptörténeti, népművészeti emlékét, és rajta keresztül a ma már egy maroknyi hitközség régi gyászszokásait.
3
A NAGYKANIZSAI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE
A nagykanizsai zsidóság története megegyezik az ország zsidó lakosságának történetével. Mivel Kanizsa a római időkben is lakott terület volt, valószínű, hogy a provinciák más területeihez hasonlóan itt is éltek zsidók.
A Borostyánkő útból leágazó út délnyugat-északkelet irányú vonala Itáliát kötötte össze Aquincuminál, amely fontossá tette ebben a korban a települést.
Az első írásos emlék a XVIii. századból való, amely az 1725-ben elrendelt zsidóösszeírás három évvel későbbi teljesítésének dokumentuma.
„ Kanizsán él Simon Ádám, kinek feleségét Mózes Katának hívják. Két fia közül a 19 éves Mózes egy keszthelyi zsidónál van. a másik Márk, 8 éves. Sára lánya férjnél van. Rohoncon él a család. Tart még egy keresztény szolgát is.
A városnak 25 forint árendát fizet, boltbéli portékákkal kereskedik.
Az 1728. május 9-én a megyéhez felterjesztett zsidókról készített jelentés alapján kiderül, hogy Zalavármegyét a rohonciak népesítették be. Rohonc, mint zsidó központ, a XVI11. században Vas megye első városa volt. Földesurai a Batthyányiak voltak, akik már 1687-ben 36 zsidó családot telepítettek le itt. Magyarország legtekintélyesebb és legnagyobb zsidó közösségeit alapozták meg, elsősorban kereskedéssel foglalkoztak.
Nagykanizsa uradalmi jogát 1743-tól gróf Batthyány Lajos nádor kapta meg Mária Teréziától, aki Körmenden élt, és tiszttartói által gyakorolta az ellenőrzést. Ő védelmezte és szorgalmazta, hogy birtokain is - Délnyugat-Dunántúlon — telepedjenek le zsidók. A kanizsai hitközség szerveződése így a XV11I. század első felében mehetett végbe.
Az első családokat követők Kanizsán már az 1745-ben épült Kis Sorházban kialakított imaházban gyülekeztek szertartásra.2 A fiatal hitközség a zsidóság kegyurától gróf Batthyány Lajostól 1786. október 20-án alapszabályokat kap: „Előírás a zsidó hitközségben való jó rend fenntartásáról.”3
Ekkor már működött a Chevra Kadisa, melynek kéziratos kódexébe az első bejegyzés 1769-ben került.4
A század végére már a város kereskedelmének meghatározóivá váltak, és 1801-ben a „Nemes Vármegyéhez” intéz Kanizsa Tanácsa sérelmi kérelmet a zsidók adóztatása ügyében.
4
A XIX. század elejére az egyre bővülő hitközség Batthyány Fülöp hercegtől kapott telken imaházat építtetett. Az uradalmi főépítész, Vojta Ferenc szerény terveit átdolgoztatták Bécsben, amely alapján 1821 -ben avatták fel a zsinagógát. Itt szólalt meg Magyarországon először orgona zsidó templomban 1845-ben. Híres rabbija, Löw Lipót (1811-1875.) zsidó teológus, író. 1840-1846-ig Nagykanizsán volt rabbi. Elsőként kutatta a magyar zsidóság történetét, s első volt, aki zsinagógában magyarul tartott istentiszteletet. A modernizáció és az asz-szimiláció híveként építtette 1842-ben az iparos és kézműves alapokat is oktató népiskolát, amely 1891-ben felsőkereskedelmi iskolai rangot kapott.
A meggazdagodott polgárság a kereskedő- és pénzvilág társaséletének központjának szánta a Kereskedelmi Casinot 1835-ben, melynek tagjai közt volt a milliomossá vált Gelsei Guttmann Henrik, Rozenfeld Jakab üvegkereskedő, a téglagyáros Stern család tagjai, Ollop Sámuel az első gőzmalmos, és a Weiser család tagjai, akik a milleneumi nagyérmes Gépgyárat vezették... és még számosán, akik a város gazdasági életét meghatározták.
Az asszonyok is létrehozták, főként jótékonysági célból a nagykanizsai Izraelita Jótékonysági Nőegyletet 1843-ban, melynek alapítója Gelsei Guttmann Anna volt. Majd 1888-ban felekezettől függetlenül Népkonyhát szerveztek.5
- A zsidók a szabadságharc alatt a függetlenség hívei voltak, sőt Kossuth felhívására adományokat gyűjtöttek a Nemzetőrség felszereléséhez. A bukás után hadisarcot fizettek, még fel is oszlatták hitközségüket. Ez azonban nem vetett véget töretlen fejlődésüknek.
Az 1868-69-ben megtartott Izraelita Egyetemes Gyűlés után az amúgy is liberális szellemű nagykanizsai zsidóság a kongresszusi (neológ) szervezeti forma mellett döntött.
A nagykanizsai kereskedők és gyárvállalatok piaca kiterjedt Horvátországra és Dalmáciára. Az I. világháborút követő békeszerződések miatt ezeknek legnagyobb részét elveszítették. Az ipar pangását a harmincas években a szénhidrogén feltárása szüntette meg.
1921. május hó 11-én avatta fel a hitközség az I.világháborúban elesett hőseinek készített firgyládát ábrázoló emlékművet, melynek három svéd gránittáblából alkotott ajtaján a
„ 77 zsidó vallású hősi halott neve aranybetűkkel van bevésve. ” 6
A két világháború között felerősödő antiszemitizmus Kanizsán letompult, és mikor Lengyelország lerohanása után az onnan menekülteket kellett segíteni, a zsidó lakosság aktív szerepet vállalt ebben. A nyilas rémuralom miattazonban menekülésre kényszerültek. 1944-ben elrendelték a kitelepítésüket. Csendőrséggel szedették össze őket, és indították útnak a deportáló vonatokat a koncentrációs táborok felé, ahonnan csak nagyon kevesen térhettek vissza. Ez a szomorú
5
esemény volt az elindítója a nagykanizsai zsidóság összezsugorodásának, és gyakorlatilag a megszűnésének.
Fenntartó hiánya miatt kultúrális emlékeik az enyészetnek indultak (iskola, könyvtár, gyógyszertár, kórház, zsinagóga, temető...), az elhurcoltak hamvai sosem kerültek vissza szülővárosukba.
Ma töredékében működik a hitközség, alig félszáz fővel próbálják rendben tartani örökségüket.
Álljon itt néhány adat, amely önmagáért beszél.7
Ev Zsidó lakosság
1840\' 1000 fő
18512 1500 fő
1880\' 2875 fő
1910\' 3378 fő
1920\' 3360 fő
19273 3663 fő
1930\' 2838 fő
1941\' 2091 fő
I9444 1830 fő
19965 kb. 70 fő
6
A NAGYKANIZSAI CHEVRA KADISA-KÖNYV
A zsidó hitközségek kebelén belül működő olyan jótékonysági és vallásos egyesülés a Chevra Kadisa, mely betegek ellátásáról, a szegényekről, a halottakról és a temetkezés szertartásáról, valamint a temető és a sírok rendbentartásáról gondoskodik.8
A Chevra Kadisa mint intézmény Szentegyletet jelent. A kifejezés nem héber, hanem arabeus; s ebből következtethető, hogy valószínűleg a talmudi korban (i. sz. 450-ig) keletkezhetett. Közép-Európában az első Chevra Kadisát Eliézer Áskenázi alapította Prágában 1564-ben,l> melynek alapszabályát maga Löw rabbi írta, s minden későbbi Chevra alapszabálynak ez szolgált mintául.10
A nagykanizsai hitközség első és legrégebbi egyesülete is a Chevra Kadisa volt. Megmaradt az egyesületnek két könyve: az egyik a betegápolási könyv, a Bikkur Cholim1\', melynek első bejegyzései 1802-ből valók (ma a Zsidó Múzeum állandó kiállításán látható), a másik az, amelyet a Szentegylet tevékenységéről vezettek, ez a törzskönyv vagy aranykönyv, az úgynevezett Pinkasz.12 Ez a Chev-ra-könyv fennmaradt, melynek bejegyzései 1769-től kezdődnek, és századunk elején is jegyeztek bele, ami a folytonosságot jelenti.13
A könyv fekete bőrkötéseit ezüstveretekkel fogták össze, és kettős kapoccsal volt lezárva. Fedelét kettős kőtábla díszíti, melyet virágdíszítéses inda fog közre. Vésett héber feliratának jelentése: „Ez a könyv a kanizsai Gemilut Chászádim Szentegylet14 tulajdona.”
A könyv borítójának négy sarkán egy-egy négyzet alakú hidegen kalapált domború lemez van, melyen a héber betűk az 1793-as dátumot adják.
Mérete: 46x34 centiméter. Jelenleg szintén a Zsidó Múzeumban található.
A könyv tartalmazza a Chevra szabályzatát, a Tákkánot, szemelvényeket a Széfer Chászidinből, amely a Jámborok könyve. Fejezeteket idéz Jószéf Káró: Sulchán Aruch című törvénykönyvéből, melyet 1564-ben nyomtattak ki először Velencében. Tartalmazza mindazon törvényeket, amit vállásos zsidó embernek be kell tartania. Második fejezete a „ Jose Déa = Tudást tanít” című rész, ahol a jótékonykodás, a beteglátogatás, a halottal való foglalatosságok, s a köteles gyász szabályait foglalja magában. Szemelvényeket olvashatunk Másszechet Géhin-nom-ból, amely a Pokol traktátusa, részleteket Móse Zákutó: Tofte Áruéh című
7
pokoljárásából. A Chevra tagok névsora után a nagykanizsai zsidó kórház céljaira adakozók jegyzékét találjuk. A könyv végén végrendeletek olvashatók.
A 299 papírlapjából csak a Pokol traktátusa című rész van képekkel illusztrálva.15
Hazánkban készült a kézirat, de az egész héber nyelven kézírással íródott.16
A POKOL TRAKTÁTUSA
Csak a Gé-Hinnom, azaz a Pokol traktátusa című fejezettel foglalkozom a továbbiakban, mert itt található az a miniatúra sorozat, amely a Chevra Kadisa-könyvet híressé tette. Képileg jeleníti meg a Szentegylet tagjainak kötelességét a haldoklóval szemben, majd a temetés mozzanatain át mutatja be a köteles gyász szertartásait.
Címlapja egy nyitott frigyszekrény, melyet baldachin formájú hermelinnel belelt palást keretez csúcsán koronával. Alatta virágkoszorú, melyben bevezető szöveg olvasható:
nax, pn x>p:n -iso
„Könyv, amely az igaz törvénynek neveztetik. ”17
A frigyszekrény két szélén vázák vannak, bennük virágcsokor. Rózsafüzér keretezi a szekrény tetejét is. Alatta szalagdíszként bibliai idézet a Zsoltárok könyvéből. (Zsolt. 118. 19-20.)
Magában a Tabemákulumban, a frigy-szekrényben félkörívben az alábbi nyitómondat olvasható:
„A jótékonyságot gyakorló Temetkezési Egylet dicsőségére megnyitom. ”18
Ezután fogalmazódik meg a könyv célkitűzése:
„A Temetési könyv megnyittatik. Az írás megindul. Mindaz, aki óhajtja, kövesse.
Jöjjön és csatlakozzék. Az elöljárók gyakran, szinte mindennap jöjjenek. Számon-kérik az emberektől bűneiket, akár tudatosan, akár véletlenül követték is el. Mégis lesz nekik mire támaszkodni.
A Pokol traktátus címlapja
8
A törvény igaz törvény, és minden elkészítettéit a lakomára.
Ezért tudd meg fiam, hogy ez a világ hasonlít az örök élet előszobájához, amelyet Te készítesz elő. Csak így léphetsz be a terembe. Igaz az, hogy cselekedeteid Ura megfizeti neked munkád bérét. S tudd meg, hogy az igazak jutalma az örök élet. "I9
Két oszlop talapzata határolja azt a szöveget, amelynek csillaggal megjelölt betűi utalnak a címlap készítésének évére. A betűk számértékét, azaz a készítés időpontját a „kis időszámítás” figyelembevételével lehet megkapni. 1 =6,71 =400,
=40, 0=60, Ü=40, 1=6. Ezek összege 552. A kis időszámítás 1240 évét hozzáadva ez az esztendő az 1792.20
^ -vrp
A tisztítótűz
A kiadásra vonatkozó adatok, vagyis a kolofon tanúsága szerint a Gyehenna Traktátusát a Kabodon született Jichák Eisik írta és illusztrálta.21
A POKOL ÉS A TEMETKEZÉS ILLUSZTRÁCIÓI
A kéziratos könyv kompozíciói a XVIII. század végéről valók, de még a XIX. század első felében is dolgozott rajta a művész. A képei naív megjelení-tésűek, de igyekszik az érzelmek reális ábrázolására.
9
Tartalmi szempontból két részre oszthatók a képek:
I. A pokolbéli szenvedések ábrázolása II. A temetés megörökítése Ezeken belül kompozíciókra tagolódik.
Kompozíciók:
I. 1. Tisztítótűz
2. A pokol állatai
3. A hatfejü szörny
4. A pokol belseje
II. 1. Agónia
2. A halott őrzése
3. A halott mosdatása
4. Úton a temetőbe
5. Bocsánatkérés a halottól
6. A temetőben
7. Gyászsor
8. Süvet ülni
9. Büntető angyalok
Magyarországon közvetlen előzménye nem található meg a kéziratos könyv grafikai sorozatának. Előképe valószínűleg a prágai Chevra Kadisa 1782-ből származó freskóképei.
Virágdíszítés
10
Hasonló témasorozatot dolgoz fel az 1800-ban Gyöngyösön készített Chevra-lap is.22
Sok rokonságot mutat a népművészettel is, mert minden kép keretezése valamely népi virág, vagy kékfestő motívumot dolgoz fel hasonló színösszeállítást is használva.
1. A POKOLBÉLI SZENVEDÉSEK ÁBRÁZOLÁSA
A vétkes lelkek a pokolba kerülnek a haláluk után. Nevezik Gé-Hinnom-nak, Ávádon-nak (sírgödör), ahová a bűnös lélek kerül, hogy itt megjavuljon. Eredetileg egy völgy neve volt Jeruzsálemtől délre, ahol a Molochnak áldozott gyermekeket elégették. A Gé-Hinnom-ban elszenvedett büntetések mértékére vonatkozóan nincs pontos adat, de a tüzét gyakran emlegetik: „Gyehenna tüze”, ahol az angyalok kínozzák a kárhozottakat.23
A képeken is a tűz a vétkes tisztulásának fő módja, de a pokol szörnyállatai is segédkeznek. Az állatok egészen különlegesek: Hatfejű kutya, melynek ugyanennyi hegyes farka van, és kígyó tekeredik mindegyik szájából, melyekkel csípi, marja a bünhődőket. A bűnösök szállítója az oroszlántestű, sasfejű, szárnyas szörny, amelynek félelmetesen hegyes, hosszú nyelve és farka van.
A hatfejű szörny
A pokol belseje
A Pokol állatai
A pokol bejáratát egy őshüllő őrzi, ahol táncoló ördögök mártóznak a tűzben.
A pokol belsejében az ördög a fő sütőmester, aki nyársra húzza áldozatait. A kisegítők fekete macskák, amelyek a kondér körül szolgálnak, nem könyörülve a rimánkodó lelken.
Az ördög szarvas és patás. Vészmadarakként kárognak a fekete hollók a kondér körül.
A képeken ábrázolt elképzelések magukon viselik a népi hiedelem pokol elképzeléseit.
A fekete macska babonája napjainkig hat. A patás ördög a magyar népmesevilág szereplője ugyanúgy, mint a griffmadár, amely az alvilágban lakik és gyakran segít feljutni a felvilágba.
12
(Vö. Fehérló fia című népmese) A magyar balladákban megtalálható a fekete holló alakja, mint boszorkány. A szerzőre erősen hatott a zsidó gyülekezetét körülvevő társadalom, főként a parasztság túlvilági elképzelései. Még ma is fellelhetők a néprajz számára Kiskanizsa képi hagyományai, amely igen gazdag tára a különleges „pokoljárás” történeteknek. Kiskanizsa sajátos helyet foglal el a városon belül, mert egy „városba oltott falu”. Lakóinak többsége még ma is kertészkedéssel és földműveléssel foglalkozik. Kizárólag római katolikusok voltak, de a zsidósághoz hasonlóan, zárt közösséget alkottak.
11. A TEMETÉS KÖRÜLI SZOKÁSOK MEGÖRÖKÍTÉSE
A következő képek híven tükrözik a Chevra Kadisa kötelező teendőit a halott körül, a temetés és a gyász előírt hagyományait. Végigkövetve ezeket felvázo-lódnak a zsidó temetési szokások.
1. Agónia
A zsidók az életet és a halált egyaránt tisztelik. Cselekedeteikben benne van, hogy egyszer majd mindenről számot kell adniuk. A zsidóknál, ha valaki súlyos beteg, amellett kell, hogy legyen valaki, mert egyedülléte elszomorítaná.
Agónia
13
A közvetlen hozzátartozókat eltávolítják, mert sírásuk nehezítené a haldokló utolsó óráit.24 A haldokló mellett lenni halála pillanatában a legfőbb micva, kegyes cselekedet, mert nem tudja már viszonozni.25
A haldokló elcsigázott arcán látszik a haláltusa, melyet a mellette álló Chevra-küldötte és az orvos próbál enyhíteni. Az ablakon „benéző halál kardjáról mé-regcsepp hull a haldokló szájába. A halál hírére a belenyugvás szavával kell válaszolni: „Áldott legyen az igaz bíró!”
2. A halott őrzése
Amikor a halál bekövetkezik, a halottat arccal Jeruzsálem felé (Keletre) fektetik a földre vagy csupasz szalmára, és mellette gyertyát gyújtanak. A halott soha nem maradhat egyedül, őrzéséről a Chevra Kadisa tagjai gondoskodnak, és őrzőket sorsolnak ki mellé. A sorsolást úgy végzik, hogy a tagok héber nevét felvésik a kid golyócskákra, és ebből húzzák majd ki a virrasztókat. A kép bemutatja az egészségügyi előírásnak megfelelő nyitott ablakot is.
A beszűrődő fény irányát a szék és a rajta ülő férfi árnyéka jelzi. A Chevra-tag a halott mellett a Bibliából olvas idézeteket, a zsoltárokat. A halott őrzése a semira, vallási parancsolat. Az őrző a sómér, aki kegyes cselekedetet végez. A
A virrasztás
14
tetemet fekete szövettel, azaz mechóval takarják le.26 Ezzel egyidőben a házban minden edényből kiöntik a vizet, jelezve, hogy ami történt visszafordíthatatlan. Régen szokásban volt gyászdalok éneklése és a virrasztás a halott mellett. Az éneklés a rokon feladata volt, de előfordultak hivatalos siratok is, akik egyes szám első személyben énekelték meg a fájdalmat. A halottsiratás a gyászoló házban folyt le az elhunyt jelenlétében, de manapság ez a szokás már kihalt.
A képet kék-fehér sorminta szegélyezi, amely hasonló a kiskanizsai asszonyok által viselt többszeles szoknya kékfestő anyagának díszítéséhez.
3. A halott mosdatása
A temetés további előkészületei a halottasházban folytatódtak. A holttest szertartási értelemben nem tiszta, a mosdatással készítik elő a temetésre. Langyos vízzel mosdatják, amit a helyszínen melegítenek, és külön erre a célra készített ezüst felszerelésekkel végeztek: fésű, körömtisztisztító, kancsó stb.
Vigyázni kell arra, hogy a halottat nem lehet arccal lefelé fordítani. A szertartás alatt az Énekek éneke VII. fejezetét imádkozták, melyeket ezüstkeretű táblára vagy a falra írtak.
A halott mosdatása
15
A képen az egyik férfi favillát tart a kezében. Ez a gepéla, amelyet a halott majd feltámadáskor használ. Egyrészt, hogy kiáshassa magát, másrészt mankóul szolgál a holtnak, hajön a messiási feltámadás, a gilgul.
Ehhez a szertartáshoz több babona is fűződik: Vallásos zsidó ember sohasem vágja le a körmét sorban, mint a halottnak teszik, hanem összevissza. Nem veti le egyszerre felső és alsó ruháját, mert azzal sietteti saját halálát.
A mosdatást követi a halott öltöztetése. Férfiaknál a halotti ruha a tákhríhim, megegyezik az esküvőn viselt öltözékkel. Ez egyszerű hófehér harisnyanadrág és köpeny. Miután ezt ráadták, becsavarták az imakendőbe, melynek rojtját, az úgynevezett ciciszt levágták, és ezzel pászullá, azaz alkalmatlanná tették a használatra, nehogy megsértsék a halottat, mivel azt már ő úgy sem használhatja.27
4. A halott kikísérése
Kétlovas kocsi viszi a halottat a temetőbe. A XV11I. század végén még nem volt a temetőben ravatalozó és hozzátartozó mosdató, mert csak 1875-ben készült el a máig használatban lévő épület. A kísérők különböző polgári öltözetű zsidók. Viseletűk csizma, felöltő, cilinder. Közöttük a város más polgárai is megtalálhatók. Az illusztrátor a város társadalmának együvé tartozását próbálta kifejezni.
A halott kikísérése
16
5. Bocsánatkérés a halottól
A temető kapujában „Izrael nevében” a közösség megköveti az elhunytat mindazért, amiben vétkeztek ellene életében. Ez a bocsánatkérés, a mehilla.28
A fejénél álló perselyt adták körbe, melybe a kegyes adományokat gyűjtötték a temetés költségeire. A nagykanizsai Chevra Kadisa alapszabályzata a XX. század elején is előírta, hogy a tagok kötelesek ebbe a perselybe saját belátásuk szerint adakozni. Ez is a legfőbb micva, jócselekedet egyike. „Az a legigazabb jócselekedet, amit a halottal gyakorolnak, mert tőle már senki sem várhat viszonzást. ” - írja Rasi Mózes rabbi „...és cselekedjél velem jót és igazat ” törvényére hivatkozva. (1. Móz. 47.29.)
A régiek pusztán vászonba göngyölték a mezítelen holttestet, és koporsó nélkül vagy gyalulatlan fából készített koporsóba fektették, melyet nem zártak le szöggel. A halottat értékei nélkül temették el. Feje alá egy kis zsákban Izrael földjét tették, mert minden diaszpórában élő zsidó álma, hogy Cion földjében nyugodjon.
Miután behelyezték a koporsóba az elhunytat, Németországban, Ausztriában és hazánkban szokás volt a halott kezeit úgy összekulcsolni, hogy héberül Isten egyik nevét adja. Legismertebb szokások egyike a halott szemére cserépdarabokat vagy köveket tenni, hogy a rossz szellem ne hatoljon be a testbe.
6. A temetőben
A legrégebbi előírások egyike, ha valaki meghalt, azt minél előbb el kell temetni, de szombat előtt mindenképpen. Ennek elhalasztása sértené a halott iránti megbecsülést. Ez elsősorban a Közel-Keleten jelentett nagy problémát a meleg miatt. A keresztény Európában ez nem volt szokás, valamint később egészségügyi okok miatt is tiltakoztak az azonnali eltemetés ellen.
A XV111. századra a zsidók is elfogadták a harmadnapi elhantolást. A temetés lefolyása úgy történik, hogy a gyászolók bevonulnak a ravatalozás helyiségébe, jobbra a nők, bal oldalra a férfiak.
A közvetlen hozzátartozóknak a Szentegylet egyik tagja ősi szokás szerint megszaggatja a ruháit, melyet csak állva lehet elvégezni. Ez a gyász jele. Meg kell gyászolni az apát, anyát, a testvért, a féltestvért, a férjet és a feleséget.
A képen a szív fölött látható a bevágás, amely hagyomány a szülők esetében követeli meg az ilyen megszaggatást.
Még odabennt elmondják, a maszpidot, azaz a gyászbeszédet, amibe mindig
belefoglalják a halott héber nevét.
A temetőben
18
A sírt úgy kell kiásni, hogy a halott feje nyugat felé legyen, lába pedig keleti irányba.29
A temetőkért ábrázolása teljesen reális. Ma is fellelhetők a képen látható sírkövek. A kerítés boltívei is ugyanilyenek. A kerítés mellett ábrázolt ohel-jel-legű buzogányos síremlék ma is áll, és Löweinstein Mózes nyughelye. Rajta jól olvasható elhunyténak dátuma: 1824.
Schőner Alfréd, a Rabbiképző Intézet vezetője, aki e könyv kutatója a Chevra-könyv Pokol traktátusának keletkezési idejét 1815 előtti időre teszi, mert szerinte a gyászsorban „Napóleon” kalapot viselnek, amely a császár bukása után már nem volt divatban. A fenti római tumulust ábrázoló síremlék dátuma ezt megcáfolja. Feltételezhető az is, hogy a szerző folyamatosan készítette el az illusztrált Gyehenna traktátust, és több éven át is dolgozhatott rajta. Akár úgy is, hogy később toldott be részeket a meglévők kiegészítésére.
A temetőben sem inni, sem enni, sem profanizá-ló tevékenységet folytatni nem szabad. A talliszt (imakendő) és a tóratekercset használni tilos, mert ezzel a halott iránti tiszteletlenségüknek adnának kifejezést. A férfiak fedett fővel léphetnek
csak be a temetőbe. Aki a temetőbe látogat, nem vihet magával semmit. Tisztelete jeléül kavicsot tesz a sírra, és még azt is a temetőn belül le-lehajolva szedi össze. Minél több kavics gyűlik össze egy síron, annál élőbb a halott emlékezete. Virágot azért nem tesznek a sírra, mert az egyrészt idegen szokás, másrészt a virág az élet jele, amivel megsértenék a halottat.
Löwenstein Mózes síremléke (elölről)
19
..Élő kapja a virágot Kavicsot a holtnak hantja ’’ (Ada Christen verse Móra Ferenc fordításában )
A temetőbe nem mindenki léphet be, a menstruáló nő vagy az, akinek nyílt sebe van, mert beszennyezi a temető tisztaságát. A temetőből távozó füvet tép, háta mögé dobja és azt kiáltja: ,. E bredjetek újra, ahogy a fű kizöldül! ” Egy másik hagyomány, amit még a távozónak el kell végezni: a temetőkapuban kezet kell mosnia. Ez azért fontos, hogy a halál angyala rá ne találjon.
Löwenstein Mózes síremléke (hátulról)
7. Gyászsor
Férfiak alkotta sorfalak között vonult el a gyászoló, szenvedő arcának ábrázolása nagyon kifejező. Ez a sura, amikor is illendő részvétet nyilvánítani.30 Az öltözékek alapján nemcsak zsidók álltak sorfalat, mert a balszélső zöldruhás, borotvált arcú férfi és a baloldali második férfi is nemesi dolmányt visel. Lehetséges, hogy a hitközségben már ekkor is volt aki nemesi rangot szerzett magának, minthogy erre később is volt példa: báró gelsei és beliscsehi Gutmann Henrik esetében. (Kép a 21. oldalon.)
8. A temetés utáni első étkezés
A gyászoló sivát vagy siivet ül („hétnapos gyász”) a temetés után. E hét nap alatt a gyászolónak a földön kell ülnie, ha nem is feltéltlenül a földön, de mindenképpen alacsonyabban, mint rendesen. Nem viselhet bőrcipőt, nem borotválkozhat, nem hordhat ékszert, abban a ruhában kell járnia, amelyiken a
20
A gyászsor
,, Siivet iil ”
21
behasítás van. A tükör a lakásban le van takarva, hét napon át külön gyászgyertya ég. A Bibliából is csak azokat a részeket lehet olvasnia, ami a gyászhoz illik. A temetés után az első étkezés a felépülésért van. Ez a szeudat havráa. Első élelme egy kevéske hamuval meghintett tojás vagy esetleg lencse is lehet. Itala kevés vízzel vegyített bor. A halott halálának évfordulóját a Jahrzeit-et minden évben megtartják. Az első alkalommal kerül sor a sírkő felállítására is.31
9. Büntető angyalok
Amikor a halottat a sírgödörbe teszik, a körülötte állók utána kiáltják a héber nevét, hogy el ne felejtse. Mikor a halál angyala eljön a sírjához és kétszer ráütve megkérdezi a nevét, biztosan emlékezzen rá. Ezért vésik fel a sírkőre is a héber nevet. A hagyomány szerint, ha az illető gonosz volt, nem tud válaszolni a kérdésre, és így a pokolba kerül, megvonva tőle az örök életet.32
A nagykanizsai Chevra Kadisa-könyv, mint kéziratos ritkaság az egyetemes zsidóság emléke. Benne ma már kultúrtörténeti ritkaságnak számító néprajzi adatokat találunk.
A végítélet angyala karddal
22
Úgy gondolom, hogy kanizsaiként ismerjük és tudjunk róla, hisz a „büszkeségünk”.
Sajnos ma már nem a város tulajdonában van, sok más zsidó vallási tárggyal együtt Budapesten, a Zsidó Múzeum állandó kiállításán látható.
A büntető angyalok
23
JEGYZETEK
1. Németh László: Zsidók Zalában a XV111. század első felében. Zalai Gyűjtemény Történeti Tanulmányok. Zalaegerszeg, 1994. 21. p.
2. Barbarits Lajos: Nagykanizsa. AMVMK, Budapest, 1929. Továbbiakban: Barbarits 252. p.
3. Barbarits: i. m. 252-253. p.
4. A budapesti Zsidó Múzeum (Szerk.: Benoschofsky llona-Scheiber Sándor). Corvina 1987. Továbbiakban: Zs. M. 214. p.
5. Zalavármegyei évkönyv a Milleneumra (Szerk.: Halis István és Hoffmann Mór). Nagykanizsa, 1896. 89. p.
6. Barbarits: i. m. 255. p.
7. 1. A zsidó népesség száma 1840-1941., 1993. KSH 362. p.
2. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, I. köt 172. p. Pest, 1851. Nyomtatott Kozma Vazulnál.
3. Orbán Ferenc: Magyarország zsidó emlékei. 128. p.
4. Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április, Adattár B, szerk.: Sweitzer József.
5. Katzenbach Ferencné, a nagykanizsai zsidó hitközség volt titkára.
8. Orbán Ferenc: Magyarország zsidó emlékei, nevezetességei. Panoráma, Budapest, 1991. 147. p.
9. Schöner Alfréd: Chevra Kadisa In: História, 1985/4. VII. évfolyam 33. p.
10. Froimovics Kinga-Komoroczy Géza-Pusztai Viktória-Strbik Andrea: A zsidó Budapest. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1995. Továbbiakban: A zs. Bp. 583. p.
11. Bikkur Cholim = betegek látogatása
12. A zs. Bp.: i. m. 584. p.
13. Zs. M.:i. m. 210. p.
14. Gemilut Chászádim = Jótevők
15. Zs. M.: i. m. 210. p.
16. Schöner Alfréd: A nagykanizsai Chadisa-könyv Gyehenna Traktátusa. Budapest, 1981. aug. 29. - kézirat, ELTE Művészettörténet Tanszék 416. számú irata, továbbiakban: Schöner 10. p.
17. Uo. 18. p.
18. Uo. 18. p.
24
19. Uo. 18-19. p.
20. Uo. 20. p.
21. Schőner Alfréd: A pokol traktátusa In: Művészettörténeti Értesítő 1984/4 272. p.
22. Uo. 277. p.
23. Zsidó hitéleti kislexikon (Szerk.: Jólesz Károly). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 62. p.
24. Uo. 137. p.
25. A. zs. Bp.: i. m. 582. p.
26. Uo. 582. p.
27. Uo. 585. p.
28. Uo. 588. p.
29. Uo. 589. p.
30. Uo. 589. p.
31. Uo. 590. p.
32. Uo. 590. p.
25
n’T\'3,7 ’jaíj vpn ‘ívj xwnp min idő
fio
nvvD1? nnm nxn ifi nana vy n\'rap \'mi nmi rnsn nmvw nxan wd JJf/7a i\'nn nnnonn n\'nmn n23in n\'an naiwn ma .htx2 nuwvnm monn
.mnon
.nfiion nmnsnno *uojw fin n-aipon nrm-n nunn 18-n nxan tho ma nmrn fix n\'nmn xi aiiyn aipai nnm-n ni\'npn nm nmmnm nmmnn nmii22 urann onm\'n .nmannm nannn nmnonnn mai oiwn fin aiiyni ■ í\'yn ‘ívj D\'2iwnn nmo\'na mx nx wn 0*7ami mai nmipan
n\'rin\'n namn
xxai nvow ~xwnp nmn is0" a>n ioj12 nmow ni\'npn ív ooiwnn aoaoan mx
.OWD7122 nmm jix\'rian
,p i03i mi npvt mityan piofi moni fi nnww xwnp nmn fiys fi\'npn jim . nm\'n nmpn Jiun iis\'oii nnm1 mafi nxfi pinoi o\'imo,amin fiai a\'aiwnn .nnm 730 nx ara n\'niiu/D fi .yyo nuwxm nmxn njvn xwnp mon monn <pin nx J\'xa ison .n-nonn nxan 11 fi owrnt 1769 - o iwyj oaiwxnn aoxn nnx nx nnnan np 011 iw "íny iniiw"ii D\'Tonn idoí momnn mwt nwa iw ionon o\'yop dj 10 xnfi ina p tan .o\'nin\'n a"fi naanon iw ltom
. "inx nam" - 1 "oivnan nyw" loipr •nnm D\'iinn n<fi imnw caninn na\'vni onnan nmw D\'xxm xwnp mon idői
nixiiY mvom noon von. tw on"na ax imauo nmo\'on iw mro rxa "óvna nyw" ioipT nwa iw noo nooi Dni\'xn nx fix d\'oiov non oonion xwnp mon ioow inon iíx o\'oioi o\'on"nni xwnp mm <wyn nx onxna 7* mám itiyw dni\'xn ,p\'T"X pnv ion
.nmwni nrnin, nőm ino ü\'xwfi x\'m 18-n nxan nnxn mán nx inn /axn .xm aiiyi a>on"nnn oni\'x mw 1002 n\'20 o"ixn i\'nv 1824 mwo onop fi rrixw nainn .19 - n nxan 11 fi nowm nmo nx .mapm dow-u ioon o\'np\'u a\'xwa awi nfinnn nninnn .nnopn
:a\'xm a\'xwifi fifi iw ina nnio\'ann
.nxn x1? aiwon mxnw \'dd oirnao fion - 4 m 1 nainn .nmwm mapn ,nnn 200 mpounnn - 8 7v 5 nainn ./óm oipn1? nnn nx tojj fi onomi wnyn iw loan nx D\'T2jjnn ooxfin 9 mian
inna a’n ioon ,irn noipno i2nnw onnx onoo7 xwnp nmn idő /a nxuwn2
.21 nioo\'nn onv nr fii2i a102
26
RÉSUMÉ
Since the last century Nagykanizsa has made good progress due to its industry and trade. The building of the Southern Railway Line Helped to further the prosperity of the town. The Jewish people, who had been settling down here from the 18th century, played an important role in the aconomical, social ann cultural life of the town, and thus, they contributed to the flourishing of Nagykanizsa. As a "kanizsai pógár" the town and thus helped to enhance the town. This was due to their liberal way of thinking, which helped them to be integrated intő the wider community.
"The Chevra Kadisha Book", a document of the one-time prosperous community life of Nagykanizsa, can be found in the Jewish Museum in Budapest.
The very first and oldest association of the Kanizsa Jewish Community was the Chewra Kadisha. It is a charity and religious organisation supported by Jewish communities, which care fór the sick, the poor, and the deceased. It makes arrangements fór funerals and sees to it that the cemetery and the tombs are kept in order. "The Pinkhas", which is a register of births, marriages and deaths, gives details if their activities. The book contains the rules of "The Chevra", passages from "The Book of the Pious" and selections from "Slllchán ÁlTlCll\'S code of law" written by Józséf Káró. Sulchán Áruch\'s code of law gives details as to how a devout Jew must live. Alsó in "The Pinkhas" we can read quotations from "The Tract of Infemo", (a book of ceremonies) and passages from "Tofte Aruch", written by Móse Zákutó, here we are giwen insight of a joumey to infemo. After the list of the Chevra members there is a register of the donators to the Jewish hospital of Nagykanizsa, this book concludes with somé testaments.
The most important part of "The Chevra Kadisha" is "The Tract of Infemo" which is illustrated with a series of miniatures. Its naive pictures were drawn by Jichak Eisik. The pictures show us the duties of Chevra-members towards the dying and alsó phases of a funeral and moments of mouming. These sketches express the beliefs of Jews about the other world. The author in her work only dealt with chapter because it made "The Chevra Kadisha Book" famous.
Although the compositions of the hand-written book were started at the end of the 18th century they were still nőt finished at the beginning of the 19th century. In spite of thenaivity of these pictures the artist strived to depict reality; in a drawing about the cemetery we can see a tombstone from 1824, which still ex-
27
. A
ists. Tl\\e pictures can be divided intő two groups: one which represents the suftering ofHell and the other which records the ceremony of a burial. Pictures 1 to 4 show us possible punishments in hell in accordance with people\'s beliefs, pictures 5 to 8 show works and duties about the corpse, the funeral and mourn-ing while is picture 9 angels appear who are to take the deceased to an appropri-ate piacé according to the judgement.
Compared with other books from the same time. "The Chevra Kadisha Book" is a unique piece of the history of art and is of European significance.
Halis István Városi
JCONYVTÁR^
Nagykanizsa, Kálvin tér 5. Tel : 93/510-024, 30/628-7264 www.hivk.hu,www.nagykar.hu www.azolo.hu
Kedves Olvasónk!
A legalsó dátum az Ön kölcsönzési határideje! Késedelmi díjat számolunk fel a megkésve visszahozott könyvekért.____________
Malis István Városi KBnyvtár Nagykanizsa
0 ÖÓÖÖÖTÖ98783
/?<£>,
% *

*0
3?
A VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET ÁLTÁL KIADOTT HONISMERETI FÜZETEK
1. Dr. Fiilöp György: Kiskanizsai ragadványnevek [Sokszorosított kéz-
(gép)irat]
2. Dr. Tolnai Sándor: A tűz elleni védekezés Nagykanizsán 1690-től 1988-
ig. 1989.
3. FónyadPál: A nagykanizsai evangélikus gyülekezet története. 1991.
4. Dr. Makoviczky Gyula: Göcseji és hetési falucsúfolók. 1992.
5. Dr. Cseke Ferenc:
1. Nagykanizsa vonzáskörzete.
2. Nagykanizsa természeti viszonyainak értékelése a településfejlődés és a gazdasági élet szempontjából.
3. Nagykanizsa milyen mértékig támaszkodhat a városkörnyéke élelmiszer-ipari nyersanyagaira? 1993.
6. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690-
1700 között. 1993.
7. Balogh László: Nagykanizsa város és környéke kömyezetállapoti alapfel-
mérése. 1994.
8. Lencsés Gábor: Az újudvari Csibiti-völgy természeti képződménye és élő-
világa. 1994.
9. Dr. Vándor László: Botszentgyörgy vára. (Azún. Romlott-Vár kutatásainak
eredményéből). 1995.
10. Dr. Rózsa Miklós: Ingatlantulajdon és telekkönyv Kanizsán a török alóli
felszabadítást követő évtizedben. 1995.
11. Dr. Cseke Ferenc: A Principális-csatorna vízgyűjtőjének vízfóldrajzi viszo-
nyai. 1995.
12. Buda Ernő-Benedek Miklós: Károlyi Árpád, az olajbányászati és növénytani
kutató 1907-1972. 1996.
13. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa város tanácsának bírói tevékenysége a török
uralom megszűnése utáni évtizedben. 1996.
14. Bogdanovic Lázár: A Szent Miklósról elnevezett nagykanizsai görögkeleti
szerb egyház. 1997.
15. Rábavölgyi Attila: A nagykanizsai református templom építésének története.
Visszaemlékezés. 1997.
16. Kassay László: Az Olajipari Vadásztársaság története. 1997.
Agónia
A temetőben