Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
65.94 MB
2022-05-26 11:21:27
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
269
893
Cím: Egy tarisznya ostobaság
Alcím: humoristicus eszmék, ötletek, élczek egyvelege
Közrem.: Nevető Vilmos (gyűjt.)
Szerz. közl: gyűjt. Nevető Vilmos
Kiadás: Nagy-Kanizsán : Wajdits József gyorssajtónyomása, 1875
Eto: 894.511-7
Tárgyszó: magyar irodalom ; humoros írások
Cutter: T 30
Nyelv: magyar
Oldal: 448 p.
Megj.: Borítócím: Mulattató humoristikus egyveleg

A következő szöveg a könyvből keletkezett, automata szövegfelismertető segítségével:

IC
tigy tarisznya
OSTOBASÁG
Mutattató,liuuioríslikns cgyvelg
. '' í
>
I ■
HU:
4
N . KAN. SA WAjDITS JÓZ''iEF •
18 75. •

«•
HUMORISTICUS
ESZMÉK, ÖTLETEK, ÉLEZEK
EGYVELEGE.
WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓNYOMÁSA
NAGY-KANIZSÁN.
GYŰJTÖTTE
NEVETŐ VILMOS.
TÖBB FELFEDEZETLEN TUDOMÁNY
PROFE8SORA.
''■9 •
-
Mottóm : Hass, olvass, tanulj
s a koponyádban világosság lesz.
Az egész világ kelettől nyugotig
a siberiai bundától az afrikai fehér
köpenyig, nem más. mint csupa ostobaság, még sokkal több : az ostobaság legfinomabb analizált extractuma,
azért nincs és nem lehet az összegyűjtött tudományok csarnokában,
egy észt élesítő tudományosabb mű,
mint ez a tarisznya ostobaság, ja!
még több, e mű szelleme magasabb,
mint az újonnan építendő philadelphiai
Egy szörnyen tudományos előszó,
én i>-tam
NEVETŐ VILMOS.
minta-torony — úgy, hogy e tudományos mű előtt egy Humbold kosmosának és Shakespeare drámájának,
Petrarka ábrándjainak, Dante poklának és a nagy sereg fűzfa poéták
költeményeinek kalapot kell emelnie,
és ez az egyedüli tudományos mű,
mely a tudomány színvonalán ép úgy
ragyog és világ álltáig ragyogni fog,
mint az afrikai sivatagok felett a
bőrt feketítő nap, ennek kell tehát
lenni, az újonnan felfedezett műnek,
a melyből minden logicus, philologus,
lyricus, technicus, medicus, chirurgus,
theologicus és astronomicusnak érettségi vizsgát kell tenni, és főkép ez
a tudományos mű a hadászatnak fog
uj epochát alkotni, mert sehol sem
történt annyi non plus ultra ostobaság,
mint ép a hadászatban, a hol puró
ostobaságból, majd szép idő, eső, köd
és hátultöltő fegyverek okozzák az
ostoba rendetlen visszavonulást, ergo
a hadászatnak legfontosabb stratégiai
müve a tarisznya ostobaság, ajánlom
tehát ezen fontos müvet az egész közös
és nem közös armadiának figyelmébe,
kötelezhessék az egyenruhát viselő
minden lieutenantja a stratégiai tudomány extractumát kívülről megtanulni,
és ha a kapuczinus páternek lehet
breviáriuma, mért nem lehetne aHerr
lieutenantnak egy tarisznya ostobasága, haladjon a lieutenant a tanulmányban fokról-fokra úgy, hogy mire
generális lesz, feldiszithessék a tudonyos ostobaság külön érdemjelével.
Ez a genialis tarisznya ostobaság
véghetetlen nagy hatással bir, ez egy
valódi talizmán, hogy tehát az ügy-
védnek pőre, a dalárnak tüze, a tűzoltóknak vize, a költőknek ábrándja,
a tornásznak ereje, a szép hölgynek
hódítása, a mamácskáknak jó kedve,
a nénikéknek erős kávéja, a kávésoknak olcsó czukra, a gazdásznak bő
termése, a czukrász péknek ingyen
lisztje, a csizmadiának ajándék bőre,
a bankárnak folyton pénze, a vendéglősnek éhes vendége, a lapkiadóknak
sok előfizetője legyen, mindenben a
hiány pőtoltassék, mindenkinek vágya
teljesittessék, csak tessék a szerencse
tarisznya ostobaságot megvásárolni.
A mi pedig a sötét tudományok
zűrzavarát a gyógyászatot illeti, ez,
hogy a gyógyszer nagyobb hatással
bírhasson, az idegrendszer helyreálljon, a természet a gyógyerőt jobban
elősegíthesse, úgy minden szenvedő
Tisztelettel
Nevető Vilmos,
több
felfedezetlen tudomány professora.
szerezze be haladéktalanul a tarisznya
ostobaságot, és én mint gyűjtője a
tarisznya ostobaságnak, kész vagyok
mindenkinek, ki 1 frt stemplit beküld,
stemplis papirosra bizonyítani, hogy
minden tarisznya ostobaság vevője,
100 évig fog élni.
Beköszöntő.
A föld kerekségén ahány csepp a viz,
Egy ezred huszárban amennyi az iz.
Erdély szép hegyein szelíd és vad kecske,
Nagy Magyarországban a csinos menyecske,
A nagy oczeánnak ahány a sirálya:
Annyi áldás szálljon hazánk és a királyra.
Száz akó tejfelben ahány csepp a vaj
Nyolczezer tót fején ahány szál a haj,
Az alföld sikságin amennyi a füles,
Ahány vármegyében a Staatscassa üres,
Balaton vizében hány a kecske-köröm
E könyv olvasóját érje annyi öröm.
Ötezer suszternál hány darab az ár
Nagy - és Kis Kanizsán ahány lat a sár,
E csinos könyv annyi kiadást érjen,
S minden olvasója halálig éljen!
1.
2.
Útlevél. Orra: református. Vallása:
rendes. Életmódja: nőtelen. Termete:
gcsztenyeszin. Haja: kék. Szeme: közép, s a t.
Enyém vagy tehát végre, — enyém
vagy; földi fájdalmam koporsója, üdvöm
telt korsója, bánatom guzsalyának orsója,
életem életének sója, enyém vagy oh ! ja.!!
3.
Ön az „Ökör vendéglős ?“ kérdé egy
fiatal élezező az x—i vendéglőst.
Igen, volt a felelet, — tessék csak bejönni, mindennel el fogom látni önt.
1
2
4.
5.
Négy király és négy disznó. Nagyon
régen történt, körülbelül a kártya feltalálásának idejében. A király tarklízott
első ministerével, s egyszerre kidobván
a három királyt, így kiáltott: „Négy
király, százat Írok!"
Hanem felséged csak három királyt
mutatott, — jegyzé meg a minister.
Én vagyok a negyedik, felelt a király.
A minister vissza akarta adni a tromfot, s rövid idő múlva így szól kivetve
három disznót; „Négy disznó, százat irok,
felség!"
De csak három disznót látok, mondá
a király.
Náczi! a te füleid egy embernek igen
nagy ok!
A tieid pedig egy csacsinak nagyon
kicsinyek.
3
6.
Felség, én vagyok a negyedik, viszonzá
a minister.
VEgy révi földműves vasúton Brátkára
akart menni. Megjegyezvén: hogy először
volt vasúton menendő. Oda megy a pénztárhoz, hogy jegyet váltson magának, de
sokalja az 1 forint 80 krajczár viteldijt,
miért is rettenetesen kezd alkudozni a
pénztárnokkal.
Nem tehetem olcsóbban, mondja ez a
földműves naivitásán nagyot nevetve.
Egy forintot adok, de többet nem,
mondja a földműves.
Mondtam már, nem lehet olcsóbban,
itt szabott árak vannak.
Ez alkudozás közben a mozdony fütyül
és szuszogva elindul. A pórt e körülmény
egy cseppet sem hozta ki a flegmájából,
sőt a vonatnak kezeivel istenhozzádat
intve igy szólt: „Hiába fütyölgetsz utánam, most már egy forintért sem kellesz."
1*
4
7.
8.
Egy háziasszony szolgálójára bízván a
theafőzést, meg is csinálta. A háziasszony
első csészével a vendégnek szolgálván:
„Nemde pompás a mi theánk?" A vendég kétségbe esett arczot vágott ugyan,
de udvariasságból nem akart ellenmondani, azonban midőn a többi asztaltárs
az italt igen különösnek találta, és a háziasszony is a thea forrázat sajátságos izét
épen nem salonképesnek ismeré fel, a közelebbi vizsgálatból kiderült, hogy a szolgáló a thea helyett — török dohányt forrázott le.
Bizonyos urnák szép fiatal felesége
volt, és egy szinte fiatal házi barátja, ki
nejével feltűnően jól mulatván, kitiltotta
házából; a férj hogy az ifjút bosszantsa,
egy csomó fügét küldött neki ajándékba,
az ifjú pedig cserében a férjnek szarvast.
6
9.
10.
Melyik találta el ? Bizonyosan a nő tudná
megmondani.
Zsebkeudő-távírda. A zsebkendőt az
újakhoz emelve jelenti: „ismeretséget
akarok veled kötni."
Megházasodott a fiatal ügyvéd s nejével terveket csinálgatott jövendő életükre
nézve. Azt hiszem, mégis legjobb lesz,
ha államhivatalt vállalok, szólt a férj.
Nem bánom, jegyzi meg a menyecske,
csak valahogy vizsgálóbíróvá ne nevezzenek ki.
Miért ?
Hm, mert azoknak az uraknak nagyon
is bőven kínálkozik alkalom . . . sokszor
kerülnek fiatal nők a törvényszék elé, s
mindig azt olvasom az újságokban, hogy:
a vádlott nő átadatott a vizsgálóbírónak.
6
nem
A kezek között szétbontani: engedelem-adás.
Lefelé függőlegesen tartani: bírod rokonszenvemet.
Kéz körül sodorni: közönyösség.
All alatt tartani: szeretlek.
Két végénél szétbontani: gyűlölet.
Jobb felől arczhoz szorítani: igen.
Bal felől arczhoz tenni: nem.
Jobb kéz csuklóján körültekerve :
szeretlek.
Bal kéz csuklóján : mást szeretek ne
alkalmatlankodjék nálam.
Ujjak közt tartani: szeretnek önnel
beszélni.
Vállra vetve: kövessen.
Két végét fogni: várj.
Homlokon körülfonni: meglepetés.
Jobb fület törülni vele: ön kiállhatatlan.
Bal fület pedig: valakinél üzenetem
van ön számára.
Szemre tenni: epedve várom.
Mutató újra göngyölve: távozni siessen.
7
11.
Gyűrűs újra: mikor vesz már nőül,
akkor —
Osszegöngyölgetni a kendőt: nincs remény.
Egyik sarkát fog közé venni: árulástóli félelem.
Több sarkát felváltva venni fog közé :
biztos gyanú.
Legyezni vele: Isten vele!
MájlobOS parasztemberhez hívták a falusi borbélyt, ki rövidlátó s részeges ember
volt, pióczát rendelvén, azt mindjárt fel
is rakta.
No, szivnak-é már? kérdé.
Nem, feleié a paraszt, de talán ha levetném ködmenemet, hamarabb csípnének, tévé hozzá. Ekkor vette észre a
borbély, hogy a paraszt uj ködmenéra
rakta a kis vérszopó állatokat.
8
13.
A göcseji ember kéregetni ment s midőn kérdezték : miért koldul ? Megégtem,
úgymond. S midőn levelet, illetőleg igazolványt kértek volna tőle, azt feleié: az
íb megégett!
14.
Hóhérbál’d van Salzburgban a 17-dik
századból való, melyen a következő felirat olvasható : Aki valamit talál anélkül,
hogy elvesztették volna, — valamit vesz,
12.
Egészséges fogát húzták ki a Cigánynak beteg foga helyett s ezért felbőszülve,
nyakon akarta vágni a borbély-legényt,
de egész hidegvérűséggel megvigasztalta,
mondván: ne tessék haragudni, a fájós
fogát ingyen fogom kihúzni.
No hát jú van, saporán, csag rajta.
9
15.
16.
az meghal, mielőtt
a kuNevelö: Igazán nem kell magamat
szégyenlenem ; mikor én annyi idős voltam, mint kegyed, már tudtam olvasni.
Tanítvány sírva : Igen ám, de ugye a
nénit más tanította,
amit el nem adtak, —
beteg lett volna.
Mérges arczu asszonyság kihajol a
vasúti kupé ablakon s lekiált:
Hallja konduktor, szabad ebben
péban dohányozni?
Ha azon uraknak odabenn nincs semmi
kifogásuk ellene — felel a vezetnék szolgálatkészen — akkor az asszonyság bátran pipázhatik.
10
17.
18.
19.
Férj és feleség külön egy-egy kis állatsereglettel utazgattak; egy vidéki városkában véletlenül találkoztak. A férj ezt
nagy falragaszon következőleg hirdette :
Feleségemmel! örvendetes találkozás
Az Öregatyát eltemették, kis unokája
megtalálta szemüvegét, nagy zajt csinálva
kiabál: Mama, mama! nézd csak, az
öregpapa itt hagyta szemüvegét, pedig
e nélkül nem lát.
Templomba ment a marqueur nagy
álmosan, el is aludt a pádon. A lelkész
épen szónoki hevében nagyot ütött a
székekre.
Igen is uram, riadt fel a marqueur álmából — mindjárt szolgálok.
11
20.
21.
22.
/
Két német egy mulat látott meg, egyik
csodálkozott származásán. Mi különös
van ebben ? szólt a másik ; én láttam egy
folytán állatseregletem tetemesen szaporodott.
A szentségtartó helyére dugta pénzét
a fösvény pap és ezt irta rá : az ur vagyon
e helyen! Valaki meglesvén, elvitte a
kincset és ezt irta helyébe: feltámadott,
nincsen itt 1
Egy orvos séta közben egy tó előtt
megállván, puhatolni akarta a békának
érverését, óráját elővette s észlelődött.
Kévés idő múlva egész hidegvérűséggel
az órát a tóba, a békát zsebébenyomta.
12
bokor ugorkát, melynek szárain olyan
ananász termett, mint egy tök.
23.
A pazarló így szólt ismerőséhez: Nagyon félek, hogy mint koldus fogok meghalni.
Én még roszabbtól félek, mond az ismerős, hogy t. i. mint koldus fogsz élni.
25.
A lilllldori oklevelet nyert fiatal áldozd r meg jelent püspöke előtt magát neki
bemutatandó. A püspök ily formán nyi24.
Kávéházbau a „Le Siecle“ ezimű franezia lapot kérte a vendég. A marqueur
rohan s hátára kapja az első marqueurt a
lihegve mondja : Itt a székely I, kit valóban Székelynek hívtak.
13
''A26.
farsangi ebéd alkalmával, egy a
jótékonyságáról ismert házi urat így köszöntötte fel egyik vendége : „Bizonyos
emberről olvastam, hogy midőn veszélyben forgott volna élete Szt. Miklóshoz
folyamodott segélyért, a ki neki azt felelje: „hogy csak eviczkéljon, majd fograjta ő is segíteni.® Megjegyzendő a czélzás oda irányult, hogy felköszöntőket
megértesse a felköszöntő, hogy azon esetben ha azok, kiknek nevében a felköszön •
tés mondatott, hozzá folyamodnának, akkor tőle is hasonló választ nyerjenek.
latkozott az uj hittudós előtt: „Ne gondolja ám, hogy itt. . , nincs elég Dr. nem
egyedül van ám ön.® Erre az ifjú pap azt
feleié, oh azt meghiszem, seborvos, baromorvos elég lehet, de lélekorvos kevés
van.
14
27.
Báj monstrum.
így zengtem Ida báját
Fellelkesülve el :
És ime rá egy kópé
Ilyen szavakra kel:
Idámnak arcza rózsa,
Kis ajka gyöngy rubin.
Arany fürtök nyugosznak
Szép h a 11 y u-vállain.
Szép, szép! Hanem barátom,
Hol vetted azt a nőt ?
Kár volna át nem adni
A múzeumnak őt.
S mit mondjak drága keble
Két márvány halmirul ?
Szebb ibolya szeménél
A völgyben sem virul!
15
28.
29.
A ml nincs. A schweizi katonák pénzért harczolnak, a francziák csak becsületért — mondá egy franczia tiszt egy na.
gyobb társaságban,
mire viszajövök,
Mert csúffá tette Linnét
E ritka, furcsa lény,
Kit egyesülve alkot,
Állat, ásvány, növény.
Sietés. — Miért siet annyira doktor ur?
— X. grófné elesett, és kezét felhasitotta
egy szeg; tapaszért megyek a gyógyszertárba.
— Oly veszélyes, hogy sietnie kell!
— Épen nem.
- Tehát?
— Sietek, hogy
be ne gyógyuljon.
16
30.
az —
31.
32.
Házassági poezis és próza. Férj ■
Ah ! álmaim képlete, mint szeretlek
Valóban. — Nemde szerepem szépségeit jól kiemeltem, monda egy színésznő
barátnéjához játék után.
— Valóban kiemelted — felelt
mértén egyet sem találtam.
Ezüst-menyegző. — Holnap huszonöt
éve lesz, hogy férj vagyok, megünnepelhetjük.
— Várjunk még öt évet, mond a nő,
akkor ünnepeljük meg a harminczéves háborút.
— Természetes uram, felelt rá egy
delnő — mindenki azért harczol, a
mié nincs.
17
33.
A fortélyos llő. Egy pórnő soká késvén N. városában, félt egyedül maga
2 mértföldre távollevő falujába éjszaka
vissza térni. De ő csel által tudott magán
segíteni. Elment t. i. a városban lakó
főorvos házához s mondja neki, hogy
N.-né asszonyság beteg lenne s érte küldötték volna.
Az orvos azonnal befogat, de a faluba
sem az utat, sem ott a nevezett asszonyságot nem ismeri. A pórnő vezetőnek
ajánlkozik s felül a kocsiba. Az idő igen
rósz volt. Végre elérkezvén a faluba egy
nagy bezárt ajtónál megáilitóttá a kocsit
s leszabván, azt mondja az orvosnak,
a
nejét átölelve — látod ama madárpárt
a légben? Oh csak úgy tudnék veled az
alkony pír rózsáin átrepülni és a végtelenbe eltűnni.
Nő — Én sokkal jobb szeretném, ha
te egyedül magad tűnnél el.
18
34.
Chinábaii a tíz parancsolat. 1. A
nőnek nincs más istene a világon, mint
férje.
2. Bármily idős, rút és ostoba is férje,
ha minden vagyonát kedveseire költi is,
és tőle mindent megtagad: teljes erejéből igyekezzék férje kedvét
megnyerni.
3. A nő engedelmeskedni született.
Mint feleség férj ének, mint leány
atyjának, mint özvegy gyermekeinek tartozik engedelmeskedni,
hogy ő előre bemegy a házba a már —
elaludt cselédet felkölteni s azzal elillan.
A gyógyász csak vár, csak vár
s a házasasszony az ablakja alatt álló
lovak dörömbölése által felébresztetik;
az ablakot kinyitván kikiált; váljon kicsoda háborgatja ilyen késő éji órában a
nyugalmat? A többit hozzágondolhatjuk.
19
férje eledeleit
2*
4. A nő férjét asztalnál szolgálni
tartozik, s tartsa szerencséjének
az attól mar ad tat megenni.
5. Ha a férj sír, sírjon a nő is; ha a
férj vigad; vigadhat ö is.
6. Bármily rangos nő is
saját kezeivel készítse el.
7. Hogy férje szemei előtt tetszetős
legyen, naponta fürödjék előbb tiszta,
azután sáfrányos vízben, haját fésülje és
kenje, szeműidéit antimoniummal fesse
s homlokára veres bélyeget süssön.
8. Ha férje távol van, a nő bőjtöljön,
háljon a földön s tagadjon meg magától
minden élvezetet.
9. Ujjongva menjen a hazatérő férj ele,
adjon neki számot tetteiről, szavairól.
10. Ha férje megszidja, köszönje meg;
ha megveri, szenvedje el, csókolja
meg érte kezét tízszer s kérje bocsánatát, hogy megharagítá.
20
35.
Ó mihelyt reám tekintesz
La szivezzó mio dikhecz!
Dikhecz mió mind haláló;
Epedek, mint tiz oláh ló.
*) Magyarra fordítva e vers tartalma annyit
tészen, hogy két epedö szerelmes éjjel a sétányon randevúzván, egy goromba éjjeli bakter
interventiója következtében boldogságának paradicsomából kilódittatott. A lovag egy porció
pofleves elköltése után odébbállt. A gyöngéd
hölgyet pedig a bakter repadtsarku éji perionénak vélvén, a városházába kisérte és reggelig kóterba zárta.
RIBIZELLA.
Ballada szörnyella und szomorella
de Don ló Görcselló et de Donna la
Ribizella.*)
Ribizella, Ribizella!
Karcsú mint a citadella,
Édes, mint méz, amit ella
Méhezzo dia vadella.
2i
Ámde ó szörnyű veszéló !
Nem lehet ám semmiféló
Szerelmi hő amalgama,
Nem engedi a nagymama.
Epedés, szív, gyékény, csádé.
Ott vagyon a promenádé,
Méla hold, éj mirevaló?
Szólj ó hű pár egymást faló!
Don Görcselló gavalléró,
Azonnal lódér iszkéró,
Vesz papirt de négy garaasó
La szinezzó szép pirossó.
Ribizella ablakalia
Könyököllő: oda balla(g).
A Don egyet krákogczzo,
A Donna letekintezzo.
Nosza gyorsan nyúl egy sárga,
Sürgönyvivő hosszú spárga.
Sárga spárga, hosszú spagát
A hölgy elköhinti magát.
22
Fönt a szerelmes levelié
Benne: „hogyha e szív kell, ó
Szökj estére szép Madúra
A sétányra randevúra!"
Éjezzó van, csendes máró
A táj csak pár cserepévé,
Csak pár páré cserepévé
Bájos kedveséve vávé.
Csittezzó! Halk movajetto.
Ott egy pádon ülve nettó
Görcsellő és Ribizella,
Édesdeden csipirella.
Szív a szíven, öl az ölben,
Dobbanás kebel-, köbölben,
Cupogezzó della csókó.
Jön a bakter, éppen jóké! . .
Halt! Közzéjök ugvancevó
Lonagezzót nyakon vévé;
Kuss, mavselló il csavargó.
Rázza, mint Jézus a vargó.
23
36.
Don Görcselló elszaladdó,
Ribizella ott maraddó.
II bakter megmarkolázó :
„Mars szajhella városházi)!
Lökdösezzó gonosz bakter
Szívtelen, zord, mint a sakter.
Sakter, bakter, salabakter
A hölgysziv a dutyiban ver!
Oh szörnyű sors, dél kajánó!
Donna ott ben sir piánó.
Hanem bassó teremtettó,
Baktert miért teremtettó!?..
A holtak nem beszélnek. — N. orvos
igen haragudott, ha az orvosokat megszólták: Álljon ki mind, kiálla egykor
méltó felindulásában, midőn egy társaságban ismét az orvosokra került a szó,
álljon ki mind, kiket valaha orvosoltam,
24
37.
38.
és vádoljon tudatlanságról vagy hanyagságról ! — Ezekre könnyen hivatkozhatik orvos ur, monda neki egy hölgy, mivel jól
tudja, hogy a holtak nem tudnak beszélni.
A polgári házasság katonai szempontból. — Mondja csak egyszer, őrmester ur, mi tulajdonképen a polgári
házasság ?
Megfordítva. A budai népszínházban
épen „Tíz leány és egy férj sem" czimű
operettét hirdették, midőn T. I. budai
háziúr, mint rendesen, minden nap elküldé öreg szolgáját, nézné, mit adnak
a színházban. Visszajön, és monda:
— „Tíz leány és egy sem férj.“
25
41.
A művész. K. mi a művész?
T. A művész bizonyos szellemi képzettséget magában foglaló — cselekmény.
— Hát az, fin, hogy a katonaság udvarol a hölgyeknek, a polgárságnak pedig
el kell venni őket.
39.
Hírlapból. — Egy hollandi hírlap e
következő jegyzetet hozza; „Égj ifjú,
ki megnősülni szándékozik, — színésznőt
keres, ki e gondolatot kiűzze fejéből.
40.
Talán igaz. — Miért lön Ádám és Éva
kiűzve a paradicsomból ? kérdé leczkézés
alkalmával a lelkész. Egy szegény kis
leány válaozola * Mert a házbért nem
tudták megfizetni. — Tapasztalásból válaszolt.
26
45.
Ártatlanság. — No Juliska, nem mégy
ma bálba?
43.
Sajtóhiba. Két uszkár és egy bika.
Ehelyett:
Két huszár és egy baka.
44.
Műfordítás. Memento móri — A móré
mentéje.
42.
Jól ért hozzá. Egy úri ember —
kiszolgált fliegelhornista a katonai zenebandából, — váltig bizonyítgatja, hogy
milyen derék tisztikar van a lovas gavallériánál.
— Hát maga is ott szolgált? kérdi
egyik kompanista.
Oh nem! én a gyalogin fan téri ánál szolgáltam.
27
46.
47.
Csak egy szem. — Két palócz utazott
az ágas bogas erdőn keresztül, egyik a
lovakat hajtotta, másik a hátulsó kocsiülésen kuczorgott. A kocsis megfogott
kezével egy faágat, s az visszacsapódván,
kiütötte a bcnülő palócz egyik szemét.
„Ejnye be jó, hogy meg fogta azt az
ágat, — mond a jámbor — biz az mind
a két szemem kiütötte volna.
— Ugyan kivel mennék, hiszen tudja,
hogy káplárom ma inspectiós.
— De hát mire való a viczekáplár.
Még alliatik. — Az urii, kora hajnalban 3 órakor akarván útra indulni, meghagyta palócz kocsisának, hogy ez órára
keltse föl. A kocsis azonban tizenkét órakor felrázta az úrfit álmából. „No mi
baj ? — kérdi ez — elütötte már a hár-
28
48.
49.
Rövidlátó. Nézd csak, ott jő férjed !
monda bizonyos nő vele sétáló barátnéjának.
Nem ilyen amolyan. —
alatt érünk Putnokra?" kérdé palócz
kocsisát az utazó. „Két óra alatt," telel
ez. Azonban a két órán túl másik kettő
is elmúlt, mire az utazó megboszankodván, kis zsebóráját mutatá a kocsisnak,
melyen már négy óra is lejárt. „Ohó!
teins uram! — mond a kocsis, — nem
olyan apró kis órát értettem én, hanem
amolyat a nagygyából, mint nálunk a
helység tornyán van.“
„Hány óra
mat?“ „Nem — mond Jankó még csak
tizenkettő, hanem azt akarám a teins
urtínak mondani, hogy még három óráig
alhatik.
29
50.
51.
Az udvaroilfZ. — jaj, egészen meg
vagyok főve szólt a tánczban kiizzadt
arszlán egy hölgy mellé dobva magát a
pamlagra.
Hol? kérdező ez mindinkább őszehúzván szempilláit.
— Ott a színházterén.
— Én nem látom.
— Nézd csak ott jő már a lámpánál.
— Én most se látom, s ez az első jó,
melyet r ö v i d 1 á t á s o m n a k köszönhetek.
Segített. — Mit csináltál leányom,
míg én nem valék honn?
— Az ablakon nézegettem ki
édes anyám.
— És te? szólt a kisebbik leányhoz.
— Nénémnek segítettem, felelt megijedve.
30
52.
53.
Az unalmas. — Fogadja Méltsád legnagyobb köszönetemet azon boldogító
élvezetért, melyet e franczia-négyes tartalma alatt szellemdús társaságában meritni szerencsés valék.
— Ön pedig hálával — — —
— Kérem, kérem — — —
— Ön pedig hálámat, miszerint f e c s egéseivel meg nem ölt.
— Mégis milyen nyers, felelt naivul
a hölgy.
maradni? vagy
Nincs felelet. — Mennyiért vezet a
bolondok házához? kérdi egy idegen,
Béesben, az utczán áldogáló magyar szolgálót.
— Ott tetszik
vissza jön ismét.
31
54.
Csak kívülről. — Oh ne tessék azon
csodálkozni, az éretlen korban gyakran
megtörténik. Rajtam is megesett, mig a
fejem lágya be nem nőtt.
— Tehát már be nőtt?
— Mindenesetre, kérem csak megtapintani.
— Igaz. Kívülről.
55.
A kötet. Egy pórnő magot vetett földjébe, az ellenség egyik hetyke vitéze meglátta.
— Ugyan, minek vesződöl vele szegény asszony, hisz tudhatod, hogy munkád gyümölcse a mienk.
— Adja Isten! feleié a jámbor földmivesnő, — én kender magot vetek.
56.
Kire ütött ? Egy félénk uracs a mamának szépelegvén, kis leányához igy szólt:
32
57.
ÉTLAP
a
— Beli szép, beh gyönyörű teremtés a
kis Flóra, épen anyjára ütött.
— Nem biz én, — felelt a kis Flóra
egész megilletődéssel — magára ütöttem, mikor a szakácsnét ölelte.
„Közösügyliezíí cziinzett vendégfogadóban.
Tessék! kész már minden étel
Rántva, sülve, finom lével;
És az asztal megteritve,
A bor és sör jól behütve.
Vigan fogjunk lakomához:
Kellner kanált, kést, villát hozz.
Az étlapon találhatni
Mindent s lehet válogatni,
33
Nyakleves fritskagombóczczal
Feketén és kabóczával
Kolibri nyelv szúnyogczombbal
Bornyubőgés fojtott szószszal
Marhahús kvótás mártással .
Tökcsuszpaisz finánczauflaggal
Delegatyus pillantások
Sóhajtó bibicztojások .
Lósódar a gyepmestertől .
Assziettli egerekből ....
Gólyaláb paprikáslében . .
Záptojáshéj tetejében .
Kofanyelv besavanyítva , .
Tubákos orr megbarnitva . .
Szabógallér zsidó májjal .
Megkenve pirított hájjal . .
Rántott balha, poloskával
Kocsonya varasbékával . .
Hektikások köhögése . . .
frt |kr.
—. 5
—. 8
2.80
—.45
— .18
—.15
-.32
—,54
-.20
-.40
—.99
—.10
1.60
2.30
— .39
-.40
-.77
1.—
— .50
3
Szárnyas állat vagy négylábú
Nem fut el a közös tálbul.
Tessék! válogassanak hát,
Ne a rosszát, de a javát:
34
fit1 kt.
-.52
-.88
—.36
21 —
-.20
—.40
—.36
—.70
-.70
— .18
-.20
— .20
— .40
— .36
-.75
1.—
2—
2.60
—.40
-.48
—.99
1.40
-.70
Föleresztett édes lére . . .
Olajba főtt kapuczinus. . .
Befalazott francziskánus . .
Sült a la Ubrik borbála . .
Díszítésnek száz apácza .
Sustercsiriz mandulával
Apró szép babsalátával
Majomtüdő czitromlével
Hozzá egy tál csigavérrel . .
Verébczomb jól megspékelve
Juh köröm sajttal bélelve . .
Fürészporral töltött rétes .
Bizonytalan izü bélés . . .
Dióhéj zsemlemorzsával . .
Rák, megtöltve fris csalánnal
Háromhetes fris halleves . .
Ütés alatt megsült deres . .
Pandúr bél, Macsánszky velő
Szurokba sütött meszelő . .
Lebujbán szedett csókleve
Patkányok kirántott feje .
Töltött káposztának szaga .
Lábkörömből készült laska .
35
58.
3*
Leforrázott döglött macska .
Svábbogárral töltött harcsa . .
Gombócz János,
vendéglős.
frt|kr.
—.36
—.50
Iskolában. Tanító: mi hajtja a vízi
malmot ?
Tanítványok egyhangúlag : a víz.
Tanító: Hát a száraz malmot?
Egy tanuló neki bátorodva feleli: a
szárazság.
Uraim! tetszik ez ótlap?
Nálam minden ember ezt kap.
Ihatik rá sört savanyút,
Borhoz, jóhoz, nem igen jut.
Tessék azért besétálni
És magukat delectálni.
36
59.
A szabadjegyes. Napokon Lajos, midőn még nevezték őt III. Napóleonnak,
schweiczi tartózkodása ideje alatt nagy
kedvét lelte abban, hogy egy-egy csoport
iskolás fiút összeszedett s aztán saját költségén bevitte a kis apró muzsafiakat a
színházba. Egyik nap délután azonban
kedvezőtlen tudósításokat vevén, hátratett kezekkel s lecsüggesztett fővel, mély
gondolatokba merülve sétált a színház közelében.
A kis ingyenjegyes kliensek egyike
meglátva öt, utána szalad, megrántja kabátja szárnyát s kérdi tőle nagy bizalmasan : — Herczeg ur, megy ön ma színházba?
— Nem megyek kis fiam, felel Napóleon roszkedvüleg.
— Már ha ön nem megy, hát akkor
én sem megyek.
37
60.
vádolják,
— mert feketén
63.
A nőkérdés. A nőemancipatio mellett
erősen buzgólkodnak.
Két nő heves szóvitába keveredett,
Szép szándék. Esküve Jancsi, hogy ő
gazdag fog lenni idővel.
Lett is volna : de kár, őt
huzák.
62.
Phlisis. Oh a szegény Phasis
festi hajától
Nem festé soha sem
veszi ő.
a kötélre
61.
Thrnx. Tbrax nem szégyenled magadat? Siket a feleséged!
— Persze! de azt vélem, néma lesz és
siket is.
38
Az egyik hosszasan elmondá érveléseit
az emancipatio mellett, a másik nyugodtan hallgatta ki s végül azt mondja a kifáradottnak : én rövid leszek, csak egy
nőkérdést ismerek; férjezett-e már?
64.
Kitalálta. Egy kövér és egy sovány
ur összeveszet, s kihívták egymást, hogy
majd pisztolból lőnek egymásra.
De uram, én nem merkőzhetem magával, mert oly sovány, hogy bizonyosan
nem találom meg ha rálövök.
Én pedig oly kövér vagyok, hogy behunyt szemmel is eltalál.
— No tudja mit? mond a sovány kikrétázzuk az urat oly szélesre, mint én
vagyok ; ha oldalt lövöm nem ér semmit,
-— Erre bajosan állott rá a mi kövérünk.
65.
Ugyan megváltozott. No Sára néni!
nem vett észre férjén valami változást ?
39
66.
hölgy
67.
Újságolvasó. Valakit kérdeztek, mért
nem tart újságot s ő így felelt:
Jó számító. Egy ur kérdé a
korát.
— Várjon csak mondá a hölgy gondolkodva, — 18 éves voltam férjhez menetelemkor s férjem 30 éves volt, ö most
kétszer 30, tehát 60 éves, következőleg
én is kétszer 18, az az 36 éves vagyok.
A múltkor ugyancsak szivére beszéltem,
kérdé a szomszéd a szomszédasszonyt.
— De igen ! szomszéduram, a múlt
vasárnap óta egészen megváltozott.
— Nagyon örvendek, hogy fogott rajta
a szép szó. Úgy e bár, most nem jár éjfélután haza részegen?
— Nem bizony! most már alkonyat
után itthon van részegen.
40
olvasaidon atyám meghalt, oly sok újságot
örököltem tőle, hogy még felét sem
hattam át!
69.
Ügyvéd és a halál. Egy ügyvéd sírkövére következő felirat tétetett: A halál
68.
Szót fogadott. Az apa fiát rajta kapta,
midőn gyümölcsöt lopott, menj a szomszéd
szobába s készülj a verésre. Midőn az
apa elvégezte dolgát, bemegy egy vékony
mogyorófa pálczával, hogy a vétkest megbüntesse, kit azonban oly púppal talált
felékesitve, mely elöl maga az ördög is
megszaladt volna.
Az istenért, mi van a hátadon ? kérdé
elbámulva.
Buda, feleié Jánoska, háromszor
összehajtva. Atyám mondta,/hogy készüljek verésre.
41
70.
71.
Belső baj. Egy székely ifjú a sorozásnál. Öcsém, nincs valami belső bajod?
kérdi az orvos.
De van, szörnyen szomjazom a
borra.
Amerikai egykedvűség. Cincinnatiban
halálra ítéltek egy bűnöst.
B i r ó : Melyik napon óhajtaná ön, hogy
az ítélet végrehajtassék, talán csütörtökön ?
Elitéit: Nem uram, csütörtökön
13-ka van, ominosus szám, félek, szerencsétlenséget hoz a nyakamra.
Biró: Tehát a rákövetkező nap?.
Elitéit: Uraságod feledi, hogy az
meg pénteki nap.
nem követi az ügyvédek példáját, mert
röviden végez.
42
72.
73.
Bíró: Szombaton pedig nincs időm,
vasárnap nem megy, tehát maradjon hétfőre.
Elitéit: Ebbe tökéletesen belenyugszom.
Az uj Sámson. Egy népgy ülésen, midőn a szónok ezeket hangoztató: „Igen
polgártársak, bátorságunk és vakmerőségünk győzelemre fog vezetni s mint
Sámson lefogjuk verni a philistereket.
Egy hang közbe kiált:
Akkor hallgass, és kíméld állkapczádat, mert szükségünk lesz rá.
Megkezdette. — Egy garázdálkodó s
czivódó férj monda nejéhez, midőn ez
egy neki nem tetsző színű szövetet választott ruhára. De te ugyan mindig
csak a legroszabbat választod magad-
43
v, 1 érén feláldozó szerelmemet.
nak! Valóban, válaszola ő, és teveled
kezdettem el.
74.
Modern-szerelem. (A férfiaknak csak
félszemmel szabad olvasni.)
Ha a leány na k nincs pénzbeli hozo
mánya, igy szól az arszlán: (oh! ah!
dolgaim végeztével iparkodom látogatásomat tenni, — mert kegyed körében úgy
szeretek ábrándozni!)
Ha a leánynak 1000 frt hozománya
van: (kegyed irányában tisztelettel
viseltetem!)
Ha 2000 frt: (Nagysád igéző!)
Ha 3000 frt: (Önt szeretem!)
Ha 4000 frt: (Igazán szeretem!)
Ha 5000 frt: (H ű n szeretem !)
Ha 6000 frt: (Forrón szeretem!)
Ha 7000 frt: (Lángolón szeretem !)
Ha 8000 frt: (Szeretem önt szivem
minden erejével!)
Ha 10,000 frt: Ah! Nagysád ha
tené az (''
44
Ha 15,000 írt: (Imádlak, szeretlek,
mert oly kedves vagy !)
Ha 20,000 frt: (örülésig szeretem benned, óh hölgyek legdicsőbbike — a szende s é g e t, mely ngy v o n z!)
Ha 30,000 frt: (Nem lehetek egesz
síromig másé, mint a tied, te bájoló királynő!)
Ha 40,000 frt: (Tied, tied vagyok
örökre, tudod mi ez: örökre ? még a síron
túl is!)
Ha 50,000 frt: (Mennyei lény, te istennő! ki életet, halált adsz, szeress, mert
főbe lövöm magam!)
Ha 100,000 frt: (lm lásd lábaidnál a
te hűséges rabszolgádat!)
75.
A török szultánról. Abdul Aziz török
szultánról most sok adomát beszélnek.
Mondják, hogy szeret néha álöltözetben
a nép’közé vegyülni. Egyszer egy nyílváuos fürdőben hevesen kelt ki a szultán
45
77.
Óra és SZÍV. — Miért hordják a férfiak
óráikat mellényök baloldali zsebében?
— Mutatják a változandóságot s állhatatlanságot. Szívók az órával rokon ketyegést!.
(t. i. a saját maga) rendeletéi ellen. A
vendégek vele tartottak, csak egy dervis
pattant fő] a szidalmakra s furkós botjával
nyakon vágta a szidalmazót. Másnap
valahova kormányzónak neveztetett ki a
dervis e hűségért, melynek bizonyságait
a nagy úr kék foltok alakjában viselte
saját hátán. „Dervis — igy szólt hozzá
— maradj tovább is becsületes ember és
védelmezd az igazságot, de ne hordj magaddal oly vastag botot."
76.
Szóvirág. — A férfiak sok szóvirággal tartanak bennünket, hölgyeket.
— Azért van oly sok mérges, csípős
csalán közt.
46
79.
80.
A papagáiy. — Tud Nagysád papagálya okosat is beszélni?
78.
A román és regény. Nagysádnak szép
könyvei vannak, szabad kérnem egyet
olvasni.
— Szívesen s mit szokott ön olvasni?
regényeket .... vagy —
— A fi done! szól a szemüveges dandi
— én csak románokat szeretek a regényeket inasom szokta olvasni.
A boldog pár. Egy részeges férjével
sokat szenvedett nő meghalt életpárja
emlékkövére a következő sorokat véseté:
„E sírba rejté férjemet
A mord halál keze,
S a jó Isten neki s nekem
Nyugalmat szerezel"
47
81.
ö2.
— Minden esetre többet mint ön —
felelt a hölgy kiállhatatlan udvarlójának
— különben nem tartanám.
Eladó férfi. — Miért nem neveztetnek
a nőtlen ifjak is eladóknak, mint a leányok.
— Mert sokat érnek.
Családi jelenet. Orvos: Magara hoztam haza az orvosságot édesem.
Nő: Férjem uram igen előzékeny, a
keserűségeket mindenféle alakban adja
nekem.
Kis leány : Jaj be csecse, adja nekem
papa.
Orvos: Te gyenge vagy hozzá, kis
lányom.
Fin: Hát papa nekem mit hozott? én
erős vagyok, elbírom.
48
83.
Arszlán-birálat.
Szép, valóban szép leány,
Parolámra mondom az
Szende, mint a liliom,
Bájos, — mint a zöld tavasz.
Homloka, miként a hó —
Oly fehér — és ajkai!
Oh mi élvezet lehet
Ezt karjában tartani! —
Mosolyától még talán
A halál is elszalad,
Milyen élvezet lehet
Csókolni az ajkakat! —
Orvos: Te néked fiam az én szerepemet
adom.
Fiú: Jaj, hát én is hozzak orvosságot
anyámnak, hiszen nem beteg csak akkor
az, ha itthon van.
49
84.
És mily drága ékszere,
Mely függ karjain, nyakán,
Hát még otthon mi lehet?
Mondom ez dicső leány !
Cséffáu nem rég egy öreg ur halt meg,
ki a bornak rendkívül tisztelője volt, mig
vizet évek óta nem ivott. — Midőn halálát közeledni érezé, „nagy" pohár vizet
kért, melyet e szavakkal ürített ki: „Ha
lálom előtt ki akarok békülni ellenségeimmel !“ — Két igen hidegvérű s azonkívül egymással már hosszabb idő óta
ellenségeskedésben élő földbirtokos kocsin
utazván, a Farkaspatak és Cseszorz közt
levő szűk utón találkoznak egymással. —
Egyik sem akart a másik kitérni; végre
az egyik a gyeplőt az üléshez köti, elővesz egy újságot és olvasni kezd. — A
másikat azonban e hidegvérüség nem
hozta ki a sodrából, s igy szólt: „Ha ki
4
50
Óh, Táskám,
86.
Stax.
Nem tudom én, hogy Stax mit ir annyi
s annyi tudósnak ;
Azt tudom én csak, hogy elmarad a
felelet.
85.
Megesett neki. — Ah én szerencsétlen
nő! első udvarlóm párbajban halt meg,
másik hűtlenné vált s a harmadik, oh, a
harmadik férjemmé lett!
tetszett olvasni, kérném egy kicsit azt az
újságot!“
87.
Tuskának.
ne veszékelj úgy a vörös
hajadért, mert
Ha nem barna is az, barna helyette a
bőr,
51
88.
89.
Voltak idők,
90.
Hát e tudósok nem
Egy hazugnak.
Oh, te hazudhatsz, mennyitakarsz, mert
nincs hiteled már 1
Egyszer csaltál meg; mert ime: nem
hazudál 1
4*
Egy niatheniaticai elv megczáfolása.
Azt mondják, hogy nincs a világban ür;
oh de bolondok!
ismerik a zsebemet?
A nők egykor és most.
a midőn kérdezték, állat
az asszony ?
Van ma, ki szemtelenül mondja: „oh
angyali lény."
52
91.
Túl tett rajta. Egy kuruzsló dicsekedett, hogy mindenféle bajt meggyógyít.
Ijedtséget is? kérdé a paraszt.
Persze, hát mitől ijedt meg?
A téltől, hogy nincs gúnyám.
92.
l’j házasok. Férj s feleség asztalnál
ültek, dicsérték, kínálták egymást.
Édes tubiczám, végy magadnak ebből
a borjuvelőből, mond a nő.
Köszönöm kedvesem, felelt
eléggé el vagyok látva.
a férj,
93.
Vizsgálatkor. A tanár felhívta a sekundába tenni akaró tanulót, mondjon
verset.
A haragos tanuló kezdi:
53
„Tökkel ütött fejűnek nem szoktam verseket mondni.£í
A tanár nem jött zavarba, hanem
feleié:
„Durva, goromba paraszt, neveletlen
kölyke apádnak."
94.
A tükör. Két falusi egy new yorki
kalaposhoz tért be, hol egyik kalapot
akart vásárolni. A mutatott kalapok igen
tetszettek nekik s bámulva szemlélték a
kalap belsejére alkalmazott kis tükröt.
Midőn az egyik a tükör czélját kérdi, a
másik társa tudatlauságán egészen felháborodva igy kiáltott fel:
— Hisz láthatod. E kalap vevője e
tükör által képessé lesz meglátni, hogyan
áll neki a kalap.
95.
Hódolat. Anna angol királynő trónraléptekor az elfogadási termet megtöltő a
szerencse-kívánó hódoló serege.
54

királynő legye97.
Naiv felelet. Itt van a pénz, kölyök,
s most mondd meg, miért irt éhes gazdád
ily kis összeg miatt 18 levelet?
A hőség nagy volt s a 1
zőért nyúlt e szavakkal:
„Rendkívül meleg van.
„Nagyon természetes — szóla Srohmandymarquis, magát meghajtva— Angliának napja soha sem sütött oly
melegen, mint most."
A marquis másnap herczeggé neveztetett.
96.
JÓ kifogás. Egy suhancz véletlenül
kitörte a. kirakat üveg lapját, s hibáját
észrevevén, elkezdett szaladni; de közelében volt rendőr által elfogatott. — Vald
be, ugy-e te törted be az üveget ? —
Igen ! s azért szaladtam haza, hogy a
kár téritése összegét meghozzam.
55
98.
?
1. Az
saját házában
— Azt nem mondhatom meg egész
bizonysággal, de úgy gondolom, csak
azért tette ezt, mert az első 18 levélre
nem kapta meg a pénzt.
Találós kérdések. 1. Ki született csak
egyszer, de kétszer halt meg ?
2. Ki az, ki soha sem fél ?
3. Ki halt meg az apja születése előtt?
4. A férfi-e vagy a nő eszélyesebb?
5. A nők miért makacs megátalkodott
természetűek ?
6. Hogy lehet erős téli hidegben úgy
kimélni a fát, hogy ne tüzelj s mégse
fázzál meg ?
7. A fél- vagy kétszemü ember lát-e
többet?
8. A férfi mikor ur
Meg f ej t é s:
evangéliumból ismeretes Lázár,
kit első elhalálozása után feltámasztott
Jézus,
56
a gyertya
2. A tiszta lelkiismerot.
3. Kain és Ábel; mert Adám apjok
nem is volt születve.
4. A nő, mert csak egy is sok férfit el
tud bolonditani.
5. Mert ős,anyjok Éva, kitől eredetüket veszik, Adámnak nem busából, hanem kemény csontjából alkottatott.
6. Végy egy sulyosb darabot válladra,
s hordozzad az emelet és a ház grádicsain
le és föl.
7. A félszemü, mert ő másnak két sze
mét látja, de más a kettővel nála csak
egyet.
8. Mikor nincs benn az asszony.
99.
Kifizették egymást. Czifrán szeretett
járni az asszony s egykor a tükör előtt
találta a férje.
Bodor fürtöket eresztgetvén pipájából,
kérdő kedves élete párját:
— Tudod-e, mikor legjobb
és az asszony ?
51
100.
hírlap, melyet praenu-
■ kézről-kézre szoktunk
Okos intelmek. — A férj legyen mint
a méh, munkás és takarékos; de a nő ne
legyen mint a méh, mely virágról világra repked.
— A férj legyen mint az ügyvéd, ki
hazának minden ügyes — bajos dolgát
elvégzi, de a nő ne legyen mint az ügyvéd, ki minden pert maga részére kíván
megnyerni.
— A férj legyen mint a hírlap, tele
tanulságos vezércikkekkel; de a nő ne
legyen mint a
merátio után -
adni.
— Mikor?
— Ha tisztogatni nem kell.
— Hát azt tudod-e, kérdé viszont az
asszony, mikor kiálihatatlan a kályha és
a férfi ?
- No?
— Ha füstölnek.
58
101.
Feltalálta magát. Egy péklegény kit
nehéz álmák gyötörték, ezek megfejtésére
— A férj legyen mint a tűz, tele fénynyel és meleggel; de a nő ne legyen mint
a tűz, mely mindent fel szokott emészteni.
— A férj legyen mint a viszhang, mely
nejének minden gyengéd érzemét viszhangozza; de a nő ne legyen mint a viszhang,
mert akkor mindig az övé lenne az —
utolsó szó!
— A férj legyen minta festő, ki család
életét mindig szép sziliekkel ecsetelje ;
de a nő ne legyen mint a festő, mert könnyen az arcfestést fogná gyakorolni.
— A férj legyen mint kakas, mely
megvédi háremét; de a nő ne legyen aztán mint a tyuk, mely néha kácsa fijakat is nevel.
— A férj legyen mint a hal, csendes
és hallgatag; de a nő ne legyen mint a
hal, mely mindjárt horogra akad. —
59
sietett a könyvtárba és megvásárlá a
világhírű Wa j d i t s - féle nagy szerencse
dupla álmoskönyvet, a melynek ára
50 kr., egy éjszaka drótostótot tánczoltatá álmában a fortuna fiát, másnap alig
szabadulhatott, sietett a lutriba és megtevé a 43. 65. 82. számot ambo ternora,
az ifjú haza érve hogy vevényét el ne
veszítse, kovászszal az ajtóra ragasztá,
fortuna rózsa felhőkön beköszönt, mert
véletlenül a péklegény a „Zalai közlöny11
lutri rovatánál ternoját olvasá ki, volt
öröm árkádiában, de puf belegrád, baj
volt az ifjú nem tudta a vevényt az ajtóról levenni, mit tett, fogta az ajtót és
ajtóstól köszönt be a lutrista boltban,
hogy ternoját fizesse ki. —
102. ,
Miként felelt az egyszeri deák érettségi vizsga alkalmával?
Nevezetesen N. tanuló kérdeztetvén az
érettségi vizsgán a természettanból, s
60
103.
— (S) Állandó cseléd. Egy alsó-austriai faluban él 90 éves hajadon, a ki
72 esztendő óta folyvást egy családnál
szolgál, ritka példája a cselédhűségnek
és jó cseléd tartásnak. A ki ezt a leányzót
midőn a főigazgatónak hozzá intézett
kérdéseire nem tudott megfelelni, oly
könnyű kérdést nyert végül tőle, melyre
biztos jó feleletet várt, u. i. kérdező tőle,
hogy miből áll, az úgynevezett Voltaféle
oszlop? ő a nevezetes kérdésre is hallgatott, mire azonban egy jelenlevő barátja,
kilesve az alkalmat, jelek által igyekezett
a szánakodásra méltó ifjún segíteni, és
elővett zsebjéből egy krajczárt és egy
hatost s a két pénz köze szorította kabátjának egyik csúcsát, mit a kérdezett fél
elég gyorsan észre vett, s a kedvező alkalmat csakhamar felhasználta, mire a
laconicus felelet az volt, — egy krajezár
és egy hatos között egy kabát.
61
104.
105.
— Hajdani magyar konyhajegyzék.
Midőn a halmas Thurzó család egyik
szép ivadéka Judith és hős Jakosich Endre
egybekeltek 1610-ik évben alakadalmon
nőül venné, bizonyos lehetne felőle, hogy
mind a sírig hű párra tett szert. —
— Gazdátlan hüvelykuj. Vidonbák
községben egy gazdának apró marhái
minden éjjel fogyogattak az ő híre nélkül.
Egyszer megsokalta a dolgot, mert már
kevés baromfia maradt. Vett tehát egy
róka-fogót s azt kitette a tyuk-ól mellé,
már előre számítva a — rókabőrre. Alig
várta hogy pitymalódjék, mindjárt szaladt, megnézni, mi van a róka-fogóban,
És nagy meglepetésére róka helyett egy
emberi kézről ott maradt hüvelykujjat
talált. Ember vitte tehát a róka szerepét!
62
elfogyott 10 ökör, 43bornyu, 144 bárány,
341 lúd, 691 tyuk, 12 pulyka, 103 fajdtyuk, 2 szarvas, 1 őz, 27 nyúl, 18malacz,
15 csuka, 169 potyka, 100 pisztrong,
750 menybal, 150 angolna, 600 sóshal,
40 kárász, 100 vegyes hal, 1600 tojás,
4 mázsa túró, sajt, 1 mázsa só, tortákra
7y2, egyéb süteményekre 2 mázsa, tésztának s más konyhai használatra 100
mérő finom és 108 mérő másodrendű liszt,
8 oldal vastag szalonna, 54 itcze zsír,
29 font irósvaj, 28 itcze méz, 103 font
asztali olaj, 6''/2 akó boreczet, 2''/2 akó
söreezet. — És mindezek leöblögetésére
235 akó bor, és 114 akó sör folydogált
el. — A vendégek lovai pedig 566 mérő
zabot és 60 szekér szénát emésztettek
meg. Hogy volt mit tenni a vendégek
eleibe az említett lakodalmon, azon csakugyan senki sem fog kételkedni, s ha
valaki mégis kicsinylené Thurzo uram
vendéglátását védelmére azt állítjuk fel,
hogy még talán nagyobb dáridót csapott
volna, hanem a lakodalom előtt rövid
63
107.
Változó és változtató ünnepek. Hamvazó szerda hosszúra változtatja képét azon hölgyeknek, kik farsangon majdnem agyontáncolták magukat a konty
után.
Pünköstkor, ha az ur akarandja,
nagy úrrá, Schulinspectorrá vagy más
efélévé változik sok programmöntő tökidővel 80,000 msgyar forintnyi kárt szenvedett az akkori háború által. Hejh pedig roppant összeg volt ám 1610-ben
80,000 magyar forint.
106.
— Súlyos ékszer. A Times említi,
hogy Bismark királyának nem régiben
Londonba küldött rendkívüli követe az
angol királynőnek 90—100 fontos nyakékszert hozott ajándékba. Képzeljük a
királynét — jelzé meg a Times csintalanul — ezzel az ékszerrel nyakán. —
64
a kutya sem né108.
Tréfás kérdések. 1. Melyik fa nem
ég meg a tűzön ? Tréfa.
filkó, kire tavaly még
zet... az övén kívül.
Űrnapja pedig szüntelen változik
azon szolga lel kéknél, kik minden szerencsefordulatkor más más urnák adják
bérbe hitüket, leiköket.
Fogyatkozás fiatal házasok tárcájában, némely „rózsaszínű" versfaragó eszében, s azok seregében, kik önállólag tudnának járni.
Böjtök. A szegény ember mindennap böjtöl, a gazdag, ha étvágya nincs,
a tisztviselő 8 élő gyermekkel és 400 frt
fizetéssel, az árva, ki rokonainál a kegyelemfalatot eszi, az iró, ki a kiadók nagylelkűségéből él; a szerelmesek mámoruk
első pillanatában, lelkiismeretes tisztviselők. s mindazok, kik eszük után s csak
Isten kegyelméből, nem „bizonyos" elvek
vallásából élnek.
65
Zsáu
2. Malyik járásban nem parancsol senki
sem? Időjárásban.
3. Milyen ág van legtöbb a patikában ?
Orvosság.
4. Melyik vajtól félnek
Tolvajtól.
5. Melyik molyra ülünk le?
molyra.
az emberek?
109.
A szerelmes ifjú.
(Mindennapi történet.)
„Szeretlek en egyetlen egy virágom,
Szeretlek, mint testet az éji álom.
Oh bár sohse ébrednek fel, szeretném :
Úgy is ha nálad vagyok nem elletném’.
Imádlak, mint angyaloknak képmását
Kerüllek, mint macska a forró kását.
Környöskörül megyek a te lakodnál,
Ott szeretnék lenni minden bajodnál.
S
66
110.
Szivszerelmem lenne az ír angyalom,
Melytől messze menne ám a fájdalom.
Oh de hiszem nincsen bajod, csak engem
Gyötör a bú, gyötör égő szerelmem.
„Szeretlek én egyetlen egy virágom,®
Te vagy nekem legdrágább e világon,
őrizd meg e levelet, mert bizonyság,
Hogy részemre nálad van a boldogság!
Elsült a bot. A vén gyolcsárús zsidó
utazott télen, midőn''egyszerre az erdőben
meglát roppant ordas farkast maga felé
közeledni.
A zsidóban megfagyott az ijedtség
miatt a vér, s valamint a vizbefuló az
utolsó szalmaszál után is reménykedve
kapaszkodik, oly hasztalan reménynyel
feszitette Mózes botját, mintha puska
lenne a pofájához, s czélba vette vele a
farkast.
67
111.
5*
Az okos kocsis. A pap gazdasszonya
elküldötte palóez kocsisát Iczik zsidóhoz,
hogy hozzon attól egy meszely eczetet,
meg egy meszely kámforos spiritust.
Fogja a kalapját a mi Estékünk é»
szépen elballag a boltig,
— No mi baj? kérdi a zsidó.
— Hoát egy messzeü ecztet, oszteég
egy messzeü kanporos piritost keérneéke.
Iczik előjött az eczettel.
— Hová mérjem? kérdé.
Ezt az egész manipulatiót manipulatiót látta egy
vadász az ut melletti bokorból, s csak
akkor sütötte el fegyverét, mikor a bősz
allat mar alig volt néhány lépésnyire a
szerencsétlen kalmártól.
“ Fj, no — szólott magában Mózes,
a mint maga előtt látta a vérében fetrengő
farkast, harmincz esztendeje, — hogy
magammal hordom ezt a botot, és nem
tudtam, hogy meg van töltve?
68
112.
113.
Biztos szer az éhség ellen. Nagy
szükség uralkodott mindenfelé, — a hatóság legbuzgóbb intézkedései mellett sem
Hány lába van a tyúknak! Falusi
iskolában a tanfelügyelő kérdezi a mezitlábos fiút: hány lába van a tyúknak ?
A fiú néz a nagyságos urra erősen,
gondolkodik mélyen, de nem jut szóhoz,
a tanító kiakarván segíteni, a táblára
tesz két húzást, mit a gyermek megpillantván mohó örömmel reczitálja: a tyúknak || (tizenegy) lába van!
— Csak ide la a kalapomba.
Azután a spiritust hozta elő a boltos.
— Ezt meg teőtse a karimájába, —
okoskodék Estók s megfordította a kalapot, úgy, hogy az eczetnek utolsó csöppe
is az anyaföldnek jutott osztályrészéül.
69
114.
bírt a bajon segíteni, — ekkor a papság
„három napi általános böjtöt’
rendelt tartani."
115.
Ülés az állásért. Egy jómódú és jószívű polgár, egy másik polgártársáért,
ki a rendőrség által valami csíny miatt
letartóztatott jótállóit a csíny tevő,
azonban szabadon lábra tétele után megszökött, s így a jótálló lett letartóztatva,
Bölcs fejezet. T. N. megyében egy
ízben sok tolvajlási eset fordult elő — a
kupaktanács összegyűlt a teendők meghatározása iránt, hogy e baj elhárittathassék, az oskolamester, ki a jegyzőkönyvet vezette, ezt irta a fejezetbe: „Jegyzőkönyv felvétetett k: — község elöljárósága által eddig elkövetett tolvajlások meggátlása végett.
70
116.
És honnét, ha szabad kérde-
„Csak onnét biz én — mond
fiatal emberünk — mert eddig mindig
barna hajat találtam az ételben, ma
pedig szőkét."
mely alkalommal ezt irta a fogház falára:
„Itt ülök azért, mert jótá 111 a m.“
Barna haj. Egy jóhirü vendéglőben
mindennapos volt egy fiatal ember. Jó
izüen ebédel, midőn egyszer csak magához inté a pinczért s így szólítja meg:
„Hát a barna szakácsnő miért nincs itt?"
— „Talán tetszik tudni kérem alásan, —
válaszol a pinczér — hogy tegnap elkergettük?" — „Nem biz én, csak gyanítottam.1'' —
nem?"
71
Mint
Itt
117.
SIR-VERSEK.
Egy iiő sírjára, kit megfojtott egy
haluska.
Itt aluszsza álmát Kurczina Annuska,
Kit megfojtott vala a turus haluska.
118.
Egy jámbor kovács sírjára.
az gyomorban bent a porcos pogácsa
van eltemetve falunk jó kovácsa.
Aki itten megáll azvagy erre jára,
Hullajtson könyeket ez bús keresztfára.
119.
Egy favágó sírjára.
Meghalt Bögre Peti, életének vége,
Mert gyomorba rúgta őt a felesége.
Özvegyére rászállt a bú sötét éjjé,
Nincs már ki keressen, üres lesz bögréje.
72
urnák
121.
Ártatlanság. Őr: Halt! wer da?
— Semmi felelet.
őr: Ki vagy te gazember?
Lump : Ha nevemet tudod, mért kérded?
122.
Jegy. Jegyszedőné: Van az
jegye?
120.
Szót fogad. Fiam, megbecsüld a pénzt,
mert nagy ! Írja az apa utasításul a korhely fiának küldött 15 írt mellé.
Felelet.
Atyám, utasításod szerint nagyon megbecsülöm a pénzt; azonban kérlek,
küldj ismét, mert egy t. ez. krajezárom
sincs, miután a küldött tekintetes
ötforintos és nagyságos tízforintos
bankó uraknak már az Oberkellner
és Samu czigány zsebébe méltó ztatott
sétálni.
73
123.
124.
Fonákság.
van kérem?
orromon van
Minden fonákul
Megy a nap alatt;
Borban víz árad
Erszényem apad.
Ur: Persze van.
Jegyszedőné: Hát hol
Ur: Nem látja, az
egy szemőcs.
Czilinderes. Nem szégyenled magadat
barátom e magyar városban czilinderrel
járni.
Már hogy szégyenleném, hisz nincsen abban semmi.
Az már más!
74
125.
Jó tanács.
Fáj inasodnak a gyomra,
Tehát adsz inni szegénynek.
Hadd mondjak jobb szert:
Adj neki ennivalót.
127.
Czigány-Iogika. Kövessétek atyámfiai
a szentirást: aki téged kővel hajit meg,
azt dobd vissza kenyérrel mond a pap.
— Kenyergem alásan édes tisztelendő
uram, hátha kinyér nincs, akkor
mivel ké visszadobni?
126.
Rövid válasz. Baka: No Panni, kivel szimpatizál, a burkussal-é, vagy a
francziával ?
Panni: Persze, hogy Franczimm al.
75
128.
ne
inenincs asza tenyered
Igaz.
A legbúaabb nóta:
Ha elfogy a banknóta.
129.
Ósi mondások. Ha viszket
— megcsípte valami.
Ha útközben megbotlasz — ne járj
gyalog.
Ha pofon üt valaki jobbfelül — balogsuta tette.
Ha valamidet ellopják — gondtól
nekülsz.
Ha szobában pókháló van,
szuny a háznál.
Ha megörökítésekért nem akarsz költeni, állíts nyomdát.
Ha gazdag akarsz lenni, — légy elégedett.
76
130.
Hogy meggratulálja a szép Blankát,
Fölfogadta a zenélő bandát.
Keble dagadt az édes örömtől,
Szeme fénylett, mint a drága gyöngy ;
Mert cwiki-puszit kap majd Blankától
A hirtelen szőke Cérna György.
Cérna György.
(Ballada.)
Cérna György szerelmes volt Blankába,
Nem is epedt érette hiába;
Mert viszont szerette őtet Blanka
A bűbájos, kedves szőke hölgy.
Óh, mily boldog volt a gyenge ténsúr,
A hirtelen szőke Cérna György.
Eljátszották az éjjeli zenét.
És ott állt — zsebébe dugva kezét,
Imádottjának ablaka alatt,
Égő szivét rángatta a görcs, —
77

Ott állt epedően érzelegve
A hirtelen szőke Cérna György.
Várt sokáig rózsaszín reménynyel —-
S leönték az éjjeli edénynyel.
A hős felnéz s busongva felsohajt:
„Virág vagy te, én meg büszke tölgy.
Hű lovagod, a büszke tölgy áll itt,
A hirtelen szőke Cérna György !"
,Te vagy? — Szólt egy nő. — Akkor
nincs hiba.
Várj; lemegyek a háló-jankliba’!‘
— Ott lennt Györgyöt fülénél fogta meg.
„Ah, mért vagy ma széles, mintatölgy?"
Mond sötétben, a nőt átkarolva
A hirtelen szőke Cérna György.
,Te lump! En Blankának anyja vagyok!‘
Es hátára ütött egy jó nagyot,
Cérnának se kelle több, ment, repült
Árkon, bokron, hegyen és völgyön.
Blanka fájón sóhajtott az ágyban :
„Óh, szegény szőke Cérna Györgyöm !“
78
131.
Epedő költő.
Szívem úgy ver érted Blanka,
Mint mikoron a katlanka
Tág ölében
Mindenképen —
A bősz krumpli szotyog,
És az üstben,
Komisz füstben —
Iszonyúan totyog.
132.
Elhiszi. Ügyé kérem elhiszi, hogy
még csak 25 éves vagyok ? mond a delnő
udvarlójának.
Már hogyne hinném, hiszen tiz év
óta mindig ezt mondja.
133.
Papucshős. Dorka papucshősnek méltán kereszteli férjét:
79
134.
135.
az egyet találta jónak? kérdi
Dorka ha bokrosodik, férje papucscsal
üti. —
A szemüveg. Sokáig válogatott egy
látszerésznél egy parasztbiró szemüveget,
míg végre nagy nehezen talált egy alkalmasat.
Csak ezt
a látszerész.
Igen.
Sajnálom, de nem eladó.
A patvarban, de hát miért, kérdé a
vevő megütközve.
Hát csak azért, mert nincs benne
üveg.
Lesznek-é nők az égben. E kérdésre
a szentirásból határozott nem-mel kell
felelnünk; a „Titkos jelentések könyvé“-
ben ugyanis a többi közt az áll, hogy a
menyországban, mint Szent János egyik
80
136.
137.
ondja —
az pedig
látmányának elbeszélésében m
félórai csend uralkodott; i
hogy csak egy fél negyedórái
csendre is ott, hol nők vannak,
lehetlen számitni.
Nőké a mennyek országa. Londonban
azt prédikálta egy pap, hogy a meny országba jutók között a férfiak száma úgy
aránylik a nőkéhez, mint 1 a 12-höz. No
ha ez áll, akkor j aj azon férfinak,
ki a mennybejut.
Kalap és sapka. Le a kalapokkal! jön
a király, kiált egy huszár a népre, s mindenki levette kalapját, csak egy oláhnak
volt fején nagy bárány bőr kucsmája.
Hát kend különb a többinél, rivallt rá
a mérges huszár.
Nekem nem kalapom, csak s a p k á m
van.
81
138.
139.
6
A mai leányok dala.
A mostani ifjak
Nagyon ledérek,
A szegény leánynak
Mindent igéinek,
nem
iyit tudok, hogy apám
Es ha a sok mézes szóra
Meghódol a lány ....
Azt kérdezik a mamitól:
Mi a hoz omán y ?
Okos válasz. — Te Marezi, hány éves
ez a szarvasmarha, kérdi az uraság a kis
bérest.
— Epenséggel egész bizonyosan
mondhatom, de ami
lehetne.
82
Én hát mint okos nő
Korral haladok,
Szép szóra, szép arcra
Nem sokat adok
— Mit ér a férj csinos arca,
Tiszta erénye:
Ha emellett nincsen neki
Tele érsz ény e.
Hogy ha én valaha
Férjhez mehetek,
Férjül jó gazdagot
S vénet keresek ;
Tutyi-mutyi öreg férjet,
Kitől legalább
Nem retten meg az u d v a r 1 ó,
S a házi barát.
140.
Tréfás bíró. Biró: Mi kép történt,
hogy önt férje megverte?
N Ő : Lakásunk előtt tánczhely létezik.
Azt hallottam, hogy férjem ott van, én
83
141.
6
van ?
Paprikáslé. — Mi újság?
— Kaliforniában uj gyémántmezőre
bukkantak.
— Ah mi ez ahhoz az újsághoz képest,
hogy a nk. sártenger fenekéből egy pflaeterkövet halásztak ki.
— Főgymn. múzeumba vele.
tehát egy másik nővel lementem és betekintettünk. Férjem meglátott, és nem
sokára feljött lakásunkba, ahol megvert
és a bútort széttörte.
Férj: Nem illik egy nőnek oly helyre
menni, mondá igazolásul.
Biró: Tehát önnek illett oda menni?
Férj: Férfiak számára minden hely
illő.
Biró: On valóban ily nézetben
Férj: Igen.
Biró: Jól van; ön tehát három hónapra a dolgozóházba fog menni.
142.
143.
Miért sárga az arany l Diogenes szerint az arany azért sárga, vagyis haiavány, mert igen sokan leselkednek utána
Kapitány előtti járdáról egy egyenes
követ adjanak ritkaságul be.
— Hallotta-e, hogy Nagy - Kanizsán
szinbáz épül.
— Hallani, hallottam, de hinni nem
hiszem.
Követválasztáskor. — János gazda!
melyik párthoz tartozik? kérdi a szolga
biró.
— A jobbpárthoz! felel az atyafi.
— Hiszen balpárti követre szavazott
kend ! — Persze, a feleségem azt mondta, ha
nem balpárti követre szavazok nem győzünk ; bánom is akármelyik párt, csak
győzzünk.
86
a ki fél
146.
Szanaszét. A parasztasszony kenderföldjét nézte, nagy volt a szárazság, pa144.
A téglázás. A kis lány meglátta, hogy
á téglázás által a ránczos ruha sima lesz,
kapja a téglázó vasat s alvó öreganyjához
szaladt, arczához dörzsöli, ki álmaiból
kegyetlen valóra ébredett, mert arcza
irtóztatón fájt. A kis lány sírva mondja:
azt gondolá, hogy az arcz ránczai is elmúlnak.
145.
Lesújtó válasz. Egy fiatal iró felolvasta novelláját; no mi tetszett meg művemből, kérdé barátját, ez pedig őszinte
arczczal feleié; az tetszett legjobban : a
mit fel nem olvastál.
és épen azért nagyon fél; pedig
és retteg, az sápadni szokott.
86
147.
148.
Duplán. 1848-ban az
általános élcze volt, hogy
öreg huszárok
a német 24-et
osztogatott, ők duplán 48-al fizetik vissza.
Lopott ellenség. A huszártrombitás
táborozás alkalmával megígéri az unatkozó bajtársaknak, hogy eleven ellenséget lop, fogadtak.
Betanított lovával közel megy az ellenséghez, megköti a vízpartján s ő a közeli
kukoriczásba megy, nem sokára az el lennaszkodott, sopánkodott, mért, nincs eső.
Erre kis felhő közeleg, arra fordul, hivogatólag összeteszi kezét: „erre, erre, édes
kis Jézusom, mind az én kis kendeföldemre!" nemsokára sűrű jégeső hullván
az asszony elkezd hadonázni kezeivel:
szanaszét, szanaszét édes kis Jézusom,
hadd jusson mindenfelé.
87
149.
Bölcsek köveiből. Kettőt nem jó szét
ki nemegelső sebet vág, ez
ség közül oda sompolyodik egy, lassan
a lovat felszabadítja s fel ül rá, erre a
trombitás reterádot fű, a betanított ló
visszaszalad s a megrémült ellenséget a
táborba viszi. A fogadást megnyerte a
trombitás.
rezni: régi kocsit vasáért, vén asszonypénzéért.
Nincs az a bölcs ember, kit a bor és
asszony meg nem tántoríthat.
Azt jobban szoktuk szeretni, a
künk hízeleg, mint aki sebünket
mutatja: holott az < ’
utóbbi pedig sebet gyógyit.
Legjobb életpálya az, hol az élet hajóján a vitorlákat az érzés dagasztja, a
kormányt pedig az ész viszi.
Aki azt mondja: elég, már hanyatlott,
mert az erény nem tűr tespedést.
88
czigány lo va
biró,
151.
152.
bátya
Megvasalta. Egy Kocái nevű öregur s
egy Kovács nevű fiatal ur összejöttek,
dueputáltak. A fiatal egyszerre mérgében
Borbirálat. — Mi különbség van
az idei és tavali bortermés közt?
— Hej bizon nagy különbség van;
tavai a bajuszunkat törültük meg ivás
után, most meg a szemünket.
150.
Baj vau. Tilosban járt a
s ezért bevádolták.
— Nos dade, baj van, mond a
zabba ment a lovad.
— Jaj, nem az én bajom.
— Hát mi ? kérdi kíváncsian a biró.
— Nem az én bajom, hogy zabba ment
a lovam, hanem az, hogy a zab ment a
lóba.
89
153.
rákiált: Dejszen uram bátyám, nálam
nélkül semmit sem ér, mert a kocsihoz
kovács kell, hogy erős és állandó legyen.
Kérdi a hídvégi czigánytól egy keresztül utazó vidéki úri ember: Ugye
barátom! merre megyek én erre Szokolba ? a czigány ekkép igazítja el a
kérdezőt: „Csák menjen ázs ur árrá ki,
ott májd lát egy kérést fát — azstán egy
kicsit bálrá, azstán egy kicsit jobbra, ott
májd lát egy nagy érdét abba sok fá van,
mind a Bathyány hercsegé, hanem vigyázsson azs ur, neki ne menjen a fának,
mer azs olyan drágá erdő, hogy ostornyelet sem lehet vágni mer há meglátja
a jáger, elveszi a fejséjét; onnán csák
menjen páphálálánák ki ánnak a nágy
hegynek tudja? azstán májd meglátja
Keszit, onnan azstán ha ván azs urnák
ese, be mehet Szokorá!
90
155.
156.
a
meg.
„Már
uram,
154.
A jegyző kéri ah i polgártól
fecskendő járulékot, hogy fizesse
Ez azonban kifakad és mondja:
aztán hogyan fizessek én jegyző
hiszen még nem is használtuk!"
Az *—i iskolatanitó megmagyarázta
tanítványainak, hogy a holdat is emberek lakják.
Bizonyos fogadóban a vendégek Nabukodonozor néven kiáltották a pinczért.
Egy idegen hallva ezt, kérdezte a korcsmárost, hogy csakugyan úgy hivják-e
pinczérjét! Nem bizony! felelt a korcsmáros; Nabu-nak hívják, hanem a vendégek a rövidség okáért nevezik Nabukodonozornak.
91
157.
158.
Panaszkodott a beteg rósz kedélyben
levő orvosa előtt, sem állni, sem ülni,
sem feküdni nem bir. „Akassza ön fel
hát magát." — Szólt haragosan a doctor.
Bámulva nézte a falusi ur inasát, ki a
kertben két pisztolyt összekötve, szeme
fölé akasztá, és úgy nézett az égre. Először azt hitte, megőrült, s rákiált: „mit
csinálsz te itt Ferkó ?“
— Hát biz én a bolygókat szeretném
vizsgálni; mert egyszer azt mondta tanítóm, hogy azokat csak felfegyverzett
szemmel lehet meglátni. (Értsd távcsővel.)
—- Hát mikor a hold elfogy, hova lesznek az emberek tanító uram? — Kérdé
a tanítvány.
— Azok is elfogynak, — felelt egész
nyugalommal az élő bölcseség köve.
92
159.
160.
Jól bekapván egy borivó a tavali muraiból, szépen elszunyadt. Jó darab idő
múlva épen akkor ébredt fél éjszaka,
midőn a harangozó félreverte a harangokat, tűz lévén. Kong a harang . . . elolvas
a fél álomba levő vagy 35-ig, s felkiált,
ezer mennykő, ily késő még soha sem
volt egy éjszaka is.
X—i helységben nagyon rövid idő
alatt meghalt egy gyermek; s halála után
is egészen piros maradt arcza; a halottvizsgáló megszólitá a doctort:
— Aztán vigyázzon ám uram! mert
ez aligha nem tetszhalott.
— Semmit se aggódjék ön uram, —
viszonz a doctor, — a kit egyszer én kikuráltam, az bizonyos, hogy örökre meghalt.
93
162.
163.
Egy uzsorás 9 perczentre adott ki
pénzt. A másik uzsorás megszólítja:
hogy meri ezt tenni, az Isten meg nem
bocsátja? Oh, én könnyen felelek Isten
előtt, mond az uzsorás, mert ha lenéz az
égből, előtte a 9, 6-nak látszik.
„Andris láttad-e már azt a dorótot,
mely a vasút mellett végig nyújtózik."
Láttam bizony, de vájjon mire való?
„Ház biz az csak arra való, hogy azon
161.
Bizonyos, magát könnyen feltaláló
fiatal embert igy mutatott be az asszonyok előtt barátja: „Itt van szerencsém
bemutatni N. urat, ki nem oly ostoba,
mint a milyennek kinéz." — „Épen ez a
különbség kettőnk között", felelt a bemutatott.
94
beszélgetnek messzire azok a német urak."
Beszélgetnek? boldog isten! ésdoróton?
hisz előbb csak úgy szokták rajta tánczoltatni a fababákat.
164.
Három vig kedélyű fin látogatására
ment egy öreg czimborának. Még künn
az ablakon át hallottak olyan szitokszerü
szavakat és asszonyi sivitó hangon. Benyitják régi szokás szerint az ajtót, s
látják, hogy az öreg ur guggol az asztal
alatt, neje pedig zilált hajjal és kezében
bottal futos körűié néha-néha barátságos
érintkezésbe hozva fegyverét férje oldalával: „Hozott isten barátim! Lám ilyen
az öregek sorsa, ha elunják magukat,
búj kálós di t játszanak" és ki emelkedett fészkéből, az ostromállapotból.
165.
Iczik! emlékszel rá hány itcze bort
ittam meg az éjjel." Nem bhiz én, arra
95
166.
167.
168.
A távírdái sodronyon ki akarta egy
kanász lesni, mit beszélnek azon. Fülét
oda alkalmazza, azonban erős csipést érzett. „No, ha minden német szó ily csípős,
ki tudná azt megtanulni."
Mikor voltál utólszor korcsmában
te semmire kellő? feddi szolgáját a gazda.
„Holnap után lesz harmad napja", felelt
a töredelmes.
A zsidók siralmas estéje utánni reggelen kérdi egy ádándi pór fiú egy izraelita fiútól: „Ugyan te Mózsi! mért obégatott apád annyira az este a templomba?"
nem emlékszem, de arra ighen, hogy
huszonüthöt irtham s gherendára fhül.
96
akarja
Mért felel egy másik pór fiú: „Azért,
mert siratta a bűneit." Hazudsz! kiált
fel Mózsi! azért sirt az én phaphám, mert
sokat, vesztett a gubacson.
169.
Ugyan te varga! felelj nekem, mond
meg, mivel áldozott Kain és Ábel az
Istennek." Kérdiasomi mester tanonczát.
„Búzával", lön a válasz. Kérdi tovább;
felment-e a füstje az áldozatnak ? feleli
a fiú: „igen is mestram Ábelé felment;
de Káiné elterült! Miért? Mert nem jó
búza volt!" Tehát minő búza volt légyén
az? A tanöncz folytatja: „Olyan féle
búza vala biz az mestram, a mijét éds
apám uram szók adni mestrámnak!" —
Helyesen fiam! . . .
170.
Villanykák. János: Miért nem
férfi világ a nők emancipálását?
József: Azért mert kötelessége.
97
czáfolja
172.
0 r r o s d 1.
(Bökvers.)
Hogy horgas, nagy, s szép orrod van, pajti
dicsekszel?
Orrnál fogva viszik jégre az embereket 1
János: Hisz akkor emancipálnia kellene.
József:
ezt senki
megtenni.
173.
Férj és nő agy. Ezen közmondást mega tapasztalás, mert úgy látszik,
7
Dehogy. Mert kötelesség, és
sem szereti, azért nem akarja
171.
Négy dolog nagyobbodik, ha alszik: a
viriág> a gyermek, a kamat és a pör.
98
hogy
175.
r nem egyet, hanem tizet tesznek,
hisz a nő egy és a férj — nulla.
174.
„üli a gyűlésben még soha sem nyitotta meg száját11, monda egy országos
képviselő collegájához. — „Bocsánatot
kérek 1“ válaszok amaz — én az ön beszédjei fölött már gyakran ásítottam. —
Szórejtvény
(áll egy három tagú összetett szóból).
Az első (első és második alatt szavak
és nem szótagok értetődnek) a másodiknak anyja, a második az elsőnek atyja,
az egész mindkettőnek atyja.
Kecskebak
99
176.
177.
Aphorismák. 1. Minden ismeretünk
az öntevő, magára és másra beható Énből
származik. —
2. Hibázni emberi miv, s mindenkinek tetszeni lehetetlenség, akarni
pedig igen hiú kívánat.
3. Az élet legdrágább emberi kincs,
azt sem adni, sem megtartani — a halandói hatalomnak nem engedődött.
7*
Korunk csodái.
Nem járt le a csodák kora,
Ma is történnek még csodák,
És legnagyobb, hogy fordított
Világban él ez a világ:
Meghaltak, a kikről manap
Azt mondják „h a 1 h a t a 11 a n o k“
S kikről azt „élhetetlenek"
Azoknak éltén bámulok.
100
mélyébe
a nema partra
4. Az élet — álom, melynek kéjei az
utolsó szivüéssel szétpattannak.
5. A nőiség tenger, mely
rejti gyémántjait, s hullámain
télén hajót tör és összezúzva
vettetik.
6. A nőiség imádandó varázshatalom,
mely a világ kormányán ül, nem mint a
mesés hajdan kéj istenasszonyai, de mint
a keresztyén világ szelid nemtője, melyben az emberiség idvezül.
7. A szivnek szava nincs, mit az ajk
vágyódva rebeghet; csak gyarló viszhang, önteni szóba nehéz.
8. A gyenge csak enmagát szereti, az
erős egy világot hord szivében.
9. Addig boldog csak az ember, mig
remél, — mig szép jövőt álmodik, — mikor aztán ennek igen rövid ideje kitelt,
s a szép tündéri álmokat megczátolja a
hideg való : vége a boldogságnak.
10. Botlunk valamennyien, de legkevesebbet, ki bátran halad előre ; s ez
nem az, ki útját maga keresi.
101
jó, mert La ezt eltörle-
__ j meg.
180.
Párbeszéd két rabló közt. Hej pajtás
a mi Gescliaftünk jo lenne, csak az a fene
bitofa ne volna.
Ep pajtás ez a ''''
nék, úgy egyikünk sem élhetne
179.
A bálban. C. tanár: Be roppant meleg
van, hogy feljöttem öt forintos volt a
mellényem zsebjében és most már 50 kr.
leolvadt, pedig még jól sem laktam.
178.
A távirász a „Korona" kávéházban B.
jogászhoz: Uram nem tetszik velem egy
órát billárdozni?
B. Majommal nem játszom.
A. Vissza veszi-e ön ama kifejezését,
különben mindjárt —
B. Hahaha 1 nem látja már Öt üveg btírt
ittam és majmom van.
102
181.
A lelkészhez sírva megy be egy fiatal
menyecske, hogy az ura összetörte, azért
kéri a tisztelendő urat, hogy férjét e kegyetlenségéért büntesse meg.
De még meg sem intem! — felelt a
;lkész — mert ha meginteném, azt is a
te hatod bánná meg.
Hát a lelkiatya nem tudna parancsolni
fiának? kérdi a siránkozó menyecske.
Igen is, tud parancsolni, — volt a
válasz — de az a baj, hogy néha sem
a fia, sem a lánya nem engedelmeskedik
neki; mit azonnal be is bizonyítok;
mert lásd, ha én azt parancsolnám neked: tüstént menj haza, és hallgass;
megtennéd-e ?
Igen is megtenném! felelt a nő.
Nohát menj haza, és hallgass!
Jaj Istenem, mondja most a menyecske
még keservesebb sírásra fakadva, hova
menjek most már vigasztalást keresni,
mikor azt lelkiatyámnál sem találok.
103
A lelkész megszánván a siránkozót,
iparkodik felfogatni vele, mily oktalan
viseli magát, hogy a tanácsot él nem fogadja, holott ez legalkalmasabb volna
arra, hogy jövendőben a czivakodást elkerüljék ; de a menyecske folyvást sirt.
mondja a lelkész — most már
nem téged sajnállak, hanem szegény uradat, mert ha ennyi szép szavam nem tud
meggyőzni arról, hogy neked legtanácsosabb otthon szépen hallgatnod — úgy’
szegény urad ellen való dühödben még
inkább annak megbüntetését sürgölöd;
most már a hosszú perpatvarnak véget
akarván vetni, kérdezlek: használt-e
neked, hogy megvert az urad?
Nekem bizony nem használt, mondja
a menyecske meglepetve, — de miképen
is használt volna ?
No, ha nem használt, — mondja a
lelkész, menj el haza az uradhoz, és
mond meg neki: köszöntetem és kéretem,
hogy addig verjen mig használni fog a
verés.
104
182.
volt
Haza ment a menyecske, de egy hónap
múlva ismét eljő a lelkészhez egész vidámsággal.
Mi hir van, te kesergő Panna? kérdi
a lelkész.
Semmi, édes tisztelendő atyára uram,
nevet a menyecske, csak eljöttem megköszönni, hogy a múltkori esztelen panaszomat be nem vette; mert megfogadtam
a jó tanácsot, és most már nincsen baj
köztünk; mert én mindig hallgatok.
Egy Öreg volt szerzetest arról kérdezők
meg, hogy a sok szerzet közül melyik
volna utolsó?
A vita hosszan tartott, végre a
szerzetes azt mondja :z Mindjárt felelek. En voltam Jesuita;
de ezt a szerzetet cassálták. Aztán Benedictinussá lettem ; ezt a szerzetet is cassálták. Harmadszor Petrinussá lettem,
akkor meg a seminariumot cassálták ; s
105
végre meg katona lettem, ott a regimentet cassálták; legutóbb megházasodtam;
mert könnyebb a huszároknál eleget tenni
a sok harangszónak, mint egy nyelves
asszonynak.
183.
Családi arczkép. Budán egy főhadnagynál történt birói foglalás alkalmával,
— a következő eset adta elő magát: N. N.
becsmester összeírás alkalmával a falról
egy aranykeretü képet vett le, hogy azt
megbecsülve, értéke szerint, a többi összeirt ingók sorába iktassa; ugyanezen alkalommal, mig a becsmester a levett képet vizsgálta — a felperest képviselő ügyvéd reá szól: hagyja e képet, mert’a
családi tagokat ábrázoló arczképek a törvény értelmében birói foglalás alul kivételt kepeznek, s csak a keretet, a menynyiben az értékes, becsülje meg. Erre a
végrehajtást szenvedett fél is felszólal, és
tudtára adja felperesi képviselő ügyvéd-.
106
184.
Hogyan lehet az adósoktól megszabadulni. Erre nézve egy valaki Páriában
igen leleményes módot talált fel. Minden reggelen szerencséltette látogatásával
egyik-másik szeretetreméltó hitelező. Az
adós mindegyiket a 1 gnagyobb udvariassággal fogadja, leülteti, szivarral kínálja,
nek, hogy minden néven nevezendő sértegetést egyszer s mindenkorra kikér magának. Az ügyvéd azonban nem tagit —
s újra összeszedvén minden ékesszőlási
tehetségét, a törvény S;-nak citálásához
fog — mely a végrehajtást szenvedőnek
ezen jogot adja, s figyelmezteti a főhadnagyot, hogy örüljön, hogy a családi
arczképet nem Íratta fel. Mig ezeket
mondotta, az alatt a képet azonban ő is
jobban szemügyre vette, s megütődve
látta, hogy a mit családi arczképnek
vélt, egy nagy szürke szamár hü képe,
fableaux.
107
185.
Egy uracs, kinél a tisztaság nem tartozót tnapi szenvedélyei közé, álarczos bálba
de nem fizet soha. Egy napon ismét látogatóba jő két hitelező, kényelembe helyezik
magokat az adós paralagán és kijelentik,
hogy ők innen el nem távoznak,mig ki nem
fizeti őket. Az adós elvéhez híven, kitűnő
szívélyességgel fogadja őket s bemutatja
egymásnak: „X czipész, Y vendéglős"
nyugodtan felöltözik s e közben átviszi
a b szélgetést a politika egyik égető kérdésére. A két mesterember persze nincs
egy véleményben. A vita mindinkább
hevesedik, az adós, a mennyire lehet,
szítja a tüzet, s alig telt el egy negyedóra, a két politikus hajba kap és jól elveri
egymást. Erre az adós rendőrökért küld
és csendzavarás miatt e]viteti a két hitelezőt, s azokat elcsukják és az adós legalább nehány napra — megszabadult
hitelezőitől.
108
186.
készült, és barátjától tanácsot kért, hogy
miféle álarczos ruhát vegyen magára
hogy megne ismertessék ; — ne tégy
magadnak e tekintetbe semmi költséget,
mondá ennek barátja, hanem poroltasd
ki ruhádat, tisztogasd ki azt a mocsoktul,
és mosd meg arczodat tisztára, hidd meg,
senki sem ismer reád.
Treucsén megyében egy szegény kinézésű falunak egy faházában zeneszó
hallatszott, a ház melletti sövényhez egy
paraszt tótlegény támaszkodva, Ulrich
után kiáltozott, mert a fölöslegesen bevett
pálinka megtette a maga hatását. A
mellette elmenő urak közül egyik tőle
kérdezte, fiú neked talán bajod van? —
Dehogy van bajom, felelt a kérdezett, inkább nagyon is jól érzem magamat: ez
ám a pompás lakodalom uraim ! én most
már harmadszor adom vissza.
lóö
187.
188.
Sziléziában egy úri laknál, szájtátva
bámulta egy kolduló pórfiu a folyosón
lelánczolt papagálynak szép tollazatát,
roiközbe a papagály magát meghajtván
háromszor (jó reggelt) mondott az őt bámulónak, mire a pórfiu ijedtében magát
szinte meghajtva, és kalapját tiszteletteljesen levéve ezt mondát — megengedjen nagyságos kisasszony, én bizon azt
gondoltam, hogy m-''g madár.
Korniosy uram többször megfordult a
papi lakban, és mivel annyiszor megfordult
hallotta majd egy, majd a másik plébános
űrtől, hogy majd erre, majd más újságra
prenumerálnak, ö is akart tehát újságra
prenumerálni, és pedig a „Vasárnapi Üjság“ra, csak az a baj, hogy útközben ez
a szó : prenumerálni egészen kificzamodott
agy velejéből, de se baj, reá jött e helyett
110
189.
190.
Göcsejben szénahordás alkalmával egy
gyerkőcz a szekérvágásban egy tüskésborzra bukkant, és minthogy ő előtte
ismeretlen volt ez állat, jónak látta otthagyni a négylovas szénás szekerét, és
azt az elöljárósággal tudatni. Ki is jött az
Trencsén-megyében egykor tiszt újítási korteskedés mellett, a kortesekből
egyik annyira becsipett, hogy jónak látta a
gyepre lefeküdni, hol kutyája reá ismervén arczát erősen nyalogatta: Hiába csókolsz, hiába hizelgesz barátom, mondá a
becsipett, te mégsem leszesz viceispán.
más szóra, mely ehez sokat hasonlít, és
ezzel is eléri a kivánt czélt, elment tehát
a póstára, és a posta mesternek kijelentette, hogy ő szeretne a „Vasárnapi Ujság“ra aprehendálni.
111
191.
elöljáróság e csodaállat megtekintésére,
ámde ezek előtt se volt ismeretes e csodaállat, és a kisbiró csak annyit mondott,
hogy ez valamikor valaha valaminek a
kölykevolt. Dehogy az, felelt az öregbiró
határozottan, ez akármi, de valami, ez
vagy valahonnan jön, vagy valahová
megy, térj ki tehát Esték avval a négylovas szekereddel, hogy menjen isten
hírével.
Trencséll-megyének egy szegényes kinézésű falu korcsmájában a parasztság a
theologiából is vitázott pálinkázás közben, és az egyik erősen állította, hogyha
egy Isten van, akkor nem lehet három,
ha pedig három van, nem lehet egy, egyik
közülök neki e titkot megfejtendő igy
szólott nagy prosopopiával: Látod barátom
az úgy van, hogy tik is hárman vagytok,
úgymint te, fiad és feleséged, és mégis
csak egy családot, és házi gazdát tesztek
112
192.
'' ; a lopáson
szolgabiróhoz
lépett fel az
A czigány ludat lopott, de
rajta kapatva egyenesen a f
állíttatott: prókátorképen
apja fia mellett és igy kezdett allegálni;
nagyságos uram,
gény fiú, hogy
dolta hogy azs
gondolta hogy
ki, gondold a dolgot úgy, hogy te vagy
az atya, fiad a fiú és feleséged a szeritlélekisten, most már tehát hiszesz e három
egységbe, az atyába es fiúba ? Hiszek
monoáa kételkedő de a szentleiekbe nem
hiszek (értvén a feleségét), mert ez mind
eltékozolja és elkölti azt, amit az apa és
fiú keres.
nem tudta ám azsa szeazs lúd, hanem azst gonmadár: no mivel épen azt
az madár felelt a szolgabiró, de eszébe nem jutott, hogy az házimadár, kinek gazdája van, a fiad kap 12
botot, te pedig vén dade, hogy ne mondhassad, hogy fiad mellett hasztalanul prokátoroskodtal, honorárium fejéoen kapsz
113
194.
Mit .álmodtál czígány ? kérdé a földes
ur korán reggel mellette elmenő czigánytol, azt álmodtam feleié a czigány, hogy
8
6 .botot, valljon tetszett-e a dadának e
•honorárium az már más kérdés.
193.
Egy földbirtokos buta szolgájának
kezébe adott egy vaddisznó fejet és monda,
menj a szomszéd úrhoz, és mond meg neki
tiszteli a ngos úr és itt küld egy vaddisznó fejet és ha nyulat lő, abbul is küld
neki, de jól jegyezd meg magadnak, mert
máskép megüt a guta — a szolga pedig
a szomszéd úrhoz belépvén igy kezdette
mondókáját: tiszteli alásan a disznó fej,
itt küld egy nagyságos urat, és ha nyulat
lő, akkor megüti a guta, és az inas örülvén a jól végzett üzenetnek, örömmel
tért haza urához.
114
195.
Mit keresői a fán? kiáltott a jáger egy
czigányra, midőn az az erdőbe egy terebélyes tölgyfáról egy nagyobb ágat akart
levágni, vércsefiakat jáger uram felelt a
czigány, hazudsz czigány dörmedt reá a
jáger, téli időben a vércse nem szokott
költeni, de hát a fejsze mért van kezedben? azért jáger uram, hogyha az öreg
vércse a szememet akarta volna kivágni
ezzel a fejszével ütöttem volna le, és a
czigány maga is örült a talpra esett ötletének, de annak hogy a jáger a fejszéjét
zálog fejébe tőle elvette örült-e? az már
más kérdés.
a nagyságos úr egy font dohányt, a ngos
asszony pedig egy pint bort ajándékozott:
Semmi se lesz belőle czigány mondá a
földbirtokos, mert az álom mindig ellenkezőt mutat, akkor hát isten neki nem
bánom ngos asszony adja a dohányt, a
ngos úr pedig a bort okoskodék a czigány.
115
196.
197.
Az Ipolysági czigányok egykor Becsben meglátogatták az ott a megye költségén tanuló főzenészüket Ipolysági Jancsit,
és jelen voltak a tivoli nagy teremben, midőn ott épen a bires Sztrausz a zenekarával
zenészett, ezek ugy-e máskép tudnak
muzsikálni mint ti mond í egy magyar úr
a czigányoknak, de csak oltsák el a
gyertyákat, majd meglátjuk ki tud akkor
jobban muzsikálni feleiének a czigányok.
Vasmegyében a főbiró urnái tánczmulatság alkalmával szemébe ötlött a zenélő
czigányoknak az almáriom tetején lévő,
és valami jóféle bort tartalmazni látszó
boros üveg, melybe azonban nem volt
más, mint a hajdú által a főbiró úr számára készített csizmafényesitő: egyik a
czigányok közül ajkához vévén az üveget
igy szólt: jaj be jú ezs igazi isteni ital, a
8*
116
199.
Hát ön miféle hitbe van kérdi az
ezred papja, a huszárt, kit nem igen látott
az isteni szolgálatokon, én kérem aláson
főtisatelendő uram feleié a huszár abba a
másik pedig kikapván kezéből az üvegei
szinte megkóstolja és monda „esem a
sivét annak a hajdúnak de júval él, a harmadik pedig szinte megkóstolván monda
azs egész belemet átjárta juj be''jú bor
ezs, a negyedik pedig kinek csak a süreiből jutott szinte egy jó kortyot tett ez
üvegből és monda, biz my mondhatum
hogy igen jú — Csicsa nem volna kedved
rá enni egy kis kefét.
198.
Mikor és mily esztendőben születtél
kérdé aBachkorszak idejében avizsgáló-
'' '' '' ; nem tudom bizs én nagy
mert, akkor még igen picsin
czigány.
biró a czigány t;
ságos uram,
voltam felelt, a
117
hitbe vagyok, a melybe van a regimenczszabó, ez bolond felelet monda a regimencz-páter mit tudom én, hogy miféle
hitbe van a regimencz-szabó, hát az úgy
van főtisztelendő uram monda a huszár,
nekem a regimencz-szabó repirált egy
rajthúsznlit még három év előtt, miért is
35 garast kellett volna fizetnem, és minthogy ezt én mindekkoráig le nem fizettem,
ő abba a hitbe van, hogy ezt talán soha
sem fizetem meg, és én is azt hiszem:
itt van tehát 3 huszas monda a regimenczpáter és fizesse le adósságát — de abból
bizon egy krajczárnyit sem lát a regimencz-szabó mondá a huszár, hisz azt
csak kívánni nem lehet, hogy 3 huszas
végett két ember a hitét veszitse, maradjon ő csak abba a bitbe, hogy soha
sem fizetem meg neki a rajthúszli repirálását, és én is abba maradni akarok.
200.
János lesz-e jó termés, mint gondolsz
eladhatunk-e az idén annyi gabonát mint
118
a
mezei
múlt évben? kérdi a földesur kint
pusztán a gabona szemlélésével a
csőszt: bát instálom alássan ngos uram
voltaképen meglehet, hogy igyis, amugyis,
nodehát kérem alássan igyis azon esetre,
mégis semmi esetre, lehet is nem is jó
idő — értlek fiam, szólt megelégedve a
földesur.
201.
Egy tanintézetben értésire adták a
kormányzónak, hogy a tanonczok egy
mellékszobába belopódzva alattomban dohányozni szoktak, erről magának meggyőződést szerzendő csakugyan egyszer
meglepte a tanulókat és ily kérdést tőn
egy nagyobb tanulóhoz, mondja meg
miért dohányzik ön ? hát kérem alássan
főtisztelendő uram igen sokszor nagy fogfájásban szenvedek, és mások tanácsát
követve tapasztalom, hogy a dohányfüst
enyhíti a fogfájást — hát ön miért pipáz
kérdi a második szinte nagyobb tanulóiul? én torokfájásban szenvedek, és a
119
meleg dohányfüst amint tapasztalom enyhíti e fájdalmat — hát önnek minek a
pipa, kérdi a harmadik szinte nagyobb
tanoncztul? nekem kérem tolvaj hideglelésem van, és a dohányzás amint tapasztalom használ e baj ellen — hát te
miért dohányozol? kérdi végre egy ökölnyi
nagyságú kis tanonczot? hát — hát —-
kérem asan hát — hát — ■— nekem meg
tyúkszemem van : hogy mersz ily hitvány
hazugsággal fellépni! dördült reá a kormányzó; — hát mit tehetek én főtisztelendő ura m, mikor ezek a vén kamaszok mind elkapdozták előlem a java
hazugságokat, és nekem más nem maradt.
202.
Rajz. Sunyi urnák legkedvesebb nótája a: Miháj sógor. Egyszer azonban — az az sokszor — úgy be volt csípve,
hogy abba is belesült; pedig csupáncsak
abból a két szóból áll az a nóta.
Hasonlókép jár toasztjaival is. Ugyanis: diákos ember lévén, minden harmadik
120
érvényeseket felejtette
totyakos lássa ember lévén,
szava: ergo. Ha aztán valaki rá találja
kiáltani,, hogy vigyorgó, Sunyi ur
azonnal benmarad, de azért a pohárban
semmise marad, mert szégyenében rögtön
— beönti. Egyébiránt máskülönben is
oly gyáva ember, hogy becsületes magyar
parolát se mer adni, mert fél, hogy megszorítják a — markát.
Egyszer azon háznak a padlásán a hol
ő lakott, tűz ütvén ki; mig mások értékesebb tárgyaik kihurczolásával foglalkoztak : ő az udvaron tétlenül ácsorogván,
igy siránkozott: Már most hová lesznek azok a szegény patkányok?!
Mire aztán vissza sietett szobájába, és
minden lejárt lutri-reskontót összeszedett, s csak az
odaben.
Sunyi ur t_v„__„ JDVO1J,
valaki azt veté szemére, hogy az ivágban is lassú! Mire ő annyira megboszankodott, hogy ezen vakmerő állítást
azonnal aljas hazugságnak nyilat-,
koztatta ki.
121
Egyszer keményen berúgva lődörgőit
szállására. Ezen állapotában annyit karmolászott a kapun kívül levő csengetyű
után, hogy mind a tíz ujjáról lekopott a
köröm, s végre midőn mégse eresztették
be, igy fakadt ki: talán nem is vagyök itthon!
Ha illuminált állapotban van, (aminthogy ritkán is van máskép) rendesen
vén hunczut-nak szokott titulálgatni
mindenkit, mert úgy gondolja: nem kerül
az költségbe, ha saját titulusát másnak
is odakölcsönözi ; úgyis csak hamar
visszakapja kamatostól.
Valaki ráijesztett, hogy födetlen könynyen meghűlheti magát, és gyikot kaphat.
Mire ő szörnyen megrémülvén a gondolat
tói, hogy a sok bor, ser, és pálinka aztán
merre megy le? azóta oly vastagra panyókálja rongyokkal anyakát, miszerint
ha toronyból esnék is le, nem törné ki a
nyakát.
Ha Sunyi ur valahol vendégképen megjelen, oly tapadóssá válik, hogy midőn
122
fogadnád ?
L
B
a házi ur,
rasztja:
vagy asszony ekképen mane menjen el Sunyi ur, még
itt lesz; ő meghatottan feleli: nemig!
203.
Párbeszéd. Bangyi: Tudod-e kit
választottak a spanyolok királyuknak?
Lai: Tudom hát, XII. Alfonst, —
sajnálom szegényt.
Bangyi: No talán te el sem fogadnád ?
Lai: Két állás van, melytől borsódzik
a hátam.
Bangyi: S azok?
Lai: A spanyol királyi pálczát s a
kis-kanizsai jegyzői pennát brrr el nem
fogadnám a világért sem.
Bangyi: S miért?
a i: Mert az csak mától holnapig tart,
an gy i: Aunye! —
204.
Pór. Szerencsés jónapot kívánok a
Tekintetes Orvos Urnák, — Megkövetem
123
s k fial áss a n, hát csak azért jöttem be, hogy
a feleségem a zsírt, mit orvos ur adott
neki, már megette, s a pilulával
megkente a lábát, és még sem lett jobban.
Doktor. Az istenért! hiszen ti megfordítva vettetek, mert a pilulát kellett
volna bevenni, s a zsírral a lábát megkenni ! Most mindent elrontottatok.
Pór. Hát mit tegyünk, hogy jóra hozzuk a mit elrontottunk?
Doktor. No azt a mit mondtam, de
rögtön, és pedig 24 óra alatt.
Pór. ügy! hát sietek, mert tegnapelőtt jöttem még fel, s előbb a csibéket
adtam el.
205.
NAPTÁRI JEGYZETEK.
I.
Főbb ünnepek.
1. Midőn a férfi megházasodik
resztet kap.
124
minden
II.
a
ha
„ t u d ó s “
Böjtök !
Böjtje van a házasoknak, ha elmúlt
mézeshetek farsangja.
Böjtje van a politikusoknak,
nincs porosz franczia háború.
S böjtje van minden embernek, ha
ellopják kamarájából a szalonnát és minden halandónak azon percztől, midőn felcsap tudományos Írónak.
2. Midőn keresztjét egy felsőbb
hatalom elveszi!
3. Midőn becsű k a ti k
korcsma és mákvirág.
4. Midőn valaki közintézetre áldozik. (?)
5. Midőn Magyarországon a
tudós lesz.
Jegyzet. Egész éven át ünnep van, ha
van mulatni való aprópénz.
125
III.
Farsang.
A háziurak farsangja 1. február,
1. május, 1. augusztus és 1. november
napja. Az a furcsa a dologban, hogy
a háziúr fütyöl, alakó pedig tánczol,
s mégis a háziúr mulat.
A szerelmesek és bolondok
farsangja addig tart, mig a szerelem és
bolondság. A kiábrándulásra rendesen a bünbánat ham vázé szerdája jő n.
A balett-tánczosnők és szerencsétlen fúr uly ások farsangja tart
januártól deczemberig, mert az egészévet
át tánczoljak és átfurulyázzák.
Balett-táncZosné és szegény flótás! olyan
két elválaszthatatlan kétlábú állat,
egybenótt fog-alom, t. i. kik nem valók az ember foga alá, hogy rajtuk sokáig
rágódj ók.
126
IV.
Uralkodó planéta!
idén a
! hanem
— Pénz
a H aUralkodó planéta az
és B e c s ü 1 e t ? . . . nem
talo m !!!
A pénz "a mágnes, mely mindent
magához vonz, mint az asszony a férfiakat, — mint a tenger a folyamokat.
A pénz a tengely, mely körül forog
a világ kereke.
A pénz szerez mindent: szerelmet, dicsőséget, becsületet. — A hatalom
szerez pénzt és tiszteletet.
De hát mi is az a pénz?! — A legcsengőbb hangú primadonna, mely
a sziveket s fejeket elbolonditja! — A
p é n z m a g a legtermékenyebb mag, mely
az uzsorás körmei közt kövérebb kalászokat hajt, mint az egyiptomi búza,
A pénz az aranyborjú, a világ
hamis istene, mely előtt mindenki
arczra ború], s mert így az arczokat
127
206.
Eredeti levél. S. Gy. közkedvességü
költőnk egykor Egerben mulatván, távoztakor, midőn épen szekérre ülne, egy
öreg ember jő hozzá s megszólitja:
— Ugyan uram! legyen olyan jó, adja
e levelet leányomnak, ki Pesten szobaleány.
Költőnk mosolyogva kérdi az öregtől,
hogy hát hol található fel leánya Pesten?
— Meg van abban uram minden Írva,
— mondja az öreg, s a költő mosolyogva
nem láthatni, talán azért van oly sok
arezátlan!
Azelőtt Vé n u s uralkodót t, hódított
mindent, de mióta Mars Párisi bevette,
s az arany almát elnyerte, azóta e
kettő ragyog az égen, s Madame Venus
e feletti elszomorodásában felöltötte a
krinolint és fru-fru kalapot s ha
már nem is az égiek, de mindenesetre a
földi divat uralkodója!
128
m. p.
207.
Sírirat egy sírásóra.
E férfi kilenczven évig élt,
És sirásás volt a kenyere;
Azonban ki másnak vermet ás,
Elvégre maga esik bele.
tévé el az átadott nyitott levelet, mely
szóról szóra igy hangzott:
„Tisztelt jányom !“
Ne haragugy, hogy levelet nem kaptam,
mert hát aztat se tudtam, há Írtak, tisztelek és csókollak szeretett rokonidat is
és tisztel apád és anyád, és ird meg, hogy
vattok, mert én hál istennek egésséges
vagyok! és én megírom, hogy hányadik
szám alatt vagyok a szálában 249 szám''
alatt lévő házban, és anyád a múltkor
beteg volt, de már hálistennek egésséges
vagyok;
Én maradok jó apád és anyád.
Warga Mihály
129
208.
209.
9
Szívreható ének. A falusi kántor
nagyon sokat tartott szép éneklésére s
Árionhoz hasonlította magát, ki dalaival
a delfineket is magához vonta.
Hányat mutat a napóra árnyékban !
A tanácsteremben voltak a schildai bölcsek s nem merték a gyűlést feloszlatni,
mert nem tudták, hogy hány az óra.
— Ugyan eredj Hans, s nézd meg a
toronyon a nap órát, — parancsold a
polgármester a hivatalszolgának.
Egy néhány perez múlva nagy erőködés közt hozza be az oszlopba vájt napórát.
— Hát mi az ördögöt csinálsz, te
Hans ? kérdi tőle a polgármester.
— Könyörgöm, minthogy a napórát
nem ismerem, hát hát behoztam hogy
nézzék meg maguk az urak!
130
Midőn egykor az egész község boszúságára ismét hallaté kedves hangját,
észrevesz], hogy a hivek közül a szészék
közelében egy vén asszony keservesen
zokog.
Azon erős hiedelemben, hogy a tisztes
matrónát az ő éneke fakasztot''a könynyekre, az istentisztelet után kérdező
tőle, hogy valljon miért sirt ?
— Ah, édes jó kántor úr, — válaszolt
az anyóka, — volt nekem egy kecském,
a melyet tőlem nem rég loptak el, s ha a
kántor urat hallom énekelni, azóta nekem
mindig úgy tetszik, mintha felejthetlen
kecskémet hallanám mekegni!
210.
Miért harapott Ádám az almába?
Miért harapott Ádám az almába? —
kérdi a tanító vizsga alkalmával egyik
tanítványát.
— Mert nem volt neki kése! lön az
egyszerű felelet.
131
9*
nem egyék
211.
A hegedű. — Láttál-e vagy egyszer
hegedűt, te Gyurka? — kérdi az egyik
székely a másiktól.
— Honne láttam volna te, mikó még
ettem is.
•— Jé te bódi! Iszeng azt
meg.
- Hát?
Hát és, — mert azt innét hujzák s
s tú taszitsák, s ojan szépen szó, hogyhogy 1
212.
Udvariasság. A kasznár levelet küldő
tiszttartó barátjához, melyben értésére
adja felesége halálát, s felkéri őt az utolsó
tisztességtevésre.
A tiszttartó a levél kézbesítője által
azonban visszaizente, mikép az neki elve,
hogy asszonyszemély temetésére egyáltalán ne menjen: azonban ha az úr halt
volna meg, annak a temetésére, szívesen elment volna.
132
ember udvarolt
213.
Hogy kell nézni a sötétséget? Az
utas másnap korán reggel akaiván elindulni, majdnem az egesz éjen át nem
tudott aludni. Végre úgy tetszett neki,
mintha hajnalodnék.
— Nézd meg Jancsi, — szólt a kocsisához, — hogy sötét van-e még odakint?
Az inas kinézett az ablakon s azt viszonzá, hogy bizony még egészen sötét van.
— De hogyan tudhatod azt, te szamár!
— vágott közbe gazdája mérgesen. —
Legalább gyertyával nézd meg,
ha sötét van-e még!
214.
Furcsa bók. A deli testalkatú fiatal
a kisasszonynak, kinek
élete fölött már ötven tavasz elvirult, s
őt mindig angyalának nevezte.
— Uram, mondá a hölgy, észrevevén
a gúnyt, — ezen nevezetet, ezen szép
bókot meg nem érdemiem.
133
216.
A b—i református pap busvét első
ünnepének estéjén feddőleg mondá fcldes-
— Sőt igen, viszonzá az udvarló, —
mert az angyalok az isten legrégibb
teremtményei!
215.
Kinek volt szánva a csók? A menyecske még nem igen régen jutott volt
főkötő alá.
Nehány nap múlva, midőn észrevette,
hogy férje a munkáról lassan haza felé
ballag, utána lopódzott s titkon megcsókolá. — A férj boszankodva fordult
neje felé, s haragosan mondá, hogy nem
illik a házastársnak ütőn útfélen nyalakodniok.
— Bocsáss meg kedvesem, s ne haragudjál, mentegetőzék a menyecske,
hiszen nem tudtam, hogy te voltál!
134
az
217.
Báuat-felhók.
1.
Most, mint kulcsár, úgy hordozom
Utánad azt a sok kulcsot,
Mikkel ládákat nyitogatsz:
Mutatandó a sok smukot. . .
urának, hogy hát már csak legalább
ezen a szent napon nem kellett volna
elmulasztania az úr vacsoráját.
De hiszen tiszteletes uram azt tartom
én, hogy mind bolond ember az „ki
reggel vacsorái. “
Majd ha egykor nőm leendesz,
Te hordozod a sok kulcsot,
Azaz: szükségtelen lesz, mert
Elpotyázom a sok smukkot!
135
218.
Honorata és Vincencius. Honorata.
Én gyermekeimet mindig magammal hordozom.
En kedves nagysám, — gyermekeimet
soha sem viszem magammal.
Honorata. Igen ám; mert ön utána
viszik a gyermekeket.
219.
Egy gazdag izraelita valamely böjtnapon igen kényelmesen akart élni 8 egy
II.
Kihozták már a halottat,
Ki az udvar közepére;
Zeng az ének, — sir az özvegy,
Kendőt borítva szemére.
S kendő alól kis leányhoz
Susog lassan : „Kis czicsusom,
Itt van e már az ispáai ur,
Jól áll-e hátul chignonom?
136
220.
A divatnak hódolni kell.
szegény izraelitának azért fizetett, hogy
érette böjtöljön. A szegény izraelita azonban elvéve a pénzt s nem böjtölt. E
végett a rabbinus által felelősségre vonva,
ekkép felelt: Rahbilejben, ha csak ettől
az egytől vettem volna pénzt, akkor böjtöltem volna, de miután többektől vettem ;
ki nem tarthattam, ennem kelletett.
Furcsa világ ez a mai,
Látszik hogy halad, untalan;
Mind úrnak akar látszani
Most: kinek pár garasa van!
Nem néz a földre, — gőg miatt, —
Jóllaknia bár nincs mivel;
Igen, de most ez a divat:
S a divatnak hódolni kell!
137
Az inas, — hol csak teheti:
Legénynek adja ki magát;
S a legény meg azt szereti:
Ki neki mester czimet ád.
S hogy kézműves lett, amiatt
A mester arczát rejti el;
Igen! mert most ez a divat:
S a divatnak hódolni kell!
Hát még azok, kik igazán
Bőségben élnek, — gazdagok;
Kik apjok ősi birtokán
Most adnak túl: — hát még azok ?
Kik szórják a forintokat,
S szórják százával , . . ezrivel;
A szoba-leány kis-asszonyát
Utánozza, mint a majom;
Öyöngyöt, meg selyem cziczomát
Vesz az utolsó garason; —
S magát, — ha ünnepre virad, —
Mint egy úr-hölgy ékíti fel . . .
No mert mostan ez a divat:
S a divatnak hódolni kell!
138
Grófnak ezimzi magát, ki csak
Báró, és úgy hetvenkedik ;
És — méltóságos úrfinak:
Ki nem is nemzetes pedig.
Eszik-iszik; — etet-itat,
Kontóra, és úgy szökik el .: .
De hát mostan ez a divat,
S a divatnak hódolni kell!
Sok eztán koldús-botra jut,
És jár reggeltől alkonyig.
Hogy segéljen rajta, ki tud;
S mint futnak most munka után,
Mint futnak most az emberek?
Izzad, tűr egy-kettő csupán;
S alszik, henyél egész sereg.
Ha enni hívják: úgy szalad;
Ha dolgozni: hát csak filel. . .
No de mostan ez a divat:
S a divatnak hódolni kell''.
Tudván, hogy most ez a divat;
S a divatnak hódolni kell!
139
Másként az álla felkopik.
És — felkopik; mert nincs ki ad,
Lábát nyűjje bár térdig el . . .
Hja! de mostan ez a divat:
S a divatnak hódolni kell!
221.
Az élőfák. 1. Ugorkafa. (Cucumisarbor, Uinorfenbűlint) különös sajátsága,
hogy virágai gyakran mák virágok.
Gyümölcsözése zöld, és megemészthetlen. Alacsonynövése miatt leginkább az
apró éretlen tökök, és porban csúszómászó gazok szoktak rá hirtelen felkapaszkodni.
2. Hétszilvafa. (Septemprunus, SíébenJlvetf^genbaunt.) Gazdagon termőföldje a
firtelmágnási gőg; levelei czimeresek,
penészesek s kutyabőr vastagságával bírnak. Koronája 5—9 ágú; többnyire élhetetlen, csenevész gályák s fattyú hajtásokból áll. Alóla könnyű nagyralátni,
s a hetvenkedésnek is enyhet ad.
140
3. Pofa. (Po-arbor, s$0;$3aimt.) Héja,
azaz bőre vastag és kérges, minden piszok
könnyen ráragad s a sértések rajta azonnal behegednek. Mint afféle élősdi növény,
magas és hatalmas fákhoz ragaszkodik,
s azoktól nyeri táplálékát. Mindenféle, de
leginkábba felsőszél után hajlik. Magasra
nem nő, mert igen sokan másznak rá.
4. Családfa. (Arbor familiáris, ^anth
lienbaitin.) Némelyik igen magas s ez oka,
hogy a régi egy-két nemesebb gyümölcs
helyett most már hitvány, nemtelen terem rajta, s az is sokszor messze esik el
termő-fájától.
5. Mogyorófa. (Baculus, Stab>®aam.)
Ez csak arról nevezetes, hogy belőle készítik hites honi termesztményünket a
rn ogy or ó fa-háj t, mely itt-ott megyéinkben mint az alkotmányos igazságszolgáltatás kézzelfogható eszköze szokott
25— 30 adagban egy némely „jobb" és
„bal“oldalra rákenegettetni.
6. Fűzfa. (Arbor ferocium poetarum,
5rifdjling<®idjter»$Bauitt.) Fiatal poétáink
141
kedvencz növénye, melynek gyümölcseivel a divatlapok szerkesztői szoktak az
olvasóknak télen nyáron kedveskedni.
7. Kaptafa. (Crepida-arbor, Seiften*
Saulit.) Mint a centralisatio alig tengődő
védfáján rajta teremnek meg időnként
az osztrák újabb és újabb formátlan kormányformák, melyeknek árát rendesen a
nép adja meg, s melyek jó magot sohasem
hoznak, hanem konkolyt igen is hintenek
a nemzetiség közé.
222.
Önkénteseink köréből.
Mondja meg ön Manyus
„kapuniere ?“
0 n k é n t. Nem értettem kérem!
Tiszt. No hát hallgasson ön ide;
az erődítésnél (Barrikade) mi az a
„kapuniere ?"
Önként. Kapuniere? Ka — kap —
hát kérem alásan az annyit tesz mint
kapanyél.
T i s z t.
ur, mi az a
142
223.
224.
Gléda (áll mint a cövek, egy ember
véletlenül elprüsszenti magát) Phcsich ! ...
Gefraiter. Mi volt az? addig egy
ember se merjön hangot adni, még én
azt nem mondom : r u t.
KIVONAT
„A szerelmes kántor" című operettből.
Előadatott: Kukutyinban.
Szalámi-gyárban de szólt a muzsika,
Nobel úri nép mulat ott nem fika,
Nobelok közt, a legnoblabb, egy szép
hangú éneklész,
Ki amellett hogy Adonis, a feje is csupa
ész.
A lehrniben de sertyog a sült liba,
Jól megy a bál, nincs benne semmi hiba,
143
225.
Bem apóról. Bem tőből vágott hadvezér volt. Három szóval adta ki parancsait,
s ki nem teljesité, h .Iái fia volt. Egyszer
egy kedvencz adjutánsa nem engedelTánc között még Hymen ur is, Hymen
ur is szerepel,
Mert a kántor táncosához ilyen mondást
kerepel:
„Szeretlek én téged szép szakácsnő,
Ha nem vagy is pintér, ács vagy takácsné ;
Szerelmedet ha máskép nem — itt a kántor ur kacsint,
S zsebébe nyúl — megvásárlóm, nesze
érte húsz forint."
Hej de nincsen tövisnélküli rózsa,
Az a hir jár a városban, s nem kósza:
Hogy éneklészünk nem kapott pénzért
mást csak nagy orrt.
S amiatti bánatában vederrel itta a bort.
144
meskedék. Letérdelteié. Kérték érte, s a
kérőket kurta vasra akarta veretni. Értésére esvén azonban, hogy ez puszta
szokás, a kérőket e szóval bocsátá el:
„Kein Pardon! Subordination !“ A főbelövés után inegvallá, hogy a boldogult
neki legkedvesebb embere volt. Mozdulatai villámgyorsak voltak, s az ellenséget
sajátságos cselfogásokkal szedte rá. A
piskii csatánál történt, hogy egy ezred
gyalogság ellen öt huszárt küldött. Ezek
vonakodtak.
— Ich láss euch! — mond felemelve
pisztolyát.
A huszárok megindultak s az osztrák
ezred karéjt képzett.
Ekkor elhelyezett ágyúiból, a tömeg
ezredbe lövetett, mely megszaladni kényteték. Az öreg kezeit dörzsöld s mosolyogva rnondá: „Östreichische Taktik!"
226.
Midőn Bem Szebenben ujjonczozott,
uj sergeket organizált, többek között egy
145
tiszt.
10
1kényszerítőit szász rekruta elbocsáttatásáért esedezett.
— A többiek is olyanok, mint te vagy,
fiam ?
— Igen, — mond ez reszketve.
— No hát mind elmehettek.
227.
Bem untalan dolgoztatott. Miért?
Senki sem tudta. Többi közt egy tiszt
táborkarából azt kérdé: miért teszi azt?
— Tud ön hallgatni? — kérdé a vén
lengyel.
— Igen, — mond a
— En is, feleié az.
228.
Slovák leves. Végy egy adag szamár*
ságot, mártsd nyomda-festékbe, és főzd
egy ideig gorombaságban. Mikor már
egészen nyájas piros szint nyert, tégy
hozzá ravaszsággal kevertszemtelenséget,
metélj beléje Guttenberget és kész a Slovák leves.
146
229.
Acsinál puftud nélküKülömbségek nz „igazi" és „garasos11 aristocraták között. Az
„igazi" aristocrata nyájas és leereszkedő;
de oly finomsággal és gyöngédséggel,
moly a legönérzetesebb embert sem sérti.
A „garasos" aristocrata üres gőgjével
és pöfíbszkedésével mindenkit sért, kivel
csak érintkezik.
Az „igazi" aristocratától lebet tanulni
mértékletes életmódot, és szerény vise
letet.
A „garasos" aristocratában tanulja az
ember utálni a torkosságot, és fajtalan
ságot.
Az „igazi" aristocrata nem tékozolja
el az ősöktől reá szállott szép birtokokat.
A „garasos" aristocrata nyakára bág
meg a virtualitásnak is.
Az „igazi" aristocrata nem
fereket, öszvehuzza magát, s
lözni a jobb időkig.
147
10*
A „garas<>sí( aristocrata vechslizik az
ördöggel is, csak pénzt lásson, s ha elmarasztalás után exequálják, még a hetvenedik nagy apja nevében is igénypert indít.
Az „igazi11 aristocrata, ha balcsapások
érik is vagyonával becsülete is veszendőben van, ösmeretlen világrészekben bujdokál, vagy agyon lövi magát.
A „garasos11 aristocrata, ha könnyelmű,
tékozlásai után tönkre jutott, s vagyonával együtt becsülete is elveszett, hogy
nyomorult életét tengesse, közhivatal után
tolakodik.
Az „igazi11 aristocrata, ha hivatalt vállal, annak meg is tud saját áldozatával
is felelni, s azt tartja magáról: hogy ő
nem ura, hanem szolgája a közönségnek.
A „garasos11 aristocrata, ha hivatalt
vállal, első gondja uj ruhát varratni, s azt
tartja magáról, hogy ő ura a publikumnak s ez neki szolgája.
Az „igazi“ arisztocrata, ha hivatalt visel, megközelíthetetlen, nem lehet lekeny erezni.
148
lelkű is,
230.
231.
A pedagógiában:
Tanitó : Mondd kis Mili, mi az a kincs ?
Mili: Kincs? kincs ? az egy káplár!
Tanitó: (csodálkozva) Hogy hogy ?
Mili: Hát úgy, hogyha a káplár ur
este 9 órára pontosan nincs a konyhában,
a szakácsnőnk azt mondja : „Nem tudom,
hol marad oly soká a kincsem."
A „garasos" aristocrata ha hivatalt
visel, elől hátul megejthető, elfogad zsin
delyt, pénzt, tyúkot, tojást, malaczot,
csak adjanak.
Az „igazi" aristokrata nemes
meg tud bocsátani elleneinek.
A „garasos" aristocrata hitvány lelkű,
boszujával üldözi ellenét a sírig is.
A perzsáknál, ha valaki roszat akar
kívánni ellenségének, azt mondja : „Ki-
149
232.
233.
vánom, hogy a rósz ember egy fösvénynek
ládájába zárassák, mert akkor nem lát
napvilágot."
Süket pár. Van a mi falunkban egy
nagyot halló ember, kinek a felesége is
nagyothall. Hazamegy a gazda, a felesége
épen a köpülést végezte, s a mint a gazda
Egy ájtatos asszonynak olvasóján
elszakadván a fűző, néhány szemet elvesztett, megszokván az olvasóról imádkozni, házról-házra ment, hogy a hiányzó
szemeket összekéregesse. Kapott is; de
egy épen olyan, mely a „hiszekegyet"
képezte, még mindig hiányzott; tehát a
hány helyre csak bement, mindenütt igy
kezdé kérését: „Ugyan szépen kérem
édes komámasszony, nincsen kenteknek
egy heverő „ hiszekegyistene ?“
150
234.
Egy fizetni nem tudó vendég kérte a
vendéglőst, tartaná meg emlékében az
összeget, addig míg kiegyenlíteni fogja.
Szívesen, mondá a vendéglős, azonban a
krétát kell segítségal vennem. — S csakugyan fel is irta egy nagy táblára ujnyi
nagyságú betűkkel a vendég nevét, állását és adósságát. — De hisz igy az egész
város olvashatja, hogy én önnek adósa
vagyok — mondá a vendég. — Tudja
mit — szóla a korcsmáros, — hagyja
ön itt a köpönyegjét, majd azzal
eltakarjuk. —
belép, kérdi: Nem eszik ked egy kis irót 2
A gazda nem hallva, kérdi feleségét:
„Nem adsz egy kis irót?“ „Eszik-e keed
irót2“ „Adj egy kis irót !“ Azt a nagy
füledet, mégsem hallod, háromszor mondtam már adj egy kis irót.“ „Azt a nagy
fülét kendnek: eszik-e kend irót! 2“
151
236.
Fénykép csoportot mutogatott valaki
egy ismerősének. Milyen sok arczkép
együtt — mondja az ismerős —• és menynyire hasonlítanak egymáshoz!
Hogyan? — Kérdi a mutogató.
No amennyiben mind lelketlen, felel
az ismerős.
235.
Egy jó eszmém van! mondja egy üres
fejű ficzkó jó ismerősének. „No barátom,
ápold ez egyetlen eszmét, mert fejedben
egyesegyedül lévén, majd rettenetesen
elunja magát."
237.
Egy kis félreértés. Babfőzeléket vacsoráit principálisa távollétében egykor
egyedül a b—i jegyzősegéd, mig a konyhában egyik szolgáló a másikkal badar
nevetéssel holmi haszontalanságról csevegett.
152
238.
239.
Egy magyar paraszt először utazott
vasúton, A kiindulás után csakhamar jő
Furcsa sajtóhiba. Szabadságról dicsekedett, levelében a p—i birtokos Amerikába költözött rokona előtt, hogy őt’
ezzel ős hazájába visszaédesgesse, s
személye helyett ilyforma válaszát nyerő:
— Barátom, az általatok élvezetiekre
alkalmazott kifejezés nagyszerű sajtóhibában sántit, nem megyek haza. . . Az,
mit ti élveztek, a szó teljes értelmében
szabottság, nem szabadság — barátom.
— Van eszed, te lány 1 rivalt rá a
jegyzősegéd, megsokalva azok félszeg
mulatságát.
— Igenis van, ifjuram, ott a korsóban,
feleié az együgyű leány, ki e kérdés alatt
e ez e t e t értett.
153
240.
a conducteur b jegyét kéri; mire a paraszt
dühösen oda mordul: „mit? a jegyömet?
— de már azt oda nem adom! 5 pöngő
foréntért vettem, ha akarja, vögyön magának ögyet.“
Sok van, a kiről azt mondják,
Hogy megtestesült jámborság,
Pedig legnagyobb gazember;
Megcsal másokat ezerszer,
A mai világban.
Hajdan egy bölcs igaz embert
Keresett lámpával, s nem lelt;
En fogadni merek rája:
Ma is keveset találna.
Több van, a kit fel lehetne
Akasztani bátran:
Mint ki méltó, tiszteletre,
A mai világban!
154
Szent pofát vág, míg szivében
Undok gonoszság van;
És ilyennek lenni érdem
A mai világban!
Az hizeleg, azt tart vélünk,
Ki legnagyobb ellenségünk;
Az mondja, hogy jó barátunk;
Ki megöli boldogságunk.
Jóakaróink közt mennyi
Áruló Judás van?
S ezek szoktak sokra menni
A mai világban!
Sok, ki bőséget lát pénzben,
Koldulva áll az ut-félen,
Mig számtalan koldus fajta,
Magát uraságnak tartja.
Egy, — hogy senki meg ne értse
Árul macskát zsákban;
Más többet beszél mint kéne,
A mai világban ?
Sok hatalmas szolgaképen
Megalázza magát mélyen
155
isten
241.
„A sváb soha sem tartja meg szavát/4
A „Bressl. Ztg.“ egy magyar katonáról a
következő adomát beszéli el: Egy magyar
zászlóaljban, melynek parancsnoka német
Míg ellenben számos szolga
Tök-fejét magasan hordja.
Kik előtt ál-ut az erkölcs,
Olyan akárhány van:
Okos-bolond, és bolond-bölcs,
A mai világban !
Az igazság, az emberség,
Önhaszonleséssé lett rég:
Kétszinűség most a módi.
Azzal szoktak takarózni.
Lucziferre válik minden
Ember itt, hiában:
Azért nem áld meg az
A mai világban !. . .
156
242.
Érdekes adat. A lopás bűntényének
öt fokozata bécsi lapok szerint a következő: 1. a ki egy miliőt lop, az már financzier; 2. a ki egy félmiliót lop, az
törvényszegő; 3.
az hunczut; 4. a
ki egy félmiliót lop,
a ki 100,000 frtot lop,
ki 50,000 frtot lop, az
ember, egy magyar baka folytonosan
szidta az őrnagy jelenlétében a szószegő
„svábokat." Az őrnagy megtiltó neki
illetlen kifejezéseit, minthogy, úgymond,
ő maga is sváb, és azzal fenyegető, hogy
ellenkező esetben „huszonötöt" veret rá.
A magyar azonban csak egyre szitkozódott. Az őrnagy tehát lehuzatja és megparancsolja, hogy jelenlétében vágják rá
a huszonötöt; a tizenkettedik ütés után
azonban leoldatja a bűnöst a deresről és
kédi: „Nos János, hát most mit szólsz?"
,Megkövetem alásan őrnagy uram'', volt
a felelet, „Mégis csak igazam volt. A
sváb soha sem tartja meg a szavát!"
157
245.
K. városban egy gőgös szűcs, egy tanító nejének azt monda, hogy férje csak
le egyszerre."
döglik meg?" Már
gazember; végre 5. a ki egy pár csizmát,
vagy ilyesmit lop, az akasztófára való !
243.
Kérdi a bakát a tábori fuvaros-paraszt: „Ugyan katona uram! Ilyen
meleg időben hol tartják el a húst, hogy
el ne romolják? „Hó atyafi, hát ilyen
veszett forróságban csak fél ökröt vágunk
„De hát a másik fele nem
az az ő dolga."
244.
Egy fösvény az utczán járkálván,
mindig nagyokat lépett. Ismerősei sokáig
el nem tudták gondolni, mi lelte a fösvényt, mig egyiknek maga bevallotta,
csizma-kiméletből lép ily nagyokat.
158
246.
Két adoma. A Lipótvárc sban egy fölvergődött pénzember neje, ki gyermekei
nevelőjét leszokta nézni, e napokban kitört a védkötelezettség ellen, mely nem
kímélte az ő legnagyobb fiát. „Mégis csak
szörnyűség, — úgymond i nevelőnek, —
hogy besorozzák az ily drágán nevelt,
gazdag fiukat is. Vigyék inkább az önféle szegény fiukat, kiknek sem ökrük,
sem szamaruk 1“ — ,Bocsánat nagysád —
feleié a megbántott nevelő — nekem van
ökröm is, szamaram is?" — azzal rámu
tatott két kis tanítványára, az erdemes
asszonyság nagyreményű fiaira. — A
másik adoma egy fiatal hölgyről szól,
A-B-C-e mutogató. E tanítónak neje
élezés nő lévén, igy felelt a furfangos
szűcsnek : „Igen, férjem A-B-C e mutogató, hanem önnel kezdené a mostani
tanitásmodor szerint az „i“ betűn s közvetlen végezhetné önnel az „á“ betűvel."
159
247.
hölgy, —
- „Es ön
Különös ok. Egy, a korban már jól
előhaladt, kiapadhatlan álcáéiért is igen
kedvelt jeles festész kérdeztetik, váljon
szép tehetsége s meglehetős gazdagsága
mellett családi kört alapítani képes lehetvén, miért nem nősül meg, miután festőre
nézve egy kecses nő oldalán csak türhetőbb lehet az otthonnmaradás, mint az
agglegényre elviselhetlen unalmas magány.
A kérdezett minden gondolkozás nélkül feleié:
kinek zsebóráját a társaskocsin ellopta
egy díszesen öltözött üatal ember. „Hát
nem vette ön észre, — kérdé a kapitánysági hivatalnak, — mikor önhöz közeledett?" — „De igen, — feleié a
éreztem, hogy felém simul." -
nem szólt semmit?"
„Azt hittem, udvarolni akar“, — viszonzá a hölgy, szemét besütve.
160
248.
249.
„Ha szelíd, jólelkü, takaros nő lenne,
sajnálnám, hogy én kaptam őt’; ha gonosz, könnyelmű, lepke, sajnálnám, hogy
engem kapott “
Nyertem !. . . szólt az inspektor ur
Pénzrakást forgatva,
Jo lesz a kis feleségnek
Majd az uj fogatra.
Kis különbség. Ebédelt a tanfelügyelőségi tollnok a vendéglőben; a pinczér
egyre miniszteri tanácsosnak czimzé.
Nem vagyok én az, ne sértegessen. Kérem; bocsánat, ha a tanfelügyelő kir.
tanácsos, gondoltam, tollnoka legalább
is miniszteri tanácsos
161
Nyertem! szólt a háta magett
Uj irnokocskája,
Csókot lopván a feleség
Hamis ajakára.
250.
Érdekes nyájasság. Kereskedése ajtajában állt a kalmár naphosszat és nézett
az utczán komoly, mogorva arczkifejezéssei fel s alá. Többször feltűnt, hogy a
belépők előtt arcza kiderült, midőn azokat
szokatlan nyájassággal fogadta, bevezette,
11
Az uj fogat nemsokára
Az udvarra hajta,
El is tűnt a csinos Írnok
A szép nővel rajta.
Gondolkodik inspektor ur
Most is még magában :
Voltak épen vesztett-e vagy
Nyert a mulatságban ?
162
251.
illedelmes kérdést intézett hozzájuk, hogy
t. i. mivel szolgálhat mit parancsolnak stb.
s előbbi komoly tekintetével ismét az
ajtóba állt s nézett fel s alá, a vevőket
segédeire bizván. Egy ily rögtönzött
derfts-borús állapotában egyik barátja
kérdező, váljon a belépő előtti nyájassága
szokott kereskedői jellegét mutatja-e?
— Dehogy, válaszolá ismét mogorva
arczkifejezéssel, mindig azt hiszem, régi
tartozását jő fizetni, pedig újakat csinál.
Miért nevezik a szabókat „kecskékének? Most derül ki, hogy korántsem
gúny, hanem históriai tradition alapuló
megtisztelő epitheton. A török-világban
ugyanis Komárom már azon a ponton
állt, hogy élelem és védszer folytán föladja magát a töröknek. Ekkor egy kis
vézna szabó fogja magát, belebuvik egy
keeskebőrbe s kimegy pour la forme
legelészni a várbástyá melletti gyepre.
163
252.
végre
11*
hogy árulja, fontját e
Látják ezt a törökök, s megütődve rajta
„Hiszen ha még ily elő állatjaik vannak,
akkor nincsenek oly igen megszorulva!"
— gondolják s az ostromló vezér boszusan vonul el a vár alól.
Az aranyhalacskák. Aranyhalacskákat is árult többek közt egy p—i kereskedő s azokat evégből kirakatában közszemlére tette. Egy arramenő pór soká
nézegette a vízzel telt üvegben vidáman
lobiczkáló gyönyörű állatkákat s 1
megszólalt:
Ugyan uram,
halaknak ? . . .
A kereskedő hahotáját azonban eléggé
világos válasznak tartá a távozó pór.
Utána nyomban érkezett egy középosztálybeli no és kérdezé:
Hogy adja uram e halacskákat?
Darabja 60 kr.
164
253.
szörnyű drága! hiszen
. ... ha mégis nagyob60 kr.! oh, az
oly igen piczinek.
bak volnának. . . .
Végre egy csinos leányka nem sokalta
árát s rögtön kívánt egyet, hogy hazavigye.
Hozott magával akisasszonyka edényt.
— üveget, melyben azt elviheti? kérdezé
a kereskedő
Oh, fölösleges. . . nem messze, a legközelebbi faluban lakom, hazáig majd zsebkendőben viszem, . .
Humor egy amerikai törvényteremben. Egy férfi, ki egy pár csizma elorzásával vádoltatott, állott a törvényszék
előtt. — Mit mondott — kordé a biró a
csizmapár tulajdonosát — midőn ön
utolérte és elfogta? — Azt mondta
feleié a tanú — hogy ő a csizmákat csak
tréfából lopta el. — Es mennyire ment
ezen tréfájával ? — kérdé a biró tovább.
165
254.
Körülbelől egy fél angol mértföldnyire!
— feleié gyorsan a kérdezett.
— Egy volt borkereskedőt levélhordónak neveztek ki. Az uj collegát kérdi
az egyik régi, tréfás levélhordó:
„No, megtudná-e mondani: melyik
hordóban romlik meg leghamarabb a
bor ?“
„Mindenesetre a penészes, vagy kiforrázatlan s tisztátlan hordóban. Feleié a
volt borkereskedő.0
Nem áll — felel vissza társa, — mert
a bor leghamarabb megromlik a — —
levél-hordóban ! —
ÁZ elveszett papucs. Vacsora után
elaludt R. sütőmester, de csakhamar fölkelt, tudva azt, hogy itt a sütés ideje és
minthogy egyik segédje istenhozzádat
mondott a kernenczének, tehát neki is
kellett egész éjjel dolgoznia. Szokása volt
pedig csizmáit, a midőn dolgozott, papu-
166
megszégyecsok''kal fölcserélni; most is keresi őket
mindenütt, de sehol sem találja. Végre
kimegy a műhelybe és kérdezi inasát:
„Te Ferkó nem láttad papucsaimat?"
„Dehogy nem, hisz most is látom."
„Hol?“
„Hát a lábán."
„Ejnye ebadta — felelt
nülve a méregbe jött sütő.4*
255.
A jobbik pálya. Egymással találkozott
két régi ösmerős, kik a viszontlátásnak
örülve, az otthonvalókról, atyafiakról és
egészségről kérdezősködtek ; végre gyérmekeíkre vitték a beszéd folyamát, kérdező egyik:
„Hát komám fia még most is deák ?“
„Nem , tanulni nem szeret , tehát
tipográfus lett. — Hát az öné micsoda ?í!
Az enyém meg nyomdász."
„Hm az én fiam jobb pályát választott,
monda öninegelégulten az előbbi."
167
i
í
256.
Sirversek.
Itt nyugszik Kiss,
De nem az a hisTóriát iró Kiss,
Hanem valóságos fisLéderből dolgozó csizMadiafia: MisKa; megholt MisKolczon, 1820. isTen legyen neki is
Irgalmas;
Itt nyugszik Kala,
Kit a világ kalapácsa lekalaPácsola vala.
257.
Egy pesti elsőrendű szállodának szobafalain következő nyomtatott kárvényt
intéz a tulajdonos vendégeihez: „A 1. ez.
168
258.
férfi vendégek kéretnek, hogy a lépcsőn
ne nyájaskodjanak a szobaleányokkal,
mert ilyképigen sok edény megy kárba/
V íldászkllland. Víg kedélyű vadász
társaságnak valók részese, élez élczet
évre, érkezőnk kitűzött helyünkre — a
hajtok elrendezve — az adott jel után a
vadászat megkezdődött. Lövés csaknem
lövést ért s a midőn nehány óra múlva
összejövénk, kezdők mondogatni: „En
nyulra lőttem, én meg rókára sat. eredményt azonban egyikünk sem mutathatott
föl. Ekkor a társaság egy tagja, bennünket ócsárolva, mondja: „No, önök hatalmas vadászok — annyi lövés és mitsein
lőttek; tessék, én mégis lőttem valamit,
s ezzel egy nyulat húzott ki tarisznyájából; azonban a mint a földre dobja, a
nyúl mozogni kezd — fel kel — s il a
berek — futásnak indul. Mindenki puskához kapott — dirr — durr — szóltak
169
259.
260.
Hagyomány. A bécsi külügyministerium portásának özvegye 102 irtot hagyományozott oly czélra, hogy ez összegen bélyegeket vásároljanak s azokat elégessék ; óhajtását következőleg indoBenzáról Írják, hogy valahányszor
svábhegyi nyaralójában felkelt, a tornáczra ménvén, ezt kiáltástentori hangon :
Piskala, paskala, biffala baffala. bum,
Léni! Ez pedig nem valami mongol nyelv,
hanem régi házi állatjainak, kutyák,
macskák s egy vén tyúk, nevei, melyeket
reggelire mindig maga hivogatott össze.
a lövések — azonban a nyúl szerencsésen
elszaladt. A mi urambátyánkkal, — ki
a nyulat lőtte volt — nem lehetett, az
nap beszélni, haragjában ott hagyott
bennünket.
170
261.
vízbe önteté
azt is kotta.
kolja: „Boldogult férjem császár ő felségének sok jótéteményében részesült, s
miután hálámat ajándékozás által ki nem
mutathatom, bélyegek elégettetése által
kell az tanúsítanom."
A Seidlitz-por és a delhy-i király.
A nálunk már nagyon elterjedt Seidlitzport nem régiben vitték be Indiába, s
Delhy királya is kedvet kapott élvezetére.
Ő felségének azonban nem igen lehetnek
tanácsadói, mert a porokat következő
módon élvezte: Először vizbe öntötte a
csomagban levő s kék boritéku 12 port
és megitta. Mire kijelenté, hogy nem
talál az egészben semmit, mert nem is
érez semmit. Erre tudatták vele, hogy
az élvezet a kétféle por összevegyültében
rejlik, hogy tessék tehát élvezni a fehér
boritéku porokat is. ö felsége rögtön
• 1— a fehér boritéku 12 port s
E pillanatban elkezdett
171
263 ''
Hazafiéiig. Nagy Frigyes testőrseregéből -egy ép oly hiú, mint vitéz, káplár,
kiabálni, a földre dobta magát, s rémülva
ordítozta, hogy meg kell halnia. Mikor
aztán a porok kipezsegték magukat gyom
rában ő felsége ismét vissza volt adva •
megijedt övéinek. Valószinü, hogy 12
dózist soha sem fog többé élvezni ily
módon.
262.
Y. urfi Q,. kisasszonynak udvarolt. —
A szerelmes kisasszony Y. urfinak fejéről,
csupa szerelemből néhány hajszálát gyomlálgatta ki. Q. kisasszony kis öcscse lát
ván, mint biberkélt a néni Y. urfi fejecs
kéjén, egyszer megszóllitja a papát! Papácskám, miért szedte ki a néniké Y. urfi
fejéből a hajat? Miért? — felelt az apó
— hm! mert a mely kutya az embert
megharapja, annak szőrével szokás a sebet
füstölni.
172
264.
Angol sirirat. Irland egyik kis városának, Kildarenak temetőjében más tigyelemreméltó siriratok között a következő is olvasható: „Urunk 1600-ik eszegy óralánczot hordott, melyre óra helyett,
mit pénzhiány miatt nem vehetett, egy
puskagolyót erősített. A király egy napon
• zavarba akarván őt hozni, igy szólt hozzá :
apropos! te nagyon takarékos lehettél,
hogy órát szereztél magadnak, káplár!
az enyémen hat óra van; mondd meg
mégis, mennyi idő lehet a tieden? A
katona, ki a király szándokát felismerte,
azonnal kivevézsebéből a golyót s monda :
Az én órám sem öt, sem hat órát nem
mutat, de azt mondja nekem minden
pillanatban, hogy felségedért kötelességem
meghalni. — Itt van barátom, szólt a
király egészen meghatva —■ vedd ezen
órát, hogy — az időt is tud. Es
neki ajándékozó gyémántokkal ékesített
óráját.
173
265.
Guizot, Thiers és Bismark. A mexikói német követ kézirat-gyűjteményében
következő három-három antogramm van
közvetlenül egymás mellett. „Hosszú életemben két, bölcs szabályt tanultam meg;
az egyik: sokat megbocsátani, a másik;
semmit sem felejteni, Guizot." — E
sorok alá Thiers a következőket jegyezte :
„Egy kis feledékenység nem árt a bocsátendejében. E kő alatt nyugszik Brown
O’Grady, ir földmivelő, ki jeles sörivási
erénye következtében 121 évet élt. Örökösen részeg, s ez állapotában oly rettenetes volt, hogy maga a halál sem mert
közeledni hozzá. Egy napon azonban
akarata ellenére józan állapotban maradt,
minthogy c>úzos fájdalmai ágyba szegezték, s a halál neki bátorodván, megtámadta és diadalmaskodott végre a
párját ritkító részeg, s fölött. Imádkozzatok érette!“
174
266.
meuyországomat
költöznének!“
natadás őszinteségének. Thiers." A lap
alapján pedig Bismarktól olvasható e
mondás: „Részemről azt tanultam egész
életemben, hogy sokat feledjek és
sokat bocsáttassak meg magamnak. B i smark."
Spanyol adoma. Köznyelven forog a
spanyoloknál az a monda, hogy: „midőn
az ő védszentjök conposteliai szent Jakab
a menyországba jutott, mindenből a legjobbat kérte istentől hazájának, és megadaték neki, hogy legyenek Spanyolor
szagnak hős fiai, bájos női, kellemes éghajlata, termékeny földje stb. Csak midőn utódjára „jó kormányért" könyörgött,
ilyen választ kapott: „Nem, szent férfiú
azt ne kívánjad, mert ha ennyi áldás
mellett még jó kormánya is lenne hazádnak, akkor itt hagynák az angyalok
s a te boldog honodba
175
267.
268.
Dér Scliöne Mayer.
A szép német Vaterlandban
Csak is egy „schöner Mayer van,
Ha az utczán végig megyek
Megáll, bámul ifjú öreg,
S kiált! „séh t d en s eh ön en M an n,
„Nincs szebb nála a városban!"
A büszke Gang, a szem v o 11 F e u e r!!!
Esist, esist, esist dér schöne
Mayer.
Egy képáruló képeit ajánlá a vendéglőben borozóknak ; a mint az képeit forgatja igy szólal meg egyik borozó: „Hát
ez a sok micsoda?" „Árpádház", felel
a képes. „Tedd ám luddá az apádat,
jámbor! Hát igy néz ki a ház?" durran
rá a kérdezkedő.
176
Mayerbeernél a zongorán
Játszani jobban tudok ám, —
Ha bevégzem a darabot
Előttem nyitják az ajtót!-------
Egy operát komponáltam.
A tapsokat csak úgy vártam,
Tapsolnak ők mindnyájan és schreien
ungeheuer:
Hinaus, hinaus, hinaus mit’n schönen
Mayer!!!
Ha bejárom a világot,
Nincs eleg pénzed aranyod :
Szert tenni oly csinos orra,
Mint ez, — oly ügyes tánczosra!
Görbe hátam domborodik,
Lábam mindenkép igyekszik
De csalogatnak hölgyek is voller F e u e r :
Obst hergehst, obst hergehst, áll’schönster Mayer!!!
Megy az ügyvéd tárgyalásra,
Ott talál egy collegára, —
Midőn látja Themis mását
Ki ez? — tudakozza társát? —.
177
269.
Bűvös gyűrű. Többen beszélik, miszerint Napóleon valahányszor parancsot
adott a rohamra, vagy iitközet alatt
vezényelt, mindannyiszor megszokott
érinteni egy gyűrűt, melyet kis ujján
hordott Látták, hogy e gyűrűt, midőn
18
— Ez néz! és csodálva mondja:
„Er a bíró 1“ ön nem tudja?
S t i r n e magas voller Feuer
Das ist, das ist, das ist dér schöne Mayer!!!
Csődöt kérnek Mayer ellen,
Láss sie nur n o eh beissen, belien! —
Ők nevetik most Mayerkát;
Pedig már ő is hozzá lát,
A kölcsönt dúsan visszaadni, —
Csak reá kell ügyét hagyni.
Majd meglátják, — még noch heuer
Es lacht, es lacht, es lacht — dér schöne
Mayer!!!
178
az Orsini-merenyletből csodásán megmenekülve, a nagy opera előtt kocsijából
kiszállt, kegyeletesen megcsókolta. Az
államcsíny alatt is, kandalója előtt ülve,
vagy föl alá járva, űgyan e gyűrűt lázas
izgatottsággal forgatta volna ujjún. Szemtanuk állítják, boulognei kiszállásakor,
midőn a papirkamra előtt végbeszédét
tartotta, e gyűrűvel játszott. Azt hiszik,
az ama gyűrű, melyet I. Napóleon is
bírva, már ez által mint talizmán tekintetett, melynek történetéből a mit tudni
lehet, itt elmondjuk. Midőn Napóleon
Lajos 1836-ki október 15-én édesanyjától
Hortensia királynétól Arenbergben elbúcsúzott, , hogy a strassburgi kalandot
kezdeményezze, Hortensia, mintegy sejtelmével bírva fia eseményteljes jövőjének, következő szavakkal adta -át neki
ama gyűrűt, melyet egykor Josephine
kapott I. Napóleontól a jegyváltásnál :
„Vedd e gyűrűt fiam, hogy talizmánod
legyen minden veszedelem ellen.“ És e
gyűrű, csakugyan mint talizmán szere-
179
olvasta.
12*
pelt a sedani napig I. Napóleon e szavak
kai adta át Josephinejének: — E gyűrű
a szerencsét lánczolja hozzám. Midőn
Josephinétől elvált, szerette volna e gyűrűt, melyet nem tudni, honnét kapott,
ismét visszakapni, de Josephine nem
akart attól megválni; s a gyűrűvel csakugyan a szerencse is elválni látszott 1.
Napóleon oldaláról. Josephine haláláig
megtartotta a gyűrűt, s végakaratilag
Hortensia királynénak hagyta, szivére
kötvén, hogy az minden időre mint
talizmán őriztessék meg a Napóleonok
családjában mint ilyet hordozta Sédánig
III. Napóleon s úgy látsztk, hogy utóbbi
időben Eugéniának adta, mert szerencséje lealkonyodott.
270.
A híres bajvívó. Egy nápolyi nemes
14-szer verekedett meg azokkal, kik
Ariostot nagyobb költőnek mondák Daniénál; halálos ágyán azután bevallotta,
hogy egyiknek müveit sem olvasta.
180
271.
272.
273.
Ritka madár jó aő. Szicziliában egy
ember tömlöczbe vettetett, mivel öt feleA gyöngyösi kir. törvényszék börtönének első rabja azon lakatos legény lett,
a ki a börtönök ajtó-zárait készítő. .Midőn
a börtön küszöbére lépett, körültekintve
következő keserű szavakban tört ki: „Ezt
nem hittem volna, hogy ez erős vasajtók,
melyeket én készítettem — először is én
előlem zárják el a világot."
Az oldalfájásbau. A szenvedő nŐüterét
nézvén az orvos, ez az együgyű előtt
igen csodálatosnak tetszett, s meg nem
állhatta, hogy e szavakat ne intézze környezőihez: Bolond ez az orvos, nekem
az oldalam táj és ő kezemet tapogatja.
181
274.
Báró von Viereck. Halléban egy
„Báró von Viereck" tanult, ki tanulmányai bevégezósével, bátyja által Berlinbe
hivatott. Elutazása előtt barátjainak
búcsú-lakomát adott. Néhány barátja
összebeszélt, hogy a báróval tréfás deákcsinyt követnek el, szinte külön-külön
kocsira ültek és mellékutakon igyekeztek
a bárót elkerülhetni, a mi nekik szerencsésen sikerült is. Berlinben az a szokás
uralkodik, hogy a város kapuban őrt álló
káplár az érkező vidékiek nevét feljegyzi.
Pár nappal a deákok elutazása után Berlin
séget vett, kik mindnyájan életben voltak és ellene panaszt emeltek; a birótól
kérdeztetvén, miért tette ezt, így válaszolt,
megakartam tudni, találok e jóra annyi
között. Alig hiszem — felelt a biró —
hogy e földön te jót találj, s azért a más
világra kell vándorolnod, — s a bűnösnek feje vétetett.
182
város Halle nevű kapuján egy csörömpölő kocsi hajtott be. Az őrt álló káplár
kéri az utazó nevét, a felelet volt „Báró
van Eineck." Alig múlt egy negyed óra
el, ismét egy kocsi érkezik és az abban
ülő jelenti, hogy neve „Báró van Zweíeck“, a mi a káplárnak fejcsoválást oko
zott. Egy negyedóra múlva ismét egy
kocsi mutatkozik és annak tulajdonosa
magát „Báró von Dreieck“-nek nevezi.
Menydörgős átokkal mondja a káplár,
hogy „Aller guten Dinge sínd drei“, de
több ,eckiger báró, ne jöjjön, mert akkor
a tréfának vége. Rövid idő múlva egy
negyedik kocsi áll meg a kapu előtt. A
káplár a nevet kéri és feleletül veszi
„Báró von Viereck." Ez, Mars fiának
már mégis sok volt. Egy lökéssel kirántotta a bárót, és mérgesen átadta az őrök
nek. A megijedt és semmit nem sejditő
báró csudálkozását lehet gondolni, midőn
a káplár, folytonosan átkozva és fenyegetve, fel és alá járkált, Minden ellenzés
nem használt, Báró von Viereck őrizet
183
275.
alá vétetett, míg bátyját levél utjáu oda
nem idézi, ki azután szabadulását eszközlé. A báró sokáig nem tudta, ki követte el ezen csínyt, mig barátjai azt
később maguk el nem árulták.
Egy angol kisasszony (nem olyan
zárdaszüz) beleszeretett egy csinos fiatal
törökbe, ki európai műveltséggel bírván,
a nyűgöt ködös honába is betekintett.
Szerelmét azonban nem adhatá tudtára
szóval, mivel csak angolul tudott, a török
pedig bár több nyelvet beszélt, de angolul
nem tudott. Mit tett hát a kisasszony ?
Miután ugyanazon étterembe járt ő is, a
melyikbe a török, úgy ejtő, hogy egy
Ízben a török átellenese lön. Hosszasan
nézett a nyugodt leányka kelet dús fürtű
fiára, de csak nem birta megigézni, —
másnap szintén úgy tőn a hölgy, azon
különbséggel, hogy midőn távozott, egy
virág-csokrot dobott a törökhöz, mi a
184
276.
Hasonlatosság a könyv és a nő közt.
A könyv külseje gyakran csábitó — a
nőé nemkülönben. A könyv borítékja
gyakran többet ér tartalmánál — a nő
borítékja nemkülönben. A könyvet nem
örömest kölcsönözzük oda — nőnket hasonlólag. A jő könyv állhatatos barát —
a jó nő nemkülönben. Hibát a nőben ép
oly kevéssé szeretünk, mint könyvben a
sajtóhibát. Könyvet és nőt egyaránt lehet
törököknél olyan formát jelent, hogy „te
nekem tetszel “, — a török persze észretért
s rögtön követte a kisasszonyt, jelekkel
adván neki tudtára hogy most már az
övé ... a hölgy azonban nagyot sikoltott
s — tölébredt . . . így van és a hölgy
naplójában megirva, melyet egy amerikai lap közöl, pajzánul téve hozzá a megjegyzést, hogy azért sikoltott-e a hölgy,
hogy álmodott, vagy azért, hogy miért
ébredt föl ...?•<
185
venni pénzért. Könyvbe és nőbe sok pénzt
ölhet az ember. Emezt, és amazt karunk
alatt visszük az iitczán. Rósz könyvek és
rósz nők egyaránt megmételyező befolj ást
gyakorolnak. Könyvek és nők gyakran
egyaránt zár alatt tartatnak. Sok könyv
és sok nő érlelhetetlen marad mind végig.
A könyvek és nők ára egyaránt csökken,
ha avulni kezdenek. Vannak divatos
könyvek — és nők; keresett könyvek
és keresett nők. A szellemdússágot könyv
és nőben egyaránt szereti a férfi. Könyvek
és nők egyaránt vásárra kerülnek és alkudozni lehet — mindkettőre. Templomba
legszívesebben szép boritékú imakönyvet
viszünk — nőt nemkülönben. Sok embert a könyv és nő külseje elkábit. A
könyvet a kirakatban bámulják meg, a
nőket nem különben, ha mindjárt csak
fényképüket is. Könyvet és nőt gyakran
egyaránt boszúsan lök el maga mellől az
ember. Idős könyvek és idős nők néha
sok tiszteletet gerjesztenek maguk iránt.
Könyvvel és nővel egyaránt sétára szokott
186
277.
278.
Sajtóhiba. Egy fővárosi lapban olvastuk: a fene veszett eljárás valóban
kétségbe-ejtő; e helyett a fennevezett
eljárás, sat.
indulni az ember a zöldbe. Könyvek és
nők egyaránt becsesek magányban. A
tapasztalatlan ifjúra nézve sok könyv és
sok nő veszélyessé válhat. Vannak férfiak,
kik könyvek, — vannak, kik nők miatt
őrültek meg.
Törvényszék előtt. Az elnök a vádlottat kérdezni kezdi. — „Bocsánat, elnök ur“, mond a vádlott, „kifogásom
van a birák ellen." — Talán egy ellen?"
— „Nem, uram, valamennyi ellen?" —
„Miért.11 —- „Személyes ellenségeim/1 —
„Mikép? — „Már egyszer elitéltek öt
évre."
187
279.
280.
Egy fiatal ember könyveket kölcsön
zött egy kisasszonynak, többek közt XV I
Lajos élettörténetét is. A könyveket a
kisasszony vissza hozván, kérdi a fiatal
ember, hogy melyik nyerte meg tetszését.
,,Nekem bizony — válaszolt a kisasszony
— Kszui Lajos története tetszett legjobban." — Tehát a 16 ot X L 1 nak
olvasta.
Gazdasági. Egy városi kisasszony
látogatóba ment a majorba, és a sois
úgy akarta, hogy lássa, mikor egy pa
rasztasszony a tejnek tetejét szedte le.
„Mit csinál kegyed", — kérdi a kisaszszony. — „Hát a tej tetejét szedem le"
— volt a válasz. — „Nemde aztán a
disznóknak adja" — kérdi ismét
egész naivan a kisasszony.
188
281.
282.
Idyll a vasuti kocsiban. A napokban
Debreczenben a N. Váradra induló vonat
második osztályába egy fiatal ember,
igen csinos utitársnővel lépett be. A többi
utazók nem kis csodálkozására — talán
boszuságára is — nem mint illik s mint
Mikép lehet az egész világot megsérteni? Nem rég egyik, nem a legutolsók közé tartozó városban, megérkezik a
jobbpárti követjelölt s tiszteletére nagy
sokaságu nép tolongott az utczákon e
sokaság között sétál egy atya fiával, ki
kérdezvén atyját; mi oka van, hogy e
poros utczákon oly különös sokan járnakkeinek ? Lásd édes fiam, ennek egyszerű
oka az, hogy városunkban ritkán jelenik
meg becsületes ember! — Kell-e
ennél nagyobb kitüntetés! — és lehet-e
a világot ennél simábban megsérteni?!
189
283.
VanE doNagy pipák
franczia
A világ legnagyobb pipázója
Klaés Rotterdamban meghalt,
hányzö-király t földiéi a „?
apjáé nak nevezték, s róla a
lapok sok érdekes részi tét beszélnek el.
rendes, egymásmelleit foglaltak helyet,
hanem a nő egész kényelmesen a fiatal
ember ölébe ült. De gustibus etc. gondolhatták a többi utasok. Midőn a vonat
elindult, a konduktor bejött a waggonba
jegyeket kontrolirozni. Fiatalunk kiveszi
jegyét s átadja; de a konduktor a nőtő
is kérte; erre fiatalunk nagy dühösenl
ugrott fel s kérdé: hogyan kérhet Üt jegyet,
midőn ketten csak egy helyet foglalnak
el. Máskülönben is e nő menyasszonyom
— folytatá — s ugyhiszem, hogy a vőlegény és menyasszony egy ! . . . Erőlködése azonban mit sem használt, mert a
legközelebbi állomáson meg kellett fizetni
menyasszonya utazását.
190
Van-Klaés szelid, nyugodt ember volt,
de rendkívül bizarr jellem. Mesés vagyonából gyönyörű palotát építtetett Rotterdam közelében, -- egy nagy pipa- és
dohány múzeummal. Mindenféle pipák,
emberi és állati torzalakokkal, virágokkal és különböző növényekkel díszítve,
a dohányzás legrégibb korából voltak e
múzeumban összegyűjtve, eredet és chronologiai rend szerint. Nem lehet elgondolni, mily sokat költött e különös muze
umra. Örömét lelte abban, ha utazok
hozzá betértek, azonnal sörrel kínált és
zsebeiket dohány nyal és szivarral megtöltötte. Van Klaes nem csak nagy dohányos
de nagy sörivó is volt. Egy'' statistikus
halála után kiszámította, hány liter sört
és mennyi kilogrammé dohányt fogyasztott el a kövér Van-Klaes hosszú életfutása alatt. Naponkint 15 liter sört ivott,
s 150 grammé dohányt füstölt el. Ez
pedig 80 év alatt tesz 4383 kilóst, naponkint 15 liter sör pedig 438,300 liter
sört tesz ki. Daczára ezen óriás ivó és
191
dohányzó képességének mégis 98 évet
élt, és nyugodt halála volt. Néhány
nappal halála előtt magához hivatta ügyvédjét, s miután mindketten pipára
gyújtottak, a végrendeletet tollba mondta.
Miután vagyona nagy részét rokonai,
barátai s a szegények ég kórházak közt
felosztotta, visszatért kedvencz szenvedélyéhez, s a végrendelet egyik záradékában
meghagyta, hogy mindazon dohányzók,
kik őt a végnyugalomra kisérik, 10 font
dohányt és a legújabb divat szerint készített 2 hollandi pipát kapnak, melyeken az ő neve, czimere és halálának napja
ki leend vésve. A rokonok és barátoknak
meghagyta, hogy égő pipával kisérjék
a végső nyugalomra, s midőn a temetési
szertartásnak vége van, csak akkor oltsák ki és a hamut mindegyik pipájából
koporsójára kell hinteni. A kerület és
környék szegényei, kik temetésén megjelennek évenkint — halála napján —
18font dohányt és egy hordó sört kapnak
életökön keresztül. Saját személyére nézve
192
a jó Van Klaes igen keveset kíván, megelégszik tölgyfa koporsóval, mely az fi
régi havanna szivar-ládácskainak fájából
legyen bélelve. Sírjába pedig, hol teteme
pihenni fog, egy ládácska úgynevezett
„Korporai Tabuks" t és egy csomag régi
hollandiai dohányt kíván tétetni. Ezenkívül oldala mellé legkedvesebb pipáját,
a „régiek legrégiebbjét“ és egy skatula
gyújtót, aczéldarabot, kovát, egy darabka
taplót kíván tétetni. „Mert nem tudni,
mi adhatja elő magát" —■ jegyzé meg
Van-Klae végrendelete e pontjára. — E
ritka formájú végrendeletnek minden
pontja teljesittetett. A szegények, kik a
temetésre meghivattak,— „csoportonkint"
jöttek palotájába és az udvarmester gazdagon ellátta őket dohánynyal és pipával;
a hamut a pipákból a komló levelekkel
koszoruzott koporsóm hintették; a palota
közepén egy nagy dohányzó szalon állott
pipákkal berendezve. Minden Van Klaes
kivánata szerint történt, még a Gertrud
szakácsnőjére vonatkozó záradék is, ki a
193
284.
285.
13
Népszámlálási adalék. Asszonyom —
szólita meg a népszámlálás alkalmakor
egy hivatalnok egy grófnőt — szabad
kérnem családi adalékait, én a népszámlálási hivatal kiküldöttje vagyok. „Hogy
jön ez mi hozzánk, — válaszoló a grófné
— hisz mi nem a néphez, hanem az aristokratiához tartozunk.
dohányt soha nem szenvedhette és kire ő
élethosszig 50,000 franknak kamatjait
hagyta, de csak azon feltétel alatt: ha
naponkint egy cigarettet elszi.
Az iskola hátrányai. „Kedves nőm —
szólitá meg egy becsületes polgár nejét
— én a Károlyt (6 éves) nem járathatom
többé iskolába, mert előbb-utóbb többet
tud, mint én és mindenütt blamiroz.
194
286.
287.
Egy vidéki színházban „Korona és
vérpad“ot adták.
Ugyan mit játsznak ma a színészek,
papa? — kérdi a teinsasszony a hazaérkező férjétől.
Bizony hallottam a korcsmában, valami
„rokona és vénpapot. “
Boldogult dr. N. N. egyike a leghíresebb orvosoknak volt a maga idejében,
csak az volt a baja, hogy nagyon szerette
a bort. Egyszer egy bizonyos igen súlyos
beteghez épen akkor hívták, midőn
Bachusnak igen sokat áldozott. Bemegy
a beteghez, s a mint üterét akarja tapintani, ennek kezét balkezével megfogván,
jobbkezével addig-addig tapogatott, hogy
egyszerre csak saját üterét találta megtapintani: Erre aztán jól kikémlelvén
tévedésből a saját üterét, egészen ko-
195
ez az
288.
289.
a 4
fősreáltala ellopott 4
Megnőnek. Megtaláltad-e már
krajczárosomat te rósz fiú! rivalt a
vény megijedt fiára, ki halálsápadt
megés közt kereste az ;
krajczáros rézpénzt, mivel egy kiflit már
13*
molyán e szókra fakadt: „Részeg
ördögadta, fekete kávét neki!“
A pernyertes is apellál. Egy falusi
atyafinak pőre volt és a port szerencsésen
meg is nyerte; a biró ezt közli vele, mire
a falusi atyafi nagy indignatióval apellálási szándékát fejezi ki. A biró azon hiszemben, hogy a jó ember nem érthette
jól, megmagyarázza az apellatio szükségtelenségét, miután ő a port megnyerte;
ez nagy hévvel válaszolja: Uram, én
megakarom mutatni a nagy uraknak is,
hogy nekem van igazam !
196
290.
Kuriózum. Szállást keresett egy úri
ember. „Mi az ára?'' kérdi egy kiadandó
lakosztályra nézve, a házi úrtól. (Négyszáz forint* —- volt a válasz. „Van-e
hozzá istálló is?“ ,Nincs uram — viszonzá
a háziúr, de meg különben is úgymond,
uraságodnak mire való volna az istálló,
hisz tudtommal nem tart lovakat: „Nem
is részemre kérdem — mondja a szállás
kereső .— hanem csak azt akartam megtudni, hogy van-e a házban istálló annak
a szamárnak a számára, aki ezért a szállásért az urnák négyszáz forintot ád.“
vett rajta; hirtelen felugrik s csörgeti
fülét: itt van papa, megvan papa, két
krajezár, a többit is megkeresem.
Hisz ez csak fele, te kópé.
De két darab, felel a fiú, neki báto-
■ rodva.
Hallgass, az nagy volt, ezek kicsinyek.
Majd megnőnek, mint én és húgom.
197
291.
Mire használható az ököl? Austrália őslakóinál a szerelmi nyilvánításra.
Ugyanis: más törzs leányait szemelvén
ki, az ártatlan gyönge teremtményeket
meglesik, fejükre elkábitó ütést mérnek
s hazavezetik. S ez embertelenség náluk a
szerelem mel párosult igazságérzet. Furcsa.
2Q_2.
Kiinondá a szemüveges asszentáló orvos
egy megvizsgált bojtár felett a „tauglich“-t. ,Beosztatik az Ernest ezeredhez''
folytatá az alispán, és az ujonczhoz fordulva: ,baka lesz belőled fiam/ „Már
tisztelem átossággal az urakat", könyörge
rezgő hangon a boldogtalan rekruta, „ne
tegyenek bakának, mert nem értek én a
jóhoz, soha sem bántam vele."
293.
Csütörtököt mondott. Egyik közelebbi társas vadászaton csak czéloz, csak
198
294.
295.
Eduard és Kunigunda, Evek óta sze
relmi (?) viszonyban állott egy gyógyszertári laboráns egy özvegy gyümölcsárus
asszonynyal. A szerelmi turbékolások kcczéloz a lomhán repülő vadra egyik a sok
közöl, s csatt, a puska csütörtököt mondott. Közel álló társa hozzá szól: Nem
esett a vad, nem ám, felelt a boszankodó,
közel volt a vad, de az idő már rajtam
túl jár.
Mit csinált az ur evvel az emberrel 1
kérdi a főorvos a borbélyt, kinek a körmei között adta ki a lelkét egy beteg,
uram — válaszolt a borbély — én megnyirtam, megborotváltam, megköpülyöztem, fogát kihúztam, eret vágtam rajta, a
mit én tudtam, mindent megpróbáltam, ha
nem használt, nem tehetek róla.
199
296.
Egy ezermester csalódása. Egy városi
vendéglőben egy bűvész (Taschenspieler)
előadást tartott és egy kros darabot tüntetett el. A közönség még ilyesmit nem
zepette. Eduárd nem feledkezett meg arról
sem, hogy Kunigundának összegyűjtött
penészes húszasai is vannak, miértis ezekből időközönkint hol szép szerével, hol
más módon requirált egynéhányat, hogy jó
napokat csaphasson. Sejtette, később tudta is e manipulatiót Kur/gunda, de nem lépett fel erélyesen, — nehogy Eduárdját
elveszítse. Múltkor azonban lángoló szivét
túlszárnyalta a fösvénységi avagy más
vágy, mert eompromissióba hozta lovagját. Ez ugyanis kézhez kerítvén dulcineájának takarékpénztári könyvecskéjét,
avval kivett 60 irtot s a könyvet aztán
visszatette helyére. Észrevevén ezt Kunigunda, feljelenté lovagját a rendőrségnél,
mely is elfogatta őt s igy most a boldog
pár részére következik a 22-ik eantate.
200
látva igen csodálkozott, de nem sokáig
tartott az öröm, mert a szerencse kereke
fordult, midőn nemesis gyanánt egy pa
raszt ember lépett fel, a ki ugyanis productio második személyévé volt kiválasztva. „Nemde uraim, — kérdé az ezermester. — Látták, midőn a huszkrajczáros
kezemben volt és most nincs, (Mindkét,
oldalról általános csend) és mit gondolnak
hol van most? (Még nagyobb csend.)
Látják uraim, én tudom, hogy hol van
(Halljuk!) Kedves atyámfia — szólitá
meg a falusi gazdát — az ön zsebében
van a huszkrajczáros, ne szégyelje magát
és adja vissza." — „En nálam, — viszonzá a falusi gazda, — nincs már a
huszkrajczáros hanem csak 12 kr., mert
mikor a szomszédom a huszkrajczárost
titkon a zsebembe dugta, mindjárt egy
pohár sört fizettem ki belőle."
297.
Szép bók. Ácslegények verekedtek
egymásközt, befogatván, másnap mind-
201
298.
a ki látta,
a bíró:
verekedést?
egyik egy tanúra hivatkozott,
a tanú felidéztetvén kérdi tőle
— Ön látta tegnap azt a
— Igen-
— Milyen messze volt tőlök?
— Tizenöt és egy fél lépésre.
— Honnan tudja ezt oly pontosan ?
— Megmértem, mer gondoltam, hogy
találkozik elég vakmerő a törvényszéknél,
a ki megkérdi.
Törvényszéki jelenet. Egy követválasztásnál azon eset adta magát elő, a mi
ugyan — elég sajnos — mindig előfordul,
hogy egyik kortes a másikat czudarul
elverte. De a pandúrok által elfogatván,
másnap a biró még a kihallgatás előtt
monda neki: „Kend Zöld Jancsit tegnap
éjfél előtt megverte; ez büntetést érdemel." „Tekintetes biró ur — válaszol a
deliquens — ha ezt tudtam volna, akkor
éjfél után vertem volna ej.
202
299.
300.
..Maniácska, mit csinálsz ?“
„Toilettet, kedves gyermekem, aztán
sétálni megyünk."
„Ah, hiszen te még nem vagy olyan
öreg, — mint a nagypapa, és már te is
kopasz vagy, hogy parókát viselsz?....
Az ártatlan kis gyermek még nem
tudá, hogy mi — a divat.
A gőz. Egy nevolőnö kérdi már meglehetős nagy növendékeitől, hogy mi az
a gőz? A válasz nagy csend volt, a mi
pedig azt jelenti, hogy nem tudják. De
egyik mégis bátorságot vett magának e
csendet megtörni, és a madara et kérdezni,
h’ogy hát micsoda fán terem ? „ A gőz —
— a gőz — — hebegő most desperálva
a nevelőnő — a gőz — — nem egyéb,
mint a víznek az izzadása.
203
301.
302.
Találékony rokonok. Egy alig 20
éves ifjú több ízben hosszasan beszélgetett egy közel 40 éves apáczával titokban a corridoron — állván pedig az apácza
természetesen a rácsozaton belül. az ifjú
kívül. A véletlen úgy akarta, hogy a
kíváncsian fürkésző éber fejedelemaszszony egy alkalommal épen akkor lépdeljen végig a folyosón, midőn ezek szokásuk szerint egymással ismét bizalmasan
beszélgettek.
„Ki ezen fiatal ember? kérdé a fejedelemasszony megütközve s kíváncsian."
„Rokonom, feleié habozva az apácza."
Itt a hiánypótló, ott. a hiúság.
„Nagypapa, mond csak, mi az, mit te
a fejeden viselsz ?"
„Paróka, édes kis unokám; anélkül
öreg létemre kopasz volna fejem."
204
„Rokona?"
„Igen: az Ö édes anyja
anyámnak egyetlen leánya,"
A fejedelemasszony elégülten bólintva
fejével, tovább ballagott; megértette-e a
rokonság complieált ágazatát — nem
tudom.
303.
Csekély tévedés. Newton hires angol
bölcsész és természetvizsgáló egyik reggel
mélyen merült vala tudományos vizsgálataiba midőn gazdasszonya reggelijét,
egy tojást, elhozta, melyet kis bögrében
szándékozott megfőzni. Newton, ki egyedül kívánt maradni, azt mondá neki,
hogy majd megfőzi ő azt maga. A gazdasszony a tojást ura órája mellé tette az
asztalra s azt mondá neki, hogy annak
három perczig kell főni. Kevés idő múl va
ismét jött, hogy a reggelihez szükségelt
edényt kivigye. De nagy csodálkozására
urát a kandalló előtt látta állani, a tojás
kezében volt, és az óra főtt a bögrében.
az édes
205
304.
Az uj szolga. Valaki a városban fiatal
pórsuhanczot fogadott szolgálatába s igy
szólt hozzá: „béred ez meg ez lesz, s ha
jól viseled magad, minden évben ajándékot is kapsz, sőt öltöztetni is én magam
foglak." A suhancz örült hogy ily felséges szolgálatot nyert, örömmel vette magára a libériát. Másnap reggel azonban
nem mutatta magát. Az ur megunta a
várakozást és nagy hangon híni kezdé,
„Itt vagyok!" kiáltó, a szolga az előszobában álló ágyból. Végre az ur türelme
is megszakadt, ki ment az előszobába,
s miután szolgáját még az ágyban nyugodalmasan fekve találta, bottal akarta
onnan kiugratni a ficzkót. „Na uram!“
mond a suhancz, nem úgy egyeztünk-e
meg, hogy engem öltöztetni is fog? Én
itt fekszem és régen várok már kegyedre.
305.
Nagy különbség. A türelemről és a
harag káros voltáról prédikált a tisztele-
206
tes ur, szépen elmondván hívei előtt,
hogy milyen kegyes ember volt az a Jób
pátriárcha, hogyan megtudott nyugodni
az őt érő csapásokban és soha sem zúgolódott. °
Haza megy aztán, készül az ebédhez;
leküld a pinczébe, hogy hozzanak fel
neki abból a jo 34-ikiből egy üveggel.
Hát azzal a rémhírrel jönnek vissza, hogy
lepattant egy abroncs a hordórúl, mind
elfogyott a bor.
„Tyéűj veszedelemCanis mater!" kiált
a pap, s elkezd jajveszókelni a
tőle telik.
"„Úgy;
teletes i
dulatoskodni;
fel példa
ki r
ben. -
. „Eb
vissza a
semmi
mint
h°gy
an ugyan, feddőzik erre a tiszasszony, hogy tudsz úgy in-
; nem magad mutattad e
gyanánt Jób pátriárchát, a
úgy megnyugodott minden veszteség
az anyja Jób pátriárchának : szól
pap, soha sem volt neki, sem
nemzetségének olyan 34 iki bora,
az enyim, a mi elfolyt!“
207
. Vadászni
tatár, mi hordta
vadász valami
, s rádurransrét beleakadt a
306.
A czigány fiának a bőre,
járt a földes ur. Tudja a
arra, a czigány fiát? a
prédának nézte a bokorban,
tott. Egy pár szem t.ó.
purdéinas húsába.
No lett orditás 1
Ordított a purdé maga is, de még jobban ordított az apja, hogy meghal a fia.
A földes ur megijedt s csekhogy ne
lármázzanak, adott száz forintot a vajdának; az meg is vigasztalódott szépen.
Két hét múlva felmegy a dádé a földes úrhoz.
„Hát meggyógyult-émár a fiad? kérdé
az a mint meglátja.
„„Egy csepp baja sincs már; köszönöm kérdését; — mikor tetszik megint
arra jönni vadászni ?““
307.
Szép búcsúztató. Meghalt az Öreg
dáde felesége, hej siratta is keservesen!
Vigaszta a jó tiszteletes ur,
208
e
308.
„Ne sírj Ferkó, ne sirasd őt olyan
nagyon. Jó dolga van már annak, a jó
Isten vette őt magához."
A ezigány meggondolta magát
szóra.
„„Hát csakugyan a jó Isten vette magához a Marcsát — kérdező komolyan
a papról.
„Ha én mondom fiam, úgy van."
Nagyot sóhajt erre a ezigány.
„„No hiszen meg is gyűl vele ő szent
felségének a baja/''"
a sok rajkónak egy
Feltalálta magát. Nehány ezigány
vonult át egy helységen. A családfőnök
a falu földesurnái ily szavakkal köszöntött be, magával vivén számos magzatját :
„Adjanak ennek
falat kenyeret!“
„„Hiszen nem elég annak egy falat"
szólt az úr.
209
309.
310.
nem kértem
A város bőre. Nemes X. városának
polgárai a múlt évben tapasztalván, hogy
a mészárosok a marha olcsóságához mérve
14
Egyforma bánat. „Hát hallom, Józsi,
megházasodtál ?“
„„Nem hazudott, a ki mondta." “
„Elvetted a szép kis Tercsát?"
„„El, hát!"11
„No abból ugyan derék asszony válhatott! micsoda leány volt az, te Józsi!“
Józsi nem felel, csak egy keservest
sóhajt.
„Halálomig bánom, hogy
meg előbb, mint te.“
„„De iszen nem bánod te azt jobban,
mint én !“ “
„Adjon hát egy egészet!" szól a czigányok közül egy.
210
és haragosan ül
okoz
Bet
Ön ] "
aggodalmat.
méregdrágán árulják a húst; az érdemes
tanács tehát elhatározta, hogy valamelyik
vásárban próbamarhákat fog vétetni.''
A próbavágás megtörténvén, amaihabőröket, mik ezúttal a város tulajdonai
voltak, árverés utján akarták eladni.
A város dobosa ilyetén formán hirdeté
ki az árverést:
„Adatik mindeneknek tudtára, hogy
ma délelőtt 9 órakor a város bőre a tanác-ház előtt el fog íiczitáltatni.
311.
Bodor: ITgy, kedves uram! ön most
már egészséges és elhagyhatja a kórházat. Lába ugyan még dagadt, de az nem
n eke m aggodalmat.
eg: Bocsánatot, Doctor uram, ha
lába dagadt volna, az nekem se okozna
312.
Kalmár. Komolyan
contokönyveinél.
211
313.
314.
gyakran
14*
Neje, (vén és rút.) Mi bajod? Micsoda képet csinálsz, férjem?
Kalmár. Furcsa! Ha képet tudnék
csinálni, akkor neked már tíz év előtt
mást csináltam volna.
Dictionárium. Alliance. Rövid barátság, hossza ellenségeskedés.
Crisis. Politikai váltóláz.
Nóta. Olyan zene, melyen
maga a szerző szokott tánczolni.
Csak elébb fogait liegyesiti meg. Z.
nr öltözködése közben épen fogait kefélte,
midőn X. asszonyság szolgálója hozzá jő
és ebédre invitálja.
— Nos el fog jönni? — kérdé az aszszonyság haza érkezett szolgálóját.
— Igenis ténsasszony, eljő, csak elébb
a fogait hegyesiti meg.
212
Programra. Országos eső,
315.
Papírba csomagolva és pecsételve levágott emberfejet találtak a kerepesi temetőben. Valószinüleg ö n g y i 1 k o s volt,
jegyzé meg egy értelmes férfiú.
Compromissum. Megnyugvás a meg''
nem nyugtathatóban ; megértése az érthetlennek.
Coup d’Etat. Hazárdjáték; politikai
Nasi-Vasi.
Associatió. Haszonegyesülés. Tömeges
haszonlesés. Tömeges lefőzés. Factiosus
összeadás. Megosztozás a valéságon.
Börze. Henyetelep.
Börzejáték. Henyetelep, mely mellett
meggazdagodhatni.
Abnormis állapot. Húsz év óta Európában rendes állapotot jelent.
Protectoratus. Gúnygyámság, rosszabb
az árvaságnál.
218
316.
317.
Orvosi bizonyítvány. Alulírott, mint
az emberiség jóakarója, sietek köztudomásra hozni, hogy Gr. mixtúrájával eddiggelő következő betegségeket gy ó gy it o 11 a m meg:
1. Bogváron X. adóinspicziens fagyás következtében mind a két fülét elvesztvén, a nevezett mixtúrát oly sikerrel
alkalmaztam, hogy attól az inspicziensnek nem két, hanem három egészen uj
füle nőtt, még pedig sokkal nagyobb az
előbbieknél.
2. Sundabunda helységében Y.
birtokos ur gyermek kora után oly vastag
A rablók — hir szerint — egy gőzhajót is megtámadtak ; a közbiztonság
őreinek azonban sikerült a merényletet
annyiban megakadályozni, hogy a rablók
csak a vasmacskát s a gőzös egyik kere
két vihették el.
ái4
két üveg mixtúrát
eredmény oly fényes
Sundabundáról megs egyéb
eső dolszemhályogban szenvedett, hogy még
Molnár budai plakátját sem volt képes
szabad szemmel elolvasni; szenvedő birtokos úrral csak
itattam meg s az
lett, hogy Y. ur
látta az afrikai napsötétedést,
ilyen legnagyobb távolságba
gokat.
3. Sárfészken Z. ur több hónap óta
álmatlanságban szenvedett; elaltatására
minden lehető szert alkalmaztunk, morphiumot, hivatalos lapokat, tudományos
értekezést, azonban minden siker nélkül ;
végre is G. mixtúrájától úgy elaludt,
hogy tán a jövő követválasztáskor sem
ébreszthetjük föl, pedig akkor föl akar
lépni.
Mindezek következtében a nevezett
szert minden egészségesnek, betegnek,
szőkének, barnának, élőnek, halottnak
tiszta meggyőződéssel ajánlhatom.
Dr. Sarlatáner
215
a
318.
A Czigáudiak. Gr. Széchényi István
1347-ben ment először Tck Jtói Náraényig
a Tiszán, kémlelve, ha váljon a viz alkalmas-e gőzhajózásra.
Berczelnél kikötötte a hajót, hogy a
partra tódult nép annál közelebbről csodálkozhassék rajta.
A czigándiak közül is volt egy pár a
bámuló tömegben, kik sorra megjárták a
gőzös minden zegezúgát. Midőn ki akartak menni a hajóból, kérdező tőlük gróf
Széchényi:
— Nos emberek, hogy tetszik ez
hajó ?
— Nem találtunk benne uram semmi
hibát. Csak az benne a legderekabb,
hogy a kereke úgy kapari a vizet, mint a kutya.
319.
Angol flastrom. Künn állott a szolgabíró háza előtt pipázgatva, s orrán va-
216
320.
Hízelgő tudósítás. Nagyon régi időben történt, hogy E — vár nevű kis városban igen sok ország-világfutó csavargó
fordult meg, kiknek üldözésére kiküldetett egy Comissio.
Ezen Comissio aztán a város elöljárósága által rendesen tudositatta magát ezen
ügy miképen létéről, s a bölcs elöljáróság
többek közt ilyen tudósítást küldött;
lami disznótorból emlékkép maradt jelet
darabka fekete angol flastrom takart el,
mig meglátva egy vén pór, megállóit és
soká bámészkodott.
A szolgabiró úr megsokalva ezt a bámészkodást rá förmedt:
— Nos, mit tátod a szádat?
— Hát csak azon csodálkozom tekintetes uram, — válaszolt a pór, — hogy
állhatja meg olyan nagy úr létére, hogy
az a légy már fél órája az orrán ül, s
még sem kergeti le onnan.
217
esküttet
321.
Ördög szolgabiró és Vörös esküdt.
Igen sok évvel ezelőtt a szolgabiró meg
esküttje együtt utaztak forsponton. A
szolgabirót Ördögnek, az esküttet
Vörösnek hittük.
De a paraszt kocsis egyik lovát is
Vörösnek hitták, a mely ló pediglen igen
lustán húzott, miért is gazdája részéről
ilyenféle áldáskivánatokba részesült:
— Gyiiiíii teee Vörös, gyí! Hogy a
menydörgős istennyila üssön beléd, de
rost vagy 1
És a szolgabiró ilyenkor olyakat kacza
gott, hogy szintúgy harsogott.
— No uramöcsém, ugyan szép megtiszteltetésben részesül! — mondogatá
esküttjének.
Ez csak elnyelte a szót és hallgatott.
— Mióta a Tekintetes Bizottmány nálunk volt, azóta semmiféle cső
cselék nép nem háborgatott minket.
218
sem feledkezett, meg
szolgabiró úrhoz
Rövid vártáivá a kocsis ismét elkezdi
régi nótáját ilyeténképen:
— Vörös! .. . ejnye no, hát semmire
se megyek veled, hogy b új nők beléd
az ördög!
De már ekkor az eskütt is elkaczagta
magát.
— A spectabilisról
János gazda, — szólt a
fordulva.
322.
Az árvaiigyvéd. A régi jó világban
egy ügyvéd valami négy éves árva hu
pőrét vitte, kit — hogy annál nagyobb
hatást idézzen elő — karjain vitt be a
gyülésterembe.
Az ügyvéd érzékeny szavakat használt
védencze mellett, s szavait a gyermek
keserves sírása követte, mire a bírák
nagyon megindultak.
Az ellenügyvédnek nem tetszett a sziveknek ezen ellágyulása, s azért kérdé a
gyermektől: hogy miért sir?
219
323.
Á rest trombitás. A Próféta próbájakor megáll egyszer a színházi gazda az
orchestrum előtt s boszúsan rázogatja a
fejét.
— Mi a baj nagyságos uram? — kérdi
tőle a karnagy.
Nézze csak, — szól a gazda — az a
fliegelhornista kicsit beiéi aj a trombitájába s megint leteszi, — felveszi, leteszi.
—• Pedig még egy fliegelhornistára van
szükség, — jegyzi meg karnagy.
— Mit? szükség van rá? nö jó! Nem
fogadunk kettőt, hanem adunk ennek az
egynek liavonkint 5 írttal többet, úgyis
elég ideje van hozzá, hadd fújja mindiga trombitát.
A gyermek védőjére mutatva szólott:
— Mert a bácsi csíp!
A bírák erre dörgő kaczajban törtek ki,
a gyermeket karjain tartó ügyvéd pőrét
elvesztette.
220
324.
325.
Rövid bírálat. Egy ismeretes rósz novellista X. úrhoz elküldött egy beszélyt
a szerkeszHajtóvadászat. Szegény B. Laci, ki
hatalmas élőéiről s humorisztikus naptárairól országszerte ismeretes volt, egykor
zöld vadászöltönybe bttrkolődzva, vállán
tarisznyával, hátán puskával s maga előtt
két szép kopóval, keresztül — kasul barangolta Pest városának utcáit.
— Ugyan mit fabrikálsz megint te
Laci ? — kialt rá egy ismerőse.
— Hajtóvadászatot tartok, — lön a
felelet.
— S itt a város közepén.
— Igen, mert itt vannak
tőségek.
— S miféle vadakra hajtasz?
— Kétfélére: először kacsákra, másodszor vad poétákra.
221
326.
postai utón oly kérelemmel, hogy csak
rövid szóval a borítékra Írja fel a bírálatot.
Minélfogva X. ur bontatlanul küldvén
vissza a csomagot, csak ezt irta rá:
— Nyomástól őrizendő!
A rászedett virsliáruló fin. Zalatnán
egy virsliáruló Hu mindig el szokott volt
menni az előadásokra, és a színfalak mögött hol egyik, hol másik színésznek
szolgált jóizü virslijével.
A fölöltözött s maszkírozott színészek
akkor nem űzethetvén — m''s nap jött
el a pénz után.
A melyikkel legelsőben találkozott,
azt szólitá meg a tegnapi virstli áráért.
Történetesen nem az volt, a ki evett.
Megszólítja a másodikat.
— Ejnye te haszontalan! hát adtál
nekem valaha virslit?
— A Hu keményen szembe nézi:
222
327.
a
magukat! ... hogy
ni cg ehessék! . .
az a nagy
A zavart színész. Fut nagy léleksza-
.kadva a fiatal színész a színpadra.
— Mindjárt itt lesznek! — kiáltja a
háziurat játszó színésznek. — Már látni
a nagy porfelleget. A nagyságos úr, meg
a nagyságos kisasszony előre vágtattak,
négy szürke pedig karon fogva
ballag utánuk az országúton.
— Hát nem magánakh volt
fehér szakhála?
— Eredj, a másik lesz az.
— Téns ur, adja meg a virsli árát, —
szólítja meg a harmadikat.
— Ej, semmirekellő! hát ettem én
valaha a virslidből? Takarodol innen?
— Dejszen az isten bünthesse meg
magukat!
— Most tudom én miért öltöznek fel
oly czifrán, és miért pacsin agolják be
’ a v i r s 11 i m e t
223
328.
‘ BUTATVÁNY.
a legközelebb megjelenendő.
„Az epedés óráiból"
(czimü költemény INTÉS füzérből.)
Néma holdvilágos éjben
Két szerelmes enyeleg,
Úszik a szerelmi kéjben
Szende Ilka, hős Elek.
Épen megfordítva mondta.
(A s u g ó tanácsa.) Egy színész meg
akart házasodni. Társai mindenképen
ellenezték, és kívánták lebeszélni.
Mit sem ért.
Végre elő állt a súgó és igy szólt:
— Barátom, egész életedben mindig
rám hallgattál. — hallgass most is rám,
s azt mondom : ne házasodjál!
224
329.
Enyelgés a viszhauggal.
Melyik a legkedvesebb adó ma?
BUIOpy
S melyik a legterhesebb adó ?
•?p«q3
menybe
Ilka szemlesütve alkot
Szebb jövőről képeket,
Mig Elek, ki szint’ andalgott,
Csendet nem tör, ’s így zeneg:
„Mondd", — de nem szaval tovább mert
A szót Ilka vette át:
„Máskor, hogy ha szerelmet vall
„Kérem ne egyék — hagymát.
„Drága Ilka! mond szeretsz-e?
„Úgy miként az én szivem?
„Mondj „igent" ’s szavad a
„Egyenest oda viszem
225
330.
Bolond kérdés.
Melyik nő
331.
Mi ez?
332.
15
0000000000000000000000000000000
valami, valami, valami.
•íruvpsA spAasj ‘untass sjog
nem festi magát ?
•ouíjo''j b : zsbjb^
Tudományos.
Tanár: Kik voltak a gépidák?
Bagoly diák: Oly Idák, kik gép Se
gélyével keresték meg kenyerük, azért
is neveztettek gép Idáknak.
226
333.
334.
öreg, de úgy nyakon vágja
az elejti a tálat.
Kacsa helyett krumpli. Aludt Zsiga
czigány a pádon, csak úgy mosolygott
álmában, mert az uraság megrakott asztalánál vélte magát ebédem
Jön be Marczi fia egy tál párolgó főtt
krumplival s rázza az öreget, hogy kelne
föl ebédelni.
Fölébred az
Marczit, hogy
Hosszu magasság. — Ejnye czigány,
de közel van a fejed a lábadhoz — szólt
egy magas növésű uracs a törpe czigányhoz.
A czigány végig néz a hórihorgas
uron.
— En csak vagyok, ami vagyok; hanem a tekintetes ur, mig végig nézs magán, hát kiéhezsik, — volt a válasz.
227
335.
336.
15*
— Te bibas — ordít rá Zsiga dádé, —
nem tudtál addig várni, míg azst a récze
pecsenyét el nem kőtögettem.
Egy kis fill nagy éhcs-torkosan egyre
nógatta édesatyját, hogy a fris pecsenye
hői neki adja a legis legelső falatot. —
Az atya idején jórendhez kivánván fiacs
káját szoktatni, mohóságát igy csillapította : „jegyezd meg magadnak fiam,
hogy a kicsinyeké mindig az utolsó falat.11 — Erre az eszélyes fiúcska rögtön ezt
mondá: „édes atyuskám. hát mindjárt
most add nékem az utolsó falatot.“
Az első Őrs. Az insurgens had künn
a mezőn táboroz.
A laktanya előtt nadrágba dugott kéz
zel ül a strázsa és pipázik.
228
ÍJ
” n d^5
odabenn a i
ordíthatok én, a
sem jönnek elő." “
a mi
338.
Női kíváncsiság. Bizonyos ügyben titkos ülést tartottak a bírák. Midőn ülés
Jön az őrjárat, élén az ezredessel • a
strázsa jól látja őket, de fülét sem billenti.
„Mi dolog ez?“ riad rá az ezredes,
nem tudja kend a kötelességét? miért
nem kiált: „fegyverre."
„„Van eszem"“ felel a silbak rendületlen pipával a szájában, „„mikor azok
meleg szobában makaóznak,
meddig tetszik, még
337.
Véren szerzett szabadság. Újdonsült
nemes ember, kinek apja mészáros volt,
szörnyen debaehált az adófizetés ellen a
megyegyülésen.
„Nem hagyjuk, nem engedjük
vérrel szerzett szabadságunkat!"
„„Véren ám!"“ kiálta tel valaki
ökörvéren." “
229
ülésben ? édes fér339.
340.
az jót,
Melyek a fösvénység fokozatai? 1-ör.
Mások jószágát megkíván ni.
2-or. Saját jószágából senkinek nem
adni.
3-or. Az adottak fölött keseregni.
Arany megjegyzés. Egy bölcs férfiú
midőn hírül hoznák neki, hogy egy valaki joszat mondott felőle, a legnagyobb
higgadtsággal így felelt:
— Már hogyan is mondhatna
aki rósz.
után egyike a bíráknak haza érkeznék,
ó leségc égvén a kíváncsiságtól, hízelkedve kórdezé férjét:
— Mit végeztek az
jeni! A férj feleié :
— Azt határoztuk édes feleségem, hogy
a titkot nem szabad elárulni az asszonyok
előtt.
230
341.
342.
343.
Hogyan aludt? Hogyan aludtál az
éjjel pajtás? kérdi egyik utas másiktól.
— En csak jól aludtam, de azok a
szegény poloskák egész éjjel nem aludtak.
Melyik szükségesebb? Mondd meg
édes fiam — kérdi a tanító — melyik égi
test szükségesebb, a nap-é vagy a hold ?
- - Igen is — feleli a fiú — igen is,
éjjel a hold szükségesebb, mint a nap,
mert nappal úgyis elég világos van.
Nincsenek otthon. Egy vallásgyülölő
ur látván, hogy a barátfráter kére.getni
jár a városban, addig addig álldogált
ablakánál, mig a fráter oda nem ért,
ekkor gúnyosan kiszól az ablakon :
— Fráterkám, nem vagyok ám itthon.
231
345.
Az öreg ur észjárása. — Ejnye bará
tóm uram de csinos botja van, mondá
Erre a fráter föltekint s nagy illemmel
köszönvén egyszerűen válaszolá :
— UgJ''8 tudom, édes teins uram, hogy
uraságodnál nincsenek otthon.
344.
A csizniadiainas észjárása. Borért
kergette a legény az inast, de pénzt nem
adott néki rá.
Az inas persze üres üveggel jött vissza.
— Hát te miért nem hoztál bort? mikor megmondtam, rivall a dévaj legény
az inasra. —- Hát azért — mert nem adnak pénz nélkül! — feleié ez durczásan.
Hm! pénzért a bolond is tud hozni;
hozzál pénz nélkül. — ügy ám, — felel
hirtelen az inas — tele üvegből a bolond
is tud inni, hanem igyék az üres üvegből.
232
346.
egy úri ember
barátjának.
—- Az ám! feleié barátja, csak —
hogy az alkalmatlanságig hosszú.
— Hát vágasson el a végéből.
— Én is gondoltam már, de sajnálom,
mert elefántcsont a fogója.
— Ne a felső, hanem az alsó végiből. —
— Igen ám, de fölfelé hosszú.
az utczán szembe jövő
A török követ észjárása. József császár udvarában a török követ is megtanult már annyi udvariasságot, hogy
udvari bálokon és estélyeken a delnőket
bon-bonsokkal szokás megkínálni.
Ö is hát egy estély alkalmával sorba
kínálja a szép és nem szép udvarhölgyeket.
Egy hamis arczú, hamis vuklis és
hamis szemű delnőt, midőn az nagy hajlongások közt egyet vett, ismételve kínált, hogy vegyen még egyet. — Ah!
•233
247.
348.
A másik baka észjárása. — Jaj pajtás
az istenért ne hagy itt, el van lőve a
lábam, végy a hátadra! — rimánkodik
— Hát
hadfi -- a
miért ?
— Hát csak, én seretnik ázs enyimmel
kibikülni.
minek köszönhetem e rendkiviiii kitüntetést? — kérdé örömtől ragyogó arczczal az udvarhölgy.
— Hát annak, hogy magának mégegyszer olyan nagy szája van mint a
többinek, — feleié a jámbor muzulmán.
A czigány baka észjárása. — Káplár
uram, melyik ázs ín ellensígem — kérdé
Faraó barna ivadéka káplárját a magéntai csatában.
az ni! — felel a kipirult arczú
melyik ott szemközt jön! --
234
egy lőtt lábú vitéz a königgraczi csatában
egy futó czigány pajtásához.
A more szive megesett pajtásán, miután
előbb hátra nézett, hogy nem kapja-e el
az alatt valami nagyfejü burkus, lehajolt
—■ gyere no! szólt s felvette hátára a
sebesültet; futott vele tovább.
A golyók hajmeresztőleg süvöltöttek
mellette jobbról is, balról is, egy hatfontos el is hordta a sebesültnek lehanyatló fejét — mit azonban a vivő a nagy
zavarban észre sem vett.
Végre kiért a veszélyes helyről, a
tábor mögé, hol a sebesülteket kötözgették, terhét ott egy orvos elé nagy
vigyázattal leteszi. — Kösse be doctor ur
— szólt — ezt is.
Az orvos rá néz szomorú mosolylyal.
— Mit kössek be rajta, hiszen nincsen
feje''
Visszanéz a czigány. — Ejnye akasztófára való huncsutja, hogy hurcsoltatja
magát vslem — hisen azst hazsudta, hogy
a lába van ellőve!
235
349.
A huszár észjárása. Beszélt a szolgabíró egyik barátjához huszárjával együtt.
El is látták őket enni és inni valóval, a
huszárnak azonban szörnyű komisz bor
jutott; a mi azonban ötét épen nem konfundálta, hanem elkezdte torkaszakadtá
ból dicsérni. — A házi gazda azután azt
az utasítást adta a cselédnek, hogy adjanak valami gonosz eczetre való rósz bort
annak a huszárnak, hogy ne lármázzák
dicséretével, — Ezt azonban még hangosabban dicsérte. — Ekkor már megsajnálta a gazda: — adjatok néki egy pohár
]ó pecsenye bort, parancsold a cselédnek.
— Ezt azután a huszár nagy csendesen
beszopogatta s nem szólt egy szót sem. —
Hát — kérdé a házi gazda, — meg sem
dicséri ? — Hm! ezt nem szükséges —
felelt a huszár.
350.
A zsidó észjárása. Szemüvegeket és
egyéb optikai szereket árult a zsidó a
236
boldog emlékű fehérhajó udvarán. — Egy
kötekedő kedvű földes ur oda megy pápaszemet választani; a többek közt egyet
fölpróbál s azon át a zsidóra néz — Gazembert mutat ez a pápaszem zsidó, kiált
fel a vevő. —• Az nem lehet, szólt Mózes
— hadd lássam csak. Ő is felteszi, s ránéz a vevőre. — A biz igaz! felelt egész
nyugalommal.
351.
Az inas észjárása. Vadászni ment az
iskolákból vakáczióra eresztett urfi czigány inasával, kinek föladata volt a lelőtt vadat aportirozni. — Került is vad
elég, az urfi durrogott ugyan puskájával
de semmit sem tudott lőni; hibáztatta
azután a helyet, hogy nem jó, a vadat
hogy nem jó kél, a puskát hogy rosszul
hord, stb. Erre aztán az inas is megszólal,
„de bizsony nagyságos urfi a zsidó csalt
meg bennünket, mert alkalmasint olyan
puskaport adott, a melylyel már egyszer
Kittek. “
352.
353.
354.
nem nősülhet
i barát!
Jó rendszer.
Mi jó rendszer, hogy 1
Püspök, kanonok s
Sok férjnek a felesége
Megunná igy itthonn magát.
Emlékkönyvbe.
Őrző angyala vagy férjednek bájos Irénke,
Nézd, hogy az „örző“ szón kommá
hiányt ne találj.
Kérelem egy hölgyhez.
Ha majd fenster parádéra megyek
Engedd, oh engedd hogy boldog legyek.
Nyisd ki a beriglizett salugátert
Hadd lássam a nálad imázó pátert.
238
356.
Egy társaságban beszélni akart a színész.
— Hallgasson az ur, kiállt egy uracs
— ön színész, ha én a színházba megyek,
én is hallgatok.
355.
Egy előkelő úri ember háza előtt ácsor.
gott a brúgós czigány, annak rende szerint parádés ruhájába öltözködve s az ismeretlenek előtt sokat mutató nagy fehér
masszapipából pöfékelve. Egyszer csak
hozzá folyamodik nagy alázatosan egy
lakatokat áruló tót atyafi, és kalapját
szépen levévén, kérdi:
— Tekintetes uram, nem tetszik lakatot venni?
A czigány pipáját még feljebb tartva
egész méltósággal mondá:
—■ En nem veszek, hanem menjen be
kend, ott bent lakik a bátyám, ö majd
talán vesz.
239
a
357.
Nyelvbotlás. „Nyolczadik pont" czimü
vígjátékban a színésznek azt kellett volna
mondania: „Még ma 18 látogatást kell
tennem", beszélő orgánuma megbotolván,
ezt mondá: Még ma 18 lágytojást kell ennem!
358.
Furcsa kívánság. A czigány baldoklott,
s egy kis vagyonkája volt, a felett akarván
rendelkezni, elhivatott két ügyvédet, s
midőn elvégzők a dolgát azt óhajtja a
móré, üljenek két felől mellé. Mit meg is
tettek az ügyvédek s kérdezvén okát, igy
felelt az öreg czigány:
Mig fiatal voltam sokat olvastam
Jézus élete és haláláról, ha már nem
élhettem úgy mint ő, hát legalább úgy
akarok meghalni.
359.
Csak azt ette volna. A b .. i plébánosnak igen szép répái termettek házi
240
kertjében; nagyon tájt rá a czigánynak
a foga. Föl is tette magában, hogy elmegy megdézsmálni; e végből hátára
vett egy zsákot s indult egyenesen a
kertbe.
— A plébános urnák két kutyája volt,
az egyik neve „Czigány “ a másik „Mitás“.
A plébános elkiáltja magát kezében kenyérrel — Czigány, Mitás! A czigány
erre vissza telel; rípát, nemzsetes fétistelendő urám ! Mit a plébános meghallván
azonnal kérdezte: czigány mit keresel
itt? Ah! nemzsetes fétistelendő urám,
de serencsitlenil jártám, á mint megyek,
ecsere csák nágy forgó szil támadt, s
bédobott ide á kertbe.
— Jól van czigány — de minek a répa
a kezedben?
Ah! nemzsetes fétistelendő arám! á
mint á szil ide bedobott megkápáskodtám,
hogy tovább ne vihessen ; de a síi erilkedett s a mint in érésén kápáskodtám, á
rípá kicsúszott a féldbil ! Hát tehetek in
róla?!
241
360.
Jól van czigány; erre is emberül megjeleltél, — de minek a zsák?
Ázs — ázs — csak á fene ázst ette
volná meg, feleié a czigány.
Már régen meghalt. A czigány elmegy a festőhöz és igy köszönt: serencsés
jó napot kívánok a nemzsetes piktor
urnák !
Adjon Isten neked is czigány, mondd
mi bajod?
Ugyán kirem seretettel, fesse le ázst
áz in kedves ereg apámat — feleié a
czigány.
Jól van — öt forintért lefestem — csak
küldd el öreg apádat.
Nagy szemeket mereszt erre a czigány
8 mondá: Iá, de meghált.
A festő elneveti magát s igy szól: bolond czigány hát akkor hogy fessem le
apádat!
242
A czigány erre még nagyobb szemeket
mereszt, s így szól: hisen á Jizsus urunkat se látjá a nemzsetes ur, hát ázst hogy
festi le?
361.
Vitézség. Történelmileg nevezetességű,
königgratzi csatából haza került egy
közvitéz.
Alig hogy betoppant szülei házába,
jöttek rögtön a sok rokonok tudakozódni
az országot világot látott atyafitól.
Háry János bátyánk példájára ez is
elmondott sok meg nem történt dolgokat.
Egy elméncz sógor nem állhatta már
a sok dicsekedest s igy szólt:
Hogy van az sógor, hogy maguk mindég űzték azt a burkust s azok szaladtak,
s maga volt az első az üldözők között, s
mégis nem elöl kapta kend a lövés ple.zurt.
Hm! — pattantott ujjával a gúzsba
került baka, hát nem tudja kend, hogy
hátul töltő puskája van a burkusnak?
Egye? úgy!
243
„í _—~ j auy.)°k — 3f''"
éhes czigány — há úgy volna
16*
362.
Ez a regula. A katonai regula legszigorúbb része, hogy az őrök állomásaikat
elhagyni ne merészeljék, — sem bebocsátani senkit ne engedjenek, felsőbb engedetem nélkül.
A bécsi palota egy félre eső helyén van
egy kis ajtó, melyen csak a császár maga
jár, midőn észrevétlenül akar a kertbe
menni, reggeli sétára.
Egy alkalommal jókor kiment s kint
időzése alkalmával őrváltozás történt, s
midőn beakarna menni, az őr ellentállott
s a császárt be nem bocsátá. Bármiként
akarta is ő felsége az őrt személy azonosságáról meggyőzni, nem tehetett — s
kénytelen volt a legközelebbi fő-őrállomásra menni igazolványért.
Az őr másnap szigorúságáért érdemtett
kitüntetésben részesült.
363.
Czigány sóhajtás. Hej
hajt az <
244
364.
üstünk, á mint hogy zsírunk nincs, beh
jó pogácsát sütnél most — haj!
Hát éli ki vagyok? Boros fővel állt ki
Kovács legénye, András az éjjeli őrködésre; megszólít egy arrafelé menő urat:
ki vagy ? megállj ?
A megszólított jól ismerte az őrt, tréfából így felel: „én vagyok Kovács legénye az András."
Almélkodásba jön erre a nehéz fejű őr,
nagy gondolkodás után egyszer felszólal:
Uhui! „hát akkor én ki vagyok."
365.
Rá Ón hevesmegyei lehet ismerni,
nemde ?
Úgy van, de honnan sejti ezt Uraságod ?
— Hát arról a körmei alatt hordott
szép fekete földről.
245
366.
367.
Borzasztó dolog. Közel vala kimúlásához a fösvény, s a segítségül hitt orvos
kijelenté neki, mikép négy vennyolcz óra
elteltével alkalmasint átvándorol a rnenynyei paradicsomba.
„ Áz borzasztó volna!" —■ tépelődék
magában a haldokló. — Szent Jakab
napja még két hónap múlva lesz, s én
házbéremet már egész addig megfizettem
Ilyenforma féreg. — Itthon vau —
izé — Toportyán ur?
— Megbolondult kend? kit keress
itt ?
— Hát a doktor ur nem lakik itt?
— Tán Sárkány doktor urat keresi?
— Az! az! Sárkány, Sárkány! nem
toportyán. Tudtam, hogy valami ilyen
pokolbeli féreg, de nem jutott eszembe,
melyik ?
246
368.
369.
Spreculativ szellem. Jó áron kelvén
a gyapjú Pest* vásárkor, Abrahám gazda
jó napot csinál magának, bemegy egy
czukrázdába és almásrétest. Midőn meghozzák visszaküldi, hozzanak fagylaltot
helyette. Elköltvén a fagylaltot, felkél és
indulásra készül, de a ezukrászleány megállítja, kéri tőle a fagylalt árát.
„Wie haiszt fizetni ? Hát nem attham
helette olmás rétest ?“
A ki nincs itt. Keresett valakit az
egyházfi a kivel fontos beszélni valója
volt, s bedugta fejét a gyűlés terem ajtaján is, segy szót sem szólt csak nézegetett.
— Kit keres kend? — kérdé egy
presbytér.
— Engedelmet kérek alázatosan, egy
becsületes embert keresek, de látom,
hogy nincs itt. —
247
virgoncz
371.
Miért nem ? A német szolgabirónénak
a szakáesnéja megjővén a piacáról, szánj''
lálgatja, hogy mit vett.
— Igen de azt sem fizette meg! — Hát etthem?
370.
Helyes felelet. Az iskolaigazgató, ki
hivatalos rendeletek szerint iskolákat
látogatni járt, — magyarázgatta, hogy a
legelvetemedettebb embereket nevezik
betyárnak.
,Hanem te kis fin, szól egy gyerekhez
a nagyságos ur — ide sem hallgatsz.
Tudom, nem tudnád megmondani, hogy
nevezik egy szóval az olyan embereket, a
kik nappal alusznak vagytevornyáznak;
éjjel pedig az utczákon alá s fel őgyelegnek, hol csak a becsületes és jóravaló
embereket bántalmazzák?"
„De igenis, tudom — felel a
eszü gyerek — az olyanokat nálunk —
zsandároknak nevezik!
248
372.
„ Egy pár tojás egy garas."
— Jaj de drága! — sopánkodik az
asszonyság.
„Hát az altna hogy ?“
„Párja két garas.“
„Hallatlan ... ez szörnyűség. Morvaországban a tojásnak párja egy krajczár,
az almának egy sáin garas."
„Miért nem tetszett hát az országuk
bán maradni, ha ott meg olyan nagy
olcsóság van?"
Azért, mert ott meg garasunk nem volt!
Mózes és a finánczok. Pálinkát főzött
a zsidó, a nélkül, hogy a finánczoknak
bejelentette volna. Ki is főzte szerencsésen s az üstből a seprőjét is majd egészen
kihordta már, midőn a vigyázatra kiállított tiu lélekszakadva rohan be :
„Thátele jhünnek a fhinanczok!“
Nosza rajta! neki gyürközik a vén
róka, meri ki a még hátralévő moslékot
249
s utczu.neki a nagy vizesakónak, bele az
üstből a jó melegvízből, rá a sisakot s
hadd égjen a tűz a katlanban. A víz
ugyan egy kissé meleg volt, hanem az
mit sem tett; lehűteni nem volt ideje.
Mire a financzok megérkeztek, Mózes
gazda már javában lubiczkolt a kénytelen
fürdőben.
„Jónap adjon Isten Mózes gazda. Pálinkát főz ugye aztán az embert meg sem
hívná egy kupicza sligoviczára, ha maga
nem jönne", mondja egyik íináncz.
„Dehogy fhüzök phálinkát, idesfináncz
uram, dehugy fhűzök, mikhur uljan betheg vagyok, alig bhirom magamath.
Hanem háth az orvosh ur azt commendálta, hogy íhörödjek, azért egy khis
vizeth melegítettem."
Azonban a finánczok nem hagyták
magukat elámittatni, felbontják az üstöt
s majd leperzseli az orrukat a jó forró gőz
s utoljára is saját szemeikkel győződnek
meg, hogy biz az üstben csak viz van : fejet
csóválnak és szép csendesen elmennek.
250
kérdést, a
Alig bűzték ki lábaikat az utczaajtón,
Mózes is kiugrott a fürdőből s jót nevetve
mondá:
„Die bab’ icb doch hinaus rhepetirt."
373.
Helyes okoskodás. Midőn még BezirksAmtok helyett alkerületi biztosságok
járták, történt, hogy egy szegény egyszerű székely atyafit küldött a község a
bizottsághoz egy levéllel. Az illető góbé
bekutyagol P. falvára s ott a hivatalban
boldogot boldogtalant megkérdezett:
Kiend a biztos?
Végre a mellékterembe utasítják, a
hol csakugyan meglelte a keresett biztost.
„Az Isten á’gya me.g kiendöt, hogy
szógál az egészsége?"
A biztos megköszönte a
góbé e szavakkal adta át a levelet.
„Nézze meg kied e’ mit tartalmaz?"
A biztosnak nem jó kedve lehetett,
mert felboszankodva a levélhordó együgyüségén igy szól Írnokához:
251
374.
gazdának egy
t s azon
i a gazdaember
a nyakára
az nem
avval fenyegette
„így vagyok én lássa, N. faluból mindég ilyen embert küldenek hozzám/*
Az atyafi is meghallotta e mondást és
nem is hagyta szó nélkül:
Instállom biztos ur, ott vannak ügyesebb, okosabb emberek es mint én • de
azokat ügyesebb, okosabb helyre kügyík,
hanem ide én es megjárom !“
Elveszi.. Adós volt a gazdaember az
adójával, küldték is a nyakára a sok
Mahnzettelt, hanem az nem használt
semmit. Utoljára avval fenyegette az
egyik Steuer-einnehmer, hogy executiót
küld reá.
A többi közt volt a g
szamara, a melyet igen szeretett
járt ki a mezőre, dolga után látni. Evvel
akarta megijeszteni őt az adószedő, hogy
majd adó fejében elhajtja.
„Bácsi, ha nem fizetni szépen a Steuerf,
a mi muszáj meklenni, mekiássa én nem
252
tréfa csinálok, hanem elveszem a maka
szamarát!“
„Bízom pedig kár lenne ténsuram, —
mondja a gazda — kg.p ám maga még
leányt is, miért venné el az én szamaramat. “
375.
Ki az ellenség? 0 felsége körútja alkalmával E. városában a gazdák is kirukkoltak, hogy a hivatalos tisztelet annál
nagyobb legyen.
ö felsége többeket megszólított köz iluk, a kik neki föltűntek s több apró
kérdést intézett hozzájok.
„A többi között egy alacsony termetű
jó képű gazda embertől azt kérdezé,
„Itt lakott e a 48-iki harcz alatt
is ?“
„Igen felséges uram“ feleié amaz
„Hát járt e erre ellenség?"
„Nem járt biz itt, kérem alássan, csak
az a hunczut német!
253
377.
A l’OSZ levegő. Bach idejében szüret
után járták a finánczok a pinczéket. Ily
alkalommal a fináncz dcputátió beállított
376.
A titok. Megállít a fináncz egy fuvarost a vámháznál s kérdi, hogy mi van a
kocsi derekában fekvő zsákban?
A fuvaros nagy óvatossággal súgja a
fináncz fülébe, hogy biz abba zab van ;
de a fináncz evvel meg nem elégedett,
hanem átkutatta a zsákot s valóban nem
talált abban zabnál egyebet. Dühösen
förmed tehát a fuvarosra, hogy minek
titkolódzik ha nincs akczis alá eső tárgy
nála.
„Ugyan kérem a fináncz urat, no beszéljen olyan hangosan — szóla a fuvaros,
— mert ha lovaim melyek már hónapók
óta nem kaptak abrakot, meghallják
hogy zabot viszek a kocsin, egy tapodtat
aem mennek tovább.
254
egy szőllős gazdához, ki akkor küldé le
czimboráját egy kupa borért, de pinczéje
még nem volt berendezve, azaz hogy a
fogyasztásra szánt mennyiséget még nem
rejté el. Alig hogy megérkeztek a finánczok, elébök ment, hogy le ne menjenek
a pinczébe, mért borai még nem forrtak
ki s olyan szeszgőz van odalenn, hogy
még a bikát is megöli. Ne menjenek le
hát semmi árért, mert akkor ugyan fel
nem jönnek. Ó ugyan nem bánja, ha
tetszik, próbálják meg de a történendőkért jót nem áll. Ezt azonban mind.oly
hangosan mondá, hogy a lent levő czirnbora is hallhatá s tájékozhatá magát abban, mit cselekednie kell.
A finánczok nem hajtottak ezen ismeretes cselfogásra hanem hosszú botra
faggyugyertyát tettek s szép lassan leeresztek a pinczébe. A pajtás mindezt az
ajtó mögött várta, s midőn leért a gyertyát
szépen elfujta.
„Szapperiót tíie habén Recht", mondák a finánczok, de azért még vagy
255
378.
a gyertyát hanem,
i. sikertelen experiháromszor leereszték i
az mindig elaludt, s a
mentációk után eltávoztak.
MAGÁNYOMBAN.
REGGEL.
(Első kopogtatás.) — Kérem, nyissa ki
az ajtót, meghoztam a kiflit reggelire.
— Dugja be a kulcslyukon.
(Második kopogtatás.) — Kérem a tiszta
ruhát hoztam haza.
— Menjen vissza s .varrjon rá g o mb o t.
(Harmadik kopogtatás.) — Meghoztam a
csizmát.
— Subiczkolja előbb meg.
(Negyedik kopogtatás.) — Mér hatszor
jövök, nyissa ki az ajtót.
— Ki az ?
256
379.
— Kontót hoztam.
— Jó ember eltévedt! sajnálom.
(Ötödik kopogtatás-) — Levelet hoztam,
— Alá kell írni?
— Nem.
— Úgy, értéknélküli.
— De hátha nőtől van ! — Ah! akkor meg érdeknélküli!
A szép-nem szépsége.
— Ó- és újkori tanulmányok —
(Az iró e czikkért a szép hölgyektől
farsangi fánkot, másoktól pedig sodrófát
vár, melylyel a fánkot nyújtják.)
— Milyen a csinos lány?
Olyan, mint a hadi lárma-jel, minden
férfit talpra kiált. —
— Mi sokaknál az érzés?
Hamis pillangó sötét fenéken, vér játéka, mely csak a nyelvet mozgatja. . .
257
— Mi az asszony?
Az asszony csak teher, szive olyan,
mint a rejtett szó, ha egyszer eltaláltuk,
nincsen érdeme.
— Milyen az asszonyi természet?
Az asszon; i természet még per alatt
van, az élet a biró, s a mit nappal itél,
azt este megmásítja. Az asszony esküvés
után elhányja bőrét, s pille lesz, feje
kemény, szive lágy, nyelve folyó, szeme
tükör, mely másnak sima, a férjnek görbe
képet mutat. Olyan, mint a déli nap,
hevit, de árnyékot nem ad, érlel s fonynyaszt. .. .
— Milyen olyik házasság?
Olyan, mint a nagy nevetés, kedvvel
kezdődik, jajjal végződik . . |:probatum
est !:|
— Mi a temperamentum a szépeknél ?
Még fiatal, sanguinicus, minden felé
szőkéi, szemről szemre néz, könnyen
szeret, könnyen felejt, sir és nevet, a
mint a pillanat kivánja, tüzérzékei intézik érzelmeit. Az első virág hulltával a
17
258
ember kikéi
cholera jelenti magát, tele van feltétellel,
mely ha törik szakad nyomoztatik, az
indulat bosszúra s áldozatra kész; uralkodni vágyik, s ha csak lehet, férjét
zugba szorítja. Őszkor, ha már kedves
tolvajok nem kisértik beáll a melancholia: ekkor mindent komor szinben lát
irigyelve más jó kedvét, mindenben s
mindenütt hiányt érez, szenved, beteg,
s nem tudja miért, panaszkodik a világ,
de leginkább a férfiak ellen. — A legnagyobb télben jó a jótevő pflegma; de
mivel ritka asszony ismeri el telét, a
pflegma is ritkán találtatik náluk. . .
— Milyen az asszonyi Ítélet?
A szebb asszony is hitetlen imádó iránt
kemény; az itjak ellen mindég részrehajló és tekervényes. . .
— Milyen az asszony ?
Olyan, mint az orvos, az
ellene s mégis rászorul. . .
— Mi a rokonság és különbség az
asszony és a pénz között?
Mindenik ad ékességet; mindenik
259
fa
szerez barátokat; mindenikre tolvaj szem
néz ; mindenik eldugva legjobb ; — csak
az a különbség: hogy a pénz kiadva
hasznai, az asszony megnyerve kínoz;
az akkor csöng, ha elveted, emez ha
tartod, akkor lármáz; amaz kemény,
mégis segít, emez lágy, mégis megcsal;
amaz régi bár, mégis kellő, ez ha nem
friss- kettős kereszt. . .
— Mi az asszonyi védelem ?
Háló-süveg sisak helyett, oroszlány
bátorság, és bátorság erő nélkül. — Jaj
annak, ki arra szorul. ..
— Milyen a rideg nőtlenség?
Mindig árva, mindig szegény; száraz
a kies mező, mindig komor és tövises.
Mint a havas kopár csúcsa, tündököljön
bár magasan, élet nem tenyészik körűié.
Zúgó felhő eső nélkül, bolygó árnyék,
mely mindenre homályt vett, s a mi jó
benne csak az: hogy nem tánczol más
sípja után, nem kesereg csalfa köny miatt,
borzadva nenj nyúl öröméhez, nem szalad
a házi pertől, hanem szabadon él és hal. .
17*
260
hogy —
szagos, hogy!
Bizonyítja ezt példája a
380.
RÉGI DAL, RÉGI DICS....
azaz
jelenkori dicsőségről.
Toldva-foldva dúdolja egy XIX-ik századbeli
szerencsétlen flautás.
Ki mit szeret, ha nem
(Oh boldog agglegények ! beh irigylem
sorsotokat.)
— Mi mégis a hölgy?
A hölgy, ha nemes lélekkel bir, sok
jót eszközölhet, ellenben a roszlelkü sokkal elvetemültobb, mint a férfi. A nő
mindig mélyebben siilyed, mint a férfi.
Az asszonyok vagy sokkal jobbak, vagy
sokkal roszabbak, mint a férfiak. . .
szép is, kedves
annak,
------- j - j------ r—pipásoknak,
Kik szüntelen pipázni úgy szeretnek,
Noha attól a szájok olyan
261
Hej
így nemcsak a pipásokról lehet szólani,
Mert több példát is lehet mégehhez toldani.
Lám sokan bort inni úgy szeretnek,hogy—
Noha attól aztán oly részegek, hogy!
A közösügyes sógorok meg mással élnek,
A borivás közügyében ők nem cserélnek.
Úgy iszszák az árpa levét, hogy, hogy,
hogy -
Noha attól aztán oly7 bolondok, hogy!
Már most az a kérdés : bornál vagy pedig
sernél
Találták-e fel azt a szörnyet, amely szernél
Úgy borsódzik a magyar ember háta,
hogy —
A kimondásnál majd csak össze nem rogy !
Kvóta, delegatio! ugyan hím-e vagy nő ?
j nem tudjuk! de hogy egyremásra,
többre nő,
Háromszáz és néhány esztendő óta látjuk,
hogy
A baj több, az igazi magyar ember pedig
fogy !
262
Pedig tőlök
No de hagyjuk, hadd csinálják, nevezzék
is meg,
sok közösügyes
gyermek,
Agglegény is kedves papa ugyannyira,
hogy —
Nyöghet belé, nevelheti, hisz oly kedves,
hogy!
Prüsszentsünk rá, tubákoljunk, benne
oly jóság van,
Gyönyört találunk a szünteleni felszívásban.
Hiszen ezt felszíni sokan úgy szeretik,
hogy —
az orruk oly furcsa kémény,
. hogy!
Elég, hogy mienk a
Mi lehet utálatosabb a smirkásznál,
Vagy a tóban ugrándozó rut békánál?
Mégis sokan azt enni úgy szeretik, hogy —
Noha mások látni is úgy irtóznak,
hogy?
263
keveset
hogy —
úgy bámulják,
hogy!
Sok szép férfi rút asszonyt vesz feleségül el,
Sok szép asszony rút férfinak adja magát el,
Mégis a szép a rútat úgy szereti, hogy —
Noha más ezen dolgot úgy csodálja, hogy !
Sok asszony nem szereti az ö urát, mert
Véle termit, de még (ah oh!) ambót sem
nyert.
Kxtrátoval meg olyan keveset nyer,
Kis lutriról nagyra tesz s
381.
Mi a világ? A világ egy színpad azzal
a különbséggel, hogy ez nem deszkával
van kirakva, hanem földdel, s igy a
s ü 1 y e d ő is annyira természetes, hogy
aki itten elsülyed, az ugyan többet nem
komédiázik.
A közönséges szinházoknál este szoktak
játszani, itt rendesen mindig; és pedig
264
többnyire komédiát. — Itt is mint amott,
mindenféle művészek találhatók : vannak
ének-művésznők, aranyhangjukra azonban nem a szive, de a zsebje reped
meg az embernek. Vannak tánczművésznők, kik azonban rendesen másokat szoktak megtánczoltatni. — Zenére nem nagy
szükség van, miután muzsikálnak a világban eleget, csak győzzük járni, egyébiránt majd hegedül még szent Dávid, az
elégetlenek kontráznak, a szerencsétlenek
flótáznak, a nagy dob sem marad el; a
szív és érdek egy húron pendül, a
sors befütyül, a halál pedig hamvazószerdát mond a világ ezen hármoniátlan
konczertjéhez, s a plust pedig majd elbőgi
az öreg harang. De lássuk néhány darab
kritikáját:
1. A gyermek: Vigjáték érthetlen
dalokkal, gyakran ismeretlen szerzőktől.
2. A nő: Szeszélyes tüneményes színmű, a mai világban zsák-szoknyával s
tömérdek változással. — Van benne
265
török muzsika is. — még uj, mindenhol
tetszik, — de később üres házat csinál.
Egy oldalbordából fordították még a viz
özön előtt.
3. Házasság: Eleinte vigjáték dalokkal, szerelmi vallomásokkal és tánczczal; később dráma bőgő duettel |.probatum est:| és gyermekkorral. Ebben
gyakran a házi barátok játszák a
főszerepet. Szerzetté Adám apánk a paradicsomi almafánál.
4. A fér: Ködfátyolkép, melyben a
kortina húzót a nő játsza. Sok helyen
operára fordítják néma játékkal s előadatj ík ... papucsban.
5. Erény: Néma játék, párszori adatna után megbukott. . .
6. Pénz. Mindenütt nagy tetszéssel
fogadott bűvös opera, de adni nem igen
szereti az ember: mert azáltal veszt az
értékéből; — nálunk nyomtatásban
is megjelent.
Eszerint az egész világ egy színpad, mi
vagyunk a színészek, a szenvedélyek
266
382.
PUBLICATIO.
szerepelnek. Önérdek a súgó, a végzet a
szerző, a halál kortinaeresztő.
DrDrDrumm!
Adatik az nemes férfi publieumnak
tudtára, miszerint elhatározódni fog, miszerint keveseltetvén az tisztes asszonyi
s lányi ’ publieumnak hosszú sleppjiik
sokasága, inditványozódtatik, miszerint
az férfi publicum is hosszú szoknyákat
viseljen, de kirilonin nélkül, mert akin
ez észrevétetődik, büntetés szigorúságával
fog okvetetlenül részeltetni, mert különben nem férnének el az utezai térségeken, sem az tehenek, sem más állatok,
szabadalmazott jövés menéskor, pegyig,
mindenkinek légyen szabadsága, adassák
meg minden állatnak az magáé. Éljen I
Drrumm, drumm!
267
Továbbá az utczai öntözés eltiltattatik,
mert megkezdődik azkvotás adóexecutio,
lesz sirni-rinivalója mindenkinek doszt!
Drumm drum! drummm!
Végtére tapasztaltatott, hogy az alkotmányosszabadságot a korcsmárosok nagyban balul használták fel, meghagyatik,
miszerint most már vizet nem szabad a
borba önteniök, ha észrevétetik s tapasz
taltatik, kemény büntetés vár reájok, ha
csak törvéuyszabdalta módon be nem
bizonyítják, miszerint bort öntöttek a
vízbe, ekkor ártatlanoknak fognak degre
dáltatnyi.
Drumm, drumm drrrtimmm!
383.
A hajszálak száma. Vájjon csakugyan
megszámlálvák-e fejünk hajszála? Valaki, ki több szabad idővel rendelkezők,
mint jó magunk, nekifogott megszámlálásuknak, figyelembe véve az illető haj
szinétis. Fáradtsága jutalmául következő
eredményt nyeré: A szőke fő hajszálai
268
385.
Eredeti módon szedtek rá egy pária
ékszerészt. Egy elegánsan öltözött fiata’
ur lépett boltjába névnapi ajándékokat
140,400, a barnáé 109,440, a feketéé
102,962, a vörösé 87,740 szál, természetesen az élet viruló korszakában, mert a
„hold" periódusban, persze egész más
eredményt nyernénk.
384.
Egy furfangos tolvaj nadrág lopás
miatt állt a londoni törvényszék előtt. A
biró bizonyítékok hiányában a vádlottat
fölmentette. A közönség oszlani kezdett,
a bíróság s a vádlott ügyvédje nógatta,
hogy menjen, szabad immár; — de az
csak nem mozdult. Végre is türelmetlenül
kérdezte ügyvédje, hogy miért nem él
szabadságával; a tolvaj erre lakonikusan
azt feleli: bevárom a tanuk eltávozását,
mert ép azon nadrág van rajtam, melyet
elloptam. — Erre aztán védője többé nem
nógatta.
269
vásárolandó. Az ékszerész kitárta előtte
boltja, minden kincseit — s a fiatal ur
választott. — Megirta kívánságára még
a számlát is, mely 3500 frankot tett ki.
Lakását megnevezve, hová a vásárlottak
küldendők kifelé indult, midőn egyszerre
eszébe jut, hogy édesanyja számára egy
órát is kell vásárlania. Ez is megtörténvén, elhagyta a boltot azon utasítással,
hogy az ékszerészt egy óra múlva elvárja.
— Az aranyműves megjelen segédjével
a kérdéses lakásban, mely egy előkelő
ház első emeletében van. Belépnek s a
fiatal urat az első szobában találják, ez
kéri, hogy várnának kissé, — míg bejelentené őket anyjának, kinek előbb az
órát megmutatni akarja. Bemegy a terembe, melynek ajtaját kissé nyitva
hagyja, be a szomszédos szobáoa, honnan
az aranyműves következő párbeszédet
hall: „Itt az órád édes anyám, egyszerű,
amint kívántad.“ — „Oh ez még nagyon
is csinos, nem vettélsemmit nővérednek ?“
— „Oh igen édes anyám, Ítéletet mond-
270
hatsz, mindjárt be mütatandom számlástól.1'' — Látom mért — felelt rá amaz
viszont — hogy a számla jó részét majd
magam kifizetendem." A fiatal e,mber
visszajött az órával. „Anyám igen jól
van hangolva — szól — szeretném, ha
választásomat helyeselné s különösen, ha
maga fizetné ki a számlát." Átadják az
ékszereket, beviszi a mamához, mindig
félig nyitott ajtók mellett. Az mindent
igen Ízlésesnek talál, „de — szól — lássuk,
mit mondanak hozzá nővéreid." — „De
hisz én meg akartam lepni őket." „Nem,
csak hívd be őket", szólt a női hang. A
fiatal ur kijött az előszobába: „Nővéreimet kell behinom." Egy fél óra elmúlt,
a várakozók türelmeskednek; odabenn
csendes minden; végre kinyitják a terem
ajtaját és — egészen üresnek találják, a
szomszédszoba is szintoly üres, minden
kimenet nélkül. — Lemennek a portás
hoz: „A kérdéses ur épen elment, e lakást csak feltételesen vette ki s bánatpénzül 20 frankot tett le. Két nap óta
271
Bájos
Cziczi!
azzal foglalkozik, mindent felmérni, mert
csak úgy akar behurczolkodni, ha minden
bútora kellő helyet talál, én azt gondoltam, hogy önök kárpitosok!" —■ A csíny
el lett követve, az aranyműves ékszereinek se híre, se hamva, s a tolvaj bizonyára
hasbeszélő volt, ki a mama beszédjét oly
kitünően utánozta.
386.
A szerelem abéczéje.
— Kezdők számára tanulmányul. —
A = Ah!
B —
CZ =
D = Dadog
E = Ezen
F = Friczi.
G = Galambom
H = Hallod-e
I == Intelek
J — Juttass
K = Kegysugárt
L = Lenczinek.
3T2
387.
Sirásó vagy.
m. p.
A németnyelv dicsérete magyar
oldalról.
Hej német sógor! kik nyelved nagyra
becsülik,
Jöjj velek együtt, majd szépségét
megmagyarázom.
Lelked szél, pintyed és hordód mondani
szégyen.
Vájj bele asszonyanyád, az apád fát
ér, paripád rossz,
M = Mert
N = Nekem
0 = Oh! Oh ! Oh
P = Porba
K = liántó
S =
T = Távozzál
U = Utállak
V =»= Véremből
Z = Zabszem Jankó,
273
Mind télben, nyárban
A lányod mit tud? libben szeretőt ha
találhat.
egyformán a gyereked kint.
Hogyha magad gyalogolsz, csúfos járásod az utczán,
Jár esztendőd, mász pinted, szalad
a te salátád.
A vizen gyüjtesz marhádnak télre takarmányt,
Szénád háj, de habért röhög a ló
mégis előtted,
Vendéget ha fogadsz, azt mondod gazt
fogadói be,
Zsúppal kínálod, ha levest kér enni
ebédre.
Hogyha elejbe kanált teszesz, majd az
, maga lefföl
Es a villa kap el minden jó konczot
, előle.
Étked eezetje eszik, mind öl mind él
az olajjad.
Zsemléd csak szemmel szemmel
van, és a szurok pék.
18
274:
Kérdik mit s hol
Ollód ser, hollód
A szint farba
szerelem
a nyolca
A tüzed ég s
leled, a
388.
Sokan ar.t mondják, a
azért nyolcz betűs, mert ő
Lelkedet a testből majd a
eszel? szamarad szoktad mutogatni.
fáért akkor szoktál kiabálni.
rab, völgyed tál,
hegye berreg.
A tort emlegeted, ha kaput látsz, vagy
ha bolondot,
hlirt ringyóra
ruházod.
Bárányod csupa lám, c z i m e r a házad,
követed bot.
A szented hajlik, de azonban g e b e 11
az imádság.
Esőd régen volt, mondod, de, szegény
, is az áldás.
Élted elfolyhat könnyen, mert áll csupa
lében.
tót rántja ki
végre.
275
391.
Általában panaszkodnak a papok, hogy
kevés Évát keresztelnek; persze inkább
18*
boldogság, én azt látom, hogy abban
nyolczféle boldogtalanság van.
Először is mindjárt a féltékenység, porolás .. . tyüj, ne is mondjuk tovább, mert
még az ártatlanok megtanulják.
389.
A füredi rectornramhoz, ha vizitbe
megy ünk, úgy csikorognak az ajtók,
mint a menydörgős menykő, nem csikorgás az, hanem súgás, hogy menjünk a pinczébe.
390.
Furcsa képet vágott egy barátom, hogy
temetőbe hintón vitetett ki egy derék
magyar hölgy, ebben pedig semmi különös nincs, mert temetőbe előbb utóbb
mindenki viteti magát; mért ne lehetne
praktizálni.
276
392.
393
szeretik Éva jellemét mint nevét;
bizon jobb is az Aranka, Piroska, Majorka stb. név!
Füreden szórakozást következőleg lehet szerezni, Fürdés által, ez a fő,
mert minden tekintetben ha nem fürdik
az ember, hát fürösztetik. Sétálás
lenne a második, de ebben nem nagy
passiónk telik, mert németül hangosan
és sokan beszélnek, magyarul igen
kevesen és lassan. Szép tevés
által, ebben mi inpraktikusok vagyunk,
Csodálatos, hogy a viszhang ugyan
azt mondja vissza a mit az ember kiált
neki, háta kritikusok nézeteit mért
nem helyesli az olvasó közönség? ezt
már nem értem, pedig e kettőt ikertestvérnek szeretném ismerni.
277
394,
Az uszoda várótermei igen egyformák,
de nem, a nők termében egyes nő divatképek diszelgnek az oldalzaton; a férfiakéban igen jó volna, Garibaldi, Kossuth képei, de ezek rebellisek, tehát,
Bach, Bruch vagy Schmerling, oh ezektől lehetne jó gusztusunk fürdeni,
nagyon, jól érték a kopp asz tást.
mert mi csak olvasóinkkal akarunk csevegni. Színházba való járás által erre
színészeink tudnak felelni, és pedig behunyt szemmel. Halászat és rákászat által, ezt mi a politikusoknak
engedjük. Csolnakozás által ez a
legkellemesebb, mert evezni és kormányozni lehet s pedig kizárólagosan
nekünk férfiaknak, a nők itt engedékenyebbek és pihen a papucs kormány.
A többiek már középszerű hason mulatságok, hol vagy kártya vagy szív van
a latban. Ez mind a kettő veszedelmes.
278
395.
Ilire jár, hogy nehány uracs, holmi
potom csekélységet, nehány százezer forintot összerakván cs ó k t e 1 e gr a ph o t
készíttetnek, ezen aztán szétküldik a
csókot s ahonnan vissza jön, oda menni
kell s nőül venni a szép nőt. Nem lenne
rósz, de ha majd egy vén asszony találja
visszaküldeni ....
396.
A napokban egy uj szinész a helyett
hogy leesett a lovag a lóról azt mondá
leesett a ló a lovagról, úgy kell mi-:
nek adnak ily nagy szerepet neki,
397.
Micsoda beszédrész ez: kanál!
— Melléknév.
— Már hogy volna az melléknév, he —
— Hát csak úgy kérem alássan, hogy
minden rendes háznál a tányér mellé
szokták tenni.
279
399.
Szeretlek én . . .
398.
Aladárnak kereszteltek egy fiút.
— Ej de kár ily rut nevet adni az
urfinak.
— Hogy is hívják csak öt?
— Hát csak hallja kend Kanagárnak keresztelték el.
Szeretlek én kedves rózsám,
Nincs egy nyugodt napom, órám,
Mindig reád gondolok csak,
Képzeletem veled mulat.
Ha asztalnál ülök s eszem
Nálad bolyong az én eszem.
Ha bort iszom, rád gondolok,
S minden kortynál felsohajtok.
Hogyha elkészül egy versem,
A refrainje „szép kedv esem. “
Ha más lány megy a sétányon,
280
400.
401.
orvosságot
Elfordulok s nem is látom ;
Rád gondolok alva, ébren,
Teljesítsd csak egy kérésem !
— Oh, légy nőmmé bájos alak,
Vagy add kölcsön a cassádat! —
Egyék kegyed csak szőlőt
vosság.
— Dé én jobb szeretem az
folyadékban mint pi 1 ulábatJ.
Az ujoilCZOZÓ bizottmány előtt állt a
czigány legény.
Kutyabaja se lévén, kimondta az orvos,
hogy jó-
— Ne vegyék el a nagyságos urak,
dehogy jó — rimánkodott apja — oly
akastani való átkozsott ros kelyek, hogy
sohse bírják megjavítani.
az nagy or-
281
már tiszta
fűszero t
az a
402.
Tekintetes ur! hoztam egy fazék zsírt,
kenje meg vele perem kerekét.
— Jól van fiam, jói van tiszta sor, ami
tólem kitelik, szivesem megteszem.
— Tekintetes ur, hoztam egy disznót
segitseu vele peremen.
— Jól van fiam, jól van, ez
sor, örömest segítek ha lehet.
Eltelt az év, s a disznó tulajdonos
nyerte meg a pert.
— Tekintetes ur, hát a fazék zsirom.
— Sajnálom fiam, sajnálom, de nem
tehetek róla a disznó feldöntötte.
403.
Tudod-e Gyurka, mi
szám?
— Igen is: Kapa.
404.
Miért szokták a bort meginni?
— Mert abból nem kell mag
hagyni.
282
szolgabirói hivatal eleibe álmarhavész vidékünkön ólálkodik,
mel tartandó lévén, hogyha a I
határában megfordulna, azonnal elfogatandó és a szolgabirói hivatal eleibe állítandó.
407.
A falu bírái a communisról olvasván,
nem tudták kitalálni, miféle madár lehet.
Elmentek az árendás zsidóhoz.
405.
Szabadságon volt czigány bakancsos
mód nélkül szerette az öblösszáju stemplisben lévő bikavért fogyasztani, természetesen más zsebéből. Egyszerrajta vesztett s hevenyében rá olvasták az 50-et.
— Hol voltál more?
— Egy ötvenesem volt, azt váltottam fel itt a törvényszéken egyesekre.
406.
Különös hirdetmény:
„Tudtul adatik, minthogy pedig a
, szemhelység
283
408.
A czigánynő.
Faluvégén a czigány konyhába
Betekintek, nem megyek hiába,
Betekintek, ott leiek egy lyánkát,
Csillog szeme, úgy veti a kártyát.
„Vad galambom, földön futó fecske,
Mondj szerencsét, lesz-e szép menyecske?
Lesz szerelmem, leszen boldogságom?
Mondj szerencsét, lesz-e szép világom?"
Kártyát rakott, amúgy ördögadta,
Újra rakta, meg-meg összedobta,
Iczig tudományos pofával mondá :
— Ez a szó khommunisz zsidószó,
annyit tesz, ami az enyém, az az enyém,
ami a kegyelmeteké az is az enyém.
— No hála Istennek, hogy a mi becsületes nyelvünkön nem tudnak ilyen tolvajszót papirosra nyomtatni.
284
a 11
409.
410.
Egy ujabbkoii Kolumbus azt a szerény felfedezést tette, hogy a p o 1 i t i k á t
Regényt olvastam, be jött egy paraszt,
sokáig várt.
Egyszer raegpillantám. Nos mi baj,
miért nem szól? Engedelmet kérek, nem
akartam háborgatni imádságában, meg
nem foghatom, hogy lehet imádkozni és
nevetni. Az együgyű azt gondolá, hogy
minden könyv imádságos könyv.
Meg-megnézte tenyerem pillámat
Meg-megnézte mosolygó arczámat.
„„Levele nincs annyi terebélyes fának,
Mint a szerencséből, csókból jut magának,
Annyi, hogy pengését sokalja a húrom,
Csak egy piczi bagót adjon édes uram.
285
412.
Felfordult világ-.
De inár elhiszem, hogy a világ folyása
Rendéből kihágott:
Akármerre nézünk, mindenütt fonákság . . .!
Soha, soha ilyen felfordult világot!
411.
Fgy poéta színész lett, s nem méltányolták ? no de hogyan, egy szerepet
adtak neki, melyben azt kellett mondania
magamagáról, hogy buta, — és elmondta, dehogy! nem elég-e, ha egyszer
a kritikusok igy vélekednek.
azért szeretik oly nagyon, mert a szépnem
egy szép neve rejlik benne Póli, vagy
Pólika; hm! dehogy azért, mert egy
betű változássá! k ölik a van bennej
hogy az isten nyugasztalja meg !
286
Kit költőnek mondunk,
Elég bizonyság:
A szarvas marhákat, juhokat, lovakat
Nagyba nemesitik.
gazdálkodni,
a sequestrum és bankrót.
az költ legkevesbet,
— Notabene: bankót. —
A született gazda nem tud
Maga a mészáros többet nyom a fonton
Mint sovány marhája;
A zsemlék soványok, a pékek kövérek,
S vastag szappanosnak vékony a
gyertyája.
A kereskedők most senkit sem keresnek,
Mi keressük őket;
Korcsmárostól még a vizet is megveszszűk
S borunkra alighogy találunk vevőket.
287
S
Ki iránt szivünkben gyűlölet érzünk:
Barátul fogadjuk;
Akiket bensőleg szeretünk, tisztelünk,
Hogy ismerjük őket, azt is eltagadjuk,
Becsületes ember egyenes pályáját
Hasztalanul futja:
Mászók, sántikálók hamar megelőzik,
az emelkedésnek csak bukás
az útja.
Gyermek, akinek még sima orra alatt
Pehely alig látszik,
Mohó vágygyal apja élveit hajhássza,
Es helyette apja szenvedélylyel játszik.
A magyart megfosztják kész nemességétől
Es „kvótás“ bnrgerrá lenni kényszerítik.
288
Kritikusok serge, irók és szerkesztők
Semmiségek végett,
van még is
Vérünk is fellázad:
Mégis azt beszéljük, hogy ily durva
nyelven
Urak közt beszélni: szégyen és
gyalázat!
Pénzért is megnézzük, ha komédiások
M a j m o t mutogatnak :
Pedig mi magunk is szinta majmok vagyunk.
zsarnok divatnak.
Hogyha szép nyelvünket veszély fenyegeti.
Cziczomás majmai a
Életünk regényes, csak alig
Egy-egy jó regényünk;
Színészek vagyunk mind, százféle
alakkal;
Színészekre mégis megvetőleg nézünk.
289
jÉn pedig úgy jártam, hogy midőn megírtam
E Jeremiádot,
Nr-m tudom, elől e vagy hátul kezdettem !
Soha, soha ilyen felfordult világot!
Szüntelen perelnek és polemizálnak
S olvasók fizetik meg a perköltséget.
Könyvet vesznek kik úgy is tudósok,
S eleget tanultak:
Ostobák azt mondják: „nincsen rá szükségünk"
S messze futnak tőle szegény nyomorultak.
S még talán folytatnám, hanem attól
tartok,
Hogyha tovább zengem:
Kalamárisomba nem is én a tollát,
Hanem a toll fog majd mártogatni
engem!
19
290
413.
Jeles mondatok.
1. Korunk jelleme: inaszakadt gyáva
módok, tettek helyett czifra szóözön, s
öndicséret — az áldozat.
2. A mai szabad szájú világ rőffel méri
— a mit araszszal vesz.
3. Oly mézes-mázos beszédű, hogy a
füles tallért ki tudná csábítani a ládafiából.
4. Egy veréb miatt elégeti vetését.
5. Csak a valódi tudomány tördeli le a
neveletlen házi modor és fogalmak idétlen békéit.
6. A tiszta szemérmetesség hasonlit a
harmatlepte fehér rózsához, melyet legparányibb piszok sem mocskosit.
7. Tűz után ásít a kiégett katlan.
8. Minek annak asszony, ki egy lepényt
nem ad egy jó feleségért?
9. Sódar faló korcsnak
hölgy nem való.
egy művelt
291
414.
telek -
Tüskék.
Hajdan az ógörögök idejében mintegy 30 ezer féle bálványt imádtak s meggyőzték. (Ma az egy igaz Istennek sem
képesek az emberek igazán szolgálni.)
Hajdan a leányt dísze-, erény- és
háziassága ajánlta nőül. (Ma a
könyvi hivatal.)
Hajdan az igazságot mezítelenen
tisztelték. (Ma minélinkább beburkolva.)
Hajdan szív és ész kölcsönöztek szavakat a szájnak. (Ma has és zseb.)
Hajdan tüzes vassal sütögették az
embereket. (Ma a rágalom nyelvével )
Hajdan a barátság testvéri szentség
volt. (M a hizelgés.)
Hajdan Scipio keserűségében ily
szavakkal vett búcsút hazájától: „Hálátlan haza ! még csontjaim se nyugodjanak
benned!" (Ma megfordítva, sokaknak
a haza mondhatja: „Hálátlan fiú, nem
19*
292
érdemied, hogy csontjaid bennem nyugodjanak !“)
Hajdan több bálvány t imádtak, marhákat áldoztak, sőt néhol embereket, s
ezektől utálattal fordulunk el, mint a
vadság borzalmas képeitől. (M a egy
istent imádnak, a pénzt, ennek feláldoznák millió család boldogságát, s e miatt
éhhalállal páros szenvedések szereztetnek
és ezt a müveit világ neveti.)
Hajdan az emberek erősek voltak,
mint Toldi Miklós, ki fenyőszállal mutatott Buda felé. (Ma oly gyengék az
emberek, hogy még szavukat sem bírják
megtartani.)
Hajdan a várakat kövekből építették. (Ma légből.)
Hajdan a nők fontak. (Ma is befonják férjeiket.)
Hajdan csak Atillát nevezték „Is''.en
ostorának.“ (Ma kevés kivétellel valamennyi nőt.)
Hajdan csak patika- és boltban volt
293
minden választó.
mondották az
az mondják,
választóvíz. (Ma
polgár száj ában.)
Hajdan csengett-pengett a pénz —
zsebünkben. (Ma kopog— a fogunk
tőle.)
Hajdan egyfélekép népesítették a temetőt. (Ma kétfélekép: homoeopatice
és aleopatice.
Hajdan a magyarok a hazáért áldozták fel magukat. (Ma pedig a hazát
áldozzuk fel önmagunkért.)
Hajdan „ki mint vetett, úgy aratott."
(Ma egyesek vetnek és közösen aratnak.)
Hajdan esküvőnél az
„Igen“re „ámen". (Ma is
de megfordítva „nem a“.
H aj dán csatában kardoskodtak a
magyarok. (Ma bor mellett.)
Hajdan rovással beszélgettek egymással a távollevők. (Ma is, telegraphice.)
Hajd an tatár, török dúlta a belbékét.
(Ma a politikai lapok.)
294
nem hitték, hogy a föld
Hajdan három tengerpart volt Magyarország határa. (Ma szinte három
tenger, a muszka, a kvóta- és a közösügy-)
Hajdan egy oldal-bordából asszonyt
képezett az alkotó, s mennyire csalódott
benne! (Ma mennyit lehetne a hongyülési oldalból alkotni!)
Hajdan vendégszeretetéről volt híres
a magyar. (M a fukarságáról.)
Hajdan az egri nők forró olajjal öntötték le a törököket. (Ma nők hízelgéssel teszik tönkre férjeiket.)
Hajdan a nők a nyilast szerették.
(Ma a nyilast szeretik.)
Hajdan mi fehérítettünk vásznakat s
más szennyezte be. (Ma más fehérít s
mi szennyezzük be.)
Hajdan a nő egyszerűségéből volt
kedves. (Ma terjedelmességéről.)
Hajdan a hűtlen nő kiábrándulás
után tüzbe ment. (Ma is, de más karjaiba.)
Hajdan
295
fordul. (Ma meg tények bizonyítják,
hogy felfordult.)
Hajdan álomból magyaráztak. (Ma
életből is eleget lehet.)
Hajdan a királyok se tudtak Írni s
bölcset sokat lehetett találni. (Ma a
parasztok is tudnak írni s bölcsre vajmi
kevésre akadhatunk.)
Hajdan idegen bűnökről is volt fogalom. (Ma már semmi bűn sem idegen.)
Hajdan az eskü letétele előtt viaskodtak egy hölgy bírásáért. (Ma esküvés után nyílik meg a küzdés sorompója.)
Hajdan a vallásháború dúlt a föld
népe között. (Ma sok helyütt válás
háború.)
Hajdan hét vezére volt a magyarnak
s boldogult. (Ma mind vezér akar lenni,
azért nem is boldogulunk.)
Hajdan tüzes nyelvek az égből hullottak alá. (M a nem hull; van elég a
demokraták és nem demokraták között,
no de még az asszonyok között mennyi!...
296
csók eljegyzés volt. (Ma
pirulhasson, vagy
Hajdan a
bőr. (M a a
Hajdan ''
(Ma bérrel.)
Hajdan a férfiak hordák a legyezőket. (Ma a nők szeretnének sokat ellegyezgetni.)
Hajdan csak a nők tartoztak a papucsrendhez. (Ma marsok férfi is beíratja magát.)
Hajdan legdrágább portéka a becsület volt. (Ma a legolcsóbb.)
Hajdan a spanyolnőknek, ha özvegyek lőnek, kolostorba kelle menniök.
(Ma uj hóditásról gondoskodnak.)
Hajdana
megjegyzés.)
Hajdan a házak álltak messze egymáshoz és a szivek közelebb. (Ma a szivek állnak egymáshoz távolabb s a házak
közelebb.)
Hajdan a nő pirult, mikor szerelmet
vallottak neki. (Ma alig várja hogy
nem is pirul.)
papiros olyan volt, mint a
bőr olyan mint a papiros.)
vérrelszerezték anemességet.
297
Hajdan a nagyok leereszkedők voltak. (Ma fölereszkedők.)
Hajdan a szemérem egyik főerénykép
tisztelteték.(Ma unottportéka,nagy teher.)
Hajdan népvándorlás is volt. (Ma
is van, elvhűségben.)
Hajdan öregek tanították a fiatalabbikat tapasztalásból. (Ma fiatalok tanítják az öregeket — divatból.
Hajdan kirohantak a vitézek a várból vért ontani. (Ma korcsmába rohannak bort fogyasztani.)
Hajdan nehéz volt egy családnak
tönkre veszni. (Ma könnyen előidézi a
vechsli.)
Hajdan kurta ruha, hosszú haj díszítette a magyar lányt. (M a hosszú ruha,
rövid haj csinálja porfelleget, t i. utczai
és puderporban )
Hajdan hordóban lakott a bölcs s
egyedül. (Ma osztrák szószban közösen.)
Hajdan a házinők a kiadásokat húzták össze. (M a derékfüzőjök összehúzására fordítanak több gondot.)
298
415.
416.
Biztos térkép. Az utolsó hadgyakorlatok alkalmával egy tábornok az ő térképe szerint a huszár ezredesnek megparancsold, hogy ezredével azonnal az x
erdőt szállja meg, kis időre a tábornok
bámulatára az egész ezred vissza vágtat,
a tábornok dühösen rohan az ezredesre,
hogy mért nem teljesité az ő parancsát,
jelentem ássan szólt az ezredes, hogy az
erdőt nem találtuk azt mondák az emberek, hogy Pottán pesti gyufa gyámok
már 20 év előtt az erdőt felhasználta.
Babonás hiedelmek. Ha a szobában
elalszik a gyertya anélkül, hogy azt valaki elfujta volna: akkor meghal valaki
a szobában levők közül.
— Ha a halottnak félszeme felpattan,
az azt jelenti, hogy annál a háznál még
meghal valaki nemsokára.
299
— A ki után az ajtó magától kinyílik,
az meghal nemsokára.
Ha a szobában valami bútor pattog:
az azt jelenti, hogy ott meghal valaki.
— Ha valaki az akasztófa alól akkor
vesz fel forgácsot, mikor akasztanak s
azt a vásárokra magával viszi, áruinak
mindig sok vevője lesz.
— Ha az ember a temetőt éjjeli 12
órakor körüljárja meghal.
— Ha valaki galambot akar tartani,
lopja el a koldus botját, tegye a galambdúca alá; s akkor galambjai nem mennek
el soha.
— Ha a fecske a tehén hasa alatt repül el, akkor a tehén vért ad tej helyett.
— Ha a seprőt az ajtó háta megé teszik mikor a bába a házhoz megy : akkor
nem ronthatja meg a gyermeket.
— Ha a tehén hornyát megölik s vérébe mártva kenyeret adnak anyjának :
ez elfelejti hornyát.
— Ha rúg a tehén, akkor egy mogyorópálczát a temetőben éjfélkor valamely
300
417.
Apróságok. A nő ha valóban szép
akar lenni nem arczára, de lelkére kell
fordítani minden gondolatát. A lélek
szépsége túlszárnyalja a test bájait, az
arcz elhullott kellemei felett, a szellem
még sokáig világítja meg az élet éjszakáit.
Á női szépség egy kinyílt virág, melyről minden kamasz szakaszt egy levelet s
a férjnek csak a tüskék maradnak.
A kar, mely édes érzéssel fonódik át
nyakadon, egykor a halál méregkelyhét
nyújtja számodra.
sírba kell szúrni s másnap haza vinni s
ezen pálczával keli megverni a tehenet
és az nem rúg többé.
— Ha a tehén nem adja le a tejet: egy
kötőt az ól küszöbére kell tenni, fejszével
szétvágni s akkor leadja a tejet.
— Aki két Karácson közt — lómai és
görög katholikus között — puliszkát főz:
az rühes lesz.
301
A szép nő tudós szeméten úgy tűnik
fel, mint füvész előtt a virág, mérget és
gyógyszert egyaránt von ki belőle.
Az aristokratia ellenlábasa a democratia, a papi uralomnak a liberalisraus, a
női emancipatiónak a valódi családiasság.
A szép nő kellemesen ragadja pillantásunkat, szeretjük őt, de lekötelezni csak
szelleme által képes.
Jaj azon családi körnek, hol a nő, nem
mint anya, nem mint a ház angyala,
hanem mint parancsoló démon szerepe] a
háztartás teendői felett. A női zsarnokság
sokkal szigorúbb, mint a férj parancsnoksága: a férj hibáit mindég eltudja simitni
a női gyöngéd tapintat, mig ellenben a
nő hibái elsimithatlan nyomokat hagynak a családi életben.
Olt, hol a nő parancsol, s a férj engedelmeskedik, hátulról kezdődik a háztartás.
418.
Egy amerikai hirdetés. Egy pennsilvániai lapban a következő hirdetményt
302
419.
X. ur a következő bizonyitványt állitá
ki cselédjének:
lánczos Náni, ki 11 hó híján egy évig
szolgált nálam, s magát ez idő alatt: °
szorgalmasnak — a kapu előtt
állásban,
mértékletesnek — a dologban.
gondosnak — maga iránt,
gyorsnak — a mentegetődzésben,
barátságosnak — a férfiak iránt,
hűnek — a szeretője iránt és
igaznak — ha minden el volt zárva,
mutatta.
olvashatni, mely alá egy tekintélyes polgár neve van irva: A közönséghez! Nekem sok fiam van, de egyetlen leányom
sincs. Közelebb ismét egy ikerpár szaporitá fiaim számát, minek következtében
arra határoztam magam, hogy az ikreket
egy leányért elcseréljem. Ajánlatok e
lap szerkesztőségéhez intézendők.
303
dolgoz420.
Két Ügyvédjelölt, ügyvédi vizsgára
ment Pestre. írásbeli dolgozatul kaptak
egy pert, melyben az egyik a felperest,
másik az alperest képviselte. A két ügyvédjelölt egy szobába záratott, s ahelyett,
hogy dolgoztak volna, hosszú esibuk szárból dohányozva nézték a világot az ablakból.
Nos ? kész a per? Az elközelgett vizsgálati órában kérdi az elnök.
A felek kiegyeztek, s igy nem
tünk.
Ha a felek kiegyeztek, úgy nincs
szükség ügyvédre. Lön a válasz.
421.
Egy asszonyság aki arról nevezetes,
hogy nemes származásával mindenki előtt
dicsekedni szokott, a múltkor igy nyilatkozottt:
— A mily bizonyos, hogy nagy különbség van a porczellán-, czin- és cserép-
304
edény közt, ép oly bizonyos, hogy az
emberek közt is van ily különbség. így
a nemesség a porczellán, a polgárság a
czin s a paraszt a cserépedény.
Az inas meghallotta, úrnője e szellemdús értekezését.
422.
Praktikus reczipe a uővilág részére.
Hottentottából ferdíti egy vén doktor.
Sohasem fog az igazán szerettetni, aki
egyedül csak önmagáról gondoskodik.
Aki tüzet akar, annak sokszor szenvedni kell-a füstöt is; a legtisztább szeretet tüzének is van füstje, mely
sokszor könyet facsar.
Ha az irigység 1 á z volna: legtöbb nő
örökösen feküdnék.
A nők életében kivált: egy p i 11 an a t,
ezer más szomorú pillanatok eldöntője.
Egy szál ma gúny hó, melyben mosolyognak, többet ér, mint egy dísz-terem, ahol sírnak.
305
2Q
Az o k o s n ő férje erényeit márványba :
hibáit s bántalmait vízbe szokta írni.
A legszebb erény is okosság nélkül
annyi: mint a szépség néző szemek
nélkül.
Aki házast rsa iránt a bizalmat
elveszti: annak alig van már veszteni
valója.
A női erény a tiszta, fényes hóhoz
hasonlít, mely első fényét soha sem
nyeri vissza, ha egyszer elvesztette.
A férfi bámulja a s z épsé g e t: de az
erényt tudja csak állhatatosan szeretni.
Mennél többször nézegeti magát a
nő tükörében: annál homályosabb
lesz szív világa.
Egy bájos, ártatlan arcz nagyobb
hatalom, mint száz álnok szónok.
Minden gyönyörnek van iszapja;
azért nem kell nagyon fölrázni, mert
zavaros lesz.
Nem szokott jól menni az oly háztartás, hol a tyúk kukorikol, a kakas pedig
hallgat.
306
423.
424.
Kérdezték
atyja?
A bujdosó honfi szerepét adá nemzeti
színházunk egyik jelese.
a rajkót él e, még az
— Dehogy él, dehogy él! Sopánkodék
a szegény.
— Hát mikor halt meg és hogyan?
— Hát tavaly, bubánattyába meghasádt a sive a seginynek hogy felakasztották.
Minél jobban ismeri az ember magát:
annál hajlandóbb a békülékenységre.
Legjobb eltitkolni azt, a mit nagyon
szeretünk, amitől nagyon félünk, és
amit gyűlölünk.
Aki mindig boldogtalanságról panaszkodik, rendesen hallgatni szokott oktalanságáról.
307
425.
Egy tatár fejék. Eddig általában azt
hittük, hogy csak civilizált népek közt
állhat fen oly barbár szokás, a minőnek
hölgyeink hódolnak, a midőn fejőket
ama chignbnnak nevezett nehéz sulylyal
terhelik. Azonban él Ázsia belsejében
egy határ-törzs, a kulmánok, kik fölött
egy éltes nő uralkodik. Erről beszéli egy
orosz szemtanú, hogy látta, midőn egész
fejedelmi diszben egy másik tatár-törzs
főnökével bizonyos ügyben értekezletre
jött össze. A fejedelemnő haja hosszú
fonatokban lógott le, melyek annyira
meg voltak terhelve arany pénzekkel és
más drágaságokkal, hogy járás közben
két férfi támogatására volt szüksége. —
20*
— Oh ép! — fohászkodák szerepében,
— mikor hajthatom már le egyszer za
vártáján nyugalomra fejemet ? —
— Majd ha múlt évi kontóját kifizette,
kiált le a karzatról szabó-hitelezője.
308
426.
a jéghordatás alkalmával
ritókul, s az i
körűi bizonyosan
mulók.
Még most korai lenne e derék matróna
példáját nálunk követni, azonban bankjegyek kedvező hatással volnának alkalmazhatók papírtekercsek helyett hajfodoigy mutatkozó ifjú hölgyek
i nem hiányzanának báX. község elhatározta a jégverem
építését.
A tanács
együtt volt.
Előáll egyik s igy szól:
Ez már igen sok jég, hát hova teszfogy?“
az egyszerű együgyűszűk ha el nem
A jegyző látva
séget, ekként felelt:
„Majd ha a legyek köpködik, aztán
megférgeSedik, kihányjuk !•“
427.
Egy fiatal ember minden áron hiressé
akart lenni, részben el is érte czélját,
mert úgy ismerték, mint a rósz pénzt.
309
428.
jEgy ízben barátjának dicsekedve
monda:
„Barátom! talán nincs ember a vármegyében, a ki engem ne ismerne."
„Elhiszem édes Gusztim, s ez igen rósz
ómen a te tárczádra nézve!
N. község bírája hires volt, Ítéleti
bölcseségéről; túltett még Salamonon is.
Egy kárvallott került hozzá, elmondva,
hogy Sára ellopta a ludját.
A biró meghallgatta a vádlót és vádlottat, s ilyet. Ítéletet rebegett:
„Hogy te Már! gondatlan gazdasszony
vagy, ez a dolog világosan bizonyítja;
hogy te loptad volna el Sári, az gőtédben
tapogatódzó gyanú; elbocsátlak azon
Ítélettel, hogy máskor jobban vigyázz
jószágodra Mári, te pedig Sári, ha még
egyszer ilyen gyanúban ide jutsz, megadod Mári ludját."
És az ítélet használt.
310
mondá
430.
B. községben szép számmal, éldegélnek a szegény legények, kik másnak
adják a munkát, maguknak kívánják a
hasznot.
A szükség őket nagyobb tevékenységre
szolita. Hozzá is láttak a kisajátításhoz,
de hová tegyék, hol a gazdátlan jószág
biztonságban lehetne ?
A felelet kész volt.
P. régi nagy család sírboltjába helyezték el a holmikat.
429.
„Beli kedves kis leány,“ —
agy ur a mellette álló szöszkére.
„A mama mégis mindig azt mondja,
hogy én nagyon rósz vagyok," — jegyzé
meg a szöszke. •
„Kicsikém, ha maga kedvessége mellett jó is lenne, úgy édes kedves lenne."
„Jaj az nem leszek:" „mert akkor az
Ödön mindjárt megenne, ő az édeset
igen szereti."
311
illeegye432.
Alkotmányos életet élünk, mégis nálunk mindenféle ügyekben, grófok, báNem hiába rokonszenvezünk az olaszokkal. lm a katokombák banditái olcsó kiadásban.
kön yv.“
országot ren.
431.
Hogy némely tisztviselő, mily figyelemmel van az iskola iránt, megmutatta
Y. község érdemes jegyzője.
A szolgabiró nemes buzgalmával, küldött minden község iskolájának iskola
látogató könyveket. Ebbe az
tők beírják látogatásuk idejét s
beket.
A bölcs jegyző azt póstakönyvvé alakitá.
A póstakönyvön ott figurái aranybetűkkel : „Iskola látogatási
Ez a jegyző az iskolából,
igető elméjében, csupán a
port hozta ki.
312
legy
433.
N.-kanizsai konyha-nyelv. N. asszony
a cselédhez; Ugyan te Miczika vedd elő
a sifonérból a simpetli ruhát, a credencz
bői néhány tojást, a kasztliból egy fontpúdért, aztán a castrolt és veidlingot,
egy kevés ob''erstet tegyél a t psibe és
tedd bele a rehrbe, rakj tüzet a sporhertbe,
főzd meg a szószt, sterzet, lesz spenat
zuspeiz, dinstelt krumplival és makaróni
garnirungga], aszetli is legyen aspikkal,
a kávé malmot meg kell reperáltatni,
hogy faintosan mónározzék, mert holnap
a gouvernantné vendég lesz, az oberstrók, mágnások küldetnek ki bizottsági
tagokul.
„Oh! — rnondá egy polgár — a dicső
sereg ősi nagyságáról, le nem mond önkényt. Mint a huszár nem hiszi el, hogy
a baka katona, úgy az aristoktatia előtt
megfoghatatlan, hogy a d e m o k r a t i a
kormányzó képes légy em“
313
434.
Ez is megtörtént. Egy muraközi élezés iszákos felszólitá Iczik csapiárost,
adjon nekem 12 akó bort én az egészről
most adok obligatiót majd iteze szám leiszom, Iczik gazda a Greshaftnek örülve
szivesen reá állott, a kötelező hozzá is
lieutenanttal, majd rospradlit sütünk, és
kalbsschitzlit, aztán mandel auflaufot
brodtortával készítünk, vagy ha nem
érünk reá, úgy menj el a zucke^backerhez, pudér krafli lesz a compot, chardiniettó a desert. Miczika elnefelejts a
zúspeizon auflag legyen, és a mészáros
ne adjon annyi zuvagot mint a minap,
hozd be hamar a lavurt, stupfot, és a
reispulvert, a friseerné be soká jön ? hol
maradt a hajeinlagom, chignomon, hát
még a loknim, a kikirikim is nagyobb
legyen, mert vendég lesz. Tessék, így
hangzik a szép nyelv, a mely kevés kivétellel, minden házban gyakoroltatik.
314
435.
JÓ étvágy. Egy Stájer borkereskedő
jött egyhely beli vendéglőbe, az étlapban
csiga volt jegyezve, egy adagot hozatva
igen jóizüen megette. A pinczér kérdezé
kezdett egészen az iváshoz, egyszer azonban Iczik felszólítja az ivót a fizetésre, de
az ivó erről tudni sem akart, így az ügy
perre került, az ivó a biróság előtt azt
bizonyitá hogy 3 csak kilencz akót ivott
meg, holott a kötvényben tisztán az áll
ha tizenkét akót megiszik fizetni köteles
igy tehát még három akó van hátra.
Iczik sógor, már szívesen eláll a három
akórol csak 9-et fizessen, de az ivó határozottan azt monda, hogy egy cseppet
sem engedek, majd egykoron évek folytán jó kedvem lesz megiszom a még
hátra levő három akót és megfizetem az
egészet. Iczik uram széles arczot vágott,
de appelláni nem mert.
315
436.
437.
Allgyalfl. Opernsanger emlékkönyvébe : i
Angyali hangokat véltem biz hallani
tóled.
Hej de te angyalnak korcsivadéka
levél.
Ördögfi.
ízlett a csiga ? igen jó csak hogy porczogósan volt főzve. Elhiszem, mondó a
pinczér, midőn házastul emészté meg.
Egy alkalomkor egyik vidéki izr. hitközségi elöljáróhoz a hitközségi szolga
azon kérést intézett hogy miután ó — a
szolga beteges és szegény, előlegeznének
neki 4 irtot, mely összeget később apródonkint fizetéséből levonhatnak. Hát ha
maga meghal, akkor ki fog nekünk
fizetni? felelt rá az elnök.
316
438,
439.
440.
Ejnye szomszédasszony, oly drága az
élelemszer, hogy urammal alig bírok meg
élni. Gondolja csak édes komámasszony
egy mázsa széna két forint!
Báró Bikflcz
raszthoz:
— Minden szamarat én kerüljek
ki ?
— Bocsánat báró ur — mond
kalapját leemelve — ez
csak én kerülöm ki.
a paraszt
egyszer majd
Különös kimúlások. Homér a fölötti
fájdalmában halt meg, a halászok által
föladott talányt nem tudta megfejteni.
A talány ez volt: Amit kifogtunk, azt
mind a tengerbe hánytunk; mi az? —
f.
az útjában álló pa-
317
441.
A eschilusnak egy jósnő azt jövendölte, hogy egy ház fog fejére zuhanni.
Ettől fogva került minden régi házat, de
mitsem használt; mert egy fölötte repülő
sas egy teknősbékát ejtett fejére, s ez
rögtön halálát okozta. — Anakreon,
a bordalok első mestere, egy roszul lenyelt szőlőmagtól halt meg. — Zeuxis,
ókori festész, egy oly nevetséges és természetesnek látszó vén anyókát festett,
hogy azon való nevettében meghalt. —
Chrysppos szinte nevetéstől halt meg,
midőn egy szamarat látott fügét enni.
Spanyol közmondások. Könnyebb
megkezdeni, mint bevégezni.-—A „majd
később” utezán .a „soha" házhoz jutnak.
— Az asszonyok „igen" és „nem“-je közé
egy gombostű hegyét sem lehet tenni. —
A mások fájdalmát könnyen tűrjük. —
Ha valamihez kezdesz, annyi, mint ha
már félig bevégezted volna.
318
442.
443.
A chigliokokat, fürtöket és fonatékokat az utóbbi időben üvegből is készítik ;
tisztaság és egészségi szempontból nagyon
kívánatos volna, hogy hölgyeink ezt a
hajpótlékot hozzák divatba.
A „fővárosi lapok" az orról egy veleg
czime alatt egy élezés czikkecskét közöl,
melyben az iró megemlékezvén minden
orról, azok jó és rósz jelentőségéről, a
a czikket igy fejezi be: „Végre hallgassák meg néhány régi iró nyilatkozatát,
Cattulus a nagyorru leányt tartja Isten
legcsunyább teremtményének. Lician és
Phiiostrat a telt egyenes, hajlott orrot,
melyen az orrlyukak kissé kihajlanak,
nagy szépségnek tartják; Martini is megköveteli a szépségtől, hogy az orr hajlott,
de szabály >s legyen. Aelian szerint a
szép Aspasiának szinte hajlott orra volt.
319
„Wer de in
er fertig ist.“
„Die Ewigkeit
Ellenben Diomenes és Patroclus az egyenes és aly részen kiszélesedő orr tisztelői
voltak. Arisanet az egyenes és szépformáju ajkakban és ennek megfelelő orrokban keresi a szépség mintaképét. Plató
és Pollux a hajlott orrot királyinak, fenségesnek nyilvániták. A három leghíresebb orrfaj azonban kétségkívül a „sokrétei“, „silenusi és satirfaj.“ Végre még
a szinte nézve, hogy Anakreon igy énekel: „Ha arczod, orrod festeni akarod,
tejet vegyits friss rózsákkal.“ „S ha netán
volna valaki, kit ez sem elégít ki az
orrokról, azt Wahl „orr-verseire“ utasítja,
ki azzal kezdi müvét: „Wer die Nase
misst, stirbt, eh’ er fertig ist.“ Ez idézetnek nincsen érhető éle. A tévedés
abban áll, hogy létezett ugyan egy Wahl
nevű ur, kinek nagy orra volt, de ez
orráról nem maga, hanem Hauff német
poéta irt 200 epigrammot, melyek közül
azután az egyik igy szól: „Wer deine
Nase misst, stirbt, eh’ er fertig ist.“ E
másik pedig eképen:
320
444.
445.
ohne Periphrase, Ist etwas langer als
deine Nase.“
A holt nyelvek. Egy paraszt erőnek
erejével tudós embert akart volna fiából
faragni, de hallván, hogy a tudósoknak
először a holt nyelveket kell megtanulniok, elment a lelkészhez s kérést intézett
hozzá, hogy melyik nagy város temetőjébe küldje fiát a holt nyelvek könnyebb
elsajátíthatása végett.
Milyen dicső világ volna ez, ha a
Shakespeare pásztorával, mindenki elmondhatná: „Uram, én egy igazi napszámos vagyok; megkeresem, a mit
eszem; megfizetem a mit viselek; senkitsem gyűlölök; senki boldogságát sem
irigylem; a mások jóllétének örülök, a
bajomat zúgolódás nélkül tűröm.
321
448.
Találó élez. Egy elméncz szerint az
összeférhetlenségi (incompatibilitási) tör21
446.
Egy müveit vendég, reá kiált egy
másikra: Ezer villámos menydörgés, hol
maradt a már fél óra előtt megrendelt
malaezfej ?
A másik: Már ezer bocsánatot kérek,
azt én nem tudom, mert én ép oly vendég
vagyok itt, mint az ur.
447.
Különlegesség vagy a leves után lehet
megítélni a húst.
Hol vetted pajtás azt a szivart, melyen
annyira erőlködöl?
— A különlegességek árudájában.
— Füstjének különös szaga van: sokba
kerülhetett 1 — A szivar nem, de a gyufa, melyet
már elhasználtam hozzá . . .
322
449.
450.
451.
Hazánk ellen. Az 1848 ki forradalom
alkalmával Jelasics hovátországi bán
Kérdés: Mit kell a geopraphiának
keresni és a költészetnek kerülni.
Felelet: Hosszúságot és szélességet.
Jól van.
vényjavaslatnak egyedül az a czélja, hogy
„olyan ember be ne kerülhessen a képviselőházba, aki más tisztességes utón is
megtudja szerezni kenyerét.“ — Si non
e verő e ben trovato.
Egy bizonyos tanár, ki nem igen
sokat adott a látogatásokra igy szólt:
— A ki hozzám jő megtisztel; a ki
pedig nem jő, örömöt okoz.
323
452.
Az első dohányzó. Angliában Welter
Raleigh vitte be a dohányzást eleinte csak
úgy titokban élvezte, nem akarta, hogy
21*
felső Somogymegyéből egy czigányzenebandát is magával hajtott. A moréknak
kötelességük volt az egész hadjárat alkalmával horvát atyánkfiáit zenéjükkel mulattatni. A híres mozdulat után sem menekülhettek, s igy az osztrák földre is
eljutottak.
Egy honába visszautazó magyarschwechati nagy sorházban találkozván velük,
csodálkozva kérdé tőlük, mint jutottak
oda ? — Mire a prímás bús képet vágva,
sorsukat elpanaszlá, s nagyot hajtván a
sörös kanoséból, siralmas hangon zokogá:
— Igaz ugyan uram hogy pinzsben,
ételben, italban nincs fogyatkozásunk,
hanem az nagyon, de nagyon is fáj a
segíny szivünknek, hogy ides hazánk
ellen kell hegedülnünk!
324
454.
Házasság.
Oh be szép a házas élet;
Én is veszek feleséget;
mások is megszokják, azonban egy nap
gondolataiba a pipát szájában feledve,
kikiált inasának, hogy hozzon egy kancsó
sert. A mint az inas a szobába lépett, a
sűrű füst rémülettel tölté el. Welterhez
szalad, s az egész kancsó sert a fejére önti,
s azután kirohan s tele torokkal kiáltja
„tűz van! tűz van! segitség! segitség Sir
Welter addig tanult, mig az egész feje
lángba borult, orrán száján omlik afüst.“
453.
Házasság előtt a nő legkedvesebb,
házasság után pedig a legdrágább.
„A ki szellemektől tart, a felől biztosak lehetünk, hogy saját magának nincs
szelleme."
325
455.
Az udvarló elkezdte dalolni kedvese
előtt a következő szép dalt;
Kutst pedig! nyelve nem lesz,
Ha nem beszél semmit sem tesz,
Mind két szemén vak is legyen,
Ha sántít is meg engedem.
Ha nagy púpot hordna hátán,
Szentem úgyse, azt se bánnám!
Haja lehet veres, sárga,
Teste sovány mint a spárga;
Vagy ha éppen kövér lenne,
Reám nézve mit sem tenne.
Udvarlót tarthatna százat,
Nem üldözne érte bánat.
Hanem Crőzus kincse legyen,
Házhoz szép szobalányt vegyen,
Fátyolosán járjon keljen,
S idő előtt oda menjen,
Az ördögök országába,
Maradjon csak gazdasága!
326
456.
457.
Barátom ! amint átmentem Bajcsáról
Fityeházára, azonnal kiütött a marhavész.
Csudálom pajtás, hogy egészségben
tértél vissza!
458.
Elsétált a szép asszony férjétől kedvesének lakására s véletlenül ott maradt.
Vájjon törvényeink értelmében: ez nőrablás-é ?
A korcsmáros lármázott vendégei
előtt, hogy az asztalt úgy bevizezték.
— Sohse zúgolódjék korcsmáros uram,
szólt egyik ivó, — hiszen a kelmed borával vizeztük be.
„Jaj beh szennyes az a maga kendője!“
— Szennyesebb a magáé, tudja! érti!
kiáll tott ingerülten a kis lány.
327
459.
461.
Miért busul Doctor ur ? kérdé a vele
szemközt jövő orvostól barátja.
Crillon ezt irá IV. Henriknek: „Sir,
három szavat — pénzt vagy elbocsátást.“ A király feleié: „Crillon, négy
szót: sem ezt, sem azt.“
460.
Érettségiről. (Az újság és eredetiség
jellegével.)
— Mondja el ön, — kérdé a professor
históriáé, — a romai birodalom bukásának okait.
— A romai birodalomnak, a romai
birodalomnak azért kellett megbuknia,
megbuknia . . . válaszolt hosszú gondolkodás után a maturans . . . mert — kevés volt a bevétele.
328
462.
463.
A minap egy leány beállt szolgálónak
és az asszony kérdésére:
— Tud-e főzni? — azt feleli:
— Nem 1 — Hát mennyi bért kíván ?
Vad kuriózum. A biharmegyei gazdasági kiállítás eredményét, közölték. Többi
közt „figyelemre s dicsérettel ajánlatra
méltó" a kimutatás szerint özv. Fazekas
Imréné asszony alma, körte paradicsom
és tökterméke, mindjárt utána: Tokodi Gusztáv ur szép költeménye.
— Egy nehéz betegem haldoklik, s
nem tudok rajta segíteni, — feleié az orvos. —
— Akkor nagyon csudálom, hogy valaha is nevetett, mert eddig egy súlyos
betegen sem tudott segíteni.
329
464.
465.
A. — Ugyan kérem mondja meg, az a
nő ott nem annak a pazarló Szárnyasinak
a neje?
B. — Amint én tudom — özvegye.
— Csak hét forintot egy hónapra, —
volt a felelet, — azután reggel kávét,
kétszer egy héten pecsenyét, minden vasárnap szabad kijárást, farsangon pedig
az álaiczos bálra mehetést; azonkívül
naponkint vacsorát katonája számára.
Nem tudni mármost, hogy a bér több-e
vagy a deputatum ?
Balaton partján bográcsból jóizün
evett a czigány.
Mit eszel More ? kérdi a pandúr.
Hallevest, tessék velem tartani.
Köszönöm, hát a hal hol van ?
Hát bizs azs ott van a Balatonban.
330
466.
467.
mondok,
luxus adót.
a csintalan nő —
ért fogom azt
A. — Mit? már özvegye?
B — Igen, sőt ha jól tudom — már
második özvegye!
Édes nagysád! újságot
Grhyczy behozza ám a
— Nos? válaszolt
én legfölebb férjem
fizetni.
Egy vén baka a honvéd vezény szóról. Egyik vidéki katonai gyakorlaton
egy régi katona ki honvéddé lett, hallván
a tiszt e magyar vezényszavát: „Derékon szakadj meg!“ meg sem mozdult,
hanem sértődve igy fakada ki: „Két ka
pitulációt kiszolgáltam már, de azt még
nem monda nekem senki, hogy „derékon
szakadj meg!u
331
’ 470.
BarKnghton a londoni zsebmetszők
nagy mestere belépett egy sebész műtéti
468.
Egy vig férfi társaság utazott a D.
vasút uj vonalán egy csinos nővel, kinek
ajakén kaezérosan büszkélkedett egy kis
fekete tapasz. A mozdony éles füttye
figyelmeztetően hangzók, hogy az alagutak egyikéhez érkeztek. A mint azonban azon áthaladtak, észrevették az utasok, hogy szép delnőjök ajakéról a tapasz
eltűnt s most a vele átellenben ülő űrén
volt látható; vájjon miként történhetett
ez meg ?
469.
Miután kitudta a sertéshajtó, hogy
mennyit kell egy disznó szállításért fizetni,
még azt a kérdést intézte a vasúti pénztárnokhoz, hogy hát a malaczok részére
még gyermekjegyet kaphat-e ?
332
eszközök készítő üzletébe s kérdést tőn,
készithetne-e az illető tulajdonos számára
egy külön és sajátságos alakú kést. A tulajdonos igennel felelt, s a késalak mintát átvette. Másnap Barlinghton megjelent üzletében, átvette a szabályszerűen
készített kést, kifizette érte az illetéket és
távozott. Azonban a kereskedő kiváncsi
neje a távozó után küldi férjét, hogy kérdezze meg tőle, mire használja e saját
szerű kést. Az engedelmes férj meg is
tette kíváncsiságát s az üzlet előtt bámészkodó vevőhöz a kés használatáról
illedelmes kérdést intézett. „Uram! ez titok — mond a kérdezett, — s ezt csak
fülébe súghatom meg. Csakugyan meg is
súgta a kereskedőnek, hogy biz az zsebmetszésre készített kés. A kereskedő meglepetve tért vissza üzletébe, s megmondá
nejének, hogy mire való ez a kés. „No
ezt el is hiszem, mert az első próbavágást
rajtad követte el — mond neje boszankodva. A kereskedő csak most vette
é.-zre, hogy mellényzsebe kivágatott s ér
333
472.
Súlyos feltétel. Egy borbély, ki igen
nagy fecsegő volt, azt kérdezte egyik
amaz lomhán, én
ma a világban,
nem volna . . .
tékes órája a kés árával együtt az ügyes
gányó birtokába jutott.
471.
Vagyonállapot! dagály és apály. Két
ifjúkon jóbarát hosszú évek leforgása
után ismét találkozott egymással egy vendéglőben. Kölcsönös üdvözlések után az
egyik dagadozva beszélt külföldi útjáról s
elmondá régi ismerőjének, ki a borozók
közt vitézül iddogált, hogy elválásuk óta
magának iparkodásával örökölt összegéhez mily teherment szép vagyont szerzett.
— Nem kétlem barátom, végzé Fortuna kegyencze, a szerencse neked is hasonlóan kedvezett.
— Oh, pajtás, felelt
egészen máskép állok
mint te: ha adósságom
nem volna semmim !
334
vendégjétől, hogy mikép borotválja meg?
„Egy szó nélkül hangzott a válasz.
473.
A legbiztosabb légsulymérő. (Barométer) Két természettudós azon vitatkozott, hogy a légsulymérő nem igen jó
időjárásmutató, mert úgymond az egyik,
az esőt igen ritkán jelzi helyesen. Egy
iszákos, ki ezen vitánál jelen volt, azzal
vágott szavukba, hogy „de már uraim a
legjobb légsulymérő a pénz, mert ha az
ember pénz nélkül van, akkor bizonyára
vízzel van dolga.“
474.
Egy falusi ember Nagy-Kanizsán.
Miklós sógor hogyan van az, hogy mi oly
olcsón adjuk itt a búzát, és a kifli és
és zsemle mégis oly kicsin? Bizon igaz
sógor, de ez csak azért van, mert ott a
kifli és zsemléhez nagyon kevés tésztát vesznek.
335
475.
47(5.
Abbé Torral. XV. Lajos pénzügyére
a legfurfangosabb adózási módozatokat
vette igénybe, csak hogy a kincstárnak
fenekével a nap gúnyoló aranysugarai
közvetlen érintkezésben ne lehessenek •
Egy boros korsó oldaláról. Készült.
Sümegben oetóber 26-án 1862. észt, ebben
van ez a jó erkölcsű ital, akit én úgy
mint most az kezembe fogtalak a kit az
múlt, évben görbe késsel megmetéltelek
csörgő hörgő szerszámommal ki tisztogattalak, dete magadon olly erőt vettél hogy
nékem az fejembe ütöttél ámbár erősen
tartottam magamat mégis megtant —ontottad az én inaimat de most én is neked
Sentencciát szabok tudod régtől fogva
miaz katona mars az aristomba.
Éljünk, kézbül kézbe adassák, éllen az
barátság.
336
477.
egy alkalommal midőn ismét uj adónemmel lepte meg a közönséget, egyik ismerőse nem minden gorombaságot nélkülöző
igékkel kezdi meg vele a társalgást, állitván, hogy Terray az emberek zsebéből
veszi ki a pénzt. Teljesen igaz, feleié
Terray; épen ez a különbség az én elődeim s köztem, hogy ők ott kerestek
pénzt, ahol nincsen, én pedig onnét veszem el, ahol van.
Az ispán ur is hever. Betoppan az
uradalmi béres egy ebédután ispánjához,
ki esetleg a pamlagon elnyujtózva szunynyadott, és elkezdi: — Boceáson meg ispán uram, nem
tudtam, hogy hever.
— Hever az édes apád, bitang! menydörgé rá a felingerült gazdatiszt.
Szolgáljon itt magyarázatul, hogy a
gazdatiszt kedvezőtlen időjárás alkalmával inidőn a vonós jószág nem dolgoztat
337
478.
479.
naplóját körülbelül igy tölti ki, pl: gabonát rostált 3. béres =hevert 6. ökör
s. t. b. — igy a „heverő" szót a béres ispánjától sajátította el.
A ki a gyümölcsöt akarja élvezni, ne
szakítsa le a virágot.
— A hirtelen való határozás ostobaság
jele; a bölcs kételkedik, a bolond tulbizalmas: az ujjoncz azt mondja, „tudom,
hogy így van;“ a tanultabb s tapasztaltabb azt mondja: „meglehet hogy úgy
van, de kérlek járj utána. — Némelyiket
megrészegít a képzelődés.
Ne búsulj pajtás, majd megsegit a jó
Isten, a ki ezt a nyomorult világot semmiből teremtette.
— Könnyű volt akkor teremteni, de
tessék most ebben a drága világban.
&
338
482.

is
&480.
Barátom doktor, nőd szépsége igazán
elragadó! — Tudom én azt, de ha tudnád, hogy
mennyibe kerül.
481.
Te Lajos, annyira bántasz féltékenységeddel, hogy zavaromban azt sem tudom, hogy hol a fejem?
— Betette édes mama a kasztniba ?
szólalt fel a nő kisleánya. (A ehignon értette a kis hamis )
Egy heilbroni lapban e hirdetés olvasható : A t. ez. borivó urakhoz! Gyorsabb kelet végett van szerencsém tudomásukra hozni, hogy mától kezdve a bort
nem itezénként, hanem óránként mérem ;
egy órai ivás 12 kr. Bővebben Staab EL
bormérésében." —
339
483.
484.
22*
A könyvkereskedésben.
Vevő: Kérem a „Csók“-ot 4 kézre
(zenemű.)
Az altiszt következőkre tanitá be a
horvát ujonczot magyarul; Ha kérdeznek :
Mióta szolgálsz? felelj: hat hét óta.
Megvagy e elégedve? Törőké a menyország.
Kenyered, pénzed ki jár-e? Igenis,
mind a kettő pontosan.
A főtiszt csakugyan kérdező vizsgálatkor :
Megvagy-e elégelve? hat hét óta.
Mióta szolgálsz ? Törőké a menyország.
Az ördögbe! Kiállt a főtiszt — valamelyik a kettőnk közül megvan bolondulva. Igenis, mind a kettő pontosan.
340
485.
486.
Hol van a boldogság kis fiam ? — kérdő
az apa öt éves fiától.
Egy uracs megszóllitja a falusi csinos
kis leányt:
— Galambocskám szabad kérnem egy
csókot ?
— Meg-fogom köszönni, ha lesz oly
szives! — volt a felelet.
Könyvárus: E perczben nem szolgálhatok vele, a feleségemnél van próbára, de azonnal elhozatom.
Vevő: Van még a „Jó barátokéból ?
Könyvárus: Egyetlen egy példány
van kérem alássan, de már nagyon kopott, alig olvasható.
Vevő: Kapható a „Koldusbot"?
Könyvárus: lessék kevés türelemmel lenni, rövid időn mindenütt lesz
kapható.
341
— Anna szakácsáénál, mert ő szokta
mondani sokszor Pista káplárnak.
487.
Barátságos ajánlat.
Ifjú. Tetszel nekem szép gyermekem,
S miként együtt vagy itt velem,
Nem vágyom tőled elszakadni,
Úgy-e jó lenne így maradni?
Leány: Ha hogy tetszem neked, te is
nekem,
Nyiltan szólok veled, te is velem,
Tehát csak rajta házasodni frissen,
A többit is majd megadja Isten!
Ifjú: Házasodni? — e szó furcsa angyalom,
Hidd, iránta bennem ellenszenv
vagyon.
Leány: Ugyan van is mitől remegni
Hisz elválunk, ha rosszul üt ki.
Nem barátságos, hanem nyomorúságos ajánlat biz ez.
342
488.,
489.
s a pásztor zöngi
Zümmög a zúzmara, zirg,
Zörg, zúg, zuhog a zivatar zaj,
Zűrzavarosban zúdul zagyva
Zilált zuhatag.
A fuvola sir, rí
A holdnak
Macsk’ egeret kikapar, jöszte
Karomba hamar.
Arn zöngötte a holdnak,
Értvén Zellit alatta,
Zellit a hold kialatt isteni
Drága falat.
Kábító időtöltés. Egyik hétfő reggelén
derült kedélylyel jelenvén meg a hivatalfőnök az irodában, éppen belépett tiszttársaihoz e kérdést intézte:
— Nos uraim, hogy töltötték el önök
a tegnapi délutánt?
343
490.
491.
Érsekújvárról egy táviratot olvastunk,
mely szórul-szóra igy állt: Erős eső volt,
mely a földet megáztatta,
— Én Göthe műveivel foglalkoztam s
elmerültem annyira, hogy szinte belekábult a fejem, feleié az egyik.
— Az én fejem is még egészen kába,
szélt nehézkes hangejtéssei a másik; azonban az, mivel én foglalkoztam, nem Göthe
volt, hanem . .. „Schiller41!
Sógorasszouy: Fiú hol van anyád?
— Fiú: Beteg, fekszik az ágyban, aztán
szép kis babánk van.
— Sógorasszony : Hogy lehet az, hisz
atyád már két éve hogy Mexikóban van.
— Fiú: De sebaj, hisz minden hónapban kétszer küld levelet.
344
492.
493.
494.
Lacy tábornagy hitelezőitől üldöztetve
következőleg szólt József császárhoz segély végett:
Ha felséged segítséget nem nyújt, csatát vesztek a — törvényszéknél.
V. Sándor pápa adakozásáról nagyhírű
volt. Egyszer igy nyilatkozott:
Mint püspök — gazdag voltam, mint
bibornok — szegény, mint pápa — koldus vagyok.
Kettős házasság miatt a b.-gyarmati
törvényszék a napokban egy fülekvidéki
izraelitát egy évi börtönre Ítélt. — Fölösleges a büntetés, jegyzé meg valaki, hisz
eléggé meg van büntetve azzal, hogy két
neje van.
345
495.
496.
Furcsa alku. Egy dúsgazdag házi úrhoz belép három ismerős barátja, az egyik
felszólal; Józsi add el a házadat, kétszeri
lefizetést biztositok, és jó árt igétek, a
a háznak ára 36 ezer forint 30 ezerre
megtörtént az alku. Az Ígérő mondá,
tehát a ház az enyim, hát hol a pénz
kérdé a házi gazda? Hallja, én azért
hoztam két tanút, hogy az alkun jelen
legyenek, én a házért 30 ezer forintot
Ígértem kétszeri lefizetésre, tehát a ház
az enyim, az első felét lefizetem, ha meghaloksa 2-kat pedig ha ismét feltámadok,
e nyilatkozatra a dúsgazdag, de fukarMikor betegszik le az ön neje í kérdé
XIV. Lajos egyik udvaronczától.
Quand il paira a votre Majesté. (Mikor
felségednek tetszeni fog) feleié az udvaroncz mély hajlongással.
346
kságával nagyon is ismert háziúr ijedtében
elájult.
A társalgás
tudomány anyja;
füstölt hús
a másiknál
499.
az okoskodás leánya; a
a szivek közlekedése;
497.
Füstölt 11US. Egy falusi sebészt és
kerületi orvost meglátogatá fizicus barátja,
az utczán sétálva dicsekedett a sebész,
hogy kerületében mily ősz emberek vannak, nézd barátom, ott jön a kéményseprőnk, ez már 80 éves és mégis dolgozik,
látom, de, hej barátom, a
mindig tovább tartja magát
volt a válasz.
498.
A mint a muzulmán az első krinoiint
meglátta, imigyen kiáltott fel: „Allah!
minden franczia nő ilyen különcz, hiszen
ez a ruhája alatt hordja az esernyőt!“
347
503.
Egy kis városi embernek Simony nevű
házi barátja volt, ki gyakran szeretett
a barátság köteléke,
láléka.
500.
Nem kell mindig mindent elmondani,
a mit tudunk: ez bolondság volna; de
azért mindig csak azt mondjuk, a mit
érzünk: a hazugság alávalóság. — De
hallgatni igen sokszor okosság.
a megelégedés táp501.
Az akarat a gyökér; a tudás a levelek;
az érzés a virág.
502.
Kerüld a restséget. E világon minden
kézre elég dolog jut; úgy dolgozzunk,
hogy életünk által gazdagítsuk a világot.
348
megrémült
504.
a ehignon viGróf Argeusoil párizsi rendőrfőnök
igy szólt egykor gróf Sebourghoz, neje
kedveséhez:
— Két igen alkalmas helyet tudnék
az ön számára — a Bastille (fogház), vagy
oda látogatni barátjához, különösen akkor, midőn ez a casinóban volt.
Égy alkalommal váratlanul, szokatlan
időben tért haza s neszét vevén a dolognak, az útjában álló szolgálótól hirtelen
kérdezé erős hangon:
„Hol van a Simony ?“
„A kasztliban,“ feleié a
cseléd.
Képzelhetjük szegény barátunk rémületét, midőn a szekrényben csakugyan
Simonyt pillantó meg !
Az ostoba cseléd, ijedtében Simony
helyett Chignont értett.
Uj érv, asszonyainknak
selete ellen.
349
505.
506.
a rokkantakháza kormányzóságát. De ha
a Bastille kormányzóságot adom önnek,
mindenki azt fogja mondani: én küldöttem önt oda; — ha pedig a rokkantak
házának kormányzóságával ruházom fel:
azt hiszik, hogy nőm tévé.
A burnótozás, mint idővesztegetés.
Egy angol kiszámitá, hogy a rendes burnót szippangató minden 10 perczben egyet
szippant: minden szippantás az ahhoz
tartozó czeremoniával 1 J/a percznyi időt
vesz igénybe: 1 ’/2 percnyi idő minden 10
Gróf Károlyi Antal annyira nem
szenvedhette a hosszú, magas egyéneket,
hogy uradalmaiban csak zömök embereket alkalmaztatott tisztekké. Szavajárása
volt: Si videris longum sapientem, lauda
deum omnipotentem.
350
gabna és éhes
éhes
508
507.
A. Miért volt tavai jó világ ?’
B. Mert kevés volt a g
ember sok.
A. Miért van most rósz világa a gazdának ?
B. Mert sok a gabna és kevés az
ember.
A győri vásártéren a puskaporos szekerek mellett egy fiatal honvéd állott őrt
épen akkor, midőn irtózatosan mennydörgőit és vilámlott. Egy arra menő paraszt megrémülve monda szomszédjának:
percben egy nap alatt — mely 16 órából
áll — 2 óra 24 perczet tesz, s igy a közönséges napnak egy tized részét, 10 nap
alatt tehát egy egész napot tesz ki. Ha
tehát valaki 40 évig tubákol, azon idő
alatt 4 egész esztendeig csak az orrával
bajlódott.
351
— Csak az Isten elfordítaná ez irtóztató förgeteget városunkról, mert ha a
puskaporos szekerekbe üt a menykő,
mindnyájan elveszünk.
— Mi jut ködnek eszébe, — monda a
másik. — Attól épen nem tarthatunk,
hisz nem látja, hogy estrázsa áll mellette.
509.
Sokan meg nem foghatják, miként
lehetséges az, hogy a legtöbb szép nő ostoba férjet óhajt.
. Lélektani tekintetben nem is igen
könnyű rá a helyes feleletet megtalálni.
Épen ily nehéz kérdés az is, miért
hogy a legtöbb férfi gazdag feleség után
törekszik.
Igen valószinű azonban, hogy a nők
azért szeretik az ostoba férjet, hogy
könnyebben beköthessék szemét. A férfiak pedig, alkalmasint azért keresik a
gazdag feleséget, hogy ha már meg kell
válni függetlenségüktől: legalább jó árért
történjék az.
352
510.
511.
512.
a
k.Kérdezte a szolgabiró a g—i parasztot tudsz-é olvasni, Írni?
— Igenis tudok — olvasón.
Mi az elővigyázat ?
Ha az ember betegéhez X. orvosunkat
elhivatja, s egyúttal az asztalost is odarendeli, koporsókészités végett.
Egy falusi ember következő írással
küldé fiát a postára; — „Tisztelettel:
ugymindFata Lászlónak adassák át az a
pák a kit Fata Ferencz küldött nekem
fiam, mert édes fiam ment érte. —
S kérdező a postatiszt a fiút, honnét
várja a kérdéses pakkot ? —
— Zábrágból az édes apám fia kiildé,
válaszolt a fiú.
353
513.
514.
23
NŐ : Mit is játszanak azok
velők ?
Férj: Házi kereszt és Kukliné prédikáczióit.
Utóbbit magad is eljátszhatnád.
Nő: Köszönöm! Terhes házi keresztemtől nem tudom.
Anyai jó tanács. Egy czigány nő látogatni járt fiát, ki a fegyintézetben
raboskodott. A jó anya, mielőtt szeretett
rajkójától elvált volna, ilyen szivreható
intést intézett hozzá: „Azért jöttem Ferkém, mert óhajtottam tudni, hogy vagy ?
íme látom, hogy jó dolgod van, jól nézesz ki, kosztod jó lehet, és a ruhád is
olyan, hogy apádnak még lakodalmán
se volt ilyen. — Vigyázz magadra, légy
szófagadó, s magadat becsüld, hogy innét
ki ne csapjanak.
a mÜked-
354
ma annyi
515.
Egy rendőrkapitány stylusa. A tekintetes árvaszéki jegyzőségnek Pápán
1842/1874. Van szerencsém értesíteni,
hogy a kézbesitési iv aláírás kézbesitetetett, amit aláírás mellett átszármaztatni
van szerencsém. Veszprém, nov. 1, —
Másik 1256/1874 A f. hó 1-én 325. sz.
a hivatalomhoz állított idézvény nem
kézbesíthető, mert Varga N. Rebeka a
városon nem árverezhető. Veszprém nov.
7. 1874.
516.
Jaj pajtás, úgy elfáradtam,
fejet legázolt am.
— Mit, mit, mit? csodálkozék megijedve a másik, te szerencsétlen gyilkos!
— Nos hát káposzta-fejeket tapostam
a hordóba; ez csak nem gyilkosság.
517.
Furcsa felfogás. Egy aggkoru hölgy
lép be a hivatalos helyiségbe : „Itt szók-
355
518.
A nőkről. A „Novedades" spanyol lap
következő jellemző jegyzeteket közöl a
franczia, angol és német nőkről: A franczia nő férjhez megy számításból, az angol szokásból, a német szerelemből. — A
franczia anya leányát bálba viszi, az angol imaházba, a német a konyhában foglalkoztatja. — A franczia nő kedélyes,
ábrándos, rajongó; az angol müveit, a
német érzelmes. A franczia nő izlésteljesen öltözködik, az angol visszataszitóan,
a német okszerűen. A franczia nő cseveg,
az angol beszél, a német Ítél. A franczia
nő rózsa, az angol nő ibolya, a német nő
23*
ták megtartani a kötelező polgári házasságokat?"— Hivatalnok: „Itt"— Hölgy :
„Szíveskedjék tehát engem összeadni."
— Hivatalnok: „Hol van vőlegénye?"
— Hölgy:" „Vőlegényem? Bocsánat,
hisz azt itt kell kapnom, mert különben
minek volna kötelező a házasság?"
356
knefelejts. A megfontoltság a franczia nőnél a nyelvben, az angol nőnél a tőben,
a német nőnél a szívben van. Hát a spanyol nő? — Kérdi a „Novedades." — A
spanyol nők mintául szolgálhatnak, úgy
franczia mint az angol és nemet hölgyeknek. A spanyol nők mindenben mesterek.
Különös kedvük telik a behálózásban;
szeretik a zsákmányt birni és élvezni. —
Most rajtunk a sor, szólnia magyar nőről.
Szerintünk a magyar nő valamennyi közt
az első helyet foglalja el. — A magyar nő
szeret az önfeláldozásig ; hazájáért, családjáért kész meghalni: nyiltszivü, hű nő,
jó anya, gondos háziasszony, vendégszerető és munkás, hisszük, miként ezelőtt
két századdal lehettek honleányok és hű
nők is fajunk közt, de most vajmi kevés
Zrinyi Ilonák és Szilágyi Erzsébetek születnek. Hiába az az áldott félreértett
emancipatio.
519.
Angcló Romában egy alkalommal lefestvén a poklot, a képen az elkárhozot-
357
520.
az quintett,
tak között egy — vétkes kihágásairól
ismert — hivatalnoknak alakja is felismerhető vala. Az illető hivatalnok kérte
a pápát, semmisitse meg a képet — mire
a pápa elmésen jegyzé meg: Fiam ! ha a
purgatoriumban lennél, reményt adhatnék — de tudod, hogy a pokolból nincs
szabadulás.
Párbeszéd. Hej Bangyi, ügyé gyönyörű volt az a florentini quartett?
Bangyi: Uördög volt az, nem quartett,
hanem quintett.
Sanyi: Már hogy lett volna
hiszen négyen muzsikáltak.
Bangyi: Igaz, hanem a t e r e m aj t aj a
ugyancsak torombitált ám közbe.
Sanyi: Úgy van, tehát quintett volt
mégis, azon különbséggel, hogy a quartettért mi fizettünk, a trombitásért pedig
a quartettisiák.
358
521.
Elbocsátottá, mert kettő helyett
evett. Együtt ült X. timármester segédeivel a vásárnapi ebédnél, midőn egyik
segéde, az esetleg légcsövébe tévedt kenyérmorzsa miatt fuldokolva, hurutolni
kezdvén, mentségéül emegjegyzést tévé:
— Ejnyeateringettét! már megint nyeldeklőm illetéktelen tömlőjébe (Schlauch)
ment, pedig mennyire vigyáztam, hogy
az illetékes gégén keresztül jusson a gyomorba.
Ebédután beszólitá mestere és elmondá
neki:
— Mihály! minthogy mostoha üzletviszonyaink mellett alig vagyok képes
eltartani élelemmel azon segédeimet, kiknek csak egy gégéjük van s tehát önmagukért esznek, annálfogva kénytelen vagyok önt, ki, mint a mai ebédnél kijelenté és begyőzé, két gégével bir s tehát
kettő helyett eszik, ezzel magamtól elboceájtani.
359
utczán egy részeg
nem mégysz egyenesen koma ?
mellette elmenő.
a föld forgását tanul523.
Dülöngve ment az
ember.
Miért
kérdé a
Hm, hisz
mányozom.
És a kettő helyett evő segédnek menni
kelle a háztól.
522.
Lovat lopott a czigány, rajt is ült,
mikor a gazda észrevette s egy bottal
közelébe rohanván, még jókor megkapta
a kötőféket s elkezdé egy kezével verni
a czigányt.
Nem igy uram, két kézszsel sokás a
czigányt verni.
Ejnye semmirekellő, no várj. S elkezdé
két kézre fogni a botot, de a czigány
tova vágtatott, mert a gazdának elkellett
a ló kötőfékét ereszteni,
360
524.
525.
menyecske
526.
nem
Egy angol amint felöltönyét leveté,
felakarta a szegre akasztani, azonban
szórakozottságból magát akasztotta fel s
a felöltőt kezében tartotta.
Mi jut eszedbe töltetlen puskával
menni a horvátoknak? — mondá az egyik
kis-kanizsai nemzetőr a másiknak.
— Pszt! hisz a horvátok azt
tudják.
Egy — i polgár akkor nyitotta be a
ház ajtót, mikor a huszár feleségével
csókolódzott.
■— Mit csinál vitéz uram? riad rá a
polgár.
— Csak a szót adom a
szájába, válaszolt a huszár.
361
527.
528.
bátyám,
529.
az ur engemet ?
az országban megszűnik
Mikor fizet ki
— Majd lia
a deficit.
Ugyan mit beszélsz te a politikáról,
mikor én oly fiatal voltam hallgattam,
mert ahhoz szamár voltam.
— Úgy látom, hogy uram
még ma sem változott meg.
Ugyan kérem a tens doktor urat, visitálja meg a torkomat, hogy váljon mi a
ménkű lehet benne, mert igen kapar belül.
— Nincs a kend torkának semmi
baja.
— A manót, pedig ha lenne, sem lehetne rajta csudálkozni, mert eddig már
másfél szeszio föld csúszott ám le rajta.
362
530.
531.
Nem tudok olvasni. Egy tót ember
megjelent a n.-kanizsai postán : kérem
postás ur van nekem levelem? Postás:
mi a neve? Pany Jankó. Postás: van, de
20 kr. jár érte. Tót ember: jól van, kérem
szépen, csak olvassa el, mert én nem értek hozzá. A postás szivesen feltöri és ol-
— Köszönöm szépen, akkor én örökké
várhatok.
— Legalább mulatsága lesz, és nem
unhatja meg magát.
Ugyan édes Frigyes barátom, mikor
küldöd már azt az Ígért nyulat, nagyon
vásik reá a fogom.
— Hiszen ami azt illeti kedves Simonom, ma is lőttem egyet, de azt hazavittem a feleségemnek. Amit neked akartam lőni, azt bizony szépen elhioáztam.
363
a
a
a
533.
Milyenek legyenek az asszonyok !
Páter Abráhám a Sanda Clara mondá
egykor; „A jó hitestársnak három tulajdonsággal kell bírnia s ismét nem bírnia :
Legyen csiga, mely folyton házában van,
s mégse legyen csiga, mely egész holmiját hátán hordja.
532.
Megfordult világ. Háztulajdonos
bériéhez : „Már mikor kapom a házbért?
— Bérlő: „Ha ön mint háztulajdonos,
nem tudja, mit kérdi azt tőlem; önnek
kötelessége arról aggódni, hogy a házbér
rendesen befolyjon. Úgy Játszik ön
rendet nem ismeri, és rendetlen emberekkel nincs dolgom, azért azonnal más
lakás után nézek.
vassa. A tót: köszönöm! és ezzel illa
berek nádak érek. Postás: hej fizetni,
fizetni. Tót: köszönöm, köszönöm!
364
534.
535.
A házi mágnes. Barátnőm: Fiatal
szép szobaleányra tett szert. — Házi aszszony: Istenem ! hisz meg kellett tennem,
hogy férjem ismét jobban szeressen honn
lenni!
Legyen viszhang, mely akkor beszél,
ha hozzászólnak, s mégse legyen viszhang, melynek mindig utolsó szava van.
Legyen városi óra, mely mindig pon
tosan mutat, s mégse legyen városi óra,
melyet az egész környék hall.
JÓ válasz. Stair lord, angol követ
Francziaországban 15. Lajoshoz igen
hasonlított. „Váljon nem volt-e anyja
Francziaországban?* kérdező őt a király.
„Anyám nem, Sire!“ válaszolt a lord,
„de atyám!*
365
536.
537.
nekem kellett volna
538.
Hát csakugyan meghalt
pajtás?
— Igen, úgy hiszem, hogy így egészen
jól van, mert ha ő meg nem hal, úgy
nekem kellett volna magamat főbe lőnöm.
Egy élezés katona a fekete sasrendro
óhajtott szert tenni, azonban a helyett a
legmagasb osztást kapta a vörösből. Fájdalmasan mosolyogva tette azt le a többihez s felkiáltott: Itt feküdjél, mig
megfeketedel.
a feleséged
Ejnye de vékony ennek a mi harangunknak a hangja, jegyzé meg a piaczon
X. asszonyság.
— Ne búsuljon nagysád, majd dörmögőbb lesz hangja, ha az ön korába jut.
366
539.
540.
Egy nevelőnő egy kis fiut, ki őt naponkint pajzáns.ágból megcsipkedte, büntetésül ledérdepeltette.
— Hát te Iván mért kaptál büntetést,
kérdezte a kis fiut mamája, a ki épen
most lépett a szobába.
— Hát hogy megcsíptem a madmoasellt,
tehát azért megbüntetett. A papát pedig,
a ki őt jobban csípi, mint én, azt nem
bántja.
A múltkor X. asszonysághoz épen
akkor bocsátott be szobaleánya egy fiatal
embert, midőn grand negligében toilletteasztalához készült ülni.
— Ugyan Zsuzsi, hogy bocsáthatja
be ezen urat, mikor tudja, hogy legnagyobb pongyolában vagyok.
— Bocsánat teinsasszony, de azt hittem, hogy az nem fogja ifiurat genirozni.
367
ur feltüa talányt
541.
A tűzoltó-egyleti bálban X.
nőén sokat táuczolt feleségével.
— Nem szégyenled magad, hogy folytonosan nődet tánczoltatod ? jegj z®
meg egy újságíró, barátja.
_ Nem biz én pajtás? mert tudnod
kell, hogy én senkinek sem szoktam
adóssa maradni. Nőm otthon tánczoltat
engem, — én pedig őt itt.
542.
X. ur már tíz év óta az .... y. utczában lakik, daczára annak, hogy nem valami kellemes lakása van. Sokan iparkodtak rósz lakásához való ragaszkodásának rejtélyét megoldani, de nem sikerült, végre e napokban egy barátja, faggatásaira ő maga oldotta meg
következőképen:
— Tudod pajtás, azért szeretem azt az
utczát, mert olyan rísz a kövezete, hogy
368
a járásomon, mikor sohasem látható meg
vagyok részeg?!
543.
X. kisasszony, ha bálba készül, 4—5
napig csak levessel él, hogy annál karcsúbb és gyozősebb legyen a tánczban.
— A múltkori bálban is ott volt, és
csakugyan árulta a petrézselmct. Már
most azt kérdjük tőle: hogy hát mi
haszna van a koplalásnak ?
544.
Városunkban az „Ökörhöz" czimzett
k orcsma szomszédságában lakott ezelőtt
egy pék, kit azért „ökör péknek" nevezték.
Egykor mint vádlott állván a biró előtt,
ki megrögzött ellensége volt, attól kér
deztik;
Kegyed az ökör-pék?
A pék siketnek színié magát és nem
felelt, "
369
545.
546.
Mennyi ideig él az ember? Egy párái
orvos az ember életét ekkép számította
ki, az az ember, ki 50 évig élt, ez idő
alatt 6000 napig eludt, 6000 napig dolgozott, 800 napig járt, 1500 napig evett,
4000 napot töltött el beszélgetésben és
500 napig volt beteg; ez idő alatt meg24
Ekkor a biró melléje lépvén, még
egyszer fülébe rivalta a kérdést:
Kegyed az ökör pék?
Nem biz én, volt a furfangos zsemlyesütő felelete. — En csak az ökör
melletti pék vagyok.
Mibe került a „krach 1“ A börzeárfolyam veszteségei, az osztrák és magyar
birodalomban, 1873. május 9-ike óta
millióval múlják felül a franczia hadisarczot!
370
547.
548.
evett 70.000 font kenyeret, 20.000 font
húst, 5000 font zöldséget, 32.000 különféle italt; összevéve az ital mennyiségét
képezhetnénk egy tavat, a melynek fölülete 300 láb és mélysége 3 láb volna.
Egy SUliancz betörte a föutczában X.
kereskedő boltjának abláktábláját, s legFelreértés. Hova, hova barátom ?
Hangversenybe.
Ah az nagyon unalmas!
Igen, de én csupán „Beethoven" Adelaideja kedvéért megyek.
Az már más! és csinos Beethoven Adelaideja ?
Igéző!
Van pénze is?
Az nincs!
Akkor az is unalmas.
371
ablakomat,
szomszéd
24*
550.
Egy csizmadia mesterné a
komaasszonyához.
ott futásnak eredt; a bolt tulajdonos
azonban utána iramodott, utolérte és
nyakon kapván, ráförmedt:
Gaz kölyök ! betörted az
nem tagadhatod!
„Nem is tagadom", válaszolt a suhancz,
épen azért futottam hazafelé pénzért.
549.
A P. p. p.-utczában két csizmadia
találkozik.
Ugyan mond meg nekem pajtás, mikép
van az, hogy te csizmáidat még olcsóbban
adod el, mint én ? lásd, pedig, neked
megmondom, hogy én lopom a bőrt, s
úgy készítem a csizmát.
Bohó vagy pajtás! én a kész csizmákat
lopom másoktól, s azokat adom el. Már
most hát Ítélj, hogy melyikünk adhatja
olcsóbban.
551.
552.
Gondolja csak el kedves komámaszszony, a férjem a heti vásárra ment, a
szabaduló félben levő inasom otthon maradt és engem megcsípett ép úgy, mint
férjem, akkor megölelt ép úgy, mint
férjem, és végre meg is csókolt ép úgy
mint férjem; most gondolja csak édes
komámasszony e kölök vakmerőségét!
A kár. „Gőthe halála napján születtem," mondá egy önhitt iró. Erre megjegyzé valaki: „Mindkét eset kárára van
a német irodalomnak."
Magasság és mélység. „Nándor nevű
fiám — igy tette közzé a nyilvános lapokban X. ur — a templom tornyáról
leesvén, halálát lelte. Aki a torony magasságát ismeri, annak fogalma lehet
fájdalmam mélységéről.
MZ
553.
554.
555.
Néhány együgyű paraszt a képfara
góhoz ment s megrendeltek nála egy szent
Ferenczet. „Halva vagy élve akarjátok ?“
kérdező a művész. — „Igen csak legyen
A különbség. „Miben különböznek a
rendkívüli tanárok a rendesektől ?“ kérdő
egy idegen a tanulókat. Egyik közölök
igy válaszolt: „A rendesek semmi rendkívülit sem tudnak, s a rendkívüliek
semmi rendeset.
Csekélység. Egy csekély ismerettel
biró ifjú elbúcsúzott tanárjától s a többi
bók közt. „Önnek köszönök mindent,
amit tudok" mondá neki. „Oh! válaszolá
a tanár szintoly udvariasan, ne is tegyen
említést ily cse k ély s égr ő l.“
374
az élő, ha majd a községnek nem tetszik,
úgy arra mindig van idő agyonütni."
szólt a
556.
Mi az asszony élete. A 18-ik évtől
25-ig a hét éves háború a szív és ész között. A 25-ik évtől az 55-ig a természet
harmincz eves háborúja a szabóval, s
innen tovább egy régi citadellának makacs védelme a rohanó évek ellen.
557.
Az engedelmes kis leány. Sirdogálva
ült a kis leány házuk ajtajában.
— Majd beeresztlek — mondá egy
arra menó csinosan öltözött k a c z é r hölgy
— ha beakarsz menni. . . .
— INem szabad most!
leányka panaszos hangon.
— Miért? — kérdi némi részvéttel a
hölgy.
— Azt mondá édes mamám — felel
elérzékenyülve a kis leányka — csak
375
558.
akkor szabad bemennem, ba az a szép
bácsi, ki most ott benn van, s ki nekem
mindig czukrot szokott adni, elmegy.
— Itthonn van papád ? — kérdi a hölgy.
— Nincs! — felel a leányka. . .
— Mily jó engedelmes kisleány!
— mondja hallhatólag a hölgy és minduntalan visszatekintgetve tovább halad....
— Mi a mai divat? A testnek rongy
foszlányokkal szabálytalan körülaggatása, Ízlés, kecs nélkül, sőt gyakran botrányt gerjesztőleg. A divatos ruhának
ma legalább bárom kirívó színből kell
állania, a ruhaderékon kivül még egy
vérként kirivó és különféle alakban kiállított mellény alkalmaztatok, melynek
önálló szinnel kell bírnia. Ennek alakját
különfélesége miatt leírni lehetetlen, mert
rendesen az alaktalanságban rejlik jellege,
gyakran a kényszer mellényhez (Zvangsjacke) hasonlít. A mellény által a felső
376
ítesthez szorított derék kelméje a csoportokba felvont felső függöny alól kinyúló
ruha színének felel meg, mely sok esetben szűkre van szabva, a lépésre akadály ozólag hat. Most jön csak a java! Derékre kötnek egy az alsó test felén túl
lelógó bő függönyt, — tunique, — mely
alulról b zonyos távolságra fölfelé vont
zsinegekkel ránczokba huzatik, s így egy
függönynek felső díszítményéhez hasonlóvá alakittatik. A főszabály az lévén,
hogy 0 függöny eleje a hasra feszüljön,
hátulja pedig hosszabra szabatván, erősebben huzatik fel, úgy hogy ama két
felhúzott rész lelógó füleket, vagy pedig
félig töltött léggömböket képez s igy a
leü és alkalmával az összegyürés kikerülése végett, a szék karjaira kell földobni.
Vegre a derékon egy kirívó szinü széles
szalag csokra nem a derék közepére, ha’
nem oldalt alkalmaztunk. S íme itt áll
előttünk egy gyalog tiszt övvel és karddal. A chignon egyre nő; vajha oly
magasra nőnének az actiák; akkor bízó-
377
leg559.
Biz igaz. „Kár volt István gazdát bíróvá tenni — monda az iskolamester a
korcsmároshoz szólva — hiszen velem
együtt, Isten bocsásd bűnömet, csak olyan
ökörféle ember." — „Biz igaz,“ válaszold a korcsmáros fejével is bólingatva.
560.
Párbeszéd. Két gainin találkozik. —
Nini be szép uj sapkád van! — Meghinyosan több kedve volna minden embernek a gründerségre, Haj, lószőr, selyemszálakból összekotyvasztott harangtalan
torony (úgy mondaná ezt ki a szarvasi
borbély), még pedig a bábéi tornya. Látni
egy nőt ily magas boglya idegen hajjal,
s akkor, midőn azt a szél egy szerencsétlen pillanatban levarázsolja, — valóságos kiábrándulás! A chignont is a korszellem hozta létre; a nők bizonyos magaslat után törekszenek, ezen magaslatot
elérni a chignon növekedésével a
könnyebb.
378
561.
562.
— Deflnitió. Napóleon herczegről írva,
így szól a Manbhester Guardin párisi levelezője: Az elhunyt császár jól ismerte
rokonát, mint azt fiához intézett e válasza is tanusitja. „Mi különbség, kérdé a
6 éves Lulu, a baleset és szerencsétlenség
között?" Ha nagybátyád a vízbe esnék,
felelt a császár, az baleset volna; ha
valaki kihúzná, szerencsétlenség.
íme itt van a szegény Bogár Imre
arczképe — szólt csodálkozva az apa
nejéhez: tekints csak Pistára, ugyan mi
különbség van már közöttük ?
— Bogár Imrét ,már“ fölakasztották.
— Ne .... te goromba.
szem azt. — Mi volt az ára ? — Az árát
nem tudom, mert a kereskedő nem volt
a boltjában mikor kiválasztám.
379
563.
564.
Nem hallottad feleségem, hogy X.
mindenét Y. doktornak hagyományozta.
— Lehetetlen! — és minket kihagyott
volna.
— Egészen 1 szörnyűség. Megvagyok
győződve, hogy én soha senkitől egyetlen
szarvat sem fogok örökölni.
— Arra nincs szükséged, mert azzal
már úgyis bírsz!
Hála Isten. Erősen rángatták alul a
vigyázó torony csengetyü-drótját, felkiálltván : tűz ! tűz! A magasban volt őr,
mielőtt látná a tüzet, félreveri a harangot és kongat sokáig mígnem eszébe jutott, hogy hisz ez vak lárma is lehet, s
ezért őt még kenyerétől is megfoszhatják ;
reszketve siet az ablakhoz, kitekint és
midőn a feltörő lángokat meglátja felkiállt: „Hála Isten! csak hogy ég!“
380
565.
566.
ügy van biz az. Erősen dicsekedett
egy ur, pipázó társai körében százados
őseivel. „Barátom! — szólt közbe egyik
társa — az, ki őseivel dicsekszik, olyan
előttem, mint a burgonya, ennek a java
is a föld alatt van.“
Egy ispán^ ki dicsekedéséről volt ismeretes, belenyúlt a füllentések csoportjába,
mondván: uj állására őszszel ment és 35
szekér takarmánynyal 6 ezer juhot, 20
pár ökröt és két lovat teleltetett ki; hát
még egy szamarat nem ? feleié hirtelen
szomszédja.
567.
A vers és a bor. „Édes fiam ! hadd
abba a verselést — monda fiának
a komor szeszélyü atya — a költők ré-
381
568.
569.
Nagy elővigyázat. Bizonyos kisaszszony, midőn kérdezték tőle, miért nem
szeret könyveket olvasni, válaszolá:
„azért, mert ha a könyveket lapozgatnám,
szelet csinálnék és könnyen meghűlhetném magamat.
szegesek szoktak lenni; mert a vers és a
bor együtt jár." — Nem hiszem én azt
édes apám — válaszolt a fin — a mi kocsisunk gyakran részeg és meg sem ír
verseket.
Egy vándor panorámás Magyarországot meglátogatván, következő szavakat
intézte a közönséghez:
„Meine Herrn tesseg, tesseg csak mindig sokat besítálni, itt minden nem látni,
mit lehet látni. Itt van a második Ludwig
kiral, most kezdődik."
382
570.
A miuapában egy földmives állít be a
városházába s interpellálja a bírót, hogy
az ő utczájában lévő lámpát soha sem
gyújtják meg, pedig ő is fizetett a lámpákra. Honnét tudja ezt, kérdi a biró ?
saját meggyőződésemből. — No hát tudja
meg, hogy nappal nem szükség meggyujtani, este pedig minden jóravaló ember
otthon van. Elmehet.
„Egyedikszer, a madar királ megholt,
éljen a madar királ.“
„Másodikszor a madár királ megkoro
názni.“
„Harmadikszer a madar királ felmenni
a Králhegyre, megcsinálni a hat vágás,
mondani minden az enim.“
„Negyedikszer a madár királ mondani,
most lehet menni haza. Jaj, jaj, már sokat beszélni, fájni az én nokam, hrnrr
azirt, mindig frisset tessig besitálni, mert
mindjárt nem látni.“
383
571.
572.
573.
Dictionárium-ért küldé rector uram
a mendikást a paphoz. — Ez elfelejtvén
ama ropogós szót, „disznó jármot kért a
tisztelendő atyaságtól.
Egy udvari tánczvigalom alkalmával
az égő gyertyákról forró viaszcsepp hullott egy kitűnő szépségű hölgy márvány
fehér vállaira. — A nő fájdalmasan felsikoltott, e perczben egy magas rangú
egyéniség a hölgyhöz következő bókkal
fordult: „Azon véleményben voltam ekkoráig asszonyom, hogy a„karrarai márvány" érzékkelnem bir!?“
Egy angol államférfiunak tulajdonítják a következő mondatot: „Legjobban
fizetjük azokat, akik bennünket gyilkol-
384
574.
575.
A szórakozott pinczér már harmadszor kérdé a vendégét, hogy mivel szolgálhat? Végre az boszusan feleli:
Hozzon akármit, csak túrós rétes legyen.
Sajátságos ital. — Úri barátom! mi
van az üvegben?
— Collega igazmondó ital.
— Ugyan hadd Ízleljem meg.
— Tessék.
— Argilusát, hisz ez boreczet,
nak: a tábornokokat; azután azokat,
akik bennünket rászednek : a politikusokat; azután akik szórakoztatnak: az énekeseket, tánezosokat zenészeket és színészeket; legrosszabbul pedig díjazzuk azokat akik arczuk verejtékével oktatnak
bennünket: a tanítókat."
385
- A
kapott.
577.
— Furcsa állítás az, hogy a rák csak
akkor nő, ha az eső esik! — Bizonyos
rákárus asszony megszóllitatván egy házban, hogy miért adja el előbb másutt a
nagy rákokat, s viszi oda a kisebbeket ?
— Az asszony azt válaszold, hogy ő nagyobbakat még nem adott el sehol; —
kérem nincsenek, mert az eső nem esett,
s igy a rákok sem nőttek meg.
578.
•— Curiosum. Bemenvén a házi asszony
egyik havonkinti bért fizetni szokott lakó25
— Persze az, lám megmondtam, hogy :
igazmondó ital.
576.
Szabadságot kapott.
— Hol van a törvényszéki elnök ur ő
nagysága?
mi szórakozásunkra szabadságot
386
579.
580.
581.
Csaknem független az ember. „Miért
nem küldi már iskolába fiát szomszéd,
jának nejéhez, s a következő kérdést intézte hozzá: — Teesasszony 30-án lesz
elseje???
Egy asszony tépelődése. — Hat a
gombócz! 5 a munkás! jut-e mindeniknek kettő? az uramnak három?
Miért sir a hegedű. Szólt a zene siralmasan. Két falusi ember elszomorodva
hallgatta, mig az egyik megszólalt:
Ugyan komám uram miért sir annyira az
a hegedű? — Hát azért sir, feleié a másik, — mert a nyakát fojtogatják, a hasát pedig reszelik.
387
582.
583.
25*
Sajátságos udvariasság.
Nagysám 1 Ön úgy énekel mint egy
valódi fülemüle, tán kendermagos süteménynyel él?
Mi különbség van a mostani időjárás
és a nagy-kanizsai torony órák közt?
— Felelet: „semmi, egyik oly bolondul jár mint a másik.1''
mondá a tanító az apának, hiszen már
átugrotta a hat évet. Éz bizony rendetlenség!" „Biz az a tanító uram — mond
az apa — rendetlenség, hogy az apa már
nem is rendelkezhetik gyermekével. Alig
6 éves, iskolába kell küldeni! mire felserdül, káplár-kézbe jut, s ha innen kiszabadul, az asszony veszi papucsa hatalmába, ez alól pedig aztán csak a halál
szabadítja ki."
388
584.
585.
e miatt a
a szegény
uram, Mathild leányával,
, nem lehet kijönni, el kell
Szent-Mihály községben egy asszonynak ellopták a malaczát, s
jegyzőhöz ment panaszra, ki
asszonyt igy vigasztalta:
Ne búsuljon, anyjuk, majd kisül az.
— Tudom, hogy majd kisül, mondá
a károsult, de azt szeretném, nálam
sülne ki.
Megszűnt panasz. Vilmos a dúsgazdag
ipához;
— Atyám i
az én nőmmel,
tőle szöknöm.
Ipa erélyesen; jól van, mondja meg
Mathild leányomnak, ha még egyszer ily
panaszt hallok reá, kitagadom az örökségéből. Bámulatos hatás! Vilmos többé
Mathildra nem árulkodott.
389
586.
587.
588.
Isten veled kedves feleségem — szólt
az. orvos fiatal nejéhez — sietek egy nehéz
beteghez!
— Légy irgalmas a beteg iránt — felelt
marasztalólag a nő — hagyd még az életben, maradj itthon !
Nemde jó ízlésem vau 1 — kérdi egy
menyasszony esküvője napján ismerősétől, reá mutatva vőlegényére.
Busán ballag Marczi czigány azutczán
végig. Megtalálja a tisztelendő és kérdi:
— Mi a bajod Marczi? tán meghalt a
féleséged, gyermeked, vagy kevés a
kereset ?
— azs még megjárná, hanem ánnál is
nágyubb báj van: — igen sok a pandúr.
390
589.
Magyarázta
590.
Egy Cserkeszsziából fölfegyverzett
vadász, a ki a lövéstől anyira félt, hogy
minden idegen lövésre megrendült, egy
vadászat alkalmával dicsekedett az elejtett vadak számával. Egy éltes vadász,
a tudóst játszó ember
három ismerősének, hogy: Kolouibus
feltalálván Amerikát menydörgés és villámlás közt lépett annak földére, s az
össze csődült benszülötteknek terjedelmesen hirdeté onan felüli küldetését. Halgatóinak egyike kérdé: hogyan beszélhetett velük, holott nyelvüket nem tudta:
Hja barátom felele a tudós tolmács által.
De hogy a tolmácsot hol kerítette elő,
arra nem yolt felelet.
— Bizony nagysád nem hittem volna,
hogy ily ügyes vőlegényre tegyen szert.
391
592.
A múlt farsangon történt egy bál alkalmával, hogy egy fiatal ember kézszoritás által akarta kifejezni imádottja
iránti vonzalmát, s a merénylet a négyes
alatt sikerült is.
— A nö azonban fitogatni akarván hódítási képességét neheztelést színlelve oly
591.
Érdekes párbeszéd. Ni, a sánta bolond ! — monda a perlekedő nő férjéhez.
— En sántítok — válaszolt a férj —
mint Jákob az ó testamentomban, miután
az angyallal küzdött. — „Bizonyosan a
rósz angyallal?" — „Veled, angyalom,
veled!“
ki a dicsekedést ép úgy nem szerette,
mint a félénket, azt mondá neki: én
pedig örülök, hogy ön is a megszabadult
nyálakkal épen maradt.
392
önnek
hangosan támadta meg Rómeóját vakmerőségéért, hogy a közellevők figyelmét
is felköltötte. A fiatal embert meglepte
ugyan e „non putarem" azonban csakhamar feltalálta magát és nyugodtan válaszolt : — Bocsánat nagysád, de nem
volt szánva.
— A nő boszusan fordult el, a körülállók pedig mosolyogtak az élelmességen.
■ 593.
Barátnőm — mondá a farsang végév el
— egyik delnő a másiknak — valamely
jó cselekedetet kellene tennünk a böjt
alatt.
— Igen — én is gondoltam már erről
— felelt a másik s el is határoztam, hogy
e szent czél tekintetéből egész hétig megböjtöltetem — — cselédeimet.
594.
Egy bizonyos kereskedő egy kisebb
utczából a főutczába költözvén — üresen
393
595.
596.
következő tartalmú
„Ezen bolt jelen011 mama — mondá egy somorjai 15
öves szende leányka anyjához — mondja
meg nekem, mikor megyek én már férjhez? — Soká lesz még az gyermekem.
Majd ha négy tavasz repül el fejed fölött.
Egy falusi ember egyszer bejött a
városba az ügyvédhez panaszát előadni.
Midőn azt körülményesen Adámtól kezdve
elmondta volna, kérdezte tőle az ügyvéd,
hogy történt-e minden valósággal. „Igen
is kérem alássan, — volt a felelet, —
úgy gondolom, jobb lesz, az igazat megmondani ügyvéd uraiméknak. mert a
hazudságokat úgyis teins uraimék adják
hozzá.
maradt boltajtajára a
czédulát ragasztá ki —
lég a főutczában van.“
394
597.
598.
Deákok kártyáztak egyik szobában,
a másikban pedigapamlagon heverészett
collegájok.
Te Jakab, alszol már? bekiált egyik
játszó.
Még nem, felelt a kérdett.
Hát adj nekem 10 forintot kölcsön.
Már alszom! lón a gyors felelet.
A kiállítási magyar csárdában mu
látták németek, széles jókedvűkben felhívták a czigány zenészeket jó csárdás
játszására. Déky Sándor ügyes és találékony fiezkó lévén s ráadásul nagy magyar, erősen int a társulat tagjainak s
tüzesen rákezdik: Jaj beh hunezfut a
— Oh édes istenem, esenge a leányka,
add, hogy ez évben négy tavasz repüljön
el fejem fölött.
395
599.
600.
601.
német sat. Ugyancsak tetszett a német
sógoroknak s többször ismételtették.
Keszthelyen a hévvizi fürdőben ebéd
alkalmával egy asztalnál hárman ültek :
Kocsis János plébános, Juhász Károly
ügyvéd és Ökrös Bálint biró.
A járásbíróság előtt találkozik két
vidéki atyafi, — „Itt keresik az igazságot? — kérdi a jövő. — „Igen, itt! —
„De nem találják? folytatja. — Hát
hiszen azért keresik?1
Mikor lett vége a marhakiállitásnak ?
kérdé egy Bécsből Somogyba visszatérőtől valaki.
396
— Hát bizon akkor lett vége a marhakiállításnak, mikor eljöttem, felelt
hirtelen a kérdett.
602.
Egy vidéken tartandott hangverseny be
Ígérkezett közreműködőnek a fiatal poéta
s levelében a többi közt ezt irta: Petőfi
őrültjét szeretném szavalni, mert abban
otthonosan érzem magamat.
603.
Születésnapját ünnepelve egyike jó
mulató ifjúnknak, elkeseredésében a felett, hogy senkisem gratulálta meg, egy
pint bort hozatott magának s üritgeté a
poharakat egymásután.
Véletlenül belép egy ismerős hölgy és
kérdi:
— Ugyan mit csinál ön?
— Ülöm huszonnegyedik születésnapomat és mint láthatja — iszom.
391
606.
Használ az ásványvíz ivás ?
— Csak a huszonnegyediket? hisz én
önt legkevesebb 30 évesnek tartón).
— Elhiszem nagysád — feleié emberünk — s ez ismét egy adat arra, hogy
szemüvegeink is, melyen keresztül nézzük egymást, ugyanazon
numerussal birnak.
605.
Minapában egy asszonyság a casino
könyvtárából „Schiller: Haramiáitkéreté
Kutzebuetól."
604.
A múltkor azt kérdezték X. úrtól,
hogy mit szeretne inkább, szép asszonyt e,
vagy jó lovat?
„A szép asszonyokat nagyon szeretem,
de a jó lovakat rendkívül becsülöm",
felelte X. ur.
607.
608.
Egy beteg arról panaszkodott mogorva
orvosának, hogy sem állni, sem ülni,
sem feküdni — de még járni sem tud.
„Akkor hát nem marad egyéb hátra —
mond az orvos — mint hogy felakaszsza
magát."
— Különös az első pohár — semmi
hatással sincs, hanem a második után
rendesen jobban érzem magamat.
Én mint orvos röviden csak annyit
mondhatok önnek ! Hogy ezentúl az első
pohár víz megivását elhagyjuk.
Az amerikai lókereskedőtől kérdé vevője, hogy nem félénk-e a ló, melyet
tőle vásárolt ?
„Már hogy lenne félénk — viszonzá a
kereskedő — hiszen a hosszú éjeket magányosan tölti istálójában."
399
611.
Milton kérdeztetvén, hogy az angol
korona-örökös mért koronáztatik meg 14
610.
Ugyan kedves férjem, szólt a múltkor
hozzám feleségem, kitől örökölhették
gyermekeink e rósz szeszélyeket? Tőlem
bizonyára.
— A világért sem kedvesem, viszonzám én; hiszen te, tieidből meg egyetlen
egyet sem veszítettél el.
609.
Idei termésünknek megfelelő valami.
X. helységben többen összeállottak s
közerővel munkáltak egy kukoricza földet. Midőn a termésnek munka-arány
szerinti megosztására került a sor, az, ki
legtöbbet dolgozott, a termésnek harmadrészét követelte, mire azt felelték hirtelen,
hogy: hisz az egész termés sem tesz egy
harmadrészt.
400
614.
K. ministertanácsuoknak volt egy
tanulótársa, ki mindig mondogatta: Káléves korában, míg házasodni csak 18
éves korában szabad? Azért válaszolá a
költő, mert egy királyságot könyebb
igazgatni, mint egy asszonyt.
612.
IV. Henrik egyik udvaroncát lovaggá
ütötte s az a szokásos szertartásokat kö
vetve letérdelt a király előtt e szavakat
mondva: „Uram nem vagyok méltó 1“
Oh azt igen jól tudom! szakitá félbe a
király, de N. Marquise nem hagyott békét,
köszönje meg annak ezt, ne nekem.
613.
Zenonnak valaki azt mondta, hogy a
szerelem bölcsészhez nem illő dolog! Ha
ez igaz volna, válaszolt a bölcs akkor, a
szépnem nagyon sájnálatra méltó lenne,
mert csak ostobák volnának imádóik.
401
615.
Amerika hírlapi styl. Egy Omahábau
(Nebraska állam, Észak-Amerika) megjelenő lap egész szárazon a következő
megjegyzést teszi: „Nebraska kormányzójának évi fizetése tőrvényszerüleg ugyan
1000 dollárban van megállapítva, de lopás által 10,000 dollárra szokta fölvinni
évenként." Boldog ország! a hol igazságot ilyen röviden „leplezetlen körülírás"
86
mán, amilyen tudatlan vagy, soha sem
lesz belőled semmi. A jó tanácsok ugyan
nem használtak, azonban daczára ennek,
vagy épen azért, 1867-ben ministertanácsos lett. A tanulótárs pedig már pap
volt, és nemrég Pestre jött, felkereste
K. ministertanácsost is. K. azt mondja :
„Na látod barátom, mégis lett belőlem
valami, s én ministertanácsos vagyok,
mig te csak egy félreeső falu szegény
plébánosa." Hja — válaszolt a pap —
mikor tök a tromf, a hetes is üt."
402
nem tudtam,
nélkül lehet elmondani némely államférfiúnak.
617.
A múlt héten valaki szarvakat árult,
melynek egy temesmegyei vadászaton
egy szép himszarvas birtokában voltak.
Az áruló tulajdonos X. ügyvédhez is betért, őt a szarvakkal megkínálandó.
— Nem vásárolok szarvakat, mondá
haragosan Themis fia.
— Engedelmet kérek,
hogy már van a tekintetes urnák.
616.
No náni anyi bizonyos, hogy az én
asszonyom oly sátán, hogy szó sincs róla,
hogy valaha a menyországba juthasson.
— Dehogy nem, jegyzé meg a másik
szobaleány, te nem is tudod, hogy az ily
fajta asszonyokat milyen jó használhatják ott, kivált az ilyeneket, a kik soha
sem unják meg a dörgést.
403
618.
619.
26*
TŰZ van ég a ház! kiáltá egy szobaleány házban lakó gazdájának.
Egy amerikai lelkésznek szerecsen
szolgája volt. Egy vasárnap a prédikáczió
alatt véletlenül oda nézett, ahol a szerecsen ült, és alig tudta nevetését visszafojtani, midőn látta, hogy az a fiú ki
sem írni, sem olvasni nem tudott, ironnal
kezében szorgalmasan jegyzett. — Templom után azt kérdezte tőle: „Tamás,
mit csináltál a templomban ?“ — Uram
jegyeztem: minden úri embertől azt láttam. „Hozd ide az Írásodat, hadd lássam."
Tamás hűségesen oda vitte, de az inkább
chinái karczolás volt, mint Írás. — „Tamás
— folytatá a pap — hisz ez nem ér semmit, bolondság az egész." — „Uram válaszolt a szerecsen — én is azt gondoltam,
mikor végig hallottam."
404
De már mi közöm hozzá, volt a válasz,
mond meg a házi urnák.
622.
Vilmos ! mondj egy hasznos állatot.
Vilmos gondolkozik és hallgat.
621.
Pinczér az ételt egy vendégnek hozza.
— Jó étvágyat kívánok! — Hogy lehet e falatka húshoz —
felel a vendég — még jó étvágyat is
kívánni ?
620.
Nemes boszu, A. Vilmos barátom te
meghaltál ?
V. — Hogy mered azt mondani.
A. — Az újságíró irta.
V. — Argillusát! ez meg kell boszulnom, te szolga vigy fel három üveg pezsgőt, mond hogy jól érzem magam és élek.
405
A
625.
A theát nem mindenütt készítik s élvezik úgy mint nálunk. A tatárok tejben
— Nos a szakácsnőtökről nem jut valamelyik eszedbe ?
— De igen — szól a fiú — most már
tudom: a huszár, baka és a dragonyos.
623.
X. tanító újólag ismételte, amit tanítványainak a természet tüneményeiről
mondott. Midőn a fergetegre jött, kérde
a többi közt egy fiút is: „Ugyan fiam,
hazánk melyik tájain jön elő a legtöbb
dörgés?“ — „Az execirozó helyeken11,
válaszolt nagy bölcsen.
624.
A házi béke. Kedvesem, mond a férj
nejének, ma jó volna a színházba menni.
— Ugyan mit játszanak ? kérdé a nő. —
Amit mi már régen nem láttunk — „
házi békét.11
406
626.
627.
Mi a szép asszony ? Fontenele szerint
paradicsoma a szemnek, pokla a léleknek
s purgatóriuma az erszénynek.
főzik; a japániak porrá, törik, forró
vizet öntenek rá s úgy iszszák mindenestől ; a chinaiak fövő vízbe teszik, s mi után
a levét leitták, a levelét czukorral, olajjal
és boreczettel elkészítve, saláta gyanánt
megeszik.
Nem atreszál téged ez a fiatal ember?
— kérdé a német-városi kis leány barátnéját egy előttük elhaladott dandyre mutatva, kit különben a nagy utczában is
láthatni eleget.
— Ugyan kérlek ne laxálj! felelt a
másik.
— (Az első persze azt akarta mondani
intreszal, a második pedig ne vexálj.)
407
fele- .
629.
630.
Egy urnák igen gazdag felesége volt
— a ki aztán minden lehető alkalommal
sem lehetek ment a
Swift és az ügyvéd. (Swift Jonathan
kitűnő polit. és satyr. angol iró.)
Egy ügyvéd, kiSwifttel volt társaságban, vele kötekedett, s hozzá ily kérdést intézett: „Ha a papság s az ördög
perbe keverednének; ki lenne a győztes?"
„Magától értetődik, hogy az ördög1'',
válaszolá Swift, „hiszen minden ügyvéd
az ő részén van.“
628.
R. úr, szinte a műkedvelők közé lépett, amint meghallotta, nejét is felkérte
a polgármester közreműködésre, így sóhajtott fel:
Hát még itt
ségemtől ?
408
631.
632.
Egy felső ausztriai templomajtón következő, első pillanatra különösnek, mélyebb vizsgálódás után szellemdusnak s
nagy igazságot kifejezőnek található felírás van: Praesens imperfectum et perfectum, plusquam perfectum futurum. Az
az: jelent tökéletlen, s a tökéletes egykor
még tökéletesb leend.
Uram — mondá egy tolakodó jártaposo
egy idegenek — nekem úgy tetszik, mint-.
iparkodott azt kitüntetni, hogy a gazdaság, a vagyon az övé. A férj egyszer neje
előtt dicsérte egyik kedvencz lovát barátjának. „Engedelmet, ez az én lovam —
szólt közbe az asszony — az én pénzemen
vetted." — „Igen asszonyom, mondá a
férj udvariasan meghajtva magát — „engemet is kegyed a pénzével vett meg."
409
633.
634.
ha láttam volna már az urat valahol, de
teljességgel nem tudok reá visszaemlékezni, hogy hol. Könnyen megeshetik —
válaszolá nyugodtan az idegen— húsz
esztendő óta vagyok egy börtön fővigyázója.
Egy szép öszvegy elhunyt férje testvérjéhez ment nőül és első ura arczképét ebédlőjében helyező el a többi kép közé. Valaki
észrevevén a festményt, s azt találván tőle
kérdeni: „Családjához tartozik-e ezen ur?“
A nő nyugodtan felelt: „ Oh ez szegény
sógorom volt."
Egy quaker nagyon szép vak lovat
adott el s azt kérdezte a vevőtől „barátom
latsz-e valami hibát benne? — Nem —
volt a válasz. — Ez a ló sem fog benned
hibát találni mondá az igazságos férfiú.
410
636.
637.
635.
Pajtás! A tudomány ismét egy lépéssel
előbbre haladott.
— Elhiszem, és miben?
— Az orvosi tudományban.
— Hogyhogy ?
— Az őrültség ellenszerét fedezték fel.
— Nekem nincs szükségem reá.
— No persze, mert már nincs mit elvesztened.
M. kisasszony P. özvegyhez ment férjhez. A lakodalom után 8 nap múlva eléEltalálta. Egy férj összezördült nejével s a per patvarkodás után végre ily
szavakra fakadt: „Te még arra sem vagy
méltó, hogy az ördög elvigyen." — Csak
méltóbb mint te élhetetlen, — feleltsietve
a kelepelő nyelvű házi kereszt.
411
638.
gületlenné lett, s midőn kérdezték baját,
így válaszolt: „Mindig azt hallottam,
hogyha a nő udvari tanácsoshoz megy
férjhez, udvari tanácsosnévá lesz; ha pedig
szerkesztőhöz, szerkesztőnő, s azért azt
hittem, hogyha özvegyhez megyek, özvegynő lesz belőlem, s most úgy látom,
hogy keserűen csalódtam."
A vajaskenyér. A frankfurti fenyitőtörvényszék előtt egy darab vajaskenyér
fungált a napokban corpus delictiként.
Történt ugyanis ezelőtt pár héttel,^ hogy
tolvajok törtek egy lakásba. Éhesek
levőn, az ott talált vajjal s kenyérrel
töltöztek. Az idő rövidsége, vagy a leszelt kenyér darab nagysága, nem sült
ki, volt az oka annak, hogy egy fél darab vajas kenyér a lopás színhelyén
maradt. — E kenyeret az ügyész magával vitte s egy fogorvassal hiteles mását
készíttette a kenyér szélén mutatkozott
412
639.
640.
foghelyeknek. S
az, hogy egy
a legszebb a dologban
y a lopásban gyanús zsebmetszőnek fogsorához a másolat talált: s
az illető be is vallotta a bűn részességét.
Midőn V. Károly császár Francziaországon keresztül utazott, a párisi küldöttség szónoka őt üdvözlő beszédében
rendkívül feldicsérte, neki minden gondolható kormányzói és emberi erényeket
A Rothschild család egyik tagja diszes album-emlékkönyvet készittetett
magának, s szt egy fiatal művésznek
adta át, azon kérelemmel, hogy azt valami rajzzal diszitse vagy legalább egy
pár emléksort Írjon bele. A művész az
utóbbit választó. Emléksorai ezek voltak :
„Kérem Rothschild urat, kölcsönözzön
nekem 1000 livret s feledjen el engem/1
413
641.
642.
643.
A jövedelmi adó bevallásánál egy öreg
muzsikus kérdeztetvén, hogy mennyit
tulajdonítva; a császár ritka szerénységgel csak azt válaszolá: A nagy dicséret,
melylyel illetettünk, azért kedves előttünk, mert emlékezetünkbe hozza, milyeneknek kellene lennünk.
Mit csinál kisszaszony? Tán az aranymondatokat irja ki a könyvből? — Ugyan
hova gondol, — csak a frivol helyeket
törülöm ki, hogy ne kelljen azokat olvasnom !
A múlt héten egy úri embert egy
helyen igy marasztaltak ebédre:
„Maradjon itt Uraságod ebédre, ha itt
marad, akkor lesz nálunk Stockfisch is.)
414
644.
keres évente. Az öreg czigány semmit
sem akart bevallani. Hát szóljon már,
mennyit keres, ötven, száz vagy ezer
forintot? — „Keresek én többet is, de
mi haszna, ha nem találok."
645.
Két fiatal ember beszélgetett, kiknek
egyike, ha argumentálni kellett, mindig
a tettlegességhez folyamodott. Egy Ízben
ez utóbbi taglejtésekkel közeledett barátjához.
— Távozz kérlek — mondá amaz —
mert gorombaságodat messziről is eléggé
ismerem, nem szükség közelebb jönnöd.
Mi az oka, — kérdé egy kisasszony
barátnőjétől — hogy a távirdatiszt urak
mostanában oly igen nősülékenyek ?
— Mert van elég idejök arról gondolkozni — volt a felelet,
415
647.
János bátya.
Mi a menykő! — uram bocsá’ —
Jól látok-e János gazda?
Fényes csizma, prémes mente,
Honnan ily nagy parádéba’ ?
Ha de mi ez!? János bátya
Rám se hallgat, dirmegdörmög;
Torzomborzas bajsza alul,
Hallatszik csak egy-egy „ördög."
*
* *
Pletyka világ, gonosz nyelvek:
Szörnyű hir kovácsok.
János bátya dörgő átka
Szállna bár reátok!
646.
Csakugyan megnősülsz barátom?
— Meg ám, még pedig mielőbb.
— Már látom, hogy a te eszed is elment, holott okulhattál volna rajtam.
416
IC
648.
0 Szőnyött egy régi ház szétbontásakor találtak egy négyszegű márvány
kövön csodálatos formálatban nagy betűkkel e rendkívüli szavakat kivésve:
EPICILOC ÁNHE VERNIT ILOSD
EJO. — Sok tudós régiség nyelvbuvár
Azt suttogják a faluban
— Szerte jár a hite: —
János bátya vénségére
Leányt kérni méné.
Hanem bezzeg, kifizették,
Szerte az a hir jár :
János bátya a mit kapott,
Úgy híják, hogy : „Kosár.
Addig hányta, hánytorgatta
Eveinek számát:
Megkérette Erzsókot, a
Falu legszebb lányát.
417
27
j.A. Uram, ön kinézése után ítélve vagy
költő, vagy zeneművész.
B. Mindkettő vagyok. S ön ki? ha
szabad kérdenem.
kitalált találgatásban. — Végre Sz. végig
nézte s elneveté magát — hisz ezt magyarul igy kell olvasni: „E pici locán heverni
tilos, de jó."
649.
Midőn nemrégiben X. élte 106-ik évében elhunyt, mindenki csodálkozott ily
magas kor felett. „Semmi rendkívülit sem
látok benne" mondá egy jelenlevő asszony;
„atyám is 106 éves lenne, ha még élne!"
650.
Barátom az én házamban van a valódi
paradicsom. Hogy hogy ?zSegédem Adám
nevű, mostoha leányom Éva. Ezek szerelmesek ; feleségem pedig a kigyó.
651.
418
652.
653.
A. Én báró Pogrányi de Pográny vagyok- , ,
B. Más semmi? hiszen az volt ön akkor is, midőn született, eddig hát nem
sokra vitte.
Nem írva hanem nyomtatva. Mit olvas, bájos nagysám, oly figyelemmel?"
HOSSZÚ is volt, sovány is, és még a természet vörös haj és szeplős arczczal keserűé meg azon úri embert, ki az édes szülők bele egyezését megnyerte, mert mint
kérő volt s utasittatott a lányhoz.
— Szabad esedeznem nagysád válaszáért, amidőn drága szülői nem
—• Ön most távozik !
vánja ?
— Esedezem. —
— Tehát „Ne maradjon oly h jsza n!
és jöjjön szépen vissza.
ellenkeznek ?
s válaszom ki-
419
654.
kérdé az ablak előtt egy könyvből olvasgató ifjú hölgytől a mellette helyet foglalt
fiatal ember. — Egy gyönyörű munkát
a gazdaságról lön a felelet. — A gazdaságról ? Vájjon ki irta ? — Ej maga mégis
csintalan, hogy kérdezhet olyat? hiszen
ez a könyv nem Írva, hanem nyomtatva
van.
Á szél született zenész. A földkerekségén mindent megpróbál, hogy miben
van zene. A torony nagyharangjából hangot csal ki, midőn a harangozó otthon van
és alszik; az óriási fenyvesekből bánatos
hárfákat csinál; a leghitványabb kémény t
és kürtöt is megpróbálja, s hol rémletes
zúgást és sikoltást, majd éles fütyölést
vesz ki belőle. — A nagy fákkal addig
játszik, mig minden levél reszket, susog,
sir, sóhajt, azaz hangot ad; a folyó hullámait felveri, hogy sajátságos morajával
kisérhesse: néha hangversenyt ad az általa
felkorbácsolt tengeren, s a két világrész
420
655.
közt egy nagyszerű karéneket fu, mely
felhat egészen a csillagokig. De a romokat
és a régi elhagyott házakat legszívesebben keresi fel, az eresz alatt nyög, az ablakokat megrázza, a szobákban sóhajt, az
ajtókat kéz nélkül kinyitja és a kialudt,
elhagyott tűzhely körül rég elfelejtett szomorú dalokat fű.
Egy londoni utcza-gyerkőczét valami
csínjáért a biró elibe vittek. — „Hol lakói ? — kérdé tőle a biró. Anyámnál"
— válaszolja a fia. „Hát anyád hol lakik?" •— „Apámnál." „Apád hol lakik?"
„Otthon." „Hol van az otthon?" kiált rá
az indulatba jött biró. „A biz ott van, a
honnét én jövök öreg ur“, válaszolá pajkosan kacsintva az ifjú. — A kis gaz
embert visszaküldték, a honnét jött, és
az szó szaporítás nélkül szót fogadott.
421
656.
658.
a fő-utczán X. ügyészé lehet a spectabi-
— Miért jöttél hivatalba — kérőé egyik
tavirdatiszt társától — hisz nincs szolgálatod ?
— Eljöttem az uniformist hordozni
— volt a lakonikus felelet,
— A. Hogy feszit
véd, roppant nagy
lisnek ?
Egy anya a tanítóhoz.
— Uram ! hogy tanul a kis fiam ?
— Nagysára sajnálattal bár, de ki kell
jelentenem, hogy a fiú valódi tök fej.
— Oh uram, hogy lehet az, hisz a fiúnak remek eszü édes atyja van ?
— Akkor nem tudom, kitől öröklé megrögzött ostobaságát .
657.
422
659.
Valaki a bécsi közkiállitáson bemutatott hires gépekről beszélvén azt mondta,
— B. Csalatkozik barátom, mert róla
már elmondták, „hogy ahol nincs ott ne
keress."
— Honvéd altisztjeink egyikéhez bemegy a többek közt levéllel kezében egy
megtestesedett s Öreg hölgy kérve,
hogy olvasná fel neki a szeretője által
küldött szerelmes levelet. Az altiszt felbontja s mikor olvasni akarja, a nőcseléd
odaugrik s füleit bedugja. Vitézünk nem
gondolhatta, mit jelentsen az eljárás,
azonban engedve az unszolásnak, végig
olvasta.
— Csak azért dugtam be füleit — mond
a leányzó — hogy rajtam kivül senki se
hallja és tudja, mit irt az én Pestám. Ezzel megköszönve távozott.
660.
423
hogy volt egy, melynek ha egy nyílásba
peletlen búzakévét dobtak, a másik nyíláson — kész kenyér jött ki.
„Az semmi — mond egy másik — én
láttam egy gépet, melybe ha két zsák
burgonyát töltöttek — a másik oldalán
már részeg tót bujt elő.
662.
í Temérdek munka van, az ipar felvirágzása most erősen halad, különösen a
szabóknál.
Hogy hogy ? kérdé János barátját.
Csak úgy, mert e csúnya hideg következtében a hernyók és cserebogarak téli
kabátot rendelnek.
661.
Egy nap alatt húsz olyan férfiúval is
találkozol, aki dadogva beszél, de ritkán
hallod, hogy a nők nyelve pörgésében
akadály legyen, — az mind könnyen
forog.
424
663.
Egy koldus élcze. A napokban egy
koldus, kinek oldalán egy mély, kenyérdarabokkal telt tarisznya csüngött, egházba lép be. A gazdasszony; ki épen a
kemenczéből a friss kenyeret vette ki, a
koldus kérésére azt feleli, hogy nincs fölvágott kenyér, nem adhat neki. Erre a
koldus a legkomolyabb arczczal előrántja
apró darabokkal telt tarisznyáját s benyúlva szól: „Nem baj, kérem alássan,
fölváltom azt az egész kenyeret darabokra,
abból aztán adhat."
664.
S. városban egy menyasszony rőföskereskedesbe ment s vásznat kért. A kereskedő segéd a legnagyobb gyorsasággal
teljesitvén kívánalmát sok és különféle
jósagu vásznat rakott elő. Menyasszonyunk a vásznakat sorra vizsgálván e
szavakkal válaszolt: „Kérek ennél egy
kissé műveltebb vásznát." —
425
665.
666.
667.
korcsmában ebédelt; az
másik rostélyost evett. A
í® Két atyafi a
egyik halat, a i
halevő igy akarta értésére adni a korcs
márosnak, hogy ihatnék: korcsmáros! a
hal akar úszni; a másik ihatott volna és
G. városkában egy udvarlásáról nevezetessé vált fiatal ember ezt kérdé imádottjától: Mondja meg nagysád van-e a
a városban ily sok szép hölgy? „Oh igen,
felele a kérdezett, mifelénk igen szép h ögyek meg völgyek vannak" — —
Bizonyos nagy városban a kéregető
koldusnak első emeleti ablakból alamizsna
fejében egy darab kenyeret dobtak le; a
koldus felvevőn a kenyeret, e szavakkal
válaszolt „megköszönném, ha a szél el
nem vinné.11
426
668.
670.
Szórakozottság. X. a „Kisfaludy11 haGyenge mell. Ujonczozásra vittek egy
fiatal embert.
— Mi baja van ? kérdé a vizitáló orvos.
— Gyenge a mellem, felele a fiatal
ember.
— Ki mondá azt önnek?
— Anyám, mert azt mondá, ha a golyó
mellemet eltalálja, azt bizonyosan szétszakíthatja.
így szólitá meg a vendéglőst, a rostélyosra
gondolva: az ökör inni akar.
Ki volt Pompeius? kérdé a tanár.
„Ein lömischer Feldherr" szól rá egy
német ajkú fiú. „Római földes ur“ fordítja
hamarjában a kemény magyar gyerek.
669.
427
671.
672.
Fogadás. Három jó barát egymás közt
abban fogadott, ha váljon kinek lesz legnagyobb kívánsága?
— Én csak azt kívánnám — kezdő az
Miért kapitulált Bazaine? Midőn a
franczia-porosz háború alatt ama hir érkezett, hogy Bazaine kapitulált, egy paraszt igy nyilatkozott: „Nem csoda, ha
francziák mindig kapitulálnak, hisz nem
is lehet máskép, ha a főparancsnokságot
egy nőre bízzák.“ Bazainet (Bazainénak)
olvasta.
jón sétányt tett a Balatonon. Midőn Tihany közelébe érének sokat beszélt neki
a pinczér a tihanyi viszhangról. Végül
kérdé őt, hogy van-e nála pisztoly.
— Pisztoly nincs — feleié — hanem
tőr igen, talán ez elegendő.
428
673.
Diplomatiai élez. Andrássy gróf egy
reggel épen öltözködéshez fogott, midőn
Lord Buchanant jelentik be nála. A nagykövetet a diplomatiai etiquette szerint nem
szabad várakoztatni, mert az követlenül
uralkodójának személyét képviseli; de
ezúttal a jókor kelő követnek mégis várnia kellett tiz perczig, míg külügyministerünk elfogadhatta. — „Jo reggelt Mylord, nemde ön az angol királyné ő felséelső — ha a Duna partján kikötő hajókat
mind telve aranynyal az enyimnek mondhatnám.
— Én meg csak azt kívánnám szólal
fel a második — ha a Duna vize tintává
válnék és annyi pénzem lenne, a mennyi
számot^ lehetne e tintával Írni.
— En pedig azt kívánnám — mondá
a harmadik — ha kivánságtok teljesülne,
azonban meghalnátok, és én lennék egyedüli örököstök.
429
674.
A régi jó idők. Bega-szent Györgyön
a járásbeli szolgabiró valami dáridot adott
saját házánál; a meghívott vendégek
egyike K., egy volt szolgabiró, mulatságközben a regi jó időkre visszaemlékezve
sóhajtozva emlegető, hogy már a mostani
szolgabiróknak semmi hatalmuk sincs;
nem úgy volt az a régi jó világban, mikor
neki tetszett, akkor csapta meg az embereket; a mostani szolgabiró már ezt sem
teheti. A házigazda az ellenkezőt állította
s midőn K. ezt nem volt hajlandó elhinni,
Csolakovics azzal mutatta meg hatalmát,
hogy a volt szolgabirot pandúrjával lehuzatta s megcsapatta!
gének személyét képviseli ?“ — e szavakkal üdvözölte Andrássy a követet
„Úgy van.“ — „Akkor meg fog bocsátani, hogy megvárakoztattam mert a királyné képviselőjét nem tehettem ki annak, pongyolában találjon.“
430
(Ezt is furcsán varázsolták vissza a régi
jó időkbe.)
675.
Praktikus reczipe. a nő-világ részére.
Hottentottából ferdíti egy Vén Doktor.
1. Ifjú korban a szerelem éltető eső,
férfi korban üditő harmat, öreg korban
vakító köd.
2. A nő valódi értéke azon közép utón
tűnik föl, mely az udvarlók szavai, s a
nőnek önmaga felőli szerény nyilatkozatai
között van.
3. Akármennyi szépet mondanak egy
nőről: mégis többet tud még képzelni
magának legalább egy gondolattal.
4. A ki a szerelem felől igen sokat beszél: annak szerelmét már elfütyölte a
szél.
5. Az önszeretet oly valami, a mit minden sért, de megölni semmi sem képes.
6. Az okos nő kikerülni igyekszik a
veszélyt, mert többet számíthat eszére
mint erejére.
431
egyéb,
577.
A cselédek levelezése. Az amerikai
cselédek egymást kölcsönösen informálják
7. A szerelem olyan, mint a tenger, ha
fenékig akarunk látni, csendes időre kell
várni.
8. A ki gyermekét megkereszteli; nevet ád neki; a mely m.-vásárhelyi ember
borát megkereszteli: elveszi annak nevét.
9. A kelletlen szerelem hasonló a keletien kenyérhez: egyik sem szokott jól
kisülni.
10. A szerelmi vallomás nem egyéb,
mint rövid előszó egy ismeretién s befejezetlen hosszúságú mű elejére.
676.
Nagy falragaszok igazságosan hirdetik,
hogy Dal-estély lesz, zsidó nyelven „pénztelen “, teljes tökéletes igazság, a merre
csak az ember néz nemde mindenütt:
Dales és tél van.
432
a családi körülmények felől, nehogy az
uj cseléd még előbb tapasztalatokat legyen
kénytelen szerezni. Az információk rendesen a konyha falán, vagy a konyhai
edények alján találhatók titkos jelekkel
felirva. Legközelebb San-Franciscóban
egy úri ember uj szakácsot fogadott; a
szakács megjelent és — alig vett kezébe
egy fazekat, már sarkon fordult és sebesen eltávozott a nélkül, hogy csak azt is
mondta volna; befellegzett! A házi ur e
különös búcsúzáson dühbe jővén, utána
szalad a már szintén futásnak eredt szakácsnak s galléron csípve kérdőre vonta
a távozás oka felől. A szakács először nem
felelt, de látva, hogy másképen nem szabadulhat, röviden odadobta „Me no wantes stop here — me go!“ Mi magyarul
körülbelül annyit jelent, hogy „semmi
szükségem sincs tovább maradni — ereszszen“ — azután röviden még oda veté:
„Az asszony nagy nyelvű, — egész nap
dolgozni kell •— s még sem fizet pontosan,
én tehát megyek !“ Azzal ott hagyta a,
433
678.
679.
tudta
szakács
bámuló gazdát a taképnél, ki nem
elgondolni, hogy hóimét ismeri a
az ö kedves nejének tulajdonságait ily
körülményesen.
Egy marhalevél: „Katona istván egészséges volt egy darab ökör Németh jános
helység Bírája tizenhetedik szám alatt
Onhódi biró. —
680.
Parsai szolgaidról járás székhelyén
28
Láugész. Egy lábművész lángész óhajtott lenni, de mivel azt máskép nem érheté el, lángos látványosságot tett a fejére
és úgy sétált a város utczáin, most az a
kérdés, miután a lángot a fején csakugyan
láttuk, de hol volt az ész, a lábban vagy
a fejben? azt a tudósok még nem fedezték fel.
434
682.
Bizonyos férj nejét azért, mert karácson böjtjén lencsét és nem baboskáposztát főzött, rendesen elpányválta, másnap
betálal a nő egy tál babfőzeléket, a férj
hozzá nyúlt a váratlan eledelhez, de a nő
681.
HetéS községben egy leány a karácson!
ünnepekben környezőivel elhitette, hogy
lelkek ülnek a fején, a rokonok jónak
látták a lelkektőli szabaditást a szentlászlói szerzetes atyákra bízni, kik a megrémült rokonokat a betegség neméről megismertetvén, iparkodtak azoknak megnyugvást szerezni.
Pacsán a sorshúzás deczember 29-én megetetett, mely alkalommal össze jött községi bírák közül többen kifakadással éltek
a pacsai pék ellen, hogy kicsiny a kétkrajezáros zsemle, nem ér egy uj pénzt.
435
684.
685.
Egy szenvedélyes kártyás csakis azért:
hogy játékvágyát kielégíthesse s pénzre
szert tehessen, szakállá nak felét 1 írtért
árusította el, a megvásárolt szakáll fele
részben azonnal le is ny irbáltatott.
28*
A pacsai és szt.-mihályi plébános urakat a vihar, szomszédos községbe torlaszolta, a múlt év temetésén s az uj keresztelőjén egyik sem lehetett hívei közt.
jónak látta az ebéd végét be nem várni s
egyidőre boszus férjét magára hagyni.
683.
Hogy jutott mégis Jézus az apostalokhoz, ha bevoltak zárkózva? Kérdék bizonyos együgyű tanulótól a vizsgán.
Kulcslyukon! feleié ez zavarában a
ezéda súgás után.
436
686.
Furcsa farsangi tréfát beszél elagraz
„Tagespost.“ Andritzban ugyanis az a
hir terjedt el, hogy húshagyó kedden egy
álarczos énekes társaság a múlt év minden
komikus esetét képletben és énekben élő
fogja adni, s némelyek már azt is akarták tudni, hogy kik lesznek azok, kik az
előadásra tárgyat fognak szolgáltatni.
Húshagyó kedden délben egy álarczos
dobos és egy álarczozott nő jelent meg a
helységben és tudatá a közönséggel, hogy
délután 4 órakor nagy előadás lesz a főtéren a nagy korona előtt. Nagyon sokan
sereglettek e helyre s már 3 órakor 600-nál
többen voltak összegyűlve és a nagy hideggel nem törődve, vártak a téren, a hol
állványon, lepellel borítva egy nagy kép
állott. Végre négyet ütött s a félig megfagyott közönség számolt kitartása jutalmára, a lepel hirtelen leesett s a várt kép
helyett a kiváncsiak ilyen forma verset
olvashattak: — A kíváncsiság nagy hiba,
43?
687.
688.
Nyugta, tisztölöm Tekintetes Bogyai
úr fél öly fát meghoszta Szabó István tselédje ősi mihály úrnak ely ösmérem.
A negyvenes évekből. — Egy czigány
nagy vétket követett el s az Ítélet szerint:
kötélen volt végzendő az ő életének pálya
futását.
Hát folyamondjunk-e kegyeimért dade?
— kérdé a védő ügyvéd.
— Perse, hogy folyamondjunk tékintetesz zsigyvéd úr!
És úgy lön, amint elvégezek. — Meg
is érkezett a kegyelem, mely megengedte,
-------Loth neje is bizonyítja, — s ha ti
is még egyébre vártok, — könnyen sóbálványokká váltok. -— A tömeg részint
szitkozódva, részint nevetve, de derekasan átfázva oszlott szét.
438
690.
— Tekintetes uram, elhoztuk mi is
azt az egy ön kény test, akit a mi falunknak kellett állítani.
— Tud-e keud diákul?
— Tudok két szót, veszett volna az
országa: portio, executio.
691.
hogy a czigány a szégyenletes kötél helyett: a hóhér pallosa által végeztessék ki.
Tudtára is adták a kegyelmet, mire az
igen komolyan megjegyzé: Felfujhátják
azs olyan kigyeimet!
689.
Egy úri embert a fiacker hajszálon
múlt, hogy el nem gázolt s midőn látná,
hogy az illető gyors futással igyekezik
menekülni; — igy vigasztalta: Ne tessék
félni, könnyű a kocsim !
439
692.
rongyos
693.
Görgesi bányamester Erdélyből valami
galiba miatt kénytelen volt Becsbe fölmenni.
Gazdag ember léttére most is csak pitykés dolmányban, szijas nadrágban járt,
hanem Bécshez közel a pörge kalapját
elkapta a szél, ott pedig akkoriban nem
kapott még az ember három araszos köcsögkalapnál egyebet. Tehát azt volt
kénytelen viselni apitykés dolmány mellé,
— Hát csak küldjék be, hol van ?
— Odakünn van a kocsin; a saraglához kötöttük, mert semmi képen
sem akart eljönni.
— Tamás, fogja kend ezt a
bankót, hozzon egy itcze bort.
— De hátha nem veszik el ifjú uram?
— Akkor hozzon kend két itczét hitelbe..
440
694.
Jegyző uramnak az az ő tulajdon szokása vala, hogy mindennap ebédután a
pinczébe leballagott vala és ott a legjobb
bort tartalmazó hordóhoz tért vala, azt
rnegkoczogatá s igyen szóla vala:
— Adjon isten hordócska!
— Fogadj isten, Jánoska! (ezt is maga
mondta, de t. i. a hordó nevében.)
— Van-e benned, hordócska?
— Tele vagyok, Jánoska.
— Aztán jó vagy-e te, borocska?
amiért már először is nagyon megnézte
minden ember.
Délbe beül valami vendéglőbe, kérdő
tőle a pinczér, hogy mit hozzon neki ?
— Hát ami van.
— De itt sokféle van. Tessék a speitzzetli.
— Sohse speizczetlizz te nekem, hanem kezd el elöl s hordjad a mig benne
tart. így szokták azt becsületes ebédnél.
441
695.
696.
— ízlelj meg, Jánoska.
Erre Jánoska egy hébérrel kihúzott
vala.
Megizlelé s igy szóla vala :
— Hatalmas jó vagy te borocska.
— Rakodj meg, Jánoska.
Erre Jánoska úgy megrakodott vala,
hogy a maga emberségéből soha föl nem
jöhetett vala.
(Jókai takarékossági tana.) Azt mon-
: „ne költs
— Volt komám a lakodalomban ?
— Voltam biz én komám.
dá Jókai, hogy e mondatot:
többet, mint a mid van" arany betűkkel
kellene irni minden magyar embernek
ajtajára.
Már miért arany betűkkel ? hát kulimászszal, vagy krétával nem volna-e takarékosabb ?
442
697.
698.
— Hát vót-é jó lakodalom ?
— Vót biz a; csak 1 é f é 1 e volt hétféle.
— Miért vagy olyan bús, Náczi ? Hisz
mint hallom, házasodó].
— Csak azért Bandi pajtás, hogy feleséget is kapok hozzá.
A szomorú időkből. Hát kis fiam a
két lábú szárnyas állatok közt melyik a
legerősebb?
— Hát a sas.
— Honnan tudod azt kis fiam ?
— Mert az elszokta a iuhot, megr az
..1 ..... 7 °
okrot is vinni.
— Láttad-e már azt?
— Láttam bizony; biró uram hozott
egyet apám uramnak, csak papiroson volt,
mégis elvitte az ökrünket.
443
699.
_ Útra megyek, kérek alásan passust.
— Hát mi a neved?
— Jakab.
— No! a másik neved?
— Jakab.
— Hogy lehet neked két neved?
— Jakab Jakab.
— Hát hé, több neved nincs neked ?
— Elmegyek én evvel is.
700.
— Né csak komám, e már csak derék
darab ember ni, szol András, midőn a
kövér embert meglátja.
— A bion felel Jóska. Kitelnék belőle
két olyan legény mint te, meg en, meg
még egy juhászkutya.
701.
(Kofa áliitottság.) A nagy templombán mise van. A hátulsó padban két kofa
ül és áhitatosan énekelnek.
444
„lm arczunkra borulunk."
„Bábi, nem tudja, hogy mi jött ki a
lutrin ?“
„Előtted istenség."
„Melyiken ?"
„És énekszóval áldunk."
„A prágain."
„Hallgass meg oh felség."
„42, 13, 20, 55, 90."
„Hm, nem nyertem !“-
702.
Egy nagyobb községben, az az mezővárosban az uj biró, ki választva lön, e
választásig városi tanú volt és ebben a
minőségben mivel többet Írni úgy se tudott, ekkép irá magát „városi tinu" (vagy
is tinó") most pedig mivel avangerozott
tehát írja: „városi bico" (vagy is bika.)
703.
Tánczvigalom után gyengélkedő lett
a bálkirálynő, a meghívott orvossal a
445
704.
magával viszi a
nem lesz komoly
figyelmes gyógyszerész is velement, mire
a fő bálarengcur következő keserédes
megjegyzést tette:
Hallatlan! az orvos
patika rust is, igy csak
baj.
— Hogyan fér meg két dudás egy
csárdában ?
Fgy élezés fráter a „Korona1'' vendéglőbe ment, hol Gábor gyerek a rajkó fiukkal majd belefáradtak az uj compositió
húzásban, azon kérdést intézte hozzájuk:
fiuk! nézzétek ezen kóser ludmáját, ki
Ívd közietek egy árva szót németül, azé
1< sz, a fiuk összenéztek egyet dörmögve,
de német szó nem hallatszott. Erre az élezés fiú a „Szarvas" vendéglőbe ment,
hol Grünbaum atyus a többi őszben borult fejekkel borzasztón fújta a hobszászá
és drállálá polkákat. Atyusok! ki ért
közietek csak egy szót is magyarul, az
446
706.
Német ember volt s még hozzá nem is
génié a gy . . . . i tanítói-képezdei zenetanár. Midőn kezébe adják a névsort —
mely a szokásos nevekkel kezdődött, elkiálltja: alsó möge uns vorspielen dieser
„Nevek!“
megeheti ezen rőfös disznó hurkát. Az
atyusok összenéztek és fejüket úgy hintegették, mint a hajdankori hízók, de magyar szó nem hallatszott. Úgy fér meg te-
, hát két dudás egy csárdában, ha egyik a
másik nyelvét nem érti.
705.
Érdekes adomát beszélnekWenckheim
ministerről. A múlt napokban „Kornélia"
czimű színdarabot nézte. Egyik jelenetben a szobacicus aranyat kap s nagy
örömmel mondja, hogy magyar pénz.
„Akkor csodálom, hogy nem papiros,
mondá nevetve a miniszter.
447
707.
708.
csakugyan szereted Fűsem, kedves
Három számadási feladvány, a megfejtő száz aranyat vehet fel a Tribsdrülli
a követOlyan praeparandista nincs köztünk,
mondják neki a körülállók.
De ő még hangosabban követeli „Nevek" orgonajátékát.
Nincs itt! nyugtatják meg hát nevetve
a tanulók.
Az már más, úgy kezdje el
kező.
Gyermekem
lesit.
„Nem én egy cseppet
nagynéni."
— Hát akkor miért adsz neki reményt ?
„Nem adtam én semmi reményt. Én
csak azt mondtam neki, hogy beszéljen a
mamával," az már egészen más lesz.
448
bankban, de csak úgy ha azt előbb beletette.
I- Ha egy hivatalszolga évenkint kap
két öl fát, ebből négyet eléd és mégis
egesz télén meleg a szobája, hogy van az?
II. Egy csinos szobaleany, ki a Zöldfában bálozni is szokott 80 frt. évi fizetése van, ebből két százat évenkint a takarékpénztárba tesz és egész éven selyemben öltözik és mulat.
III. Egy megöregedett szakácsnő, ki
asszonya comoditása végett naponta a
piaczi bevásárlásokat eszközli, évi fizetése
100 frt., ebből évenkint jól ruházkodik
és fiát a pesti egyetemben járatja. Ismétlem e számadásokat megfejtő 100 aranyat
kap. E feladványok ugyan furcsák, de
mégis igazak.