* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 65.94 MB | |
| 2022-05-26 11:21:27 | |
 | |||||||
Nyilvános  269 | 893 | Cím: Egy tarisznya ostobaság | Alcím: humoristicus eszmék, ötletek, élczek egyvelege Közrem.: Nevető Vilmos (gyűjt.) Szerz. közl: gyűjt. Nevető Vilmos Kiadás: Nagy-Kanizsán : Wajdits József gyorssajtónyomása, 1875 Eto: 894.511-7 Tárgyszó: magyar irodalom ; humoros írások Cutter: T 30 Nyelv: magyar Oldal: 448 p. Megj.: Borítócím: Mulattató humoristikus egyveleg A következő szöveg a könyvből keletkezett, automata szövegfelismertető segítségével: IC tigy tarisznya OSTOBASÁG Mutattató,liuuioríslikns cgyvelg . '' í > I ■ HU: 4 N . KAN. SA WAjDITS JÓZ''iEF • 18 75. • «• HUMORISTICUS ESZMÉK, ÖTLETEK, ÉLEZEK EGYVELEGE. WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓNYOMÁSA NAGY-KANIZSÁN. GYŰJTÖTTE NEVETŐ VILMOS. TÖBB FELFEDEZETLEN TUDOMÁNY PROFE8SORA. ''■9 • - Mottóm : Hass, olvass, tanulj s a koponyádban világosság lesz. Az egész világ kelettől nyugotig a siberiai bundától az afrikai fehér köpenyig, nem más. mint csupa ostobaság, még sokkal több : az ostobaság legfinomabb analizált extractuma, azért nincs és nem lehet az összegyűjtött tudományok csarnokában, egy észt élesítő tudományosabb mű, mint ez a tarisznya ostobaság, ja! még több, e mű szelleme magasabb, mint az újonnan építendő philadelphiai Egy szörnyen tudományos előszó, én i>-tam NEVETŐ VILMOS. minta-torony — úgy, hogy e tudományos mű előtt egy Humbold kosmosának és Shakespeare drámájának, Petrarka ábrándjainak, Dante poklának és a nagy sereg fűzfa poéták költeményeinek kalapot kell emelnie, és ez az egyedüli tudományos mű, mely a tudomány színvonalán ép úgy ragyog és világ álltáig ragyogni fog, mint az afrikai sivatagok felett a bőrt feketítő nap, ennek kell tehát lenni, az újonnan felfedezett műnek, a melyből minden logicus, philologus, lyricus, technicus, medicus, chirurgus, theologicus és astronomicusnak érettségi vizsgát kell tenni, és főkép ez a tudományos mű a hadászatnak fog uj epochát alkotni, mert sehol sem történt annyi non plus ultra ostobaság, mint ép a hadászatban, a hol puró ostobaságból, majd szép idő, eső, köd és hátultöltő fegyverek okozzák az ostoba rendetlen visszavonulást, ergo a hadászatnak legfontosabb stratégiai müve a tarisznya ostobaság, ajánlom tehát ezen fontos müvet az egész közös és nem közös armadiának figyelmébe, kötelezhessék az egyenruhát viselő minden lieutenantja a stratégiai tudomány extractumát kívülről megtanulni, és ha a kapuczinus páternek lehet breviáriuma, mért nem lehetne aHerr lieutenantnak egy tarisznya ostobasága, haladjon a lieutenant a tanulmányban fokról-fokra úgy, hogy mire generális lesz, feldiszithessék a tudonyos ostobaság külön érdemjelével. Ez a genialis tarisznya ostobaság véghetetlen nagy hatással bir, ez egy valódi talizmán, hogy tehát az ügy- védnek pőre, a dalárnak tüze, a tűzoltóknak vize, a költőknek ábrándja, a tornásznak ereje, a szép hölgynek hódítása, a mamácskáknak jó kedve, a nénikéknek erős kávéja, a kávésoknak olcsó czukra, a gazdásznak bő termése, a czukrász péknek ingyen lisztje, a csizmadiának ajándék bőre, a bankárnak folyton pénze, a vendéglősnek éhes vendége, a lapkiadóknak sok előfizetője legyen, mindenben a hiány pőtoltassék, mindenkinek vágya teljesittessék, csak tessék a szerencse tarisznya ostobaságot megvásárolni. A mi pedig a sötét tudományok zűrzavarát a gyógyászatot illeti, ez, hogy a gyógyszer nagyobb hatással bírhasson, az idegrendszer helyreálljon, a természet a gyógyerőt jobban elősegíthesse, úgy minden szenvedő Tisztelettel Nevető Vilmos, több felfedezetlen tudomány professora. szerezze be haladéktalanul a tarisznya ostobaságot, és én mint gyűjtője a tarisznya ostobaságnak, kész vagyok mindenkinek, ki 1 frt stemplit beküld, stemplis papirosra bizonyítani, hogy minden tarisznya ostobaság vevője, 100 évig fog élni. Beköszöntő. A föld kerekségén ahány csepp a viz, Egy ezred huszárban amennyi az iz. Erdély szép hegyein szelíd és vad kecske, Nagy Magyarországban a csinos menyecske, A nagy oczeánnak ahány a sirálya: Annyi áldás szálljon hazánk és a királyra. Száz akó tejfelben ahány csepp a vaj Nyolczezer tót fején ahány szál a haj, Az alföld sikságin amennyi a füles, Ahány vármegyében a Staatscassa üres, Balaton vizében hány a kecske-köröm E könyv olvasóját érje annyi öröm. Ötezer suszternál hány darab az ár Nagy - és Kis Kanizsán ahány lat a sár, E csinos könyv annyi kiadást érjen, S minden olvasója halálig éljen! 1. 2. Útlevél. Orra: református. Vallása: rendes. Életmódja: nőtelen. Termete: gcsztenyeszin. Haja: kék. Szeme: közép, s a t. Enyém vagy tehát végre, — enyém vagy; földi fájdalmam koporsója, üdvöm telt korsója, bánatom guzsalyának orsója, életem életének sója, enyém vagy oh ! ja.!! 3. Ön az „Ökör vendéglős ?“ kérdé egy fiatal élezező az x—i vendéglőst. Igen, volt a felelet, — tessék csak bejönni, mindennel el fogom látni önt. 1 2 4. 5. Négy király és négy disznó. Nagyon régen történt, körülbelül a kártya feltalálásának idejében. A király tarklízott első ministerével, s egyszerre kidobván a három királyt, így kiáltott: „Négy király, százat Írok!" Hanem felséged csak három királyt mutatott, — jegyzé meg a minister. Én vagyok a negyedik, felelt a király. A minister vissza akarta adni a tromfot, s rövid idő múlva így szól kivetve három disznót; „Négy disznó, százat irok, felség!" De csak három disznót látok, mondá a király. Náczi! a te füleid egy embernek igen nagy ok! A tieid pedig egy csacsinak nagyon kicsinyek. 3 6. Felség, én vagyok a negyedik, viszonzá a minister. VEgy révi földműves vasúton Brátkára akart menni. Megjegyezvén: hogy először volt vasúton menendő. Oda megy a pénztárhoz, hogy jegyet váltson magának, de sokalja az 1 forint 80 krajczár viteldijt, miért is rettenetesen kezd alkudozni a pénztárnokkal. Nem tehetem olcsóbban, mondja ez a földműves naivitásán nagyot nevetve. Egy forintot adok, de többet nem, mondja a földműves. Mondtam már, nem lehet olcsóbban, itt szabott árak vannak. Ez alkudozás közben a mozdony fütyül és szuszogva elindul. A pórt e körülmény egy cseppet sem hozta ki a flegmájából, sőt a vonatnak kezeivel istenhozzádat intve igy szólt: „Hiába fütyölgetsz utánam, most már egy forintért sem kellesz." 1* 4 7. 8. Egy háziasszony szolgálójára bízván a theafőzést, meg is csinálta. A háziasszony első csészével a vendégnek szolgálván: „Nemde pompás a mi theánk?" A vendég kétségbe esett arczot vágott ugyan, de udvariasságból nem akart ellenmondani, azonban midőn a többi asztaltárs az italt igen különösnek találta, és a háziasszony is a thea forrázat sajátságos izét épen nem salonképesnek ismeré fel, a közelebbi vizsgálatból kiderült, hogy a szolgáló a thea helyett — török dohányt forrázott le. Bizonyos urnák szép fiatal felesége volt, és egy szinte fiatal házi barátja, ki nejével feltűnően jól mulatván, kitiltotta házából; a férj hogy az ifjút bosszantsa, egy csomó fügét küldött neki ajándékba, az ifjú pedig cserében a férjnek szarvast. 6 9. 10. Melyik találta el ? Bizonyosan a nő tudná megmondani. Zsebkeudő-távírda. A zsebkendőt az újakhoz emelve jelenti: „ismeretséget akarok veled kötni." Megházasodott a fiatal ügyvéd s nejével terveket csinálgatott jövendő életükre nézve. Azt hiszem, mégis legjobb lesz, ha államhivatalt vállalok, szólt a férj. Nem bánom, jegyzi meg a menyecske, csak valahogy vizsgálóbíróvá ne nevezzenek ki. Miért ? Hm, mert azoknak az uraknak nagyon is bőven kínálkozik alkalom . . . sokszor kerülnek fiatal nők a törvényszék elé, s mindig azt olvasom az újságokban, hogy: a vádlott nő átadatott a vizsgálóbírónak. 6 nem A kezek között szétbontani: engedelem-adás. Lefelé függőlegesen tartani: bírod rokonszenvemet. Kéz körül sodorni: közönyösség. All alatt tartani: szeretlek. Két végénél szétbontani: gyűlölet. Jobb felől arczhoz szorítani: igen. Bal felől arczhoz tenni: nem. Jobb kéz csuklóján körültekerve : szeretlek. Bal kéz csuklóján : mást szeretek ne alkalmatlankodjék nálam. Ujjak közt tartani: szeretnek önnel beszélni. Vállra vetve: kövessen. Két végét fogni: várj. Homlokon körülfonni: meglepetés. Jobb fület törülni vele: ön kiállhatatlan. Bal fület pedig: valakinél üzenetem van ön számára. Szemre tenni: epedve várom. Mutató újra göngyölve: távozni siessen. 7 11. Gyűrűs újra: mikor vesz már nőül, akkor — Osszegöngyölgetni a kendőt: nincs remény. Egyik sarkát fog közé venni: árulástóli félelem. Több sarkát felváltva venni fog közé : biztos gyanú. Legyezni vele: Isten vele! MájlobOS parasztemberhez hívták a falusi borbélyt, ki rövidlátó s részeges ember volt, pióczát rendelvén, azt mindjárt fel is rakta. No, szivnak-é már? kérdé. Nem, feleié a paraszt, de talán ha levetném ködmenemet, hamarabb csípnének, tévé hozzá. Ekkor vette észre a borbély, hogy a paraszt uj ködmenéra rakta a kis vérszopó állatokat. 8 13. A göcseji ember kéregetni ment s midőn kérdezték : miért koldul ? Megégtem, úgymond. S midőn levelet, illetőleg igazolványt kértek volna tőle, azt feleié: az íb megégett! 14. Hóhérbál’d van Salzburgban a 17-dik századból való, melyen a következő felirat olvasható : Aki valamit talál anélkül, hogy elvesztették volna, — valamit vesz, 12. Egészséges fogát húzták ki a Cigánynak beteg foga helyett s ezért felbőszülve, nyakon akarta vágni a borbély-legényt, de egész hidegvérűséggel megvigasztalta, mondván: ne tessék haragudni, a fájós fogát ingyen fogom kihúzni. No hát jú van, saporán, csag rajta. 9 15. 16. az meghal, mielőtt a kuNevelö: Igazán nem kell magamat szégyenlenem ; mikor én annyi idős voltam, mint kegyed, már tudtam olvasni. Tanítvány sírva : Igen ám, de ugye a nénit más tanította, amit el nem adtak, — beteg lett volna. Mérges arczu asszonyság kihajol a vasúti kupé ablakon s lekiált: Hallja konduktor, szabad ebben péban dohányozni? Ha azon uraknak odabenn nincs semmi kifogásuk ellene — felel a vezetnék szolgálatkészen — akkor az asszonyság bátran pipázhatik. 10 17. 18. 19. Férj és feleség külön egy-egy kis állatsereglettel utazgattak; egy vidéki városkában véletlenül találkoztak. A férj ezt nagy falragaszon következőleg hirdette : Feleségemmel! örvendetes találkozás Az Öregatyát eltemették, kis unokája megtalálta szemüvegét, nagy zajt csinálva kiabál: Mama, mama! nézd csak, az öregpapa itt hagyta szemüvegét, pedig e nélkül nem lát. Templomba ment a marqueur nagy álmosan, el is aludt a pádon. A lelkész épen szónoki hevében nagyot ütött a székekre. Igen is uram, riadt fel a marqueur álmából — mindjárt szolgálok. 11 20. 21. 22. / Két német egy mulat látott meg, egyik csodálkozott származásán. Mi különös van ebben ? szólt a másik ; én láttam egy folytán állatseregletem tetemesen szaporodott. A szentségtartó helyére dugta pénzét a fösvény pap és ezt irta rá : az ur vagyon e helyen! Valaki meglesvén, elvitte a kincset és ezt irta helyébe: feltámadott, nincsen itt 1 Egy orvos séta közben egy tó előtt megállván, puhatolni akarta a békának érverését, óráját elővette s észlelődött. Kévés idő múlva egész hidegvérűséggel az órát a tóba, a békát zsebébenyomta. 12 bokor ugorkát, melynek szárain olyan ananász termett, mint egy tök. 23. A pazarló így szólt ismerőséhez: Nagyon félek, hogy mint koldus fogok meghalni. Én még roszabbtól félek, mond az ismerős, hogy t. i. mint koldus fogsz élni. 25. A lilllldori oklevelet nyert fiatal áldozd r meg jelent püspöke előtt magát neki bemutatandó. A püspök ily formán nyi24. Kávéházbau a „Le Siecle“ ezimű franezia lapot kérte a vendég. A marqueur rohan s hátára kapja az első marqueurt a lihegve mondja : Itt a székely I, kit valóban Székelynek hívtak. 13 ''A26. farsangi ebéd alkalmával, egy a jótékonyságáról ismert házi urat így köszöntötte fel egyik vendége : „Bizonyos emberről olvastam, hogy midőn veszélyben forgott volna élete Szt. Miklóshoz folyamodott segélyért, a ki neki azt felelje: „hogy csak eviczkéljon, majd fograjta ő is segíteni.® Megjegyzendő a czélzás oda irányult, hogy felköszöntőket megértesse a felköszöntő, hogy azon esetben ha azok, kiknek nevében a felköszön • tés mondatott, hozzá folyamodnának, akkor tőle is hasonló választ nyerjenek. latkozott az uj hittudós előtt: „Ne gondolja ám, hogy itt. . , nincs elég Dr. nem egyedül van ám ön.® Erre az ifjú pap azt feleié, oh azt meghiszem, seborvos, baromorvos elég lehet, de lélekorvos kevés van. 14 27. Báj monstrum. így zengtem Ida báját Fellelkesülve el : És ime rá egy kópé Ilyen szavakra kel: Idámnak arcza rózsa, Kis ajka gyöngy rubin. Arany fürtök nyugosznak Szép h a 11 y u-vállain. Szép, szép! Hanem barátom, Hol vetted azt a nőt ? Kár volna át nem adni A múzeumnak őt. S mit mondjak drága keble Két márvány halmirul ? Szebb ibolya szeménél A völgyben sem virul! 15 28. 29. A ml nincs. A schweizi katonák pénzért harczolnak, a francziák csak becsületért — mondá egy franczia tiszt egy na. gyobb társaságban, mire viszajövök, Mert csúffá tette Linnét E ritka, furcsa lény, Kit egyesülve alkot, Állat, ásvány, növény. Sietés. — Miért siet annyira doktor ur? — X. grófné elesett, és kezét felhasitotta egy szeg; tapaszért megyek a gyógyszertárba. — Oly veszélyes, hogy sietnie kell! — Épen nem. - Tehát? — Sietek, hogy be ne gyógyuljon. 16 30. az — 31. 32. Házassági poezis és próza. Férj ■ Ah ! álmaim képlete, mint szeretlek Valóban. — Nemde szerepem szépségeit jól kiemeltem, monda egy színésznő barátnéjához játék után. — Valóban kiemelted — felelt mértén egyet sem találtam. Ezüst-menyegző. — Holnap huszonöt éve lesz, hogy férj vagyok, megünnepelhetjük. — Várjunk még öt évet, mond a nő, akkor ünnepeljük meg a harminczéves háborút. — Természetes uram, felelt rá egy delnő — mindenki azért harczol, a mié nincs. 17 33. A fortélyos llő. Egy pórnő soká késvén N. városában, félt egyedül maga 2 mértföldre távollevő falujába éjszaka vissza térni. De ő csel által tudott magán segíteni. Elment t. i. a városban lakó főorvos házához s mondja neki, hogy N.-né asszonyság beteg lenne s érte küldötték volna. Az orvos azonnal befogat, de a faluba sem az utat, sem ott a nevezett asszonyságot nem ismeri. A pórnő vezetőnek ajánlkozik s felül a kocsiba. Az idő igen rósz volt. Végre elérkezvén a faluba egy nagy bezárt ajtónál megáilitóttá a kocsit s leszabván, azt mondja az orvosnak, a nejét átölelve — látod ama madárpárt a légben? Oh csak úgy tudnék veled az alkony pír rózsáin átrepülni és a végtelenbe eltűnni. Nő — Én sokkal jobb szeretném, ha te egyedül magad tűnnél el. 18 34. Chinábaii a tíz parancsolat. 1. A nőnek nincs más istene a világon, mint férje. 2. Bármily idős, rút és ostoba is férje, ha minden vagyonát kedveseire költi is, és tőle mindent megtagad: teljes erejéből igyekezzék férje kedvét megnyerni. 3. A nő engedelmeskedni született. Mint feleség férj ének, mint leány atyjának, mint özvegy gyermekeinek tartozik engedelmeskedni, hogy ő előre bemegy a házba a már — elaludt cselédet felkölteni s azzal elillan. A gyógyász csak vár, csak vár s a házasasszony az ablakja alatt álló lovak dörömbölése által felébresztetik; az ablakot kinyitván kikiált; váljon kicsoda háborgatja ilyen késő éji órában a nyugalmat? A többit hozzágondolhatjuk. 19 férje eledeleit 2* 4. A nő férjét asztalnál szolgálni tartozik, s tartsa szerencséjének az attól mar ad tat megenni. 5. Ha a férj sír, sírjon a nő is; ha a férj vigad; vigadhat ö is. 6. Bármily rangos nő is saját kezeivel készítse el. 7. Hogy férje szemei előtt tetszetős legyen, naponta fürödjék előbb tiszta, azután sáfrányos vízben, haját fésülje és kenje, szeműidéit antimoniummal fesse s homlokára veres bélyeget süssön. 8. Ha férje távol van, a nő bőjtöljön, háljon a földön s tagadjon meg magától minden élvezetet. 9. Ujjongva menjen a hazatérő férj ele, adjon neki számot tetteiről, szavairól. 10. Ha férje megszidja, köszönje meg; ha megveri, szenvedje el, csókolja meg érte kezét tízszer s kérje bocsánatát, hogy megharagítá. 20 35. Ó mihelyt reám tekintesz La szivezzó mio dikhecz! Dikhecz mió mind haláló; Epedek, mint tiz oláh ló. *) Magyarra fordítva e vers tartalma annyit tészen, hogy két epedö szerelmes éjjel a sétányon randevúzván, egy goromba éjjeli bakter interventiója következtében boldogságának paradicsomából kilódittatott. A lovag egy porció pofleves elköltése után odébbállt. A gyöngéd hölgyet pedig a bakter repadtsarku éji perionénak vélvén, a városházába kisérte és reggelig kóterba zárta. RIBIZELLA. Ballada szörnyella und szomorella de Don ló Görcselló et de Donna la Ribizella.*) Ribizella, Ribizella! Karcsú mint a citadella, Édes, mint méz, amit ella Méhezzo dia vadella. 2i Ámde ó szörnyű veszéló ! Nem lehet ám semmiféló Szerelmi hő amalgama, Nem engedi a nagymama. Epedés, szív, gyékény, csádé. Ott vagyon a promenádé, Méla hold, éj mirevaló? Szólj ó hű pár egymást faló! Don Görcselló gavalléró, Azonnal lódér iszkéró, Vesz papirt de négy garaasó La szinezzó szép pirossó. Ribizella ablakalia Könyököllő: oda balla(g). A Don egyet krákogczzo, A Donna letekintezzo. Nosza gyorsan nyúl egy sárga, Sürgönyvivő hosszú spárga. Sárga spárga, hosszú spagát A hölgy elköhinti magát. 22 Fönt a szerelmes levelié Benne: „hogyha e szív kell, ó Szökj estére szép Madúra A sétányra randevúra!" Éjezzó van, csendes máró A táj csak pár cserepévé, Csak pár páré cserepévé Bájos kedveséve vávé. Csittezzó! Halk movajetto. Ott egy pádon ülve nettó Görcsellő és Ribizella, Édesdeden csipirella. Szív a szíven, öl az ölben, Dobbanás kebel-, köbölben, Cupogezzó della csókó. Jön a bakter, éppen jóké! . . Halt! Közzéjök ugvancevó Lonagezzót nyakon vévé; Kuss, mavselló il csavargó. Rázza, mint Jézus a vargó. 23 36. Don Görcselló elszaladdó, Ribizella ott maraddó. II bakter megmarkolázó : „Mars szajhella városházi)! Lökdösezzó gonosz bakter Szívtelen, zord, mint a sakter. Sakter, bakter, salabakter A hölgysziv a dutyiban ver! Oh szörnyű sors, dél kajánó! Donna ott ben sir piánó. Hanem bassó teremtettó, Baktert miért teremtettó!?.. A holtak nem beszélnek. — N. orvos igen haragudott, ha az orvosokat megszólták: Álljon ki mind, kiálla egykor méltó felindulásában, midőn egy társaságban ismét az orvosokra került a szó, álljon ki mind, kiket valaha orvosoltam, 24 37. 38. és vádoljon tudatlanságról vagy hanyagságról ! — Ezekre könnyen hivatkozhatik orvos ur, monda neki egy hölgy, mivel jól tudja, hogy a holtak nem tudnak beszélni. A polgári házasság katonai szempontból. — Mondja csak egyszer, őrmester ur, mi tulajdonképen a polgári házasság ? Megfordítva. A budai népszínházban épen „Tíz leány és egy férj sem" czimű operettét hirdették, midőn T. I. budai háziúr, mint rendesen, minden nap elküldé öreg szolgáját, nézné, mit adnak a színházban. Visszajön, és monda: — „Tíz leány és egy sem férj.“ 25 41. A művész. K. mi a művész? T. A művész bizonyos szellemi képzettséget magában foglaló — cselekmény. — Hát az, fin, hogy a katonaság udvarol a hölgyeknek, a polgárságnak pedig el kell venni őket. 39. Hírlapból. — Egy hollandi hírlap e következő jegyzetet hozza; „Égj ifjú, ki megnősülni szándékozik, — színésznőt keres, ki e gondolatot kiűzze fejéből. 40. Talán igaz. — Miért lön Ádám és Éva kiűzve a paradicsomból ? kérdé leczkézés alkalmával a lelkész. Egy szegény kis leány válaozola * Mert a házbért nem tudták megfizetni. — Tapasztalásból válaszolt. 26 45. Ártatlanság. — No Juliska, nem mégy ma bálba? 43. Sajtóhiba. Két uszkár és egy bika. Ehelyett: Két huszár és egy baka. 44. Műfordítás. Memento móri — A móré mentéje. 42. Jól ért hozzá. Egy úri ember — kiszolgált fliegelhornista a katonai zenebandából, — váltig bizonyítgatja, hogy milyen derék tisztikar van a lovas gavallériánál. — Hát maga is ott szolgált? kérdi egyik kompanista. Oh nem! én a gyalogin fan téri ánál szolgáltam. 27 46. 47. Csak egy szem. — Két palócz utazott az ágas bogas erdőn keresztül, egyik a lovakat hajtotta, másik a hátulsó kocsiülésen kuczorgott. A kocsis megfogott kezével egy faágat, s az visszacsapódván, kiütötte a bcnülő palócz egyik szemét. „Ejnye be jó, hogy meg fogta azt az ágat, — mond a jámbor — biz az mind a két szemem kiütötte volna. — Ugyan kivel mennék, hiszen tudja, hogy káplárom ma inspectiós. — De hát mire való a viczekáplár. Még alliatik. — Az urii, kora hajnalban 3 órakor akarván útra indulni, meghagyta palócz kocsisának, hogy ez órára keltse föl. A kocsis azonban tizenkét órakor felrázta az úrfit álmából. „No mi baj ? — kérdi ez — elütötte már a hár- 28 48. 49. Rövidlátó. Nézd csak, ott jő férjed ! monda bizonyos nő vele sétáló barátnéjának. Nem ilyen amolyan. — alatt érünk Putnokra?" kérdé palócz kocsisát az utazó. „Két óra alatt," telel ez. Azonban a két órán túl másik kettő is elmúlt, mire az utazó megboszankodván, kis zsebóráját mutatá a kocsisnak, melyen már négy óra is lejárt. „Ohó! teins uram! — mond a kocsis, — nem olyan apró kis órát értettem én, hanem amolyat a nagygyából, mint nálunk a helység tornyán van.“ „Hány óra mat?“ „Nem — mond Jankó még csak tizenkettő, hanem azt akarám a teins urtínak mondani, hogy még három óráig alhatik. 29 50. 51. Az udvaroilfZ. — jaj, egészen meg vagyok főve szólt a tánczban kiizzadt arszlán egy hölgy mellé dobva magát a pamlagra. Hol? kérdező ez mindinkább őszehúzván szempilláit. — Ott a színházterén. — Én nem látom. — Nézd csak ott jő már a lámpánál. — Én most se látom, s ez az első jó, melyet r ö v i d 1 á t á s o m n a k köszönhetek. Segített. — Mit csináltál leányom, míg én nem valék honn? — Az ablakon nézegettem ki édes anyám. — És te? szólt a kisebbik leányhoz. — Nénémnek segítettem, felelt megijedve. 30 52. 53. Az unalmas. — Fogadja Méltsád legnagyobb köszönetemet azon boldogító élvezetért, melyet e franczia-négyes tartalma alatt szellemdús társaságában meritni szerencsés valék. — Ön pedig hálával — — — — Kérem, kérem — — — — Ön pedig hálámat, miszerint f e c s egéseivel meg nem ölt. — Mégis milyen nyers, felelt naivul a hölgy. maradni? vagy Nincs felelet. — Mennyiért vezet a bolondok házához? kérdi egy idegen, Béesben, az utczán áldogáló magyar szolgálót. — Ott tetszik vissza jön ismét. 31 54. Csak kívülről. — Oh ne tessék azon csodálkozni, az éretlen korban gyakran megtörténik. Rajtam is megesett, mig a fejem lágya be nem nőtt. — Tehát már be nőtt? — Mindenesetre, kérem csak megtapintani. — Igaz. Kívülről. 55. A kötet. Egy pórnő magot vetett földjébe, az ellenség egyik hetyke vitéze meglátta. — Ugyan, minek vesződöl vele szegény asszony, hisz tudhatod, hogy munkád gyümölcse a mienk. — Adja Isten! feleié a jámbor földmivesnő, — én kender magot vetek. 56. Kire ütött ? Egy félénk uracs a mamának szépelegvén, kis leányához igy szólt: 32 57. ÉTLAP a — Beli szép, beh gyönyörű teremtés a kis Flóra, épen anyjára ütött. — Nem biz én, — felelt a kis Flóra egész megilletődéssel — magára ütöttem, mikor a szakácsnét ölelte. „Közösügyliezíí cziinzett vendégfogadóban. Tessék! kész már minden étel Rántva, sülve, finom lével; És az asztal megteritve, A bor és sör jól behütve. Vigan fogjunk lakomához: Kellner kanált, kést, villát hozz. Az étlapon találhatni Mindent s lehet válogatni, 33 Nyakleves fritskagombóczczal Feketén és kabóczával Kolibri nyelv szúnyogczombbal Bornyubőgés fojtott szószszal Marhahús kvótás mártással . Tökcsuszpaisz finánczauflaggal Delegatyus pillantások Sóhajtó bibicztojások . Lósódar a gyepmestertől . Assziettli egerekből .... Gólyaláb paprikáslében . . Záptojáshéj tetejében . Kofanyelv besavanyítva , . Tubákos orr megbarnitva . . Szabógallér zsidó májjal . Megkenve pirított hájjal . . Rántott balha, poloskával Kocsonya varasbékával . . Hektikások köhögése . . . frt |kr. —. 5 —. 8 2.80 —.45 — .18 —.15 -.32 —,54 -.20 -.40 —.99 —.10 1.60 2.30 — .39 -.40 -.77 1.— — .50 3 Szárnyas állat vagy négylábú Nem fut el a közös tálbul. Tessék! válogassanak hát, Ne a rosszát, de a javát: 34 fit1 kt. -.52 -.88 —.36 21 — -.20 —.40 —.36 —.70 -.70 — .18 -.20 — .20 — .40 — .36 -.75 1.— 2— 2.60 —.40 -.48 —.99 1.40 -.70 Föleresztett édes lére . . . Olajba főtt kapuczinus. . . Befalazott francziskánus . . Sült a la Ubrik borbála . . Díszítésnek száz apácza . Sustercsiriz mandulával Apró szép babsalátával Majomtüdő czitromlével Hozzá egy tál csigavérrel . . Verébczomb jól megspékelve Juh köröm sajttal bélelve . . Fürészporral töltött rétes . Bizonytalan izü bélés . . . Dióhéj zsemlemorzsával . . Rák, megtöltve fris csalánnal Háromhetes fris halleves . . Ütés alatt megsült deres . . Pandúr bél, Macsánszky velő Szurokba sütött meszelő . . Lebujbán szedett csókleve Patkányok kirántott feje . Töltött káposztának szaga . Lábkörömből készült laska . 35 58. 3* Leforrázott döglött macska . Svábbogárral töltött harcsa . . Gombócz János, vendéglős. frt|kr. —.36 —.50 Iskolában. Tanító: mi hajtja a vízi malmot ? Tanítványok egyhangúlag : a víz. Tanító: Hát a száraz malmot? Egy tanuló neki bátorodva feleli: a szárazság. Uraim! tetszik ez ótlap? Nálam minden ember ezt kap. Ihatik rá sört savanyút, Borhoz, jóhoz, nem igen jut. Tessék azért besétálni És magukat delectálni. 36 59. A szabadjegyes. Napokon Lajos, midőn még nevezték őt III. Napóleonnak, schweiczi tartózkodása ideje alatt nagy kedvét lelte abban, hogy egy-egy csoport iskolás fiút összeszedett s aztán saját költségén bevitte a kis apró muzsafiakat a színházba. Egyik nap délután azonban kedvezőtlen tudósításokat vevén, hátratett kezekkel s lecsüggesztett fővel, mély gondolatokba merülve sétált a színház közelében. A kis ingyenjegyes kliensek egyike meglátva öt, utána szalad, megrántja kabátja szárnyát s kérdi tőle nagy bizalmasan : — Herczeg ur, megy ön ma színházba? — Nem megyek kis fiam, felel Napóleon roszkedvüleg. — Már ha ön nem megy, hát akkor én sem megyek. 37 60. vádolják, — mert feketén 63. A nőkérdés. A nőemancipatio mellett erősen buzgólkodnak. Két nő heves szóvitába keveredett, Szép szándék. Esküve Jancsi, hogy ő gazdag fog lenni idővel. Lett is volna : de kár, őt huzák. 62. Phlisis. Oh a szegény Phasis festi hajától Nem festé soha sem veszi ő. a kötélre 61. Thrnx. Tbrax nem szégyenled magadat? Siket a feleséged! — Persze! de azt vélem, néma lesz és siket is. 38 Az egyik hosszasan elmondá érveléseit az emancipatio mellett, a másik nyugodtan hallgatta ki s végül azt mondja a kifáradottnak : én rövid leszek, csak egy nőkérdést ismerek; férjezett-e már? 64. Kitalálta. Egy kövér és egy sovány ur összeveszet, s kihívták egymást, hogy majd pisztolból lőnek egymásra. De uram, én nem merkőzhetem magával, mert oly sovány, hogy bizonyosan nem találom meg ha rálövök. Én pedig oly kövér vagyok, hogy behunyt szemmel is eltalál. — No tudja mit? mond a sovány kikrétázzuk az urat oly szélesre, mint én vagyok ; ha oldalt lövöm nem ér semmit, -— Erre bajosan állott rá a mi kövérünk. 65. Ugyan megváltozott. No Sára néni! nem vett észre férjén valami változást ? 39 66. hölgy 67. Újságolvasó. Valakit kérdeztek, mért nem tart újságot s ő így felelt: Jó számító. Egy ur kérdé a korát. — Várjon csak mondá a hölgy gondolkodva, — 18 éves voltam férjhez menetelemkor s férjem 30 éves volt, ö most kétszer 30, tehát 60 éves, következőleg én is kétszer 18, az az 36 éves vagyok. A múltkor ugyancsak szivére beszéltem, kérdé a szomszéd a szomszédasszonyt. — De igen ! szomszéduram, a múlt vasárnap óta egészen megváltozott. — Nagyon örvendek, hogy fogott rajta a szép szó. Úgy e bár, most nem jár éjfélután haza részegen? — Nem bizony! most már alkonyat után itthon van részegen. 40 olvasaidon atyám meghalt, oly sok újságot örököltem tőle, hogy még felét sem hattam át! 69. Ügyvéd és a halál. Egy ügyvéd sírkövére következő felirat tétetett: A halál 68. Szót fogadott. Az apa fiát rajta kapta, midőn gyümölcsöt lopott, menj a szomszéd szobába s készülj a verésre. Midőn az apa elvégezte dolgát, bemegy egy vékony mogyorófa pálczával, hogy a vétkest megbüntesse, kit azonban oly púppal talált felékesitve, mely elöl maga az ördög is megszaladt volna. Az istenért, mi van a hátadon ? kérdé elbámulva. Buda, feleié Jánoska, háromszor összehajtva. Atyám mondta,/hogy készüljek verésre. 41 70. 71. Belső baj. Egy székely ifjú a sorozásnál. Öcsém, nincs valami belső bajod? kérdi az orvos. De van, szörnyen szomjazom a borra. Amerikai egykedvűség. Cincinnatiban halálra ítéltek egy bűnöst. B i r ó : Melyik napon óhajtaná ön, hogy az ítélet végrehajtassék, talán csütörtökön ? Elitéit: Nem uram, csütörtökön 13-ka van, ominosus szám, félek, szerencsétlenséget hoz a nyakamra. Biró: Tehát a rákövetkező nap?. Elitéit: Uraságod feledi, hogy az meg pénteki nap. nem követi az ügyvédek példáját, mert röviden végez. 42 72. 73. Bíró: Szombaton pedig nincs időm, vasárnap nem megy, tehát maradjon hétfőre. Elitéit: Ebbe tökéletesen belenyugszom. Az uj Sámson. Egy népgy ülésen, midőn a szónok ezeket hangoztató: „Igen polgártársak, bátorságunk és vakmerőségünk győzelemre fog vezetni s mint Sámson lefogjuk verni a philistereket. Egy hang közbe kiált: Akkor hallgass, és kíméld állkapczádat, mert szükségünk lesz rá. Megkezdette. — Egy garázdálkodó s czivódó férj monda nejéhez, midőn ez egy neki nem tetsző színű szövetet választott ruhára. De te ugyan mindig csak a legroszabbat választod magad- 43 v, 1 érén feláldozó szerelmemet. nak! Valóban, válaszola ő, és teveled kezdettem el. 74. Modern-szerelem. (A férfiaknak csak félszemmel szabad olvasni.) Ha a leány na k nincs pénzbeli hozo mánya, igy szól az arszlán: (oh! ah! dolgaim végeztével iparkodom látogatásomat tenni, — mert kegyed körében úgy szeretek ábrándozni!) Ha a leánynak 1000 frt hozománya van: (kegyed irányában tisztelettel viseltetem!) Ha 2000 frt: (Nagysád igéző!) Ha 3000 frt: (Önt szeretem!) Ha 4000 frt: (Igazán szeretem!) Ha 5000 frt: (H ű n szeretem !) Ha 6000 frt: (Forrón szeretem!) Ha 7000 frt: (Lángolón szeretem !) Ha 8000 frt: (Szeretem önt szivem minden erejével!) Ha 10,000 frt: Ah! Nagysád ha tené az ('' 44 Ha 15,000 írt: (Imádlak, szeretlek, mert oly kedves vagy !) Ha 20,000 frt: (örülésig szeretem benned, óh hölgyek legdicsőbbike — a szende s é g e t, mely ngy v o n z!) Ha 30,000 frt: (Nem lehetek egesz síromig másé, mint a tied, te bájoló királynő!) Ha 40,000 frt: (Tied, tied vagyok örökre, tudod mi ez: örökre ? még a síron túl is!) Ha 50,000 frt: (Mennyei lény, te istennő! ki életet, halált adsz, szeress, mert főbe lövöm magam!) Ha 100,000 frt: (lm lásd lábaidnál a te hűséges rabszolgádat!) 75. A török szultánról. Abdul Aziz török szultánról most sok adomát beszélnek. Mondják, hogy szeret néha álöltözetben a nép’közé vegyülni. Egyszer egy nyílváuos fürdőben hevesen kelt ki a szultán 45 77. Óra és SZÍV. — Miért hordják a férfiak óráikat mellényök baloldali zsebében? — Mutatják a változandóságot s állhatatlanságot. Szívók az órával rokon ketyegést!. (t. i. a saját maga) rendeletéi ellen. A vendégek vele tartottak, csak egy dervis pattant fő] a szidalmakra s furkós botjával nyakon vágta a szidalmazót. Másnap valahova kormányzónak neveztetett ki a dervis e hűségért, melynek bizonyságait a nagy úr kék foltok alakjában viselte saját hátán. „Dervis — igy szólt hozzá — maradj tovább is becsületes ember és védelmezd az igazságot, de ne hordj magaddal oly vastag botot." 76. Szóvirág. — A férfiak sok szóvirággal tartanak bennünket, hölgyeket. — Azért van oly sok mérges, csípős csalán közt. 46 79. 80. A papagáiy. — Tud Nagysád papagálya okosat is beszélni? 78. A román és regény. Nagysádnak szép könyvei vannak, szabad kérnem egyet olvasni. — Szívesen s mit szokott ön olvasni? regényeket .... vagy — — A fi done! szól a szemüveges dandi — én csak románokat szeretek a regényeket inasom szokta olvasni. A boldog pár. Egy részeges férjével sokat szenvedett nő meghalt életpárja emlékkövére a következő sorokat véseté: „E sírba rejté férjemet A mord halál keze, S a jó Isten neki s nekem Nyugalmat szerezel" 47 81. ö2. — Minden esetre többet mint ön — felelt a hölgy kiállhatatlan udvarlójának — különben nem tartanám. Eladó férfi. — Miért nem neveztetnek a nőtlen ifjak is eladóknak, mint a leányok. — Mert sokat érnek. Családi jelenet. Orvos: Magara hoztam haza az orvosságot édesem. Nő: Férjem uram igen előzékeny, a keserűségeket mindenféle alakban adja nekem. Kis leány : Jaj be csecse, adja nekem papa. Orvos: Te gyenge vagy hozzá, kis lányom. Fin: Hát papa nekem mit hozott? én erős vagyok, elbírom. 48 83. Arszlán-birálat. Szép, valóban szép leány, Parolámra mondom az Szende, mint a liliom, Bájos, — mint a zöld tavasz. Homloka, miként a hó — Oly fehér — és ajkai! Oh mi élvezet lehet Ezt karjában tartani! — Mosolyától még talán A halál is elszalad, Milyen élvezet lehet Csókolni az ajkakat! — Orvos: Te néked fiam az én szerepemet adom. Fiú: Jaj, hát én is hozzak orvosságot anyámnak, hiszen nem beteg csak akkor az, ha itthon van. 49 84. És mily drága ékszere, Mely függ karjain, nyakán, Hát még otthon mi lehet? Mondom ez dicső leány ! Cséffáu nem rég egy öreg ur halt meg, ki a bornak rendkívül tisztelője volt, mig vizet évek óta nem ivott. — Midőn halálát közeledni érezé, „nagy" pohár vizet kért, melyet e szavakkal ürített ki: „Ha lálom előtt ki akarok békülni ellenségeimmel !“ — Két igen hidegvérű s azonkívül egymással már hosszabb idő óta ellenségeskedésben élő földbirtokos kocsin utazván, a Farkaspatak és Cseszorz közt levő szűk utón találkoznak egymással. — Egyik sem akart a másik kitérni; végre az egyik a gyeplőt az üléshez köti, elővesz egy újságot és olvasni kezd. — A másikat azonban e hidegvérüség nem hozta ki a sodrából, s igy szólt: „Ha ki 4 50 Óh, Táskám, 86. Stax. Nem tudom én, hogy Stax mit ir annyi s annyi tudósnak ; Azt tudom én csak, hogy elmarad a felelet. 85. Megesett neki. — Ah én szerencsétlen nő! első udvarlóm párbajban halt meg, másik hűtlenné vált s a harmadik, oh, a harmadik férjemmé lett! tetszett olvasni, kérném egy kicsit azt az újságot!“ 87. Tuskának. ne veszékelj úgy a vörös hajadért, mert Ha nem barna is az, barna helyette a bőr, 51 88. 89. Voltak idők, 90. Hát e tudósok nem Egy hazugnak. Oh, te hazudhatsz, mennyitakarsz, mert nincs hiteled már 1 Egyszer csaltál meg; mert ime: nem hazudál 1 4* Egy niatheniaticai elv megczáfolása. Azt mondják, hogy nincs a világban ür; oh de bolondok! ismerik a zsebemet? A nők egykor és most. a midőn kérdezték, állat az asszony ? Van ma, ki szemtelenül mondja: „oh angyali lény." 52 91. Túl tett rajta. Egy kuruzsló dicsekedett, hogy mindenféle bajt meggyógyít. Ijedtséget is? kérdé a paraszt. Persze, hát mitől ijedt meg? A téltől, hogy nincs gúnyám. 92. l’j házasok. Férj s feleség asztalnál ültek, dicsérték, kínálták egymást. Édes tubiczám, végy magadnak ebből a borjuvelőből, mond a nő. Köszönöm kedvesem, felelt eléggé el vagyok látva. a férj, 93. Vizsgálatkor. A tanár felhívta a sekundába tenni akaró tanulót, mondjon verset. A haragos tanuló kezdi: 53 „Tökkel ütött fejűnek nem szoktam verseket mondni.£í A tanár nem jött zavarba, hanem feleié: „Durva, goromba paraszt, neveletlen kölyke apádnak." 94. A tükör. Két falusi egy new yorki kalaposhoz tért be, hol egyik kalapot akart vásárolni. A mutatott kalapok igen tetszettek nekik s bámulva szemlélték a kalap belsejére alkalmazott kis tükröt. Midőn az egyik a tükör czélját kérdi, a másik társa tudatlauságán egészen felháborodva igy kiáltott fel: — Hisz láthatod. E kalap vevője e tükör által képessé lesz meglátni, hogyan áll neki a kalap. 95. Hódolat. Anna angol királynő trónraléptekor az elfogadási termet megtöltő a szerencse-kívánó hódoló serege. 54 lí királynő legye97. Naiv felelet. Itt van a pénz, kölyök, s most mondd meg, miért irt éhes gazdád ily kis összeg miatt 18 levelet? A hőség nagy volt s a 1 zőért nyúlt e szavakkal: „Rendkívül meleg van. „Nagyon természetes — szóla Srohmandymarquis, magát meghajtva— Angliának napja soha sem sütött oly melegen, mint most." A marquis másnap herczeggé neveztetett. 96. JÓ kifogás. Egy suhancz véletlenül kitörte a. kirakat üveg lapját, s hibáját észrevevén, elkezdett szaladni; de közelében volt rendőr által elfogatott. — Vald be, ugy-e te törted be az üveget ? — Igen ! s azért szaladtam haza, hogy a kár téritése összegét meghozzam. 55 98. ? 1. Az saját házában — Azt nem mondhatom meg egész bizonysággal, de úgy gondolom, csak azért tette ezt, mert az első 18 levélre nem kapta meg a pénzt. Találós kérdések. 1. Ki született csak egyszer, de kétszer halt meg ? 2. Ki az, ki soha sem fél ? 3. Ki halt meg az apja születése előtt? 4. A férfi-e vagy a nő eszélyesebb? 5. A nők miért makacs megátalkodott természetűek ? 6. Hogy lehet erős téli hidegben úgy kimélni a fát, hogy ne tüzelj s mégse fázzál meg ? 7. A fél- vagy kétszemü ember lát-e többet? 8. A férfi mikor ur Meg f ej t é s: evangéliumból ismeretes Lázár, kit első elhalálozása után feltámasztott Jézus, 56 a gyertya 2. A tiszta lelkiismerot. 3. Kain és Ábel; mert Adám apjok nem is volt születve. 4. A nő, mert csak egy is sok férfit el tud bolonditani. 5. Mert ős,anyjok Éva, kitől eredetüket veszik, Adámnak nem busából, hanem kemény csontjából alkottatott. 6. Végy egy sulyosb darabot válladra, s hordozzad az emelet és a ház grádicsain le és föl. 7. A félszemü, mert ő másnak két sze mét látja, de más a kettővel nála csak egyet. 8. Mikor nincs benn az asszony. 99. Kifizették egymást. Czifrán szeretett járni az asszony s egykor a tükör előtt találta a férje. Bodor fürtöket eresztgetvén pipájából, kérdő kedves élete párját: — Tudod-e, mikor legjobb és az asszony ? 51 100. hírlap, melyet praenu- ■ kézről-kézre szoktunk Okos intelmek. — A férj legyen mint a méh, munkás és takarékos; de a nő ne legyen mint a méh, mely virágról világra repked. — A férj legyen mint az ügyvéd, ki hazának minden ügyes — bajos dolgát elvégzi, de a nő ne legyen mint az ügyvéd, ki minden pert maga részére kíván megnyerni. — A férj legyen mint a hírlap, tele tanulságos vezércikkekkel; de a nő ne legyen mint a merátio után - adni. — Mikor? — Ha tisztogatni nem kell. — Hát azt tudod-e, kérdé viszont az asszony, mikor kiálihatatlan a kályha és a férfi ? - No? — Ha füstölnek. 58 101. Feltalálta magát. Egy péklegény kit nehéz álmák gyötörték, ezek megfejtésére — A férj legyen mint a tűz, tele fénynyel és meleggel; de a nő ne legyen mint a tűz, mely mindent fel szokott emészteni. — A férj legyen mint a viszhang, mely nejének minden gyengéd érzemét viszhangozza; de a nő ne legyen mint a viszhang, mert akkor mindig az övé lenne az — utolsó szó! — A férj legyen minta festő, ki család életét mindig szép sziliekkel ecsetelje ; de a nő ne legyen mint a festő, mert könnyen az arcfestést fogná gyakorolni. — A férj legyen mint kakas, mely megvédi háremét; de a nő ne legyen aztán mint a tyuk, mely néha kácsa fijakat is nevel. — A férj legyen mint a hal, csendes és hallgatag; de a nő ne legyen mint a hal, mely mindjárt horogra akad. — 59 sietett a könyvtárba és megvásárlá a világhírű Wa j d i t s - féle nagy szerencse dupla álmoskönyvet, a melynek ára 50 kr., egy éjszaka drótostótot tánczoltatá álmában a fortuna fiát, másnap alig szabadulhatott, sietett a lutriba és megtevé a 43. 65. 82. számot ambo ternora, az ifjú haza érve hogy vevényét el ne veszítse, kovászszal az ajtóra ragasztá, fortuna rózsa felhőkön beköszönt, mert véletlenül a péklegény a „Zalai közlöny11 lutri rovatánál ternoját olvasá ki, volt öröm árkádiában, de puf belegrád, baj volt az ifjú nem tudta a vevényt az ajtóról levenni, mit tett, fogta az ajtót és ajtóstól köszönt be a lutrista boltban, hogy ternoját fizesse ki. — 102. , Miként felelt az egyszeri deák érettségi vizsga alkalmával? Nevezetesen N. tanuló kérdeztetvén az érettségi vizsgán a természettanból, s 60 103. — (S) Állandó cseléd. Egy alsó-austriai faluban él 90 éves hajadon, a ki 72 esztendő óta folyvást egy családnál szolgál, ritka példája a cselédhűségnek és jó cseléd tartásnak. A ki ezt a leányzót midőn a főigazgatónak hozzá intézett kérdéseire nem tudott megfelelni, oly könnyű kérdést nyert végül tőle, melyre biztos jó feleletet várt, u. i. kérdező tőle, hogy miből áll, az úgynevezett Voltaféle oszlop? ő a nevezetes kérdésre is hallgatott, mire azonban egy jelenlevő barátja, kilesve az alkalmat, jelek által igyekezett a szánakodásra méltó ifjún segíteni, és elővett zsebjéből egy krajczárt és egy hatost s a két pénz köze szorította kabátjának egyik csúcsát, mit a kérdezett fél elég gyorsan észre vett, s a kedvező alkalmat csakhamar felhasználta, mire a laconicus felelet az volt, — egy krajezár és egy hatos között egy kabát. 61 104. 105. — Hajdani magyar konyhajegyzék. Midőn a halmas Thurzó család egyik szép ivadéka Judith és hős Jakosich Endre egybekeltek 1610-ik évben alakadalmon nőül venné, bizonyos lehetne felőle, hogy mind a sírig hű párra tett szert. — — Gazdátlan hüvelykuj. Vidonbák községben egy gazdának apró marhái minden éjjel fogyogattak az ő híre nélkül. Egyszer megsokalta a dolgot, mert már kevés baromfia maradt. Vett tehát egy róka-fogót s azt kitette a tyuk-ól mellé, már előre számítva a — rókabőrre. Alig várta hogy pitymalódjék, mindjárt szaladt, megnézni, mi van a róka-fogóban, És nagy meglepetésére róka helyett egy emberi kézről ott maradt hüvelykujjat talált. Ember vitte tehát a róka szerepét! 62 elfogyott 10 ökör, 43bornyu, 144 bárány, 341 lúd, 691 tyuk, 12 pulyka, 103 fajdtyuk, 2 szarvas, 1 őz, 27 nyúl, 18malacz, 15 csuka, 169 potyka, 100 pisztrong, 750 menybal, 150 angolna, 600 sóshal, 40 kárász, 100 vegyes hal, 1600 tojás, 4 mázsa túró, sajt, 1 mázsa só, tortákra 7y2, egyéb süteményekre 2 mázsa, tésztának s más konyhai használatra 100 mérő finom és 108 mérő másodrendű liszt, 8 oldal vastag szalonna, 54 itcze zsír, 29 font irósvaj, 28 itcze méz, 103 font asztali olaj, 6''/2 akó boreczet, 2''/2 akó söreezet. — És mindezek leöblögetésére 235 akó bor, és 114 akó sör folydogált el. — A vendégek lovai pedig 566 mérő zabot és 60 szekér szénát emésztettek meg. Hogy volt mit tenni a vendégek eleibe az említett lakodalmon, azon csakugyan senki sem fog kételkedni, s ha valaki mégis kicsinylené Thurzo uram vendéglátását védelmére azt állítjuk fel, hogy még talán nagyobb dáridót csapott volna, hanem a lakodalom előtt rövid 63 107. Változó és változtató ünnepek. Hamvazó szerda hosszúra változtatja képét azon hölgyeknek, kik farsangon majdnem agyontáncolták magukat a konty után. Pünköstkor, ha az ur akarandja, nagy úrrá, Schulinspectorrá vagy más efélévé változik sok programmöntő tökidővel 80,000 msgyar forintnyi kárt szenvedett az akkori háború által. Hejh pedig roppant összeg volt ám 1610-ben 80,000 magyar forint. 106. — Súlyos ékszer. A Times említi, hogy Bismark királyának nem régiben Londonba küldött rendkívüli követe az angol királynőnek 90—100 fontos nyakékszert hozott ajándékba. Képzeljük a királynét — jelzé meg a Times csintalanul — ezzel az ékszerrel nyakán. — 64 a kutya sem né108. Tréfás kérdések. 1. Melyik fa nem ég meg a tűzön ? Tréfa. filkó, kire tavaly még zet... az övén kívül. Űrnapja pedig szüntelen változik azon szolga lel kéknél, kik minden szerencsefordulatkor más más urnák adják bérbe hitüket, leiköket. Fogyatkozás fiatal házasok tárcájában, némely „rózsaszínű" versfaragó eszében, s azok seregében, kik önállólag tudnának járni. Böjtök. A szegény ember mindennap böjtöl, a gazdag, ha étvágya nincs, a tisztviselő 8 élő gyermekkel és 400 frt fizetéssel, az árva, ki rokonainál a kegyelemfalatot eszi, az iró, ki a kiadók nagylelkűségéből él; a szerelmesek mámoruk első pillanatában, lelkiismeretes tisztviselők. s mindazok, kik eszük után s csak Isten kegyelméből, nem „bizonyos" elvek vallásából élnek. 65 Zsáu 2. Malyik járásban nem parancsol senki sem? Időjárásban. 3. Milyen ág van legtöbb a patikában ? Orvosság. 4. Melyik vajtól félnek Tolvajtól. 5. Melyik molyra ülünk le? molyra. az emberek? 109. A szerelmes ifjú. (Mindennapi történet.) „Szeretlek en egyetlen egy virágom, Szeretlek, mint testet az éji álom. Oh bár sohse ébrednek fel, szeretném : Úgy is ha nálad vagyok nem elletném’. Imádlak, mint angyaloknak képmását Kerüllek, mint macska a forró kását. Környöskörül megyek a te lakodnál, Ott szeretnék lenni minden bajodnál. S 66 110. Szivszerelmem lenne az ír angyalom, Melytől messze menne ám a fájdalom. Oh de hiszem nincsen bajod, csak engem Gyötör a bú, gyötör égő szerelmem. „Szeretlek én egyetlen egy virágom,® Te vagy nekem legdrágább e világon, őrizd meg e levelet, mert bizonyság, Hogy részemre nálad van a boldogság! Elsült a bot. A vén gyolcsárús zsidó utazott télen, midőn''egyszerre az erdőben meglát roppant ordas farkast maga felé közeledni. A zsidóban megfagyott az ijedtség miatt a vér, s valamint a vizbefuló az utolsó szalmaszál után is reménykedve kapaszkodik, oly hasztalan reménynyel feszitette Mózes botját, mintha puska lenne a pofájához, s czélba vette vele a farkast. 67 111. 5* Az okos kocsis. A pap gazdasszonya elküldötte palóez kocsisát Iczik zsidóhoz, hogy hozzon attól egy meszely eczetet, meg egy meszely kámforos spiritust. Fogja a kalapját a mi Estékünk é» szépen elballag a boltig, — No mi baj? kérdi a zsidó. — Hoát egy messzeü ecztet, oszteég egy messzeü kanporos piritost keérneéke. Iczik előjött az eczettel. — Hová mérjem? kérdé. Ezt az egész manipulatiót manipulatiót látta egy vadász az ut melletti bokorból, s csak akkor sütötte el fegyverét, mikor a bősz allat mar alig volt néhány lépésnyire a szerencsétlen kalmártól. “ Fj, no — szólott magában Mózes, a mint maga előtt látta a vérében fetrengő farkast, harmincz esztendeje, — hogy magammal hordom ezt a botot, és nem tudtam, hogy meg van töltve? 68 112. 113. Biztos szer az éhség ellen. Nagy szükség uralkodott mindenfelé, — a hatóság legbuzgóbb intézkedései mellett sem Hány lába van a tyúknak! Falusi iskolában a tanfelügyelő kérdezi a mezitlábos fiút: hány lába van a tyúknak ? A fiú néz a nagyságos urra erősen, gondolkodik mélyen, de nem jut szóhoz, a tanító kiakarván segíteni, a táblára tesz két húzást, mit a gyermek megpillantván mohó örömmel reczitálja: a tyúknak || (tizenegy) lába van! — Csak ide la a kalapomba. Azután a spiritust hozta elő a boltos. — Ezt meg teőtse a karimájába, — okoskodék Estók s megfordította a kalapot, úgy, hogy az eczetnek utolsó csöppe is az anyaföldnek jutott osztályrészéül. 69 114. bírt a bajon segíteni, — ekkor a papság „három napi általános böjtöt’ rendelt tartani." 115. Ülés az állásért. Egy jómódú és jószívű polgár, egy másik polgártársáért, ki a rendőrség által valami csíny miatt letartóztatott jótállóit a csíny tevő, azonban szabadon lábra tétele után megszökött, s így a jótálló lett letartóztatva, Bölcs fejezet. T. N. megyében egy ízben sok tolvajlási eset fordult elő — a kupaktanács összegyűlt a teendők meghatározása iránt, hogy e baj elhárittathassék, az oskolamester, ki a jegyzőkönyvet vezette, ezt irta a fejezetbe: „Jegyzőkönyv felvétetett k: — község elöljárósága által eddig elkövetett tolvajlások meggátlása végett. 70 116. És honnét, ha szabad kérde- „Csak onnét biz én — mond fiatal emberünk — mert eddig mindig barna hajat találtam az ételben, ma pedig szőkét." mely alkalommal ezt irta a fogház falára: „Itt ülök azért, mert jótá 111 a m.“ Barna haj. Egy jóhirü vendéglőben mindennapos volt egy fiatal ember. Jó izüen ebédel, midőn egyszer csak magához inté a pinczért s így szólítja meg: „Hát a barna szakácsnő miért nincs itt?" — „Talán tetszik tudni kérem alásan, — válaszol a pinczér — hogy tegnap elkergettük?" — „Nem biz én, csak gyanítottam.1'' — nem?" 71 Mint Itt 117. SIR-VERSEK. Egy iiő sírjára, kit megfojtott egy haluska. Itt aluszsza álmát Kurczina Annuska, Kit megfojtott vala a turus haluska. 118. Egy jámbor kovács sírjára. az gyomorban bent a porcos pogácsa van eltemetve falunk jó kovácsa. Aki itten megáll azvagy erre jára, Hullajtson könyeket ez bús keresztfára. 119. Egy favágó sírjára. Meghalt Bögre Peti, életének vége, Mert gyomorba rúgta őt a felesége. Özvegyére rászállt a bú sötét éjjé, Nincs már ki keressen, üres lesz bögréje. 72 urnák 121. Ártatlanság. Őr: Halt! wer da? — Semmi felelet. őr: Ki vagy te gazember? Lump : Ha nevemet tudod, mért kérded? 122. Jegy. Jegyszedőné: Van az jegye? 120. Szót fogad. Fiam, megbecsüld a pénzt, mert nagy ! Írja az apa utasításul a korhely fiának küldött 15 írt mellé. Felelet. Atyám, utasításod szerint nagyon megbecsülöm a pénzt; azonban kérlek, küldj ismét, mert egy t. ez. krajezárom sincs, miután a küldött tekintetes ötforintos és nagyságos tízforintos bankó uraknak már az Oberkellner és Samu czigány zsebébe méltó ztatott sétálni. 73 123. 124. Fonákság. van kérem? orromon van Minden fonákul Megy a nap alatt; Borban víz árad Erszényem apad. Ur: Persze van. Jegyszedőné: Hát hol Ur: Nem látja, az egy szemőcs. Czilinderes. Nem szégyenled magadat barátom e magyar városban czilinderrel járni. Már hogy szégyenleném, hisz nincsen abban semmi. Az már más! 74 125. Jó tanács. Fáj inasodnak a gyomra, Tehát adsz inni szegénynek. Hadd mondjak jobb szert: Adj neki ennivalót. 127. Czigány-Iogika. Kövessétek atyámfiai a szentirást: aki téged kővel hajit meg, azt dobd vissza kenyérrel mond a pap. — Kenyergem alásan édes tisztelendő uram, hátha kinyér nincs, akkor mivel ké visszadobni? 126. Rövid válasz. Baka: No Panni, kivel szimpatizál, a burkussal-é, vagy a francziával ? Panni: Persze, hogy Franczimm al. 75 128. ne inenincs asza tenyered Igaz. A legbúaabb nóta: Ha elfogy a banknóta. 129. Ósi mondások. Ha viszket — megcsípte valami. Ha útközben megbotlasz — ne járj gyalog. Ha pofon üt valaki jobbfelül — balogsuta tette. Ha valamidet ellopják — gondtól nekülsz. Ha szobában pókháló van, szuny a háznál. Ha megörökítésekért nem akarsz költeni, állíts nyomdát. Ha gazdag akarsz lenni, — légy elégedett. 76 130. Hogy meggratulálja a szép Blankát, Fölfogadta a zenélő bandát. Keble dagadt az édes örömtől, Szeme fénylett, mint a drága gyöngy ; Mert cwiki-puszit kap majd Blankától A hirtelen szőke Cérna György. Cérna György. (Ballada.) Cérna György szerelmes volt Blankába, Nem is epedt érette hiába; Mert viszont szerette őtet Blanka A bűbájos, kedves szőke hölgy. Óh, mily boldog volt a gyenge ténsúr, A hirtelen szőke Cérna György. Eljátszották az éjjeli zenét. És ott állt — zsebébe dugva kezét, Imádottjának ablaka alatt, Égő szivét rángatta a görcs, — 77 f« Ott állt epedően érzelegve A hirtelen szőke Cérna György. Várt sokáig rózsaszín reménynyel —- S leönték az éjjeli edénynyel. A hős felnéz s busongva felsohajt: „Virág vagy te, én meg büszke tölgy. Hű lovagod, a büszke tölgy áll itt, A hirtelen szőke Cérna György !" ,Te vagy? — Szólt egy nő. — Akkor nincs hiba. Várj; lemegyek a háló-jankliba’!‘ — Ott lennt Györgyöt fülénél fogta meg. „Ah, mért vagy ma széles, mintatölgy?" Mond sötétben, a nőt átkarolva A hirtelen szőke Cérna György. ,Te lump! En Blankának anyja vagyok!‘ Es hátára ütött egy jó nagyot, Cérnának se kelle több, ment, repült Árkon, bokron, hegyen és völgyön. Blanka fájón sóhajtott az ágyban : „Óh, szegény szőke Cérna Györgyöm !“ 78 131. Epedő költő. Szívem úgy ver érted Blanka, Mint mikoron a katlanka Tág ölében Mindenképen — A bősz krumpli szotyog, És az üstben, Komisz füstben — Iszonyúan totyog. 132. Elhiszi. Ügyé kérem elhiszi, hogy még csak 25 éves vagyok ? mond a delnő udvarlójának. Már hogyne hinném, hiszen tiz év óta mindig ezt mondja. 133. Papucshős. Dorka papucshősnek méltán kereszteli férjét: 79 134. 135. az egyet találta jónak? kérdi Dorka ha bokrosodik, férje papucscsal üti. — A szemüveg. Sokáig válogatott egy látszerésznél egy parasztbiró szemüveget, míg végre nagy nehezen talált egy alkalmasat. Csak ezt a látszerész. Igen. Sajnálom, de nem eladó. A patvarban, de hát miért, kérdé a vevő megütközve. Hát csak azért, mert nincs benne üveg. Lesznek-é nők az égben. E kérdésre a szentirásból határozott nem-mel kell felelnünk; a „Titkos jelentések könyvé“- ben ugyanis a többi közt az áll, hogy a menyországban, mint Szent János egyik 80 136. 137. ondja — az pedig látmányának elbeszélésében m félórai csend uralkodott; i hogy csak egy fél negyedórái csendre is ott, hol nők vannak, lehetlen számitni. Nőké a mennyek országa. Londonban azt prédikálta egy pap, hogy a meny országba jutók között a férfiak száma úgy aránylik a nőkéhez, mint 1 a 12-höz. No ha ez áll, akkor j aj azon férfinak, ki a mennybejut. Kalap és sapka. Le a kalapokkal! jön a király, kiált egy huszár a népre, s mindenki levette kalapját, csak egy oláhnak volt fején nagy bárány bőr kucsmája. Hát kend különb a többinél, rivallt rá a mérges huszár. Nekem nem kalapom, csak s a p k á m van. 81 138. 139. 6 A mai leányok dala. A mostani ifjak Nagyon ledérek, A szegény leánynak Mindent igéinek, nem iyit tudok, hogy apám Es ha a sok mézes szóra Meghódol a lány .... Azt kérdezik a mamitól: Mi a hoz omán y ? Okos válasz. — Te Marezi, hány éves ez a szarvasmarha, kérdi az uraság a kis bérest. — Epenséggel egész bizonyosan mondhatom, de ami lehetne. 82 Én hát mint okos nő Korral haladok, Szép szóra, szép arcra Nem sokat adok — Mit ér a férj csinos arca, Tiszta erénye: Ha emellett nincsen neki Tele érsz ény e. Hogy ha én valaha Férjhez mehetek, Férjül jó gazdagot S vénet keresek ; Tutyi-mutyi öreg férjet, Kitől legalább Nem retten meg az u d v a r 1 ó, S a házi barát. 140. Tréfás bíró. Biró: Mi kép történt, hogy önt férje megverte? N Ő : Lakásunk előtt tánczhely létezik. Azt hallottam, hogy férjem ott van, én 83 141. 6 van ? Paprikáslé. — Mi újság? — Kaliforniában uj gyémántmezőre bukkantak. — Ah mi ez ahhoz az újsághoz képest, hogy a nk. sártenger fenekéből egy pflaeterkövet halásztak ki. — Főgymn. múzeumba vele. tehát egy másik nővel lementem és betekintettünk. Férjem meglátott, és nem sokára feljött lakásunkba, ahol megvert és a bútort széttörte. Férj: Nem illik egy nőnek oly helyre menni, mondá igazolásul. Biró: Tehát önnek illett oda menni? Férj: Férfiak számára minden hely illő. Biró: On valóban ily nézetben Férj: Igen. Biró: Jól van; ön tehát három hónapra a dolgozóházba fog menni. 142. 143. Miért sárga az arany l Diogenes szerint az arany azért sárga, vagyis haiavány, mert igen sokan leselkednek utána Kapitány előtti járdáról egy egyenes követ adjanak ritkaságul be. — Hallotta-e, hogy Nagy - Kanizsán szinbáz épül. — Hallani, hallottam, de hinni nem hiszem. Követválasztáskor. — János gazda! melyik párthoz tartozik? kérdi a szolga biró. — A jobbpárthoz! felel az atyafi. — Hiszen balpárti követre szavazott kend ! — Persze, a feleségem azt mondta, ha nem balpárti követre szavazok nem győzünk ; bánom is akármelyik párt, csak győzzünk. 86 a ki fél 146. Szanaszét. A parasztasszony kenderföldjét nézte, nagy volt a szárazság, pa144. A téglázás. A kis lány meglátta, hogy á téglázás által a ránczos ruha sima lesz, kapja a téglázó vasat s alvó öreganyjához szaladt, arczához dörzsöli, ki álmaiból kegyetlen valóra ébredett, mert arcza irtóztatón fájt. A kis lány sírva mondja: azt gondolá, hogy az arcz ránczai is elmúlnak. 145. Lesújtó válasz. Egy fiatal iró felolvasta novelláját; no mi tetszett meg művemből, kérdé barátját, ez pedig őszinte arczczal feleié; az tetszett legjobban : a mit fel nem olvastál. és épen azért nagyon fél; pedig és retteg, az sápadni szokott. 86 147. 148. Duplán. 1848-ban az általános élcze volt, hogy öreg huszárok a német 24-et osztogatott, ők duplán 48-al fizetik vissza. Lopott ellenség. A huszártrombitás táborozás alkalmával megígéri az unatkozó bajtársaknak, hogy eleven ellenséget lop, fogadtak. Betanított lovával közel megy az ellenséghez, megköti a vízpartján s ő a közeli kukoriczásba megy, nem sokára az el lennaszkodott, sopánkodott, mért, nincs eső. Erre kis felhő közeleg, arra fordul, hivogatólag összeteszi kezét: „erre, erre, édes kis Jézusom, mind az én kis kendeföldemre!" nemsokára sűrű jégeső hullván az asszony elkezd hadonázni kezeivel: szanaszét, szanaszét édes kis Jézusom, hadd jusson mindenfelé. 87 149. Bölcsek köveiből. Kettőt nem jó szét ki nemegelső sebet vág, ez ség közül oda sompolyodik egy, lassan a lovat felszabadítja s fel ül rá, erre a trombitás reterádot fű, a betanított ló visszaszalad s a megrémült ellenséget a táborba viszi. A fogadást megnyerte a trombitás. rezni: régi kocsit vasáért, vén asszonypénzéért. Nincs az a bölcs ember, kit a bor és asszony meg nem tántoríthat. Azt jobban szoktuk szeretni, a künk hízeleg, mint aki sebünket mutatja: holott az < ’ utóbbi pedig sebet gyógyit. Legjobb életpálya az, hol az élet hajóján a vitorlákat az érzés dagasztja, a kormányt pedig az ész viszi. Aki azt mondja: elég, már hanyatlott, mert az erény nem tűr tespedést. 88 czigány lo va biró, 151. 152. bátya Megvasalta. Egy Kocái nevű öregur s egy Kovács nevű fiatal ur összejöttek, dueputáltak. A fiatal egyszerre mérgében Borbirálat. — Mi különbség van az idei és tavali bortermés közt? — Hej bizon nagy különbség van; tavai a bajuszunkat törültük meg ivás után, most meg a szemünket. 150. Baj vau. Tilosban járt a s ezért bevádolták. — Nos dade, baj van, mond a zabba ment a lovad. — Jaj, nem az én bajom. — Hát mi ? kérdi kíváncsian a biró. — Nem az én bajom, hogy zabba ment a lovam, hanem az, hogy a zab ment a lóba. 89 153. rákiált: Dejszen uram bátyám, nálam nélkül semmit sem ér, mert a kocsihoz kovács kell, hogy erős és állandó legyen. Kérdi a hídvégi czigánytól egy keresztül utazó vidéki úri ember: Ugye barátom! merre megyek én erre Szokolba ? a czigány ekkép igazítja el a kérdezőt: „Csák menjen ázs ur árrá ki, ott májd lát egy kérést fát — azstán egy kicsit bálrá, azstán egy kicsit jobbra, ott májd lát egy nagy érdét abba sok fá van, mind a Bathyány hercsegé, hanem vigyázsson azs ur, neki ne menjen a fának, mer azs olyan drágá erdő, hogy ostornyelet sem lehet vágni mer há meglátja a jáger, elveszi a fejséjét; onnán csák menjen páphálálánák ki ánnak a nágy hegynek tudja? azstán májd meglátja Keszit, onnan azstán ha ván azs urnák ese, be mehet Szokorá! 90 155. 156. a meg. „Már uram, 154. A jegyző kéri ah i polgártól fecskendő járulékot, hogy fizesse Ez azonban kifakad és mondja: aztán hogyan fizessek én jegyző hiszen még nem is használtuk!" Az *—i iskolatanitó megmagyarázta tanítványainak, hogy a holdat is emberek lakják. Bizonyos fogadóban a vendégek Nabukodonozor néven kiáltották a pinczért. Egy idegen hallva ezt, kérdezte a korcsmárost, hogy csakugyan úgy hivják-e pinczérjét! Nem bizony! felelt a korcsmáros; Nabu-nak hívják, hanem a vendégek a rövidség okáért nevezik Nabukodonozornak. 91 157. 158. Panaszkodott a beteg rósz kedélyben levő orvosa előtt, sem állni, sem ülni, sem feküdni nem bir. „Akassza ön fel hát magát." — Szólt haragosan a doctor. Bámulva nézte a falusi ur inasát, ki a kertben két pisztolyt összekötve, szeme fölé akasztá, és úgy nézett az égre. Először azt hitte, megőrült, s rákiált: „mit csinálsz te itt Ferkó ?“ — Hát biz én a bolygókat szeretném vizsgálni; mert egyszer azt mondta tanítóm, hogy azokat csak felfegyverzett szemmel lehet meglátni. (Értsd távcsővel.) —- Hát mikor a hold elfogy, hova lesznek az emberek tanító uram? — Kérdé a tanítvány. — Azok is elfogynak, — felelt egész nyugalommal az élő bölcseség köve. 92 159. 160. Jól bekapván egy borivó a tavali muraiból, szépen elszunyadt. Jó darab idő múlva épen akkor ébredt fél éjszaka, midőn a harangozó félreverte a harangokat, tűz lévén. Kong a harang . . . elolvas a fél álomba levő vagy 35-ig, s felkiált, ezer mennykő, ily késő még soha sem volt egy éjszaka is. X—i helységben nagyon rövid idő alatt meghalt egy gyermek; s halála után is egészen piros maradt arcza; a halottvizsgáló megszólitá a doctort: — Aztán vigyázzon ám uram! mert ez aligha nem tetszhalott. — Semmit se aggódjék ön uram, — viszonz a doctor, — a kit egyszer én kikuráltam, az bizonyos, hogy örökre meghalt. 93 162. 163. Egy uzsorás 9 perczentre adott ki pénzt. A másik uzsorás megszólítja: hogy meri ezt tenni, az Isten meg nem bocsátja? Oh, én könnyen felelek Isten előtt, mond az uzsorás, mert ha lenéz az égből, előtte a 9, 6-nak látszik. „Andris láttad-e már azt a dorótot, mely a vasút mellett végig nyújtózik." Láttam bizony, de vájjon mire való? „Ház biz az csak arra való, hogy azon 161. Bizonyos, magát könnyen feltaláló fiatal embert igy mutatott be az asszonyok előtt barátja: „Itt van szerencsém bemutatni N. urat, ki nem oly ostoba, mint a milyennek kinéz." — „Épen ez a különbség kettőnk között", felelt a bemutatott. 94 beszélgetnek messzire azok a német urak." Beszélgetnek? boldog isten! ésdoróton? hisz előbb csak úgy szokták rajta tánczoltatni a fababákat. 164. Három vig kedélyű fin látogatására ment egy öreg czimborának. Még künn az ablakon át hallottak olyan szitokszerü szavakat és asszonyi sivitó hangon. Benyitják régi szokás szerint az ajtót, s látják, hogy az öreg ur guggol az asztal alatt, neje pedig zilált hajjal és kezében bottal futos körűié néha-néha barátságos érintkezésbe hozva fegyverét férje oldalával: „Hozott isten barátim! Lám ilyen az öregek sorsa, ha elunják magukat, búj kálós di t játszanak" és ki emelkedett fészkéből, az ostromállapotból. 165. Iczik! emlékszel rá hány itcze bort ittam meg az éjjel." Nem bhiz én, arra 95 166. 167. 168. A távírdái sodronyon ki akarta egy kanász lesni, mit beszélnek azon. Fülét oda alkalmazza, azonban erős csipést érzett. „No, ha minden német szó ily csípős, ki tudná azt megtanulni." Mikor voltál utólszor korcsmában te semmire kellő? feddi szolgáját a gazda. „Holnap után lesz harmad napja", felelt a töredelmes. A zsidók siralmas estéje utánni reggelen kérdi egy ádándi pór fiú egy izraelita fiútól: „Ugyan te Mózsi! mért obégatott apád annyira az este a templomba?" nem emlékszem, de arra ighen, hogy huszonüthöt irtham s gherendára fhül. 96 akarja Mért felel egy másik pór fiú: „Azért, mert siratta a bűneit." Hazudsz! kiált fel Mózsi! azért sirt az én phaphám, mert sokat, vesztett a gubacson. 169. Ugyan te varga! felelj nekem, mond meg, mivel áldozott Kain és Ábel az Istennek." Kérdiasomi mester tanonczát. „Búzával", lön a válasz. Kérdi tovább; felment-e a füstje az áldozatnak ? feleli a fiú: „igen is mestram Ábelé felment; de Káiné elterült! Miért? Mert nem jó búza volt!" Tehát minő búza volt légyén az? A tanöncz folytatja: „Olyan féle búza vala biz az mestram, a mijét éds apám uram szók adni mestrámnak!" — Helyesen fiam! . . . 170. Villanykák. János: Miért nem férfi világ a nők emancipálását? József: Azért mert kötelessége. 97 czáfolja 172. 0 r r o s d 1. (Bökvers.) Hogy horgas, nagy, s szép orrod van, pajti dicsekszel? Orrnál fogva viszik jégre az embereket 1 János: Hisz akkor emancipálnia kellene. József: ezt senki megtenni. 173. Férj és nő agy. Ezen közmondást mega tapasztalás, mert úgy látszik, 7 Dehogy. Mert kötelesség, és sem szereti, azért nem akarja 171. Négy dolog nagyobbodik, ha alszik: a viriág> a gyermek, a kamat és a pör. 98 hogy 175. r nem egyet, hanem tizet tesznek, hisz a nő egy és a férj — nulla. 174. „üli a gyűlésben még soha sem nyitotta meg száját11, monda egy országos képviselő collegájához. — „Bocsánatot kérek 1“ válaszok amaz — én az ön beszédjei fölött már gyakran ásítottam. — Szórejtvény (áll egy három tagú összetett szóból). Az első (első és második alatt szavak és nem szótagok értetődnek) a másodiknak anyja, a második az elsőnek atyja, az egész mindkettőnek atyja. Kecskebak 99 176. 177. Aphorismák. 1. Minden ismeretünk az öntevő, magára és másra beható Énből származik. — 2. Hibázni emberi miv, s mindenkinek tetszeni lehetetlenség, akarni pedig igen hiú kívánat. 3. Az élet legdrágább emberi kincs, azt sem adni, sem megtartani — a halandói hatalomnak nem engedődött. 7* Korunk csodái. Nem járt le a csodák kora, Ma is történnek még csodák, És legnagyobb, hogy fordított Világban él ez a világ: Meghaltak, a kikről manap Azt mondják „h a 1 h a t a 11 a n o k“ S kikről azt „élhetetlenek" Azoknak éltén bámulok. 100 mélyébe a nema partra 4. Az élet — álom, melynek kéjei az utolsó szivüéssel szétpattannak. 5. A nőiség tenger, mely rejti gyémántjait, s hullámain télén hajót tör és összezúzva vettetik. 6. A nőiség imádandó varázshatalom, mely a világ kormányán ül, nem mint a mesés hajdan kéj istenasszonyai, de mint a keresztyén világ szelid nemtője, melyben az emberiség idvezül. 7. A szivnek szava nincs, mit az ajk vágyódva rebeghet; csak gyarló viszhang, önteni szóba nehéz. 8. A gyenge csak enmagát szereti, az erős egy világot hord szivében. 9. Addig boldog csak az ember, mig remél, — mig szép jövőt álmodik, — mikor aztán ennek igen rövid ideje kitelt, s a szép tündéri álmokat megczátolja a hideg való : vége a boldogságnak. 10. Botlunk valamennyien, de legkevesebbet, ki bátran halad előre ; s ez nem az, ki útját maga keresi. 101 jó, mert La ezt eltörle- __ j meg. 180. Párbeszéd két rabló közt. Hej pajtás a mi Gescliaftünk jo lenne, csak az a fene bitofa ne volna. Ep pajtás ez a '''' nék, úgy egyikünk sem élhetne 179. A bálban. C. tanár: Be roppant meleg van, hogy feljöttem öt forintos volt a mellényem zsebjében és most már 50 kr. leolvadt, pedig még jól sem laktam. 178. A távirász a „Korona" kávéházban B. jogászhoz: Uram nem tetszik velem egy órát billárdozni? B. Majommal nem játszom. A. Vissza veszi-e ön ama kifejezését, különben mindjárt — B. Hahaha 1 nem látja már Öt üveg btírt ittam és majmom van. 102 181. A lelkészhez sírva megy be egy fiatal menyecske, hogy az ura összetörte, azért kéri a tisztelendő urat, hogy férjét e kegyetlenségéért büntesse meg. De még meg sem intem! — felelt a ;lkész — mert ha meginteném, azt is a te hatod bánná meg. Hát a lelkiatya nem tudna parancsolni fiának? kérdi a siránkozó menyecske. Igen is, tud parancsolni, — volt a válasz — de az a baj, hogy néha sem a fia, sem a lánya nem engedelmeskedik neki; mit azonnal be is bizonyítok; mert lásd, ha én azt parancsolnám neked: tüstént menj haza, és hallgass; megtennéd-e ? Igen is megtenném! felelt a nő. Nohát menj haza, és hallgass! Jaj Istenem, mondja most a menyecske még keservesebb sírásra fakadva, hova menjek most már vigasztalást keresni, mikor azt lelkiatyámnál sem találok. 103 A lelkész megszánván a siránkozót, iparkodik felfogatni vele, mily oktalan viseli magát, hogy a tanácsot él nem fogadja, holott ez legalkalmasabb volna arra, hogy jövendőben a czivakodást elkerüljék ; de a menyecske folyvást sirt. mondja a lelkész — most már nem téged sajnállak, hanem szegény uradat, mert ha ennyi szép szavam nem tud meggyőzni arról, hogy neked legtanácsosabb otthon szépen hallgatnod — úgy’ szegény urad ellen való dühödben még inkább annak megbüntetését sürgölöd; most már a hosszú perpatvarnak véget akarván vetni, kérdezlek: használt-e neked, hogy megvert az urad? Nekem bizony nem használt, mondja a menyecske meglepetve, — de miképen is használt volna ? No, ha nem használt, — mondja a lelkész, menj el haza az uradhoz, és mond meg neki: köszöntetem és kéretem, hogy addig verjen mig használni fog a verés. 104 182. volt Haza ment a menyecske, de egy hónap múlva ismét eljő a lelkészhez egész vidámsággal. Mi hir van, te kesergő Panna? kérdi a lelkész. Semmi, édes tisztelendő atyára uram, nevet a menyecske, csak eljöttem megköszönni, hogy a múltkori esztelen panaszomat be nem vette; mert megfogadtam a jó tanácsot, és most már nincsen baj köztünk; mert én mindig hallgatok. Egy Öreg volt szerzetest arról kérdezők meg, hogy a sok szerzet közül melyik volna utolsó? A vita hosszan tartott, végre a szerzetes azt mondja :z Mindjárt felelek. En voltam Jesuita; de ezt a szerzetet cassálták. Aztán Benedictinussá lettem ; ezt a szerzetet is cassálták. Harmadszor Petrinussá lettem, akkor meg a seminariumot cassálták ; s 105 végre meg katona lettem, ott a regimentet cassálták; legutóbb megházasodtam; mert könnyebb a huszároknál eleget tenni a sok harangszónak, mint egy nyelves asszonynak. 183. Családi arczkép. Budán egy főhadnagynál történt birói foglalás alkalmával, — a következő eset adta elő magát: N. N. becsmester összeírás alkalmával a falról egy aranykeretü képet vett le, hogy azt megbecsülve, értéke szerint, a többi összeirt ingók sorába iktassa; ugyanezen alkalommal, mig a becsmester a levett képet vizsgálta — a felperest képviselő ügyvéd reá szól: hagyja e képet, mert’a családi tagokat ábrázoló arczképek a törvény értelmében birói foglalás alul kivételt kepeznek, s csak a keretet, a menynyiben az értékes, becsülje meg. Erre a végrehajtást szenvedett fél is felszólal, és tudtára adja felperesi képviselő ügyvéd-. 106 184. Hogyan lehet az adósoktól megszabadulni. Erre nézve egy valaki Páriában igen leleményes módot talált fel. Minden reggelen szerencséltette látogatásával egyik-másik szeretetreméltó hitelező. Az adós mindegyiket a 1 gnagyobb udvariassággal fogadja, leülteti, szivarral kínálja, nek, hogy minden néven nevezendő sértegetést egyszer s mindenkorra kikér magának. Az ügyvéd azonban nem tagit — s újra összeszedvén minden ékesszőlási tehetségét, a törvény S;-nak citálásához fog — mely a végrehajtást szenvedőnek ezen jogot adja, s figyelmezteti a főhadnagyot, hogy örüljön, hogy a családi arczképet nem Íratta fel. Mig ezeket mondotta, az alatt a képet azonban ő is jobban szemügyre vette, s megütődve látta, hogy a mit családi arczképnek vélt, egy nagy szürke szamár hü képe, fableaux. 107 185. Egy uracs, kinél a tisztaság nem tartozót tnapi szenvedélyei közé, álarczos bálba de nem fizet soha. Egy napon ismét látogatóba jő két hitelező, kényelembe helyezik magokat az adós paralagán és kijelentik, hogy ők innen el nem távoznak,mig ki nem fizeti őket. Az adós elvéhez híven, kitűnő szívélyességgel fogadja őket s bemutatja egymásnak: „X czipész, Y vendéglős" nyugodtan felöltözik s e közben átviszi a b szélgetést a politika egyik égető kérdésére. A két mesterember persze nincs egy véleményben. A vita mindinkább hevesedik, az adós, a mennyire lehet, szítja a tüzet, s alig telt el egy negyedóra, a két politikus hajba kap és jól elveri egymást. Erre az adós rendőrökért küld és csendzavarás miatt e]viteti a két hitelezőt, s azokat elcsukják és az adós legalább nehány napra — megszabadult hitelezőitől. 108 186. készült, és barátjától tanácsot kért, hogy miféle álarczos ruhát vegyen magára hogy megne ismertessék ; — ne tégy magadnak e tekintetbe semmi költséget, mondá ennek barátja, hanem poroltasd ki ruhádat, tisztogasd ki azt a mocsoktul, és mosd meg arczodat tisztára, hidd meg, senki sem ismer reád. Treucsén megyében egy szegény kinézésű falunak egy faházában zeneszó hallatszott, a ház melletti sövényhez egy paraszt tótlegény támaszkodva, Ulrich után kiáltozott, mert a fölöslegesen bevett pálinka megtette a maga hatását. A mellette elmenő urak közül egyik tőle kérdezte, fiú neked talán bajod van? — Dehogy van bajom, felelt a kérdezett, inkább nagyon is jól érzem magamat: ez ám a pompás lakodalom uraim ! én most már harmadszor adom vissza. lóö 187. 188. Sziléziában egy úri laknál, szájtátva bámulta egy kolduló pórfiu a folyosón lelánczolt papagálynak szép tollazatát, roiközbe a papagály magát meghajtván háromszor (jó reggelt) mondott az őt bámulónak, mire a pórfiu ijedtében magát szinte meghajtva, és kalapját tiszteletteljesen levéve ezt mondát — megengedjen nagyságos kisasszony, én bizon azt gondoltam, hogy m-''g madár. Korniosy uram többször megfordult a papi lakban, és mivel annyiszor megfordult hallotta majd egy, majd a másik plébános űrtől, hogy majd erre, majd más újságra prenumerálnak, ö is akart tehát újságra prenumerálni, és pedig a „Vasárnapi Üjság“ra, csak az a baj, hogy útközben ez a szó : prenumerálni egészen kificzamodott agy velejéből, de se baj, reá jött e helyett 110 189. 190. Göcsejben szénahordás alkalmával egy gyerkőcz a szekérvágásban egy tüskésborzra bukkant, és minthogy ő előtte ismeretlen volt ez állat, jónak látta otthagyni a négylovas szénás szekerét, és azt az elöljárósággal tudatni. Ki is jött az Trencsén-megyében egykor tiszt újítási korteskedés mellett, a kortesekből egyik annyira becsipett, hogy jónak látta a gyepre lefeküdni, hol kutyája reá ismervén arczát erősen nyalogatta: Hiába csókolsz, hiába hizelgesz barátom, mondá a becsipett, te mégsem leszesz viceispán. más szóra, mely ehez sokat hasonlít, és ezzel is eléri a kivánt czélt, elment tehát a póstára, és a posta mesternek kijelentette, hogy ő szeretne a „Vasárnapi Ujság“ra aprehendálni. 111 191. elöljáróság e csodaállat megtekintésére, ámde ezek előtt se volt ismeretes e csodaállat, és a kisbiró csak annyit mondott, hogy ez valamikor valaha valaminek a kölykevolt. Dehogy az, felelt az öregbiró határozottan, ez akármi, de valami, ez vagy valahonnan jön, vagy valahová megy, térj ki tehát Esték avval a négylovas szekereddel, hogy menjen isten hírével. Trencséll-megyének egy szegényes kinézésű falu korcsmájában a parasztság a theologiából is vitázott pálinkázás közben, és az egyik erősen állította, hogyha egy Isten van, akkor nem lehet három, ha pedig három van, nem lehet egy, egyik közülök neki e titkot megfejtendő igy szólott nagy prosopopiával: Látod barátom az úgy van, hogy tik is hárman vagytok, úgymint te, fiad és feleséged, és mégis csak egy családot, és házi gazdát tesztek 112 192. '' ; a lopáson szolgabiróhoz lépett fel az A czigány ludat lopott, de rajta kapatva egyenesen a f állíttatott: prókátorképen apja fia mellett és igy kezdett allegálni; nagyságos uram, gény fiú, hogy dolta hogy azs gondolta hogy ki, gondold a dolgot úgy, hogy te vagy az atya, fiad a fiú és feleséged a szeritlélekisten, most már tehát hiszesz e három egységbe, az atyába es fiúba ? Hiszek monoáa kételkedő de a szentleiekbe nem hiszek (értvén a feleségét), mert ez mind eltékozolja és elkölti azt, amit az apa és fiú keres. nem tudta ám azsa szeazs lúd, hanem azst gonmadár: no mivel épen azt az madár felelt a szolgabiró, de eszébe nem jutott, hogy az házimadár, kinek gazdája van, a fiad kap 12 botot, te pedig vén dade, hogy ne mondhassad, hogy fiad mellett hasztalanul prokátoroskodtal, honorárium fejéoen kapsz 113 194. Mit .álmodtál czígány ? kérdé a földes ur korán reggel mellette elmenő czigánytol, azt álmodtam feleié a czigány, hogy 8 6 .botot, valljon tetszett-e a dadának e •honorárium az már más kérdés. 193. Egy földbirtokos buta szolgájának kezébe adott egy vaddisznó fejet és monda, menj a szomszéd úrhoz, és mond meg neki tiszteli a ngos úr és itt küld egy vaddisznó fejet és ha nyulat lő, abbul is küld neki, de jól jegyezd meg magadnak, mert máskép megüt a guta — a szolga pedig a szomszéd úrhoz belépvén igy kezdette mondókáját: tiszteli alásan a disznó fej, itt küld egy nagyságos urat, és ha nyulat lő, akkor megüti a guta, és az inas örülvén a jól végzett üzenetnek, örömmel tért haza urához. 114 195. Mit keresői a fán? kiáltott a jáger egy czigányra, midőn az az erdőbe egy terebélyes tölgyfáról egy nagyobb ágat akart levágni, vércsefiakat jáger uram felelt a czigány, hazudsz czigány dörmedt reá a jáger, téli időben a vércse nem szokott költeni, de hát a fejsze mért van kezedben? azért jáger uram, hogyha az öreg vércse a szememet akarta volna kivágni ezzel a fejszével ütöttem volna le, és a czigány maga is örült a talpra esett ötletének, de annak hogy a jáger a fejszéjét zálog fejébe tőle elvette örült-e? az már más kérdés. a nagyságos úr egy font dohányt, a ngos asszony pedig egy pint bort ajándékozott: Semmi se lesz belőle czigány mondá a földbirtokos, mert az álom mindig ellenkezőt mutat, akkor hát isten neki nem bánom ngos asszony adja a dohányt, a ngos úr pedig a bort okoskodék a czigány. 115 196. 197. Az Ipolysági czigányok egykor Becsben meglátogatták az ott a megye költségén tanuló főzenészüket Ipolysági Jancsit, és jelen voltak a tivoli nagy teremben, midőn ott épen a bires Sztrausz a zenekarával zenészett, ezek ugy-e máskép tudnak muzsikálni mint ti mond í egy magyar úr a czigányoknak, de csak oltsák el a gyertyákat, majd meglátjuk ki tud akkor jobban muzsikálni feleiének a czigányok. Vasmegyében a főbiró urnái tánczmulatság alkalmával szemébe ötlött a zenélő czigányoknak az almáriom tetején lévő, és valami jóféle bort tartalmazni látszó boros üveg, melybe azonban nem volt más, mint a hajdú által a főbiró úr számára készített csizmafényesitő: egyik a czigányok közül ajkához vévén az üveget igy szólt: jaj be jú ezs igazi isteni ital, a 8* 116 199. Hát ön miféle hitbe van kérdi az ezred papja, a huszárt, kit nem igen látott az isteni szolgálatokon, én kérem aláson főtisatelendő uram feleié a huszár abba a másik pedig kikapván kezéből az üvegei szinte megkóstolja és monda „esem a sivét annak a hajdúnak de júval él, a harmadik pedig szinte megkóstolván monda azs egész belemet átjárta juj be''jú bor ezs, a negyedik pedig kinek csak a süreiből jutott szinte egy jó kortyot tett ez üvegből és monda, biz my mondhatum hogy igen jú — Csicsa nem volna kedved rá enni egy kis kefét. 198. Mikor és mily esztendőben születtél kérdé aBachkorszak idejében avizsgáló- '' '' '' ; nem tudom bizs én nagy mert, akkor még igen picsin czigány. biró a czigány t; ságos uram, voltam felelt, a 117 hitbe vagyok, a melybe van a regimenczszabó, ez bolond felelet monda a regimencz-páter mit tudom én, hogy miféle hitbe van a regimencz-szabó, hát az úgy van főtisztelendő uram monda a huszár, nekem a regimencz-szabó repirált egy rajthúsznlit még három év előtt, miért is 35 garast kellett volna fizetnem, és minthogy ezt én mindekkoráig le nem fizettem, ő abba a hitbe van, hogy ezt talán soha sem fizetem meg, és én is azt hiszem: itt van tehát 3 huszas monda a regimenczpáter és fizesse le adósságát — de abból bizon egy krajczárnyit sem lát a regimencz-szabó mondá a huszár, hisz azt csak kívánni nem lehet, hogy 3 huszas végett két ember a hitét veszitse, maradjon ő csak abba a bitbe, hogy soha sem fizetem meg neki a rajthúszli repirálását, és én is abba maradni akarok. 200. János lesz-e jó termés, mint gondolsz eladhatunk-e az idén annyi gabonát mint 118 a mezei múlt évben? kérdi a földesur kint pusztán a gabona szemlélésével a csőszt: bát instálom alássan ngos uram voltaképen meglehet, hogy igyis, amugyis, nodehát kérem alássan igyis azon esetre, mégis semmi esetre, lehet is nem is jó idő — értlek fiam, szólt megelégedve a földesur. 201. Egy tanintézetben értésire adták a kormányzónak, hogy a tanonczok egy mellékszobába belopódzva alattomban dohányozni szoktak, erről magának meggyőződést szerzendő csakugyan egyszer meglepte a tanulókat és ily kérdést tőn egy nagyobb tanulóhoz, mondja meg miért dohányzik ön ? hát kérem alássan főtisztelendő uram igen sokszor nagy fogfájásban szenvedek, és mások tanácsát követve tapasztalom, hogy a dohányfüst enyhíti a fogfájást — hát ön miért pipáz kérdi a második szinte nagyobb tanulóiul? én torokfájásban szenvedek, és a 119 meleg dohányfüst amint tapasztalom enyhíti e fájdalmat — hát önnek minek a pipa, kérdi a harmadik szinte nagyobb tanoncztul? nekem kérem tolvaj hideglelésem van, és a dohányzás amint tapasztalom használ e baj ellen — hát te miért dohányozol? kérdi végre egy ökölnyi nagyságú kis tanonczot? hát — hát —- kérem asan hát — hát — ■— nekem meg tyúkszemem van : hogy mersz ily hitvány hazugsággal fellépni! dördült reá a kormányzó; — hát mit tehetek én főtisztelendő ura m, mikor ezek a vén kamaszok mind elkapdozták előlem a java hazugságokat, és nekem más nem maradt. 202. Rajz. Sunyi urnák legkedvesebb nótája a: Miháj sógor. Egyszer azonban — az az sokszor — úgy be volt csípve, hogy abba is belesült; pedig csupáncsak abból a két szóból áll az a nóta. Hasonlókép jár toasztjaival is. Ugyanis: diákos ember lévén, minden harmadik 120 érvényeseket felejtette totyakos lássa ember lévén, szava: ergo. Ha aztán valaki rá találja kiáltani,, hogy vigyorgó, Sunyi ur azonnal benmarad, de azért a pohárban semmise marad, mert szégyenében rögtön — beönti. Egyébiránt máskülönben is oly gyáva ember, hogy becsületes magyar parolát se mer adni, mert fél, hogy megszorítják a — markát. Egyszer azon háznak a padlásán a hol ő lakott, tűz ütvén ki; mig mások értékesebb tárgyaik kihurczolásával foglalkoztak : ő az udvaron tétlenül ácsorogván, igy siránkozott: Már most hová lesznek azok a szegény patkányok?! Mire aztán vissza sietett szobájába, és minden lejárt lutri-reskontót összeszedett, s csak az odaben. Sunyi ur t_v„__„ JDVO1J, valaki azt veté szemére, hogy az ivágban is lassú! Mire ő annyira megboszankodott, hogy ezen vakmerő állítást azonnal aljas hazugságnak nyilat-, koztatta ki. 121 Egyszer keményen berúgva lődörgőit szállására. Ezen állapotában annyit karmolászott a kapun kívül levő csengetyű után, hogy mind a tíz ujjáról lekopott a köröm, s végre midőn mégse eresztették be, igy fakadt ki: talán nem is vagyök itthon! Ha illuminált állapotban van, (aminthogy ritkán is van máskép) rendesen vén hunczut-nak szokott titulálgatni mindenkit, mert úgy gondolja: nem kerül az költségbe, ha saját titulusát másnak is odakölcsönözi ; úgyis csak hamar visszakapja kamatostól. Valaki ráijesztett, hogy födetlen könynyen meghűlheti magát, és gyikot kaphat. Mire ő szörnyen megrémülvén a gondolat tói, hogy a sok bor, ser, és pálinka aztán merre megy le? azóta oly vastagra panyókálja rongyokkal anyakát, miszerint ha toronyból esnék is le, nem törné ki a nyakát. Ha Sunyi ur valahol vendégképen megjelen, oly tapadóssá válik, hogy midőn 122 fogadnád ? L B a házi ur, rasztja: vagy asszony ekképen mane menjen el Sunyi ur, még itt lesz; ő meghatottan feleli: nemig! 203. Párbeszéd. Bangyi: Tudod-e kit választottak a spanyolok királyuknak? Lai: Tudom hát, XII. Alfonst, — sajnálom szegényt. Bangyi: No talán te el sem fogadnád ? Lai: Két állás van, melytől borsódzik a hátam. Bangyi: S azok? Lai: A spanyol királyi pálczát s a kis-kanizsai jegyzői pennát brrr el nem fogadnám a világért sem. Bangyi: S miért? a i: Mert az csak mától holnapig tart, an gy i: Aunye! — 204. Pór. Szerencsés jónapot kívánok a Tekintetes Orvos Urnák, — Megkövetem 123 s k fial áss a n, hát csak azért jöttem be, hogy a feleségem a zsírt, mit orvos ur adott neki, már megette, s a pilulával megkente a lábát, és még sem lett jobban. Doktor. Az istenért! hiszen ti megfordítva vettetek, mert a pilulát kellett volna bevenni, s a zsírral a lábát megkenni ! Most mindent elrontottatok. Pór. Hát mit tegyünk, hogy jóra hozzuk a mit elrontottunk? Doktor. No azt a mit mondtam, de rögtön, és pedig 24 óra alatt. Pór. ügy! hát sietek, mert tegnapelőtt jöttem még fel, s előbb a csibéket adtam el. 205. NAPTÁRI JEGYZETEK. I. Főbb ünnepek. 1. Midőn a férfi megházasodik resztet kap. 124 minden II. a ha „ t u d ó s “ Böjtök ! Böjtje van a házasoknak, ha elmúlt mézeshetek farsangja. Böjtje van a politikusoknak, nincs porosz franczia háború. S böjtje van minden embernek, ha ellopják kamarájából a szalonnát és minden halandónak azon percztől, midőn felcsap tudományos Írónak. 2. Midőn keresztjét egy felsőbb hatalom elveszi! 3. Midőn becsű k a ti k korcsma és mákvirág. 4. Midőn valaki közintézetre áldozik. (?) 5. Midőn Magyarországon a tudós lesz. Jegyzet. Egész éven át ünnep van, ha van mulatni való aprópénz. 125 III. Farsang. A háziurak farsangja 1. február, 1. május, 1. augusztus és 1. november napja. Az a furcsa a dologban, hogy a háziúr fütyöl, alakó pedig tánczol, s mégis a háziúr mulat. A szerelmesek és bolondok farsangja addig tart, mig a szerelem és bolondság. A kiábrándulásra rendesen a bünbánat ham vázé szerdája jő n. A balett-tánczosnők és szerencsétlen fúr uly ások farsangja tart januártól deczemberig, mert az egészévet át tánczoljak és átfurulyázzák. Balett-táncZosné és szegény flótás! olyan két elválaszthatatlan kétlábú állat, egybenótt fog-alom, t. i. kik nem valók az ember foga alá, hogy rajtuk sokáig rágódj ók. 126 IV. Uralkodó planéta! idén a ! hanem — Pénz a H aUralkodó planéta az és B e c s ü 1 e t ? . . . nem talo m !!! A pénz "a mágnes, mely mindent magához vonz, mint az asszony a férfiakat, — mint a tenger a folyamokat. A pénz a tengely, mely körül forog a világ kereke. A pénz szerez mindent: szerelmet, dicsőséget, becsületet. — A hatalom szerez pénzt és tiszteletet. De hát mi is az a pénz?! — A legcsengőbb hangú primadonna, mely a sziveket s fejeket elbolonditja! — A p é n z m a g a legtermékenyebb mag, mely az uzsorás körmei közt kövérebb kalászokat hajt, mint az egyiptomi búza, A pénz az aranyborjú, a világ hamis istene, mely előtt mindenki arczra ború], s mert így az arczokat 127 206. Eredeti levél. S. Gy. közkedvességü költőnk egykor Egerben mulatván, távoztakor, midőn épen szekérre ülne, egy öreg ember jő hozzá s megszólitja: — Ugyan uram! legyen olyan jó, adja e levelet leányomnak, ki Pesten szobaleány. Költőnk mosolyogva kérdi az öregtől, hogy hát hol található fel leánya Pesten? — Meg van abban uram minden Írva, — mondja az öreg, s a költő mosolyogva nem láthatni, talán azért van oly sok arezátlan! Azelőtt Vé n u s uralkodót t, hódított mindent, de mióta Mars Párisi bevette, s az arany almát elnyerte, azóta e kettő ragyog az égen, s Madame Venus e feletti elszomorodásában felöltötte a krinolint és fru-fru kalapot s ha már nem is az égiek, de mindenesetre a földi divat uralkodója! 128 m. p. 207. Sírirat egy sírásóra. E férfi kilenczven évig élt, És sirásás volt a kenyere; Azonban ki másnak vermet ás, Elvégre maga esik bele. tévé el az átadott nyitott levelet, mely szóról szóra igy hangzott: „Tisztelt jányom !“ Ne haragugy, hogy levelet nem kaptam, mert hát aztat se tudtam, há Írtak, tisztelek és csókollak szeretett rokonidat is és tisztel apád és anyád, és ird meg, hogy vattok, mert én hál istennek egésséges vagyok! és én megírom, hogy hányadik szám alatt vagyok a szálában 249 szám'' alatt lévő házban, és anyád a múltkor beteg volt, de már hálistennek egésséges vagyok; Én maradok jó apád és anyád. Warga Mihály 129 208. 209. 9 Szívreható ének. A falusi kántor nagyon sokat tartott szép éneklésére s Árionhoz hasonlította magát, ki dalaival a delfineket is magához vonta. Hányat mutat a napóra árnyékban ! A tanácsteremben voltak a schildai bölcsek s nem merték a gyűlést feloszlatni, mert nem tudták, hogy hány az óra. — Ugyan eredj Hans, s nézd meg a toronyon a nap órát, — parancsold a polgármester a hivatalszolgának. Egy néhány perez múlva nagy erőködés közt hozza be az oszlopba vájt napórát. — Hát mi az ördögöt csinálsz, te Hans ? kérdi tőle a polgármester. — Könyörgöm, minthogy a napórát nem ismerem, hát hát behoztam hogy nézzék meg maguk az urak! 130 Midőn egykor az egész község boszúságára ismét hallaté kedves hangját, észrevesz], hogy a hivek közül a szészék közelében egy vén asszony keservesen zokog. Azon erős hiedelemben, hogy a tisztes matrónát az ő éneke fakasztot''a könynyekre, az istentisztelet után kérdező tőle, hogy valljon miért sirt ? — Ah, édes jó kántor úr, — válaszolt az anyóka, — volt nekem egy kecském, a melyet tőlem nem rég loptak el, s ha a kántor urat hallom énekelni, azóta nekem mindig úgy tetszik, mintha felejthetlen kecskémet hallanám mekegni! 210. Miért harapott Ádám az almába? Miért harapott Ádám az almába? — kérdi a tanító vizsga alkalmával egyik tanítványát. — Mert nem volt neki kése! lön az egyszerű felelet. 131 9* nem egyék 211. A hegedű. — Láttál-e vagy egyszer hegedűt, te Gyurka? — kérdi az egyik székely a másiktól. — Honne láttam volna te, mikó még ettem is. •— Jé te bódi! Iszeng azt meg. - Hát? Hát és, — mert azt innét hujzák s s tú taszitsák, s ojan szépen szó, hogyhogy 1 212. Udvariasság. A kasznár levelet küldő tiszttartó barátjához, melyben értésére adja felesége halálát, s felkéri őt az utolsó tisztességtevésre. A tiszttartó a levél kézbesítője által azonban visszaizente, mikép az neki elve, hogy asszonyszemély temetésére egyáltalán ne menjen: azonban ha az úr halt volna meg, annak a temetésére, szívesen elment volna. 132 ember udvarolt 213. Hogy kell nézni a sötétséget? Az utas másnap korán reggel akaiván elindulni, majdnem az egesz éjen át nem tudott aludni. Végre úgy tetszett neki, mintha hajnalodnék. — Nézd meg Jancsi, — szólt a kocsisához, — hogy sötét van-e még odakint? Az inas kinézett az ablakon s azt viszonzá, hogy bizony még egészen sötét van. — De hogyan tudhatod azt, te szamár! — vágott közbe gazdája mérgesen. — Legalább gyertyával nézd meg, ha sötét van-e még! 214. Furcsa bók. A deli testalkatú fiatal a kisasszonynak, kinek élete fölött már ötven tavasz elvirult, s őt mindig angyalának nevezte. — Uram, mondá a hölgy, észrevevén a gúnyt, — ezen nevezetet, ezen szép bókot meg nem érdemiem. 133 216. A b—i református pap busvét első ünnepének estéjén feddőleg mondá fcldes- — Sőt igen, viszonzá az udvarló, — mert az angyalok az isten legrégibb teremtményei! 215. Kinek volt szánva a csók? A menyecske még nem igen régen jutott volt főkötő alá. Nehány nap múlva, midőn észrevette, hogy férje a munkáról lassan haza felé ballag, utána lopódzott s titkon megcsókolá. — A férj boszankodva fordult neje felé, s haragosan mondá, hogy nem illik a házastársnak ütőn útfélen nyalakodniok. — Bocsáss meg kedvesem, s ne haragudjál, mentegetőzék a menyecske, hiszen nem tudtam, hogy te voltál! 134 az 217. Báuat-felhók. 1. Most, mint kulcsár, úgy hordozom Utánad azt a sok kulcsot, Mikkel ládákat nyitogatsz: Mutatandó a sok smukot. . . urának, hogy hát már csak legalább ezen a szent napon nem kellett volna elmulasztania az úr vacsoráját. De hiszen tiszteletes uram azt tartom én, hogy mind bolond ember az „ki reggel vacsorái. “ Majd ha egykor nőm leendesz, Te hordozod a sok kulcsot, Azaz: szükségtelen lesz, mert Elpotyázom a sok smukkot! 135 218. Honorata és Vincencius. Honorata. Én gyermekeimet mindig magammal hordozom. En kedves nagysám, — gyermekeimet soha sem viszem magammal. Honorata. Igen ám; mert ön utána viszik a gyermekeket. 219. Egy gazdag izraelita valamely böjtnapon igen kényelmesen akart élni 8 egy II. Kihozták már a halottat, Ki az udvar közepére; Zeng az ének, — sir az özvegy, Kendőt borítva szemére. S kendő alól kis leányhoz Susog lassan : „Kis czicsusom, Itt van e már az ispáai ur, Jól áll-e hátul chignonom? 136 220. A divatnak hódolni kell. szegény izraelitának azért fizetett, hogy érette böjtöljön. A szegény izraelita azonban elvéve a pénzt s nem böjtölt. E végett a rabbinus által felelősségre vonva, ekkép felelt: Rahbilejben, ha csak ettől az egytől vettem volna pénzt, akkor böjtöltem volna, de miután többektől vettem ; ki nem tarthattam, ennem kelletett. Furcsa világ ez a mai, Látszik hogy halad, untalan; Mind úrnak akar látszani Most: kinek pár garasa van! Nem néz a földre, — gőg miatt, — Jóllaknia bár nincs mivel; Igen, de most ez a divat: S a divatnak hódolni kell! 137 Az inas, — hol csak teheti: Legénynek adja ki magát; S a legény meg azt szereti: Ki neki mester czimet ád. S hogy kézműves lett, amiatt A mester arczát rejti el; Igen! mert most ez a divat: S a divatnak hódolni kell! Hát még azok, kik igazán Bőségben élnek, — gazdagok; Kik apjok ősi birtokán Most adnak túl: — hát még azok ? Kik szórják a forintokat, S szórják százával , . . ezrivel; A szoba-leány kis-asszonyát Utánozza, mint a majom; Öyöngyöt, meg selyem cziczomát Vesz az utolsó garason; — S magát, — ha ünnepre virad, — Mint egy úr-hölgy ékíti fel . . . No mert mostan ez a divat: S a divatnak hódolni kell! 138 Grófnak ezimzi magát, ki csak Báró, és úgy hetvenkedik ; És — méltóságos úrfinak: Ki nem is nemzetes pedig. Eszik-iszik; — etet-itat, Kontóra, és úgy szökik el .: . De hát mostan ez a divat, S a divatnak hódolni kell! Sok eztán koldús-botra jut, És jár reggeltől alkonyig. Hogy segéljen rajta, ki tud; S mint futnak most munka után, Mint futnak most az emberek? Izzad, tűr egy-kettő csupán; S alszik, henyél egész sereg. Ha enni hívják: úgy szalad; Ha dolgozni: hát csak filel. . . No de mostan ez a divat: S a divatnak hódolni kell''. Tudván, hogy most ez a divat; S a divatnak hódolni kell! 139 Másként az álla felkopik. És — felkopik; mert nincs ki ad, Lábát nyűjje bár térdig el . . . Hja! de mostan ez a divat: S a divatnak hódolni kell! 221. Az élőfák. 1. Ugorkafa. (Cucumisarbor, Uinorfenbűlint) különös sajátsága, hogy virágai gyakran mák virágok. Gyümölcsözése zöld, és megemészthetlen. Alacsonynövése miatt leginkább az apró éretlen tökök, és porban csúszómászó gazok szoktak rá hirtelen felkapaszkodni. 2. Hétszilvafa. (Septemprunus, SíébenJlvetf^genbaunt.) Gazdagon termőföldje a firtelmágnási gőg; levelei czimeresek, penészesek s kutyabőr vastagságával bírnak. Koronája 5—9 ágú; többnyire élhetetlen, csenevész gályák s fattyú hajtásokból áll. Alóla könnyű nagyralátni, s a hetvenkedésnek is enyhet ad. 140 3. Pofa. (Po-arbor, s$0;$3aimt.) Héja, azaz bőre vastag és kérges, minden piszok könnyen ráragad s a sértések rajta azonnal behegednek. Mint afféle élősdi növény, magas és hatalmas fákhoz ragaszkodik, s azoktól nyeri táplálékát. Mindenféle, de leginkábba felsőszél után hajlik. Magasra nem nő, mert igen sokan másznak rá. 4. Családfa. (Arbor familiáris, ^anth lienbaitin.) Némelyik igen magas s ez oka, hogy a régi egy-két nemesebb gyümölcs helyett most már hitvány, nemtelen terem rajta, s az is sokszor messze esik el termő-fájától. 5. Mogyorófa. (Baculus, Stab>®aam.) Ez csak arról nevezetes, hogy belőle készítik hites honi termesztményünket a rn ogy or ó fa-háj t, mely itt-ott megyéinkben mint az alkotmányos igazságszolgáltatás kézzelfogható eszköze szokott 25— 30 adagban egy némely „jobb" és „bal“oldalra rákenegettetni. 6. Fűzfa. (Arbor ferocium poetarum, 5rifdjling<®idjter»$Bauitt.) Fiatal poétáink 141 kedvencz növénye, melynek gyümölcseivel a divatlapok szerkesztői szoktak az olvasóknak télen nyáron kedveskedni. 7. Kaptafa. (Crepida-arbor, Seiften* Saulit.) Mint a centralisatio alig tengődő védfáján rajta teremnek meg időnként az osztrák újabb és újabb formátlan kormányformák, melyeknek árát rendesen a nép adja meg, s melyek jó magot sohasem hoznak, hanem konkolyt igen is hintenek a nemzetiség közé. 222. Önkénteseink köréből. Mondja meg ön Manyus „kapuniere ?“ 0 n k é n t. Nem értettem kérem! Tiszt. No hát hallgasson ön ide; az erődítésnél (Barrikade) mi az a „kapuniere ?" Önként. Kapuniere? Ka — kap — hát kérem alásan az annyit tesz mint kapanyél. T i s z t. ur, mi az a 142 223. 224. Gléda (áll mint a cövek, egy ember véletlenül elprüsszenti magát) Phcsich ! ... Gefraiter. Mi volt az? addig egy ember se merjön hangot adni, még én azt nem mondom : r u t. KIVONAT „A szerelmes kántor" című operettből. Előadatott: Kukutyinban. Szalámi-gyárban de szólt a muzsika, Nobel úri nép mulat ott nem fika, Nobelok közt, a legnoblabb, egy szép hangú éneklész, Ki amellett hogy Adonis, a feje is csupa ész. A lehrniben de sertyog a sült liba, Jól megy a bál, nincs benne semmi hiba, 143 225. Bem apóról. Bem tőből vágott hadvezér volt. Három szóval adta ki parancsait, s ki nem teljesité, h .Iái fia volt. Egyszer egy kedvencz adjutánsa nem engedelTánc között még Hymen ur is, Hymen ur is szerepel, Mert a kántor táncosához ilyen mondást kerepel: „Szeretlek én téged szép szakácsnő, Ha nem vagy is pintér, ács vagy takácsné ; Szerelmedet ha máskép nem — itt a kántor ur kacsint, S zsebébe nyúl — megvásárlóm, nesze érte húsz forint." Hej de nincsen tövisnélküli rózsa, Az a hir jár a városban, s nem kósza: Hogy éneklészünk nem kapott pénzért mást csak nagy orrt. S amiatti bánatában vederrel itta a bort. 144 meskedék. Letérdelteié. Kérték érte, s a kérőket kurta vasra akarta veretni. Értésére esvén azonban, hogy ez puszta szokás, a kérőket e szóval bocsátá el: „Kein Pardon! Subordination !“ A főbelövés után inegvallá, hogy a boldogult neki legkedvesebb embere volt. Mozdulatai villámgyorsak voltak, s az ellenséget sajátságos cselfogásokkal szedte rá. A piskii csatánál történt, hogy egy ezred gyalogság ellen öt huszárt küldött. Ezek vonakodtak. — Ich láss euch! — mond felemelve pisztolyát. A huszárok megindultak s az osztrák ezred karéjt képzett. Ekkor elhelyezett ágyúiból, a tömeg ezredbe lövetett, mely megszaladni kényteték. Az öreg kezeit dörzsöld s mosolyogva rnondá: „Östreichische Taktik!" 226. Midőn Bem Szebenben ujjonczozott, uj sergeket organizált, többek között egy 145 tiszt. 10 1kényszerítőit szász rekruta elbocsáttatásáért esedezett. — A többiek is olyanok, mint te vagy, fiam ? — Igen, — mond ez reszketve. — No hát mind elmehettek. 227. Bem untalan dolgoztatott. Miért? Senki sem tudta. Többi közt egy tiszt táborkarából azt kérdé: miért teszi azt? — Tud ön hallgatni? — kérdé a vén lengyel. — Igen, — mond a — En is, feleié az. 228. Slovák leves. Végy egy adag szamár* ságot, mártsd nyomda-festékbe, és főzd egy ideig gorombaságban. Mikor már egészen nyájas piros szint nyert, tégy hozzá ravaszsággal kevertszemtelenséget, metélj beléje Guttenberget és kész a Slovák leves. 146 229. Acsinál puftud nélküKülömbségek nz „igazi" és „garasos11 aristocraták között. Az „igazi" aristocrata nyájas és leereszkedő; de oly finomsággal és gyöngédséggel, moly a legönérzetesebb embert sem sérti. A „garasos" aristocrata üres gőgjével és pöfíbszkedésével mindenkit sért, kivel csak érintkezik. Az „igazi" aristocratától lebet tanulni mértékletes életmódot, és szerény vise letet. A „garasos" aristocratában tanulja az ember utálni a torkosságot, és fajtalan ságot. Az „igazi" aristocrata nem tékozolja el az ősöktől reá szállott szép birtokokat. A „garasos" aristocrata nyakára bág meg a virtualitásnak is. Az „igazi" aristocrata nem fereket, öszvehuzza magát, s lözni a jobb időkig. 147 10* A „garas<>sí( aristocrata vechslizik az ördöggel is, csak pénzt lásson, s ha elmarasztalás után exequálják, még a hetvenedik nagy apja nevében is igénypert indít. Az „igazi11 aristocrata, ha balcsapások érik is vagyonával becsülete is veszendőben van, ösmeretlen világrészekben bujdokál, vagy agyon lövi magát. A „garasos11 aristocrata, ha könnyelmű, tékozlásai után tönkre jutott, s vagyonával együtt becsülete is elveszett, hogy nyomorult életét tengesse, közhivatal után tolakodik. Az „igazi11 aristocrata, ha hivatalt vállal, annak meg is tud saját áldozatával is felelni, s azt tartja magáról: hogy ő nem ura, hanem szolgája a közönségnek. A „garasos11 aristocrata, ha hivatalt vállal, első gondja uj ruhát varratni, s azt tartja magáról, hogy ő ura a publikumnak s ez neki szolgája. Az „igazi“ arisztocrata, ha hivatalt visel, megközelíthetetlen, nem lehet lekeny erezni. 148 lelkű is, 230. 231. A pedagógiában: Tanitó : Mondd kis Mili, mi az a kincs ? Mili: Kincs? kincs ? az egy káplár! Tanitó: (csodálkozva) Hogy hogy ? Mili: Hát úgy, hogyha a káplár ur este 9 órára pontosan nincs a konyhában, a szakácsnőnk azt mondja : „Nem tudom, hol marad oly soká a kincsem." A „garasos" aristocrata ha hivatalt visel, elől hátul megejthető, elfogad zsin delyt, pénzt, tyúkot, tojást, malaczot, csak adjanak. Az „igazi" aristokrata nemes meg tud bocsátani elleneinek. A „garasos" aristocrata hitvány lelkű, boszujával üldözi ellenét a sírig is. A perzsáknál, ha valaki roszat akar kívánni ellenségének, azt mondja : „Ki- 149 232. 233. vánom, hogy a rósz ember egy fösvénynek ládájába zárassák, mert akkor nem lát napvilágot." Süket pár. Van a mi falunkban egy nagyot halló ember, kinek a felesége is nagyothall. Hazamegy a gazda, a felesége épen a köpülést végezte, s a mint a gazda Egy ájtatos asszonynak olvasóján elszakadván a fűző, néhány szemet elvesztett, megszokván az olvasóról imádkozni, házról-házra ment, hogy a hiányzó szemeket összekéregesse. Kapott is; de egy épen olyan, mely a „hiszekegyet" képezte, még mindig hiányzott; tehát a hány helyre csak bement, mindenütt igy kezdé kérését: „Ugyan szépen kérem édes komámasszony, nincsen kenteknek egy heverő „ hiszekegyistene ?“ 150 234. Egy fizetni nem tudó vendég kérte a vendéglőst, tartaná meg emlékében az összeget, addig míg kiegyenlíteni fogja. Szívesen, mondá a vendéglős, azonban a krétát kell segítségal vennem. — S csakugyan fel is irta egy nagy táblára ujnyi nagyságú betűkkel a vendég nevét, állását és adósságát. — De hisz igy az egész város olvashatja, hogy én önnek adósa vagyok — mondá a vendég. — Tudja mit — szóla a korcsmáros, — hagyja ön itt a köpönyegjét, majd azzal eltakarjuk. — belép, kérdi: Nem eszik ked egy kis irót 2 A gazda nem hallva, kérdi feleségét: „Nem adsz egy kis irót?“ „Eszik-e keed irót2“ „Adj egy kis irót !“ Azt a nagy füledet, mégsem hallod, háromszor mondtam már adj egy kis irót.“ „Azt a nagy fülét kendnek: eszik-e kend irót! 2“ 151 236. Fénykép csoportot mutogatott valaki egy ismerősének. Milyen sok arczkép együtt — mondja az ismerős —• és menynyire hasonlítanak egymáshoz! Hogyan? — Kérdi a mutogató. No amennyiben mind lelketlen, felel az ismerős. 235. Egy jó eszmém van! mondja egy üres fejű ficzkó jó ismerősének. „No barátom, ápold ez egyetlen eszmét, mert fejedben egyesegyedül lévén, majd rettenetesen elunja magát." 237. Egy kis félreértés. Babfőzeléket vacsoráit principálisa távollétében egykor egyedül a b—i jegyzősegéd, mig a konyhában egyik szolgáló a másikkal badar nevetéssel holmi haszontalanságról csevegett. 152 238. 239. Egy magyar paraszt először utazott vasúton, A kiindulás után csakhamar jő Furcsa sajtóhiba. Szabadságról dicsekedett, levelében a p—i birtokos Amerikába költözött rokona előtt, hogy őt’ ezzel ős hazájába visszaédesgesse, s személye helyett ilyforma válaszát nyerő: — Barátom, az általatok élvezetiekre alkalmazott kifejezés nagyszerű sajtóhibában sántit, nem megyek haza. . . Az, mit ti élveztek, a szó teljes értelmében szabottság, nem szabadság — barátom. — Van eszed, te lány 1 rivalt rá a jegyzősegéd, megsokalva azok félszeg mulatságát. — Igenis van, ifjuram, ott a korsóban, feleié az együgyű leány, ki e kérdés alatt e ez e t e t értett. 153 240. a conducteur b jegyét kéri; mire a paraszt dühösen oda mordul: „mit? a jegyömet? — de már azt oda nem adom! 5 pöngő foréntért vettem, ha akarja, vögyön magának ögyet.“ Sok van, a kiről azt mondják, Hogy megtestesült jámborság, Pedig legnagyobb gazember; Megcsal másokat ezerszer, A mai világban. Hajdan egy bölcs igaz embert Keresett lámpával, s nem lelt; En fogadni merek rája: Ma is keveset találna. Több van, a kit fel lehetne Akasztani bátran: Mint ki méltó, tiszteletre, A mai világban! 154 Szent pofát vág, míg szivében Undok gonoszság van; És ilyennek lenni érdem A mai világban! Az hizeleg, azt tart vélünk, Ki legnagyobb ellenségünk; Az mondja, hogy jó barátunk; Ki megöli boldogságunk. Jóakaróink közt mennyi Áruló Judás van? S ezek szoktak sokra menni A mai világban! Sok, ki bőséget lát pénzben, Koldulva áll az ut-félen, Mig számtalan koldus fajta, Magát uraságnak tartja. Egy, — hogy senki meg ne értse Árul macskát zsákban; Más többet beszél mint kéne, A mai világban ? Sok hatalmas szolgaképen Megalázza magát mélyen 155 isten 241. „A sváb soha sem tartja meg szavát/4 A „Bressl. Ztg.“ egy magyar katonáról a következő adomát beszéli el: Egy magyar zászlóaljban, melynek parancsnoka német Míg ellenben számos szolga Tök-fejét magasan hordja. Kik előtt ál-ut az erkölcs, Olyan akárhány van: Okos-bolond, és bolond-bölcs, A mai világban ! Az igazság, az emberség, Önhaszonleséssé lett rég: Kétszinűség most a módi. Azzal szoktak takarózni. Lucziferre válik minden Ember itt, hiában: Azért nem áld meg az A mai világban !. . . 156 242. Érdekes adat. A lopás bűntényének öt fokozata bécsi lapok szerint a következő: 1. a ki egy miliőt lop, az már financzier; 2. a ki egy félmiliót lop, az törvényszegő; 3. az hunczut; 4. a ki egy félmiliót lop, a ki 100,000 frtot lop, ki 50,000 frtot lop, az ember, egy magyar baka folytonosan szidta az őrnagy jelenlétében a szószegő „svábokat." Az őrnagy megtiltó neki illetlen kifejezéseit, minthogy, úgymond, ő maga is sváb, és azzal fenyegető, hogy ellenkező esetben „huszonötöt" veret rá. A magyar azonban csak egyre szitkozódott. Az őrnagy tehát lehuzatja és megparancsolja, hogy jelenlétében vágják rá a huszonötöt; a tizenkettedik ütés után azonban leoldatja a bűnöst a deresről és kédi: „Nos János, hát most mit szólsz?" ,Megkövetem alásan őrnagy uram'', volt a felelet, „Mégis csak igazam volt. A sváb soha sem tartja meg a szavát!" 157 245. K. városban egy gőgös szűcs, egy tanító nejének azt monda, hogy férje csak le egyszerre." döglik meg?" Már gazember; végre 5. a ki egy pár csizmát, vagy ilyesmit lop, az akasztófára való ! 243. Kérdi a bakát a tábori fuvaros-paraszt: „Ugyan katona uram! Ilyen meleg időben hol tartják el a húst, hogy el ne romolják? „Hó atyafi, hát ilyen veszett forróságban csak fél ökröt vágunk „De hát a másik fele nem az az ő dolga." 244. Egy fösvény az utczán járkálván, mindig nagyokat lépett. Ismerősei sokáig el nem tudták gondolni, mi lelte a fösvényt, mig egyiknek maga bevallotta, csizma-kiméletből lép ily nagyokat. 158 246. Két adoma. A Lipótvárc sban egy fölvergődött pénzember neje, ki gyermekei nevelőjét leszokta nézni, e napokban kitört a védkötelezettség ellen, mely nem kímélte az ő legnagyobb fiát. „Mégis csak szörnyűség, — úgymond i nevelőnek, — hogy besorozzák az ily drágán nevelt, gazdag fiukat is. Vigyék inkább az önféle szegény fiukat, kiknek sem ökrük, sem szamaruk 1“ — ,Bocsánat nagysád — feleié a megbántott nevelő — nekem van ökröm is, szamaram is?" — azzal rámu tatott két kis tanítványára, az erdemes asszonyság nagyreményű fiaira. — A másik adoma egy fiatal hölgyről szól, A-B-C-e mutogató. E tanítónak neje élezés nő lévén, igy felelt a furfangos szűcsnek : „Igen, férjem A-B-C e mutogató, hanem önnel kezdené a mostani tanitásmodor szerint az „i“ betűn s közvetlen végezhetné önnel az „á“ betűvel." 159 247. hölgy, — - „Es ön Különös ok. Egy, a korban már jól előhaladt, kiapadhatlan álcáéiért is igen kedvelt jeles festész kérdeztetik, váljon szép tehetsége s meglehetős gazdagsága mellett családi kört alapítani képes lehetvén, miért nem nősül meg, miután festőre nézve egy kecses nő oldalán csak türhetőbb lehet az otthonnmaradás, mint az agglegényre elviselhetlen unalmas magány. A kérdezett minden gondolkozás nélkül feleié: kinek zsebóráját a társaskocsin ellopta egy díszesen öltözött üatal ember. „Hát nem vette ön észre, — kérdé a kapitánysági hivatalnak, — mikor önhöz közeledett?" — „De igen, — feleié a éreztem, hogy felém simul." - nem szólt semmit?" „Azt hittem, udvarolni akar“, — viszonzá a hölgy, szemét besütve. 160 248. 249. „Ha szelíd, jólelkü, takaros nő lenne, sajnálnám, hogy én kaptam őt’; ha gonosz, könnyelmű, lepke, sajnálnám, hogy engem kapott “ Nyertem !. . . szólt az inspektor ur Pénzrakást forgatva, Jo lesz a kis feleségnek Majd az uj fogatra. Kis különbség. Ebédelt a tanfelügyelőségi tollnok a vendéglőben; a pinczér egyre miniszteri tanácsosnak czimzé. Nem vagyok én az, ne sértegessen. Kérem; bocsánat, ha a tanfelügyelő kir. tanácsos, gondoltam, tollnoka legalább is miniszteri tanácsos 161 Nyertem! szólt a háta magett Uj irnokocskája, Csókot lopván a feleség Hamis ajakára. 250. Érdekes nyájasság. Kereskedése ajtajában állt a kalmár naphosszat és nézett az utczán komoly, mogorva arczkifejezéssei fel s alá. Többször feltűnt, hogy a belépők előtt arcza kiderült, midőn azokat szokatlan nyájassággal fogadta, bevezette, 11 Az uj fogat nemsokára Az udvarra hajta, El is tűnt a csinos Írnok A szép nővel rajta. Gondolkodik inspektor ur Most is még magában : Voltak épen vesztett-e vagy Nyert a mulatságban ? 162 251. illedelmes kérdést intézett hozzájuk, hogy t. i. mivel szolgálhat mit parancsolnak stb. s előbbi komoly tekintetével ismét az ajtóba állt s nézett fel s alá, a vevőket segédeire bizván. Egy ily rögtönzött derfts-borús állapotában egyik barátja kérdező, váljon a belépő előtti nyájassága szokott kereskedői jellegét mutatja-e? — Dehogy, válaszolá ismét mogorva arczkifejezéssel, mindig azt hiszem, régi tartozását jő fizetni, pedig újakat csinál. Miért nevezik a szabókat „kecskékének? Most derül ki, hogy korántsem gúny, hanem históriai tradition alapuló megtisztelő epitheton. A török-világban ugyanis Komárom már azon a ponton állt, hogy élelem és védszer folytán föladja magát a töröknek. Ekkor egy kis vézna szabó fogja magát, belebuvik egy keeskebőrbe s kimegy pour la forme legelészni a várbástyá melletti gyepre. 163 252. végre 11* hogy árulja, fontját e Látják ezt a törökök, s megütődve rajta „Hiszen ha még ily elő állatjaik vannak, akkor nincsenek oly igen megszorulva!" — gondolják s az ostromló vezér boszusan vonul el a vár alól. Az aranyhalacskák. Aranyhalacskákat is árult többek közt egy p—i kereskedő s azokat evégből kirakatában közszemlére tette. Egy arramenő pór soká nézegette a vízzel telt üvegben vidáman lobiczkáló gyönyörű állatkákat s 1 megszólalt: Ugyan uram, halaknak ? . . . A kereskedő hahotáját azonban eléggé világos válasznak tartá a távozó pór. Utána nyomban érkezett egy középosztálybeli no és kérdezé: Hogy adja uram e halacskákat? Darabja 60 kr. 164 253. szörnyű drága! hiszen . ... ha mégis nagyob60 kr.! oh, az oly igen piczinek. bak volnának. . . . Végre egy csinos leányka nem sokalta árát s rögtön kívánt egyet, hogy hazavigye. Hozott magával akisasszonyka edényt. — üveget, melyben azt elviheti? kérdezé a kereskedő Oh, fölösleges. . . nem messze, a legközelebbi faluban lakom, hazáig majd zsebkendőben viszem, . . Humor egy amerikai törvényteremben. Egy férfi, ki egy pár csizma elorzásával vádoltatott, állott a törvényszék előtt. — Mit mondott — kordé a biró a csizmapár tulajdonosát — midőn ön utolérte és elfogta? — Azt mondta feleié a tanú — hogy ő a csizmákat csak tréfából lopta el. — Es mennyire ment ezen tréfájával ? — kérdé a biró tovább. 165 254. Körülbelől egy fél angol mértföldnyire! — feleié gyorsan a kérdezett. — Egy volt borkereskedőt levélhordónak neveztek ki. Az uj collegát kérdi az egyik régi, tréfás levélhordó: „No, megtudná-e mondani: melyik hordóban romlik meg leghamarabb a bor ?“ „Mindenesetre a penészes, vagy kiforrázatlan s tisztátlan hordóban. Feleié a volt borkereskedő.0 Nem áll — felel vissza társa, — mert a bor leghamarabb megromlik a — — levél-hordóban ! — ÁZ elveszett papucs. Vacsora után elaludt R. sütőmester, de csakhamar fölkelt, tudva azt, hogy itt a sütés ideje és minthogy egyik segédje istenhozzádat mondott a kernenczének, tehát neki is kellett egész éjjel dolgoznia. Szokása volt pedig csizmáit, a midőn dolgozott, papu- 166 megszégyecsok''kal fölcserélni; most is keresi őket mindenütt, de sehol sem találja. Végre kimegy a műhelybe és kérdezi inasát: „Te Ferkó nem láttad papucsaimat?" „Dehogy nem, hisz most is látom." „Hol?“ „Hát a lábán." „Ejnye ebadta — felelt nülve a méregbe jött sütő.4* 255. A jobbik pálya. Egymással találkozott két régi ösmerős, kik a viszontlátásnak örülve, az otthonvalókról, atyafiakról és egészségről kérdezősködtek ; végre gyérmekeíkre vitték a beszéd folyamát, kérdező egyik: „Hát komám fia még most is deák ?“ „Nem , tanulni nem szeret , tehát tipográfus lett. — Hát az öné micsoda ?í! Az enyém meg nyomdász." „Hm az én fiam jobb pályát választott, monda öninegelégulten az előbbi." 167 i í 256. Sirversek. Itt nyugszik Kiss, De nem az a hisTóriát iró Kiss, Hanem valóságos fisLéderből dolgozó csizMadiafia: MisKa; megholt MisKolczon, 1820. isTen legyen neki is Irgalmas; Itt nyugszik Kala, Kit a világ kalapácsa lekalaPácsola vala. 257. Egy pesti elsőrendű szállodának szobafalain következő nyomtatott kárvényt intéz a tulajdonos vendégeihez: „A 1. ez. 168 258. férfi vendégek kéretnek, hogy a lépcsőn ne nyájaskodjanak a szobaleányokkal, mert ilyképigen sok edény megy kárba/ V íldászkllland. Víg kedélyű vadász társaságnak valók részese, élez élczet évre, érkezőnk kitűzött helyünkre — a hajtok elrendezve — az adott jel után a vadászat megkezdődött. Lövés csaknem lövést ért s a midőn nehány óra múlva összejövénk, kezdők mondogatni: „En nyulra lőttem, én meg rókára sat. eredményt azonban egyikünk sem mutathatott föl. Ekkor a társaság egy tagja, bennünket ócsárolva, mondja: „No, önök hatalmas vadászok — annyi lövés és mitsein lőttek; tessék, én mégis lőttem valamit, s ezzel egy nyulat húzott ki tarisznyájából; azonban a mint a földre dobja, a nyúl mozogni kezd — fel kel — s il a berek — futásnak indul. Mindenki puskához kapott — dirr — durr — szóltak 169 259. 260. Hagyomány. A bécsi külügyministerium portásának özvegye 102 irtot hagyományozott oly czélra, hogy ez összegen bélyegeket vásároljanak s azokat elégessék ; óhajtását következőleg indoBenzáról Írják, hogy valahányszor svábhegyi nyaralójában felkelt, a tornáczra ménvén, ezt kiáltástentori hangon : Piskala, paskala, biffala baffala. bum, Léni! Ez pedig nem valami mongol nyelv, hanem régi házi állatjainak, kutyák, macskák s egy vén tyúk, nevei, melyeket reggelire mindig maga hivogatott össze. a lövések — azonban a nyúl szerencsésen elszaladt. A mi urambátyánkkal, — ki a nyulat lőtte volt — nem lehetett, az nap beszélni, haragjában ott hagyott bennünket. 170 261. vízbe önteté azt is kotta. kolja: „Boldogult férjem császár ő felségének sok jótéteményében részesült, s miután hálámat ajándékozás által ki nem mutathatom, bélyegek elégettetése által kell az tanúsítanom." A Seidlitz-por és a delhy-i király. A nálunk már nagyon elterjedt Seidlitzport nem régiben vitték be Indiába, s Delhy királya is kedvet kapott élvezetére. Ő felségének azonban nem igen lehetnek tanácsadói, mert a porokat következő módon élvezte: Először vizbe öntötte a csomagban levő s kék boritéku 12 port és megitta. Mire kijelenté, hogy nem talál az egészben semmit, mert nem is érez semmit. Erre tudatták vele, hogy az élvezet a kétféle por összevegyültében rejlik, hogy tessék tehát élvezni a fehér boritéku porokat is. ö felsége rögtön • 1— a fehér boritéku 12 port s E pillanatban elkezdett 171 263 '' Hazafiéiig. Nagy Frigyes testőrseregéből -egy ép oly hiú, mint vitéz, káplár, kiabálni, a földre dobta magát, s rémülva ordítozta, hogy meg kell halnia. Mikor aztán a porok kipezsegték magukat gyom rában ő felsége ismét vissza volt adva • megijedt övéinek. Valószinü, hogy 12 dózist soha sem fog többé élvezni ily módon. 262. Y. urfi Q,. kisasszonynak udvarolt. — A szerelmes kisasszony Y. urfinak fejéről, csupa szerelemből néhány hajszálát gyomlálgatta ki. Q. kisasszony kis öcscse lát ván, mint biberkélt a néni Y. urfi fejecs kéjén, egyszer megszóllitja a papát! Papácskám, miért szedte ki a néniké Y. urfi fejéből a hajat? Miért? — felelt az apó — hm! mert a mely kutya az embert megharapja, annak szőrével szokás a sebet füstölni. 172 264. Angol sirirat. Irland egyik kis városának, Kildarenak temetőjében más tigyelemreméltó siriratok között a következő is olvasható: „Urunk 1600-ik eszegy óralánczot hordott, melyre óra helyett, mit pénzhiány miatt nem vehetett, egy puskagolyót erősített. A király egy napon • zavarba akarván őt hozni, igy szólt hozzá : apropos! te nagyon takarékos lehettél, hogy órát szereztél magadnak, káplár! az enyémen hat óra van; mondd meg mégis, mennyi idő lehet a tieden? A katona, ki a király szándokát felismerte, azonnal kivevézsebéből a golyót s monda : Az én órám sem öt, sem hat órát nem mutat, de azt mondja nekem minden pillanatban, hogy felségedért kötelességem meghalni. — Itt van barátom, szólt a király egészen meghatva —■ vedd ezen órát, hogy — az időt is tud. Es neki ajándékozó gyémántokkal ékesített óráját. 173 265. Guizot, Thiers és Bismark. A mexikói német követ kézirat-gyűjteményében következő három-három antogramm van közvetlenül egymás mellett. „Hosszú életemben két, bölcs szabályt tanultam meg; az egyik: sokat megbocsátani, a másik; semmit sem felejteni, Guizot." — E sorok alá Thiers a következőket jegyezte : „Egy kis feledékenység nem árt a bocsátendejében. E kő alatt nyugszik Brown O’Grady, ir földmivelő, ki jeles sörivási erénye következtében 121 évet élt. Örökösen részeg, s ez állapotában oly rettenetes volt, hogy maga a halál sem mert közeledni hozzá. Egy napon azonban akarata ellenére józan állapotban maradt, minthogy c>úzos fájdalmai ágyba szegezték, s a halál neki bátorodván, megtámadta és diadalmaskodott végre a párját ritkító részeg, s fölött. Imádkozzatok érette!“ 174 266. meuyországomat költöznének!“ natadás őszinteségének. Thiers." A lap alapján pedig Bismarktól olvasható e mondás: „Részemről azt tanultam egész életemben, hogy sokat feledjek és sokat bocsáttassak meg magamnak. B i smark." Spanyol adoma. Köznyelven forog a spanyoloknál az a monda, hogy: „midőn az ő védszentjök conposteliai szent Jakab a menyországba jutott, mindenből a legjobbat kérte istentől hazájának, és megadaték neki, hogy legyenek Spanyolor szagnak hős fiai, bájos női, kellemes éghajlata, termékeny földje stb. Csak midőn utódjára „jó kormányért" könyörgött, ilyen választ kapott: „Nem, szent férfiú azt ne kívánjad, mert ha ennyi áldás mellett még jó kormánya is lenne hazádnak, akkor itt hagynák az angyalok s a te boldog honodba 175 267. 268. Dér Scliöne Mayer. A szép német Vaterlandban Csak is egy „schöner Mayer van, Ha az utczán végig megyek Megáll, bámul ifjú öreg, S kiált! „séh t d en s eh ön en M an n, „Nincs szebb nála a városban!" A büszke Gang, a szem v o 11 F e u e r!!! Esist, esist, esist dér schöne Mayer. Egy képáruló képeit ajánlá a vendéglőben borozóknak ; a mint az képeit forgatja igy szólal meg egyik borozó: „Hát ez a sok micsoda?" „Árpádház", felel a képes. „Tedd ám luddá az apádat, jámbor! Hát igy néz ki a ház?" durran rá a kérdezkedő. 176 Mayerbeernél a zongorán Játszani jobban tudok ám, — Ha bevégzem a darabot Előttem nyitják az ajtót!------- Egy operát komponáltam. A tapsokat csak úgy vártam, Tapsolnak ők mindnyájan és schreien ungeheuer: Hinaus, hinaus, hinaus mit’n schönen Mayer!!! Ha bejárom a világot, Nincs eleg pénzed aranyod : Szert tenni oly csinos orra, Mint ez, — oly ügyes tánczosra! Görbe hátam domborodik, Lábam mindenkép igyekszik De csalogatnak hölgyek is voller F e u e r : Obst hergehst, obst hergehst, áll’schönster Mayer!!! Megy az ügyvéd tárgyalásra, Ott talál egy collegára, — Midőn látja Themis mását Ki ez? — tudakozza társát? —. 177 269. Bűvös gyűrű. Többen beszélik, miszerint Napóleon valahányszor parancsot adott a rohamra, vagy iitközet alatt vezényelt, mindannyiszor megszokott érinteni egy gyűrűt, melyet kis ujján hordott Látták, hogy e gyűrűt, midőn 18 — Ez néz! és csodálva mondja: „Er a bíró 1“ ön nem tudja? S t i r n e magas voller Feuer Das ist, das ist, das ist dér schöne Mayer!!! Csődöt kérnek Mayer ellen, Láss sie nur n o eh beissen, belien! — Ők nevetik most Mayerkát; Pedig már ő is hozzá lát, A kölcsönt dúsan visszaadni, — Csak reá kell ügyét hagyni. Majd meglátják, — még noch heuer Es lacht, es lacht, es lacht — dér schöne Mayer!!! 178 az Orsini-merenyletből csodásán megmenekülve, a nagy opera előtt kocsijából kiszállt, kegyeletesen megcsókolta. Az államcsíny alatt is, kandalója előtt ülve, vagy föl alá járva, űgyan e gyűrűt lázas izgatottsággal forgatta volna ujjún. Szemtanuk állítják, boulognei kiszállásakor, midőn a papirkamra előtt végbeszédét tartotta, e gyűrűvel játszott. Azt hiszik, az ama gyűrű, melyet I. Napóleon is bírva, már ez által mint talizmán tekintetett, melynek történetéből a mit tudni lehet, itt elmondjuk. Midőn Napóleon Lajos 1836-ki október 15-én édesanyjától Hortensia királynétól Arenbergben elbúcsúzott, , hogy a strassburgi kalandot kezdeményezze, Hortensia, mintegy sejtelmével bírva fia eseményteljes jövőjének, következő szavakkal adta -át neki ama gyűrűt, melyet egykor Josephine kapott I. Napóleontól a jegyváltásnál : „Vedd e gyűrűt fiam, hogy talizmánod legyen minden veszedelem ellen.“ És e gyűrű, csakugyan mint talizmán szere- 179 olvasta. 12* pelt a sedani napig I. Napóleon e szavak kai adta át Josephinejének: — E gyűrű a szerencsét lánczolja hozzám. Midőn Josephinétől elvált, szerette volna e gyűrűt, melyet nem tudni, honnét kapott, ismét visszakapni, de Josephine nem akart attól megválni; s a gyűrűvel csakugyan a szerencse is elválni látszott 1. Napóleon oldaláról. Josephine haláláig megtartotta a gyűrűt, s végakaratilag Hortensia királynénak hagyta, szivére kötvén, hogy az minden időre mint talizmán őriztessék meg a Napóleonok családjában mint ilyet hordozta Sédánig III. Napóleon s úgy látsztk, hogy utóbbi időben Eugéniának adta, mert szerencséje lealkonyodott. 270. A híres bajvívó. Egy nápolyi nemes 14-szer verekedett meg azokkal, kik Ariostot nagyobb költőnek mondák Daniénál; halálos ágyán azután bevallotta, hogy egyiknek müveit sem olvasta. 180 271. 272. 273. Ritka madár jó aő. Szicziliában egy ember tömlöczbe vettetett, mivel öt feleA gyöngyösi kir. törvényszék börtönének első rabja azon lakatos legény lett, a ki a börtönök ajtó-zárait készítő. .Midőn a börtön küszöbére lépett, körültekintve következő keserű szavakban tört ki: „Ezt nem hittem volna, hogy ez erős vasajtók, melyeket én készítettem — először is én előlem zárják el a világot." Az oldalfájásbau. A szenvedő nŐüterét nézvén az orvos, ez az együgyű előtt igen csodálatosnak tetszett, s meg nem állhatta, hogy e szavakat ne intézze környezőihez: Bolond ez az orvos, nekem az oldalam táj és ő kezemet tapogatja. 181 274. Báró von Viereck. Halléban egy „Báró von Viereck" tanult, ki tanulmányai bevégezósével, bátyja által Berlinbe hivatott. Elutazása előtt barátjainak búcsú-lakomát adott. Néhány barátja összebeszélt, hogy a báróval tréfás deákcsinyt követnek el, szinte külön-külön kocsira ültek és mellékutakon igyekeztek a bárót elkerülhetni, a mi nekik szerencsésen sikerült is. Berlinben az a szokás uralkodik, hogy a város kapuban őrt álló káplár az érkező vidékiek nevét feljegyzi. Pár nappal a deákok elutazása után Berlin séget vett, kik mindnyájan életben voltak és ellene panaszt emeltek; a birótól kérdeztetvén, miért tette ezt, így válaszolt, megakartam tudni, találok e jóra annyi között. Alig hiszem — felelt a biró — hogy e földön te jót találj, s azért a más világra kell vándorolnod, — s a bűnösnek feje vétetett. 182 város Halle nevű kapuján egy csörömpölő kocsi hajtott be. Az őrt álló káplár kéri az utazó nevét, a felelet volt „Báró van Eineck." Alig múlt egy negyed óra el, ismét egy kocsi érkezik és az abban ülő jelenti, hogy neve „Báró van Zweíeck“, a mi a káplárnak fejcsoválást oko zott. Egy negyedóra múlva ismét egy kocsi mutatkozik és annak tulajdonosa magát „Báró von Dreieck“-nek nevezi. Menydörgős átokkal mondja a káplár, hogy „Aller guten Dinge sínd drei“, de több ,eckiger báró, ne jöjjön, mert akkor a tréfának vége. Rövid idő múlva egy negyedik kocsi áll meg a kapu előtt. A káplár a nevet kéri és feleletül veszi „Báró von Viereck." Ez, Mars fiának már mégis sok volt. Egy lökéssel kirántotta a bárót, és mérgesen átadta az őrök nek. A megijedt és semmit nem sejditő báró csudálkozását lehet gondolni, midőn a káplár, folytonosan átkozva és fenyegetve, fel és alá járkált, Minden ellenzés nem használt, Báró von Viereck őrizet 183 275. alá vétetett, míg bátyját levél utjáu oda nem idézi, ki azután szabadulását eszközlé. A báró sokáig nem tudta, ki követte el ezen csínyt, mig barátjai azt később maguk el nem árulták. Egy angol kisasszony (nem olyan zárdaszüz) beleszeretett egy csinos fiatal törökbe, ki európai műveltséggel bírván, a nyűgöt ködös honába is betekintett. Szerelmét azonban nem adhatá tudtára szóval, mivel csak angolul tudott, a török pedig bár több nyelvet beszélt, de angolul nem tudott. Mit tett hát a kisasszony ? Miután ugyanazon étterembe járt ő is, a melyikbe a török, úgy ejtő, hogy egy Ízben a török átellenese lön. Hosszasan nézett a nyugodt leányka kelet dús fürtű fiára, de csak nem birta megigézni, — másnap szintén úgy tőn a hölgy, azon különbséggel, hogy midőn távozott, egy virág-csokrot dobott a törökhöz, mi a 184 276. Hasonlatosság a könyv és a nő közt. A könyv külseje gyakran csábitó — a nőé nemkülönben. A könyv borítékja gyakran többet ér tartalmánál — a nő borítékja nemkülönben. A könyvet nem örömest kölcsönözzük oda — nőnket hasonlólag. A jő könyv állhatatos barát — a jó nő nemkülönben. Hibát a nőben ép oly kevéssé szeretünk, mint könyvben a sajtóhibát. Könyvet és nőt egyaránt lehet törököknél olyan formát jelent, hogy „te nekem tetszel “, — a török persze észretért s rögtön követte a kisasszonyt, jelekkel adván neki tudtára hogy most már az övé ... a hölgy azonban nagyot sikoltott s — tölébredt . . . így van és a hölgy naplójában megirva, melyet egy amerikai lap közöl, pajzánul téve hozzá a megjegyzést, hogy azért sikoltott-e a hölgy, hogy álmodott, vagy azért, hogy miért ébredt föl ...?•< 185 venni pénzért. Könyvbe és nőbe sok pénzt ölhet az ember. Emezt, és amazt karunk alatt visszük az iitczán. Rósz könyvek és rósz nők egyaránt megmételyező befolj ást gyakorolnak. Könyvek és nők gyakran egyaránt zár alatt tartatnak. Sok könyv és sok nő érlelhetetlen marad mind végig. A könyvek és nők ára egyaránt csökken, ha avulni kezdenek. Vannak divatos könyvek — és nők; keresett könyvek és keresett nők. A szellemdússágot könyv és nőben egyaránt szereti a férfi. Könyvek és nők egyaránt vásárra kerülnek és alkudozni lehet — mindkettőre. Templomba legszívesebben szép boritékú imakönyvet viszünk — nőt nemkülönben. Sok embert a könyv és nő külseje elkábit. A könyvet a kirakatban bámulják meg, a nőket nem különben, ha mindjárt csak fényképüket is. Könyvet és nőt gyakran egyaránt boszúsan lök el maga mellől az ember. Idős könyvek és idős nők néha sok tiszteletet gerjesztenek maguk iránt. Könyvvel és nővel egyaránt sétára szokott 186 277. 278. Sajtóhiba. Egy fővárosi lapban olvastuk: a fene veszett eljárás valóban kétségbe-ejtő; e helyett a fennevezett eljárás, sat. indulni az ember a zöldbe. Könyvek és nők egyaránt becsesek magányban. A tapasztalatlan ifjúra nézve sok könyv és sok nő veszélyessé válhat. Vannak férfiak, kik könyvek, — vannak, kik nők miatt őrültek meg. Törvényszék előtt. Az elnök a vádlottat kérdezni kezdi. — „Bocsánat, elnök ur“, mond a vádlott, „kifogásom van a birák ellen." — Talán egy ellen?" — „Nem, uram, valamennyi ellen?" — „Miért.11 —- „Személyes ellenségeim/1 — „Mikép? — „Már egyszer elitéltek öt évre." 187 279. 280. Egy fiatal ember könyveket kölcsön zött egy kisasszonynak, többek közt XV I Lajos élettörténetét is. A könyveket a kisasszony vissza hozván, kérdi a fiatal ember, hogy melyik nyerte meg tetszését. ,,Nekem bizony — válaszolt a kisasszony — Kszui Lajos története tetszett legjobban." — Tehát a 16 ot X L 1 nak olvasta. Gazdasági. Egy városi kisasszony látogatóba ment a majorba, és a sois úgy akarta, hogy lássa, mikor egy pa rasztasszony a tejnek tetejét szedte le. „Mit csinál kegyed", — kérdi a kisaszszony. — „Hát a tej tetejét szedem le" — volt a válasz. — „Nemde aztán a disznóknak adja" — kérdi ismét egész naivan a kisasszony. 188 281. 282. Idyll a vasuti kocsiban. A napokban Debreczenben a N. Váradra induló vonat második osztályába egy fiatal ember, igen csinos utitársnővel lépett be. A többi utazók nem kis csodálkozására — talán boszuságára is — nem mint illik s mint Mikép lehet az egész világot megsérteni? Nem rég egyik, nem a legutolsók közé tartozó városban, megérkezik a jobbpárti követjelölt s tiszteletére nagy sokaságu nép tolongott az utczákon e sokaság között sétál egy atya fiával, ki kérdezvén atyját; mi oka van, hogy e poros utczákon oly különös sokan járnakkeinek ? Lásd édes fiam, ennek egyszerű oka az, hogy városunkban ritkán jelenik meg becsületes ember! — Kell-e ennél nagyobb kitüntetés! — és lehet-e a világot ennél simábban megsérteni?! 189 283. VanE doNagy pipák franczia A világ legnagyobb pipázója Klaés Rotterdamban meghalt, hányzö-király t földiéi a „? apjáé nak nevezték, s róla a lapok sok érdekes részi tét beszélnek el. rendes, egymásmelleit foglaltak helyet, hanem a nő egész kényelmesen a fiatal ember ölébe ült. De gustibus etc. gondolhatták a többi utasok. Midőn a vonat elindult, a konduktor bejött a waggonba jegyeket kontrolirozni. Fiatalunk kiveszi jegyét s átadja; de a konduktor a nőtő is kérte; erre fiatalunk nagy dühösenl ugrott fel s kérdé: hogyan kérhet Üt jegyet, midőn ketten csak egy helyet foglalnak el. Máskülönben is e nő menyasszonyom — folytatá — s ugyhiszem, hogy a vőlegény és menyasszony egy ! . . . Erőlködése azonban mit sem használt, mert a legközelebbi állomáson meg kellett fizetni menyasszonya utazását. 190 Van-Klaés szelid, nyugodt ember volt, de rendkívül bizarr jellem. Mesés vagyonából gyönyörű palotát építtetett Rotterdam közelében, -- egy nagy pipa- és dohány múzeummal. Mindenféle pipák, emberi és állati torzalakokkal, virágokkal és különböző növényekkel díszítve, a dohányzás legrégibb korából voltak e múzeumban összegyűjtve, eredet és chronologiai rend szerint. Nem lehet elgondolni, mily sokat költött e különös muze umra. Örömét lelte abban, ha utazok hozzá betértek, azonnal sörrel kínált és zsebeiket dohány nyal és szivarral megtöltötte. Van Klaes nem csak nagy dohányos de nagy sörivó is volt. Egy'' statistikus halála után kiszámította, hány liter sört és mennyi kilogrammé dohányt fogyasztott el a kövér Van-Klaes hosszú életfutása alatt. Naponkint 15 liter sört ivott, s 150 grammé dohányt füstölt el. Ez pedig 80 év alatt tesz 4383 kilóst, naponkint 15 liter sör pedig 438,300 liter sört tesz ki. Daczára ezen óriás ivó és 191 dohányzó képességének mégis 98 évet élt, és nyugodt halála volt. Néhány nappal halála előtt magához hivatta ügyvédjét, s miután mindketten pipára gyújtottak, a végrendeletet tollba mondta. Miután vagyona nagy részét rokonai, barátai s a szegények ég kórházak közt felosztotta, visszatért kedvencz szenvedélyéhez, s a végrendelet egyik záradékában meghagyta, hogy mindazon dohányzók, kik őt a végnyugalomra kisérik, 10 font dohányt és a legújabb divat szerint készített 2 hollandi pipát kapnak, melyeken az ő neve, czimere és halálának napja ki leend vésve. A rokonok és barátoknak meghagyta, hogy égő pipával kisérjék a végső nyugalomra, s midőn a temetési szertartásnak vége van, csak akkor oltsák ki és a hamut mindegyik pipájából koporsójára kell hinteni. A kerület és környék szegényei, kik temetésén megjelennek évenkint — halála napján — 18font dohányt és egy hordó sört kapnak életökön keresztül. Saját személyére nézve 192 a jó Van Klaes igen keveset kíván, megelégszik tölgyfa koporsóval, mely az fi régi havanna szivar-ládácskainak fájából legyen bélelve. Sírjába pedig, hol teteme pihenni fog, egy ládácska úgynevezett „Korporai Tabuks" t és egy csomag régi hollandiai dohányt kíván tétetni. Ezenkívül oldala mellé legkedvesebb pipáját, a „régiek legrégiebbjét“ és egy skatula gyújtót, aczéldarabot, kovát, egy darabka taplót kíván tétetni. „Mert nem tudni, mi adhatja elő magát" —■ jegyzé meg Van-Klae végrendelete e pontjára. — E ritka formájú végrendeletnek minden pontja teljesittetett. A szegények, kik a temetésre meghivattak,— „csoportonkint" jöttek palotájába és az udvarmester gazdagon ellátta őket dohánynyal és pipával; a hamut a pipákból a komló levelekkel koszoruzott koporsóm hintették; a palota közepén egy nagy dohányzó szalon állott pipákkal berendezve. Minden Van Klaes kivánata szerint történt, még a Gertrud szakácsnőjére vonatkozó záradék is, ki a 193 284. 285. 13 Népszámlálási adalék. Asszonyom — szólita meg a népszámlálás alkalmakor egy hivatalnok egy grófnőt — szabad kérnem családi adalékait, én a népszámlálási hivatal kiküldöttje vagyok. „Hogy jön ez mi hozzánk, — válaszoló a grófné — hisz mi nem a néphez, hanem az aristokratiához tartozunk. dohányt soha nem szenvedhette és kire ő élethosszig 50,000 franknak kamatjait hagyta, de csak azon feltétel alatt: ha naponkint egy cigarettet elszi. Az iskola hátrányai. „Kedves nőm — szólitá meg egy becsületes polgár nejét — én a Károlyt (6 éves) nem járathatom többé iskolába, mert előbb-utóbb többet tud, mint én és mindenütt blamiroz. 194 286. 287. Egy vidéki színházban „Korona és vérpad“ot adták. Ugyan mit játsznak ma a színészek, papa? — kérdi a teinsasszony a hazaérkező férjétől. Bizony hallottam a korcsmában, valami „rokona és vénpapot. “ Boldogult dr. N. N. egyike a leghíresebb orvosoknak volt a maga idejében, csak az volt a baja, hogy nagyon szerette a bort. Egyszer egy bizonyos igen súlyos beteghez épen akkor hívták, midőn Bachusnak igen sokat áldozott. Bemegy a beteghez, s a mint üterét akarja tapintani, ennek kezét balkezével megfogván, jobbkezével addig-addig tapogatott, hogy egyszerre csak saját üterét találta megtapintani: Erre aztán jól kikémlelvén tévedésből a saját üterét, egészen ko- 195 ez az 288. 289. a 4 fősreáltala ellopott 4 Megnőnek. Megtaláltad-e már krajczárosomat te rósz fiú! rivalt a vény megijedt fiára, ki halálsápadt megés közt kereste az ; krajczáros rézpénzt, mivel egy kiflit már 13* molyán e szókra fakadt: „Részeg ördögadta, fekete kávét neki!“ A pernyertes is apellál. Egy falusi atyafinak pőre volt és a port szerencsésen meg is nyerte; a biró ezt közli vele, mire a falusi atyafi nagy indignatióval apellálási szándékát fejezi ki. A biró azon hiszemben, hogy a jó ember nem érthette jól, megmagyarázza az apellatio szükségtelenségét, miután ő a port megnyerte; ez nagy hévvel válaszolja: Uram, én megakarom mutatni a nagy uraknak is, hogy nekem van igazam ! 196 290. Kuriózum. Szállást keresett egy úri ember. „Mi az ára?'' kérdi egy kiadandó lakosztályra nézve, a házi úrtól. (Négyszáz forint* —- volt a válasz. „Van-e hozzá istálló is?“ ,Nincs uram — viszonzá a háziúr, de meg különben is úgymond, uraságodnak mire való volna az istálló, hisz tudtommal nem tart lovakat: „Nem is részemre kérdem — mondja a szállás kereső .— hanem csak azt akartam megtudni, hogy van-e a házban istálló annak a szamárnak a számára, aki ezért a szállásért az urnák négyszáz forintot ád.“ vett rajta; hirtelen felugrik s csörgeti fülét: itt van papa, megvan papa, két krajezár, a többit is megkeresem. Hisz ez csak fele, te kópé. De két darab, felel a fiú, neki báto- ■ rodva. Hallgass, az nagy volt, ezek kicsinyek. Majd megnőnek, mint én és húgom. 197 291. Mire használható az ököl? Austrália őslakóinál a szerelmi nyilvánításra. Ugyanis: más törzs leányait szemelvén ki, az ártatlan gyönge teremtményeket meglesik, fejükre elkábitó ütést mérnek s hazavezetik. S ez embertelenség náluk a szerelem mel párosult igazságérzet. Furcsa. 2Q_2. Kiinondá a szemüveges asszentáló orvos egy megvizsgált bojtár felett a „tauglich“-t. ,Beosztatik az Ernest ezeredhez'' folytatá az alispán, és az ujonczhoz fordulva: ,baka lesz belőled fiam/ „Már tisztelem átossággal az urakat", könyörge rezgő hangon a boldogtalan rekruta, „ne tegyenek bakának, mert nem értek én a jóhoz, soha sem bántam vele." 293. Csütörtököt mondott. Egyik közelebbi társas vadászaton csak czéloz, csak 198 294. 295. Eduard és Kunigunda, Evek óta sze relmi (?) viszonyban állott egy gyógyszertári laboráns egy özvegy gyümölcsárus asszonynyal. A szerelmi turbékolások kcczéloz a lomhán repülő vadra egyik a sok közöl, s csatt, a puska csütörtököt mondott. Közel álló társa hozzá szól: Nem esett a vad, nem ám, felelt a boszankodó, közel volt a vad, de az idő már rajtam túl jár. Mit csinált az ur evvel az emberrel 1 kérdi a főorvos a borbélyt, kinek a körmei között adta ki a lelkét egy beteg, uram — válaszolt a borbély — én megnyirtam, megborotváltam, megköpülyöztem, fogát kihúztam, eret vágtam rajta, a mit én tudtam, mindent megpróbáltam, ha nem használt, nem tehetek róla. 199 296. Egy ezermester csalódása. Egy városi vendéglőben egy bűvész (Taschenspieler) előadást tartott és egy kros darabot tüntetett el. A közönség még ilyesmit nem zepette. Eduárd nem feledkezett meg arról sem, hogy Kunigundának összegyűjtött penészes húszasai is vannak, miértis ezekből időközönkint hol szép szerével, hol más módon requirált egynéhányat, hogy jó napokat csaphasson. Sejtette, később tudta is e manipulatiót Kur/gunda, de nem lépett fel erélyesen, — nehogy Eduárdját elveszítse. Múltkor azonban lángoló szivét túlszárnyalta a fösvénységi avagy más vágy, mert eompromissióba hozta lovagját. Ez ugyanis kézhez kerítvén dulcineájának takarékpénztári könyvecskéjét, avval kivett 60 irtot s a könyvet aztán visszatette helyére. Észrevevén ezt Kunigunda, feljelenté lovagját a rendőrségnél, mely is elfogatta őt s igy most a boldog pár részére következik a 22-ik eantate. 200 látva igen csodálkozott, de nem sokáig tartott az öröm, mert a szerencse kereke fordult, midőn nemesis gyanánt egy pa raszt ember lépett fel, a ki ugyanis productio második személyévé volt kiválasztva. „Nemde uraim, — kérdé az ezermester. — Látták, midőn a huszkrajczáros kezemben volt és most nincs, (Mindkét, oldalról általános csend) és mit gondolnak hol van most? (Még nagyobb csend.) Látják uraim, én tudom, hogy hol van (Halljuk!) Kedves atyámfia — szólitá meg a falusi gazdát — az ön zsebében van a huszkrajczáros, ne szégyelje magát és adja vissza." — „En nálam, — viszonzá a falusi gazda, — nincs már a huszkrajczáros hanem csak 12 kr., mert mikor a szomszédom a huszkrajczárost titkon a zsebembe dugta, mindjárt egy pohár sört fizettem ki belőle." 297. Szép bók. Ácslegények verekedtek egymásközt, befogatván, másnap mind- 201 298. a ki látta, a bíró: verekedést? egyik egy tanúra hivatkozott, a tanú felidéztetvén kérdi tőle — Ön látta tegnap azt a — Igen- — Milyen messze volt tőlök? — Tizenöt és egy fél lépésre. — Honnan tudja ezt oly pontosan ? — Megmértem, mer gondoltam, hogy találkozik elég vakmerő a törvényszéknél, a ki megkérdi. Törvényszéki jelenet. Egy követválasztásnál azon eset adta magát elő, a mi ugyan — elég sajnos — mindig előfordul, hogy egyik kortes a másikat czudarul elverte. De a pandúrok által elfogatván, másnap a biró még a kihallgatás előtt monda neki: „Kend Zöld Jancsit tegnap éjfél előtt megverte; ez büntetést érdemel." „Tekintetes biró ur — válaszol a deliquens — ha ezt tudtam volna, akkor éjfél után vertem volna ej. 202 299. 300. ..Maniácska, mit csinálsz ?“ „Toilettet, kedves gyermekem, aztán sétálni megyünk." „Ah, hiszen te még nem vagy olyan öreg, — mint a nagypapa, és már te is kopasz vagy, hogy parókát viselsz?.... Az ártatlan kis gyermek még nem tudá, hogy mi — a divat. A gőz. Egy nevolőnö kérdi már meglehetős nagy növendékeitől, hogy mi az a gőz? A válasz nagy csend volt, a mi pedig azt jelenti, hogy nem tudják. De egyik mégis bátorságot vett magának e csendet megtörni, és a madara et kérdezni, h’ogy hát micsoda fán terem ? „ A gőz — — a gőz — — hebegő most desperálva a nevelőnő — a gőz — — nem egyéb, mint a víznek az izzadása. 203 301. 302. Találékony rokonok. Egy alig 20 éves ifjú több ízben hosszasan beszélgetett egy közel 40 éves apáczával titokban a corridoron — állván pedig az apácza természetesen a rácsozaton belül. az ifjú kívül. A véletlen úgy akarta, hogy a kíváncsian fürkésző éber fejedelemaszszony egy alkalommal épen akkor lépdeljen végig a folyosón, midőn ezek szokásuk szerint egymással ismét bizalmasan beszélgettek. „Ki ezen fiatal ember? kérdé a fejedelemasszony megütközve s kíváncsian." „Rokonom, feleié habozva az apácza." Itt a hiánypótló, ott. a hiúság. „Nagypapa, mond csak, mi az, mit te a fejeden viselsz ?" „Paróka, édes kis unokám; anélkül öreg létemre kopasz volna fejem." 204 „Rokona?" „Igen: az Ö édes anyja anyámnak egyetlen leánya," A fejedelemasszony elégülten bólintva fejével, tovább ballagott; megértette-e a rokonság complieált ágazatát — nem tudom. 303. Csekély tévedés. Newton hires angol bölcsész és természetvizsgáló egyik reggel mélyen merült vala tudományos vizsgálataiba midőn gazdasszonya reggelijét, egy tojást, elhozta, melyet kis bögrében szándékozott megfőzni. Newton, ki egyedül kívánt maradni, azt mondá neki, hogy majd megfőzi ő azt maga. A gazdasszony a tojást ura órája mellé tette az asztalra s azt mondá neki, hogy annak három perczig kell főni. Kevés idő múl va ismét jött, hogy a reggelihez szükségelt edényt kivigye. De nagy csodálkozására urát a kandalló előtt látta állani, a tojás kezében volt, és az óra főtt a bögrében. az édes 205 304. Az uj szolga. Valaki a városban fiatal pórsuhanczot fogadott szolgálatába s igy szólt hozzá: „béred ez meg ez lesz, s ha jól viseled magad, minden évben ajándékot is kapsz, sőt öltöztetni is én magam foglak." A suhancz örült hogy ily felséges szolgálatot nyert, örömmel vette magára a libériát. Másnap reggel azonban nem mutatta magát. Az ur megunta a várakozást és nagy hangon híni kezdé, „Itt vagyok!" kiáltó, a szolga az előszobában álló ágyból. Végre az ur türelme is megszakadt, ki ment az előszobába, s miután szolgáját még az ágyban nyugodalmasan fekve találta, bottal akarta onnan kiugratni a ficzkót. „Na uram!“ mond a suhancz, nem úgy egyeztünk-e meg, hogy engem öltöztetni is fog? Én itt fekszem és régen várok már kegyedre. 305. Nagy különbség. A türelemről és a harag káros voltáról prédikált a tisztele- 206 tes ur, szépen elmondván hívei előtt, hogy milyen kegyes ember volt az a Jób pátriárcha, hogyan megtudott nyugodni az őt érő csapásokban és soha sem zúgolódott. ° Haza megy aztán, készül az ebédhez; leküld a pinczébe, hogy hozzanak fel neki abból a jo 34-ikiből egy üveggel. Hát azzal a rémhírrel jönnek vissza, hogy lepattant egy abroncs a hordórúl, mind elfogyott a bor. „Tyéűj veszedelemCanis mater!" kiált a pap, s elkezd jajveszókelni a tőle telik. "„Úgy; teletes i dulatoskodni; fel példa ki r ben. - . „Eb vissza a semmi mint h°gy an ugyan, feddőzik erre a tiszasszony, hogy tudsz úgy in- ; nem magad mutattad e gyanánt Jób pátriárchát, a úgy megnyugodott minden veszteség az anyja Jób pátriárchának : szól pap, soha sem volt neki, sem nemzetségének olyan 34 iki bora, az enyim, a mi elfolyt!“ 207 . Vadászni tatár, mi hordta vadász valami , s rádurransrét beleakadt a 306. A czigány fiának a bőre, járt a földes ur. Tudja a arra, a czigány fiát? a prédának nézte a bokorban, tott. Egy pár szem t.ó. purdéinas húsába. No lett orditás 1 Ordított a purdé maga is, de még jobban ordított az apja, hogy meghal a fia. A földes ur megijedt s csekhogy ne lármázzanak, adott száz forintot a vajdának; az meg is vigasztalódott szépen. Két hét múlva felmegy a dádé a földes úrhoz. „Hát meggyógyult-émár a fiad? kérdé az a mint meglátja. „„Egy csepp baja sincs már; köszönöm kérdését; — mikor tetszik megint arra jönni vadászni ?““ 307. Szép búcsúztató. Meghalt az Öreg dáde felesége, hej siratta is keservesen! Vigaszta a jó tiszteletes ur, 208 e 308. „Ne sírj Ferkó, ne sirasd őt olyan nagyon. Jó dolga van már annak, a jó Isten vette őt magához." A ezigány meggondolta magát szóra. „„Hát csakugyan a jó Isten vette magához a Marcsát — kérdező komolyan a papról. „Ha én mondom fiam, úgy van." Nagyot sóhajt erre a ezigány. „„No hiszen meg is gyűl vele ő szent felségének a baja/''" a sok rajkónak egy Feltalálta magát. Nehány ezigány vonult át egy helységen. A családfőnök a falu földesurnái ily szavakkal köszöntött be, magával vivén számos magzatját : „Adjanak ennek falat kenyeret!“ „„Hiszen nem elég annak egy falat" szólt az úr. 209 309. 310. nem kértem A város bőre. Nemes X. városának polgárai a múlt évben tapasztalván, hogy a mészárosok a marha olcsóságához mérve 14 Egyforma bánat. „Hát hallom, Józsi, megházasodtál ?“ „„Nem hazudott, a ki mondta." “ „Elvetted a szép kis Tercsát?" „„El, hát!"11 „No abból ugyan derék asszony válhatott! micsoda leány volt az, te Józsi!“ Józsi nem felel, csak egy keservest sóhajt. „Halálomig bánom, hogy meg előbb, mint te.“ „„De iszen nem bánod te azt jobban, mint én !“ “ „Adjon hát egy egészet!" szól a czigányok közül egy. 210 és haragosan ül okoz Bet Ön ] " aggodalmat. méregdrágán árulják a húst; az érdemes tanács tehát elhatározta, hogy valamelyik vásárban próbamarhákat fog vétetni.'' A próbavágás megtörténvén, amaihabőröket, mik ezúttal a város tulajdonai voltak, árverés utján akarták eladni. A város dobosa ilyetén formán hirdeté ki az árverést: „Adatik mindeneknek tudtára, hogy ma délelőtt 9 órakor a város bőre a tanác-ház előtt el fog íiczitáltatni. 311. Bodor: ITgy, kedves uram! ön most már egészséges és elhagyhatja a kórházat. Lába ugyan még dagadt, de az nem n eke m aggodalmat. eg: Bocsánatot, Doctor uram, ha lába dagadt volna, az nekem se okozna 312. Kalmár. Komolyan contokönyveinél. 211 313. 314. gyakran 14* Neje, (vén és rút.) Mi bajod? Micsoda képet csinálsz, férjem? Kalmár. Furcsa! Ha képet tudnék csinálni, akkor neked már tíz év előtt mást csináltam volna. Dictionárium. Alliance. Rövid barátság, hossza ellenségeskedés. Crisis. Politikai váltóláz. Nóta. Olyan zene, melyen maga a szerző szokott tánczolni. Csak elébb fogait liegyesiti meg. Z. nr öltözködése közben épen fogait kefélte, midőn X. asszonyság szolgálója hozzá jő és ebédre invitálja. — Nos el fog jönni? — kérdé az aszszonyság haza érkezett szolgálóját. — Igenis ténsasszony, eljő, csak elébb a fogait hegyesiti meg. 212 Programra. Országos eső, 315. Papírba csomagolva és pecsételve levágott emberfejet találtak a kerepesi temetőben. Valószinüleg ö n g y i 1 k o s volt, jegyzé meg egy értelmes férfiú. Compromissum. Megnyugvás a meg'' nem nyugtathatóban ; megértése az érthetlennek. Coup d’Etat. Hazárdjáték; politikai Nasi-Vasi. Associatió. Haszonegyesülés. Tömeges haszonlesés. Tömeges lefőzés. Factiosus összeadás. Megosztozás a valéságon. Börze. Henyetelep. Börzejáték. Henyetelep, mely mellett meggazdagodhatni. Abnormis állapot. Húsz év óta Európában rendes állapotot jelent. Protectoratus. Gúnygyámság, rosszabb az árvaságnál. 218 316. 317. Orvosi bizonyítvány. Alulírott, mint az emberiség jóakarója, sietek köztudomásra hozni, hogy Gr. mixtúrájával eddiggelő következő betegségeket gy ó gy it o 11 a m meg: 1. Bogváron X. adóinspicziens fagyás következtében mind a két fülét elvesztvén, a nevezett mixtúrát oly sikerrel alkalmaztam, hogy attól az inspicziensnek nem két, hanem három egészen uj füle nőtt, még pedig sokkal nagyobb az előbbieknél. 2. Sundabunda helységében Y. birtokos ur gyermek kora után oly vastag A rablók — hir szerint — egy gőzhajót is megtámadtak ; a közbiztonság őreinek azonban sikerült a merényletet annyiban megakadályozni, hogy a rablók csak a vasmacskát s a gőzös egyik kere két vihették el. ái4 két üveg mixtúrát eredmény oly fényes Sundabundáról megs egyéb eső dolszemhályogban szenvedett, hogy még Molnár budai plakátját sem volt képes szabad szemmel elolvasni; szenvedő birtokos úrral csak itattam meg s az lett, hogy Y. ur látta az afrikai napsötétedést, ilyen legnagyobb távolságba gokat. 3. Sárfészken Z. ur több hónap óta álmatlanságban szenvedett; elaltatására minden lehető szert alkalmaztunk, morphiumot, hivatalos lapokat, tudományos értekezést, azonban minden siker nélkül ; végre is G. mixtúrájától úgy elaludt, hogy tán a jövő követválasztáskor sem ébreszthetjük föl, pedig akkor föl akar lépni. Mindezek következtében a nevezett szert minden egészségesnek, betegnek, szőkének, barnának, élőnek, halottnak tiszta meggyőződéssel ajánlhatom. Dr. Sarlatáner 215 a 318. A Czigáudiak. Gr. Széchényi István 1347-ben ment először Tck Jtói Náraényig a Tiszán, kémlelve, ha váljon a viz alkalmas-e gőzhajózásra. Berczelnél kikötötte a hajót, hogy a partra tódult nép annál közelebbről csodálkozhassék rajta. A czigándiak közül is volt egy pár a bámuló tömegben, kik sorra megjárták a gőzös minden zegezúgát. Midőn ki akartak menni a hajóból, kérdező tőlük gróf Széchényi: — Nos emberek, hogy tetszik ez hajó ? — Nem találtunk benne uram semmi hibát. Csak az benne a legderekabb, hogy a kereke úgy kapari a vizet, mint a kutya. 319. Angol flastrom. Künn állott a szolgabíró háza előtt pipázgatva, s orrán va- 216 320. Hízelgő tudósítás. Nagyon régi időben történt, hogy E — vár nevű kis városban igen sok ország-világfutó csavargó fordult meg, kiknek üldözésére kiküldetett egy Comissio. Ezen Comissio aztán a város elöljárósága által rendesen tudositatta magát ezen ügy miképen létéről, s a bölcs elöljáróság többek közt ilyen tudósítást küldött; lami disznótorból emlékkép maradt jelet darabka fekete angol flastrom takart el, mig meglátva egy vén pór, megállóit és soká bámészkodott. A szolgabiró úr megsokalva ezt a bámészkodást rá förmedt: — Nos, mit tátod a szádat? — Hát csak azon csodálkozom tekintetes uram, — válaszolt a pór, — hogy állhatja meg olyan nagy úr létére, hogy az a légy már fél órája az orrán ül, s még sem kergeti le onnan. 217 esküttet 321. Ördög szolgabiró és Vörös esküdt. Igen sok évvel ezelőtt a szolgabiró meg esküttje együtt utaztak forsponton. A szolgabirót Ördögnek, az esküttet Vörösnek hittük. De a paraszt kocsis egyik lovát is Vörösnek hitták, a mely ló pediglen igen lustán húzott, miért is gazdája részéről ilyenféle áldáskivánatokba részesült: — Gyiiiíii teee Vörös, gyí! Hogy a menydörgős istennyila üssön beléd, de rost vagy 1 És a szolgabiró ilyenkor olyakat kacza gott, hogy szintúgy harsogott. — No uramöcsém, ugyan szép megtiszteltetésben részesül! — mondogatá esküttjének. Ez csak elnyelte a szót és hallgatott. — Mióta a Tekintetes Bizottmány nálunk volt, azóta semmiféle cső cselék nép nem háborgatott minket. 218 sem feledkezett, meg szolgabiró úrhoz Rövid vártáivá a kocsis ismét elkezdi régi nótáját ilyeténképen: — Vörös! .. . ejnye no, hát semmire se megyek veled, hogy b új nők beléd az ördög! De már ekkor az eskütt is elkaczagta magát. — A spectabilisról János gazda, — szólt a fordulva. 322. Az árvaiigyvéd. A régi jó világban egy ügyvéd valami négy éves árva hu pőrét vitte, kit — hogy annál nagyobb hatást idézzen elő — karjain vitt be a gyülésterembe. Az ügyvéd érzékeny szavakat használt védencze mellett, s szavait a gyermek keserves sírása követte, mire a bírák nagyon megindultak. Az ellenügyvédnek nem tetszett a sziveknek ezen ellágyulása, s azért kérdé a gyermektől: hogy miért sir? 219 323. Á rest trombitás. A Próféta próbájakor megáll egyszer a színházi gazda az orchestrum előtt s boszúsan rázogatja a fejét. — Mi a baj nagyságos uram? — kérdi tőle a karnagy. Nézze csak, — szól a gazda — az a fliegelhornista kicsit beiéi aj a trombitájába s megint leteszi, — felveszi, leteszi. —• Pedig még egy fliegelhornistára van szükség, — jegyzi meg karnagy. — Mit? szükség van rá? nö jó! Nem fogadunk kettőt, hanem adunk ennek az egynek liavonkint 5 írttal többet, úgyis elég ideje van hozzá, hadd fújja mindiga trombitát. A gyermek védőjére mutatva szólott: — Mert a bácsi csíp! A bírák erre dörgő kaczajban törtek ki, a gyermeket karjain tartó ügyvéd pőrét elvesztette. 220 324. 325. Rövid bírálat. Egy ismeretes rósz novellista X. úrhoz elküldött egy beszélyt a szerkeszHajtóvadászat. Szegény B. Laci, ki hatalmas élőéiről s humorisztikus naptárairól országszerte ismeretes volt, egykor zöld vadászöltönybe bttrkolődzva, vállán tarisznyával, hátán puskával s maga előtt két szép kopóval, keresztül — kasul barangolta Pest városának utcáit. — Ugyan mit fabrikálsz megint te Laci ? — kialt rá egy ismerőse. — Hajtóvadászatot tartok, — lön a felelet. — S itt a város közepén. — Igen, mert itt vannak tőségek. — S miféle vadakra hajtasz? — Kétfélére: először kacsákra, másodszor vad poétákra. 221 326. postai utón oly kérelemmel, hogy csak rövid szóval a borítékra Írja fel a bírálatot. Minélfogva X. ur bontatlanul küldvén vissza a csomagot, csak ezt irta rá: — Nyomástól őrizendő! A rászedett virsliáruló fin. Zalatnán egy virsliáruló Hu mindig el szokott volt menni az előadásokra, és a színfalak mögött hol egyik, hol másik színésznek szolgált jóizü virslijével. A fölöltözött s maszkírozott színészek akkor nem űzethetvén — m''s nap jött el a pénz után. A melyikkel legelsőben találkozott, azt szólitá meg a tegnapi virstli áráért. Történetesen nem az volt, a ki evett. Megszólítja a másodikat. — Ejnye te haszontalan! hát adtál nekem valaha virslit? — A Hu keményen szembe nézi: 222 327. a magukat! ... hogy ni cg ehessék! . . az a nagy A zavart színész. Fut nagy léleksza- .kadva a fiatal színész a színpadra. — Mindjárt itt lesznek! — kiáltja a háziurat játszó színésznek. — Már látni a nagy porfelleget. A nagyságos úr, meg a nagyságos kisasszony előre vágtattak, négy szürke pedig karon fogva ballag utánuk az országúton. — Hát nem magánakh volt fehér szakhála? — Eredj, a másik lesz az. — Téns ur, adja meg a virsli árát, — szólítja meg a harmadikat. — Ej, semmirekellő! hát ettem én valaha a virslidből? Takarodol innen? — Dejszen az isten bünthesse meg magukat! — Most tudom én miért öltöznek fel oly czifrán, és miért pacsin agolják be ’ a v i r s 11 i m e t 223 328. ‘ BUTATVÁNY. a legközelebb megjelenendő. „Az epedés óráiból" (czimü költemény INTÉS füzérből.) Néma holdvilágos éjben Két szerelmes enyeleg, Úszik a szerelmi kéjben Szende Ilka, hős Elek. Épen megfordítva mondta. (A s u g ó tanácsa.) Egy színész meg akart házasodni. Társai mindenképen ellenezték, és kívánták lebeszélni. Mit sem ért. Végre elő állt a súgó és igy szólt: — Barátom, egész életedben mindig rám hallgattál. — hallgass most is rám, s azt mondom : ne házasodjál! 224 329. Enyelgés a viszhauggal. Melyik a legkedvesebb adó ma? BUIOpy S melyik a legterhesebb adó ? •?p«q3 menybe Ilka szemlesütve alkot Szebb jövőről képeket, Mig Elek, ki szint’ andalgott, Csendet nem tör, ’s így zeneg: „Mondd", — de nem szaval tovább mert A szót Ilka vette át: „Máskor, hogy ha szerelmet vall „Kérem ne egyék — hagymát. „Drága Ilka! mond szeretsz-e? „Úgy miként az én szivem? „Mondj „igent" ’s szavad a „Egyenest oda viszem 225 330. Bolond kérdés. Melyik nő 331. Mi ez? 332. 15 0000000000000000000000000000000 valami, valami, valami. •íruvpsA spAasj ‘untass sjog nem festi magát ? •ouíjo''j b : zsbjb^ Tudományos. Tanár: Kik voltak a gépidák? Bagoly diák: Oly Idák, kik gép Se gélyével keresték meg kenyerük, azért is neveztettek gép Idáknak. 226 333. 334. öreg, de úgy nyakon vágja az elejti a tálat. Kacsa helyett krumpli. Aludt Zsiga czigány a pádon, csak úgy mosolygott álmában, mert az uraság megrakott asztalánál vélte magát ebédem Jön be Marczi fia egy tál párolgó főtt krumplival s rázza az öreget, hogy kelne föl ebédelni. Fölébred az Marczit, hogy Hosszu magasság. — Ejnye czigány, de közel van a fejed a lábadhoz — szólt egy magas növésű uracs a törpe czigányhoz. A czigány végig néz a hórihorgas uron. — En csak vagyok, ami vagyok; hanem a tekintetes ur, mig végig nézs magán, hát kiéhezsik, — volt a válasz. 227 335. 336. 15* — Te bibas — ordít rá Zsiga dádé, — nem tudtál addig várni, míg azst a récze pecsenyét el nem kőtögettem. Egy kis fill nagy éhcs-torkosan egyre nógatta édesatyját, hogy a fris pecsenye hői neki adja a legis legelső falatot. — Az atya idején jórendhez kivánván fiacs káját szoktatni, mohóságát igy csillapította : „jegyezd meg magadnak fiam, hogy a kicsinyeké mindig az utolsó falat.11 — Erre az eszélyes fiúcska rögtön ezt mondá: „édes atyuskám. hát mindjárt most add nékem az utolsó falatot.“ Az első Őrs. Az insurgens had künn a mezőn táboroz. A laktanya előtt nadrágba dugott kéz zel ül a strázsa és pipázik. 228 ÍJ ” n d^5 odabenn a i ordíthatok én, a sem jönnek elő." “ a mi 338. Női kíváncsiság. Bizonyos ügyben titkos ülést tartottak a bírák. Midőn ülés Jön az őrjárat, élén az ezredessel • a strázsa jól látja őket, de fülét sem billenti. „Mi dolog ez?“ riad rá az ezredes, nem tudja kend a kötelességét? miért nem kiált: „fegyverre." „„Van eszem"“ felel a silbak rendületlen pipával a szájában, „„mikor azok meleg szobában makaóznak, meddig tetszik, még 337. Véren szerzett szabadság. Újdonsült nemes ember, kinek apja mészáros volt, szörnyen debaehált az adófizetés ellen a megyegyülésen. „Nem hagyjuk, nem engedjük vérrel szerzett szabadságunkat!" „„Véren ám!"“ kiálta tel valaki ökörvéren." “ 229 ülésben ? édes fér339. 340. az jót, Melyek a fösvénység fokozatai? 1-ör. Mások jószágát megkíván ni. 2-or. Saját jószágából senkinek nem adni. 3-or. Az adottak fölött keseregni. Arany megjegyzés. Egy bölcs férfiú midőn hírül hoznák neki, hogy egy valaki joszat mondott felőle, a legnagyobb higgadtsággal így felelt: — Már hogyan is mondhatna aki rósz. után egyike a bíráknak haza érkeznék, ó leségc égvén a kíváncsiságtól, hízelkedve kórdezé férjét: — Mit végeztek az jeni! A férj feleié : — Azt határoztuk édes feleségem, hogy a titkot nem szabad elárulni az asszonyok előtt. 230 341. 342. 343. Hogyan aludt? Hogyan aludtál az éjjel pajtás? kérdi egyik utas másiktól. — En csak jól aludtam, de azok a szegény poloskák egész éjjel nem aludtak. Melyik szükségesebb? Mondd meg édes fiam — kérdi a tanító — melyik égi test szükségesebb, a nap-é vagy a hold ? - - Igen is — feleli a fiú — igen is, éjjel a hold szükségesebb, mint a nap, mert nappal úgyis elég világos van. Nincsenek otthon. Egy vallásgyülölő ur látván, hogy a barátfráter kére.getni jár a városban, addig addig álldogált ablakánál, mig a fráter oda nem ért, ekkor gúnyosan kiszól az ablakon : — Fráterkám, nem vagyok ám itthon. 231 345. Az öreg ur észjárása. — Ejnye bará tóm uram de csinos botja van, mondá Erre a fráter föltekint s nagy illemmel köszönvén egyszerűen válaszolá : — UgJ''8 tudom, édes teins uram, hogy uraságodnál nincsenek otthon. 344. A csizniadiainas észjárása. Borért kergette a legény az inast, de pénzt nem adott néki rá. Az inas persze üres üveggel jött vissza. — Hát te miért nem hoztál bort? mikor megmondtam, rivall a dévaj legény az inasra. —- Hát azért — mert nem adnak pénz nélkül! — feleié ez durczásan. Hm! pénzért a bolond is tud hozni; hozzál pénz nélkül. — ügy ám, — felel hirtelen az inas — tele üvegből a bolond is tud inni, hanem igyék az üres üvegből. 232 346. egy úri ember barátjának. —- Az ám! feleié barátja, csak — hogy az alkalmatlanságig hosszú. — Hát vágasson el a végéből. — Én is gondoltam már, de sajnálom, mert elefántcsont a fogója. — Ne a felső, hanem az alsó végiből. — — Igen ám, de fölfelé hosszú. az utczán szembe jövő A török követ észjárása. József császár udvarában a török követ is megtanult már annyi udvariasságot, hogy udvari bálokon és estélyeken a delnőket bon-bonsokkal szokás megkínálni. Ö is hát egy estély alkalmával sorba kínálja a szép és nem szép udvarhölgyeket. Egy hamis arczú, hamis vuklis és hamis szemű delnőt, midőn az nagy hajlongások közt egyet vett, ismételve kínált, hogy vegyen még egyet. — Ah! •233 247. 348. A másik baka észjárása. — Jaj pajtás az istenért ne hagy itt, el van lőve a lábam, végy a hátadra! — rimánkodik — Hát hadfi -- a miért ? — Hát csak, én seretnik ázs enyimmel kibikülni. minek köszönhetem e rendkiviiii kitüntetést? — kérdé örömtől ragyogó arczczal az udvarhölgy. — Hát annak, hogy magának mégegyszer olyan nagy szája van mint a többinek, — feleié a jámbor muzulmán. A czigány baka észjárása. — Káplár uram, melyik ázs ín ellensígem — kérdé Faraó barna ivadéka káplárját a magéntai csatában. az ni! — felel a kipirult arczú melyik ott szemközt jön! -- 234 egy lőtt lábú vitéz a königgraczi csatában egy futó czigány pajtásához. A more szive megesett pajtásán, miután előbb hátra nézett, hogy nem kapja-e el az alatt valami nagyfejü burkus, lehajolt —■ gyere no! szólt s felvette hátára a sebesültet; futott vele tovább. A golyók hajmeresztőleg süvöltöttek mellette jobbról is, balról is, egy hatfontos el is hordta a sebesültnek lehanyatló fejét — mit azonban a vivő a nagy zavarban észre sem vett. Végre kiért a veszélyes helyről, a tábor mögé, hol a sebesülteket kötözgették, terhét ott egy orvos elé nagy vigyázattal leteszi. — Kösse be doctor ur — szólt — ezt is. Az orvos rá néz szomorú mosolylyal. — Mit kössek be rajta, hiszen nincsen feje'' Visszanéz a czigány. — Ejnye akasztófára való huncsutja, hogy hurcsoltatja magát vslem — hisen azst hazsudta, hogy a lába van ellőve! 235 349. A huszár észjárása. Beszélt a szolgabíró egyik barátjához huszárjával együtt. El is látták őket enni és inni valóval, a huszárnak azonban szörnyű komisz bor jutott; a mi azonban ötét épen nem konfundálta, hanem elkezdte torkaszakadtá ból dicsérni. — A házi gazda azután azt az utasítást adta a cselédnek, hogy adjanak valami gonosz eczetre való rósz bort annak a huszárnak, hogy ne lármázzák dicséretével, — Ezt azonban még hangosabban dicsérte. — Ekkor már megsajnálta a gazda: — adjatok néki egy pohár ]ó pecsenye bort, parancsold a cselédnek. — Ezt azután a huszár nagy csendesen beszopogatta s nem szólt egy szót sem. — Hát — kérdé a házi gazda, — meg sem dicséri ? — Hm! ezt nem szükséges — felelt a huszár. 350. A zsidó észjárása. Szemüvegeket és egyéb optikai szereket árult a zsidó a 236 boldog emlékű fehérhajó udvarán. — Egy kötekedő kedvű földes ur oda megy pápaszemet választani; a többek közt egyet fölpróbál s azon át a zsidóra néz — Gazembert mutat ez a pápaszem zsidó, kiált fel a vevő. —• Az nem lehet, szólt Mózes — hadd lássam csak. Ő is felteszi, s ránéz a vevőre. — A biz igaz! felelt egész nyugalommal. 351. Az inas észjárása. Vadászni ment az iskolákból vakáczióra eresztett urfi czigány inasával, kinek föladata volt a lelőtt vadat aportirozni. — Került is vad elég, az urfi durrogott ugyan puskájával de semmit sem tudott lőni; hibáztatta azután a helyet, hogy nem jó, a vadat hogy nem jó kél, a puskát hogy rosszul hord, stb. Erre aztán az inas is megszólal, „de bizsony nagyságos urfi a zsidó csalt meg bennünket, mert alkalmasint olyan puskaport adott, a melylyel már egyszer Kittek. “ 352. 353. 354. nem nősülhet i barát! Jó rendszer. Mi jó rendszer, hogy 1 Püspök, kanonok s Sok férjnek a felesége Megunná igy itthonn magát. Emlékkönyvbe. Őrző angyala vagy férjednek bájos Irénke, Nézd, hogy az „örző“ szón kommá hiányt ne találj. Kérelem egy hölgyhez. Ha majd fenster parádéra megyek Engedd, oh engedd hogy boldog legyek. Nyisd ki a beriglizett salugátert Hadd lássam a nálad imázó pátert. 238 356. Egy társaságban beszélni akart a színész. — Hallgasson az ur, kiállt egy uracs — ön színész, ha én a színházba megyek, én is hallgatok. 355. Egy előkelő úri ember háza előtt ácsor. gott a brúgós czigány, annak rende szerint parádés ruhájába öltözködve s az ismeretlenek előtt sokat mutató nagy fehér masszapipából pöfékelve. Egyszer csak hozzá folyamodik nagy alázatosan egy lakatokat áruló tót atyafi, és kalapját szépen levévén, kérdi: — Tekintetes uram, nem tetszik lakatot venni? A czigány pipáját még feljebb tartva egész méltósággal mondá: —■ En nem veszek, hanem menjen be kend, ott bent lakik a bátyám, ö majd talán vesz. 239 a 357. Nyelvbotlás. „Nyolczadik pont" czimü vígjátékban a színésznek azt kellett volna mondania: „Még ma 18 látogatást kell tennem", beszélő orgánuma megbotolván, ezt mondá: Még ma 18 lágytojást kell ennem! 358. Furcsa kívánság. A czigány baldoklott, s egy kis vagyonkája volt, a felett akarván rendelkezni, elhivatott két ügyvédet, s midőn elvégzők a dolgát azt óhajtja a móré, üljenek két felől mellé. Mit meg is tettek az ügyvédek s kérdezvén okát, igy felelt az öreg czigány: Mig fiatal voltam sokat olvastam Jézus élete és haláláról, ha már nem élhettem úgy mint ő, hát legalább úgy akarok meghalni. 359. Csak azt ette volna. A b .. i plébánosnak igen szép répái termettek házi 240 kertjében; nagyon tájt rá a czigánynak a foga. Föl is tette magában, hogy elmegy megdézsmálni; e végből hátára vett egy zsákot s indult egyenesen a kertbe. — A plébános urnák két kutyája volt, az egyik neve „Czigány “ a másik „Mitás“. A plébános elkiáltja magát kezében kenyérrel — Czigány, Mitás! A czigány erre vissza telel; rípát, nemzsetes fétistelendő urám ! Mit a plébános meghallván azonnal kérdezte: czigány mit keresel itt? Ah! nemzsetes fétistelendő urám, de serencsitlenil jártám, á mint megyek, ecsere csák nágy forgó szil támadt, s bédobott ide á kertbe. — Jól van czigány — de minek a répa a kezedben? Ah! nemzsetes fétistelendő arám! á mint á szil ide bedobott megkápáskodtám, hogy tovább ne vihessen ; de a síi erilkedett s a mint in érésén kápáskodtám, á rípá kicsúszott a féldbil ! Hát tehetek in róla?! 241 360. Jól van czigány; erre is emberül megjeleltél, — de minek a zsák? Ázs — ázs — csak á fene ázst ette volná meg, feleié a czigány. Már régen meghalt. A czigány elmegy a festőhöz és igy köszönt: serencsés jó napot kívánok a nemzsetes piktor urnák ! Adjon Isten neked is czigány, mondd mi bajod? Ugyán kirem seretettel, fesse le ázst áz in kedves ereg apámat — feleié a czigány. Jól van — öt forintért lefestem — csak küldd el öreg apádat. Nagy szemeket mereszt erre a czigány 8 mondá: Iá, de meghált. A festő elneveti magát s igy szól: bolond czigány hát akkor hogy fessem le apádat! 242 A czigány erre még nagyobb szemeket mereszt, s így szól: hisen á Jizsus urunkat se látjá a nemzsetes ur, hát ázst hogy festi le? 361. Vitézség. Történelmileg nevezetességű, königgratzi csatából haza került egy közvitéz. Alig hogy betoppant szülei házába, jöttek rögtön a sok rokonok tudakozódni az országot világot látott atyafitól. Háry János bátyánk példájára ez is elmondott sok meg nem történt dolgokat. Egy elméncz sógor nem állhatta már a sok dicsekedest s igy szólt: Hogy van az sógor, hogy maguk mindég űzték azt a burkust s azok szaladtak, s maga volt az első az üldözők között, s mégis nem elöl kapta kend a lövés ple.zurt. Hm! — pattantott ujjával a gúzsba került baka, hát nem tudja kend, hogy hátul töltő puskája van a burkusnak? Egye? úgy! 243 „í _—~ j auy.)°k — 3f''" éhes czigány — há úgy volna 16* 362. Ez a regula. A katonai regula legszigorúbb része, hogy az őrök állomásaikat elhagyni ne merészeljék, — sem bebocsátani senkit ne engedjenek, felsőbb engedetem nélkül. A bécsi palota egy félre eső helyén van egy kis ajtó, melyen csak a császár maga jár, midőn észrevétlenül akar a kertbe menni, reggeli sétára. Egy alkalommal jókor kiment s kint időzése alkalmával őrváltozás történt, s midőn beakarna menni, az őr ellentállott s a császárt be nem bocsátá. Bármiként akarta is ő felsége az őrt személy azonosságáról meggyőzni, nem tehetett — s kénytelen volt a legközelebbi fő-őrállomásra menni igazolványért. Az őr másnap szigorúságáért érdemtett kitüntetésben részesült. 363. Czigány sóhajtás. Hej hajt az < 244 364. üstünk, á mint hogy zsírunk nincs, beh jó pogácsát sütnél most — haj! Hát éli ki vagyok? Boros fővel állt ki Kovács legénye, András az éjjeli őrködésre; megszólít egy arrafelé menő urat: ki vagy ? megállj ? A megszólított jól ismerte az őrt, tréfából így felel: „én vagyok Kovács legénye az András." Almélkodásba jön erre a nehéz fejű őr, nagy gondolkodás után egyszer felszólal: Uhui! „hát akkor én ki vagyok." 365. Rá Ón hevesmegyei lehet ismerni, nemde ? Úgy van, de honnan sejti ezt Uraságod ? — Hát arról a körmei alatt hordott szép fekete földről. 245 366. 367. Borzasztó dolog. Közel vala kimúlásához a fösvény, s a segítségül hitt orvos kijelenté neki, mikép négy vennyolcz óra elteltével alkalmasint átvándorol a rnenynyei paradicsomba. „ Áz borzasztó volna!" —■ tépelődék magában a haldokló. — Szent Jakab napja még két hónap múlva lesz, s én házbéremet már egész addig megfizettem Ilyenforma féreg. — Itthon vau — izé — Toportyán ur? — Megbolondult kend? kit keress itt ? — Hát a doktor ur nem lakik itt? — Tán Sárkány doktor urat keresi? — Az! az! Sárkány, Sárkány! nem toportyán. Tudtam, hogy valami ilyen pokolbeli féreg, de nem jutott eszembe, melyik ? 246 368. 369. Spreculativ szellem. Jó áron kelvén a gyapjú Pest* vásárkor, Abrahám gazda jó napot csinál magának, bemegy egy czukrázdába és almásrétest. Midőn meghozzák visszaküldi, hozzanak fagylaltot helyette. Elköltvén a fagylaltot, felkél és indulásra készül, de a ezukrászleány megállítja, kéri tőle a fagylalt árát. „Wie haiszt fizetni ? Hát nem attham helette olmás rétest ?“ A ki nincs itt. Keresett valakit az egyházfi a kivel fontos beszélni valója volt, s bedugta fejét a gyűlés terem ajtaján is, segy szót sem szólt csak nézegetett. — Kit keres kend? — kérdé egy presbytér. — Engedelmet kérek alázatosan, egy becsületes embert keresek, de látom, hogy nincs itt. — 247 virgoncz 371. Miért nem ? A német szolgabirónénak a szakáesnéja megjővén a piacáról, szánj'' lálgatja, hogy mit vett. — Igen de azt sem fizette meg! — Hát etthem? 370. Helyes felelet. Az iskolaigazgató, ki hivatalos rendeletek szerint iskolákat látogatni járt, — magyarázgatta, hogy a legelvetemedettebb embereket nevezik betyárnak. ,Hanem te kis fin, szól egy gyerekhez a nagyságos ur — ide sem hallgatsz. Tudom, nem tudnád megmondani, hogy nevezik egy szóval az olyan embereket, a kik nappal alusznak vagytevornyáznak; éjjel pedig az utczákon alá s fel őgyelegnek, hol csak a becsületes és jóravaló embereket bántalmazzák?" „De igenis, tudom — felel a eszü gyerek — az olyanokat nálunk — zsandároknak nevezik! 248 372. „ Egy pár tojás egy garas." — Jaj de drága! — sopánkodik az asszonyság. „Hát az altna hogy ?“ „Párja két garas.“ „Hallatlan ... ez szörnyűség. Morvaországban a tojásnak párja egy krajczár, az almának egy sáin garas." „Miért nem tetszett hát az országuk bán maradni, ha ott meg olyan nagy olcsóság van?" Azért, mert ott meg garasunk nem volt! Mózes és a finánczok. Pálinkát főzött a zsidó, a nélkül, hogy a finánczoknak bejelentette volna. Ki is főzte szerencsésen s az üstből a seprőjét is majd egészen kihordta már, midőn a vigyázatra kiállított tiu lélekszakadva rohan be : „Thátele jhünnek a fhinanczok!“ Nosza rajta! neki gyürközik a vén róka, meri ki a még hátralévő moslékot 249 s utczu.neki a nagy vizesakónak, bele az üstből a jó melegvízből, rá a sisakot s hadd égjen a tűz a katlanban. A víz ugyan egy kissé meleg volt, hanem az mit sem tett; lehűteni nem volt ideje. Mire a financzok megérkeztek, Mózes gazda már javában lubiczkolt a kénytelen fürdőben. „Jónap adjon Isten Mózes gazda. Pálinkát főz ugye aztán az embert meg sem hívná egy kupicza sligoviczára, ha maga nem jönne", mondja egyik íináncz. „Dehogy fhüzök phálinkát, idesfináncz uram, dehugy fhűzök, mikhur uljan betheg vagyok, alig bhirom magamath. Hanem háth az orvosh ur azt commendálta, hogy íhörödjek, azért egy khis vizeth melegítettem." Azonban a finánczok nem hagyták magukat elámittatni, felbontják az üstöt s majd leperzseli az orrukat a jó forró gőz s utoljára is saját szemeikkel győződnek meg, hogy biz az üstben csak viz van : fejet csóválnak és szép csendesen elmennek. 250 kérdést, a Alig bűzték ki lábaikat az utczaajtón, Mózes is kiugrott a fürdőből s jót nevetve mondá: „Die bab’ icb doch hinaus rhepetirt." 373. Helyes okoskodás. Midőn még BezirksAmtok helyett alkerületi biztosságok járták, történt, hogy egy szegény egyszerű székely atyafit küldött a község a bizottsághoz egy levéllel. Az illető góbé bekutyagol P. falvára s ott a hivatalban boldogot boldogtalant megkérdezett: Kiend a biztos? Végre a mellékterembe utasítják, a hol csakugyan meglelte a keresett biztost. „Az Isten á’gya me.g kiendöt, hogy szógál az egészsége?" A biztos megköszönte a góbé e szavakkal adta át a levelet. „Nézze meg kied e’ mit tartalmaz?" A biztosnak nem jó kedve lehetett, mert felboszankodva a levélhordó együgyüségén igy szól Írnokához: 251 374. gazdának egy t s azon i a gazdaember a nyakára az nem avval fenyegette „így vagyok én lássa, N. faluból mindég ilyen embert küldenek hozzám/* Az atyafi is meghallotta e mondást és nem is hagyta szó nélkül: Instállom biztos ur, ott vannak ügyesebb, okosabb emberek es mint én • de azokat ügyesebb, okosabb helyre kügyík, hanem ide én es megjárom !“ Elveszi.. Adós volt a gazdaember az adójával, küldték is a nyakára a sok Mahnzettelt, hanem az nem használt semmit. Utoljára avval fenyegette az egyik Steuer-einnehmer, hogy executiót küld reá. A többi közt volt a g szamara, a melyet igen szeretett járt ki a mezőre, dolga után látni. Evvel akarta megijeszteni őt az adószedő, hogy majd adó fejében elhajtja. „Bácsi, ha nem fizetni szépen a Steuerf, a mi muszáj meklenni, mekiássa én nem 252 tréfa csinálok, hanem elveszem a maka szamarát!“ „Bízom pedig kár lenne ténsuram, — mondja a gazda — kg.p ám maga még leányt is, miért venné el az én szamaramat. “ 375. Ki az ellenség? 0 felsége körútja alkalmával E. városában a gazdák is kirukkoltak, hogy a hivatalos tisztelet annál nagyobb legyen. ö felsége többeket megszólított köz iluk, a kik neki föltűntek s több apró kérdést intézett hozzájok. „A többi között egy alacsony termetű jó képű gazda embertől azt kérdezé, „Itt lakott e a 48-iki harcz alatt is ?“ „Igen felséges uram“ feleié amaz „Hát járt e erre ellenség?" „Nem járt biz itt, kérem alássan, csak az a hunczut német! 253 377. A l’OSZ levegő. Bach idejében szüret után járták a finánczok a pinczéket. Ily alkalommal a fináncz dcputátió beállított 376. A titok. Megállít a fináncz egy fuvarost a vámháznál s kérdi, hogy mi van a kocsi derekában fekvő zsákban? A fuvaros nagy óvatossággal súgja a fináncz fülébe, hogy biz abba zab van ; de a fináncz evvel meg nem elégedett, hanem átkutatta a zsákot s valóban nem talált abban zabnál egyebet. Dühösen förmed tehát a fuvarosra, hogy minek titkolódzik ha nincs akczis alá eső tárgy nála. „Ugyan kérem a fináncz urat, no beszéljen olyan hangosan — szóla a fuvaros, — mert ha lovaim melyek már hónapók óta nem kaptak abrakot, meghallják hogy zabot viszek a kocsin, egy tapodtat aem mennek tovább. 254 egy szőllős gazdához, ki akkor küldé le czimboráját egy kupa borért, de pinczéje még nem volt berendezve, azaz hogy a fogyasztásra szánt mennyiséget még nem rejté el. Alig hogy megérkeztek a finánczok, elébök ment, hogy le ne menjenek a pinczébe, mért borai még nem forrtak ki s olyan szeszgőz van odalenn, hogy még a bikát is megöli. Ne menjenek le hát semmi árért, mert akkor ugyan fel nem jönnek. Ó ugyan nem bánja, ha tetszik, próbálják meg de a történendőkért jót nem áll. Ezt azonban mind.oly hangosan mondá, hogy a lent levő czirnbora is hallhatá s tájékozhatá magát abban, mit cselekednie kell. A finánczok nem hajtottak ezen ismeretes cselfogásra hanem hosszú botra faggyugyertyát tettek s szép lassan leeresztek a pinczébe. A pajtás mindezt az ajtó mögött várta, s midőn leért a gyertyát szépen elfujta. „Szapperiót tíie habén Recht", mondák a finánczok, de azért még vagy 255 378. a gyertyát hanem, i. sikertelen experiháromszor leereszték i az mindig elaludt, s a mentációk után eltávoztak. MAGÁNYOMBAN. REGGEL. (Első kopogtatás.) — Kérem, nyissa ki az ajtót, meghoztam a kiflit reggelire. — Dugja be a kulcslyukon. (Második kopogtatás.) — Kérem a tiszta ruhát hoztam haza. — Menjen vissza s .varrjon rá g o mb o t. (Harmadik kopogtatás.) — Meghoztam a csizmát. — Subiczkolja előbb meg. (Negyedik kopogtatás.) — Mér hatszor jövök, nyissa ki az ajtót. — Ki az ? 256 379. — Kontót hoztam. — Jó ember eltévedt! sajnálom. (Ötödik kopogtatás-) — Levelet hoztam, — Alá kell írni? — Nem. — Úgy, értéknélküli. — De hátha nőtől van ! — Ah! akkor meg érdeknélküli! A szép-nem szépsége. — Ó- és újkori tanulmányok — (Az iró e czikkért a szép hölgyektől farsangi fánkot, másoktól pedig sodrófát vár, melylyel a fánkot nyújtják.) — Milyen a csinos lány? Olyan, mint a hadi lárma-jel, minden férfit talpra kiált. — — Mi sokaknál az érzés? Hamis pillangó sötét fenéken, vér játéka, mely csak a nyelvet mozgatja. . . 257 — Mi az asszony? Az asszony csak teher, szive olyan, mint a rejtett szó, ha egyszer eltaláltuk, nincsen érdeme. — Milyen az asszonyi természet? Az asszon; i természet még per alatt van, az élet a biró, s a mit nappal itél, azt este megmásítja. Az asszony esküvés után elhányja bőrét, s pille lesz, feje kemény, szive lágy, nyelve folyó, szeme tükör, mely másnak sima, a férjnek görbe képet mutat. Olyan, mint a déli nap, hevit, de árnyékot nem ad, érlel s fonynyaszt. .. . — Milyen olyik házasság? Olyan, mint a nagy nevetés, kedvvel kezdődik, jajjal végződik . . |:probatum est !:| — Mi a temperamentum a szépeknél ? Még fiatal, sanguinicus, minden felé szőkéi, szemről szemre néz, könnyen szeret, könnyen felejt, sir és nevet, a mint a pillanat kivánja, tüzérzékei intézik érzelmeit. Az első virág hulltával a 17 258 ember kikéi cholera jelenti magát, tele van feltétellel, mely ha törik szakad nyomoztatik, az indulat bosszúra s áldozatra kész; uralkodni vágyik, s ha csak lehet, férjét zugba szorítja. Őszkor, ha már kedves tolvajok nem kisértik beáll a melancholia: ekkor mindent komor szinben lát irigyelve más jó kedvét, mindenben s mindenütt hiányt érez, szenved, beteg, s nem tudja miért, panaszkodik a világ, de leginkább a férfiak ellen. — A legnagyobb télben jó a jótevő pflegma; de mivel ritka asszony ismeri el telét, a pflegma is ritkán találtatik náluk. . . — Milyen az asszonyi Ítélet? A szebb asszony is hitetlen imádó iránt kemény; az itjak ellen mindég részrehajló és tekervényes. . . — Milyen az asszony ? Olyan, mint az orvos, az ellene s mégis rászorul. . . — Mi a rokonság és különbség az asszony és a pénz között? Mindenik ad ékességet; mindenik 259 fa szerez barátokat; mindenikre tolvaj szem néz ; mindenik eldugva legjobb ; — csak az a különbség: hogy a pénz kiadva hasznai, az asszony megnyerve kínoz; az akkor csöng, ha elveted, emez ha tartod, akkor lármáz; amaz kemény, mégis segít, emez lágy, mégis megcsal; amaz régi bár, mégis kellő, ez ha nem friss- kettős kereszt. . . — Mi az asszonyi védelem ? Háló-süveg sisak helyett, oroszlány bátorság, és bátorság erő nélkül. — Jaj annak, ki arra szorul. .. — Milyen a rideg nőtlenség? Mindig árva, mindig szegény; száraz a kies mező, mindig komor és tövises. Mint a havas kopár csúcsa, tündököljön bár magasan, élet nem tenyészik körűié. Zúgó felhő eső nélkül, bolygó árnyék, mely mindenre homályt vett, s a mi jó benne csak az: hogy nem tánczol más sípja után, nem kesereg csalfa köny miatt, borzadva nenj nyúl öröméhez, nem szalad a házi pertől, hanem szabadon él és hal. . 17* 260 hogy — szagos, hogy! Bizonyítja ezt példája a 380. RÉGI DAL, RÉGI DICS.... azaz jelenkori dicsőségről. Toldva-foldva dúdolja egy XIX-ik századbeli szerencsétlen flautás. Ki mit szeret, ha nem (Oh boldog agglegények ! beh irigylem sorsotokat.) — Mi mégis a hölgy? A hölgy, ha nemes lélekkel bir, sok jót eszközölhet, ellenben a roszlelkü sokkal elvetemültobb, mint a férfi. A nő mindig mélyebben siilyed, mint a férfi. Az asszonyok vagy sokkal jobbak, vagy sokkal roszabbak, mint a férfiak. . . szép is, kedves annak, ------- j - j------ r—pipásoknak, Kik szüntelen pipázni úgy szeretnek, Noha attól a szájok olyan 261 Hej így nemcsak a pipásokról lehet szólani, Mert több példát is lehet mégehhez toldani. Lám sokan bort inni úgy szeretnek,hogy— Noha attól aztán oly részegek, hogy! A közösügyes sógorok meg mással élnek, A borivás közügyében ők nem cserélnek. Úgy iszszák az árpa levét, hogy, hogy, hogy - Noha attól aztán oly7 bolondok, hogy! Már most az a kérdés : bornál vagy pedig sernél Találták-e fel azt a szörnyet, amely szernél Úgy borsódzik a magyar ember háta, hogy — A kimondásnál majd csak össze nem rogy ! Kvóta, delegatio! ugyan hím-e vagy nő ? j nem tudjuk! de hogy egyremásra, többre nő, Háromszáz és néhány esztendő óta látjuk, hogy A baj több, az igazi magyar ember pedig fogy ! 262 Pedig tőlök No de hagyjuk, hadd csinálják, nevezzék is meg, sok közösügyes gyermek, Agglegény is kedves papa ugyannyira, hogy — Nyöghet belé, nevelheti, hisz oly kedves, hogy! Prüsszentsünk rá, tubákoljunk, benne oly jóság van, Gyönyört találunk a szünteleni felszívásban. Hiszen ezt felszíni sokan úgy szeretik, hogy — az orruk oly furcsa kémény, . hogy! Elég, hogy mienk a Mi lehet utálatosabb a smirkásznál, Vagy a tóban ugrándozó rut békánál? Mégis sokan azt enni úgy szeretik, hogy — Noha mások látni is úgy irtóznak, hogy? 263 keveset hogy — úgy bámulják, hogy! Sok szép férfi rút asszonyt vesz feleségül el, Sok szép asszony rút férfinak adja magát el, Mégis a szép a rútat úgy szereti, hogy — Noha más ezen dolgot úgy csodálja, hogy ! Sok asszony nem szereti az ö urát, mert Véle termit, de még (ah oh!) ambót sem nyert. Kxtrátoval meg olyan keveset nyer, Kis lutriról nagyra tesz s 381. Mi a világ? A világ egy színpad azzal a különbséggel, hogy ez nem deszkával van kirakva, hanem földdel, s igy a s ü 1 y e d ő is annyira természetes, hogy aki itten elsülyed, az ugyan többet nem komédiázik. A közönséges szinházoknál este szoktak játszani, itt rendesen mindig; és pedig 264 többnyire komédiát. — Itt is mint amott, mindenféle művészek találhatók : vannak ének-művésznők, aranyhangjukra azonban nem a szive, de a zsebje reped meg az embernek. Vannak tánczművésznők, kik azonban rendesen másokat szoktak megtánczoltatni. — Zenére nem nagy szükség van, miután muzsikálnak a világban eleget, csak győzzük járni, egyébiránt majd hegedül még szent Dávid, az elégetlenek kontráznak, a szerencsétlenek flótáznak, a nagy dob sem marad el; a szív és érdek egy húron pendül, a sors befütyül, a halál pedig hamvazószerdát mond a világ ezen hármoniátlan konczertjéhez, s a plust pedig majd elbőgi az öreg harang. De lássuk néhány darab kritikáját: 1. A gyermek: Vigjáték érthetlen dalokkal, gyakran ismeretlen szerzőktől. 2. A nő: Szeszélyes tüneményes színmű, a mai világban zsák-szoknyával s tömérdek változással. — Van benne 265 török muzsika is. — még uj, mindenhol tetszik, — de később üres házat csinál. Egy oldalbordából fordították még a viz özön előtt. 3. Házasság: Eleinte vigjáték dalokkal, szerelmi vallomásokkal és tánczczal; később dráma bőgő duettel |.probatum est:| és gyermekkorral. Ebben gyakran a házi barátok játszák a főszerepet. Szerzetté Adám apánk a paradicsomi almafánál. 4. A fér: Ködfátyolkép, melyben a kortina húzót a nő játsza. Sok helyen operára fordítják néma játékkal s előadatj ík ... papucsban. 5. Erény: Néma játék, párszori adatna után megbukott. . . 6. Pénz. Mindenütt nagy tetszéssel fogadott bűvös opera, de adni nem igen szereti az ember: mert azáltal veszt az értékéből; — nálunk nyomtatásban is megjelent. Eszerint az egész világ egy színpad, mi vagyunk a színészek, a szenvedélyek 266 382. PUBLICATIO. szerepelnek. Önérdek a súgó, a végzet a szerző, a halál kortinaeresztő. DrDrDrumm! Adatik az nemes férfi publieumnak tudtára, miszerint elhatározódni fog, miszerint keveseltetvén az tisztes asszonyi s lányi ’ publieumnak hosszú sleppjiik sokasága, inditványozódtatik, miszerint az férfi publicum is hosszú szoknyákat viseljen, de kirilonin nélkül, mert akin ez észrevétetődik, büntetés szigorúságával fog okvetetlenül részeltetni, mert különben nem férnének el az utezai térségeken, sem az tehenek, sem más állatok, szabadalmazott jövés menéskor, pegyig, mindenkinek légyen szabadsága, adassák meg minden állatnak az magáé. Éljen I Drrumm, drumm! 267 Továbbá az utczai öntözés eltiltattatik, mert megkezdődik azkvotás adóexecutio, lesz sirni-rinivalója mindenkinek doszt! Drumm drum! drummm! Végtére tapasztaltatott, hogy az alkotmányosszabadságot a korcsmárosok nagyban balul használták fel, meghagyatik, miszerint most már vizet nem szabad a borba önteniök, ha észrevétetik s tapasz taltatik, kemény büntetés vár reájok, ha csak törvéuyszabdalta módon be nem bizonyítják, miszerint bort öntöttek a vízbe, ekkor ártatlanoknak fognak degre dáltatnyi. Drumm, drumm drrrtimmm! 383. A hajszálak száma. Vájjon csakugyan megszámlálvák-e fejünk hajszála? Valaki, ki több szabad idővel rendelkezők, mint jó magunk, nekifogott megszámlálásuknak, figyelembe véve az illető haj szinétis. Fáradtsága jutalmául következő eredményt nyeré: A szőke fő hajszálai 268 385. Eredeti módon szedtek rá egy pária ékszerészt. Egy elegánsan öltözött fiata’ ur lépett boltjába névnapi ajándékokat 140,400, a barnáé 109,440, a feketéé 102,962, a vörösé 87,740 szál, természetesen az élet viruló korszakában, mert a „hold" periódusban, persze egész más eredményt nyernénk. 384. Egy furfangos tolvaj nadrág lopás miatt állt a londoni törvényszék előtt. A biró bizonyítékok hiányában a vádlottat fölmentette. A közönség oszlani kezdett, a bíróság s a vádlott ügyvédje nógatta, hogy menjen, szabad immár; — de az csak nem mozdult. Végre is türelmetlenül kérdezte ügyvédje, hogy miért nem él szabadságával; a tolvaj erre lakonikusan azt feleli: bevárom a tanuk eltávozását, mert ép azon nadrág van rajtam, melyet elloptam. — Erre aztán védője többé nem nógatta. 269 vásárolandó. Az ékszerész kitárta előtte boltja, minden kincseit — s a fiatal ur választott. — Megirta kívánságára még a számlát is, mely 3500 frankot tett ki. Lakását megnevezve, hová a vásárlottak küldendők kifelé indult, midőn egyszerre eszébe jut, hogy édesanyja számára egy órát is kell vásárlania. Ez is megtörténvén, elhagyta a boltot azon utasítással, hogy az ékszerészt egy óra múlva elvárja. — Az aranyműves megjelen segédjével a kérdéses lakásban, mely egy előkelő ház első emeletében van. Belépnek s a fiatal urat az első szobában találják, ez kéri, hogy várnának kissé, — míg bejelentené őket anyjának, kinek előbb az órát megmutatni akarja. Bemegy a terembe, melynek ajtaját kissé nyitva hagyja, be a szomszédos szobáoa, honnan az aranyműves következő párbeszédet hall: „Itt az órád édes anyám, egyszerű, amint kívántad.“ — „Oh ez még nagyon is csinos, nem vettélsemmit nővérednek ?“ — „Oh igen édes anyám, Ítéletet mond- 270 hatsz, mindjárt be mütatandom számlástól.1'' — Látom mért — felelt rá amaz viszont — hogy a számla jó részét majd magam kifizetendem." A fiatal e,mber visszajött az órával. „Anyám igen jól van hangolva — szól — szeretném, ha választásomat helyeselné s különösen, ha maga fizetné ki a számlát." Átadják az ékszereket, beviszi a mamához, mindig félig nyitott ajtók mellett. Az mindent igen Ízlésesnek talál, „de — szól — lássuk, mit mondanak hozzá nővéreid." — „De hisz én meg akartam lepni őket." „Nem, csak hívd be őket", szólt a női hang. A fiatal ur kijött az előszobába: „Nővéreimet kell behinom." Egy fél óra elmúlt, a várakozók türelmeskednek; odabenn csendes minden; végre kinyitják a terem ajtaját és — egészen üresnek találják, a szomszédszoba is szintoly üres, minden kimenet nélkül. — Lemennek a portás hoz: „A kérdéses ur épen elment, e lakást csak feltételesen vette ki s bánatpénzül 20 frankot tett le. Két nap óta 271 Bájos Cziczi! azzal foglalkozik, mindent felmérni, mert csak úgy akar behurczolkodni, ha minden bútora kellő helyet talál, én azt gondoltam, hogy önök kárpitosok!" —■ A csíny el lett követve, az aranyműves ékszereinek se híre, se hamva, s a tolvaj bizonyára hasbeszélő volt, ki a mama beszédjét oly kitünően utánozta. 386. A szerelem abéczéje. — Kezdők számára tanulmányul. — A = Ah! B — CZ = D = Dadog E = Ezen F = Friczi. G = Galambom H = Hallod-e I == Intelek J — Juttass K = Kegysugárt L = Lenczinek. 3T2 387. Sirásó vagy. m. p. A németnyelv dicsérete magyar oldalról. Hej német sógor! kik nyelved nagyra becsülik, Jöjj velek együtt, majd szépségét megmagyarázom. Lelked szél, pintyed és hordód mondani szégyen. Vájj bele asszonyanyád, az apád fát ér, paripád rossz, M = Mert N = Nekem 0 = Oh! Oh ! Oh P = Porba K = liántó S = T = Távozzál U = Utállak V =»= Véremből Z = Zabszem Jankó, 273 Mind télben, nyárban A lányod mit tud? libben szeretőt ha találhat. egyformán a gyereked kint. Hogyha magad gyalogolsz, csúfos járásod az utczán, Jár esztendőd, mász pinted, szalad a te salátád. A vizen gyüjtesz marhádnak télre takarmányt, Szénád háj, de habért röhög a ló mégis előtted, Vendéget ha fogadsz, azt mondod gazt fogadói be, Zsúppal kínálod, ha levest kér enni ebédre. Hogyha elejbe kanált teszesz, majd az , maga lefföl Es a villa kap el minden jó konczot , előle. Étked eezetje eszik, mind öl mind él az olajjad. Zsemléd csak szemmel szemmel van, és a szurok pék. 18 274: Kérdik mit s hol Ollód ser, hollód A szint farba szerelem a nyolca A tüzed ég s leled, a 388. Sokan ar.t mondják, a azért nyolcz betűs, mert ő Lelkedet a testből majd a eszel? szamarad szoktad mutogatni. fáért akkor szoktál kiabálni. rab, völgyed tál, hegye berreg. A tort emlegeted, ha kaput látsz, vagy ha bolondot, hlirt ringyóra ruházod. Bárányod csupa lám, c z i m e r a házad, követed bot. A szented hajlik, de azonban g e b e 11 az imádság. Esőd régen volt, mondod, de, szegény , is az áldás. Élted elfolyhat könnyen, mert áll csupa lében. tót rántja ki végre. 275 391. Általában panaszkodnak a papok, hogy kevés Évát keresztelnek; persze inkább 18* boldogság, én azt látom, hogy abban nyolczféle boldogtalanság van. Először is mindjárt a féltékenység, porolás .. . tyüj, ne is mondjuk tovább, mert még az ártatlanok megtanulják. 389. A füredi rectornramhoz, ha vizitbe megy ünk, úgy csikorognak az ajtók, mint a menydörgős menykő, nem csikorgás az, hanem súgás, hogy menjünk a pinczébe. 390. Furcsa képet vágott egy barátom, hogy temetőbe hintón vitetett ki egy derék magyar hölgy, ebben pedig semmi különös nincs, mert temetőbe előbb utóbb mindenki viteti magát; mért ne lehetne praktizálni. 276 392. 393 szeretik Éva jellemét mint nevét; bizon jobb is az Aranka, Piroska, Majorka stb. név! Füreden szórakozást következőleg lehet szerezni, Fürdés által, ez a fő, mert minden tekintetben ha nem fürdik az ember, hát fürösztetik. Sétálás lenne a második, de ebben nem nagy passiónk telik, mert németül hangosan és sokan beszélnek, magyarul igen kevesen és lassan. Szép tevés által, ebben mi inpraktikusok vagyunk, Csodálatos, hogy a viszhang ugyan azt mondja vissza a mit az ember kiált neki, háta kritikusok nézeteit mért nem helyesli az olvasó közönség? ezt már nem értem, pedig e kettőt ikertestvérnek szeretném ismerni. 277 394, Az uszoda várótermei igen egyformák, de nem, a nők termében egyes nő divatképek diszelgnek az oldalzaton; a férfiakéban igen jó volna, Garibaldi, Kossuth képei, de ezek rebellisek, tehát, Bach, Bruch vagy Schmerling, oh ezektől lehetne jó gusztusunk fürdeni, nagyon, jól érték a kopp asz tást. mert mi csak olvasóinkkal akarunk csevegni. Színházba való járás által erre színészeink tudnak felelni, és pedig behunyt szemmel. Halászat és rákászat által, ezt mi a politikusoknak engedjük. Csolnakozás által ez a legkellemesebb, mert evezni és kormányozni lehet s pedig kizárólagosan nekünk férfiaknak, a nők itt engedékenyebbek és pihen a papucs kormány. A többiek már középszerű hason mulatságok, hol vagy kártya vagy szív van a latban. Ez mind a kettő veszedelmes. 278 395. Ilire jár, hogy nehány uracs, holmi potom csekélységet, nehány százezer forintot összerakván cs ó k t e 1 e gr a ph o t készíttetnek, ezen aztán szétküldik a csókot s ahonnan vissza jön, oda menni kell s nőül venni a szép nőt. Nem lenne rósz, de ha majd egy vén asszony találja visszaküldeni .... 396. A napokban egy uj szinész a helyett hogy leesett a lovag a lóról azt mondá leesett a ló a lovagról, úgy kell mi-: nek adnak ily nagy szerepet neki, 397. Micsoda beszédrész ez: kanál! — Melléknév. — Már hogy volna az melléknév, he — — Hát csak úgy kérem alássan, hogy minden rendes háznál a tányér mellé szokták tenni. 279 399. Szeretlek én . . . 398. Aladárnak kereszteltek egy fiút. — Ej de kár ily rut nevet adni az urfinak. — Hogy is hívják csak öt? — Hát csak hallja kend Kanagárnak keresztelték el. Szeretlek én kedves rózsám, Nincs egy nyugodt napom, órám, Mindig reád gondolok csak, Képzeletem veled mulat. Ha asztalnál ülök s eszem Nálad bolyong az én eszem. Ha bort iszom, rád gondolok, S minden kortynál felsohajtok. Hogyha elkészül egy versem, A refrainje „szép kedv esem. “ Ha más lány megy a sétányon, 280 400. 401. orvosságot Elfordulok s nem is látom ; Rád gondolok alva, ébren, Teljesítsd csak egy kérésem ! — Oh, légy nőmmé bájos alak, Vagy add kölcsön a cassádat! — Egyék kegyed csak szőlőt vosság. — Dé én jobb szeretem az folyadékban mint pi 1 ulábatJ. Az ujoilCZOZÓ bizottmány előtt állt a czigány legény. Kutyabaja se lévén, kimondta az orvos, hogy jó- — Ne vegyék el a nagyságos urak, dehogy jó — rimánkodott apja — oly akastani való átkozsott ros kelyek, hogy sohse bírják megjavítani. az nagy or- 281 már tiszta fűszero t az a 402. Tekintetes ur! hoztam egy fazék zsírt, kenje meg vele perem kerekét. — Jól van fiam, jói van tiszta sor, ami tólem kitelik, szivesem megteszem. — Tekintetes ur, hoztam egy disznót segitseu vele peremen. — Jól van fiam, jól van, ez sor, örömest segítek ha lehet. Eltelt az év, s a disznó tulajdonos nyerte meg a pert. — Tekintetes ur, hát a fazék zsirom. — Sajnálom fiam, sajnálom, de nem tehetek róla a disznó feldöntötte. 403. Tudod-e Gyurka, mi szám? — Igen is: Kapa. 404. Miért szokták a bort meginni? — Mert abból nem kell mag hagyni. 282 szolgabirói hivatal eleibe álmarhavész vidékünkön ólálkodik, mel tartandó lévén, hogyha a I határában megfordulna, azonnal elfogatandó és a szolgabirói hivatal eleibe állítandó. 407. A falu bírái a communisról olvasván, nem tudták kitalálni, miféle madár lehet. Elmentek az árendás zsidóhoz. 405. Szabadságon volt czigány bakancsos mód nélkül szerette az öblösszáju stemplisben lévő bikavért fogyasztani, természetesen más zsebéből. Egyszerrajta vesztett s hevenyében rá olvasták az 50-et. — Hol voltál more? — Egy ötvenesem volt, azt váltottam fel itt a törvényszéken egyesekre. 406. Különös hirdetmény: „Tudtul adatik, minthogy pedig a , szemhelység 283 408. A czigánynő. Faluvégén a czigány konyhába Betekintek, nem megyek hiába, Betekintek, ott leiek egy lyánkát, Csillog szeme, úgy veti a kártyát. „Vad galambom, földön futó fecske, Mondj szerencsét, lesz-e szép menyecske? Lesz szerelmem, leszen boldogságom? Mondj szerencsét, lesz-e szép világom?" Kártyát rakott, amúgy ördögadta, Újra rakta, meg-meg összedobta, Iczig tudományos pofával mondá : — Ez a szó khommunisz zsidószó, annyit tesz, ami az enyém, az az enyém, ami a kegyelmeteké az is az enyém. — No hála Istennek, hogy a mi becsületes nyelvünkön nem tudnak ilyen tolvajszót papirosra nyomtatni. 284 a 11 409. 410. Egy ujabbkoii Kolumbus azt a szerény felfedezést tette, hogy a p o 1 i t i k á t Regényt olvastam, be jött egy paraszt, sokáig várt. Egyszer raegpillantám. Nos mi baj, miért nem szól? Engedelmet kérek, nem akartam háborgatni imádságában, meg nem foghatom, hogy lehet imádkozni és nevetni. Az együgyű azt gondolá, hogy minden könyv imádságos könyv. Meg-megnézte tenyerem pillámat Meg-megnézte mosolygó arczámat. „„Levele nincs annyi terebélyes fának, Mint a szerencséből, csókból jut magának, Annyi, hogy pengését sokalja a húrom, Csak egy piczi bagót adjon édes uram. 285 412. Felfordult világ-. De inár elhiszem, hogy a világ folyása Rendéből kihágott: Akármerre nézünk, mindenütt fonákság . . .! Soha, soha ilyen felfordult világot! 411. Fgy poéta színész lett, s nem méltányolták ? no de hogyan, egy szerepet adtak neki, melyben azt kellett mondania magamagáról, hogy buta, — és elmondta, dehogy! nem elég-e, ha egyszer a kritikusok igy vélekednek. azért szeretik oly nagyon, mert a szépnem egy szép neve rejlik benne Póli, vagy Pólika; hm! dehogy azért, mert egy betű változássá! k ölik a van bennej hogy az isten nyugasztalja meg ! 286 Kit költőnek mondunk, Elég bizonyság: A szarvas marhákat, juhokat, lovakat Nagyba nemesitik. gazdálkodni, a sequestrum és bankrót. az költ legkevesbet, — Notabene: bankót. — A született gazda nem tud Maga a mészáros többet nyom a fonton Mint sovány marhája; A zsemlék soványok, a pékek kövérek, S vastag szappanosnak vékony a gyertyája. A kereskedők most senkit sem keresnek, Mi keressük őket; Korcsmárostól még a vizet is megveszszűk S borunkra alighogy találunk vevőket. 287 S Ki iránt szivünkben gyűlölet érzünk: Barátul fogadjuk; Akiket bensőleg szeretünk, tisztelünk, Hogy ismerjük őket, azt is eltagadjuk, Becsületes ember egyenes pályáját Hasztalanul futja: Mászók, sántikálók hamar megelőzik, az emelkedésnek csak bukás az útja. Gyermek, akinek még sima orra alatt Pehely alig látszik, Mohó vágygyal apja élveit hajhássza, Es helyette apja szenvedélylyel játszik. A magyart megfosztják kész nemességétől Es „kvótás“ bnrgerrá lenni kényszerítik. 288 Kritikusok serge, irók és szerkesztők Semmiségek végett, van még is Vérünk is fellázad: Mégis azt beszéljük, hogy ily durva nyelven Urak közt beszélni: szégyen és gyalázat! Pénzért is megnézzük, ha komédiások M a j m o t mutogatnak : Pedig mi magunk is szinta majmok vagyunk. zsarnok divatnak. Hogyha szép nyelvünket veszély fenyegeti. Cziczomás majmai a Életünk regényes, csak alig Egy-egy jó regényünk; Színészek vagyunk mind, százféle alakkal; Színészekre mégis megvetőleg nézünk. 289 jÉn pedig úgy jártam, hogy midőn megírtam E Jeremiádot, Nr-m tudom, elől e vagy hátul kezdettem ! Soha, soha ilyen felfordult világot! Szüntelen perelnek és polemizálnak S olvasók fizetik meg a perköltséget. Könyvet vesznek kik úgy is tudósok, S eleget tanultak: Ostobák azt mondják: „nincsen rá szükségünk" S messze futnak tőle szegény nyomorultak. S még talán folytatnám, hanem attól tartok, Hogyha tovább zengem: Kalamárisomba nem is én a tollát, Hanem a toll fog majd mártogatni engem! 19 290 413. Jeles mondatok. 1. Korunk jelleme: inaszakadt gyáva módok, tettek helyett czifra szóözön, s öndicséret — az áldozat. 2. A mai szabad szájú világ rőffel méri — a mit araszszal vesz. 3. Oly mézes-mázos beszédű, hogy a füles tallért ki tudná csábítani a ládafiából. 4. Egy veréb miatt elégeti vetését. 5. Csak a valódi tudomány tördeli le a neveletlen házi modor és fogalmak idétlen békéit. 6. A tiszta szemérmetesség hasonlit a harmatlepte fehér rózsához, melyet legparányibb piszok sem mocskosit. 7. Tűz után ásít a kiégett katlan. 8. Minek annak asszony, ki egy lepényt nem ad egy jó feleségért? 9. Sódar faló korcsnak hölgy nem való. egy művelt 291 414. telek - Tüskék. Hajdan az ógörögök idejében mintegy 30 ezer féle bálványt imádtak s meggyőzték. (Ma az egy igaz Istennek sem képesek az emberek igazán szolgálni.) Hajdan a leányt dísze-, erény- és háziassága ajánlta nőül. (Ma a könyvi hivatal.) Hajdan az igazságot mezítelenen tisztelték. (Ma minélinkább beburkolva.) Hajdan szív és ész kölcsönöztek szavakat a szájnak. (Ma has és zseb.) Hajdan tüzes vassal sütögették az embereket. (Ma a rágalom nyelvével ) Hajdan a barátság testvéri szentség volt. (M a hizelgés.) Hajdan Scipio keserűségében ily szavakkal vett búcsút hazájától: „Hálátlan haza ! még csontjaim se nyugodjanak benned!" (Ma megfordítva, sokaknak a haza mondhatja: „Hálátlan fiú, nem 19* 292 érdemied, hogy csontjaid bennem nyugodjanak !“) Hajdan több bálvány t imádtak, marhákat áldoztak, sőt néhol embereket, s ezektől utálattal fordulunk el, mint a vadság borzalmas képeitől. (M a egy istent imádnak, a pénzt, ennek feláldoznák millió család boldogságát, s e miatt éhhalállal páros szenvedések szereztetnek és ezt a müveit világ neveti.) Hajdan az emberek erősek voltak, mint Toldi Miklós, ki fenyőszállal mutatott Buda felé. (Ma oly gyengék az emberek, hogy még szavukat sem bírják megtartani.) Hajdan a várakat kövekből építették. (Ma légből.) Hajdan a nők fontak. (Ma is befonják férjeiket.) Hajdan csak Atillát nevezték „Is''.en ostorának.“ (Ma kevés kivétellel valamennyi nőt.) Hajdan csak patika- és boltban volt 293 minden választó. mondották az az mondják, választóvíz. (Ma polgár száj ában.) Hajdan csengett-pengett a pénz — zsebünkben. (Ma kopog— a fogunk tőle.) Hajdan egyfélekép népesítették a temetőt. (Ma kétfélekép: homoeopatice és aleopatice. Hajdan a magyarok a hazáért áldozták fel magukat. (Ma pedig a hazát áldozzuk fel önmagunkért.) Hajdan „ki mint vetett, úgy aratott." (Ma egyesek vetnek és közösen aratnak.) Hajdan esküvőnél az „Igen“re „ámen". (Ma is de megfordítva „nem a“. H aj dán csatában kardoskodtak a magyarok. (Ma bor mellett.) Hajdan rovással beszélgettek egymással a távollevők. (Ma is, telegraphice.) Hajd an tatár, török dúlta a belbékét. (Ma a politikai lapok.) 294 nem hitték, hogy a föld Hajdan három tengerpart volt Magyarország határa. (Ma szinte három tenger, a muszka, a kvóta- és a közösügy-) Hajdan egy oldal-bordából asszonyt képezett az alkotó, s mennyire csalódott benne! (Ma mennyit lehetne a hongyülési oldalból alkotni!) Hajdan vendégszeretetéről volt híres a magyar. (M a fukarságáról.) Hajdan az egri nők forró olajjal öntötték le a törököket. (Ma nők hízelgéssel teszik tönkre férjeiket.) Hajdan a nők a nyilast szerették. (Ma a nyilast szeretik.) Hajdan mi fehérítettünk vásznakat s más szennyezte be. (Ma más fehérít s mi szennyezzük be.) Hajdan a nő egyszerűségéből volt kedves. (Ma terjedelmességéről.) Hajdan a hűtlen nő kiábrándulás után tüzbe ment. (Ma is, de más karjaiba.) Hajdan 295 fordul. (Ma meg tények bizonyítják, hogy felfordult.) Hajdan álomból magyaráztak. (Ma életből is eleget lehet.) Hajdan a királyok se tudtak Írni s bölcset sokat lehetett találni. (Ma a parasztok is tudnak írni s bölcsre vajmi kevésre akadhatunk.) Hajdan idegen bűnökről is volt fogalom. (Ma már semmi bűn sem idegen.) Hajdan az eskü letétele előtt viaskodtak egy hölgy bírásáért. (Ma esküvés után nyílik meg a küzdés sorompója.) Hajdan a vallásháború dúlt a föld népe között. (Ma sok helyütt válás háború.) Hajdan hét vezére volt a magyarnak s boldogult. (Ma mind vezér akar lenni, azért nem is boldogulunk.) Hajdan tüzes nyelvek az égből hullottak alá. (M a nem hull; van elég a demokraták és nem demokraták között, no de még az asszonyok között mennyi!... 296 csók eljegyzés volt. (Ma pirulhasson, vagy Hajdan a bőr. (M a a Hajdan '' (Ma bérrel.) Hajdan a férfiak hordák a legyezőket. (Ma a nők szeretnének sokat ellegyezgetni.) Hajdan csak a nők tartoztak a papucsrendhez. (Ma marsok férfi is beíratja magát.) Hajdan legdrágább portéka a becsület volt. (Ma a legolcsóbb.) Hajdan a spanyolnőknek, ha özvegyek lőnek, kolostorba kelle menniök. (Ma uj hóditásról gondoskodnak.) Hajdana megjegyzés.) Hajdan a házak álltak messze egymáshoz és a szivek közelebb. (Ma a szivek állnak egymáshoz távolabb s a házak közelebb.) Hajdan a nő pirult, mikor szerelmet vallottak neki. (Ma alig várja hogy nem is pirul.) papiros olyan volt, mint a bőr olyan mint a papiros.) vérrelszerezték anemességet. 297 Hajdan a nagyok leereszkedők voltak. (Ma fölereszkedők.) Hajdan a szemérem egyik főerénykép tisztelteték.(Ma unottportéka,nagy teher.) Hajdan népvándorlás is volt. (Ma is van, elvhűségben.) Hajdan öregek tanították a fiatalabbikat tapasztalásból. (Ma fiatalok tanítják az öregeket — divatból. Hajdan kirohantak a vitézek a várból vért ontani. (Ma korcsmába rohannak bort fogyasztani.) Hajdan nehéz volt egy családnak tönkre veszni. (Ma könnyen előidézi a vechsli.) Hajdan kurta ruha, hosszú haj díszítette a magyar lányt. (M a hosszú ruha, rövid haj csinálja porfelleget, t i. utczai és puderporban ) Hajdan hordóban lakott a bölcs s egyedül. (Ma osztrák szószban közösen.) Hajdan a házinők a kiadásokat húzták össze. (M a derékfüzőjök összehúzására fordítanak több gondot.) 298 415. 416. Biztos térkép. Az utolsó hadgyakorlatok alkalmával egy tábornok az ő térképe szerint a huszár ezredesnek megparancsold, hogy ezredével azonnal az x erdőt szállja meg, kis időre a tábornok bámulatára az egész ezred vissza vágtat, a tábornok dühösen rohan az ezredesre, hogy mért nem teljesité az ő parancsát, jelentem ássan szólt az ezredes, hogy az erdőt nem találtuk azt mondák az emberek, hogy Pottán pesti gyufa gyámok már 20 év előtt az erdőt felhasználta. Babonás hiedelmek. Ha a szobában elalszik a gyertya anélkül, hogy azt valaki elfujta volna: akkor meghal valaki a szobában levők közül. — Ha a halottnak félszeme felpattan, az azt jelenti, hogy annál a háznál még meghal valaki nemsokára. 299 — A ki után az ajtó magától kinyílik, az meghal nemsokára. Ha a szobában valami bútor pattog: az azt jelenti, hogy ott meghal valaki. — Ha valaki az akasztófa alól akkor vesz fel forgácsot, mikor akasztanak s azt a vásárokra magával viszi, áruinak mindig sok vevője lesz. — Ha az ember a temetőt éjjeli 12 órakor körüljárja meghal. — Ha valaki galambot akar tartani, lopja el a koldus botját, tegye a galambdúca alá; s akkor galambjai nem mennek el soha. — Ha a fecske a tehén hasa alatt repül el, akkor a tehén vért ad tej helyett. — Ha a seprőt az ajtó háta megé teszik mikor a bába a házhoz megy : akkor nem ronthatja meg a gyermeket. — Ha a tehén hornyát megölik s vérébe mártva kenyeret adnak anyjának : ez elfelejti hornyát. — Ha rúg a tehén, akkor egy mogyorópálczát a temetőben éjfélkor valamely 300 417. Apróságok. A nő ha valóban szép akar lenni nem arczára, de lelkére kell fordítani minden gondolatát. A lélek szépsége túlszárnyalja a test bájait, az arcz elhullott kellemei felett, a szellem még sokáig világítja meg az élet éjszakáit. Á női szépség egy kinyílt virág, melyről minden kamasz szakaszt egy levelet s a férjnek csak a tüskék maradnak. A kar, mely édes érzéssel fonódik át nyakadon, egykor a halál méregkelyhét nyújtja számodra. sírba kell szúrni s másnap haza vinni s ezen pálczával keli megverni a tehenet és az nem rúg többé. — Ha a tehén nem adja le a tejet: egy kötőt az ól küszöbére kell tenni, fejszével szétvágni s akkor leadja a tejet. — Aki két Karácson közt — lómai és görög katholikus között — puliszkát főz: az rühes lesz. 301 A szép nő tudós szeméten úgy tűnik fel, mint füvész előtt a virág, mérget és gyógyszert egyaránt von ki belőle. Az aristokratia ellenlábasa a democratia, a papi uralomnak a liberalisraus, a női emancipatiónak a valódi családiasság. A szép nő kellemesen ragadja pillantásunkat, szeretjük őt, de lekötelezni csak szelleme által képes. Jaj azon családi körnek, hol a nő, nem mint anya, nem mint a ház angyala, hanem mint parancsoló démon szerepe] a háztartás teendői felett. A női zsarnokság sokkal szigorúbb, mint a férj parancsnoksága: a férj hibáit mindég eltudja simitni a női gyöngéd tapintat, mig ellenben a nő hibái elsimithatlan nyomokat hagynak a családi életben. Olt, hol a nő parancsol, s a férj engedelmeskedik, hátulról kezdődik a háztartás. 418. Egy amerikai hirdetés. Egy pennsilvániai lapban a következő hirdetményt 302 419. X. ur a következő bizonyitványt állitá ki cselédjének: lánczos Náni, ki 11 hó híján egy évig szolgált nálam, s magát ez idő alatt: ° szorgalmasnak — a kapu előtt állásban, mértékletesnek — a dologban. gondosnak — maga iránt, gyorsnak — a mentegetődzésben, barátságosnak — a férfiak iránt, hűnek — a szeretője iránt és igaznak — ha minden el volt zárva, mutatta. olvashatni, mely alá egy tekintélyes polgár neve van irva: A közönséghez! Nekem sok fiam van, de egyetlen leányom sincs. Közelebb ismét egy ikerpár szaporitá fiaim számát, minek következtében arra határoztam magam, hogy az ikreket egy leányért elcseréljem. Ajánlatok e lap szerkesztőségéhez intézendők. 303 dolgoz420. Két Ügyvédjelölt, ügyvédi vizsgára ment Pestre. írásbeli dolgozatul kaptak egy pert, melyben az egyik a felperest, másik az alperest képviselte. A két ügyvédjelölt egy szobába záratott, s ahelyett, hogy dolgoztak volna, hosszú esibuk szárból dohányozva nézték a világot az ablakból. Nos ? kész a per? Az elközelgett vizsgálati órában kérdi az elnök. A felek kiegyeztek, s igy nem tünk. Ha a felek kiegyeztek, úgy nincs szükség ügyvédre. Lön a válasz. 421. Egy asszonyság aki arról nevezetes, hogy nemes származásával mindenki előtt dicsekedni szokott, a múltkor igy nyilatkozottt: — A mily bizonyos, hogy nagy különbség van a porczellán-, czin- és cserép- 304 edény közt, ép oly bizonyos, hogy az emberek közt is van ily különbség. így a nemesség a porczellán, a polgárság a czin s a paraszt a cserépedény. Az inas meghallotta, úrnője e szellemdús értekezését. 422. Praktikus reczipe a uővilág részére. Hottentottából ferdíti egy vén doktor. Sohasem fog az igazán szerettetni, aki egyedül csak önmagáról gondoskodik. Aki tüzet akar, annak sokszor szenvedni kell-a füstöt is; a legtisztább szeretet tüzének is van füstje, mely sokszor könyet facsar. Ha az irigység 1 á z volna: legtöbb nő örökösen feküdnék. A nők életében kivált: egy p i 11 an a t, ezer más szomorú pillanatok eldöntője. Egy szál ma gúny hó, melyben mosolyognak, többet ér, mint egy dísz-terem, ahol sírnak. 305 2Q Az o k o s n ő férje erényeit márványba : hibáit s bántalmait vízbe szokta írni. A legszebb erény is okosság nélkül annyi: mint a szépség néző szemek nélkül. Aki házast rsa iránt a bizalmat elveszti: annak alig van már veszteni valója. A női erény a tiszta, fényes hóhoz hasonlít, mely első fényét soha sem nyeri vissza, ha egyszer elvesztette. A férfi bámulja a s z épsé g e t: de az erényt tudja csak állhatatosan szeretni. Mennél többször nézegeti magát a nő tükörében: annál homályosabb lesz szív világa. Egy bájos, ártatlan arcz nagyobb hatalom, mint száz álnok szónok. Minden gyönyörnek van iszapja; azért nem kell nagyon fölrázni, mert zavaros lesz. Nem szokott jól menni az oly háztartás, hol a tyúk kukorikol, a kakas pedig hallgat. 306 423. 424. Kérdezték atyja? A bujdosó honfi szerepét adá nemzeti színházunk egyik jelese. a rajkót él e, még az — Dehogy él, dehogy él! Sopánkodék a szegény. — Hát mikor halt meg és hogyan? — Hát tavaly, bubánattyába meghasádt a sive a seginynek hogy felakasztották. Minél jobban ismeri az ember magát: annál hajlandóbb a békülékenységre. Legjobb eltitkolni azt, a mit nagyon szeretünk, amitől nagyon félünk, és amit gyűlölünk. Aki mindig boldogtalanságról panaszkodik, rendesen hallgatni szokott oktalanságáról. 307 425. Egy tatár fejék. Eddig általában azt hittük, hogy csak civilizált népek közt állhat fen oly barbár szokás, a minőnek hölgyeink hódolnak, a midőn fejőket ama chignbnnak nevezett nehéz sulylyal terhelik. Azonban él Ázsia belsejében egy határ-törzs, a kulmánok, kik fölött egy éltes nő uralkodik. Erről beszéli egy orosz szemtanú, hogy látta, midőn egész fejedelmi diszben egy másik tatár-törzs főnökével bizonyos ügyben értekezletre jött össze. A fejedelemnő haja hosszú fonatokban lógott le, melyek annyira meg voltak terhelve arany pénzekkel és más drágaságokkal, hogy járás közben két férfi támogatására volt szüksége. — 20* — Oh ép! — fohászkodák szerepében, — mikor hajthatom már le egyszer za vártáján nyugalomra fejemet ? — — Majd ha múlt évi kontóját kifizette, kiált le a karzatról szabó-hitelezője. 308 426. a jéghordatás alkalmával ritókul, s az i körűi bizonyosan mulók. Még most korai lenne e derék matróna példáját nálunk követni, azonban bankjegyek kedvező hatással volnának alkalmazhatók papírtekercsek helyett hajfodoigy mutatkozó ifjú hölgyek i nem hiányzanának báX. község elhatározta a jégverem építését. A tanács együtt volt. Előáll egyik s igy szól: Ez már igen sok jég, hát hova teszfogy?“ az egyszerű együgyűszűk ha el nem A jegyző látva séget, ekként felelt: „Majd ha a legyek köpködik, aztán megférgeSedik, kihányjuk !•“ 427. Egy fiatal ember minden áron hiressé akart lenni, részben el is érte czélját, mert úgy ismerték, mint a rósz pénzt. 309 428. jEgy ízben barátjának dicsekedve monda: „Barátom! talán nincs ember a vármegyében, a ki engem ne ismerne." „Elhiszem édes Gusztim, s ez igen rósz ómen a te tárczádra nézve! N. község bírája hires volt, Ítéleti bölcseségéről; túltett még Salamonon is. Egy kárvallott került hozzá, elmondva, hogy Sára ellopta a ludját. A biró meghallgatta a vádlót és vádlottat, s ilyet. Ítéletet rebegett: „Hogy te Már! gondatlan gazdasszony vagy, ez a dolog világosan bizonyítja; hogy te loptad volna el Sári, az gőtédben tapogatódzó gyanú; elbocsátlak azon Ítélettel, hogy máskor jobban vigyázz jószágodra Mári, te pedig Sári, ha még egyszer ilyen gyanúban ide jutsz, megadod Mári ludját." És az ítélet használt. 310 mondá 430. B. községben szép számmal, éldegélnek a szegény legények, kik másnak adják a munkát, maguknak kívánják a hasznot. A szükség őket nagyobb tevékenységre szolita. Hozzá is láttak a kisajátításhoz, de hová tegyék, hol a gazdátlan jószág biztonságban lehetne ? A felelet kész volt. P. régi nagy család sírboltjába helyezték el a holmikat. 429. „Beli kedves kis leány,“ — agy ur a mellette álló szöszkére. „A mama mégis mindig azt mondja, hogy én nagyon rósz vagyok," — jegyzé meg a szöszke. • „Kicsikém, ha maga kedvessége mellett jó is lenne, úgy édes kedves lenne." „Jaj az nem leszek:" „mert akkor az Ödön mindjárt megenne, ő az édeset igen szereti." 311 illeegye432. Alkotmányos életet élünk, mégis nálunk mindenféle ügyekben, grófok, báNem hiába rokonszenvezünk az olaszokkal. lm a katokombák banditái olcsó kiadásban. kön yv.“ országot ren. 431. Hogy némely tisztviselő, mily figyelemmel van az iskola iránt, megmutatta Y. község érdemes jegyzője. A szolgabiró nemes buzgalmával, küldött minden község iskolájának iskola látogató könyveket. Ebbe az tők beírják látogatásuk idejét s beket. A bölcs jegyző azt póstakönyvvé alakitá. A póstakönyvön ott figurái aranybetűkkel : „Iskola látogatási Ez a jegyző az iskolából, igető elméjében, csupán a port hozta ki. 312 legy 433. N.-kanizsai konyha-nyelv. N. asszony a cselédhez; Ugyan te Miczika vedd elő a sifonérból a simpetli ruhát, a credencz bői néhány tojást, a kasztliból egy fontpúdért, aztán a castrolt és veidlingot, egy kevés ob''erstet tegyél a t psibe és tedd bele a rehrbe, rakj tüzet a sporhertbe, főzd meg a szószt, sterzet, lesz spenat zuspeiz, dinstelt krumplival és makaróni garnirungga], aszetli is legyen aspikkal, a kávé malmot meg kell reperáltatni, hogy faintosan mónározzék, mert holnap a gouvernantné vendég lesz, az oberstrók, mágnások küldetnek ki bizottsági tagokul. „Oh! — rnondá egy polgár — a dicső sereg ősi nagyságáról, le nem mond önkényt. Mint a huszár nem hiszi el, hogy a baka katona, úgy az aristoktatia előtt megfoghatatlan, hogy a d e m o k r a t i a kormányzó képes légy em“ 313 434. Ez is megtörtént. Egy muraközi élezés iszákos felszólitá Iczik csapiárost, adjon nekem 12 akó bort én az egészről most adok obligatiót majd iteze szám leiszom, Iczik gazda a Greshaftnek örülve szivesen reá állott, a kötelező hozzá is lieutenanttal, majd rospradlit sütünk, és kalbsschitzlit, aztán mandel auflaufot brodtortával készítünk, vagy ha nem érünk reá, úgy menj el a zucke^backerhez, pudér krafli lesz a compot, chardiniettó a desert. Miczika elnefelejts a zúspeizon auflag legyen, és a mészáros ne adjon annyi zuvagot mint a minap, hozd be hamar a lavurt, stupfot, és a reispulvert, a friseerné be soká jön ? hol maradt a hajeinlagom, chignomon, hát még a loknim, a kikirikim is nagyobb legyen, mert vendég lesz. Tessék, így hangzik a szép nyelv, a mely kevés kivétellel, minden házban gyakoroltatik. 314 435. JÓ étvágy. Egy Stájer borkereskedő jött egyhely beli vendéglőbe, az étlapban csiga volt jegyezve, egy adagot hozatva igen jóizüen megette. A pinczér kérdezé kezdett egészen az iváshoz, egyszer azonban Iczik felszólítja az ivót a fizetésre, de az ivó erről tudni sem akart, így az ügy perre került, az ivó a biróság előtt azt bizonyitá hogy 3 csak kilencz akót ivott meg, holott a kötvényben tisztán az áll ha tizenkét akót megiszik fizetni köteles igy tehát még három akó van hátra. Iczik sógor, már szívesen eláll a három akórol csak 9-et fizessen, de az ivó határozottan azt monda, hogy egy cseppet sem engedek, majd egykoron évek folytán jó kedvem lesz megiszom a még hátra levő három akót és megfizetem az egészet. Iczik uram széles arczot vágott, de appelláni nem mert. 315 436. 437. Allgyalfl. Opernsanger emlékkönyvébe : i Angyali hangokat véltem biz hallani tóled. Hej de te angyalnak korcsivadéka levél. Ördögfi. ízlett a csiga ? igen jó csak hogy porczogósan volt főzve. Elhiszem, mondó a pinczér, midőn házastul emészté meg. Egy alkalomkor egyik vidéki izr. hitközségi elöljáróhoz a hitközségi szolga azon kérést intézett hogy miután ó — a szolga beteges és szegény, előlegeznének neki 4 irtot, mely összeget később apródonkint fizetéséből levonhatnak. Hát ha maga meghal, akkor ki fog nekünk fizetni? felelt rá az elnök. 316 438, 439. 440. Ejnye szomszédasszony, oly drága az élelemszer, hogy urammal alig bírok meg élni. Gondolja csak édes komámasszony egy mázsa széna két forint! Báró Bikflcz raszthoz: — Minden szamarat én kerüljek ki ? — Bocsánat báró ur — mond kalapját leemelve — ez csak én kerülöm ki. a paraszt egyszer majd Különös kimúlások. Homér a fölötti fájdalmában halt meg, a halászok által föladott talányt nem tudta megfejteni. A talány ez volt: Amit kifogtunk, azt mind a tengerbe hánytunk; mi az? — f. az útjában álló pa- 317 441. A eschilusnak egy jósnő azt jövendölte, hogy egy ház fog fejére zuhanni. Ettől fogva került minden régi házat, de mitsem használt; mert egy fölötte repülő sas egy teknősbékát ejtett fejére, s ez rögtön halálát okozta. — Anakreon, a bordalok első mestere, egy roszul lenyelt szőlőmagtól halt meg. — Zeuxis, ókori festész, egy oly nevetséges és természetesnek látszó vén anyókát festett, hogy azon való nevettében meghalt. — Chrysppos szinte nevetéstől halt meg, midőn egy szamarat látott fügét enni. Spanyol közmondások. Könnyebb megkezdeni, mint bevégezni.-—A „majd később” utezán .a „soha" házhoz jutnak. — Az asszonyok „igen" és „nem“-je közé egy gombostű hegyét sem lehet tenni. — A mások fájdalmát könnyen tűrjük. — Ha valamihez kezdesz, annyi, mint ha már félig bevégezted volna. 318 442. 443. A chigliokokat, fürtöket és fonatékokat az utóbbi időben üvegből is készítik ; tisztaság és egészségi szempontból nagyon kívánatos volna, hogy hölgyeink ezt a hajpótlékot hozzák divatba. A „fővárosi lapok" az orról egy veleg czime alatt egy élezés czikkecskét közöl, melyben az iró megemlékezvén minden orról, azok jó és rósz jelentőségéről, a a czikket igy fejezi be: „Végre hallgassák meg néhány régi iró nyilatkozatát, Cattulus a nagyorru leányt tartja Isten legcsunyább teremtményének. Lician és Phiiostrat a telt egyenes, hajlott orrot, melyen az orrlyukak kissé kihajlanak, nagy szépségnek tartják; Martini is megköveteli a szépségtől, hogy az orr hajlott, de szabály >s legyen. Aelian szerint a szép Aspasiának szinte hajlott orra volt. 319 „Wer de in er fertig ist.“ „Die Ewigkeit Ellenben Diomenes és Patroclus az egyenes és aly részen kiszélesedő orr tisztelői voltak. Arisanet az egyenes és szépformáju ajkakban és ennek megfelelő orrokban keresi a szépség mintaképét. Plató és Pollux a hajlott orrot királyinak, fenségesnek nyilvániták. A három leghíresebb orrfaj azonban kétségkívül a „sokrétei“, „silenusi és satirfaj.“ Végre még a szinte nézve, hogy Anakreon igy énekel: „Ha arczod, orrod festeni akarod, tejet vegyits friss rózsákkal.“ „S ha netán volna valaki, kit ez sem elégít ki az orrokról, azt Wahl „orr-verseire“ utasítja, ki azzal kezdi müvét: „Wer die Nase misst, stirbt, eh’ er fertig ist.“ Ez idézetnek nincsen érhető éle. A tévedés abban áll, hogy létezett ugyan egy Wahl nevű ur, kinek nagy orra volt, de ez orráról nem maga, hanem Hauff német poéta irt 200 epigrammot, melyek közül azután az egyik igy szól: „Wer deine Nase misst, stirbt, eh’ er fertig ist.“ E másik pedig eképen: 320 444. 445. ohne Periphrase, Ist etwas langer als deine Nase.“ A holt nyelvek. Egy paraszt erőnek erejével tudós embert akart volna fiából faragni, de hallván, hogy a tudósoknak először a holt nyelveket kell megtanulniok, elment a lelkészhez s kérést intézett hozzá, hogy melyik nagy város temetőjébe küldje fiát a holt nyelvek könnyebb elsajátíthatása végett. Milyen dicső világ volna ez, ha a Shakespeare pásztorával, mindenki elmondhatná: „Uram, én egy igazi napszámos vagyok; megkeresem, a mit eszem; megfizetem a mit viselek; senkitsem gyűlölök; senki boldogságát sem irigylem; a mások jóllétének örülök, a bajomat zúgolódás nélkül tűröm. 321 448. Találó élez. Egy elméncz szerint az összeférhetlenségi (incompatibilitási) tör21 446. Egy müveit vendég, reá kiált egy másikra: Ezer villámos menydörgés, hol maradt a már fél óra előtt megrendelt malaezfej ? A másik: Már ezer bocsánatot kérek, azt én nem tudom, mert én ép oly vendég vagyok itt, mint az ur. 447. Különlegesség vagy a leves után lehet megítélni a húst. Hol vetted pajtás azt a szivart, melyen annyira erőlködöl? — A különlegességek árudájában. — Füstjének különös szaga van: sokba kerülhetett 1 — A szivar nem, de a gyufa, melyet már elhasználtam hozzá . . . 322 449. 450. 451. Hazánk ellen. Az 1848 ki forradalom alkalmával Jelasics hovátországi bán Kérdés: Mit kell a geopraphiának keresni és a költészetnek kerülni. Felelet: Hosszúságot és szélességet. Jól van. vényjavaslatnak egyedül az a czélja, hogy „olyan ember be ne kerülhessen a képviselőházba, aki más tisztességes utón is megtudja szerezni kenyerét.“ — Si non e verő e ben trovato. Egy bizonyos tanár, ki nem igen sokat adott a látogatásokra igy szólt: — A ki hozzám jő megtisztel; a ki pedig nem jő, örömöt okoz. 323 452. Az első dohányzó. Angliában Welter Raleigh vitte be a dohányzást eleinte csak úgy titokban élvezte, nem akarta, hogy 21* felső Somogymegyéből egy czigányzenebandát is magával hajtott. A moréknak kötelességük volt az egész hadjárat alkalmával horvát atyánkfiáit zenéjükkel mulattatni. A híres mozdulat után sem menekülhettek, s igy az osztrák földre is eljutottak. Egy honába visszautazó magyarschwechati nagy sorházban találkozván velük, csodálkozva kérdé tőlük, mint jutottak oda ? — Mire a prímás bús képet vágva, sorsukat elpanaszlá, s nagyot hajtván a sörös kanoséból, siralmas hangon zokogá: — Igaz ugyan uram hogy pinzsben, ételben, italban nincs fogyatkozásunk, hanem az nagyon, de nagyon is fáj a segíny szivünknek, hogy ides hazánk ellen kell hegedülnünk! 324 454. Házasság. Oh be szép a házas élet; Én is veszek feleséget; mások is megszokják, azonban egy nap gondolataiba a pipát szájában feledve, kikiált inasának, hogy hozzon egy kancsó sert. A mint az inas a szobába lépett, a sűrű füst rémülettel tölté el. Welterhez szalad, s az egész kancsó sert a fejére önti, s azután kirohan s tele torokkal kiáltja „tűz van! tűz van! segitség! segitség Sir Welter addig tanult, mig az egész feje lángba borult, orrán száján omlik afüst.“ 453. Házasság előtt a nő legkedvesebb, házasság után pedig a legdrágább. „A ki szellemektől tart, a felől biztosak lehetünk, hogy saját magának nincs szelleme." 325 455. Az udvarló elkezdte dalolni kedvese előtt a következő szép dalt; Kutst pedig! nyelve nem lesz, Ha nem beszél semmit sem tesz, Mind két szemén vak is legyen, Ha sántít is meg engedem. Ha nagy púpot hordna hátán, Szentem úgyse, azt se bánnám! Haja lehet veres, sárga, Teste sovány mint a spárga; Vagy ha éppen kövér lenne, Reám nézve mit sem tenne. Udvarlót tarthatna százat, Nem üldözne érte bánat. Hanem Crőzus kincse legyen, Házhoz szép szobalányt vegyen, Fátyolosán járjon keljen, S idő előtt oda menjen, Az ördögök országába, Maradjon csak gazdasága! 326 456. 457. Barátom ! amint átmentem Bajcsáról Fityeházára, azonnal kiütött a marhavész. Csudálom pajtás, hogy egészségben tértél vissza! 458. Elsétált a szép asszony férjétől kedvesének lakására s véletlenül ott maradt. Vájjon törvényeink értelmében: ez nőrablás-é ? A korcsmáros lármázott vendégei előtt, hogy az asztalt úgy bevizezték. — Sohse zúgolódjék korcsmáros uram, szólt egyik ivó, — hiszen a kelmed borával vizeztük be. „Jaj beh szennyes az a maga kendője!“ — Szennyesebb a magáé, tudja! érti! kiáll tott ingerülten a kis lány. 327 459. 461. Miért busul Doctor ur ? kérdé a vele szemközt jövő orvostól barátja. Crillon ezt irá IV. Henriknek: „Sir, három szavat — pénzt vagy elbocsátást.“ A király feleié: „Crillon, négy szót: sem ezt, sem azt.“ 460. Érettségiről. (Az újság és eredetiség jellegével.) — Mondja el ön, — kérdé a professor históriáé, — a romai birodalom bukásának okait. — A romai birodalomnak, a romai birodalomnak azért kellett megbuknia, megbuknia . . . válaszolt hosszú gondolkodás után a maturans . . . mert — kevés volt a bevétele. 328 462. 463. A minap egy leány beállt szolgálónak és az asszony kérdésére: — Tud-e főzni? — azt feleli: — Nem 1 — Hát mennyi bért kíván ? Vad kuriózum. A biharmegyei gazdasági kiállítás eredményét, közölték. Többi közt „figyelemre s dicsérettel ajánlatra méltó" a kimutatás szerint özv. Fazekas Imréné asszony alma, körte paradicsom és tökterméke, mindjárt utána: Tokodi Gusztáv ur szép költeménye. — Egy nehéz betegem haldoklik, s nem tudok rajta segíteni, — feleié az orvos. — — Akkor nagyon csudálom, hogy valaha is nevetett, mert eddig egy súlyos betegen sem tudott segíteni. 329 464. 465. A. — Ugyan kérem mondja meg, az a nő ott nem annak a pazarló Szárnyasinak a neje? B. — Amint én tudom — özvegye. — Csak hét forintot egy hónapra, — volt a felelet, — azután reggel kávét, kétszer egy héten pecsenyét, minden vasárnap szabad kijárást, farsangon pedig az álaiczos bálra mehetést; azonkívül naponkint vacsorát katonája számára. Nem tudni mármost, hogy a bér több-e vagy a deputatum ? Balaton partján bográcsból jóizün evett a czigány. Mit eszel More ? kérdi a pandúr. Hallevest, tessék velem tartani. Köszönöm, hát a hal hol van ? Hát bizs azs ott van a Balatonban. 330 466. 467. mondok, luxus adót. a csintalan nő — ért fogom azt A. — Mit? már özvegye? B — Igen, sőt ha jól tudom — már második özvegye! Édes nagysád! újságot Grhyczy behozza ám a — Nos? válaszolt én legfölebb férjem fizetni. Egy vén baka a honvéd vezény szóról. Egyik vidéki katonai gyakorlaton egy régi katona ki honvéddé lett, hallván a tiszt e magyar vezényszavát: „Derékon szakadj meg!“ meg sem mozdult, hanem sértődve igy fakada ki: „Két ka pitulációt kiszolgáltam már, de azt még nem monda nekem senki, hogy „derékon szakadj meg!u 331 ’ 470. BarKnghton a londoni zsebmetszők nagy mestere belépett egy sebész műtéti 468. Egy vig férfi társaság utazott a D. vasút uj vonalán egy csinos nővel, kinek ajakén kaezérosan büszkélkedett egy kis fekete tapasz. A mozdony éles füttye figyelmeztetően hangzók, hogy az alagutak egyikéhez érkeztek. A mint azonban azon áthaladtak, észrevették az utasok, hogy szép delnőjök ajakéról a tapasz eltűnt s most a vele átellenben ülő űrén volt látható; vájjon miként történhetett ez meg ? 469. Miután kitudta a sertéshajtó, hogy mennyit kell egy disznó szállításért fizetni, még azt a kérdést intézte a vasúti pénztárnokhoz, hogy hát a malaczok részére még gyermekjegyet kaphat-e ? 332 eszközök készítő üzletébe s kérdést tőn, készithetne-e az illető tulajdonos számára egy külön és sajátságos alakú kést. A tulajdonos igennel felelt, s a késalak mintát átvette. Másnap Barlinghton megjelent üzletében, átvette a szabályszerűen készített kést, kifizette érte az illetéket és távozott. Azonban a kereskedő kiváncsi neje a távozó után küldi férjét, hogy kérdezze meg tőle, mire használja e saját szerű kést. Az engedelmes férj meg is tette kíváncsiságát s az üzlet előtt bámészkodó vevőhöz a kés használatáról illedelmes kérdést intézett. „Uram! ez titok — mond a kérdezett, — s ezt csak fülébe súghatom meg. Csakugyan meg is súgta a kereskedőnek, hogy biz az zsebmetszésre készített kés. A kereskedő meglepetve tért vissza üzletébe, s megmondá nejének, hogy mire való ez a kés. „No ezt el is hiszem, mert az első próbavágást rajtad követte el — mond neje boszankodva. A kereskedő csak most vette é.-zre, hogy mellényzsebe kivágatott s ér 333 472. Súlyos feltétel. Egy borbély, ki igen nagy fecsegő volt, azt kérdezte egyik amaz lomhán, én ma a világban, nem volna . . . tékes órája a kés árával együtt az ügyes gányó birtokába jutott. 471. Vagyonállapot! dagály és apály. Két ifjúkon jóbarát hosszú évek leforgása után ismét találkozott egymással egy vendéglőben. Kölcsönös üdvözlések után az egyik dagadozva beszélt külföldi útjáról s elmondá régi ismerőjének, ki a borozók közt vitézül iddogált, hogy elválásuk óta magának iparkodásával örökölt összegéhez mily teherment szép vagyont szerzett. — Nem kétlem barátom, végzé Fortuna kegyencze, a szerencse neked is hasonlóan kedvezett. — Oh, pajtás, felelt egészen máskép állok mint te: ha adósságom nem volna semmim ! 334 vendégjétől, hogy mikép borotválja meg? „Egy szó nélkül hangzott a válasz. 473. A legbiztosabb légsulymérő. (Barométer) Két természettudós azon vitatkozott, hogy a légsulymérő nem igen jó időjárásmutató, mert úgymond az egyik, az esőt igen ritkán jelzi helyesen. Egy iszákos, ki ezen vitánál jelen volt, azzal vágott szavukba, hogy „de már uraim a legjobb légsulymérő a pénz, mert ha az ember pénz nélkül van, akkor bizonyára vízzel van dolga.“ 474. Egy falusi ember Nagy-Kanizsán. Miklós sógor hogyan van az, hogy mi oly olcsón adjuk itt a búzát, és a kifli és és zsemle mégis oly kicsin? Bizon igaz sógor, de ez csak azért van, mert ott a kifli és zsemléhez nagyon kevés tésztát vesznek. 335 475. 47(5. Abbé Torral. XV. Lajos pénzügyére a legfurfangosabb adózási módozatokat vette igénybe, csak hogy a kincstárnak fenekével a nap gúnyoló aranysugarai közvetlen érintkezésben ne lehessenek • Egy boros korsó oldaláról. Készült. Sümegben oetóber 26-án 1862. észt, ebben van ez a jó erkölcsű ital, akit én úgy mint most az kezembe fogtalak a kit az múlt, évben görbe késsel megmetéltelek csörgő hörgő szerszámommal ki tisztogattalak, dete magadon olly erőt vettél hogy nékem az fejembe ütöttél ámbár erősen tartottam magamat mégis megtant —ontottad az én inaimat de most én is neked Sentencciát szabok tudod régtől fogva miaz katona mars az aristomba. Éljünk, kézbül kézbe adassák, éllen az barátság. 336 477. egy alkalommal midőn ismét uj adónemmel lepte meg a közönséget, egyik ismerőse nem minden gorombaságot nélkülöző igékkel kezdi meg vele a társalgást, állitván, hogy Terray az emberek zsebéből veszi ki a pénzt. Teljesen igaz, feleié Terray; épen ez a különbség az én elődeim s köztem, hogy ők ott kerestek pénzt, ahol nincsen, én pedig onnét veszem el, ahol van. Az ispán ur is hever. Betoppan az uradalmi béres egy ebédután ispánjához, ki esetleg a pamlagon elnyujtózva szunynyadott, és elkezdi: — Boceáson meg ispán uram, nem tudtam, hogy hever. — Hever az édes apád, bitang! menydörgé rá a felingerült gazdatiszt. Szolgáljon itt magyarázatul, hogy a gazdatiszt kedvezőtlen időjárás alkalmával inidőn a vonós jószág nem dolgoztat 337 478. 479. naplóját körülbelül igy tölti ki, pl: gabonát rostált 3. béres =hevert 6. ökör s. t. b. — igy a „heverő" szót a béres ispánjától sajátította el. A ki a gyümölcsöt akarja élvezni, ne szakítsa le a virágot. — A hirtelen való határozás ostobaság jele; a bölcs kételkedik, a bolond tulbizalmas: az ujjoncz azt mondja, „tudom, hogy így van;“ a tanultabb s tapasztaltabb azt mondja: „meglehet hogy úgy van, de kérlek járj utána. — Némelyiket megrészegít a képzelődés. Ne búsulj pajtás, majd megsegit a jó Isten, a ki ezt a nyomorult világot semmiből teremtette. — Könnyű volt akkor teremteni, de tessék most ebben a drága világban. & 338 482. ■ is &480. Barátom doktor, nőd szépsége igazán elragadó! — Tudom én azt, de ha tudnád, hogy mennyibe kerül. 481. Te Lajos, annyira bántasz féltékenységeddel, hogy zavaromban azt sem tudom, hogy hol a fejem? — Betette édes mama a kasztniba ? szólalt fel a nő kisleánya. (A ehignon értette a kis hamis ) Egy heilbroni lapban e hirdetés olvasható : A t. ez. borivó urakhoz! Gyorsabb kelet végett van szerencsém tudomásukra hozni, hogy mától kezdve a bort nem itezénként, hanem óránként mérem ; egy órai ivás 12 kr. Bővebben Staab EL bormérésében." — 339 483. 484. 22* A könyvkereskedésben. Vevő: Kérem a „Csók“-ot 4 kézre (zenemű.) Az altiszt következőkre tanitá be a horvát ujonczot magyarul; Ha kérdeznek : Mióta szolgálsz? felelj: hat hét óta. Megvagy e elégedve? Törőké a menyország. Kenyered, pénzed ki jár-e? Igenis, mind a kettő pontosan. A főtiszt csakugyan kérdező vizsgálatkor : Megvagy-e elégelve? hat hét óta. Mióta szolgálsz ? Törőké a menyország. Az ördögbe! Kiállt a főtiszt — valamelyik a kettőnk közül megvan bolondulva. Igenis, mind a kettő pontosan. 340 485. 486. Hol van a boldogság kis fiam ? — kérdő az apa öt éves fiától. Egy uracs megszóllitja a falusi csinos kis leányt: — Galambocskám szabad kérnem egy csókot ? — Meg-fogom köszönni, ha lesz oly szives! — volt a felelet. Könyvárus: E perczben nem szolgálhatok vele, a feleségemnél van próbára, de azonnal elhozatom. Vevő: Van még a „Jó barátokéból ? Könyvárus: Egyetlen egy példány van kérem alássan, de már nagyon kopott, alig olvasható. Vevő: Kapható a „Koldusbot"? Könyvárus: lessék kevés türelemmel lenni, rövid időn mindenütt lesz kapható. 341 — Anna szakácsáénál, mert ő szokta mondani sokszor Pista káplárnak. 487. Barátságos ajánlat. Ifjú. Tetszel nekem szép gyermekem, S miként együtt vagy itt velem, Nem vágyom tőled elszakadni, Úgy-e jó lenne így maradni? Leány: Ha hogy tetszem neked, te is nekem, Nyiltan szólok veled, te is velem, Tehát csak rajta házasodni frissen, A többit is majd megadja Isten! Ifjú: Házasodni? — e szó furcsa angyalom, Hidd, iránta bennem ellenszenv vagyon. Leány: Ugyan van is mitől remegni Hisz elválunk, ha rosszul üt ki. Nem barátságos, hanem nyomorúságos ajánlat biz ez. 342 488., 489. s a pásztor zöngi Zümmög a zúzmara, zirg, Zörg, zúg, zuhog a zivatar zaj, Zűrzavarosban zúdul zagyva Zilált zuhatag. A fuvola sir, rí A holdnak Macsk’ egeret kikapar, jöszte Karomba hamar. Arn zöngötte a holdnak, Értvén Zellit alatta, Zellit a hold kialatt isteni Drága falat. Kábító időtöltés. Egyik hétfő reggelén derült kedélylyel jelenvén meg a hivatalfőnök az irodában, éppen belépett tiszttársaihoz e kérdést intézte: — Nos uraim, hogy töltötték el önök a tegnapi délutánt? 343 490. 491. Érsekújvárról egy táviratot olvastunk, mely szórul-szóra igy állt: Erős eső volt, mely a földet megáztatta, — Én Göthe műveivel foglalkoztam s elmerültem annyira, hogy szinte belekábult a fejem, feleié az egyik. — Az én fejem is még egészen kába, szélt nehézkes hangejtéssei a másik; azonban az, mivel én foglalkoztam, nem Göthe volt, hanem . .. „Schiller41! Sógorasszouy: Fiú hol van anyád? — Fiú: Beteg, fekszik az ágyban, aztán szép kis babánk van. — Sógorasszony : Hogy lehet az, hisz atyád már két éve hogy Mexikóban van. — Fiú: De sebaj, hisz minden hónapban kétszer küld levelet. 344 492. 493. 494. Lacy tábornagy hitelezőitől üldöztetve következőleg szólt József császárhoz segély végett: Ha felséged segítséget nem nyújt, csatát vesztek a — törvényszéknél. V. Sándor pápa adakozásáról nagyhírű volt. Egyszer igy nyilatkozott: Mint püspök — gazdag voltam, mint bibornok — szegény, mint pápa — koldus vagyok. Kettős házasság miatt a b.-gyarmati törvényszék a napokban egy fülekvidéki izraelitát egy évi börtönre Ítélt. — Fölösleges a büntetés, jegyzé meg valaki, hisz eléggé meg van büntetve azzal, hogy két neje van. 345 495. 496. Furcsa alku. Egy dúsgazdag házi úrhoz belép három ismerős barátja, az egyik felszólal; Józsi add el a házadat, kétszeri lefizetést biztositok, és jó árt igétek, a a háznak ára 36 ezer forint 30 ezerre megtörtént az alku. Az Ígérő mondá, tehát a ház az enyim, hát hol a pénz kérdé a házi gazda? Hallja, én azért hoztam két tanút, hogy az alkun jelen legyenek, én a házért 30 ezer forintot Ígértem kétszeri lefizetésre, tehát a ház az enyim, az első felét lefizetem, ha meghaloksa 2-kat pedig ha ismét feltámadok, e nyilatkozatra a dúsgazdag, de fukarMikor betegszik le az ön neje í kérdé XIV. Lajos egyik udvaronczától. Quand il paira a votre Majesté. (Mikor felségednek tetszeni fog) feleié az udvaroncz mély hajlongással. 346 kságával nagyon is ismert háziúr ijedtében elájult. A társalgás tudomány anyja; füstölt hús a másiknál 499. az okoskodás leánya; a a szivek közlekedése; 497. Füstölt 11US. Egy falusi sebészt és kerületi orvost meglátogatá fizicus barátja, az utczán sétálva dicsekedett a sebész, hogy kerületében mily ősz emberek vannak, nézd barátom, ott jön a kéményseprőnk, ez már 80 éves és mégis dolgozik, látom, de, hej barátom, a mindig tovább tartja magát volt a válasz. 498. A mint a muzulmán az első krinoiint meglátta, imigyen kiáltott fel: „Allah! minden franczia nő ilyen különcz, hiszen ez a ruhája alatt hordja az esernyőt!“ 347 503. Egy kis városi embernek Simony nevű házi barátja volt, ki gyakran szeretett a barátság köteléke, láléka. 500. Nem kell mindig mindent elmondani, a mit tudunk: ez bolondság volna; de azért mindig csak azt mondjuk, a mit érzünk: a hazugság alávalóság. — De hallgatni igen sokszor okosság. a megelégedés táp501. Az akarat a gyökér; a tudás a levelek; az érzés a virág. 502. Kerüld a restséget. E világon minden kézre elég dolog jut; úgy dolgozzunk, hogy életünk által gazdagítsuk a világot. 348 megrémült 504. a ehignon viGróf Argeusoil párizsi rendőrfőnök igy szólt egykor gróf Sebourghoz, neje kedveséhez: — Két igen alkalmas helyet tudnék az ön számára — a Bastille (fogház), vagy oda látogatni barátjához, különösen akkor, midőn ez a casinóban volt. Égy alkalommal váratlanul, szokatlan időben tért haza s neszét vevén a dolognak, az útjában álló szolgálótól hirtelen kérdezé erős hangon: „Hol van a Simony ?“ „A kasztliban,“ feleié a cseléd. Képzelhetjük szegény barátunk rémületét, midőn a szekrényben csakugyan Simonyt pillantó meg ! Az ostoba cseléd, ijedtében Simony helyett Chignont értett. Uj érv, asszonyainknak selete ellen. 349 505. 506. a rokkantakháza kormányzóságát. De ha a Bastille kormányzóságot adom önnek, mindenki azt fogja mondani: én küldöttem önt oda; — ha pedig a rokkantak házának kormányzóságával ruházom fel: azt hiszik, hogy nőm tévé. A burnótozás, mint idővesztegetés. Egy angol kiszámitá, hogy a rendes burnót szippangató minden 10 perczben egyet szippant: minden szippantás az ahhoz tartozó czeremoniával 1 J/a percznyi időt vesz igénybe: 1 ’/2 percnyi idő minden 10 Gróf Károlyi Antal annyira nem szenvedhette a hosszú, magas egyéneket, hogy uradalmaiban csak zömök embereket alkalmaztatott tisztekké. Szavajárása volt: Si videris longum sapientem, lauda deum omnipotentem. 350 gabna és éhes éhes 508 507. A. Miért volt tavai jó világ ?’ B. Mert kevés volt a g ember sok. A. Miért van most rósz világa a gazdának ? B. Mert sok a gabna és kevés az ember. A győri vásártéren a puskaporos szekerek mellett egy fiatal honvéd állott őrt épen akkor, midőn irtózatosan mennydörgőit és vilámlott. Egy arra menő paraszt megrémülve monda szomszédjának: percben egy nap alatt — mely 16 órából áll — 2 óra 24 perczet tesz, s igy a közönséges napnak egy tized részét, 10 nap alatt tehát egy egész napot tesz ki. Ha tehát valaki 40 évig tubákol, azon idő alatt 4 egész esztendeig csak az orrával bajlódott. 351 — Csak az Isten elfordítaná ez irtóztató förgeteget városunkról, mert ha a puskaporos szekerekbe üt a menykő, mindnyájan elveszünk. — Mi jut ködnek eszébe, — monda a másik. — Attól épen nem tarthatunk, hisz nem látja, hogy estrázsa áll mellette. 509. Sokan meg nem foghatják, miként lehetséges az, hogy a legtöbb szép nő ostoba férjet óhajt. . Lélektani tekintetben nem is igen könnyű rá a helyes feleletet megtalálni. Épen ily nehéz kérdés az is, miért hogy a legtöbb férfi gazdag feleség után törekszik. Igen valószinű azonban, hogy a nők azért szeretik az ostoba férjet, hogy könnyebben beköthessék szemét. A férfiak pedig, alkalmasint azért keresik a gazdag feleséget, hogy ha már meg kell válni függetlenségüktől: legalább jó árért történjék az. 352 510. 511. 512. a k.Kérdezte a szolgabiró a g—i parasztot tudsz-é olvasni, Írni? — Igenis tudok — olvasón. Mi az elővigyázat ? Ha az ember betegéhez X. orvosunkat elhivatja, s egyúttal az asztalost is odarendeli, koporsókészités végett. Egy falusi ember következő írással küldé fiát a postára; — „Tisztelettel: ugymindFata Lászlónak adassák át az a pák a kit Fata Ferencz küldött nekem fiam, mert édes fiam ment érte. — S kérdező a postatiszt a fiút, honnét várja a kérdéses pakkot ? — — Zábrágból az édes apám fia kiildé, válaszolt a fiú. 353 513. 514. 23 NŐ : Mit is játszanak azok velők ? Férj: Házi kereszt és Kukliné prédikáczióit. Utóbbit magad is eljátszhatnád. Nő: Köszönöm! Terhes házi keresztemtől nem tudom. Anyai jó tanács. Egy czigány nő látogatni járt fiát, ki a fegyintézetben raboskodott. A jó anya, mielőtt szeretett rajkójától elvált volna, ilyen szivreható intést intézett hozzá: „Azért jöttem Ferkém, mert óhajtottam tudni, hogy vagy ? íme látom, hogy jó dolgod van, jól nézesz ki, kosztod jó lehet, és a ruhád is olyan, hogy apádnak még lakodalmán se volt ilyen. — Vigyázz magadra, légy szófagadó, s magadat becsüld, hogy innét ki ne csapjanak. a mÜked- 354 ma annyi 515. Egy rendőrkapitány stylusa. A tekintetes árvaszéki jegyzőségnek Pápán 1842/1874. Van szerencsém értesíteni, hogy a kézbesitési iv aláírás kézbesitetetett, amit aláírás mellett átszármaztatni van szerencsém. Veszprém, nov. 1, — Másik 1256/1874 A f. hó 1-én 325. sz. a hivatalomhoz állított idézvény nem kézbesíthető, mert Varga N. Rebeka a városon nem árverezhető. Veszprém nov. 7. 1874. 516. Jaj pajtás, úgy elfáradtam, fejet legázolt am. — Mit, mit, mit? csodálkozék megijedve a másik, te szerencsétlen gyilkos! — Nos hát káposzta-fejeket tapostam a hordóba; ez csak nem gyilkosság. 517. Furcsa felfogás. Egy aggkoru hölgy lép be a hivatalos helyiségbe : „Itt szók- 355 518. A nőkről. A „Novedades" spanyol lap következő jellemző jegyzeteket közöl a franczia, angol és német nőkről: A franczia nő férjhez megy számításból, az angol szokásból, a német szerelemből. — A franczia anya leányát bálba viszi, az angol imaházba, a német a konyhában foglalkoztatja. — A franczia nő kedélyes, ábrándos, rajongó; az angol müveit, a német érzelmes. A franczia nő izlésteljesen öltözködik, az angol visszataszitóan, a német okszerűen. A franczia nő cseveg, az angol beszél, a német Ítél. A franczia nő rózsa, az angol nő ibolya, a német nő 23* ták megtartani a kötelező polgári házasságokat?"— Hivatalnok: „Itt"— Hölgy : „Szíveskedjék tehát engem összeadni." — Hivatalnok: „Hol van vőlegénye?" — Hölgy:" „Vőlegényem? Bocsánat, hisz azt itt kell kapnom, mert különben minek volna kötelező a házasság?" 356 knefelejts. A megfontoltság a franczia nőnél a nyelvben, az angol nőnél a tőben, a német nőnél a szívben van. Hát a spanyol nő? — Kérdi a „Novedades." — A spanyol nők mintául szolgálhatnak, úgy franczia mint az angol és nemet hölgyeknek. A spanyol nők mindenben mesterek. Különös kedvük telik a behálózásban; szeretik a zsákmányt birni és élvezni. — Most rajtunk a sor, szólnia magyar nőről. Szerintünk a magyar nő valamennyi közt az első helyet foglalja el. — A magyar nő szeret az önfeláldozásig ; hazájáért, családjáért kész meghalni: nyiltszivü, hű nő, jó anya, gondos háziasszony, vendégszerető és munkás, hisszük, miként ezelőtt két századdal lehettek honleányok és hű nők is fajunk közt, de most vajmi kevés Zrinyi Ilonák és Szilágyi Erzsébetek születnek. Hiába az az áldott félreértett emancipatio. 519. Angcló Romában egy alkalommal lefestvén a poklot, a képen az elkárhozot- 357 520. az quintett, tak között egy — vétkes kihágásairól ismert — hivatalnoknak alakja is felismerhető vala. Az illető hivatalnok kérte a pápát, semmisitse meg a képet — mire a pápa elmésen jegyzé meg: Fiam ! ha a purgatoriumban lennél, reményt adhatnék — de tudod, hogy a pokolból nincs szabadulás. Párbeszéd. Hej Bangyi, ügyé gyönyörű volt az a florentini quartett? Bangyi: Uördög volt az, nem quartett, hanem quintett. Sanyi: Már hogy lett volna hiszen négyen muzsikáltak. Bangyi: Igaz, hanem a t e r e m aj t aj a ugyancsak torombitált ám közbe. Sanyi: Úgy van, tehát quintett volt mégis, azon különbséggel, hogy a quartettért mi fizettünk, a trombitásért pedig a quartettisiák. 358 521. Elbocsátottá, mert kettő helyett evett. Együtt ült X. timármester segédeivel a vásárnapi ebédnél, midőn egyik segéde, az esetleg légcsövébe tévedt kenyérmorzsa miatt fuldokolva, hurutolni kezdvén, mentségéül emegjegyzést tévé: — Ejnyeateringettét! már megint nyeldeklőm illetéktelen tömlőjébe (Schlauch) ment, pedig mennyire vigyáztam, hogy az illetékes gégén keresztül jusson a gyomorba. Ebédután beszólitá mestere és elmondá neki: — Mihály! minthogy mostoha üzletviszonyaink mellett alig vagyok képes eltartani élelemmel azon segédeimet, kiknek csak egy gégéjük van s tehát önmagukért esznek, annálfogva kénytelen vagyok önt, ki, mint a mai ebédnél kijelenté és begyőzé, két gégével bir s tehát kettő helyett eszik, ezzel magamtól elboceájtani. 359 utczán egy részeg nem mégysz egyenesen koma ? mellette elmenő. a föld forgását tanul523. Dülöngve ment az ember. Miért kérdé a Hm, hisz mányozom. És a kettő helyett evő segédnek menni kelle a háztól. 522. Lovat lopott a czigány, rajt is ült, mikor a gazda észrevette s egy bottal közelébe rohanván, még jókor megkapta a kötőféket s elkezdé egy kezével verni a czigányt. Nem igy uram, két kézszsel sokás a czigányt verni. Ejnye semmirekellő, no várj. S elkezdé két kézre fogni a botot, de a czigány tova vágtatott, mert a gazdának elkellett a ló kötőfékét ereszteni, 360 524. 525. menyecske 526. nem Egy angol amint felöltönyét leveté, felakarta a szegre akasztani, azonban szórakozottságból magát akasztotta fel s a felöltőt kezében tartotta. Mi jut eszedbe töltetlen puskával menni a horvátoknak? — mondá az egyik kis-kanizsai nemzetőr a másiknak. — Pszt! hisz a horvátok azt tudják. Egy — i polgár akkor nyitotta be a ház ajtót, mikor a huszár feleségével csókolódzott. ■— Mit csinál vitéz uram? riad rá a polgár. — Csak a szót adom a szájába, válaszolt a huszár. 361 527. 528. bátyám, 529. az ur engemet ? az országban megszűnik Mikor fizet ki — Majd lia a deficit. Ugyan mit beszélsz te a politikáról, mikor én oly fiatal voltam hallgattam, mert ahhoz szamár voltam. — Úgy látom, hogy uram még ma sem változott meg. Ugyan kérem a tens doktor urat, visitálja meg a torkomat, hogy váljon mi a ménkű lehet benne, mert igen kapar belül. — Nincs a kend torkának semmi baja. — A manót, pedig ha lenne, sem lehetne rajta csudálkozni, mert eddig már másfél szeszio föld csúszott ám le rajta. 362 530. 531. Nem tudok olvasni. Egy tót ember megjelent a n.-kanizsai postán : kérem postás ur van nekem levelem? Postás: mi a neve? Pany Jankó. Postás: van, de 20 kr. jár érte. Tót ember: jól van, kérem szépen, csak olvassa el, mert én nem értek hozzá. A postás szivesen feltöri és ol- — Köszönöm szépen, akkor én örökké várhatok. — Legalább mulatsága lesz, és nem unhatja meg magát. Ugyan édes Frigyes barátom, mikor küldöd már azt az Ígért nyulat, nagyon vásik reá a fogom. — Hiszen ami azt illeti kedves Simonom, ma is lőttem egyet, de azt hazavittem a feleségemnek. Amit neked akartam lőni, azt bizony szépen elhioáztam. 363 a a a 533. Milyenek legyenek az asszonyok ! Páter Abráhám a Sanda Clara mondá egykor; „A jó hitestársnak három tulajdonsággal kell bírnia s ismét nem bírnia : Legyen csiga, mely folyton házában van, s mégse legyen csiga, mely egész holmiját hátán hordja. 532. Megfordult világ. Háztulajdonos bériéhez : „Már mikor kapom a házbért? — Bérlő: „Ha ön mint háztulajdonos, nem tudja, mit kérdi azt tőlem; önnek kötelessége arról aggódni, hogy a házbér rendesen befolyjon. Úgy Játszik ön rendet nem ismeri, és rendetlen emberekkel nincs dolgom, azért azonnal más lakás után nézek. vassa. A tót: köszönöm! és ezzel illa berek nádak érek. Postás: hej fizetni, fizetni. Tót: köszönöm, köszönöm! 364 534. 535. A házi mágnes. Barátnőm: Fiatal szép szobaleányra tett szert. — Házi aszszony: Istenem ! hisz meg kellett tennem, hogy férjem ismét jobban szeressen honn lenni! Legyen viszhang, mely akkor beszél, ha hozzászólnak, s mégse legyen viszhang, melynek mindig utolsó szava van. Legyen városi óra, mely mindig pon tosan mutat, s mégse legyen városi óra, melyet az egész környék hall. JÓ válasz. Stair lord, angol követ Francziaországban 15. Lajoshoz igen hasonlított. „Váljon nem volt-e anyja Francziaországban?* kérdező őt a király. „Anyám nem, Sire!“ válaszolt a lord, „de atyám!* 365 536. 537. nekem kellett volna 538. Hát csakugyan meghalt pajtás? — Igen, úgy hiszem, hogy így egészen jól van, mert ha ő meg nem hal, úgy nekem kellett volna magamat főbe lőnöm. Egy élezés katona a fekete sasrendro óhajtott szert tenni, azonban a helyett a legmagasb osztást kapta a vörösből. Fájdalmasan mosolyogva tette azt le a többihez s felkiáltott: Itt feküdjél, mig megfeketedel. a feleséged Ejnye de vékony ennek a mi harangunknak a hangja, jegyzé meg a piaczon X. asszonyság. — Ne búsuljon nagysád, majd dörmögőbb lesz hangja, ha az ön korába jut. 366 539. 540. Egy nevelőnő egy kis fiut, ki őt naponkint pajzáns.ágból megcsipkedte, büntetésül ledérdepeltette. — Hát te Iván mért kaptál büntetést, kérdezte a kis fiut mamája, a ki épen most lépett a szobába. — Hát hogy megcsíptem a madmoasellt, tehát azért megbüntetett. A papát pedig, a ki őt jobban csípi, mint én, azt nem bántja. A múltkor X. asszonysághoz épen akkor bocsátott be szobaleánya egy fiatal embert, midőn grand negligében toilletteasztalához készült ülni. — Ugyan Zsuzsi, hogy bocsáthatja be ezen urat, mikor tudja, hogy legnagyobb pongyolában vagyok. — Bocsánat teinsasszony, de azt hittem, hogy az nem fogja ifiurat genirozni. 367 ur feltüa talányt 541. A tűzoltó-egyleti bálban X. nőén sokat táuczolt feleségével. — Nem szégyenled magad, hogy folytonosan nődet tánczoltatod ? jegj z® meg egy újságíró, barátja. _ Nem biz én pajtás? mert tudnod kell, hogy én senkinek sem szoktam adóssa maradni. Nőm otthon tánczoltat engem, — én pedig őt itt. 542. X. ur már tíz év óta az .... y. utczában lakik, daczára annak, hogy nem valami kellemes lakása van. Sokan iparkodtak rósz lakásához való ragaszkodásának rejtélyét megoldani, de nem sikerült, végre e napokban egy barátja, faggatásaira ő maga oldotta meg következőképen: — Tudod pajtás, azért szeretem azt az utczát, mert olyan rísz a kövezete, hogy 368 a járásomon, mikor sohasem látható meg vagyok részeg?! 543. X. kisasszony, ha bálba készül, 4—5 napig csak levessel él, hogy annál karcsúbb és gyozősebb legyen a tánczban. — A múltkori bálban is ott volt, és csakugyan árulta a petrézselmct. Már most azt kérdjük tőle: hogy hát mi haszna van a koplalásnak ? 544. Városunkban az „Ökörhöz" czimzett k orcsma szomszédságában lakott ezelőtt egy pék, kit azért „ökör péknek" nevezték. Egykor mint vádlott állván a biró előtt, ki megrögzött ellensége volt, attól kér deztik; Kegyed az ökör-pék? A pék siketnek színié magát és nem felelt, " 369 545. 546. Mennyi ideig él az ember? Egy párái orvos az ember életét ekkép számította ki, az az ember, ki 50 évig élt, ez idő alatt 6000 napig eludt, 6000 napig dolgozott, 800 napig járt, 1500 napig evett, 4000 napot töltött el beszélgetésben és 500 napig volt beteg; ez idő alatt meg24 Ekkor a biró melléje lépvén, még egyszer fülébe rivalta a kérdést: Kegyed az ökör pék? Nem biz én, volt a furfangos zsemlyesütő felelete. — En csak az ökör melletti pék vagyok. Mibe került a „krach 1“ A börzeárfolyam veszteségei, az osztrák és magyar birodalomban, 1873. május 9-ike óta millióval múlják felül a franczia hadisarczot! 370 547. 548. evett 70.000 font kenyeret, 20.000 font húst, 5000 font zöldséget, 32.000 különféle italt; összevéve az ital mennyiségét képezhetnénk egy tavat, a melynek fölülete 300 láb és mélysége 3 láb volna. Egy SUliancz betörte a föutczában X. kereskedő boltjának abláktábláját, s legFelreértés. Hova, hova barátom ? Hangversenybe. Ah az nagyon unalmas! Igen, de én csupán „Beethoven" Adelaideja kedvéért megyek. Az már más! és csinos Beethoven Adelaideja ? Igéző! Van pénze is? Az nincs! Akkor az is unalmas. 371 ablakomat, szomszéd 24* 550. Egy csizmadia mesterné a komaasszonyához. ott futásnak eredt; a bolt tulajdonos azonban utána iramodott, utolérte és nyakon kapván, ráförmedt: Gaz kölyök ! betörted az nem tagadhatod! „Nem is tagadom", válaszolt a suhancz, épen azért futottam hazafelé pénzért. 549. A P. p. p.-utczában két csizmadia találkozik. Ugyan mond meg nekem pajtás, mikép van az, hogy te csizmáidat még olcsóbban adod el, mint én ? lásd, pedig, neked megmondom, hogy én lopom a bőrt, s úgy készítem a csizmát. Bohó vagy pajtás! én a kész csizmákat lopom másoktól, s azokat adom el. Már most hát Ítélj, hogy melyikünk adhatja olcsóbban. 551. 552. Gondolja csak el kedves komámaszszony, a férjem a heti vásárra ment, a szabaduló félben levő inasom otthon maradt és engem megcsípett ép úgy, mint férjem, akkor megölelt ép úgy, mint férjem, és végre meg is csókolt ép úgy mint férjem; most gondolja csak édes komámasszony e kölök vakmerőségét! A kár. „Gőthe halála napján születtem," mondá egy önhitt iró. Erre megjegyzé valaki: „Mindkét eset kárára van a német irodalomnak." Magasság és mélység. „Nándor nevű fiám — igy tette közzé a nyilvános lapokban X. ur — a templom tornyáról leesvén, halálát lelte. Aki a torony magasságát ismeri, annak fogalma lehet fájdalmam mélységéről. MZ 553. 554. 555. Néhány együgyű paraszt a képfara góhoz ment s megrendeltek nála egy szent Ferenczet. „Halva vagy élve akarjátok ?“ kérdező a művész. — „Igen csak legyen A különbség. „Miben különböznek a rendkívüli tanárok a rendesektől ?“ kérdő egy idegen a tanulókat. Egyik közölök igy válaszolt: „A rendesek semmi rendkívülit sem tudnak, s a rendkívüliek semmi rendeset. Csekélység. Egy csekély ismerettel biró ifjú elbúcsúzott tanárjától s a többi bók közt. „Önnek köszönök mindent, amit tudok" mondá neki. „Oh! válaszolá a tanár szintoly udvariasan, ne is tegyen említést ily cse k ély s égr ő l.“ 374 az élő, ha majd a községnek nem tetszik, úgy arra mindig van idő agyonütni." szólt a 556. Mi az asszony élete. A 18-ik évtől 25-ig a hét éves háború a szív és ész között. A 25-ik évtől az 55-ig a természet harmincz eves háborúja a szabóval, s innen tovább egy régi citadellának makacs védelme a rohanó évek ellen. 557. Az engedelmes kis leány. Sirdogálva ült a kis leány házuk ajtajában. — Majd beeresztlek — mondá egy arra menó csinosan öltözött k a c z é r hölgy — ha beakarsz menni. . . . — INem szabad most! leányka panaszos hangon. — Miért? — kérdi némi részvéttel a hölgy. — Azt mondá édes mamám — felel elérzékenyülve a kis leányka — csak 375 558. akkor szabad bemennem, ba az a szép bácsi, ki most ott benn van, s ki nekem mindig czukrot szokott adni, elmegy. — Itthonn van papád ? — kérdi a hölgy. — Nincs! — felel a leányka. . . — Mily jó engedelmes kisleány! — mondja hallhatólag a hölgy és minduntalan visszatekintgetve tovább halad.... — Mi a mai divat? A testnek rongy foszlányokkal szabálytalan körülaggatása, Ízlés, kecs nélkül, sőt gyakran botrányt gerjesztőleg. A divatos ruhának ma legalább bárom kirívó színből kell állania, a ruhaderékon kivül még egy vérként kirivó és különféle alakban kiállított mellény alkalmaztatok, melynek önálló szinnel kell bírnia. Ennek alakját különfélesége miatt leírni lehetetlen, mert rendesen az alaktalanságban rejlik jellege, gyakran a kényszer mellényhez (Zvangsjacke) hasonlít. A mellény által a felső 376 ítesthez szorított derék kelméje a csoportokba felvont felső függöny alól kinyúló ruha színének felel meg, mely sok esetben szűkre van szabva, a lépésre akadály ozólag hat. Most jön csak a java! Derékre kötnek egy az alsó test felén túl lelógó bő függönyt, — tunique, — mely alulról b zonyos távolságra fölfelé vont zsinegekkel ránczokba huzatik, s így egy függönynek felső díszítményéhez hasonlóvá alakittatik. A főszabály az lévén, hogy 0 függöny eleje a hasra feszüljön, hátulja pedig hosszabra szabatván, erősebben huzatik fel, úgy hogy ama két felhúzott rész lelógó füleket, vagy pedig félig töltött léggömböket képez s igy a leü és alkalmával az összegyürés kikerülése végett, a szék karjaira kell földobni. Vegre a derékon egy kirívó szinü széles szalag csokra nem a derék közepére, ha’ nem oldalt alkalmaztunk. S íme itt áll előttünk egy gyalog tiszt övvel és karddal. A chignon egyre nő; vajha oly magasra nőnének az actiák; akkor bízó- 377 leg559. Biz igaz. „Kár volt István gazdát bíróvá tenni — monda az iskolamester a korcsmároshoz szólva — hiszen velem együtt, Isten bocsásd bűnömet, csak olyan ökörféle ember." — „Biz igaz,“ válaszold a korcsmáros fejével is bólingatva. 560. Párbeszéd. Két gainin találkozik. — Nini be szép uj sapkád van! — Meghinyosan több kedve volna minden embernek a gründerségre, Haj, lószőr, selyemszálakból összekotyvasztott harangtalan torony (úgy mondaná ezt ki a szarvasi borbély), még pedig a bábéi tornya. Látni egy nőt ily magas boglya idegen hajjal, s akkor, midőn azt a szél egy szerencsétlen pillanatban levarázsolja, — valóságos kiábrándulás! A chignont is a korszellem hozta létre; a nők bizonyos magaslat után törekszenek, ezen magaslatot elérni a chignon növekedésével a könnyebb. 378 561. 562. — Deflnitió. Napóleon herczegről írva, így szól a Manbhester Guardin párisi levelezője: Az elhunyt császár jól ismerte rokonát, mint azt fiához intézett e válasza is tanusitja. „Mi különbség, kérdé a 6 éves Lulu, a baleset és szerencsétlenség között?" Ha nagybátyád a vízbe esnék, felelt a császár, az baleset volna; ha valaki kihúzná, szerencsétlenség. íme itt van a szegény Bogár Imre arczképe — szólt csodálkozva az apa nejéhez: tekints csak Pistára, ugyan mi különbség van már közöttük ? — Bogár Imrét ,már“ fölakasztották. — Ne .... te goromba. szem azt. — Mi volt az ára ? — Az árát nem tudom, mert a kereskedő nem volt a boltjában mikor kiválasztám. 379 563. 564. Nem hallottad feleségem, hogy X. mindenét Y. doktornak hagyományozta. — Lehetetlen! — és minket kihagyott volna. — Egészen 1 szörnyűség. Megvagyok győződve, hogy én soha senkitől egyetlen szarvat sem fogok örökölni. — Arra nincs szükséged, mert azzal már úgyis bírsz! Hála Isten. Erősen rángatták alul a vigyázó torony csengetyü-drótját, felkiálltván : tűz ! tűz! A magasban volt őr, mielőtt látná a tüzet, félreveri a harangot és kongat sokáig mígnem eszébe jutott, hogy hisz ez vak lárma is lehet, s ezért őt még kenyerétől is megfoszhatják ; reszketve siet az ablakhoz, kitekint és midőn a feltörő lángokat meglátja felkiállt: „Hála Isten! csak hogy ég!“ 380 565. 566. ügy van biz az. Erősen dicsekedett egy ur, pipázó társai körében százados őseivel. „Barátom! — szólt közbe egyik társa — az, ki őseivel dicsekszik, olyan előttem, mint a burgonya, ennek a java is a föld alatt van.“ Egy ispán^ ki dicsekedéséről volt ismeretes, belenyúlt a füllentések csoportjába, mondván: uj állására őszszel ment és 35 szekér takarmánynyal 6 ezer juhot, 20 pár ökröt és két lovat teleltetett ki; hát még egy szamarat nem ? feleié hirtelen szomszédja. 567. A vers és a bor. „Édes fiam ! hadd abba a verselést — monda fiának a komor szeszélyü atya — a költők ré- 381 568. 569. Nagy elővigyázat. Bizonyos kisaszszony, midőn kérdezték tőle, miért nem szeret könyveket olvasni, válaszolá: „azért, mert ha a könyveket lapozgatnám, szelet csinálnék és könnyen meghűlhetném magamat. szegesek szoktak lenni; mert a vers és a bor együtt jár." — Nem hiszem én azt édes apám — válaszolt a fin — a mi kocsisunk gyakran részeg és meg sem ír verseket. Egy vándor panorámás Magyarországot meglátogatván, következő szavakat intézte a közönséghez: „Meine Herrn tesseg, tesseg csak mindig sokat besítálni, itt minden nem látni, mit lehet látni. Itt van a második Ludwig kiral, most kezdődik." 382 570. A miuapában egy földmives állít be a városházába s interpellálja a bírót, hogy az ő utczájában lévő lámpát soha sem gyújtják meg, pedig ő is fizetett a lámpákra. Honnét tudja ezt, kérdi a biró ? saját meggyőződésemből. — No hát tudja meg, hogy nappal nem szükség meggyujtani, este pedig minden jóravaló ember otthon van. Elmehet. „Egyedikszer, a madar királ megholt, éljen a madar királ.“ „Másodikszor a madár királ megkoro názni.“ „Harmadikszer a madar királ felmenni a Králhegyre, megcsinálni a hat vágás, mondani minden az enim.“ „Negyedikszer a madár királ mondani, most lehet menni haza. Jaj, jaj, már sokat beszélni, fájni az én nokam, hrnrr azirt, mindig frisset tessig besitálni, mert mindjárt nem látni.“ 383 571. 572. 573. Dictionárium-ért küldé rector uram a mendikást a paphoz. — Ez elfelejtvén ama ropogós szót, „disznó jármot kért a tisztelendő atyaságtól. Egy udvari tánczvigalom alkalmával az égő gyertyákról forró viaszcsepp hullott egy kitűnő szépségű hölgy márvány fehér vállaira. — A nő fájdalmasan felsikoltott, e perczben egy magas rangú egyéniség a hölgyhöz következő bókkal fordult: „Azon véleményben voltam ekkoráig asszonyom, hogy a„karrarai márvány" érzékkelnem bir!?“ Egy angol államférfiunak tulajdonítják a következő mondatot: „Legjobban fizetjük azokat, akik bennünket gyilkol- 384 574. 575. A szórakozott pinczér már harmadszor kérdé a vendégét, hogy mivel szolgálhat? Végre az boszusan feleli: Hozzon akármit, csak túrós rétes legyen. Sajátságos ital. — Úri barátom! mi van az üvegben? — Collega igazmondó ital. — Ugyan hadd Ízleljem meg. — Tessék. — Argilusát, hisz ez boreczet, nak: a tábornokokat; azután azokat, akik bennünket rászednek : a politikusokat; azután akik szórakoztatnak: az énekeseket, tánezosokat zenészeket és színészeket; legrosszabbul pedig díjazzuk azokat akik arczuk verejtékével oktatnak bennünket: a tanítókat." 385 - A kapott. 577. — Furcsa állítás az, hogy a rák csak akkor nő, ha az eső esik! — Bizonyos rákárus asszony megszóllitatván egy házban, hogy miért adja el előbb másutt a nagy rákokat, s viszi oda a kisebbeket ? — Az asszony azt válaszold, hogy ő nagyobbakat még nem adott el sehol; — kérem nincsenek, mert az eső nem esett, s igy a rákok sem nőttek meg. 578. •— Curiosum. Bemenvén a házi asszony egyik havonkinti bért fizetni szokott lakó25 — Persze az, lám megmondtam, hogy : igazmondó ital. 576. Szabadságot kapott. — Hol van a törvényszéki elnök ur ő nagysága? mi szórakozásunkra szabadságot 386 579. 580. 581. Csaknem független az ember. „Miért nem küldi már iskolába fiát szomszéd, jának nejéhez, s a következő kérdést intézte hozzá: — Teesasszony 30-án lesz elseje??? Egy asszony tépelődése. — Hat a gombócz! 5 a munkás! jut-e mindeniknek kettő? az uramnak három? Miért sir a hegedű. Szólt a zene siralmasan. Két falusi ember elszomorodva hallgatta, mig az egyik megszólalt: Ugyan komám uram miért sir annyira az a hegedű? — Hát azért sir, feleié a másik, — mert a nyakát fojtogatják, a hasát pedig reszelik. 387 582. 583. 25* Sajátságos udvariasság. Nagysám 1 Ön úgy énekel mint egy valódi fülemüle, tán kendermagos süteménynyel él? Mi különbség van a mostani időjárás és a nagy-kanizsai torony órák közt? — Felelet: „semmi, egyik oly bolondul jár mint a másik.1'' mondá a tanító az apának, hiszen már átugrotta a hat évet. Éz bizony rendetlenség!" „Biz az a tanító uram — mond az apa — rendetlenség, hogy az apa már nem is rendelkezhetik gyermekével. Alig 6 éves, iskolába kell küldeni! mire felserdül, káplár-kézbe jut, s ha innen kiszabadul, az asszony veszi papucsa hatalmába, ez alól pedig aztán csak a halál szabadítja ki." 388 584. 585. e miatt a a szegény uram, Mathild leányával, , nem lehet kijönni, el kell Szent-Mihály községben egy asszonynak ellopták a malaczát, s jegyzőhöz ment panaszra, ki asszonyt igy vigasztalta: Ne búsuljon, anyjuk, majd kisül az. — Tudom, hogy majd kisül, mondá a károsult, de azt szeretném, nálam sülne ki. Megszűnt panasz. Vilmos a dúsgazdag ipához; — Atyám i az én nőmmel, tőle szöknöm. Ipa erélyesen; jól van, mondja meg Mathild leányomnak, ha még egyszer ily panaszt hallok reá, kitagadom az örökségéből. Bámulatos hatás! Vilmos többé Mathildra nem árulkodott. 389 586. 587. 588. Isten veled kedves feleségem — szólt az. orvos fiatal nejéhez — sietek egy nehéz beteghez! — Légy irgalmas a beteg iránt — felelt marasztalólag a nő — hagyd még az életben, maradj itthon ! Nemde jó ízlésem vau 1 — kérdi egy menyasszony esküvője napján ismerősétől, reá mutatva vőlegényére. Busán ballag Marczi czigány azutczán végig. Megtalálja a tisztelendő és kérdi: — Mi a bajod Marczi? tán meghalt a féleséged, gyermeked, vagy kevés a kereset ? — azs még megjárná, hanem ánnál is nágyubb báj van: — igen sok a pandúr. 390 589. Magyarázta 590. Egy Cserkeszsziából fölfegyverzett vadász, a ki a lövéstől anyira félt, hogy minden idegen lövésre megrendült, egy vadászat alkalmával dicsekedett az elejtett vadak számával. Egy éltes vadász, a tudóst játszó ember három ismerősének, hogy: Kolouibus feltalálván Amerikát menydörgés és villámlás közt lépett annak földére, s az össze csődült benszülötteknek terjedelmesen hirdeté onan felüli küldetését. Halgatóinak egyike kérdé: hogyan beszélhetett velük, holott nyelvüket nem tudta: Hja barátom felele a tudós tolmács által. De hogy a tolmácsot hol kerítette elő, arra nem yolt felelet. — Bizony nagysád nem hittem volna, hogy ily ügyes vőlegényre tegyen szert. 391 592. A múlt farsangon történt egy bál alkalmával, hogy egy fiatal ember kézszoritás által akarta kifejezni imádottja iránti vonzalmát, s a merénylet a négyes alatt sikerült is. — A nö azonban fitogatni akarván hódítási képességét neheztelést színlelve oly 591. Érdekes párbeszéd. Ni, a sánta bolond ! — monda a perlekedő nő férjéhez. — En sántítok — válaszolt a férj — mint Jákob az ó testamentomban, miután az angyallal küzdött. — „Bizonyosan a rósz angyallal?" — „Veled, angyalom, veled!“ ki a dicsekedést ép úgy nem szerette, mint a félénket, azt mondá neki: én pedig örülök, hogy ön is a megszabadult nyálakkal épen maradt. 392 önnek hangosan támadta meg Rómeóját vakmerőségéért, hogy a közellevők figyelmét is felköltötte. A fiatal embert meglepte ugyan e „non putarem" azonban csakhamar feltalálta magát és nyugodtan válaszolt : — Bocsánat nagysád, de nem volt szánva. — A nő boszusan fordult el, a körülállók pedig mosolyogtak az élelmességen. ■ 593. Barátnőm — mondá a farsang végév el — egyik delnő a másiknak — valamely jó cselekedetet kellene tennünk a böjt alatt. — Igen — én is gondoltam már erről — felelt a másik s el is határoztam, hogy e szent czél tekintetéből egész hétig megböjtöltetem — — cselédeimet. 594. Egy bizonyos kereskedő egy kisebb utczából a főutczába költözvén — üresen 393 595. 596. következő tartalmú „Ezen bolt jelen011 mama — mondá egy somorjai 15 öves szende leányka anyjához — mondja meg nekem, mikor megyek én már férjhez? — Soká lesz még az gyermekem. Majd ha négy tavasz repül el fejed fölött. Egy falusi ember egyszer bejött a városba az ügyvédhez panaszát előadni. Midőn azt körülményesen Adámtól kezdve elmondta volna, kérdezte tőle az ügyvéd, hogy történt-e minden valósággal. „Igen is kérem alássan, — volt a felelet, — úgy gondolom, jobb lesz, az igazat megmondani ügyvéd uraiméknak. mert a hazudságokat úgyis teins uraimék adják hozzá. maradt boltajtajára a czédulát ragasztá ki — lég a főutczában van.“ 394 597. 598. Deákok kártyáztak egyik szobában, a másikban pedigapamlagon heverészett collegájok. Te Jakab, alszol már? bekiált egyik játszó. Még nem, felelt a kérdett. Hát adj nekem 10 forintot kölcsön. Már alszom! lón a gyors felelet. A kiállítási magyar csárdában mu látták németek, széles jókedvűkben felhívták a czigány zenészeket jó csárdás játszására. Déky Sándor ügyes és találékony fiezkó lévén s ráadásul nagy magyar, erősen int a társulat tagjainak s tüzesen rákezdik: Jaj beh hunezfut a — Oh édes istenem, esenge a leányka, add, hogy ez évben négy tavasz repüljön el fejem fölött. 395 599. 600. 601. német sat. Ugyancsak tetszett a német sógoroknak s többször ismételtették. Keszthelyen a hévvizi fürdőben ebéd alkalmával egy asztalnál hárman ültek : Kocsis János plébános, Juhász Károly ügyvéd és Ökrös Bálint biró. A járásbíróság előtt találkozik két vidéki atyafi, — „Itt keresik az igazságot? — kérdi a jövő. — „Igen, itt! — „De nem találják? folytatja. — Hát hiszen azért keresik?1 Mikor lett vége a marhakiállitásnak ? kérdé egy Bécsből Somogyba visszatérőtől valaki. 396 — Hát bizon akkor lett vége a marhakiállításnak, mikor eljöttem, felelt hirtelen a kérdett. 602. Egy vidéken tartandott hangverseny be Ígérkezett közreműködőnek a fiatal poéta s levelében a többi közt ezt irta: Petőfi őrültjét szeretném szavalni, mert abban otthonosan érzem magamat. 603. Születésnapját ünnepelve egyike jó mulató ifjúnknak, elkeseredésében a felett, hogy senkisem gratulálta meg, egy pint bort hozatott magának s üritgeté a poharakat egymásután. Véletlenül belép egy ismerős hölgy és kérdi: — Ugyan mit csinál ön? — Ülöm huszonnegyedik születésnapomat és mint láthatja — iszom. 391 606. Használ az ásványvíz ivás ? — Csak a huszonnegyediket? hisz én önt legkevesebb 30 évesnek tartón). — Elhiszem nagysád — feleié emberünk — s ez ismét egy adat arra, hogy szemüvegeink is, melyen keresztül nézzük egymást, ugyanazon numerussal birnak. 605. Minapában egy asszonyság a casino könyvtárából „Schiller: Haramiáitkéreté Kutzebuetól." 604. A múltkor azt kérdezték X. úrtól, hogy mit szeretne inkább, szép asszonyt e, vagy jó lovat? „A szép asszonyokat nagyon szeretem, de a jó lovakat rendkívül becsülöm", felelte X. ur. 607. 608. Egy beteg arról panaszkodott mogorva orvosának, hogy sem állni, sem ülni, sem feküdni — de még járni sem tud. „Akkor hát nem marad egyéb hátra — mond az orvos — mint hogy felakaszsza magát." — Különös az első pohár — semmi hatással sincs, hanem a második után rendesen jobban érzem magamat. Én mint orvos röviden csak annyit mondhatok önnek ! Hogy ezentúl az első pohár víz megivását elhagyjuk. Az amerikai lókereskedőtől kérdé vevője, hogy nem félénk-e a ló, melyet tőle vásárolt ? „Már hogy lenne félénk — viszonzá a kereskedő — hiszen a hosszú éjeket magányosan tölti istálójában." 399 611. Milton kérdeztetvén, hogy az angol korona-örökös mért koronáztatik meg 14 610. Ugyan kedves férjem, szólt a múltkor hozzám feleségem, kitől örökölhették gyermekeink e rósz szeszélyeket? Tőlem bizonyára. — A világért sem kedvesem, viszonzám én; hiszen te, tieidből meg egyetlen egyet sem veszítettél el. 609. Idei termésünknek megfelelő valami. X. helységben többen összeállottak s közerővel munkáltak egy kukoricza földet. Midőn a termésnek munka-arány szerinti megosztására került a sor, az, ki legtöbbet dolgozott, a termésnek harmadrészét követelte, mire azt felelték hirtelen, hogy: hisz az egész termés sem tesz egy harmadrészt. 400 614. K. ministertanácsuoknak volt egy tanulótársa, ki mindig mondogatta: Káléves korában, míg házasodni csak 18 éves korában szabad? Azért válaszolá a költő, mert egy királyságot könyebb igazgatni, mint egy asszonyt. 612. IV. Henrik egyik udvaroncát lovaggá ütötte s az a szokásos szertartásokat kö vetve letérdelt a király előtt e szavakat mondva: „Uram nem vagyok méltó 1“ Oh azt igen jól tudom! szakitá félbe a király, de N. Marquise nem hagyott békét, köszönje meg annak ezt, ne nekem. 613. Zenonnak valaki azt mondta, hogy a szerelem bölcsészhez nem illő dolog! Ha ez igaz volna, válaszolt a bölcs akkor, a szépnem nagyon sájnálatra méltó lenne, mert csak ostobák volnának imádóik. 401 615. Amerika hírlapi styl. Egy Omahábau (Nebraska állam, Észak-Amerika) megjelenő lap egész szárazon a következő megjegyzést teszi: „Nebraska kormányzójának évi fizetése tőrvényszerüleg ugyan 1000 dollárban van megállapítva, de lopás által 10,000 dollárra szokta fölvinni évenként." Boldog ország! a hol igazságot ilyen röviden „leplezetlen körülírás" 86 mán, amilyen tudatlan vagy, soha sem lesz belőled semmi. A jó tanácsok ugyan nem használtak, azonban daczára ennek, vagy épen azért, 1867-ben ministertanácsos lett. A tanulótárs pedig már pap volt, és nemrég Pestre jött, felkereste K. ministertanácsost is. K. azt mondja : „Na látod barátom, mégis lett belőlem valami, s én ministertanácsos vagyok, mig te csak egy félreeső falu szegény plébánosa." Hja — válaszolt a pap — mikor tök a tromf, a hetes is üt." 402 nem tudtam, nélkül lehet elmondani némely államférfiúnak. 617. A múlt héten valaki szarvakat árult, melynek egy temesmegyei vadászaton egy szép himszarvas birtokában voltak. Az áruló tulajdonos X. ügyvédhez is betért, őt a szarvakkal megkínálandó. — Nem vásárolok szarvakat, mondá haragosan Themis fia. — Engedelmet kérek, hogy már van a tekintetes urnák. 616. No náni anyi bizonyos, hogy az én asszonyom oly sátán, hogy szó sincs róla, hogy valaha a menyországba juthasson. — Dehogy nem, jegyzé meg a másik szobaleány, te nem is tudod, hogy az ily fajta asszonyokat milyen jó használhatják ott, kivált az ilyeneket, a kik soha sem unják meg a dörgést. 403 618. 619. 26* TŰZ van ég a ház! kiáltá egy szobaleány házban lakó gazdájának. Egy amerikai lelkésznek szerecsen szolgája volt. Egy vasárnap a prédikáczió alatt véletlenül oda nézett, ahol a szerecsen ült, és alig tudta nevetését visszafojtani, midőn látta, hogy az a fiú ki sem írni, sem olvasni nem tudott, ironnal kezében szorgalmasan jegyzett. — Templom után azt kérdezte tőle: „Tamás, mit csináltál a templomban ?“ — Uram jegyeztem: minden úri embertől azt láttam. „Hozd ide az Írásodat, hadd lássam." Tamás hűségesen oda vitte, de az inkább chinái karczolás volt, mint Írás. — „Tamás — folytatá a pap — hisz ez nem ér semmit, bolondság az egész." — „Uram válaszolt a szerecsen — én is azt gondoltam, mikor végig hallottam." 404 De már mi közöm hozzá, volt a válasz, mond meg a házi urnák. 622. Vilmos ! mondj egy hasznos állatot. Vilmos gondolkozik és hallgat. 621. Pinczér az ételt egy vendégnek hozza. — Jó étvágyat kívánok! — Hogy lehet e falatka húshoz — felel a vendég — még jó étvágyat is kívánni ? 620. Nemes boszu, A. Vilmos barátom te meghaltál ? V. — Hogy mered azt mondani. A. — Az újságíró irta. V. — Argillusát! ez meg kell boszulnom, te szolga vigy fel három üveg pezsgőt, mond hogy jól érzem magam és élek. 405 A 625. A theát nem mindenütt készítik s élvezik úgy mint nálunk. A tatárok tejben — Nos a szakácsnőtökről nem jut valamelyik eszedbe ? — De igen — szól a fiú — most már tudom: a huszár, baka és a dragonyos. 623. X. tanító újólag ismételte, amit tanítványainak a természet tüneményeiről mondott. Midőn a fergetegre jött, kérde a többi közt egy fiút is: „Ugyan fiam, hazánk melyik tájain jön elő a legtöbb dörgés?“ — „Az execirozó helyeken11, válaszolt nagy bölcsen. 624. A házi béke. Kedvesem, mond a férj nejének, ma jó volna a színházba menni. — Ugyan mit játszanak ? kérdé a nő. — Amit mi már régen nem láttunk — „ házi békét.11 406 626. 627. Mi a szép asszony ? Fontenele szerint paradicsoma a szemnek, pokla a léleknek s purgatóriuma az erszénynek. főzik; a japániak porrá, törik, forró vizet öntenek rá s úgy iszszák mindenestől ; a chinaiak fövő vízbe teszik, s mi után a levét leitták, a levelét czukorral, olajjal és boreczettel elkészítve, saláta gyanánt megeszik. Nem atreszál téged ez a fiatal ember? — kérdé a német-városi kis leány barátnéját egy előttük elhaladott dandyre mutatva, kit különben a nagy utczában is láthatni eleget. — Ugyan kérlek ne laxálj! felelt a másik. — (Az első persze azt akarta mondani intreszal, a második pedig ne vexálj.) 407 fele- . 629. 630. Egy urnák igen gazdag felesége volt — a ki aztán minden lehető alkalommal sem lehetek ment a Swift és az ügyvéd. (Swift Jonathan kitűnő polit. és satyr. angol iró.) Egy ügyvéd, kiSwifttel volt társaságban, vele kötekedett, s hozzá ily kérdést intézett: „Ha a papság s az ördög perbe keverednének; ki lenne a győztes?" „Magától értetődik, hogy az ördög1'', válaszolá Swift, „hiszen minden ügyvéd az ő részén van.“ 628. R. úr, szinte a műkedvelők közé lépett, amint meghallotta, nejét is felkérte a polgármester közreműködésre, így sóhajtott fel: Hát még itt ségemtől ? 408 631. 632. Egy felső ausztriai templomajtón következő, első pillanatra különösnek, mélyebb vizsgálódás után szellemdusnak s nagy igazságot kifejezőnek található felírás van: Praesens imperfectum et perfectum, plusquam perfectum futurum. Az az: jelent tökéletlen, s a tökéletes egykor még tökéletesb leend. Uram — mondá egy tolakodó jártaposo egy idegenek — nekem úgy tetszik, mint-. iparkodott azt kitüntetni, hogy a gazdaság, a vagyon az övé. A férj egyszer neje előtt dicsérte egyik kedvencz lovát barátjának. „Engedelmet, ez az én lovam — szólt közbe az asszony — az én pénzemen vetted." — „Igen asszonyom, mondá a férj udvariasan meghajtva magát — „engemet is kegyed a pénzével vett meg." 409 633. 634. ha láttam volna már az urat valahol, de teljességgel nem tudok reá visszaemlékezni, hogy hol. Könnyen megeshetik — válaszolá nyugodtan az idegen— húsz esztendő óta vagyok egy börtön fővigyázója. Egy szép öszvegy elhunyt férje testvérjéhez ment nőül és első ura arczképét ebédlőjében helyező el a többi kép közé. Valaki észrevevén a festményt, s azt találván tőle kérdeni: „Családjához tartozik-e ezen ur?“ A nő nyugodtan felelt: „ Oh ez szegény sógorom volt." Egy quaker nagyon szép vak lovat adott el s azt kérdezte a vevőtől „barátom latsz-e valami hibát benne? — Nem — volt a válasz. — Ez a ló sem fog benned hibát találni mondá az igazságos férfiú. 410 636. 637. 635. Pajtás! A tudomány ismét egy lépéssel előbbre haladott. — Elhiszem, és miben? — Az orvosi tudományban. — Hogyhogy ? — Az őrültség ellenszerét fedezték fel. — Nekem nincs szükségem reá. — No persze, mert már nincs mit elvesztened. M. kisasszony P. özvegyhez ment férjhez. A lakodalom után 8 nap múlva eléEltalálta. Egy férj összezördült nejével s a per patvarkodás után végre ily szavakra fakadt: „Te még arra sem vagy méltó, hogy az ördög elvigyen." — Csak méltóbb mint te élhetetlen, — feleltsietve a kelepelő nyelvű házi kereszt. 411 638. gületlenné lett, s midőn kérdezték baját, így válaszolt: „Mindig azt hallottam, hogyha a nő udvari tanácsoshoz megy férjhez, udvari tanácsosnévá lesz; ha pedig szerkesztőhöz, szerkesztőnő, s azért azt hittem, hogyha özvegyhez megyek, özvegynő lesz belőlem, s most úgy látom, hogy keserűen csalódtam." A vajaskenyér. A frankfurti fenyitőtörvényszék előtt egy darab vajaskenyér fungált a napokban corpus delictiként. Történt ugyanis ezelőtt pár héttel,^ hogy tolvajok törtek egy lakásba. Éhesek levőn, az ott talált vajjal s kenyérrel töltöztek. Az idő rövidsége, vagy a leszelt kenyér darab nagysága, nem sült ki, volt az oka annak, hogy egy fél darab vajas kenyér a lopás színhelyén maradt. — E kenyeret az ügyész magával vitte s egy fogorvassal hiteles mását készíttette a kenyér szélén mutatkozott 412 639. 640. foghelyeknek. S az, hogy egy a legszebb a dologban y a lopásban gyanús zsebmetszőnek fogsorához a másolat talált: s az illető be is vallotta a bűn részességét. Midőn V. Károly császár Francziaországon keresztül utazott, a párisi küldöttség szónoka őt üdvözlő beszédében rendkívül feldicsérte, neki minden gondolható kormányzói és emberi erényeket A Rothschild család egyik tagja diszes album-emlékkönyvet készittetett magának, s szt egy fiatal művésznek adta át, azon kérelemmel, hogy azt valami rajzzal diszitse vagy legalább egy pár emléksort Írjon bele. A művész az utóbbit választó. Emléksorai ezek voltak : „Kérem Rothschild urat, kölcsönözzön nekem 1000 livret s feledjen el engem/1 413 641. 642. 643. A jövedelmi adó bevallásánál egy öreg muzsikus kérdeztetvén, hogy mennyit tulajdonítva; a császár ritka szerénységgel csak azt válaszolá: A nagy dicséret, melylyel illetettünk, azért kedves előttünk, mert emlékezetünkbe hozza, milyeneknek kellene lennünk. Mit csinál kisszaszony? Tán az aranymondatokat irja ki a könyvből? — Ugyan hova gondol, — csak a frivol helyeket törülöm ki, hogy ne kelljen azokat olvasnom ! A múlt héten egy úri embert egy helyen igy marasztaltak ebédre: „Maradjon itt Uraságod ebédre, ha itt marad, akkor lesz nálunk Stockfisch is.) 414 644. keres évente. Az öreg czigány semmit sem akart bevallani. Hát szóljon már, mennyit keres, ötven, száz vagy ezer forintot? — „Keresek én többet is, de mi haszna, ha nem találok." 645. Két fiatal ember beszélgetett, kiknek egyike, ha argumentálni kellett, mindig a tettlegességhez folyamodott. Egy Ízben ez utóbbi taglejtésekkel közeledett barátjához. — Távozz kérlek — mondá amaz — mert gorombaságodat messziről is eléggé ismerem, nem szükség közelebb jönnöd. Mi az oka, — kérdé egy kisasszony barátnőjétől — hogy a távirdatiszt urak mostanában oly igen nősülékenyek ? — Mert van elég idejök arról gondolkozni — volt a felelet, 415 647. János bátya. Mi a menykő! — uram bocsá’ — Jól látok-e János gazda? Fényes csizma, prémes mente, Honnan ily nagy parádéba’ ? Ha de mi ez!? János bátya Rám se hallgat, dirmegdörmög; Torzomborzas bajsza alul, Hallatszik csak egy-egy „ördög." * * * Pletyka világ, gonosz nyelvek: Szörnyű hir kovácsok. János bátya dörgő átka Szállna bár reátok! 646. Csakugyan megnősülsz barátom? — Meg ám, még pedig mielőbb. — Már látom, hogy a te eszed is elment, holott okulhattál volna rajtam. 416 IC 648. 0 Szőnyött egy régi ház szétbontásakor találtak egy négyszegű márvány kövön csodálatos formálatban nagy betűkkel e rendkívüli szavakat kivésve: EPICILOC ÁNHE VERNIT ILOSD EJO. — Sok tudós régiség nyelvbuvár Azt suttogják a faluban — Szerte jár a hite: — János bátya vénségére Leányt kérni méné. Hanem bezzeg, kifizették, Szerte az a hir jár : János bátya a mit kapott, Úgy híják, hogy : „Kosár. Addig hányta, hánytorgatta Eveinek számát: Megkérette Erzsókot, a Falu legszebb lányát. 417 27 j.A. Uram, ön kinézése után ítélve vagy költő, vagy zeneművész. B. Mindkettő vagyok. S ön ki? ha szabad kérdenem. kitalált találgatásban. — Végre Sz. végig nézte s elneveté magát — hisz ezt magyarul igy kell olvasni: „E pici locán heverni tilos, de jó." 649. Midőn nemrégiben X. élte 106-ik évében elhunyt, mindenki csodálkozott ily magas kor felett. „Semmi rendkívülit sem látok benne" mondá egy jelenlevő asszony; „atyám is 106 éves lenne, ha még élne!" 650. Barátom az én házamban van a valódi paradicsom. Hogy hogy ?zSegédem Adám nevű, mostoha leányom Éva. Ezek szerelmesek ; feleségem pedig a kigyó. 651. 418 652. 653. A. Én báró Pogrányi de Pográny vagyok- , , B. Más semmi? hiszen az volt ön akkor is, midőn született, eddig hát nem sokra vitte. Nem írva hanem nyomtatva. Mit olvas, bájos nagysám, oly figyelemmel?" HOSSZÚ is volt, sovány is, és még a természet vörös haj és szeplős arczczal keserűé meg azon úri embert, ki az édes szülők bele egyezését megnyerte, mert mint kérő volt s utasittatott a lányhoz. — Szabad esedeznem nagysád válaszáért, amidőn drága szülői nem —• Ön most távozik ! vánja ? — Esedezem. — — Tehát „Ne maradjon oly h jsza n! és jöjjön szépen vissza. ellenkeznek ? s válaszom ki- 419 654. kérdé az ablak előtt egy könyvből olvasgató ifjú hölgytől a mellette helyet foglalt fiatal ember. — Egy gyönyörű munkát a gazdaságról lön a felelet. — A gazdaságról ? Vájjon ki irta ? — Ej maga mégis csintalan, hogy kérdezhet olyat? hiszen ez a könyv nem Írva, hanem nyomtatva van. Á szél született zenész. A földkerekségén mindent megpróbál, hogy miben van zene. A torony nagyharangjából hangot csal ki, midőn a harangozó otthon van és alszik; az óriási fenyvesekből bánatos hárfákat csinál; a leghitványabb kémény t és kürtöt is megpróbálja, s hol rémletes zúgást és sikoltást, majd éles fütyölést vesz ki belőle. — A nagy fákkal addig játszik, mig minden levél reszket, susog, sir, sóhajt, azaz hangot ad; a folyó hullámait felveri, hogy sajátságos morajával kisérhesse: néha hangversenyt ad az általa felkorbácsolt tengeren, s a két világrész 420 655. közt egy nagyszerű karéneket fu, mely felhat egészen a csillagokig. De a romokat és a régi elhagyott házakat legszívesebben keresi fel, az eresz alatt nyög, az ablakokat megrázza, a szobákban sóhajt, az ajtókat kéz nélkül kinyitja és a kialudt, elhagyott tűzhely körül rég elfelejtett szomorú dalokat fű. Egy londoni utcza-gyerkőczét valami csínjáért a biró elibe vittek. — „Hol lakói ? — kérdé tőle a biró. Anyámnál" — válaszolja a fia. „Hát anyád hol lakik?" •— „Apámnál." „Apád hol lakik?" „Otthon." „Hol van az otthon?" kiált rá az indulatba jött biró. „A biz ott van, a honnét én jövök öreg ur“, válaszolá pajkosan kacsintva az ifjú. — A kis gaz embert visszaküldték, a honnét jött, és az szó szaporítás nélkül szót fogadott. 421 656. 658. a fő-utczán X. ügyészé lehet a spectabi- — Miért jöttél hivatalba — kérőé egyik tavirdatiszt társától — hisz nincs szolgálatod ? — Eljöttem az uniformist hordozni — volt a lakonikus felelet, — A. Hogy feszit véd, roppant nagy lisnek ? Egy anya a tanítóhoz. — Uram ! hogy tanul a kis fiam ? — Nagysára sajnálattal bár, de ki kell jelentenem, hogy a fiú valódi tök fej. — Oh uram, hogy lehet az, hisz a fiúnak remek eszü édes atyja van ? — Akkor nem tudom, kitől öröklé megrögzött ostobaságát . 657. 422 659. Valaki a bécsi közkiállitáson bemutatott hires gépekről beszélvén azt mondta, — B. Csalatkozik barátom, mert róla már elmondták, „hogy ahol nincs ott ne keress." — Honvéd altisztjeink egyikéhez bemegy a többek közt levéllel kezében egy megtestesedett s Öreg hölgy kérve, hogy olvasná fel neki a szeretője által küldött szerelmes levelet. Az altiszt felbontja s mikor olvasni akarja, a nőcseléd odaugrik s füleit bedugja. Vitézünk nem gondolhatta, mit jelentsen az eljárás, azonban engedve az unszolásnak, végig olvasta. — Csak azért dugtam be füleit — mond a leányzó — hogy rajtam kivül senki se hallja és tudja, mit irt az én Pestám. Ezzel megköszönve távozott. 660. 423 hogy volt egy, melynek ha egy nyílásba peletlen búzakévét dobtak, a másik nyíláson — kész kenyér jött ki. „Az semmi — mond egy másik — én láttam egy gépet, melybe ha két zsák burgonyát töltöttek — a másik oldalán már részeg tót bujt elő. 662. í Temérdek munka van, az ipar felvirágzása most erősen halad, különösen a szabóknál. Hogy hogy ? kérdé János barátját. Csak úgy, mert e csúnya hideg következtében a hernyók és cserebogarak téli kabátot rendelnek. 661. Egy nap alatt húsz olyan férfiúval is találkozol, aki dadogva beszél, de ritkán hallod, hogy a nők nyelve pörgésében akadály legyen, — az mind könnyen forog. 424 663. Egy koldus élcze. A napokban egy koldus, kinek oldalán egy mély, kenyérdarabokkal telt tarisznya csüngött, egházba lép be. A gazdasszony; ki épen a kemenczéből a friss kenyeret vette ki, a koldus kérésére azt feleli, hogy nincs fölvágott kenyér, nem adhat neki. Erre a koldus a legkomolyabb arczczal előrántja apró darabokkal telt tarisznyáját s benyúlva szól: „Nem baj, kérem alássan, fölváltom azt az egész kenyeret darabokra, abból aztán adhat." 664. S. városban egy menyasszony rőföskereskedesbe ment s vásznat kért. A kereskedő segéd a legnagyobb gyorsasággal teljesitvén kívánalmát sok és különféle jósagu vásznat rakott elő. Menyasszonyunk a vásznakat sorra vizsgálván e szavakkal válaszolt: „Kérek ennél egy kissé műveltebb vásznát." — 425 665. 666. 667. korcsmában ebédelt; az másik rostélyost evett. A í® Két atyafi a egyik halat, a i halevő igy akarta értésére adni a korcs márosnak, hogy ihatnék: korcsmáros! a hal akar úszni; a másik ihatott volna és G. városkában egy udvarlásáról nevezetessé vált fiatal ember ezt kérdé imádottjától: Mondja meg nagysád van-e a a városban ily sok szép hölgy? „Oh igen, felele a kérdezett, mifelénk igen szép h ögyek meg völgyek vannak" — — Bizonyos nagy városban a kéregető koldusnak első emeleti ablakból alamizsna fejében egy darab kenyeret dobtak le; a koldus felvevőn a kenyeret, e szavakkal válaszolt „megköszönném, ha a szél el nem vinné.11 426 668. 670. Szórakozottság. X. a „Kisfaludy11 haGyenge mell. Ujonczozásra vittek egy fiatal embert. — Mi baja van ? kérdé a vizitáló orvos. — Gyenge a mellem, felele a fiatal ember. — Ki mondá azt önnek? — Anyám, mert azt mondá, ha a golyó mellemet eltalálja, azt bizonyosan szétszakíthatja. így szólitá meg a vendéglőst, a rostélyosra gondolva: az ökör inni akar. Ki volt Pompeius? kérdé a tanár. „Ein lömischer Feldherr" szól rá egy német ajkú fiú. „Római földes ur“ fordítja hamarjában a kemény magyar gyerek. 669. 427 671. 672. Fogadás. Három jó barát egymás közt abban fogadott, ha váljon kinek lesz legnagyobb kívánsága? — Én csak azt kívánnám — kezdő az Miért kapitulált Bazaine? Midőn a franczia-porosz háború alatt ama hir érkezett, hogy Bazaine kapitulált, egy paraszt igy nyilatkozott: „Nem csoda, ha francziák mindig kapitulálnak, hisz nem is lehet máskép, ha a főparancsnokságot egy nőre bízzák.“ Bazainet (Bazainénak) olvasta. jón sétányt tett a Balatonon. Midőn Tihany közelébe érének sokat beszélt neki a pinczér a tihanyi viszhangról. Végül kérdé őt, hogy van-e nála pisztoly. — Pisztoly nincs — feleié — hanem tőr igen, talán ez elegendő. 428 673. Diplomatiai élez. Andrássy gróf egy reggel épen öltözködéshez fogott, midőn Lord Buchanant jelentik be nála. A nagykövetet a diplomatiai etiquette szerint nem szabad várakoztatni, mert az követlenül uralkodójának személyét képviseli; de ezúttal a jókor kelő követnek mégis várnia kellett tiz perczig, míg külügyministerünk elfogadhatta. — „Jo reggelt Mylord, nemde ön az angol királyné ő felséelső — ha a Duna partján kikötő hajókat mind telve aranynyal az enyimnek mondhatnám. — Én meg csak azt kívánnám szólal fel a második — ha a Duna vize tintává válnék és annyi pénzem lenne, a mennyi számot^ lehetne e tintával Írni. — En pedig azt kívánnám — mondá a harmadik — ha kivánságtok teljesülne, azonban meghalnátok, és én lennék egyedüli örököstök. 429 674. A régi jó idők. Bega-szent Györgyön a járásbeli szolgabiró valami dáridot adott saját házánál; a meghívott vendégek egyike K., egy volt szolgabiró, mulatságközben a regi jó időkre visszaemlékezve sóhajtozva emlegető, hogy már a mostani szolgabiróknak semmi hatalmuk sincs; nem úgy volt az a régi jó világban, mikor neki tetszett, akkor csapta meg az embereket; a mostani szolgabiró már ezt sem teheti. A házigazda az ellenkezőt állította s midőn K. ezt nem volt hajlandó elhinni, Csolakovics azzal mutatta meg hatalmát, hogy a volt szolgabirot pandúrjával lehuzatta s megcsapatta! gének személyét képviseli ?“ — e szavakkal üdvözölte Andrássy a követet „Úgy van.“ — „Akkor meg fog bocsátani, hogy megvárakoztattam mert a királyné képviselőjét nem tehettem ki annak, pongyolában találjon.“ 430 (Ezt is furcsán varázsolták vissza a régi jó időkbe.) 675. Praktikus reczipe. a nő-világ részére. Hottentottából ferdíti egy Vén Doktor. 1. Ifjú korban a szerelem éltető eső, férfi korban üditő harmat, öreg korban vakító köd. 2. A nő valódi értéke azon közép utón tűnik föl, mely az udvarlók szavai, s a nőnek önmaga felőli szerény nyilatkozatai között van. 3. Akármennyi szépet mondanak egy nőről: mégis többet tud még képzelni magának legalább egy gondolattal. 4. A ki a szerelem felől igen sokat beszél: annak szerelmét már elfütyölte a szél. 5. Az önszeretet oly valami, a mit minden sért, de megölni semmi sem képes. 6. Az okos nő kikerülni igyekszik a veszélyt, mert többet számíthat eszére mint erejére. 431 egyéb, 577. A cselédek levelezése. Az amerikai cselédek egymást kölcsönösen informálják 7. A szerelem olyan, mint a tenger, ha fenékig akarunk látni, csendes időre kell várni. 8. A ki gyermekét megkereszteli; nevet ád neki; a mely m.-vásárhelyi ember borát megkereszteli: elveszi annak nevét. 9. A kelletlen szerelem hasonló a keletien kenyérhez: egyik sem szokott jól kisülni. 10. A szerelmi vallomás nem egyéb, mint rövid előszó egy ismeretién s befejezetlen hosszúságú mű elejére. 676. Nagy falragaszok igazságosan hirdetik, hogy Dal-estély lesz, zsidó nyelven „pénztelen “, teljes tökéletes igazság, a merre csak az ember néz nemde mindenütt: Dales és tél van. 432 a családi körülmények felől, nehogy az uj cseléd még előbb tapasztalatokat legyen kénytelen szerezni. Az információk rendesen a konyha falán, vagy a konyhai edények alján találhatók titkos jelekkel felirva. Legközelebb San-Franciscóban egy úri ember uj szakácsot fogadott; a szakács megjelent és — alig vett kezébe egy fazekat, már sarkon fordult és sebesen eltávozott a nélkül, hogy csak azt is mondta volna; befellegzett! A házi ur e különös búcsúzáson dühbe jővén, utána szalad a már szintén futásnak eredt szakácsnak s galléron csípve kérdőre vonta a távozás oka felől. A szakács először nem felelt, de látva, hogy másképen nem szabadulhat, röviden odadobta „Me no wantes stop here — me go!“ Mi magyarul körülbelül annyit jelent, hogy „semmi szükségem sincs tovább maradni — ereszszen“ — azután röviden még oda veté: „Az asszony nagy nyelvű, — egész nap dolgozni kell •— s még sem fizet pontosan, én tehát megyek !“ Azzal ott hagyta a, 433 678. 679. tudta szakács bámuló gazdát a taképnél, ki nem elgondolni, hogy hóimét ismeri a az ö kedves nejének tulajdonságait ily körülményesen. Egy marhalevél: „Katona istván egészséges volt egy darab ökör Németh jános helység Bírája tizenhetedik szám alatt Onhódi biró. — 680. Parsai szolgaidról járás székhelyén 28 Láugész. Egy lábművész lángész óhajtott lenni, de mivel azt máskép nem érheté el, lángos látványosságot tett a fejére és úgy sétált a város utczáin, most az a kérdés, miután a lángot a fején csakugyan láttuk, de hol volt az ész, a lábban vagy a fejben? azt a tudósok még nem fedezték fel. 434 682. Bizonyos férj nejét azért, mert karácson böjtjén lencsét és nem baboskáposztát főzött, rendesen elpányválta, másnap betálal a nő egy tál babfőzeléket, a férj hozzá nyúlt a váratlan eledelhez, de a nő 681. HetéS községben egy leány a karácson! ünnepekben környezőivel elhitette, hogy lelkek ülnek a fején, a rokonok jónak látták a lelkektőli szabaditást a szentlászlói szerzetes atyákra bízni, kik a megrémült rokonokat a betegség neméről megismertetvén, iparkodtak azoknak megnyugvást szerezni. Pacsán a sorshúzás deczember 29-én megetetett, mely alkalommal össze jött községi bírák közül többen kifakadással éltek a pacsai pék ellen, hogy kicsiny a kétkrajezáros zsemle, nem ér egy uj pénzt. 435 684. 685. Egy szenvedélyes kártyás csakis azért: hogy játékvágyát kielégíthesse s pénzre szert tehessen, szakállá nak felét 1 írtért árusította el, a megvásárolt szakáll fele részben azonnal le is ny irbáltatott. 28* A pacsai és szt.-mihályi plébános urakat a vihar, szomszédos községbe torlaszolta, a múlt év temetésén s az uj keresztelőjén egyik sem lehetett hívei közt. jónak látta az ebéd végét be nem várni s egyidőre boszus férjét magára hagyni. 683. Hogy jutott mégis Jézus az apostalokhoz, ha bevoltak zárkózva? Kérdék bizonyos együgyű tanulótól a vizsgán. Kulcslyukon! feleié ez zavarában a ezéda súgás után. 436 686. Furcsa farsangi tréfát beszél elagraz „Tagespost.“ Andritzban ugyanis az a hir terjedt el, hogy húshagyó kedden egy álarczos énekes társaság a múlt év minden komikus esetét képletben és énekben élő fogja adni, s némelyek már azt is akarták tudni, hogy kik lesznek azok, kik az előadásra tárgyat fognak szolgáltatni. Húshagyó kedden délben egy álarczos dobos és egy álarczozott nő jelent meg a helységben és tudatá a közönséggel, hogy délután 4 órakor nagy előadás lesz a főtéren a nagy korona előtt. Nagyon sokan sereglettek e helyre s már 3 órakor 600-nál többen voltak összegyűlve és a nagy hideggel nem törődve, vártak a téren, a hol állványon, lepellel borítva egy nagy kép állott. Végre négyet ütött s a félig megfagyott közönség számolt kitartása jutalmára, a lepel hirtelen leesett s a várt kép helyett a kiváncsiak ilyen forma verset olvashattak: — A kíváncsiság nagy hiba, 43? 687. 688. Nyugta, tisztölöm Tekintetes Bogyai úr fél öly fát meghoszta Szabó István tselédje ősi mihály úrnak ely ösmérem. A negyvenes évekből. — Egy czigány nagy vétket követett el s az Ítélet szerint: kötélen volt végzendő az ő életének pálya futását. Hát folyamondjunk-e kegyeimért dade? — kérdé a védő ügyvéd. — Perse, hogy folyamondjunk tékintetesz zsigyvéd úr! És úgy lön, amint elvégezek. — Meg is érkezett a kegyelem, mely megengedte, -------Loth neje is bizonyítja, — s ha ti is még egyébre vártok, — könnyen sóbálványokká váltok. -— A tömeg részint szitkozódva, részint nevetve, de derekasan átfázva oszlott szét. 438 690. — Tekintetes uram, elhoztuk mi is azt az egy ön kény test, akit a mi falunknak kellett állítani. — Tud-e keud diákul? — Tudok két szót, veszett volna az országa: portio, executio. 691. hogy a czigány a szégyenletes kötél helyett: a hóhér pallosa által végeztessék ki. Tudtára is adták a kegyelmet, mire az igen komolyan megjegyzé: Felfujhátják azs olyan kigyeimet! 689. Egy úri embert a fiacker hajszálon múlt, hogy el nem gázolt s midőn látná, hogy az illető gyors futással igyekezik menekülni; — igy vigasztalta: Ne tessék félni, könnyű a kocsim ! 439 692. rongyos 693. Görgesi bányamester Erdélyből valami galiba miatt kénytelen volt Becsbe fölmenni. Gazdag ember léttére most is csak pitykés dolmányban, szijas nadrágban járt, hanem Bécshez közel a pörge kalapját elkapta a szél, ott pedig akkoriban nem kapott még az ember három araszos köcsögkalapnál egyebet. Tehát azt volt kénytelen viselni apitykés dolmány mellé, — Hát csak küldjék be, hol van ? — Odakünn van a kocsin; a saraglához kötöttük, mert semmi képen sem akart eljönni. — Tamás, fogja kend ezt a bankót, hozzon egy itcze bort. — De hátha nem veszik el ifjú uram? — Akkor hozzon kend két itczét hitelbe.. 440 694. Jegyző uramnak az az ő tulajdon szokása vala, hogy mindennap ebédután a pinczébe leballagott vala és ott a legjobb bort tartalmazó hordóhoz tért vala, azt rnegkoczogatá s igyen szóla vala: — Adjon isten hordócska! — Fogadj isten, Jánoska! (ezt is maga mondta, de t. i. a hordó nevében.) — Van-e benned, hordócska? — Tele vagyok, Jánoska. — Aztán jó vagy-e te, borocska? amiért már először is nagyon megnézte minden ember. Délbe beül valami vendéglőbe, kérdő tőle a pinczér, hogy mit hozzon neki ? — Hát ami van. — De itt sokféle van. Tessék a speitzzetli. — Sohse speizczetlizz te nekem, hanem kezd el elöl s hordjad a mig benne tart. így szokták azt becsületes ebédnél. 441 695. 696. — ízlelj meg, Jánoska. Erre Jánoska egy hébérrel kihúzott vala. Megizlelé s igy szóla vala : — Hatalmas jó vagy te borocska. — Rakodj meg, Jánoska. Erre Jánoska úgy megrakodott vala, hogy a maga emberségéből soha föl nem jöhetett vala. (Jókai takarékossági tana.) Azt mon- : „ne költs — Volt komám a lakodalomban ? — Voltam biz én komám. dá Jókai, hogy e mondatot: többet, mint a mid van" arany betűkkel kellene irni minden magyar embernek ajtajára. Már miért arany betűkkel ? hát kulimászszal, vagy krétával nem volna-e takarékosabb ? 442 697. 698. — Hát vót-é jó lakodalom ? — Vót biz a; csak 1 é f é 1 e volt hétféle. — Miért vagy olyan bús, Náczi ? Hisz mint hallom, házasodó]. — Csak azért Bandi pajtás, hogy feleséget is kapok hozzá. A szomorú időkből. Hát kis fiam a két lábú szárnyas állatok közt melyik a legerősebb? — Hát a sas. — Honnan tudod azt kis fiam ? — Mert az elszokta a iuhot, megr az ..1 ..... 7 ° okrot is vinni. — Láttad-e már azt? — Láttam bizony; biró uram hozott egyet apám uramnak, csak papiroson volt, mégis elvitte az ökrünket. 443 699. _ Útra megyek, kérek alásan passust. — Hát mi a neved? — Jakab. — No! a másik neved? — Jakab. — Hogy lehet neked két neved? — Jakab Jakab. — Hát hé, több neved nincs neked ? — Elmegyek én evvel is. 700. — Né csak komám, e már csak derék darab ember ni, szol András, midőn a kövér embert meglátja. — A bion felel Jóska. Kitelnék belőle két olyan legény mint te, meg en, meg még egy juhászkutya. 701. (Kofa áliitottság.) A nagy templombán mise van. A hátulsó padban két kofa ül és áhitatosan énekelnek. 444 „lm arczunkra borulunk." „Bábi, nem tudja, hogy mi jött ki a lutrin ?“ „Előtted istenség." „Melyiken ?" „És énekszóval áldunk." „A prágain." „Hallgass meg oh felség." „42, 13, 20, 55, 90." „Hm, nem nyertem !“- 702. Egy nagyobb községben, az az mezővárosban az uj biró, ki választva lön, e választásig városi tanú volt és ebben a minőségben mivel többet Írni úgy se tudott, ekkép irá magát „városi tinu" (vagy is tinó") most pedig mivel avangerozott tehát írja: „városi bico" (vagy is bika.) 703. Tánczvigalom után gyengélkedő lett a bálkirálynő, a meghívott orvossal a 445 704. magával viszi a nem lesz komoly figyelmes gyógyszerész is velement, mire a fő bálarengcur következő keserédes megjegyzést tette: Hallatlan! az orvos patika rust is, igy csak baj. — Hogyan fér meg két dudás egy csárdában ? Fgy élezés fráter a „Korona1'' vendéglőbe ment, hol Gábor gyerek a rajkó fiukkal majd belefáradtak az uj compositió húzásban, azon kérdést intézte hozzájuk: fiuk! nézzétek ezen kóser ludmáját, ki Ívd közietek egy árva szót németül, azé 1< sz, a fiuk összenéztek egyet dörmögve, de német szó nem hallatszott. Erre az élezés fiú a „Szarvas" vendéglőbe ment, hol Grünbaum atyus a többi őszben borult fejekkel borzasztón fújta a hobszászá és drállálá polkákat. Atyusok! ki ért közietek csak egy szót is magyarul, az 446 706. Német ember volt s még hozzá nem is génié a gy . . . . i tanítói-képezdei zenetanár. Midőn kezébe adják a névsort — mely a szokásos nevekkel kezdődött, elkiálltja: alsó möge uns vorspielen dieser „Nevek!“ megeheti ezen rőfös disznó hurkát. Az atyusok összenéztek és fejüket úgy hintegették, mint a hajdankori hízók, de magyar szó nem hallatszott. Úgy fér meg te- , hát két dudás egy csárdában, ha egyik a másik nyelvét nem érti. 705. Érdekes adomát beszélnekWenckheim ministerről. A múlt napokban „Kornélia" czimű színdarabot nézte. Egyik jelenetben a szobacicus aranyat kap s nagy örömmel mondja, hogy magyar pénz. „Akkor csodálom, hogy nem papiros, mondá nevetve a miniszter. 447 707. 708. csakugyan szereted Fűsem, kedves Három számadási feladvány, a megfejtő száz aranyat vehet fel a Tribsdrülli a követOlyan praeparandista nincs köztünk, mondják neki a körülállók. De ő még hangosabban követeli „Nevek" orgonajátékát. Nincs itt! nyugtatják meg hát nevetve a tanulók. Az már más, úgy kezdje el kező. Gyermekem lesit. „Nem én egy cseppet nagynéni." — Hát akkor miért adsz neki reményt ? „Nem adtam én semmi reményt. Én csak azt mondtam neki, hogy beszéljen a mamával," az már egészen más lesz. 448 bankban, de csak úgy ha azt előbb beletette. I- Ha egy hivatalszolga évenkint kap két öl fát, ebből négyet eléd és mégis egesz télén meleg a szobája, hogy van az? II. Egy csinos szobaleany, ki a Zöldfában bálozni is szokott 80 frt. évi fizetése van, ebből két százat évenkint a takarékpénztárba tesz és egész éven selyemben öltözik és mulat. III. Egy megöregedett szakácsnő, ki asszonya comoditása végett naponta a piaczi bevásárlásokat eszközli, évi fizetése 100 frt., ebből évenkint jól ruházkodik és fiát a pesti egyetemben járatja. Ismétlem e számadásokat megfejtő 100 aranyat kap. E feladványok ugyan furcsák, de mégis igazak. |
