Kanizsa város története s annak jelen viszonyai - Kanizsa - Horváth Gyula, 1861.pdf - nagyKAR

A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről

Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer

www.nagykar.hu
Működteti a Halis István Városi Könyvtár

nagyKAR honlapok:

* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

	Letöltés Előnézet Megnyitás
Méret:	15.38 MB
Keltezés:	2022-09-14 12:53:30

Fajta:
Láthatóság:	Nyilvános
Letöltések száma:	222
Megtekintések száma:	489
Leírás:	Cím: Kanizsa város története s annak jelen viszonyai Szerző: Horváth Gyula (1836-1896) Szerz. közl: írta Horváth Gyula Kiadás: Kanizsa : Horváth Gyula, 1861 Eto: 943.9Nagykanizsa"15/19" ; 908.439Nagykanizsa Tárgyszó: Nagykanizsa ; várostörténet ; helyismereti gyűjtemény Szakjel: 943.9 Cutter: H 86 Nyelv: magyar Oldal: 81 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: KANIZSA VAROS TÖBTEHETE s ANNAK JELEN VISZONYAI. un a ii o k v a I ii c; v r l a. A varot ctinar«. kiadja a szöiv. KAMZSA.V &YOUATOTT MAKKBRKITKB J. BETŰIVEL. 1863. KANIZSA VÁROS TÖRTÉNETE s ANNAK JELEN VISZONYAI. IRTA IIORVATII GYULA A város czimcre. Kiadja a szerző. KANIZSÁN, NYOMATOTT MARKBREITER J. BETŰIVEL, 1861. TEKINTETES iiegíeisíjs jÖZSEF URNÁK, AZ IRODALOM ÉS MŰVÉSZET LELKES PÁRTOLÓJÁNAK! TISZTELETE JELE ÜL A SZFU/i. A TISZTELT OLVASÓHOZ! Mi sem köti le az ember lelkét annyira, mint a régiség: műemlékek s várromok szemlélete. Szárnyakat adnak ezek gondolatinknak az eltűnt századokba visszaszállani, hol ősapáink annyi dicsőséget halmoztak egymásra, hogy felettük a késő ivadék kénytelen bámulatba merülni. Sajnos! mikép hazánkban a legfontosabb szolgálatokat tett váraknak néhol még alapköveit sem láthatni. Kanizsa is csak emlékezetben él ma már; a hálátlan utókor nem őrizte meg hajdani nemzeti nagyságunk ezen egyik jelének rommaradványait, a nekünk drága ereklyéket; hanem fogadókat, kaszárnyákat épített azok honfivérszentelte mohos köveiből, csak az éltesebb lakosok emlékeznek valamire s róla a fiatal nemzedéknek mesés dolgokat beszélgetnek elferdített hagyományok után, mely ismertető leirás nemlétében kénytelen ily uton szerzett fogalmaival beérni. A história feljegyezte ugyan lapjaira a hamisít-lan valót, de nincs minden embernek alkalma a krónikákban itt-ott heverő adatokat kikeresni, s oly részletesen sehol sincs megirva Kanizsa története, hogy azon logikai renddel csak ugy kényelmesen végig lehetne menni; pedig vajmi szivesen megismerkednék sok ember szülőhelye múltjával, hová gyermekkorától óta oly sok édes emlék csatolja. Egész fontosságában áll előttem a nagy feladat, Kanizsa korábbi viszonyait csak gyenge színekkel is ecsetelve, öt-hat századon átvezetni az olvasót, ki méltán megvárhatja, hogy kalauza biztos léptekkel haladjon előtte s a nagy ősök fényes cselekvényeinek képét tükörhíven adja vissza. Bocsássa meg a közönség tollam avatlan vonásait, ha e szerény könyvecske tartalma talán nem fogja igényeit kielégíteni tudni, tekintetbe vévén önzetlen szándékomat s azon körülményt, miszerint a város levéltára, melyben a vezérfonálul szolgálhatandott régi oklevelek voltak, elégett, mi által e műben minden igyekezetem mellett sem nyújthatok át egy tökéletes egészet — mint óhajtottam volna, hanem csak egy kis mozaikot a sok apró töredékből, melynek ha több hordereje nem is, de annyi bizonyosan lesz, hogy az alap nélküli mondák helyett történeti valóságot ad a nép szájába. Kútfőim valának: Istvánffy, Fessler, Buday históriai munkáik, továbbá a m. t. akadémia által közelebb kiadott „Magyar lev. tár," Vertler „Történeti adatai" és a „Die neu eröffnete Ottomanische Pforte" (Augs-burg, M.D.C.XCIV) sat. Előadásomban regényes rajzok, magasztaló epi-thetonok helyett magához a puszta tényhez ragaszkodtam ; mert azok közt, a kik számára leginkább írtam, sokan vannak olyanok is, kik a cifra, sallangos szóhalmazt olvasva, boszankodva vetnék félre a fogalmuk körét fölülhaladó irmodoru könyvet. Ha netán valakinek eszébe jutna e jelentéktelen könyvecskét megbírálni — csak megtisztelne csekély- r ségem iránti figyelmével. En a kritikától nem félek, sőt szeretem; tanulni nem pirulok, s különben is nincs oly rakott szekér, mire valami ne férne, az én tudományszekerem pedig még nagyon üres. De a kritika is csak úgy hozza meg a maga gyümölcsét, ha az gyengéd intő vessző, nem pedig dorong az illető kezében, s ha az iró tévedéseit nemcsak korholja, hanem ki is javítja a hibákat, s gyengédtelen medve-talpakkali czirógatás helyett irodalmi hangon szól az itész, s végül, ha hangja nem árul el benne tudományt affektáló embert, a ki magát mindenki irányában ío lényesnek képzelvén, kritikájában megfeledkezik czél-járól s eszthetikátlan kifejezésekkel elrontja a finomabb ízlésűek étvágyát. Szerző. 4'' ■ Nagy-Kanizsa eredete s viszontagságai. Eredetét Kanizsa a hazánk történetében fényes nevet szerzett Kanizsay családtól veszi, mely a mint a históriából tudjuk, már jeruzsálemi András idejében jelentékeny szerepet vitt s magának honfiúi erények által mintegy öt századon át biztosította nemzete háláját. Részint a harcz véres küzdterén, majd meg ismét a polgári közélet békés mezején találkozunk gyakran e névvel, mignem 1532-ben Kanizsay Ferenczben fiágról tökéletesen kihalván a család; annak roppant kiterjedésű jószágai közt e vár is Nádasdy Tamás országnádorra szállt. Ezen a fehérvári káptalanhoz Zápolya János által küldött s fiúsítást elrendelő királyi leírat latin ere-tijét Lendvay Márton levéltárnok másolta le s adta ki 1799-ben a budai országos levéltárból. Fordításban így hangzik: „Mi János, Isten kegyelméből Magyarország, Dal-matia sat. királya, némely hiveinknek Fennségünkhöz intézett kérelmük folytán, nemes és nagyságos Kanizsay Orsolyát, néhai nagyságos Kanizsay László ur leányát s leendő férjét, ha az föltétlen hivünk leend, a 10 végből, liogy miután nevezett család férfitagjai az Úrban elhunytak, nehogy ezek különféle tartományokban fekvő jószágai ellenségünk Ferdinánd király kezébe jussanak, miből Nekünk ezen zavaros időben igen nagy kárunk lehetne, Orsolya leányt s férjét, nem tekintvén bárminémli dicső emlékezetű elődeink, Magyarország királyai idejében bár kik közt történt s később Fennségünk által is megerősített szerződéseket, néliai Kanizsay László, úgy közelebb elhunyt Ferencz fia összes jószágai, u. m. várai-, kastélyai-, városai-, falui-, pusztái-, szóval: minden jogában valódi fiágoni örö-kösökül ezennel kinevezzük s az irt javadalmakat mindkét ágon való örököseire mint örökbirtokot átírjuk: melyrenézve királyi levelünkkel parancsolván meghagyjuk s rendeljük Híiségteknek: miszerint Enyerey István magister jelenlétében Orsolyát s annak idejében férjét igtassátok be törvényes embereitekkel a javak birtokába. Ha találkoznának ezen beigtatás ellen tiltakozók, nekünk amint illik, hűségesen megírjátok. Kelt Budán, szent Barnabás apostol ünnepe után való legközelebbi napon, az Urnák 1532-ik s országiásunk 6-ik esztendejében." 1556-ban hősies védelem után Szigetvár a törökök kezére jutott, kik nemcsak Sziget táját, hanem a messzebb eső vidékeket is folyvást sanyargatták s kitöréseik által tetemes károkat okoztak, mely féktelenség megzabolázására tett intézkedések közt Kanizsa megerősítése is határozatba ment; igen! de ezt Nádasdy Tamás özvegye birta s öt még előbb fel kelle híni, hogy adná vagy cserélné el a várat. Ez örülvén a neki sokkal több jövedelmet igérő borsmonostori apátságnak, épen nem vonakodott értté Kanizsát cserébe adni Maximiliánnak. 11 E vár a Dráva, Mura és Kanizsa folyók közelében, mély mocsárok, vad cserjék és magas nádasoktól környezve feküdt a jelenlegi Kis- és Nagy-Kanizsa közt s magábanvéve nem igen nagy volt, miután a vár kiegészítő részét a sokkal nagyobb kiterjedésű úgynevezett „Ráczváros" képezte. A 12 láb mély és 30 láb széles vár-árok s az egész várat körülövező mocsár miatt majdnem hoz-záférhetlen vala. r Epilészeti tekintetben nem sok izlést mutat a vár — mint ez képünkön látszik s ugy találjuk, építésénél nem számítottak kényelemre; ámbár a krónikákban néhol palotákról is tétetik említés, azonban ennek semmi nyoma, ha csak még mint magánbirtok nem foglalt magában ilyeseket s ha ugyan foglalt, később templommá vagy egyébb szükséges középületekké alakíttathattak át. Nagy tévedésben élnek némely történetiróink, kik mint magánépületet említik Kanizsát 1560-ban is, mely mint ilyen, védhelyül nem is szolgálhatott volna. Az ennek ellenkezőjét bizonyító sok adat közül lássuk e magában is elégséges levelet: Egregie domine amice nóbis honorande salutem! Az nagssagos nadovispan vrvnk irt wolt my nekónk, hogy az my oltharchy erdönkrwl Kanysa waranak erős-setessere walamy ffat adnank, my w nagysaganak zol-galny akanvan, attonk keet zaz zal ffat, de ig: hog mikor k; az ffakai elalcarya wytetny, elözer az my tyzt taatoynkat es ispanynkat k: meg kerestesse, hog wk es jelen legenek, hog tőbet ne wagyanak az myt igertönk, mynt ennek előtte es myweltek, mert ha kylenben chele-keznek, az my erdönknek őrzőy wannak, es ha walamy tertenyk, kyk az erdőt az my tyzt tartoynk hyre nekyl 12 wagyak, my reánk ne wessenek, ezt ákarank te k: meg-jelenteny. Et Eadem lene valere optamus, date in nos-tra Alsó Lyndva, 10. Decembris, 1658. Ladíslaus et Stephanus de Banffy, de Alsó Lyndva etc.u Vagyis: Az nagyságos nádorispán urunk irt volt minekünk, hogy az mi oltárki erdőnkről Kanizsa várának erősítésére valami fát adnánk, mi ő nagyságának szolgálni akarván, adtunk kétszáz szálfát; de igy, hogy mikor kegyelmed a fákat el akarja vitetni^ először a mi tiszttartóinkat, ispánainkat kegyelmed megkerestesse, hogy ők is jelen legyenek, hogy többet ne vágjanak, az mit Ígértünk, mint ennekelőtte is mi-veitek, mert ha különben cselekesznek, az mi erdőnknek őrzői vannak és ha valami történik nekik, kik az erdőt az mi tiszttartóink Lire nélkül vágják, mi reánk nc vessenek; azt akaránk megjelenteni; sat. Szemet szúrt a törököknél e nekik nagy akadályukra készült erősség, s több izben megkísérték annak elfoglalását; igy először 1557-ben a berzenczei törökök megsejdítették Tahy távollétét s a kanizsaiakat egész Récseig kicsalták fészkükből s ott fegyvereseiknek elrejtett nagyobb részével elfoglalva tárták a keresztyén csapatokat, mi alatt a török sereg más felöl a gyengén fedezett vár elfoglalására sietett. Ez nem sikerült nekik, mert a magyarok rövid, de elszánt harcz után csúfosan visszaverték az ellent. Ez alkalommal nagy veszteséget szenvedtek a várbeliek. Közölök mintegy 60 elesett, s 130 megsebesült. Ugyanekkor vérzett el a daliás szépségéről országszerte ismert Keglevics Péter is 1571-ben, Thury György kapitánysága alatt ismét sikerült a kanizsai helyőrséget sikra csalni. Jó erővel voltak a törökök; 13 mit a magyarok csak künn vettek jobban észre. Nyílként repült közéjek a maroknyi csapat élén Thury, s edzett karában súlyos szablyát suhogtatva, kéve módra dölt előtte a pogány. Mindenki csak a nagyszakállú kapitányt kereste a tömeg közt s xnint a hangyák estek neki a spáhik. Három sebtől vérzett már a jeles bajnok, s mintha minden sebnél ujabb lelkesedés szállná meg, oroszlányi erővel aprítja a kontyos vitézeket; de ezek íicin ritkulnak, sőt miként eső után földből a gomba, ugy nőnek körülötte, ujabb-ujabb nyilást ütvén a hősi testen. „Csak a vezért, csak a vezért," hangzik törökül minden oldalon — Száz arany egy fejért sok pénz gondolák, ennyi jutalomért csak lehet egy szegény müzülmánnak nyomorult életét koczkára tenni. — Thury alatt ágaskodik habzó méne s két első lábával szinte segíteni látszik gazdájának; hasztalan fárad ember s állat — a túlnyomó erö ellen nem le. het tovább küzdeni; Thury arcza halványul, teste ingadozik s elvesztve az egyensúlyt, hörögve hull alá lováról. Egy pillanat alatt már póznára lön szúrva a fej, hogy annak látása megrémítse Thury katonáit. A hatás természetesen nagy volt. Most már nem hallgattak hadnagyaik vezényszavára, hanem rendetlen futásban kereste ki-ki menekvését. Sokan levágattak vagy a feneketlen iszapba fuladtak. A kiket pedig elfogtak, iszonyn kínzások közt végezték ki. Némelyek orrát, fülét metszetvén le a foglyoknak s ilyen megcsonkított testtel küldék haza őket övéikhez. Thury György halála nagy megilletődést szült az egész hazában, melynek ö oly sok fontos szolgálatot tett életében. Első Ferdinánd és Maximilián alatt élt* 1544-ben Ság várában lakott, mely évben a törökök 14 Balassa Menyhártot Léván megtámadták; az ágyú szóra ő is oda sietett s nagy része volt az ostrom visszaverésénél. Jelen volt ö a palásti mezőn is. a törökök ellen való szerencsétlen hadban, a hol is az olaszok általa menekültek ki a török fogságból; innét ment 15G3 ban Maximilián koronázására Pozsonba s a rendezett olympiai játéknál Gyulafy lászlóval bajt vívott. Sok volna az ő tettait e helyen elmondani. Álljon itt jellemzésére e régi latin vers : Quem pictura refert? Turi ille, Georgius ille est, Oujus adhuc pavidus nomine Turca tremit Hoc vultu profugos terrebat saepius hostes, Oanisae tutans fortiter arcis opes. Concidit Hungáriáé t u r r i s formido Getarum, Heu! quantum secum roboris illa túlit Est aliquid proprio pátriáin servare cruore Hic cruor aeterni nominis instar erit. Quem non ulla dies memori delebit ab aevo Hanc famam serae posteritatis habét. 1573-ban épen hamvazó szerdán elfoglaltatott a Ráczváros. Az őrség még azon mámoros volt a hus-hagyókeddi tivornyázástól. Az ellen kilese ez alkalmas pillanatot, s rövid ellentállás után kezükbe került a város. Takaró Mihhly hadnagyot egy házba szorí-ták, s minthogy különben nem árthattak neki, szalmát dugtak be a házba, azt meggyújtották, melynek füstje megfulasztotta Takarót. Ugyan ez alkalommal Pozs-gai Tamás nevü tisztet — midőn biztonság végett pénzét elakarná ásni, a törökök elfogták s magukkal vitték Konstantinápolyba s ott ötet tengerbe vetették-Most már örült az ellenség, hogy milyen könnyű sze" révei fogja ö a várt hatalmába ejteni. Létrák alkal 15 maztattak a falakhoz, melyeken már néhányan be is jutottak a belső várba. „Allah Allah!" hangzik. De a kanizsaiak sem veszik a dolgot tréfának, körül kerítik a törököket s annyira tönkre juttatják azokat, hogy igen sokáig nem volt a berzenczei basánk kedve Kanizsát háborgattatni. 1587-dik évben a szigeti basa, a mohácsi és pécsi főnökökkel 5000 ember kíséretében barangolták be Zala vidékeit, s hét falu lakóit hurczolták el magukkal rablánczokra fűzve ; irtózatos képét hagyván hátra a lángbaborított falvak- s letarolt mezőknek. Már Kanizsához közeledének, azt ostrom alá veendők. — Csakhamar ott termett Zrínyi Batthyányival s hosszú küzdés után 3000 török hullott cl kard által vagy fuladt a vizbe. Ezek közt Sinánbasais. — Casan megszökött s ezért Konstantinápolyban császára parancsára megfojtatott. Sikertelen volt 1591.- é3 1592-ben ITassan basa minden törekvése, nagy veszteséggel veretett mindig vissza Kanizsa ostromától. 1599 mint egy előhirnöke volt a bekövetkezendő veszedelemnek. A török foglyok felgyujták a külvárost, mely kö rülmény nagy kákát okozott. 1600. év őszén újra ostrom alá vették Kanizsát, midőn Rudolf császár meghallva a veszélyt, Mercoeur Fülöp herczeg vezénylete alatt 25,000 fegyverest küldött annak felszabadítására. Jelen voltak még: gróf Chaligny (franczia), Kolonics és Herberstein altábor-nokok. A sereg nem tudni mí okból, nem ment egyenesen rendeltetése helyére, hauem jó ideig a Balaton partján tanyázott, ugy, hogy az alsóbb rendű tisztek, és közemberek már zúgolódtak a hosszas veszteglésért, 16 mert elfogyott az élelem, s lovaik takarmány hiányában dögleni kezdtek, ellenben a 60,000 főnyi török tábor a legnagyobb kényelem közt dörgette ágyúit a vár alatt. Mig igy időztek, egy rongyos kinézésű vándor közeiedék a tábor felé, gyanús külseje kémet árult el benne, mi nem sokára valószinüséget is nyert, a mennyiben a vezér elé vezettetvén, megvallá kilétét s elmondá: hogy ö nem megbizás folytán vállalá magára e veszélyes szerepet, hanem egyedül saját akarata következtében kiván a keresztény seregnek ily módon szolgálni. Ettől tudták meg, mily szorongatott helyzetben vannak a várbeliek s hogy az ostrommüveletek már az aknázásig mentek. Szerencse, hogy pár lábnyi ásásra azonnal viz tolul fel, s ebbeli fáradságukat megsemmisíti. A mondottakból látta a herczeg, mikép további késésük szomorú következéseket vonhatna maga után, kiadta rendeleteit, s szeptember 21-én megindultak. 23-ik szeptember hajnalán már közel voltak Kanizsához, hol a beláthatlan török tábor őrtüzeinek alvó félben levő szikrái bádjadtan pislogtak át a köd sürü fátyolán, mely lassankint elenyészve, egyes alakok kezdtek abból kibontakozni, s hallani lehete az álmosan szédelgő imámok órakiáltásait. Aztán a nap előbujt a hegyek mögől s ragyogó sugarai vakító fénynyel aranyozták meg az erdősürü lándzsák hegyeit. A megszámlálhatlan sokaságú sátrak közöl különösen kitűnt egy rendkívüli nagyságn. Tetején arany kup csillámlott, s e körülmény bizonyítá, hogy az a hatalmas Ibrahim basáé lesz. Minden sátor közt ez volt a legpompásabb s körüle megkettőztetett őrség állott- 17 A sátor előtt hosszú rúdra véres emberfő volt feltűzve. Tegnap fogtak el egy kémet a várból, s rettentő például négy darabra vagdalva, különböző helyen függesztetének ki tagjai. Az előőrsök már alig valának egymáshoz pár száz lépésre s egyes puskalövések után megütköztek. Mindkét részről kitartással folyt a csatározás, de végre Chaligny francziái kénytelenítve lőnek visszavonulni. Ezalatt a sorok folytonos erősítést nyertek, melyek a törökök jól begyakorolt lovasai által szorosan körülfogatának, sjöket úgyszólván ugyanazon helyen csatára kényszeriték. Gróf Tylli ezredes parancsot vőn Chaligny baloldalánál venni állást, hogy a különített (detasirt) haddali közlekedést fenntarthassa. A baloldalnál fekvő völgy torkából egyszer csak tódul elő a töméntelen janicsár, s egyenesen Ilerberstein hadosztályát akarja a sereg zömétől elszakasztani. Mint egy érczajtó álltak ellent a császáriak dühös megrohanóiknak s a rendet megtartva hatalmasan visszaverték a janicsárokat. Az előbbiek elkapattak látszólagos győzelmüktől s eszeveszetten íramodáuak a megfutamodott ellen után. A kergetők közt látjuk legelői Tylli ezredest, a mint aprítja a megfélemedett csordát, s nagy lelkesedésében eszre sem veszi — hogy meg van lőve. Rátekint a nyilvesszöre, s boszusan rántja ki testéből, hogy azzal a vele szemközt jövő agát vendégelje meg. Az aga csakugyan meghalt, de ő is aléltan bukott le lováról. A derék vértesek győzelmet vívtak ki az nap, 18 melyet meglehet, drágán kellendett megfizetniük, ha a mérsékelt természetű fővezér az ellen tömegébe hagyja őket nyomulni. — Örömtől sugárzó arezczal közeledik most a berezeg Tyllihez, kit kapott sebei daczára újra lovon látunk ; hosszasan megszorítá jobbját, s nem találva méltó szavakat, könycseppekkel tolmácsolá neki háláját. — Tylli a sok vérvesztés miatt súlyosan megbete-gült, s orvosai nem engedék többé csatába menni. Hasztalan volt a császáriak részéről minden törekvés ujabb babérokat aratni, az ellen roppant erejével szemben erről többé szó sem lehete. Visszavonultak minden eredmény nélkül. — Leveröleg hatott a várbeliekre a császáriak visz-szavonulásának hire, bátorságuk megcsökkent s a Védelemre többé nem is gondoltak. Ehez járult még az is, hogy a várőrségböl az ellen táborába szökötté a vár állapotát elárulták, melynekfolytán Para-(J^isfli;,;György várparancsnok 1600. évben october feladta Kanizsát, s e miatt Bécsbe haditanács ejg társaival egyetemben. Ez ellen tett óvása semmit sem ért. A főügyész elmondá a tény állást, s a hon^rulás vádjával, bélyegzett bűnösök fejére ha-líllf k''pr,t.! Í^aradeÍ3er elakart szökni, s mind a mellett, fipgy1 szol^áj a. ruhájába öltözve mesterségesen eltorzi-t''wtf mágát^ m^is felismerték s rajtaaz Ítéletet a bécsi ú&oft1'' .tjéren vj^ehajták; először kezei, azután feje üjte''íváá jté. ^Ujzs Pongrácz kanizsai őrmester, mivel a torökö''kfeef''czimtoráit, nyelvétől fosztatott meg s csak azután akasztották fel. ,<;_Git sr, hl >Í!-)vÍ7 JöinL o 19 1661. vége felé Ferdinánd föherczeg felsőbb megbízás következtében Kanizsa alá vezette seregét. Lovasai többnyire a bemenetelek közelében helyeztettek el, ö pedig egy csapat magyar gyalogsággal a közeli fekvő hegyek alá húzódott. Az első két hétben háborgatlanul maradtak az ostromlók, de azután rendetlen török csapatok mutatkoztak, melyek az előőrsöket megtámadták, hogy azok messzire terjedő kémleléseit gátolják. A háttérbe rendelt csapatok erre elkezdenek lödüeni s száz török harsogja — „árulás, áru-lál!" Csakugyan így állt a dolog. Egy cseh származású katona elárulta fekvésüket s az ellenséget hátuk mögé vezette. Grassion ezredes jelenté miszerint« körülbelől százötvenre megyki a czirkáló ozmánok száma s hogy már nagyobbrészt szét is verettek. Minden áron törekedtünk úgymond legalább ogyet közölök elevenen elfogni, kitől a várbeliek mikénti állását kitudhattuk volna, de hiába ! lovaik utolérhetlenek. A bekövetkezett estve miatt felhagytak hadi műveleteikkel, s ki—ki iparkodott a nap fáradalmait kipihenni. Vig beszélgetés közt telik az idő a föherczeg fényesen világított sátorában, a tisztek napi kalandjaik mesélgetésével mulattatják egymást „Igyunk" mond a föherczeg, úgyis talán utólszor teszszük ezt, ki tudja, mit hoz a legközelebbi óra ?!! s azzal felemeli a nehéz arany billikomot s folytatja „no urak, e pohár felséges császárunk, Maximilián egészségére!" s azzal mindnyájan fenékig üriték serlegük gyöngyöző tartalmát. — Még jól le sem vették ajkaikról a serleget, midőn egy ágyúgolyó csörömpölve szórja le a mellék szekrényenlevö edényeket. A jelenlevők közöl soknak elmúlt vidorsága 2 20 e nem várt jelenetre, csak Ferdinánd ajkai vonódtak gúnyos mosolyra, s újra kezdé „Ez már a tüzér, a ki igy irányoz! — valóban megérdemli, hogy rá is kö-szöntsünk" A herczeg eme szavaira egy ujabb ágyúgolyó felelt; tisztjei szétugráltak s csak ö maga maradt benn a kétszeri lövés által most már igen szel-lössé lett sátorban, s boszonkodva hagyá azt el. A tisztek szemlére mentek s elökésziték a sereget a más napi ostromra; mely sajnos! meg sem kezdethetett a nedves idö által felfakasztott posványok miatt. Még gyalog is térdig sülyedtek a réteken, hát az ágyuk és lovasság használata kinek juthatott volna eBzébe? Az élelem hiányát is kezdték már napról napra érezni, mivel a számukra érkezett szállítmány mindig a törökök által emésztetett fel. Ostrom munkálataik csak addig terjedhettek, meddig a föld homokos volt, ezen tulmenni pedig csak a legszárazabb nyár ban lehetendett. A tisztek láttáké haszontalan munkát és sürgetve kérék a föherczeget, vonuljon vissza a sereggel, nehogy az végletekig jusson, de ez egyre csak Mátyá3 herczeg jövetelével vigasztalta őket. Minden oldalról más-más panaszokkal háborgatták Ferdinándot. Majd azt jelenték, hogy a legénység halomra betegszik a kovászos pempötöl, melyet kenyér nem létében két kő vagy tégla darab közt összemorzsolva félig sülve kénytelen enni,majd meg hogy a lovak alig birnak lábon állani a tartatlanság-tól — s tanácsolák a fővezérnek, vágatná le azok( felét, mi által a gyüjtelék meggazdálkodtatik s a hus tói emberei is erőre kapnak. A fővezér egyre csak Mátyás herczeg segítségét emlegette, mely őket minden 21 bajból kifogja rántani, s még egy ostromot határozott megpróbálni. A vár tehát november 15-kén minden oldalról teljes erővel lövetett. Belülről alig viszonozták egykét lövéssel s nevetni látszottak hiábavaló erőlködésük fölött — Ferdinánd pedig majdnem megpukkadt mérgében — hogy annyi fáradság után sem birta csak egyetlen lépéssel is megközelíteni czélját, s nem kis mértékben tetézte felindulását a hirtelen bekövetkezett időváltozás. Három napig folyvást esett a hó; a negyediken pedig megállt, s erős hideg és szél váltotta fel. Sátraik, szekereik, alig látszottak ki a hófuvatok közöl, fájok meg annyira átázott, mikép óraszámrai kinlódás után is alig birtak belőle egy kis tüzet éleszteni, s igy egymásra borulva melengették magukat. Sokan közölök meg is fagytak. „Még az elemek is ellenünk esküdtek" kiálta fel a íoherczeg a hadi tanácsban, „nincs egyéb hátra, mint visszavonulni" Ezután meghagyta, olvassák össze az élők, halottak és sebesültek számát, továbbá minden nélkülözhető tárgyat égessenek el, nehogy menekvésükben akadályozva legyenek. Aztán leírhatatlan szenvedések közt nagy nehezen elérték aDrávát s szabadabban kezdének lélekzeni — de a födözetül hátra maradt fegyveresekből a törökök még vagy 150. t lekaszaboltak. Ferdinánd ezen szerencsétlen kísérlete mintegy 2500 ember életébe került! — 1664 tavaszán, miután az akkortájban uralkodott rendkivüli hidegség megszűnt, s az előbb járhatlan utak újra használhatókká váltak, Zrinyi feltette voltmagában, hogy a kanizsai törököket, kik a békekötés daczára is oly tetemes csorbulásokat okoznak jószágai- 22 ban, megfogja bőszülni s e czélból kémszemlét akart a vár körül tartani. Az őrség sokkal éberebb volt semhogy Zrínyi szándékát meg ne sejdítette volna. Amint megpillanták az érkezőt s két szolgáját, fegyvereseket küldtek ki, hogy azok valamely rejtett-helyről lessék és rohanják meg őket. Csak az isteni gondviselésnek köszönheték a gróf s szolgái hogy megszabadulhattak Már nyomukban volt a csapat s vadlármával üvöltött a bizonyosnak látszó préda után. A közeli erdőben azonban egy ügyes kanyarulattal sikerült az üldözötteknek szemök elöl eltűnni. Lassankint be is esteledett s a sötétség leple alatt nagy ügygyei - bajjal haza juthattak Ze-rinvárra. Zrínyi most már nem nyughatott, hanem szüntelen tervezett, mikép adhatná vissza a kölcsönt. Még ez évben vett tőle a császár egy javaslatot, melyben a gróf fontos indokokkal kimutatja mily égető szükség lenne az egész országra nézve Kanizsa visz-szavétele, s hogy annak kivitele most már nemis járna felette nagy nehézséggel, mivel ő az egész környéket kíürité az élelemből, hogy a várbelieknek ne legyen alkalmuk magukat hosszabb időre ellátni; a mijök ez idő szorint van, biztos kútfőből tudja, (állitá) nem fog pár hónapnál tovább tartani, csak egy kis erő és erély s a vár be van véve! A grófnak ezen felterjesztése a haditanácsban igen nagy viszhang- és méltánylásra talált, s az rögtön elküldetett jóváhagyás végett az akkor Regensburgban mulató császárhoz. A tanács egyúttal azon esetre, ha ö felsége beleegyeznék Zrínyi szándékába, annak foganatbavételére előlegesen is katonákat s szükséges mennyiségű pénzt szava- 23 «ott meg. Rövid idő múlva megérkezett a császár jóváhagyása egy Zrínyihez szóló dicséröoklevél kíséretében, s Zrínyi már a következett hóban Kanizsa alatt állt. A nagyvezér meghökkent e hir hallatára s aggódni kezdet a várbeliek sorsán. Küldött is nyolczvan szekér eleséget erős kiséret alatt Szigetvár felé, de ez elvétetett s a kíséret egy lábig elvérzett. Koránsem csökkenté ezen körülmény az ostromlottak bátorságát, sőt ismételt erős kirohanásokkal igen meggyengiték ostromlóik erejét. Hogy jobban védhessék magukat a gránátok ellen, leszedték házaik fedelét s földalatti üregekben tárták lakásaikat. Több napon át folytatott ostromlás után sem lehetett eredményt látni. A katonaság morogva engedelmeskedett tisztjeinek, kik a helyett, hogy maguk is résztvennének a véres munkában, folytonos dőzsölés-sel tölték idejöket, a rosszul ruházott katonaság meg éhen-szomjan didergett, csekély zsoldját kapván is nem is, úgy: hogy Zrínyi saját erszényéből kénytele-níttetett őket fizetni. Az alatt, míg Kanizsánál ily visszás dolgok történének, tudomására esett a nagyvezérnek, mily szorongatott viszonyok közt élnek kanizsai hitsorsosai megindult vadcsordájával Eszékről. Eléje kerül ugyan Montecuculi egy kis sereggel, s a Mura hidját szurokkal bevonatva elégeti. Mi haszna? az ellen, más irányban ujat ver a vizén s neki hátrálni kell. Az ostromlók pedig az ujabb veszteséget kikerü- 24 lendők, szép csendesen eltávoztak Kanizsáról s ez még 26 évig török-uralom alatt maradt. Végre Batthyányi és Zichy tábornokok jobb időben és nagyobb készülettel fogtak Kanizsa ostromához. A 60,000-re menő sereg 1690-ben majd 3 hónapig tartá az erősséget szorosan körülfogva. A vezérek okultak elődeik kárán, s egyátalában tartózkodtak embereiket addig feláldozni, mig a vár népének kiéheztetéséhez kilátásuk lehet. Minthogy az ily hosszú időn át elzárolt Kanizsa vára, az igen nagy távolság miatt nem egy könnyen juthatott segélyhez, s mivel a helyőrség a silány élelmezés miatt napról napra fogy, a benne kormányzó basaparancsnok minden uton-módon arra törekedett, hogy követségek utján tudósítsa a portát, de különösen a nagyvezért s a boszniai basát a vár szorult állapotáról, s hogy igy egyszersmint gyors segélyhez juthasson. De az ezen ügyben küldött levelek és hírnökök mind az ellenség kezei közé jutottak, a mely aztán e módon igen jól értesült a várban uralgó ínségről. Hogy tehát a törökök előbb elhatározzák magukat a vár feladására s a felszabadítás reményéve magukat ne kecsegtessék, Batthyányi gróf tábornok egy török nyelven szerkesztett felhívást küldött a várba, mely igy szólt: „Tisztelt Musztafa Basa, s Kanizsában levő többi agák és katonák! a mindegyi-teket megillető üdvözlet s minden jó kívánása mellett ezennel tudtotokra adom, hogy mi fcépen nem kételkedünk a sikeren, s ti is jól tudjátok, hogy a felséges, győzhetetlen római császár Magyarország stb. királya, a mi kegyelmes urunk mi czélból parancsolta meg nekünk a német és magyar seregek Kanizsa vára elleni vezetését; magatok is tapasztaljátok fegyvereink sulyját, 25 midőn már széltében vesztek el a nagy éhség miatt olyannyira, hogy kénytelenek vagytok hitsorsosaitok s bajtársaitok közöl sokakat saját veszedelmökre a városból kiküldeni, a kikről azonban tudjátok meg, hogy nagy részt fegyvereink alatt vérzenek el vagy a tengerre jutnak. Beláthatjátok, hogy makacsságtokkal csak azt nyertétek, hogy nem csak katonáitok s szövetségeseitek közöl vesztettetek igen sokat, hanem a portának s az Ottoinan birodalomnak is jelentékeny kárt okoztatok. Segélyt reméltetek ugyan eddig; de a nagy távolságból s abból, hogy fohaderőtökről mi is alig vehetünk hirt, könnyen következtethetitek, mily nehéz, vagy épen lehetetlen ahoz jutnotok; — nem is említve a sok folyót s erősséget, melyek minden segélytől elzárnak benneteket; határaitok a magyar határoktól igen messze esnek, miután a császári had egy része a Dunán tul Oláh- és Erdélyországba, a fohadtest pedig Epirus- és Albaniába Nizza várostól kezdve Sco-pián és Prestinán keresztül egész a tengerig nyomult. S igy már annyira van a dolog, hogy a porta minden erejét csak arra fordítja, hogy fő- és székvárosait védje meg az ellenség fegyverei ellen; követ-vetkezöleg nem képes a távolesö helyeknek segédkezet nyújtani, a mire ti még kevesbbé számíthattok, ha meggondoljátok, hogy az ottomán hatalom már 6 éven át nagy hadakat indított ellenünk s néhány csatába ereszkedett, de mégis mindig ö húzta a rövidebbet s nagy veszteséggel hagyta oda a csatatért, a mint ez a mult nyáron Jagodina-, Widdin-, Scopia- s Prestiná-nál történt. Ezenfölül az ottoman birodalom az Anatóliában s más tartományokban felmerülő belmozgal-mak s lázadások által annyira megrendült, hogy min- 26 den esetre oly szine van a dolognak, mint ha belszer-kezetében önmagától emésztődnék fel. Fontoljátok meg tehát ezt a dolgot jól s gondoljátok meg, vájjon a porta ily gonosz helyzete mellett juthattok-e segélyhez leveleitek által 40-vagy 50 nap alatt ? Arról értesülünk ugyan a szökevények által, hogy egész reményteket a békébe helyzitek, de menynyire csalatkoztok véleményetekben jó ottoman harczo-sok! mert ámbár Bécsbe jöttek a török követek és a mi gyözhetlen császárunk lábainál békéért esedeztek, mindazáltal a porta részéről semmi oly ajánlatot nem tettek, a mely legfőbb hatalmú császárunk s a többi magas szövetségeseknek elégtételt nyújthatna, és mivel a porta a nem rég elküldött futár által bővebb felvilágosítást nem adott, legkegyelmesebb császárunk jónak találta követeiket siker nélkül visszaküldeni és Bécsből kiutasítani. A mit a felséges Isten egyszer elhatározott, az kétség kivül megfog történni, és meggyőződve vagyunk arról, hogy bosszút fog állani a béketörő ottomán portán. Valamint már Erdély-, Oláh- és Moldvaország, Albánia, Eaguza köztársasága és még más ezekhez tartozó vidékek császári oltalom alá helyezék magukat ugyanazt Bosznia és a többi határos európai tartományok is hajlandók tenni. E kivül legkegyelmesebb császárunk a római szent német birodalomban egy átalános birodalmi gyűlést tartott, melyben a birodalmi rendek egyhangúlag elhatározták a háborút addig folytatni, mig mind két tenger; a fekete és a fehér az ország határait nem képezik. Ez okból ugyan azon birodalmi rendek ő felségét, a koronaörököst, ki három év előtt mint Magyarország királya megkoronáztatott, római királynak is vá- 27 lasztották és koronázták, hogy igy magasztos atyjának halála után azonual necsak örökös királysága tartományaiban hanem a német birodalomban is az uralkodást szerenesésen megkezdhesse. Ámbár ugyan Francziaország a még több évig tartandó fegyverszünetet megtörve Némethont haddal lepte el, nektek is tudomásul juthatott Kanizsában, hogy azon hatalom eddig csak kárt vallott eme háborúban. Reméljük, hogy Isten segítségével ezen béketörö ellenség irányáhan mindenütt ugy fogunk működhetni, hogy tettét még inkább megfogja bánni. így áilván a dolgok, nektek ottoman harczosok-nak, kik félelem- és reményben éltek, és sem segély, sem békekötésre nincsen kilátástok, erösségtekben pedig, mely csupán fából épült, épen nem bizhattok, miután már sokkal erösebb és nagyobb várakat bevettünk, szabadon hagyva a lakosoknak a helybeni maradhatást, vagy a kivándorlást. Még emléketekben lesz, hogy Eger, Székesfehérvár és Sziget megadták magukat nekünk és hogy az örséggel kötött egyezmény hiven megtartatott; más felöl pedig tudva lesz előttetek, hogyan jártak más városok, mint: Érsekújvár, Buda, Ká-roIy-Fehérvár, Nizza, Viddin és egyebek, melyek nya-kasan ellentálltak. Okuljatok ezek sorsán és minthogy a már pusztító éhség hosszú és erős ellentállásra képtelenekké készül benneket tenni, ne várjatok a végsöre, hanem kérjetek mig nem késő, leghatalmasabb császárunknál kegyelmet, nehogy magatokat és nejeiteket makacsságtok által a kinemmaradható veszélybe döntsétek, mert az élő Istenre esküszünk, hogy további ellentállás után minden kegyelem meg lesz tagadva tőletek, mert addig maradunk itten, mig egyetlen egy emberünkben 28 tart. — Huszonnégy óra múlva feleletet várunk tőletek, legyen az akár milyen, egyébiránt szerencse és boldogság maradjon az igaz hívőknél! Ezen felhívásra a határozott időben nagy lármával válaszoltatott, hogy inkább készek volnának a várost az utolsó csepp vérig védelmezni, bár a tüz zápor gyanánt esnék is rájuk. A törökök ugyanis újra kezdtek nagy ágyúikból lövöldözni, mit a császáriak hasonlóképen viszonoztak, és hogy a várbeliek látták, milyen kevésre becsültetik ellentállásuk, a megszállók minden fegyveresen elfogott törököt bántalom nélkül küldé-nek vissza a várba megadásrai fölhívásokkal, melyek a kapúk előtt nagy mennyiségben szórattak ki, az őrség és a lakosok részére. De ezek nem vették azokat figyelembe, hanem kemény kirohanásokat tettek, s iparkodtak titkos leveleket a portához küldeni gyors segélyadás végett. De ebben sem boldogultak. Több ilyen levél vivő közöl bizonyos Czampo Hassain fogatott meg a magyarok által; három levelet vitt, egyiket a nagy vezérhez, másikat az udvarmesterhez, a harmadikat pedig a boszniai basához, tartalmuk pedig az vala, hogy a várt, ha húsvét előtt nem kapnak segélyt, tovább nem tarthatják. Ki is kérdezték ugyan azon Czampót, ki mindent a mi a levelekben állott megerősített, és a vár rosz állapota felöl még bővebb felvilágosítást adott, ámbár kezdetben igen visszatartó volt és nem igen akart beszélni. Miután többet nem tudtak belőle kihozni, Sziky István Győr alparancsnoka lefejeztette Czampót, hogy a többi törököket hasonló titkos levelek vivésétől elijeszsze, fejét pedig póznán a vár elé tetettte, következő török nyelven irt felírással: lássák meg szemeitek, hogy kiküldött levélvivőtök Czampó 29 a magas portánál nem kapott segélyt számotokra, s most az örökkévalóság portáin keresztül a más világba költözött meglátandó, vájjon a holdból nektek segélyt nem hozhatna-e ? A törökök következő napon ezt megpillantván, nagyon elkeseredtek, s midőn már kétségen kivül láthatták, hogy szomorú állapotukról hitsorsosaiknak nem adhatnak hirt, nagy lárma, s majdnem fölkelés támadt a városban, minek okáért a kapuk egész nap zárva tartattak és egyetlen egy ember sem jött ki gyökereket, s füveket szedni, a mint előbb szoktak. Ezen nyugtalanság a várban a basát határozatra késztette minden keresztény foglyot szabadon bocsátani, hogy ez által az élelemszerekkel, melyek ugy is drágák lenni és napról napra erősen fogyni kezdtek, hosszabb ideig és jobban beérhessék. így a keresztény foglyok szabadon bocsáttattak, kik bizonyosnak állították, hogy a vár még egyszeri felszólításra bizonyosan megadandja magát. Némely szökevények beis bizonyították. A császári hadparancsnok ennek következtében újra felszólítá a várt a megadásra. De mielőtt az alkudozások megkezdődtek volna, a várörség a basaengedel mével oly erős kirohanást tett, a milyenre eddig alig emlékeztek, ámbár a megszállók kevés kárára, mivel a császáriak a Murán átkeltek és reményeik t? várt segélyre még inkább csökkenvén, végre kérték, hogy a keresztények nekik megengedjék, hogy két törököt Boszniába küldhessenek, miáltal a dolgok valódi állapotáról meggyőződhessenek, mielötti ilyen fontos várat, mely a török birodalom kulcsának tekinthető megadnának. Ezen kívánságukra egyenesen tagadó válasz adatott és a vár megadása fölött rövid határozat követeltetett, de a basa félvén, hogy az 30 őrség akarata nélkül a várt átadja, két agát küldött a megszállók táborába, hogy az egri, székesfehérvári és szigeti szerződményekhez hasonlót eszközöljenek ki. Batthyányi tábornok elegendő teljhatalommal nem lévén ellátva, futárt küldött a császári udvarba bővebb utasítás végett. Ez alatt a feladási föltételek felett alkudoztak, és a törököknek azokat irásba kellett foglal-niok, hogy a császáriak ebből láthassák, milyen szer-zödményt kívánnak tulaj donképen. Azonban a föltett írás, melyet a basa-aga é3 még két török tiszt a táborba hozott, sok pontban különbözött az egri és a többi szerződménytől, mire mindkét részről vitatkoztak, és az alkudozások tovább folytak, mig végre azoknak véghezvitelére elérkezett márczius 24-dikén Bécsből Pozzo császári hadi tanácsos. A törökök Hadschi-Ahmet sipahi házát jelöl ték ki a császári biztosoknak lakásul, melyben a basa aga és más török tisztek azokat udvariasan fogadták, innen pedid a basa lakására vezettettek, hol török szokás szerint az egész katonai személyzet megtevé nekik az illendő tiszteletet és miután a basa őket barátságosan fogadta, ilyen beszédet intézett hozzájuk: „Nagyon fáj lelkemnek, hogy magam és katonáim bátorságát s vitézségét ilyen hires és nevezetes várban nem mutathattam meg kellően. Tudjátok ti is, hogy ezen vár a kereszténység majdnem minden fejedelme által erélyesen és keményen ostromoltatott, még sem vétetett be. Azon időben a mindenható és magasztos Isten a német birodalom embereinek nem adott annyi kegyelmet, mint most Batthyányi és Zichy grófok 31 nak Eu már 19 esztendeig lakom ezen vidékben, és roméltem is, hogy a legnagyobb dicsőséggel, nem pedig ilyen szomorú állapotban mint a mostani téren-dck vissza hazámba. De fájdalom! az isteni végzés máskép határozta: ki állhat ellene? Nem titok, hogy a török porta annyi győzelem és diadal után a dicsőség legmagasabb fokát elérte, ugy, hogy majdnem a világ minden népe meghajolt előtte, sőt a római császárok is követeik által békét biztosítottak maguknak nála; hova csak fordultunk, a győzelem kapui nyiltak meg előttünk; Ka-miniek, Podolszky és Zerin várát igen rövid idő alatt meghódítottuk. Én magam, mielőtt basa lettem, a Smolenski háborúban 14 nap alatt 72 sánczot vettem be. Ilyen nagy és dicső diadalok dölyfösökké tettek bennünket. Nem adtunk hálát értük Isten mindenhatóságának, hanem minmagunknak tulajdonítottuk a dicsőséget. Épen ez az oka, hogy a legmagasabb Isten most minket megbüntet és agyözeimet másoknak adja. De vigyázzatok, hogy ti ne járjatok ugy, mint mi, és hogy a szerencsekereke vissza ne forduljon. Nem szenvedünk még ugyan éhséget és a még létező élelemszerekkel 4—5 hónapig beérhetnénk, de mindazáltal ezen alkalmat nem fakarjuk elmulasztani, nehogy még nagyobb szerencsétlenséget idézzünk elő. Ezen beszédre a keresztény biztosok röviden felelték, hogy ámbár a török porta vétkes béketörése és a lázadók támogatása miatt sok város és vár elveszett, mindazáltal abban ne kételkedjenek, hogy minden a mi a császári fönség nevében igértetik, hiven megfog tartatni. Most kérdezősködött a basa: ki volt a török követ Bécsben, és vayon mikor utazott el onnan ? s mi- 32 dön erre kielégítő választ kapott, azt monda, hogy ő Sulficár Effendit jól ismeri és azért reményli, hogy az ajcsászárral békét fog kötni. A következő napon a törökök keresztény foglyaikat szabadon bocsátották. Március 26-dikán a basa-aga két más törökkel császári védlevéllel küldettek Bécsbe a kötött megadási szerződ-ménynyel, hogy ő felsége azokat jóvá hagyja és saját-kezüleg aláirja; erre ugyan azon követek azon hó 30-dikán a postán utazván Bécsbe érkeztek és Laha-witz szószólónál beszállásoltattak. Következő napon a basa-aga kihallgatást nyert Stolzemberg gróf- az udvari hadi tanács másodelnökénél és átadá a Batthyányi tábornok és a török Őrség között kötött alkut, melynélfogva a törökök- és a vár többi lakóinak megengedtetett a szabad kiköltözés, a fogoly keresztények szabadonbocsáttattak és a császáriaknak kiszolgáltatá-nak. Batthyányi tábornok a török őrségtől ugyan csak kegyelemrei megadást követelt, de miután a várparancsnok neki megmondá, hogy még négy hónapra van élelmi szerekkel ellátva, sőt még néhány köböl búzát a császáriaknak el akart adni, a tábornok jobbnak tartá a törököknek könnyebb föltételeket engedni, melyek ugyanis a császári legkegyelmesebb jóváhagyást megkapván, április 1-sején sajátkezüleg Írattak alá. A szer-ződmény egészen olyan volt, mint Eger és Fehérvár átadásánál, csak hogy a szekerek megszerzését illetőleg a kiköltözésre egyik vagy másik pont megváltoztatott a körülményekhez képest. A basa és társai visszamentek Kanizsába; egy német őr a Baseldar kapu mellé állíttatott fel és néhány magyar csapat annak közelébe helyeztetett; a törökök pedig készületeket tettek az elmenésre és oly hamar történt ez, hogy a basa egész családjával már 33 április 13-kán a Ráczvárosban. volt. 13-kán egy ősz-beborult aga jelent meg s reszkető kezekkel nyujtá út a győzteseknek a vár háromszoros arany lánczra fűzött kulcsait, s udvariasságból Batthyányi egészségi állapota felöl tudakolódott, kérve a grófot, szállna le lováról, hogy közelebb láthassa vonásait, mert — mondá — elgyengült szemeivel nem veheti ki távolról arczát. A tábornok egész nyájassággal teljesítette a jámbor agg kérését, s köszönetét fejezé ki szives kérdéséért. Majd a történt dolgokról emlékezöleg helyeselve nyilatkozott a várnak kezükre vérontás nélkül lett átadása fölött. Most a két gróf tisztjeivel együtt a sánezok megtekintésére lovagolt, s mivel ez idő alatt elkészült az ebéd, melyre a török tisztek is hivatalosak valának, betértek az e végre készült sátorba s mintegy délután 3 óráig társalogtak a még nem rég ellenség — s most barátok körében. Az őrség a megszállás kezdetén 4000 főből állott s e szám éhség tisztátlanság s egyéb káros befolyások által 600-ra olvadt le, mely maradéksereg minden ingóságával útnak eredt s Légrád körül a Dráván hajókra szállt. Találtatott a várban: egy 40 fontos mozsár, 11 vaságyu, Az érczágyuk előbb nagyobb részt a keresztényekéi valának, mint azt 1. Ferdinánd, Miksa, Rudolf, Károly főherczeg bevésett nevei bizo-nyíták. Yolt még a fegyvertárban: 2540 kétélű bárd, 170 puska, két emelőgép; az egyik érczből. 2000 puskacső, 6 láda vaskapocs; több, mint 100 mázsa ólom, 25 hordó faolaj, 1 láda kéneső, 10 láda szurok és ugyanannyi gyanta, töméntelen láncz, fúró. 1000 kézi gránát, 7 láda salitrom, 24 hordó sörét, 65 kisebb na- 3 34 gyobb fejsze, fogó, 3 hóhérpalos s egy csomó akasztózsineg. Kanizsa vára a törökjárom alól kiszabadulva, 1702-ig épségben állt fenn, s mondott esztendőben több magyarországi várral együtt leromboltatott, úgy, hogy annak ez idő szerint hiában keresnők nyomait. A város majd egy idejű hajdani várával; osztozott azzal jó- és balsorsban, s csoda-e, ha annyi ostrom után nem emelkedhetett azon városok sorába, melyek a belzavargások színhelyétől távol, békés magányban élvezve napjaikat, ipar, kereskedelem s egyebek dolgában nagyobb virágzásnak indultak ? Egy 1741-ből kelt levélben a város országgyűlési követeiről ís tétetik említés, s ez hinnünk engedi, mikép valaha nevezetes kiváltságai lehettek, mint például a jus gladii is, melynek igen sokáig gyakorlatában volt, mignem ezt s a többi szabadalmait nem tudni mi okból, egyenkint elvesztette. Sokat szenvedett tűz által is, ennek lett martaléka a városi levéltár, egyesek és a honi történelem kimondhatlan nagy kárára. 35 Következő nagyrészt Kanizsán kelt leveleket, mint nyelvemlékeket közlöm, annyival inkább is, minthogy bennük az akkori magánélet viszonyait illetőleg, hü adatokra találunk. I. Mi Kanizsa vegli Várának fő fiö Agáy, ti kik vat-tok Martjánczi polgárok kicsintöl fogva nagik, ez levelünket látván, azt adgiuk tudástokra, hogy tj közületek levő tizenegy vagy tizenniolez falubeli polgárok az egész vármegie pöczétes levelével jütek ide; megh értetük mindezt, hogy van az levél jrva, hogy minden ember az maga hütén megálion, kalvinista kalvinista predicatort tartson, Luteranus Luteranust, és mindenik maga predicatoriának fizessen; Mi Kanizsay Agák azt helién hattunk, ha fejetek köll, egymás hütén megálljátok, egymás között szépen vesztegségben legyetek, avagy élietek, mert ha egymás közt háborúság esik, fejetekkel fizetitek. Luteranus Luteranusnak fizessen, ehhez tarczatok magatokat. Ha ez prédikátorok az török Ispaya földit elik, tüle fizessenek, ha fejetek köll, ehhez tartezátok magatokat. Költ Kanizsán, 1652, (Aláirás nélkül 11 peeséttel). n. Martjánczi ágost. vallás predicátorának! En Muszel Martjanczi Ispaya adom tudtodra pap vagy-e vagy mi ördög vagy; vagyon hiremmé, hogy az polgárokat űzöd kergeted, magad pedig szélyel s 36 s ide s tova jársz, ha nem mikint ez levelemet látod, ha az én falumban akarsz lakny, hát megböczülj az polgárokat, mert ha így cselekszel, mint ekkoráig cselekedtél az polgároknak, az én igaz török hitemre mondom, hogy bizon megbánkozol róla, az én falum-bau penig ne lakjál, mert ha meghallom, hogy itt lakol, bizon mindgyárt oda megyek s az házadat meggyújtom. III.) Egregio domino domino Thome Theryek de Zent Erzsebeth, prefecto Castri Canisa, et domino mihi ob-servandissimo. Örökké való szolgálatomat, mint uramnak. Megértettem a levelet, melyet nekem az elmúlt vasárnap hoztak vala, és a levelet, az mely szól vala, az Somogy vármegyei rabok porkolábjának, az órában elküldöttem ö magától Gábor ispántól, mert akkor itt benn vala az várban, és mai nap hozák az választ, kit ez levélbe kötöttem, ennél egyéb választ az kegyelmes ur levelére nem tett; immár Gábor ispán vár mi tölenk, mi penig kegyelmedtől várunk. Ennek előtte irt vala kegyelmed az 100 hordó bor vétel felöl, én pedig irtam vala kegyelmednek, az kegyelmes ur jobbágyaitól minden bort foglaltattam az hol lehetett, azért kegyelmed adjon tanulságot, ha ) Mivel ezen levél az alábbiakkal együtt szokatlan Írásmódja miatt nehezen levén megérthető, a helyett, hogy tartalmukat külön-külön leírnám, könnyebb olvasbatás végett csak a régi használatú betűket cserélem fel mostan divatozókkal, ugy azonban, hogy a mondatok alakjaés azok érteménye ''sértetlen maradjon. 37 az foglalt borok nélkül kell keresni 200 hordó borokat, avagy ugyan azon foglalt borokból kell 200 hordó borszámot teljesíteni; itt penig az bort különben nem adják öt köblénél, az köble tudja kegyelmed, hogy tizenkét pintet teszen. Ha penig az foglalt borok nélkül kellene borokat venni, azt is lássa kegyelmed, mert mást találnának ötével az borban, csak kész pénz volna. Török Ferencz fia az kisebbik itt vagyon, ö is adna 14 hordóval. Továbbá megbocsássa kegyelmed, hogy meg sem küldhettük az dézsmaborok számát, tudja az Isten, hogy mind az pestis miatt haladott ennyire, mert nehezen vették reá az szegény népet, de hiszem Istent, hogy ez héten mind beadják, és az óraban megírjuk és felküldjük kegyelmednek. Istennek legyen hála! az kegyelmes urnák mindenféle barmai jól vágynák, és minden majorban az télhez jó istálójok vagyon. Az kegyelmes ur lovai ís mind jól vágynák. Továbbá az pestis felöl azt írhatom: hogy immár csak Becsehelyen nincs az pestis, de egyebütt az ur jószágában mindenütt vagyon, kapun állók az várból egy néhányan meghalának, az szegény György mester, a nyirö meghala. Itt Kanizsán az városban minden nap temetnek, de mégis nem olyan felette, mint az előtt. Az kegyelmes Isten tartsa meg mind Kegyelmedet, mind asszonyommal és kis gyermekeivel sok esztendeig jó egészségben. Kanizsán, költ csötörtökön, szent Lucza asszony nap után, 1553. Hirünk ide semmi sincs. Servitor perpetuua August Byk. 38 I. Ez e levél adassék Chyanyi Akachyusnak, nekem szerelmes uramnak. Vitézlő uram! Köszönetemet és isteni imádságomat és szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, kérem kegyelmedet az Istenért, hogy irna az kegyelmes urnák, az Nádasdy Tamásnak az én dolgom felöl, mert Ö urasága nagy halasztást tőn az én dolgaimban, immár minden gabonámat és vetésimet megarattatják és behordják; azért könyörgök kegyelmednek mint bízott uramnak, hogy Kegyelmed segítséggel lenne én hozzám az én nyomoruságimban, kikben mostan engemet háborgatnak. Továbbá Isten tartsa meg kegyelmedet nagy sok ideiglen. Ez e levél költ Kanysaról ez mai napon, 1550. Zakmáry Katheryna, Lengyel Gáspárué. V. Egregio Martino literato Egerszegino etc. pro-visori nostro, nobis dileeto. Egregie nobis dilecte! Egy szegény Tóth Márton vagyon ott Kanizsán, kinek felesége mastan megholt, azért ne bánts semmivel addig, mig én Ferencz urammal szólok róla. Ex nostra Sárvár; 12 die de-cembris, 1554. Ursula Kanizsay. H 39 VI. Az én bizott uramnak és atyámfiának, Cbany Acacius uramnak adassék ez levél kezébe. Vitézlő és tisztelendő uram! Köszönetemet és szolgálatomat. Kegyelmed parancsolt vala, hogy Per neczy Egyed testét behozassam és tisztességgel eltemettessem ; bizony azóta érte voltam és nagy nehezen tettem szerét, mast behozattam, és valamennyi fő nép volt Szigetben, mind az váras elejbe küldtem prese-cioval (olv. processioval) elejbe papokkal, én magam az váras kapuján vártam, és itt benn az várban ugyanazon egyházban, az hol szegény Dersfy uram fekszik, ott temettettem el. Zászlót csináltattam neki és koporsót és fekete gazzal befedetém, kit kegyelmed egyebektől is megért. Nagyobbá is akarok én kegyelmednek szolgálni, csak parancsoljon minden atyafisággal. En tegnap jöttem ki Szigetből, egyéb uj hirt nem irhatok, hanem nyilván irják én nekem, hogy az török beleszáll az hederhelyi kalastromba, ezröl irtam én kegyelmes uramnak is, az nádoríspán uramnak, hogy ö elhányassa, mert belőle teszik utat Szigetnek, Somogyhoz közelebb költöznek. Más egyházat is akarnak csinálni, de még annak végére nem mehettem. Ha idején nem gondolnak rá, bizony mind az egész föld megsiratja. Ajánlom kegyelmednek szolgálatomat. Kelt Kanizsán, kedden, szent János előtt, 1554. fráter et servitor Kerechy comes et Capitaneus in Sziget. 40 VII. Ez levél adassék az vitézlő Chany Acaciusnak, nekünk bizott urunknak mindenkor. Vitézlő urunk. Örökké való szolgálatunkat ajánljuk mint vitézlő urunknak. Ez mastani pénzt, kit kegyelmed adott volt, jól tudja minemű drágaságban vagyunk, azt még annak előtte elköltöttük, mert hitünkre, tisztességünkre felkértek, és az mi hitünknek igazak akartunk lenni, mindjárást abban hagytuk a legényeket, kegyelmed meghivatta velünk, kiket megtaláltunk beunük, immár egynehányszor mind felkeltenek, hogy mind elmeejenek, de mégis tartóztatjuk, de immáron nem tarthatjuk, mind velük egyetemben meghalunk éhhel; meddig nekünk lesz, addig rajuk osztjuk, immár sem nekünk sem nekik, most pedig minemű gonosz hirek vannak, ki sem merjük bocsátani, most az takarásnak volna ideje, ki sem mehetnek, mert éjjel nappal az nagyságos ur szolgálatján kell lenni, feleségük, gyermekük vagyon; ha sem kegyelmed nem fizet, sem nem takarunk, nem tudom miből élünk, immár a bort is négy krajezáron kezdték ránk, azért könyörgünk, ne hagyjon kegyelmed bennünket, mert már az nagy szükségben nem tudunk mit mivelni, nem állhatjuk. Mondta kegyelmed, hogy az mennyi hija van az legényeknek, reá teljesítsük, nem tudjuk mire biztatni, mert az mely elmegyen innét bennök, az is rettegeti, nem fizetnek; kegyelmedtől jó választ várunk, Isten tartsa meg kegyelmedet. Kelt Kanizsán, 8-i juliusban, 1557. Az Kanizsán lakozó tizedesek fejenkint. 41 VIII. Chany Acatius uramnak, nekem bizott uramnak, szerelmes atyámfiának adassék. Szolgálatomat mint bizott uramnak! En mind lelkemben és mind ez világi életemben elbusultam Zele János hitvány gyerköcze miatt, mely ö számtalan dolgait nem győzöm mostan miud megírnom keenek, minemű károkat és boszuságokat rajtam és jobbágyaimon cselekszik, kit én mind ez ideiglen annyira elszenvedtem, hogy annyi gonoszság jött az én nagy tűrésemből és szenvedésemből, hogy immár jobbágyimat öli, és magamat holt embernek állít, im mostan jőve Zele falváról egy szegény vén jobbágyom, ki csak alig sza-ladott Zele János előtt, hogy meg nem ölte, két fiánál több nem volt, az egyiknek kezét könyékben elvágatta, az másikat agyonvágatta, hogy amint mondják, az agya veleje mind kimegy en, és talántán eddig mind az kettő meghalt. Isten bizony! sirattam az szegény ifjaknak veszedelmüket, és az ő vén atyjuknak szomorúságát és keserűségét, de nincs mit tennem, meg kell ismertetnem magamat az hitvány erkölcsű éretlen ifjúval-Istennek neve dicsértessék! még én miattam, sem kezem miatt, sem nyelvem miatt keresztyénnek egy csöpp vére sem indulhatott, de azon leszek, hogy ez dolog meg ne emésztessék az ő lator szolgájától, jól lehet, hogy ö maga volt az fömészáros, de ő hozzá nem térek tisztességemmel, eszemben vagyon az Kaczor Gergely példabeszéde: suly vágjon orromon, az elmetszése fájdalmas, az megmnradása rothalmas. En azon könyörgök keenek, hogy jövendőben legyen uram előtt oltalmam és bizonyságom az dologról. Ax dolog eb- 42 böl történt, az én jobbágyim kazalát szénáját az ö lovainak hordatta, és az ö maga jobbágyi szénáját a mellett megkíméltette, és szegények azt szóltanak volt,-hogy én nekem megpanaszolják. Az kegyelmes Isten megtartsa keedet minden javaival. Kanizsán, szentMargit előtt való pénteken, 1557. Zele Jakab. IX. Egregio domine Chany s a t. Cito ito . . ^ issime ito Szolgálatomat mint bizott uramnak. Akarnám, ha keenek más újságot Írhatnék; ezt írhatom keenek, hogy az mi kegyelmes urunk somogyi jószágát az török elrabolta, mert az itt való uraimnak semmi strázsájok nem vala. Immár attól félek, hogyha igyen viselnek gondot strázsára, egy nap ö magokat is elemelik. Isten tartsa meg minden javaival. Kelt Kanizsáu, Mária Magdolna asszony napján, 1557. Bakó András. X. Egregio domino Jacobo Zele, prefecto arcis Canisa amico nobis honorando. Egregie domine amice nobis honorande! Pana-szolkodnak énnekem SzentGyörgyröl, hogy törvénytelen dolgokat akarsz reájok költeni, hogy minekelőtte 43 ök az akót beszedik, hogy te annak előtte akarod megdézmální, hiszen az a törvény, hogy előbb az földes ur szedi be az akót, azután dézmálják aztán, azért ez mind az te szabadságod ellen vagyon, és az mienk ellen, és nádorispán uramé ellen is, mind az ország szabadsága ellen vagyon. Nádorispán uram itt vala nálam, de énnekem erről nem szólt, tudom, hogy nem ö akaratja; azért kérlek mint barátomat, hogy légy e nélkül, mert bizony nem engedhetem senkinek, hogy az szegény árvák jószágára valami uj törvényt költsön valaki, evvel nádorispán uramnak igen nagy kedves szolgálatot nem tész, hanem inkább háborúságot indítasz eféle dologgal. Továbbá makkos erdeinken is az disznókat rajta őrizteted, kit azt mondják, hogy ez előtt is követted, azért kérlek, légy a nélkül. Választ várok. Dátum Német-ujvár, 26. Septembris, 1560. Franciscus de Batthyan. XI. Egregio domino Jakobo Zele, prefecto castri Ca-nisa etc. Vitézlő uram! Köszönetemet, szolgálatomat és magam ajánlását irom ide. Az hatalmas ur Isten adjon ez ujesztendöben keenek egészséget és jó szerencsét ! Megértettem az kee levelét, bizony ha csak egyetlen egy halam volna, tehát keenek küldtem volna, de bizony nem birok vele, mert a czege elbomlott, hanem most ujat csináltatok, egyéb halam nyilván nincsen, hanem az, akit az tóban foghatunk. A szántás és vetés felől azt irhatok keenek, hogy még egy szemet sem vetettem, de szántattam vagy ötven holdat, mert 44 a sok eső miatt nem szántathatok, sem nem vettethetek, de azt hallottam, hogy kee sokat vettetett, mindazáltal kérem keet, hogy halat nem küldöttem, nyilván, ha leszen vala, örömest küldtem volna keenek, és mikor leszen, örömest akarok küldeni keenek. Kelt Csurgón, kedden, sz. Péter estéjén, 1559. szolgája István deák, csurgai udvarbíró. XII. , Chanj Akacius uramnak, nekem bizott nemes uramnak adassék ez levél. Uramhoz küldöm ez levelet, de félek attól, mig az válasz megjő, más dolgunk fog érkezni, az mint az szél fuj. Pokol Pál kijőve Szigetből, az hirt beszéli, hogy az basa hada most költözik Sziget alá, éjjel nappal vágynák, az népet lesik, ha kifutamik belőle. Azt is beszélik, hogy ott is volna híre, hogy Szigetet hátra hagyná, Börzönczére menne, más felöl az budai basa Lakra és az idevaló házakra. Kanizsa alatt akarnak összejönni, uramnak is megírtam, keed is írna uramnak ne késlelné ott az legényeket. Költ Zenyéren, szombaton, űrnap után, 1556. Beche. XIII. Tekintetes, nagyságos Kanizsay Orsola asszonynak, Magyarország nádorispánné asszonyának, nekem kegyelmes asszonyomnak. Örökké való szolgálatomnak utánna kegyelmes asszonyom. Nagyságod parancsolta, hogy uram 3 45 nagyságának egészségének minden állapotáról gyakorta irnék, kit bizonyára parancsolat nélkül is megtettem volna, ha nem tudtam volna, hogy Adám uram mindenkor mindeneket bőven megir, annakokáért uram ő nagyságának ez mostani betegségében az nagyságod parancsolatjában eljárok; mastanában penig az Írhatom, hogy úgymint az éjjel bizony gyötrődék az nagy tüz és viszketeg miatt, de éjfél után három óra felé aztán megcsendesedék mind az hőség, mind az fájdalom, aztán reggelre kelve az daganatja hát ugyan igen megszállott, im ezennel vön purgatiot is magához, ki az gyomrot megtisztítsa és az betegségnek minden ágát kivigye belőle. Isten kegyelméből naponkint immár mind jobbat remélünk és rövid időben ő nagyságának teljes gyógyulását várjuk, kit engedjen az kegyelmes Isten, én penig azonban valami állápotban az ő nagysága gyógyulása leszen, naponkint megirom. Az ur Ieten tartsa meg nagyságodat az én kis kegyelmes urammal együtt minden javaival. Költ Bécsben, 29-8-bris 1556 Nagyságod örök szolgája Zentgoergy Gábriel. XIV. Vitézlő nemes urunk! Örökké való szolgálatunkat irjuk keenek, mint bizott urnnknak íejenkint, de könyörgünk keenek az Istenért is, hogy kee viselné gondunkat az fizetés felöl, mert Isten után csak kegyelmedben vagyon bizodalmunk, jelentjük azért, hogy vagyunk megmondhatlan fogyatkozásban, költség nélkül, amint kegyelmednél is nyílván vagyon; egy pénzünk sincsen, hanem kényszeríttettünk marhánkat zá- 46 logon hagyni; ruhánkat ís, de arra sem találunk pénzt, az gyalogok közöl sokaknak arra jutott végök, hogy házról házra járnak, mint egy koldusok, és az sok jámbor közöl a mit lelke tekintvén, valaki ád nekik, akkoron ehetnek, hasonlatos képen az lovagok között is vagvnak, ha immár az lön nagyságod akaratja, amint nyilván vagyon, ne hagyjon csak immár keed fizetés nélkül, ilyen téli időben ne bujdostassunk ide s tova Erre választ várunk, leszen-e? Isten tartsa meg kegyelmedet minden javaival és éltesse nagy hosszú ideiglen. Adatott Kanizsán, Lucza asszony nap, holdkeltekor, kedden, 1557. Az tekintetes és nagyságos nádorispán szolgái a kanizsai gyalogok és lovagok. XY. Egregys dc minis officiatoribus de Canisa, nunc exis-tentibus nobis dilectis. Nos Derwyshek Sanchakus, Sacre Imperatoris Turcharum in regno Hungáriáé in QuinqueEclesiis. Egregy et vicini nobis dilecti salutem et nostri commendationem! Istennek akaratjából az én felséges uram az hatalmas császár az Kapós várát nekem adta, ismét az én öcsémnek adta Babócsát, azért Kanizsán innét mely faluk Balatonig vágynák, az hatalmas császárhoz behódoljanak, legyenek az hatalmas császárnak hivei, merten ha benem hódolnak, kárt kezdnek vallania; az mint értem, te vagy nekiek ellentartójuk, — ellent nekik ne tartsatok, ha valami történnék nekiek, az Isten keresse azt lelketeken, és ti adjatok Is- 47 ten előtt okot róla, kettő közben az faluk el ne vesz-szenek, mint Kaszom passa idejében. Választ várok. Isten tartson meg. Ezen levél kelt Pécsen, szent Tamás napján, 1555. XVI. Örökké való szolgálatunk után ezt jelenthetjük, hogy az drabantnak, az kit Horváth Farkas szavára megfogtak, neve Dombay Markó, az Vajda alatt való legény; mai nap megkinzák,— énByki Ágoston voltam az vallásban Ghyczy Farkas urammal és Vidával; ezt vállá, hogy Berzenczén egy társa vagyon, annak neve Néző János; másik társa Csurgón vagyon, annak neve Csók Márton, harmadik társa Csötörtökhelyen vagyon, annak neve Lazy Imre. Ilyen áruitatást akartak tenni, hogy pünkösd napján mind Kanizsán, mind Berzenczén s mind Csurgón az külső városokat megakarták gyújtani, és azt mondá ez, hogy a várban levő foglyokat is megszabadíthatja. Bálynt uram ira mind Ber-zenczére s mind Csurgóra, hogy az árulókat megfogják, ez azt is mondja, hogy az áruitatásban Geletych is benn van. Továbbá én Máté deák megértettem az kee levelét és megmondtam Bosnyák Péternek, hogy mondja meg Izsáknak, hogy felvigye Sárvárra az lovat. Isten tartsa meg! Kanizsán költ, pénteken, szent János nap után, 1556. Servitores perpetui fíyki Ágoston és Máthe deák. , '' y-./ U i foil '' '' . " - j «í» < I t . - ~< J ,■> ,< • w .» '' - V '' ^''l , , . , <; , ? '' q" < - '' 1 * > ^ * '' , • » A í ». '' '' 1 "■<!''. ■ ■ >.. : •: ¿ v. " • : • i - A város mezőgazdasági-, ipariizleti-, kereskedelmi- saí. statistikája. Kanizsa meglehetős magasságú nyilt rónán fekszik; határai keletről Nagy-Récse, nyugotról Szepet-nek, éjszakról a gazdaságáról országszerte nevezetes Palin, s délről a már Somogyban levő horvát-Szent-Miklós. T áj a kevésbbé regényes, mint Zala egyéb festői vidékei, mindazáltal ha a teremtő keze hatalmának ily méltóságos emlékeit nem látjuk is benne, hol égbenyúló bérezek, virágos ligetek, madárdaltól zengő berkek, s vigan csörtető hegyi csermelyek váltanák fel egymást, hol a szelid és szép nagygyal borzasztóval párosulna — szinte kellemes a maga egyszerűségében. Utczái kövezettek és világosak, bennök a légmenetnek szabad járása van, mégis erős léghuzamot érezni Kis- és N. Kanizsa közt, mert itt egy széles völgyelet vonul éjszak felé, melyben erőszakosan legyezi a szél az embert s ha nem óvja tőle magát kellően^ orbánczot, csúzt, s más fájdalmas betegségeket okoz. A* égalj, télen nyáron mérsékelt. Házai csak a piacz táján készülvék köböl, téglából, s ha egyéb részén is van valami erösebb anyagból, igen nagy ritkaság az, minthogy követ, kovát az 4 50 egész vidéken nem találni, s kénytelen a lakosság nagyobb része sövényből, sárból, fából építeni, mely épületek majdnem mind nedvesek, a kő ugy, mint a tégla vagy a sövény, innét aztán a városban napi renden vannak a görvélyes, csúzos, kóros betegségek, melyek igen makacsul szegülnek ellene a gyógyításnak. Nem ritkán fordul elő váltóláz is. Földje homokos agyag, felszine elég talanyos, mélyebben fekvő rétege hideg agyag, hetedrész homokkal. Itt-ott márgát és vörös holt agyagot is lehet találni. Kutvize nehéz, és sok homok-, agyag- s más idegen anyagokkal vegyes, tehát nehéz emésztetü s a ruhamosásra nem alkalmas. Az orvosok igen sok nyavalyát ennek a következményéül tekintenek. A rétek, legelök, egészségesebb vizzel bírnak. Határa: 15,000 hold, ebből: erdő...... 4520 hold és 319 □ rét....... 3090 „ „ 394 „ legelő......1132 „ „711 „ szőlő...... 280 y4 » „83 „ terméketlen tér . . 152 Tiszta jövödelem a különféle javak- és jogokból: 46,259 frt. Termesztenek a határban: búzát, rozsot, árpát, kölest, kevés hajdinát, kukoriczát, burgonyát és répát; dohányt a föld alkalmatlan volta b a monopo-lium miatt nem. A feléből való szántás nincs igen szokásban, de annál inkább a földek feles használata s azoknak bérbe adása. Az adón kivtil minden teher a felesé vagy bérlőé szokott lenni. A termést, kinek szőleje van oda, vagy ha nincs, házához viteti ¿s ott cséplik el. 51 Szőleje csak egy van, s ez egyesek tulajdona, Dézma itt nincs. Valódi életét a szabadság kora adta, melytől Szabadhegy elnevezését is nyeré. Ha mostani állapota a nem rég multival összehasonlítva tekintetik, valóban méltányolni kell a birtokosok szorgalomteljes igyekezetét, mert ez előtt 14 —- 16 évvel csak pusztaság, vizmosta, hasznavehetlen föld volt, s ma virágzásban van. Ott, hol előbb pár szál kóró, s néhány bokor vad pipitér élt sorvadozva» jelenleg a legnemesebb szőlőtőkék, gyümölcsfák s más hasznos növények diszlenek. A szőlőszet igen alaposan gyakoroltatik, s a mint előre is láthatni, itt fognak lenni a legjobh mintaszölők az egész vidékben. Tapasztaltam már, hogy a birtokosok nem csak a mennyiségre helyezik a fő súlyt, hanem a minőségre is. Jelszavuk : „Quantitas et qua-litas." Az ipar a puszta szántóföldek árát 200 ftra emelte, pedig régente 5 váltó forintért sem tudtak holdján kiadni. Hiszem, nem sok idő múlva még kapósabbak lesznek a szabadhegyi szőlők, mert nem csak kifizetik már magukat, de jövödelmeznek is és közel vannak a városhoz. Nyári legelője nem sokat ér, annál többet az őszi. A takarmány elég egészséges táperővel bír, azért a kijáró marhák közt ritkán merül fel valami betegség. A tályogos láz, a száj- és köröm fájás csak némely években mutatkozik, ekkor is nagyon kis mértékben. Mérges növényeket alig, de gyógyerejüeket sok helyütt találhatni. T(enyésjztetnek szarvasmarhák, lovak, kevés mennyiségben juhok disznók, s. a. t. Erdei nem igen bővelkednék vadakkal, mind e 4* 52 mellett a lakosság saját használatára elég. Van bennük : őz, nyul, róka A szárnyasokból fogoly, fürj, vadrécze, s. a. t. Folyóvizei, melyeken valami közlekedés történhetnék, nincs. Két igénytelen folyócska van a város határában, a Kanizslicza (török elnevezés), mely hajdan nem lévén szabályozva, az egész vidéket elönté, söt még ma is okoz kárt a réteken, — a másik pedig egy névtelen. Ezek közöl csak az egyiken van egy keveset érö malom, melyen kivül egy gőzmalom áll a közönség használatára. E most nevezett malmot négy izraelita birja tulajdonakint s őröl naponkint 100 — 150 mérőt. Gy[ümölcstenyésztés. Azon tényezők közöl» melyek a népek polgárisulását eszközlik és emelik, egyik a nemes gyümölcsfák tenyésztése, s minél miveltebb a nép, annál szebben diszlik ez nála. A hol a gyümölcsfa tenyésztés vagy épen nem űzetik, vagy csak alacsony fokon áll, jele ez annak, hogy ott a nép culturája is némileg arányban van vele. Nem akarom ez elvet az itteni népre alkalmazni — mivel helylyel közzel dicséretre méltó egyesekkel találkozunk} kik ha a belteleken nem is tartanak nagyobb meny nyiségü fákat, legalább szőlejök körül buzgólkodnak ezek tenyésztésében, de megilletné részben egy kis szemrehányás azokat, kik nagyobb birtokok (kaputos) urai levén, házuk s szőlejök táját oly pusztán tartják, hogy szinte idegenkedik hozzájok közeledni az ember. Semmi sem oly kedves a szemnek, mint egy lombsátoros udvar, vagy illatos virágú gyü- 53 mölcsös, s mégis e haszonnal járó élvezet előmozdítását oly gyéren segítik elő. A kifogás átalánosan az, hogy a madarak tanyát tartanak rajtuk s árnyat vetnek a szőlőbe. Mintha bizony nem lehetne azok számára egy külön hasáb földet szentelni. Lélekszám: 14,000. (kik közül 4000 izraelita, néhány prot. és g. n. e., a többi r. k.) ideszámítván a vele egy hatóság alatt levő Kis Kanizsáét is ; az elsőben 848, — az utóbbiban 676 ház áll. A város lakosait képezik: tisztviselők,ke. reskedök, iparosok és szorgalmas gazda emberek. Népe tiszta, takarékos, életre való, s fényűzésre semmi hajlandósággal nem biró; többnyire tud irni, számolni, nem babonás, nem előítéletes, vallására sokat ad, másokét pedig tiszteletben tartja. Ruházata jobbadán posztó viseletből áll. A régente divatozott e/.ifra szűröket nem hordja már, ízlése javult s a felesleges ezifrázatok helyett egyszerű piros szegélylyel is beéri. Feltűnő, hogy a kis kanizsai pórnök igen nagy előszeretettel viseltetnek a piros szin iránt, s hogy arczukon még máig is meglátszik a keleti török typus, — könnyen indokolhatom ez állitást, ha emlékezetbe hozom, hogy a törökök 90 évig lakták e vidéket, kik közöl számtalan család végkép mégis telepedett. Erre mutat a náluk nagy ékességkép használt turbán, szerű párta is, melyet ünnepnapokon visel. E nők kiváló helyes és termetes alakkal birnak s arczuk több. nyíre szabályos, kifejezésteljes. A kertészetre nagy hajlammal s kiváló ügyességgel birnak. A helybeli melegágyak kora tavaszi productumait mindig megelőzik konyhában, szobában s tudja Isten hol összevissza 54 termesztett zöldségeikkel. Városunk nagyrészt általuk nyeri szükséges főzelékét, tejét, vaját. Egy hibája van azonban e népnek, hogy betegsé gében nem fordul orvosi segélyhez, azért 300 beteg közül 299 meghal. A korunkban annyira elharapózott testet lelket ölő pálinkaivás nincs divatban. De nem is igen találunk köztük satnya, elpuhult, munkaképtelen embereket, — mind a mellett, hogy az elerkölcstelenedésre 93., mondd kilenczvenhárom korcsma nyújtja nekik a legnagyobb alkalmat. — Gondolom, ki-ki tudja közölünk azt az igazságot, hogy minél több valamely városban vagy helységben a korcsma, annál több a szegény ember, annál több a lopás, rablás, azért a mily haszonhajtó a város- és egyesekre a bormérési jog, épen oly káros és veszedelmes az emberiségre. Nem szólok itt a mulhatlanul szükséges [szállodákról, melyek a közszükség kivánalmait kielégíteni rendel-tetvék.. A nép szaporaságát már azon egyetlen (nem igen dicséretes) körülmény is eléggé tanusitja, hogy a szerelemgyermekek száma hónaponkint 10-re megy. Az ilyenekre aztán semmi gond sem fordittatik s a legszomorúbb sorsnak vannak kitéve. Hát mit szóljak azon (néha miveltebb osztályból való) anyákról, kik törvényes ágyból származott magzataikat bérbe adják ki, honnét csak 2—3 év múlva kerülnek vissza ? Nem sir a lelketek ti érzéktelen szivu asszonyok, midőn rendeltetésiektől ennyire eltértek? Birtok nyugodtan alunni, tudva, hogy ártatlan gyermektek idegen emlőkön csüng, s nem élvezheti az anyai szeretet éltető melegét, ha az gondatlanság következtében valamely tagjára megcsonkul? A kis gyer- 55 mekböl nagy koldus lesz, s az a koldns a helyett, hogy áldást küldene utánatok a temetőbe, átokkal te-tézendi roskadó sírotokat, melynek fejfáját nem fogja a háladatos fiu forró könyzápora ¡mosni; mert abban nem az ö anyja fekszik, ö ilyent nem ismert, csak egy idegen asszonyra emlékszik, arra, a ki őtet koldussá tette. — A beszédmód félig göcseji, félig somogyi; álljon itt mutatványul egy kis rövid párbeszéd. — Jó reggiet kiványok Mihá bátyám ! Agygyon Isten Józsep öcsém. — Nem Gyün el kée fórba (fuvarba) ? Kit keek éevinnyi ? — A sógramat. Há ? (hová) — Szombathéere. (Szombathelyre) Meczcz a sógrad óarra ''? (Mit csinál a sógorod arra) — Tugygya nyila (menykö). Csak maga lesz a sógrad ? — Ippeg, tisztán csak ü lesz. (Épen egyedül csak ö lesz) Osztég mit füzetne ? (aztán mit fizetne) — Nyócz foréntot, meg az istácziókon egy itó bort (egy ital bort) Hohó lölköm, azért egse mozdéttom a loamat. — Hát mi köne kéenek? Aszond (azt mondd) a sógradnak, tógygya meg azt a nyóczat még hárormnóa osztánnék haaaza zavarom a csikóakat a rétríi. De ne sokat keczmereg-gyél, hanem tistént itt légy, mert ha megókszunk, a loakat a koácshö is átikö vezetnyi. — A kórság törgye ki azt a haazamenést, de- 56 hommegyek én haaza, úgyis tom, hogy e karajczár-ral sem ád többet a sógram. Talán csak nempéek kée, hogyu ki szabgya kée azt a fórt? Hát medzig akar a sógrod odamarannyi ? — Vesárnopig csak. Uhhát nem bányom, (ugy hát nem bánom) Acz-e foglalót? — Aczcz-e ? má há ne annék ? Ehene e (egy) tallér! Hanem osztán hajnóba ott legyen; csak zörög-gyön a pitar ajtón, majd föcsukom (felnyitom) vaj kiadom a kucsot (kulciot). Te Jóezsi! eregygy ée a zsidóhö, ha kivan a bótytya nyittava, végy e fertál hájot, visszagyüet (visz-Bzajövet) &<ejg (pedig) szó be Nani nénédho, s kérd ée köcsönybe a sórót (sarló); mert ha nem vóna itthun (itthonn) e kis luczerna, azt akarnék aratnyi. — Szüvessen. Jól föszedd ám a csánktyaidat! (azaz frissen járj) — Itt leszek e tikmonysüjt alatt, (vagy is mialatt egy tojás megsül). Szilva helyett szivát, alma helyett ómát mondanak ; s majd minden második szót hibásan ejtenek ki mint például, szórna (szalma), póka (pulyka), tik, (tyúk) csibe (csirke), -kurumpli -(burgonya), kóbász (kolbász) mukucs (evetke vagy máskép mókus), csurka, (hurka), fttteve<ütve), láttayátlátva) ,hógass (hallgass), dógozzáál, csahóó (csaholj), immá (immár), némáá (nézd már), tennap, hónap, máma (már ma). Somogyból is szivárognak ilyen tájszavak, jóllehet csak kivételesen hallani; ilyenek: eHeptrájik (ellopnák), láti-e (látja-e)? hijX be (híja be), magi, (maga) köserven (keservesen), ides (édes), mörges, (mérges) legorombétották (megpirongatták), kiájták (kiásták). 57 Iparosai többnyire értelmes s nagyítás nélkül elmondhatni czivilizált emberek, kiknek ép oly jól áll a könyv kezükben, mint a munkához való szerszám. Sok volna a nagyszámmal levő mesteremberek üzletét egyenkint elősorolnom, azért bocsássanak meg, kikről névszerint meg nem emlékeztem; mert nagyon eltérnék czélomtól, ha az olvasót holmi apró részletek kel untatnám, a helyett, hogy átalánosságban szóljak; e helyen tehát csak egy párt emlitek meg azok kedveért, kik vidéken lakván, ismeretség hiányában e könyvecske legyen utmutatójuk. Vajdics Alajos férfi szabó, készit mindennemű magyar és német munkát, ez utóbbiban igaz ugyan most már nem oly jártas, mivel a frakkos világ letűntével magyar szabónak ütvén fel, annyira ellene mondott az ördögnek, hogy magyar ruhákra is csak olyan emberektől fogad el megrendeléseket, kikről tudja, hogy nem voltak el a Reichsrathba s ha tobákolnak is csak azért teszik, — mert náthásak. — Folyvást 15—20 legényt foglalkoztat s ez által lehetővé vált nála bár mily nagy megbízásokat elfogadhatni. Kelmét maga tart. Mint igen ügyes embert, ki Zala és Somogy mivelt közönsége által nem ok nélkül látogattatik oly sürüen, én is lelkiiineretesen merem az illetők figyelmébe ajánlani. — Boltja a piaczon, a Tárnokféle házban van, hol öt a „Bolond Miska" „Magyarország" s. a. t. társaságában mindig megtalálhatjuk (ezzel csak azt akartam mondani, hogy a derék hazafi nagy irodalombarát is). A ki netán Vaj dicscsal meg nem alkhatik, mindjárt a szomszédságban találhatja Matost, ki szinte igen jó mester, s terjedt üzlete következtében készmunkákat is tart. Jutányos árért lehet nála venni. 58 Ugyanazokhoz közel van: Fischer nöszabó. Nekem persze mint a féle nőtelen embernek még nem volt nála dolgom, de másoktól igen dicséretesen hallom emlegetni. Leber Ignácz czipész, jól dolgozik, s meglehetős jutányosán is, de egyik fóbaja, hogy sokáig várakoztat, ezt egyébiránt eltűrheti az ember, mert tartós munkával kárpótoltatik; deha a csináltató a lábbeli szükséges volta miatt nem győz Leberre várni (mint én), menjen el Halvaxhoz, talál ott készen annyit, hogy Dunát is rekeszthet vele, Ekker óraműves készít uj órákat, s avultakat elfogad javítás végett; munkája igen jó, nem ugy, mint sok kisvárosi órásé, kiknél csak addig jár az óra, mig a boltban van, s mihelyt a szabad levegőre viszik, tüstént megáll. Továbbá egyszeri belekukkantásért sem kér mindjárt két forintot, sőt ellenkezőleg a lehető legolcsóbban dolgozik. Van pedig neki mindenek felett egy szép tulajdonsága t. i. a hazaszeretet; ehez ugyan semmi köze a közönségnek; de mivel igen fúrta az oldalomat, már csak kimondtam. Seiler Péter órás és erőművész, vállalkozik jó alkatú fekirányos torony- és vár-órák készítésére. A levélben teendő megbízásoknál a számlapok mennyiségéről, s az úgynevezett második harang súlyáról emlités teendő. / Epen esős időben irván e sorokat, ha nem akarnám is eszembe jutna, hogy mily jó szolgálatot tesz ilyenkor a szűr, s mivelhogy már divatba is jöttek, a ki magának ilyent csináltatni akar, menjen Horváth Fe-renczhez, ki e vidéken a leghiresehb szürszabó. Pár évvel ezelőtt a párisi mükiállitásra is készitett egy szép szűrt s elis küldte az illető szállitó bizottmányhoz, de 59 a sziir az akkori nehéz idők miatt sem Parisba, sem haza nem juthatott. Szűcs munkákat Gödörházi-, Blau Henrik- és Hlatkinál lehet igen szépeket teljesittetni, kár, hogy ez utóbbi gazdaság kedveért egy kissé háttérbe szo-rítá mesterségét. Bartos szijgyártó mesternél varrják a legjobb lószerszámokat. Volf István disz-szijgyártó (Tubolyféle ház) készít gazdasági lóigákat, s lovagszerszámokat, nyergeket, ángol börládák- és fegyvertokokat. Találhatók boltjában még: vadászkellékek; fuvaros- és lovagostorok, sétapálczák, sérvkötök, nemkülömben elvállalhat megrendeléseket mindenféle dísz- szijmüvekre, azon hozzáadással, hogy azok leggyorsabban s a legjutányo-sabb«áron eszközöltetnek. Desgyek és Nemsics gombkötök jól értik magukat. Ha az előfizetés gyűjtés (kivált mai napság) nem mesterség, úgy a világon semmi sem az. Ide kell a legjobb láb, — lótni futni, a legjobb mell és a legis-legnagyobb ékesszólás — rábeszélni, tehát én ezennel kiveszem e szakmát a művészetek sorából, s a mindennapi kenyerüket véres verejtékkel kereső kézművesek osztályába teszem. Ok a leghasznosabb polgárai a hazának s mégis jobban félnek tőlük az utonállóknál. Velük egy asztalhoz nem ül senki, mert tudják, hogy hamar 1 vagy több ftjukba kerülhet a társalgás; — ök nem beszélnek egyébről mint az irodalomról, művészetről, se két tárgy pedig sok ember előtt (fájdalom! de igaz) szörnyű csömörletes. Inkább a nyersbőrökről, borról, kártyáról, csak a szellemiségről ne halljanak. Hát midőn a tárcza megnyílik s onnét egy szende előfizetési felhívás mosolyog ki. No hiszen! van mit 60 hallani szegényeknek. Jaj akkor azon lapnak vagy könyvnek, melyre a gyűjtés történik. Szidnak a „Pesti Napló"tól kezdve le egész a „Pesti hirnök"ig minden újságot; de leginkább szenved a gyűjtő. Ilyen mar-tirokul mutathatom be Szalmay és Bisztricsányi urakat. Nincs oly pártolásra méltó vállalat, melyre ne szereznének praenumeransokat, tehát méltó hálát és elismerést érdemelnek e buzgó gyüj töm est er emberek, s megvárhatják, hogy tisztelettel süvegeljünk előttük. Az itt elösoroltakon kivül is igen sok ajánlható kézműves van, kik bizonyosan nem fognak engem félreérteni, mintha a megnevezetteknek elsőséget akarnék fölöttük adni. Ezt tegye a készíttető maga. — • Kereskedelem. A város közlekedését roppantul elömozdítá a bu-da- kanizsai vasút megnyitása. Ez által igen sok, kivá-lólag azonban két nagy nyereséghez jutottunk. A kereskedő és a termesztő kevesebb időt kénytelen az utazásra fordítani, s igy nyer már az által is, hogy a megtakaritott időt ismét termesztésre, tehát keresetre fordíthatja; továbbá rövidebb ideig és vagyonkoczkáz-tatás nélkül történvén az utazás, a szállítási költségnek is tetemesen kisebbnek kell lenni. Mit fog ez okozni ? Azt, hogy a termesztő nem kénytelen időveszteségét, rendkívüli áldozatait és nagy költségeket a portékák árához szabni, mi öt képessé teszi termékeinek, veszteség nélkül, olcsóbb ároni eladására. így nyer a vevő, mert ugyanazon árért a körülmények szerint majd két annyit kap; de nyerni fog az eladó is, mert nagyobb 61 levén áruinak kelendősége, növekedendik nyeresége, s ez elég ösztön a serényebb termelésre. Sokan feljajdultak a vasút létesítése óta, hogy most már majd nem is lehet olcsó áron fához jutni, mert a kereskedők temérdeket liferálnak ki a vaspályához. Habár nem is lehet tagadni e körülmény némi igazságát, mindazáltal ugy hiszem, többfélekép van ez ellensúlyozva. A netán ebből eredő szükséget, mielőtt érezhető lenne, a nagyobbított s gyorsított kereskedés gyorsan kiegyenlíteni igyekszik. Ha a polgáriasodás némely helyen sebet üt is, a hiányt pótolni birja s ön-okozta sebjeinek behegesztésére többnyire elég erős is szokott lenni. Legnagyobb élénkség mutatkozik a gabonakereskedés körül. Naponkint megy ki a pályaudvarba 4—500 kocsi különnemü gabona, s a raktárakat any-nyira tele zsúfolják, hogy a beérkező nagy mennyiségből még az indóbázi színbe is kénytelenek a felesleget lerakni. Ebből az a természetes következés : miszerint a szállításra szánt termények több napig hevernek, mig eljuthatnak rendeltetésük helyére. Minden tekintetben látható a gyorsított közlekedés üdvös kifolyása. Számtalan ember nyeri kenyerét a vaspályánál. A kik előbb napszám hiányában majd éhhel haltak, azok most soha sincsenek munka s igy kenyér nélkül. Boltjaink naponkint szaporodnak, ezek szaporodása versenyt (concurrentia) szült, minek következtében miden áruezikkböl a legnagyobb választékot birjuk s nem vagyunk kénytelenek egyesek uzsorás-kodásait elszenvedni; a mi előbb 1 ft. volt, azt ma bizonyosan 20 krral olcsóbban vehetjük s igy tovább. A venni szándékozók kedveért bemutatok egypár kereskedést is, ezek közt elsőhelyen Vaj dics József 2 könyv- niü- és (most már) hangjegy kereskedését, mert a szellemi dolgokat mindenben előny illeti az anyagiak fellett. A csinosan felszerelt boltban kaphatók: történelmi-, és mezőgazdasági munkák, levelező- szakács és egyéb szakkönyvek; továbbá gyűjteményes müvek, ifjúsági iratok s minden jelesebb szerzőtől szépirodalmiak; ima- és iskolakönyvek. Remekirók müvei magyar, német, franezia és olasz nyelven, utazási emlékek, naplók és hangjegyek. Műtárgyakból: hirneves irók, tudósok, művészek államférfiak arczképei, a vallási tárgyúak közöl különös figyelmet érdemelnek a még kevéssé ismerős franezia divatú szent képek, imakönyvekbe valók. Genrék, iró-, rajz-, levél- és virágpapirosok, a levélpapírok különféle színezettel, arany-ezüst-és brons préselésekre; születés-, névnapi alkalmakra (no meg persze szerelmi vallomások számára is) írószerek, festékek, ecsetek és levélragasztók, ugyszinte rajzeszközök és végül látogatójegyek. Előfizethetni a kereskedésben mindennemű hazai és külföldi lapra; ugyanitt árulnak postabélyegeket is. A tulajdonos szívesen ad ki helyben vagy vidékre könyveket és műtárgyakat, ugyazónban, hogy a meg nem tartottak minden csorbulás nélkül, bérmentve küldessenek vissza. Kölcsön-könyvtárára előfizethetni a hónap minden napján, 2 ft. biztosítási pénz letétele mellett, mely az előfizetés megszűntével visszajár. A könyvekkeli kíméletes bánás magában értetik, mindazáltal ha bemocskolva vagy épen eltépve kerülnek haza, a mű bolti ára a 2 frból téríttetik meg. A bennük való jegyez-getés hasonlóan mellőzni kéretik. Az olvasmányok kicserélése ünnep- és vasárnapokat s az országos vásárok idejét kivéve mindenkor eszközölhető. Vidéki elő- 63 fizetők a postabért viselni tartoznak. — A kereskedéssel egy külföldről hozatott gépekkel ellátott könyvkötő műhely van kapcsolatban, hol a legcsinosabb disz-míívek készíttetnek. Fesselhoffer József nagyszerű fűszer- anyag-, festék-, disz- és norinbergi kelmék kereskedése, jelenleg a városház épületébeni Spanierféle- boltban van. Áruitatnak benne chinai-, bécsi- és herendi porczellán-ból asztali edények, a legnemesebb külföldi borok, valódi tajt pipák és serteáruk; lőpor, salitrom, paraffinke-nöcs. A vevők szolgálatára 5—6 segéd áll készen, kik pontos és gyors szolgálat által csak emelik a kereskedés jóhirét, melyet Fesselhoffer ur hamisitatlan és igen jutányos áruival már régen kiérdemlett. — Itt van az első magyar biztosító társulat ügynöksége is. Stern és Pollák kereskedők tartanak mindennemű, de kivált rumburgi vászonból nagyszerű raktárt. Van náluk igen nagy választékban süveg, kalap, ruha-prém, (csinált és természetes), nagymennyiségű férfiruha kelme, mely kelmékből a vevő kivánatára akármely szabású és divatú öltöny készítése is eszközöltetik. Legújabb mintájú ingek, téli kendők, nyakravalók, igen illendő áron szerezhetők náluk. Zerkovicz Vilmos váltóüzlete, mely igen biztos alapon lépett életébe, egy általánosan érzett hiányon segített, mivel sorsjegyek vevése- és eladására, nem különben a kölcsönvételre megkívántató személyes eszmecsere ez előtt nagy időveszteséget és költséget igényelt. Zerkovicz feladatul tűzte ki a közönség igényeinek nagy bankár házakkali összeköttetés által megfelelni tudni; melynélfogva képes egy felöl a pénzkeresőknek segédkezet nyújtani, másfelől pedig alkalmat 64 nyitott kisebb megtakargatott pénzösszegek biztos elhelyezése által az érdeklettek számára szép jövödel-met szerezni. A megbizók vehetnek sorsjegyeket és hitelpapírokat 10 havi részletes lefizetés mellett; egy hónapi részlet lefizetés által már azon kedvezményben részesülnek, hogy a kijelölt sorsjegy a közelebbi húzásnál fö nyertes lehet, és a kamatozó papíroknál a kamatok a befizetés napjától kezdve az aláíró részére járnak, végül a részletcnkinti befizetések lehetővé teszik kisebb összeget is nyerni. Ily nemű megbízások szorosan a napi árfolyamhoz mérve teljesíttetnek. Üzlettulajdonos a hitelpapírok kamatszelvényeit (Coupon) a börzei árfolyam szertni váltja be. Hitelpapirokra értékhez mérve 6% ra kölcsönöz, s gondoskodni igér, hogy a sorsolási jegyzékek általa rögtön megszereztetvén, gyors felvilágosítással szolgálhasson. Vállalkozik Zerkovicz alaptörlesztési kötelezvények, ugy, arany és ezüst pénznemek vételére s eladására s igéri, hogy mindennemű pénzügy létesítését a lehető leghamarább fogja foganatosítani. Közintézetek. Elszomorodunk ha visszapillantunk ama vandali korra, melyben az emberiség bölcsőjéből fölkerekedett hazát kereső nemzetek harsogtaták Európa polgárisult piaczán kürtjeiket, mikor az emberdüh irtó fegyvere lángbaboritá a virágzó városokat, népes falvakat, a még romjaikban is oly nagyszerű várakat.— Nem szándékom ezúttal festeni sem a német császárok hadjáratait, melyeket édes hazánk ellen intéztek, sem a tatár- 65 járást, mely azt tönkre tette, de mely egy ujabb phönixként föléledt hamvaiból, hanem egyedül aközelebbi korra vetem figyelmemet, hogy szíves olvasóimmal röviden megismertessem, minő állapotban volt akkor ha zánk, s minő körülmények közt jött létre e város gym-nasiumi tanintézete. — A keresztes háborúk megszűntével mint vizözön nyomult az ozmánok uralma mindinkább Európa felé; — semmi sem vala képes fegyvereik túlnyomó erejét visszatartani. Még csak egybe helyzék reményüket, a keleti császárságba. Mindenki Konstantinápoly felé tekintett; de mi haszna? segélyt senki sem küldötts Konstantinápolytól nem telhetett ki a csoda, hogy sokáig ellenállt volna Mohamed vadul duló hiveinek. Az óra ütött s Bizancznak dőlnie kellett. Alig omoltak össze Konstantinápoly falai a félhold romboló ágyúi alatt, Európa keleti részén mint egy dögvész terjedt a török hatalma, fennen lobogtatva a hóditás zászlaját, de a láthatlanul működő isteni gondviselés máskép intézkedett: épen akkor, midőn a mohamedánizmus vérmes reményeket táplált keblében a világ meghódításához — buzdítván követőit a vallás érdekében is — indultak meg őseink a Kaukáz óriási bérczei közöl. S vájjon Németország, vagy —jobban mondva— Európa, mely a „magyar'' név hallatán annyira rettegett, s mely félreismert bennünket, gyanitá-e nemze-tünkbenfnagylelkü megmentőit? Csalódnánk, ha e kérdésre „igen" nel felelnénk. — Eléggé bizonyítja ezt egy ezred évi eredmény, de hiszen melyik vagy hányadik nagy ember részesült méltó elismerésben, mig élt? s én ugy vélem, nem tévedek, ha egyesekből ugyan e következtetést vonom a nemzetre is. 5 66 Elesett Bizancz, el Görögország és a dunai tartományok legnagyobb része; hazánkon volt a sor Mintha valami gonosz démon zavarta volna meg Európa népei eszel, hogy épen most, midőn a veszély úgyszólva tetőpontra hágott, vallási vitákba kellett ereszkednie. — Futva futott a veszélytől, s félt, mint gyermek a lélektelen, „mumus"tól, csak hazánk ¡nem rettegett az ellenséges áradattól. Vájjon miért is félt volna? mikor Hunyady János és nagy fia, Mátyás vezérkedtek harcsaiban. ,.Meghalt Mátyás király, oda az igazság" és mi utána mondhatjuk, sirba vitte magával a vitézséget is. Tétlenség és gyengeség fogta el az egész nemzetet, mialatt a török mindig bátrabb lett. Végre elkövetkezett az idő is, hogy az ifjú II. Lajos foglalta el a trónt, ö, ki alatt hazánk dicsősége és jólléte vele együtt a Cselve patakba veszett. Sokan, nagyon sokan vérzettek még eztán. Félhaza rabbá lett. De pirulnom kellene, ha csak ily rövid czikket plraméV fisf»inks7,f>n -védéséinek leírására szánni . . . Háborús időben senkinek sincs kedve művészetről, tudományról gondolkozni, vagy ha találkoznak is egyesek, szavaik az ágyuk bömböléséhez képest a pusztában kiáltóéként vesznek el. Katonára, nem szobatudósra van ilyenkor szüksége a hazának. így volt ez a XVI.- és XVII. században is; községek, városok, sőt megyék voltak, melyekben Diogenes lámpájával is bajos leendett akadni tudósra, vagy ha úgy tetszik, iskolázott emberre, vagy papra. De végre megszűnt a szenvedések vihara, tisztult a láthatár, és a tudomáuyok hajnala is pitymallani kezdett. 67 I. József halála után a szathmári békekötéssel befejeztetvén a polgárháború, az atyáskodó III. Károly rögtön oly intézkedésekkez fogott, melyek — ezért is béke hamvaira! — a haza felüdülését és javát czéloz-ták, mind anyagi mind szellemi tekintetben, mi által egyszersmind példát adott, melyet mondhatni, lelkesedve utánoztak. Még dicsőbb volt e részben Mária Terézia uralkodása. E nagy uralkodónö valódi anyja volt népeinek, köteteket kellene beirni, ha a lelkes Szemirámisz üdvös intézményeinek teljes sorozatát akarnók adni. Ennyi dicső tett nem maradhatott követök nélkül. Országnagyjaink is fennen hordozák a haladás lobogóját, majd vagyonuk, majd meg tollal mozdítván elő a közjót. Ezek közt látjuk első helyen országunk egykori dicső emlékezetű nádorát, gróf Bathyányi Lajost, ki nemes szive hajlamánál fogva 1796. ban fia József kalocsai érsek közreműködése mellett Kanizsán gymnásiuinot alapitott. Miélőtt tökéletesen szervezhették volna az intézetet, mint mindenütt, ugy itt is sok akadályt kellett legyőzni. Kollerlgnácz veszprémi püspök, nem mintha a kegyesrendiek Kanizsán leendő letelepedését akadályozni kivánta volna — tartotta oly sokáig vissza beleegyezését, hanem mert előre látta a bölcs főpap, hogy 10.000 ft. alapítványi összeg kamatja épen nem elégséges a tanári személyzet fenntartására. Az ajándékozott kert- s kevés réten kivül pedig még csak háza s temploma sincs a leendő iskolának. Végre 1765-ben a megye azon épületet, mely közköltségen katonai laktanyának állíttatott, az uj ala- 5* 68 pitványnak átengedte, s a szükséges püspöki engedély is kicsikartatott; mivel pedig iskolai épület hiányzék, s azt az idő rövidsége miatt épiteni hamarosan nem lehetett, ugyancsak a megyétől, a szerzeteseknek lakul engedett ház átellenében fekvő másik katona-szállást ideiglenes használatul oda adta. (Megjegyzendő hogy ezen épületért a megyének jelenleg 1500 ft. lakbér fizettetik a herczeg Bathyányi család által). A nepo-muki szt. János tiszteletére épitett templom az alapit-ványi szerződés értelmében a szerzetet illeti; miután azonban nevezett veszprémi püspök a templomot semmi kedvezményben nem részesité, az a város tulajdona maradt. így tehát a nélkülözhetlen legszükségesebbek megszerzése után a következő 176 5/0 ik évben az iskolák megnyittattak. Az intézet további viszonyai. Valóban örvendetes kezdete vala az ujoncz tanodának, mert mindjárt az első évben oly nagyszámú ifjúság sereglett össze, hogy a létszám 400.ra vergődött. A tanügy gyei legelsőbben foglalkozott egyének nevei ezek: Járos László, humanitás-, Francz Bertalan és Deményi Mark a grammatikai osztályok tanárai. A tanulók tetemes száma miatt a második évben a tanárokat is szaporítani kellett, s _igy az igazgatóval együit 5 egyén a legnagyobb szükséggel küzda 10 évig, mig 1777. ben Mária Terézia királynénk a közjó előmozdításában fáradozók iránti kegyes hajlandóság következtében a tanulmányi alapítványból 300 frtot a helybeli sóhivatalnál négy részletben felveendőt adományozott. 69 r Es mivel épen az előbb említett évben hozatnék be az első királyi tanrendszer, a kanizsai tanári kar ismét egy taggal szaporodott. A tanuló ifjúság száma 1766 tói 1786 ig annyira növekedék, [hogy már az 550et is fölülhaladta; ámde miután Il-ik József császár rendelete következtében mind a polgári ügyeket kizárólag németnyelven tárgyalni mind a tanulmányokat is az iskolákban ugyanazon kelleték előadni, egyszersmind behozatott a tan dij (didactrum), mely a közép tanodákban 6-, a bölcsészeti osztályokban 9-, a jogi- s orvosi karnál 15 ftra határoztatott. Továbbá a tanodákat illetőleg elhatároztatott, hogy abba csak azok vétessenek fel, kik a német nyelvet birják. Kanizsán pedig még csak elemi iskolák sem léteztek, hol németül legalább irni olvasni tanítottak volna. Ily sajnos körülmények közt aztán épen nem lehetett csodálni, hogy az iÇak száma 500ról 40-, mondd negyvenre leapadt. Végre a borús helyzetből 1790 ben ismét kijutott, mikor II. Lipót császár előbbi medrébe engedé vissza folyni a dolgokat. Jelen állapota cs publicitása. A 48-iki események után korábbi sülyedésébe esett vissza a gymnásium. Átok legyen örökre az utálatos absolutrendszer feltalálóin, kik édes anyanyelvünket annyira kiszoríták tanintézeteinkből, hogy II. József korába estünk vissza. Ismerik olvasóim az uj tanrendszert, („Ent-wurf der Organisation der Schulen in Oeaterreich") 70 melynek nyomán az államban létező tanintézetek többnyire leszállittattak, a felgymnasiumokban 12 az alsókban 6 tanár eszközölvén az oktatást, kik közül az; egyik egyszersmind tanoda igazgatói minőségben működött. Tudva levő dolog, mikép Magyarországon majdnem minden kath. tanintézet szerzetes testületek birtokábanvan, melyek íőnökei felszólittattak nyilatkozat tétel végett: hogy mely gymnásiumokat akarnának az emiitett tanrendszer nyomán újra szervezni, vagy átalaki-tani, s melyeket megszüntetni ? Ennek következtében a kegyesrendiek administratiója alatt álló 28 tanintézetből a közoktatási ministerium rendelete erejével 7 felsó-, 11 alsó gymnasiummá alakíttatni, 11 pedig megszűntnek nyilvánittatak. Ez uíolsók közé soroltatott a nagy kanizsai gymnasium is; részint ai alapítvány csekélysége-, másfelől pedig alkalmas egyének hiánya miatt, miután a szerzet ujonczok bevételétől bizonytalan időre eltiltatott. A derék közönséget e váratlan esemény mélyen meghatá, s azonnal néhány értelmes tagból álló küldöttséget indított Pestre a szerzett főnöki helyetteséhez, azután Sopronba a tankerületi felügyelőhöz, s végre egyet Bécsbe, egyenesen magához a magas mi-nisteriumhoz, azon kérelemmel, hogy tekintvén a gymna-siumnak kezdettől óta jelenkoriglani virágzó állapotát, a városjalkalmas helyzetét, ennek kereskedelmi élénkségét és más tanodáktóli távolságát, ne fosztanák meg Kanizsát e minden tekintetben jeles és hasznos intézettől. Nem is volt e lépésük sikertelen; mert a m. ministerium az alapos okok által meggyőződve, egy 1850-ik évi october 14-kén 8630/104, szám alatt kelt 71 remiéi véuy nyel a gymasium kinyiíhalása megengedtetek. És mivel a többször említett tanrendszer szerint szervez tetett, 6 tanár működése mellett 4 osztályú algymna-siumnak nyilváníttatott, miglen a szervezési terv 8 §-a értelmében a nyilvános gymnasmmokat illető sza-bályszerüleg megállapított feltételeket pontosari telje-sitendi. Tar,igazgatói-, s íanárökaí kmevezhetési jog. Az eddigmondottakból következik, hogy mivel a gymnasium átalakulása után is a kegyesrendi testület birtokában maradt, a szervezési terv 14. §-a értelmében ugyanazon testület főnökének van joga igazgatót b tanárokat kinevezni. Megemlitendöknek tartom azon t. egyéneket, kik ez átalakult s tetszhalálból felébredt gymnasiumban elsőben működtek: Szép Lajos, tanodaígazgató, s fiittanár, mind a négy osztályban. — Tóth Lajos, a 3-ik és 4-ik osztályban görögnyelv- sminden osztályban németnyelv tanár. — Németh Lajos, a 2-ik-3-ik és 4-ik osztályhan latinnyelv tanár. — Balázs Sándor, mind a 4 osztályban történet- és földtan-, a 3-ik és 4-ikben magyarnyelv tanár. — Hanzély Mihály minden osztályban természet-rajz és az 1-ső osztályban l.atinnyelv- s egyszersmind német szépírás tanár minden osztályban. — Dolmányos György, mind a 4 osztályban beliiszámtan- s az első és 2-ik osztályban magyarnyelv -s egyszersmind minden osztályban magyar szépirás tanár. Ezenfölül a negyedikben Tóth Lajos-, a harmadikban Balázs Sándor-, máso- 72 dikban Dolmányos György-, az elsőben Hanzély Mihály osztály-tanárok. A íanodai épület. A jelen tanodai épület, egy kiegészítő, nem ugyan emeletes, de összekapcsolt részét tette a tekintetes Zalamegye által a piáristáknak lakásul átengedett háznak, s minthogy ez iskolák kezdettől óta alkalmas épület hiányában ide s tova székeltek, a mostani alakba 1782/3 ik tanévben Keszthelyi László, mint ház- és tanodai igazgató helyezte; hosszú idők során át roskadozó teteje kijavítására a királyi tanulmányi bizottmány felterjesztett kérelem következtében 600 frtot adományozott. Ily kar-és állapotban maradt egész 1822 ig ; a midőn az előbb „3-ik elemi" név alatt létezett osztály még 1807 ben a második kir. tanrendszer szerint a gymnasiumhoz rendeltetett csatoltatni, mint első grammatikai osztály; mely a városban külön vagy 15 évig kezeltetett egy világi tanítótól, kinek Kaposvárra lett eltétele után a rendnek adatott át. Ám de mivel a szerzetes lakban mind a tanitó, mind az osztály számára szoba hiányoznék, a város azon föltétel mellett: hogy a kegyesrend a második elemi osztályt is vegye át, a szerzetes báz éjszaki részét 5 szobával meghosszabbította, s egyúttal a ¿ét egyén élelmezésére 300 pfrtnak évenkint leendő fizetésére magát kötelezte, mely összeg az átalakulás alkalmával 850 ben 600 pftra emeltetett. Az épületnek kül- és bel tatarozására nem levén alapítvány, az a szerzetet terheli. A b. e. Bajzáth József veszprémi püspöktől a tanodai épület tornácza sarkára helyzett kápolnáról 1792 73 évben kiadott szabadalom, melynek erejénél fogva minden vasár-, ünnep- és hétköznap szabadon tartat-hatik isteni tisztelet, mind a tanárok-, mind a tanulóknak nem kis kényelmére szolgál, minthogy a város temploma távol esik. Üsztöndijakrai alapítvány nincs; de a szegény s árva fiuk számára néhai Szalay József, előbb kéthelyi plébános s utóbb gróf Erdödy Györgynek Füzesen udvari káplánja 815 ben tett végrendeletében 800 váltó forintot hagyott; mely tőke Podolay Menyhárt kanizsai igazgató által 828 ban 100-s 833 ban ismét ennyivel szaporittatván, Czellinger Fülöp özvegyénél van oly végből letéve, hogy azon könyvek és irósierek vásároltassanak. Lehetlen hallgatással mellőznöm a tápíntézetet, melynek a jezsuiták voltak mesterei, s mely minden ellenvélemény daczára is kitűnő eredményeket mutat fel. A convictus hasznosságát íoleg Kanizsán tapasztalhatni, minthogy a környéken lakó tehetősebb osztály horvátajku csemetéi a folytonos és kimerithetlen gondviselet és társalgás által nemzeti nyelvünk és tulajdonságaink elsajátitására ernyedetlen szorgalommal vezettetnek, s már gyermekkorukban magukba szivják a testvéri egység magasztos eszméjét, melyre most oly nagy a szükség. Bár az is valósulna, hogy lyceummá alakulhatna gymnasiumunk. Ezzel van kapcsolatban egy 4 osztályú főelem'' 8 egy három osztályú leánytanoda, többnyire értelmes és fáradhatlan tanitók kezelése alatt. Rózsavölgyind asszony pedig tart még ezen kivül egy magáns»erve-zetü nönöveldét. Előadatnak benn mindazon tanulmányok, melyekre egy jóravaló honleánynak szüksége van. Zongorára a meglehetős ügyességgel biró R-ta-nitja a növendékeket, s házon kivül is ad órákat. Csak az volna még kívánatos az intézetre nézve, hogy a franczia nyelv rovására ne hanyagoltassék el az anyai, mert végre is nincs akkora okunk a franczia nyelv nem tudása felett pirulni, mint ha a magunkét nem birjuk kellően. Talán majd megérjük még, hogy e téren is lesz concurrentia ; mert valóban szükséggé vált közönségünkre nézve még egy ily intézet létesítése. Az ágostai evangélikusok oskolája. Az itteni evang. gyülekezet a szepetnekihez tartozik, melytől 845 hen eredetét is vette s életrevalóságát azzal bizonyitá, hogy kezdettől fogva törekedett a város és vidékén elszórva levő felekezet számára oskolát épiteni, de ez daczára az illetők áldozatkészségének, egyelőre a lehetlenséggel látszott határosnak. A nehézségek mindazáltal nem valának képesek a kis gyülekezet buzgóságát megtörni, s már 846 ban telek vásároltatot érintett czélra. A 48-iki események e gyülekezetet is hátráltatták feladata kivételében, s egész 85 á ig igen kevés tevékenységet lehete tapasztalni; most már azonban két telke van. melyek egyikén egy szép jövödelmet hozó ház s kevés módosítással egy szerény tanítói lak s oskola lett rendelkezés alá bocsátva. Tanító fenntartására a gyülekezet még csak ez évben érezte magát elég erősnek, miuek következtében 75 mult szeptember 16-án tartotta Péterfy Sándor tanitó az első előadást, — a legelső prot. isteni tisztelet pedig november 1-én ment az oskolában végbe. Az oskola jövője nagy, de hivatása még nagyobb, miután közönséges rendeltetésén kivül czélja a környéken való néposkoláknak mintául szolgálni. A növendékek száma jelenleg 25—30. r, e-. /'' ¿r „ • Az izraelita község és oskolája. A kanizsai izr. község honunkban a legrégiebbek közé tartozik, jóllehet mostani terjedelmét alig két év óta nyeré, de már 40 év előtt is, midőn még sokkal kisebb vala, nevezetes intézményeket létesített. Tagjai megértve a korszellem intő szavát, csak hamar községi oskolák és templom építéséhez fogtak s az isteni tiszteletet reformálták, szóval, mig más nagyobb helyeken e félékre alig töretett ut, itt már minden virágzásnak örvendett. A körülbelöl 4000 lélekből álló cultusnak jelenlegi állása anyagilag szellemiig várokozáson fölül van. Löw Lipót főrabbi dicséretes működése idejében pompás orgonával lön a templom ellátva s egy nagyszerű oskolai lak építtetett, mely két utczára nyiló háromszöget képez, s mindegyik homlokfala 23 ölnyi hosszú. E nyilvános tanodában ez idő szerint 600 gyermek oktattatik eredményesen. A tanitói »zemélyzett áll: 7 tanitóból s két szinte rendes fizetéói varrónöböl. Az intézet iránya elemi és reál, mely utóbbi azon előny nyel is bir, hogy a belőle kilépő növendék azonnal alkalmazást nyer a legnagyobb kereskedő városokban 76 mivel benne a könyvvezetés tökéletes alapossággal taníttatik. Ugyan ezen épületben van a kisdedovoda is. Az oskolai költségeket a didactrumból fedezik. Rabbija a tudományos készültségü Fassel, ki a német literátura terén eléggé ismeretes. Jótékony intézetei közül emlitést érdemelnek a kórkáz, mely a rend is tisztaság példaképe; a szegény -ápolda és az árva gyermekeket iskoláztató segély-egylet. Ily sok dicséretes dolog elösorolása után szabadjon az izraeliták egyik árnyoldalát is leleplezni, t. i. a magyar nyelv és irodalom iránti hideg közönyösséget. A kinek nem inge, ne vegye magára. Néhány lelkes család köpenye alá nem bujtathatjuk a „Fliegende Blätter" és „Donau Zeitung" buzgó olvasóit, kik oly kevés áldozatot hoznak annak a jó hazának, melytől anyagi jóllétüket nyerék. Tegyük édes atyámfiai szivünkre kezünket s ismerjük be ez ¿llitás igazságát, s törekedjünk, hogy ne legyenek köztünk olyanok, kik egy kukkot sem tudnak magyarul, ámbár itt látták először a napvilágot s a mijök van mind köztünk szerezték. De hogyan érhetjük ezt el legkönnyebben? Ugy, ha {gyermekeinket hazafias szellemben neveljük, ha velük magyarul társalgunk s nem csak akkor viszszük el őket színházba, ha Himmelber-ger, Eggenberger és Ergerberger ur vetődik minden hét sovány esztendőben ide, hanem akkor is, ha a magyarnyelv apostolai ütik fel templomukat; mert a szégyen minyájunkkal közös, ha a szegény színészek kénytelenek elszökdösni a részvétlenség miatt. Nem elég ám az üdvözségre csak azzal beérni, hogy a vagyonosok között többen úgyis megteszik a magukét, sőt talán többet is, mint mennyit tőlük a közjó joggal 77 várhat; a kinek csak ökrjavan is, adhat belőle egyet a nemzetiség oltárára, tehát ezen arányban, vagy csak felénnyire is iparkodjunk hatni s az eredmény nem maradhat ki. Tisztelem én a németnyelvet, de azért mégis fájdalmasan esik azt hallanom minden lépten nyomon b olyan forma érzés lep meg, mintha nem is Magyar-orozágon, hanem ott valahol Hessen-Cassel körül volnék, ahol a magyar szót azt sem tudják micsnda fán terem. — A polgári egylet, 1837 ben keletkezett, s czélja, közhasznú ismeretek gyűjtésén kivül, a helybeli szegényebb sorsú polgárokat s a város közinte''zeteit gyámolítani, mely-végro egy elnök, titkár, pénztárnok s 12 választmányi tag által nyilvánosan kezeltetik. Minden hónapban van egy gyűlése, s a határozatok szótöbbséggel állapittatnak meg, melyeket a jelen nem levő tagok is kötelesek érvényesnek ismerni. A választmány kezeli az egylet bevételeit s kiadásait, ezen fölül minden évben kimutatja a pénztári állapotot, hogy igy tudható legyen, hány részvény fog sorshúzásra kerülni; ugyan csak a választmány adja bérbe a társulat lakásait, korcs- * máját. Az épüeltek az alapszabályok értelme szerint folytonosan biztosittatnak, melylyel egyúttal azon üdvös intézkedés tétetett, miszerint az egylet javai felosztás esetére a vasárnapi iskolára fordítandók vagy ha már az volna, más hasonnemü czélra. A tagok kétfélék, u. m. rendesek és rendkívüliek. A tagsági dij evenkint 4 frt. de a vidékiek csak felét fizetik 78 ennek. Az egyletből kilépő tagok nem tarthatnak igényt a befizetett dijak visszakapására; a ki pedig az egyletet szóval vagy tettleg megbecsteleníti, habár részvényes legyen is, az tagnak soha többé fel nem vétethetik. A rendes és nem rendes tagok jogai kii— lömbözök s csak az elsők tekintetnek az egylet tulajdonosainak, mig ellenben az utóbbiak vendéget nem vihetnek be, olyakat t. i. kik nem helybeliek, minthogy az itt lakó nem tagok vendégkép sem látogathatják a termeket és a kertet. Az egylet épületéhez egy igen csinos kert is áll a közönség használatára, hol nyáron majdnem mindennap zene van. E leirt egyleten kivül még más két társas kör is létezik a városban s ez eléggé bizonyitja, mikép a kanizsaiak társaséletileg sok más városon kitesznek. A takarékpénztár pénzviszonyairól s kezeléséről nem szólhatok, mert ezekre nézve nem nyerhettem adatokat,jóllehet több izben tettem érte lépést, ugy szinte a városi kórház felől is sajnáltak vagy jobban mondva resteltek felvilágosítást adni. Van két jól felszerelt gyógytárunk. Az orvosok száma jóformán meghaladja a 121, kik közöl Kremzir, Traupmann, Schreyer, Juhász, és Tersánczki urakat dicsérettel emelhetem ki. Tersánczkit az irodalom körül is élénken látjuk mozogni, s reményünk van, hogy jó hirben álló ,.Községi orvos" czimü szakkönyvét nem sokára egy ujabb e nemű fogja követni.. Schreyer bő nyelvismereténél fogva sikerült an gol és franczia fordításokat szokott közölni. Augen-feld orvos ur pedig arról nevezetes, hogy a legmakacsabb hideglelést huszonnégy óra alatt eltávolítja, s külömben is igen humánus és szorgalmas emberként ismerik betegei. 79 Ügyvédeink legújabb időben igen megszaporodtak, úgyannyira, hogy ma holnap folyamodni fognak felsőbb helyre — közönségért. Ezekbe nem merek belekapczáskodni, mert az ügyvédek igen veszedelmes emberek, s még utóbb azt is eldisputálnák, hogy én vagyok én. Az épületek nagy mértékben gyarapodnak ; majd minden évben 10—15 csinos lak készül el a város díszére, s ez mindenesetre elég a lakosság arányához. Különösen ajánlom a vidékiek figyelmébe a vasúti pályaföt, mely nagyszerűségében fölülmúlja a pestit és bécsit. Hihetlen gyorsasággal készült el itt minden. Alig kaptak bele az építkezésbe ez előtt két évvel, s most a nagy kiterjedésű indóházon és raktárakon kívül ott áll egymással szemközt a két roppant palota, melyek minden fővárosnak becsületére válnának. Sétatérre még nem terjedt ki a városi elöljáróság gondja hihetőleg azért, mivel két korcsmakert van a közönség használatára, ugy, de ily közhelyre nem igen örömest megy a miveltebb nö az ott más jóravaló emberek helyét foglaló dajkák és ripőkök közé, hol a kellemetlen érintkezésen kívül még annak is kivannak eve, hogy valami rózsáskedvü vidéki vendég által per „kincsem-galambom" fognak tituláltatni, mint ez már igen sokszor megesett; tehát csupán nők iránti gyengédségből is illenék e részben gondoskodni, a helyett hogy beérjük azzal, hogy hisz mi férfiak agyis elserezgetünk a hűvösön. Eszmelánczolatnál fogva nem hagyhatom éríntle-nül a vadászkertet, mint az emberi szorgalom egyik remekpéldányát; alig van ez 15 öl széles, s vagy tízszer annyi hossíu, s benne a szük tér daczára a legmeglepőbb, a legdúsabb változatosságra találunk 80 Az ezerfélekép öszeállitottkéjházak (Lusthaus), bámulatos ügyességgel és roppant fáradsággal''épitet várromok, s még most ís épségben levő remetelakok, függő hidak, tekervényes utak, lépten-nyomon váltják fel egymást, s valóban sirhat az emberlelke látva annak szomorú végpusztulását. \|Elöbbi gazdája sajátkezüleg fáradhatlanul munkálódott rajta, s úgyszólván, egész életét vagyonát reá szentelte, hogy legyen a csavargó inas gyermekeknek mit elrontani. Uton- útfélen hevernek a szép mithologiai alakok maradványai. Itt Diannkt találjuk fejetlenül, amott Vestát orratla-nul, s több ezekhez hasonló allegorikus szobrokat, mind-mind az enyészet bélyegével. Továbbá a mesz-szetájakról nagy költséggel hozatott obeliskek és doriai oszloptöredékek arabeskjei zuzvák le erőszakosan, mig a völgyből régi kövek végei szürkülnek ki; róluk hiányzik az évszám, de ott ama bicska helye, melyet a sipnak valót vagdaló gézengúz köszörülés által hagyott rajt, s igy tovább. Kár, hogy pietisztikusabb érzelmű tulajdonosa nincs a mostaninál, ki bárki legyen is, tehetne a becses műemlékek érdekében annyit, hogy legalább sövényén keresztül ne engedne nyilvános utat. Fogadóból nem szenvedünk szükséget, sőt válogathatunk, mint róka a vadkörtében, csakhogy egyik drágább a másiknál, s egyikben gorombábbak a pin-czérek mint a másikban, azért hát a 7 közöl keressük ki a jobbakat, például a „Zöldfát" és „Szarvasat, melyek közöl az elsőt kényelmes szállások tekintetében a „Szarvasinak elébe tehetni. E fogadó bérlője Neusiedler ur már csak azért is megérdemlené a közönség pártolását, mivel jótékony czélokra mindig ingyen 81 szokta a termet átengedni, s üzlete után személyesen is utána látván, vendégei a legnagyobb készséggel és pontosággal láttatnak el. A „Sashoz" czimzett vendéglőben valóságos pa-triarchalis élet van. Itt szokott egybegyűlni a helybeli polgárság ; sajátságos az, mikép látogatói évről évre változatlanul hűek e tanyához s igen ritkán történik meg, hogy közölök valaki más fogadóba emigráljon, Ugy hiszem, chez nem kell commentár. Reindl és Kohn urak kávéházai semmi kivánni valót sem hagynak hátra, csak azt, hogy a különben igen jó kávét egy krajczárral olcsóbban adnák s a kis gyüszü íorma csészéket valamivel nagyobbakkal cserélnék ki.