* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 2.32 MB | |
| 2023-12-11 13:53:10 | |
 | |||||||
Védett  0 | 11 | Kaposi Zoltán - Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években | A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években 85-108. oldal Kiadja a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára Felelős kiadó: Boross István ISBN 978-963-7229-46-6 ISSN 0134-112x Veszprém, 2015 A következő szöveg a tanulmányból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Kaposi Zoltán Nagykanizsa kisiparának változásai az wio-es években Az utóbbi másfél évszázad hazai történetírásában a kisipar, a céh, a kiskereskedelem, a kézműves témája időről időre felbukkan és megerősödik. Hajdanában a gyenge lábakon álló hazai ipar témái között a kisüzemi céhes ipar volt a népszerű vizsgálati tárgy.1 A 19. század második felében végbement gyáripari fejődéssel megjelent a versenyezni alig képes, majd a két háború közti korszakban egyre inkább lecsúszó kispolgári egzisztencia képe,2 amely a 20. század első felében egyes szélsőséges politikák felé is nyitottá vált. A szocialista kor történetírásában a kezdeti közellenségkép után a nagy kapitalista vállalkozásokkal szemben álló, mégiscsak tisztább értékeket képviselő kisiparos lett a vizsgálatok tárgya, felismerve e réteg különleges közép-európai társadalmi és gazdasági szerepét.3 Nagy jelentősége volt (s egyben mutatja a kutatás rendszerességét) annak a céhkataszter-munkálatnak, amelynek eredménye ma is alapját képezi az ipartörténeti kutatásnak.4 Az 1990-es években, a rendszerváltást követően sem szűnt meg a kisiparosok utáni érdeklődés, ugyanakkor kétségtelen, hogy ma már - igazodva fejlettebb országok mértékadó írásaihoz - sokkal szélesebb tematikán (pl. város- és falutörténet, ágazati- és üzemtörténet-írás, társadalomtörténeti megközelítés stb.) folynak az általában még mindig egyéni kutatások.5 Alábbi írásunkban egy sokáig főleg kereskedelemmel foglalkozó város, Nagykanizsa kisiparának változásait vesszük szemügyre. Egy olyan városról lesz szó, amely évszázadokon át Délnyugat-Dunántúl legnagyobb települése volt. 1 Lásd: Szádeczky 1913. 2 Lásd például: L. Nagy 1997. alkotását. 3 Lásd például: Ránki 1964. tanulmányát. 4 Éri - Nagy - Nagybákay 1975-76. 5 Lásd: Szulovszky 2005. tanulmányát. 85 Kaposi Zoltán Nagykanizsa gazdasági helyzete a dualizmus időszakának második felében A mezővárosban a hódoltság után gyors népességszaporodás ment végbe. Ennek eredményeképpen a 19. század közepe felé mintegy 11.000 fő élt már a városban.6 A 19. század második felében felgyorsuló modernizáció még gyorsabb növekedéssel járt, így a világháború előtt a város lakossága elérte a 26.500 főt. A növekedésben nagy szerepe volt a környék településeiről beköltözőknek, valamint a külföldről Nagykanizsára áttelepedő (főleg vállalkozó) zsidóságnak. Az amúgy dominánsan katolikusok lakta városban az 1910. évi népszámlálás adatai szerint már 3378 izraelita élt.7 A város lakosságának foglalkozási szerkezete - összevetve a térség más városaival - sok sajátos vonást mutat. Főleg a századforduló utáni évtizedekben gyorsultak föl a változások: az 1900-1910 közötti évtizedre vonatkozóan statisztikai forrásaink már erőteljes átrendeződési folyamatokat mutatnak: a foglalkozási adatok egyértelműen az nagykanizsai ipar erősödését, szélesedését jelzik. Nagykanizsán a háború előtt - hasonlóan Kaposvárhoz, Zalaegerszeghez, Szombathelyhez, Pécshez - a legjelentősebb ágazat már egyértelműen az ipar volt; minden harmadik kereső ebből élt. E városokhoz képest a különbséget az adta, hogy Kanizsán magasabb arányokat láthatunk a kereskedelem, a hitelélet és a közlekedés terén is.8 Főleg a kereskedők számával emelkedett ki Nagykanizsa a nagyobb városok közül Dél-Dunántúlon. Mindez arra utal, hogy a megelőző időszak gazdasági fejlődése során Nagykanizsa egyre inkább forgalmi csomóponttá vált. Közismert, hogy a hazai gazdaságnak a vámunió rendszere |
