A szabadságharc végén, 1849 augusztusában szomorú esemény színhelye lett Gyula. A világosi fegyverletételkor a magyar sereg tisztjei megtarthatták oldalfegyvereiket, s az oroszok Sarkadra, majd Gyulára kísérték őket. Az oroszok tüntetően jól bántak a magyar tisztekkel: eltávolították a grófi kastély elől az osztrák őröket, s együtt mentek a Korona vendéglőbe, ahol a cigánnyal a Rákóczi indulót és a Kossuth-nótát huzatták, senki nem gondolt arra, hogy a foglyok valaha is az osztrákok kezébe kerülnek. A mostani Groza park területén elhelyezett fogolytábort alig őrizték, többen polgári ruhát szerezve el is menekültek. A hagyomány szerint az araddi tizenhárom vértanú közül kilenc volt Gyulán: Aulich Lajos, Damjanich János, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westenburg Károly, Nagy-Sándor József, Török Ignác. A tábornokokat magánházaknál szállásolták el, amelyeken ma emléktábláik olvashatók. Közülük csupán Lahner és Damjanich volt köteles a várkapu melletti cellában tölteni az éjszakát.
Augusztus 21-én Rüdiger tábornok hozta Paszkievics parancsát, hogy a honvédtiszteket le kell fegyverezni és át kell adni az osztrákoknak. Augusztus 23-án a vár és a kastély közötti téren megkezdődött az 1300 honvédtiszt lefegyverzése. Másnap az oroszok átadták őket az osztrákoknak, akik 200 szekérrel szállították őket Aradra.
E szomorú történelmi esemény 140. évfordulója alkalmából alakították ki 1989-ben a vár északi fala mögött az emlékhelyet, Máté István szobrász és Szemerei Márta építész alkotását. A posztamensen álló kilenc szobor az 1849. október 6-án kivégzett kilenc tábornokot szimbolizálja.
(A képet 2000 júliusában készítettem. Amikor 2007 nyarán ismét ott jártam, vandál rongálások miatt meg sem lehetett közelíteni az emlékhelyet... K.K.)
Felh. irod.:
Czeglédi Imre: Gyula útikalauz. 2. jav., bőv. kiad. Gyula, 1995
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
A szabadságharc végén, 1849 augusztusában szomorú esemény színhelye lett Gyula. A világosi fegyverletételkor a magyar sereg tisztjei megtarthatták oldalfegyvereiket, s az oroszok Sarkadra, majd Gyulára kísérték őket. Az oroszok tüntetően jól bántak a magyar tisztekkel: eltávolították a grófi kastély elől az osztrák őröket, s együtt mentek a Korona vendéglőbe, ahol a cigánnyal a Rákóczi indulót és a Kossuth-nótát huzatták, senki nem gondolt arra, hogy a foglyok valaha is az osztrákok kezébe kerülnek. A mostani Groza park területén elhelyezett fogolytábort alig őrizték, többen polgári ruhát szerezve el is menekültek. A hagyomány szerint az araddi tizenhárom vértanú közül kilenc volt Gyulán: Aulich Lajos, Damjanich János, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westenburg Károly, Nagy-Sándor József, Török Ignác. A tábornokokat magánházaknál szállásolták el, amelyeken ma emléktábláik olvashatók. Közülük csupán Lahner és Damjanich volt köteles a várkapu melletti cellában tölteni az éjszakát.
Augusztus 21-én Rüdiger tábornok hozta Paszkievics parancsát, hogy a honvédtiszteket le kell fegyverezni és át kell adni az osztrákoknak. Augusztus 23-án a vár és a kastély közötti téren megkezdődött az 1300 honvédtiszt lefegyverzése. Másnap az oroszok átadták őket az osztrákoknak, akik 200 szekérrel szállították őket Aradra.
E szomorú történelmi esemény 140. évfordulója alkalmából alakították ki 1989-ben a vár északi fala mögött az emlékhelyet, Máté István szobrász és Szemerei Márta építész alkotását. A posztamensen álló kilenc szobor az 1849. október 6-án kivégzett kilenc tábornokot szimbolizálja.
(A képet 2000 júliusában készítettem. Amikor 2007 nyarán ismét ott jártam, vandál rongálások miatt meg sem lehetett közelíteni az emlékhelyet... K.K.)
Felh. irod.:
Czeglédi Imre: Gyula útikalauz. 2. jav., bőv. kiad. Gyula, 1995