A helyi érték
A Czupi Kiadó elmúlt tizenkét éve a hagyományok őrzéséről szólt
Czupi Gyula a különleges Rózsás-kötettel, amelynek borítója cementzsákból, gerince pedig nyírfából készült.
Tizenkét éve alatt huszonhárom könyvet adott ki a nagykanizsai Czupi Kiadó. Czupi Gyula, a kiadó vezetője azt mondja: a könyvkiadásban az jelent számára örömet, ha olyan műveket segíthet a nyilvánosság elé, amelyek egyébként vélhetően örökre a szerző fiókja mélyén lapulnának.
– Az Identitás Szabadegyetem kilencvenes évek elején induló sorozatában az előadások anyagának kiadását szervezhettem, ekkor kerültem először kapcsolatba a könyvkiadással, amely megtetszett, mert érdekesnek találtam – idézi fel a kezdeteket Czupi Gyula. – Akkoriban nagyon fontosnak éreztem, hogy valamilyen vállalkozásba kezdjek, mert úgy vélem, hogy a vállalkozó nagyon fontos eleme a társadalmi életnek, hiszen önállóan hoz létre értéket a saját kockázatára. A könyvek, a könyvkiadás állt hozzám a legközelebb, úgy gondoltam, ahogy az addigi tapasztalataim, szervezőkészségem, olvasottságom, képzettségem, az, hogy könyvtáros vagyok – így a művek helyi értékét meg tudom ítélni –, mind-mind összegződhet egy ilyenfajta tevékenységben. Tudtam, hogy a könyvkiadás nem fog nagy pénzt hozni, de értelmes elfoglaltságot jelent, ami ráadásul azzal a jó érzéssel tölthet el, hogy olyan munkákat segíthettem megjelenéshez, amelyeknek nagy valószínűséggel másutt nem lett volna esélye. Rózsás János Duszja nővér című könyvét adtam ki elsőként – a szerzővel régóta jó a kapcsolatom. Egyszer, amikor éppen nála jártam, láttam, hogy a polcán ott van egy bekötött kézirat, amiről megtudtam, hogy már hosszú ideje őrizgeti. Akkor már megjelent a Keserű ifjúság című regénye, s ezt követte az én kiadásomban a fogságának egy rövidebb időszakát felölelő regénye, a Duszja nővér. Ez tizenkét évvel ezelőtt történt, s azóta huszonhárom kötetet adott ki a Czupi Kiadó.
– Milyen koncepció alapján választja ki azokat a műveket, amelyek alkalmasak arra, hogy megjelenjenek a kiadó kínálatában?
– Elsősorban a helyi értékekről szóló munkák érdekelnek és a helyi szerzők, de fontos számomra az is, hogy az általam elérni kívánt célközönséget ismerjem. Egyelőre ugyanis nem látok lehetőséget a kiadványok országos terítésére, mert az mindig nagy kockázattal jár.
– Az utóbbi időben különösen aktív, az idei könyvhétre például három kötet is megjelent az ön gondozásában.
– Így van, az aktivitás pedig annak köszönhető, hogy a szerzők három olyan művel jöttek, amelyeket az önkormányzat támogat, az önkormányzati döntés után pedig nagyon gyorsan meg kellett csinálni a könyvet. Egyik szerzőnek sem mondtam nemet, sőt, boldog voltam, az más kérdés, hogy az idő rövidsége miatt gyakran előfordult, hogy minden szabadidőm a könyvek előkészítésére fordítódott – ennek viszont a családom már kevésbé örült. Ám a végeredmény felől nézve úgy érzem, megérte a fáradtság. Legrégebb óta Mészáros József jelezte, szívesen venné, ha a Nagy-Magyarország emlékműről szóló kötetét megjelentetném, s most sikerült forrást is találni ehhez, de a szerző maga is hozzájárult anyagilag a kiadáshoz. Pék Pál szintén hosszabb ideje beszélt arról, hogy készül róla, versesköteteiről egy munka, ám csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy azt a Czupi Kiadó fogja megjelentetni. Pék Pál kérésének is örömmel tettem eleget, hiszen nem hétköznapi, ha egy helyi alkotó életművét dolgozza fel egy másik szerző – ez esetben pedig így történt. A harmadik kötet Dezső Ferenc és Büki Erzsébet korábbi, többek közt a Kanizsa Dél-Zalai Hetilapban megjelent írásait gyűjti össze, amely a XX. század tanúi Nagykanizsán címet viseli. Nagyon sok képpel sikerült színesítenünk az írásokat, a könyv pedig – a másik kettővel együtt – bárki számára elérhető a világhálón is, a www.nagykar.hu-n. (Akit pedig maga a kiadó érdekel, az látogasson el a www.czupi.hu-ra! – a szerk.)
– A kiadó repertoárjában számos különlegesség is van.
– Igen, sikerült kiadni például egy beás nyelvű könyvet, kanizsai illusztrátorral, Ferkovics Józseffel. De említhetném Lengyák István könyvét, az Ollóvágtát, amivel kapcsolatban fantasztikus élmény, hogy a könyv a mai napig él és használják az iskolákban. S akkor itt van az első kötet, Rózsás Jánostól a Duszja nővér, amelyből három példányt úgy készített el, pontosabban úgy kötött be egy kanizsai könyvbarát, ahogy és amilyen anyagokkal Rózsás János tehette volna a kényszermunka-táborban. Azaz a borító cementes zsák papírjából készült, míg a könyv gerincére nyírfalapot ragasztott.
– Tervei?
– Az egyik nagy tervünk az, hogy egy, az egészséges étkezést népszerűsítő kötetet jelentessünk meg a közeljövőben. Persze, ez így, önmagában kevésnek hathat, ám a kötet „főszereplője” egy Nagykanizsán élő hölgy, aki évtizednyi kísérletezés után csak egészséges, kiváló, de hagyományos ízhatást nyújtó ételeket készít, saját, speciális receptekkel. A másik idei tervünk pedig az, hogy a Tarnóczky Attila által elindított, a város értékes épületeit táblával is megjelölő mozgalomhoz kapcsolódóan egy könyvben jelentessük meg valamennyi tábla tartalmát.
-aha-
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
A helyi érték
A Czupi Kiadó elmúlt tizenkét éve a hagyományok őrzéséről szólt
Czupi Gyula a különleges Rózsás-kötettel, amelynek borítója cementzsákból, gerince pedig nyírfából készült.
Tizenkét éve alatt huszonhárom könyvet adott ki a nagykanizsai Czupi Kiadó. Czupi Gyula, a kiadó vezetője azt mondja: a könyvkiadásban az jelent számára örömet, ha olyan műveket segíthet a nyilvánosság elé, amelyek egyébként vélhetően örökre a szerző fiókja mélyén lapulnának.
– Az Identitás Szabadegyetem kilencvenes évek elején induló sorozatában az előadások anyagának kiadását szervezhettem, ekkor kerültem először kapcsolatba a könyvkiadással, amely megtetszett, mert érdekesnek találtam – idézi fel a kezdeteket Czupi Gyula. – Akkoriban nagyon fontosnak éreztem, hogy valamilyen vállalkozásba kezdjek, mert úgy vélem, hogy a vállalkozó nagyon fontos eleme a társadalmi életnek, hiszen önállóan hoz létre értéket a saját kockázatára. A könyvek, a könyvkiadás állt hozzám a legközelebb, úgy gondoltam, ahogy az addigi tapasztalataim, szervezőkészségem, olvasottságom, képzettségem, az, hogy könyvtáros vagyok – így a művek helyi értékét meg tudom ítélni –, mind-mind összegződhet egy ilyenfajta tevékenységben. Tudtam, hogy a könyvkiadás nem fog nagy pénzt hozni, de értelmes elfoglaltságot jelent, ami ráadásul azzal a jó érzéssel tölthet el, hogy olyan munkákat segíthettem megjelenéshez, amelyeknek nagy valószínűséggel másutt nem lett volna esélye. Rózsás János Duszja nővér című könyvét adtam ki elsőként – a szerzővel régóta jó a kapcsolatom. Egyszer, amikor éppen nála jártam, láttam, hogy a polcán ott van egy bekötött kézirat, amiről megtudtam, hogy már hosszú ideje őrizgeti. Akkor már megjelent a Keserű ifjúság című regénye, s ezt követte az én kiadásomban a fogságának egy rövidebb időszakát felölelő regénye, a Duszja nővér. Ez tizenkét évvel ezelőtt történt, s azóta huszonhárom kötetet adott ki a Czupi Kiadó.
– Milyen koncepció alapján választja ki azokat a műveket, amelyek alkalmasak arra, hogy megjelenjenek a kiadó kínálatában?
– Elsősorban a helyi értékekről szóló munkák érdekelnek és a helyi szerzők, de fontos számomra az is, hogy az általam elérni kívánt célközönséget ismerjem. Egyelőre ugyanis nem látok lehetőséget a kiadványok országos terítésére, mert az mindig nagy kockázattal jár.
– Az utóbbi időben különösen aktív, az idei könyvhétre például három kötet is megjelent az ön gondozásában.
– Így van, az aktivitás pedig annak köszönhető, hogy a szerzők három olyan művel jöttek, amelyeket az önkormányzat támogat, az önkormányzati döntés után pedig nagyon gyorsan meg kellett csinálni a könyvet. Egyik szerzőnek sem mondtam nemet, sőt, boldog voltam, az más kérdés, hogy az idő rövidsége miatt gyakran előfordult, hogy minden szabadidőm a könyvek előkészítésére fordítódott – ennek viszont a családom már kevésbé örült. Ám a végeredmény felől nézve úgy érzem, megérte a fáradtság. Legrégebb óta Mészáros József jelezte, szívesen venné, ha a Nagy-Magyarország emlékműről szóló kötetét megjelentetném, s most sikerült forrást is találni ehhez, de a szerző maga is hozzájárult anyagilag a kiadáshoz. Pék Pál szintén hosszabb ideje beszélt arról, hogy készül róla, versesköteteiről egy munka, ám csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy azt a Czupi Kiadó fogja megjelentetni. Pék Pál kérésének is örömmel tettem eleget, hiszen nem hétköznapi, ha egy helyi alkotó életművét dolgozza fel egy másik szerző – ez esetben pedig így történt. A harmadik kötet Dezső Ferenc és Büki Erzsébet korábbi, többek közt a Kanizsa Dél-Zalai Hetilapban megjelent írásait gyűjti össze, amely a XX. század tanúi Nagykanizsán címet viseli. Nagyon sok képpel sikerült színesítenünk az írásokat, a könyv pedig – a másik kettővel együtt – bárki számára elérhető a világhálón is, a www.nagykar.hu-n. (Akit pedig maga a kiadó érdekel, az látogasson el a www.czupi.hu-ra! – a szerk.)
– A kiadó repertoárjában számos különlegesség is van.
– Igen, sikerült kiadni például egy beás nyelvű könyvet, kanizsai illusztrátorral, Ferkovics Józseffel. De említhetném Lengyák István könyvét, az Ollóvágtát, amivel kapcsolatban fantasztikus élmény, hogy a könyv a mai napig él és használják az iskolákban. S akkor itt van az első kötet, Rózsás Jánostól a Duszja nővér, amelyből három példányt úgy készített el, pontosabban úgy kötött be egy kanizsai könyvbarát, ahogy és amilyen anyagokkal Rózsás János tehette volna a kényszermunka-táborban. Azaz a borító cementes zsák papírjából készült, míg a könyv gerincére nyírfalapot ragasztott.
– Tervei?
– Az egyik nagy tervünk az, hogy egy, az egészséges étkezést népszerűsítő kötetet jelentessünk meg a közeljövőben. Persze, ez így, önmagában kevésnek hathat, ám a kötet „főszereplője” egy Nagykanizsán élő hölgy, aki évtizednyi kísérletezés után csak egészséges, kiváló, de hagyományos ízhatást nyújtó ételeket készít, saját, speciális receptekkel. A másik idei tervünk pedig az, hogy a Tarnóczky Attila által elindított, a város értékes épületeit táblával is megjelölő mozgalomhoz kapcsolódóan egy könyvben jelentessük meg valamennyi tábla tartalmát.
-aha-