Mint az épület homlokzatán 1996-ban elhelyezett emléktáblán is olvasható, egykor itt állott Endrődi Sándor költő szülőháza.
ENDRŐDI SÁNDOR - eredeti nevén Kupricz Sándor - (Veszprém, 1850. jan. 16. – Bp., 1920. nov. 7.) költő, tanár, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban kezdte, Veszprémben a piaristáknál, majd Kecskeméten, Székesfehérváron és Pozsonyban folytatta, a pápai ref. gimnáziumban érettségizett. Pesten rövid ideig jogot és filozófiát tanult, majd újságíró lett. Munkatársa volt a Baloldal, majd a Fővárosi Lapok című folyóiratoknak. 1880-ban a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Ez évtől a nagyváradi főreáliskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1902–1919 között Budapesten a képviselőház Naplójának szerkesztője volt. A Kisfaludy Társaság tagjává 1882-ben, a Petőfi Társaság örökös elnökévé 1907-ben választották. Szerkesztője volt a Petőfi Könyvtár és a Petőfi Album, valamint a Magyar Hölgyek Életrajza c. 20 kötetes sorozatoknak. A Magyar Remekírók sorozatban szerkesztette a Magyar népdalok és Magyar népballadák, valamint a Magyar költészet kincsesháza c. köteteket. Alsóőrsön nyaralója és szőlője volt, ahol nyaranta sok időt töltött. A versek mellett irodalmi tanulmányokkal, prózai munkákkal és műfordításokkal vált ismertté. A Balatoni ég alatt c. elbeszéléskötete (Bp. 1884.) tóparti emlékeit dolgozza fel.
A felvétel 2005 augusztusában készült.
Felh. irod.:
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése, 1998
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
Mint az épület homlokzatán 1996-ban elhelyezett emléktáblán is olvasható, egykor itt állott Endrődi Sándor költő szülőháza.
ENDRŐDI SÁNDOR - eredeti nevén Kupricz Sándor - (Veszprém, 1850. jan. 16. – Bp., 1920. nov. 7.) költő, tanár, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban kezdte, Veszprémben a piaristáknál, majd Kecskeméten, Székesfehérváron és Pozsonyban folytatta, a pápai ref. gimnáziumban érettségizett. Pesten rövid ideig jogot és filozófiát tanult, majd újságíró lett. Munkatársa volt a Baloldal, majd a Fővárosi Lapok című folyóiratoknak. 1880-ban a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Ez évtől a nagyváradi főreáliskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1902–1919 között Budapesten a képviselőház Naplójának szerkesztője volt. A Kisfaludy Társaság tagjává 1882-ben, a Petőfi Társaság örökös elnökévé 1907-ben választották. Szerkesztője volt a Petőfi Könyvtár és a Petőfi Album, valamint a Magyar Hölgyek Életrajza c. 20 kötetes sorozatoknak. A Magyar Remekírók sorozatban szerkesztette a Magyar népdalok és Magyar népballadák, valamint a Magyar költészet kincsesháza c. köteteket. Alsóőrsön nyaralója és szőlője volt, ahol nyaranta sok időt töltött. A versek mellett irodalmi tanulmányokkal, prózai munkákkal és műfordításokkal vált ismertté. A Balatoni ég alatt c. elbeszéléskötete (Bp. 1884.) tóparti emlékeit dolgozza fel.
A felvétel 2005 augusztusában készült.
Felh. irod.:
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése, 1998